-          Mondtam elmehetsz. - ne packázz velem kislány. Nem jókedvembõl ajánlottam ezt fel. Otthagyom. Had döntsön. Utálom, ha valamit nem tudok befolyásolni.

Óráknak tûnik az idõ amíg az ágyamon ülök. Kopognak. Szinte ugrom az ajtóhoz, mint aki nem is normális. Kinyitom és Prisc az . A fenébe.

-          Prisc, most nem alkalmas. – és már csapom is be az ajtót. Néhány perc múlva újra kopognak.

-          Pris ha te vagy tûnj el. - ordítok ki. Mi a francnak hoztam el ezt a nõt. Egyre több dologba üti bele az orrát.

-          Nem. Alexa vagyok. - hallom Alexa hangját. Most kicsit óvatosabban játszom el az ajtónyitós jelenetet.–Bejöhetek?- kinyitom az ajtót.

-          Gyere. - félszegen áll meg a szoba közepén. Figyelem.

-          Ha elbúcsúzni jöttél, akkor nem kellett volna erre pazarolnod az idõd.

-          Nem, nem azért jöttem. Nem megyek el. - végre jó hír, annyira jó most ezt hallani.

-          Mért döntöttél így azelõtt te akartál elmenni?- erre csak hozzám bújik. Nem tudok neki ellenállni. Annyira szép és az illata. Megcsókolom a nyakát. Mért nem lehet mindig így? A következõ csókom a homlokát célozza, majd a homlokát, majd a száját. Visszacsókol. Elengedem, hogy ránézhessek, majd szinte azonnal újra csókoljuk tovább egymást. Végre az enyém. Tényleg az enyém. Nehezen veszem észre, hogy elhúzódik.

-          Leonard. – a csókja kell. Éhezem rá. Akarom.

-          Igen.

-          Itt maradok veled, mert...mert...mert szeretlek. Soha sem gondoltam volna, hogy egyszer én is megismerem ezt az érzést, de amint megjelentél az életembe ezt is sikerült átélnem. - jó örülök de nekem a beszélgetés helyett jobb ötletem van, de õ nem enged. Tovább beszél. - De azt szeretném kérni tõled, hogy ezután ne legyenek titkaink egymás elõtt. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor már itt sem vagyok és talán soha többet nem látsz. Szóval? –mondjak el neki mindent... az lehetetlen... - Értem akkor én azt hiszem megyek. - nem elkapom és újra csókolom. Nem engedem el. Kopogás. A fenébe. Ebben a rohadt kastélyban már nem lehet nyugta az embernek? Ráadásul Alexa ajtót akar nyitni.

-          Engedj. Biztosan Pris az és valami fontos dolgot akar. - édes engem most semmi sem érdekel ami nem a te puha ajkaiddal kapcsolatos. Látszólag õ nem ezt gondolja.

-          Jól van. - az ajtóban Prisc int, hogy kövessem.

Lent leül egy karosszékbe. Idegesen foglalok helyet.

-          Elmondanád mi olyan fontos? – szinte ordítok. Bár igyekszem visszafogni magam.

-          Joseph mesélt neked dolgokat. – na ez azonnal lehût.

-          Milyen dolgokat? – kérdezem érzelemmentes hangon.

-          Dolgokat a múltadról. – a rohadt.

-          Mit tudsz?- és Priscilla mesélni kezd. A bandáról, a kiképzésrõl, a küldetésekrõl.

-          Mit akarsz ezzel kezdeni? – kérdezem amikor befejezi.

-          Én semmit. Nem õrültem meg. Neked viszont kéne.

-          Mire akarsz utalni.

-          Alexanak ezt joga van tudni. Mikor akarod elmondani neki?

-          Soha. Nem szabad, hogy megtudja, sehonnan. Te is hallgatni fogsz Pris. Érted? – ezt nem tudhatja meg. Soha. Rám sem tudna többé nézni.

-          Értem.

-          Mit nem szabad tudnom?- Alexa mikor jött le és ami fontosabb mit hallott? - Halljam mit hallgatok el elõlem?

-          Nyugodj meg Alexa. - nyugtatja Pris. Alexa már sír.

-          Nem akarjátok elmondani?

-          Nem lehet.

-          Szóval nem. És mi van azzal, hogy õszinték leszünk egymáshoz?- nem kap választ. Erre sírva elrohan.

-           Kicsim kérlek! Várj!- elkapom és magam felé fordítom- Nyugodj meg. Csssss. – húzom magamhoz. Õ meg csak zokog.

-          Miért? Mért? Mért vannak titkaid elõttem?- nem titkolnám szerelmem, ha nem lenne muszáj.

-           Nyugalom. Cssss! Elég, nyugodj meg! Nézz rám! Megnyugodtál végre? – bólint. Már nem annyira rázza zokogás.

-          Legalább egy okot tudnék amiért nem mondod el. Vagy áruld el, hogy nincs baj, a csapatommal, és hogy nincs köze ennek hozzánk? Kérlek. Ígérem többet nem faggatlak csak hadd tudjak ennyit.

-          Mi? – elképedve nézek rá.

-          Mondd, hogy nem a csapatomról kaptál rossz hírt!

-          Nem, dehogy.  – elõzöm meg az újabb sírásrohamot. – Te semmit sem hallottál abból amit Prisc mondott?

-          Csak azt, hogy el kellene mondanod nekem. – szipogja. Hatalmas kõ esik le a szívedmrõl.

-          Amit nem mondhatok el neked azt Josephtõl tudta meg Prisc. A múltamról. Amiért még kitekerem a nyakát, de semmi köze a te szeretteidhez. Komolyan azt hitted, hogy a csapatod ügyét megpróbálnám eltitkolni elõled?

-          Annyi mindent titkoltál… De ugye jól vannak?

-          Nem tudom. Amikor legutóbb nyomoztam utánuk nem volt feljegyzés, ami az ellenkezõjét állította volna és az néhány nappal ezelõtt volt.

-          Hála istennek. – bújik hozzám.

-          Gyere, mutatok valamit. – húzom magam után az emeletre.

Kicsit csodálkozva, de követ engem. A szobában leülök a laptopom elé és Alexának is odahúzok egy széket mellém.

-          Mit akarsz mutatni?

-          Mindjárt meglátod- csókolom meg, közben a gép bejelentkezik.

-          Komolyan egy jelszó van a gépeden?

-          Látszólag igen, de amúgy minden billentyû ujjlenyomatot olvas. – mosolyodok el. – Amikor neked adtam oda engedélyeztem rajta a te ujjlenyomatodat. Ha nem teszem meg még a kis barátaid sem tudnának bejutni a gépbe. Szóval figyeld mit csinálok jó?

-          Oké. – alaposan figyel minden mozdulatomra miközben belépek a rendõrség oldalára.

-          Ezt akartad mutatni?

-          Figyelj. – kb. egy perc és bent vagyok. Minden adat akta a rendelkezésemre áll. A titkosítottak is.

-          Uram Isten. Ezt meg hogyan csináltad? Nekünk sincs ilyen szintû hozzáférésünk a rendszerhez.

-          A zsaruk nem túl jók a dolgukban, de az adminisztrációt rendesen csinálják, azt meg kell hagyni.

-          Hihetetlen. Hogy törtél be?

-          Elsõre beletelt jó idõbe de aztán késõbb már sokkal könnyebb. Nézd itt vannak a ti aktáitok. A jelenlegi ügyek. Csak mert tegnap telefonáltál hogy megerõsítsék neked az információkat.

-          Ezt honnan tudod?

-          Jelzi a telefon.

-          Azt, hogy mit beszélek?

-          Azt nem, csak a hívót és a hívás idejét. De mi másért hívnád az új csapatvezetõt.

-          Hány bûnözõnek van szabad útja a rendõrség aktáihoz?

-          Tõlem senkinek. Te vagy az egyetlen aki tudja, hogy be tudok lépni. Amúgy bárkinek aki feltöri.

Alexa jó ideig nem mozdul a gép mellõl. Aktákat nézeget. A csapatáét, a sajátjait és olyanokat amihez eddig csak szeretett volna hozzáférés. Hagyom, had tegyen amit szeretne. Nekem ez elég furcsa, de úgy tûnik neki szüksége van rá. Felhozatom a kettõnk ebédjét. Õszintén? Semmi kedvem a többiekkel enni. Joseph majd megkapja késõbb a magáét a csiripelésért. Szerencsére Prisc felfogta, hogy harapok a múltamra és több esze lesz annál minthogy bárkinek elmondja.

 Ebéddel végre sikerül rávennem Alexát, hogy jöjjön el a gép elõl.

-          Ez egyszerûen hihetetlen. – én csak mosolygok. – Annyi mindent értettem így meg.

-          Örülök. A délutánt is a gép elõtt akarod tölteni?

-          Nem tudom. – Alexa a gépre pillant. Te mit akarsz csinálni?

-          Gondoltam lemegyek az edzõterembe.

-          Van edzõterem?

-          Persze. Hogy ne lenne? Itt minden van. Joseph elég maximalista. Edzõterem, szimulációs szoba, nyitott és fedett medence, könyvtár és egy csomó minden más. Ez itt az õ saját birodalma.

-          Honnan van minderre pénze?

-          Onnan ahonnan nekem. – mosolyodok el. Mondtam már, hogy egy barátom és régi kollégám. Csak már visszavonult.

Kora délután lemegyünk az edzõterembe. Alexát különösen érdekli a szimulációs szoba de elõtte érdemes kicsit bemelegíteni. Egy óra a futógépen, meg egy kis súlyemelés megteszi a magáét. Alexa kicsit meglepõdik amikor a súlya kétszeresét pakolom a gépre. De azért nõ létére neki is elég jól megy a dolog. Aztán átmegyünk a szimulációs terembe.

-          Oké, szóvalDe az egész hangvezérléses. Itt vannak ezek a kis mandzsetták, ezeket teszed a bõrödre. Így fogja a gép érzékelni a mozdulataidat. – segítek Alexának. Majd felteszem az enyéimet is. – Vedd fel a szemüveget. Azon fogod látni. Indít. – adom a parancsot a gépnek. Erre megjelenik egy képernyõ a szemünk elõtt. Kiválasztom a két személyest. Elõ jön a padlóból két kör formájú emelvény. – Alex állj fel az egyikre.

-          Rendben. Mennyire lesz nehéz?

-          Amilyenre állítjuk. Kezdetnek teszek egy könnyebbet. –foglalom el a helyemet. Beállítok egy közepes akadálypályát, ami azonnal meg is jelenik a szemünk elõtt. – Alexa mindent használhatsz amit a szemüvegben látsz. Fel tudsz venni dolgokat, megkapaszkodhatsz vagy felugorhatsz tárgyakra. Úgy mint a valóságban. A gép érzékeli és meg fog téged tartani.

-          Hogy lehet ez?

-          Ügyes mi? Látsz engem?

-          Igen.

-          Akkor gyere utánam.

-          Szia kicsim. – mosolygok rá. Itt végre minden tökéletes lehet, nem kell tartanunk senkitõl. Hozzá lépnék de hárít.

-          Ne szólíts kicsimnek és ne érj hozzám. – a hangja teljesen hideg.

-           Meg kellett tennem. -  jó most dühös de majd megnyugszik és rájön milyen jó lesz itt.

-          Mit? Hol vagyunk? – kérdezi ingerülten.

-          Franciaországban, egyik barátom birtokán.

-          Franciaországban. Szóval elraboltál. Mégis milyen jogon sajátítasz ki magadnak?

-          Nyugodj meg! – át akarom ölelni és a fülébe súgni hogy azon hogy szeretem. Õ viszont elkerül.

-           Ezt ne. Ezt most ne. Sõt soha többet ne merészelj hozzám érni. Legalább kimehetek innen vagy a szobába is be akarsz zárni, mint egy börtönbe? – most gúnyolódik velem?

-          Nem. Csak a birtokot nem lehet elhagyni.

-          Ah. Gondoskodtál arról, hogy ne tudjak lelépni. – gondoskodtam róla hogy biztonságba légy mondanám nem hagy szóhoz jutni.  - Csak arra nem gondoltál, hogy én a bezártságtól, meg a magánytól megfogok örülni de legfõképpen az unalomtól, a semmittevéstõl.

-          Hangokat hallottam. Minden rendben? – lép be Prisc.

-          Áh szóval te is itt vagy. Akkor én minek kellettem, együtt jó kis párt alkotnátok Prissel. – ha nem lenne az aki most lekevernék neki egy pofont. - Tudod most mi az erõsebb érzelem irányodba? A gyûlölet!- ordítja és elviharzik. Én meg csak állok ott és egyetlen szó visszhangzik a fülemben. Gyûlölet.

-          Leonard. Biztos csak…

-          Prisc ne kezd el.

-          És hagyjam hogy felrobbanj? Mégis mit vársz tõlem. Már belerángattál. Biztos a hírtelen változás. Õszintén én is kiakadnék ha egy másik országban ébrednék fel. Gyere, keressük meg. – húz magával lefelé. Tovább beszél de én már nem hallom vagy nem érdekel. Csak visz magával ki a kertbe. Csak arra figyelek fel amikor Prisc furcsán néz a hátam mögé. Megfordulok. Alexa. Mennék felé de Prisc nem enged.

-          Hagyd most. – most meg az ellentétét mondja? Mi történt? Alexát figyelem de õ nem néz rám. Prisc beszél és beszél. Majd behív valami hülye indokkal és én megyek.

Na végre! Már tûkön ültem. – szólítom meg mikor végre bejön az épületbe Észreveszem a sebét. - Veled meg mi történt?- semmi válasz - Ne nézz már levegõnek. Hallod?

-          Pris mond meg a drága Leonardnak, hogy jól vagyok, és de igen levegõnek akarom nézni és azt is, hogy hagyjon békén. – mi? most tényleg a nem beszélek veled óvodás játékot fogjuk játszani? elindul. Én követem.

-          Ezentúl nem fogsz velem beszélni. – õ csak elrohan, néhány percet várok majd utána megyek a szobájába. Hátat fordít.

-          Tudom, hogy egyszer megnyugodsz, de én azt nem bírom kivárni. Ezért légy szíves ne viselkedj így velem. Mért vagy ilyen rideg? Mért tolsz el magadtól? Nem érted, hogy megõrülök ha nem érinthetlek meg, ha nem érezhetem, hogy az enyém vagy. Ígyis elégé meg kell küzdenem azzal a gondolatommal, hogy ne... – már most túl sokat mondtam, nem tudom miért mondtam ki ezeket. - Mondj már valamit?- ordítom. Oké meg kell nyugodnom. El akar menni mellettem de elkapom és megcsókolom. Minden érzésemet beleadom ebbe a csókba, az iránta érzett kusza érzéseimet, a féltésemet, a vágyaimat és õ nem áll ellen. Majd késve ellenkezik de már nem hagyom. Nem akarom szorítani engedem de a csók ugyanolyan hevesen folytatódik. Majd egyszer csak egy lökés és a földön vagyok.

-          Alexia azonnal állj meg!- térek magamhoz és vetem magam utána ebbõl most már elég volt.

