|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| Levi-sama | 2009. 09. 06. 02:56:09 | #1765 |
Karakter: Gaara (Kazekage háza)
Hosszas megbeszélés után végre eldöntöm mi legyen. Nyilvánvaló, hogy Naruto álküldetése eltart néhány napig, amire hivatkozva elhagyta a falut, hogy beszélhessen velem. Addig nem mehet vissza.
- Nos... - könyökölök az asztalra, ujjbegyeimet összeérintve pillantok rá komoran, hűvöskék szemeimmel. - Tsunade ostobaságán segíteni nem lehet, ezt belátom. Megértem az álláspontodat is, ahogy a többiekét akiknek a nevében eljöttél ma hozzám. Azonban a Hokage háta mögött tenni mindezt, nagy felelőtlenség volt Naruto.
- Tudom, de nem tehettem mást. Ha lerohanjátok Konohát... az... - belesápad a gondolatba. Igen, valóban borzalmas lenne. Vérezne a szívem, ahogy Kankuro és Kiba is belehalna kicsit. De hát... erről szól a háború.
- Megvitatom az információkat a tanácstagokkal. Három napig még úgysem mehetsz vissza Konohába, addig a vendégem vagy. A falut nem hagyhatod el. Kiba!
Már nyílik is az ajtó, és belép rajta.
- Igen?
- Kísérd el Narutot a rezidenciára. Amíg Sunában van, addig ott fog lakni.
Bólint és elvezeti a szőke szépséget.
Komoran dőlök hátra a székemben.
Néhány hónappal ezelőtt ez lett volna életem legszebb napja. Naruto nálam, a házamban, kiszolgáltatva nekem. Csodás lett volna. De most csak a gondot jelenti. Nem csak Sunának, hanem Kibával való kapcsolatomnak is. Biztosan észre vette rajtam azokkal a mindent látó gyönyörű szemeivel, hogy mennyire hatással volt rám az imént. De ez csak egy múló varázs volt. Remélem ezt majd ő is megérti.
Visszatér, és pár szóban még tájékoztatom a tervekről. Éjszakába nyúló tanácskozásokat fogunk tartani a tanácsokkal és a bölcsekkel. Őket Kankuroval most inkább nem zavarnám.
-Most egy pár estét a rezidencián töltök. Te addig maradj Kankuronál.
Komoran figyelem. A féltékenységi roham most nem jönne jól.
- Oké - néz félre szomorúan. Ha tudnám hogyan kell megvígasztalni valakit, akkor megpróbálnám... de itt csak a magyarázat segítene, a belügyekbe pedig nem avathatom be.
Végül megcsókol, erőltetett mosollyal.
- Azért majd várlak otthon... De addig is elmehetnénk az of-furenbe. Csak mi ketten - bújik karjaimba édes kiscicaként.
Erre még van időm. Kiba nekem túl fontos azért, hogy fájdalmat okozzak neki, ráadásul a Tanács már tud mindent. Amíg ők felkészülnek az éjszakába nyúló tárgyalásra, én egy kicsit elszórakozom a szeretőmmel.
*
A fürdő kihalt természetesen. Ez persze köszönhet a késői időpontnak is, plusz ha én megyek oda, mindig bezáratom. Ennyi jár nekem, ha már kage vagyok.
Gyors zuhany után meztelenül sétálok a medencéhez. Ő már ott van, a medence szélére támaszkodva, huncutt kis félmosollyal gyönyörködik a testemben. Gátlástalan kis szexi cica... Meg is rándul péniszem, és mire mellé ülök, már mereven is simul a hasamhoz. Nem bánom, egyébként sem vagyok szégyenlős típus. Lássa csak, hogy megveszek érte, ha már szavakban nem tudom kifejezni magam. Sivár érzelmi szókincsem van, hiszen eddig nem volt rá szükségem.
Fáradt sóhajjal hunyom be a szemem. Finom ez a forró víz.
Kiba cirógat meg finoman, puha hangja végigcirógatja érzékeimet.
- Néha neked is kell kis kikapcsolódás - puszil meg. Szeretem hogy ennyire gyengéd velem. A durva, harcokkal és öléssel teli sivár életemben eddig csak tőle kaptam törődést, ezért szívom is magamba minden cseppjét, akár a sahara a vízpermetet. Heh jó hasonlat. Hiszen érzelmi életem eddig inkább volt hasonlatos a saharához, mint bármi máshoz.
- De legtöbbször nem engedhetem meg magamnak - válaszolom halkan.
- Akkor most használd ki az alkalmat - mosolyog rám. - Pihenj csak...
Ez a kis huncut ránc a szája mellett. Van két tippem rá, hogy mi következik most. Mindkét fejleményt imádom.
Máris érzem forró csókját, és kezeinek cirógatását bőrömön. Öléshez szokott kezeimmel simítom végig puha, barna bőrét, és finom domborulatait kitapogatva sóhajtok a csókba. Imádom. Nyakamat sem kíméli, meg is harapdálja ahogy szeretem, és én elégedetten felmordulva markolok kemény kis seggébe.
- Hmm... - dorombolom. - mi lenne, ha ezt máshol folytatnánk...?
- Szerintem el leszünk mi itt is... - nevet fel érzékien, fülemet megnyalva és megrágcsálva. Elakadó lélegzettel ölelem át derekát és szorítom magamhoz. Vad vágyam és birtoklási vágyam végigsöpör rajtam.
Gonosz gondolat kúszik agyamba, és megszületik a terv.
Még hogy osztozni Kankuroval... Ne röhögtess. Kiba az enyém, és nem adom senkinek. Erre pedig rá fogom döbbenteni őt is. Jó úton haladok, hiszen most is a féltékenység miatt töri magát, hogy elcsábítson. Ez jó. Mivel Kankuroval nem konfrontálódhatok, így elérem hogy Kiba végül mégis választásra kényszerüljön.
- Ahh... - nyögök fel kéjesen, ahogy mellbimbómba harap. Jó érzés, hogy mindig tudja mit tegyen velem, hova nyúljon vagy éppen harapjon, hogy megőrjíthessen vele. Régen számolatlanul dugtam meg a szebbnél szebb fiúkat vagy nőket, de nem érdekeltek. Ő az első szeretőm, és egyben életem legcsodásabb kis színfoltja. Hagyja a fene, hogy más is hozzáérjen. Azt gondoltam, menni fog, de egyre inkább úgy fest, hogy nem.
Felállok a vízben, és derekát megfogva ültetem a medence szélére, így arcunk egy vonalba kerül.
- Neh... - szorítja meg a vállaimat. - Kérlek... szeretnélek kényeztetni egy kicsit.
- Nincs sok időm - válaszolom komolyan. - Ha felhúzol, de nem tudjuk befejezni, akkor... - hagyom gonoszul nyitva a mondatot. Érzem körmeit a bőrömbe nyomódni, és összeszorítja ajkait feszülten. Kis butus... hát tényleg azt hiszi, hogy beérném Narutoval?
Dühödten esik ajkaimnak. Mmm... szeretem amikor ilyen heves. A régi szép időkre emlékeztet, amikor betörtem őt. Elfog a nosztalgia, és mire feleszmélek, már lerántom őt a medence szegélyéről, és megpenderítve lököm újra vissza. Belemarkolok fenekébe, és ő felnyögve veti hátra a fejét. Gonosz vigyorral merülök el benne tövig.
- Ahh igen... - nyögöm rekedten, és lustán kezdek el mozogni benne, ő pedig reszketeg nyöszörgéssel kapaszkodik a hűvös kőperembe. Olajbarna bőrén csillognak a vízcseppek, minden lökésemre cuppanva csapódik egymáshoz a bőrünk. Izgató ez a hang... és a víz csobogva öleli körül lábaimat.
Élvezettel, lágyan karmolom végig hátát, hosszan gyönyörködve szép testében.
Ahogy nő bennem a hév, úgy vadulok be... Hörögve szorítom magamhoz, és egyszerre nyögünk fel az orgazmus pillanatában.
Mosolyogva gyönyörködöm arcában. Szeretem. Mindennél fontosabb nekem... ezért kényszerülök erre a lépésre, még ha kegyetlen is vagyok vele.
Elengedem, és puhán megcsókolom.
Nem mondom neki azokat a szavakat, amelyeket mindig, és nem becézgetem szerelmesen. Remegő ajkakkal pillant fel rám, de pókerarccal viszonzom pillantását.
- Mennem kell, vár a Tanács - töröm meg a csendet.
- Holnap... holnap látlak?
- Nem hiszem. Sok dolgom lesz, és Narutoval is beszélnem kell. Majd üzenek neked... Jó éjt.
Magára hagyom, és felöltözve teleportálom magam a Tanácshoz.
Gonosz vagyok?!
Nem. Csupán önző. Amilyen mindig is voltam. Végre ráébredtem mit is akarok igazán. És az nem más, mint az egyeduralom. Ó nem Sunában... nem.
Kiba szívében.
|
| Levi-sama | 2009. 07. 23. 12:11:23 | #1271 |
Karakter: Gaara (Kazekage háza)
Magamra hagy az én édes kis szerelmem, és már kezdődik is a meló. Akkor ennyit arról, hogy ebédelni akartunk együtt. Nem baj, úgysem vagyok éhes. Általában nem érzek éhséget, szomjúságot vagy fáradtságot. Shinobiként, Kazekageként ez a minimum.
Komoran hallgatom a beszámolókat. Nem tetszik amit hallok. És az sem, amit a Hokagéról megtudok. Mindjárt sejtettem, hogy valamire készül. A kérdés azonban az, hogy mi motiválja? Mi lehet az oka annak, hogy alattomban szervezkedik ellenünk? Megszegi a falvaink közötti szerződést. Ez háborút jelent.
Nem örülök, mert levél-falunak több jouninja van, mint nekem... még ha én vagyok tűzföld legerősebb kagéja, akkor sem garantált a győzelem.
Elküldöm tanácsosaimat, és megérzem az irodám felé közeledő Kibám finom, csiklandozó chakráját, és még valamit. Démonom azonnal felismeri, és izgatottan mocorogni kezd. Ha Ő jön a közelembe, mindig ezt csinálja. De mit keres itt Naruto?!
Kopogtatnak.
- Szabad.
Belépnek, és ahogy az égszínkék szemek az enyémbe néznek, szívem hevesen kezd dübörögni. Hiába szeretem Kibát, még mindig nem hagy hidegen Ő...
- Szia Gaara! - vigyorog rám azzal a mosollyal, ami szinte már védjegyének számít.
- Naruto? - lehelem, még mindig nem tértem magamhoz. - Mit keresel te itt?
Közelebb lép, és ledobja magát az íróasztalom előtti székre. Szép arcának látványától elszakítom tekintetem, ahogy mellém lép Kiba, és komoran néz rám. Észre vette, milyen hatást váltott ki belőlem Naruto. Ah fenébe. Ő ezt nem értheti... évekig epekedtem utána. Évekig.
- Tsunade-baachanról szeretnék velled beszélni - mondja halkan Naruto, és újra felé fordulva ülök le a székembe.
- Kiba, menj ki légy szíves - mondom halkan, és minden figyelmemet a szőke fiú felé fordítom. Kíváncsi vagyok, mi hírt hozott. Mellesleg pedig... hát...
Naruto még szebb, mint volt... istenem, gyönyörű lett!
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:58:23 | #359 |
Karakter: Gaa-Kiba
2009.01.30 23:43 baktimi
Kankuro:
Forró szerelmem szinte megfojt, mégsem erőszakolom rá magam az út hátralévő részében. Szenved. Gyűlölöm ilyen szomorúnak látni őt... de akkor is visszaszerzem magamnak. Engem szeret! Tudom!
Sunában egyenesen öcsémhez sietek, és látom megkönnyebbülését ahogy belépek hozzá. A mi kapcsolatunk különleges. Gyermekként egy apró indokkal is képes lett volna végezni velem a démon miatt, és én féltem tőle és gyűlöltem. Aztán felnőttünk, és már nincs nekünk senki más, akiben jobban bíznánk, vagy jobban szeretnénk egymásnál. Vagyis... eddig így volt. Azonban most itt van Kiba.
Köszönök neki, és intek az embereimnek. Magunkra maradunk és az asztalhoz sétálok. Azonnal megérzi rajtam Kiba illatát, és dühösen ragyognak fel jeges szemei. Mire feleszmélek, már a falba présel, jó nagy lukat verve bele a testemmel.
Kemény férfiak vagyunk. Rivalizálunk a számunkra legkedvesebbért. Tudom, hogy fáj neked, de Kiba-bébit nem adom. Az enyém, és dögöljek meg, az is marad!
Lehiggad az őrjöngése.
- Ettől tartottam... - morogja.
- Mégis elengedted. Megmondtam neked Gaara: Ő az enyém. Bármennyire akarod, soha nem lesz teljesen a tiéd... azt a szerelmet, ami köztünk van, nem lehet kitörölni belőle.
Kihűl a tekintete, és arca megmerevedik. Elenged végre, és felegyenesedem, ruhámat leporolva.
- Mit akarsz most tenni? - kérdezi. Hülye kérdés.
- Visszaszerzem ami az enyém - jelentem ki. Naná. Majd azt hiszed neked adom? Ne nevettess.
- Azt hiszed, hogy hagyni fogom? - vicsorít rám dühösen.
- Tehetsz mást? - vonom meg a vállam. - A szerelmet kierőszakolni nem lehet. Neki kell választania.
- Már választott! - horkantja, és mérgesen csap a falba. Pokoli erejétől beomlik. Csitulj, öcsi-bogyó! Még lebontod a házat. - Hozzám jött haza! A házamba!
Ugyan már.
- Te is tudod, hogy ez nem az... - rázom meg a fejem, és sajnálkozó mosollyal nézek rá. - Sajnálom Gaara... - teszem hozzá.
Igen, nagyon sajnálom, mert soha nem láttam még ilyennek. Pokolian fog szenvedni, miután Kiba elhagyja. Pokolian. Ő kereste magának a bajt, mert az én szeretőmet el kellett volna kerülnie, de nem tette. Hát tessék. Itt a baj.
Szomorúan hajtja le fejét, és elfordul tőlem. Basszus, ebben az öt percben több érzelmet láttam az arcán, mint az elmúlt években eddig összesen!
- Hagyj magamra - mondja alig hallhatóan. Kilépek az ajtón, és ordítását, dühöngését és a berendezési tárgyak ledarálását hallgatom a tanácstagokkal együtt. Aggódva pislognak, és berontanának, mert a démontól tartanak. Visszafogom őket.
- Hagyjátok... hagyjátok szenvedni... - morgom. - Adjatok neki nyugalmat, és egy kis teret, hogy éljen! A fenébe is!
*
Otthon egy frissítő zuhany után magamra rántok egy kényelmes farmert, és kilépve a nappaliba már érzem is öcsém chakrájának kavargását. A következő másodpercben felkavarog a semmiből egy homokörvény, és kibontakozik belőle testvérem, karjaiban pedig az én könnyes arcú kis szerelmem. Nocsak.
Megállok velük szemben, és karba tett kezekkel, komolyan figyelem Gaarát. Finoman leteszi a földre. Még soha nem láttam ilyen gyengéden bánni őt senkivel.
Gaara egyenesen a szemembe néz. Hát beláttad végre, hogy nem tehetsz semmit. Örülök. Nincs beleszólásunk, Kiba dönt.
- Válassz Kiba - mondja halkan az öcsém. Biccentek.
- Választanod kell - erősítem meg.
Sápadtan pillant rám, majd Gaarára. Teljesen kétségbeesett.
- Én... - nyöszörgi. - Nem... nem tudok...
Ejnye kicsim. Szórakozol?
- Kiba, ne játssz velünk - mondom halvány mosollyal. Kis édes... hát olyan nehéz választani? Pedig muszáj lesz. - Döntened kell.
Most Gaarára néz.
- Én nem játszom! - kiáltja, és összerogyva hanyatlik a nappalim szőnyegére, kezeibe temetve szép arcát. Ah fenébe... de nem szeretem őt így látni.
Közelebb lépek, és a már előtte guggoló Gaara mellé kuporodom én is.
- Kiba... - hallom öcsém szomorú hangját. Felpillant ránk, és összefacsarodik a szívem. Bassza meg, tényleg szerelmes a testvérembe is... ezt nem hiszem el...
- Hogyan döntsek? - sírja a szavakat halkan. - Én...én mindkettőtöket... szeretlek..
.
Ne csináld Kiba-bébi... Ne tedd ezt...
- Én mindkettőtöket szeretlek. Egyformán... - ismétli meg.
Felállok, és Gaara is szembefordul velem.
- Nos Kiba, ez tudod mit jelent ugye...? - küldök egy kegyetlen kis félmosolyt öcsémnek.
Gaara elkomorult arccal viszonozza sötét pillantásomat.
- Ki gondolta volna, hogy egyszer te ölsz meg - mondom halkan, és egy intésemre ugranak elő bábjaim a fal mellett álló tekercsekből. Körém gyűlnek, de jól tudom... semmi esélyem Gaara ellen. Már hullámzik is körülötte a homok.
- Neeeeeee... - halljuk a kétségbeesett sikoltást, és döbbenten pillantok a nyakamba vetődő Kibára. - Ne tedd ezt, kérlek! Beleőrülnék, ha bajotok esne! - zokogja egész testében remegve.
Gaara homokja a földre hullik, és közelebb lép. Mélyen a szemembe néz.
- Azt hiszed... - szólal meg mély baritonja. - ...hogy képes lennék bántani téged?
Elkerekednek a szemeim... csak... csak nem... könnyeket látok?
- Gaara... - mosolyodom el, és basszus... nekem is eltörik az a rohadt mécses. Közelebb lép, és mosolyogva ölel át minket. Egyik karom vállára teszem, és Kiba fejét megpuszilom.
- Ti ketten vagytok nekem a legfontosabbak - súgja mély hangján.
- Detto - mormogom. Kiba csak felzokog, és Gaara felé fordulva bújik most őhozzá. Álla alá nyúlva fordítom magam felé kis fejét, és megcsókolom.
- Mucikám - dörmögöm. - ...hát elvitte a stressz-cica a nyelved? Ne picsogj, hisz nem nyírjuk ki egymást.
- Biztos? - nyünnyögi. Hát megzabálom. Kap egy Kankuros vigyort.
- Tudod: szeretkezz, ne háborúzz... - súgom, és egy félkezes jutsuval a hálószobámba teleportálom magunkat. Öcsémre pillantok.
- Kankuro... - mondja halkan.
- Tudod Gaara... sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom... az én házam a tiéd is. Kellemesebb és szebb mint a te üres rezidenciád.
- Mi? - kapja fel a fejét Kiba. - Miről beszélsz?
Elvigyorodva pillantok le rá.
- Kicsim... kaptál egy háremet. Suna két legdögösebb pasija a tiéd. Most aztán jobb ha lapítasz...
Gaara felnevet, mélyen zengő, férfias hangján és én csatlakozom hozzá. Azt hiszem, soha nem voltam féltékeny Gaarára. Képes leszek rá. És ő... ő soha nem volt egyedül, hisz a démon miatt mindig osztoznia kellett mindenen. Neki is menni fog.
Egy lökést érzek, és hanyatt esem az ágyon.
Fáziskéséssel, de repül utánam Kiba is (ahogy Gaara őt is dobja), aki még mindig csak pislog csodaszép szemeivel.
Mohón csókolom meg mézédes ajkait, és szemem sarkából figyelem ahogy öcsém lehúzza kis kincsecskénkről a ruháit. Hármasban még nem csináltam...
Felnyögök ahogy Kiba meztelen teste hozzám simul, majd végigsimogatom csodás kis testét. Gaara a hátára tapad. Oh, látom neked is a helyén vannak az izmaid. Hm. Vajon melyikünknek van nagyobb...? Ezt muszáj lesz majd összevetni.
Mielőtt szalámivá préseljük, magam mellé fektetem, és Gaara a túloldalára csusszan. Mintha mindig is ezt csináltuk volna, tökéletes összhangban mozdulunk meg. Én csókolózom vele, ő finoman végigpuszilja a csodás kis test minden centiméterét, majd csere. Éhesen tapadnak ajkaim a forró, olajbarna bőrre.
- Gyönyörű vagy... - búgom érzékien mély hangomon, és ő belenyög Gaara szájába. Ez tetszik. Számba veszem édes kis farkát, és élvezettel hallgatom elfojtott nyöszörgését.
Amikor már remegve, izzadtságtól csatakosan vergődik, fölémászva veszem át puha ajkait, és átfordulok, magamra fektetem kis kincsemet. Gaara fölénk mászik, és lágyan végignyalja és csókolja Kiba hátát, popsiját és tuti hogy már lent is van, mert Kiba még csókolózni is elfelejt arra a néhány percre. Hehe...
Gaara megragadja a karcsú bokákat, és egy határozott rántással lejjebb húzza, négykézláb helyzetbe. Kiba felnyögve nyalja végig mellkasom, hasam, és hörögve vetem hátra a fejem amikor ajkainak forrósága hímvesszőmet szorítja körbe.
- Kiba... - nyögöm, hörgöm vagy nyikorgom. Mit tudom én... mindjárt elájulok, annyira jó...
Felnyög lágy hangján ahogy Gaara zihálva beléhatol. Őrülten izgató a látvány... jézusom... Lágyan ringatóznak, és erre az ütemre mozognak a puha ajkak is merevedésemen. Szívom magamba a látványt. Kiba szépségét, és Gaara gyengéd tekintetét, szerelmes puszijait amiket Kiba vállára és nyakára hint... őrület... annyira izgató... soha nem gondoltam még erre... hogy egyszer Gaarával fogok (közvetett értelemben) szeretkezni.
Kiba összerándulva sikolt fel, és Gaara mély kiáltással követi. Ernyedten zuhan mellénk, és Kiba, öcsém fölé mászva veti éhesen magát az ajkaira. „Szeretlek” - súgják egymásnak. Közöttük gyengéd szerelem van, míg közöttünk szenvedélyes és heves.
Nézem ahogy szerelmesen csókolóznak. Gyönyörűek... De most én jövök.
Gaara magához öleli, én pedig föléjük mászom, és egy gyengéd mozdulattal hatolok be mélyen Kiba testébe. Felnyögve szorítom össze a fogaimat a kéjtől, és az ő édes kis nyögései is felzendülnek.
Lassan ringatózunk... szeretkezünk...
Hátradőlök, és leülve rántom őt az ölembe, és csípőjét megragadva keményen meglovagoltatom. Imádom őt... és imádom amikor veszett szenvedéllyel szeretkezünk... Gaara feltérdel, és tovább csókolóznak, simogatják egymást, de rólam sem feledkezik el az én kis szerelmem... Figyelem ahogy Gaara végigcsókolja Kibám izzadt kis testét, és kis farkát a szájába véve kényezteti. Oh jézusom...
Felordítok mély hangomon, és szinte eszméletemet vesztem orbitális gyönyörömtől... Kiba sikoltva követ, és Gaara szájába élvezve hanyatlik hátra rám. Oldalra fordítva fejét csókol meg engem...
- Szeretlek, imádlak Kiba-bébi... - nyögöm hörögve.
- Én is szeretlek... - mosolyog.
Gaara ledől mellém, és én gyengéden magunk közé fektetem kis szerelmünket. Egymást átölelve bújunk össze, és öcsémmel összefűzzük ujjainkat.
Boldog vagyok.
2009.01.25 22:40 Ruki
Kiba:
Lassan, alig érezhetően simít végig nyakamon, mégis lúdbörös leszek tőle. Ugyanazt érzem vele, mint hajdanán Kankuroval, amit megpróbáltam elfelejteni és egy ideig úgy tűnt, sikerül is. De nem így történt. Mélyen eltemettem magamban a bábmesterhez kötő érzelmeimet, de most újra felkavarodtak, mikor ismét találkoztunk.
Gaara lehajtja fejét, keserű könnycsepp barangol arcára. Összefacsarodott szívvel simítom tenyerem arcára, letörölve a kis cseppecskét.
Felmorran, és derekamat hirtelen átkarolva von magához, éhes csókkal tapadva ajkaimra. Kétségbeesett vággyal csókol, és mégis szívet fájdítóan szerelmesen. Könnyeim patakokban csorognak, végül ahogy a csillogó cseppecskék lehullnak, ruhája szívja fel őket.
- Gaara… - motyogom hozzábújva, vállának dőlve.
Meglepetten érzem meg a pillanatra szorító érzést, ami a teleportációval jár, és körbepillantok az ismerős helyen. Dehisz ez… Kankuro háza.
Finoman érkezek a padlóra, ahogy Gaara letesz. Felemelve a fejem Kankurot pillantom meg, de nem engem néz, hanem Gaara szemébe fúrja a tekintetét. Mintha valami néma beszélgetés játszódna le közöttük pár másodperc alatt…
Nekem viszont egyre határozottabban gyűlik a gombóc a torkomba, és zavartan pillantok egyikőjükről a másikukra. Most mi lesz…?
- Válassz Kiba – szólal meg halkan Gaara.
- Választanod kell – erősíti meg biccentéssel a felszólítást Kankuro is.
Azonban a lábaim már a földbe gyökereztek és zavart döbbenettel kerekednek el a szemeim. Torkom egy pillanat alatt szárad ki, és nem tudok megszólalni, arcomból kifut a vér.
Jó pár másodpercbe beletelik, míg teljesen eljutnak a tudatomig szavaik… választanom kell kettejük közül. De hogy…?
- Én… - nyögöm döbbenten. – Nem… nem tudok… - habogom, s lábaim remegni kezdenek.
- Kiba, ne játssz velünk – mondja halkan Kankuro. – Döntened kell – fúrja mélyen tekintetét a szemembe.
Gaarara pillantok, aki némán néz rám, várakozón és feszülten.
- Én nem játszok! – fakadok ki, és lehajtva a fejemet szorítom össze szemeimet. Reszkető térdeim elgyengülnek, és a földre rogyok. Arcomat tenyereimbe temetve szorítom össze szemeimet és fogaimat. Hogyan?
Mégis hogyan dönthetnék?!
- Kiba…
Felpillantok, szemeim könnybe lábadtak elkeseredésemben, mégis látom ahogy mindketten mellettem guggolnak, engem figyelnek.
- Hogyan döntsek? – kérdezem halkan, remegő hangon. – Én… én mindkettőtöket…
Megakadva a mondatban nyelem könnyeimet. Ha elmondom nekik… mindketten eltaszíthatnak maguktól… Hazugnak nézhetnek, álszent hazugnak… De ha egyszer kettéosztották a szívemet… nem lehetnék egész, ha bármelyiküktől is végleg elszakadnék.
-…szeretlek… - lehelem szinte az utolsó szót.
Arcukon különböző érzelmek suhannak át, leginkább hitetlenség.
- Én mindkettőtöket szeretlek. Egyformán… - teszem hozzá határozottabban, kettejük közt cikázik a tekintetem.
2009.01.21 21:47 baktimi
Gaara:
Ahogy belép irodám ajtaján Kankuro, megnyugodva pillantok végig rajta. Megkönnyebbülésem határtalan... Ha valami baja esik, nem tudom mit tennék.
- Szia Gaara - köszön mély hangján, komolyan. Int az embereinek, és kettesben maradunk. Közelebb lép hozzám, és azonnal megérzem rajta Kiba illatát. Felkapva fejemet pattanok fel, fél kézzel könnyedén félresöpörve utamból hatalmas íróasztalomat. Mire feleszmélek, már a falba vágva szorítom mellkasán az inget, és közvetlen közelről vicsorgok arcába. Pokolian dühös vagyok, és a démon is őrjöng bennem.
Mély levegőt véve erőszakolok magamra nyugalmat, és leeresztem ütésre emelt öklömet. Komoran nézek farkasszemet a saját bátyámmal.
- Ettől tartottam... - morgom halkan. Ezért nem akartam utána engedni... mert tudom jól, hogy szíve mélyén még mindig szereti ezt a fajankót.
- Mégis elengedted - válaszolja halkan Kankuro. - Megmondtam neked Gaara: ő az enyém. Bármennyire akarod, soha nem lesz teljesen a tiéd... azt a szerelmet, ami köztünk van, nem lehet kitörölni belőle.
Elengedem az ingét, és hátralépek. Kikászálódik a falba ütött lyukból, majd leporolva ruháját pillant újra felém. Kifejezéstelen arccal figyelem.
- Mit akarsz most tenni? - kérdezem, holott pontosan tudom mit fog válaszolni.
- Visszaszerzem ami az enyém - válaszolja egyszerűen.
- Azt hiszed, hogy hagyni fogom? - vicsorgok rá tehetetlen dühömben.
