A helyszín .. Hát elég szokatlan. Néha a hideg ráz tõle és szinte elkap a pánik. Túl sok rémmesét hallottam kicsinek a szüleimtõl, ez lehet az ok. A szerepem sem a megszokott. Ayaka ... Hát igyekszek vele azonosulni. De az, hogy démonokkal szövetkezek ... Pont azokkal, akiktõl úgy rettegek, az furcsa.
Rengetegszer átrágom magam a szövegeimen, szorgosan tanulom a mondatokat és nem nyugszok míg tökéletesen nem tudom az elsõ jelenetet amit majd fel fogunk venni.
Aztán végre ennek is eljön az ideje és irány a sminkes. A hölgy kedvesen fogad, amitõl én sem félek annyira ettõl az egésztõl. Leülök a székbe és a lány szorgos munkába kezd. Ez mindig nagyon jó szokott lenni, mikor a karakterré válok és ezúttal Ayaka-vá.
Már a vége felé tartunk mikor kopognak és az egyik lány siet is ajtót nyitni. Nem is nagyon figyelek, csak akkor mikor a férfi hozzám lép.
- Oh, a kisasszony minden bizonnyal Mis Mayako. - sármos mosoly, kitûnõ megjelenés. Láttam már néhány filmben, így kiléte nem ismeretlen a számomra.
- Ön pedig Mr. Blanc, ha nem tévedek. - felállok és mosolyogva kezet nyújtok felé. Igazán szerencsés vagyok, hogy találkozhatok vele. Kiváló színész. Kezet csókol, mire talán kissé el is pirulok.
- Talált, süllyedt. Engedje meg hogy kifejezzem örömömet, amiért egy ilyen gyönyörû és tehetséges hölggyel dolgozhatok együtt. - na hát ha eddig nem voltam elpirulva ezek után a bókok után most már biztos el vagyok. Ez a férfi tudja mit kell mondani egy nõnek, hogy zavarba hozza. Lágy hangja van, igazán kellemes, jó hallgatni.
- Ugyan... a végén még zavarba hoz. - bájos mosoly fut végig az arcomon. Rég hoztak már zavarba és neki elég jól sikerült. Felkuncog.
- Nem állt szándékomban, de hadd jegyezzem meg, hogy kegyed még véres és szakadt ruhában is lélegzetelállítóan gyönyörû. - folytatja tovább, de látom a sminkes lányoknak már elegük van. Hát igen, folytatnák a munkát. Le is tessékelik a helyére. Még néhány apróbb igazítás és kész is vagyok. Rögtön megyek is öltözni.
Hát már a külsõm is elég brutális, de a ruhám ... Az mindenen túltesz. Kezdek kicsit magamtól is megijedni. Maga a forgatás helyszíne, ez az egész túl sok rossz emléket hoz a felszínre. Kezdek benne kételkedni valóban jó ötlet volt elvállalni a szerepet.
Az öltözés után rögtön ki is megyek, a rendezõ már jelen van.
Furcsa egy pasas és ijesztõ. Néha frászt is kapok tõle.
- Mia, kész vagy?- karcos hangja csak tovább fokozza félelmemet. Szemében látom, teljesen el van ragadtatva az eredménytõl. Remek, ha neki tetszik. Végül is ezt álmodta meg a filmbe és valljuk be tényleg jól sikerült.
- Igen, rendben vagyok. - bólintok. Látszik az elégedettség a rendezõn. Ezek szerint eddig minden a legjobb.
- Akkor irány a díszlet, és nézzük, hogyan tudsz összeroppant embert alakítani, és hogyan jön a megmentõ, aki nem fog megmenteni, mert elfordul és otthagy magadra... - ezzel indulunk is.

A helyszín hihetetlenül jól sikerült, mintha tényleg démon támadás eredménye lenne. Egy pillanatra a hideg is kiráz, de mély levegõt veszek és igyekszem mosoly mögé rejteni félelmemet. Szakértõnk ridegen, tényszerûen magyaráz. Nikolai elég mogorva embernek tûnik.
A magyarázat után el is kezdjük a forgatást. sokszor felvesszük, ha valami nem jó javítunk rajta és addig megy amíg a lehetõ legjobbra nem sikerül. Aztán végzünk és mindenki vissza indul.
Még nem beszéltem mindenkivel, de majd annak is eljön az ideje. Most irány levakarni magamról a sminket és visszaváltani Mia-ra.
A lakókocsiban elégedetten dõlök el az ágyamra. Végre se brutális smink, se durva ruha. Csak a megszokott külsõ. viszont meglepõ mennyire tetszik. Már nem félek annyira.

