Mindannyian vesszük az adást, hogy ez amolyan elõ-parancsnak minõsül, szorosabban fogjuk és magunkhoz emeljük a fegyvereinket. Valami nyomást érzek a bakancsomnál, ahol a mamlasz van, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentõséget.

- Ryley, lábhoz – mormogja, mire a szólított engedelmesen hátraslisszol mellé. – Az a nyolc az enyém, te itt maradsz és fedezel, a többiek pedig mélységes csendben szétkenik õket.

Nyolc? Nyolc ember egynek? Ez még a mamlasztól is merész vállalkozásnak hangzik, bár talán már illene semmin nem meglepõdnöm. Már éppen húzódnék én is mellé, félig azért, mert eddig mindig mögötte kellett haladnom, félig meg azért, mert rohadtul remélem, hogy nem nekem kell majd megölnöm õket közvetlen közelrõl...

- Te is mész velük – közli fapofával, a puskája csövével még a vállamat is meglöki, hogy biztosan átjöjjön a parancs. Rohadt élet, hogy fogom én ezt végigcsinálni... – Kezed járjon, ne a szád!

Jameson mellém telepszik, és mindketten a földre kushadunk, hogy Ryley meg a medve tehessék a dolgukat. Legalább addig se kell látnom, ahogy sorra esnek el a bajtársaim... Kurva picsába. Oda sem nézek, elég a többiek indulásából tudnom, hogy mindegyiküknek vége, futok hát én is velük kifelé a fedezékbõl, egyenesen a saját társaim felé. Félig-meddig reménykedek, hogy talán engem is lepuffant valaki, mielõtt még elérném õket, de sajnos semmi ilyesmi nem történik, így kénytelen vagyok szorosan Jameson mellett haladva elintézni mindenkit, akit az utunkba kerül. Nem töketlenkedhetek és nem is kerülhetem ki õket, mert tuti, hogy a mamlasz feszülten figyel.

Egyiküknek sem nézek a szemébe, de még csak az arcára sem, mielõtt fejbe vagy szíven lõném õket.

Mikor a bajtársaimból már csak egy mozdulatlan hullakupac marad a hóban, összegyûlünk a bunker bejáratánál, és ott várjuk be Ryleyt meg a medvét. Utóbbi ráérõsen, ténylegesen cammogó léptekkel közelít és a puskáját a hátára lendítve veszi szemügyre a pusztítást és öldöklést, már-már büszkén.

- Arra megyünk – mutat oldalra, mire mindannyian arra fordulunk. Mi a fasz... Az egy kurva szakadék?! – Jaj, a szakadékra mutattam? Bocsánat...

Összeszûkült szemmel nézek vissza rá. Ez kurvára nem volt vicces, csak annyira, mint mikor közölte, hogy ejtõernyõvel fogunk beugrani két kibaszott hegy közé. Ami csak egyet jelenthet...

- Én megyek elõl – igazolja a legrosszabb balsejtelmemet. Mindenki elkezdi szorosan magára csatolni a felszerelését, nekem viszont szükségem van még néhány másodpercre, hogy megemésszem, éppen egy kurva szakadékban fogunk mászkálni, biztosítás nélkül. – Fürtös, Jameson és a legvégén Ryley. Kötél táncolni is megtanultunk. Nem kötjük össze magunkat!

Hát ez egyre jobb.

Még ki sem kerülök az egyik sokkhatás alól, mikor máris jön a következõ, döbbenten figyelem, ahogy a mamlasz megragadja az egyik holttest karját, és a szakadék felé kezdi húzni. Most meg ki a francra készül? Ugye nem...? Ugye kurvára nem?!

- Uram, készen vagyunk – szólal meg a robbantgatós, akinek elfelejtettem, vagy inkább soha nem is jegyeztem meg a nevét.

Halványan érzékelem, hogy Jameson nagyon magyaráz valamit, de túlságosan lefoglal, hogy a mamlaszt figyeljem. A reakciója annyi, hogy az a rohadt szõrös állat felemeli a kezét, a holttest pedig egyszerûen kiesik a kezébõl, egyenesen le a szakadék tátongó mélységébe. Elhûlve figyelem a jelenetet, az agyamat elönti egy kisebb adag szar, ha most kinyitnám a számat, és hangosan kimondanám az összes fejembe tóduló szebbnél szebb gondolatot, az a rohadék tuti engem is utána dobna és még zuhanás közben a hátamba eresztene egy tárat.

Fogalmam sincs, hogy kerül elém, csak a bagószag csap meg, ahogy a képembe mászik, a cigije vége majdnem az orromba lóg. Állom a tekintetét, remélhetõleg kiolvassa belõle, hogy baszódj meg. Õ viszont még ha ki is olvasta, akkor is kurva poénosnak találhatja, mert halk nevetéssel egyenesedik fel. Ennek tényleg oxigénhiányos az agya.

- Mindenki megtartja a fél kar távolságot – adja ki a parancsot, aztán elindul a szakadék felé.

Egymás után sorolunk utána, miután kimászott arra a párkánynak sem nevezhetõ vékony szarra. A szó szoros halálfélelem szorongatja a torkomat, ahogy araszolok Jameson és a mamlasz között, és ha ezerszer nem küldöm el saját magamat a jó büdös francba, akkor egyszer sem. Ott kellett volna megdögölnöm a rohadt homokos tengerparton, és akkor nem kéne egy kibaszott szakadék felett tipegnem egy elmebeteg hegyimedve vezetésével.

- Hogy rohadna le az a jó édes kurva anyja... – morogja valaki mögöttem, legalább valaki más is osztja a véleményemet.

- Cirmi nagyon nem örülne, ha nem tudnánk feltartóztatni a vandálokat ezen a hegyvonulaton... – szólal meg a mamlasz. – Kell a nyersanyag.

- Mik vagyunk mi, bányászok? – horkan fel még valaki, egy másik meg szabályosan nyüszít, de én még leakadtam a macskánál.

- Ki az a Cirmi? – kérdezem, mire mindenki egy emberként horkant-prüszköl egyet, hogy elnyomják a nevetésüket.

- A macskám – feleli, mire a Jameson mögött haladó Ryley a hóba nyomja a fejét. Itt mindenki megzakkant? – A lelkemen viselem a sorsát.

- Van háziállata? – kérdezek vissza döbbenten.

Egy ilyen embernek háziállat? Szerencsétlen pára...

- Nem kussolnál Fürtös? – mordul rám. - Vagy tegyek valamit a szádba? – hajol az arcomba megint azzal a kurva cigivel, egyszer még ki fogja égetni a pofámat vagy a szememet.

Na de várjunk csak, tegyen valamit a számba? Mi a...

Hirtelen hálát adok a hidegnek, mert érzem, hogy az arcomba szökik a vér. Inkább behúzom a nyakam és bólintok, csendben kushadok mögötte, nem akarom tudni, hogy milyen bensõséges nevelési módszereket szokott alkalmazni az embereinél.

***

Nagyon mélyen vagyunk már a bunkerban, mikor felfedeznek minket. Az egész idáig tartó hajcihõ egy rohadt kínszenvedés volt, több bajtársamat kellett lelõnöm, mint eddig összesen, de muszáj volt, mert közvetlenül a mamlasz mögött kellett haladnom – megint. Akkor is mellette vagyok, mikor kiszúr minket az egyik gépfegyveres, Jameson lemaradt valahol, a többiek meg a felsõ folyosókat „tisztogatják”. Inkább õk, mint én...

- Fürtös! – mordul rám a karcos hang, mire reflexszerûen kapom felé a fejem és bámulok rá. A gépfegyveres megint elereszt egy sorozatot, a feje mellett lepattan a vakolat, de még csak össze se rezzen, csak pislog egyet a bal szemével, aztán felém billenti magát, és a vállamnál fogva a lábához penderít. – Itt maradsz.

- Ig... – kezdeném reflexszerûen, de aztán leesik, hogy mit mond. Komolyan egyedül akar egy kurva gépfegyver ellen menni?! – Mi?! Nem sebezhetetlen, uram!

- Köszönöm, hogy felhívod rá a figyelmem – ajándékoz meg egy szívbõl jövõ rúgással, aminek köszönhetõen ívesen a hátamra zuhanok.

Csak lövéseket meg üvegcsörömpölést hallok, a szemem meg érzékeli, hogy kicsit kevesebb a fény, de mire felkaparom magam a földrõl, már hallom a mamlasz dühös morgását.

- A fene a kitámasztott gépfegyveres kurva anyád!

Egy lövés és csend, én meg feltápászkodom magam, és magasról téve arra, hogy még nem engedélyezte, hogy utána menjek, kifordulok a sarkon és már csörtetek is felé. Hülye elmebeteg zakkant állat. Rám pillant és figyelmeztetõen felemeli a kezét, és a falhoz szorítja a fülét. Most meg mi a faszt csinál?

- Fürtös... szépen visszatolod a segged ahonnan jöttél... – suttogja meglepõen halk hangon.

Megdöbbenek, de mikor még a cigit is elnyomja a falon, tetõzik a meglepetés, ilyet még nem láttam.

- N... – szólalnék meg, de nem hagyja.

- Különben fejbe lõlek! – mordul rám, és biztos ami biztos, be is célozza az arcom a puskájával.

Ez már hatásosabb, hátrálni kezdek, aztán én is meghallok valami tompa, pittyegés szerû hangot, amit viszont megemészteni sincs idõm, mert kilõ a faltól, és sprintelni kezd. Ahogy elrohan mellettem, elkapja az én karomat is és úgy rángat maga után, alig tudom tartani a lépést, olyan gyorsan fut, hogy csoda, hogy nem csak lebegek utána a levegõben. Nem is értem, hova a francba megyünk ennyire, nincs idõm gondolkozni rajta, mert a koncentrálással vagyok elfoglalva, nehogy felkenõdjek az egyik sarokra, vagy pofára essek a másik lépcsõn.

Aztán megérzem a robbanást, amibe beleremeg minden. Reagálni sincs idõm, a mamlasz megtorpan, egy laza mozdulattal felken a falra, aztán egyszerûen nekem nyomja magát. Olyan szorosan présel a fal és a saját teste közé, hogy egy pillanatra nem is a robbanás, hanem ez miatt jön rám a pánik és a halálfélelem. Vagy egy kibaszott palacsinta leszek, vagy levegõt nem fogok kapni záros határidõn belül...