- Tehetsz mást? - vonja meg a vállát. - A szerelmet kierőszakolni nem lehet. Neki kell választania.
- Már választott! - hördülök föl, és ököllel a falba csapva omlasztom be a fél falat, de nem érdekel. - Hozzám jött haza! A házamba!
- Te is tudod, hogy ez nem az... - mosolyodik el szomorúan. - Sajnálom Gaara...
Elfordulok tőle, és kezembe temetem arcomat.
- Hagyj magamra - utasítom halkan. Muszáj összeszednem magam... nehéz a Sukakut is kordában tartani, és a fájdalmamat is uralni közben.
Becsukódik az ajtó, és én kétségbeesetten felkiáltva markolok hajamba. Nem hiszem el... nem hiszem el... azt mondta hogy szeret...
Könnyezve, őrjöngve verem szét irodám berendezését, majd zihálva rogyok a padlóra.
Választania kell...
Mit teszek, ha elhagy engem?
Mit teszek?
*
Órákkal később, lenyugodva és higgadtan teleportálom magam házamba, és chakráját követve lépek be hálószobájába.
Alszik...
Leülök mellé az ágyra, és csendben figyelem szép arcát, álmát. Éjjeleken át csináltam ezt, de ez most más. Még soha nem volt ennyire szomorú az arca álmában...
Finoman letörlök egy könnycseppet arcáról. Mit álmodsz vajon...?
Felnyílnak szemei, és az ablakon beszűrődő holdfényben felragyognak. A szívem is belefájdul szépségébe...
- Gaara... - suttogja, és magához ölel, bújik... Úgy kapaszkodik belém, mint egy fuldokló a mentőövbe. Újabb könnycseppek ragyognak fel arcán...
- Mi történt? - kérdezem halkan. Tőle akarom hallani.
Hosszú másodpercekig csak néz engem, majd elfordítva fejét húzza le magáról a takarót, hogy feltárja hófehér, karcsú nyakának selymes bőrét, és rajta Kankuro jeleit.
Remegő ujjaimmal simítom végig, és összeszorított fogakkal, behunyt szemekkel hajtom le a fejem. Úgy érzem felemészt a fájdalmam...
Kiba... szerelmem...
Érzem ahogy tenyere arcomra simul, és letöröl egy kósza könnycseppet.
Felhördülve ölelem magamhoz, és éhesen, szerelmesen, sóváran csókolom... minden érintésemmel őszinte szerelmet vallva neki.
- Gaara... - sírja halkan, és én nyakába temetve arcomat emelem fel kezem egy félkezes jutsura.
A következő pillanatban már Kankuro házában állok, a karjaimban kedvesemmel. Leteszem gyengéden a földre, és felegyenesedve nézek farkasszemet azzal, akit a világon másodikként szeretek a legjobban. Arcán ezúttal nincs festés, félmeztelenül áll a szoba közepén, karba font kezekkel, komolyan.
- Válassz Kiba - mondom halkan. Kankuro biccent.
- Választanod kell - zendül mély baritonja.
2009.01.20 23:45 Ruki
Kiba:
Hirtelen mozdulattal fordít a hátamra, és így nehezedik vissza rám.
- Nézz rám – mondja. Ez a hang… már a hangjába is beleremegek.
Lassan felpillantok rá. Fejéről lecsúszott a csuklya, arcát akadálytalanul tekergőzik körül gesztenyebarna tincsei. Szaporán kezd el verni a szívem, s nagyot nyelve próbálom elrejteni izgatottságom.
Kankuro gunyoros mosollyal arcán pillant le rám, szemeivel arcomat pásztázza.
- Meghallgattalak. Mondanám, hogy most én is elmondom neked a véleményemet mindenről, de nincs kedvem. A tettek ékesebben szólnak…
Ahogy beszél, ujjai végigsimítanak arcomon, és belopják magukat hajamba, bizsergetően cirógatva meg fejbőrömet. Reszkető pillákkal hunyom be szemeimet, halkan felsóhajtva a kellemes érzéstől. Résnyire nyílt ajkaimon puha érintés simít végig, s egész testem beleremeg az érzésbe. Karjaim észrevétlenül fonódnak nyaka köré, és ahogy merevedése ágyékomhoz simul, lángra lobban a testem. Nem tudok parancsolni magamnak, vágyakozva viszonzom az éhes csókot.
Gúnyos mosollyal arcán húzza el tőlem fejét, és szememben már kis homállyal pillantok utána.
- Még hogy Gaarába vagy szerelmes. Egy nagy szart. Az én ukém vagy még mindig. Hisz csak hozzád érek és elolvadsz…
- Ez nem igaz! – térek észhez szavaitól. Mégis mi csinálok é… ah… felnyögve akadok meg még a gondolatban is, ahogy izgató érintés vándorol végig ágyékomon ruhán keresztül. Hátrahajtva fejem nyögök fel, s nyakamon nedves tapintás ível végig, hogy kis szívásba torkolljon puha bőrömön foltot hagyva.
Nem… ezt nem szabad… Erőtlenül támasztom kezeim mellkasának, de tiltakozásom édeskeveset sem ér.
- Jaj, ugyan már… hisz remegve vágysz rám… azt hiszed nem látom rajtad? – duruzsolja kéjes hangon, finoman megharapdálva ajkaimat. De jó érzés hallani a hangját, érezni érintését… A fenébe… Miért kell, hogy igaza legyen?!
Ahogy felnyitom szemeimet, és elégedett mosolyával szembesülök, csak még dühösebb leszek tőle. De nem csak rá vagyok dühös… hanem magamra is, mert nem bírok ellenállni neki…
- T-te… szemét… láda… - fejezem ki nemtetszésemet zihálva. Láthatóan élvezi a helyzetet, és ahogy szájával belém fojtja a szót, keze nadrágomba kúszik, s gyönyörködtetően markol tagomra.
Testem tudatom ellenében sikoltozik érte, vágyakozik utána, további érintéseire és csókjaira. És Ő tisztában van vele, tudja jól, hogy milyen hatással van rám és hogy nem tudok semmit se tenni ellene.
Ujjai még lejjebb kalandoznak, és ahogy ánuszomhoz ér felnyögve keresek kapaszkodót a gesztenye tincsekben.
- Ha… hagyd abba… - nyöszörgöm összeszorítva szemeimet.
- Egy fenét. Amióta elváltunk csak erre vágytam… ezt nem hagyom ki – súgja mély hangján a fülembe, minek hatására ellenkező tudatomat teljesen magába zárja vágy vakító köde. Halk nyögés szakad fel torkomból, jelezve ahogy ellenállásom teljesen eltompul, és magamhoz ölelem Kankuro forró testét. Hajából, ruhájából, minden porcikájából érzéki illata árad, és betöltve orromat szédít meg a gyönyörrel összekapcsolt illat.
Hirtelen mozdulattal szabadít meg nadrágomtól, s már reflexszerűen kulcsolom derekára lábaimat, hogy közelebb érezhessem magamhoz. Kívánom… vágyom rá… érezni akarom, ahogy összesimul a testünk…
Gyorsan széttárja nadrágját, és vad mozdulattal hatol be. Felnyögök a hirtelen hullámban a testemre támadó gyönyörtől. Nyöszörögve kapkodok levegő után, próbálok magamhoz térni…
- Kiba… kicsim… édesem… - becézget mély hangján, ajakainak puha érintése cirógatja számat és arcomat, kezei testemet barangolják be.
- Kank… - nyögném nevét, de ajkamba harapva fojtom vissza a hangom.
- Mondd csak… - sóhajtja. – Szeretném hallani…
Mélyen búgó hangjába beleremegek, és akaratlanul nyögök fel újból, neve rekedtesen hagyja el ajkaimat.
Ahogy mozog bennem, egyre hevesebben már nem tudom visszafojtani magamtól hangjaimat, így hát ajkaira tapadva nyögdécselem szájába gyönyörömet. Felhördülve viszonozza vadul a csókot, faljuk, habzsoljuk egymást ahogy testünk a másik testével szinte egybeforr.
- Nhn… - nyögök fel hangosan, és a hátam ívbe feszül, ahogy eljutok az orgazmusig. Kankuro hangja csatlakozik enyémhez, és rám nehezedve ölel magához.
Egymást karoljuk, egy levegőt veszünk…
- A francba… - morgom halkan, zihálva. Szemeimet összeszorítva hajtom fejem Kankuro nyakába, és szorosan magamhoz ölelem. Valami kemény vésődik a mellkasomba, a szívem tájékán. A nyaklánc az, amit Gaaratól kaptam. Ettől csak még keserűbb lesz a szám íze.
Ahogy kipihegjük magunkat Kankuro lemászik rólam és rendbe szedi magát. Én is így teszek, gyorsan és némán. Majd visszaül mellém a földre és vállamat átkarolva húz magához. Kifejezéstelenül figyelek egy pontot a földön.
- Most mégis mit csináljak…? – teszem fel magamnak halkan a kérdést. Össze vagyok zavarodva… nem érezhetnék olyat, amilyet mégis.
Kankuro lágyan cirógatja meg arcomat, és finom puszit nyom szám sarkára. Összeszorított szemekkel döntöm homlokom mellkasának, mégis távolságtartón fonom össze ujjaimat ölembe, ahelyett, hogy viszonoznám az ölelést.
Melyik a helyes út…?
~*~
A kora hajnali órákban érkezünk meg a Homokfaluba. Kissé elcsigázottan, kavargó gondolatokkal lépek be Suna kapuján. Az ANBU kapitány pár emberét maga mellé rendeli, hogy jelentést tegyenek a Kazekagenél, Kankuro is velük megy. Fejemet szomorúan lehajtva indulok a Kazekage rezidencia felé.
~*~
Gaara nem volt otthon, mikor hazamentem. Még a Tanácstagokkal is beszélnie kell, meg az ANBU osztag tagjaival.
Most viszont lágy érintés kelteget, leheletfinom és kellemes. Ahogy felnyitom a szemem egy türkiz szempár néz rám.
- Gaara… - motyogom nevét kicsit felébredve és mellkasához bújva ölelem magamhoz, mintha csak életem mentőöve lenne. Ahogy hozzábújok egy könnycsepp szalad végig arcomon. Hogy lehetek ilyen…? Hogy szerethetek egyszerre két embert?
- Mi történt? – kérdezi kifejezéstelen hangon.
Felnyitom szemeimet, majd felpillantok rá. Fel, a most semmitmondó szemekbe. Mindig ilyen, ha tudja, hogy valami baj van.
Válasz helyett csak elfordítom tekintetem, és kissé félrefordítva fejem húzom lejjebb magamon a takarót. Nyakamon éktelen jelként tűnnek fel számára a kis lila foltok.
2009.01.20 17:00 baktimi
Kankuro:
- Kankuro, szállj le rólam... - szűri dühösen a fogai között. Oh nehogy azt hidd hogy ilyen könnyen szabadulsz Kiba-bébi.
- Tudod hogy csak akkor szállok le rólad, ha kedvem van...kár erőlködnöd - súgom a fülébe, és előveszek egy kunai kést. Gőzöm sincs minek, csak megnyugtatja hevesen kalimpáló szívemet a hűvös fém érintése. Hisz soha nem bántanám őt. Soha.
Megjelenik hű kutyuskája is, és hiába vagyok jóban vele, félti tőlem gazdáját. Érzi a szagomból hogy dühös vagyok... okos kutya.
- Akamaru, menj innen. Nem lesz semmi baj - küldi el Kiba. Ó... szóval ennyire magabiztos vagy? Hiba. Újra kettesben maradunk, és visszafordulok az én kis Kibám felé.
- Ez merész kijelentés volt kicsim - súgom, és a hideg fémmel gyengéden megcirógatom az arcát.
- Tudod... - mondja halkan. - Nagyon hasonlítotok Gaarával...
- Keh... - mosolyodom el. Ne röhögtess. Ég és föld vagyunk. - És ez miben derül ki?
- Mindketten... - kezdi, de megtorpan, és arcán különös érzelmek suhannak keresztül. Fájdalom, harag, boldogság... Megbűvölve figyelem. Mire gondolhat vajon?
- Olyasmit is megtesztek, amiről tudjátok hogy később megbánjátok... - folytatja, és halkan, szomorúan felnevet. - Bár ez rossz példa... Ez minden emberre igaz... Rám is.
Minden szava beleég a lelkembe, mert igaza van. Sok dolgot tettem, amit megbántam már... de ezzel mindenki így van. Emberek vagyunk, hibázunk. Azonban a tény, hogy belátja ő is hibázott, felcsigázza érdeklődésem.
- Nocsak...Valamit megbántál, Kiba-bébi? - firtatom, és késemet elhajítva cirógatom meg finoman a hajtincseit. Puha és illatos... istenem mennyire hiányzott az érintése.
- Semmi olyat, amire te most gondolnál... - válaszolja. Oh a kis szemtelen... - Inkább... Mindkettőtökben ott a birtoklási vágy, és hogy valaki csak értetek éljen. Egyfajta szeretetéhség...
Ugyan-ugyan csillagom... ez csak amolyan férfi-dolog. Ami az enyém, az enyém és nem engedem hogy másé legyen. Ilyen egyszerű.
- Mióta vagy te ilyen nagy gondolkodó? - gúnyolódom lágyan.
- Nem is tudom. Amióta a hátamon ülsz - nevet. Hehh... látom nem veszel komolyan.
- Én nem nevetnék a helyedben... - morgom halkan, fenyegetően.
- Igazad van - biccent. - Nem éppen nevettető a helyzet. De mást ebben a pillanatban nemigen tehetek.
Megadóan behunyja szemeit, és lefekteti fejét.
Elmosolyodom, hátrarántom a csuklyámat és egy mozdulattal a hátára fordítva nehezedem újra rá.
- Nézz rám - utasítom borzongatóan mély hangomon, és érzem ahogy megremeg alattam. Ó igen, ismerem az összes gyengepontodat. Imádod a hangomat.
Felragyog rám két szép szemecskéje. Gúnyosan elmosolyodom.
- Meghallgattalak. Mondhatnám, hogy most én is elmondom neked a véleményemet mindenről, de nincs kedvem. A tettek ékesebben szólnak...
Megcirógatom szép arcát, selymes hajába túrnak ujjaim... Behunyja szemeit és felsóhajt. Imádom... annyira hiányzott, hogy el sem tudnám mondani. Sóváran figyelem, szívom magamba szépségét. Lágyan végigsimítom számmal puha ajkait. Remegve simul hozzám, és karjai nyakam köré fonódnak. Felsóhajtva markolok hajába, és ágyékomat, merevedésemet az övéhez simítva nehezedem rá jobban. Őrület... mohón csókolom meg, és ő viszonozza... szinte faljuk egymást éhesen, vágyakozva.
Elszakítom tőle a számat, és gúnyosan mosolygok le rá.
- Még hogy Gaarába vagy szerelmes... - súgom. - Egy nagy szart. Az én ukém vagy még mindig. Hisz csak hozzád érek és elolvadsz...
- Ez nem igaz! - csattan fel dühösen, de csak válaszul végigsimítom egyik kezemmel ágyékát a nadrágon keresztül, és ő felnyögve feszíti ívbe testét, felkínálva nekem karcsú nyakának bársonyos bőrét. Végignyalintom, és megszívva hagyom ott a jelem. Lesz nagy meglepi Gaarának, hehe.
Lefejti karjait a nyakamról, és mellkasomra simítva tenyereit próbál eltolni, sikertelenül.
- Jaj ugyan már... hisz remegve vágysz rám... azt hiszed nem látom rajtad? - harapok finoman ajkaiba, hangom mélyen morajlik, és ő nyöszörögve rándul össze tőle, kis farkacskája is megremeg a kezemben. Mosolyogva figyelem szép arcát, vágytól homályos szemecskéit ahogy felnéz rám. Dühös, de nem képes parancsolni a testének, uralni érzéseit.
- T-te... szemét...láda... - nyöszörgi, és én elvigyorodva csókolom meg újra, kezem pedig nadrágjába csusszan, s ujjaim forró szorításába cserkészem be hímvesszőjét. Már teljesen merev, és ahogy ujjaim lejjebb kalandoznak a bejáratához, felnyögve markol a hajamba.
- Ha...hagyd abba... - nyögi.
- Egy fenét. Amióta elváltunk, csak erre vágytam... ezt nem hagyom ki. - búgom a füléhez hajolva, és ő felnyögve ölel magához. Egy gyors mozdulattal lerántom róla a nadrágot a kis alsójával, és ő már öleli is át lábaival a derekamat. Édes... imádom... megőrülök érte...
Kigombolom nadrágom, és egy határozott, erőteljes mozdulattal tövig elmerülök benne. Felhördülök a gyönyörűségtől, és behunyt szemekkel hallgatom nyöszörgését, zihálását... Eszméletlenül izgató... A távolból hallom saját hangomat, ahogy mélyen, morogva a nevén szólítom...
- Kiba... kicsim... édesem... - nyögöm, és sóváran, mohón csókolgatom ajkait, arcát, nyakát... simogatom, és markolom ahol érem... Forró szerelmem szinte felemészt belülről.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:57:13 | #358 |
Karakter: Gaa-Kiba
Kiba(2):
~*~
Legközelebb már csak Suna területén belül állunk meg, pár óra pihenőre. Itt már nem kell veszélytől tartanunk, noha könnyen lehet, hogy utánunk küldtek egy csapatot. Minden esetre az ANBUk egy része őrködik a tábor körül.
Kankurora pillantok, aki éppen egyik emberével beszél valamiről. Az egyik ANBU megtalálta a felszerelését, többek közt a bábjait tartalmazó tekercseket. Szerencsés fordulat. Hogy éppen miről beszélnek, azt nem tudom; ebben a pillanatban nem is érdekel. Amióta újra megpillantottam, kis gombóc gyűlt a torkomba. Nem értem miért… talán az emlékek miatt…
A közeli patak felé veszem az irányt, Akamaru a nyomomba szegődve kísér el. Elmosolyodva simogatom meg barátom üstökét. Ő mindig mellettem van… és ezért hálás vagyok neki. A patak partján leguggolok a vízhez, és kezemet belemerítve ébresztem fel magamat, ahogy az arcomra fröcskölöm a hideg vizet. Nem mintha álmos lennék… inkább felkavart…
A mellettem lefetyelő Akamaru felemeli a fejét és a hátunk mögé pillant, én pedig felsóhajtva érzem meg Kankuro közeli jelenlétét. Ruhám ujjába törölve arcomat egyenesedek ki, de nem fordulok meg. Viszont kutyám érezve a feszült helyzetet a lábamhoz dörgölődzik, majd szépen elbattyog.
- Miért jöttél utánam? – töri meg a csendet Kankuro mély hangja, pár feszülten néma másodperc múltán.
- Mert ez volt a feladatom… - válaszolok szinte azonnal, továbbra is csak a hátamat fordítva felé. Nem tudom miért nem nézek szembe vele. Egyszerűen csak… nem tudok a kérdő tekintetébe nézni.
Lépteit hallom, ahogy közelebb jön, majd hirtelen megragadva egyik csuklómat fordít maga felé.
- Miért Te jöttél? – kérdezi felemelve hangját. – Gaara nem téged küldött volna. Azon is csodálkozom, hogy elengedett… - mér végig tetőtől talpig.
- Igen, én akartam jönni, ha erre akarsz kilyukadni – jegyzem meg halkan.
- De miért? – pillant rám hitetlenkedve, mintha nem is én állnék az orra előtt.
- Mert aggódtam érted! – fakadok ki.
Némán pillant le rám, továbbra is markában tartva a csuklómat. Ha tudnám, mi játszódik le a fejében… de lehet, hogy nem akarom tudni…
- Kankuro… eressz… - motyogom, elfordítva az arcomat.
Azonban államat megragadva fordítja vissza maga felé a tekintetem, mélyen a szemembe nézve.
- Azt hiszed… hogy ilyen könnyen átengedlek Gaaranak? – csillannak meg ében íriszei, ahogy komoran pásztázzák arcomat.
- Igen, azt hiszem! – rántom ki ujjai közül fejemet. – Úgyis gyorsan találsz valakit az ágyadba… - morgom keserűen.
Kiba:
Idilli a reggel, már-már valószerűtlenül az. De nem foglalkozom vele túl sokáig, inkább kiélvezem. Minden maradt ugyanaz… mégis, mintha ugyanakkor minden teljesen meg is változott volna. Szokatlan, de jó érzés…
~*~
Az irodában elgondolkodva rakok helyére pár tekercset. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy a Konohával való béke felbomlik. A gondolat elszomorít hisz… hiszen Konoha a szülőfalum. És bár Suna jelképe van a fejpántomon, mégsem fordulnék szembe a levélfaluval.
Ahogy gondolataimba mélyedek, hirtelen mellém lép valaki. Egy kém, már láttam őt Gaara irodájában.
- Fontos üzenetet kell eljuttatnom a Kazekagehez – jelenti meghajolva. Mivel a Kazekage asszisztense vagyok, rajtam keresztül közvetve is szoktak jelentéseket küldeni Gaaranak. Átveszem a felém nyújtott tekercset.
- Épp a Tanáccsal konzultál – mondom.
- Eléggé sürgős az ügy, Kiba-san – teszi hozzá a férfi mire bólintok. Meghajol és távozik.
Felbontva a tekercset futom át a szöveget, és kikerekednek a szemeim, ahogy olvasom. Rémület szikrája gyullad lelkemben, ahogy szinte hitetlenkedve rovom a sorokat. Végig se tekintem a jelentést, rögtön a tanácsterem felé iramodok.
Nem foglalkozva a ténnyel, hogy éppen megbeszélést tartanak Suna legnagyobb ninjái, szinte berontva a helyiségbe sietek Gaara színe elé.
- Ezt most hozták… - nyújtom át a fontos dokumentumot, torkomban dobogó szívvel. Az ő szemei is meghökkenten kerekednek el egy pillanatra, majd dühösen szűkülnek össze, ahogy hirtelen feláll ültéből.
- Kankurot fogságba ejtették – csap ingerülten az asztalra, ami hangosan reccsenve adja meg magát ökle erejének. – ANBUk!
Az elit ninják közül szinte azonnal a teremben terem néhány, s parancsra várva ereszkednek féltérdre a Kazekage előtt.
- Hozzátok vissza a testvéremet. Bármi áron! – hangzik el az utasítás.
Elhatározottan térdelek le velük egy sorba, míg Gaara pár szót vált két idősb Tanácstaggal.
- Kazekage-sama… - hívom fel magamra a figyelmét, szívem hevesen kalapál. Kankuro akkor mehetett el Konohába, mikor összevesztünk… ami azt jelenti, hogy miattam került fogságba… és bár konohai vagyok… magam sem tudom mit tesznek a foglyokkal a levélrejtek faluban. Ha valami baja esne… Nem. Az nem történhet meg… soha. - Én is szeretnék menni.
- Nem! – jön azonnal a határozott válasz.
- Kérlek… - nézek fel a türkiz szempárba. Jajj, Kankuro… csak bántódása ne essen… - Ismerem Konohát, mint a tenyeremet. Nagy hasznomat vehetik az ANBUk – próbálom meggyőzni.
Gaara komor arccal pillant le rám, végül lassan bólint.
~*~
Már aznap délután elindulunk az ANBU osztaggal, s velünk egy időben indul tárgyalni két idős Tanácstag a kíséretével Konohába. Ha ők nem járnak sikerrel… Kénytelenek leszünk mi is akcióba lépni. A két csapat külön megy, ők nyíltan, mi pedig egy titkos ösvényen.
Már sötétedik, mikor a Tanácstagok kilépnek Konoha kapuján. Nem jártak sikerrel. Nem tudom mit gondol a Hokage, de ez a helyzet nekem nem tetszik. Nagyon nem tetszik…
Az ANBU kapitány felénk fordul, hogy megvitassuk a tervet.
Hangtalanul suhanunk a falu felé. A kapuban lévő őröket gyorsan harcképtelenné teszik az ANBUk, hogy aztán szétválva nézzük meg a lehetséges helyeket ahol Kankurot fogva tarthatják. Kockázatos megoldás, de gyors és célravezető. Az egész osztag nem kerülhet csapdába.
Felugrok az egyik háznak a tetejére, és hozzásimulva a cserepekhez bújok el a kíváncsi szemek elől. Halvány foszlányként érzem Kankuro szagát a közelben, de könnyen lehet, hogy még régebben járt itt, de az is elképzelhető, hogy egy jutsuval vagy pecséttel rejtik el a nyomait.
Akamaru egy közeli sikátorban bújik meg és vár. Ahhoz képest, hogy mekkora darab, könnyedén el tud tűnni. Szükség lehet rá, ha komoly ellenállásba ütközök, vagy ha Kankuro nem tud a saját lábán jönni… erre még gondolni is rossz, de elképzelhető a lehetőség…
Könnyedén beugrok az egyik szűk ablakon, és azonnal leguggolva pillantok körbe a sötét szobában. Nincs itt senki, de nem árt az óvatosság.
Kimegyek a szobából nyíló ajtón egy folyosóra, de itt már nem vagyok egyedül. Rendkívül halk, mégis hallható léptek közelednek az egyik kanyar felől, így hát megbújva egy kiszögellés mögött várom meg, míg eltávolodnak a léptek. Nem akarok senkivel se harcolni, ha nem muszáj.
Az idebent terjengő szagok alátámasztják gyanúmat; Kankuro itt van, vagy a közelmúltban itt volt. De túl gyenge az őrség egy ilyen kaliberű fogoly mellé. Furcsa…
Arra megyek tovább, amerről az iménti őrjárat érkezett, de ahogy párat lépek, döbbenten torpanok meg. Kankuro szaga erősödik, de még egy ismerős vegyül hozzá. Elkomorulok ahogy megérzem. Megfordul bennem a gyanú, hogy számítottak rá, hogy én fogok jönni kiszabadítani Kankurot, de ezt a gondolatot egyelőre félre kell tennem. Minden egyes másodperccel fogy az idő. Ha az osztagból valamelyikünk nem tér vissza negyed órán belül a megbeszélt helyre, a többiek utána mennek. Így szól a terv.
Ezért hát felgyorsítva lépteimet, mégis zajtalanul sietek tovább. Mielőtt befordulnék az utolsó sarkon, már érzem, hogy ez lesz az. Mélyet sóhajtva, határozottan lépek ki a fal takarásából.
Megcsillan egy fekete szemüveg, ahogy felpillant rám a csuklya alól egy ninja. Egy ninja, akit már rég, és jól ismerek.
- Üdv, Kiba – mondja, semmitmondó hangján.
Komoran pillantok volt csapattársamra.
- Shino.
Teszek felé egy lépést, mire halk zümmögés hasít a csendbe. Shino nem mozdul, de bogarai már kisebb felhőkben szivárognak ki ruhája alól.
- Csak Kankurot akarom visszavinni a homokfaluba. Ha húzod az időt, a sunai ANBUk ideérnek, és mindenkit megölnek, akit ebben az épületben találnak. Nem akarom, hogy bárki feleslegesen meghaljon. Kérlek, ne állj az utamba.
Pár másodpercig némán állunk egymással szemben, mozdulatlanul. Arca kifejezéstelen, meg se moccan, de elég jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, épp mérlegeli a lehetőségeket. Bogarai idegesen zümmögnek, én pedig kifejezéstelenül nézem a fekete szemüveg lencséit. Ha meg kell küzdenem vele, hát megteszem, ha korántsem szívesen.
Végre megkönnyebbülésemre bogarai visszavonulnak ruhája alá, és kicsit félreáll a háta mögött lévő ajtó elől. Ahogy elhaladok mellette felé fordítom a fejem.
- Cseppet sem lesz feltűnő, hogy az általam őrzött fogoly szabadul ki – jegyzi meg epésen.
- Majd mondd, hogy megvertelek – vigyorodok el.
- Három másodpercet kapsz… - morogja rosszallóan.
- Másfél is elég – biccentek elkomolyodva, majd benn is termek a szobában. Odabenn Kankuro azonnal felpattan és döbbenten kerekednek el szemei. Látszólag sértetlen.
- Kiba… - leheli döbbenten.
- Nem érünk rá… - vágok közbe és hátrasandítok a vállam felett. Az ajtó széleiből bogarak másznak a cellába. Fanyarul elmosolyodva állapítom meg, hogy letelt a másfél másodperc.
- Félre! – lendülök be, s Kankuro a döbbenetből felocsúdva ugrik arrébb támadásom elől. Leugrok a falon tátongó nyíláson keresztül, és szinte azonnal követ egy fekete árny.
