|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Vadmacska | 2013. 12. 17. 17:41:38 | #28576 |
 Karakter: Erina
Megjegyzés: Kalózomnak
- Kapitány! Kapitány! – A házban keresik, kimászik a vízből és bemegy.
- Tessék!
- Találtunk egy megfelelő helyet. Magának is meg kell néznie. – Hallom az embere hangját.
- Rendben mindjárt megyek. – visszajön hozzám. - Kicsim az embereim találtak valami menedéket, meg kell néznem jó helye.
- Rendben veled megyek. – Válaszolom, nem akarok egyedül maradni, félek hogy megint ránk támadnak.
- Nem édesem. Neked pihenned kell nem fáraszthatod le magad. –Közbe akarok szólni, de oda jön és megcsókol. - Itt marad pár emberem veled. nem lesz semmi baj. Én pedig két-három órát leszek távol csak. – Végül bele megyek, ő pedig el megy. Aggodva nézek ahogy távozik. A tóban úszkálok még egy darabig, lassan teljesen vissza nyerem az erőmet, majd kiszállok a vízből. Miután vissza alakulok be megyek a házba, amit tudok próbálok megmenteni de majdnem mindent össze törtek. Jó pár órába telik mire valamennyire ki takarítom a házat. Az egyik ember szól hogy Carlosék megjöttek, kiszaladok a házból és a nyakába ugrok.
- Carlos végre. Azt hittem nem érsz vissza. – Szorosan bújok hozzá.
- Nincs semmi bajod ugye? – Mosolyog rám.
- Dehogy. Csak hiányoztál. – Mondom és csókot lehelek az ajkára.
- Akkor jó. – Kézen fog és úgy indulunk a házba. - találtunk egy remek helyet ahol meghúzhatjuk magunkat.
- Az nagyon jó. Én már szeretnék biztonságban élni veled. – Elérzékenyülök és majdnem sírva fakadok. .
- Ne izgulj ezentúl nem lesz semmi baj ígérem. – Magához ölel és bemegyünk a házba. – Hmm rendet raktál. – Néz körbe mosolyogva. Leül az ágyra és gyengéden lehúz maga mellé.
Pár napot még ott maradunk majd az új helyre megyünk. Amit tudunk magunkkal visszük, minden ellőről kel kezdeni, újra fel kell építeni mindent. Fa van a környéken, és kötelet is tudunk fonni így hamar neki kezdünk az építkezésnek. Carlosal találunk egy kis folyót nem messze a tisztástól, mi ketten itt telepszünk le. Eltelik pár hónap, lassacskán újra építettük a házakat. Carlosal egyre jobban össze melegedünk, olyanunk vagyunk mint a fiatal házasok. Van hogy egész nap csak édes kettesben vagyunk a kis házikónkba. Az utóbbi egy két hétben rosszul létek gyötörnek, sejtem hogy miért de félek bevallani Carlosnak.
- Kérsz valamit reggelire. – Carlos ki simmit pár tincset az arcomból. Megrázom a fejemet.
- Carlos, el kell mondanom valamit…- Ülök fel és rá nézek. – Szerintem tudom miért vagyok rosszul mostanában…- Mély levegőt veszek. – Gyereket várok…- Mondom ki végül, fel nézek rá. Döbbenet ül ki az arcára majd elmosolyodik és átölel.
- Erina ez csodálatos. – Csókol meg. – Miért nem mondtad meg előbb?
- Féltem, hogy fogsz rá reagálni….Akkor nem haragszol?
- Jaj, dehogy haragszom. – Átölel, elmosolyodom és szorosan hozzá bújok. – A pici is sellő lesz?
- Nem tudom…- Vallom be ősszintén. – Lehet, hogy az lesz, de lehet hogy rendes ember lesz. – Kopogtatnak az ajtón és Karl lép be.
- Bocsásson meg uram, de egy hajó kötött ki a parton. A fekete Rája az. – Carlosra nézek, de nem tudok semmit leolvasni az arcáról. Int Karlnak, hogy menjen ő is fel áll és elindul az ajtó felé.
- Gond van? – Kérdezem halkan.
- Remélem nem, de maradj itt nem akarom hogy bajod essen neked vagy a picinek. – Kisétál a házból, fel kellek az ablakhoz lépek látom ahogy néhány emberel a part felé mennek. A biztonság kedvéért elő készítem a pisztolyt, szerencsére hamar megtanultam hogyan kell lőni és elég pontosan célzok. A házban elkezdek összepakolászni, megigazítom az ágyat, az asztalra egy tálban friss gyümölcsöket teszek. Lépéseket hallok, ki lessek az ablakon. Carlos jön egy másik férfival. Gondolom ő a másik hajó kapitánya. Úgy tűnik jól ismerik egymást. Belépnek a házba.
- …meg kell beszélnünk néhány dolgot. Nocsak most már értem miért tüntél el hónapokra. – A férfi rám néz. – Örvendek hölgyem, Marko vagyok a fekete Rája kapitánya.
- Erina vagyok. – Mosolyodok el majd Carlosra nézek. – Ha zavarok akkor addig elmegyek sétálni.
- Nem, szerintem maradhatsz, Marko jó barát rég óta ismerjük egymást. – Carlos átkarol.
- Gondolom nem tudsz semmit, hogy mik történek mostanában a kalózok között. – Marko leült közben az egyik székre. Enyhén napbarnított bőre, rövid fekete haja van és ugyan olyan sötét szeme. – Nos a nézésed mindent elárul. A király halott, ha lehet hinni a pletykáknak a Véres kezű ölette meg. Azt mondják össze szűrte a levet egy boszorkánnyal aki fekete mágiát használ. A tanács tenni akar valamit az ügy érdekébe és mindenkit össze hívnak. Ez alól most te sem bújhatsz ki…
- Nem érdekel se a király se a többiek, tőlem le is mészárolhatják egymást. –Carlos hangja keményen cseng.
- Szerinted meddig tudsz még így meglenni. A Véres kezű szépen lassan mindenkit maga mellé állít. Ha pedig csatára kerül sor le fog törölni a térképről barátocskám. Új király kell a kalózoknak aki képes össze fogni őket és Véres ellen állítani…Te is jól tudod hogy kevés ilyen személy an a kapitányok között. De te közöttük vagy, ha most fel lépsz talán van esélyed megnyerni a többieket….
Szerkesztve Vadmacska által @ 2013. 12. 17. 17:42:41
|
| Vadmacska | 2013. 08. 29. 23:12:12 | #27127 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Kalózomnak
- Semmi baj. Nyugodj meg most már minden rendben lesz. – Próbál megnyugtatni, de nem nagyon sikerül. Félek, mi lesz ha újra ránk talál, mi lesz ha újra elfog. Carlos szorosan magához ölel, a hátamat simogatja. Minden porcikám remeg.
