- Mégse vagy olyan jó mint gondolod, ha erre nem jöttél rá. –a gúny nem sokat ér a helyzeti elõnyömmel szemben. –Igen 11 évesen egyszer csak feltûntem a semmibõl.

- Látom még mindig nem látod, hogy ahhoz, hogy segítsek tudnom kéne rólad mindent. –kezdek bedühödni. De legalább jó pontra tapintottam egyre idegesebbnek tûnik.

- Az életemnek azt a részét lezártam. És errõl többet nem szeretnék beszélni. – nocsak. Miféle titkokat õrizhet magában ez a lány. De errõl tudnom kell, ha mostanában velem lesz. Nem szeretem a meglepetéseket.

- Már pedig addig nem megyek el míg el nem mondod. Úgyhogy szépségem kezdj csak bele. –nevetek fel. Részben az szórakoztat, hogy ennyire felhúztam, másrészt ez tényleg fontos dolog lehet ha ennyire vigyáz rá. Egy vázát vág hozzám ami elõl egyszerûen csak el kell lépnem. Ijedséget fedezek fel az arcán. De vajon miért? Jó 5 percig nézzünk farkasszemet. Próbálom kitalálni mi járhat a fejében. De most teljesen kiszámíthatatlan. Hirtelen elõkapja a pisztolyt a fiókból. Egyenesen rám szegezi.

- És most tûnj el! Vagy megöllek. - ordít rám. Nagyon ideges, de nem fog lõni. Látom rajta hogy, most nem akar velem végezni. Megrázom a fejem és egyenesen rá mosolygok.

-A kis vadmacskám mindig megpróbálkozik valamivel. Ez az ötleted a legutóbb sem sikerült. Bár kissé megsebesítettél. – nevetek rá. Ez már tényleg vicces. Úgy fenyeget, hogy közben alig tudja visszatartani a reszketést. – Jaj annyira beijedtem, hogy nem is tudom, hogy elmenjek vagy itt maradjak és még szórakozzak egy kicsit veled. –teszek úgy színészien mintha gondolkodnék. - Nem. Nem hagyhatlak ilyen állapotban itt. Még a végén valami kárt tennél magadban, és én azt nem szeretném.

- Fogd már be!!!! –kiabál. Ha ilyen vad most, akkor milyen vad lenne rajtam lovagolva. - Te mást nem tudsz csak gúnyolódni. Szánalmas vagy. Azt hiszed, hogy elmondok bármit is az életemrõl neked. Hát nagyot tévedsz. Nem kérek a segítségedbõl, egyedül is megoldom. Ja és ha az vigasztal, hogy mellé céloznék a lövéssel hát nagyot tévedsz. Én voltam a legjobb célzó az osztagnál. – a fülem mögötti képet egy golyóval elintézi. Ez a lány tényleg azt hiszi hogy ettõl meg fogok ijedni?

- Ügyes. – vágom rá.

- És most te jössz, ha nem tûnsz el azon nyomban.

- Gyerünk lõj le. - szünet –Lõj már mire vársz? Itt az alkalom. – látom, ahogy magával küzd. Leengedi, majd újra rám szegezi a fegyvert. Majd leteszi az asztalra. A keze egyre véresebb. Biztos a vázával vágta el. A ruháján és a padlón is egyre több a vér. Ezt nem ártana bekötni. Újra a szemembe néz.  

- Ez nem azt jelenti, hogy megsajnáltalak. – mondja mérgesen.

Visszafojtom a mosolyt. Csak bólintok.

-          Gyere. – nyújtom felé a kezem. Amikor nem reagál, a táskámhoz megyek. Kiveszek belõle egy kendõt.

Õ úgy áll akár egy szobor. Nem mozdul és nem is szól hozzám. Egész jól reagál arra, hogy vesztett. Bár mintha most fásult lenne. Felemelem a karját és ráteszem a kendõt. Majd óvatosan húzni kezdem. Ellenkezik.

-          Csak a fürdõszobába. Gyere már. – mondom neki készen arra, hogy esetleg kézben kell oda vinnem. Makacsságának köszönhetõen sok vért vesztett.

Meglepõdök kissé amikor engedni kivezetni magát. Leültetem a kád szélére vízzel alaposan kimosom a sebet. Majd a táskámból fertõtlenítõt és kötszert veszek elõ. Áttörlöm majd bekötöm a kezét. A seb elég mély de komoly baja nem lesz belõle. Csak néhány óránként majd cserélni kell.

-          Ezt honnan tanultad. – kérdezi kissé ködös hangon. Ezek szerint már megnyugodott.

-          Az én szakmámban az embernek tudnia kell magáról gondoskodni. –nem tetszik neki a válaszom. – van egy orvos ismerõsöm. Tõle tudok néhány trükköt. És most le kell venned ezt a véres ruhát.

Õ csak bámul a kezére. Nem is reagál. Megfogom alul a pólóját. Erre ellök.

-          Mit akarsz már megint?! - egy pillanat alatt újra feltámadt a haragja.