A terv szerint az őrök már el vannak kábítva, de így is alig fél percünk lehet kijutni a faluból. Akamaru azonnal mellénk ugrik, és együtt suhanunk végig a városon. Kikerülve a megmaradt járőröket, hamar kint vagyunk a faluból. A falakon kívül már az ANBUk várnak minket, a megbeszélt, biztonságos helyen. Páran rögtön megvizsgálják, nincs-e Kankuron valami nyomkövető jutsu.
Én csak némán figyelek háttérből…
Gaara:
Mellé heverek, vele szemben, és hátához simul a tükörképem. Együtt öleljük...
- Kinyithatom a szemem? Látni szeretném az arcod... - kérdezi lágy hangján.
Sukaku/Gaara ekkor szétfoszlik, és még utoljára gyengéden végigcirógatja Kiba testét egy homoknyalábbal.
- Igen... - súgom, és egy puszit hintek szájára. Felragyognak rám a sötét drágakövek.
Kiba...
*
Finom csók...
Ez kellemes...
Hé... aludtam?
Sukaku pedig moccanatlan. Pedig ilyenkor kihasználja alaposan a lehetőséget. Úgy tűnik, Kiba lecsillapította.
- Hahó, itt vagyok... - hallom, és meglepetten fordulok Kiba felé. - Jó reggelt... - súgja, megcirógatva az arcom. Azt hiszem, ez életem legszebb reggele.
Mosolygós csókot kapok, és magamhoz ölelve borzolom össze kusza tincseit.
- Jó reggelt, kis szerelmem... - súgom ajkaiba, és ő édesen elpirulva pillázik fel rám. Na mi az? Látod, én ilyen is tudok lenni.
Felkelünk, és a közös, kuncogós habos fürdés után jön a közös reggeli. Legszívesebben őt falnám fel, hát meg is teszem.
-Mit...? - kezdené meglepetten, de én kikapom kezéből a pirítóst, és hanyagol félrehajítva vetem rá magam mosolyogva. Éhes csók után lesöpröm az asztalt, és módszeresen, alaposan fogyasztom isteni testét. Csókolom és falom, harapdálom, és amikor már nyöszörögve követeli a folytatást, meg is adom neki.
Csodálatos orgazmus... ó igen.
- Most már befejezhetem a reggelimet? - kuncogja édesen. Elvigyorodom, és a földre szórt maradékra pillantok.
- Attól tartok meg kell hívnom téged valahová... - válaszolom elégedetten.
*
Kifejezéstelen arccal hallgatom a Tanács okfejtését, és teljesen egyet értek velük. A kémek sajnos alátámasztották a gyanút. Konoha kegyetlenül sáros a felbujtásban.
Hirtelen berobban az ajtó, és Kiba rohan be rajta, egy jelentéssel.
-Ezt most hozták... - zihálja rémült tekintettel. Elveszem tőle, és ahogy elolvasom, jeges rémület mar a szívembe.
- Kankurot fogságba ejtették - állok fel, és dühömben a tárgyalóasztalra csapva töröm ketté a masszív tölgyfát. - ANBUk! - kiáltom dühösen.
Azonnal besiet néhány, és előttem féltérdre ereszkedve figyelnek szavaimra.
- Hozzátok vissza a testvéremet. Bármi áron! - zendül mély bariton hangom, chakrám dühödten áramlik körülöttem. A Tanácshoz fordulok, és a két legöregebb és legbölcsebb feláll.
- Mi is megyünk, tárgyalni. - mondja egyikük. Biccentek, és ekkor...
- Kazekage-sama... - hallom Kiba lágy hangját. Felé fordulok, és ő már előttem térdel az ANBUk mellett. - Én is szeretnék menni.
- Nem! - hördülök fel féltőn. Ha neki is baja esne... belepusztulnék...
- Kérlek... - pillant fel rám, és könnyes szemeit látva elkomorulok. Nagyon, nagyon elkomorulok. Megértem, hogy aggódik érte, de a féltékenységem úgy mardos belülről... - Ismerem Konohát mint a tenyeremet. Nagy hasznomat vehetik az ANBUk.
Hát igen, ezért végzik ki a missing nineket, mert ha elárulják a falut, nagy veszélyt jelentenek. Tsunade nagy hibát vétett azzal, hogy átengedte őt nekem. És azzal is, hogy fogságba ejtette a testvéremet. Majd most megtapasztalja, hogy mennyire nagy hibát vétett.
Mélyen a szemébe nézek, komoran és csak bólintok.
Kiba:
- Hunyd be a szemed kérlek. Bízz bennem… - susogja halkan, bíztatóan pillantva le rám.
Habozás nélkül bólintok, és megteszem amit kér. Hevesen dübörgő szívvel fogadom finom csókját, s meglepetten érzem, hogy a nyakamat is puha ajkak kényeztetik. Egy klón lenne? Nem, az másmilyen… Gaaraból kettő lett? Meglepetésemben majdnem felnyitom a szemem… de visszafogom magam. Bízok benne…
Simogató kezek járják be minden porcikámat, s én felsóhajtva simulok az alattam fekvő testhez. Bőröm egyre inkább felhevül, szaporán szedem a levegőt s közben lassan az oldalamra fordítanak az erős, mégis hihetetlenül finoman simogató kezek. Gaara lágyan nyakamba csókol, majd egyre lejjebb haladva izgatja nyelvével testemet, hogy már csak nyögdécselni vagyok képes. Gerincem mentén is végigsiklik egy forró csapás, és megremegve feszül ívbe testem. Szinte tükörképként követik egymást, őrjítően kényeztetve egyszerre testem minden négyzetcentiméterét.
A forró nyelv a hátamon fenekemhez ér, s gyorsan becsusszan a hasadékba, miközben elől egy száj bársonyos forrósága öleli körül merevedésemet. Felsikoltva adom a világ tudtára gyönyörömet, amit ez a kettős kényeztetés nyújt, ahogy egész testemet átjárja a forróság. Csak kéjesen sóhajtozni, nyögdécselni és sikoltozni vagyok képes ennek az elemésztő érzésnek a hatására, s a testemet lágyan simogató kezek és homok csak rátesznek még egy lapáttal tébolyító vágyamra.
Gyengéd karok fordítanak tovább, és mellkasom egy másikhoz simul, ahogy hasra fordulok. Éhes ajkak tapadnak enyémekre és vágyakozva viszonzom a szenvedélyes csókot, puha tincsek közé túrva ujjaimmal. Felsikoltva lihegek bele a csókba, ahogy a hátamhoz simuló mélyen belém hatol, s hallom Gaara mély hangú nyögését, ami végigborzongatja egész testemet.
- Gaara… - nyöszörgöm, ahogy megmozdul bennem, s a fullasztóan csókoló ajkak ismét számra vetik magukat. Az alattam lévő testhez idomulok, és a hátamhoz simul egy forró test. Lassú ringással merül el bennem újra és újra, elképesztő élvezetet és gyönyört okozva ezzel, miközben számat lefoglaló csók elbódítja minden érzékemet, kéjes kábulatba kergetve ezzel.
Ujjak fonódnak államra, és ahogy oldalra fordítja fejemet másik ajkak simulnak számra, buja táncra hívva nyelvének játékával, amit nem habozok viszonozni és kiélvezni. Ahogy lazul államon a szorítás, levegőért kapkodva fordítom vissza fejem előző partneremhez, vele folytatva az érzéki csókolózást.
Puha kéz simít végig hasfalamon, majd ágyékomhoz érve markol merevedésemre. Felnyögök, ahogy végigcikázik bennem újra és újra a vad szikra, feltüzelve, megbabonázva és kábulatba hajszolva.
Közben másikuk folyamatosan mozog bennem, egyre gyorsabban és élvezetesebben, s már nem tudom csókolni a puha ajkakat, csak zihálni és sikoltozni. Ez egyszerűen… ah… elképesztő…
Felsikoltva rándulok össze, hátam ívbe hajlik ahogy hirtelen végigsöpör testemen az orgazmus több hullámával borítja be érzékeimet, testemet.
- Olyan gyönyörű vagy… - leheli fülem mellett egy rekedtes hang, majd Gaara felhördülve élvez el.
- Szeretlek… - búgja, s egy mélyen hörgő hang visszhangozza szavait.
Pihegve simulok az alattam lévő testhez, és simogatások, lágy puszik kényeztetnek. Erős karok ölelnek magukhoz, és pihegve élvezem ki a perceket. Csodálatos… Sokáig benne nyugszunk a csendben, harmóniában…
A hátamra nehezedő test legördül rólam, és körülölelve von magához.
- Kinyithatom a szemem? – kérdezem halkan. – Látni szeretném az arcod…
Halk surrogás hallatszik, és egy finom tapintás simít végig testemen.
- Igen… - susogja végül Gaara, finoman megcsókolva. Lassan felnyitom a szemem és egy pillanatra elakad a lélegzetem, mert ahogy felpillantok, olyan gyengéd tekintet pillant vissza rám…
Elmosolyodva nyújtózom fel hozzá, egy fullasztó, szerelmes csókra…
Szerelmes vagyok…
~*~
Lassan, kényelmesen ébredek. Mielőtt kinyitnám a szemem, mélyet szippantok a mellettem heverő finom illatából. Gaara illata… Bár nincs rajtunk takaró, egymást melegítettük az éjszakában. Elmosolyodva nyitom fel szemem, és felpillantok az arcára. Szemei csukva, arca békés. Felnyújtózom hozzá, és bár a múltkori eset után lehetne… de mégsem tartok tőle…
Finom csókkal ébresztem, és mielőtt teljesen felébredne, már viszonozza a csókot. Halkan kuncogva húzom el a fejem, és boldogan figyelem, ahogy lassacskán, sűrűn pislogva felnyitja szemeit. Felmosolyog rám, és megcirógatja arcom. De kellemes…
Elgondolkodva fordítja el tekintetét, kis meglepettség ül ki arcára, ahogy gondolataiba merül.
- Hahó, itt vagyok… - bazsalygom halkan, arcára simítva tenyerem, mire ismét felém fordul az azúr tekintet. – Jó reggelt…
Mosolyogva csókolom meg újból, ujjai hajamba túrnak, mire jólesően borzong végig testem.
- Jó reggelt, kis szerelmem… - leheli ajkaimra. Kicsit zavartan pillantok le rá, gyengéd tekintetére, kedves mosolyára. Még sosem mondta ezt nekem. És ez most olyan hatással van rám… nem tudom leírni az érzést… Szívet melengető, kellemesen meleg, ami szétterjed a mellkasodban, majd egész testedet átjárja. Egyszerűen nincs szebb érzés ennél a világon…
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:50:30 | #356 |
Karakter: Gaa-Kiba
Gaara:
A körülöttünk örvénylő homok áthatolhatatlan védőfalat képez, de a tanácstagokat nem akadályozza meg, hiszen akár azzal együtt is bezárnak. Ami aggaszt, az tulajdonképpen az, hogy akár Kibával is összezárhatnak, és nyugodtan végignézik ahogy széttépem. Mit tegyek...?
- Gaara... - hallom halk hangját, és lepillantok szép szemeire visszafojtott lélegzettel. Úgy néz rám... istenem, úgy néz rám...
- ...mindennél fontosabb vagy számomra...Gaara...Szeretlek téged... - súgja az utolsó szavakat, és magához ölel remegve és megcsókol. Ezt...ezt el sem hiszem...
Démonom hirtelen, mintha letaglózták volna, úgy csendesül el és szinte lélegzetvisszafojtva figyel. Kiba csókja igazi szerelmes csók, és cirógatása, ölelése, sóhaja, szívdobbanása mind mind alátámasztja az érzéseket. Viszonzom csókját, és nevét sóhajtva temetem arcomat puha nyakába. Démonom elégedetten dorombolva dörgölőzik, és ahogy behunyom szemeimet, fülledten erotikus képeket vetít szemem elé Kibáról... Elmosolyodom. Hát te is beleszerettél? Igaz... nem lehet nem szeretni Őt.
Életemben először végre érzem szívemben, s az arcomon a szerelem melegét.
Jó érzés.
A tanácstagok chakrája fellángol.
- Most mi történik? - néz rám rémülten Kiba. Ne félj, megvédelek mindentől és mindenkitől. Leeresztem a körülöttünk hullámzó homokfalat.
- Köszönöm Kiba... - nézek le rá elcsigázottan, és gyengéden megcsókolom, majd felállok és felsegítem őt is.
Néhány szóval megnyugtatom a tanácstagokat, kimennek és végre kettesben maradunk.
Hozzám bújik, és finom édes illata elbódít teljesen. Boldogan ölelem magamhoz, puha hajtincsei közé fúrom arcomat és mélyen magamba szívem az illatát. Kiba illata...
Elhúzva fejét pillant fel rám, könnyes szemecskéivel. Ne...ne sírj. Itt vagyok... veled...
Remegő kezekkel fogom szép arcát kezeim közé, és sóvárogva csókolom meg, démonom ereje pedig lágyan hullámzik ki belőlem, hogy körbeöleljen minket. Ő is részt akar venni a szeretkezésünkben... Ha megvonom tőle, bedühödik. Reakciója pedig kiszámíthatatlan lesz. Most szelíd... Kiba megszelídítette.
Homokomba áramlik a démoni chakra, és már nem én irányítom. Külsőmet felöltve simul Kiba hátához, átölelve derekát, és lágyan hozzádöntve fektetjük hanyatt. Csókolom és simogatom, és a homok szétporladva alatta nyújt számára puha fekhelyet, s gyengéd hullámzással cirógatja bőrét. Elképesztő... Shukaku nagyon meglep engem ezzel a viselkedésével...
De most ez sem számít.
Elszakítom ajkaimat szerelmemétől, és gyengéden pillantok le rá, és a szeméből sugárzó szerelemtől úgy érzem, szinte lángra gyúlok, elemészt a forróság...
- Úgy vágytam erre... és amikor a szikráját láttam... - suttogom elakadó lélegzettel. - ...attól kezdtem félni, hogy ezt is elveszítem...
- Veled maradok... - súgja.
- Kiba... - lehelem boldogan, és éhesen csókolom meg, lágyan a hajába túrva. - Hunyd be a szemed kérlek. Bízz bennem...
Biccent, és szót fogad. Homokmásom, a démon chakrájával újra alatta fekszik, és pedig fölötte. Egyszerre csókolgatjuk, simogatjuk és öleljük... Lesimogatjuk róla a ruháit, és ahogy nyelvemmel felfedezőútra indulok rajta, finoman az oldalára döntjük, hogy ő hátulról tehesse vele ugyanezt. Valahogy egyáltalán nem zavar, hogy részesedni akar belőle... elvégre ő és én egyek vagyunk. Természetes, hogy együtt szeretjük Őt, ki minket együtt fogadott el.
Én merevedését kényeztetem számmal, ő a bejáratát, és Kiba kéjes nyögései és sikolyai megőrjítenek minket... Őrület...
Homok hömpölyög körénk, lágyan cirógatva őt, mintha kettőnk kezei nem lennének elegen, de nem számít... Csak az Ő gyönyöre számít.
Finoman hasra fordítom, és Shukaku-hasonmásom alá kerülve veti magát éhesen Kiba ajkaira, hogy kedvesem ajkaiba sikoltsa gyönyörét amikor mélyen beléhatolok. Felnyögve hunyom be a szemem, és lassan megmozdulok.
- Gaara... - nyöszörgi Shukaku-Gaara szájába, és a hajába túrva simul szorosabban karjaiba. Ránehezedve ölelem magamhoz őket, és lassan ringatózva szeretkezünk együtt...
Álla alá nyúlva fordítom magam felé a fejét, hogy én is kapjak édes ajkaiból, és ő zihálva viszonozza édes csókomat, majd újra a Shukaku felé fordulva csókolózik tovább. Csodálatos...
Hasonmásom közben kezével az ő merevedését kényezteti, és ő egyre hangosabban, kéjesebben sikoltozik. Csodálattal szívom magamba látványát, és a Shukaku is gyengéden mosolyogva figyeli.
Gyorsítok a tempón, és hörögve, nyögve fogom vissza magam, nehogy idő előtt elélvezzek...
Hirtelen felsikolt, és ívbe feszült testtel, hosszan, nyöszörögve élvez el újra és újra...
- Olyan gyönyörű vagy... - suttogom könnyes szemekkel, és felhördülve robban szét bennem is az orgazmus.
- Szeretlek... - súgom, és velem egyszerre egy másik, mély hang is ugyanezt mondja. Igen... Szeretünk.
Kiba:
- Nem jól – válaszolja őszintén.
- Tudok segíteni valamiben? – finoman, nyugtatóan simogatom meg arcát, és behunyva szemét hajtja le kissé fejét.
Azonban a következő pillanatban dühösen felmorranva ragadja meg csuklóm, és fájóan megszorítva löki el magától. Mi… miért csinálta ezt?
- Gaara… - döbbenten pillantok fel rá, megfogva fájó, liluló csuklómat.
- Bocsáss meg… - pillant kezemre, és lágyan simítja zöld fényben felizzó tenyerét a foltra. A medi-jutsu hűs fuvallatként gyógyítja be a zúzódást. De valamit nem tud eltűntetni… a kételyt, aggodalmat.
Óvatosan átkarol, és felültet az asztalra, majd pár lépéssel távolabb megy.
Kopogtatnak, és belép rajta az egyik férfi a Tanácsból, majd szolid meghajlás után hozzám fordul.
- Kiba-san, beszélni szeretnék veled.
Gaarara pillantok, majd meghajolok felé és kimegyek a Tanácstaggal az irodából.
Egy elhagyatott, irodahelyiségbe vezet és felpillantok a komor arcra.
- Kiba-san. El kell mondanom pár dolgot… pár igen fontos dolgot a Kazekageről, az állapotáról – kezd bele. Visszafojtott levegővel hallgatom az idős férfit. Elhűlök a hallottaktól, ahogy mesélni kezd Gaararól, a benne lakó démonról. Hogy most nehéz visszafognia a szörnyet… és veszélyt jelenthet az egész falura. Valószínűleg pár nap alatt megbirkózik vele, de addig is magára kell hagynom, s egy ideiglenes szállást kapunk addig Akamaruval…
Sápadtan bólintok ahogy befejezi.
~*~
Az ágyon ülve őrlődöm gondolataimba merülve. Nem hagyhatom Gaarat egyedül, és én sem akarok egyedül maradni. Mellette szeretnék lenni, segíteni neki… mellette kell lennem…
Nagyot sóhajtva határozom el magam, és felállok az ágyról. Akamaru szomorú szemekkel, kérdőn pillant fel rám.
- Akamaru, maradj itt – mondom kutyámnak, majd egy nyugtató simogatás után kimegyek az ajtón.
Nem hagyhatom Gaarat magára. Azok után sem, amiket a Tanácstag mondott. Nem lennék rá képes… Egy láthatatlan erő kényszerít hozzá.
Belépek a házba, s körülpillantok, de Gaarat nem látom. Ahogy a hálószoba felé megyek, víz csobogása vonja magára a figyelmem. Végigpillantok az ajtón, majd türelmesen leülök az ágyra. Nem telik sok időbe, csak pár perc, míg kijön. Elkomorult arccal pillant rám, ahogy felnézek türkiz szemeibe.
- Miért vagy itt? – kérdezi komoran, ahogy a szekrényhez lép.
- Mert melletted a helyem – válaszolom, hátát figyelve.
- Ez nem igaz. Menj el – morogja halkan, miközben öltözködik. Összeszorult szívvel makacsolom meg magam.
- Nem!
Mielőtt feleszmélhetnék, hirtelen rám nehezedik és az ágyba szorít. Dühtől villogó tekintetét az enyémbe fúrja, alig pár centi közelségbe hajolva arcomhoz.
- Ellenszegülsz a parancsomnak? – dördül mély hangja akár a mennydörgés.
- Csak segíteni szeretnék… - mondom halkan, kétségbeesetten.
- Nem tudsz… - szorítja össze fájdalmasan szemeit. A démon gyötri.
Ahogy újra rám pillant, megremegek a félsztől. Szemeiben harag örvénylik, tiszta, kegyetlen düh. Chakrája is veszettül kavarog, fenyegetőn és megzabolázatlanul. Félve, reszketve nézek fel rá.
Összeszorítja szemét, és lemászva rólam szorítja kezeit homlokára.
- Gaara… - kelek fel, tétova lépést téve felé. Térdre rogyva görnyed össze, s a szívem szakad meg, hogy így látom… Nem akarom szenvedni látni, nem akarom… segíteni akarok…
- Menj… el… - sziszegi halkan. Nem foglalkozva vele, vészjósló hangjával, fenyegetően kavargó chakrájával, rogyok mögé, hátának döntve fejem ölelem magamhoz. – Ne csináld… meg foglak ölni…
- Nem, te nem tennéd ezt velem! Tudom! – szorítom magamhoz kétségbeesetten. A homok vadul kavarog körülöttünk, de nem érdekel.
Gaara hirtelen megfordul, és átkarol. Megremegve bújok hozzá, tisztán érzem, hogy ő is remeg. Hangos reccsenés, ismerős mégis idegen szagok. A tanácstagok törnek be a házba. Azért jöttek, hogy visszafogják Gaarat… de hogy hogyan… abba bele sem merek gondolni…
Gaara megcsókol, s ereje szinte valósággal szétrobban a szobában, a homok minden eddiginél veszettebbül örvénylik és kavarog, majd összehúzódva fed el kettőnket. Közben Gaara csókol, ölel, simogat… és nagyon halkan megszólal.
- Mondd, hogy fontos vagyok neked… Söpörd el a kételyeim, melyekkel Shukaku kínoz… és jobban leszek. Mondd ki kérlek… de csak akkor tedd, ha valóban így érzel.
- Gaara… - motyogom halkan. Ahogy mélyen a szemébe nézek, valósággal lelassul körülöttünk az idő… minden elcsendesül, csak azt hallom, ahogy egy ütemet ver a szívünk. Tudom… érzem, hogy amit ki fogok mondani az a valóság. –…mindennél… mindennél fontosabb vagy a számomra…
Gaara… Szeretlek téged… - súgom halkan.
Szorosan magamhoz ölelem, és ez más mint a többi ölelés… ragaszkodó, szeretetteljes. Ajkaihoz hajolva lágyan megcsókolom, és ahogy viszonozza egésszé válik, kiteljesedik a szerelmes csók.
- Kiba… - hajtja nyakamba arcát, szorosan magához ölelve. Hozzábújva ölelem magamhoz, ahogy vállára hajtom fejem tincsei arcomat cirógatják. Lassan felnyitom a szemem és felpillantok. A homok lassan örvénylik körülöttünk, Gaara chakrája még mindig a szobában vibrál, de kezd megnyugodni.
Hogy mi játszódik le benne nem tudhatom… de most már értem mire van szüksége, amit eddig mástól nem kaphatott meg…
…szeretetre…
… és én szeretném megadni neki, mert mindennél fontosabb számomra.
A tanácstagok chakrája felszabadul, s kétségbeesetten pillantok Gaarara.
- Most mi történik?
Gaara homokja lassan a földre pereg, de mielőtt teljesen felfedne kettőnket a homok, fáradt szemekkel néz le rám.
- Köszönöm, Kiba… - mondja halkan. Lehajol, és óvatosan megcsókol. Nem kellenek hozzá szavak… ez egy szerelmes csók, mindkettőnk részéről…
Lassan elhúzódik, és feláll. Bár lábai még reszketnek, kezét nyújtva segít fel. Az utolsó réteg homok is a földre hullik…
A Tanácstagok komoran pillantanak ránk, néhányan gyanakvó, néhány megkönnyebbült tekintettel. Gaara kihúzva magát pillant végig rajtuk, még ezek után is sugárzik belőle a hatalom.
- Már jól vagyok – jelenti ki, szeme megakad az egyik férfién, aki lassan bólint. Ez a bólintás megnyugtatja a többi tagot is, és lassan távoznak. A férfi még visszapillant az ajtóból… majd ő is kimegy utolsóként.
- Gaara… - sóhajtom megkönnyebbülten, szorosan hozzábújva. Átölel, lélegzete meglebbenti tincseim, ahogy arcát hajamba temeti. Felpillantok rá, s látásomat lassan könnyek homályosítják el. Reszkető kézzel simogatja meg arcom, s lehajolva puhán csókolja meg ajkaim. Érzem, hogy valami puha simul a hátamra, és lassan dőlni kezdek. A homok lassan leenged, s közben Gaara lágyan csókolja ajkaimat.
Átkarolom nyakát, és hajába túrnak ujjaim. Remegek mint a nyárfalevél az átéltektől. Lassan lesimogatja rólam ruháimat, majd kicsit elhúzódva pillant végig rajtam. Tekintete szemeimen állapodik meg, gyengéden, szeretve pillantok vissza.
- Úgy vágytam erre… és amikor a szikráját láttam… - hangja megcsuklik, és remegő kezét az arcomra simítja. –…attól kezdtem félni, hogy ezt is elveszítem…
Kézfejére teszem tenyerem, és hozzányomom az arcom, közben mélyen a szemébe nézve.
- Veled maradok… - suttogom.
- Kiba… - motyogja nevemet, s hihetetlenül lágyan megcsókol.
Gaara:
Egymás ajkába nyögjük orgazmusunk szépségét, és a rám rogyó Kibát gyengéden magamhoz ölelve fektetem le. Cicaként bújik hozzám, és halkan kuncogni kezd.
- Mi olyan vicces? - emelem fel kis fejét állánál fogva gyengéden, hogy szemébe nézhessek. Felragyognak rám a sötét drágakövek, és megcirógatja az arcomat, még puszit is kapok.
- Semmi, csak boldog vagyok... - válaszolja lágy hangján. Nézem kipirult arcát...
Boldog vagy?
Hát én is.
Mosolyogva ölelem magamhoz, és behunyt szemekkel temetem arcom finom, illatos hajába. Átjár a béke...
*
NEEEEM!
Lüktet és hasogat a fejem ahogy öntudatra ébredek. Csak azt látom, hogy Kiba vérző szájjal menekül előlem, de ezt is csak sűrű ködön keresztül. Istenem, micsoda pokoli rémálom... pedig nem az. Ez a valóság...!
Nem engedhetem!
Elcsitul a tombolás, és elgyengülve nyitom ki szemeimet. Távolból hallom csupán Kiba hangját ahogy szólongat.
Hirtelen felülve ölelem magamhoz.
- Kiba, jól vagy? - mérem végig gyorsan. A vérző száján kívül nincs baja.
- Igen... - suttogja sápadtan. Megnyugodva engedem el, és sóhajtva temetem arcom kezeimbe.
- Mi történt? - hallom a logikus kérdést.
- Elaludtam... - morgom. Nagyon kimerült vagyok már. Kihasználta a démon.
Felállva segítem fel a földről, majd öltözni kezdek szótlanul.
- Hova mész? - kérdezi.
- Ki kell szellőztetnem a fejem - válaszolom kifejezéstelen hangon.
- Veled megyek - közli, de egy intésemre megtorpan.
- Nem.
Látom, hogy megbántódott, ezért sóhajtva lépek elé. Hát nem érted? Ne tedd ezt velem kérlek... megőrülnék ha bajod esne...
...miattam.
- Egyedül szeretnék lenni.
Túl labilis vagyok most.
Ha elalszom, ez történik... ingerlékenységemben kiszámíthatatlanná válok.
Elfordítva fejét, behunyt szemekkel biccent. Megpuszilom, és kisétálok az ajtón.
Átsuhanok a háztetőkön, egyenesen a falu északi határáig. A holdat figyelem, és lerogyva egy háztetőre szorítom ökölbe kezeimet az erőlködéstől. A düh és a harag őrülten fortyog bennem. A démon érzelmei... el kell fojtanom...
Behunyt szemekkel tűröm, hogy a tomboló fenevad hamis képeket szemeim elé vetítve ösztönöz a kontrollvesztésre. Kiba ahogy ellenem szövetkezik Kankuroval... Kiba ahogy más férfi karjaiban mosolyog... ahogy kéjesen sikoltozik, miközben én véresre karmolom...
Shukaku tombol...
Kibát akarja...
- Gaara-sama - hallom a reszelős, mély hangot. Az egyik idős tanácstag. Megérezte Shukaku erejét. Egyike volt azoknak, akik belém tették a démont, és ha veszélyessé válok, mindig ő jön segíteni.
Nem nyitom fel szemeimet, csak lehajtom a fejem.
- Menni fog egyedül. Köszönöm. - válaszolom halkan. Mögém állva őriz tovább, és csendben figyel.