- Sss. - Nyugtatgat - Többé senki sem bánthat, ebben biztos lehetsz, soha többé nem engedlek el. – Egy csókot lehel a homlokomra.
- De de… - Ellenkeznék egy gyengéd csókkal betapasztja a számat.
- Aludj, hogy visszaszerezd az energiádat. – Már menne el, de visszahúzom. Nem akarok egyedül lenni.
- Ne hagy egyedül. – Ijedten nézek rá, mellém fekszik, mellkasára hajtom a fejemet, ő átkarol. Nehezen tudok elaludni, ahányszor lehunyom, a szemem újra átélem a kínzást, a verést. Lassan megnyugszom és elalszom. Mélyen alszok elég sokáig. Az ajtó nyikorgására ébredek fel, összerezzenek, felnézek. Az egyik szolgáló lány, biztos Carlos kérte, meg hogy nézzen rám.
- Sajnálom nem akartam felébreszteni… Ha gondolja, szólok a kapitánynak. – Szegényke megszeppenve néz rám. Elmosolyodva megrázom a fejemet.
- Semmi gond, nem kell szólnod neki. Majd beszélek én vele. – Nehézkesen, de felállok. Kisétálok a folyosóra. A végén van Carlos másik kabinja. Bekopogok.
- Tessék? – Kiált ki. Óvatosan benyitok, bekukucskálok.
- Bejöhetek? – Kérdezem félénken.
- Persze. – Válaszolja kedvesen, beljebb megyek, magam mögött becsukom az ajtót. - De neked még pihenned kéne, túl gyenge vagy még. – Közelebb sétál, és gyengéden megölel. Pár pillanatig csak nézek, rá majd ki tör belőlem a sírás, szorosan magamhoz szorítom.
- Mi a baj? –Picit eltol magától, hogy a szemeimbe nézhessen. - Mond el hátha segíthetek. –Nem mondok, semmit csak ijedten nézek rá. Az arcomhoz ér és letörli a könnyeimet. - Na?
- Megvert… és megkínzott. – Bököm ki végül. – Ígérd meg… hogy soha… soha nem fogsz bántani. Kérlek, ígérd meg. – A szemeibe nézek. Carlos arca megfeszül, de nem mond semmit. Átölel szorosan.
- Megölöm ezért azt a rohadékot, ne félj, kicsim soha nem bántanálak. – A hátamat simogatja.
- Mi lesz, ha újra megtámad minket… Ha új embereket gyűjt maga köré. – Szipogom halkan. – Meg fog ölni, velem pedig isten tudja mit művel… - Carlos felemeli az államat és megcsókol.
- Kitalálunk valamit ne aggódj. – Vissza sétálunk a másik kabinba. Carlos hozat az egyik szolgáló lánnyal ennivalót. Hamar meg is érkezik, egy tálcán hozza be nekünk. Van rajta mindenféle finomság. Leülök az ágyra, Carlos elénk teszi a tálcát. – Most a legfontosabb hogy mielőbb meggyógyulj. – Az ételt megesszük, Carlos félre teszi a tálcát majd ledől. Mellé fekszem, a hátamat kezdi simogatni. A nyakamba csókol, a keze kicsit lejjebb siklik. Rám pillant, halványan elmosolyodom és megcsókolom. Pár pillanattal később már mind a ketten meztelenek vagyunk, és forrón szeretkezünk…
Másnap reggel álmosan felnézek, Carlos még alszik. Mosolyogva nézem, az arcából félre tűrök egy kósza tincset. Álmosan rám néz, elmosolyodik és megcsókol.
- Jó reggelt kicsim.
- Jó reggel. – Mosolyogva nézek rá, az ajtón kopogtatnak. Betakarom magunkat, ekkor Carlos ki szól. Az egyik embere hogy vissza tértünk a szigetre. Miután távozik, felöltözünk majd kisétálunk.
- Össze kell szedni minden szükséges holmit aztán, keresünk magunknak egy másik rejtek helyet. Pár napot maradunk majd útra kelünk. – A legénység elkezdi bepakolni a megmarad fegyvereket, élelmiszert. Mi vissza sétálunk a kis házhoz, teljesen felforgatták. Egy ládába elkezdünk bepakolni. Mikor nagyjából végzünk, kisétálok a tóhoz és meg mártózom. Jól esik a hideg víz, a sebem lassan eltűnik. Carlos besétál mellém és hátulról átkarol.
- Tudod, hogy a világ legszerencsésebb embere vagy? – Kérdezem tőle.
- Hmmm igen tudom, a világ leg gyönyörűbb nőjét tartom a karjaim között.
|
| Vadmacska | 2013. 06. 21. 12:53:26 | #26265 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Kalózomnak
- Könyörgöm hagyjál…- Megragadja a torkomat.
- Talán meg kéne tanítanom neked hogy mi az a tisztelet. –Elég erősen megszorongatja a torkomat. –Utána már nem lennél ilyen kis harcias. – Elenged, de újabb pofont kapok, az ajkam felreped. Megvillan a kés végig szántja az oldalamat, a fájdalomtól felsikítók.
- Ne…ne bánts…- Újabb vágás. A következő órák összemosódnak a fájdalomtól. Kegyetlenül meg ver, mindenem fáj, egy idő után elvesztem az eszméletemet.
Másnap reggel mikor felébredek nincsen ott, a kezeimet eloldozta valamikor. A takarót magamra húzom és összegömbölyödök. A testem le van zúzódásokkal és vágásokkal. Nyílik az ajtó a férfi lép be dühösen, hozzám vág valami ruhát.
- Öltözzél fel! –Parancsol rám, nem merek ellenkezni így azt teszem amit mond. Miután felöltözök megragadja a karomat, a fedélzetről kiabálás hallatszik. Dühösen felrángat, egy másik hajót pillantok meg. A zászlója ismerős….Carlos.
- Örülsz te kis szajha megölöm azt a nyavalyást és utána téged is megöllek. –A földre lök. –Vigyétek és zárjátok be a kabinomba! –Két erős kar megragad, hiába küzdők leráncigálnak, durván belöknek az ajtót pedig kívülről bezárják. Dörömbölök és kiabálok. Egy ágyúgolyó eltalálhatta a hajót mert, megrázkodot az egész hajó. Aggódva nézek fel, remélem Carlosnak semmi baja. Idegesen nézek körbe mivel nyithatnám ki, az ajtót. Az asztalát felforgatva találok egy kést, azzal megpróbálom kifeszíteni. Lépéseket hallok, majd mintha dulakodnának, az ajtó mögé húzódok. Nyílik az ajtó, várok pár pillanatot, rá támadok, az utolsó pillanatban megállok.
- Carlos….- Nézek rá meg könnyebbülve. Szórósan hozzá bújok.