-          Levenni rólad a véres ruhát, ha nem látnád teljesen átázott. Úgy nézek ki mint akit egy béna horrorfilmbõl szalajtottak. Újra próbálkozom a ruhájával, megint ellök.

-          Ha egy lépést is közelebb jössz hozzá…- kezd újra fenyegetni.

-          Akkor mi lesz cicám?- mosolygok rá. – Csak nem harapsz is. – lépek felé újra. Azonnal felugrik a kádról támadó állásba. A telefonom halk pittyegését hallom a zsebembõl. – Akkor öltözz át magad. – leteszem a váltáspólómat a kádra. Majd kisétálok a fürdõbõl. Becsukom magam után az ajtót és felveszem a telefont.

-Mi a fenét akarsz? – kérdezem mérgesen. Egy fél percig hallgatom a pasas dumáját. – Nem… Magánügyben vagyok…ahhoz semmi közöd…keress mást. –kinyomom a telefont és az ágyra hajítom. Az asztalra kiteszem a laptopot, csak ellenõrzök néhány dolgot.

Alexa jelenik meg az ajtóban. Igazán szexi a fekete pólómban, ami a combja közepéig sem ér. Egy percig elnézem tökéletes lábait. A bõre egészen világos.

-          Ne bámulj már – mordul rám.

-          Te meg feküdj le és pihend ki magad. – belebújik az ágyba de továbbra is engem bámul.

-          Ennyire tetszem? – vigyorgok rá a gép mellõl.

-          A házban nincs áram. Honnan megy a géped? Nem tûnik kis teljesítményûnek.

-          Mert nem az. Saját rendszerrõl. Egy haverom csinálta. Jól jön ha istenháta mögötti helyeken vagyok. –válaszolom még mindig a gép mögül.

-          És mi lesz a vértócsával a földön?

-          A lakásod alapján nem gondoltam hogy ennyire rendmániás lennél. – egy percre megdöbben, majd konstatálja hogy igen a lakásán is jártam.

-          Szóval? – kérdez vissza újra.

-          Te csináltad. Ha annyira zavar takarítsd el.

-          Elég sok vért vesztettem és fáradt is vagyok. Késõbb már nem fog rendesen feljönni. Nem gondoltam volna rólad hogy ilyen ostoba módon hagynál nyomot.

Unalmas képpel nézek rá, de felkelek és kimegyek a fürdõbe vizet hozni. 3 percet várok a fürdõben majd hirtelen kinyitom az ajtót. Naná hogy a gépemnél van. Gyorsan felugrik tõle. Nevetek. - Próbálkozz nyugodtan. - Kihozom a vizet és a vérfolt mellé leteszem a lavórt. –Mi az? Meg sem próbálod feltörni?

- Miért engeded hogy próbáljam?

- Mert úgysem fog sikerülni, de ha mégis akkor tudni fogom hogy le kell cserélnem a rendszert. – mondom egyszerûen és feltörlöm a padlót.    

Hazamegyek. Át kell kötöznöm a sebet, és azt hiszem már pihennem is muszáj lesz. Az az átkozott lövés. Ha az nem lenne simán bírnám több napig is. De hát Isten még én sem vagyok. Persze errõl másoknak nem szólunk. Ha jobban belegondolok nem is lett volna jó ha még el sem talál. Nem veszek be a játékba akárkit és így most van egy kis vadmacskám. 

Ügyes kézzel nyitom ki a társasház kulcsát. Sosem tévesztem el melyik ajtó melyik. Pedig van egy pár. Ahogy belépek egy idõs nõ felsikít.

-          Ó csak maga az Robert. – mindig annyira megijeszt.

-          Jó napot. – köszönök oda a házmesternõnek. Idõs asszony. Nincs sok gondom vele. Úgy tudja hogy befektetésekkel foglalkozom. Ezért vagyok itthon ritkán és más városokban is van lakásom. Ártatlan kis fedõsztori. – Hogy van?

-          Köszönöm, jól.

-          Ne haragudjon. Most mennem kell. Most érkeztem, rengeteg munka után.

-          Persze. Egy pillanat Robert. Jó ha tudja, a szomszédja elköltözött most üres az a lakás.

-          Köszönöm. További szép napot.

Nem is játszhatnának jobban a kezemre a dolgok. Felmegyek a lakásba. Éppen olyan mint amikor legutóbb itt hagytam.  Gyorsan összeszerelem a laptopom rendszereit és töltök egy italt amíg betölt minden rész. Nem szoktam inni de most fájdalomcsillapítónak jó. Nézzük merre van Alexa. Valami erdõ lehet arra. Legalábbis a térkép szerint. De miért megy oda. Nem halad túl gyorsan. Valószínûleg gyalog megy. Ezzel nem lesz gond. Elsétálgat majd egy ideig. Ahogy nézem az erdõ belseje felé megy. Elindítok egy keresést. Minden környékbeli ingatlanra. Bárhová is megy, arról én tudni fogok.

Veszek egy forró fürdõt. Ez most igazán jól esik. Sokáig áztatom magam a vízbe amíg teljesen el nem lazulok. Persze fegyver ilyenkor is kéznél van. De most nem lepnek meg. A fürdõ után újrakötözöm a sebeket. Greg jó munkát végzett. Mint mindig.

