Karakter: Rjurik Ivan
Megjegyzés: Frumnak
Pár percre megáll, és néz maga elé. Ez a pasi megöl! A barátjáról van szó, és nem akar megbízni bennem, hogy segítsek kiszabadítani. Apám már nyilván elkezdte kínozni, tehát 36 órája maradt.
- Dereck, vidd el a térképet a taktikai tiszteknek és dolgozzanak ki egy tervet, ha kész akkor rendeljetek össze egy tárgyalást… jah igen és Dereck ezennel kinevezlek… ideiglenes… főtitkárommá! – kezd el beszélni. – A többiek pedig folytassák a dolgukat. Ti ketten… – mutat az őrökre. – Álljatok kint ameddig itt nem végzem. Megértettétek? – kérdi.
Az őrök csak bólintanak, majd mindenki kimegy. Ő odalép az ajtóhoz, és bezárja. Majd megfogja a velem szemben levő széket, és leül rá.
Kikészit ez a pasi! Még akkor sem bízik meg bennem, amikor a barátja életéről van szó. Apám ilyenekkel nem szokott viccelni! Csak valahogy rá kell vennem, hogy bizzon meg bennem!
Pár pillanat múlva én is leülök vele szemben. Megvető pillantásokat küldök felé. Felmérem, hogy kivel is készülök éppen „szövetséget” kötni. Sajnos túl jól néz ki ahhoz képest, hogy vezető. Ha nem így találkoztunk volna, akkor száz, hogy ráhajtok.
- Nem értem, hogy ez mire volt jó… Így elárulni a barátodat. – kikerekedik a szemem.
Tehát igazam volt, hogy a barátja. Csak rá kell nézni, ahogy elhangzik az a név. Na mi van? Elrejted az érzelmeidet? Jól van! Akkor bevetem magam! Nem kell nekem nagy energia, hogy a szemedből, vagy a mozdulataidból kiolvassak mindent, amit érzel. Ha kihívsz, akkor állok elébe!
- Figyelj, a feladatom az, hogy a forradalmat vezessem! Nem hihetek akárkinek, főleg nem annak aki az elnyomó fiának állítja be magát. – felkönyököl az asztalra. Rám néz. Vissza nézek.
Már megint kezdi! Ha még egyszer elkezdi, akkor felakasztom őt, utána meg magam. Nem! Ahhoz túl jó képű, hogy ilyenkor még felakasszam. Majd egy kicsit később. Mondjuk amikor már az ágyba vittem.
- Ezt miért nem tudod elhinni? Nem láttál rólam képeket? Mindig ott vagyok az apám mellett. – morgom már elég kedvetlenül. Ő csak felsóhajt.
- Nem erről van szó. Elhiszem, lehet, hogy nem kéne, de hiszek a szememnek! Viszont így még jobban nem tudok hinni a szavaidnak. Azt is feltételezhetném, hogy neki kémkedsz. De… – egy szál cigit vesz elő. Felemeli, és kérdőn néz rám. – Ugye nem gond? – kérdezi, de csak bólintok.
Komolyan mondom kikészít ez a pasi. Hogy tud ilyenkor rágyújtani? Nem régóta ismerem, de máris kiakasztott. Ez egy barom!
- De? – töröm meg végül én a csendet. Végig kúszik rajta a szemem.
Alaposan felmérem. Nehogy itt nekem a végén még valami meglepetést okozzon. Helyes pasi, mit ne mondjak. Talán túl helyes is. Olyan szép szemei vannak. El tudnék gyengülni, hacsak a szemét nézem. Nem! Nem szabad! Ez egy háború! De ott mindent szabad! Elmélkedésemből, a hangja térít magamhoz.