- Erina nyugodj meg…- Átölel, végigsimít az arcomon. –Mit tett veled az a barom? –Nem mondok semmit csak szorosabban bújok hozzá. Megfogja a kezemet felsietünk, javában folyik a csata, többen holtan fekszenek már. Már éppen átérünk az ő hajójukra amikor a férfi elénk lép, pisztolyt szegez ránk. Elsüti a fegyvert, félre lököm Carlost. Mind a ketten a földön kötünk ki, az oldalamba égő fájdalom nyíllal. Carlos dühösen fel kell és a férfire támad. Lassan össze mosodnak a képek és a hangok, Carlos még mond valamit az emberinek, de már nem értem. Elsötétül minden.
Lassacskán kinyitom a szemem, körbe pillantok. Egy kabinba vagyok, fel akarok ülni de valaki gyengéden vissza nyom.
- Ne ülj fel! Felszakadhat a sebed…- Oldalra fordítom a tekintetem.
- Carlos….mi…mi történt?
|
| Vadmacska | 2013. 04. 11. 20:43:20 | #25574 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Carlos -Loranekonak
Az ölébe vesz és kivisz a ház előtti tóhoz. Óvatosan beletesz a vízbe.
- Sajnálom de csak idáig hozhatlak ki. Nem hagyhatom, hogy elmenekülj. Itt kedve úszkálhatsz és feltöltődhetsz. – Mondja kedvesen, némán figyelem majd kicsit beljebb úszók. Nem mondok semmit, jól esik a víz érzem hogy újra erőre kapok. Elúszok a tó közepéig lemerülök a víz alá, majd vissza a part felé. Teljesen feltöltődtem, érzem hogy sokkal jobban vagyok. mondom kedvesen.
- Köszönöm. –Nem nagyon akarom ki mondani, lehajtom a fejemet és csak halkan motyogom.
- Akkor most már vissza is mehetünk a házba akár. – Befelé indul.
- Úgy-e nem gondolod, hogy sokáig megelégszem a kis tavacskáddal. –Morgom kis csipkelődés képen. Visszafordul és rám mosolyog.
- Nos te meg ugye nem gondolod, hogy csak úgy szabadon engedlek. –vágja rá gúnyosan.
Közelebb jön látom a tekintetén hogy forgat valamit a fejében. Egy mozdulattal kihúz a vízből és a hátára dob mintha valami zsák lennék. Dühösen püfölöm a hátát és hangosan kiabálok.
- Eresz el te barom!! –Kiabálok hangosan.
- Oh. Kiabálj csak itt úgy sem hallja meg senki. – Mikor beérünk lehajít az ágyra, látom hogy végig mér. - Látom még mindig nem fogtad fel, hogy most már az enyém vagy csakis az enyém. - tölt egy pohár wiskyt magának. Csak kiabálok és szitkozódok, de rám se figyel. Oda jön hozzám megsimogatja az arcomat és add egy puszit.
- Nos kedvesem. Vissza jövők, majd ha kissé lenyugodtál és visszanyerted emberi formádat.
–Mondja és elmegy. Kicsit mérgesen nézek utána, lassan visszaalakulok. Felkelek majd eszek pár falatot. Carlosnak is készítek valamit mire vissza jön, mikor végzek kisétálok kicsit sétálgatok a ház körül. Mikor alkonyodik vissza sétálok, Carlos más ott van és az egyik emberével veszekszik. Inkább kint maradok nem akarom zavarni őket. A tengert nézem, folyékony aranynak tűnik a lemenő napban. Aztán mintha pár fekete folt bontakozna ki a horizonton. Hajók….de mit keresnek erre? Azonnal besietek a házba.
- Carlos, hajók közelednek…- Azonnal felpattan és kisiet a ház elé.
- Tom szól a többieknek, társaságot kapunk. Készítsék fel az ágyúkat. –Arca komor, aggódva nézek rá és a közeledő hajókra. – Fegyverkezzenek fel és készítsék fel a hajót ha menekülni kell. –Aztán rám néz. –Te itt maradsz, ha bármi történik a sziget túl oldalán van egy kisebb hajó pár emberel azzal el tudsz menekülni.
- De…Nem hagylak itt….
- Erina most az egyszer hallgass rám. Ha a flotta az neked sem fog kegyelmezni. –Az emberének még mond valamit majd karon ragad és vissza húz a házba. –Maradj itt! –Némán nézek rá de bólintok bele egyezés képen. Gyengéden megfogja a kezeimet majd megcsókol. Nem ellenkezek, viszonzom. Pimaszul elmosolyodik. – No lám mégis csak megszelídültél.
- Nem vicces…Nem akarom hogy a flotta elkapjon…- Mondom halkan és lehajtom a fejem.
- Nem fognak ne aggódj. –A kezembe adja a kését majd kisiet a házból. Egy ideig semmi nem hallatszik, aztán az első ágyúk eldördülnek, kiabálások. Egyre nagyobb lesz a zaj, hirtelen kicsapódik az ajtó és az egyik kalóz lép be rajta. Értetlenül nézek rá, mire feleszmélek, mi történik, megragadja a karomat hátra csavarja és kiráncigál a házból. Dühösen próbálok kiszabadulni, ficánkolok és kiabálok. Szabad kezével hatalmas ütést mér a tarkómra, amitől összeesek.
A fejem sajog, lassan tisztul a látásom. A partra hozott, mindenhol holtestek feküdtek. Carlos életben maradt embereit láncra verték és úgy vezetik fel őket a hajókra fel nézek a zászlóra, nem a flotta hanem kalózok, vagy rabszolga kereskedők. Megpróbálok megmozdulni, de a kezeimet hátra kötözték. Egy magas férfi add parancsokat, majd lassan oda sétál elém. Fekte haja a válláig és, ugyan ilyen fekete szeme gonoszul csillog.
- -Carlosnak jó ízlése van. Nos picinyem mostantól az enyém vagy. – Nem…nem…hol van Carlos mi történt vele.
- -Hol van? Mit műveltél vele? –Kérdezem, dühösen mire csak elmosolyodik.
- -Vízbe fulladt a szőke herceged. Vigyed a kabinomba és zárd be. –A férfi felrángat, a hajóra visz, belök az egyik kabinba majd rám zárja az ajtót. Idegesen nézek körbe hátha ki tudok valahogy jutni. Sehol egy ablak csak az ajtó. Kiabálások szőrödnek le, majd lépések. Az ajtó nyílik és a férfi lép be rajta. Akaratlanul hátrább húzódok. Oda lép, fel ránt és az ágyra lök. Egy kés jelenik meg a kezében, mielőtt bármit tehetnék a torkomnak nyomja majd ketté hasítja az ingemet.
- -Neee hagyjál. –Síkitok, egy vágást ejt az oldalamon mire felszisszenek, dühösen rugdosódni kezdek.