-          Hé lassabban. – hová a fenébe fut? - Alexia! Alexia! Állj meg úgyis utol érlek. – az istállóig követem.  - Alexia hol vagy?! - ordítom. Hol lehet?

Teljesen lehût amikor meghallom a hangját.

- Haj. Nagyon szép ló vagy, és most te vagy az egyetlen akit meghallgat engem. Mert az az ember aki állítólag ragaszkodik hozzám, és azt szeretné, hogy csak az övé legyek, na az még csak nem is hallgat meg.

- Ennyire utálsz már, hogy még a nevemet sem ejted ki?- hozzá lépek õt a falhoz nyomva, hogy ne fusson el megint. Megint kerüli a pillantásomat, felemelem a fejét.  

 - A szemembe mond, hogy utálsz. – kényszerítem. Nem kapok választ. Remény, csak néz rám azokkal a gyönyörû szemeivel. Közelebb húzom magamhoz, meg akarom csókolni. Meg kell csókolnom. Megõrülök ha nem teszem meg.  A ló tolja közénk a képét kizökkentve Alexát aki azonnal ellép.

- Nem, nem gyûlöllek, nem tudnálak sohasem. Az érzéseim irányodba nem változtak. Mért akarsz mindentõl és mindenkitõl eltávolítani? Mért akarsz úgy kezelni mint egy tárgyat, akit ide oda mozgathatsz? És még te mondod, hogy nem vagy féltékeny. Akkor mégis mért távoltasz el mindentõl amit szerettem és mindenkitõl akiket a barátaimnak tartok? Ha elmagyarázod nekem mért teszed ezt, akkor talán megértenélek. Nem mondasz semmit?

Egy percig hallgatok.

-          Biztonságban kell, hogy tudjalak szerelmem. A te munkád túl veszélyes. És azok az emberek akik után jelenleg a te kis csapatod szimatol komoly ellenfelek. És nem hagyhatom hogy bántsanak.

-          Féltesz az életemtõl?

-          Attól féltelek amibe most nyúlt bele a csapatod. Téged lehet, hogy még nem vontak az ügybe. De ha a kis csapatod nem hagyja abba a nyomozást a nagykutyák ellen akkor egyikük sem fogja megérni a következõ évet. És ha bele keveredsz már én sem foglak tudni megmenteni tõlük.

-          Senkinek sincs korlátlan hatalma Leonard.

-          Alexa te nem ismered azokat az embereket.

-          Mert te igen? Én az igazságért harcolok. Ha veszélyes akkor is.

-          Én is tartoztam közéjük Alexa.

-          Micsoda?!? – Alexa teljesen elfehéredik.

-          Igen, az állam legrettegettebb ellenfelei voltunk. Õk tanítottak és képeztek ki engem. Kiöltek belõlem mindent ami szerintük akadályozott. Emberséget, lelkiismeretet, tisztességet.

-          Hogy érted ez?

-          Nem én vagyok az egyetlen ilyen. Nem tudják a nevünk. Nincs múltunk, nem is létezünk. Senki sem úr fölöttünk. És nincsenek határok. Szinte lélek nélkül élünk. Én is így éltem amíg meg nem ismertelek. Azt hiszed számított valamikor is hogy meddig fogok élni? Nem.

-          Hogyan lehet az hogy az élet sem számít?

-          Olyan mindegy. Egyel több vagy kevesebb. Bennünket senki sem sirat és minket sem érdekel az élet. Azok után amiket tettem…

-          Mit tettél?

-          Azt soha sem tudhatod meg. – elfordulok és ott hagyom túl sok minden kavarog a fejemben és túl sokat mondtam.

***

Az ágyamban ébredek. Nem emlékszem, hogy kerültem oda de nem is számít. Szörnyen érzem magam. Lassan térnek vissza a tegnapi nap eseményei. Aztán azok amiken gondolkodtam azután ami után Alexával beszéltem. Hosszú órákig fekszem még az ágyban.

Egy pillanat vagy órák múlva –fogalmam sincs- kopogást hallok.

-          Ki az?

-          Prisc vagyok. Bejöhetek?

-          Nem. – a lány tudomást sem véve az elõzõ válaszomról belép egy tálcával. Ételt hoz. – Azt mondtam ne gyere be.

-           Rosszul nézel ki. – mondja továbbra sem megértve amit mondtam. – Mi van veled? Egész nap nem jöttél le. Már késõ délután van. Hiányolunk.

-          Mit akarsz?

-          Ételt hoztam. Egyél. És gondoltam szólok, hogy Alexa sem hagyta el a szobáját tegnap délután óta. Nem beszélt senkivel és nem csinált semmit. Tõle megértem, de tõled?

-          Prisc fogd be a szád és húzz ki a rohadt szobából mielõtt én doblak ki. – üvöltöm.

Látja, hogy most nem érdekel és tudja hogy meg is teszem ha az kell ezért gyorsan és csendben távozik.

Telnek az órák és én csak ülök… Aztán egy hírtelen mozdulattal felveszem a laptopomat és a saját telefonomat és átmegyek Alexa szobájába.

Megfagyok az ajtóban amikor benyitva azt látom hogy könnyes a szeme ahogy rám néz.

-          Én, tudni akartam jól vagy-e – fogalmam sincs minek hazudok. – Mindegy csak itt a gép és a telefon ha érdekel valami. Bárhová elmegy a hívás. Leteszem az mellettem lévõ szekrényre. Alexa csak ül és néz. Megfordulok és a szeretlek szót morgom suttogva amikor kilépek az ajtón.

***

Kába fejjel nézek fel. Elaludtam volna? Kopogás. Kimászom az ágyból ahogy vagyok alsógatyában és kinyitom az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Alexa áll az ajtóban.

-          Bejöhetek? – suttogja. Kinyitom az ajtót és õ belép mellettem. Azonnal megcsap az illat, ami szinte fejbe vág. Azonnal felébredek, sõt…

Bizonytalanul ácsorog a szobában. Visszaülök az ágyra és csak nézem. Olyan szép a kintrõl beszûrõdõ éjszakai lámpák fényében.

-          Én csak nem szeretnék egyedül aludni. – suttogja percek múlva.

-          Gyere csak. – kihajtom magam mellett a takarót, õ pedig bekucorodik mellém.

Õ becsukja a szemét, egy idõ után már alszik is én pedig csak fekszem mellette és nézem.

Másnap kész elhatározással várom hogy felébredjen. Lassan ébredezik egy szót sem szól, csak kimegy a fürdõbe. Hallom a víz csobogását. Egy pár perc múlva résnyire nyitom az ajtót. Háttal áll nekem a tükörrel szemben.

-          Alexa igazad volt, nem dönthetek az életedrõl. Bármennyire is szeretnélek biztonságban tudni. Nem tarthatlak itt. Szabadon dönthetsz. Akkor utazol vissza amikor csak akarsz. – mondom miközben egymást nézzük a tükörben.   

- Hé hé. Mi van veled?

- Semmi. - morogja. - Csak egy kis szabadságra vágyom. – még hogy szabadságra? Még mindig gyenge és lehetnek ellenségei… - Vissza megyek dolgozni. – na azt már nem, biztos  hogy nem még a végén bajba kerül - Eldöntöttem. És nem visszakozok.

- Te megörültél? ! – ez egyszerûen lehetetlen.

- Nem. Teljesen józan vagyok. - Nem tudom mi ütött belém, hogy eddig is kibírtam a munkám nélkül. Olyan lettem, mint egy kényes liba. – kényes liba? Alexa minden csak nem kényes. A fenébe is. - Teljesen kifordultam magamból. Azt hiszem most jót tenne ha vissza mennék a megszokott életembe. Persze az nem azt jelenti, elhagylak téged. Már ha te is így gondolod. Csak néhány dolgot szeretnék vissza kapni az életembõl. Ma már kezdek is. –az ajtó felé menne de nem hagyom. Határozottan nézek a szemébe.

- Ez az egy biztos pont van az életemben., mert te…te…Nem tudom késõbb is velem leszel-e. Mert te sosem mondtad ki mit érzel irántam. – hogy mondhatnám el mindazt ami történt. Ami változott. Minden megváltozott. Ha valamit biztosan tudok az életben az az, hogy õ most nem tudhatja meg az érzéseimet, és semmit ebbõl a mocskos életbõl.

 - Állj félre kérlek. – elengedem.

- Jól van menj csak, ha meg akarod öletni magad! Menj! Engem meg se kérdezz! – a lehetõ legnagyobb ostobaság amit utána kiálthatsz amikor elhagy. Leonard, egy barom vagy.

Az ablakból figyelem ahogy elmegy. Elhúzom a függönyt amikor felnéz. Ez a nõ rosszat tesz nekem, nem tudok mellette ésszerûen gondolkodni.

Leülök. Még soha nem éreztem ilyen ürességet és ehhez fogható fájdalmat. Csak ülök és nézek magam elé…

***

Órák telnek el. Alexa. Nem jött vissza. Nem is fog. De nekem kell. Elég volt. Felkelek a székbõl és járkálni kezdek a szobába. Én vagyok Leonard Alden és az Aldenek mindig megkapják amit akarnak. Keserûen felnevetek apám mondásán.

Lemegyek, összeszedem a holmimat és minden olyan ruhát amit Alexa hajlandó volt felvenni. A terv részletei körvonalazódnak a fejemben. Bepakolom a kocsiba. Elugrom egy bevásárlóközpontba. Majdnem 2 órát töltök ott. Közben rácsörgök egy ismerõsömre. Tõle is kell néhány dolog. Mindent a lakásba vitetek vele. Még néhány telefonálás. Majd vissza a házba. Otthon pakolás közben felhívom Priscillát.

-          Mondd csak akarsz egy rakás pénzt?

-          Mirõl van szó Leonard.

-          Utazunk. Franciaország egyik csendes kastélyába. De jó lenne ha te is jönnél.

-          Mennyi idõre?

-          Még nem döntöttem el. Egyenlõre beszéljünk egy hónapról. Azt kifizetem neked elõre.

-          Mikor indulunk?

-          Amint lehet. Szóval csomagold össze minden holmidat. Nem érdekel mennyi az de nem nagyon akarok ilyesmivel foglalkozni. A repülést és az étkezést is én fizetem, de a te neveden repülünk.

-          Hány ember?

-          Én, te és Alexa.

-          Akkor szent a béke köztetek?

-          Mondhatjuk, majd lesz. Amint összepakoltál gyere a házba minden cuccoddal és kezd el összepakolni az itt lévõ holmikat. Ha szerinted kell még valami azt írd össze. Majd érkezünk Alexával.

Leteszem a telefont. Majd bemérem Alexa nyomkövetõjét. Egy bankban van. Mit keres ott? Mindegy felöltözöm rendesen és odamegyek. Amikor belépek Alexa egy fotelben olvas. Alig lépek arrébb az ajtóból máris beront néhány betörõ.

- Mindenki a földre!!!!- mindenki sikítozik én csak csendben háttérben maradok. 4 betörõ és Alexa meg 4 kollégája. Támadnak, én várok. Alexa ügyes, büszkén figyelem a nõmet.  

- Jól van minden rendben van emberek. Nyugodjanak meg. A rendõrségtõl vagyunk. Biztonságban vannak. Lassan álljanak fel és induljanak a kijárat fele. – az emberek csordaként kivonulnak én Alexához megyek, lehet, hogy mégsem kell elmennünk.

 - Leonard. Mit keresel itt?

- Látni akartalak.

- Neeeeeeeee!!!!!! – Alexa leteper a földre. Rohadt betörõk.

 - Jól vagy?- bólintok. Már épp felállnánk.

- Alexia mögötted!!!- Alexa felugrik és leüti a betörõ.   

- Elfelejtettem mondani, hogy nem ajánlatos ujjat húzni velem. – fenyegeti a fegyverrel a betörõt, majd egy férfinek adja a pisztolyt, majd az asztalhoz bilincseli a rablót. Ez Alexa nem csinálhatja. Elég volt. Ennyi férfi között és ilyen veszélyekkel.

- És most itt maradsz szépen míg ideérnek a rendõrök. – na azt már nem. Alexa tényleg a rendõrség kezére adna, ráadásul az egyik nõhöz megy ahelyett hogy hozzám jönne. Egy másodperc bámulás után cselekszem. Elkapom a hozzám közelebb esõ kolleginát

- Állj! Vagy lelövöm. Én most szépen kisétálok a hátsó ajtón. Alexia is velem jön. – rá szegezem a fegyvert.–Indulj elõttem! – ordítok rá.

- Nem. - Elõbb enged el Katyt. Elég vagyok én is túsznak.

- Alexia –hallom a kollégák hangját.

- Ha tényleg túsz kell itt vagyok. –felém lép–Enged el Katyt.

Egy mozdulattal ellököm a csajt és elkapom Alexát. Minden porcikám ellenkezik, de rá szegezem a fegyvert.

-          Senki nem mozdul. – ordítom. – Alexa indulj kifelé a hátsó bejáraton.

Õ szó nélkül engedelmeskedik. Kimegyünk hátra. Elengedem, õ hírtelen szembepördül velem, de mielõtt kiabálni kezdhetne beleszúrom az altató injekciót. Azonnal összecsuklik és én úgy tartom a karomban mint egy ritka pillangót. Beteszem a hátul parkoló kocsimba, majd elhajtok vele. – Sajnálom szerelmem.

***

Némi kerülõvel megyek haza. Prisc már ott van. A garázsban leparkolom a kocsit és felviszem Alexát.

-          Úristen. Mi történt vele? – kiáltja Prisc.

-          Ne dumálj, vedd le azt a bõröndöt a kanapéról – azonnal engedelmeskedik. Leteszem Alexát. – Amúgy csak alszik. Nincs baja.

-          Te adtál neki altatót?

-          Igen. Összepakoltál?

-          Leonard ezt nem teheted.

-          Azt teszek, amit akarok. Te csak abban dönthetsz velünk jössz-e vagy sem. – Prisc sajnálkozva nézi Alexát.

Leülök a karosszékbe. Az ölembe veszem a laptopot.

-          2 vagy 3 jegyet foglaljak?

-          3-at.- sóhajt Prisc. – A karodat beköthetem?

-          De csak gyorsan. Mindent össze kell pakolni. Hajnali 3 kor megy a gépünk.

-          Azt nem érjük el.

-          De igen.

Prisc egy szó nélkül teszi a dolgát. Pakol. Addig én leszervezem az utazás egész részét. Repülõvel megyünk, majd egy dzsippet bérelek és azzal megyünk ki egy barátom otthonába. Régebbrõl ismerem, még mielõtt visszavonult. Elég sokat fizet a Francia államnak azért, hogy ne keresgéljék a múltját és a jelenét. Tökéletes hely, hatalmas birtok, kiesõ helyen. Csak az talál oda aki konkrétan oda megy és elmondták neki merre menjen és onnan Alexa sem tud eljönni. Miután ezzel végeztem rendet teszek a házban. Minden nyomot ami ránk vagy a létezésünkre utal eltûntetek.

-          Kész vagyok. – jön be a szobába Priscilla. – Hogyan tovább?

-          Van ott egy tolókocsi abban fog Alexa ülni. A lábait átmenetileg lebénítottam, de az utazást jobb ha átalussza. Egy kitérõt teszünk a reptér felé és felvesszük az új papírokat és irány Franciaország.

