 Karakter: Zana Thao Rowell
Megjegyzés: Bandás tömegbe
- Zana-chan, ébresztő! – hallom, hogy valaki szólongat. Mivel nem sokan hívnak így, szerintem csakis anya lehet. Mivel egyedül ő szólít így. És egyedül neki tűröm el, hogy így hívjon. Csak nyöszörgök valamit, majd egy párnát dobok a hang irányába. – Kicsim! Tényleg fel kéne kelned! – hallom egy kicsit erőteljesebben a hangját.
- Mennyi az idő? – kérdezem meg végül nagy nehezen, és átfordulok a másik oldalamra.
- Fél három. Délután fél három! Azt szeretnéd, hogy hozzam a vízzel teli vödröt? – kérdezi anyám, de hangjából, egy kis huncutságot tudok kiolvasni.
****
Egész fiatal ahhoz képest, hogy már van egy 25 éves fia. Pontosabban alig múlt el 43 éves. Korán szült, viszont ugyan úgy elvégezte a jogi főiskolát ahogy tervezte, és most Dr. Helen Thao. Bizony ám! Ügyvéd! Nem is akármilyen! Nála jobb ügyvédet még nem láttam. Eddig még nem volt vesztes tárgyalása, amin elbukott volna. De szerintem akkor sem esne kétségbe, ha ez előbb vagy utóbb megtörténne. Mivel anyu nagyon felkészült, és erős nő.
Apa sem különb. Ő is nagyon erős, és határozott ember. És emelett nagyon kitartó is. Emlékszem, amikor egy kisebb fajta lejtőre értünk, de ő akkor sem adta fel. Addig küzdött, amíg újra beindult a cég, és most sem áll meg. Apu nem más, mint egy cégnek a tulajdonosa. De nem ám akármilyennek! Nem bizony! Egy ruházati cég legfelsőbb feje. Az egész világon vannak üzletei. És meg kell mondanom, hogy eléggé jó cuccokat gyárt, hiszen én is azokat hordom. Mondjuk egy előnye is van! Hogy még divat előtt kapok egy-egy ruha darabot. Még mielőtt a piacra kerülne és más is felvehetné. De nem csak sima ruhákat forgalmaz ám! Hanem cipőket, fehérneműket, esküvői, egyszóval, mindent, ami az öltözködéssel kapcsolatos.
Igaz, én csak fogadott gyerek vagyok, de rögtön befogadtak. Nem kezeltek idegenként, hanem rögtön úgy, mintha a sajátjuk lennék. Ha kellett megszidtak, ha kellett vígasztaltak, vagy épp leszúrtak. Nem volt ritka, hogy egyszer-egyszer, ha úgy szóltam vissza, akkor apámtól kaptam egy taslit. Utólag belátom, hogy jól tette. Mivel lehet, hogy ha nem teszi meg, akkor nagyon tiszteletlen lennék. Már pedig nem lehetek tiszteletlen a szüleimmel! Mivel a mai napig velük lakom. Nem szoktam mondani, de szeretem a szüleimet, és a bátyámat is.
****
- Zana, kincsem. – ül le anyu az ágyam szélére, miután kegyetlen módon széthúzta a függönyöket. – El fogunk késni a bálról, ha nem sietsz! Tudod! Ma van a bátyád első bálja, amin te vagy a díszvendég! – hallom kedvesen csengő hangját.
Még soha nem hallottam, hogy sírt volna. Vagy esetleg kiborult volna. Mindig kedvesen cseng a hangja és nagyon megnyugtató számomra. Emlékszem, mindig amikor rémálmom volt, és kiabáltam álmomba, bejött hozzám, befeküdt mellém, és ahogy magához ölelt, énekelni kezdett halkan egy dalt. Nem túl tiszta a hangja, de akkor az volt a legszebb, amit valaha is hallottam.
- Milyen bál? – kérdezem és most úgy fordulok, hogy a fejemet az ölébe hajtom.