Lássuk merre jár az én kiscicám. Egyhelyben van. Lássuk mi van itt az erdõ közepén…semmi?!? Na ilyen nincs. Csak ide koncentrálom a keresést. 10 perc múlva talál is egy cikket egy régi turistaházról. Ügyes kislány. De nem lehet túl kényelmes. Az elmúlt 10 évben nem végeztek rajta felújításokat. Beállítom a gépet hogy jelezzen ha Alexa messzebbre megy. Addig alszom egyet.

***

A laptop halk pittyegésére ébredek. Alexa elindult. Lassan halad. Megint gyalog megy. Szedem a holmim, rendbe teszek mindent. A telefonra átteszem csak a nyomkövetõt a többi holmi visszamegy a hátizsákba. Lezárok mindent és indulás Alexa után.

A sötétben még könnyebben mozgok. Tökéletes. Leteszem a kocsit egy feltûnésmentes helyen. Csak gyalog megyek egész közel. Alexa csak egy sarokra van tõlem. Szorosan a nyomában vagyok. Ahogy megáll behúzódom a sikátor egy árnyékos részére. Hirtelen elkap egy arra sétáló férfit és magához rántja.

- Alexa de megijesztettél. - lihegi nehezen.

- Bocs. Nem akartam. Szóval mit tudtál meg?- felemeli a napszemüvegét. Nem tetszik ez nekem.

-Hát nem túl sokat. Szinte lenyomozhatatlan ez a Leonard.- suttogja neki a férfi. Ugyan akinek a lakására is elment. Mi is volt a neve? Tomas .- Csak ennyit sikerült- egy lapot nyújt át Alexának.

-Ez is jobb mint a semmi. Köszönöm. –válaszol és elteszi.

-Nem is nézed meg.- döbbenten figyel.

-Nem. Arra most nincs idõm. –elindul de az megfogja jobb karját. Na most tekerem ki ennek a bohócnak a nyakát.

-Vigyáz magadra. –megpróbálja megölelni, szerencsére Alexa eltolja. Ekkor jövök rá hogy már nem az árnyékban állok. Minden izmom megfeszülve készül a harcra. Alexa észrevett. Észbe kapok a pillantásától. Most nem verhetem szét a haverját.

-Engem nem kell félteni. Tudod jól. –mondja haragosan. Elmegy de menet közben hátrafelé is nézeget. Mégegyszer nem hibázom. Nem hagyom hogy észrevegyen. Itt nem.

Az erdõbe megy. Az már jobb hely a találkozásunkra. Hagyom egészen bemenni. Aztán amikor egy kisebb zajra hátranéz elé kerültök.

-Te meg hogy a francba kerültél ide?- megint harapós kedvében van. Csodás.

-Mondtam hozzám tartozol. És én mindig szemmel tartom azt ami az enyém. Kis vadmacskám.- nevetek rá.

-Nem vagyok a tulajdonod és soha nem is leszek. Úgy hogy verd ki abból a csökönyös agyadból, hogy a tulajdonod vagyok. –elkapom és megcsókolom. Hihetetlenül finom a szája. Nem tudok betelni vele. Igen õ kell nekem. Csak arra eszmélek fel hogy lepofoz. Oda kapok, és még ütni is tud. Akkor az alapokat már nem kell megtanítanom neki. Körülbelül az egész tenyérlenyomata meg fog jelenni az arcomon. Nem mintha ez ellenem lenne, csak kerüljön máshova is a kezecskéje, nevetek fel.

-Remélem most egy örökéletre megjegyezted, hogy velem nem lehet cicázni. - mérgelõdik.Ó dehogynem, veled lehet csak igazán.

-Imádom az ilyen kis vadmacskákat.- vetem oda neki nevetve.

-Hát csak ne imádd. Mert pont ez a kis vadmacsaka fog téget dutyiba jutattni. - vágja az arcomba, miközben egész közel hajol. Érzem a nyaka illatát. Ellennék vele de nem itt és most úgyhogy viselkedem ahelyett hogy kapásból leteperném. Ennél azért jobbat szánok neki. Bár egy vad szex az erdõ közepén nem éppen rossz dolog.

-És mégis, hogy gondolod? Téged keres a rendõrség és még te akarsz dutyiba rángatni. – nevetem ki. Ez tényleg jó. - Ne nevetess kis cicám. – megint megpróbál elmenni, azt hittem ezt már tisztáztuk. Nekem mindegy. Elkapom a karját de azonnal el is rántja.

-Látom még mindig nem vetted észre, hogy rám vagy utalva. A segítségem nélkül semmire sem mész.- súgom neki gúnyosan.

-Mégis, hogy a francba akarsz segíteni?? És mért pont te, aki se perc alatt tönkre tetted az életem? Mért akarnál nekem segíteni?- fakad ki.