Prisc segít bepakolni a csomagokat. Hátulra beültetem Alexát.

-          Prisc mellé ülj és látszon rajtad egész úton, hogy ápoló vagy.

Felvesszük az iratokat és kimegyünk a reptérre. Egy kendõt kötök Alexa fejére. Így kevésbé feltûnõ. A becsekkolás simán megy. Alexa szervezete jól viseli a repülés és a nyugtató terheit. Folyamatosan ellenõriztetem Prisccel az állapotát. Legnagyobb sajnálatomra még nem hagyhatom felébredni. Valószínûleg õrjöngeni fog ha megtudja, de csak idõ kérdése és megérti majd, hogy ez a legjobb neki ezért nem hagyok más lehetõséget.

Valamennyit alszom a repülõn de nem sokat, majdnem végig ébren ülök a több órás út alatt. Másnapra érkezünk meg. Egy rövid taxizás aztán átszállunk a bérelt kocsiba. A központtól még 3 óra az út kocsival. Prisc felajánlja, hogy vezet ha elfáradok. Megköszönöm neki de amíg bírom vezetek.

Prisc lassan újra elszundikál. Lassan feltûnik az elhagyott út. Végre. Be a fák közé, végig az erdõn. Pár kilométer múlva megjelenik egy ellenõrzõ ablak.

-          Kik maguk? – kérdezi a portás amikor lehúzom az ablakot.

-          Leonard Alden és 2 hölgy ismerõsön. Be vagyunk jelentve. – adom át az iratokat.

-          Rendben. Mehetnek. Jó pihenést kívánok.

-          Köszönjük.

Úgy 5 km múlva megérkezünk a hatalmas házhoz ami inkább már kastély. Gyengéden felébresztem Priscillát, amíg az egyik a rengeteg szolgáló közül elkezdi kipakolni a csomagjainkat.

-          Joseph úr már várja önöket kérem kövessenek. – mondja egy másik amikor kiemelem és a tolószékbe teszem Alexát.

Végig a rengeteg folyosón és szobán, végre megérkezünk egy tágas dolgozószobába ahol drága barátom már vár minket. Némi bájcsevegés után Priscilla és az egyik szolgáló elviszik Alexát a szobájába. Direkt az õ kedvéért készítette elõ a nyugati szobákat Joseph. Az én, Priscilla és Alexa szobája is a rózsakertre nyílik.

Amikor kettesben maradunk elmesélem úgy dióhéjban a történetünket Josephnek.

-          Hosszabb pihenést tervezel Leonard?

-          Még nem tudom, ez sok mindentõl függ. Alexától is, nem tudom, hogy fogja viselni.

-          Ne aggódj, ezt a helyet mindenki megkedveli és majd szólok a személyzetnek, hogy diszkréten figyeljék hogy van és ha elhagyja a kastély lesz aki vigyázzon rá.

-          Köszönöm Joseph.

-          Ugyan már csak a régi idõk emlékére is megtenném. –nevet-   A teljes vendégszeretetemet élvezitek, amíg csak szeretnétek.

-          Még egyszer köszönöm. Ha megbocsátasz most megyek, Alexa nemsokára felébred.- Joseph bólint én pedig távozom.

- Semmi baj. Semmi baj. – nyugtatom és közben ölelem õt- Itt vagyok.

- Ne engedj el. Maradj. – a hangja csak suttogás. Még sosem láttam ennyire sebezhetõnek. Ahogy megnyugszik lassan elengedem, készen arra, hogy bármikor újra magamhoz szorítsam.

- Az anyám rémült arca. – a padlót nézi miközben beszél. - Az anyám rémült arca amint az az állat megöli… folyton ott van az álmaiban. –újra sírni kezd.

- Ne emlékezz vissza. – motyogom  és újra magamhoz húzom, közben átkozva magamat, hogy mondhatok ekkora hülyeségeket, de most mást nem tudok. Kitörölném a fejébõl az egészet ha tehetném. Eltol.

- El kell mondanom eleget tartottam magamba. Most már nem megy. Aznap a dadusommal Mary-vel bújócskáztam. Az volt a kedvenc játékom. Épp én voltam a soros az el bujásban. Az udvaron bújtam el. Vártam Mary-re. Csak vártam és vártam. Atán meguntam. A ház felé vettem az irányt, hogy megnézzem hol van. Hangokat hallottam ahogy közeledtem. De nem az apámét. Lassan benyitottam épp csak pár centire. Láttam amint az az alak leszúrta Maryt és apát. Anyám rám nézet. Tekintetében rémület és aggodalom. Ekkor megölte õt is. Érted? néz rám hírtelen - Aztán észre vett engem. Én meg elkezdtem rohanni és rohanni. Iszonyúan féltem. Egy híd alá húzódtam. Ott találtak rám a mostani szüleim. Ott megfogadtam, hogy erõs leszek. És soha nem fogok gyengének mutatkozni. Elfelejtem múltam és új ember leszek. Egy szóval erõs falat húztam magam köré. Érted…hideg vérrel megölte a szüleimet és most engem akar. – újra hozzám bújik miközben tovább zokog.

- Abba nekem is lesz beleszólásom. – morgom. Ha egyáltalán életben maradt. De ezzel õt most nem terhelem. Nehogy tõlem is félni kezdjen. -Érted?- egyenesen a szemébe nézek, megkönnyebbülök amikor bólint és letörölgetem a könnyeit. Ki kell találnom valamit. –És most nyugodj meg. És nem akarlak többé sírni látni

- Oh.. - lép be Prisc - Elnézést csak kerestelek, nem voltál a szobádban. Minden rendben? Mi történt? – mondja amikor meglátja Alexát.

- Nincs semmi baj. – Prisc veszi a lapot, hogy errõl õ nem kell, hogy tudjon és kimegy. Felemelkedem. Nekem is pihennem kell és Alexának is.

 - Ma éjjel ne hagy egyedül. Kérlek. Félek. - elmosolyodom. Annyira különleges nõ. Óvatosan az ágyba teszem és figyelem ahogy hozzám bújva elalszik.

Lassan ébredek fel. Mintha minimum kómából tértem volna vissza. Gyûlölök így ébredni de ez a körülményeket tekintve még egész jó. Valami nem stimmel. Jut ez az agyam egy részébe. Alexa szobájában vagyok. Hol van Alexa??? Kirohanok a fürdõbe. Semmi. Át a másik szobába. Semmi. Le a földszintre. Sehol sincs. A konyhában  Priscillára találok rá.

-         Hol van Alexa? – kérdezem bevezetés nélkül.

-         Jó reggelt- néz rám komoran. – Elment.

-         AjóbüdösfrancbaMICSODA? – ordítom.

-         Kb. 2 órája beszállt a kocsidba és elment.

-         És te nem tettél semmit?! – igyekszem magam fékezni.

-         Mégis mit tehettem volna? Akarata ellenére akarod itt tartani? Ápoló vagyok, nem börtönõr.

Priscnek igaza van. Nem tarthatom itt ha nem akar velem lenni. De így meg veszélyben is lehet  és még nem is gyógyult meg. És talán még mindig fél. Hová a fenébe mehetett?  

A telefon csörögni kezd. Prisc megelõz.

- Hallo.

- Hallo. Szia Prisc Alexa vagyok

- Hol a francba vagy Alexa?- kapom ki Prisc kezébõl a telefont.

- Az most nem számít. Kellene egy taxi szám. Volt egy kis balesetem az autó nem megy.

- Mi? Micsoda? Nem esett bajod? Jól vagy? Hol vagy? – na ettõl aztán tuti nem fogok könnyebben megnyugodni.

- Jól vagyok. Nincs semmi bajom. Az most nem számít, hogy hol vagyok. Csak egy taxi szám kéne. –makacskodik.

- Azt kérdeztem hol vagy?- dühöngök,semmi válasz  - Alexa!!!- ordítja.

- Rendben. A város északi végén kb. 10 kilométerre a várostól.

- Azonnal ott vagyok. Ne mozdulj el onnan. –morgom a telefonba.

- Jó.

- Alexa komolyan mondom. Ne merj el tûnni onnan. Várj meg ott.

- Rendben. – a vonal szétkapcsol.

Oké. Kabát, kocsikulcs. A fenébe nincs másik autóm. Csak a parkolóházban.

-         Prisc kéne a kocsid. – mondom már valamivel nyugodtabban. Csak így szerezhetem meg.

-         Nem.

-         Hallottad Alexát. Érte kell mennem.

-         Engem ugyan nem rángatsz ebbe bele. –a fenébe.

-         Oké. Igazad van. Ez az én ügyem. Akkor vigyél el a parkolóházig a belvárosba, aztán mehetsz mára. Csak sürgõs esetben hívlak.

Húzogatja a száját de belemegy. Lassan meg is nyugszom, vagyis inkább nyugalmat erõltetek magamra. Épp most kell minden rohadt közlekedési szabályt betartani. Amint megérkezünk szinte kiugrom a kocsiból és rohanás a saját autómhoz.

Alig 10 perc és már a városon kívül száguldom. A fékre taposok amikor meglátom a félig árokban lévõ kocsit és az egyik fa tövében elbújt Alexát.  Jobb lesz most nem kiakadni.

Leállok és máris Alexa mellett termek, õ szinte repül a kezembe. Hideg a bõre és reszket, az arca is fehér.

-         Megsérültél? – csak rázza a fejét. – Jól vagy?

-         Csak a sebeim.

-         Rendben. – kicsit elengedem. Végignézek rajta. Nem vérzik és áll a lábán. A kocsira sandítok. – Van még benne valamid?

-         Nincs.

-         Szállj be a kocsiba.

-         Leonard, nem kiabálsz? – kérdezi félénken amikor beülök mellé és indítok.

-         Most jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem az önuralmamat és ezt a mai lelépésedet  majd késõbb megbeszéljük. Most hazaviszlek. Pihenned kell. – nem ellenkezik. Csak ül némán az ülésében. Odaadom neki a kabátomat. Attól talán majd jobban érzi magát.

Normális, na jó viszonylag normális sebességgel vezetek hazafelé.  Elõveszem a telefont. Tárcsázom a számot, megadom a kocsi fajtáját és helyzetét majd le is teszem.

Alexára pillantok. Kérdõn néz rám.

-         Csak elintéztem, hogy eltûnjön onnan a kocsi.

-         Hogyan?

-         Vannak barátaim akik ezzel foglalkoznak, nekik adtam, többet arról az autóról senki sem hall.    

Hazaviszem Alexát. A kocsit elrejtem a garázsban, nehogy valakinek feltûnjön, hogy ez egy jóval menõbb sportjárgány. Alexa a nappali kanapéján ücsörög és szorosan összehúzza magán a bõrdzsekimet.

-         Fáj valamid? – kérdezem és közben lassan elkezdem kitapogatni a csontokat, vigyázva a meglévõ sebeire.

-         Nem. Talán egy kicsit a fejem.

-         Mi a neved? – vizsgálom tovább. Furán néz rám. – Csak válaszolj a kérdésekre.

-         Alexia Moor.

-         Hány éves vagy?

-         25.

-         Hol vagy most?

-         A te egyik házadban.

-         Engem hogy hívnak?

-         Leonard.

-         Ki vagyok én?

-         Na ez egy jó kérdés. –néz rám. – Még nem sikerült pontosan rájönnöm.

-         Hol találkoztunk elõször?

-         Az irodámban.

-         Rendben, jó, úgy tûnik komoly agyrázkódásod nincs és a csontjaid is épek. Biztos hogy nincs különösebb fájdalmad?

-         Biztos. Csak ami normális.

-         Oké kérsz valamit enni? Vagy inni? – a fejét rázza.

-         Inkább csak pihennem kéne.

Elindulunk. Úgy tûnik kissé rám támaszkodva tud a saját lábán menni. Ez jó jel. Lefekszik az ágyra. Mielõtt bármit is mondhatna melléfekszem. Látom  hogy megnyugtatja a jelenlétem. De akkor mi a fenének húzott el? Ezt majd késõbb. Most mindkettõnknek pihennie kell és amikor felkelünk figyelnem kell rá hogy egyen is valamit.  

Még alszik amikor felébredek. Óvatosan kiszállok mellõle. Ez elég nehéz úgy hogy ne ébresszem fel. Nagyon kapaszkodik belém. Lemegyek és készítek valami könnyû reggelit. Pirítóst meleg teával és némi gyümölccsel. Priscilla még nem jött vissza. Nem is baj. Jó most kettesben maradni Alexával. Átnézem a sebeimet, egész jól gyógyulnak és már több erõt érzek magamban. Ami az esetemben alapkövetelmény. Azért néhány sebem még elég csúnya. Teszek az összesre tiszta kötést. Aztán felviszem a reggelit Alexának.

Ahogy belépek látom ijedt szemeit ahogy ül az ágyban.

-         Mi a baj kicsim?

-         Semmi. – rázza meg a fejét. Várakozóan nézek rá továbbra is. – Csak azt hittem elmentél. Nem voltál itt amikor felébredtem.

-         Mert reggelit csináltam. Jobb ha eszel.

Reggeli után. Mivel ragaszkodik hozzá, hagyom hogy egyedül zuhanyozzon. De készenlétben állok a fürdõ csukott ajtaja elõtt, ha esetleg szüksége lenne rám. Egy pillanat. Mióta viselkedek úgy mint egy szerelmes férfi?

Ezen nem sokáig agyalok mert Alexa kijön. Segítek neki átkötözni a sebeket és felöltözni. Ma már jobb színben van.

-         Itt az ideje hogy megbeszéljük a tegnap kis kiruccanásodat. 

-          Igen, sürgõs esethez kérnék egy mentõt a…

-          Baszd meg. – reflexbõl kapom ki a kezébõl a telefont és befejezem a hívást, majd visszahanyatlok a karosszékbe vagy amiben vagyok. – Ne merj mentõt hívni. Csak tedd a dolgod.

-          Több helyen is lehet belsõ vérzésed, rengeteg vért vesztettél ahol eltaláltak azzal a késsel. Már kétszer átvérzett mióta itt vagyok és agyrázkódásod is lehet. Egy indokot mondj miért ne hívjak mentõt!

-          Ha megteszed, megtalállak és megöllek. Tedd amit tudsz, a többit bízd rám. 

-          Rendben, de ne mozogj.

-          A csaj?

-          Nincs életveszélyben. Egy pszihopatától hoztad el?- tér vissza a munkájához. Minden érintés és mozdulat fáj.

-          Ezt mibõl gondolod?

-          A sebeitekbõl. Vele játszottak az látszik. Arra tippelek, hogy nagyobb lesz a lelki trauma. A sebei be fognak gyógyulni. A te esetedben már pesszimistább vagyok. Elég durván összeszedted.

-          Javaslat a kórházon kívül?

-          Legalább egy állandó ápoló kéne. Én nem maradhatok napokig vagy hetekig. A te esetedben, tudva, hogy reagál a szervezeted mélyaltatást szeretnék, állandó felügyelet mellett. De õszinte leszek ez meg is ölhet.

-          Nem gond. Priscillát hívd ide ápolni.