*
A hajnali napsugarak már az irodámban találnak. Beszéltem már a Tanáccsal is, és még több kémet küldtünk Konohába,valamint egyik tanácstagunkat is. Először a diplomácia. Aztán a vérontás.
Megérzem Kiba közelgő chakráját, és kiesik kezemből a ceruza. Pár perc múlva már összeszedettebben köszönök neki vissza ahogy belép az ajtón.
Ölembe ül, és magamhoz szorítom. Nyakamba szuszogva simul hozzám...
- Hogy vagy? - kérdezi halkan. Mit szépítsük?
- Nem jól. - válaszolom.
- Tudok segíteni valamiben? - néz a szemembe, lágy hangja, arcomat cirógató kezének melegsége mindennél jobban esik.
Behunyom a szemem, és az aljas démon megint bevillantja azt a képet, amit a legjobban gyűlölök. Kiba Kankuro karjaiban, csatakosan és izzadtan nyöszörögve.
Felmorranok, és Kiba csuklóját megragadva lököm el magamtól a kezét. Kinyitom szemem, és meglepett, sápadt arcát látva összeszorítom a fogam.
- Gaara... - susogja fájdalmas tekintettel, és csuklóját megfogja. Már be is lilult neki. Francba.
- Bocsáss meg... - fogom meg csuklóját zöldesen felizzó kezemmel, és a medi-jutsummal néhány másodperc alatt eltűntetem ujjaim nyomait.
Gyengéden felnyalábolom, és az íróasztalra ültetve állok fel, hogy elmenjek a közeléből.
Belép egy Tanácstag és meghajol.
- Kiba-san, beszélni szeretnék veled. - mondja. A megbeszéltek szerint cselekszik. Most kihívja, és elmond neki mindent rólam. A démonomról, és hogy most labilis vagyok, ingerlékeny és... veszélyes. Ezért néhány napig egy ideiglenes szálásként a rendelkezésére bocsátott jounin-lakásban fog lakni Akamaruval.
Kiba meghajol felém, és követi... én pedig porrá morzsolom az íróasztalom szegélyét...
*
Beesteledik, és én hazatérek váltás ruháért és egy zuhanyért. Ahogy végzek, és kilépek a fürdőszobám ajtaján a hálómban, az ágyon ülő Kiba láttán elkomorul az arcom.
- Miért vagy itt? - morgom a szekrényhez lépve, és ledobom derekamról a törülküzőt. Meztelenségem nem zavar.
- Mert melletted a helyem. - válaszolja. Felrántom a nadrágot és a tunikáért nyúlok.
- Ez nem igaz. - válaszolom. - Menj el.
- Nem!
Kiesik kezemből a ruha, és a másodperc törtrésze alatt termek fölötte, és az ágyba paszírozom. Néhány centiről nézek a szemeibe.
- Ellenszegülsz a parancsomnak? - dörrenek rá, jeges tekintettel. Sápadtan remegni kezd, és megérzem félelmének finom, fűszeres illatát. A korallvirág illatára emlékeztet...
- Csak segíteni szeretnék... - motyogja.
- Nem tudsz... - nyögöm szemeimet behunyva.
„Ahh Kankuro... Szeretlek...” - vetíti szemem elé Kiba kéjes arcát a démon, és feldühödve pillantok le újra rá, aggodalmas tekintetére. Tudom, hogy nem igaz, tudom... tudom hogy nem csalna meg... de ha napokon keresztül, hosszú hosszú órákon keresztül kínoznak valakit ilyen képekkel, hangokkal, egy idő után eléri tűrőképességének határát...
És én elértem.
Olyan düh és gyűlölet ömlik szét bennem, hogy chakrám is veszettül örvénylik körülöttem.
Elengedem, és lemászva róla szorítom kezeimet fájdalmasan lüktető fejemre.
- Gaara... - hallom, és térdre rogyva hallgatom ahogy kéjesen sikoltozza Kankuro nevét, behunyt szemeimmel látom őt vergődni kéjesen...
Féltékeny haragom lángol...
- Menj...el... - szűröm fogaim között. Hátamhoz simulva ölel magához. - Ne csináld... meg foglak ölni...
- Nem, te nem tennéd ezt velem! Tudom! - kiáltja belém kapaszkodva. A homok körülöttünk örvénylik, és már érzem a közeledő Tanácstagok chakráját. Nemsokára ideérnek, hogy lepecsételjenek. Nem akarom, hogy lássa... nem akarom.
Megfordulva ölelem magamhoz, nyakába temetve arcom, és remegve fogom vissza magam. Hallom ahogy betörik az ajtót, és már körülöttünk is állnak, körben a tanácstagok.
Ha most nem fogom vissza a démont, akkor elkezdik a kántálást, és erős pecsétformációval bezárnak egy erőtérbe. Pokolian fájdalmas lesz, és ocsmány látvány, mert a démon tombolni kezd. Kiba ezt nem láthatja...
Nem engedhetem...
Felemelem a fejem, és megcsókolva hagyom, hogy démoni erőm átjárja testem. Körülöttünk tomboljon, őrjöngjön a homok, majd magunk köré koncentrálva burkol be minket. Csókolom és simogatom...
- Mondd, hogy fontos vagyok neked... - kérem halkan tőle. - Söpörd el kételyeim, melyekkel a Shukaku kínoz...és jobban leszek. Mondd ki kérlek... de csak akkor tedd, ha valóban így érzel.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:43:57 | #355 |
Karakter: Gaara-Kiba
Kazekage háza:
Kiba:
Nevemet nyögve kezd vad mozgásba, minden egyes döfésével mélyebbre taszít a vad vágyba és kéjbe. Sikoltozok, nyögdécselek és egyre inkább elveszítve a fejem mélyesztem körmeim a hátába, píros árkokat vájok vállába és karjaiba. Ajkai után kapva szenvedélyesen, vadul követelem csókját, s azonnal eleget tesz néma kérésemnek. Testem lángol, a levegő valósággal szikrázik körülöttünk, ahogy egyre féktelenebbül esünk egymásnak.
Gaara elsöprő chakrája fellángol, s erős lökéshullámmal nyom az ágyba, hogy bennem reked egy pillanatra a levegő. Homokja és chakrája vadul örvénylik körülöttünk. Kábán pillantok fel az élő tűzként lángoló tekintetbe.
- Mi… mi történik…? – nyöszörgöm, de válasz helyett vadul tapad ajkaimra, elterelve figyelmem minden másról, hogy csak rá tudok összpontosítani, csak őt tudom érezni. Megfeledkezve mindenről ölelem át kezeimmel és lábaimmal, s összefonódva, együtt süppedünk el egyre inkább a beteljesülést hozó habokban.
Felsikoltva élvezek el, ahogy mélyen magába ránt az orgazmus. Elmerülök a vakító fényben, lelassul a pillanat…
Reszketve, levegő után kapkodva térek lassan magamhoz, ahogy Gaara rám nehezedik, s fejét a nyakamba hajtva zihál. Kábán pihegek alatta, s hallgatom lenyugvó légzését és szemeimet behunyva fekszem alatta.
Nemsokára mellém gördül, s szorosan magához ölel. Hozzá kucorodva hajtom mellkasára fejem, s finom cirógatás segít álomba merülni.
~*~
Elvigyorodva rontok kutyám oldalának, aki játékosan vakkantva próbál kitérni, de nem sikerül neki, így a földre döntöm. Persze a birkózás itt csak még nagyobb vehemenciával folytatódik, ugatás, acsarkodás és nevetés közepette.
Ahogy leállunk kicsit pihenni, nevetgélve döntöm hátamat Akamaru oldalának, és nagyot sóhajtva, mosolyogva hunyom be szemeimet, arcomat az ég felé fordítva.
Azonban amint megérzem Gaara jelenlétét, felpattannak szemeim és széles mosollyal fordulok a ház felé. Érzékeim nem csalnak, Gaara közeledik felém. Felkelve sietek oda hozzá, s átkarolva nyakát csókolom meg ajkait.
- Szia! – köszönök neki vidáman.
- Szia… - köszön vissza, s szorosan magához ölel. Összebújva élvezzük a pillanatot, s pár percig csak egymásra figyelünk, némán, hangtalanul. Szeretem ezt…
- Hoztam neked valamit – mondja végül, megtörve a csendet.
- Mit? – pislogok fel rá kíváncsian.
Kicsit hátrébb lépve vesz elő tunikájából egy aprócska dobozt, s felnyitva egy szép, aranyszínben csillogó láncot emel ki belőle. Kezembe adja, majd tenyerét felfelé fordítja. Homok kígyózik a kezébe, kis gombócban összeállva, majd összeszorítva markát tűnteti el azt. Visszafojtott lélegzettel figyelem a műveletet, majd ahogy újra kinyitja kezét, elkerekednek szemeim. Egy csodaszép drágakő csillog a homok helyén.
- Gaara…? – hebegem, mert mást nem igazán tudok mondani. Kivéve a kezemből a láncot, felfűzi rá a kis gyémántot, majd hozzám hajolva akasztja nyakamba az ékszert. Ajkaival pillangószárny lebbenésnyi kis csókot nyom útközben bőrömre.
- Mi… miért kapom ezt? – motyogom döbbenten.
- Ne kérdezz butaságokat kicsim – pillantanak le rám az azúr szemek, s puha csókot lehel ajkaimra. Felragyogó arccal, mosolyogva karolom át nyakát. Még sose kaptam senkitől ilyen értékes dolgot… s ez az érték pénzben mérhetetlen.
- Köszönöm! – nevetem boldogan. Mosolyogva ölel át, s ahogy kezei végigsimítanak gerincem mentén megborzong a jóleső érzéstől a testem, és szemeimet lehunyva élvezem ki.
Gaara egy pillanat alatt a hálóba teleportál kettőnket. Az ágyra huppanva nevetgélve dobálom le magamról ruháimat, s Ő fölém mászva vadítóan harapdálja meg ajkamat. Ah, de imádom ezt…
Azonban elhúzódnak tőlem az édes ajkak, így hát kis vigyorral követném őket… de valami hirtelen visszafog. Meglepetten pislogok a csuklóimra tekeredett homoknyalábokra, majd fel Gaara sokat sejtető mosolyára.
- Mi ez? – kérdezem gyanakodva. Mielőtt válaszolna, egy homokcsáp bizsergetően simít végig testemen, mibe beleremegek.
- Egy kis játék… Élvezted a múltkorit, nem? Akkor ezt egyenesen imádni fogod… - búgja mély hangján.
Ahogy egy homoknyaláb végigsiklik testemen, meglepetten felnyögve ejtem a párnára fejem, ahogy forró bizsergést ébreszt minden porcikámban. Pár másodperc múlva már csak nyöszörögni tudok a kényeztetéstől, ahogy a homoknyalábok az egész testemet bebarangolják, legérzékenyebb pontjait ingerlik és simogatják.
A homok egyre csak izgatóan simogat, s egyik csáp a merevedésemre kulcsolódva kezd ott lent masszírozni. Az élvezettől felsikoltva feszül meg a testem, s tehetetlenül vonaglok a kényeztetés alatt. Argh, ezt nem lehet kibírni… Ah…
- Gaara… Gaara… - nyöszörgöm nevét kéjtől remegve. Lassan végre fölém mászik, s amint csuklóim kiszabadulnak béklyóikból, vadul vállaiba markolva rántom le magamra. Kiéhezetten kapok ajkai után, s ő is viszonozza a vad csókot.
Akarom… most…
Hirtelen mozdulattal taszítok rajta egyet, s a hátára lököm. Ölébe ülve vezetem magamba péniszét, és felkiáltva élvezem a gyönyörködtető feszítést.
- Megleptél… - hörgi, és csípőmet erősen megragadva késztet mozgásra, s én készségesen lovagolom meg. Zihálva, sikoltozva, kéjesen nyöszörögve élvezem, hangjaim közé az ő mély morranásai és nyögései vegyülnek. Csodálatos…
Vad csókkal esünk egymás ajkainak, s ujjainkat összefűzve közeledünk a beteljesüléshez.
Hangosan nyögök bele a csókba, ahogy testemben hurrikánként söpör végig az orgazmus, fülemben Gaara nyögése visszhangzik.
Magába szippant a gyönyör, együtt lebegünk és szállunk a mennyekbe…
Zihálva rogyok az alattam levőre, s azonnal erős karok ölelnek át. Ahogy mindkettőnk légzése és pulzusa kissé lenyugszik Gaara lassan maga mellé fektet, továbbra is szorosan magához ölelve. Mellkasára hajtom a fejem, és mélyeket lélegzek finom illatából. Becsukott szemmel halkan felnevetek.
- Mi olyan vicces? – nyúl állam alá, maga felé fordítva arcom. Kinyitom a szemem, és lágyan felcsillogó szemekkel pillantok az azúr íriszekbe.
- Semmi – simogatom meg szelíd gyengédséggel arcát, majd kicsit felnyújtózva hozzá puszilom meg ajkait. – Csak boldog vagyok…
Pár pillanatig némán néz le rám, majd ő is elmosolyodik és szorosan magához ölel. Becsukva szemeim döntöm fejem a mellkasának, közel bújva hozzá. Félálomban élvezem szoros közelségét, ahogy óvón átölel.
Hosszú percek múltán nyitom ki újra a szemem, s óvatosan kibontakozom az ölelésből.
Felkönyökölve figyelem nyugodt arcát, hallgatom egyenletes légzését. Olyan békés. Még sosem láttam aludni. Azt hittem nem is alszik. Óvatosan megcirógatom arcát, s ujjaim közé véve játszadozom el egyik selymes hajtincsével, ami a halántékára lóg. Elmosolyodva hajolok le hozzá, megsimogatva ajkait sajátommal. Elhúzom fejem, hogy tovább figyelhessem lágy vonásait, behunyt szemeit.
Hirtelen felpattannak szemhéjai és visszahőkölök a látványtól. Egy borostyán írisz szegeződik egyenesen rám. Gaara mozdul, s mire felocsúdok már maga alá tepert és éhesen kap ajkaimhoz. Fájóan harapja a számat, s a meglepetéstől felnyögve rántom el tőle fejem, ahogy a vér fémes íze kígyózik nyelvem hegyére.
- Gaara?? – hátrálok el döbbenettől elkerekedett szemekkel, de a fal az utamat állja. Felvillannak a borostyán szemek, és gonosz vigyorral arcán, félelmetes ragadozóként mászik utánam. Azonban félúton megáll, s felhördülve, összeszorított szemekkel hajtja le a fejét, egész testében remegni kezd. Döbbenten ledermedve figyelem, ahogy feltérdel és homlokához kapva hajába túr, összeszorított szemekkel fájdalmasan vicsorít.
Feleszmélve ugrok hozzá, ahogy lassan dőlni kezd, de végül mindketten a földre zuhanunk.
- Gaara! – szólongatom, nem törődve az eséstől sajgó vállammal. Remegése akadozva alábbhagy, vonásai elsimulnak. Félve fürkészem arcát, s lassan felnyitja szemeit. Egy türkiz tekintet pillant rám, s kissé megnyugszom, de még remegnek a tagjaim. Gaara szemei hirtelen tágra nyílnak, és gyorsan felülve hajol fölém.
- Kiba, jól vagy? – kérdezi tekintetét rajtam kapkodva.
- Igen… - motyogom halkan. Ez… félelmetes volt…
Felsóhajtva temeti egyik tenyerébe arcát, miközben lassan felülök.
- Mi történt…? – kérdezem halkan, félve pillantva rá.
- Elaludtam… - morogja dühösen, félrefordítva arcát. Feláll és engem is felsegít a földről. Zavartan pillantok rá, de elfordul, s elkezdi összeszedni ruháit és öltözködni.
- Hova mész? – kérdem döbbenten.
- Ki kell szellőztetnem a fejem – válaszol kifejezéstelenül, miközben összekapcsolja tunikáján az övét.
- Veled megyek – jelentem ki, s már indulnék is saját ruháimért, de kinyújtja elém karját, megállítva.
- Nem – szögezi le, majd felsóhajtva lép elém, s vállaimra téve kezét néz mélyen a szemembe. – Egyedül szeretnék lenni.
Pár pillanatig aggodalmasan pillantok fel szemeibe. Nem akarom egyedül hagyni… most nem…
Végül mégis megadom magam, félrefordítva fejem bólintok alig láthatóan. Ajkainak leheletnyi érintése a homlokomon… majd kimegy a szobából.
~*~
Gyors léptekkel haladok a Kazekage iroda felé. Tegnap este Gaara nem jött haza, és aggódom érte. Ahogy az ajtaja elé lépek, megkönnyebbülten felsóhajtok, ahogy megérzem a jelenlétét. Összeszedve magam kopogok be, majd miután kiszól, rögtön be is nyitok.
- Szia – köszönök halkan, ahogy becsukom magam mögött az ajtót. Lassan odasétálok, és ölébe bújva ölelem magamhoz.
- Szia – köszön vissza, s viszonozva az ölelést húz magához. Ahogy fejét a nyakamba hajtja, szemeimet behunyva hallgatom légzését, lehelete bőrömet cirógatja finoman. Pár percig némán öleljük egymást.
- Hogy vagy? – töröm meg a csendet halk suttogással.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:43:02 | #353 |
Karakter: Gaa-Kiba
Gaara:
- Szívesen... - mosolyog fel rám halvány pírral szép arcán, majd behunyt szemekkel bújik hozzám, vállamra hajtva fejét. Gyengéden simogatom meg.
- Nem jössz lefeküdni? Egy kagének is kell pihenni... - puszilja meg nyakamat, és felhevül a bőröm. Ah hát abból nem sok pihenés lesz...
- Pihenni? Veled egy ágyban? - mosolyodom el.
- Ühüm... - harapdálja tovább nyakamat. Mmmrrr... te kis huncut. Felemelem szép kis fejét, hogy szemeibe nézzek. Ó hát ennek az édes kölyökkutya pillantásnak nem lehet ellenállni.
- Még el kell olvasnom egy jelentést... Nemsokára megyek - adom meg magam.
- Rendben... - bólint nagylelkűen. Hát köszönöm. - Itt maradhatok addig?
Beleegyezem, és már mászna is ki az ölemből, ha hagynám. Ó hát nem gondolod, hogy csak úgy kiengedlek innen? Neked itt a helyed...
- Jó lesz így... - súgom derekát átölelve, másik kezemmel pedig a tekercset magam elé húzva. Megnyugodva simul karjaimba, és nyakamba szuszogva hagy olvasni. Mmm. Ezt meg tudnám szokni.
Gondterhelten teszem le a tekercset. Nem jutottam előrébb...
Megcirógatom Kiba puha arcát, és halvány mosollyal gyönyörködöm benne. Felnyílnak a szemhéjacskák, és két szépségesen szikrázó éjfekete szempár pillant fel rám.
- Elaludtál? - kérdezem halkan. Már nagyon késő van, nem csodálom.
Megrázza fejét.
- Gaara...
- Tessék - nézek le rá türelmesen.
- lehet, hogy butaságnak fog hangzani... De egy falunak mindenképpen előnyös lenne, ha a Fűfalu elpusztulna és Suna visszaesne a fejlődésben.
Nocsak. Látom te is gondolkoztál a Tanácsgyűlésen hallottakon. Kíváncsi vagyok mit gondolt ki.
- Folytasd. - utasítom halkan.
Kissé tétovázik, majd mégis megszólal.
- Konohának nagy bosszúságot jelent az a falu. És...hát, mint tudod... a Hokage engem is megkért, hogy kémkedjek utánad...
Igen, erre már én is gondoltam, de elvetettem. A Hokage nem merné a békeszerződésünket megszegni. Vagy mégis? Nem biztosíték nekünk Tsunade hűsége. Ő nem az előző Hokage. Ki tudja... ezt fel kell vetnem a Tanácsnak is.
- Össze kell hívni a Tanácsot - határozok.
- Éjnek évadján? - kérdezi elhűlve. Igaza van... annyira nem fontos, hogy emiatt kirángassam őket az ágyukból. Apropó ágy...
- Majd holnap - napolom el a problémát. Van jobb dolgom is.
- Gyere - mosolyog rám Kiba, és már felpattanva húz is a hálószoba felé. Nem kell kétszer mondania...
Belépünk az ajtón, és már a nyakam köré is fonódnak puha karjai.
- Kénytelen vagyok elterelni a figyelmed a munkáról... A végén még túlhajszolnád magad... - csücsörít édesen. Nagyon édes... Megharapdálja finoman a számat, én pedig éhesen vetem rá magam. Csók közben hagyom, hogy az ágy felé húzzon, majd nagyot huppanjunk.
Hogy túlhajszoljam magam?
- És az nem lenne jó... - teszi hozzá érzéki mosollyal, szemeiben olyan vágy parázslik, hogy már ettől teljesen felizgultam... Elképesztő. Hogyan lehet valaki ennyire szexi?
- Nem bizony... - morgom nyakának puha bőrébe, és élvezettel kóstolom végig, majd egy egyszerű mozdulattal tépem le róla ingét, halk méltatlankodásával mit sem törődve. Még hogy új volt?
- Nem izgat - közlöm vele. Minek veszi fel? Egyszerűbb lenne, ha itthon meztelenül mászkálna, hiszen így a legszebb.
Forrón csókolom, falom, majd eltépem tőle mohó számat, hogy lecibáljam magamról a ruhámat. És ő felülve harapdálja végig mellkasom és hasam. Behunyt szemekkel, hátravetett fejjel élvezem... ahh anyám...
Lepillantok, ahogy alsónadrágomnál kalandozik már a forró nyelve, és ő fogaival megragadva tépi le rólam. Ahh azt a mindenit!
Felhördülve teperem magam alá.
- Kis vadóc... - szabadítom meg száját a ruhacafattól, és éhesen vetem rá magam.
- Aki mondja... - kacag fel érzékien, visszaharapdálva. Na ez már sok. Letépem róla a nadrágot is, mert csak útban van.
Felém akar kerekedni. Ó nem, most nem...
Törleszkedik, mocorog és vergődik. Ahh anyám...
- Felfallak... - morgom vad vággyal, és felnyögve fogom vissza a bennem mocorgó szörnyet. Ő is felizgult... Nyugalom Gaara, csak önkontroll. Végigcsókolom szépséges testét, de vágytól ágaskodó péniszét kihagyom. Csalódott nyögését csak egy önelégült kis félmosollyal konstatálom. Szeretnéééd...? Ujjaimat ráfonva lágyan masszírozni kezdem, nyelvem pedig bejáratán kezd körözni. Nyögdécselve vergődik alattam... ahh istenem...
Amikor már félőrülten, nyöszörögve dobálja magát, rámászom, és lemosolygok rá. Nagyon nehéz kontrollálnom már magam...
- Hogy szeretnéd? Finoman, vagy... - kérdezném, de közbevág.
- ...erősen...! - zihálja vadul, és csípőjével fellendülve fogad hirtelen magába.
- Ahh Kiba! - nyögöm csodálatos kéjemet világgá, és behunyt szemekkel harapok ajkamba. A vad szenvedély végigperzseli testem... Ránehezedve kezdek vad mozgásba, újra és újra elmerülök kemény farkammal puha kis szűk testében... És ő sikoltozva karmolja véresre karjaimat, vállamat és hátamat. Ezzel csak méginkább beletaszít az őrületbe, és már hörögve, vadul párzó állatokként harapjuk, marcangoljuk egymást...
Homokom felörvénylik körülöttem, perzselő erőm végigsöpör rajtunk... szele hajamba túr, és szikrázóan kék szemekkel pillantok le rá. Engem néz kábán, kéjesen nyöszörögve.
- Mi...mi történik...? - kérdezi, de egy vad csókkal fogom be száját, és vadul mozogva hajszolom magunkat tovább a gyönyör felé. Lábai derekamra fonódnak, remegve ölel magához, hörgésem sikolyaival ölelkeznek...
Hangos sikollyal rándul össze, és ívbe feszült testtel hosszan, nyöszörögve lovagolja meg az orgazmus hullámait.
Olyan gyönyörű...
Rekedt ordítással követem, és magába fogad a fehér fény... csak én ismerem fel hangomban az oda nem illő felhangot... azt a mélyen hörgőt...
Rángatózva rogyok le rá, és zihálva próbálom összekaparni magam.
Hosszú percek múlva emelem csak fel a fejem, és legördülve Kibáról, körülpillantok. A hálószobám romokban hever. Homokom totális pusztítást végzett...
Sukakut nehéz volt visszafogni... már ő is akarja Kibát.
Magamhoz ölelem a kábán pihegő, remegő testet, és betakarom. Figyelem ahogy álomba merül, miközben haját cirógatom.
Ezt a problémát most elnapolom, mert nem érek rá foglalkozni vele. Az, hogy Sukaku Kibára vágyik természetes, hiszen ő és én szinte egyek vagyunk. Természetes, hogy ugyanaz a vágyunk tárgya is.
*
A Tanáccsal való tárgyalásom komoly eredményekkel járt. Egyikük Konohába utazik. Én már előre küldtem legjobb kémeimet, így már csak az eredményt kell kivárnom. Ráadásul Kankuro is ott van, ami dupla előny. Nem örülnék, ha Konohával konfliktusaink lennének, de ez nem jelenti azt, hogy meghátrálva kerülném ki azt, ha a helyzet úgy adódik. Mi harcos nemzet vagyunk.
Véget ér a tárgyalás, és haza teleportálom magam. Kibát a hátsó kertben találom, épp Akamaruval gyakorol. Félmeztelenül... Gyönyörű felsőtestén csillognak az izzadtságcseppek, mint a kristály. Erről eszembe jut valami, és el is megyek érte.
Nem sokkal később, visszatérve Kibát ugyanott találom, épp Akamarut legyűrve a földre kacag önfeledten. Kilépek a házból, és ahogy megérzi jelenlétem, boldogan pattan fel, és karjaimba röppen.
Boldogan dobbanó szívvel ölelem magamhoz, és gyengéden rám csillogó szemeit figyelem. Megremeg a kezem, mert... mert... azt hiszem... annak az árnyékát látom szemeiben csillogni, amire mindig is vágytam... Még ha ez még nem is az igazi, de akkor is hihetetlen jó érzés.
- Szia! - csókol meg, és belemosolyogva ajkaiba viszonzom.
- Szia... - ölelem magamhoz. Hosszú másodperceken át élvezzük egymást, majd elhúzom a fejem. - Hoztam neked valamit.
- Mit? - csillannak kíváncsian sötét szemei. Előveszem a dobozt, és az aranyláncot a kezébe teszem, majd nyitott tenyeremet felfelé fordítva koncentrálok egy keveset a saját homokomból.
- Csak figyelj - súgom. Összeszorítom öklömet a homokgombócon, majd néhány másodperc múlva újra szétnyitom. Egy gyémánt szikrázik a tenyerem közepén, rajta egy kis lyukkal, amin a lánc keresztülfér.
- Gaara...? - pislog rám megszeppenve. Felfűzöm a láncra, és nyakába akasztom, közben kis puszit lehelve érzékeny bőrére. - Mi...miért kapom ezt...?
- Ne kérdezz butaságokat kicsim. - nézek a szemébe, és lágyan megcsókolom. Boldogan ragyogó mosolyt kapok, és nyakamba csimpaszkodva kacag fel édesen csilingelő hangján.
- Köszönöm! - sikkantja édesen. Magamhoz szorítva mosolygok le rá, kezeim végigsimítanak hátának érzékeny bőrén, és ő megremegve hunyja be szemeit. Oh ez már sok...
Teleportációra emelem fél kezem, és már a hálószobámban is vagyunk. Puhán huppan az ágyon, és kuncogva rángatja le magáról a nadrágját és a többi fölösleges darabot is. Én is megszabadulok a sajátjaimtól, majd fölémászva élvezettel harapom mag ajkát.
Feltérdelek, és ő utánam kapna, de homokom már csuklójára tekeredett és gyengéden kifeszítette az ágyra.
- Mi ez? - kérdezi gyanakodva. Kéjes mosollyal figyelem, ahogy homoknyalábjaim végigsiklanak testén, gyengéden cirógatva szépséges, olajbarna bőrét.
- Egy kis játék... Élvezted a múltkorit nem? Akkor ezt egyenesen imádni fogod... - duruzsolom. Pusztán akaratommal irányítva elérem, hogy olyan élvezetesen gyönyörködtetően kényeztesse egész testét a homok, hogy ő csak sóhajtozni és nyöszörögni tudjon. Egy nyaláb merevedésére kulcsolódva lüktetően masszírozni kezdi, és ő kéjesen sikoltozva kezd vergődni. Ó igen...
- Gaara...Gaara...Gaara... - zihálja, nyöszörgi és sikoltozza. Ó hát ezt nem lehet kibírni...
