|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Reira* | 2012. 06. 12. 19:20:11 | #21481 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: profimnak
- Mit akarsz? – kérdi Alex.
-Á, csak nem megzavartam valamit? – Akira vigyorogva lép beljebb.
- De, képzeld – Alex kissé dühösen morog Akirára, de megértem. Nem csak az én farkam állhat.
- Csak nem belement a kis Noel a játékba? – hangja gúnyos, és sértő. - Ki hitte volna. De most már legalább össze tudsz minket vetni – vigyorog. Hogy mit?
- Akira, ez most nem jó alaklom a kis egós játékaidra – mordul fel Alex megint.
- Ugyan már. Csak azért mondod, mert a kis " drágád" nincs olyan szép, mint én. Bár ahogy elnézem, lejjebb estek az elvárásaid, drága Alex – egyik ujját Alex nadrágjának szélébe akasztja. - Pedig egy ilyen isteni faroknak, nem egy olyan kis pondróban a helye, mint Ő – megölöm.
-Akira, most én... – ekkor Akira olyat tesz, amitől egyszerre fog el a féltékenység, és a düh. Akira csak újabb okot adott nekem arra, hogy elküldjem a picsába. Óh, hogy gyűlölöm én. Alex egy ideig csak hagyja, hogy Akira csókolja, majd hirtelen löki el magától. Ekkor Akira elé lépek.
- Tudod, Akira, eddig is csak egy rossz senkiházi kurvának tartottalak, de már annak se. Húzz a picsába. Komolyan mondom egy pincsinek több az önbecsülése, mint neked. Miért kell, mindig más életébe beleavatkozz? – morgom, majd nem nézve hátra folytatom…
- Egyebek mellett pedig Alex már az enyém… - suttogom, majd megfordulva lépek hozzá és a nyakába akaszkodok. Ez olyan kurvás volt, ah istenem. Még a végén olyan leszek, mint egy kutya a csontjával, vagy Akira. Erről gyorsan le kell, szokjak. Pedig igaz, de ezt akkor sem így és itt kellett volna. Zavartan nézek rá, majd ahogy végignyal nyakamon és helyesel, elpirulok.
- Ez így igaz...- suttogja fülembe. - Csak a tied vagyok, édes – önkénytelenül is elmosolyodok. Szívem hevesen ver.
- Azt hiszed, hogy megnyerted a háborút Noel azzal, hogy Alex alá kerültél az ágyban? Csak egy csatát nyertél. De a háborút soha- azzal a lendülettel mérgesen hátat fordít nekünk, majd elviharzik.
- Nagyon ügyes vagy…- csókol a nyakamba, majd ruhán keresztül merevedésemre markol, mire felnyöszörgök. Ahh, de jó. Hát igen, közben felkapkodtam magamra pár ruhámat, hiszen csak nem fogok meztelenül Akira előtt állni. Előbb halljak meg, vagy ugorjak ki az elsőről.
- Ahlex... – sóhajtok fel, mire ölbe kap és a szobába indul velem.
Az ágyra fektet, majd felém mászik és vadul megcsókol.
- Noel, Akarod, hogy ma este megtegyük? Ígérem, ha nem akarod, azonnal leállok majd. Sőt, ha nem akarod, nem is kell úgy szeretkeznünk, ahogy a vámpírpárok szoktak. - néz vágytól csillogó tekintetembe.
Nem tudom, mi a különbség a vámpírok és az emberek szeretkezése között, hiszen eddig fiúval sosem voltam. Kipirult arccal nézek rá, majd ahogy eszembe jut Akira szava… „ …egy ilyen isteni farok, nem egy ilyenbe…”Képem szinte foszforeszkál. Áh, miért ilyen könnyű engem zavarba hozni?
- É-Én nem tudom… - suttogom, mire újra megcsókol.
- Mit szeretnél? – suttogja, mire tekintetemet lesütöm.
Nem merem kimondani. Mielőtt bármit tehetnék nadrágomba nyúl, majd újra elkezd kényeztetni. Másik kezével leszedi rólam nadrágomat. Kissé zavar, hogy én megint meztelen vagyok, ő pedig ruhástul fekszik az ágyon.
Lassan pólójához nyúlok, majd leszedem róla. Halványan elmosolyodik, majd nadrágját is elkezdem leszedni, abban már segít és leszedi magáról. Még nem is volt, hogy mindketten teljesen meztelenül lettünk volna egymás mellett, és legutóbbi alkalommal sem volt időm megcsodálni kidolgozott felsőtestét, és… hatalmas méreteit. Ezt belém? Elvörösödök. Tekintetét keresem, majd megcsókolom. Karomat nyaka köré fonom, majd homorítva dörgölöm merev vágyamat hozzá, mire számba sóhajt.
- Noel… - suttogja, én pedig hajába túrok. Kicsit lejjebb haladok egészen nyakáig, majd finoman megszívom, így halkan felsóhajt. Lejjebb kúszok, majd végigsimítok felsőtestén, és leérkezve farkáig pillantok fel rá tanácstalanul. Legutóbb tudom, hogy nem voltam tökéletes, sőt… Ezért, szeretném, ha segítene, hiszen ő viszont… Csodás volt. Szerintem megérthette mit akarok, mert lassan hajamba túr, majd felsóhajt.
- Lassan csináld. Épphogy csak érj hozzá. – utasít, mire nyelvem hegyét végigvezetem lüktető férfiasságán. Ez most szerintem emberi akar majd lenni, de nem értek hozzá. Az, vajon milyen lehet?
- Csak finoman csókold… - pár forró csókot lehelek vágyára, majd tetejéhez, finoman hozzáérintem forrónyelvemet. Felmorran.
- Igen, úgy. És, most lassan vedd a szádba. – suttogja, mire cselekszek. Próbálok kicsit többet számba venni, mint legutóbb, mert akkor nem igazán sikerült a fele sem. Mintha gondolataimat hallaná, úgy szólal meg. – Már jobb, mint legutóbb. A fogaid nem baj ha néha hozzáérnek, de akkor önszántadból tedd, mert, ha csak finoman végigborzongatod is csodás tud lenni… És most kezd el fel-le mozgatni a fejed… - suttogja, én pedig cselekszek. Lassú tempóban kezdek el dolgozni rajta. Kis idő múlva próbálok kicsit többet számba venni, de ez számomra reménytelen. Szemem bekönnyezik tőle. Alex ekkor megszólal.
- Ha nem megy, elég, ha csak ennyi van bent, nem feltétlenül muszáj…- kedves mosolya őszinte, és ez megdobogtatja szívemet. Felhajolva nézek rá, majd elengedve őt szólalok meg.
- Én szeretném, de azt nem tudom, hogy lehetne… - suttogom.
- Azt nem így kell, ahhoz nem tudsz hozzászokni. Először nem jó érzés, erőszakkal kell, de ha megszokod jobb lesz – mondja, mire elvörösödöm.
- É-Én szeretném, ha segítenél benne – egy újabb mosolyt kapok válaszul.
Visszahajolok farkára, majd újra számba veszem. Alex egy bíztató mosolyt küld felém, majd hajamba túrva ránt lejjebb farkán. Számat úgy tartom, nehogy véletlenül karcoljak. Szemeim könnyesek lesznek, ő pedig felsóhajt. Alig kapok levegőt, és még mindig csak a felét sikerült, de ez tőlem nagy szó.
- Használd nyelvedet is… - suttogja, majd lenyelve a sírást kezdem el nyelvemet körkörösen mozgatni, így hajszolni őt tovább az élvezetek felé. Közben hajamba túrva kezdi el mozgatni fejemet, egy idő után már egyedül mozgok rajta. Kezd elviselhetővé válni az inger. Alex újra irányítani kezd, kicsit gyorsabb tempóra ösztökél, majd jobban elmerül számban, mire a hányinger kerülget. Borzasztóan irritáló érzés, de tűröm, és tovább mozgatom fejem, közben nyelvemet is használom. Remélem annyira azért nem rossz, Alex… remélem, segítesz a továbbiakban is. És elmagyarázod majd mégis mi, a különbség az egyik és a másik szeretkezés között… Miért vámpír? Ez most melyik? Ilyenkor olyan tudatlannak érzem magam. Ég a képem. Ahh…
|
| Reira* | 2012. 06. 10. 14:53:10 | #21450 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: vámpírkámnak
Kis idő után Alex felhúz magához, és megcsókol közben kezemet visszavezeti vágyához, én pedig kézzel kezdem el újra kényeztetni. Pár húzás és megérzem élvezetét a kezemen. Magához szorítva zihál, én pedig vörös fejjel bújok hozzá.
Miután már rendesen veszi a levegőt, mag alá szorít, és vadul ajkaimra tapad. Mélyen csókol, én pedig próbálom viszonozni, még kissé ügyetlenül. Kezével, mint tegnap már merev farkamra fog, és kezd el kényeztetni, mire felnyögök. Ekkor kezével elenged, majd lejjebb mászik. Nem tétovázik, azonnal szájába fogad, én pedig hátravetett fejjel nyögök fel hangosan, ahogy megérzem nyelvét. Ő sokkal gyakorlottabban csinálja, mint én, és hihetetlenül jól. Szaggatottan veszem a levegőt, közben nyögdécselek édesen. Alex… Keze fenekemre vándorol, majd ujjaival a két félgömb közé simít, és ánuszomat kezdi el körkörösen izgatni, mire kissé ijedten, de élvezettel teli hangon nyögök fel. Ekkor belém vezeti egyik ujját, mire szinte felsikítok. Görcsösen szorítom össze fenekem. Ahh… Ez olyan furcsa, de isteni. Elkezdi bennem mozgatni az ujját, mire hangosan nyöszörögve, remegek alatta. Miután meg találja gyengepontom és ott kezd el ingerelni egyre hangosodnak nyögésim. Istenem, de hihetetlenül jó. Mivel nem vagyok ebben gyakorlott így elég gyorsan elmegyek. Pár másodpercen belül hátam megfeszül és sikítva élvezek el. Egy ideig kábán fekszek, és viszonzom Alex forró csókját, miközben felettem támaszkodik, és vörös arcomat figyeli. Mikor valamennyire magamhoz térek kezeimet nyaka köré kulcsolva húzom le egy csókra. Az én csókom nem olyan vad, mint az övé, hiszen nem megy még annyira, csak puhatolózok, hogy hogyan, s mint.