- Jajj kicsem! Csak azt ne mond, hogy elfelejtetted! Emlékszel, amikor neked volt az első sikered, akkor te is kaptál egy bált! Ez most az ő bálja!
Basszus! Hisz orvos lett! Meg van az orvosija! Hogy felejthettem el! Hülye vagyok! Nagyon hülye vagyok! Állnék fel, de nem jutok tovább, csak az ülésig. Megszédülök, és megfájdul a fejem.
- Kicsim, már megint sokat ittál az éjszaka? – kédezi aggódva, de valahogy nevetéstől csengő hangon.
- Igen, azt hiszem. Majd szétrobban a fejem! – mondom émelyegve.
- Addig feküdj vissza, mindjárt hozok gyógyszert és teát. – mondja anya, majd kimegy a szobámból, de félig nyitva hagyja az ajtót. Pár perc múlva jön vissza egy pohár forró teával, és egy fejfájás csillapítóval. – Itt is vagyok Zana, drágám.
Megint leül mellém. Én lassan felülök, majd beveszem a gyógyszert, és iszok pár korty teát. Majd pár percen belül megiszom a teát, és egy kicsit jobban vagyok. Odahajolok anyuhoz, és egy puszit nyomok az arcára, aztán kiekelek az ágyból. Bemegyek a fürdőbe, és megengedem a meleg vízet.
- Kicsim! Lent vár a sminkes, és a fodrász! Meg a ruhád is lent van! – mondja kopogás után anyu.
- Oké, ha kész vagyok lemegyek! – kiáltok vissza.
Hallom, hogy csukódik az ajtó, majd elkezdem levetkőzni. Beállok a zuhany alá, és a forró víz ugyan egy kicsit belém mar, de lassan kezd visszatérni belém az élet. Hátradöntöm a fejem és pár percig csak hogyom, hogy „essen rám az eső”. Majd előre hajtom és a hajamat hátra simítom, arcomról pedig lesöpröm a vizet. A tusfördőért nyúlok, és bekenem magam, majd a hajamra is rakok shampont. Aztán lemosom magam, végül kiszállok a zuhany alól, és megtörlöm egész testem. A törölközőt a hajamra rakom, majd kilépve a fürdőből, egy nagy méretű pólót veszek fel, ami leér a térdemig.
Így megyek le a lépcsőn. A hatalmas nappaliban már ott van egy fodrász csaj, és egy sminkes pasi. Meg van ott még egy nagyobb csomag is az asztalon. Bekanyarodok egy folyosón, majd leülök az asztalhoz az egyik székre, keresztbe teszem a lábam, és rágyújtok egy cigire.
- Kicsim, 7-kor kezdődik a bál, a bálteremben. Addigra kész kell lenned. – mondja anyám.
- Tudom, már eszembe jutott. Felőlem kezdhetik a hajam, vagy a sminkem. – mondom színtelen hangon, és beleszívok a cigimbe.
- Előbb kérlek nézd meg a ruhádat. – mondja anyu mosolyogva.
Felállok, a cigit lerakom a hamutartóba, és lassan odasétálok az asztalon lévő dobozhoz. Sajnos a bál tulajdonosának, aki most a bátyám, hozzátartozóinak fehérben kell lenniük. Viszont én megmondtam, hogy fehér ruhát nem vagyok hajlandó felvenni! Remélem nem valami fehér ruhácskát vettek nekem.
Mikor kinyitom a dobozt, fekete szín tárul a szemem elé. Fűzös, különböző virágdíszek vannak rajta, és az alján kívül, fekete. Azért van benne fehér is, de összeségébe nagyon tetszik.
- Mivel mondtad, hogy nem veszel fel fehéret, így gondoltam ez tetszeni fog. Fehér mégis van benne, de többségében fekete.
- Ez igazán szép. Köszönöm. – mondom és megölelem.