- Nagy levegõt! – utasít a kezét a szememre nyomva.

Automatikusan engedelmeskedek, kinyitom a számat és beszívok egy jókora adag levegõt. A tüdõkapacitásommal soha nem volt baj, hozzászoktam a vízben. Valahonnan törmelékdarabok, por és füst zúdul felénk, aztán ahogy meghallom a víz ismerõs zúgását, már be is borít minket az árhullám.

A víz jéghideg, a sodrás meg baromi erõs, összébb szorítom a számat is, hogy véletlenül se nyílhasson ki. A mamlasz teste ijesztõen masszív, olyan, mint a beton, és nagyjából úgy is tart a falhoz szorítva, mintha odakötött volna mindkettõnket, de a sodrás még így is úgy mozgatja a kilógó tagjaimat, mintha egy rohadt rongybaba lennék. A lábaimmal nem tudok sokat kezdeni, csak hozzászorítani õket az õ lábaihoz, a kezeimmel pedig erõteljesen belemarkolok a ruhájába.

A sodrás elül, a vízszint viszont nem apad, amit valószínûleg õ is észrevesz, mert elengedi a falat és engem is. Kinyitom a szemeimet és rá nézek, õ felfelé mutat, onnan jött a víz, akkor arra kell visszamenni is. Bólintok, mire elindul, én pedig úszok utána. Bár jéghideg a víz, még így is kisebb felüdülésnek hat az ismerõs érzés, még ebben a jégveremben is szívesebben úszkálok, mintha visszamásszak abba a kurva szakadékba.

Egymás után kerülnek az utunkba hullák, asztalok, fegyverek, de még különbözõ belsõségek is, a víz ráadásul kezd gusztustalan rózsaszínes árnyalatot ölteni. A mamlasz néha elõzékenyen rásegít a nagyobb és nehezebb dolgok kikerülésére azzal, hogy az övemre markolva arrébb húz, így csakhamar a vízfelszín közelébe érünk.

Már éppen ideje, jól bírom levegõvel, de a hideg miatt mindenem zsibbad és így nehezebb bent tartanom az éltetõ oxigént is, pedig már így is szorít egy kissé a tüdõm. Megveti a talpát a korláton, hogy legyen mirõl felrugaszkodnia, engem pedig megragad a felsõmnél, hogy húzzon maga után felfelé.

Túl késõn veszek észre egy egyenesen felém úszó belsõséget, talán egy béldarab lehet az, de undorító szar egyenesen az orromra ragad, amitõl a tüdõm mintha fel akarna robbanni. Reflexszerûen nyitom ki a szám, a víz dõl befelé, ráadásul le is tüdõzök egy jókora adagot, amivel még nagyobb ellenkezést váltok ki a tüdõmtõl. Belemarok a kapaszkodómba, egy vállba, mert ahogy a felszín felé tol, csak még több vizet nyelek.

A rohadt életbe.

Nem kapok... levegõt...

***

Egy jó nagy adag bagószagú és bagó ízû levegõ térít magamhoz. Kábán és kissé homályos látással konstatálom, hogy egy szõrös arc és két hidegkék szempár éppen most távolodik el az arcomtól, de aztán sürgetõ ingert érzek, hogy egyszerre hányjak és köhögjek egy jót. Valami jótékonyan az oldalamra gördít, én pedig utat engedek a víznek, ami a tüdõmbõl és a gyomromból is kikívánkozik, még egy kis rásegítést is érzek a hátamon, aztán egy rántást, ami ülõhelyzetbe kényszerít.

Kábán nézek körbe, látom a kékszemût, meg hogy véres, hullákkal és egyéb finomságokkal teli rózsaszínes árnyalatú víz vesz körül minket. Aztán egy jókora csattanás az arcomon, én pedig eldõlök, mint egy zsák krumpli. Elnyílt ajkakkal kezdek zihálni, az ujjaim a betont markolják, vagy legalábbis akarnák.

- Még egy ellenkezés, és kést állítok beléd.

A mély, karcos hang a pofonhoz hasonló hatással van rám, egykettõre kapcsolok. Az arcomra szorítom a kezem, ami még mindig sajog. A mamlasz volt az, õ baszott pofán, elõtte õ fogott a falhoz, aztán kiúsztunk, de jött az a béldarab, és...

Baszd meg.

Komolyan szájon át lélegeztetett ez a hegyimedve?!

- Ha már érzed az arcod, tápászkodj felfelé – szólal meg ismét.

Felkel a földrõl, lesajnálóan mered rám, de tudom, hogy ez csak lenézõ sajnálat, és nem igazi, magyarán minden különösebb magyarázkodás nélkül simán otthagyna, szóval inkább felkaparom magam én is. Egy kicsit még kótyagos a fejem az oxigénhiánytól, de azért szorosan haladok a nyomában, közben elõjön belõlem a vízben gyakorlott katona, és ellenõrzöm a fegyvereimet, hogy a mûködésképtelenektõl rögvest meg is szabadulhassak, annál kevesebb a cucc. Még mindig kicsit gyorsabban lélegzem, csak úgy iszom a finom, éltetõ levegõt, még ha fura is a szaga. Apropó, a számnak is elég furcsa íze van...

Bagó.

- Elég szar volt a szája íze, uram, nem akar rágyújtani?

Megtorpan, már-már hitetlenkedve mered rám, aztán elvigyorodik és felhorkan, mintha röhögni készülne, de végül felemeli a kezét, és a hatalmas lapáttenyere akkora erõvel csattan a hátamon, hogy kis híján összecsuklok, de még így is majdnem biztos vagyok benne, hogy derékból tört ketté a testem.

- Vonszold inkább gyorsabban a pelyhes popódat, Fürtös, még meg kell találnunk a többi csibét is – megy tovább jókedvûen.

Felsóhajtok, és fintorogva megkísérlem kiegyenesíteni a hátamat. Végigropog a gerincem, de szerencsére nem dõltem fel, szóval valószínûleg minden csigolyám épen maradt. Még. Legalábbis remélem.

Tovább lavírozunk a folyosókon, tocsogva a bokáig érõ véres, gusztustalan vízben, ami igazából még rólunk is csöpög. Nem tudom, hol lehetnek a többiek, vagy hogy egyáltalán mi lehet velük, bár az tény, hogy egyikükkel sem találkoztunk a vízben úszva, pedig mindenki mögöttünk volt.

Hamar végzek a fegyvereim ellenõrzésével, rettenetes eláztak, alig maradt valami használható. Ahogy rápillantok az elõttem haladó mamlaszba, látom, hogy õ sincs sokkal jobb helyzetben. Ez így elég szívás, de ha szerencsénk van, hamarabb megtaláljuk a többieket, mint hogy erõsítés jöjjön a bunkerbe.

Te jó ég, már úgy beszélek, mint aki ide tartozik, és nem csak egy átutazóban lévõ mocskos áruló.

Épp csak átjutunk néhány folyosón, mikor a mamlasz hirtelen olyan gyorsan mozdul, hogy nem is kapcsolok hirtelen. Seperc alatt megint a falra kenve találom magam, hirtelen azt hiszem, megint víz jön, csak a szelektív hallásom kiszûrte a zúgását, de ahogy szólásra nyitnám a számat, a lapátkeze ezúttal nem a szemeimre, hanem a számra szorul. Egyenesen a szemembe bámul, szinte a tekintetével üzeni, hogy kuss, én pedig veszem az adást, amennyire a számra szorított keze engedi, bólintok egy aprót.

Majdnem zavarba jövök, hogy az egész testével maximálisan hozzám simul, de szerencsére most is elterelõdik a figyelmem, mert éppen amikor lopva oldalra sandít, én is meghallom a dübögõ lépteket. Még beljebb passzíroz a vakolatba, így teljes eltûnünk egy kiszögellés jótékony takarásában, éppen akkor, amikor a keresztbe futó folyosón elrohan négy ember. Elkerekedett szemekkel nézem az egyenruhájukat, ezek nem a mieink. Illetve az enyémek, de nem a mieink.

A mamlasz elengedi a számat és tõlem is távolabb húzódik, de a számra téve az ujját, majd a lábamra mutatva vele jelzi, hogy maradjak ahol vagyok, továbbra is csendben. Aztán ellép tõlem, ki a keresztfolyosóra, és ahogy utána kukucskálok látom, hogy könnyûszerrel elkapja a leghátsó embert, majd egy mozdulattal kicsavarja a kezébõl a fegyverét, hogy aztán azzal megölje a másik hármat, és végül a tulajdonosát is.

Aztán mindketten mozdulatlanok maradunk és figyelünk, hallgatózunk, de semmi. Felém fordul és int, én pedig odamegyek hozzá, sietve, de vigyázva, hogy ne tocsogjak hangosan a vízben. Igyekszem úrrá lenni a lelkiismeret furdalásomon, amint közös erõvel fosztjuk meg mindhármukat az összes fegyverüktõl, hogy aztán magunkat szereljük fel vele, de ha már egyszer az önzõ túlélést választottam, akkor nem most kéne abbahagyni.

Miután ellenõriztük a fegyvereket, és a kezünkben lévõt meg is töltöttük, tovább haladunk. Felmegyünk egy lépcsõsoron, így egy ismerõs folyosóra lyukadva ki, ha jól emlékszem, valahol itt maradt le Jameson. A lépteink halkan tocsognak a vízben, de mindketten egyszerre torpanunk meg, amikor hirtelen egy ajtó nyikorgása üti meg a fülünket. Feltartja a kezét, hogy meg se mozduljak, így csak hangtalanul megfordulok. Mindketten feszülten figyelünk, de az újabb adag nyikorgással én egy ajtót sem látok mozdulni, a mamlasz viszont megütögeti a hátam, mire visszafordulok. A fegyvere csövével egy ajtóra mutat, ami valóban résnyire nyitva van. Bólintok, aztán visszafordulok, õ majd elintézi a kijövõket, én addig nézek hátrafelé.

- Uram? – hangzik egy ismerõs hang újabb nyikorgás helyett.

Hallom, hogy a mamlasz felsóhajt és szinte látom magam elõtt, hogy az égre emeli a tekintetét.

- Told ki onnan a segged, Jameson! – mordul fel.

- Ketten vagyunk, uram – hangzik a felelet. – Hudson is itt van.