- Gyere kincsem, menjünk fürödni – mondja, majd felkel, és ölbe kapva indul el a fürdő felé. Beállva a zuhany alá letesz maga mellé, majd ránk nyitja a jó meleg vizet. Egy kevés szappant nyom a kezére, majd elkezd lemosni engem, mire pirulva pillantok rá. Ő is rám néz, majd halványan rám mosolyog.
- Szeretnéd te is?- kérdi, mire aprót bólintok. Nyom az én kezemre is egy keveset, majd elkezdem testét lemosni én is. Olyan izmos. Hihetetlenül jól néz ki…
*******
Alex elment az iskolájába, hiszen eddig nem volt, miattam, aminek örültem, de persze megértem, hogy fontos neki a munkája. Én tökéletesen elvoltam itthon a kismacskákkal. Kirani és Luna összebarátkoztak. Most már 7 macska van a házban. Imádom őket. Kiraninak már csak a hozzáállása is tetszik a dolgokhoz. És utálja Akirát, ami jó pont nála.
*********
- Megjöttem!- mondja Alex és becsukja az ajtót.
Én éppen az ágy alatt kutakodok. Csak a lábaim lógnak ki. Hol a farancban van? Ah nehogy elszökj nekem kicsi Alex. Cicc-cicc. Egész nap őt kerestem, de nem találtam. Hol van? Mikor hallom, hogy belép Alex, kikászálódok az ágy alól, majd felé pillantok.
- Szia, drága, mit nem találsz? – kérdi érdeklődve, én pedig kezdek is bele.
- Szia, Alex. Nem láttad valamerre Ale...... - ekkor meglátom kezében a fekete kiscicát, mire felsóhajtok - Hát végre megvagy – sóhajtok a macskára pillantva.
- Ejnye, Alex, nem ijesztegetjük Noelt, mert kikapsz – mosolyog Alex a kis fekete csöppségre. Hozzám lépve adja át, majd elvonul enni, én pedig visszarakom testvérkéihez a kismacskát. Kirani nyávog egyet, ahogy Alex rámászik. Noel azonnal letámadja a kis feketét. Aranyosak. Ahogy mennék, Alex után a konyhába ő pont jön velem szemben, és ölbe kap. Vigyorogva tesz le az ágyra és mászik fölém.
- Annyira imádlak, ugye tudod... - súgja a fülembe, mire elpirulok, majd a nyakamhoz hajol és elkezdi csókolgatni, szívogatni, mire felnyöszörgök.
- A-Alex… - nyögöm ki, mire ruhán keresztül dörgölőzik hozzám, és megérzem, hogy már mennyire vágyik rám. Felsóhajtok. Kezével ruhám alá simít, majd feltolva rajtam a pólót hajol le, és szájával kezdi végigcsókolni felsőtestemet, majd mellbimbómat meg találva kezdi el szívogatni, és csókolgatni, nyelvével játszik vele, mire felnyögök halkan. Közben másik kezével ruhán keresztül kezd el simogatni. Abbahagyva előző tevékenységét hajol fel hozzám egy mély csókra, majd kezével alsómba nyúl és simít végig már éledező vágyamon. Felnyögök. Ahh… Kezének melege olyan jó. A tegnapi jut az eszembe, mire elvörösödök. Ő csak mosolyog, majd kigombolja nadrágom és leveszi rólam, majd alsómat is leszedi, így meztelenül pihegek alatta. Lejjebb mászik, majd hasfalamat kezdi el simogatni, miközben végigcsókolja belső combomat, és finoman megharapdálja az érzékeny bőrt. Erre meg-megremegek. Felérve már meredező vágyamat gondosan kihagyva kezd el felfelé csókolgatni, egészen számig. Mélyen megcsókol, közben kezét fenekemre vezeti, és kezd el simogatni, de nem ér hozzám.
- Ahh… Alex… - nyöszörgöm. Már vágyok rá, az érintésére, de nem, ő mégsem tesz semmit, csak tovább izgat.
- Kéhrlekk… - nyögöm vörös arccal, mire elmosolyodik, majd kezét farkamra vezeti és kezd el a gyönyör felé űzni, miközben én csak nyögni tudok. Ekkor kopognak. Nem foglalkozok vele, se Alex, de ahogy a másik oldalról Akira hangja jön, megdermedünk mind ketten.
- Alex! Nyisd ki ezt a kurva ajtót! Tudom, hogy itthon vagy. Beszélnünk kell! – mondja a másik oldalról, mire Alex lekászálódik rólam, én pedig magamra rántom a takarót. Jó időzítés Akira… Kirani dühösen menekül be a fürdőbe, Luna pedig az ajtóhoz fut. Alex hajába túr, majd ajtót nyit, és egy dühös Akirával találja szemben magát. Akira végignéz rajta, közben én kivánszorgok a fürdőbe, és félig nyitott ajtóból figyelem őket.
|
| Reira* | 2012. 06. 09. 11:19:52 | #21427 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: drágának
- Neked is drágaságom – mosolyog rám, majd kapok egy jó reggelt puszit, a fejemre.
Kicsit zavartan pislogok, miközben felül, majd fel is kel.
- Elmegyek, lezuhanyozom. Muszáj magamba életet vernem - kel fel és a fürdőbe megy, én pedig visszafekszek és az ajtót figyelem, hogy mikor jön vissza, addig nincs kedvem felkelni.
Mikor nyílik, az ajtó érdeklődve pislogok. Vízcsobogást nem hallottam, Alex pedig egy szál alsóban lép ki elém kezében a szennyes kosárral. Értetlenül pislogok.
- Noel, gyere. Mutatok valamit - ekkor Alex háta mögül kilép egy szép fekete macska, majd az ágyhoz jön, felugrik rá, és a mellkasomra helyezkedik, úgy néz engem.
- Ő kicsoda?- kérdem, majd elkezdem simogatni a fekete állatkát, aki szorgosan dorombol kezeim közt.
- A neve Kirani. Ő az én drágám. Régen elveszett. Amikor Akirával voltam. Valahogy nem bírta a jelenlétét, s megszökött – együtt érzően mosolygok a Kirani nevű macskára. Azt hiszem jól megleszünk mi.
- Megértem........Tetszik nekem a hozzáállásod Kirani – simizem tovább.
- S nézd csak mit hozott nekünk Kirani – a szennyes kosarat teszi le elém. Mi van?
- Szennyest?- kuncogok.
- Nem. De ígérj meg valamit. Ha tetszenek, akkor kapok tőled egy csókot rendben?- mosolya gonosz. Mire készül? Mi van ebben a kosárban? Végül is bólintok.
- Rendben – mondom, majd Alex elvigyorodik, és leveszi a lepedőt a kosárról, mire szemeim felcsillannak. 5 kismacska. Ááá, de aranyosak.
- Alex....de hisz ezek.....
- Pontosan. Kirani idehozta a kölykeit. Ugye milyen édesek? Főleg az ott – mutat egy kékesszürkés színű kismacskára. - Az rád hasonlít. Ugyanolyan tündéri, mint te vagy – simít végig arcomon mosolyogva, mire belepirulok. - S most tartsd be az ígéreted – válaszomra nem is vár, egyszerűen csak hozzám hajol, majd ajkaimra tapad, és mélyen csókol. Nyelvével feltérképezi számat. Alig kapok levegőt. Arcom teljesen vörös, de ezek ellenére kissé rosszul, de megpróbálom viszonozni a csókot. Mikor elválik tőlem, hangosan kapkodom a levegőt, majd lenyugodva újra a kismacskákkal kezdünk el foglalatoskodni.
**********
1 órája a kicsikkel játszunk. Már mindegyiknek tudom a jellemét. Kicsit kicsinosítottuk nekik az egyik kosárkát, most abban laknak.
- Nevezzük el őket – vetem fel az ötletet.
- Rendben. Ezt az édeset Noelnek fogom hívni – veszi fel a visszahúzódó kis kékesszürkés cicát, aki felnyávog, ahogy Alex elkezdi simogatni a csöppséget.
- De akkor ő pedig Alex lesz – veszek fel én pedig egy fekete kiscicát. Az alomból egyedül ő üt anyjára a legjobban, és mindig a szürke kiscicával van.
- Miért pont Alex?
- Mert fekete. Izgága......
- És mindig a kis Noel nyomában jár - nevet.
- Na de akkor mi legyen a nevük – kérdi kicsit komolyabban. - Döntsd el te – mondja Alex, majd ölbe veszi Kiranit, és elkezdi simogatni, a fekete macska pedig szorgosan dorombol neki..
Közben én kitaláltam a neveket és el is mondom Alexnek.
- Akkor a szürke Noel, a fekete Alex, Nier a világosszürke színű, akinek fehér csíkok vannak a bundájában, néhol feketék. És van egy fekete kismacska, akinek az első két lába fehér, mintha zoknija lenne. Ő lesz Adri, mivel nem tudom fiú vagy lány. Az Adri pedig lehet Adrian is… öhm… - a kis fehéres macskára nézek. - Ő pedig Diamond. – mondom, Alex pedig beleegyezik. Szóval Noel, Alex, Nier, Adri(an), Dia(mond).
Egész nap csak a picikkel voltunk elfoglalva. Nagyon élveztem, hogy ennyi kis csöppség van a közelemben.
Este én bevittem a nappaliba a kicsiket. Kirani is ment velük, a fekete macska érthetetlenül jól elvolt Lunával. Mikor végre elaludtak visszamentem a szobába.