Majd visszaülök a székre és felveszem a cigimet. Jelzek a fodrásznak, hogy kezdheti a hajamat. Rögtön el is kezdi. Bedugja a hajsütő vasat, és elkezdi kifésülni a hajam. Úgy 2 óra múlva végez csak a hajammal, mire teljesen kész lesz.
Utána a sminkes vesz kezelésbe. Ő már rutinosabban mozog egy kicsit. Neki fél óra sem kell, és tökéletes sminket varázsol nekem. Fekete, fehér és egy kis vörös is került a szemeim sarkába. Profi munkát végzett.
Majd megfogom a ruhámat, és a hozzá tartozó cipőt, és felmegyek a szobámba. 7-re kell kész lennem. Fél hat van, még bőven van egy órám. Bemegyek az ágyam melletti ajtón, és a drágaságaim közé érek. Akaratlanul is egy mosolyra húzódik a szám és végig lépkedek a kicsikéim között. Néhányat meg is simogatok. A szoba tele van gitárokkal. A falra felakatszva, a padlón, a mennyezetre épített gitártáróló is tele van. Közel 100 gitár van itt. Valamelyiket csak úgy kaptam a szüleimtől, vagy a menedzseremtől. De van, amelyiket én vettem saját magamnak. Körbe nézek, és leakasztom az egyik kedvencemet. Ez egy lilás fekete szépség, ami még a legelső gitárjaim egyike.
Kimegyek a helységből a szobába, majd leülök az ágyra, és papírt, tollat veszek a kezembe és felkuporodom az ágyra. Kezembe veszem a pengetőt, és pengetni kezdem a gitáromat. Ha valamilyen dallam megtetszik lejegyzem a papírra.
****
Este fáradtan dőlök be az ágyba, miután levettem a gyönyörű ruhát és ledobtam a földre. Reggel korán kell ahhoz kelnem, hogy időben odaérjek, így rögtön elalszom. Lefekvés előtt még szóltam anyunak, hogy keltsen fel 6-kor, hogy időben el tudjak készülni.
Reggel, mikor felébresztenek, úgy érzem magam, mint aki legalább három napja nem aludt egy szemet sem. Lassan kikászálódom az ágyból, és betántorgok a fürdőbe. Belenézek a tükörbe, és megijedek saját magamtól. A fekete smink elkenődve, a hajam szana-szét áll, mint egy boglya fészek. De mivel nincs annyi időm, hogy hajat mossak és megszárítsam, így csak vizes fésüvel kifésülöm. Majd egy gyors fürdés, és a fekete massza az arcomról eltűnik. Hajamat összeborzolom, és felgumizom, majd pár perc alatt egy vadító sminket varázsolok magamnak.
A szemem körbe ki van húzva fekete tussal, majd fölé egy kis sötét lila, aztán egy árnyalattal világosabb, majd halvány lila. Fülbevalónak egy kis fekete pókocskát rakok be, a hosszút, pedig bent hagyom. Majd kimegyek a szobámba, és a szekrényhez lépek. Kinyitom, és szinte rögtön megpillantom, amit fel fogok venni. Egy szaggatott, kékes színű, csőnadrágot. Egy fekete, 17 centis, láncos cipőt veszek a lábamra, majd kiveszem a kiszemelt felsőt is. Ami egy keresztpántos, fekete bőr topp. Most kontaktlencsét nem rakok be, hanem felkapom a telefonom, berakom az egyik zsebembe, majd a pénztárcámat és az irataimat egy másik zsebbe csúsztatom. Az egyik hátsó zsebembe csúsztatom a köteg V.I.P. jegyet, és kész is vagyok. Fejemre rakom még a napszemüveget, és mégegyszer megpillantom az összhatást a tükörbe.