- Hát elõször is el kell tûnnöd az imádott kis rendõreid elöl és szerintem ebben nekem van több tapasztalatom. Aztán meg mondtam már hogy az enyém vagy. És meg is védem ami az enyém. És ha nem rendezem ezt a kis fordulatot akkor most nem beszélgetnénk itt. Nem lenne szükséged rám. Csak ülnél az irodádban, hátha találsz valamit rólam. Persze sikertelenül. Ugyan már kell neked egy kis változás. Majd én megmutatom neked mi az igazi élet. Tekintsd terepgyakorlatnak. – mosolygok rám. Egy percig csendben áll. Aztán megint nekem támad. Ezúttal úgy kapom el hogy teljesen hozzám kelljen simulnia.

- Hozzád vagy hozzám?- suttogom a fülébe.

- Engedj el te arrogáns barom. – mondja miközben igyekszik kicsúszni a kezembõl. Szerencsére nem olyan ostoba hogy kiáltozni kezdjen. Erõsen fogom amíg fel nem adja. Jó 20 percig kitart de aztán enged a szorításnak. – Szóval menjünk a kis faházadba vagy szeretnél egy kényelmesebb helyet?

- Honnan tudsz róla? – kérdezi õszinte döbbenettel.

- Az most nem érdekes. De ha nagyon ragaszkodsz hozzá foghatlak még így tovább. – na erre a gúnyra már nem fog csendben maradni.

- A házba- utasít hidegen. Óvatosan elengedem, csak az egyik karját tartom, nehogy még fogócskázni legyen kedve. Amint megpróbálná kitépni a karját azonnal szorosabbra fogom. Egy pár perc alatt belátja hogy én vagyok az erõsebb. Egyenesen a kisházhoz vezetem. Bozót és fák. Nem jár erre senki. Ez jó jel. Így legalább nem zavar meg minket senki. Alexa belép a kissé elhanyagolt házba. Feszültnek tûnik de ezt minden erejével igyekszik leplezni. A házban elengedem, miközben szemügyre veszem az ajtót. Se kulcs, se riasztó, csak egy régi zár. Egy pillanat alatt egy ügyes kis tolvajkulccsal bezárom belülrõl. A kattanásra megfordul Alexa.

- Mit tettél te idióta. – ordít rám és a zárat próbálgatja, ami sehogy sem nyílik.

-Nyugi, csak biztosíték. Ki tudom nyitni. - teszem a vállára a kezemet. Hirtelen kitépi a vállát a kezembõl és elkezdni teljes erejébõl rángatni az ajtót. Mint valami megszállott. Vagy egy állat amit csapdába ejtettek. Le kell fognom amíg végre lenyugszik és abbahagyja. De ezután is nagyon feszültnek tûnik. – Ülj le. –tolom le a régi karosszékbe. – Lássuk mit talált rólam a haverod. –veszem ki a zsebébõl a papírt. – Tehát Leonard Alden. Egy helyi lakás bérlési adatai 2 éve és egy bankkártya amit csak 2szer használtak egy helyi étteremben szintén 2 éve. Más semmi. - nyújtom vissza neki a lapot. Õ nem néz rám csak a padlót bámulja. Az ölébe teszem a lapot. – Rendben és most nekem is lenne egy kérdésem. Miért nem találtam rólad semmit 11 éves korod elõttrõl? Nincs iskola, lakhely, nyaralás de még születési adatok sem. Mert amikkel most élsz azok láthatóan hamisak és ne állítsd az ellenkezõjét felismerem az ilyesmit. Egyszer csak feltûntél 11 évesen?

-          Krisz. Gyere hátra. - indul el Greg, én pedig követem. – Mutasd mit hoztál nekem? –kérdezi miután becsukta az ajtót.

-          Lõt seb. Meg néhány apróság. – vigyorgok rá. Ahogy megmutatom a lõvést.

-          Megint verekedtél? Szépen elpáholtak.

-          Kösz haver. A másik a földön fekszik még néhány órát. Gyorsan rakj össze rendben? Még sok a dolgom ma éjjel.

-          Ez az örökös rohanásod. – sóhajt fel.

-          Attól buli az egész. Ja és ne merj még egyszer adni a múltkori nyugtatóból. Nem lehetek kába. 

-          Egy ilyen sebbel minimum órákat kéne aludnod. – morog rám.

-          Na azt már nem. 

-          Meddig vagy hajlandó pihenni?- kérdezi. Már a sebeken dolgozik. Fertõtlenítés, helyi érzéstelenítés, stb.

-          Egy max. másfél órát. Mondtam hogy ma éjjel még dolgom van.

-          Akkor kapsz egy erõs de rövid dózisú altatót. –morgok egy sort. –Mi van? Csak nem máshol tervezted a pihenést? Ehhez ragaszkodom. Ha ennyit nem tartasz be akkor kereshetsz másik dokit magadnak.

-          Rendben. Csináld.

Másfél órával késõbb szörnyen kómás fejjel ébredek fel.

-          Feküdj még egy kicsit ha nem akarsz kapásból összeesni –hallom Greg hangját.