Fölé mászom, és homokom már körülöttünk örvénylik. Karjaival leránt magára, és éhesen csókolózva esünk egymásnak. Ezúttal figyelek az önkontrollra, de azért marad tér bőségesen az élvezetnek.
Hagyom, hogy fölém kerekedve üljön az ölembe, és egy hirtelen mozdulattal magába vezessen.
Felnyögök a meglepetéstől és a vad gyönyörtől...
- Megleptél... - nyögöm mély morgással, de megragadva csípőjét vad mozgásra kényszerítem. Nyöszörögve vágtázik rajtam, és ahogy elveszítjük maradék józanságunkat, kezeinkkel egymásba kapszkodva fűzzük össze ujjainkat, és egymás szájába nyögjük szépséges gyönyörünket..........
2008.12.21 19:20
Ruki
Kiba:
- És te…? Hogyan voltál úgy képes elcsavarni a fejemet, hogy kisujjadat sem mozdítottad? – von kérdőre, vágytól elmélyült hangon.
Lassan megfordít és végignyalva gerincem mentén izgat tovább, s ívbe feszült testtel nyögök fel az élvezettől. Testével hozzám simul, és már epekedve várom, hogy kitöltsön és a mennyekbe repítsen.
- Egyikünk sem tehet róla… ez egy megmagyarázhatatlan…ahh… - nyöszörgöm, de nem tudom befejezni.
-… vonzalom – fejezi be mondatomat mély hangján, és közben lassan belém hatol, s már a feszítő érzés is gyönyörködtet.
- A chounin vizsga óta érzem… - folytatja halkan. -… amikor először megláttalak, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Tudom, hogy akkor ott az erdőben te és a csapatod végignéztétek, ahogy megöltem a ránk támadó genineket…
- Féltem tőled… - susogom, a lepedőbe markolva. Ijesztő volt… nagyon…
- Tudom… tőlem mindenki fél… - mondja, és lágy pusziját érezve az arcomon óvatosan felmosolygok rá.
- De most itt vagyok, és már nem félek tőled… - suttogom halkan. Nem már egyáltalán nem félelmet érzek… ez sokkal szebb és jobb érzés annál…
- Igen, tudom. Nincs is rá okod, hisz nem bántanálak soha… - lehelete a fülemet perzseli. Lassan megmozdítja csípőjét, és ahogy gerincem mentén végigcikázik a kéj, elhalóan nyögök fel, egyszerre az Ő mély nyögésével.
- Gaara… - sóhajtom nevét élvezettel, és tapogatózva megkeresve kezét csempészem ujjaim az övéi közé. Vágyakozva nyújtom felé ajkaimat, hogy aztán felsóhajtva élvezzem a finoman érzéki csókot. Lassan hullámzik együtt a testünk, lágyan, s mégis rendkívül élvezetesen szeretkezünk. Egymáshoz simulva, egymás ajkait csókolva.
A számba nyögve jut el a csúcsra, s megremegő testtel követem a fellegekbe. Csodálatos érzés, ahogy együtt lebegünk…
~*~
Gaara sokat dolgozik és a falut ért támadások is roppant nyugtalanítóak. Több eshetőség is felmerült az okukat illetően, de a háború esélyét elnapolták. Egyelőre…
Visszatérve a kém-jounin kapitánytól, akinek az imént egy tekercset szállítottam le, kopogok be Gaara irodájának ajtaján. Kiszól, engedélyt adva a belépésre. Ahogy bemegyek, Gaara feszültnek és gondterheltnek tűnik.
Illedelmes meghajlást követően közelebb hív magához és kezemet megfogva húz az ölébe. Készségesen foglalom el helyem, puha üdvözlőcsókot nyomva ajkaira. Fáradt sóhajjal hajtja fejét a nyakamba, ujjai tincseim közé bújnak. Nagyon emészti a konfliktus a Fűfaluval. És jogosan, hisz aggasztóak a történtek. De könnyebben megy még a gondolkodás is, ha egy kis időre megnyugszik az ember, és más felé tereli a gondolatait.
Kiszállva öléből sétálok mögé, halvány mosolyommal is nyugodtságra ösztönözve. Kezeim feszült vállaira simítom, majd masszírozni kezdem. Sóhaját hallva füléhez hajolok.
- Lazíts... Túl feszült vagy… - nyugtatom hangommal.
Behunyja szemeit, és vállai kicsit megereszkednek, ahogy elengedi magát. De még mindig látom rajta, hogy töpreng.
- Mikor ettél utoljára? – kérdem halkan, visszaterelve hozzám gondolatait.
- Tessék? – kérdez vissza.
- Már este van és szerintem reggel óta nem ettél – magyarázom mosolyogva.
- Igazad van. Éhes vagyok – bólint. Tudtam én.
- Menjünk haza – fogom meg kezét, és húzom meg kicsit noszogatva. Sóhajtva áll fel és magához ölelve teleportál kettőnket haza.
Otthon leültetem azt asztalhoz, és gyorsan összedobok neki valami ehetőt. Miközben eszik, azon gondolkodom, hogy miben is segíthetnék neki. Legalább egy minimális terhet levenni a válláról…
- Köszönöm kicsim… - ad hálás puszit ajkaimra. Szeretem mikor így hív… Gyengéden mosolyogva simogatom meg arcát – Feküdj le, nekem sok dolgom van.
- Rendben – egyezek bele bólintva.
A hálószobában nagyot sóhajtva dőlök hátra az ágyon. Egyáltalán nem vagyok álmos… Így hát gondolataimba mélyedve bámulom a plafont. A hold fényének keskeny csíkja lassan vándorol a falon jelezve az idő múlását.
Gaara még mindig dolgozik? Bizonyára, hisz nem jött a hálószobába. Felkelek, hogy meglátogassam dolgozószobájában, s útközben egy kis kitérőt teszek a konyha felé.
Ahogy benyitok hozzá, és leteszem asztalára a tálcát, lágy mosollyal néz fel rám.
- Gyere ide… - fogja meg kezemet, és az ölébe von.
Hozzásimulva fészkelődök el karjaiban, s kiélvezem a puha csókot amit ad.
- Tudod, hogy egy kincs vagy? – kérdezi halkan.
- Igen, és szép is… - viccelődök mosolyogva.
-…és szerény – egészít ki. Felnevetve konstatálom, hogy Gaaranak is van humorérzéke.
Miután kinevettem magam, felpillantok arcára, fáradt mosolyára, ahogy engem figyel.
- Sokat kell még dolgoznod? Tudok valamiben segíteni? – kérdezem, érdeklődve pillantva fel rá. Mielőtt választ adna, egy csókot nyom az ajkaimra.
- Eddig is rengeteget segítettél Kiba – néz a szemeimbe, megcirógatva arcomat. – Köszönöm…
Még sosem… sosem láttam Gaarat ennyire gyengédnek… s valamiért örömmel tölt el, hogy így láthatom. Nem tudom, és nem értem miért… De nem mindegy?
- Szívesen… - pirulva mosolygok fel rá, majd lehunyva szemeim hajtom vállára fejem. Mélyet sóhajtok finom illatából és megborzong a testem. Ujjaimmal megcirógatom egyik fülét, s élvezem ahogy megsimogatja karomat.
- Nem jössz lefeküdni? – kérdezem halkan. – Egy kagének is pihennie kell…
Finoman csókolok nyakának puha bőrébe, és finom puszikkal hintem tele.
- Pihenni? Veled egy ágyban? – nevet fel halkan.
- Ühüm… - válaszolok, nem elszakítva tőle simogató ajkaimat, belemosolyogva bőrébe. Nyakának finom megharapdálásával próbálom ágyba csábítani. Egyik keze arcomra simul, majd lassan állam alá kúsznak ujjai. Óvatosan húzza el magától fejem, maga felé fordítva arcom. Halvány, kérlelő mosollyal és szemekkel pillantok fel türkiz íriszeibe.
Arcának vonásain látom, hogy hezitál. Végül sóhajtva hunyja be szemeit és magához ölelve hajtja nyakamba arcát.
- Még el kell olvasnom egy jelentést… Nemsokára megyek… - mondja halkan.
- Rendben… - egyezek ki, lehajtva fejem. – Itt maradhatok addig?
- Igen – bólint rá. Felmosolygok rá, majd kimásznék öléből, hogy hagyjam olvasni, de visszatartón fogja magához derekamat.
- Jó lesz így… - mondja, és szabad kezével magához veszi az olvasandó papírost. Behunyva szemem döntöm fejem a vállának. Szeretem a közelségét… érezni teste melegét, ahogy átszivárog a ruhákon és engem is átmelenget. Jó érzés…
Elgondolkodom, hogy kinek állhat érdekében, ha a Fűfalu elpusztulna. Rögtön eszembe ötlik egy lehetőség de mielőtt elhessegetném, nem találok rá indokot, hogy miért is ne lehetne.
Pár perc múlva az asztalára teszi a tekercset és megsimogatja az arcom. Felnyitom a szemem és felpillantok rá.
- Elaludtál? – kérdezi halvány mosollyal szája sarkán.
- Nem – rázom meg a fejem. – Gaara…
- Tessék? – néz rám kérdően.
- Lehet, hogy butaságnak fog hangzani… - kezdek bele kicsit félszegen. – De egy falunak mindenképpen előnyös lenne, ha a Fűfalu elpusztulna és Suna visszaesne a fejlődésben.
Kifejezéstelen arccal hallgatja.
- Folytasd – mondja komolyan.
Egy pillanatig hezitálok. Most, hogy ki kéne mondani, sokkal abszurdabbnak tűnik a gondolat…
- Konohának nagy bosszúságot jelent az a falu – bököm ki végül. – És… hát, mint tudod… a Hokage engem is megkért, hogy kémkedjek utánad…- kissé keserű szájízzel gondolok vissza az esetre.
Elgondolkodó arccal pillant le rám, és már kezdem úgy érezni, hogy tényleg valami nagy marhaságot mondtam.
- Össze kell hívni a Tanácsot – jelenti ki végül.
- Éjnek-évadján? – pislogok fel rá meglepetten. Megadóan sóhajt fel, és egyetértőn pillant le rám.
- Majd holnap – mondja.
- Gyere – kászálódok ki öléből és kezét megfogva húzom magam után. Még visszapillant asztalára, de végül csak engedi elráncigálni magát a hálószobába.
Ahogy belépünk az ajtón, szembe fordulok vele és a nyakába csimpaszkodok.
- Kénytelen vagyok elterelni a figyelmed a munkáról… - mondom halkan, éhes szemekkel méregetve arcát. – A végén még túlhajszolnád magad… - nyújtózok fel hozzá, hogy mosolyogva harapdáljam meg alsó ajkát.
Átkarolva derekamat húz magához szorosabban, én pedig gallérjába markolva kezdek hátrálni az ágy felé. Ahogy érzem a vádlimnak ütközni a szélét, hagyom magam hátraesni és magammal rántom őt is.
- És az nem lenne jó… - mosolygom vágytól izzó tekintettel.
- Nem bizony… - helyesel, majd felmorranva hajol le, hogy megharapdálja a nyakam. Felsóhajtva túrok vörös tincseibe, és a felsőm halk reccsenéssel adja meg magát Gaara kezének.
- Héj… ez új volt… - morgom rosszallóan, bár tudom, hogy amúgy sem érdekli. Jelen helyzetben engem sem igazán…
- Nem izgat… - leheli visszahajolva ajkaimhoz, hogy aztán vad szenvedéllyel támadjon rájuk. Nyelve vad táncra csábítja az enyémet, majd hirtelen elszakad tőlem. Feltérdelve hajítja le magáról köpenyét. De én sem maradok ám fekve… Ó nem…
Ahogy felülök, mellkasa pont arcmagasságba kertül, amit ki is használok. Élvezettel harapdálom meg puha bőrét, és orromat telíti finom, kesernyés illata. Lejjebb görnyedek hasához, megkóstolva a kockákat a hasán. Finooom…
Végignyalom bőrét a nadrágja mentén, majd lassú mozdulatokkal egyre lejjebb húzom. Igencsak dudorodó alsójának a szélébe harapva, egy gyors rántással tépem le róla fogaimmal. Hrr…
Ő is felhördül és hátralök az ágyon.
- Kis vadóc… - egy gyors mozdulattal szerzi meg és dobja félre a ruhacafatot, hogy vadul kapjon ajkaim után.
- Aki mondja… - nevetem gonoszul, viszonozva a harapdálást. Újabb reccsenés, és már a nadrágom darabja is már valahol a földön hever. Már végképp nem érdekel, csak a rám nehezedő férfitest… semmi más…
Átfordítanám a helyzetet, de nem engedi. Azért még erősködöm vele egy kicsit, legalább játékból. És az sem elhanyagolható, hogy ilyenkor még szorosabban simulunk egymáshoz, amitől egyre inkább mardossa testemet a vágy.
Hozzádögölöm már sajgóan lüktető ágyékomat, folytatásra ösztönözve, de nem is igazán kell…
- Felfallak… - morogja, végigharapdálva nyakamat és mellkasomhoz érve, körkörös nyelvcsapásokkal izgatja egyik mellbimbómat. Felnyögve dobom hátra a fejem, élvezettel sóhajtozva véve a levegőt.
Egyre lejjebb halad, forró nyelvével nedves csíkot húzva hasamon, és ahogy közel ér merevedésemhez, vágyakozón nyögök fel újból. Azonban combomon keresztül elkerüli, alig pár centire. Csalódottan sóhajtok fel, és vágytól égő tekintettel pillantok le gonosz mosolyára. Ah, ez a látvány…
Ujjaival végigsimít péniszemen, hogy aztán rámarkolva kezdjen masszírozni. Megfeszült testtel nyöszörgök, és ahogy megérzem a nedves körzést bejáratomnál még a lélegzetem is eláll egy pillanatra… hogy aztán hangosan nyögjek fel az élvezettől. Ahh…
Fölém mászik, és térdeimet vállába akasztva támaszkodik meg mellettem. Hozzám ér merevedése, de nem hatol be, inkább vigyorogva lepillant rám.
- Hogy szeretnéd? – kérdezi rekedtesen mély hangon.- Finoman vagy…
-… erősen…! - vágok közbe lihegve, és felé lendítve csípőmet fogadom mélyen magamba. Egyszerre nyögünk fel a gyönyörtől.
2008.12.18 22:49
Leviatanocska
Gaara:
Mikor magamhoz térek a kábaságból, ő már az ölemben ül, és erősen szorítom magamhoz a nevét sóhajtva. Halkan szuszog a nyakamba...
Természetesen nem bírok magammal, és muszáj zaklatnom egy kicsit.
Kezem a nadrágjába siklik, és bár kissé meglepi a dolog, megnyugtatom pár szóval, és lágyan masszírozni kezdem, és elakadó lélegzettel gyönyörködöm benne.
- Szeretem nézni az arcodat... Gyönyörű vagy ilyenkor Kiba... - mondom halkan, mély hangomon, és ő szenvedélyes csókkal, remegve bújik hozzám, finom, édeskés illata betölti az orromat.
Ívbe feszült testtel, arcán lágy mosollyal jut el az orgazmusig. Álomszép... és én tartom a karjaimban, tőlem ilyen...
Csendben üldögélünk, egymást ölelve. Élvezem minden másodpercét.
- Ne menjünk lefürdeni? - hallom lágy hangját, és hajamba túrva cirógatja meg fejbőrömet.
- Menjünk - biccentek, és felállok a karjaimban Kibával. Nyikkanva hagyja magát, és kuncogva ad puszit. Annyira aranyos.
Édesen viháncol a fürdőszobában, majd az ágyban is, én pedig... sosem szórakoztam ilyen jól. Végül kimerülten fekteti fejét mellkasomra, és már alszik is. Jó neki... én nem alhatok, de nem unatkozom, és végre magányos sem vagyok. Valakinek őrizhetem édes álmát, és már ez is több annál, mint amire valaha is vágytam. Nem, ez nem igaz... mert van valami, amire mindennél jobban vágyom...
De talán soha nem kapom meg, pedig szeretném érezni a melegét.
Hosszú órákon át hallgatom halk szuszogását, érzem ölelését és testéből áradó kellemes melegséget. Elmélázva nézem az ablakon beszűrődő ezüst holdsugarakat, és az éjjeli árnyékok játékát.
Soha nem értettem máshoz, csak az öléshez és a falu irányításához. Sok alkalmi szexben volt részem, hiszen külsőm és pozícióm rengeteg embert vonz. Eddig egy komolyabb kapcsolatom volt, az sem tartott tovább mint két hét, és az csak egy átmeneti gyengeség volt. Annyira magányos voltam, hogy tíz körömmel kapaszkodtam bele valakibe. Aztán hogy véget ért, magányom lassan fojtogatni kezdett.
Lepillantok Kibára, és folytatom tovább a gondolkodást.
Vajon őt miért láncoltam magamhoz? Mert nem a magányomról van szó. Nem, ez most más... Úgy vonz mint a mágnest, és képtelen vagyok elszakadni tőle. Már a gondolat is borzalmas. Kell nekem, és meg is kaptam. Az enyém. Nem eresztem el soha többé, nem engedem hogy másé legyen. Azt akarom, hogy...
...hogy...
...hogy szeressen...
A fenébe!
De hogyan érjem el? Soha nem kellett még udvarolnom, sem hasonlók.
Bosszúsan felsóhajtok, és hajába bújnak ujjaim. Milyen lágy és selymes... Érzem ahogy felforrósodik az ágyékom, és vágyam elhatalmasodik rajtam. Hagynom kéne aludni.
Ahh dehogy hagyom.
Különben is, minek növesztett ilyen édes kis fülecskéket, ha nem azért hogy megrágcsáljam? Meg is teszem, finoman, közben kezemmel lágyan végigsimítom puha, lapos hasát is. Reszketeg sóhajjal ficereg közelebb hozzám, és megharapdálja a feje alatt nyugvó karomat.
- Nem hagysz aludni? - morogja halkan, és ő felém fordulva folytatja munkálkodását, végig a karomon, vállamon keresztül a nyakamig. Ah ez finom... Végigsimítom hátát, csípőjét és formás kis fenekét is. Élvezettel dorombol a nyakamba.
- Ha jól hallom nem bánod... - mondom halkan.
- Nem... - kuncogja közelebb bújva hozzám, és ahogy megérzem merevedését az enyémhez dörgölőzni, élvezettel felmorranva markolok fenekébe, és hagyom hogy ajkai nyakamról az arcomra csusszanjanak, majd egy érzéki csókkal csábítson el. Ah istenem... Éhesen vetődök rá, és magam alá gyűrve harapom, falom fel őt, kezeim pedig kalandoznak testén.
- Gaara... - sóhajtja hajamba túrva karcsú ujjaival, hogy tincseimbe markolva húzza fejemet magához, és számba harap vad szenvedéllyel. Ah ez jó... Lábai derekamra fonódnak, dörgölőzik, bújik, simul és egyszerűen az őrületbe kerget!
- Hogy csinálod? - motyogja a nyakamba kábán.
- És te...? - suttogom vágytól rekedten. - Hogyan voltál képes úgy elcsavarni a fejemet, hogy kisujjadat sem mozdítottad?
Finoman hasra fordítom, és lágyan végignyalintom a gerincét alulról egészen a nyakáig. Felnyögve homorítja hátát az élvezettől, és péniszemet fenekéhez simítva sóhajtok fel.
- Egyikünk sem tehet róla... - nyögi. - Ez egy megmagyarázhatatlan...ahh...
- ...vonzalom. - fejezem be a mondatot helyette miközben lassan beléhatolok. - A chounin vizsga óta érzem... amikor először megláttalak, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Tudom, hogy akkor ott az erdőben te és a csapatod végignéztétek ahogy megöltem a ránk támadó genineket...
- Féltem tőled... - súgja.
- Tudom... tőlem mindenki fél... - puszilom meg az arcát, és felmosolyog rám. Viszonzom.
- De most itt vagyok, és már nem félek tőled.
- Igen, tudom. Nincs is rá okod, hisz nem bántanálak soha... - súgom a fülébe, és lassan megmozdulok benne. Egyszerre nyögünk fel a gyönyörtől...
- Gaara... - sóhajtja, ujjait az enyémekkel összefűzve, s fejét felém fordítva követeli csókomat. Mosolyogva adom meg neki, és lassú, kényelmes ritmusban mozgunk együtt. Olyan hihetetlen jó érzés vele lenni, benne lenni... ahh...
Felrobbanok, és belehalok az orgazmusba, hogy aztán új életre kelve lássam és halljam a legszebbet a világon...
*
Véget ér a Tanács-gyűlés, és határozott döntésem végleges. Nem támadjuk meg addig a Fű falut, amíg nem bizonyosodunk meg róla, hogy nem egy cselszövés van a háttérben. A falu nagyon agresszív és ellenséges, de nem olyan ostoba a vezetője, hogy pont Suna elle indítaná seregét. Alapos indok nélkül nem. Mi pedig nem adtunk rá indokot. Tehát: valaki a háttérben mozgatja a szálakat.
Kémek szétküldését javaslom, és végül vonakodva, de beleegyeznek. Nem értik. A falu az elmúlt időszakban rohamosan fejlődött, és ezt a békének köszönhetjük. Egy felesleges háború jelentősen visszavetné a fejlődést, aminek nem örülnék. Én magam sem vagyok béke-párti, de ha a falu érdekeit ez szolgálja, akkor ezt teszem. Mindig a népem érdekeit szolgálom. Ezért vagyok én a Kazekage.
Amikor ezt elmagyarázom nekik, a bölcs idősek végre felfogják, megértően bólogatnak és őszinte tisztelettel pillantanak rám. Nah végre. Makacsok, de legalább hallgatnak az értelmes szóra.
Most hogy ezt tisztáztuk, kijelölöm a kémeket, és kiadom a parancsot. Ahogy aláírom a tekercset és a Tanácstagok is azt teszik, a fal mellett állókra pillantok, türkiz szemeim az éjfekete szempárba fúródnak. Egy apró intés a fejemmel, és Kiba már mellém is lép. Átadom neki a tekercset. Mondanom sem kell neki, már viszi is a kém-jouninok vezetőjének. Okos fiú.
- Köszönöm az együttműködést - állok fel, és ahogy meghajolnak nekem, biccentve távozom. Az irodámban elmerülten tanulmányozom a már megérkezett jelentéseket.
Fáradtan hunyom be szemeimet. Kopogtatnak.
- Szabad - szólok ki halkan, és a belépő Kibát látva feszültségem máris enyhül kissé. Édes mosollyal köszön nekem, a szokásos meghajlással. Ugyan, hisz magunk között vagyunk... Intek neki, hogy jöjjön közelebb, és fáradt mosollyal fogom meg kezét, hogy ölembe húzzam. Nem kell nógatnom, boldogan csüccsen a combomra. Finom csókja jól esik... nagyon. Puha tincseibe túrva sóhajtok fel, és nyakába temetem arcom. Csendben merülök el gondolataimban.
A Fű-falu... vajon melyik falu áll a háttérben? Lehet hogy nem is falu, hanem valamelyik missing-nin? Van egy pár renitens homok-ninja, aki szóba jöhetne...
Kiba kimászik az ölemből. Felpillantok rá, és kedvesen mosolyogva lép a hátam mögé. Ahogy masszírozni kezdi vállaimat, felsóhajtok.
- Lazíts... - súgja a fülembe. - Túl feszült vagy...
Bólintok, és behunyt szemekkel adom át magam a kényeztetésnek.
Mi lehet az indok? Kinek lenne érdeke, hogy a Fű-falu megsemmisüljön? Mert ha kitör a háború, nem könnyen, de biztosan mi nyernénk, hiszen akár egymagam is el tudnám pusztítani azt a falut...
- Mikor ettél utoljára? - hallom, és felocsúdva pillantok rá.
- Tessék?
- Már este van, és szerintem reggel óta nem ettél... - mosolyog kedvesen rám. Hm...
- Igazad van. Éhes vagyok. - biccentek.
- Menjünk haza... - fogja meg kezemet, és húzni kezd. Sóhajtva engedek neki, és magamhoz ölelve teleportálom magunkat a házamba. Miközben elmélyülten töröm a fejem, ő csendben nyüzsög körülöttem. Valahonnan elém kerül egy tányér meleg étel, finom gyümölcslé.
- Egyél... - mosolyog gyengéden. Oh persze... hiszen éhes vagyok. Elfogy az étel, és én megköszönve a vacsorát az otthoni dolgozószobámba megyek. Kiba mellett elhaladva puszilom meg gyengéd mosollyal puha ajkait.
- Köszönöm kicsim... - mondom halkan. Jó érzés, hogy valaki így törődik velem. Mosoly és egy simogatás a válasz. - Feküdj le, nekem sok dolgom van.
- Rendben - biccent.
A dolgozószobámban már az asztalomon vannak az újabb tekercsek. Sóhajtva ülök le melléjük, hogy elolvassam. Talán meglelem a választ...
Már késő éjszaka van, és két kémem is járt a dolgozómban, hogy személyesen jelentsenek. Igen, ahogy sejtettem. A Fű falu vezetője külső befolyás miatt támadott meg minket. A külső tényező kiderítésében nem jutottunk előre, de legalább már ez is valami.
Nyílik az ajtó. Egy pohár tejeskávé, és egy tányér keksz kerül az asztalomra. Fáradt mosollyal pillantok fel az én gondoskodó Kibámra.
- Gyere ide... - húzom az ölembe, és ő szinte belém bújva fogad szót. Megcsókolom, és magamba szívom csodás illatát. - Tudod, hogy egy kincs vagy? - súgom.
- Igen, és szép is... - kapok egy huncut mosolyt, és felkuncogva hajtja fejét a vállamra.
- ...és szerény. - teszem hozzá szélesebb mosollyal. Csilingelve nevet fel, és nyakam köré font karokkal néz fel rám.
- Sokat kell még dolgoznod? - komolyodik el az arca. - Tudok valamiben segíteni?
Megcsókolom.
- Eddig is rengeteget segítettél Kiba - simogatom meg szép arcát ujjaimmal. - Köszönöm...
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:41:00 | #351 |
Karakter: Gaa-Kiba
2008.12.16 19:59
Kiba:
Éhes tekintettel mér végig, szája sarkában bujkáló mosollyal, s ujjaival végigsimít ajkaimon. Játékosan elkapom egyik ujját, mielőtt elhúzná kezét és izgatóan nyalintom végig. Érzéki mosollyal ajkaimon nézek vágytól égő szemébe, miközben vadítóan nyalogatom és szopogatom ujját. Ahogy halk sóhajjal abbahagyom, ujjai végigsiklanak nyakamon, áttérve hátamra. Leérve fenekembe markolva húz jobban magához, készségesen szétnyitva lábaim ülök ölébe, hozzá dörgölve ágyékomat.
- Vetkőztess le… - mondja halkan, hangja kifejezéstelen, de szemei vágyáról árulkodva izzanak. Halvány mosollyal ajkaimon hajolok le, s ahogy szétnyitom tunikáját, finoman csókolom végig selymes bőrét. Kéjes bizsergés indul útra ajkaimból, szétárad testemben, még inkább élvezetessé téve a játékot. Egy gyors mozdulattal csusszanok le combjairól és elé térdelve hajolok újból mellkasához. Csábítóan, testemben égő vággyal pillantok fel szemeibe. Lassan végigívelek nyelvemmel mellkasán lefelé, hasfalához leérve élvezettel rajzolok körbe csillogó csíkkal minden egyes kidudorodó kockát hasán.
Ahogy leérek nadrágja széléhez, élvezettel nyög fel. Kigombolom a zavaró ruhadarabot, és kezembe veszem vágytól lüktető merevedését. Csábítóan pajkos tekintettel pillantok fel rá, csalódott hörrenésén elmosolyodva.
- Várom a további utasításait Kazekage-sama… - mosolygom halványan, kicsit megszorítva kéjének forrását.
Hirtelen lehajol, hogy vadul kapjon ajkaim után, fullasztóan, hevesen csókolva. Hmm… Levegőért kapkodva szakítja el tőlem száját, és hajamba markolva nyomja kissé lefelé a fejem, félreérthetetlenül célzó szándékkal. Értem én…
Lehajolok és lassan végignyalom péniszét, rekedt nyögését hallgatva nyalintom meg hegyét. Izgatóan nyalogatom, s már az én testem is remeg a vágytól, ahogy mély nyögéseit, morranásait hallgatom, ízét érzem a számban, illatát orromban. Számba véve masszírozom tovább nyelvemmel és ajkaimmal, kéjes, egyre hangosabb nyögéseit és morranásait élvezve.