Lemegyek a lépcsőn, felkapom a kulcsaimat, majd kilépek az ajtón. Egyenesen a busz felé veszem az irányt. Most nincs kedvem kocsikázni. Sokkal inkább elvegyülök az emberek közt. Most ilyen kedvem van.
****
Én vagyok legelsőként a parkban, ahol megbeszéltük a találkozót. Előkapom a telefonom, és látom, még csak negyed van. Így elmegyek egy közeli kávézóba, és veszek egy extra nagy adag kávét, és rendelek pár szendvicset. Pár perc alatt kihozzák, én pedig ott helyben meg is eszem őket. Majd mielőtt fizetnék, kérek egy doboz cigit, aztán a kávémmal és a cigimmel együtt távozok. Mikor ismét a parkba érek, addigra már páran ott vannak. Cissy, Zuka, Sasori és Cedrick az egyik padot foglalták el. Odamegyek hozzájuk, és üdvözlöm őket. Cissy-nek és Zuka-nak 3 puszit adok, míg a két srácot megölelem.
Nem tagadom, jó újra látni őket. Nem tudom mért vagyunk itt, mert kedves Manami csak annyit mondott, hogy legyünk itt, mert lesz egy meglepetés híre. Na bumm! Én meg gondolat olvasó vagyok, és tudom mit akar! Ők jól elbeszélgetnek, de én csak kicsit arrébb megyek és rágyújtok egy cigire, közben pedig leülök a fübe.
Aztán negyed után pár perccel beesik Manami és Yuji. Csak a hülye nem veszi le, hogy Yuji oda van Manami-ért. Ahogy félti és óvja, ahogy rápillant. Abban a pillanatban, ahogy megállnak, Manami meghajol, de nagyon mélyen.
- Bocsánat hogy késtem! Elaludtam! – kérnek bocsánatot. Aki nem veszi észre, hogy a csaj tiszta láz, és jelenleg az összeesés határán van, az vagy hülye, vagy csak simán vak.
- Nah? Akkor hová is megyünk? – kérdezi Cedrick.
- Még nem kéne sehová... – figyelmeztetem őket.
- Miért nem? – kérdezi Manami, majd végig néz rajtunk, és leesik neki, hogy Raidon hiányzik. – ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ MÉG ALUDHATTAM VOLNAAAAA! – siránkozik tovább. Ezt az egyet nem szeretem benne! De erre Yuji felnevet. – De ha már itt tartunk hol késik megint?
- Biztos megint a csa... – kezdene bele Zuka a szokásos monológjába, de inkább elhallgattatom egy öldalba vágással. – ÁÁÁÚÚÚCS! – kiáltja fel, aztán csend.
Egy padot keresünk, ami árnyékban van. Miután megtaláltuk, és elfoglaltuk, a többiek beszélgetnek, de Yuji és Manami csak néznek maguk elé. Manami-n látszik, hogy nem sokára összeesik, mert már émelyeg és szédül is. Yuji meg nem tudom min gondolkozik. Nyilván a kedves kis Manami-jára gondol, hogy miket tenne vele az ágyban. Végül megérkezik Raidon is. Mindenkivel lepacsizik, velem meg ölelkezik. Aztán a két jómadárhoz is odamegy.
- Szia Manami...
- Szia. Mizu? Jól megy minden?
- Jah...minden király...veled?
- Még szép...világhíres vagyok. Most már ti is azok lesztek! Ígérem! – rajzol körmével x-et a bal váll alá. Majd látni, hogy elborl. Elveszti az egyensúlyát. Egyik oldalról Yuji, másikról pedig Raidon fogja meg.
- Nagyon magas láza lehet. – mondja Yuji.
Yuji és Raidon fogják meg, és elindulunk Manami házához. Hamar odaérünk, és Manami-t ágyba dugjuk. Yuji ott van mellette. Én egy darabig csak elmélkedem, majd meggyújtok egy szál cigit. Gondolom megint túl hajtotta magát szokás szerint.