Újabb nyikorgás jelzi az ajtó kinyílását, ekkor már én is megfordulok. Jameson és a másik, ezek szerint Hudson, elkerekedett szemekkel néznek végig rajtunk, bár bevallom engem jobban meglep, hogy õk ketten csont szárazak.

- Minden rendben, uram? – szólal meg a Hudson nevezetû.

- Persze, Fürtössel csak megmártóztunk – enged ki egy adag füstöt a száján a mamlasz.

Mi a... Mikor gyújtott rá?

- És ti hogy úsztátok meg szárazon? – nézek végig a száraz ruháikon homlokráncolva.

- Mi kincset találtunk – vigyorodik el Jameson. Közelebb int minket az ajtóhoz, nekem pedig az állam is leesik, ahogy benézek. Egy hatalmas terem, ami egy valódi fegyverarzenált tartalmaz. – Valószínûleg ez az egész egy kibaszott nagy csapda lehetett. A fegyverek itt vannak, és Ryleyék találtak még néhány termet a felsõbb szinteken, szóval elszórták õket a magasabb helyeken, a lenti kamrákban pedig a nekünk odakészített robbanószereken kívül semmi más nem volt.

- Az ajtó vastag acél – ütögeti meg az említett tárgyat Hudson –, és mi is azért maradtunk szárazak, mert tökéletes tömít, nem jutott be a víz. Mindent elterveztek.

A mamlasz elgondolkozva pöfékel a bagóján, aztán becsukja az ajtót, és Jamesonra néz.

- Láttatok közülük valakit erre mászkálni?

- Nem, uram – rázza a fejét Jameson. – Remélhetõleg Reynoldsék elintézték a maradékot, pár szinttel feljebb vannak, kiszúrták õket, amikor jöttek robbantani meg árasztani. A vizet biztosan megúszták, és ha minddel még nem is végeztek, akkor is biztos elkezdték már kiiktatni õket.

- Ez esetben mit bámészkodunk még itt? Indulás! – lódítja meg õket a hátuknál fogva. – Te is, Fürtös.

Engedelmesen megyek utána, ami egy pillanatra meg is piszkálja a csõröm, baromi gáz, hogy õ ugat, én meg ennek megfelelõen ugrálok. Épphogy nem csóválom lelkesen a farkam... de hát nincs mit tenni. Nem is jutunk sokáig, ennek a folyosónak a vége ugyanis egyértelmûen kétfelé ágazik.

- Ti ketten menjetek arra – mutat balra a mamlasz. – Fürtös, te vonszold utánam azt az oxigénhiányos hátsódat – indul el máris a másik irányba.

Grimaszolva indulok utána, Jameson még meglapogatja a hátam és vet rám egy együtt érzõ pillantást, mielõtt elindulna a parancsnak megfelelõen, én meg sóhajtva tocsogok tovább a hegyimedve után a vízben. Baromi felemelõ állandóan ennek a füstölgõ gyárkéménynek a pofáját bámulni. Csendben haladunk végig néhány folyosón és fel pár lépcsõsoron. Ha Jamesonéknak igaza van, és ez az egész egy csapda volt, akkor egy: rohadt büszke vagyok magunkra, mert végre mi is felmutattunk valamit; kettõ: olyan halknak kell lennünk, mint két árnyék, ha nem akarunk meglepetés golyókat a fejünkbe. Viszont az amúgy is jéghideg víztõl csöpögõ ruhám csak egyre hidegebbnek érzõdik, ahogy nedvesen a testemre tapad, szóval lehet, hogy az a golyó még áldásos is lenne, mert így be fog fagyni a seggem.

Mikor már legalább két szinttel feljebb vagyunk, meg is halljuk az áldásos fegyverropogást. Sietõsebbre fogjuk a lépteinket, de szerencsére nem találkozunk egy potenciális ellenlábassal sem, amíg elérjük a folyosót, ahonnan egyértelmûen jönnek a hangok. A mamlasz megállít az egyik falnál, míg õ kiles a folyosóra, de gyorsan végez a szemlével, és biccent, ami azt jelenti, hogy Ryleyék oldalán bukkantunk fel. Kióvakodunk a fal mögül és megcélozzuk õket, bár egyikõjük sem vesz észre minket.

- Mindegyik megérdemelne egy golyót a seggébe – mordul fel mellettem a mamlasz.

- Ez parancs volt, uram? – vonom fel a szemöldököm.

- Az kéne még – vigyorodik el, majd egy laza mozdulattal közéjük köpi a még mindig égõ és füstölgõ cigit a szájából.

Úgy rebbennek szét, mint a madarak, bár a bagót látva szerintem már be is azonosítják a jövevényt. Ryley hátranéz ránk és jókedvûen végigméri a még mindig csöpögõ ruháinkat.

- Üdv, uram! – Ahogy melléjük telepszünk mi is, vigyorogva hozzám fordul. – Milyen volt a víz?

- Hulla jó – morgom, mire felhorkanva próbálja elnyomni a röhögést.

- Megtalált titeket Jameson és Hudson? – kérdezi, miközben leszed két hülyét, akik átrohannak a szemközti folyosón.

Komolyan mondom, nem értem ezeket. A hegyekbe a legszerencsétlenebb embereinket küldték fel, vagy tényleg megzápult az agyuk az oxigénhiánytól?! Ezek közül a legtöbb veszélyesen hülye, olyan hibákat követnek el, amilyenekért minket már a kiképzés elsõ két napjában fõbe lõttek.

- Inkább mi találtuk meg õket – felelem. – Találtak még egy fegyverraktárt és oda mentek a víz elõl.

- Mázlisták – rázza a fejét vigyorogva.

A szemem sarkából látom, hogy a mamlasz Reynolds mellõl figyeli a túloldalt, és vált vele pár szót, aztán felegyenesedik, hogy mindenki jól lássa és hallja.

- Jameson és Hudson a másik oldalon fognak kikötni, éppen mögöttük, szóval ha elég ügyesek és gyorsak vagyunk, egyenesen az ölelõ karjaikba kergethetjük a csürhét. – Mindenki figyelmesen bólint. – Ryley, Randall, ti maradtok itt és fedezitek a hátsónkat, a többiek jönnek velem. Én megyek elöl, Fürtös szorosan a seggemben, a maradék szétszóródva mögöttünk. Vili? – néz végig rajtunk, mire újabb egységes bólintás a válasz.

Mindenki magához szorítja a fegyverét, Ryley és Randall megfelelõ lõállásba helyezkedik, mi meg ugrásra készen várjuk a parancsot. A mamlasz is maga elé veszi a puskáját, aztán a folyosó felé int a fejével.

- Akkor gyerünk, csibéim!

Kilépünk a folyosóra, amit elõször észre sem vesznek, így mire az elsõk lõni kezdenének ránk, Ryley és Randall már rég golyót eresztettek a fejükbe. Persze jönnek a többiek is, néhány golyó elsüvít mellettünk, köztünk vagy éppen felettünk, de Ryleyék is meg mi is bõszen szedjük õket. Illetve én nem, mert a mamlasz mindent kitakar a baromi nagy hátával...

Csak akkor nem takarja a képet, amikor lehajol egy tõrért, ami pont a lába elõtt fúródott a földbe, hogy egy lendülettel visszahajítsa a feladóba, abban a pár másodpercben viszont valaki éppen egyenesen rá céloz. Reflexszerûen emelem fel a fegyverem és küldök egy golyót a két szeme közé, ami már csak azért is megdöbbentõ, mert tényleg automatikus volt. Tuti, hogy nekem is kezd elrohadni az agyam.

A tõr végül egy golyómentes mamlasz kezébõl repül a tulajdonos homlokába, és mivel ezzel már csak négy ember maradt, az a négy bátran menekülõre fogja. Szinte lustán követjük õket, mert ahogy sejthetõ, hamarosan négy lövés dördül, a lövéseket követõen pedig alig pár másodpercen belül megjelenik Jameson és Hudson.

El sem hiszem... Mindenkit megöltek. Megöltünk. Fenomenális... Ha nem a mamlasz, akkor a lelkiismeretem fog záros határidõm belül végezni velem. Kurvára be fogok kattanni ettõl az egész lõjük-halomra-a-saját-bajtársainkat-csak-mert-élni-akarunk dologtól. A mamlasz is magyaráz valamit éppen, de oda sem figyelek, leköt, hogy igyekezzek ne a hullákat bámulni.

Ahogy a többiek elindulnak, elindulok én is, Jameson mellém lép és vigyorogva a vállamba bokszol, mire nagy nehezen én is kipasszírozok magamból egy mosolyt. Végül is, megint túléltem. Ismét egy jókora adagnyi bajtársam halála kellett hozzá. Ráadásul kezdek kibaszottul fázni ebben a rohadt vizes ruhában.

Amikor kilépünk a bunkerbõl, a jeges szél szinte pofán basz, eddig is egy jégtömbnek éreztem magam, de ahogy átfúj a nedves ruhámon, még jobban rám tapasztva, vagy inkább fagyasztva az anyagot, komolyan érzem, hogy megvesz az isten hidege. A bunker elõtt már ott vár a mi utánpótlásunk, szóval nekünk nincs más dolgunk, mint nézni, ahogy a mamlasz útba igazítja a jövevényeket, hogy honnan és mit kell kihozni vagy kitakarítani.

Faszom, remélem kurva gyorsan visszaérünk vagy a bázisra, vagy legalább a hálózsákomhoz meg a hõsugárzóhoz, különben zseniális beépülés ide vagy oda, itt fogok halálra fagyni.

Nem túl sok meglepõ dolgot találok, igazság szerint már azon morfondírozom, hogy rágyújtva végignézem az hó hullást és megalkotok egy visszavonulási tervet, ha netalántán a robbanás hamarabb bekövetkezne, mielõtt a bunker gyomrába érnénk. Találok egy stabilabb sziklapárkányt, belekapaszkodva húzom fel magam és állok meg talpon a kiszögellésen, majd elõkapva egy távcsövet, megnyomom rajta az éjjellátó gombot, hogy körülnézzek.

Hát, nem sok hely van futkosásra, az hétszentség.

Lehet, hogy mégis helikopterrel kellett volna lejönnünk, de a ventilláció olyan zajt keltene a két hegy között, hogy garantált lenne egy kis fagyos üdvözlet a fellegekbõl. Miss Lavina szeretõ karjaiba ölelne bennünket. Nem bírom a hûvös, mindent elsöprõ nõszemélyeket.