Hajamba túró ujjai ökölbe szorulnak, és hangosan hördül fel. Összerándulva élvez, magja számba spriccel. Pár pillanatig ízlelgetem, majd felkelve, remegő térdekkel ülök ölébe és puha csókot nyomok ajkaira. Vonásai kéjtől eltorzultak, ezzel is még szebbé téve a látványt.
Vállára hajtom a fejem, és ahogy átkarol, hozzásimulva érzem, figyelem légzését, nyugtatom saját testem remegését.
- Kiba… - sóhajtja fülem mellett. Behunyva szemeimet, mosolyogva simítom arcomat nyakához, mélyeket lélegezve finom illatából, lassan megnyugszom.
Azonban pulzusom azonnal magasabbra kapcsol, és szemeim felpattannak, ahogy keze lesiklik és nadrágon keresztül végigsimít ágyékomon.
- Gaara… - nyögöm újból megremegő testtel. Szabad kezével magához szorít és ajkaival nyakamba csókol. Élvezettel sóhajtok fel füle mellett, mire elégedetten dorombol fel.
- Te se maradj ki a jóból… - duruzsolja mély hangján. Finoman, érzékien a nyakamba harap, s felnyögve ölelem át. Kicsit előrehúz és megharapdálja ajkamat, majd nyelvével beljebb hatolva csókol meg kéjesen, izgatóan. Ahogy szétgombolja nadrágom és végigsimít merevedésemen elgyengülten, szemeimet lehunyva nyöszörgök bele a csókba. Ah… ez nagyon jóhh…
Masszírozni kezd és pár milliméternyire elhúzva fejét búg lágyan, leheletével ajkaimat perzselve.
- Szeretem nézni az arcodat… - susogja érzékien. – Gyönyörű vagy ilyenkor Kiba…
Mély baritonjába beleremegek, és felnyögve szakítom meg az ajkaink közt lévő leheletnyi távolságot, éhesen tapadok szájára élvezve kéjes csókját, és a gyönyörűséget, amit kezével okoz, ahogy hol megszorítja, hol lágyan simít végig péniszemen. Őrület…
Megremegve nyögök fel, s hátam ívbe feszül, ahogy elélvezek, s belecsobbanok az orgazmus gyönyörködtető habjaiba, amik forrón ölelik körül testemet.
Ahogy magamhoz térek, puhán csókolja ajkaim. Pislogva nyitom fel a szemem, és belemosolyogva viszonzom a finom csókot. Pár percig csak pihenünk egymás karjaiban, kiélvezve a szinte elreppenő pillanatot.
- Ne menjünk lefürdeni? – kérdezem halkan, megcirógatva tarkóját.
- Menjünk – egyezik bele bólintva.
Már épp készülnék lemászni róla, azonban hirtelen feláll, velem a karjaiban. Meglepetten nyekkenek, ahogy dob egyet rajtam a kezében, hogy kényelmes fogása legyen, majd halkan nevetgélve adok puszit arcára, ahogy a fürdő felé indul.
Persze már a zuhany alatt sem szalasztjuk el az alkalmat egymás érzéki simogatására, mosdatás címen.
Végül valamilyen úton-módon, csak eljutunk az ágyig, s a takaró alá bújva, hozzá simulva hunyom be szemeim. Mellkasa ütemes emelkedése és süllyedése a fejem alatt lassan álomba ringat.
~*~
Valami piszkálja a fülemet, erre ébredek. Félálomban morogva rázom meg fejem, de fülem macergálása nem akar abbamaradni. Bosszantó… Valami nedves ível végig rajta, és végre rászánom magam, hogy félig kinyissam álmos szemeim.
De nem is ez ébreszt fel, hanem egy, a hasamon lefelé végigsimító kéz. Felsóhajtva bújok a hátamhoz simuló testhez és kicsit lefelé fordítva fejem harapdálom meg a kispárnaként szolgáló kart.
- Nem hagysz aludni? – morgom mosolyogva bőrébe. Nem kapok választ, így hát lassacskán megfordulva harapdálom végig kezét, áttérve vállára és nyakára. Nyakába hajtva fejem szuszogok mélyeket finom illatából, közben kezével folyamatosan simogat kéjes dorombolást csalva ki belőlem.
- Ha jól hallom nem bánod… - duruzsolja mély, csábító hangján.
- Nem… - nevetem halkan, övéhez dörgölve ágyékomat. Önelégülten morran fel, s fenekembe markol. Feljebb emelve fejem nyalom végig arcát, s ahogy elérem ajkait, azok éhesen nyílnak szét, bebocsátást engedve szájának forróságába. Magához szorítva veszi át a csók irányítását, s hirtelen fölém gördülve harapdálja meg vadítóan ajkaimat. Hullámzó testtel, sóhajtozva simulok hozzá, forró bőre perzsel, hevít és izgat… minden érintésére kellemes lángnyelvek simogatnak végig. Egyszerűen vágyom rá…
Ajkai nyakamra vándorolnak és felsóhajtva karolva át nyakát szorítom magamhoz.
- Gaara… - sóhajtom kábán, vérvörös tincsei közé fúrva ujjaim.
Visszarántom arcomhoz és vadul harapok ajkaiba, s közben derekára kulcsolom lábaim. Élvezettel felnyögve dörgölöm övéhez merevedésemet.
- Hogy csinálod? – motyogom egy rövid levegővétel közben. Egyszerűen megörülök érte… a közelében csak rá tudok gondolni, pedig… sok mindenen keresztül mentünk már…
2008.12.16 00:06
ZENE
Gaara:
- Mi a baj...? - hajol elém, hogy szemembe nézhessen. Figyelmesen fürkész, érzi hogy valami van. Nem ostoba, tudom én.
- Nem érdekes. Este jövök - puszilom meg, és teleportálom magam, de még ad egy puszit, és hallom halk köszönését.
Összeszorul a szívem.
*
Munkám végeztével hazasétálok, és ahogy megtalálom őt a kertben, kedvesen mosolyogva öleli át nyakam és bújik hozzám, vidáman üdvözölve. Ledermedve nézem. Olyan meghitt ez az egész... Furcsa. Kizárt, hogy... Hisz egy napja hogy szakított Kankuroval. Nem lehet ilyen hamar túl rajta, ráadásul szerette Őt. Vagy mégsem? Megjátszotta volna? Ahogy most megjátssza, hogy... Ah butaság. Nála őszintébb emberrel még nem találkoztam, és a sok gyanakvásom eddig mindig téves volt.
Magamhoz ölelem, és vacsorázni megyünk.
Meglepetten figyelem, ahogy vacsora után, ajkain halvány kis mosollyal az ölembe telepszik. Teszi mindezt olyan spontán módon, hogy szinte leesik az állam. Még egy szeretőm sem volt ennyire merész, pedig megtehették volna... és erre csak ő jött rá. Magamhoz ölelem ismét.
- Mi újság? - mosolyog rám édesen, és orromra puszit ad. Hát ez... ez már sok. Éhesen vetem rá magam, és hajába markolva csókolom meg, szájának édes fahéj ízét élvezve. Mmm... Lágyan simítom végig nyelvemmel ajkait.
- Semmi említésre méltó... - súgom.
- Tényleg? - kuncog. - Ilyen unalmas lenne az irodában?
Igen unalmas. Minden hely és esemény unalmas, ha te nem vagy ott. Magam mellett akarlak tudni. Komolyan nézek le rá.
- Szükségem lenne egy megbízható asszisztensre. Rád gondoltam.
Elkerekednek éjsötét gyönyörű szemei, még duzzadt kis szájacskája is elnyílik.
- Nem is tudom, mit mondjak... - süti le szemeit elpirulva. - Nagyon... megtisztelő, hogy rám gondoltál - mosolyog fel rám félénken.
Hm, tudom. Egy kage asszisztensének lenni nagy megtiszteltetés, a számtalan előnyről nem is beszélve ami ezzel a munkával jár. Alaposan átgondoltam, mielőtt felajánlottam neki. Nem akármilyen specialista jounin. Okos és erős, jó stratéga és intelligens. Pont ezek az adottságok kellenek a munkához. És hogy a szeretőm? Az ne érdekeljen senkit. Mondjuk egy kis dolog hibádzik. Felelőtlen kissé, de ez betudható a szerelmi bánatnak.
- Kiba, ez felelősségteljes munka. Ott leszel mellettem, és végre kell hajtanod minden parancsomat. - mondom. Akár gyilkolnia is kell, a másodperc törtrésze alatt.
- Nem tűnök elég felelősségteljesnek? - fintorog. Még ez is jól áll neki.
- Ebben a pillanatban? Nem. - válaszolom, de kemény tekintetem ellágyul. Annyira édes...
- Tudod, hogy bármit megteszek amit mondasz... Kazekage-sama... - halkan és lágyan mondja ki az utolsó szavakat a fülembe, és finom harapdálással toldja meg. Elképesztő. Képes levenni teljesen a lábamról. Ez túl magas labda...
- Bármit? - kúszik arcomra gonosz kis mosoly.
- Bármit... - leheli a szemembe nézve.
Halvány mosollyal siklik tekintetem puha kis ajkaira, és ujjaimmal lágyan végigsimítom. Kis rózsaszín nyelve előbukkan, és egyik ujjamat lassan végignyalintja. Mmmrrr... Kezemet megfogja, és finoman ajkai közé véve ujjamat kezd el játszadozni vele. Ahh anyám... hogy lehet valaki ilyen rohadtul érzéki? Vágytól sistereg az egész testem, ahogy figyelem őt. Elengedi az ujjam, érzékien csillan nyála ajkain és ujjamon. Végigsimítom kezemmel karcsú nyakát, hátát és gömbölyű csípőjét. Fenekébe markolva húzom közelebb, és ő már lovagló ülésben is van, merevedését enyémhez dörgölve. Oh...
- Vetkőztess le... - utasítom halkan, kifejezéstelen hangon, de szemeimből sütő vágy szinte perzseli a bőrét. Szót fogadva gombolja ki tunikámat, és a felbukkanó bőrömet puszilgatja. Egy óvatlan pillanatban kicsusszan karmaim közül, és elém térdelve nyalja végig ingerlően lassan mellkasomat, hasamat, vágytól csillogó sötét szemeit enyémbe fúrva. Ah látvány ahnyirahhh izgató.... ez... hihetetlen...
Mély hangomon rekedten felnyögve figyelem, ahogy nadrágomat kigombolja, és merevedésemet kiszabadítva mosolyog fel rám érzékien. Megfogja, de nem folytatja. Csalódottan hördülök fel.
- Várom további utasításait Kazekage-sama... - leheli, és finoman megszorítja ujjaival péniszemet. Belém reked a levegő. Ez a fiú komolyan játszadozik velem? Velem? A nagy és mindenható, erős kageval? És én élvezem? Mi az hogy!
Képtelen vagyok megszólalni, csak vadállatias hörgésre telne, ezért lehajolok hozzá, egy érzéki, örjítő csókra... falom és harapom ajkait, hajába túrva ujjaimmal. Zihálva tépem el tőle a számat, és tincseibe markolva finoman lenyomom a fejét. Érzéki mosollyal hajol le, és ahogy ajkai közé csusszanok, rekedten felnyögve vetem hátra a fejem behunyt szemekkel. Ah istenem... ez hihetetlen!
Őrület! Nyelvével körözve makkomon bizsergeti végig egész testem, hogy aztán mélyebben magába fogadva késztessen vad remegésre. Sokszor volt részem ilyen kényeztetésben, talán még ügyesebben is, de nem Kibáéban.
Kiba... olyan csodálatos vagy... hhrrr...
Megszívva kezdi masszírozni szájával férfiasságom, és minden egyes mozdulatába beleremegek. Mély nyögéseim, morranásaim önkéntelenül törnek fel belőlem, és behunyt szemekkel, hajába túrva adom át magam a legtökéletesebb gyönyörnek, ami csak megadatott a világon...
Hosszan, gyönyörtelien élvezek, és megszűnik körülöttem a világ.
2008.12.14 20:20
Kiba:
Felemelve fejét simít végig ajkaimon, és lemosolyog rám. Kábán, még mindig kicsit pihegve konstatálom; nagyon szépen tud mosolyogni…
- Folytathatjuk…? – duruzsolja hozzám simulva, s ahogy nekem feszül kemény merevedése, meglepett nyikkanás hagyja el ajkaim.
- Máris…? – nyögöm, nagyokat pislogva. – Nem pihenünk egy kicsit…? – habogom.
- Te csak pihenj… - mosolyogja, és finoman megharapdálja fülcimpámat. Ernyedt testtel hagyom megfordítani magam, majd hátamhoz simul és lassan újra belém vezeti péniszét. Mély sóhajjal próbálok még az előzőekből magamhoz térni, s közben Gaara lassan mozogni kezd. Kis idő múlva újra felizzik bennem az enyhülő parázs, és megfeszítve hátamat csal ki halk nyögést ajkaim közül.
Reszkető szemhéjakkal sóhajtozok a párnába, ahogy kellemes, meleg érzés hullámzik végig bőröm alatt, s kezemet a mellettem támaszkodó kézfejre simítom. Összekulcsolódnak ujjaink, s elaléltan élvezem lágy mozgását, ahogy egyre inkább az újabb orgazmus felé terel.
Érzem, ahogy homlokát a hátamnak dönti, és már ez a tapintás is jóleső érzéssel önt el. Mély hangján a nevemet sóhajtja és beleremegek a hallatába.
- Gaara… - nyögöm reszkető testtel, és újra összerándulok, beborítja elmémet az élvezet érzése. Az orgazmus tompító fátyolán keresztül még hallom, ahogy felmorran, elérve az újbóli beteljesülést.
Pihegve, mélyeket lélegezve szedem össze magam, megnyugtatva ezzel légzésem és szívverésem. A hátamon fekszik némán, s hallgatom, ahogy az ő légzése is visszalassul. Kicsit megmozdulok, de nem történik semmi.
- Gaara…? – motyogom csendesen, mire halkan felsóhajt és lemászik rólam. Felülve pillantok utána, ahogy összeszedi ruháit és felöltözik. Furcsállva figyelem. Miért kerüli a tekintetemet? Nem szokta…
Kicsit zavartan figyelem, ahogy felvéve tunikáját, felsóhajtva ül le mellém.
- Vissza kell mennem – cirógatja meg a hátamat, de még mindig nem néz a szemembe. Lehajolva keresem meg tekintetének vonalát, és pislogva próbálok olvasni a szeméből. Olyan furcsa…
- Mi a baj…? – kérdem halkan, azúr íriszeit fürkészve.
- Nem érdekes – válaszolja egy szívdobbanásnyi idő múlva, majd hozzám hajolva csókol meg finoman. Valami van… látom rajta. Csak tudnám mi az…
- Este jövök – mondja, és mielőtt elteleportálna, még gyorsan nyomok egy puszit ajkaira.
- Szia… - susogom, majd már el is tűnik a szemem elől.
~*~
A kertben ücsörögök, hátamat Akamaru oldalának döntve, aki elégedetten nyalogatja mancsait evés után. Langy szellő fújdogál, hajamba túrva borzolja meg tincseimet és finom suhogásra mozdítva a kertben lévő fák leveleit. Sunában és környékén kevés fa van, tulajdonképpen csak a jól gondozott kertekben van néhány.
A levelek halk zenéjét hallgatva piszkálgatok egy fűcsomót az orrom előtt. Vajon Gaara miért viselkedett olyan furcsán délután? Én csináltam valamit…? Vagy pont hogy nem csináltam valamit?
Felsóhajtva, behunyva szemeim csóválom meg a fejem. Nem értem… nem tudok rájönni mi bántja.
Kankurot mindig sikerült felvidítanom. Ahogy gondolataim a bábmesterre terelődnek, még inkább elszontyolodom. Csúnyán összeveszve váltunk el, és még így is szokatlan, hogy nincs a közelemben. Ennyi együtt töltött idő után nem is csoda. Rossz érzéssel tölt el a helyzet, ahogy visszagondolok, olyan lezáratlan számomra az ügy. Állítólag hosszú időre el is ment a faluból. Vajon hova? És meddig? Megkérdezhetném Gaarától… de félek rosszul venné ki magát.
S mintha csak a gondolataimból pattant volna elő, megérzem az ismerős chakrát. Felkapom a fejem és Gaarat pillantom meg a kertre nyíló teraszon. Üdvözlésként vigyorogva biccentem oldalra a fejem, majd felállva megyek oda hozzá.
- Szia! – köszönök neki lelkesen, és teljes természetességgel átkarolva a nyakát nyomok egy puszit ajkaira. Lepillant rám, majd pár másodperc múlva átkarolja a derekamat.
- Szia – mondja végül. – Vacsoráztál már?
- Még nem – rázom meg a fejem. – Gondoltam megvárlak.
- Jól van. Gyere, együnk – bólint, majd továbbra is derekamat átkarolva terelget be a házba.
A vacsora befejezése után türelmesen várom, hogy ő is megegye utolsó falatjait. Mikor felpillant rám, szokásos mosolyommal nézek vissza, majd felállok és mellé sétálok. Könnyed mozdulattal ülök egyik combjára és mosolyogva figyelem kissé meglepett arckifejezését. Szinte rögtön rendezi a vonásait és átkarolja derekamat.
- Mi újság? – kérdezem huncutul megpuszilva orra hegyét.
Nem válaszol, csak ujjaival felfelé végigsimít gerincem mentén, végül hajamnál állapodik meg, hogy tincseimbe markolva megtartsa a fejem és éhesen csókolja meg ajkaim. Csók közben nyaka köré fonom kezeim, s úgy ölelem magamhoz. Szeretem a csókját… élvezem minden érintését.
- Semmi említésre méltó… - duruzsolja kissé elhúzva fejét.
- Tényleg? – nevetem halkan. – Ilyen unalmas lenne az irodában?
Szemembe néz, és érdeklődve pillantok rá.
- Szükségem lenne egy megbízható asszisztensre – mondja végül. – Rád gondoltam.
Meglepetten pislogva hőkölök kissé hátra. Én? Mint Gaara asszisztense?
- Nem is tudom, mit mondjak… - hajtom le zavaromban kipirult arcomat. – Nagyon… megtisztelő, hogy rám gondoltál – fordítom vissza fejem mosolyogva.
- Kiba, ez felelősségteljes munka. Ott leszel mellettem, és végre kell hajtanod minden parancsomat – mondja komolyan.
- Nem tűnök elég felelősségteljesnek? – fintorodom el gúnyosan.
- Ebben a pillanatban? Nem.
Fintorom morcossá változik, majd komoly arcát látva felnevetek.
- Tudod, hogy bármit megteszek amit mondasz… - mondom halkan, ellágyult vonásokkal. -… Kazekage-sama…
Füléhez hajolok és ajkaimon halvány mosollyal óvatosan megharapdálom.
- Bármit? – hallom mély hangján hogy elvigyorodik.
- Bármit… - susogom, figyelmen kívül hagyva a baljóslatú hangsúlyt.
2008.12.12 00:09
Gaara:
Vadul ajkamba harapva követeli a folytatást, de nem eresztem, még akkor sem, amikor körmeivel véres csíkokat szánt mellkasom és karom bőrébe. Ahh... igen...imádom!
- Akarlak...kérek... - nyögdécseli, egész testében remegve, és falva harapja csókolja a számat. Próbál megmoccanni, és nevemet kiáltva szinte már dühöngve a vad vágy fogságában. Elégedetten elvigyorodom. Már nem kell sok...
Nyakamba harap. Ahh ez már nekem is sok... Elgyengülve enyhítek kezeim szorításán, és ő meglendíti a csípőjét. Észbe kapva fogom le újra formás csípőjét.
Hirtelen nekem esik, és nyakam, mellkasom csókolja, harapja és karmolja. Ah micsoda szenvedély... Mit ki nem hozok belőled igaz? Ahrghhh ezt már én sem bírom tovább!
Magam alá gyűröm, hörögve az élvezettől, ahogy bejáratának szorítása fokozódik péniszemen, bőrömbe váj saját sóvár vágyam és az övé is... Nyers vággyal csókolom meg, és bár nagyon, veszettül kínoz a vágy, nem és nem mozdulok meg. Húzom és nyújtom... és ő vergődik alattam. Ahh...
- Milyen kis kéjsóvár itt valaki... - konstatálom elégedetten. Megremegve hunyja be szemeit, és ívbe feszíti csodás testét, amelyen az izzadtságcseppek kristályként csillognak hálószobám félhomályában. Gyönyörű... és az enyém. El sem hiszem.
Körmei vállam bőrét szántják, és felmorranok a gyönyörűségtől. Közel járok már nagyon az önuralmam elvesztéséhez, de azt akarom, hogy én legyek az első életében, akit olyan erősen kíván, hogy eszét veszti. Ezt akarom. Ezért lefogva kezeit hagyom tovább szenvedni, és megízlelem az arcán csillogó sós cseppeket... finom. Mellkasáról is mintát veszek, hogy eltereljem figyelmemet vágytól fájón lüktető farkamról, ami mélyen benne van szűk, forró kis testében... ahh... még hogy figyelemelterelés... Hiszen egész testem egy hatalmas érzékszervvé változott, ami csak Kibára van kihegyezve, semmi másra. Megveszek érte...
Fél kézzel fogom feje felett csuklóit, másikkal pedig élvezkedek álomszép testén, és ahogy kis farkára kulcsolódnak ujjaim, megtöröm végre.
- Gaara... Ahkarom...kérlek...könyörgök... - nyüszíti. Végre!
Mosolyogva nézek zavaros szemeibe, és nyakát finoman megharapdálva súgom fülébe:
- Megkapod...
Ami ezután következik, arra nincs szó. Lehet hívni szeretkezésnek, dugásnak, szexnek, farkalásnak, de egyik sem képes megfelelően szemléltetni ezt a vad és heves aktust...
Mély hangomon ősi morgásokkal, mély nyögésekkel vetem le magamról az összes kötőféket, gátat és nekiesve teszem magamévá úgy és olyan hévvel, ahogy mindig is akartam... És ő élvezi. De még hogy!
Egyszerre ordítjuk világgá orgazmusunk fehér gyönyörűséges, gyilkos szépségét...
Sokáig fekszünk egymásba kapaszkodva, kocsonyaként reszketve az átéltek után. Hihetetlen... Rengeteg szeretőm volt már, sok forró, fülledt éjszakán vagyok túl, de ilyen jó még senkivel sem volt... Ha már itt tartunk, eddig Kibával az összes szeretkezésem különleges volt, és már az első, heves és gyors alkalom is messze jobb volt mint bármi más. De ez... leírhatatlan. És még nincs vége...
Újra fölé hengeredve simítom végig duzzadtra csókolt ajkait, és gyengéden viszonzom kába mosolyát.
- Folytathatjuk...? - kérdezem, és újra hozzásimulok. Megszeppenten felnyikkan, ahogy megérzi merevedésemet.
- Máris...? - motyogja. - Nem pihenünk egy kicsit...? - teszi hozzá félénken.
- Te csak pihenj... - súgom, és fülcimpájába harapok finoman. Egy egyszerű mozdulattal fordítom hasra, és lassan, gyengéden hatolok belé újra. Még nedves és tág az iménti együttléttől, és vadságunknak köszönhetően kissé megviselt is, ezért nagyon lassan, szelíden kezdek mozogni benne. Néhány másodperc múlva halkan felnyögve feszül ívbe teste. Ágyon pihenő kezeimre simítja az övéit, és ujjainkat összefűzzük. Annyira intim és bensőséges ez a mozdulat, hogy beleremegek. Ha tudnám mit érez... ha tudnám, hogy... hogy szeret...
Hátának meleg bőréhez simítom homlokomat, és behunyt szemekkel adom át magam fantáziámnak. Elképzelem, ahogy szerelmesen csillogó szemekkel pillant fel rám, boldog mosollyal és álomszép arckifejezéssel...
- Kiba... - sóhajtom, sóvár szeretetéhségem elönti elmémet és szívemet...
Ujjai szorosabban fonódnak össze enyéimmel, és ahogy megremegve összerándul alattam, a nevemet nyögve, mély morranással követem...
Sokáig pihenünk így, és ő megmoccanna, de nem engedem. Csak hátához simulva, behunyt szemekkel élvezem képzeletem szülte boldogságomat. Nem akarok felpillantani, hogy megszűnjön... Bár örökké tartana ez a pillanat...
- Gaara...? - kérdezi halkan. Nagy levegőt véve nyitom ki szemeimet és mászom le róla. Nem nézek rá. Képtelen vagyok, mert nem azt fogom látni, amire igazán vágyom. Talán idővel sikerül elérnem...
Talán.
Öltözni kezdek, de megtorpanok, ahogy a tunikámat is felveszem. Ha csak így, egy szó nélkül itt hagyom, az rosszul esne neki azt hiszem.
- Vissza kell mennem. - ülök le mellé sóhajtva, és gyengéden végigsimítom hátát, de nem nézek a szemébe.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:39:43 | #350 |
Karakter: Gaa-Kiba
2008.12.10 22:08
Kiba:
- Igen – válaszol szinte dorombolva. Halkan felnevetve folytatom, minden egyes merev izmot megnyomkodva a hátán. Na látod, jó ez…
Érzem, ahogy egyre jobban ellazul, mosolyogva hallgatom morranásait és sóhajait. Hirtelen megmozdul alattam, és már nyekkenve arra ocsúdok, hogy már én fekszem az ágyon, hasamra fordítva.
- Túl sok rajtad a ruha – mondja komolyan. Meglepetten pislogok fel rá, hangvétele ellenére kajánul mér végig szemével. Elpirulok éhes tekintetét látva.
- Engedj el, és orvosolhatjuk a problémát – jegyzem meg a helyzet megoldását, sejtelmes mosollyal, de csak megrázza a fejét.
- Pont jó helyen vagy – mondja egyszerűen, s közben megszabadítva homlokpántomtól túr a hajamba. Tincseim közé markolva húzza hátra a fejem, hogy nyakamra hajolva izgatóan csókoljon bele. Behunyva szemeim élvezem a testemben méregként szétáradó borzongató érzést. Elkerekedve pattannak fel szemeim, ahogy penge halk szisszenését hallom. Mire készül? Meglepetten, kissé megszeppenten pillantok fel rá.
- Nem bízol bennem? – kérdezi halkan, kifejezéstelenül pillantva le rám. Mitől is félek? Lehiggadva döntöm vissza fejemet a párnára.
- De igen - mondom halkan, behunyva szemeim hagyom, hagy tegyen kedvére.
- Helyes. Gyönyörű tested van. Vétek ennyire becsomagolni… - susogja, mosolygó hangon.
Azt érzem, hogy egy pillanat alatt lecsúsznak testemről ruháim foszlányai, majd kő és fém éles csikordulását hallom. Kinyitva szemeimet pillantok a hang irányába, s meglepetten látom a falban elmerült kunait.
- Milyen erőtablettát szedsz te? – mondom gúnyosan nevetgélve. – Én is kérek…
Kezének puha érintése végigbarangol testemen, és élvetegen susog a fülembe.
- Nem, te valami egészen mást fogsz most kapni kicsim…
- Új ruhát? – kérdem naiv szemekkel pislogva. Mosolyogva fonja ujjait államra és fejemet megtartva ad élvezetes, fülledt csókot. Ajkai nyakamra vándorolnak és felsóhajtva hunyom be vágytól homályos szemeimet, ahogy egyre lejjebb barangol végig a hátamon, harapdálva, csókolgatva és testemet csábítóan cirógatva.
- Kapsz tőlem egy új élményt… - hallom mély hangját, majd nyelve ánuszomhoz csusszan. Halkan felnyögve döntöm homlokom a párnának, kiélvezve nyelvének nedves, kényeztető mozgását. Teljesen ellazulok, és reszketőn felsóhajtok, ahogy fölém mászik, és merevedése hozzám ér.
Halvány tapintást érzek meg tarkómon, és szinte robbanásszerűen izzik fel testemben az amúgy is felfokozott vágy. Elkerekedett szemekkel, felnyögve feszül ívbe testem, ahogy a halvány kis tapintás lassan, egyre lejjebb csúszik, mégis amilyen lágy, alig érezhető, olyan heves hatással van testemre, gerincemből kiindulva cikázó villámokat indít útnak, tüzes lávahullámokat ereszt szabadjára. Mintha egy rúgót húzna fel bennem, egyre szítva vágyam hevesen lángoló tüzét, hogy pattanásig feszüljön minden utána sóvárgó idegszálam.