- Vajon mi baja lehet? – kérdezem, de csak vállrángatást kapok.
- Talán megfázott. – veti fel Ced. Nem lenne rossz ötlet, csak épp biztos, hogy nem megfázott. Ő nem olyan. Yuji néha kijön szólni, hogy mi a helyzet.
- Na? – érdeklődöm, de csak bólint. Mindenki hülye ma?
- Már nincs 40 fokos láza, sikerült levinni 38,5-re, de ez még mindig magas. Viszont már nem olyan vészes. – mondja nyugtatva. Nem kell nyugtatni, nem vagyok én ideges. Még az ajtóból visszaszól valamit, de nem különösebben érdekel.
Olyan fél óra telhet el, amióta Raidon bement Manamihoz. Sajnos én ma nem tudok sokáig itt lenni, mert este koncertem lesz. Nem tudom, hogy emlékszik-e Manami, de még egy hete szóltam neki. De az sem baj, ha elfelejtette. Felpattanok, és halkan kopogok a szoba ajtón. Mikor hallok egy halk igent, óvatosan benyitok.
- Ne haragudj, de búcsúzkodni jöttem Manamitól.
- Akkor magatokra hagylak. – mondja Raidon, majd kimegy. A gitárt csak lerakja a tokra. Odamegyek az ágyhoz, és megsimítom a homlokát.
- Pihend ki magad. – mondom, miközben lerakok, egy V.I.P. jegyet az asztalra. – Remélem a koncertet már az ágyból nézed. Szurkolj nekem. – suttogom a fülébe.
Egy gyors puszit adok neki, majd kimegyek a szobájából. Rendbe szedem magam, és rágyújtok egy cigire. Közben pedig elmagyarázom a helyzetet, ami most van.
- Skacok. Nem tudom ki emlékszik rá, de én egy hete szóltam Manami-nak, hogy ma lesz az úgymond búcsú koncertem, hogy egy kis időre visszavonulok a szóló karriertől. Maradjatok és ápoljátok Manami-t, de azért szurkoljatok nekem, és ha gondoljátok, este nyolctól nézzetek a TV-ben is. – mondom, majd lerakok egy köteg V.I.P. jegyet az egyik asztalkára.
Mindegyik névre szóló. Gyorsan elbúcsozom a többiektől, majd indulok is haza. Otthon már vár rám egy limuzin, amivel visznek is a stadionba. Ugyan az a fodrász és sminkes kísér el, aki előzö este is megcsinálták a sminek és a hajam. Persze nem egyedül lesznek, hanem a csapatuk is jön.
Szép lassan begurulunk a stadionhoz, ami már tele van rajongókkal, és fotósokkal. Kiszállok a kocsiból, és a napszemüveget feltolom a szememről. Csak egy mosolyt erőltetk magamra, majd indulok is be. Jó pár kép készült ez alatt a kis idő alatt, mialatt kiszáltam, és bementem a stadionba.
Ott egyből az ötlözőmbe megyek, és átöltözöm gyakorló ruhába. Bemegyek a színpadra, ami már készen van az esti koncertre. Végig próbáljuk az egész koncertet, majd ismét eltűnök az öltöző falai közt.
****
A koncert elkezdődik. Én a színpad alól emelkedem fel, egy elég dögös kis ruciban. Egy prögös, rockeresebb dallal kezdek. A ruhához, egy igen magas sarkú, és igen vad cipőt vettem fel. A sminkem sem épp a leghétköznapibb. Remélem azért nézik a többiek az élő adást.
Koncert alatt többször átöltözöm, és többször újra sminkelnek. A hajam általában ugyanaz marad, csak nagyon aprócska vátozások vannak rajta.
Nagyon jól sikerült a koncert, és élveztem is. Talán kicsit szomorú vagyok, amiért vissza kell vonulnom egy kis időre, de ez van. Muszáj.
Este nagyon fáradtan dőlök be az ágyba.
|