- -Te mocskos kis szajha. –Hatalmas pofont lekever. –Lehet, hogy Carlos engedékenyebb volt veled, de én megöllek ha ellenkezel, vagy esetleg eladlak rabszolgának, akkor még egy kis hasznom is lenne rajtad. – Remegve nézek rá nem merek megszólalni.
|
| Vadmacska | 2013. 01. 24. 10:55:52 | #24926 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Carlosnak
Itt van egy patak amint látod pontosan a házam mellett. Kedvedre úszkálhatsz. Akár még sétálhatsz is a szigeten, persze nem egyedül hanem velem.-teszi hozzá.-És a sziget összes partrészén is mindig őrködik valaki. Többet nem árulok el, ugyanis más módszereink is vannak a szigeten arra, hogy azt senki ne tudja el hagyni.-Elkezd nevetni. Egy gerinctelen alak, gonoszan nézek rá. -Megfelel?-Pimaszul néz rám.
-Az felelne meg ha elengednél, te perverz állat.-vágom rá undorodva. Gyülölöm az első alkalomal megszökök..
-Azt sajnos nem tehetem aranyhalam- mosolyog. -Mint már mondtam neked, most már hozzám tartozol. –Bevisz a házba, meglepp de egész szépen be van rendezve. –Bemutatom neked a mi kis házunkat, ezentúl itt fogunk élni drágaságom.-súgja a fülembe és közben a nyakamon simít végig az ujjával. Dühösen ki akarok szabadulni, elhúzom a nyakamat, sikerül az egyik kezemet kiszabaditanom és egy hatalmas pofont lekeverek neki. Szembe fordulok vele mire Carlos elkap és magához huz.
-Csak nyugalom picinyem- motyogja majd forrón megcsokól. Utálom, próbálom eltolni magamtól de erősen tart. Ahogy lazábbra enged és abba hagyja a csókot, ismét felpofozom, erre csak újra elkap és még jobban megcsókolol. Rendben azt akarja hogy engedelmes legyek akkor az leszek, visszonzom a csókot. Beveszi mert enged a szóritáson, egyre jobban lazít a végén már csak lazán ölel. Erre vártam, kapvakapok az alkalmon és egy kétszer akora pofont adok neki.
-Csak, hogy tudd velem nem lehet játszadozni!!!-ordítok rá dühösen..
-Ugyan már édesem.-közeled felém mire hártálni kezdek. - A szerelmes párok mindig csókolóznak. – Lassan nekimegyek a falnak, ő meg gyorsan elém lép hogy ne tudjak meglogni. A falhoz nyom, picit megrémülök, hisz nem tudok kiszabadulni. Ismét megcsókol és mielőt újra pofon vágnám elenged és hátráb lép jó pár lépést.
-Csak nem ideges vagy kicsikém.-gúnyolódik velem, dühösen leakarom ordítani a fejét de nem hagyja, hanem folytatja. - Ha akarom játszadozom veled, azt csinálok veled amit akarok.-mondja. -Most elmegyek megnézni a csapatomat. Remélem mire vissza jövök megnyugodsz és belátod, hogy jobb ha azt teszed amit én mondok neked, ha jót akarsz magadnak és a többi társadnak.-Kimegy, dühösen nézek utána, kicsit habozok de végülis az ajtóhoz lépek és ki nyitom. Körbe pillantok nincs a közelbe senki, felkapok egy kést majd kiszaladok a házból. Szaladok a part felé amikor Carlos kilép egy fa mögül és elkap.
-Hová? Hová angyalkám? Mondtam nincs menekvés a szigetről, úgyhogy hiába is menekülsz.-Gonoszul nevet.
-Eresz el!!-Ordítom dühösen és kikapom a kezeimet.
-Jó menj. Csak aztán nekiabálj ha a perverz embereim elkapnak és ki tudj mit csinálnak veled.-morogja, erre picit megszeppenek és elindulok vissza a házba. Bemegyek a házba, nem szólok hozzá. – Enyje halacskám most miért vagy mérges?
- Hogy miért vagyok mérges? Még kérdezed? –Fordulok felé dühösen. –Miatad vesztetem el mindenemet, a családomat, a szabadságomat. Elraboltál, tönkre tettél egy szigetet, elkábitotál, megerőszakoltá és mindenek tetejébe úgy bánsz velem mintha valami tárgy lennék. Hát képzeld inkább meghalok de nem leszek egy ilyen szívtelen dög szeretője. –Láttom hogy meglepte a kifakadásom de nem érdekel. Közelebb lép hozzám, mire pofon akarom vágni de elkapja a csuklomat. – Engedj el! – Kiáltok rá dühösen, szabad kezemel a mellkasát püfölöm. A falnak nyom és lefog mire megrémülök kicsit. A szemeibe nézek de nem tudok ki venni semmit.
- Nem én öltem meg a szüleidet, ezt te is tudod. Egyébként is ha nem szőktél volna el a hajórol akkor azok a sziget lakok még ma is élnének. –A hangja gonosz és rideg. – Így a te vagy a hibás...-Dühösen nézek rá és megprobálom elökni magamtől. –Azt ajánlom maradj nyugton különben nagyon megbánod. –Szóritja meg a csuklóimat mire felsziszenek. Egy mozdulatal az ágyra lök, azzonal az ágy végébe huzodok. A sírás kerülget de nem akarok elötte sírni. Pár pillanatig szótlanul áll majd ki megy a házból. Picit megkönyebülök, összegömbölyödök és lassan elalszok.
Másnap este arra ébredek hogy Carlos ébrezget, nem értem miért nem hagy aludni. Elfordulok tőle és továb akarok aludni, fáradt vagyok, kimerültnek érzem magam. Újra ébrezgetni kezd.
- Hagyjál...- Motyogom álmosan.
- Erina...fal fehér vagy...- Hallom a hangját és mintha kicsit agódna.
- Csak álmos vagyok...- Érzem hogy a homlokomra teszi a kezét, majd nehezen fel ültet és a karjaiba vesz. –Carlos hagyjál...-Lehunyom a szemem és vissza akarok aludni amikor megérzem a hideg vízet. Azzonal világosá válik miért voltam ennyire fáradt. Két napja nem voltam vízben. Lassan vissza tér az erőm, felnézek Carlosra, nincs rajta ing csak egy nadrág. Nem tudom eldönteni hogy tényleg agódot-e értem vagy csak nem akarta hogy meghaljon az ő kis aranyhala.
- Tényleg képes lennél meghalni. –Mondja halkan, felnézek rá.
Nem direkt csináltam, még nem történt ilyen nem tudtam hogy ilyen kevés időt birok ki víz nélkül. –Mondom halkan, Carlos kisimit egy tincset az arcomból. –Sajnálom a tegnapit...- Nem mond semmit csak fellemeli az államat és gyengéden megcsókol.
|
| Vadmacska | 2012. 11. 29. 11:28:13 | #24357 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Carlosnak
- Nem vagyok én senkié sem. – motyogom komoran. Nevetek.