-          Ezt megoldhatom. Akkor most kapsz egy elsõ dózist, aztán majd jövök folyamatosan ellenõrizni és beállítani mindent.

Még akartam valamit mondani, de a tû érzete a karomban azonnal elkezdte a dolgát. 2 perc és mélyalvás.

Az egyik fenti szobában ébredek. Várjunk mit keres Alexa mellettem.

-          Hogy érzed magad?- lassan befókuszállom Priscilla arcát.

-          Mint akin átment egy úthenger. –Priscilla elneveti magát.

-          Akkor semmi komoly.

-          Soha Pris. Mondd mint keres mellettem a csaj? – szándékosan nem a nevét mondtam és leplezek minden lehetséges érzelmet.

-          Már itt volt amikor jöttem. Azt hittem te akarod ezt.

-          Nem. – nézek rá döbbenten. – Át tudnád vinni a másik szobába?

-          Persze ha ezt akarod.

-          Igen, ezt. És mennyit aludtam.

-          36 órát. –mondja Pris az órájára nézve. – De szépen javulsz. A doki még egy 8 órás adagot hagyott neked, aztán maradhatsz éber. 

-          Na ez már jobban hangzik. A csaj is altatót kapott?

-          Nem. Õ magától alszik. De nem ébredt fel egyszer sem amióta itt vagyok, és semmire sem reagál. A doki azt mondta, hogy várjunk még egy napot. Ha akkor sem ébred fel akkor már kórházba kell vinni. Talán kómában lehet. Valószínûleg a sokk okozza.

Pris látja, hogy fáradok így gyorsan elvégez minden tesztet rajtam amire szükség van. Kapok valami löttyöt meginni. Aztán alvás tovább. 

A következõ ébredéskor már jobban érzem magam. Vagyis farkas éhes vagyok. Pris csinál nekem valami kaját, amit válogatás nélkül magamba tömök. Aztán segít lemosakodni. Lassan már több rajtam a kötés mint a bõr.  Ki kell mennem ellenõrizni az informátorokat, de ha máshoz nincs erõm legalább a kocsmát. Ami a legfontosabb azt ott meg fogom tudni. De még pihenek elõtte. Nem tudhatnak egyetlen sebemrõl vagy gyengeségemrõl sem. 

Órákkal késõbb visszaér a doki. Megvizsgál. Szerinte kell az ápolás, de már nem vagyok veszélyben. Kissé morogva a rövidített terepszemlét is engedi.

-          De a lánynak kórházi ellátásra van szüksége.

-          Nem biztonságos. – ugyan a számítógépet már végigfuttattam és semmi nincs a gyilkosunkról. Valószínûleg csak akkor fogják megtalálni ha már szaga lesz. De akkor sem engedem ki Alexát.

-          Gyere és nézd meg. Semmire sem reagál.

-          Rendben. – átmegyek a másik szobába. Ahogy meglátom Alexát az ágyban feküdni feltámad bennem a vágy, hogy elküldjem a dokit és Alexa mellé feküdjek. Mekkora baromság. Odalépek hozzá. – Alexia! Alexia! – rázogatni kezdem. Felébred. – Jó reggelt.

-          Na felébredt a mi kis álomszuszékunk. Bõ két és fél napot átaludta. – Alexa rám bámul. Nincs baja. Majd hírtelen átölel. Nem ezt nem lehet. Eltolom és felállok. Nem játszom tovább ezt az ostoba játékot. - Megmentettem az életed és semmi köszönet. – rá kell vennem, hogy gyûlöljön, különben nem fog beletörõdni.

-          Épp most akartam megköszönni. – dühös ez jó - Az ölelést is annak szántam.

-          …és majdnem meg haltam. –ránézek. Nem akarom ezt tenni, de muszáj. - De neked fogadjunk megint csak az a Tom kell.

-          Mért mondod ezt. Én most szoba se hoztam. - el kell fordulnom, hogy kibírjam. - Te féltékeny vagy.

-          Nem, nem vagyok az. Csak nem bírom az alak pofáját. – inkább nézzen ostobának és éljen. Feláll és ügyetlenül felém jön. Elfordulok.

-          Tom nem jelent nekem semmit.

-          Jól van. Hagyjuk. Mindegy. – ordítok rá és kimegyek.

-          Leonard várj már. – nem fordulsz meg morgom magamnak.

-          Vannak fontosabb dolgaim is mint te. –el kell innen tûnnöm. Felkapok a nappaliban valami ruhát.

-          Most meg hová mész?

-          El.

-          Veled megyek.

-          Nem jössz te sehova. - indulok az ajtóhoz.

-          De leonard. Én…Én…Én szeretlek.- kiáltja utánam. Fogom a kocsit és megyek. Valami erõs kell most nekem. Mondjuk egy hordó whiskey.

Leállok a kocsmánál. A megszokott emberek között hamar megtalálom az enyémeket. Beülök hozzájuk, rendelek egy dupla whiskeyt kezdetnek és elkezdem kikérdezni õket. Dora visszajön az italommal.

- Szia édes. Mi újság errefelé? – kapom el a fenekét.

- Semmi. Tiszta unalom van.

- Nem mondod, hogy unatkozol drágaságom. – a mellét kezdem simogatni. Talán segíthetek?

-          Hé. Leonard. Az a nõ téged bámul. - mutat az egyik srác mögém. Ahogy megfordulok elkap a döbbent. Ez Alexa. Hogy kerül ide? És szörnyen néz ki.

Azonnal a kijárat felé indul. Amint kiérek látom ahogy beszáll egy taxiba. A kocsihoz rohanok és a taxi után indulok. Le fogom szorítani az útról. De meggondolom magam amikor begyorsít az vezetõ. Lassan elengedem, had menjen. Szinte láthatatlanul biztonságosan követem.

 Egy fél óra múlva a taxi megáll Alexa lakása elõtt és Alexa felmegy. Leparkolok és miután a taxi elment azonnal felmegyek. Egy kis ügyeskedés és már bent is vagyok. Alexa a konyhában van. A laptopja épp tölt, õ pedig a konyhapult fölé hajolva zokog és remeg.

A dokinak igaza volt. Erre nem gondoltam. Milyen lesz neki lelkileg ez az egész.

-          Alexa. – szólok neki óvatosan.

-          Leonard. – pördül meg azonnal, készen védekezésre, haragra, akármire.

-          Mit csinálsz itt? – próbálok semleges hangot felvenni.

-          Hazajöttem. –a hangja is reszket, de tartja magát.

-          Még gyenge vagy. Pihenned kell. Gyere. – mondom neki nyugodtan. Lassan felé lépek.

-          Ki volt az a nõ? – tör ki hisztérikusan.

-          Senki. Ne törõdj vele. Gyere vissza a házba és pihenj le. – válaszolom nyugodtan, de magamban majdnem felrobbanok. Mi a francért kellett meglátnia. Dora nekem…senki.

-          Persze és azért fogdostad. - ordítja.

-          Dora nem jelent számomra semmit. Sosem szerettem õt. Õ csak információkkal szolgál nekem. – próbálok óvatosan a közelébe kerülni.

-          Ne gyere a közelembe te szemét disznó. – ordítja felkapva egy kést. –És húzz el a lakásomból, dolgom van. – szegezi felém a kést, a kezed nagyon reszket.

Nem hagyhatom. Még magában is kárt tehet így. Elé ugrok, kiveszem a kezébõl és elhajítom a kést. Õt pedig a kezemben felemelve tartom.

-          Semmi baj Kicsim. Nem kell félned. Mindentõl meg foglak védeni. – suttogom neki és gyengéden ringatni kezdem.   Lassan megnyugszik. Hagyja magát kézben levinni és autóba ültetni. Amikor hazaérünk azonnal az ágyhoz viszem. Amilyen gyenge és kimerült azonnal elalszik. Aztán lassan én is mellette.

Kimerülten ébredek másnap. Valószínûleg megerõltettem magam a tegnapi kis közjátékkal. Nem mintha érdekelne. Kimászom az ágyból. Igen az összes ruhám csupa vér. Átvéreztek a kötések. Morogva kimegyek a fürdõszobába és kezdeném leszedni a kötéseket. Csak túl jól vannak feltéve. A doki ismer engem. Biztos meghagyta Priscillának, hogy alapos munkát végezzen. Egy idõ után megunom és úgy ahogy vagyok félig véresen félig kötésekkel teli belállok a zuhany alá. Csíp rendesen, de legalább tiszta leszek tõle. Aztán lemegyek a konyhába valami ételt keresni.

Gyorsan összeütök magamnak valamit, arról nem véve tudomást, hogy többet csináltam mint amennyit egyedül megeszek. Aztán az ajtónál motoszkál valaki, egészen halkan. Felkapom a mellettem lévõ kést és az elõszobába megyek.

-          Úristen te mit csinálsz? – mondja Priscilla inkább meglepõdve és dühösen mint félve. – Mit keresel itt egy konyhakéssel a kezedben, egy szál törölközõben? Az ágyban kéne pihenned.

-          Bocsi Pris, azt hittem váratlan vendégünk érkezik és köszönteni akartam illendõen. – mosolygok a késsel a kezemben. – Amúgy ettem. Kérsz te is?

-          Nem. Most pedig menj fel és feküdj le. A maradékot megeszed fent. Most te épp pihensz. Ne akarj még egy adag altatót.

-          Csak vigyázz. Az én alkalmazásomban állsz.

-          És mint olyan az egészségedért felelek. Na mars felfelé.

Priscillával nem érdemes sokáig vitatkozni. Meg minek is. Ha annyira ki akar szolgálni, hát tegye. Felmegyek. Alexa még mindig alszik. Nem is reagál amikor odamegyek hozzá. Egy percre késztetést érzek, hogy visszafeküdjek mellé, aztán mégis a másik szobát választom. Pris megérkezik a reggelimmel. Amíg én eszem, õ megnézi Alexát. Egy szót sem szól arra, hogy visszahoztam. Azt sem kérdezte miért van az én vérem az õ ágyában. Csak jött amikor végzett Alexával és ellátta az én sebeimet is, aztán elment. Majd délre visszajön. Mindkettõnknek ebéddel.

Délelõtt alszom egyet. Sõt elég rendesen sikerül elaludnom. Furcsán kómásan egy távoli hangra ébredek fel. Mélyen aludtam és nem is tudom hol vagyok. Aztán sikerül beazonosítanom az ébredésem okát. Alexa sír és sikítozik a másik szobában. A fénysebességet meghazudtolva érek a másik szobába, ahol szörnyû látvány fogad. Alexa a földön fetreng, félig takaróban félig anélkül. A fehér anyag több helyen elszakadt és véres a szorítása alatt. A vér a körmei alól jön, annyira görcsösen kapaszkodik.

-          Nee.. kérem…ne- sikítozza álmában.

Percekbe telik amíg sikerül lefejtem a kezét az összetépett anyagról. Próbálom felkelteni. Nem reagál.

-          Alexa. Alexa. – próbálok gyengéd lenni, miközben próbálom kézben tartani ami ellen viaskodik. – Alexa kellj fel. Csak álmodsz. Alexa. – már kiabálok mikor végre felriad. Ijedt-kétségbe esett szemekkel néz rám. Félúton álmok és valóság, értelem és õrület között. Egy pillanatig néz rám ezzel a tekintettel, majd hírtelen hozzám bújik és zokogni kezd. 

-          Ha ezt akarod. Igen. Csak nem értem mért akarsz vissza menni az unalmas életedhez. – morgom. Amit én adhatnék neki…

-          Neked egy csomó barátod van. Van akivel elbeszélgess. Nekem meg nincs senkim. –hallom a hangját. Azokat a barátokat inkább hagyjuk. De hogy neki nincs senkije.

-          Értem. És én?- felállok. Ennyi volt. Csak azért volt velem mert ez volt a legjobb lehetõsége. Semmi másért –Tommal akarsz találkozni ugye?- a francba úgy viselkedem mint egy idióta.

-          Igen vele is. - rendben.

-          Látom az éjszaka nem jelentett neked semmit. Ha elintéztem az ügyedet találkozhatsz majd Tommal. – a szavak szárazon és érzéketlenül hallatszanak és a hang sem az enyém. Kimennék, de megállít.

-          Nekem nagyon is sokat jelentett. Azt hittem neked csak egy egy éjszakás kalandnak számítok, mint bármelyik másik nõd. – jogod lenne, bármelyik más nõ szájából. De tõle. - Tudom, hogy mûködik nálatok. Nektek csak szexre kell a nõ. És mindig váltogatjátok.

-          Nekünk?

-          Nektek bûnözõknek. – ebbõl elég volt. Hagyjuk ezt az egészet. Alexa elkap és csókolni kezd. Úgy kapok a szája után mint egy éhes állat. Minden kell ami õ. Birtoklóan karolom át.  

-          Most már tudod mit érzek irántad. De fontos lenne találkoznom Tommal. – megölöm azt a kis szarházit. De Alexa õt akarja.

-          Hát legyen. – mondom hidegen.

Kimegyek. Fogom a kocsi kulcsot és a táskámat. Elugrom az egyik haveromhoz. Profi maszkmester. Egy óra múlva már én sem ismerem meg a tükörképem.  Fizetek majd egyenesen a rendõrségre megyek. Kiveszek egy érvényes személyigazolványt, majd gyorsan memorizálom az adataimat.

-          Jó napot. Na nõrõl vannak híreim akit a tévében mutogatnak. – mondom a férfinek az információs pultnál.

Döbbenten néz rám. Majd amikor észbe kap bevezet egy kihallgató szobába. Ellenõrzik az adataim érvényességét de a kérésemre egyenlõre nem viszik be a gépbe. Egy negyed órán belül megérkezik az Alexa ügyével foglalkozó nyomozó. A másik 2 kollégája az üveg másik oldalán figyel.

-          Üdvözlöm. Kér egy kávét vagy vizet? – kérdezi a rendõr.

-          Nem köszönöm. – mosolygok rá.

-          Tehát, ön azt mondja információkkal tud szolgálni errõl a nõrõl? – nyújtja elém Alexa fényképét.

-          Inkább vádalkut ajánlanék.

-          Mire gondol?

-           Arra kedves nyomozó úr, amit ilyenkor tenni szoktak. Én Moor kisasszony megbízásából átadok önöknek információkat másik ügyekrõl. Önök pedig ejtik a vádakat a kisasszony ellen. Az én személyem nem tudódik ki. Maguk lezárhatnak más ügyet. A kisasszony pedig visszakapja a szabadságát. Úgy gondolom mindenki jól jár.

2 órával késõbb teljes elégedettséggel sétálok ki az épületbõl. Adtam egy fülest egy drogcsempészethez és megadtam a címét egy jó ideje rejtõzködõ gyilkosnak. Természetesen ajánlottak tanú védelmi programot satöbbit. de inkább visszautasítottam. Sõt a személyem sem került bele az adatbázisba. Persze azonnal elszáll a jókedvem amikor eszembe jut, hogy Alexa elmegy amint megmondom neki, hogy szabad. Visszamegyek és leszedetem a maszkot aztán vissza a házba Alexához. Azonnal hozzám jön amint észrevesz.