- De, most lehet, hogy egy óriási kivételt fogok tenni. A bizalmamat adom, cserébe te a színtiszta igazat, rendben? Kettő, szabadkezet adok, de annyira nem, hogy nélkülem vagy egy őr nélkül itt egyedül kóricálj, ezt is érted? Három, arról is dönthetsz, hogy maradsz vagy mész, ha mész nem garantálom, hogy életben maradsz. – halványan elmosolyodik. – Bár akkor se garantálhatom ha itt maradsz, pár embernek nem tetszik, hogy itt vagy. Rossz előjelnek veszik és valószínűleg engem is szidni fognak azért ha megengedem, hogy maradj. Őszintén szólva jól lesz látni az apádat, ha megtudja, hogy nálunk vagy. Ha úgy vagy válassz valakit magad mellé, én meg elintézem, hogy egésznap veled legyen és ügyeljen rád. Most pedig pihenj le. Holnap még kérdések ezreit fogod megválaszolni. – kikiált az őröknek.
Ők csak kinyitják az ajtót, és bejönnek. Az én kezeimet megkötözik, amit annyira nem szeretek. De el kell viselnem, mivel nem akarok visszakerülni apámhoz. Az kéne még csak, hogy ismét megkínozzon. Nem tudom, hogy fogja kibírni Jared, de remélem erős férfi.
Kapok egy szobát, amiben én leszek egyedül. Ez jó is, meg nem is. Szeretek egyedül lenni, de az évek folyamán kicsit sokat voltam egyedül. Főleg apám miatt. Utálom apámat, és legszívesebben a két kezemmel fojtanám meg. Pár perc séta után megérkezünk a szobámhoz.
- Rendben, az ajtót kulcsra zárjuk. Holnap ébresztelek és gondolkozz el azon amit mondtam!
Integet nekem, mikozben az őrök bevisznek és leültetnek az ágyra. Eloldozzák a kezem, majd kimennek. Hallom, hogy kattan a zár az ajtóban. Álmosabb vagyok, mint hittem. Elfekszem az ágyon, és farzsebemből kiveszem a Sergejről és rólam készült képet, és azt kezdem el nézegetni.
Eszembe jut egy csomó emlék, amiben együtt vagyunk. Annyira hiányzik. De tudom, hogy most jobb helye van, mint amilyen mellettem volt. Legalább nem hátráltatom semmiben sem. Talán ő az egyetlen személy, akit az évek alatt igazán szerettem.
A képet szorongatva alszom el.
****
Rémálmom van, így korán felébredek. Sajnos nem emlékszem az álmomra, de talán jobb is így. Kinézek a kicsi rácsozott ablakon. A nap még jóócskán lent van.
- Tehát még öt óra sincs még. Van egy kis időm mielőtt bejön, és faggatni kezd. – suttogom a sötétségbe.
Leülök az ágyra, és gondolkozni kezdek. Vajon milyen tervet akarnak kitalálni? van egy olyan megérzésem, hogy légvonalba akarnak támadni. Tudtommal nincs lopakodó gépük, hisz eddig sem támadtak meg minket az égből. Apám számít rá, hogy onnan támadnak.
De mi van, ha a föld alól mennénk? A régi katakombákat nem figyelteti. És az egyik pont a börtön alatt fut végig. Onnan ki tudjuk hozni Jared-et, és észrevétlenül visszajönni. Gond megoldva. Csak rá kell vennem Jerald-ot. Nehéz menet lesz, de meg kell próbálkoznom vele. Különben Jared meghal.
Nincs időm tovább gondolkozni, mert nyílik az ajtó. Ó, szóval ennyit gondolkoztam? nézek ki az ablakon, és a nap már el kezdett feljönni. Hat órára saccolok.
- Jó reggelt. – köszön, és maga mögött becsukja az ajtót. Én csak biccentek. Most valahogy nincs kedvem sokat beszélni. – Nos, gondolkodtál?
- Igen. – lehajtom a fejem, majd újra felemelem. Az arcát kezdem el fürkészni. Szükségem lesz az infókra, ha meg akarom győzni.
- Akkor maradsz? És számíthatok az őszinteségedre? Ezenkívül ma bemutatok pár embert és kiválaszthatod, hogy ki legyen melletted. – magyarázza, és az arcom nézi.
Hosszas csend uralkodik rajtunk. Azt akarom, hogy ő legyen mellettem. És ideje lesz bevetned magad Ivan! Tudsz te meggyőző lenni, ha akarsz! Bíztatom magam.