- Mind elaludt – motyogom halkan, majd bemászok Alex mellé az ágyba. - Olyan édesek Alex.
- De nem annyira, mint te. Olyan jó most kettesben lenni veled – suttogja a fülembe. - Noel, kérhetnék valamit?
- Persze, mi lenne az?
- Megharagudnál, ha most én letámadnálak?- kérdi, mire meglepettségemben nem tudok mit válaszolni. Jól hallottam?
- Én....Nem tudom.....- suttogom.
- Akkor...... – mondja, majd hirtelen már felettem is van, én pedig értetlenül pislogok rá.
Mélyen megcsókol, amit megpróbálok viszonozni, közben ujjai mellkasomon simítanak végig. Ezután ajkai nyakamra tévednek, és kissé erősebben szívja meg egy helyen. Ennek nyoma lesz. Lassan keze a combomra kalandozik, és lefelé simít rajta, majd elkezdi felfelé futtatni ujjait. Olyan idegtépően lassan, és alig érinti forró bőröm. Alex, szórakozol? Hangosan kapkodom a levegőt, szemeimet pedig becsukom. Tiszta vörös a fejem. Ajkai lejjebb kalandoznak, majd egyik mellbimbómat kezdi el kényeztetni, mire felnyögök. Ekkor, már kezdek alul éledezni, de nem. Abbahagyja. Felpillant rám, majd mellém fekszik. Mit csinál? Alex… Én… Megöllek! Gondolom ő is érezte, hogy már mennyire vágyom rá, akkor miért nem? Miért?
- A...Alex....
- Most már aludjunk – hunyja le szemeit.
- De ezt miért volt?
- Mert már muszáj volt. Noel, ha hiszed, ha nem, de ég a testem... Minden porcikám téged követel és ezt nehéz kordában tartanom...... De most aludjunk. Sajnálom, de nem bírtam megállni.....
Csönd. Istenem, de szűk alsóm. Belehalok.. Eddig még csak egyszer volt ilyen érzésem annál a lánynál, de akkor sem ilyen intenzíven, akkor pedig azonnal kaptam is kielégülést, ami cseppet sem tetszett. De ez most más. Muszáj. Kezeim lejjebb kalandoznak testemen. Picit mocorgok, mire Alex, felém fordul, én pedig ijedten tekintek rá.
- Minden rendben?- kérdi, én pedig csak magamban könyörgök, ne vegye észre.
- Te...te nem alszol?- kérdem zavartan.
- Nem, miért? Csak nem zavarlak?- ekkor lejjebb néz, azt hiszem, már érti. A takaró alá nyúl, majd kezeit kezemre teszi. Fülemhez hajol.
- Engedd meg, hogy segítsek – lassan leszedi magamról kezeimet, majd most az ő keze kulcsolódik farkam köré. Keze elkezd merev testrészemen mozogni, mire hangosan felnyögök. Istenem, de jó… Arcom már szinte foszforeszkál zavaromban. Ütemesen mozgatja kezét rajtam, én pedig csak nyögdécselek. testem meg-megfeszül, majd fejemet egy párnába nyomva fojtom el sikolyomat, amikor elélvezek. Kezét felemeli, majd lenyalja róla élvezetem, mire fülig vörösödök.
A takarót leveszi rólunk, majd megtöröl, utána magához húz.
- Szeretlek kincsem… - motyogja a szavakat a hajamba, majd mind ketten elalszunk. Reggel arra ébredek, hogy Alex szorosan ölel magához, és merev farka nekem nyomódik. Igaz is. Tegnap ő segített rajtam, de én nem tettem semmit. Lassan egyik ujjammal végigsimítok felsőtestén, majd lejjebb kalandozok. Alsón keresztül simítok végig merev testrészén, mire Alex morranva kap kezem után, majd felnyitja szemeit, amikben a nyers vágy tükröződik.
Én csak pirulva pislogok rá.
- Alex… Én is szeretnék neked… - kezdem, de ajkamhoz hajolva hallgattat el.
- Mondtam, hogy nem muszáj – suttogja fülembe, mire határozottan pillantok rá.
- Én szeretném... És tudom, hogy te is… - suttogom halkan, mire elengedi kezemet. Kissé tétovázva utánzom le tegnapi mozdulatait. Ujjaimat vágyára kulcsolva kezdem el őt a gyönyör felé vezetni. De érzem ez így kevés lesz. Lassan lejjebb mászok, mire értetlen tekintettel mered rám. Nem nézek fel, ahhoz túlzottan zavarban vagyok. Hasonlót sem csináltam még soha, de lassan nyelvem hegyével végignyalok teljes hosszán, mire felmorran. Végigcsókolom merevedését, majd lassan a számba véve kezdem el kényeztetni. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy így kell, de próbálkozok. Próbálom fogaimmal nem karcolni farkát, és körkörösen izgatni őt nyelvemmel. Felpillantva Alex élvezettel telt tekintettel nézi már így is vörös arcomat. Ez de zavarba ejtő….
|
| Reira* | 2012. 06. 07. 18:52:58 | #21399 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: drágának
Kezem után kap, majd felemeli. Bazd meg. Egy hajszál. Egy kurva hajszál.
- Noel, találkoztál Akirával?- kérdi ridegen.
- Hát én....
- Noel!- kérdi újra dühösen.
- Igen...- válaszolok halkan.
Hirtelen nyom az ágyba és felém kerekedik..
- Mit mondott neked?- morranok Noelra. De ő csak mélyen hallgat.
- Akira mondott valamit, igaz? Csaknem megint én voltam a téma? Figyelj Noel, nem akarom, hogy más miatt feküdj le velem. Azt akarom, hogy önszántadból csináld, s nem azért, mert az egyik volt szeretőmnek akarsz bizonyítani. Szeretlek, s szeretném, ha boldog lennél..... – szégyenkezve sütöm le szemeimet.
- De az előbb is....én szeretném....
- Nem. Te nem az én vágyaimat akarod kielégíteni, hanem Akirának akarsz bizonyítani. Belegondoltál már abba, hogy ez hogy esik nekem? Nem kell aggódnod, én képes vagyok várni rád, sőt ha soha nem akarod, megértem. De azt akarom, hogy önszántadból tedd. - felkel. - Addig meg megoldom a gondjaimat magam is. S nyugodt lehetsz, nem fekszem más ágyába. Megígértem, s nem is lennék képes rá. – az ágyra ül, én pedig szégyenkezve pislogok el. Elmegy a fürdőbe ez alatt elgondolkozok a dolgokon. Igaza van. Én ezt csakis Akira szavainak hatására tettem és mentem bele a dolgokba. Istenem… Nem is gondoltam arra Alexnek ez, hogy esik. Mekkora egy szemét dög vagyok istenem. Alsó ajkamra harapok, majd kimegyek a nappaliba és Lunát kezdem el simogatni. Legalább te nem haragszol rám Luna. Nézek a macskára, ezt pedig csak magamban mondom ki. Bocsánatot kell, kérjek. Felkelek, majd belépek halkan a szobába. Az ablaknál áll. Telefonjával a kezében.
Odamegyek hozzá, majd hátulról átkarolom és hozzá bújok.
- Ne haragudj… - mondom halkan, szomorúan. Megfordul. Állam alá nyúlva egyik ujjával kényszerít, hogy a szemeibe nézzek.
- Semmi baj. De legközelebb ne hallgass Akirára… Ő, tudod, hogy milyen… - sóhajtja, mire bánatos tekintettel meredek rá.
- Bocsánat, tényleg. Nem foglalkoztam azzal, hogy ez neked, hogy esne, sajnálom. Viszont… - kezdem. Nem tudom, mit mondjak. Hogy mondjam. - …Semmi. – nyögöm ki, mire rákérdez. Nem hagyja annyiban.
- De… Mond. – utasít. Oldalra pillantok.
- Én… komolyan gondoltam, hogy… - nyelek. – szeretlek... – suttogom, mire azt hiszem, picit lefagy, majd magához húz.
- Köszönöm… Én is szeretlek… - suttogja a fülembe, majd hozzábújok.
- Alszunk együtt? – kérdezek rá, és félve várom a válaszát. Remélem ennek ellenére igen lesz.
- Persze. – mondja halkan, majd tincseimbe simít.
Az ágyhoz megy, magával húzva engem, majd bedől. Követem őt, Alex pedig azonnal magához húz.
- Jó éjt. – nyom puszit homlokomra, mire elpirulok.
- Jó éjt. – suttogom én is, majd karjaiban alszok el.
~
Álmomban javarészt a mai események forogtak el újra. Akira és a beszólásai. Alex, és ahogy felsóhajt, amikor hozzá érek, majd amilyen dühös lett amikor Akirára rájött. Az-az egy dolog jutott az eszembe, hogy vajon Akirának köszönhető-e, hogy ezt tettem és arra jutottam. Hogy ha nem találkozok vele is megtettem volna. mert rájöttem egy dologra, ami sokban befolyásolja érzelmeimet, cselekedeteimet, hiszen végre győzött szívem, agyam felett és már tisztán látom a dolgokat, amik eddig oly homályosak voltak számomra. Örülök neki, így végre kimondtam és ez olyan jó érzés volt. Csak nem tudom most mi az, amire képes vagyok. Hiszen mióta vámpír lettem egyszer voltam lánnyal. Nem tudom, milyen lehet egy másik vámpírral. Pláne fiúval. Egyszerűen nem értek ehhez, de talán nem is baj.
Ébredés után Alexet pillantom meg. Engem figyel.
- ’Reggelt! – köszönök halkan.
|
| Reira* | 2012. 06. 06. 20:18:16 | #21382 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: cukorfalatomnak
- Kész vagyunk, már csak a háttér kell. Menj csak, igyál valamit. Addig befejezem. – néz rám mosolyogva, mire felkelek és felveszem a ruháimat.
- Rendben..... – indulok meg, de még utánam szól.