-          Elintéztem. Szabad vagy. Mehetsz, ahová akarsz. –mondom színtelen hangon. Az arcom és a szemem teljesen hideg, õ többé nem lát benne semmit. 

-          De én…

-          Most már nem tartózol hozzám. – dühöt látok rajta. Felkapja a kabátját, pofon vág.

-          Te szemétláda. – rám ordít majd kiviharzik.

 Gyorsan bevágom az ajtót, aztán csak állok a csukott ajtó elõtt mint egy kibaszott kerti szobor. Percekkel vagy talán órákkal késõbb megmozdulok. Felmegyek és beállok a zuhany alá. A gépem csipogására kapom fel a fejem. Veszek egy törölközõ és a géphez megyek. Megszokásból teszem ezt, a mai nap után már semmi nem érdekel. A gép behozza az Alexa telefonjában elrejtett nyomkövetõt. Azt jelzi, hogy eltávolodott a telefontól amibe tettem. Majd egy perc múlva azt, hogy újra egyben van. Ennek semmi értelme. A telefontól kapom a jelet. De az csak úgy lehet ha visszatette a nyomkövetõt. Ráadásul annak az átkozott Tomnak a lakásán van. Teljesen elvesztem a fejem. A következõ amire feleszmélek, hogy már a kocsit vezetem õrült tempóban. Ha azt találom bent amire gondolok esküszöm mindkettõt megölöm. Kirángatom az ágyból és megölöm…

Azonnal lehût amikor észre veszem, hogy a jel megmozdult. Ez túl gyors. Szaladna.  

-          Nyughass. – hallom egy férfi ordítását. Dulakodást hallok. Majd amíg oda érek több sikítást. Alexáét. A vér megfagy az ereimben, rohanni kezdek. Egy férfi beül egy kocsiba újabb sikítás.

-          Alexa!- ordítom el magam. De már nem tehetek semmit. A kocsi rendszámát az eszembe vésem.

Visszarohanok a kocsihoz. Egy mély levegõvel megnyugtatom magam, majd felkapom a táskám és bekopogok Tom ajtaján. A lehetõ leggyorsabban meg kell találnom Alexát.

-          Hello. Alexát most vitte el egy õrült egy kocsiban. Engedj be mert veled találhatom meg hamarabb.

-          Te…õ…mit mondtál? – hebegte Tom.

-          Alexa bajban van. És ha egy kicsit is fontos neked az élete segítesz megtalálni. –Tom nagy nehezen összeszedte magát, beengedett.

-          Hívom a rendõrséget.

-          Dehogy hívod. –kapom ki a kezébõl a telefont. – Napokig rágnák az ügyet, a legjobb esetben is. Addigra Alexa halott lesz. Ezt akarod.

-          Dehogyis. És ki a fene vagy te? Mit akarsz csinálni a rendõrség nélkül?

-          Leonard, de ez most nem érdekes. – Tom kõvé váltan néz rám. Leülök és beindítom a rendszám keresését amíg õ magához tér.

-          Te… te kentél rá egy gyilkosságot… raboltad el.

-          Stimm. De magától jött, én csak megmentettem a rendõrök közül, te is tudhatod ha láttad az aktát és az ügyét is én intéztem el. Szóval volt olyan aki haragudott rá?

-          Mindenki akit õ kapott el, kb.

-          Oké. Máris futtatom.  

-          Mi? Hogyan?

-          Maradjunk annyiban, hogy megvannak a forrásaim. – 10 perc alatt lehívtam az összes adatot. Persze teljesen rejtve. Alexa ügyei, börtöni és halálozási nyilvántartások. Összevetés.

-           Ezt, hogy csinálod?- figyel meglepettem. – A rendõrség adatbázisa is lassabb. – figyeli elhûlve.

-          Nem fogok neked magyarázkodni. – akadok ki. – Se kedvem, se idõm nincs rá. – közben a gép végzett. 3 név maradt fenn a szitán. A többieknek nem volt lehetõségük Alexa közelébe jutni.

-          3 ember. Ez el fog tartani egy ideig. – morogja.

-          Nem. Csak 2. – mosolygok rá. – Az egyikük halott. A másikat elintézem egy telefonnal.

-          Azt hogyan? A rendõrség hónapok óta keresi.

-          Szóba jöhet más?- kérdezem figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.

-          Nem.

-          Oké ezzel megvagyunk. Köszöntem. – felállok összeszedem a cuccom és kifelé indulok.

-          Mi? Hová mész?

-          Innentõl már egyedül csinálom, csak hátráltatnál.

-          Egyedül nem fogod meg találni Alexát. Én évek óta ismerem és szeretem õt.

-          Ez engem nem érdekel. – a préselem ki a választ és igyekszem, hogy az öklöm a hátam mögött maradjon. –Csak hátráltatnál. – kimegyek.  

Újabb negyed óra ment el. Ami nem jó mert az idõ nem igazán nekem dolgozik. De kizártam mindkét embert. Már csak a fickó lehet Alexa múltjából. Igyekszem a vezetésre koncentrálni, miközben hazafelé száguldok a városban. Harchoz kell öltöznöm. A gép az anyósülésen folyamatosan dolgozik. Meg kell találnom a fickót. Bármi áron. A név amin én ismertem hamis. Nem nagy meglepetésre. A gép most keresi a többieket. Bármilyen elérhetõség közelebb visz.

A lakásra visszaérve átöltözöm. Több emberhez is találtam telefonszámokat. Végighívom õket. Egyre idegesebb vagyok. A 4. telefonnál még semmi. A 6.nál végre van egy név.

Gyorsan elindítom a keresést rá. Hátha találok valamit. Közben telefonálok tovább. Ehhez talált a gép egy ingatlant. Régi épület. Felújításról nincs adat. Messze a város szélén áll, egy rossz környéken. Kulcs, telefon, táska, indulás. Megint úgy vezetek mint egy õrült és közben igyekszem nem rá gondolni, hogy az ilyen házakat szokás vallatáshoz és hentesmunkákhoz használni. Isten irgalmazzon az egész világnak ha késõn érek oda.

Egy óra múlva lerakom a kocsit egy sarokkal arrébb. Bármennyire meg kell mentenem Alexát és dühös vagyok, akkor is észnél kell lennem. Az illetõ legalább annyira profi mint én. De régebb óta lehet a szakmában.  Ahogy benézek a házba. Hosszan káromkodom. Egy sorozatgyilkos, aki ráadásul gyûjtögetõ. A gondozatlan házban. Itt ott ruhadarabok, haj  és bõrdarabok és használati tárgyak vannak felcímkézve szépen rendbe téve. Hangtalanul besurranok. Fotók. Rengeteg. Az összes falat az áldozatok fotói borítják.

Sorba nyitom az ajtókat. De mindenhol, csak fotók, trófeák, kellékek. Ez csak a játszóhelye. Nem lakik itt. Semmi nem segít. Alexának itt kell lennie. Már biztosan nincs idõm másik házat keresni.

Halk nyöszörgés hallok a fal?!? mögül. A következõ pillanatban áttöröm. Titkos ajtó lehet valahol de kit érdekel?! Hátrahõkölök amikor elém tárul a látvány. Alexa hanyatt fekszik, kikötözve meztelenül, rengeteg sebbel. Alig lehet eszméleténél. Gyertyák világítanak, a levegõben tartósítószerek illata terjeng valami iszonyú bûzzel keveredve. A fickó rám támad. Szinte nem is vagyok tudatomnál a dühtõl. Tombol bennem az adrenalin. Ösztönösen védekezem és támadok. A fickó kemény ellenfél.   Lassan már mindent beterít a vér. Fáradok. Most kell cselekednem. Apró helyzeti elõny, a késem a fickó torkában. Elesik és eszeveszetten kapkod bármiért ami megmentheti az életét. Alexához ugrom. Sietnem kell. Csak addig tudok majd talpon maradni amíg tart az adrenalin hatása. A kabátomat Alexára terítem és kiviszem ebbõl a rohadt házból.  

A kocsiból felhívom a dokit, hogy 2 sebesülthöz jöjjön azonnal. Száguldok a ház felé. Idõnként idegesen tekintgetve Alexára aki csak nyöszörög mellettem. Otthon beviszem és leteszem a kanapéra, majd lerogyok egy székbe. Már biztonságban vagyunk. Halványan érzékelem késõbb a doki jelenlétét, aztán sötétség. 

-Á semmit. Csak annyit, hogy a feleségem vagy. – elégedett vigyor ül ki az arcomra. Épp az a reakció amit vártam tõle. –És most már öltözz át, mielõtt még valaki rájönne, hogy ki vagy. – Elhajtok a kocsival. Amikor beérek a házba meglátom Alexát. Kék ruha, mély dekoltázzsal mely teljesen szabadon hagyja tökéletes lábait és a vállát. Úgy döntök moderálom magam így csak egy mosolyt engedek.

- Most boldog vagy?- morog rám. - És ne röhögj.

- Igen, boldog vagyok. – nem visel melltartót, ordít a fejemben egy hang. Jobb ha kimegyek a garázsba. – Boldog, lenne még egy-két ötletem, hogy mitõl lehetnék boldogabb. – jegyzem meg csak úgy magamnak. Például ha levennéd azt kiscicám.

- Mit motyogsz?- kérdezi mérgesen, ezek szerint utánam jött. Nem bírom levenni róla a szemem. Mezítláb van. A lábai tökéletesek, a combja szinte sikít a kezemért. Vajon mikor érintették legutóbb? A szoknya szépen kirajzolja nõies csípõjét és vékony derekát. A hasa teljesen lapos, bár ezen õt ismerve nem csodálkozom. A mellei… legszívesebben letépném a ruhát róla. Mellesleg ez a fazonú ruha nagyon elõnyös neki. Oldalra pillantok, mert ha tovább nézem annak már kézzel fogható jele lesz. A francba a nyitott garázsajtón át a szomszéd bámul hasonló tekintettel Alexára. Nem tudom mi kap el, de mire feleszmélek már vadul csókolom és a karommal erõsen tartom a derekát, hogy ne ellenkezhessen. Gyorsan Beindítom az ajtót, mintha csak az álca kedvéért lenne az egész. Amint lezárul Alexa olyan erõvel lök el, hogy a kocsiajtónak vágódom. A szemében aggodalom csillan fel egy percre. Aztán kiabálni kezd.

- Nem vagyok a játékszered, akit ide oda rángathatsz. És a szolgád sem. Vedd már végre tudomásul. –robog el az emelet felé. Már a lépcsõn járok amikor hallom az ajtó csapódást. Gondolkodás nélkül benyitok az ajtón, vagyis csak benyitnék ha nem tartaná belülrõl.

- Alexa nyisd ki. Gyerünk cicamicám, ne játszadozzál. – a hangom nagyon idegenül cseng. Az agyam egy része még mindig az azonnali szex lehetõségeit fontolja. Lassan lenyugszom és otthagyom. –Rendben. Úgyse fogsz sokáig benn ülni. Majd ha lenyugodtál szólj. – lesétálok a lépcsõn és az egyik gardróbszekrénybõl elõveszek valami normális holmit. Az agyamra megy ez a házipapucs öltözet, de itt muszáj ilyenben mutatkozni.  A szekrénybõl kiveszek egy farmert és átveszem. Ezt a szörnyû pizsamát meg bedobom valahova hátra. Elnyúlok a kanapén. Muszáj megértetnem az agyammal, hogy Alexa nem azért van itt, hogy ki se szálljon az ágyból egész héten. Sikerem nulla. Alexa jön le. 

- Úgy látom a durcás kiscicám megnyugodott. – hozzám lép.

- Hol a fürdõ? Le szeretnék tusolni.

- Balra. Ha gondolod segítek. –vigyorgok rá, miközben elképzelem a helyzetet.

- Húzd le magad. – na jó ez egy kissé lehûtött, de azért nem teljesen. Nagyon gyorsan ki kell találnom valamit különben érdekes hétnek nézünk elébe. Alexa jön ki. Mindössze egy törölközõt visel.  

- Segítenél?- ezer örömmel, itt szeretnéd a kanapén vagy menjünk fel a hálószobába. -  Szükségem van egy ruhára. - Héé. Vedd már le rólam a szemed. – az arcára fókuszálok. –Ott van egy szatyor abból vedd ki a tetején levõ zöld ruhát és add ide kérlek. – odalépek és elveszem a ruhát amit kért. Játszunk egy kicsit. Amint elé érek a hátam mögé tartom a kezem, amiben a ruha van.

- De minek is kell neked a ruha? Így sokkal jobban nézel ki. – mosolygok rá. Elkapom a derekát ahogy magamhoz húzom a törölközõn keresztül megérzem a testét. Mellei a mellkasomhoz nyomódnak és a csípõje az enyémhez ér. Mint láng olyan az érintése. De most ésszel irányítom a helyzetet. Közben õ próbálja elvenni a ruhát.

- Add már ide. És engedj el. – feltartom a ruhát. Közvetlen közelrõl néz a szemembe. A kezdeti dühöt vágy kezdi felcserélni. Lehajolok, hogy megcsókoljam amikor elugrik a kezembõl. Úgy kezd ugrálni utána mint egy kisgyerek. Igazi macska egér játék, a kedvencem. Mosolygok az ügyetlen próbálkozására. Aztán egy óvatlan mozdulat, a törölközõ a padlón és Alexa elõttem anyaszült meztelenül. Még egy bugyi sem. Csak õ. Az ösztönöm életbe lép és már majdnem elkapom amikor nagy nehezen sikerül megálljt parancsolni magamnak. A farkam kõ keményen várakozik a nadrágomban, kibaszott türelmetlenül. Alexa magára kapja a törölközõt és kikapja a kezembõl a ruhát amirõl már rég el is felejtkeztem.

- Ne bámulj már. – dörren rám elvörösödve.

- Jobb ha fel veszed a ruhádat aranyom. Mert most már nagyon felcsigáztál. – a hangom teljesen rekedt, a testem minden másodpercben akcióra kész. - Bár azt hiszem az sem segít sokat abban is szexi vagy.

- Akkor fordulj el.

- Minek?- nevetem el magam, most komolyan azt gondolja, hogy ezt ennyivel el lehet intézni? - Már mindent láttam kis cicám. És meg mondom õszintén az amit láttam igen csak felhergelt. – de õ csak bámul rám. Nagyon is komolyan gondolja. - Jó jó. – elfordulok, ruha suhog mögöttem és pontosan tudom mikor kerül le a törölközõ és mikor fel a ruha.

- Segítenél?- nocsak.

- Akkor hátra kell fordulnom. – jegyzem meg. Hozzá lépek. Elveszi a haját, ezzel feltárva a nyakát. A cipzár lassan csúszik felfelé. Érzem, ahogy megborzong a kezem alatt. Õ is akarja. Kit érdekel az az átkozott cipzár. A kezemet egyhelyben tartva közelebb lépek. 

- Mi történt?- fordul hátra.

A csókom intenzív, pontos és kivédhetetlen, mint egy kobra harapása. A testem újra tombolni kezd ahogy visszakapom a csókját. Magamhoz rántom és érzem a borzongást ahogy megérzi mennyire kemény a farka. Elengedi a számat, a csókot pihentethetjük de minkét kezem a derekán tartom, amikor egy kicsit hátrébb húzódik, hogy a szemembe nézhessen.  Nem tudom és nem is akarom elrejteni a bennem tomboló érzéseket.