Az a büdös nagy helyzet, hogy nincs helyzet. Elvileg, van alatta egy mélyebb barlangrendszer, azért sem szabadna robbantanunk, mert ha beszakadunk a hegy gyomrába, akkor mindannyiunknak vége. Õk megpurcanhatnak, én nagyon nem szeretnék. Különben is, elvileg mindegyikük tud úszni… Csak nem kifejezetten volt hasznukra az utóbbi öt évben, amióta gardírozom õket. Jameson oké, prímán úszik, Õ volt az elsõ, akin bemutattam a gyakorlatot. Na de Curtis? Szerintem vizet is csak a szájában látott, ha iszik.

Látok egy meredek, vékony sziklapárkányt, egész szimpatikus, arrafelé fogunk majd elillanni, legalábbis nagyon heveny késztetést érzek rá, hogy arra lógjunk meg. Kezdek éhes lenni. Az órámra pillantok, jócskán letelt a negyedóra, valamelyik biztos felvette a vezérsegg ruhát, nagyon remélem, hogy nem Emmerson, mert akkor leájulok már most innen. Egy robbantás szakértõt megtenni vezetõnek… Most kellene elmondanom egy Miatyánkot?

Áh, megoldják, különben tudják, hogy repülnek.

Hõérzékelõs módra váltok, finoman mozognak a narancs foltok, nem sokan õrzik kívülrõl, odabent várnak minket nagy meglepetések, pedig nincs is karácsony. Sõt, a születésnapom se a közeljövõben lesz, csak holnap után. Azt hiszem. Vagy tegnap volt?

Élvezem, ahogy a hideg végigkarcol a borostámon. Egyetlen problémám az, hogy a nagy szélben a cigim hamarabb feladja, mint kellene. Elég furcsa, hogy nincs õrszemük, mármint egy olyan fazon, mint én. Jó, olyan senki nem lehet, mint én, abszurd. De hogy legalább egy spectávcsövest nem tudnak felpakolni az egyik pontra, különösen gyanús. Valamiféle logikai rendezettséget próbálok meg észrevenni a felállított õrök helyzetébõl, de nem sikerül. Felülre pakolnék hat embert, középre négyet és alulra újfent hatot. Fentrõl jobban tudnák kiszûrni a balhét és az ellenséges támadást. Azt a kettõt bekötött szemmel is ellövöm úgy, hogy még a sóhajtásuk se esik le. Nem elég szervezetten állnak fel. Remélem, hogy a csibék szervezetten állnak fel.

Felsóhajtok.

Illene már lemennem, ki tudja, mennyit fognak bénázni az én motiváló jelenlétem nélkül…

***

Épp akkor kapaszkodom fel mögéjük, mikor Curtis kiiktatja a veszélyesen kilengõ õröket, mindegyik befelé puffan. A kesztyûs kezem jól megmarja az egyik kiálló betondarabot és besettenkedek mögéjük. Legszívesebben rájuk ordítanék, hogy összevizeljék magukat. Sajnálatos, hogy nem vették észre, hogy hátulról érkezik a fenyegetés. Jól megerõszakolták volna õket, úgy bizony.

- Szép lövések.

Be is szarnak, mint annak a rendje, Fürtös összeszorítja az állkapcsát, ezt látva belevigyorgok a hátra forduló képébe. Nos, maradt még nyolc ember, odabent pedig vár még minket hatvan. Mosolyogtató.

- Ne féljetek csibéim, a tyúkanyó visszatért.

- Szabad tudni, mi tartott ennyi ideig, uram? – elfúló hangon szólal meg Reynolds, úgy látom, õ lett a helyettes-vezérseggem. Csak a szájából ne csinálna picsát.

- Dolgom volt – hagyom rá a dolgot, a füstölgõ bagóm fölül lesem a középsõ négy szépséget, akik fehér foltos ruháikban masíroznak fel alá. Fel sem tûnt neki, hogy odafent két társuk meghalt. Erõsen fúj a szél, kicsit zúg is, nehezebben hallanak odafent.

- Dolga? Kipróbálta, milyen magasról szarni a dolgokra? – hallom meg Fürtös merészen vad hangját, egy pillanatra fel is emelem a szemöldököm a batár nagy pofátlanság hallatán. Másoknak kevesebbért is kiütöttem már a fogát, édes kisfiam! De ahogy elszámolok kettõig, felfedezem a benne rejlõ kétértelmûséget. Ohó!

- Tetszik a humorod, Fürtös, emlékeztet valakire.

Nagyon fogékony rá. Ha ezt túléljük, biztos kap egy büszkeség-nyaklevest úgy, hogy az elsõ csigolyája is kiesik a helyérõl.

- Ezt most bóknak vegyem? – fordít hátat és a bunker szája felé nézelõdik inkább. Na-na, hátat fordítunk? Csak nehogy a lapockáid közé találjak tenyerelni, édes kisfiam. Fogjuk rá a stressz helyzetre a viselkedését. Utána ráérek még fegyelmezni.

- Ahogy kedved tartja. Akkor lássuk a következõ áldozatot.

Az utolsó mondatomra mindenki felemeli a fegyverét, elnyomom a cigim Fürtös bakancsán, a hátamhoz nyúlva veszem elõ a puskámat, ami még a régi szép idõkbõl maradt meg, mint hû társam. Kopott, karcos, megsínylette a régi ejtõernyõs gyakorlatokat és az egyenetlen terepet, a bajonett az elején régen eltört, de így csak még jobban vág. Be van a távcsöve burkolva mindenféle terephû anyaggal, amivel nem kelt feltûnést.

- Ryley, lábhoz – dörmögök, mire mellém araszol, leveszi a hátáról Õ is a puskát, készségesen dõl a hozzánk közelebbi fedezékhez. – Az a nyolc az enyém, te itt maradsz és fedezel, a többiek pedig mélységes csendben szétkenik õket.

Bólogatnak, Fürtös felvonja a szemöldökét, húzódna Õ is kicsit közelebb, jelenleg azon álmélkodik, hogy majd én egyedül leszedem azt a nyolc embert. Nem ismered te még Tancipanci elõéletét, babahaj.

- Te is mész velük – jelentem ki könyörtelenül, a puska csövével meglököm a vállát, mire gombostûnyire szûkülnek a pupillái. Jameson mellé telepszik, jelezvén, hogy felkarolja a szerencsétlen amnéziásunkat. Annyira azért nem gyámoltalan, ha már szemtelenkedni bír azzal a pisze orrával. – Kezed járjon, ne a szád!

Lekuporodnak, hogy Ryley-val elkezdhessünk tevékenykedni. Amint lelõttem a nyolcat, õk szépen kiszaladnak, fentrõl és oldalról fedezzük õket. Felkapom az irányzékot, fentrõl kell haladnom lefelé. Csendesen és nyugodtan ringatózik a lélegzetvételeimre a puska, ahogy az agyánál a mellkasom hullámzására mozog az egész fegyver. Veszek egy kisebb levegõt és hadd szóljon. Az elsõ eldõl, mint egy darab fa, majd a következõ, a harmadik és a negyedik. Hátrarántom a szeget a puska szélén, újabb adag lõszert nyel magába. Visszahajolok a távcsõhöz, pár másodperc alatt szedem le a maradék négyet az alsóbb szinten. Kamerát veszek észre az egyik szögletben, odaemelem és egy határozott mozdulattal húzom meg a ravaszt. Fémes robbanással esik darabjaira, az õrök felkapják a fejüket.

Hátrafelé kellene figyelni…

A csibék kirontanak, legyûrik az alsó szinten maradtakat, néma kussban vesszük be a bunker elejét. Ryley is csak egyszer lõtt. A távcsövemet mindvégig Jameson és Fürtös alakján tartom, de egész jól megy nekik a hajcihõ, különösebb beavatkozásra a részemrõl nincs szükség. Különös. Fürtös sosem volt ennyire aktív, ha elõre kellett rohanni.

Összegyûlünk a bunker bejáratánál. Ráérõsen kicammogok a fedezékbõl, Ryley szorosan mögöttem húzza a valagát. Felmeredek a magasabb õrhelyekre, egyedül egy kéz lóg le a magasból. Fenébe, szarul lõttem. Visszalendítem a hátamra a puskát, egyelõre többet nem lesz rá szükségem.

- Arra megyünk – bökök oldalra, mire mindenki odafordítja a fejét. Fürtös szája elnyílik. – Jaj, a szakadékra mutattam? Bocsánat…

Gyanakodva néznek rám. Van is miért, rohadtul nem viccbõl mondtam. Hehe.

- Én megyek elõl. Fürtös, Jameson és a legvégén Ryley – folytatom tovább lazán. Elkezdik szorosan magukra csatolni a felszereléseket, Fürtöske fáziskéséssel teszi ugyanezt, utánozza a többieket rögeszmésen. – Kötél táncolni is megtanultunk. Nem kötjük össze magunkat!

Még szép lenne, ha valamelyik leszédülne mi meg utána. Pf. Rágyújtok ráérõsen, míg kicsit összébb szedik magukat, megragadom az egyik halott karját és húzni kezdem magam után a szakadék felé. Felnézek az égre, majd le a mélybe. Tesztelnem kéne, hogy hallom-e a puffanást. A hangerejébõl képes lennék bemérni, hogy akkor milyen mélységrõl is van szó.

- Uram, készen vagyunk – jelent Emmerson, mire felemelem a fejem, válaszul a bebugyolált alkar kiesik a kezembõl. Látom, ahogy Jameson magyaráz Fürtösnek, akinek az arckifejezése nem éppen a legbarátságosabb. Úgy, szóval szimpatizálunk? Ez csak egy hulla. Mit zavarja már az a pár méteres kis repülés?

Intek, hogy kapkodják magukat, oda is jönnek hozzám, belehajolok Fürtös arcába, a cigaretta szinte kiégeti az orrszõrét. Majdhogynem dacosan állja a pillantásom, mire halkan felnevetek. Megártott a hegyi levegõ?

- Mindenki megtartja a fél kar távolságot – mondom kicsit hangosabban, felegyenesedve Curtis arcából. Kimászok, a kezem ügyébe húzom az övemen a kést, és a lábfejemmel egyensúlyozva kezdek el araszolni a vékony párkányon. Jönnek utánam, mint a beszart csirkék, legalábbis Fürtös elég elszart képet vág.