- De a vodkás üveg tabu, rendben?- vigyorog rám furcsán, amit nem értek.
- Rendben....- mosolygok rá, majd kilépek, és becsukom az ajtót.
Elmegyek a konyhába, majd előveszem a véres boros üvegcsét, és töltök magamnak. Közben Luna jön oda hozzám, majd ölembe fészkeli magát. Elkezdem simogatni, közben iszogatom a vért. Végezve ezzel felkelek, majd ölve veszem Lunát, de az a gonosz macska kiugrik kezemből, és a padlóra érkezve a nappaliba fut, én pedig nem követem. Mikor meghallom, hogy Alex megengedi a vizet, arra felé veszem az irányt. Akkor érek oda, amikor, már felöltözve lép ki elém. Ilyenkor fürdik?
- Minden oké? Nem szoktál ilyen korán fürödni. – kérdezek rá érdeklődő tekintettel.
- Igen semmi gond, csak fáradt vagyok. – mű mosollyal tekint rám. Hazudik... - Én szerintem ledőlök egy pár órára, utána csinálhatnánk valamit.......- a szobájába megy, majd lefekszik. Én a nappaliban döglök a nap hátralévő részében.
*********
Talán 3 óra múlva lépek be a szobájába. Már unom magam.
- Mond csak, nincs kedved kimenni, vadászni? Olyan régen voltál már. – rám fordítja tekintetét, miközben mellé fészkelem magam. Elgondolkozok. Igaza van.
- Te is jössz? – kérdek rá.
- Nekem nincs ehhez most se kedvem, se erőm. Menj nyugodtan, ha akarsz. – motyogja, majd becsukja szemeit, én pedig sóhajtva kelek fel, majd elindulok
***
Kiérve a park felé veszem az irányt. Az első ember, akit meglátok egy szőke fiú. Közelebb érve ledöbbenek. Bazd meg, ez Akira. Riadtan hátrálnék, de észrevett. Vigyorogva közelít hozzám, mire dühösen meredek rá.
- Oh, szia, Noel. – vigyora letörölhetetlen. én csak fintorogva nézek rá. Elém lép. Közvetlen közelről néz rám. Körülbelül egy magasak vagyunk. A zöld szemekbe meredek.
- Helo. – köszönök kimérten.
- Hogy vagy mostanság? – kérdi vigyorogva.
- Jól.
- És Alex?
- Ő is.
- Sikerült végre rávedd magad, hogy lefeküdj vele. – felmorranok. Nem és ezt is tudja, mire felkacag.
- Szánalmas vagy. Előbb utóbb el fog hagyni ugye tudod.
- Te vagy szánalmas, ha azt hiszed Alex valaha is szeretni fog.
- Lehet, hogy nem, de mégis jobban kedvel, amiért képes vagyok eleget tenni az igényeinek. te mit tettél érte mióta nála vagy? – végigmér, majd közelebb lép. Megdermedek.
- Semmit. – suttogja fülembe, majd egyik ujját végigfuttatja mellkasomon. – és nem is fogsz. Ha igen, akkor sem azt, ami neki kell. Ő szereti a durva dolgokat. És te... – végigsimít nadrágomon, mire döbbenten meredek rá. Mozdulni sem bírok. – A büdös életbe nem fogsz vele lefeküdni. Hiszen hetero vagy nem igaz? – kárörvendő mosoly terül szét arcán.
- Képes lennék rá. – fintorgok, mire elneveti magát. Kirúgja alólam lábaimat, majd derekamra ül. Kezeimet fejem felett lefogja. Térdét lábaim közé rakja, majd megmozgatja, mire zavartan halkan felnyögök. Elneveti magát. Fülemhez hajol.
- Látod? Ennyitől már szabadulnál, és kikészültél. Akarod, hogy ragozzam? Soha. érted ezt a szót? Szánalmas. Menj el, amíg tudsz. Különben ha ő hagy el fájdalmasabb lesz. – suttogja, majd felkel rólam és otthagy. Értetlenül meredek magam elé. Bántó, bántó, hogy igaza van.
De én nem ezért jöttem die. Felkelve a földről leporolom magam, majd felsóhajtok és összeszedem magam. Folytatom, amit elkezdtem. Keresek egy részeg lányt, majd megharapva szívom ki vérét. Isteni újra friss vért inni. Ahh…
***
Mikor visszaérek nem égnek a lámpák. Alex már alszik? Nagyon halkan lépek be a lakásba. Szinte, mint egy árnyék.
A szobához érve furcsa hangokra leszek figyelmes így benyitok. Na, amit látok attól egész arcom vörös lesz. Lecövekelek egy helyben. Nem bírok se előre se hátra mozdulni. Alex az ágyon… önkielégít… látszólag nem én vagyok az egyetlen, aki meglepődött attól, amit lát, mivel Alex is úgy néz rám, mint egy szellemre. Szívem hevesen ver. Mit tegyek? Se előre, se hátra. Meredünk egymásra, mint vadidegenekre. Alsó ajkamra harapva akarnék hátrálni és csuknám be az ajtót, de ekkor Akira sértő szavai villannak be, amitől akaratlanul is kiráz a hideg. Mit tegyek?
Zakatoló szívvel lépek be a szobába, mire látszólag ő lepődik meg jobban, bár saját magamon én is. Erőt véve magamon sétálok hozzá. Zavaromat nem tudom leplezni, így felé mászok. Úgy nézek farkas szemet zavart tekintetével. Nem igazán érti mi történik, mit akarok.
Közelebb hajolok füléhez.
- Mond, mit tegyek Alex? – kérdem. nem most nem ittam. Teljesen magamnál vagyok, mégis képes voltam ilyet mondani. Torkomat heves izgalom szorítja el. Hirtelen azt sem tudom, mit tegyek. Bizonytalanul simítok végig felsőtestén, majd lejjebb érve merevedésén. Elvörösödve rejtem arcomat hajam mögé.
Nem szól semmit, csak halkan felsóhajt érintésemre.
- Noel. Nem kell, hogy… - mondja ki látszólag nagy erőlködések árán.
- Én.. – kezdem é szemeibe nézek… – Szeretlek… - nyöszörgöm. Ezt a szót nagy nehézségek árán sikerült csak kimondanom. Szívem hevesen zakatol. Alex kicsit lesokkolhatott. Nem tudom, mit tegyek most. Mit ne. A sötét barna szemekbe tekintek. Alex… Mit tegyek? Mégis mi legyen? Most, hogy végre ráébresztettek, hogy érzek irántad valamit. Szeretném, ha a vágyaidat sikerülne kielégítenem. Bár egy biztos tőlem eddig az érintés is nagy szó. Egyenlőre…
Bizonytalanul simítok végig újra farkán, mire kapcsol és nyitja száját, hogy szóljon.
|
| Reira* | 2012. 06. 05. 20:43:42 | #21358 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: hűséges társamnak
- Gyere csak Noel, segítek kijózanodni. – a fürdő felé kezd el húzni. Halkan kuncogva állok egy helyben, nem mozdulok.
- Inkább... - kezdeném az ellenkezést, mire ölbe kap és elindul velem a fürdő felé, én pedig közben a felsőtestén játszok ujjaimmal. Nyakán végigfuttatom fogaimat, miközben vigyorgok.
Belép velem a zuhanyfülkébe, majd magunkra engedi a jéghideg vizet. Amint a hideg vízcseppek felhevült bőrömhöz érnek kiugrok karjaiból, és a falhoz szorítom testem. Hirtelen eszmélek fel.
- Ez hideg....és mit keresek én itt?- nézek rá, majd eszembe jut, mire elvörösödök. basszzuuuusss…. Szégyenemben legszívesebben elásnám magam. Alex hozzám lép, majd megsimítja az arcomat. Szívem boldogan dübörög, hiszen nem az ágyban hanem itt vagyunk…
- Most feküdj le, rád fér a pihenés. Holnap pedig itthon........ – értetlenül meredek rá. Akkor ki fogják rúgni nem? Itthon maradna velem? Tényleg? De… Ennyit bevállalna miattam. Egy olyan fiú miatt, aki azt se tudja szereti-e, érzéseit nem mutatja, önszántából sosem csókolt meg fiút.
- De akkor kirúgnak, nem? – kérdezek rá aggódva.
-...... maradok veled, rendben?- mosolyra húzza száját..- Na de most menjünk aludni. – indul el szobája felé, mire követem egy darabig, majd megállok.
- Na, akkor jó éjt. – a kanapé felé veszi az irányt, viszont én…
- Várj...- szólalok meg zavartan.
- Veled aludjak?- kérdi.
- Ühüm… - apró bólintással kérem emg őt, mire mosolyogva követ engem a szobájába, majd az ágyba fekve magához húz, és egy jó éjt puszit nyom fejemre, mire zavartan meredek rá.
- Jó éjt Noel.
- Jó éjt. – suttogom, majd elalszik, én pedig közelebb húzódok meleg testéhez.
***
Reggel, mikor felébredek, Alex még alszik. Felkelek lassan, és sikerül úgy, hogy ő ne keljen fel. Az ágy mellett megtalálom a telefonját, ami villogva jelzi: Új üzenet!
Felvéve kezdem el olvasni azt és közben el fog a düh.