Két óra múlva végre a visszanyert erõmmel kimegyek a lakásból. Greg kész egy doki. Egy óra csúszásban vagyok az eredeti tervhez képest. De nem fogok máshoz menni. Mégiscsak szinte kómás állapotban alszom ilyenkor. És erre csak nála vagyok hajlandó. Amúgy szépen rendbe tett. Mint mindig. A seb ellátve. Na indulás a dolgom után.

Belekortyolok a kávémba már otthon. Nem szeretek akkor aludni amikor sok a meló. Majd alszom ha végeztem azelõtt mindent tudni akarok az ügynökségrõl és még azzal a csajjal sem végeztem. Kell nekem. Akár akarja akár nem. Bár így, hogy rászabadítottam azt a drága jó rendõrséget rám lesz utalva. Felnevetek magamban. Azok a barmok olyan egyszerûen kijátszhatók. Még könnyebb dolgom van mintha nem lennének. Bizony a törvény útvesztõit az okosoknak találták ki. Milyen vicces hogy épp azok kezdenek majd el kutatni a lány után akiknek a kezére akart adni. Megint nevetek.

Na de térjünk a lényegre. Még egy csomó dolgok át kell néznem az új szerzeményem lévén. Itt van például az én ügyem. Vagyis az nem sok mert semmit sem tudnak. Alexia Moor az ügy vezetõje. Á szóval õ vezeti az ügyemet. A másik gépemen elindítok egy keresést. Mindent tudni akarok Alexáról.

Néhány óra elteltével már mindent tudok. Imádom az adatbázisukat. Alexa címe, rokonai, bár ez a rész elég hiányos, elérhetõségei. Minden itt van.

Alexa lakásán érdemes folytatni a kutatást. Ami míly meglepõ nincs túl messze az irodától. Lehet hogy még vele is összefutok ott. Majd meglátjuk. Mindenképp megnézem hol lakik. 

***

Alexa lakás ízléses, szépen berendezett. Teljesen normálisnak látszik. De azért egy-két apróság eligazít. A hûtõjében alig van valami kaja és újság sincs túl sok. Egy igazi munkamániás. Viszont semmit sem találok ami a családjához kötõdne. Se egy fénykép, se ajándéktárgyak vagy képeslapok. Semmi. Ez igazán furcsa. A lakásban továbbá kevés holmi van. A bérlései és vásárlásai alapján gyakrabban költözik mint az átlag. Akkor sem lennék meglepve ha más néven is birtokolna ingatlant. Semmit sem találok a munkájával kapcsolatban. Ez profira vall. Elég jó kiképzést kapott. Láttam az iskolái között és ennek a nyoma is itt van. Nemrég járt itt. A telefonja is itt van. Teljesen üres. Valószínûleg nem fog mostanában ide visszajönni. Gondoltam hogy nem hülye annyira hogy a lakásán maradjon.

Miután mindent átkutattam és szépen vissza tettem a helyére. Nyom nélkül természetesen.  Jobb ha a kis rendõr barátaink mindent tisztán találnak a házkutatás során. Ideje tovább menni. Már fél 6 van. Lassan hajnalodik. Utálok nappal dolgozni de most megköveteli a helyzet. A többi ügynök valószínûleg otthon tartózkodik éjjel szóval õket csak nappal lehet feltûnés nélkül látogatni. Tomassal kezdem. Neki van a legtöbb közös ügye Alexával. Valószínûleg várnom kell majd egy kicsit amíg elmegy.

***

A ház megvan. Én pedig biztonságos távolságból figyelem.  Ahogy sejtettem. Tomas még otthon van. Lássuk ki van vele. Az adatok szerint nincs felesége. Viszont az egy nõ. Elõveszem a távcsövet. Alexa az. Elég feldúltnak tûnik. Ezek szerint nem volt oda a kis ajándékomért. Igazán kár. Majd kitalálok neki valami mást.

Alexa kijön a házból. Még mindig feldúlt de így is óvatos. Ez tetszik. Nekem most Tomas lakásával lenne dolgom. De még úgy is otthon van. Az ráért. Úgyhogy inkább Alexát veszem célba. Elpakolok a táskámba és megállok egy sikátorban. Õ nem lát engem de én látom õt. Tökéletes.

Bejön egy sikátorba. Ha így szeretnéd. Gyere csak apucihoz. A saroknál elé lépek és õ nekem ütközik.

- Te? Szemét állat. - kapásból hasba rúg. Összegörnyedek a fájdalomtól. Ez a csaj nem játszadozik. Nem baj majd megtanítom. A sebbe üt. Egész jó. Elkapom a karját, hátracsavarok és a falhoz nyomom. Így már jobb.

- Csak ne olyan hevesen kislány. – észvesztõ illata van.  Eltûröm a nyakából a haját és végigsimítok rajta. Gyönyörû, kecses nyaka van. Már készülnék a nyakát csókolni amikor közbeszól.

- Engedj el te rohadék. –a könyökével hasba üt. Jól van kis vadmacskám. Majd késõbb játszunk ilyet. Ellépek tõle.  