- Hogy rohadna le az a jó édes kurva anyja… - hallom meg valamelyik káromkodását, a bagó a számban súrolja a fagyos sziklafalat, ahogy felszalad a szám széle.

- Cirmi nagyon nem örülne, ha nem tudnánk feltartóztatni a vandálokat ezen a hegyvonulaton… Kell a nyersanyag – kapaszkodok a vékony sziklapárkányon, mögöttem a falhoz lapulva, csimpaszkodva araszolnak tovább a kiskacsák.

- Mik vagyunk mi, bányászok? – horkant fel Randall, mellé nyüszít Roberto is. No lám, felvette a nagyon strapabíró sisakját. Milyen ügyes, piros pont az ellenõrzõjébe.

- Ki az a Cirmi? – hallom Fürtös hangját, mire mindenki felprüszköl, de hangosan nevetni nem mernek, nem kéne felhívni magunkra a figyelmet. Tizenkét röhögõ férfi bika –elnézést, tizenegy, mert Curtis nem számít annak- hangja kissé rohadtul kurvára feltûnõ lenne.

- A macskám – válaszolok, Ryley belenyomja a fejét a hóba, hogy ne horkantson fel túl hangosan. – A lelkemen viselem a sorsát.

- Van háziállata? – kérdezi szorosan mellettem lépdelve a párkányon. Nem véletlen, be van szarva, hogy leesik, reményt meg tõlem vár. Milyen édes, hogy számít rám!

- Nem kussolnál Fürtös? Vagy tegyek valamit a szádba? – sziszegem oda neki a cigivel a számban, mire kinyílnak a szemei, de inkább csak behúzza a nyakát és bólint. Ha nem lenne a hidegtõl alapból kicsípve az arca, azt hinném, elpirult. Vigyázz a vérkeringéseddel, mert még lezsibbadnak a lábaid, én pedig nem foglak meg esés közben.

***

Lekapom a fejem egy lepattanó lövedék elõl, visszahúzódok a sarok mögé, ahol Fürtis –mostantól így fogom hívni-, felkészülten áll, de nem dõl ki mellettem, hogy lõjön. Legszívesebben gránátot gurítanék, de kibaszottul nem lehet. Egész mélyen vagyunk már, most fedeztek fel még csak minket, mázli, hogy Jameson szépen kiegyenesítette a rádióközpontos gerincét a technikai szobában. A kameráknál az a felirat villogott, hogy kifogyott a felvételekhez használt tárolóegység, szóval még a gyanús hangyaháború se volt feltûnõ. Fürtis egészen jól kezeli a helyzetet, bár ahogy elnézem, nem egy leányálom neki. Piszkos mód jól lõ, ami megint kicsit meglep. Inkább abban volt erõssége, hogy gránátot dobott, csodálkozom is, hogy nem markolássza Õ se a levegõt az övén.

- Fürtös! – morranok rá, mire rögtön felkapja a fejét és a tekintetét az enyémbe mártja. A fejem mellõl lekapódik egy méretes vakolatdarab, csak a hozzá közelebbi szememet csukom be és billenek kicsit közelebb hozzá. Rámarok a vállára és a lábamhoz tuszkolom, be is rogyasztja a térdeit. – Itt maradsz.

- Ig… Mi?! – azonnal a száján van a beleegyezés, de helyette csak meghökkenten néz rám. Ketten vagyunk ezen a folyosón, elõrejött velem, míg Jameson lemaradt egy kicsit. A többiek még fentebb takarítanak, nehogy meglepjenek minket és két tûz közé kerüljünk. – Nem sebezhetetlen, uram!

- Köszönöm, hogy felhívod rá a figyelmem – rúgok belé egy jókorát, hogy biztos idõ legyen, míg felkel, mire elvágódik a hátán, én pedig kitörök a sarok mögül, hogy szembekapjam az engem percek óta kilõni akaró ellent. Meglepõdik, hogy teljes testemmel kirohanok, a felette levõ lámpát ellövöm, és míg a szilánkokat söprögeti a szemébõl, átugrom a hullákat és a felszaporodott barikádokat, egy mozdulattal vágom úgy állon, hogy kiugrik az állkapcsa.

- A fene a kitámasztott gépfegyveres kurva anyád! – lépek rá teljes erõbõl a mellkasára, majd fejen lövöm. Mindenhol üres töltényhüvelyek, kis híján beborulok a hengeres szarokon. De legalább végre hallom a saját gondolataimat. Már nem lehetünk annyira messze az aljától, errefelé már a celláknak kellene lenniük meg a fegyverraktárnak. Sietnünk kell.

Megfordulok, látom, ahogy Fürtös csörtet utánam, figyelmeztetõn emelem meg a kezem. És lépek a falhoz. A fülem odaszorítom. Zúg. Mi a kibaszott…?!

- Fürtös… szépen visszatolod a segged ahonnan jöttél… - suttogok halkan, mire kitágulnak a szemei. Még a bagót is elnyomom a falon, úgy figyelek a túloldalról jövõ hangokra. Ezt nem hiszem el.

- N… - kezd el ellenkezni máris.

- Különben fejbe lõlek! – horkantok fel, fel is emelem a puskát és becélzom vele a két szeme közét. Megriad, a borostám halkan serceg a vakolaton. Elkezd hátrálni, de alig tesz meg pár lépést, pittyegõ hangra leszek figyelmes. Rögtön ellököm magam a faltól, megragadom a karját és úgy elkezdek vele rohanni, mintha épp most dugnának fel a seggembe egy méretes borospalackot. Átvág rajtam a pánik, a szívdobogásom a fülembe kúszik, ahogy rángatom magam után, be a sarkon, újra be még egy sarkon, fel a lépcsõn, úgy száguldok felfelé, mint akit ostorral kergetnek.

Robbanás remegteti meg az egész szintet. Megtorpanok, megragadom Fürtöst és a falhoz vágom, nekipréselõdök az egész testemmel, szabályosan beborítom.

- Nagy levegõt! – nyomom a kezem a szemeire, mire kinyitja a hidegtõl cserepes és ellilult száját. Beakasztom a lábam a korlátba, beszívok én is egy adag elhasználódott levegõt, mikor a füst és a törmelékdarabkák felvágódnak a lépcsõfordulóban. Egy nagyobb darab fejbe vág, érzem, ahogy lüktet a halántékom és folyik belõle valami, de nem sokáig van ezen idõm merengeni, mert hamar bezúdul a víz is a felsõbb szintekrõl.

Fürtös megremeg a testem alatt, összébb szorítja a száját, betonbiztosan tûröm az árhullámot és szorítom neki a falnak. A kezei csakhamar a ruhámba markolnak, a lábai az enyémeknek ütõdnek, minden elönt a víz alatti morajlás jellegzetes hangja. Pár másodpercig várok, de nem lesz kisebb a vízszint, ellépek tõle és a kezem is elveszem a szemeitõl, azonnal rám mered. Felfelé mutatok, mire arra néz és bólint, hogy vette a lapot. Felfelé kell mennünk, a víz onnan jött, értelemszerû, hogy ott fent még marad levegõ.

Fürtös prímán lavíroz a vízben, de nincs idõm meglepõdni, mert sorra jönnek az elsodort hullák, fegyverek, asztalok, minden szir-szar, ami csak akadályoz minket a mozgásban, úgy érzem, mintha a mellkasom összepréselõdne egy konzervdobozzá, amire épp most lépett rá egy óriás. Néha az övére markolok, hogyha látok valami súlyosabbat felénk úszkálni, akkor arrább húzhassam elõle.

Hamar benyelek egy adag vizet, nem sokáig bírom a víz alatt, régen volt már a kiképzés, mikor úsznom kellett. Felfelé tuszkolom Fürtist, hogy még ki tudjon evickélni, a korlátra tapasztom a talpaimat, berogyasztok, hogy felrúgjam magam róla, a grabancánál fogva húzom magam után.

Levegõt!

Durván a vállamra mar, úgy emelkedünk ki a vízbõl. Köhögve támaszkodom meg a lépcsõ egyik fokán, a pofámba kapok még egy adag vizet, öklendezve dobom fel Fürtöst a betonra. Körülöttem testek lebegnek, úgy kell félretuszkolnom õket, hogy kidugjam rendesen a fejem. Minden véres és rózsaszín, akárhogy pislogok, nem látok rendesen. Fullákolva lebegek még egy kicsit a vízben, hogy erõt gyûjtsek és kimásszak a vízbõl. Végigtörlöm a képem, nem akarom tudni, mi az a ruganyos és puha az arcomon. Legszívesebben eldõlnék a francba, de nyomban magamhoz rángatom Fürtöst.

- Curtis… - pofozgatom meg az arcát. Nem reagál. Felrángatom a szemhéját, semmi. Dühösen vágok a mellkasára. Felhortyan belõle egy adag víz, de meg se moccan. Kurvára ezért markolhatta a vállam… Elúszhatott elõtte egy béldarab, amitõl benyelt egy adag vizet… Vagy mit tudom én, a francba!

- Curtis!

Szétfeszítem a görcsösen összeszorított állkapcsát, majd befogom az orrát és a szájára hajolok. Beléerõltetek több tüdõnyi levegõt is, néha meg is nyomkodom a szíve fölött, hogy magához térjen. Az egész fizimiskámról csöpög rá a víz, a szája már nem annyira cserepes, a víz megpuhította. Lassan kinyitja a szemeit, mikor épp újabb adag levegõt tuszkolok le a torkán, oldalra fordítom, hogy kiöklendezhesse a maradék vizet a tüdejébõl meg a gyomrából. Meglapogatom a hátát, majd a grabancánál fogva felültetem, amit imbolyogva tûr.

Úgy néz rám, mintha most látna életében elõször. A szemei teljesen ki vannak ütve, oldalra néz a felszínen lebegõ hullákra és a körülöttük terjengõ szaftra, majd vissza rám.

Rögtön kap egy pofont, hogy megváltozzon az ábrázata, el is dõl, mint egy kuglibábú. Szaporán emelkedik a mellkasa, zihál, a nyál kifröccsen a szájából, ahogy markolássza a durva betont az ujjaival.

- Még egy ellenkezés, és kést állítok beléd – szuszogom a falhoz dõlve, mire a meglegyintett arcához nyúl fektében. Sokáig fetrengünk így csendben, legalábbis a részemrõl így ítélem meg, ezért pár perc múlva összekapom magam, elkezdem ellenõrizni a fegyvereket, a használhatatlanokat elhajítom a picsába.