"Hitegesd csak magad nyugodtan, engem nem versz át. Tudom, hogy hamarosan úgyis megkeresel. Hisz egy olyan félistennek, mint te mindig kell egy uke aki a testével hódoljon neked, s értsd meg Noel nem képes erre. hisz te is tudod, hogy hetero srácból nehezen lesz uke. Úgyhogy ne feledd szivi, csak hívj és én ott is vagyok. puszil: Akira"
Mérgesen ejtem vissza a földre a telefont nyitva, majd a konyhába megyek. A vodkás üveget elővéve hallom, ahogyan Alex felébredt, és közeledik. A legbántóbb ebben az, hogy igaza van. Alex szeret engem, erre rájöttem,.. De én? Én szeretem őt? Nem tudom. Őszintén nem tudom, és tehetetlen vagyok. Akarom szeretni egyáltalán? Hiszen, neki ott van annyi, de annyi istenszerű ukéja, akik szíves örömest feküdnének alatta akár egy napot is. Ő pedig, még amikor önként elmentem akkor is utánam jött, sőt a vérét adta, hogy megmentsen. Én mégis képtelen vagyok viszonozni érzéseit. Miért vagyok ilyen? Még sosem éreztem magam ilyen rosszul. Örülök, hogy vele vagyok. Egyik részem többet akar belőle, ebből a félistenből, a másik pedig képtelen elpártolni a ténytől, hogy hetero. Hol itt az ész? Dühösen fojtom bánatom illetve akarnám a vodkába, és bánatomat Akirára fogom. Alex belép, miközben kezemben a tegnapi üveg van. Azt hiszem eldöbbent…
- Hol lakik az a szemét kis kurva, – morgom. Most minden zavaros gondolatom és sérelmemet Akirára fogom. - elmegyek és kibelezem.
- Noel, ne is hallgass rá. Csak féltékeny rád. Hozzám lépve kiveszi elővigyázatosan a kezemből az üveget. De nem tudom, mit tegyek. Nem nyúlok utána, hiszen nem is igazán akartam inni belőle. - Te nála egy vámpír léttel többet érsz. Neked sikerült az, ami neki nem. Te sikeresen loptad magad a szívembe. – rám mosolyog, mire szívem elszorul, és fanyarúan érzem magam. Most sírnék, és közben nevetve szétvernék valakit. Olyan kettős érzésem van. Kezeimmel Alex pólójába kapaszkodok, és odadöntöm a fejem, mire elkezdi hajamat simogatni.
- De… - kezdem. – Igaza van. Neked is kell valaki, aki a vágyaidnak eleget tesz… hiszen mióta én megjelentem nem láttalak senkivel, és bízok benned, de én nem tudom biztosan, mit érzek… Nem tudom.. – suttogom félve, mire nem szól semmit, csak állam alá nyúlva fordít magával szemben.
- Nekem csak te kellesz. Nem baj, ha a vágyaimnak nem teszel eleget, csak maradj velem, még ha az érzéseimet nem is viszonzod. – szomorúan pislogok rám. Szavai újabb súlyok szívemre. Megborzongok. Biztosan már nagyon vágyik valakinek az érintésére. Mégis ezt mondja.
- Én... – kezdem, majd nyelek egyet. – Akarlak szeretni.. – motyogom vörösen. – Csak nem tudom menni fog-e. - Arcomat elfordítom.
- Köszönöm… - suttogja halkan, majd megölel, én pedig hozzábújok.
- Tudnod kell… Ha iszok, sosem hazudok… - motyogom vörösen, mire azt hiszem, átgondolja a tegnapi szavaimat, majd rákérdez.
- Tényleg? – kérdi, mire aprót bólintok, ő pedig végigsimít gerincem vonalán. – Csak a tied vagyok… ígérem… Kai, pedig csak egy barát. Esküszöm… - suttogja fülembe, mire felsóhajtok.
- Köszönöm - rebegem halkan. Annyira megváltoztam mióta itt vagyok…
Elvallva tőle a nappaliba megyek, és Luna odaköltözik hozzám, Alex pedig mellém ül.
- Ohh, tényleg. Azt a képet befejeztem, úgyhogy ha akarod, elkezdhetünk egy újat…- mosolyog rám, mire bólintok. Szívesen modellkedek neki.
A szobába vonulunk, ő pedig egy ideig néz engem.
- Noel, hajlandó lennél úgy beállni, mint Akira vagy az túl… - kérdi, mire kis gondolkozás után megadom magam.
- Jó. – nyögöm ki, majd utasít, hogy vegyem le a felsőmet és a nadrágomat, majd rám adja ugyanúgy lazán az egyik nagy felsőjét kigombolva. Egy szála alsóba fekszek az ágyon. Látszólag gondolkozik azon, hogy milyen utasításokat adjon.
- Kicsit erotikusabban… - kér. Talán fél attól, hogy erre abbahagyom a modellkedést? Najó, ez kicsit furcsa, de megteszem, amit kér, és kissé nyitott szájjal, félig lehunyt szemekkel nézek farkasszemet vele. Apró mosoly szökik arcára, ahogyan végigmér.
- Tökéletes… - suttogja, majd elkezd festeni.
|
| Reira* | 2012. 06. 04. 19:53:31 | #21344 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: drágámnak
- Bocsi, nem értem, hogyan eshettél le, hisz nem szoktam forgolódni. – mondja zavartan. Ekkor mondanám, hogy nem az ő hibája volt, mikor hangosan meg kordul a gyomrom. Lesütöm szemeimet.
- Gyere együnk valamit- mosolyog rám, amjd elindulok vele a konyhába. Ekkor megtorpan, majd irányt vált. - Menj, csak előre addig felöltözöm. Ruhát találsz a szekrényben. – Elvonul átöltözni, közben én is magamra kapok pár dolgot.
Mikor visszajön, már ruhástul tölt nekem vért. Ő nem is iszik?
- Te mit fogsz enni?- kérdem.
- Én....- Csörög a mobil. Alex dühösen mered a számra. Látszólag nem akarja felvenni. - Igen?
- Beszélnünk kell. Itt az ideje hogy felnyisd a szemed.
- Most nem alkalmas.
- Francokat nem. Találkozzunk az óráid előtt lenn a parkbejáratnál. Legyél ott vagy én megyek házhoz. – leengedi kezében a telefont. Azt hiszem tudom ki volt.
- Baszd meg.
- Ki volt az? Csak nem...... – fintorgok Akirára gondolva.
- De ő és beszélni akar velem, kb. fél óra múlva.
- Ugye nem mész el.
- Én........nem tudom. Na, megyek, összekészülődök, ma nem szándékozom elkésni. – Egyedül hagy, majd besiet a szobájába. Ezt a nem tudom - ot komolyan gondolja? Mégis miért menne oda hozzá? Nos… mondjuk, mi nem vagyunk együtt. odamegy, ahova akar elvileg…..
Összepakolva lép az ajtóhoz.
- Mentem, majd jövök, kb. 3 óra múlva. – elmegy.
***
Pár óra múlva csengetnek. Kit látnak szemeim. Akira. Dühösen lép be a házba.
- Hol van? – kérdi, mire elvigyorodok.
- Közöd? – kérdem, mire dühösen mér végig.
- Chh… - kezdi kényesen. Jönne beljebb, de nem engedem. Dühösen mér végig. – Ő az enyém. kopj le róla.. – mered rám. Rámosolygok, majd becsapom előtte az ajtót, mire dühösen elhord mindennek, majd elmegy.
***
Az ablakban ülök és várom Alexet. Egyszer csak egy kocsit látok. kiszáll Alex vele egy helyes srác. puszizkodnak, majd elköszönnek. Pár perc múlva nyílik az ajtó.
- Megjöttem.
- Látom, kivolt az a srác az előbb?- kérdem féltékenyen.
- Ja, ő csak egy régi ismerősöm. - jön közel.
- Vagyis az egyik volt szeretőd, mi?- Lunával együtt át telepszek a kanapéra.
- Háátt.. igen, az...de most már új pasija van. Na de mindegy. Hogy telt a napod?- kérdi, de dühösen fordítom el fejem.
- Jól. – válaszom tömör.
- Oké. Én elmegyek, lezuhanyozok.. – mondja, majd bevonul a fürdőbe én pedig szomorúan megyek egy kis vérért a konyhába. Több üveget látok. Egyiket megfogva, kibontva, jól meghúzom. Csakhogy a tartalma nem az amire számítottam. Egy kis vodka. Csodás. Én már a sörtől is kikészülök. Uramisten. Érzem, ahogy fordul velem a világ, majd nevetni kezdek.
Pár perc múlva egy szál alsóban lép ki a fürdőből Alex, én pedig kacarászva lépek oda hozzá, majd átkarolva simulok hozzá.
- Édes… Legközelebb ne hozz haza ilyen helyes pasikat, mert féltékeny vagyok.. – mondom őszintén szomorúan, mire ledermed. Ajakaihoz hajolva nyalok végig rajtuk. – Az enyém vagy.. – suttogom alkoholtól mámorosan, majd hevesen megcsókolom. Mélyen szenvedélyesen,
- Akarlak... – suttogom ajkaiba, mire Alex kezd rájönni mi történhetett, mert vállaimnál fogva tol el magától.
- Noel nem vagy magadnál… - szögezi le, mire felkuncogok.
- Dehogynem… - suttogom, majd nyakához hajolva szívom meg, hogy látszódjon is. Hozzádörgölőzök.
- Alex... - suttogom a fülébe édesen.
- Akarlak… - nyalintom meg fülét.
Na, igen. Az alkoholtól túl őszinte leszek, és mindent, amit addig elnyomtam felszedek és nyíltan mondom ki.
Körmömet végighúzom felsőtestén.
- Akira itt volt ma. Téged keresett. Utálom azt a srácot… - nyöszörgöm halkan, közben hozzábújok. Szerintem Alex lesokkolt. Nem igazán tud egyelőre mit tenni.
|
| Reira* | 2012. 06. 04. 15:14:39 | #21337 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: édesemnek
Kicsit megmozdulok Alex karjaiban, mire kinyitja szemeit, majd hátára fordul. Pár perc múlva álmoskásan kel fel. Mint egy alvajáró, aki nem tudja hova került.
- Jó reggelt - köszönök neki, mire döbbenten pillant rám. Mi az? Nem vagyok szellem. Hajába túrva rendezi gondolatait, majd végre válaszol.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? Álmodtál valami szépet?- erre elpirulok. Álmodtam igen, de ezt csak nem fogom elmondani…
- Őőő.. én megyek, iszom egy kávét, mert a nélkül reggel nem tudok létezni. – Ő felkel, én pedig fekve maradok, hiszen nincs semmi kedvem ahhoz, hogy felkeljek. Hallom, ahogyan a konyhában ügyeskedik, majd elvonul a fürdőbe. Ezután vissza a szobájába. Lopva felé pillantok, miközben öltözik, de nem igazán figyelek most. Még túl álmos vagyok ahhoz.