Rendõröket hallok a fenébe. Mit keresnek ezek itt? Alexa elé ugrom, balkézzel befogom a száját. Még csak az kéne hogy elkapják ilyenkor. A másik kezem fegyver közelben. Alexa megint meg akar ütni. Most egyszerûen csak lefogom. A hangokat figyelem. Alexa végre rájön hogy csendben kell maradnia.

Amint elhallgatnak a hangok Alexa az ujjamba harap és elrohan. Na ennyit arról, hogy  most mentettem meg a rendõröktõl. Utána rohanok, még képes és beléjük szalad.

-Ezt most mért kellett?- Szólok utána. Megdöbben és hátraperdül. Szembe velem.

Hagyj engem békén. – morogja.

Elkapom a kezét és berántom az egyik sikátorba. Kitépi a karját a kezembõl. Úgy állok hogy ne tudjon elmenekülni.

-          Ki a franc vagy te és mit akarsz tõlem? – kérdezi.

-          Leonard vagyok. Ha nem tudnád.

-          Ezzel az eggyel tisztában vagyok mivel rám karcoltad te idióta. –ordít rám.

-          Nyugi. – mosolygok rá. – Csak emlékeztetõ, hogy hozzám tartozol.

-          Egy fenét tartozom hozzád te õrült. – megint menekülni akar de elkapom.

-          Hagyod végre hogy segítsek?

-          Te? Segíteni? Nekem? Egy éjszaka alatt tönkretetted az életem.

-          Csak rendeztem egy kis fordulatot benne. – nevetek.

-          Fordulatot? Gyilkosságért köröznek miattad.

-          Mondjuk úgy hogy viszek egy kis színt a kis munkamániádba.

-          Neked pszihiátriai kezelésre lenne szükséged.

-          Kösz hogy aggódsz de megvagyok. – még mindig próbál megszökni. Most elég lesz egyenlõre ennyi. Hagyom hogy eltaláljon az ütése és futni engedem.

Menj csak szépségem. Nézek utána.  Nekem még úgyis van egy-két dolgom. De a szép új nyomkövetõd majd gondoskodik róla, hogy mindig tudjam merre jársz.

A lakásán nem volt más fülbevaló. Valószínûleg sosem veszi le. És elég pici a nyomkövetõ hogy ne fedezze fel.  Újabb elõnye a Kaliforniai utamnak. Nevetek.  

-         Helló Ben. – köszönök rá a megbízómra derûsen.

-         Szia Matt. Azt nekem hoztad? –mutat a vállamon tartott táskára.

-         Ahogy kérted. Rendeztem a bankügyeket. – nevetek.

-         Úgy érted, hogy ez az?- néz rám döbbenten.

-         Igen úgy. Tessék. A szajré fele. Ahogy megegyeztünk.

-         De hiszen csak egy hete adtam ki a feladatot és senki nem tudta azt a rendszert átrázni. - hebegi döbbenten. Ez a fickó sokat látott már. De engem még nem.

-         Mit vártál? Ha profit bízol meg, profi munkát is kapsz. De maradj most észrevétlen. Holnap minden tele lesz a bankrablással.

-         Úgy érted ma csináltad?

-         Úgy egy órája.

-         Nem követtek?

-         Ne nézz ostobának. – csapok az asztalára. – Nézd át a pénzed. Én mentem. Egy hónapig most ne is keress. Úgysem találnál meg. – Biccentek és otthagyom.

Egy ilyen buli után, kell egy kis szórakozás. Ideje felszívódni. Visszamegyek a lakásba és felkapom a már összeszedett holmit. A gépem egy óra múlva indul. Mire ezek bármit is tesznek én már rég a levegõben leszek. Ezért szeretem az itteni rendõrséget. Felnevetek a gondolatra. Ha nagyon akarnék még holnap is el tudnék utazni, minden feltûnés nélkül.

Szõkére festem a hajam. Úgy nézek ki vele mint egy ostoba szívtipró, de ilyenkor kapóra jõn.

20 perc múlva a repülõtéren vagyok.

-         Üdvözlöm. Miben segíthetek?- néz rám a lány a pult mögött.

-         Mondjuk mutasd meg a hátsó öltözõt és magadat e nélkül a szörnyû egyenruha nélkül- gondolom. De csak rámosolygok. – Smith névre foglaltam jegyet. A 2:50-es Kaliforniai járatra.

-         Igen itt van. De már csak 30 perce van az indulásig és még be kell csekkolnia. - néz rám.

-         Ne aggódjon. Nem késem le. - kétkedve odaadja a jegyemet. Én pedig eltûnök a szeme elõl.

A gép felszállásra készülõdik. Természetesen velem. A híreket futom át. Már kezdik észrevenni a dolgot. Elégedetten dõlök hátra. Mire bármire rájönnek.

- Uram kérem kapcsolja ki a telefonját. 2 perc és felszállunk. – szólít meg a légiutaskísérõ.

- Bocsánat- nézek rá ártatlan szemekkel. – Ezek szerint rosszul jár az órám azt hittem még 10 perc van. – közben kikapcsolom a telefont és elteszem.