A francba, pedig ezek után visszamehettünk volna a bázisra… És még össze kell szednem a többi épen maradt csibét, beengedni a felderítõ és takarító alakulatokat… Faszom.

- Ha már érzed az arcod, tápászkodj felfelé – kelek fel a földrõl, a magasból nézek rá. Elég szánalmas látványt nyújt, de megijed, hogy itt hagyom és igyekszik felkaparni magát a földrõl.

Persze, hogy nem tudok aludni.

Alig fél órát, de talán még annyit sincs csukva a szemem, szinte még félálomból kelek fel. Ha becsukom a szemem, a bajtársaim arca jelenik meg elõttem, közvetlenül mielõtt lelövöm õket, utána meg a rengeteg tetem, és mind az enyéim... Ebbe bele fogok õrülni.

Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy én békésen kuksizok itt a jó melegben, és még szundikálni is hajlandó lennék, miközben a halott bajtársaim minden tiszteletadást mellõzve hevernek odakint. Itt senki nem fogja õket eltemetni, egy ideig legalábbis biztosan nem. Én pedig nem tudok nyugodtan heverészni ezzel a gondolattal a fejemben.

Mikor felkelek, nem is tudom, mi jár a fejemben. Majd valamivel kimentem magam a két õrködõnél, mondjuk, hogy hugyozni megyek, vagy valami, és akkor legalább mellettük lehetek egy kicsit. Nincs bocsánat a tetteimre, de a lelkiismeretemnek jót tenne.

A mamlasz viszont útban van. A ajtóban ülve húzza a lóbõrt, a végtelen hosszú lábait meg pont úgy nyújtotta ki, hogy nem tudom kinyitni tõlük eléggé az ajtót. Muszáj vagyok egy kicsit arrébb...

Egy pillanatra megáll a szívem és egy másodperc alatt lever a víz, kigúvadt szemekkel meredek elõre, közvetlenül a fejem mellett füstöl a polc, a fülem meg szúr és ég egy vonalban, ahol éppen csak, de súrolta a golyó. A mamlasz immáron éberen bámul rám érdeklõdve, én meg csak pislogok, csoda, hogy nem tátogok hozzá, mint egy partra vetett hal. Ez most komolyan ki akart nyírni?!

- Gyere csak ide, Fürtös – szólal meg.

Még mindig dermedten meredek rá, öntudatlanul szorongatom a fegyverem, de eszem ágában sincs megmoccanni.

- Úgy nézel rám Fürtös, mintha azt kértem volna, hogy vedd le a bugyidat – fûzi tovább, én meg jobbnak látom megmozdulni.

Óvatosan közelítem csak meg, mint valami aknamezõt, de alig érek a közelébe, már el is tûnik alólam a talaj, ahogy kirúgja a lábaimat magam alól. Esés közben kap el, és a lendületet kihasználva perdít a falhoz maga mellé.

- Tancipanci nem véletlenül fekszik így – magyarázza közelebb hajolva. – Maradj itt, itt vagy a legnagyobb biztonságban.

- Ja... persze... – motyogom.

Golyóbiztos, mi? De a mamlasz csak mosolyog, aztán visszahelyezkedik, és békésen újra becsukja a szemeit. Hát ez kurvajó. A kilátástalanság egyre nõ, de legalább a befejezési lehetõségek adottak. Egy: bedilizek, és levetem magam az egyik mély szakadékba. Kettõ: bedilizek, és fejbe lövöm magam. Három: bedilizek, és a mamlasz ajándékoz meg egy újabb golyóval, ezúttal halálossal. Négy: pisilni kell, és a mamlasz fejbe lõ.

Egyik jobb, mint a másik.

***

Az estébõl tanulva másnap reggeltõl a mamlasz árnyékává válok. Mellette-mögötte állva figyelem, ahogy a helikopterekbõl kiszálló katonák kipakolják a raktárt, és minden fegyvert betesznek a gépekbe. Legalábbis azokat, amiket nem mi tettünk el.

A bajtársaim holttesteivel még mindig nem foglalkozik senki.

- Ne parázz, közlegény – szólal meg a mamlasz. – Lefelé helikopterrel megyünk.

- Valóban, uram? – kérdezem kétkedve.

- Nem, csak oldani akartam a feszültséget.

Gondolhattam volna.

- Igazán kedves Öntõl, uram... – húzom el a számat, Jameson pedig együtt érzõn veregeti meg a hátam.

A mamlasz maga mellé nyúl, a másik oldalra, majd laza mozdulattal elém penderít egy jókora zsákot. Meglepetten és értetlenül pislogok rá, de nem akarom kicsipkéztetni a másik fülemet is, így inkább belenyúlok.

Ejtõernyõ...?!

Valami olyasmi érzés fut át rajtam, mint az éjjel, mikor kis híján golyót kaptam a fejembe. Talán még az is jobb lett volna. Az egyik tegnapi õr, akinek azóta a nevét is kezdem megjegyezni, asszem Ryley, hozzám képest laza mozdulatokkal kapja ki és csatolja fel magára az ejtõernyõt.

- Ez most... komoly? Uram... – teszem hozzá, nem feledkezve meg az illemrõl, de azért...

Úristen. A válasz annyi, hogy eldobja a szájában fityegõ cigimaradékot, és újabbra gyújt rá. Aztán elveszi a kezembõl az ejtõernyõt, amit megfogtam, és odadobja valakinek. Na most meg mi a szar van?

- Amnéziásokat nem reptetünk – magyarázza félmosollyal a szája sarkában.

Most örülnöm kellene? Ettõl kitelik, hogy akkor én majd simán ugrok, és esek ahova esek, annyi darabban, amennyiben sikerül...

- Akkor hogy fogok...?

- Velem – mutat rá az egyik nagyobb ernyõre.

Na, hát ettõl sokkal jobb lett...

- Humorizál, uram?

- Reynolds, szoktam viccelõdni? – fordul hátra az egyikhez, aki már a hátán az ernyõvel egyensúlyoz a szakadék szélén.

- Nem nyilatkozom, uram – hangzik a felelet.

Bíztató.

Kettõt sem pislogok, rántást érzek, aztán a hátammal felcsapódok a mamlasz felsõtestére. Szinte hallom a bordáim tiltakozását, mibõl van ez, betonból? Meg azért... Elég zavarba ejtõ helyzet szorosan nekipréselõdni egy másik férfitestnek a hátammal...

- Most megfogunk halni... – suttogom szinte csak magamnak.

A szirt szélén állunk, lelátok a mélybe, ki sem tudom venni a sziklákat egészen, amikre majd fel fogok kenõdni.

- Ryley! – kiáltja el magát mögöttem, majd’ belesüketülök a mély hangba. – Elsõként megy elõre! A többiek utána szorosan ki a fészekbõl, utoljára mi maradunk! Irány észak!

Úgy szorítom a pántokat a vállam felett, hogy elfehérednek az ízületeim, igyekszem egészen beleolvadni a mamlaszba, hátha úgy kisebb az esélye, hogy mindjárt szörnyet halok. Arcomba száll a cigi füstje, reménykedve pillantok a helikopterekre nem messze tõlünk, de tudom, esélyem sincs.

- Ugye szólni fog, ha elindul? – kérdezem reménykedve.

- Persze.

- Hazudik... – sóhajtok fel.

A remény utolsó foszlánya is semmivé lesz bennem, megadóan csukom be a szemem, mire érzem, hogy jobban a fejembe húzza a sisakot meg a védõszemüveget.

- Jól veszed le, közlegény – feleli, de még szinte be sem fejezi a mondatot, már lép elõre, én meg egy pillanat alatt ott találom magam a nagy büdös semmiben.

Felkiáltok, összeszorítom a szemem, itt fogunk megdögleni, kibaszottul meg fogunk halni...

Amikor egy rohadt erõs rántást érzek, meggyõzõdésem, hogy ez lesz a becsapódás pillanata, de a fájdalom és a pokol kapuja is elmarad. Lassan kinyitom a szemem, és látom, hogy nyugisan szállunk a szélben.

Túléltem.

- Gyönyörködj a látványban, Fürtös – hallom a hangját, de nincs erõm válaszolni.

Tény, hogy szép meg minden, de szívem szerint én továbbra is maradnék a tengernél és a homoknál. Mit meg nem adnék most egy újabb partraszállásért...

- Hajlítsd be a lábad, Fürtös – szól késõbb újra, mikor már a talaj közelében vagyunk.

Engedelmesen felhúzom a lábaim, õ pedig szilárdan ér talajt, aztán már csatol is le magáról. Végre... Végre, szilárd talaj! Legszívesebben térdre borulnék, és végigcsókolnám az összes sziklát... Jameson láthatja, milyen állapotban vagyok, mert elõrelátóan karon fog, és maga mellé állít.

- Na szóval, röviden és tömören: rohadt mélyen van a bunker, valószínûleg ránk fogják robbantani – dobja le az ernyõt a mamlasz, aztán megint rágyújt. – De ezt már megszoktuk. Szóval, gyorsan be, gyorsan ki. A helyzet az, hogy a másolataink is itt kóborolnak valahol. Tehát mindenki mosolyog és felteszi a hangtompítókat, meg a maszkokat. Verstanden?

Micsoda kilátások. Megint.

- Igen, uram! – harsogom azért a többiekkel.

- Kaptok negyedórát, hogy a kiszáradt szátokra ajakbalzsamot kenjetek! – néz az órájára, aztán fölbámul az elõttünk magasodó hegyre.

Nézi egy kicsit, aztán magához veszi a puskáját, és elindul felé.

- Most meg hová megy? – kérdezem értetlenül Jamesont.

- Terepszemlézni – feleli. – Felmegy és körülnéz, hogy merre mehetünk majd felfelé.

- Tizenöt perc alatt? – meredek rá.

- Õ képes rá – von vállat. – Na, gyere, üljünk le, használjuk ki a pihenõt! – húz le maga mellé az egyik kimagasodó kõre.

- Néha nem tudom eldönteni, hogy hálás legyek neki, vagy tartsak pisztolyt a fejéhez – sóhajtok fel, mire Jameson felröhög.

- Ezzel tökéletesen körülírtad a jellemét – helyesel vigyorogva.

