 Karakter: Erina
Megjegyzés: Carlosnak
Késő éjszaka van, a telihold fénye bevilágítja a tengert. Egy nagyobb sziklán hanyatt dőlve sütkérezek a holdfényben, halfarkam belelóg a vízbe. Csak ilyenkor tudok az lenni, aki valójában vagyok, ekkor általában már csak kevesen vannak a kikötőben.
Kis idő elteltével hangokra leszek figyelmes, körbe nézek honnan jöhet, észre veszek egy hajót ami aznap délután futott be a kikötőbe. A fedélzetén lámpások égnek és két férfi alakját lehet kivenni. Beugrok a vízbe és egészen közel úszok a hajóhoz.
- …..Nem kéne sokáig itt maradni…….
- Jaj túl sokat agodsz….- Az egyik férfi a korláthoz lép, hosszú szőke hajába bele-bele kap a szél. A távolba néz, majd hirtelen arra amerre én vagyok. Későn merültem alá így biztos észre vett, csak abban reménykedek az utcán nem találkozok össze vele…
~*~
Másnap korán reggel felébredek. Hamar felöltözök, egy laza fehér ing, nadrág, csizma. Elég sokan furának tartanak, amiért férfi göncökben járok, de engem nem zavar. Lassan lépkedek a kikötőhöz, ilyenkor a halászok kipakolják, a frissen fogok halakat, rákokat. Utálom őket ezért, a föld tele van más élelem forrással nem kellene a halakat ölniük.
Lassan lelépkedek a lépcsökön majd át a tömegen az árusokig. Van egy ismerősöm, ő az egyetlen ember akit megkedveltem. Ékszereket és más díszeket készít, neki hozom azokat a gyöngyöket amiket éjjelente gyűjtök.
- Maria nézd mit hoztam! –Rakom az asztalára a kis bőrtáskámat. –Csupa szépség amikből még szebb dolgokat készíthetsz.
- Kicsim egyszer elfognak kapni…..Óvatosnak kell lenned. – Marina tudja mi vagyok, jó pár éve történt már hogy csapdába estem egy halász hálóba és ő ki mentet. Megígérte, hogy senkinek nem árul el.
- Hát ami azt illeti tegnap éjjel meglátott egy férfi. De nem tudom, hogy fel is ismert-e –Egy karkötővel játszadozom. Vékony arany karperec amiben motívumok vannak vésve.
- Hogy miiii? Erina ha felismer neked véged. – Marina aggódva pillant rám. –Egy ideig jobb lenne ha elkerülnéd a vizet. Hmmm nem ő volt esetleg aki meglátott- Arra fele nézek amerre mutat. Tényleg ő az, egy időseb emberel beszél aki felénk mutat.
- Szép utánam kérdezősködik, inkább eltűnök….- Maria bólint majd sietős léptekkel elindulok az egyik kis után, a szeme sarkából látom hogy ő is elindul. Sietősen szellem át a kis utcát majd befordulok egy másikon, hallom a lépteket mögöttem így szaladni kezdek. Be akarok fordulni egy másik utcán amikor elkapja a karomat, a rántástól elvesztem az egyensúlyomat és elesek, beverem a fejemet. Pár pillanatig látom még a férfi alakját majd elsötétül minden.
|