-          Nem bírom tovább. – mondom a vágytól reszelõs hangon.

-          Leonard. – suttogja, a kezét a nyakamra fonja. A szemében rengeteg érzés keveredik. A tekintetem fogva tartja az övét.

-          Mond, hogy engedjelek el.

-          Ne –bármit is akart ezután mondani azt a csókom beléfojtotta.

Végigsimítom a nyakát, amitõl felnyög. A csókom már szinte harapásszerûen vad és erõs. A kezem a fenekére csúszik és amikor nem ellenkezik felemelem és egykezemmel megtartom csókolózás közben. 5 másodperc és már az egyik szobában vagyunk. Nem tudom melyikben, de nem is érdekel. Leteszem az ágyra.  Egy pillanatig elgyönyörködöm szétterülõ hajában és gyönyörû testében. Fölé hajolok, az ajkam a száját csókolja, a kezem rátalál puha mellére. A torkomból furcsa, artikulálatlan morgás hangzik és eltépem a ruha elejét. Masszírozni kezdem a mellét, õ pedig a nyakamba kapaszkodva tovább csókol. A szám tovább halad lefelé a nyakán a melléig. A nyelvem apró körkörös mozdulataival kényeztetem megkeményedett mellbimbóját, majd a szám átsiklik a másik mellére. Elégedetten hallgatom, ahogy a levegõt kapkodja. A szám visszatér az ajkára miközben érzem, hogy keze elindult a testemen. Hirtelen felülkerekedik rajtam. Felemelkedem, hogy megcsókoljam a mellét de alig érem el õ visszalök az ágyra. Rám hajol egy csókért. Majd a kezed a nadrágomra téved. Hevesen csókol, miközben kigombolja a nadrágomat és végre szabadon engedi a farkamat. Egy pillanatra átfut rajta a döbbenet, amikor észreveszi, hogy nincs rajtam alsógatya, majd a keze simogatni kezd. Egyre erõsebben és gyorsabban, míg a csípõm már együtt mozog a kezével. Közel vagyok az orgazmushoz, de egy kis kézimunkával nem ússza meg. Elveszem a kezét. Lehúzom róla a félig elszakított ruhát, felemelkedem és újra a melleit kezdem kényeztetni. Az ágyra fordítom. Benne akarok lenni. A farkam lüktet. Feljebb tolom az ágyon. Beleszédülök, amikor megérzem a kezemmel milyen nedves a lába között. Az ajkam lecsúszik a testén és elkezdem a lába között nyalogatni. Az íze eszméletlen. Csókolom és nyalom. Még többet akarok! Többet az ízébõl és többet belõle! Részegnek érzem magam. Csak õt látom és érzem. A hajamba túr és felhúz magához.  A szemében csak egy dolgot látok. Engem akar.  Újra csókolózunk. Majd amint összeszedtem magam elengedem. A fiókból kiveszek egy óvszert, egy pillanat alatt felhúzom és már benne is vagyok. Szinte reszketve fekszik alatta. A körmeit a hátamba mélyeszti. Kapkodja a levegõt, vad tekintete nem ereszti az enyémet. Felsikít ahogy a csúcsra jut. Hüvelye többször összerántja a farkam, amitõl én is elélvezek.

Istenem mennyire gyönyörû.

***

Csodás érzéssel ébredek, aminek azonnal nyoma vész, amikor meglátom az ágy szélén kuporgó Alexát.   

-          Mi a baj kicsim?- mászom mellé, de nem érintem meg. Fogalmam sincs mit érez vagy gondol ebben a pillanatban. Semmi válasz, csak bámul maga elé a földre. – Megbántad a tegnapot?

-          Azt sem tudom ki vagy igazából, és hogy mit akarsz tõlem. – szedi össze lassan a választ. Elkomorulok. 

-          Téged akarlak és azt tenni ami neked jó.

-          Nekem jó?- fakad ki. – Lehet, hogy részt vettél a szüleim megölésében.

-          Egyedül dolgozom. –mondom komoran. – Ha benne lettem volna, akkor a piszkos munkát is én végeztem volna. –nyelek egyet.

-          De ismered azt az embert.

-          Ez tény. De nem voltam ilyesmiben bûntársa. Ebben biztos lehetsz.

-          Ebben nem, de hány másban igen. Hány ember halt meg miattad, és hányat raboltál ki? Honnan ez a ház, az autó? És az a sok titok. Még azt sem tudom mi az igazi neved. – sír és a hangja egészen hisztérikus minden szónál.

-          Ez az igazi nevem, bár több álnévhez is van érvényes igazolványom, de az anyám nevezett el így. – hosszú csend. Alexa még mindig a padlót bámulja. – Meg akarod találni az illetõt? –kérdezem. Nem értem miért akarom ennyire a bizalmát. De kell. És ezért megteszek bármit.

-          Tessék?!?- kapja fel a fejét, végre a szemébe néz.

-          Meg akarod találni az illetõt? Börtönbe akarod küldeni? Agyon akarod verni? Vagy tudni hogy meghalt? Mit akarsz? Én megtehetem neked. Bármelyiket.

-          Képes vagy rá?- kérdezi döbbenten.

-          Igen- válaszolok azonnal. – Néhány nap pihenésre szükségem van és a te ügyedet is el kell még sikálnom, de igen.

- Meg is érkeztünk. – kiszállok és kinyitom neki a garázsajtót. Csak egy kulcsom van. Egy tolvajkulcs. Mindent kinyit. Egyszerû és praktikus. Miután bejárt kinyitom Alexának a kocsiajtót. A lábam még fáj ugyan de már tudok rajta menni.

- Itt is vagyunk kis cicám. – megõríti ha így hívom, az arcára van írva. De legalább tudja ki a domináns és amúgyis nekem tetszik. Majd megszokja. - Isten Hozott.

- Na ne jó pofizzál itt nekem. –csattan fel megint. - Majd megörülök akkora pácban vagyunk. Nem értem, hogy tudsz ilyen nyugodt lenni. – határozottan mulattat a dolog. Bemegyünk a házba. Majdnem tátva marad a szája a berendezés láttán. Most komolyan. Minden zsaru azt gondolja, hogy egy bûnözõ csakis putriban lakhat. A legtöbbünk épp azért bûnözõ mert nem akar ott lakni.

-Na mi van cicám nem erre számítottál mi?- kimegyek egy pohár vízért. A zsebembõl elõveszem a telefont és a doki számát tárcsázom.

- Helló. Egy golyó szeretne a gyûjteményedbe kerülni és átmenetileg én lettem a tárolója, eljössz érte?

- Szerinted ez vicces?- morogja egy hang a telefonba.

- Donw street 74. Epekedve várlak. Nézõt ne hozz. – azzal leteszem a telefont. Visszamegyek a nappaliba ahol Alexa az egyik képet nézegeti.

Majd hírtelen rám néz. Valami baja van. Nem is kicsi. És ez nem a majdnem letartóztatásunk sokkhatása. Reszket és kiejti a kezébõl a képemet. Odaugrom, de már nem tudom elkapni a képet, csak bámulom egy másodpercig a széttört darabokat. Hát ez a nõ meghibbant.

Ahogy felnézek rá reszket, a sírást próbálja visszatartani. Felé lépek erre elhátrál. Most meg mi van? Az csak egy rohadt kép. Várjunk felismert rajta valakit. De kit? Ez egy csoportkép és a résztvevõk nagyjából fele már halott. De többet ésszel. Tudjuk meg ki az a képen.

- Neked meg mi bajod van? Összetörted a kedvenc képem…- rettegve néz rám. A tekintete egyre ködösebb. Még a végén összeesik.

- Alexa! Alexa! Itt vagy. Melyik bolygón jársz?- adom a hülyét. Magamban imádkozva, hogy ne essen össze vagy ami rosszabb ne szaladjon el.

- Az…az…az a férfi. – dadogja. Megnézem a képet. Valamelyikhez köze volt Alexának.  Talán egy volt pasi, vagy valamelyik üzletembernek adta ki magát.

- Itt mindenik férfi. - mosolyogok rá. Próbálok türelmes lenni. Közben az agyam minden információt végigfuttat a tagokról.

- Az ott. - mutat rá -A szüleim. –Mi? Nem lehet az apja, ahhoz túl fiatal a srác. Ennek nincs értelme,

- Na most aztán elég ne szórakozz velem. Kinyögöd végre rendesen. –rázom meg a vállát.

- Az a férfi megölte a szüleimet. –minden szó nehezére esik. - És te ismerted. –micsoda? Már megint én vagyok pszihopata. Könyörgöm, ez egy fotó. Megint elhátrál elõlem.

- Hé hé! Álljunk csak meg. –mindent az én nyakamba akar varrni. - És te ebbõl egybõl levontad azt, hogy én is benne voltam. Mi?- dühösen nézek rá. Engem vádol. Semmi kétség. –De ha már így belekezdtél, legalább hadd tudjam a történetet. Hadd tudjam mivel vádolsz már megint. – és megint dühöngök. Rám is rám férne némi indulatfékezés.

- Hát jó.10 éves koromban az a férfi a képen megölte a szüleimet és a dadát. És én mindezt végignéztem. Majd mikor az alak felfigyelt rám elrohantam. Egy híd alá menekültem ahol egy fiatal pár talált rám. Örökbe fogadtak. A többit már tudod.- majdnem sír beszéd közben. Nem vagyok szpihológus de el tudom képzelni, hogy hat ez egy 10 évesre. Õ is biztos ezért ment utána. Az egyik szabály, hogy ha valamit csinálsz, azt végezd rendesen. Gyereket fõképp ne hagyj hátra. –Apám is rendõr volt. Anyám meg ügyvédnõ. Apám társai nem találtak semmit a gyilkosról.- kezd megnyugodni. - Én is rendõrnek mentem mert megakartam találni a szüleim gyilkosát. Na és megvédeni az embereket. Csak sajnos te ezt sikeresen tönkre tetted. –vágja rám.

- Na és persze a képrõl neked nyomban az ugrott be, hogy én is benne vagyok.

- Mégis mit gondolhatnék mást? Ha te is rajta vagy a képen azt jelenti ismerted. – megint ordibál, de jó hogy volt annyi eszem annak idején hangszigetelést csináltatni.

- Esküszöm neked, hogy én ebben a történetben nem voltam benne. Még csak nem is voltunk barátok csak futólag ismertük egymást. – ez speciel igaz. Még a nevét se tudom. De meglesz ha ez kell. A kezéért nyúlok de nem engedi megfogni.

Kopogás. Alexa mindjárt összeesik.

- Szerintem csak a doki. – próbálom nyugtatni és ajtót nyitok. Behívom és szelíden tovább indítom amikor Alexát kezdi el bámulni.

- Látom útközben felszedtél magadnak egy csinos kiscicát. –mosolyog rá.

- Na ja. Egy szexi vadmacskát. – mosolygok Alexára aki gondolatban már elküldött pár helyre. Leülök a kanapéra és a doki nekiáll a dolgának. Alexa kimegy.

- Ki a kislány?- kérdezi miközben fel sem néz a sebembõl.

- Egy kis rendõr akit gyilkossággal köröznek. – vigyorgok.

- A te mûved?

- Ki másé?

- És mire kell neked egy kis zsaru. Fõleg úgy hogy még nem is tud ügyeket eltusolni.

- Hová tetted a szemed? Mégis mire használnék egy csajt szerinted?

A doki csak vigyorog.

-          De ha elmondod valakinek kitépem a nyelved és ha szemet vetsz rá megöllek.

-          Nyugi, ismersz nem? – Alexa közeledik úgyhogy már nem válaszolok. A doki teszi a dolgát majd miközben tessékelem ki próbál rábeszélni a pihenésre, a nyugtatókra és a fájdalomcsillapítókra. Azt már nem. Ilyen helyzetben egy órát sem fogok kiütve aludni. Amúgyis jól vagyok. Azért néhány adag fájdalomcsillapítót elfogadok. 

A lépcsõnél találom Alexát, aki épp elõlem akar meglógni. A korlátnál sikerül az útját állnom. Pár percig küzd aztán rám néz. A vállához érek és lefelé simítom egész a kezéig. Még ilyen állapotban is tombolni kezd a testem a bõrétõl és az illatától. Szexelni akarok. Akár itt a lépcsõ mellett. Nem érdekel. Hátrálni próbál. Ilyet most nem játszunk. Két lépés múlva az oszlophoz ér a háta, az én fejemben azonnal beindul a film amint letépem róla a nadrágját és a bugyi … Azért ennyire nem vagyok állat. Bár szeretnék.  Megfogom az arcát és csókolni kezdem. Megint ellenkezik, de annál édesebb ahogy beadja a derekát. A mellkasomat simogatja mi tovább tüzel. Magamhoz húzom és az ösztönök ellenére próbálom lassan és finoman vetkõztetni. A válláról lehúzom a blúzt, majd a melltartója pántját. Meztelen bõrének látványa megrészegít. A kanapéra húzom magammal. Ott kényelmesebb lesz. Lefektetem rá, vadul csókolom. Kopogás. Elküldöm a fenébe az illetõ magamban. Le sem véve az ajkamat Alexáéról. Az a balfasz csak nem hagyja abba. Nagy nehezen elengedem Alexát. Lassan engedem el a kezem. Közben mérlegelve hogy mégis inkább rávetem magam. Ahogy kinyitom az ajtót. A doki és még több gyógyszer!?! Majdnem az  orrára vágom az ajtót, de úgysem megy el átveszem a zacskót és rohanok vissza a nappaliba. Alexa sehol.  Legalább 10 percig folyamatosan káromkodom. Aztán lassan lenyugtatom magam. A fürdõben könnyítek magamon. Nem mintha ez így akár csak elviselhetõ lenne. Aztán végigjárom a házat. Alexa az egyik hálószobában van. Észre sem veszi ahogy benyitok. Az ajtónak háttal, összekuporodva fekszik. Gyorsan becsukom az ajtót mielõtt újra megkívánnám.

Aktiválom a biztonsági rendszereket. Majd elvégzem a szokásosakat a gépen. Általában csinálok valamit mert ez hosszabb ideig tart de most csak beadok magamnak egy adag fájdalomcsillapítót- jellemzõ, amint elmúlt a vágy máris átkozottul fáj - és csak bámulom a képernyõt amíg végez. Bemegyek a rendõrség rendszerébe. Igen jelentették az esetet. Ott van Alexa aktájában de még a fontos híreik között is. Ez nem a legjobb. „…A célszemély egy segítõvel egy 30 év körüli fehér férfi segítségével menekült meg a helyszínrõl…” Aztán az én leírásom következi. Szerencsére nem részletes, fantomkép sincs. Nem láttak rendesen, és nem is kapcsolták össze más ügyekkel. De Alexa képe ott virít.  Ezt is el kéne intéznem. De elõbb jobb állapotba kell kerülnöm. Így nem sétálhatok be a rendõrségre. És ezt a melót nem végeztetem mással. A legjobb ha egy ideig itt maradunk. De itt is csak óvatosan. Bár mindenhol elég jó a függöny, ha Alexa nem megy ki nappal jó eséllyel maradhatunk itt és tovább is tudunk menni néhány másik lakhelyre.