- Gaara… - nyögöm vágyakozva nevét, és ahogy érintése csípőm vonalába siklik, felsikoltva fogadom a rám törő, elemésztő, felperzselő gyönyörűséget, színtiszta kívánalmat, amilyet még sosem éreztem. Egyetlen dolog van csupán már a tudatomban, az, hogy érezni akarom, mélyen magamban, ahogy kitölt és ahogy közösen hajszoljuk az édes, részegítő beteljesülést.
Alatta vergődve, nyöszörögve és lángoló testtel próbálok szabadulni, de erősen megtart, édes kínzást erőszakolva rám.
- Kérlek… kérlek! – könyörgök neki zihálva. A kis tapintás megszűnik, de a hatása megmarad, és ahogy Gaara tartása enged, azonnal hevesen kihasználva a helyzetet lököm a hátára.
- Mit műveltél velem…? – nyögöm, testem és hangom egyaránt remeg a vad vágytól. Kívánalmam parancsának engedelmeskedve ülök ölébe, magamba fogadva merevedését sikoltok fel. Mély morranását hallva újból megremeg a testem. Csípőmre markolva nyom lefelé, még inkább, még mélyebbre hatolva belém, és már csillagokat látok a gyönyörtől. Mély hangú nyögése csak olaj a tűzre…
Megmozdulnék, de csípőmet szorító kezei nem engednek. Már szinte követelőző hangon hördülök fel és előre hajolva szenvedélyesen harapok alsó ajkába. Csináld már…!
Majd szétrobbanok a vad vágytól, remegő testtel, visszafoghatatlan szenvedéllyel karistolom végig vállát, mellkasát.
- Akarlak… kérlek…- nyögöm, már szinte kétségbeesetten.
Türelmetlenül kapok újra ajkai után, fullasztóan csókolva, vadul falva őket. Vágytól tüzelve nyöszörgök szájába, megmozgatva csípőmet annyira, amennyire tartása még engedi.
- Gaara! – kiáltom, nem bírva magammal. Arcán lévő mosoly fensőbbségesen szélesedik ki, s felmorranva hajolok nyakához, hogy vadítóan harapdáljam meg bőrét. Felhördülve enged el egy mozdulat erejéig, hogy aztán csalódott nyögésemmel mit sem törődve fogjon le újból. Honnét van ennyi önuralma?? Arrrghh…
Őrjítő feszültségem levezetésére kezdem el harapdálni, nyalogatni mellkasát, őrülten hol simogatva, markolva és néhol pedig akár karmolva testét. Hangosan felhörögve fordít át kettőnket. Az ágyba passzíroz testével, de nem bánom, egyszerűen eszemet veszi a vágy, ami még mindig remegő feszültséggel akar már kitörni belőlem.
Felnyögve, felé tolva csípőmet próbálok enyhíteni testem tébolyító kívánalmán, s átkarolva szorítom erősen magamhoz, vad csókkal támadva ajkaira. Hasonló szenvedéllyel viszonozza, de még mindig nem mozdul.
Elhúzza tőlem fejét és elégedett mosollyal pillant le vágytól remegő testemre, kipirult arcomra, homályosan csillogó szemeimre.
- Milyen kis kéjsóvár itt valaki… - mondja mély hangján, és egész testem beleborzong. Felnyögve hunyom be reszkető szemhéjaim, és kiszolgáltatottan ejtem hátra a fejem. Izzadtság cseppek csorognak végig arcomon és nyakamon, zihálva kapkodok levegő után. Testemben fel-alá cikázik a kéj kíméletlen hulláma, hogy egyre inkább őrületbe kergessen.
Görcsösen markolok vállába, de megfogva kezeim szorítja le őket fejem fölé. Meddig akar még kínozni..? Ah…
Végignyalintja az arcomon lévő agyarmintát, de nem csókolja meg felé nyújtott sóvár ajkaim. Inkább lejjebb halad, nedves csíkot húzva nyakamon keresztül mellkasomig.
- Hnh… - nyögöm, megfeszítve kezeimet. Már érinteni se tudom… teljesen elveszi az eszem...
Az ő simogató keze azonban szabadon barangol testemen, nem hagyva nyugvást pezsgő vágyamnak, egyre csak tüzel és izgat. Ujjaival végigsimít hasamon, egészen sajgóan lüktető merevedésemig, és leheletnyi érintéssel simít végig rajta, mégis felnyögve kezdek vergődni alatta.
Mindjárt megőrülök!
- Gaara… - nyüszítem nevét elkeseredetten. – Ahkarom… kérlek… könyörgök…
Kéjes mosollyal ajkain hajol le fülemhez, finoman megharapdálva érzékeny bőrömet, mire remegésem csak fokozódik.
- Megkapod… - duruzsolja mély, érzéki hangján.
Ekkor megérzem erős lökését és gyönyörtelien felsikoltva dobom hátra a fejem. Nyöszörögve, sikoltozva veszem fel testének vad ritmusát, teljesen elkábít az érzés, az illata, élvezetteljes nyögései és morranásai. Egyszerűen megőrülök érte, akarom, vágyom rá…
A kéj egyre inkább feszíti testemet, tombolok, vergődök alatta és ahogy elengedi csuklóimat hátába mélyesztve körmeim ölelem át. Nyakába hajtva fejem a perzselő kéjtől morogva harapok vállába. Erős, vad lökései egyre közelebb hozzák az áhított beteljesülést…
Mély hangú kiáltásával egy időben sikoltok fel, összeránduló testtel ránt magába a heves orgazmus.
Testem többször összerándul és nyöszörögve élvezek, belé kapaszkodva, hallgatva ahogy fülem mellett kéjesen hörög.
Együtt lebegünk, testünket körülöleli a gyönyörködtető kielégülés… fantasztikus, leírhatatlan…
Zihálva, reszkető testtel térek magamhoz, Gaara rajtam fekszik, és ő is szaporán szedi a levegőt. Átkarolom nyakát és hajába túrva szorosan magamhoz ölelem. Ez csodálatos volt… még sosem volt ilyen jó. Alig tudok magamhoz térni az élmény után.
2008.12.09 20:14
Gaara:
Magamhoz ölelem, és mélyeket lélegezve próbálom összeszedni magam... Csodálatos volt.
Szép arcában, rám ragyogó szép szemeiben, bájos mosolyában gyönyörködöm. Ez nekem szól... el sem hiszem. Annyira esélytelen voltam nála, és mégis sikerült. Soha többé nem eresztem ki a karmaim közül.
Csókért nyújtja ajkait, és én megadom neki amit kér. Oldalra dőlve húzom még jobban magamhoz, és ő elficeregve fészkelődik kényelmesen az oldalamhoz. Igen, tökéletesen idepasszolsz kicsim.
- Ez olyan hihetetlen... - motyogja mélyen elpirulva. Igen az, és mégis valóság.
- Pihenj... - súgom neki, kedvesen cirógatva Őt. Életemben nem viselkedtem így egy ukémmel sem.
- De még csak reggel van... - tiltakozna elhalóan, de álmos pislogása elárulja.
- Aludj nyugodtan.
- Itt maradsz? - motyogja behunyt szemekkel.
- Itt... - súgom. Őrzöm álmodat.
*
A nap már magasan áll, hamarosan dél, és nekem most már muszáj bemennem az irodámba. Várnak a jelentések, és tárgyalások, egyezkedések... Millió dolgom van, pedig olyan szívesen maradnék. Semmi mást nem csinálnék, csak őt nézném ahogy alszik, és ha kipihente magát, akkor újra és újra magamévá tenném.
Édesen ébredezik, a nevemet sóhajtva. Imádom...
Kankuro, te orbitális barom. De hálás vagyok neked, mert nélküled soha nem ismertem volna meg Őt.
Fájó szívvel hagyom magára, hogy irodámba sietve belevessem magam a munkába.
*
- Oldjátok meg! - dörrenek mély hangomon. Tehetetlen banda. - Ha zavarognak a határ mentén a fű-ninják, hát küldjetek oda egy nagyobb egységet. Mi olyan bonyolult ebben?
- Igen Kazekage-sama... - motyogja a helyettes ANBU vezér.
Végre távoznak a tanácstagok is, és magamra maradok gondolataimmal. Sok problémát okoz ez a falu. Talán mégis csak az lenne a leghelyesebb, ha háborút kezdeményeznénk, ahogy a Tanács akarja. Konoha szövetkezne velem, hiszen nekik is rengeteg gondot okoz ez a renittens harcos-nép. Hm...
Csakhogy egy ninja háború jelentős anyagi vonzattal bír, az emberveszteségről nem is beszélve...
A békés módszereket mind végigzongoráztam. Talán az lenne a leghelyesebb, ha én egyedül mennék oda, és egymagam csapnék le a falura. A kémek jelentései alapján nem lenne lehetetlen... A vezetőjük nem elég erős, hogy felvehesse velem a harcot, és ninjái nem tudnak jól csapatban dolgozni. De mi van, ha a jelentések tévesek, és szándékosan megtévesztőek?
Megérzem az ismerős chakrát, és az ablakpárkányra érkező felé fordulok. Az én kis Kibám mosolyog rám.
- Szia - mondja lágy hangján. Szeretem amikor így néz rám.
- Szia. Nyugodtan használhatod az ajtót is. - csóválom meg a fejem. Nem kell ekkora feneket keríteni neki, ha meg szeretne látogatni. Mától szabad bejárása van hozzám.
- Gondoltam beugrok - huppan puhán, párducszerű mozgással a szőnyegen. Izmos karcsú testén megfeszül a ruha. Ahhrrr... - Rossz napod volt?
Válasz nélkül nézek rá. Az nem kifejezés... Gyilkos hangulatban vagyok. Aranyos fintorral sétál felém, és én falom szemeimmel a látványt. Gyönyörű... nincs rá más szó. Mögém áll, és vállaimon végigsimít.
- Lazíts... nagyon merev vagy. - súgja a fülembe, és ahogy masszírozni kezdi vállaimat, nyakamat, felsóhajtok. Ahh ez finom... Kis kezecskéi halántékomra csusszannak, kimaszírozva a feszültség okozta fejfájást. Mmmrrrr... legszívesebben dorombolnék. Behunyt szemekkel adom át magam a szakértő masszázsnak. Jól csinálja...
- Nem akarsz egy kis szünetet tartani? - hallom halk hangját, és vállamra támasztott fejére pillantok. Bizsereg az egész testem az érintéseitől. Jól esne most egy kis kényeztetés és pihenés...
- De... - sóhajtom. Mosolyogva fogja meg kezeimet, és ahogy felállok, húz az ajtó felé, majd udvariasan kienged. Mindezek ellenére még mindig megadja nekem a rangomnak kijáró tiszteletet. Intelligens fiú, mindig is tudtam.
Ahogy belépünk a házamba és becsukódik mögöttünk az ajtó, éhesen vetem rá magam. Már alig vártam... Basszus, akkor meg miért nem teleportáltam magunkat? Nah, mellette már gondolkozni is képtelen leszek a végén...
Ahh nem bánom! Falom puha ajkait, és a falhoz szorítva simulok hozzá vágytól sajgó testemmel. Mmm... Számba sóhajt, amivel csak mégjobban felizgat, de lefogja csodás kis testén vándorló kezeimet.
- Várj... - lihegi csábítóan. Lepillantok rá. Most miért??? - Gyere - húz maga után a hálószobába, majd vetkőztetni kezd. Hagyom neki. Nekem mindegy hol és hogyan, csak csináljuk már... Ahogy az utolsó ruhadarabot is lerángatja rólam, az ágyra dönt, és én kíváncsian hagyom neki. Bíztató mégis huncut mosolya teljesen elvarázsol. Miben sántikálsz kicsim? Gyengéden hasra fordít. Hm. Kezd nem tetszeni a dolog... hasra csak az uke fordul, én aztán nem. Nem számít, ha elfajul a dolog, majd leállítom. Megérzem könnyű testét, ahogy combjaimra ül, és végigsimítja hátamat, ezzel végigbizsergetve egész testemet. Mmm... Gyengéden de határozottan kezdi gyúrni merev, kemény izmaimat.
- Mmmrrr... - dorombolok a párnámba, és behunyt szemekkel adom át magam a kényeztetésének. Ahh ez finom... még.
- Jó ugye? - súgja a fülembe.
- Igen... - mormogom. Halkan kuncogva folytatja tovább a varázslatot, kidögönyözve belőlem minden feszültséget. Amikor már teljesen ellazulva felsóhajtok, és érzem ahogy az utolsó feszültségmorzsa is elpárolog porcikáimból, egy villámgyors mozdulattal fordítok a helyzeten. Ő már csak meglepett nyikkanásra képes, ahogy észreveszi, hogy már alattam fekszik, szintén hasra fordítva.
- Túl sok rajtad a ruha. - állapítom meg komoly hangon, de arcomon a kéjes mosolyt látva elpirul.
- Engedj el, és orvosolhatjuk a problémát... - válaszolja huncut fénnyel gyönyörű szemeiben. Megrázom a fejem.
- Pont jó helyen vagy. - kioldom homlokpántjának csomóját, lesimogatom fejéről és hajába túrva húzom hátra finoman a fejét, hogy nyakát megízleljem. Finom... Halkan szisszen a kunai kés pengéje, ahogy fegyvertartó táskájából kihúzom. Tágra nyílt szemekkel pillant fel rám.
- Nem bízol bennem? - kérdezem halkan, arcom kifejezéstelen. Visszaejti fejét a párnára, és megadóan hunyja be szemeit.
- De igen.
- Helyes. - súgom, és újra elmosolyodom. - Gyönyörű tested van. Vétek ennyire becsomagolni...
Az éles késsel egyetlen könnyed mozdulatot téve szabadítom meg egyszerre az összes ruhájától, és a kést könnyedén elhajítom. Tövig fúródik a masszív kőfalba, és Kiba meglepetten nézi.
- Milyen erőtablettát szedsz te? - kuncogja édesen. - Én is kérek...
Mosolyogva simítom végig csupasz bőrét.
- Nem, te valami egészen mást fogsz most kapni kicsim... - súgom a fülébe.
- Új ruhát? - kérdezi reménykedve, és kis híján felnevetek, amire ritkán akad példa. Álla alá nyúlva fordítom oldalra fejét, hogy ajkaihoz férjek. Mámorító csókot váltunk... majd száma végigsiklik karcsú nyakán, és végigharapdálom szép hátát, fahéjszínű bőrét simogatva ujjaimmal.
- Kapsz tőlem egy új élményt... - súgom, és nyelvemmel finoman tágítani kezdem bejáratát. Ahogy felékszül, fölé térdelek, péniszemet a bejáratához illesztem, de nem hatolok belé. Ó nem, nem amíg nem sikoltozik a gyönyörűségtől.
Felemelem egyik kezem, és mutatóujjamba koncentrálok egy kis chakrát. Ezt a jutsut az égvilágon senki nem ismeri, csak én. Egyik előnye a kage pozíciónak, hogy a rég elfeledett, tekercsek lapjain porosodó jutsukat is ismerem.
Finoman megérintem a nyakát, és nagyon lassan végighúzom gerincén. Kéjesen felsnyöve feszül ívbe a teste, de stabilan tartom másik kezemmel a fenekét.
- Gaara... - nyöszörgi. Leér ujjam az ágyéki csigolyákhoz, és kéjesen felsikoltva kezdi dobálni magát, arca kipirul a kéjtől, hajtincsei lágyan omlanak szép arcába. Fenséges látvány... - Kérlek... kérlek! - hörög teljesen önkívületben.
Ujjam leér fenekéig, és megszüntetve a jutsut enyhítek a szorításán. Azonnal erőslökést érzek, és halvány mosollyal hagyom magam hanyatt dönteni. Zihálva, remegve mászik fölém.
- Mit műveltél velem...? - nyöszörgi, és magába vezetve péniszemet sikolt fel a gyönyörűségtől. Mély morranással ragadom meg a csípőjét. Ahh...
Falom szemeimmel a csodálatos látványt, és mélyen az ölembe nyomva hatolok tövig belé. Felnyögök mély hangomon, és erősen fogom a csípőjét, nem engedem hogy megmozdulva heves lovaglásba kezdjen. Nem... még a végén idő előtt elélvezne, és én hosszan, élvezettel akarok szeretkezni vele, végletekig húzva a beteljesülést, amikor már szinte elviselhetetlen lesz mindkettőnknek...
2008.12.08 23:16
Kiba:
- Azt mondat… hogy keresel valakit… aki… - motyogom zavartan, félrepillantva.
- Igen – mondja egyszerűen, megsimogatva arcomat. Beleborzongok érintésébe, majd nagyot nyelve nyögöm ki félénk kérdésemet.
- És… találtál? – pillantok fel rá, mire halvány mosoly kúszik ajkaira.
- Nincs hozzád fogható ezen a világon Kiba. Senki sem helyettesíthet vagy pótolhat téged – mondja. Nincs…? Akkor Kankuro miért keresett mást… másokat…
- De igen… - mondom keserűen. Gaara lassan megcsóválja a fejét, majd lehajolva hozzám puszil meg.
- Számomra nem – jelenti ki egyszerűen.
Döbbenten pillantok fel rá, arcát fürkészve. Nem értem… most valahogy annyira más, gyengéd.
- Miért… miért mondasz ilyeneket? – dadogom zavartan, értetlenül.
Meglepetésemre magához von és gyengéden átölel. Tétlenül hagyom, zavartan járatva rajta a szemem. Hallom fülem mellett halk, mély lélegzetvételeit, lehelete a bőrömet csiklandozza, s ahogy összesimulunk tisztán érzem, ahogy halványan remeg.
- Gaara…? – nyögöm kissé megszeppenten.
- Csss… - csitít és puha csókot hint nyakamra, amibe beleremegek és lehunyva szemeim sóhajtok halkan. -… most maradj csöndben egy kicsit kérlek.
Jó érzés ahogy magához ölel… nagyon is. Lehelete kellemesen cirógatja nyakam bőrét, és közelsége biztonságérzetet nyújt. Csukott szemekkel engedem el magam ölelésében.
Lassacskán elenged, és elhidegült tekintettel pillant le rám.
- Mától nálam laksz. Kankuro lemondott rólad, és elhagyta Sunát hosszú időre – jelenti ki, szinte parancsszerűen.
- Lemondott rólam? – tudatosulnak bennem kemény szavai. És most költözzek Gaarahoz? Amint szakítottunk Kankuroval Gaara azonnal lecsapott… „Ha Kankuro nem szeretne, már rég az én saját kis ringyóm lennél…” villannak belém felismerésszerűen szavai.
- Nem leszek a ringyód! – acsarkodom vissza szavait felingerülten, elhátrálva tőle.
Hozzám lép és egy könnyed mozdulattal ragadja meg csuklóimat, s penderít az ágyra. Kapálódzva, fenyegetően morogva, átkozódva próbálok kiszabadulni alóla, de nem megy. Könnyedén szorít továbbra is az ágyra, rám nehezedve, kifejezéstelenül figyelve dühöngésemet. Belátva vereségemet nyugszom le, de mérgesen villogtatom rá szemeim.
- Nem, nem leszel az. A szeretőm leszel. Társam, párom, kedvesem ha úgy tetszik.
Haragom egy pillanat alatt elpárolog, helyére néma döbbenet jön. Ezt ő mondta…?
Hallgatok, nem tudok mit szólni. Döbbenetemet látva halványan elmosolyodik.
- Nekem nem arra van szükségem, hogy egy gyönyörű test simuljon hozzám minden éjjel, Kiba. Erre a célra már rég találtam volna magamnak több száz fiút.
Megszeppenten pislogok fel rá, zavaromban ajkamba harapva. Akkor mégis mit akarhat…?
- Akkor mire…? – kérdezem meg halkan. Halványan, egyáltalán nem gúnyosan vagy gonoszan, elmosolyodik.
- Majd rájössz – susogja ajkaimra, és még lejjebb hajolva csókol meg, lágyan, érzékien. Testem megremeg és meleg folyamok csordogálnak szét bőröm alatt. Felsóhajtok és amint érzem, hogy szabadulnak csuklóim, nyakára fonva kezeimet ölelem magamhoz. Egész testemet bebarangolja izgató simogatásaival, lassanként szabadítva meg minden egyes ruhadarabomtól. Én is lesimogatom róla tunikáját, lágy csókokat hintve feltáruló nyakára, vállára és mellkasára. Olyan puha a bőre… egyszerűen jól esik csókolni.
És ahogy ő is érzéki csókokban részesíti testem minden porcikáját… Az ágyra ejtett fejjel tudok már csak élvezettel sóhajtozni és nyögdécselni. Nagyon, nagyon jó… elmondhatatlan mennyire… Még nem éreztem ilyet, ennyire erős, ellenállhatatlan érzéki vágyat…
Lecsúszik egész addig, hogy kényelmesen hajolhasson combomhoz, és kéjt hergelő, mégis óvatos harapdálásokkal haladjon egyre feljebb. Ágyékom már fájóan lüktet, és egyre veszélyesebb közelségbe kerül hozzá. Nyöszörögve igyekszem kicsit arrébb menekülni, s látva a helyzetet nyugtatóan simogatja meg combjaimat. Sóhajtozva próbálom kicsit nyugtatni magamban a kéjes kavargást, de aligha megy. Viszont ahogy lassan szájába fogadja merevedésemet… Felkiáltva vetem hátra a fejem, ahogy a csodás érzés hatással van egész testemre. Ah… majdnem…
- Majdnem elélveztél, pedig épp csak elkezdtem – mondja halkan, mély hangon. – Édes vagy…
Lepillantok rá, vágytól elködösült szemekkel, zihálva kapkodva levegő után. Élveteg mosolyát látva, még inkább fellángol bennem a vágy, és felnyögve ejtem vissza a fejem, ahogy ismét szájába vesz. Nyelve izgató játéka, szája belsejének forrósága és bársonyossága… nem… nem fogom kibírni, ha így folytatja… ah…
Nyelvével bejáratomhoz tér le, nedves csapásokkal izgatva, kényeztetve.
- Gaara… - nyögöm színtiszta vággyal és élvezettel. Elhúzódik, s azonnal hasamra feküdve fordulok pozícióba, hozzá domborítva hátamat és ágyékának nyomva fenekemet. Kéjesen felhördül, azonban megfogva vállam fordít vissza a hátamra. Vágytól homályos szemekkel pillantok rá, értetlenül.
- Szemből szeretném… Látni akarom az arcodat közben… - susogja halvány mosollyal.
Visszamosolygok rá, és tekintetével gyengéden simogatja végig arcom.
Egymás nevét sóhajtjuk, mélyen egymás szemébe nézünk, ahogy lassan belém hatol. Átkarolva nyakát nyújtom édes csókért ajkaim, és készségesen adja meg nekem, amire vágyok. Majd elhúzva a fejét, lágy tekintettel pillant le rám.
- Álmoszép vagy… - suttogja mély hangján. Beleborzongok simogató baritonjába, a hátam is lúdbőrözik csupán a hallatától… - Mennyire vágytam már erre… hogy így lássalak…
Együtt kezd el hullámzani a testünk, lassú ritmusban, lágyan. Összesimulunk és elbűvölten figyelem közben arcát. Gyengéd mosolyát, azúrkék szemeit, amik szinte magukba ragadnak, ahogy elmerülök tekintetében. A látvány, az érzés… az illatok és érintések… varázslatos…
- Érzed? – leheli ajkaimra, lélegzete lágyan simogat, majd finoman, érzékien csókol meg.
- Érzem… szeretkezünk… - sóhajtom.
- Szeretkezünk – ismétli halkan. Testemen végighömpölyög az orgazmus selymes hulláma, összerándítva testem. Felnyögve simulunk egymáshoz, és együtt élvezzük ezt a földöntúli csodát.
A lebegés érzése, és hogy elcsendesül minden, lelassul még az idő is… nincs is ennél szebb érzés, amit együtt élhet át két ember… Megszűnik a világ, csak ketten vagyunk, Ő meg én… nem is kell több…
Pihegve térek magamhoz, kábán, ajkam sarkában bujkáló mosollyal pillantok fel rá. Engem figyel a csillogó tekintet. Elbűvölten fürkészem arcát, ellágyult vonásait, gyengéd mosolyát. Vágyakozva nyújtom felé ajkaim, és készségesen teljesíti néma kérésemet.
Lassan oldalra dől, és követve mozgását tartom a finom csókot. Kicsit zavartan kipirulva bújuk hozzá, élvezve teste melegét.
- Ez olyan hihetetlen… - motyogom mellkasa bőrének, ahogy pirulva fészkelődöm még inkább hozzá. Amiken keresztül mentünk, és ahova kilyukadtunk. Egymás karjaiban, egymást ölelve és csókolva.
- Pihenj… - súgja halkan, ujjaival megcirógatva arcom.
- De még csak reggel van… - motyogom halkan, figyelmen kívül hagyva egyre laposabb pislogásaimat.
- Aludj nyugodtan… - nyom puszit fejem búbjára.
- Itt maradsz…? – nyünyögöm lehunyva szemeimet, már az álom határán.
- Itt… - válaszolja. Felsóhajtva hajtom fejem mellkasára, ölelésébe bújok, és már el is nyom az álom.
~*~
Finom érintés ébreszt, valami kellemesen cirógatja derekamat. Mocorgok egy kicsit, kiszabadítva testem alól már zsibbadó kezemet. Átölelem a mellettem fekvő testet, hozzásimulok élvezve puhaságát és a melegséget, ami belőle árad.
- Gaara… - nyammogom még az álom hatása alatt. Felnyitva a szemem tényleg őt pillantom meg. Álmoskásan mosolyodom el, kedves arcát látva. Hogy milyen sok arca van… Nem hinném, hogy túl sok embernek van szerencséje látni ezt a gyengéd pillantást.
Feltornázom magam törökülésbe, álmosan dörzsölgetve meg szemeimet.
- Sokat aludtam..? – kérdezem, miközben ő is felül. Csak megrázza a fejét válaszként. Közelebb araszolok hozzá, majd egyik kezemmel átkarolva nyakát nyújtózom fel hozzá, hogy ajkaimmal megsimogassam az övéit. Átölelve derekamat szorít magához, miközben finoman elmélyíti a csókot.
- Lassan mennem kell… - mondja halkan, homlokát enyémhez döntve.
- Milyen lassan? – kérdezem hozzábújva. – Ráérsz még reggelizni?
- Nemsoká dél van, Kiba – javít ki. Oh.
- Akkor ebédelni? – vigyorgok rá. Megcsóválja fejét, mire kissé elszontyolodom.
Egy Kagének sok dolga akad.
~*~
Kényelmes léptekkel megyek az irodája felé, zsebre dugott kezekkel. Akamaruval délután edzeni voltunk, és miután végeztünk gondoltam beugrok Gaarahoz. Megállok az ablaka alatt és képességeimet kihasználva állapítom meg, hogy vannak-e bent nála. Épp ekkor megy ki valaki az irodájából. Körülpillantok, nincs a környéken senki. Elrugaszkodom és fenntermek az ablakának a peremén.
- Szia – mosolygok rá guggolva, ahogy szemben az asztala mögött ül.
- Szia – köszön vissza. – Nyugodtan használhatod az ajtót is – mondja, kissé rosszallóan. Valamiért nincs épp rózsás hangulatban.
- Gondoltam beugrok – billentem kicsit oldalra a fejem, majd állításomat igazolandó lehuppanok előtte a földre.
- Rossz napod volt? – kérdezem kicsit gyanakodva, de nem válaszol. Félrehúzva a szám sétálok mögé és nyugtatóan simítok végig vállain.
- Lazíts – súgom fülébe. – Nagyon merev vagy…
Masszírozni kezdem vállát, majd ujjaimmal lassan nyakán is végigsiklok, hogy aztán arcát, homlokát is lazítóan megdörzsöljem.
- Nem akarsz egy kis szünetet tartani? – kérdezem halkan, vállára támasztva államat.
- Hm, de… - sóhajtja halkan. Elmosolyodva megyek elé, és megfogva kezét húzom meg egy kicsit.
- Gyere – pillantok vissza rá. Megadóan áll fel, és hagyja, hogy magammal húzzam. Az ajtó előtt eleresztem és félreállok. Ahogy kimegyünk még odaszól az egyik kint álló emberének, hogy később visszajön.
Hazamegyünk, és ahogy becsukódik az ajtó, megfordul és egy gyors mozdulattal a falnak dönt. Hozzám simul egész testével és éhesen csókol meg. Belesóhajtok a csókba, és megragadva csuklóját állítom meg simogató kezét.
- Várj… - pihegem. Kifejezéstelenül pillant rám, egyedül szeme csillogása árulkodik érzéseiről.