- Dehogy nem. Testestől lelkestől. –mondja, mire dühösen nézek rá. –Ugyan már. Édesem. Ne nézz így. Hát nem örülsz?- Gúnyolódik. .
- Menj a francba!!!- Kiáltok rá, megölöm, egyszer meg fogom ölni.
- Hé hé…aranyom. Nem illik így beszélni a szerelmeddel. - Pimaszul elmosolyodik. Nem felelek csak gyilkos tekintettel nézek rá. Az asztalhoz lép egy kupába vizet tölt és felém nyújtja. Komoran nézek rá.
- Csak nem képzeled, hogy bármit is elfogadok tőled. – Mordulok fel. Nem hiszem el hogy a tegnapiak után még azt hiszi hogy bízok benne.
- Oké. Rendben. Tessék. – Nyújtja át a poharat és a kancsó vizet. –Csak, hogy meggyőződj, hogy nem tettem bele semmit. – Elveszem és töltök magamnak.
- És most mi a szándékod velem meg a többiekkel?- kérdezem érdeklődően.
- Egyelőre mind itt maradtok. – Nem fogok itt maradni. - Oh. Nem egyelőre hanem örökre. Főleg te. - fordul felém. Dühösen nézek rá, nem vagyok a tárgya. - Te örökre az enyém maradsz. – Pimaszul mosolyog. –Ideje volna már bele nyugodnod ebbe. – Mondja majd vissza ül az asztalához. Nem felelek elsőnek a takarót még mindig magam elé tartom.
- Látom nem érted, ahhoz hogy életben maradja vízre van szükségem. Ha nem megyek vízbe meghalok. Gondolom nem akarod hogy a kis arany halacskád meghaljon. –Nézek rá.
- Hmmm…megoldható ahová megyünk ott van elég víz. –Feleli pimaszul majd fel áll és az ajtóhoz lép. –Hozok neked valamit enni, ha fel akarsz öltözni abban a szerénybe keresgélj. –Azzal ki is megy. A saját ruháimat keresem de nem találom őket, képes volt kidobni őket. A szekrényhez lépek és szerencsére találok magamnak ruhákat. Igaz kicsit nagyok de nem érdekel. Fel öltözök majd vissza bújok az ágyba. Akaratlanul is az éjszaka történteken jár az agyam. Kiabálás hallatszik le és léptek zaja. Carlos lép be az ajtón egy tálcát tart a kezébe majd lerakja elém.
- Ha ettél akkor felviszlek mivel lassan ki kötünk. Itt nem tudsz megszökni…..
- Miért melyik városban vagyunk? –Nézek rá közben neki álltam enni.
- Kicsikém nem város….Ez egy elhagyatott sziget itt szoktuk meghúzni magunkat. És egyébként is most a fiúknak is kell egy kis szórakozás. – Nem mondok semmit a hajó közben kiköt. Carlos megvárja amíg az emberei a többi lányt leviszik a hajóról, akkor megragadja a karomat és engem is lerángat. Egy zárt öbölben vagyunk. Minden oldalról védve van, ilyen szempontból jó választás. Carlos nem arra visz amerre a többiek mennek, egy kis úton visz el.
- Hová viszel? – Kérdezem meg végül
- A házamba. – Feleli és nem mond többet. Egy kis vízeséshez érünk ami mellet egy fából épült ház van. Akaratlanul is elmosolyodom a víz láttán. Meg áll majd komoran néz rám. –Nem tudom bízhatok-e benned.
|
| Vadmacska | 2012. 09. 17. 20:48:01 | #23457 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Carlosnak
Az össze férfi fel fegyverkezik és lesietünk a partra. Tudom hogy kevesebb az esélyünk de akkor sem szabad hogy tönkre tegye ezeket az embereket. Hosszas verekedésbe kezdünk a kalózokkal . Sok sziget lakót megölnek. Az egyik kalózzal verekedni kezdek, kicsit dulakodunk de a földre kerülök ő pedig egy puskát szegez rám.
- Hagyd ő az én foglyom. –Hallom meg Carlos hangját, rá pillantok kajánul mosolyog felém. Felránt a földről majd az egyik karomat hátracsavarva maga előtt tolva a falu felé indultunk. A szeme sarkából láttam hogy az életben maradtakat meg kötözik. Amikor a faluba érünk Carlos elkiáltja magát.
- Mindenki jöjjön elő a kunyhókból!!!.- nem mozdul senki. - Gyertek elő vagy megöljük a férfiakat. - erre elővánszorognak. Nők és gyerekek.
- Kötözzétek meg őket. –Mi ezt nem teheti őket nem bánthatja .- Ti meg rakjátok a foglyokat egy helyre és kötözzétek össze őket. A nőket és a gyerekeket ebbe a sarokba.
- Te rohadék! – Kiáltok rá dühösen. - Enged el őket! –Miután mindenkit megötöztek durván közéjük lök. Megölöm ezért, ha addig élek is de megölöm.
- Ti 6-an járjátok körbe a házakat. Minden ami értékes hozzatok el. –Adja ki az utasításokat. - Ti pedig itt maradtok velem és vigyáztok a foglyokra ha valamelyik megszökik levágom valamelyiketeknek az ujját. –A nők felé lépked egy fiatalabb leányt szemel ki magának.
- Hm. Gyönyörűség. – Int az embereinek mire a lányt elviszik. Nem bírom tovább nézni.
- Hagyd békén. –Ugrok neki dühösen.
- Nyugalom picinyem. – Elkapja a derekamat és szorosan magához húz. - Rád is szükségem van. –Erőszakosan megcsókol, megpróbálok ellenkezni de nem tudok. Majd egy másik embere vesz át aki minden ellenkezésem ellenére össze köti a kezeim és lábaimat. Carlos ismét a nők felé lép, kiválaszt még öt lányt akiket az emberei ugyan úgy elvisznek és megkötöznek mint engem. Legnagyobb döbbenetemre a gyerekek felé indul. Ennyire szívtelen dög. Egy kisfiút ránt el az anyjától, a kicsi sírni kezd.
- Maradj nyugton – Carlos ráförmed az anyára. - Kell néhány után pótlás a fedélzetre. –mondja gúnyosan.
- Hogy dögölnél meg te idióta! Ha kiszabadulok esküszöm megöllek-ordítok rá dühösen. Nem hiszem el hogy ilyen gerinctelen dög.
- Kössétek már be a száját. - ordít az embereire. - És a többinek is. –Engedelmeskednek neki és bekötik a számat. A kezében levő gyereket egyik kalózának adja. Majd egy csecsemőt néz ki magának. Dühösen nézem ahogy elakarja venni az anyjától.
- Add ide. - Az anyja sírni kezd. És erőszakosan, ordítozni. Az emberei lefogják a nőt aki kapálózik. Egy másik kalóz meg kiveszi kezéből a csecsemőt.