5 órával késõbb már a szállodai szobámból nézem a híreket. Ahogy sejtettem. Minden az én munkámmal van tele. Igazán elismerõ.

- A rendõrség nem adott ki információt…- A férfi kiléte ismeretlen… - Feltörték a bank rendszerét.

Kikapcsolom a Tv-t. Jól végzett munka után kijár a pihenés.

***

Na ezért szeretem Kaliforniát. Beszereztem 2 új személyazonosságot és hozzá minden papírt. Természetesen mind teljesen érvényes. Majdnem egy hónap telt el. Ideje hazamenni.

***

-         Helló Peter. Jó téged újra látni. Mármint személyesen. – röhög fel az egyik haverom amikor beérek az egyik törzshelyemre. – Eddig csak a hírekben láttunk.

-         Oltári buli volt haver.

-         Micsoda?- játszom nekik a hülyét. – Nehogy azt mondjátok, hogy valaki megint engem utánzott? Ilyen faszságot. Elmegyek egyet nyaralni és valami barom máris kihasználja.

-         Úgyis tudjuk, hogy te voltál. Ilyen profi munkát nem végez más.

-         Szálljatok le róla talpnyalók. Inkább igyunk rád Peter, hogy újra itt vagy.

-         Na ez a beszéd. Hé Dora. – intek a pincérlánynak.

-         Szia Pete Téged is látni errefelé.

-         Bizony kislány. –mosolygok rá. Tudom hogy hiányoztam de majd késõbb beszélünk. Hozz nekünk valami ütõset. - indítom el a fenekére csapva.

-         Rábízod?- kérdezi az egyik.

-         Persze. Kurvajó a kiscsaj. Tudja mi a dolga- ez betalált az egész társaság röhög.    

A társaság nagy része már matt részeg a többiek is enyhén szólva ittasak. Én még alig érzem az italt, elég nagy mázli, hogy jól bírom és addig amúgy sem innék amíg itt dolgom van. Dorát figyelem. Ügyes pincért. Ahogy lehajol kitenni az italokat megfeszül a fenekén a szoknya. Tanga. Mi más. Dora mindig azt hord. Asszem jó éjszakám lesz. Már ami maradt belõle. Az órámra nézek hajnali 4. Ahogy Dora elhalad mellettem elkapom a karját. Elveszti az egyensúlyát és az ölemben landol, a tálcája kis igazítással az asztalon.

-         Pete én épp dolgoznék. - vág pofon. Ilyenkor sosem üt erõset, szóval hagyom hogy eltaláljon.

-         Pedig nekem te kellesz bébi. – valamelyik félrészeg idióta dumál valami kivehetetlent. – Ne is törõdj vele szépségem.

-         Várd meg amíg végzek. Már csak egy óra.

-         Még mindig megvan a lakótársad?

-         Igen. De nem fog zavarni sztem dolgozik majd. De amúgy sem szólunk bele egymás életébe.

-         Akkor még egy óráig bámulom a csinos kis feneked. - állítom fel. – Sipirc dolgozni.

***

Késõ délelõtt ébredek fel. Dora szobája úgy néz ki mint egy csatatér. Minden szétburogatva, néhány összetört tárgy, és Dora széttépett ruhái a földön. Dora hozzám bújik és a mellkasomat simogatja. A redõnyt szokás szerint lehúzta már. Tudja hogy nem szeretem a napfényt.

-         Hiányoztam neked? – kérdezi, de nem néz a szemembe.

-         Hát persze, hogy hiányoztál. De muszáj volt maradnom. De mindennap rád gondoltam.

-         Szeretlek. - suttogja. –Mért nem maradtál nálam? Nem találtak volna meg. –szegény buta kislány.

-         Nem akartalak bajba keverni. –mondom tovább az ömlengõs szöveget. –És ha nem megyek el, nem hozhattam volna neked ezt. – vettem elõ egy üveg parfümöt a táskámból.

-         Ó. Milyen jó az illat. –ámuldozik.

-         Hetekig kerestem amíg megtaláltam a hozzád megfelelõ illatot. Egy bazárban akadtam rá. Egy idõs férfi készítette. Vigyázz rá mert egyedi darab. Minden illatból csak egyet készít egy évben. Ezt egy titkos recept alapján készítette. Azt mondta õsi brit recept. Még a családja hozta át Amerikába. A brit királynõk viselhették annak idején ezt az illatot. Ez volt a rangjuk jelképe. –na igen nevetek magamban. Akár írónak is mehettem volt. Igazából egy egyszerû drogériában vettem egy isten háta mögötti kis faluban.

-         Köszönöm- csimpaszkodik a nyakamba.

Átveszem tõle az üveget és egy cseppet a nyakára fújok majd megcsókolom ott. A csaj megpuhítva. Térjünk a lényegre.

-         Mi történt itthon?

-         Nagyjából két hétig eszeveszettül kutattak utánad. Aztán bizonyíték hiányában félretették az ügyet.

-         Biztos ez?

-         Igen.