Tehát maradunk. Akkor erre kell készülni. Benézek Alexa szobájába. Alszik. Oké. Szerencsére, vagyis az õ szerencséjére ruhában. Nem hiszem, hogy szívesen ébredne arra amit a testem tenne vele most. Még így legyengülve is. Óvatos megkeresem a pólóján a címkét. Szerencsére elég mélyen alszik, hogy ez ne tûnjön fel neki. Majd visszamegyek a szobámba. Elõveszem a telefonom. Menõ kis holmi, ki tudunk választani, hogy kit milyen számmal akarok felhívni és persze csak a mûholdas adás tudná befogni, amivel egyedül az FBI rendelkezik ezen a környéken, de most nincs ügyük velem. Sem azokkal, akiket hívok. Kicseng.

-          Halló. - veszik fel.

-          Helló Rick.

-          Ki keresi? – valami balhéja lehet. Bár mindig elég óvatos. Ezért is bízom rá a feladatot.

-          Chris vagyok. Lenne egy kis meló neked.

-          Most épp szüntet tartok. Szóval nem.

-          Hallgass végig te barom. – förmedek rá. – Semmi extra. Néhány dolgok kéne elvinned egy házba. Te fogsz bevásárolni. Semmi illegális. Vegyél tollat. – felsorolom neki a nagyjából egy hétre elegendõ étel mennyiséget. Tisztálkodószereket. Takarításhoz kellõ dolgokat. Rendelek mindenféle ruhát Alexának a biztonság kedvéért egyel nagyobb és kisebb méretben is, cipõt, éles ollót és valami hajsprét. – A nõi holmikat a csajoddal vásároltasd meg és hozzon mindent ami egy nõnek kell. Este gyere. Sötétedés után, de ne késõn. A város délnyugati részében van egy parkolóház. Hozd el onnan 242-es helyen parkoló kocsit. Ha 8 után érsz oda az éjszakás srác nem fog csodálkozni add neki a díj kétszeresét. Azzal a kocsival gyere a Down Street 74-re. Állj meg a ház elõtt. A garázs nyitva lesz, de csak akkor fogod látni mikor elé érsz. A garázsban lesz egy kocsi. Lopott. Kezdj vele amit akarsz, a tiéd. A kesztyûtartóban lesz a fizetséged és az a pénz amiket a holmikra költöttél. A csomagokat hagyd az autóban és a kocsival se törõdj.

-          9-re  ott leszek. – szólt a válasz majd letette a srác.

Ez a Rick jó ember. Jól végzi a dolgát, óvatos és nem kérdez. Elég ideje dolgozik már, hogy tudja itt minél kevesebbet tud az alsó ember annál jobb. Még majdnem 4 órám van amíg Rick megérkezik a holmival. Alexa is alszik. Átnézem a zacskót amit a doki hozott. Nyugtató is van benne. Gondoltam. A fecskendõben a szokásos anyag van úgy osztva, hogy tudjam hány órát fogok tõle aludni. De elõbb amit nekem kell elrendezni. Lebotorkálok a lépcsõn. Ki a garázsba. A kocsiba beleteszem a megígért pénzt és szép csendben kinyitom a garázsajtót. Csak 2 ujjnyi résre. Ricknek elég lesz, másnak meg nem fog feltûnni.  Visszamegyek a szobába és egy 3 órányi adagot beadok magamnak.

***

A motor zümmögésére ébredek fel. Az ágy melletti órára pillantok.  9 óra. Hallom a csendben ahogy Rick kinyitja a garázst, majd felzúg a tragacs motorja és Rick elhajt. Az ablakon kinézve látom a kocsimat a ház elõtt. Ez a fekete audi az egyik kedvencem. Kicsit régebbi típus, már feltûnés miatt. Bár ezen a környéken ez szinte átlag alatti. De a belseje szépen fel van tuningolva. Az egész kocsi tiszta mint egy újszülött. Egyetlen gyorshajtás van a papírjai között. Persze direkt. Az a fajta autó amivel egy sereg ellenõrzésen végigmehetnék úgy, hogy semmit nem találnának. Megint megnézem Alexát. Még mindig alszik. Az elõzõ napok sokkjai miatt még valószínûleg fog is. Ha bele gondolok az elsõ találkozásunk óta most alszik elõször igazán biztonságos helyen.  Szüksége van a rendes pihenésre. És ami azt illeti nekem is. Az izgalmakhoz hozzászoktam, de két lõt sebbel már nekem sem árt a lazítás. Beadok magamnak egy újabb adag altatót és visszaalszom.

Világos van már mire felébredek. Nem is baj ezen a környéken jobb, ha nappal vagyunk ébren. Kimászom az ágyból. Kissé álmosan de már sokkal jobb passzban megyek át Alexa szobájába. De õ nincs ott. Lemegyek a lépcsõn. A nappali ablaka mellett a földön kuporogva találom meg. Óvatosan kiles a függönyön aztán visszafordul. Majdnem sikít amikor észrevesz.

-          Jó reggelt. Tudom, hogy pizsama és a köntös nem áll jól nekem de azért ennyire nem lehet rossz. – viccelõdöm.

-          Menj már onnan. – szinte suttogva mondja. - Egy kocsi parkol a ház elõtt.

-          Tudok róla. Az én kocsim. Este hozattam el. Egy parkolóházban volt. Nyugi és kelj fel onnan. Itt nem vagy veszélyben. A függönyökön nem lát át senki. – odamegyek hozzá és felhúzom magamhoz.  – Be is hozom.

Ezzel elengedem a meghökkent lányt és egyszerûen kisétálok. Néhány ember van kint.

-          Jó reggelt szomszéd. –köszönök oda a szemben lévõ férfinek aki az újságért jött ki csak amikor meglátta hogy nyílik az ajtó úgy döntött kicsit belenéz kint.

-          Jó reggelt. Itt lakik? – kérdezte kicsit döbbentem.

-          Igen, de csak tegnap érkeztünk a feleségemmel. Külföldön voltunk nyaralni. Úgy elfáradtunk.

-          Gondolom. – szúrta közbe a férfi. Ezek szerint bevette. – a kocsi is az önöké.

-           Igen. Bár a feleségem mondogatja néha, hogy vennem kéne egy újat. De úgy a szívemhez nõtt. De ha nem haragszik most megyek. Még nem pakoltunk ki mindent a kocsiból és a feleségem holmijaira gondolva el beletelik majd némi idõbe. Viszlát. –intettem neki. Beültem a kocsiba és beparkoltam a garázsba.

Alexa már lent volt, de csak akkor nyitotta ki a garázs házba vezetõ ajtaját amikor lecsukódott mögöttem a fémajtó.

-          Te megõrültél?!?- mondta teljesen kiakadva. A hangját csak azért nem emelte fel nehogy meghallják kint. – Mi volt ez a színjáték?

-          Neked nyugalomra van szükséged, nekem meg pihennem kell a sebek miatt. Tehát itt maradunk egy ideig. Biztonságos és kényelmes. Gyere, segíts ezeket behozni. – nyitom fel a csomagtartót. Azonnal mellém ugrik. Kissé megnyugszik amikor nem fegyver vagy egy hulla van a csomagtartóban hanem csak zacskók, de abból mindenféle.

-          Mik ezek és hogy kerültek ide?

-          Ahogy a kocsi. Megkértem egy ismerõsömet, hogy hozzon nekünk néhány dolgot. – a kezébe nyomok két zacskót. – Vidd a konyhába. Majd ott leordítod a fejemet oké. – fordítom meg és tolom meg gyengéden. Eléggé paprikás hangulatban elhagyja a garázst a belsõ ajtón.

Belenézek a kesztyûtartóba. Egy cetli vár. „A csajom imád vásárolni. Hiba volt õt küldened. Még 20-al lógsz a ruhákért.” Felnevetek majd felkapok annyi táskát amennyit tudok és beviszem õket a konyhába. Alexa az asztalnál ül és az asztalra pakolja ki a táskák tartalmát. Mindenféle étel van benne. Ahogy kértem.

-          Ennyi kaját hozattál?

-          Igen úgy számoltam, hogy nagyjából egy hétig biztosan tudunk maradni. – meglepetten bámul rám. – Ja és ezek a tieid. Remélem jók lesznek. Mi van? Egy hétig ugyanebben a ruhában akartál maradni?

Mikor visszaérek még egy adag táskával. Alexa rám bámul. Egy halványrózsaszín szoknyát tart a kezében.

-          Én ezt nem veszem fel.

-          Pedig ez van. – önkéntelenül is kaján vigyor ül ki a képemre amint elképzelem Alexát ilyen holmiban.

-          Elmehetsz a fenébe. – vágja hozzám én pedig  elkapom.

-          Inkább nem. Nem akarok folyton úton lenni oda mert elküldesz, vissza meg mert megint meg kell mentenem a csinos kis fenekedet. –mosolygok rá- Amúgy ha rejtõzködni akarsz. Amit a helyzetedben nem ártana megtenni akkor többek között olyan ruhákat kell felvenned amiket amúgy nem és nem hiszem, hogy ebben bárki is felismerne. Csinálhatnál valami reggelit amíg felhozom a többi holmit, csak hogy hasznossá tedd magad. Éhes vagyok. –indulok kifelé- Ja és a szomszédoknak azt mondtam a feleségem vagy. – fordulok vissza az ajtóból majd gyorsan eltûnök mielõtt megint hozzám vágna valamit.   Az igazság az, hogy biztosan jól mutatna rajta a szoknya. Egy fekete pólóban és farmerban is nagyon szexi hát még azokban…

-          Sajnálom. – suttogja olyan hangon mint egy kisegér. Ez azonnal lehût. A földre fekszik tõlem elfordulva, pici gombóccá összebújva. Elnézem egy percig majd az ingemet odaadom neki, hogy ne a földre tegye a fejét.

Hamar elaludt. Mindössze néhány perc és már hallom is csendes egyenletes lélegzetvételeit. Sóhajtok és én is lefekszem. A seb miatt muszáj pihennem.

***

Alexa mocorgására ébredek fel. Egyre határozottabban dobálja a végtagjait és közben összefüggéstelen szavakat motyog. Apa…anya…ne…ne bántson…erdõ…híd. Majd hírtelen felsikít. Reszket. Nem mutatom neki, hogy ébren vagyok. Amúgy is próbál elõlem elrejtõzni. A barlang kijáratához megy. A holdat nézi. Még mindig reszket és sír. Az eget nézi aztán csak áll lehajtott fejjel. Hangtalanul lépek mögé, ahogy a vállához érek ugrik egyet félelmében. Majd hozzábújik. Úgy szorít mintha bele akarna bújni a mellkasomba, vagy talán a testembe. Még sosem láttam így. Ennyire félénknek és sebezhetõnek. Mi ez? Milyen titkokat õrizhet? Mi ennyire szörnyû az életében.

- Mit ácsorogsz itt? Várod, hogy elkapjanak?- szólok rá, ez egyrészt ostobaság, másrészt még nem felejtettem el a tegnapit. –Mi történt?- gyorsan elkezdi letörölni a könnyeit.

- Semmi. – próbál kikerülni. Na azt már nem, kapom el.

- Nekem nem tudsz hazudni. A szemed mindent elárul. Na halljam mi lett?- próbál értetlen képet vágni. Komolyan ezzel a semmibajom dumával akar megetetni. - Na meg a sikolyod is hallottam. –jegyzem meg, csak úgy mellékesen. Engem ne nézzen hülyének. - Azt hitted nem hallom? Túl hangos volt ahhoz, hogy ne halljam. És néhány szót is el kaptam abból amit álmodban mondtál. –Valami Mary nevet ártettem…meg anyádról és apádról, de ezt nem értettem pontosan…aztán egy férfiról, futásról, meg hídról? – kicsit én sem értem mért érdekel ennyire. De tudni akarom és kész. –Segíts össze rakni a történetet? Hogy én is érthessem végre?- kérdõn nézek rá. Pár perc után a megfutamodás mellett dönt de elkapom. Azt már nem.

- Hé hé. Lassan a testel édesem. Még elkapnak.

- Eresz el!- na most aztán elég volt. Ezt nem teheti meg. Elkapom és a falhoz nyomom.

- Komolyan mondom nem értelek. - dühöngök. - Egyszer szelíd vagy mint egy házi cica, máskor meg olyan vagy mint egy vadmacska. Azt hittem van valami köztünk, de ha még azt sem mered elmondani nekem mi a franc volt az amit álmodban mondtál. Akkor nagyot tévedtem. –ordítok neki megállás nélkül. Álljunk csak meg egy percre. Mióta veszekszem én kis buta libákkal?!? Ez marhára nem én vagyok. És nem is tetszik.

- Nem mondom el mert nem tudom megbízhatok-e benned?- a hangja szinte sikítás.

- Mi? Azt mondod nem tudod, hogy megbízhatsz-e bennem?- ellököm magamtól - Azok után, hogy annyit segítettem és megmentelek a rendõrök elõl?- na jó ez nem igazán helytálló de most nem érdekel. Mióta viselkedem így. Hírtelen hátat fordítok neki. A legkevésbé sem az én dolgom megmenteni a csinos kis fenekét. Mért kutat ott ahol nem szabadna. Komolyan azt hitte, hogy az alvilágban büntetlenül szaglászhat? - Menj csinálj amit akarsz. – Teljesen felesleges vele foglalkoznom. Majd csücsül egy pár évet a sitten és megtanulja mi a rend.

-Leonard. Én …- nyögi elcsukló hangon. De már nem érdekel. Döntöttem.

- Te?- bámulok rá dühösen. Bár mindegy mit mond.

- Tudom mit gondolsz most. - mondja. –Azt gondolod mi a francot képzel ez a lány? És hogy mért játszadozom az érzelmeiddel?- érzelmeimmel? Ez a csaj semmit nem tud rólam. Tényleg ennyire félreismer. Persze aki velük keveredik. Dicsérem magam gúnyosan. Közelebb lép.

- Mondtam tûnj el. – vágom oda neki. Hátrébb lépek tõle. Nem bírom tovább a közelségét. Elindul kifelé. Majd visszafordul.

- Csak, hogy tud. Azt hiszem én is többet érzek a barátságnál. –meglepõdöm. Majd egy percen belül magamhoz térek.

- Azt mondtam, tûnj el. – vágom oda neki.

Kétségbeesetten néz rám de már nem érdekel. Épp elég ideig engedtem neki túl sok mindent. Ahogy konstatálja hideg tekintetemet sóhajt. Majd kilép a barlang ajtaján.