- Bár kétségtelen, hogy a második opciónál is én végezném holtan – teszem hozzá, elgondolkozva figyelve hatalmas alakját, amint egyre feljebb kapaszkodik a sziklákon. – A saját fegyverem által.

- Erre mérget vehetsz – bólint még mindig röhögcsélve. – De téged azt hiszem, kedvel – vigyorog rám. – A maga módján.

- Mi van? – meredek rá.

- Jaj, ne csináld már! – legyint. – Tizenketten vagyunk, és ebbõl a tizenkettõbõl hány embernek van beceneve? Neked – bokszol a karomba. – Nem szokott csak úgy ok nélkül beceneveket aggatni senkire.

- Na és mi van a pelyhes popóval? – vetem ellen.

- Az általános érvényû – von vállat. – Egyébként nagyon találó hasonlat.

- Miért? – nézek rá érdeklõdve.

- Mert néha olyan, mint a csirkeólra támadó róka. Intézett már ellenünk támadást saját maga is, csak nem emlékszel rá. – Elképedve bámulok rá, õ meg bólint megerõsítésül. – Komolyan. De máskor meg olyan, mint a tyúkanyó, aki az élete árán is védi a kicsinyeit, azaz minket.

- Érdekes személyiség – vonom fel a szemöldököm. – Családja van? Netalántán pont a fia itt valaki? – nézek körbe.

- Soha nem beszél a magánéletérõl, de mivel egész életét a seregnek szentelte, nem hiszem, hogy lenne neki egyáltalán – rázza a fejét.

- Akinek még magánélete sincs, az kötve hiszem, hogy megkedvelné az amnéziás újoncot a csapatában – meredek a hegyre kétkedve, de már el is tûnt.

Azt a kurva, jó gyorsan felért.

- Akkor csak gondolj bele, te ütõdött – vigyorodik el. – Lehet, hogy pont az amnéziád miatt, de jobban figyel rád, téged sokkal jobban beborít a szárnyával. Simán kitelt volna tõle, hogy bedob a mély vízbe, és emlékezet ide vagy oda, ugorj egyedül és találd fel magad, megtehette volna, de nem tette, hanem segített. A szívén viseli a sorsodat, és ez jó.

- Ez kezd olyan lenni, mintha a titkos szeretõje lennék – vonom fel a szemöldököm.

- Fúj, idióta! – legyint tarkón röhögve. – Nem, ez nem kivételezés, csak bizonyítéka annak, hogy van benne valami emberi is.

- Jó mélyen – teszem hozzá vigyorogva.

- De te felszínre hozod belõle – emelgeti meg a szemöldökét, mire õ kap tõlem egy nyaklevest.

- Fogd be!

- Óú, legközelebb rajzolok körétek szívecskét, mikor együtt alszotok – duruzsolja, és cuppogva csücsöríteni kezd.

- Te totál megzakkantál – röhögöm el magam. – Agyadra ment a hegyi levegõ, közlegény.

- Az oxigénhiány káros, ez tény – vigyorog.

- Talán neki is ezért lett falábú a humora – intek a hegy felé a fejemmel.

- Na látod! Rámutattál a következõpontra – emeli fel a mutatóujját.

- Milyen pontra?

- Veszed a humorát – bólint egy lendületeset.

- És? A humorérzékért itt már pluszpont jár? – vonom fel a szemöldököm.

- Nem, hülye. Az õ poénjai az esetek 99%-ában nem idõszerûek, nem odaillõek, így sokan nem is értik. Te viszont eddig mindig fogtad õket, és ez tetszik neki. Ráadásul feleselsz vele, és õ hagyja. Szerintem üdítõ újdonság vagy neki, így amnéziásan, mert olyanokat csinálsz, amiket senki más – mondja vigyorogva. – Talán ez tetszik neki.

- Lassan megint elkanyarodunk a szeretõ-témához – röhögöm el magam.

- Álmodozz csak – röhög fel horkantva.

***

Azt már én is érzem, hogy valami rohadtul nem okés.

Nincs ugyan órám, de az idõérzékem még nem veszett oda, és tudom, hogy sokkal több idõ telt el, mint negyed óra. A mamlasz viszont nincs sehol, mintha a föld nyelte volna el, nyoma sincs még a magas sziklahasadékon sem. Mintha mindenki nyugtalan lenne egy kicsit, gondolom ilyesmi nem fordul elõ túl gyakran. Talán soha.

- Gyertek, fiúk, indulunk – lép elénk... valamelyik.

- Indulunk? – meredek rá.

- Mennünk kell, nincs több idõnk.

- Hülye vagy, Reynolds? – szólal meg Jameson is. – Meg kell várnunk az ezredest.

- Nem kell megvárnunk – néz rá élesen Reynolds. – Adott az idõ, nem várhatunk senkire.

- De hát õ az... – kezdeném, de közbevág.

- Õ is csak egy katona. Feladatunk van, amit teljesítenünk kell, vele vagy nélküle.

A beszélgetést lezártnak is tekintheti, mert hátat fordít, és elsétál a többiekhez. Az egyre jobb... Viszont nincs választásunk, ha mindenki lelép, ketten nem maradhatunk itt. Szedjük a felszerelésünket, és követjük a többieket. Reynolds halad az élen, gondolom felcsapott ideiglenes parancsnoknak. Bár ki tudja, talán õ a rangidõs.

Ereszkednünk is kell egy rövid szakaszon, aztán a sziklák alá is mélyen besétálni. Tényleg nincs egyszerû helyen a bunker. És ha itt tényleg robbantani akarnak, akkor igencsak fel kell majd húznunk a nyúlcipõt, ha élve akarunk lelépni.

Mikor elég közel jutunk, meghúzzuk magunkat néhány szikla mögött, onnan figyeljük a bejáratot. Itt már sokkal több õr strázsál, de a helyzetük hasonló, mint az elõzõnél. A bejáratnál vannak négyen, fölötte egy szirten még négyen, aztán megint, legmagasabban viszont csak ketten. De az a kettõ olyan magasan van, hogy bármelyik pillanatban ki is szúrhatnak minket.

- Reynolds – sziszegi Jameson, õ is kiszúrhatta a kockázatos helyzetet.

Reynolds rápillant, õ pedig a két õrre mutat. Mindannyian arra fordítjuk a fejünket, éppen abban a pillanatban, mikor az egyik kiszúr bennünket. Gondolkodás nélkül mozdulok, egyenesen a két szeme közé lövök, aztán a másiknak is a homloka közepébe, mikor erre kapja a fejét. A hangtompító szolidan büfizik kettõt, azok meg lazán dõlnek el, és szerencsére egyik sem zúg le a szirtrõl, így a többiek gyanútlanul strázsálnak tovább.

- Szép lövések – hangzik fel mögöttem a jellegzetes karcos hang.

Bár felismerem rögtön, így is megrándulok, és erõsen a nyelvemre kell harapnom, hogy ne kiáltsak fel. De legalább a többiek is megijednek... Rögtön a hang után megcsap a bagószag is, de most éppen nem füstöl, csak simán dõl belõle a szaga.

- Ne féljetek csibéim, a tyúkanyó visszatért – vigyorog ránk.

- Szabad tudni mi tartott ennyi ideig, uram? – kérdezi fojtott hangon Reynolds.

- Dolgom volt – feleli egyszerûen a mamlasz.

- Dolga? – meredek rá. – Kipróbálta, milyen magasról szarni a dolgokra?

Egy pillanatra felvonja a szemöldökét, aztán szélesen elvigyorodik.

- Tetszik a humorod, Fürtös, emlékeztet valakire.

- Ezt most bóknak vegyem? – kérdezem visszafordulva a bunker felé.

- Ahogy kedved tartja – feleli félvállról, már õ is az õrök helyzetét szemléli. – Akkor lássuk a következõ áldozatot – dörmögi.

Kíváncsi vagyok, ezúttal is olyan simán fog-e menni, mint tegnap. Nem hiányzik még egy lyuk az oldalamba... Bár gyanítom megint mögötte kell majd haladnom, és akkor nem valószínû, hogy kapok akár egyet is.

Úgy néz rám, mint aki sosem látta még a felettesét önkénteskedni. Zavara az arcára is kiütközik, elmerengve vizslatom az arcát. Új Curtist kaptunk, kíváncsi vagyok, hogyan fog megbirkózni a kialakult helyzettel, na meg velem.

- És az õrködés? – de érdekelni kezdett hirtelen a védelem… nyugi picim, amíg én itt lóbálom a lábaimat, semmi nem jön be a barlang száján, maximum a szél.

- Ne is törõdj vele, majd sikítok, ha jönnek az emberevõ hegylakók – mondom neki élcesen, de nem hagyja annyiban. Halványan megemelkedik a szemöldököm, sose hallottam még a szakaszomból ennyire beszédképes egyedeket. Én ugatok, õk csóválják a farkukat.

- Én miért alhatok, ha Ön nem? – nézd, a kutyuli még arcokat is vág, felemelte a szemöldökét! Behalok rajta.

- Én majd télen alszok téli álmot.

- Végül is, a hó már most is majdnem adott hozzá – a szemem sarkából figyelem a fetrengõ közlegényt, aki… levette a poént. Elõször a tiszthelyettes, most meg ez a kis nyikhaj. – Jó õrködést, uram.

Meglepetten konstatálom az erõs változást. Arra kenem az egészet, hogy repesz kerülhetett az agyába. Vagy mi több, ilyen cserfes kislány lehetett, mielõtt még alám nem osztották be. Kedélyes hangulatomnak köszönhetõen megemelkedik a szám széle, a kezemben levõ puskát töltöm meg, a kattanás visszhangzik a völgyben is.

Na közlegény, ha álmodban elengeded magad… légvédelmi ágyúnak fognak nézni.

***

Reggel felverem a bandát, Curtis kicsit nehézkesen bár, de felemeli a seggét, összekapja a cuccait és elindulunk a hegy felé. Magamra biztosítom a fegyvereimet, nem lenne szép üres kézzel feltrappolni a szirtre, mert azonnal golyót kapnék a csodálatos fizimiskámba. Fürtös jó magaviseletéért jár egy piros pont, de mivel valamelyest én képeztem ki, ez nem meglepõ. A piros pont megsemmisítve.