A vacsora a nagy sátorban zajlik este, mint egy n agy család és ez javít a hangulatomon is. Kezdem feledni mennyire rémes helyen vagyok.
A helyszín hátborzongató, ami lejött eddig a forgatókönyvbõl az is és nem akarok a gyerekkori "mesékre" emlékezni. Ez a jó hangulat segít is. Van itt egy-két ember akivel majd beszélnem kell, de nem ma.
Vacsora után visszaindulok a lakókocsimhoz. A sötét félelemmel tölt meg, így elég gyors léptekkel igyekszek vissza érni.
Mikor beérek bezárom az ajtót és egy gyors átöltözés után vágódok be az ágyba és húzom majdnem a fejemre a takarót.
Nincs itt semmi, nincs itt semmi  ... nincs ... - egy ág zörren meg valahol a szívem meg majd kiesik a helyérõl. Az ablakon árnyak játszadoznak, melyek az én szememben szörnyek alakját öltik fel. De ez nem az, csak ágak ... Igyekszem nyugtatni magam, de rettegésem nem
hagy alább.
ténylegesem a fejemre húzom a takarót és igyekszek elaludni. Szép dolgokra gondolok, míg el nem alszok.

Másnap reggel megint jelenet, megint egy másik megjelenés. David ... Meg kell keresnem a David-et játszó színészt. Botorkálok össze vissza még csak melegítõben és nem a ruhámban. A forgatásig van még pár óra, de szeretnék össze olvasni vele. Végül kint meglelem.
- Benedict Seavers, igaz? - mosolygok kedvesen. Helyes az már biztos, nem is csodálom, hogy mindig olyan szerepeket kap amilyet.
- Igen. - fogunk kezet. - A kisasszony pedig Mayako Mia. - erre bólintok.
- Remélem nem zavarom. Csak Archie szólt, ma David és Ayaka közös jelenete jön. Gondoltam össze olvashatnánk a szöveget felvétel elõtt. - mondom édesen. - Már nagyon várom a felvételt, igazán megtisztelõ, hogy magával játszhatok. - és kicsit bele is pirulok. - A jelenetek pedig izgalmasnak ígérkeznek.

Délután két óra van, és én fent vagyok. Ez ritka pillant, mivel én napközben alszom többnyire és csak öt körül szoktam kelni, de most a forgatás miatt kénytelen voltam ébredni. Még mindig kicsit fura, hogy tényleg itt vagyok. Én egy filmforgatáson, ha ezt pár hónappal ezelõtt kaptam volna meg ezt a felkérést, elküldtem volna az illetõt, de most úgyis kényszer pihenõn vagyok az átkozott démon miatt és harcolni nem tudnák. Visszagondolva az összes harcomra, egyik se gyengített le ennyire, igaz most szállt meg elõször egy démon. Nem is a testem viselte meg a legjobban, hanem a lelkemet még pedig Michael miatt. Nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe és ne álmodjak róla, de az eset óta ismét sûrûbben vannak rémálmaim a halála napjáról. A nap mely mindent megváltoztatott.

Lassan kimászok az átmeneti lakóhelyemrõl és elmegyek a forgatási helyszínre.

- Ez most komoly? – bukik ki belõlem. Ez valami vicc.
- Mi a baj? – kérdezi az egyik illetékes.
- Minden. – dörzsölöm meg a homlokom, majd magyarázni kezdek. Rég beszéltem ennyit egyszerre, de most muszáj, hiszen ezért jöttem, hogy segítsek. Lassan, de minden kialakul.  A helyszín, a színészek szinte tökéletes mása mindennek, amiben élek.

Félrehúzódok, amikor mindent elmondtam és csak távolról figyelem a nyüzsgést. Nem ismerek senkit és nem is akarok. Nem barátkozni jöttem és ezen nem fogok változtatni.

Leülök az egyik székre és körbe nézzek. Most tûnik fel, hogy a rendezõ Archie nincs itt. Ez elég érdekes, hogy pont õ hiányzik, de õ tudja. Lehunyom a szemem és pihennék egyet, de akkor megérzem, hogy rezgek. Keresni kezdem ezt az átkozott kütyüt, majd amikor megvan, felveszem.

- Igen, tessék.
- Archie vagyok, téged kereslek. Megvannak az új vázlatok, gondoltam megmutatom, mielõtt vinném megvalósíttatni õket. Merre vagy?
- A díszletek között. A kezdõ jelenet helyszínét nézem, mennyire hasonlít egy valós démontámadásra a színhely.
- Mikor is... kezdõdik ott a felvétel? – vicces, hogy pont õ nincs tisztában a dolgokkal, kissé szétszórt.
- Délután négykor. Csodálkoztam is, hogy még nem vagy itt.
- Rohanok.