- Nyugi. – mondja neki. - Látom tetszik a nő?- bólint. - Na jó hozd magaddal. - fogja és oda vezeti a babájához. Kicsit megnyugodva öleli át a kicsit. Egy másik nő nem járt ilyen jól tőle csak a babáját veszi el. Még kiválaszt három 5 éves forma kisfiút, 2 kétévest, és egy 10 évest. Aztán 3 csecsemő kislányt is. Éppen végez a többi kalóz is a házkutatással, megrakott zsákokkal tértek vissza. Felkapnak minket és a hajóra visznek minket. Látom még hogy ledob egy kés a sziget lakok elé.
- Ha valamelyiktők eléri akkor kiszabadultok.
Elindulunk a hajó felé. Felérünk a fedélzetre. Felhúzzák a horgonyt és már indulunk is.
- Na most már nincs hová menekülnötök. – mondja a túszoknak akik remegve néznek rá. – Hozzátok. –Egy nagyobb kabin felé terelik őket.
- Tegyétek le az ágyra a babákat. - mondja a kalózoknak. Beteszik. Belöki a nőt a babájával.
- Neked az a feladatod hogy vigyázz a gyerekekre. Szoptasd meg minden más. –bezárja az ajtót. - Ti álljatok őrt mindig. – utasít pár kalózt.
- Ti megtanítjátok a fiukat mindenre- parancsol néhány kalózára és szétosztja közöttük a gyerekeket. A konyha felé veszi az irányt a nőkkel és kislányokkal.
- Ti meg itt lesztek. – fordul felénk. A kalózok belökik őket. Engem is be akarnának lökni de Carlos ki ragad.
- Nem. Ő az enyém. – Megfogja a karomat és el húz egészen a kabinjáig majd durván az ágyra lök. Kezeimet oda köti az ágy karfájára, a lábaimat meg az alsó karfára. Majd fölé hajolok. Át teszem lábamat a lábain. Leszedi a számról a kötést.
- Csak nem gondoltad olyan könnyen megszabadulsz előlem. - nevet.
- Te aljas féreg. – síkitok fel dühösen.
- Oh látom a kisasszony még mindig nem érti a dolgokat. -
- Ne… Nem hagyja hogy végig mondja vissza rakja a kötést a számra.
- Na itt hagylak amíg lenyugszol. - mondja és kimegy a kabinból. Dühösen rángatom a kezeim, lábaim de most szorosabban kötött ki. Sírva fakadok a tehetetlenségtől és a dühtől.
Elaludtam. A karjaim zsibbadnak, azt érzem hogy valaki végig simmit a derekamon. Felnézek Carlos az. Egyből elönt a düh, csak gúnyosan mosolyog.
- Egyezünk ki valamiben picinyem ha ellenkezel és makacskodsz továbbra is akkor a kölyköket egyesével fogom a szemed láttára felakasztani. –Rémülten pillantok rá, a látottak után képes rá. Bólintok bele egyezés képem mire kiveszi a számból a kötést.
- Megteszek bármit de őket hagy békén kérlek! –Nézek rá, nem a kicsiket nem akarom hogy bántsa.
- Rendben van nem fogom őket bántani ha jó kislány leszel…- Bólintok mire elmosolyodik.
- Eloldozol? –Kérdezem halkan. –Kérlek nem érzem mér a csuklómat. – Látom rajta hogy habozik majd eloldozza elsőnek a lábaimat majd a kezeimet. Fel ülök és az ágy végébe húzódok és a csuklómat dörzsölgetem. Carlos fel kel az asztalához lép egy kehelybe tölt valamit. Nem nagyon érdekel, hogy mit csinál, aztán vissza jön hozzám a kehellyel és felém nyújtja.
- Mi ez? –Kérdezem komoran.
- Egyszerű bor….- Vonakodva de elveszem és belekortyolok. Iszok pár kortyot amikor kezdem érezni hogy valami nem stimmel. Szédülni kezdek, Carlos elveszi a kelyhet és lerakja majd a csípőmnél fogva ledönt az ágyra. Nem jó ez, nem tudok ellenkezni, az agyam teljesen eltompul, a testem nem mozdul.
- Mit…raktál bele….? –Préselem ki magamból.
- Az most mindegy….- Búgja miközben megszabadít a ruháimtól, nem tudok ellenkezni a testem nem engedelmeskedik. Érzem ahogy végig csókol, simmit ahogy kényeztet. Nem….ezt nem teheti velem…de mégis élvezem amit csinál. Nem tudom hogy a szertől-e vagy tudat alatt vágytam rá. Fel sóhajtok ahogy a melleimet csókolja majd egyre lejjebb halad. Bele borzongok az érintésébe, nem…nem jó ez így. Carlos egy mozdulattal belém hatol, a feltörő sikolyomat belém fojtja egy csókkal. Össze mosódik minden a vágy, az érzések és a képek.
Másnap reggel ébredek fel, még kóvályog a fejem kicsit. Magam elé fogom a takarót és fel ülök.
- Nocsak szépségem felébredtél. –Kel fel Carlos az asztala mögül. –Igazi kis vadmacska voltál az éjjel.
- Mit raktál bele a borba. –Érzem hogy elvörösödök, egyszerűen nem tudok dühös lenni inkább szégyellem magam.
- Egy kis varázs szert. –Vigyorog elégedetten, és oda sétál elém. Elhúzódok tőle mire csak elneveti magát. - Most már az enyém vagy akár tetszik akár nem.
|
| Vadmacska | 2012. 08. 07. 22:30:01 | #22734 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Carlosnak
- Tudtam. –Tudta mégis honnan tudta. Nem ez nem lehet, senki nem tud rólunk. –Á szóval a te szüleidet ölte meg apám.
- Hogy mi csoda? –Döbbenten nézek rá, nem hiszel el amit mond. Az apja ölte meg a szüleimet.
- Igen. Annak idején apám egyik halászhajójával kifogott két sellőt. Egy nőt és egy férfit. A nő nyakában volt ez a nyakék. Azt letépte utána meg kegyetlenül megölte mindkettőjüket. –gúnyosan mosolyog, egy szívtelen szörnyeteg. Lehajtom a fejem könnycseppek folynak végig az arcomon, majd a nyaklánc után kapok de Carlos csak hátrább lép.
- Add vissza az az enyém. – kiáltom dühösen, válasz képen csak gúnyosan néz rám.
- Hoho kislány. Ez most már az enyém. Apám rám hagyta. Így az enyém. – Idegesen kapkodok a nyaklánc után de nem érem el. Nem alakultam még vissza így hátrányban vagyok és nem is tudom magam megvédeni vele szemben. Ki is használja a szemét és az ágyhoz kötöz, dühösen kiabálok és ficánkolok.