Sorra elmondja a többi dolgok. Bár nagy része vele kapcsolatos. Ami engem egyáltalán nem érdekel de nem szakítom félbe. Had higgye csak azt, hogy õ a mindenem. Udvariasan kérdezgetek. Játszom a jófiút. Azért az infók között van pár lényeges is más ügyekhez. De semmi amivel foglalkozni kéne.

***

Sötétedés után tovább indulok. Végigjárom a többi informátoromat. Mindenki lezártnak mondja a dolgot. Kivéve egyet. Állítólag egy titkos ügynökség vette át az ügyet. Õk viszont profik. Ennek jobb lesz utánajárni. Egy Daniel nevû hackerük viszont a pénz Istenét imádja. Két nap múlva találkozom az ürgével és meglátjuk mire jutunk. Addig után nézek, hogy mit találok róluk és persze hogy milyen a rendszerük.

Találkozásunkkor Daniel nagyon készséges velem. Utálom az ilyen utolsó kis senkiket. Ha az én ismerõseimrõl derülne ki ilyesmi az nem élné meg a holnap arról gondoskodnék. Persze õk sem tudnak a kis besúgóról. Gond nélkül megegyezünk. Kicsit megdöbben amikor nem fogadom el, hogy kihozza nekem az adatokat. Jobb szeretem magam csinálni az ilyesmit. Elmond mindent a rendszerrõl és másnap éjfélre meg is beszéljük a mi kis randinkat.

Fél órával elõtte a helyszínen vagyok. Felmérem a terepet. A helyszín mindenképp ügyes. Nem feltûnõ. Jól védhetõ. A rendszerükre is fel vagyok készülve. Daniel is megérkezett. Kilépek a sötétbõl. –Helló.

-         Helló minden úgy van ahogy megbeszéltük?

-         Igen én beviszlek aztán elhúzok. Itt a pénz?

-         Ha bent leszek megkapod. De ne merj átverni.

-         Mondjuk úgy jobban fizetsz mint az ügynökség.

-         Na azt elhiszem.

Bemegyünk. Tényleg elég jó a védelem. A három ajtó. De ez hogy be lehet hozni idegent, igen amatõr.

-         Köszönöm Daniel. Akkor biztos, hogy nincs itt senki?- kérdezem amikor beérünk. Nem csinálok felesleges áldozatokat ha nem kell.

-         Ebben biztos lehetsz. - egészen bevezet. - Akkor én megyek is. Innen már megoldod magad is. Itt tartják az aktuális ügyeiknek az adatait.

Végre lelépett. Na nézzük mibõl élünk. Kezdem átnézni az aktákat. Szóval semmit nem tudnak rólam. Eddig jó. Az ügy vezetõje Alexia Moor. Hm, valószínûleg álnév de azért majd utána nézek.

-         Ne mozdulj!!! Lassan emeld fel kezeidet!- hallok egy nõi hangot a hátam mögül. Daniel te barom. Nyugodtan leteszem az aktát és lassan megfordulok.

-         Azt mondtam ne mozdulj. – mondja egy kisebb fegyvert szegezve rám.

-         Hé kislány hagyjuk ki ezt a keménykedõs dumát oké.- még mindig rám szegezi a fegyvert.

-         Lassan emeld fel a kezeidet. – hát ha így akarsz játszani.

Felemelem a következõ pillanatban elõtte vagyok. Elkapom a pisztoly. De õ elõbb lõ az oldalamat találja el. Hangosan káronkodom. Majd a megszerzett pisztolyt elhajítom és lefogom a csajt. Õ azonban kiszabadul és a kezével kezd el ütni. Forróvérû a csaj az biztos és nem is üt kicsit. Egy jól irányzott ütéssel eltalálom a nyakát centikre a gerincétõl. Így nem hal meg csak elájul. Leteszem a padlóra. Kell nekem ez a csaj. De most más dolgom van. A gépet percek alatt feltöröm. Átmásolok minden adatot és egyben törlöm a gép adatait. A gép vészkártyáját összetöröm. Ha ügyesek némi infót abból is kiszednek de nagyon keveset. Az egész rendszert tropára teszem egy vírussal, a papíradatokat átnézem. Ami kellhet azt összeszedem a többit elégetem. A gép felsõ ablakán hagyok egy rövid üzenetet. „ Ne szaglásszatok utánam”. Összetakarítok minden nyomot magam után. Magamhoz veszem a lány pisztolyát majd odalépek hozzá. Valami azt súgja jól el fogok vele még játszadozni. Felhúzom a derekáról a pólót és egy tõr hegyével elegánsan a Leonard nevet karcolom a lány bõrébe. Csak hogy tudják ki vagyok. Nem mély a seb, el nem fog vérzeni de megmarad. Remélem elég figyelmeztetés. Üzenet kész. Nyom nincs csak az amit én hagytam. A lány pár óra múlva felébred. Rendben.

Megkeresem Danielt. Egy ilyen barom ne szúrja itt el a dolgokat. Még fecsegne is és azt nem szabad. Lekapom egy sikátorban és lelövöm a csaj pisztolyával, ami csak az õ ujjlenyomata van. Majd eltûnök.