Õrjöngeni lenne kedvem. Miért akaszt ez így ki? Hisz csak azt tettem, amit már régen kellett volna. A falhoz vágnék mindent és ordítanék, de egy profi nem tesz így. A telefonra nézek. A hõérzékelõ csak Alexát mutatja. Fogom a cuccom és a kocsimhoz megyek. Közvetlenül hazahajtok. Lezuhanyozok. Bár a legkevésbé sem hût le. A testem még mindig õt akarja. És dühös vagyok, nagyon dühös. Átmegyek a másik szobába. Az összes súlyt rápakolom az edzõgépemre és edzeni kezdek. Órákkal késõbb hagyom csak abba. Az a rohadt kötés megint átázott. Már minden porcikám fáj. Hagyom és élvezem, ahogy kitölti a fájdalom a testem. Jóval túlerõltettem. Az egész ruhám véres. Már muszáj kicserélni. Sok vért vesztettem. Lefekszem aludni.  Már kora délután van.

Éjfél után nem sokkal ébredek. Nincs nyugtom sehol. Valamit csinálni kell. Átnézem a gépet de nem tudok koncentrálni. Fogom a táskám és megyek. A kocsmában egyenesen a pulthoz megyek. Rá se nézve a haverokra.

-          Hello Peter. – szól a pultos srác. – Mit adhatok?

-          Mindegy csak jó erõs legyen. Dora dolgozik ma?

-          Aha. Most ment ki rágyújtani. Mi van veled haver? Kissé nyúzottnak látszol.

-          Semmi csak kell nekem egy nõ.

-          Nem ajánlom Dora most dolgozik. Ha dugni akarsz keress mást.

-          Mit mondtál? – kapom el a ruhája nyakát egy kézzel.

-          Hogy nyugodj már le. Megõrültél?- basszus, mi ütött belém? Elengedem a tagot. Õ meg kissé megnyugodva elém tolja az italomat. Egy húzásra megiszom. Ez sem elég erõs.

-          Hello Peter – libeg mellém Dora. – Rég láttalak.

-          Kissé zabos kedvében van- szól közbe a pultos de haragos tekintetemre jobbnak látja befogni.

-          Sok dolgom volt bébi, de hiányoztál. Õrültem. - hazudom a szemébe. Legalább valami nem változott. Ha akarod mesélhetek valami nyugodtabb helyen. – simítok végig diszkréten a mellén. Beleborzong az érintésembe.

-          Peter dolgozom.

-          Szerintem Mac elenged. – villantok egy kegyetlen vigyort a pultos felé. Aki csak int egyet a fejével a hátsó mosdók felé. 20 perc formálja a szájával. Nekem több sem kell. Kiveszem Dora kezébõl a tálcát. Egy laza mozdulattal berakom a pult mögé és már vezetem is hátra.

Dora odaadóan csókol. Halkan sikogat és nyög alattam. Épp erre van szükségem. Egy nõre, aki értékeli, amit kap tõlem.  Rohadt jó érzés. Egészen addig amíg meg nem jelenik a gondolataimban Alexa. A haja, az illata, a szája íze. Bárhogy próbálkozom nem tudom kiverni õt a fejembõl. Csak nem beleszerettem?!? Dehogy, ez hülyeség. Még jó, hogy a testem teszi magától is a dolgát.

Pár perccel késõbb Dora újra kifogástalan ruhában és sminkben lép ki a mosdóból. Én még várok néhány percet. Még õ is észrevette, hogy valami nincs rendben, szerencsére nem kérdezett többet amikor azt mondtam neki hogy munkaügy. Megmosom az arcom és megigazítom a hajam. Dora dögös csaj de mindig összekócol. Néha idegesítõ de arra mire használom jó. A zsebemben a mobil hangtalanul rezegni kezd. Elõveszem. A nyomkövetõ Alexát jelzi aki egy sikátorban vészesen közel van néhány járõrözõ rendõrhöz.

Káromkodom egy sort majd gondolkodás nélkül elindulok arra. Csak néhány utca. Jobb ötlet lesz gyalog menni. A kocsi feltûnõ ilyenkor. Alexát a telefon egy sikátorban jelzi, ami elõtt egy rendõrautó jelzõje villog. Ez határozottan nem a legjobb jel.

-          Emelje fel a kezét és forduljon meg. – hallom az egyik hangját. A fenébe.

Észrevétlenül haladok a sikátorban.

-          Jöjjön, kisasszony.

Egy pillanat alatt felmérem a helyzetet, elrántom az egyiket és a meglepetés erejét kihasználva le is ütöm. Az ütés pontos, gyors és hatásos. Semmire nem fog emlékezni a drága rendõrúr amikor felébred néhány óra múlva.

A másik és Alexa viszont már észrevettek.

-          Te? – hallom Alexa kétkedését.

-          Fogd be. – mordulok rá mielõtt bármit is mondhatna.

-          Uram. Emelje fel a kezeit. – szegezi rám a pisztolyt a rendõr.

-          Elnézést biztosúr. Én csak… rohanj. – mondom gyorsan és nyugodtan Alexának és a rendõrre vetem magam.

Alexa kiszabadul és rohanni kezd a másik irányba. A rendõr lõ. A térdembe kapom a golyót. Régi rendõrszokás. Összegörnyedek de amit a közelembe ér elkapom és földhöz vágom a pasast. Két ütés után már eszméletlen. A nadrágom zsebébõl valami mûanyag szarságot teszek a térdemre. Nem hagyhatok vérnyomot. Majd Alexa után indulok. Nem kell messze mennem. Néhány méterre egy kuka mögött félig sokkos állapotban találom.

-          Leonard.

-          Fogd be a szád és gyere mielõtt a társaknak feltûnik a 2 rendõr hiánya.

Bármennyire árt is az önbecsülésemnek alig tudok menni, így elfogadom Alexa segítségét. Ezzel a sebbel nem sokat mehetek. Irányítom Alexát a sikátor másik végéhez. Egy tolvajkulccsal kinyitom az elsõ kocsit amit elérünk.

-          Te vezetsz, mert én hála neked nem tudok. –szerencsére a régi tragacson még riasztó sincs. Alexa segít beülnöm, majd beugrik az vezetõrészbe. Átadom neki a dzsekimet és a  fekete napszemüveget. 

-          És most? – mondja kétségbeesetten. Az ölébe hajolok de mielõtt megjegyzést tehetne lekapom alul a belsõ borítást és gyújtást adok a kocsira. 

-          Down street 74. Tudod hol van?- megrázza a fejét. - A város délnyugati részébe menj a családi házakhoz. – az arcára megdöbbenés ül ki de a következõ másodpercben már a gázra tapos és elindulunk. – Lassabban kislány. Ezt 10 perc alatt kiszúrják. Csak nyugodtan vezess.

-          Nyugodtan vezessek?- akad ki. – Egy perce ütöttél le két rendõrt. Engem majdnem letartóztattak, téged térden lõttek és most egy lopott kocsival hajtok a város másik végére.

-          Alexa koncentrálj. Nyugi. Csak ne vezess 80-nál gyorsabban és tartsd be a szabályokat. Rossz környékrõl hoztuk a kocsit ezzel még pár órát nem fognak foglalkozni. A ház pedig az enyém. Ha odaértünk felhívom a dokimat, aki átjön és ellátja a sebet. A kocsi meg ellesz a garázsban. Senkinek nem fog feltûnni.

Nehezen de nagyjából feltûnés nélkül kikerülünk a városból.       

-És neked mindig ilyen önfejû erõszakosnak kell lenni?- vágok vissza neki. De legnagyobb meglepetésemre nem kezd el kiabálni csak lehajtja a fejét. –Hm…Na mi a helyzet cicám?- a szemeit keresem. Közelebb megyek hozzá, egész közel. Az orromat megint megtölti az illata. Bár most reszket, mégsem úgy tûnik mint aki fél. Rejtély õ számomra. És csodálatos. A szemeink találkoznak. Meg kell érintenem õt… és megcsókolni. Egy ideig ellenáll, majd lassan engedni kezd. Igen õt akarom. Most azonnal. Megfogom tökéletes fenekét. Kell nekem. Most. Birtoklóan csókolom egyre vadabbul. Majd dörömbölésre leszek figyelmes.

- Kinyitni rendõrség. – mi a franc? Azonnal elengedem Alexát. Hogy kerülnek ezek ide? Hosszan káronkodom magamban. Az agyam azonnal akcióba lendül, a lehetséges tervek után kutatva. Csak hogy ez két Alexával együtt sokkal nehezebb mint egyedül. Ijedten néz rám közben. Most már tényleg az én dolgom lesz a megmentése. Eddig is az volt de most elismerte. Az ajtóhoz indulok. Alexa elkapja a karomat és úgy kapaszkodik bele mintha fuldokolna és ez lenne az egyetlen lehetõsége a menekülésre. Végigsimítom az arcot. Ó cicám. Ne félj. Átkarolom és megcsókolom. Már nem ellenkezik.

- Bízz bennem. – az ajtó felé indulok. De amint elengedném Alexát õ összecsuklik. A fenébe még ez is. Elájult. Oké. Felveszem és beviszem a fürdõszobába. Óvatosan leteszem a szõnyegre. Majd az ajtónál termek és a legijedtebb arcomat felvéve kinyitom.

- Jaj, ne haragudjanak. Sajnálom, hogy nem nyitottam azonnal ajtót. Csak megijedtem. – hebegem a két elõttem álló rendõrnek. Közben titkon felmérem õket. Nem olyan nagytermetûek. Valószínûleg csak a helyiek. El tudok bánni velük. De biztos vannak még néhányan a környéken.

- Mért ijedt meg? – kérdezi az egyikük mérgesen.

- Tudják én épp meditáltam. És…

- Hogy mit csinált? –szakít félbe a másik.

- Meditáció. Tudják lélekutazás. És annyira mélyen voltam. Most elõször sikerült átlépnem a hetedik szintet és megérezni a …

- Mindegy. - szakít félbe megint. – Most sietünk. Mit keres maga itt?

- Egy kis nyugalomra vágytam. Gyakran kijövök ide. Nemrégen találtam ezt a helyet.

- Tudja, hogy ez magánterült.

- Természetesen. A Józsi barátomé. Nagyon jó fej és a felesége isteni húslevest készít.

- Jó, jó . – egyre türelmetlenebbek. Egy tökéletes idiótának néznek. – Látta ezt a nõt. – Alexa hivatali képét mutatja az orrom elé.

- Hm. Hmm. Szép kislány de sajnos nem volt szerencsénk egymáshoz. Nem tudják esetleg a telefonszámát? – kérdezem még mindig hülyének tettetve magam.

- Ezt a nõt gyilkosságért körözik. És itt látták a környéken.

-Õ, gyilkos? Az ember azt gondolná egy nõ nem képes erre. De hát a mai világban…

- Uram látta ezt a nõt itt?

- Nem. Én már 3 órája itt meditálok. Kizárom a külvilágot. Talán kérdezzék a turistákat. Azok mindig mindent megbámulnak.

- Rendben ha látná hívja ezt a számot kérem. – a kezembe nyom egy névjegyet.

- Okvetlenül. Mondják nem isznak meg velem egy teát. Biztosan fárasztó a munka.

- Nem. Megyünk. Hívja a számot ha látja a nõt. – hátat fordítanak és elindulnak. – Idióta- mondja az egyik a másiknak amikor azt gondolja hogy már nem hallom. Elégedetten becsukom az ajtót. Visszamegyek Alexához. Még mindig nem tért magához. Gyorsan összeszedem a holmikat. Óvatosan körülnézek. Sehol senki. Már elmentek. Hallgatózom egy ideig. Csak állathangok hallatszanak az erdõben. A vállamra kapom a táskát, Alexát pedig kézbe veszem. Jöhet a B terv. Indulás ebbõl a rohadt kunyhóból. Még ájultan is szép.

Egy idõ múlva ébredezni kezd. Leteszem.

-Mi történt?- kérdezi kissé fátyolos hangon. Próbál lábra állni de nem megy neki. Újra felveszem és továbbviszem.  Próbál leszállni. De úgysem tud most a saját lábán jönni.

- Hé ne fickándozz. Így sokkal nehezebb vagy.-Maradj csak. Majd én vigyázok rád. – Suttogom neki. - De mi történt?- makacskodik. Végre elérjük a rejtekhelyet. Nem túl kényelmes. De megteszi. Majd ha biztonságos lesz elmegyünk a kocsiért és elhúzunk innen.

- Itt maradunk egy darabig. – most viszont hogy nyugi van, folytathatjuk ahol abbahagytuk. Közelebb megyek hozzá, de õ elhúzódik. Ja szóval ennyi volt. Nem is tudom miért érzem magam csalódottnak. Sosem szokott érdekelni. Leülök vele szemben. Erre mellém ül és a vállamra hajtja a fejét. Azt hiszem kissé össze van zavarodva.

- Most végre elmondod mi történt? –néz rám.

- Ha annyira akarod. – vonok vállat. – Kinyírtam a két rendõrt akik az ajtóban álltak. Elástam õket a hátsókertben és mivel nem válaszolnak a rádióhívásra egy órán belõl a fél rendõrség õket fogja keresni itt az erdõben.

Alexa bepánikolva bámul rám.

-          Nyugi, csak vicceltem. El ne ájulj megint. Komolyan ilyen pszihopatának nézel?

-          Te ezt most komolyan kérdezed? A múltad. A bemutatkozásod az irodában és a többi.

-          Oké, de nem gyilkolok le mindenkit aki elém kerül. Nem lenne okos ötlet. – nyugtatom meg, majd elmesélem neki hogyan tettettem magam hülyének a rendõrök elõtt. – Még csak nem is gyanakodnak. Sõt ilyet is kaptam. – mutatom fel a névjegyet. Alexa mohón érte nyúl. – Hé, nyugi. Csak óvatosan. Ez még kell nekünk. Így már azt is tudjuk ki dolgozik az ügyeden.

-          És mit akarsz csinálni?

-          Hát mondjuk egy kényelmesebb helyen társalogni veled ehelyett a rohadt pöcegödör helyett. Vagy valami mást csinálni.

-          Az utóbbit vegyük úgy hogy ki sem ejtetted a szádon. – mondja paprikásan. Elmosolyodom. – Úgy értettem mi lesz továbbá. Vagy arra nincs terved? Jaj ne vigyorogj már így.

-          Nekem ne lenne. Már mindjárt reggel lesz és akkor a kis kopók nagyban szaglásznak mindenfelé, tehát várunk. Éjjel, ha már biztonságos lesz a terep elhozzuk a kocsimat, ami 3 utcányira vár ránk egy sikátorban és keresünk egy kényelmesebb helyet. Leginkább lelépünk a városból.

-          Ezt végre is tudod hajtani? Mert az nem elég hogy jól hangzik. És mi lesz ha ránk találnak itt.

-          Nem fognak. Mert nem tudják mit kell keresniük.

Leveszem a dzseki össze tekerem és a fejem alá teszem.

-          Még egy farmert tudok felajánlani ha esetleg fáznál. Más most nincs nálam.

-          Leonard. A pólód. Véres. – leheli ijedten.

-          Ja. Tényleg. Ez még te voltál. – lekapom a felsõmet. Alexának majd’ az álla esik le. Leveszem az átázott kötést az oldalamról és kicserélem egy tisztára.

Alexa az oldalamat bámulja. A keze a sebre téved.

-          Nem emlékszel rá?- kérdezem.

-          De… csak…- habozik.

-          Én a helyedben abbahagynám a simogatást. Mert ha felizgatsz nem állok jót magamért.