- Hallgass már. Felriasztod a hajó összes emberét. –Beköti a számat, dühösen nézek rá. –Nyughass már. Csak, hogy tud ha már az utamba keveredtél nem engedlek el olyan könnyen. Még van egy kis dolgom kicsikém azután majd foglalkozom veled is. - Nevetve néz rám majd ki sétál, hallom hogy bezárja az ajtót. Rángatom a kezeimet hátha ki tudom szabadítani, kész szerencse hogy vékony a csuklom. Sokáig tart de sikerül kiszabadítanom az egyik csuklómat, a kötél csúnyán lenyúzta a bőrömet de nem foglalkozok vele. Sietve ki oldozom a másik kezemet is, szerencsére időközben visszaalakulok. Az ajtóhoz rohanok és rángatni kezdem, elégé nyikorog de meg sem mozdul. Sietős lépések szűrödnek be majd a kilincs zörgése, annyi időm marad csak hogy felkapja egy gyertya tartott. Ahogy Carlos belép hátulról fejbe vágom, azonnal elveszti az eszméletét és össze esik. Pár pillanatig állok fellette, majd lehajolok hozzá és elveszem tőle a medált és a kését is. Kiosonok a kabinból, lépteket hallok, behúzódok az egyik árnyékosabb sarokba.
- Szóljatok a kapitánynak egy sziget van a látóhatáron….- Egy sziget….Szólnak Carlosnak. Csak pár percem van addig amíg észre veszik hogy a hőn szeretett kapitányukat leütöttem. Ahogy elmegy a matróz kirohanok a fedélzetre többen észre vesznek és el akarnának kapni. Egy ugrással a korlátnál vagyok, majd a vízbe vettem magam. Biztosra veszem hogy utánam fog jönni, de a szigeten nehezebben fog megtalálni és ha úgy adódna könnyebben el tudok menekülni.
Jócskán be esteledik mire partot érek, ki kúszok a partra hogy meg tudja száradni. Hamar vissza alakulok, ahogy a távolba pillantok látom a hajó fényeit, talán még az éjjel ki kötnek. Siető léptekkel indulok el, a sziget belsejébe. Ahogy egyre beljebb érek lépéseket halok, rémülten fordulok meg, fáklyák fénye közeledik. Carlos…nem érhetett ide ilyen hamar. Teszek pár lépést hátra de a következő pillanatban a lábam beakad egy kiálló gyökérbe és hátra esek. A fejem lüktet, ennyire bevertem volna? Lehunyom a szemem hallom hogy a lépések egyre közelebb érnek. Nem érdekel nincs erőm tovább menekülni, ha akar öljön meg.
Arra ébredek hogy a nap az arcomat süti. Lassan nyitom ki a szemem, hol vagyok egy nem Carlos hajója. Hirtelen ülök fel de meg is bánom mert a fejem újra lüktetni kezd. Lepetten nézek körbe, kis nád fedeles kunyhó, az ágy melletti falon polcok vannak melyeken fa tálkák sorakoznak. A szemközti falnál kis asztal, rajta kisebb nagyobb edényekkel. egy oltár szerűség helyezkedik el. egy hatalmas fatál található előtte ahol friss termések vannak. A szoborra pillantok ami felette helyezkedik el.
- Szóval felébredtél…. –Egy sötét bőrű nő lép be, mosolyogva néz rám. –Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar fel kelsz….
- Ho…hol vagyok? – Kérdezem halkan.
- Niierne a sziget neve és én Kalin vagyok. Régen volt már hogy népedből bárki is erre járt.
- A népem….A népemből? –A nő csak sejtelmesen mosolyog. –Mire gondolsz?
- Gyere velem meg mutatom…- Fel kelek és Kalint követve kilépek a kis házból, a nap azonnal elvakít. Egy kicsi falu terül el a szemem ellőt, Kalin egy kis ösvényen indul el egy magasabban lévő kis házacska felé. Utána sietek, nem mond semmit addig amíg oda nem érünk.
- Az arcodból ítélve nem tudod mi ez a hely. –Megrázom a fejem miszerint nem. –A népem évszázadok óta él ezen a szigeten, de fehér emberek közeledtek a szigetünk felé. Aznap ismertük meg a tenger gyermekeit, előjöttek a mélyből, hatalmas hullámokat korbácsoltak és a hajók el süllyedtek.
- A tenger gyermekei…..- Hebegem döbbenten. A régi mesékben a sellőket hívták így.
- Vagy sellők ahogy tetszik. Jaj kicsim tudjuk hogy az vagy nem kell ennyire megrémülnöd. Nálunk biztonságban vagy. – Kézen fog és belépünk a kis épületbe. Kellemes édeskék illat járja át a helyet, egy kő asztal áll közében rajta egy nagyobb szoborral. – A néped megtanította nekünk a gyógyítást és a látást. Sajnos ezek az ajándékok ma már kevés embernek adattak meg. Egy idő után a fehér emberek vissza tértek a sellőket elfogtál, legalábbis a legtöbbjüket. Egészen tegnap estig azt hittem hogy már nem él a népedből senki.
- De….- nem tudok mind mondani a szobrot nézem ami egy sellőt ábrázol aki egy gyermeket tart a kezében. – A szüleim meg haltak mikor kicsi voltam, soha nem meséltek erről… - Mondom halkan, letörlök pár könnyet az arcomról –Köszönöm hogy el mondtad…
- Ez csak természetes. –Mosolyog Kalin, már válaszolnák amikor kiabálás szűrődik be. Mind a ketten ki sikerünk, messziről ki szúrom Carlost. Nem hagyom hogy tönkre tegye ezt a falut.
|
| Vadmacska | 2012. 06. 15. 22:24:57 | #21535 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Carlosnak
- Mért, mivel mással? Nem vízzel szoktak lemosni egy sebet?
- De igen azzal szokták. - ért vele egyet. - Csak nem nekem..-Mondom halkan, nem jöhet rá hogy mi vagyok. - Ne érj hozzám azzal .- Kiáltom mikor a vizes ronggyal felém közeledik. –Kérlek. – Teszem hozzá halkan.
- Hát jó. Keresek mást. De az kissé csípni fog. –Lép oda a szekrényhez.
- Tőled már sok fájdalmat eltűrtem. Ezt is kibírom. - gúnyolódok. Szép lassan, óvatosan elkezdi törölgetni. Behunyom a szemem elégé csíp de nem akarom hogy lássa, majd mikor kicsit jobban oda nyomja felszisszenek.
- Azért annyira nem fájhat. –gúnyosan rá nevetek. - Mi a neved?
- Erina. –mondom egy hangúan. - Te meg Carlos Moron vagy, nem kell bemutatkoznod. Hát Carlos azt ajánlom készülj a börtönre mert elkapnak. –pimaszkodok kicsit mire jobban belenyomja a rongyot a sebembe. Felszisszenek és már vágnák vissza amikor kopognak.
- Tessék. – Szól ki, vissza gombolom az ingemet még időben mert az egyik embere nyit be.