Pár sóhajjal próbálok magamba életet erőltetni, majd rászánva magam kelek fel a puha ágyikóból.
- Most lesz egy kis dolgom, de sietek vissza, rendben?
- Jó… - nyögöm be halkan kissé kómásan, csak akkor tudatosul bennem mit mondott, mikor csukódik az ajtó. Elterülök az ágyon, és próbálom fejemből kiverni az álmomat.
Felsóhajtva kelek fel, majd a tegnapi ruhámat visszaveszem, és a fürdőbe vonulok, hogy rendbe szedjem kicsit magam. Ez után az étkezőbe lépek, de nem találom a vért, így éhesen maradok. Nem akarok kimozdulni. Most nincs ehhez kedvem, sem energiám.
A kanapén el fekve simizem Lunát, amíg meg nem hallom az ajtó csapódását.
Az ajtóhoz megyek. Luna előttem vágtat gazdijához és dörgölődzik szelíden annak lábához.
- Alex?- kérdem a biztosat, miközben az ajtóhoz közeledek. Elé lépve azonnal megakad tekintetem a tetováláson. Nagyon szép. Miközben rákérdezek, ő elmeséli a történetét, mire aprót bólintok, majd hangosan fejezem ki véleményem a mű iránt, ami két sárkány. Egy arany és egy fekete.
- Ez gyönyörű...- mondom, erre Alex az órájára pillantva kap észhez.
- Basszus...- A festőszobába rohan. Pár cuccot összedobál, majd elindul az ajtó felé..
- Mi az ? – Kérdem értetlenül, miközben követem az ajtóig.
- Elkésem óráról. Sietek vissza, de most mennem kell. Kirúgnak az egyetemről, ha nem érek be időben – mondja, majd újra magamra hagy. Az ajtó nagy zajjal csattan, mire csak pislogni tudok, majd felsóhajtok. jobb dolgom nincs, mint a festő terembe menve nézem meg a különböző kész munkákat.
A sok kép közül már most megvan a kedvencem. Egy alkonyat van lefestve. Színei csodálatosak. Elbűvölően varázslatos kép.
Pont, mikor befejezem a képnézegetést nyílik az ajtó és kimegyek a festő teremből elé. Alex jött meg. Követem őt, majd figyelem, ahogy az ágyra esik. Értetlenül meredek rá, majd rákérdezek.
- Alex? Minden oké?- kérdem.
- Igen, minden rendben. Csak elkéstem óráról és nekem kellett modellkednem 2 és fél órán keresztül mozdulatlanul. – hanyatt vágja magát. - Ilyen kikúrtan még nem voltam fáradt sohasem. – Hát igen. Nehéz meló. 2 és fél óra nem semmi, de legalább jó napot szerzett azoknak, akik egész nap őt figyelték…
Kicsit közelebb lépek hozzá, mire felém nyúl félig csukott szemekkel, majd karomat elkapva ránt le maga mellé az ágyba, és magához ölel. Pár perc múlva már csak halk ritmikus szuszogását hallom. Csak így ruhástul képes volt elaludni? ejj…
Kicsit én is hozzábújok, majd vele együtt alszok. Mellkasának emelkedése megnyugtató, így könnyedén szenderedek álomba mellette.
Arra ébredek, hogy valaki felordít.
- Alexandrosz. – ordít. - KELJ MÁR FEL BASZKI!!!!!- üvölt, egy idegen hang, mire szemeimet felnyitva csak annyit látok, hogy Alex még mindig ölel és ijedtségében velem együtt esik a földre.
- Mi a jó fra.... – kezdi Alex, majd a srácra néz.. - Philipp, baszd meg. – morog, mire a fiú csak vigyorog, majd rám néz.
- Ki ez a cukorfalat itt melletted? Hm? – cukorfalat? Idegesen pislogok.
- Ez a cukorfalat itt Noel. az én....
- Értem én. – kacsint a Philnek nevezett srác, mire elpirulok. Mondanám, hogy nem az nem, de nem hagynak szóhoz jutni.
- Nem, nem az. És halljam, mit szeretnél? – erre lovagló ülésben ül rá Alexre így a földön tartva őt. Én közben felkelek és az ágyról, már ülve figyelem őket.
- Csak némi szívességet, semmi különös.
- Mégis ki vagy? – kérdezek rá értetlenül, kissé ingerülten az előző akció miatt.
- Alexandrosz KEDVENC unokatesója vagyok. Örvendek. - vigyorog Philipp.
- Ezt kint megtárgyaljuk, de most mássz le rólam. – ül fel Alex, mire Phil csalódottan sóhajt fel, majd kénytelen kelletlen, de kiandalog a konyhába.
- Mi a fa..... – de nem folytatom, sőt ahogy hirtelen közel jön Alex megdermedek.
- Csak egy rokon. Semmi közöm hozzá. – suttogja, szinte a számba a szavakat, mire nem tudok mit mondani.
Érzem, közelebb jön. Lehelete engem cirógat én pedig halványan elpirulok. Ekkor valami olyat tesz, amire nem számítok. Megcsókol. Hirtelen reagálni sincs időm, így döbbentem nyitom ki számat, mire ő nyelvével átcsusszanva mélyíti a csókot. Mire feleszmélnék, már ölbe vesz, és az ágyra döntve csókol tovább, majd ajkaimtól elválva nyakamat veszi célba. Finoman megszívja, de nem hagy nyomot, majd nyelvének hegyével finoman végigrajzolja, mire megborzongok, majd jobban rányomja, húzza végig száját is nyakamon lévő érzékeny fehér bőrön. Halk nyögés szakad ki belőlem, mire fejem mélyvörös színű lesz. Közben keze felsőm alá siklik, és kezd el simogatni. Megborzongok jólesően.
Feltűri felsőmet, majd lejjebb mászva kezdi el hasamat csókolgatni. Pihegve simítok bele éjfekete tincsibe. Feljebb tűri rajtam a pólót, majd kulcscsontomon végignyalva kezd el felsőtestemen nyelvével játszadozni, miközben zavartan nyöszörgök, mélyvörös arccal. Lassan végigsimít nadrágomon, mire megremegek. Ahh… Már ennyitől szépen felizgultam, és mérhetetlen vágyat érzek most Alex iránt. Mégsem akarom ezt. Ez olyan furcsa… De nagyon jó. Mint egy álom. Nyelvével egyik mellbimbómat kezdi el kényeztetni, mire halkan felnyögök.
-ALEX!!!!!!!- egy ordítás zavarja meg a pillanatot, mire ijedten kapja fel fejét, és arcomra nézve tér vissza a valóságba. Vörös pofival meredek rá. Nem tudok mit mondani. Szemében a vágy, és a félelem keveredik, majd feláll rólam engem úgy hagyva, majd az ajtó felé lép.
-A...Alex- kezdek bele halkan. Szinte meghallhatatlanul. A szavakat csak suttogom. Értetlenül, vággyal teli tekintettel meredek rá, mire nem néz hátra, csak úgy veti a szavakat.
- Sajnálom, én nem akartam. – motyogja, majd a konyhába megy én pedig értetlenül, szomorúan meredek hűlt helyére. Felkelve megigazítom pólómat, majd kiülök a nappaliba. Hallom a konyhából a kérdést, majd Phil kezdi el mondani, hogy mivel nincs lakása és van egy csomó cucca kis ideig Alexnál tartaná azokat, amíg nem tud biztos lakást találni. Végül Alex beadja a derekát, Phil pedig köszönve távozik, már este felé.
Este, mikor menne aludni Alex, megáll előttem.
- Gondolom, egyedül akarsz aludni. Nyugodtan használd a szobámat. Nekem jó a kanapé is. – motyogja, mire nem merek semmit mondani, illetve nem is akarok, így bólintok, majd ő a kanapéra és én az ágyra telepszek. Pár órácskát sikerül aludjak, mikor nem bírom tovább, hogy Alex ilyen velem ezért felkelve lépkedek ki a nappaliba. Ő is alszik. A kanapé mögött megállva figyelem kis ideig, majd megkerülve a kanapét guggolok le elé. Kezemet felemelve kisimítok pár kósza tincset arcából, mire hirtelen kezem után kap, szemeit lassan felnyitja.
- Noel...- suttogja, mire elvörösödök. Most tudatosul bennem mit tettem. Zavartan pillantok el oldalra.
- É-Én csak… - zavartan mentegetőzni kezdek, mire elmosolyodik.
- Alszol velem? – kérdi kicsit közelebb hajolva, mire aprót bólintok. Magára ránt, de mivel a kanapé kicsi így rajta fekszek. Hajamat simogatja lágyan. Arcom vörös.
- Jó éjt Noel… – suttogja, mire én is jóéjszakát kívánok, majd elalszunk.
Este felkelek arra, hogy Alex a nevemet suttogja, de pár perc múlva vissza is alszok. Reggel arra ébredek, hogy Luna rám ugrik. Morogva nyitom fel szemeimet. Alex még alszik. Nem akarom felkelteni, de mivel se tegnap este, se ma nem ittam még így hihetetlenül szomjas vagyok. Nagyon lassan tornászom fel magam róla. Kezeimmel mellkasán támasztom emg magam, majd lovagló ülésbe tornázom magam derekán. Se rajta, se rajtam nincs más csak alsó, így kicsit elpirulok, mikor merev vágyát megérzem fenekemnél. Nagyon lassan megpróbálok lekászálódni róla, de csak annyit érek el, hogy lefordulok róla és a padlón kötök ki. Mikor felnézek a földről Alex értetlen tekintetével találom szembe magam.
Mentem, ami menthető, és próbálok értelmes képet vágni.