Az ágyon ülök, és lehajtom a fejem. Könyökömmel megtámaszkodom a térdeimen, és hajamból kiszedem a hajgumit. Egyik oldalra hullik, és enyhén göndören fogja félig körbe az arcom. A hajgumit ráhúzom a csuklómra, és beletúrok a hajamba. Nagy levegőt veszek, és összeszedem magam. Visszagumizom a hajam és felállok. Egész közel megyek hozzá. Belenézek zöld szemeibe, és arcom eléggé megkeménykedik.
- Gondolom légi támadást akartok indítani. De ahhoz lopakodó kellene. Ami gondolom nektek nincs, mivel akkor már megtámadtátok volna az apámat. Az amerikaiak túl drágán adják. Maradnak a Japánok. Velük nem akartok üzletelni. Ki az, aki akar velük? – kérdezem és a szemét kezdem fürkészni, mivel ismét kiismerhetetlen maszk mögé bújik. A pupillája kitágul, tehát eltaláltam. – Ha elfogadsz egy tanácsot, akkor ne a levegőből támadj. És ne is szárazföldön katonákkal, vagy tankokkal.
- Honnan tudod, hogy mit terveztünk? – hallom, hogy ideges.
- Maradok, és számíthatsz az őszinteségemre. Kit válasszak, hogy ki legyen mellettem? Egyszerű. Te. – mondom nemes egyszerűséggel.
- Nem ezt kéredztem! Honnan tudod, hogy mit terveztünk? – kérdezi elfolytott dühvel.
- Meg akarod menteni Jared-et? – kérdezem, és közelebb lépek hozzá. Veszélyesen közel van egymáshoz a szánk. Látom, hogy megdöbben egy kicsit, bár próbálja leplezni. – Ne tagadd, tudom, hogy fontos neked! Azt akarod, hogy a legjobb legyen neki. Akkor elárulok valamit. – mondom és a füléhez hajolok. – Hallgass rám, és bízz meg bennem, vagy Jared meghal! – suttogom, és egy kicsit rá is lehelek a fülére.
Elfordulok, és nem nézek többé rá. A kis rácsos ablakhoz megyek, és azon kezdek kinézni. Egy madár repül pár kukaccal a szájában, és leszáll egy fára. Egy fészek van ott, pár fiókával. Odaadja nekik a kukacokat, ő pedig figyelmesen körbe kémlel. A kicsik vadul kezdenek el veszekedni az ételen.
Nem tudom, hogy most mire gondol, de csak az érdekel, hogy megbízik-e bennem, és követi a tervemet. De végülis ha nem, akkor az-az ő baja. Akkor meghal a kis barátja. Pedig én igazán segíteni akarok neki. Vagy inkább csak apámnak akarok keresztbe tenni.
- Csak szólok, hogy amíg itt gondolkozol, hogy megbízz-e bennem, addig apám most veri meg negyedszerre. Hagyni fogja egy kicsit pihenni, majd előlről kezdi. Nem fogja túlélni a hetedik verést.
- Mért akarod, hogy megbízzak benned? – kérdezi végül megtörve a hallgatást.
- Nem akarom. Ha megbízol bennem, és a tervem szerint haladunk, akkor a barátod megmenekül. Ha nem bízol meg bennem, akkor is maradok, és őszinte leszek, de a barátod meghal. – fordulok meg végül, és nézek a szemébe. – Te döntesz! És most ha megbocsájtasz…
Elfekszem az ágyon, és a fal felé fordulok. A legjobb tárgyalási technika. Add az érdektelent, és meggyőződ a másik félt. Eddig mindig bevált. Remélem most is be fog. Remélem nem olyan makacs, hogy csak a saját igazát hajkurássza, és összehívja a tanácsot, hogy mi legyen.
Nem hallom, hogy kimenne, így sejtésem szerint még bent van s aon tépelődik, hogy mi tévő legyen. Jól csináltad Ivan! Elég meggyőző voltál! Úgy látszik, tényleg használt az a sok évnyi tanulás.
|