- Kapitány úr, a kormányos kérdi merre vegyük az irányt. Már a nyílt tengeren vagyunk. –miután befejezte engem bámul.
- Köszönöm a jelentést mindjárt felmegyek. – Kimegy a férfi Carlos elrakja a kötszert és indulna kifelé mire fel pattanok és mennék utána. .
- Te itt maradsz! Úgy sincs hova menj a nyílt tengeren vagyunk. Ja és ennek a kabinnak még ablaka sincs. – Kilép az ajtón és még mielőtt bármit tehetnék is bezárja. Dühösen kiabálok és dörömbölni kezdek, olyan jó 10 perc múlva feladom. Oda lépek az író asztalhoz hátha találok valamit amivel ki tudom nyitni. A papírok alatt találok egy kis tőrt, azonnal zsebre is vágom, majd egy kis dobozkán akad meg a szemem. Kinyitom, egy medál….édesanyám medálja. Leroskadok a székbe, nem tudom fel fogni hogyan került hozzá. A szüleim eltűntek mikor ránk támadtak a halászok, régen történt Carlos akkor nem is élt még. De hogy került hozzá? Kiveszem a nyakláncot és a nyakamba akasztom. Elolvasok még pár levelet majd vissza ballagok az ágyhoz és ledőlök és lassan elnyom az álom.
Ajtó csapódásra ébredek, majd lépések. Biztos Carlos az, nem kellek fel vissza akarok aludni amikor megragadja a karomat és fel ránt.
- Te nyavalyás kis zsebes…- Elsőnek nem igazán értem miről beszél majd le esik hogy a medálra céloz. Egy pillanat alatt elönt a düh. Kitépem magam a karjai közül és ellököm.
- Nem én vagyok a tolvaj hanem ti emberek! Ez a medál az édesanyámé volt, hogy került hozzád? –Látom hogy elsőnek elkomorodik majd csodálkozva néz rám. Felkapja a vizes kancsót és még mielőtt bármit is tehetnék leönt vízzel. Nem kel sok idő pár pillanat múlva már át is alakulok, értetlenül nézek rá. Hogy jött rá?
- Honnan jöttél rá? –A takarót magam elé kapom de így is eleget lát belőlem.
|
| Vadmacska | 2012. 05. 28. 21:17:38 | #21207 |
Karakter: Erina
Megjegyzés: Carlosnak
Nem tudom meddig voltam eszméletlen, arra eszmélek hogy valaki a fejemnél matat valamit. Ahogy megpillantom a férfit rögtön ellököm a kezét.
- Mit keresek én itt? Mit akarsz tőlem?- Ijedten nézek rá és elkezdem ütni.
- Hé nyugodj már meg. Én csak segít. Bekötöm ezt a szép kis… nagy sebedet és mehetsz is.
- Amit miattad szereztem. – vágom rá dühösen.
- Dehogy miattam. De unom most elmagyarázni. De nem téged láttalak tegnap úszkálni???- Rémülten pillantok rá, nem lehet mégis felismert, rögtön fel pattanok.
- Nem. –Vágom rá majd kiszaladok a szobából ki a fogadóból. Egészen hazáig rohanok, egy pici emeleti lakásom van. Ahogy fel érek bezárkózom és a hálómba megyek. Kész szerencse hogy nem vízzel tisztította ki a sebet, ha átalakulok előtte már nem élnék.
~*~
Egészen estig nem mozdulok ki otthonról, amikor besötétedik kilépek az utcára és elindulok a kikötőig. Nagy hangzavar és sok ember van, kérdőn elindulok arra megnézni mi történik. Ahogy közelebb érek látom hogy egy új hajó kötött ki a nap folyamán. A királyi flotta, de mit kereshet itt? A katonák ellepik a kikötött és a kapitány egy emelvényen állva beszél a tömeghez.
- …….hírhedt kalóz aki értesüléseink szerint itt tartózkodik a városban. Carlos Moron a király 3000 aranyat tűzött ki a fejére….- Egy tekercset lobogtat amin a király pecsétje van. Mosolyogva neki támaszkodok a falnak.
- 3000 arany nem is olyan sok…..Ennél többet érek azért….-A hang felé fordulok. Úgy szóval ő az, az a férfi aki a sebemet bekötözte.
- Ennyiért már én is fel adlak annak ellenére hogy bekötötted a sebem. –Pimaszul nézek rá, de ő csak elkomorodik és oda lép elém.
- Addig élsz kislány! –Sziszegi, már nyitom a szám hogy vissza vágjak amikor a katonák elindulnak felénk. Odébb akarok menni nehogy a cinkosának higgyenek amikor elkapja a karomat, durván hátra csavarja.
- Hééé….Eresz el! –Válasz képen csak egy kést nyom a torkomnak, a katonák egészen közel érnek hozzánk.
- Elvágom a torkát! – Nem állnak meg, a késel belevág a bőrömbe, a torkomtól egészen a mellemig. A fájdalomtól megrándulok és felsikítok mire csak mélyebben vág belém. Végre a katonák is megállnak, a kapitány lelőre lép.
- Eresze el a lányt! Túlerőben vagyunk semmi esélye Carlos!
- Igazán?! Az embereim csak a jelre várnak hogy ágyúval szét bombázzák ezt a porfészket! Ha nem ad szabad utat megadom a jelet és itt mindenki meg fog halni! –Remélem hogy csak blöfföl, nem lövetheti szét az egész kikötött. Látom hogy a kapitány is azon tűnődik most mit tegyen, végül int mire az emberei elállnak az útból. Carlos kapva az alkalmon a hajójuk felé indul, se perc alatt fel rángat, kiadja az embereinek a parancsot hogy azonnal induljanak. Még mindig fogja a karomat, majd lerángat a kabinok felé.
- Idióta, engem miért kellet bele rángatnod, kis híján megölsz és még el is rabolsz! Azt hiszed nem fog utánad jönni a flotta, ha nem a kikötőben akkor majd a tengeren lőnek agyon! –Kiabálok kikelve magamból, nem mond semmit csak belök az egyik kabinba. Az asztalon térképek hevernek szanaszét, az egyik falon jegyzetek a másikon néhány kard díszeleg. Szóval az ő kabinja.
- Híd el semmi kedvem nem volt egy potya utast össze szedni de így alakult akár tetszik akár nem. Azt ajánlom maradj nyugton és akkor nem foglak kidobni a cápáknak. Na de most ülj le had kössem be a sebed. –Mérgesen leülök az ágya szélére, kigombolom az ingem de csak annyira hogy a sebet le kezelje. Carlos egy szekrényben kotorászik majd elém lép.
- Szóval nem akarsz levetkőzni, jól van de így nehezebben tudom ki tisztítani a sebet….
- Amit miattad szereztem! – Morgom mérgesen. –Egy perverz alak vagy! Öhm...ugye nem vízzel akarod kitisztítani? -nézek rá picit rémülten.
|
|