- Jó reggelt… - köszönök. Ez, de ciki.
|
| Reira* | 2012. 06. 03. 19:38:57 | #21327 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: megmentőmnek
Miközben alszok, egyre csak álmok gyötörnek.
Hol régi emlékek a múltból, amikre sikerült visszaemlékezzek, hogy az eddigi életem vámpírként. Homlokom tüzel, és hihetetlenül melegem van, mégis jéggé fagyok. Olyan érzésem van, mintha apró tűkkel szurkodnák testem. Itt csak a sötétség van és én. Nincs idő, lebegek.
Egyszer csak ez megszűnik. Finom melegség árad szét testemben. Végre nem fázok. A tűk eltűnnek én pedig, mint akit jeges vízzel öntenek le kelek fel. lassan kinyitom szemeimet és végre visszaterelődök a valóságba. Ahogy próbálom, magam elhelyezni a földön azt veszem észre, hogy egy fekete hajzuhatag van a szemem előtt, és finom melegség a számon. Olyan hihetetlenül jó érzés, ahogy valami végigfolyik a torkomon. Megbizsergek. Mire sikerül rádöbbennem mi történt mélyvörös arccal nézek a fiúra. Immáron rájövök, hogy ez nem más, mint Alex. Fejét felemeli és rám néz, majd megölel, én pedig szinte már foszforeszkáló fejjel meredek rá.
- Noel, végre. azt hittem, sosem térsz már magadhoz. - s ölel tovább lágyan.
-A...Alex....én hogy kerültem ide? És mi volt az az előbb és...- magamra nézek és elképedek. - és mikor öltöztettél át? – vörös fejjel nézek Alex feje mellett a falra.
- Az nem fontos. Most csak az a lényeg hogy jobban legyél. – mosolyog kedvesen, én pedig csak pislogok.
- s mi ez az íz a számban? – eszmélek fel, ahogyan szája sarkára, majd csuklójára nézek. Tényleg képes volt a saját vérét adni? De hiszen ő tisztavérű. Még a hőn imádott szeretőjének se adta. Miért nekem? Miért? - Te... te nekem....
- Ssss, igen, de most nem ez a lényeg. Pihenj csak. – nyom vissza az ágyba én pedig engedelmesen dőlök le. Luna mellém ugrik, és hozzám bújva dorombol.
- Köszönöm… - motyogom, vörös fejjel, még kissé sápadtan, majd újra elalszok.
Miközben alszok, újragondolom a történteket. Alex meleg nyelve a számban. Szája enyémet simogatja. Ah… és a vére. Ahogyan a melegség végigszántja torkomat mmm… Miket gondolok? Jesszusom….
Viszont annyira rosszul nézett ki. Vajon hány napja nem aludhatott és én mennyi ideje fekhetek? Miért adta nekem a vérét? Miért jött utánam? Miért mentett mégis meg?
Szeretem. Illetve nem, miket gondolok. Nem akarom. én… Félek… Ismerem be magamnak, majd elbújtatom magamban ezt a veszélyes gondolatot és inkább gondolkozok tovább.
Mi lehet Akirával? Otthagyta volna akkor? De hisz biztosan nagy játék közepén voltak… Otthagyta volna miattam? Ez olyan jó érzés. Mégis bánt, hogy Akirával… És amiket mondott Akira… Talán nincs esélyem.
Átöltöztetett volna? Biztosan. De…. Jó én… Egyre jobban zavarba hozom saját magam. Reggel a napsugarak ébresztenek. Luna arcomhoz dörgölőzve, dorombolva kelt. Alex nincs itt, illetve a szobában.
Felülök az ágyban, mire Luna nyújtózik egyet, és leszökken az ágyról, étel után fut a konyhába. Felkelek, majd, úgy ahogy vagyok, nem törődve vele, egyáltalán nem is figyelve rá, álmosan, kócosan kilépdelek a konyhába. Alex ott ücsörög és vért iszik.
- Helo. – köszönök halkan, majd bebotorkálok. Érzem figyelő tekintetét, ahogyan elé ülök. A tegnapi után eléggé zavarba ejtő nekem ez az egész.
- Öhm. Köszönöm, hogy segítettél.. – Kezdem halkan, kicsit vörösen.
- Nagyon szívesen… - halványan elmosolyodik. Egy halk sóhajjal végre ránézek. Már sokkal jobb színben van ő is, mint tegnap.
Nem akartam felhozni a témát, de, mégis megkérdezem.
- Akirával mi lett? – hangom kissé halk és bizonytalan.
- Semmi. Már 4 napja nem láttam… - Mondja higgadtan, mire magamban valahogy elkezdek örülni, de mégis fáj, hogy legutóbb Akirával… nem tudom meglátta-e az arcomon zavartságomat, de felkel, majd végigsimít arcomon. Értetlenül tekintek fel rá. Olyan szépek a szemei.
- Nem is fog többet idejönni… - nyugtat, meg. csak az a gond, hogy legutóbb is ezt mondta aztán… – Jól nézel ki… - néz végig rajtam, de nem vagyok teljesen biztos abban, hogy csak arra céloz, hogy jobban vagyok, hiszen egy szál alsóban és egy felsőben ülök a konyhában. Amint ez tudatosul bennem zavartan kelek fel.
- Ühm a ruháim? – kérdezek rá, mire felvonja a szemöldökét.
- A véres, ázott, szakadt ruháid? – kérdez rá, mire bólintok. Halkan felkuncog, majd kivesz egy nadrágot a szekrényéből és odaadja. – A póló pedig tökéletes… De akár így is maradhatsz. – mosolya ellenállhatatlan. Venném fel a nadrágot, mikor megállít.
- Szerintem nem ártana megfürdened… - mondja, miközben engem néz. Igazat kell, adjak neki. Rég fürödtem utoljára, így elvonulok a fürdőbe.
Levetkőzök, majd beállok a zuhany alá. Mikor végzek, elzárom a csapot. Pár percig csak állok a zuhanyzóban, majd kilépek. Ekkor hallom Alex hangját.
- Már végeztél Noel? - kérdi, majd választ sem várva benyit. Fülig vörösödve keresek egy törölközőt, majd magam elé kapom.
- Nem. – Hangzik válaszom. Kis ideig várom, hogy kimenjen, végül becsukja az ajtót. Gyorsan magamra kapom ruháimat, majd kilépek a fürdőből. Alex kint az ajtó előtt várt.
- Bocs… - mondja, de nem igazán gondolhatja komolyan, mivel hangja, inkább elégedett mintsem megbánó. Vörös képpel ülök le a fotelbe Lunával.
Alex mellém ül, majd rákérdez.
- Még ugye áll az ajánlatod, mint modellem? – kérdi vigyorogva.
- Megígértem szóval igen. – bólintok aprót.
- Akkor gyere… – mondja, majd a festő terem felé vesszük az irányt.
Most hasonlóan kell feküdjek, mint Akirának, csak nem olyan vágyakozóan, sexysen, hanem csak normálisan, ruhástul.
Körülbelül fél órát festeget, majd azt mondja ennyi elég egyenlőre.
Már 8-óra van, hiszen reggel, amikor keltem már délután volt.
Mivel mindegyikőnk álmos megegyezünk abban, hogy holnap folytatjuk, majd mennék aludni a fotelhez, de Alex megfogja a kezem.
- Noel, nincs kedved velem aludni? – kérdi. Elpirulok, de bólintok. örülnék neki, de ezt hangosan véletlenül sem mondanám ki.
Az ágyhoz megyünk, majd lefekszek és ő is. Nem karol át, csak fekszünk egymás mellett, amíg el nem nyom minket az álom…
Olyan szépeket álmodtam. Álmomban Alex-el voltam. Az álmaim nagyon idétlen képet festenek rólam. Én nem erre vágyok… vagy talán mégis, de nem ismerem be. Mert ez nem lehet. Álmomban is Alex-el aludtam, csak akkor nem aludtunk… ….
Reggel úgy kelek fel, hogy hihetetlenül melegem van. Pár perc múlva rájövök, hogy ez részben amiatt is van, hogy Alex-karjaiban alszok. Ő még nem kelt fel, viszont én nekem problémáim vannak. Remélem, minél gyorsabban felkel, mert ez nem lesz így jó. Az álmom hatására elpirulok. Jesszusom, mikre gondolok… De… Ha csak arra gondolok, hogy Akira azt mondta, hogy milyen csodás az ágyban… Elfog a féltékenység… Áh istenem ez… Túl furcsa… Valami bajom van…
|
| Reira* | 2012. 06. 02. 21:25:08 | #21309 |
Karakter: Noel Wild
Megjegyzés: tisztavérűmnek
- Na gyere, eszünk és nekilátunk a munkának. - Áll fel, majd ölbe kap, mire hangosan tiltakozni kezdek és elhordom mindennek, miközben ordítok, hogy tegyen le, teljesen vörös fejjel. A konyhába érve végre letesz, majd tölt nekem vért. Kissé durcásan, de azonnal megiszom. Pár perccel később megcsörren Alex mobilja.
- Igen tessék, Itt Alexander. - Szól bele.
- Alexandrosz – Egy hang visít a telefonból, úgy, hogy még én is meghallom. Megdermedek. Ki volt ez?
- Philipp, ne üvölts ennyire, tönkre megy a hallásom. – Mondja Alex, miközben a telefont biztonságos távolságra tartja magától.
- Jól van na, csak örülök, hogy végre felvetted. Csak szólni akartam, hogy igényem van a vendégszobádra. Akkor ma még találkozunk, puszillak. – Hallom a hangos, vinnyogó, férfihangot, majd lenyomja a telefont. Bárki is volt, már most nem szimpatizálok vele.
Egy sóhajjal teszi el a telefont Noel, mire én duzzogva fordulok meg a székben, neki a hátamat mutatva.
- Végeztél?- Kérdi, mire bólintok. - Akkor menjünk. – Először nem értem mire gondol, majd miután látom, hogy a festő szoba felé megy, követem őt.