- Gyere – kúszok ki alóla, de továbbra is fogva kezét vonom magam után, egész a hálószobáig. Odabent leveszem tunikáját és pólóját, majd az ágyra döntöm. Valószínűnek tartom, hogy csak a kíváncsisága miatt tűr ilyen némán. Bíztatóan mosolygok rá, majd hasra fordítom és combjaira ülve simítok végig izmos hátán, majd visszafelé is megtéve az utat, kezeimre nehezedve kezdem masszírozni görcsös izmait. Élvezettel morog bele a párnába, és elmosolyodva folytatom ténykedésemet.
- Jó, ugye? – susogom füléhez hajolva.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:38:47 | #348 |
Karakter: Gaa-Kiba
2008.12.07 23:39
Gaara:
- Miért csinálod ezt? - tápászkodik fel a földről szeretett testvérem, vérző orrát törölgetve.
Igen, szeretett.
Ha nem az lenne, most nem a vérző orrát pátyolgatná. Nem, én annál kegyetlenebb vagyok, és ezt ő is tudja.
- Mert egy barom vagy. - morgom. - Miért nem állítottad meg? Kis híján megölette magát.
- Én próbáltam... - kezdené, de felmorranva ragadom meg gallérjánál fogva, és a falhoz kenem. Azonban mivel nem fogtam vissza magam, egy nagy lyukat török vele a vastag falba.
- Százszor erősebb vagy nála - sziszegem az arcába, majd könnyedén meglegyintve repítem hátra néhány métert. Azonnal felpattan, és végre komolyan vesz. Harciállásban kezdünk körözni ez udvaron, ugrásra készen figyelve egymás mozdulatait.
Semmi esélye ellenem, és ezt ő is tudja, viszont igazi harcos, aki soha nem adja fel.
- Azt hiszed képes lennék bántani őt? Hiszen szeretem! - kiáltja dühösen, hirtelen nekem rontva. Puszta kezes harc, se fegyverek, se bábok vagy homok. Így fair.
Könnyedén kikerülöm az ütéseit, és a földhöz vágom, hogy csak úgy nyekken.
- Akkor igen, ha a biztos halálba indul. - válaszolom higgadtan, halkan.
- Honnan tudhattam volna, hogy mire készül?
Felegyenesedve lépek rá mellkasára, megakadályozva hogy felkeljen.
- Mióta vagytok együtt?! Azt állítod szereted... Hát ennyire nem ismered?! - nézek jegesen komor szemeibe.
- Mert te ismered mi? - mordul fel dühösen. - Azt hiszed nem tudom mennyire oda vagy érte? Jól láttam hogyan bámulsz rá!
Kifejezéstelen arccal figyelem. Ennyire látszott rajtam? Nem gondoltam volna.
- Csakhogy Ő az enyém! - folytatja dühösen acsarogva. - Hiába próbálkoztál, nem tudtad elvenni tőlem...
- Hallgass! - dörrenek rá. Nem tud semmit... hogy milyen pokol volt számomra az elmúlt időszak, kizárólag azért, mert rá voltam tekintettel.
- ... vissza fog térni hozzám! - folytatja dühöngve, s kiszabadul a lábam alól.
Megragadom ruhájánál fogva, felemelem és arcába nézek. Ridegen, kegyetlenül.
- Nem fog. Te basztad el... Ő már az enyém. - mondom halkan.
- Nem! - ordítja dühösen, és kapálózva próbál szabadulni. Gonosz mosollyal hajítom félre könnyedén, és egy sziklatömbhöz vágódva csusszan le a földre, hogy aztán azonnal felpattanva vegye fel velem szemben ismét a harci állást.
- Ma este indulsz. Konohába mész. - mondom ellentmondást nem tűrő hangon. - Azt hiszem három hónap elég lesz.
- Maradok! - dühöngi, de arcomat látva észbe kap végre. Nem hülye. Nem fogja az életét tönkre tenni egy uke miatt, akit nem is szeret igazán. Festett arcára van írva minden gondolata. Karba tett kezekkel, türelmesen nézem, végül bólint.
Helyes.
Szerelemből elégtelen. Megbuktál.
*
Egy háztetőn ülve figyelem, ahogy bátyám egy kis egységével elhagyja a falut. Nem izgatja különösebben, hogy Kibát hátrahagyja nekem... Sosem gondoltam volna róla, pont róla, hogy erre is képes. Viszont ő is csak egy homok-ninja, akit kisgyermek kora óta kegyetlennek neveltek. Talán valóban szereti Kibát, de nem tudja testét és lelkét alárendelni egy kapcsolatnak. Ki tudja...
Furcsa, hogy én még keményebb körülmények között nevelkedtem... és teljesen más az értékrendem. Kankuronak könnyebb volt. Népszerű volt és sokan törődtek vele, élhette az átlagos gyermekek átlagos gyermekkorát...
Keserű emlékeim szétfolynak bennem, és mellkasom ismét megfájdul. Egy ismerős illat azonnal eloszlatja a sötét múlt fájó képeit, és behunyt szemekkel hallgatom, ahogy mellém lépve ül le mellém. Nem nézek rá. Így is tudom, hogy arca és selymes haja csillog a sápadt holdfényben, és szívfájdítóan szépséges.
Csak remélhetem, hogy nem sír. Szörnyen rossz érzés őt úgy látni. Akkor a legszebb, amikor mosolyog és nevet... De eddig talán egyszer láttam így, amikor Kankuroval volt. Rám még soha nem mosolygott...
Keserűen szorítom össze fogaimat, és felállok. Jobb ha elmegyek, mert még mindig olyan erős a vágyam, hogy leteperném, de ő most nincs olyan lelkiállapotban.
- Ne menj el... - késztet megtorpanásra halk hangja. Meglepődöm. Tényleg velem akar lenni? Pont velem? Miért? Talán nincs senki más, aki támogathatná? Hiszen vannak már barátai itt is... Bárki jobb lenne nálam. Még életemben nem vígasztaltam meg senkit sem. Talán Kankurot, de őt is csak néhány odavetett szóval.
Lepillantok rá, és gyönyörű de szomorú szemeit látva lassan biccentek neki. Hát jó.
- Maradok. - lépek mögé, de nem merek újra mellé ülni. Akkor sanszos, hogy közelebb ül, és át kell ölelnem vagy hasonló... Akkor viszont elvesztem.
- Ugye nem baj...? - kérdezi, és ahogy néz rám... nekem dőlve keresi vigasztaló érintésemet...
Behunyt szemekkel rázom meg a fejem. Összeszorul a szívem, és megint megfájdul a mellkasom. Gyűlölöm így látni Őt.
Együtt figyeljük, ahogy a nap felkel, és aranyló fénnyel simogatja végig Suna épületeit. Lélegzetelállító látvány, mindegy hányszor látom.
- Menjük - mondom végül, és ő engedelmesen áll fel, hogy az utcára ugorva gyalog menjen. Megfogva csuklóját tartom vissza.
- Gyere - húzom magam felé finoman. Csak semmi durvaság...
Némi tétovázás után elém áll, és én behunyt szemekkel ölelem magamhoz. Ahogy belesimul karjaimba készségesen, ajkamba harapva folytom vissza sóhajomat. Kiba...
Sajnos az önuralmam nem végtelen... Néhány másodpercig kiélvezem az érzést, majd a házamba teleportálom magunkat.
Elengedem, és édesen elpirult arcát látva elmosolyodom. Ó, hát mégsem vagy úgy összetörve, mint gondoltam. Szerencsére.
- Köszönöm, hogy itt aludhattam... - motyogja orra alatt, és zavartan babrál kis kezeivel. Édes. - ...áll még az ajánlat a saját szállásról...? - vakarja meg zavart kis mosollyal a fejét.
Olyan, mint egy aranyos kisfiú. Imádnivaló. És végre újra a régi...
Még hogy saját szállás...? Pfeh... Nem eresztelek ki soha többé a mancsaim közül, ne is reménykedj benne édesem.
- Nem - válaszolom végül. Elé lépek, veszélyes közelségbe, de már nem bánom. Már nem kell annyira visszafognom magam. - Az ajánlatot egy kérésre cserélted. Emlékszel? - súgom, és gonosz mosollyal figyelem döbbenetét. Nem érted? Hát akkor elmagyarázom...
Kapsz egy igazi csókot tőlem. Olyat, amilyet még senki.
Puha ajkaira simítom számat, gyengéden végignyalintva és megharapdálva. Megremegve engedi beljebb nyelvemet, hogy felfedezhessem édes szájának nedves forróságát, kincsként őrzött ízeit... Bódítóan lassú, lágy nyelvcsapásokkal simogatom végig szájpadlását, fogait és félénk kis nyelvét, és ahogy megérzem remegését, óvatosan megszakítva a csókot pillantok le rá.
Teljesen kipirult az arca, szemei félig lehunyva, kábán csillognak, halk pihegését és szapora szívverését pedig különleges hallásommal érzékelve elégedettség tölt el.
Van esélyem...
- Azt mondtad... - susogja tétován, lesütött szemekkel. - ...hogy keresel valakit... aki...
Ó igen, emlékszem.
- Igen. - simítom kezeimet szép arcára. Megremeg. Mi a baj?
- És... találtál? - kérdezi félénken. Elmosolyodom.
- Nincs hozzád fogható ezen a világon Kiba. Senki sem helyettesíthet vagy pótolhat téged. - válaszolom egyszerűen.
Meglepetten pillant fel rám, szemeiben fájdalommal.
- De igen... - motyogja. Megrázom a fejem, és puhán megpuszilom.
- Számomra nem. - válaszolom egyszerűen. Csodálkozva kerekednek el szép szemei, és mélyen a szemembe nézve fürkészi arcomat.
- Miért... miért mondasz ilyeneket...?
Válasz helyett magamhoz ölelem, és nyakába temetve arcomat szívom magamba csodálatos illatát... remeg egész testem a vad vágytól...
- Gaara...? - nyögi halkan.
- Csss... - puszilom meg finoman nyakának bőrét. - ...most maradj csöndben egy kicsit kérlek.
Kiélvezem a pillanat varázsát, hosszan és elragadtatással, majd lassan elengedem.
Mit tegyek?
Ha azt teszem amire mindennél jobban vágyok, akkor... mi lesz? Mi lenne a helyes?
Miért olyan kurvára bonyolult egy kapcsolat?
Felsóhajtva adom meg magam saját magamnak. Felesleges másnak tettetnem magam. Ha nem szeret meg önmagamért, akkor nem is érdemes tovább próbálkoznom, ha beleszakad a szívem, akkor sem.
- Mától nálam laksz. Kankuro lemondott rólad, és elhagyta Sunát hosszú időre. - kezdem kíméletlenül.
Félénken hátrál el tőlem, ahogy hangnemem egyre ridegebbé és keményebbé válik.
- Lemondott rólam? - suttogja. Biccentek. Látom rajta, hogy eszébe jutnak a szavaim, amit egykor az irodámban lihegtem a fülébe a szenvedély hevében, és harag lobban szemeiben.
- Nem leszek a ringyód! - vicsorog rám dühösen, szándékosan a saját szavaimat használva. Megragadom a csuklóját, és könnyedén az ágyra penderítve fogom le. Kifejezéstelen arccal hagyom, hogy vergődjön alattam, és szitkozódjon.
Hosszú perceken át tart ez az egyoldalú harc, végül keserű, tehetetlen dühvel néz fel rám szépséges, feketén ragyogó szemeivel.
- Nem, nem leszel az. - mondom halkan. - A szeretőm leszel. Társam, párom, kedvesem ha úgy tetszik.
Döbbenetében még szája is nyitva marad. Elmosolyodom.
- Nekem nem arra van szükségem, hogy egy gyönyörű test simuljon hozzám minden éjjel, Kiba. Erre a célra már rég találtam volna magamnak több száz fiút.
Megszeppenve harap ajkába.
- Akkor mire...? - hallom félénk kis hangját. Elképesztő ez a fiú. Hol félénk kis ártatlan uke, hol pedig gyilkos kis vadóc. Imádom minden arcát.
- Majd rájössz. - súgom, és éhesen csókolom meg, de gyengéden. Ma éjjel gyengéden fogom szeretni, hogy lássa: ilyen is tudok lenni. Nem csak egy féktelen vadállat...
Bódító csókomtól felsóhajt, és ahogy elengedem csuklóit, már át is öleli a nyakam. Finoman simogatom le róla a ruháit, és halk sóhajait, izgatott nyögdécseléseit hallva beleremegek a gyönyörűségbe.
Végigcsókolom gyönyörű testét, és hagyom hogy ő is aktívan részt vegyen az aktusban. Simogat és csókolgat... és annyira jól esik... ahogy még soha. Zihálva fogom vissza vad ösztöneimet, lasszókat vetve képzeletbeli önmagamra.
Gyengéden, óvatosan harapdálom végig combjának belső felszínét, és ahogy vágytól lüktető szemérméhez érek, nyöszörögve próbál elhúzódni. Csillapítóan simogatom meg combjait, és lassan számba veszem. Sikoltva vetődik hátra, ezért leállok, hagyva időt a lecsillapodásra. Elfolytok egy elégedett mosolyt.
- Majdnem elélveztél, pedig épp csak elkezdtem. Édes vagy... - súgom mosolyogva. Zihálva pillant le rám, és tekintetében parázsló vágyát látva felnyögök. Ah ezt nehezen fogom bírni...!
Szelíden, nyugodtan folytatom tovább, de nem sokáig, nehogy túlságosan előre szaladjon, engem hátrahagyva. Bejáratát is kezelésbe veszem, és hangos, kéjes nyögései jutalmaznak minden nyelvcsapásért... Imádom a hangját, az arcát, illatát, látványát, ízét... Mindenét.
- Gaara... - nyögi. Pont úgy, ahogy mindig akartam... Behunyt szemekkel rándulok össze a boldogságtól. Nyugalom, nyugalom.
Mély levegőt véve emelkedek fel, és ő azonnal hasra fordulva simul hozzám, fenekét izgatóan dörgölve merevedésemhez. Felhördülök. Ah istenem!
Kissé elhúzódva fogom meg vállát, és gyengéden visszafektetem.
- Szemből szeretném... - súgom mosolyogva, értetlen arcát látva. - Látni akarom az arcodat közben...
Viszonozza mosolyomat, és ellágyul a tekintetem. Elmondhatatlan ez az érzés.
- Kiba... - sóhajtok fel, ahogy lassan, gyengéden hatolok belé.
- Gaara... - karolja át nyakamat. Puhán megcsókolom, majd kissé elhúzódva gyönyörködöm benne.
- Álomszép vagy... - súgom mély, bariton hangomon, simogatóan lágyan. - Mennyire vágytam már erre... hogy így lássalak...
Lassan, kellemes ritmusban kezdünk egyszerre ringatózni.
Engem néz, mosolyomat és szemeimet. Végigsimogatom szép arcvonásait tekintetemmel.
- Érzed? - hajolok ajkaira egy csókért.
- Igen... - válaszolja. - ...szeretkezünk...
- Szeretkezünk. - ismétlem, és ahogy teste megremeg és összerándul, egyszerre nyögünk fel és merülünk el az orgazmus langymeleg bársonyos habjaiban...
2008.12.05 23:05
Kiba:
Hazamegyünk, megfürdök és már csak arra van energiám, hogy az ágyba zuhanjak. Végre… puha ágy… Elégedetten felsóhajtva bújok Kankurohoz, aki mosolyogva fekszik be mellém.
Reggel simogatásokra és éhes csókra ébredek. Felnyögve nyitom fel félig a szemem. Kankuro elvigyorodva emeli kissé feljebb a fejét, lepillantva rám.
- Tegnap este, megfeledkeztél valamiről… - duruzsolja ajkamba harapva. Mielőtt visszakérdezhetnék, némán válaszol, merevedését ágyékomhoz dörzsölve. Újból felnyögök és azonnal felébredek. Ellököm magam az ágytól és Kankuro fölé kerekedek. Mosolyogva hagyja, hogy éhesen csókoljam ajkait, majd letérjek nyakának érzékeny bőrére. Elégedetten morran fel, és mosolyogva nyalogatom meg vállát is. Arcomat nyakába temetem és mélyet szippantok érzéki illatából.
Elkomorultan nyitom fel a szemeimet, megérezve egy idegen szagot. Kissé édeskés illat, és csak nehezen tudom elválasztani, mégis szinte riasztóként fedezem fel a többi, már ismert szag között.
- Ki járt itt? – mondom komor hangon, majd elhúzom a fejem Kankuro nyakától. Nem róla jön a szag. A paplanból. Olyan halványan érzem, hogy tegnap este álmosan ezért nem vehettem észre.
Kankuro szemeit forgatva sóhajt fel, de nem válaszol.
- Ki- járt- itt? – kérdezem meg újból, tagoltan nyomatékosítva szavaimat. Gyanakvóan pillantok le rá, morcos arckifejezését látva.
- Egy fiú… - mondja végül. Mi…?
- A hálószobában… az ágyon… - fintorodok el hitetlenkedve, és közben egyre növekvő félelemmel.
- Igen – bólint oldalra pillantva, nem nézve szemembe.
- Mégis mit keresett itt? – kérdezek rá, a kelleténél kissé veszélyesebb hangnemben. Kankuro visszapillant rám, fekete szemeivel egyenesen az enyémekbe néz.
- Tudod jól – válaszol. Tekintetéből azonnal kiolvasom a helyzetet.
- Te… lefeküdtél valakivel… amíg én küldetésen voltam…? – motyogom döbbenten. Dehisz… - Mégis kivel?! – fakadok ki hangosan. Kankuro komoran pillant rám, ahogy vádlón nézek le rá.
- Több mint egy hónapig távol voltál. Muszáj volt párszor… - mondja higgadtan, de elakadva félbeszakítom.
- Párszor?!? Mégis mit jelentsen ez?!
Unott arckifejezéssel sóhajt fel újból, közben folyamatosan a döbbenetet és egyre éledező haragot figyeli arcomon.
- Nézd Kiba-bébi. Én férfi vagyok. Tudtad jól, amikor összeálltál velem, hogy milyen vagyok. Ez van - vonja meg a vállát. - De emiatt most ne húzd fel magad. Gyere, folytassuk… - vigyorodik el, végigsimítva arcomon. Hogy mi?!?
Elvicsorodva rántom el tenyerétől az arcom, szemeim dühösen szikráznak. Haragomban a feje mellett az ágyba ütök, ami hangos reccsenéssel törik ketté. Ledöbbent arcával és nyekkenésével mit sem törődve ugrok le róla, ahogy ágyastul közelebb kerül a talajszinthez. Magamra rántok egy nadrágot, felkapom a földről az ingemet és elcsörtetek a kijárat felé.
- Kiba…? – nyögi döbbenten, de hangos csattanással vágom be magam mögött az ajtót, hogy még az ablakok is beleremegnek.
~*~
Dühösen szorítom ökölbe remegő, sebes kezeimet, mellettem hangos robajjal csapódik a földnek egy hatalmas darab kőtömb, ami az imént hasadt le az előttem magasodó sziklafalról. Ökleim nyoma, mély és hosszú repedések úgy futnak végig a tömör sziklán, mint az arcomon patakzó, bőrömet maró könnycseppek.
Dühös vagyok, csalódott és mélységesen fájdítja meg a szívem, amit Kankuro tett. Az lenne a legkevesebb, hogy megcsalt… hisz ebből a szempontból én se voltam jobb nála… De hogy olyan nyíltan, rezzenéstelenül mondta a szemembe, minden bűntudat nélkül… Gyötrően vágta mélyebbre a kést a hátamba, és jól meg is forgatta benne…
És ezért vagyok itt…? Sunában, hogy ilyeneket éljek át? Eddig volt valami, ami szorosan ide kötött… már csak a keserűség maradt. Nincs miért itt maradnom tovább…
Ellököm magam a sziklafaltól és gyors léptekkel, szilárd elhatározással megyek vissza Kankuro házához.
Hangosan csapódik ki az ajtó, ahogy belépek a házba. Kankuro azonnal előttem terem, arcán továbbra is döbbenet, és értetlenség ül. Haragosan pillantok rá, majd elviharzok mellette, egyenesen a hálószobába. Folyamatosan beszél hozzám, ahogy összekapkodom cuccaim, de nem mond semmi olyasmit, ami megváltoztatná, vagy akár csak megrendítené döntésemet.
- Elmegyek – morranom, és a vállamra dobom hátizsákomat.
- Mi?? Nem mehetsz el! – állja el az utamat, a szemembe nézve. Ő is kezd dühös lenni, de nem érdekel. Vicsorogva viszonzom pillantását, majd újbóli meglepettségét kihasználva egyszerűen kikerülöm.
- Akamaru. Megyünk – vetem oda kutyámnak, s bár nem nézek oda, tudom, hogy engedelmesen követ.
Határozott léptekkel, rendületlenül csörtetek végig Sunán. A falu lakói döbbenten pillantanak rám, még sosem láttak ilyen dühösnek. Csak egy valaki látott már ilyennek…
- Kiba-san, nem hagyhatja el Sunát! – kiáltja utánam valaki. Ismerem a magas rangú ninjákat, és azonnal felismerem hangjáról Bakit. Elengedem fülem mellett felszólítását, s már feltűnik előttem Suna kapuja.
Már majdnem ott vagyok, mikor nem messze előttem megjelenik a semmiből valaki…
Gaara hideg szemekkel pillant rám, ahogy elé érek.
- Szóval rájöttél – állapítja meg.
Meghökkenve nézek fel rá. Tudta? De akkor miért nem szólt?! Ahogy haragom újból fellángol, chakrám is hevesen kavarogni kezd körülöttem.
- Te tudtad? – ingerült kérdésemre egyszerű bólintás a válasz. – Jól szórakoztál rajtam? – kérdem keserűen, érzem, ahogy könnyeim újból forrón folynak végig arcomon.
- Nem – jelenti ki komoran. – Megértem, hogy dühös vagy, de homok-ninjaként akkor sem hagyhatod el a falut az engedélyem nélkül – mondja mélyen a szemembe nézve.
- Nem érdekel. Hazamegyek – morranom dühösen, és ellépnék mellette, de megragadja a kezem és visszatart.
- Ha kilépsz azon a kapun, meghalsz. Nyisd ki a szemed Kiba és térj észhez.
- Hagyj… - elkeseredetten próbálom kitépni markából a karom. Könnyeim fájóan csordogálnak végig bőrömön.
- Akamarut is megöleted – mondja Gaara kifejezéstelen hangon. Azonnal megállok a mozdulatban, és lepillantok kutyámra. Rémülten néz fel rám, a földre lapulva, behúzva fülét farkát. Szívfájdító látvány, így látni. Rettenetesen fél, mégis követne akár a halálba is… Nem tehetem kockára az életét…
- Bocsáss meg pajtás… - pillantok le rá, egy keserű mosolyt erőltetve az arcomra. Gaara elenged, és letérdelek Akamaru mellé, aki nyüffögve bújik hozzám. Átölelem és a hófehér bundába temetem arcom, hüppögve próbálom visszatartani szomorúságom, ami mégis elsöprő erővel tör rám.
Érzem, ahogy Gaara magához ölel és ahogy a vákuumszerű érzés magába szippant.
Tudom hova hozott, de nem igazán érdekel. Vigaszt keresve markolok ruhájába, arcomat vállára hajtva hagyom, hagy törjenek elő könnyeim. Keserű bánatomat egyedül a sírástól remegő vállam jelzi.
Lassan érzem, ahogy egy ágyra dőlök, majd Gaara elhúzódik tőlem és el is megy. Az ágy nyekeregve süpped meg, ahogy Akamaru felmászik rá és vigasztalóan fekszik mellém. Hozzábújok, bundájába zokogva bánatom.
~*~
Pislogva nyitom fel a szemem. Körbepillantok és először azt sem tudom, hogy hol vagyok. Aztán eszembe jut minden és elszomorodva sütöm le szemem. Várjunk csak… Gaara házában vagyok… Emlékeim közt kutatva keresek kimaradt foltok után, de mindenre emlékszem, kivéve, hogy mikor aludtam el. Kicsit megkönnyebbülök, hogy emlékeim szerint, nem történt semmi tegnap este Gaara és köztem…
De miért is érdekel? Hisz… tulajdonképpen szakítottam Kankuroval…
Elszégyellem magam gondolataimra. Akkor sem lett volna helyes…
Felülve az ágyon pillantok ki az ablakon késő éjszaka van, már közelebb jár az idő a hajnalhoz, mint az alkonyathoz. Vajon Gaara itt van? Koncentrálok, de nem érzékelem a jelenlétét a házban. Felkelek, vigyázva, hogy ne ébresszem fel a már az ágy mellett heverő Akamarut és kiosonok a házból.
Beleszimatolva a levegőbe halványan meg is érzem a szagát, majd a kevéske nyomot követve felugrok a háztetőkre. Itt már jobban érzékelhető…
Házról házra szökellve egyre erősebben érzem a szagát. Egyik tetőn leguggolok, és itt már teljesen friss a nyom. Felemelem a fejem és eggyel odébb épp háttal ül nekem. Arra a tetőre ugrok, majd lassú léptekkel sétálok hozzá. Szótlanul ülök le mellé.
Innen tökéletes kilátás nyílik Suna nagy részére. Szép látvány az alvó falu a csillagokkal teleszórt égbolt alatt.
Gaara egyszer csak feláll, mintha indulni készülne.
- Ne menj el… - kérem halkan, felpillantva rá. Most szükségem van valakinek a társaságára. Éreznem kell, hogy van mellettem valaki… és ebben a pillanatban nála jobb személyt elképzelni se tudnék…
Kifejezéstelenül néz le rém, szomorúan csillogó szemeimbe. Tudom, hogy vigasztalást nem tőle kell várnom… de akkor is, olyasmit érzek mellette, amit sosem gondoltam volna… megnyugtat. Nem tudom miért… talán mert megállított, nehogy a halálba sétáljak… törődött velem.
Pár másodpercig némán nézzük egymást, majd biccent.
- Maradok – mondja halkan és mögém lép.
- Ugye nem baj…? – kérdezem halkan, felpillantva rá, lábának döntve fejem. Lehunyva a szemét int nemet fejével. Szinte megkönnyebbülten sóhajtok fel, és újból előre nézek, a városra és a gyönyörű éjszakai égboltra.
~*~
A nap ragyogó sugarai lassan világosítják fel a környéket, a piros színeibe öltöztetve a falu házait. A falu már ébredezik, pár koránkelő lézeng már az utcákon.
- Menjünk – mondja mögülem Gaara, mély baritonján.
- Jó – bólintok és felállok én is. Már épp készülnél az utcára ugrani, mikor egy kéz megragadja a csuklómat. Értetlenül pillantok hátra Gaarara, aki viszont kifejezéstelenül néz vissza rám.
- Gyere – mondja, és kicsit meghúzza maga felé a kezem. Fürkészőn tekintek rá, majd végül engedek és mellé lépek. Elpirulok, ahogy körém fonva karjait magához ölel. Mély levegőt véve várom a teleportációt, azonban egy pillanatig nem történik semmi. Zavartan moccanok meg, mire kicsit szorul az ölelés, majd hirtelen beszippant a vákuumos érzés, és Gaara házában találom magam.
Elenged és lesütve szemem lépek hátrébb.
- Köszönöm, hogy itt aludhattam… - motyogom halkan. – Áll még az ajánlat a saját szállásról..? – vakarom meg zavaromban a tarkómat. Mégsem maradhatok itt…
Pár másodpercig csak némán figyel, majd mintha mosolyra rándulna egy pillanatra a szája sarka, de lehet, hogy csak képzelődtem…
- Nem – jelenti ki egyszer csak. Felpillantok rá, és a következő pillanatban már közvetlen előttem áll. – Azt a ajánlatod egy kérésre cserélted. Emlékszel? – kérdezi államra fonva ujjait, és már tényleg gonoszan mosolyog. Mi..? Milyen kérésre? Döbbenten nézek rá, de agyamban azonnal pörögni kezdenek a kerekek. Kérésre…?
Látja arcomon az értetlen döbbenetet, és kiszélesedő mosollyal hajol le hozzám hirtelen, számra tapasztva ajkait. Forró nyelve könnyedén utat tör számba, bebarangolva zugait és simogatva az enyémet. Testem megremeg, majd Gaara elhúzza tőlem fejét, arcomat fürkészve.
Ekkor eszembe jut, mit kértem tőle, mielőtt elmentem. Érezni akartam tőle egy igazi csókot, ami nem vad és nem dühből fakad. Gondolatára azonnal kipirosodik az arcom. Akkor… akkor azt mondta keres magának valakit… azt hittem azóta…
|
|