Nyomja ki a telefont az emlegetet szamár. Furcsa egy fazon, bár én meg se szólalhatok. Pár perc múlva meg is jelenik kissé lihegve. Nem egy sportember, annyi szent.

- Igen, gondoltam besegítek. – csatlakozok be a beszélgetésbe.
- Örülök neki. A szoba hogy fest?
- Tökéletesen, most már.
- Akkor kezdhetjük a felvételt?

Csak bólintok. Mindent leellenõrizz, majd elkezdõdik a felvétel. Tényleg nagyon élethûek lettek micsoda profi munka, csak nehogy ismét rám jöjjön az 5 perc és rátámadják valamelyikre, hiszen volt már rá példa és most is meg van az esélye. Kicsit figyelem õket és bele – bele szólok a dolgokba, de végül a fáradság gyõzz rajtam és elalszok. Vele álmodok még hozzá igen csak édes ez a álom kivételesen. 

- Nikolai ébredj. – hallok meg egy igen bársonyos, kellemes hangot.
- Michael. – motyogom hallott szerelmem nevét még félálomba. Ismét a nevemen szólít, de itt valami nem stimmel, ez nem az õ hangja. Lassan kinyitom a szemeim és egy ragyogó kék szempárral találom szembe magam.
- Jól bealudtál. – kuncog. – Amúgy mit mondtál? Nem igen értettem. – még szerencse. Basszus tényleg nem való ez nekem, hogy nappal legyek fent.
- Lényegtelen. Kösz, hogy felébresztettél. – felállok és nyújtózok egyet.
- Nem gond. Próbáltunk többször is, de nem ment így hagytuk meg aztán boldogultunk nélküled. Benedict Seavers, ezzel kellett volna kezdenem – nyújt kezet. Rossz embernél próbálkozik.
- Nikolai Annyenszkij. – fogok vele kezet. – Most mennem kell. – biccentek és még mielõtt újra beszélni kezdene, lelépek. Velem úgyse jutna sokra, na meg alapból már most sokat voltam közöttük.

Visszaballagok a lakókocsihoz, majd levetve a ruháim beállok a zuhany alá. Milyen kár, hogy fel lettem ébresztve, hogy csak egy álom volt. Most, ha õ itt lenne, biztos nagyon élvezné az egész forgatást és még be is akarna szállni. Egy igazi kis bohóc tudott lenni és mindig megnevetett, de mióta nincs, nevetni se tudok.

A hideg víz lassan helyre tesz. Végezve megtörülközök és felöltözök, de most felülre nem veszek semmit, mivel edzeni megyek. Vagyok már annyira jól, hogy kicsit megmozgassam a fáradt és sérült testem. Már ígyis kissé kiestem a formámból és ez tovább nem mehet.

Elindulok ki az erdõbe egy távolabbi részre, majd a bemelegítés után, futni kezdek és amint ezzel is végzek különbözõ gyakorlatokat kezdek csinálni. Már ennyitõl igen csak fáradt vagyok, de nem hagyom abba. Alapból szeretem feszegetni a határaim, most miért ne tenném? Több mint két órán át edzek, végül egy fa tövébe ülök, és ott pihenek meg. Nem tudom, mikor fogok rendbe jönni, de remélem hamar, mert ez az állapot nagyon kiakasztó. Tetszik ez a hely távol mindenkitõl, ha majd nem lesz munka, akkor itt fogom tölteni az idõmet.

Kicsit még így vagyok, majd felállva elindulok vissza. Nem ártana ismét egy fürdõ és egy másik ruha utána majd visszajövök és átnézem miket is tervezz még Archie. Hamar visszaérek és a terveim szerint cselekszek. El is indulok vissza, de akkor egy beszélgetést, vagyis inkább egy bemutatkozást hallok meg, amivel nem törõdnek kivéve, hogy a név nagyon ismerõs és mivel utálok kételyekbe lenni, ezért picit odamegyek.

- Hello. Bocs a zavarásért, de jól hallottam, hogy Mathieu Blancnek hívnak? – szegezem kérdésem az igen jóképû férfinak.
- Eltaláltad. Te pedig Nikolai Annyenszkij a híres démonvadász, igaz? – híres? Hmm, nézõpont kérdése.
- Nos, igen. Nem ismerjük egymást, de a neved hallottam már többször is, ha jól emlékszem. Te a Tanítványok közé tartozol ugye? – kérdezek rá konkrétan. Õk a mágusok egy csoportja és szintén a démonok ellen küzdenek. Találkoztam már több tagjával, de vele nem, csak a nevét hallottam és azt, hogy igen ügyes, különben nem beszéltek volna róla.