- Oda ülj le és ne mozdulj. – mutat egy székre, ami addig nem volt ott.
Teljesen természetesen ülök le a székre, majd Alexet figyelem.
- Hagyjuk, most nem megy. Menj, csinálj valamit. – Mondja, majd felkel, én pedig értetlenül pislogok. Hívom Lunát, mire azonnal jön is. Kis ideig vele szöszmötölök, majd miután érzem, el akar menni, hagyom, had menjen. Alex szobájába somfordál.
Követem a macskát és az ajtóból hallgatózok.
- De jó neked Luna. Neked nincs semmi bajod. Téged csak az ösztöneid vezérelnek, és azoknak engedelmeskedsz. Mennyire szeretnék a helyedben lenni. Téged mindek szeret és te is szeretsz mindenkit. Még Noel is szeret téged. Milyen kis mázlista vagy. – Mondja a macskának, mire elpirulok. Azért ilyen, mert talán rosszul érinti, amiért nem vagyok vele kedves? Majd folytatja. - Neked olyan könnyű. Igaz én sem panaszkodom. Annyi helyes srác szeretett volna végleg velem maradni. S mi lett belőle? Semmi. Mindegyik vagy még közel sem jutott hozzám, vagy egy-két hónap múlva elhajtottam. Csodálkozom, hogy Akira még mindig ennyire teper utánam. - Oh. Alex, ennyire felkapott lenne? Elfog egy rossz érzés. Talán féltékeny lennék Akirára?- De most itt van Noel, s ugyanazt csinálja velem, mint én másokkal. szóval ilyen pocsék érzés? Végre ezt is tudom. Na, szaladj Luna, Noel még magányos lenne nélküled. Nekem meg van egy kis dolgom. – Felsóhajt, majd hallom, ahogyan felkel én pedig a fürdőbe spurizok. Mikor Alex kimenne mögötte termek, majd rákérdezek.
- Hova készülsz? – Érdeklődő tekintettel meredek rá, de csak egy rideg fagyos választ kapok. Még csak rám se néz. Ez rosszul esik.
- Dolgom van, majd jövök. – és elmegy.
Na, szép. Most mit csináljak?
Mialatt Alex nincs itthon, valaki kopogtat. Azonnal ajtót nyitok. nini. Kit látnak szemeim? Mr. Nagyképű. Fintorogva nézek rá.
- Alex? – Kérdi és rám se hederít.
- Elment. – szögezem le.
- Hová? – Tömör kérdések. Legyen.
- Nem tudom. Úgyhogy viszlát. – Szólítom fel és csuknám be az ajtót, de lábával kitámasztja, majd beljebb lép.
- Hé! – Szólok rá.
- Kicsi, hidd el, régebb óta ismerem Alexet mint te. Beengedne. – Vigyorog rám, majd kényelmesen elhelyezkedik a fotelben. Luna azonnal odaugrik hozzá. Luna, te szemét, áruló dög. Morogva nézek rá.
- Minek jöttél? – Kérdezem őt.
Értetlenül pislog rám, majd szőke hajába túr.
- Alexet kerestem, de te is jó leszel. Veled is beszélni akartam. – Vigyorog.
- Mégis miről? – fintorgok, mire szemeit megforgatja. Mintha egy hülyének magyarázna. Rühellem ezt a csávót.
- Csak tudatnám veled, hogy ő nem a tiéd. Sőt, még csak egy kis esélyed sincs nála. Hidd el nem vagy az esete te kis hülye. Nyugodtan teperj nála, a nyomomba sem érsz. Enyém lesz. – vigyorog rám. – Nekem kell. Olyan helyes és jó az ágyban. Ráadásul tisztavérű. Még sosem engedte nekem se, hogy igyak a véréből szóval, már csak emiatt is maradok. Nem tudsz eltántorítani. Alex még szeret engem. – Mondja töretlen mosollyal, mire lesokkoltan állok. Alex tisztavérű. Na, most a beszólásával szépen fel idegelt ez a kis ficsúr.
- Nekem nem kell Alex! Csak kényszerből vagyok itt. Tűnj el innen! Ma nem hiszem, hogy visszajön. – Hisz már vagy fél órája ment el, de ennek ellenére szemrebbenés nélkül hazudok. Hihetetlenül fáj a szívem az előzőek miatt. Most a beszólások, amiket mondott szíven ütöttek.
Próbálom ezt leplezni. Akira elvigyorodik.
- Viszlát, vesztes… - Mondja, majd távozik. Amint kilép a lakásból a földre rogyok. A könnyeimmel küszködök, de visszanyelem őket, nem sírhatok. Miért sírnék? Csak merte egy ilyen hímkurva kioktatott? Nem. Légy erős. Magamban tudom, hogy azért akarnék sírni, mert igaza van. Semmi esélyem. Esélyem? Minek nekem esély? Nem akarom őt… Nem… Vagy csak ezzel álltatom magam.
Könnyeimet visszanyelve kezdem el simizni Lunát. Fél órával később toppan be Alex. Amint megjön, felkelek és vetném neki a kérdéseimet.
- Visszajöttél? Marad.... - de ekkor megérzem a vérszagot. Olyan intenzíven hat rám, mintha fejbe csaptak volna.
- A karod – A véres rongyra meredek a kezén. - Mi történt, merre jártál? – kissé dühös vagyok, amiért elment és így jött vissza, ezen kívül szinte hallom Akira szavait, mire alsó ajkamba harapok.
- Elintéztem egy dolgot. Még egy óra és szabadon mehetsz, amerre csak akarsz. - Mondja és fanyarul rám mosolyog, mire értetlenül rázom meg fejem. Mit mondott? Szóval tényleg nem jelentek neki semmit?
- Nagyon hamar elengedsz, ahhoz képest, hogy eddig mennyire ragaszkodó voltál. – közelebb lépek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem szúrt mellbe.
- Így jobb mind kettőnknek. Sőt hármunknak.
- Hogy-hogy hármunknak? – Kérdezek rá, de félek a választól. Kezdem újra borzalmasan érezni magam.
- Te szabad leszel, ezért jó neked. S mivel nem vagy itt így Akira már visszajöhet így jó lesz neki. S ha Akira itt van én is könnyebben feledlek el téged.
Ez mellbe vág. Ilyen könnyen feladja? Ennyit jelentettem neki. mondjuk… Mit vártam? Mi mást? Csak segített nekem, de ennyi. teljesen hülye vagyok. Hiszen nem szeretem őt. Mégis annyira fáj…
Bevonul a szobájába, majd fest. Az Akiráról készült félmeztelen képet…
Néma csöndben telik el az egy óra. Kilépve a szobából áll meg előttem.
- Mostantól szabad vagy ismét. – Hangja kissé csalódott, de talán csak megszánásból. Kezét emelné arcom felé, de felszisszenve kapja magához. Szemeimben a félelem csillan.
- Minden rendben? – Kérdem félve, majd berohanok a fürdőbe, hiszen minden normális ember, vagy vámpír tart ködszert a födőszobában. Bár a tisztavérűek gyorsan gyógyulnak. Holnapra nem is fog meglátszódni, most mégis hihetetlenül fájhat neki így, némi keresés után egy ködszerrel térek vissza. Kezéről levéve a véres rongyot, mellbe vág az illat. Fogaim fájdalmasan lüktetnek. Milyen jó lenne… istenem…
Nem!
Fegyelmezem magam, nem kevés önkontrollba és fáradtságba telik, de sikerül épp ésszel bekötözzem a kezét. A rongyot a kukába hajítom.
- Mégis mit csináltál? – kérdem, de nem válaszol.
- Ma itt volt Akira… - Kezdem, mire felkapja fejét és komor tekintettel mered rám.
- Mit akart? – Kérdi gúnyosan.
- Csak beszélni akart veled. – Mondom halkan, mire felsóhajt.
- Mondott valamit? – Kérdi, mire oldalra fordítom a fejemet, ő pedig kezével visszafordítja azt, hogy szemeimbe tudjon nézni.
- Hadd, haljam! – követeli rajtam számon, én pedig dacosan meredek rá.
- Semmi érdekeset. – Szögezem le.
Elengedi fejemet, majd elfordul.
- Menj. – Mondja higgadtan, mire felkelek, majd elindulok ki.
- Viszlát… - Nyögöm még be, búcsúzónak, majd eltűnök az ajtóban.
Pénzem maradt egy kevés, azzal a legközelebbi kocsmába megyek, és addig iszok, amíg pénzem kitart. Eléggé kiütöttem magam, de tisztában vagyok még a cselekedeteimmel.
Visszamegyek Alex házához, majd bekopogva Alex nyit ajtót pár perces késéssel. Ledöbbenve mered rám.
- Ki az édes? – Kérdi Akira nyávogós hangja a szobából. Ekkor tudatosul bennem, hogy Alex egy szál alsóban van, és, hogy vajon mit csinálhattak. Elfog a düh.
- Utállak. – Sziszegem, majd elrohanok. Ha akarna, se tudna követni.
Lihegve, sírva dőlök le egy fa mellé. Pár perc múlva hisztérikusan nevetni kezdek. Ez nem lehet igaz. Ez nem… utálom. Utálom őt… Két kézzel kezdem el ütni a fát, aminek dőltem, mire vérezni kezd kezem, de most ez sem érdekel. Már nincs erőm felmenni se a fára, így a földön alszok el. Csakhogy a fű nyirkos volt és este még az eső is esett. Révén nem volt hol aludjak, magas lázam lett. A fának dőlve, lihegve csukott szemmel próbálom kigondolni, mit tegyek, most. Az eső cseppektől nem tudok elaludni. Talán alig aludtam pár órácskát, de még mindig esik. Érzem, egyre rosszabbul vagyok. Pár perc múlva ájultan hanyatlok a földre…
Mint egy rossz mesében…
Csak itt nincs, ki megmentsen…
|
|