Felkapaszkodunk a sziklás, meredek hegyoldalra, a fekete kesztyûk pontosan tudják, hová kell nyúlniuk, én pedig büszkén nézek végig a felfelé totyogó pingvinjeimen. Direkt olyan útvonalat kerestem, ami szélvédett és hómentes. Az majd a következõ bunkernél lesz elkerülhetetlen. Jameson Fürtös elé sorol be, én pedig mellettük mászom meg a hegyet rutinosan, gördülékenyen. Álmomban, felszerelés nélkül is meg tudok már mászni egy ilyet. Azt hiszem.

- Gyerünk csibéim, vonszoljátok a seggeteket, hadd peregjen róla a tojáshéj! – mordulok rájuk, de nem tehetnek a lassú tempóról, Fürtös elég komótosan halad felfelé, nyilván a sebe miatt. Hm. Közelebb mászom hozzá, a bakancsom orrát a talpa alá teszem, majd mikor felfelé kapaszkodna tovább, a laza kõdarabot egy szempillantás alatt veszem el a keze alól.

Ígyis-úgyis leesnél, Curtis. Mutasd, mire emlékszel. Nem, azt mutasd meg, mit tudsz!

Hátradõl, lábait viszont tökéletesen és szilárdan tartja a párkányon, bal keze fixen fogja –immáron görcsösen szorongatja- az egyik kiemelkedõt. Viszont ennek ellenére egyensúlyveszteség érte, hátrabillen, szabad kezével is kapaszkodót keres, én pedig kinyújtom a karomat, hogy megfoghassa.

- Örömmel látom, hogy mászni még nem felejtettél el, Fürtös – mondom kedélyesen. Büszkeség? A vigyor az arcomról letörölhetetlen, kár, bagó nélkül nem érzem annyira hatásosnak. – Ráadásul az a lyuk az oldaladon felerõsítette az életösztönödet, lehet bevezetem tanítási módszernek.

- Addig biztos hatásos, míg az embert a parancsnoka nem akarja lelökni egy szikláról – dörmögi az orra alá, vidáman konstatálom, hogy feleselni merészelt. Kemény kis csibe. Vagy már tyúk? Nem, az én vagyok. Még mindig elégedett vigyorral lendülök el tõle és szinte már a röhögés szélén látok neki, hogy újra nekilássunk a felkapaszkodásnak.

***

A bejárat elõtt gyönyörûen felállítottak sziklák összehordásával egy kisebb barikádot, mi pedig premier plánban érkezünk meg oldalt, a párkányon. Beterelem a csibéket az egyik nagyobb nyílásba és szépen kiadom az utasításokat.

- Hudson, Emmerson, ti fedezitek a valagunkat két oldalról. Fürtös, a te pihés csibehátsód továbbra is szorosan az én vezérseggem nyomában legyen, ha megint elkószálsz, és ezúttal sem halsz meg, magam lõlek tarkón – biztosítom be Curtis lelki világát, Ryley arcára halvány mosoly kúszik fel. – Jameson, te Curtis mögött leszel végig. Vili?

Szapora bólogatás, ujjak feszülnek meg a fegyvereken. Remek. Megfordulva lesek ki, három õrt látok meg fentebb, de biztos egy rahedli van még mögöttük, egy kicsit hátrébb. Hõérzékelõs szemüveget nem veszek észre rajtuk, viszont a bejárat elõtt álló két õrön éjjellátó van.

Szépen, lassan oldalazva nyomulunk bentebb, kamerákat nem látok, így felesleges meglapulni minden marhaság mögött. Csak a közepébe! A hátam mögött a kislibák felsorakoznak, mindenki tudja az alakzatot, kivéve Fürtöst, aki épp a hátam mögött lohol. Tökéletes, esélytelen, hogy elõbb lásson meg valakit és lepuffantsa, mint én.

Jobb oldalt azonban egy õr botorkál elõ, a kezemben levõ puska rögtön mozdul és egyetlen egy lövéssel elintéztem az alkalmatlankodót. Az SMG a kezemben otthonosan mozog, a hangtompított verziója pedig simogatja a fülem. Mögöttem hamarosan a többiek is tüzelni kezdenek, az õrök folyamatosan özönlenek, Emmerson gyönyörûen csipeget a fent állomásozókból, de ahogy látom, Curtis is kiveszi a részét, kisebb fáziskéséssel. Nem törõdök velük, Jameson és Curtis az én tökéletes fedésemben szedegetik le az ellenséges katonákat.

Nem sokáig szarozunk, a bunker kisebbnek tûnik, mint vártam, és ehhez mérten kevesebb katonát is zsúfoltak be ide. Az utolsónak Hudson ad fejlövést közvetlen közelrõl, szétkenve az illetékest a betonon.

Füttyentve fordulok körbe, ezek a fritzek mindig is tudták, hogyan kell flancoskodni. A többiek gyorsan tárat cserélnek, jobb félni és lõni, mint megijedni. Ezt is tõlem tanulták, eddig nagy haszonnal forgatták. Két kézzel kapaszkodunk meg a vasajtó két pántjában, Ryley és Jameson az egyik oldalán, én egyedül a másikon.

- Három! – szólok, majd nagy nehezen bár, de sikerül széthúzni pántokat, a fogaskerekek megadják magukat és hangos szisszenéssel kezdenek el visszafelé forogni, ahogy erõszakkal nyitjuk ki az ajtót. A két mesterlövészem új szalad be, mintha megtalálták volna Ali baba kincsesbarlangját. Mert meg is találtuk. Nem lépek még be utánuk, egy valakinek a folyosón kell maradnia, akármi történjék is.

Meglátom Fürtöst oldalt, ahogy elmerengve áll ott a helyén, ahol az utolsó ellenállót lelõttük.

- Hé, Fürtös! Megkukultál, csibém? – végre felemeli a fejét, én pedig intek neki, hogy tolja ide seggét, nem múzeumi körsétára jöttünk. Ha vége ennek a szaros háborúnak, majd beajánlom ide, mint idegenvezetõt, ha ennyire elvan.

Végül csak besomfordál, de úgy, mint aki életében nem volt használtasban. Bár, a legtöbb fegyver még csak ki sincs csomagolva, a hatalmas polcok között. Ezeket nagyon gyengén õrizték, valami rohadtul nem stimmel. Miközben Reynolds és Jameson ámuldozva fognak egy távcsöves puskát, amit eddig csak egyszer láttam bevetésben. Egy lövés és krátert üt beléd. Emmerson, a robbantás szakértõnk egy aknavetõt fürdet meg a lámpa fényében, rögvest lõszert kotor mellé, majd a málhazsákjába teszi õket óvatosan, mint a kisbabákat.

 - Cortlandt! – hallom a fülesbõl, én pedig a felszólításra rögtön leadom a jelentést. Elégedett morranás érkezik a túlvégrõl, semmi meglepettség. Mondhatnám úgy is, hogy megszokták. – Ma éjjelre ott maradnak, holnap indulnak és beveszik az ÉNY-i nagy bunkert. Vigyázzanak! Elég mélyen van, jobban õrzik, mint ezt – lapzizegés, bizonyára aktákat kapott. – A Rollinok a közelben állomásoznak, lehetõleg ne lõjön le egyet se. Megértette?

- Meg.

- Számíthatnak mindenre, akár a fejükre is robbanthatják az egészet. Amint megtudják, hogy ez a bunker a miénk, fel is fogják. Több fegyvert nem fognak adni. Ugye nem vett el belõlük?

Látom, ahogy Hudson a zsebét tömi lõszerekkel, közben pedig Curtis kezébe nyom egy Desert Eagle-t.

- Nem, uram.

Megszakad a vonal, többet nem volt szükséges a tudtomra adniuk. Kilépek a folyosóra, a lelõtt katonához hajolva kiveszem a nyakából a dögcédulát, és elolvasom mi van rajta. Könnyû, esti olvasmány. Hm.

- Éjszakára itt maradunk. Valamikor reggel jönnek a helikopterek a szállítmányért, és amint elvitték, már próbálgathatjátok is a szárnyaitokat a következõ bunkernál – lépek be hozzájuk, bólintás érkezik és egy rövid „Igen, uram.”.

Megvárom, míg csemegézgetnek, tudják jól, mennyit vihetünk el. Azt nem tudják, hogy egyáltalán nem vihetnénk el semmit sem. Papír nincs róla, becslések vannak. Belenyúlok az egyik könnyebbnek tûnõ halomba és kiveszek pár füstgránátot.

Estére lefekszenek, idebent meleg van, így könnyedebben alszanak el. Õrséget most Reynolds kap és Ryley, a többieket bezavartam a sarokba. Lehet, hogy nekem is aludnom kellene. Lehunyom szemeimet, mellkasomhoz döntöm a fegyverem és kinyújtom a lábaimat. Ha mégis valaki berontana, legalább felbukik bennem.

***

Mikor megérzem, hogy valaki arrább teszi a lábam, automatikusan mozdul a kezem és a lövés úgy durran el a csöndben, mintha ágyúval lõttek volna. Kinyitom a szemeimet és a halálra rémült Fürtöst látom meg, ahogy a feje melletti polcba mélyedt a golyó. A francba, biztos mert kibillentett. Teljesen elfehéredett, mellette viszont nem látom Jamesont, ami rohadtul nem tetszik.

- Gyere csak ide, Fürtös.

Riadt pillantás, a feje mellett még mindig füstöl a polc. Valami németül van ráírva, de már annyira megkoptatta a rozsda, hogy nem tudom kiolvasni. Amúgy sem tudok németül már, nem használtam egy ideje. Puskáját úgy szorongatja, mintha az lenne a plüssmackója.

Nem mozdul.

- Úgy nézel rám Fürtös, mintha azt kértem volna, hogy vedd le a bugyidat.

Idecammog hozzám nagy nehezen, szapora levegõvételekkel, kirúgom alóla a lábait, megfogom esõ testét és ahhoz a falhoz nyomom, ahol én ülök.

- Tancipanci nem véletlenül fekszik így – magyarázom türelmesen, pupillái még mindig akkorák, mint egy gombostû. Még reszket is. Aprón vérzik a füle, csak súrolta, nem vágott bele. – Maradj itt, itt vagy a legnagyobb biztonságban.

- Ja… persze… - érkezik a felelet, lustán elmosolyodom, ahogy a szemeimet újra lehunyom, hogy folytassam tovább az alvást.

***

Odakint várom a szirten a helikoptereket, a belõlük kiszálló katonáknak megmutatom a raktárt. Gyorsan bepakolnak, én csöndesen figyelem az eseményeket, a tegnap esti incidens után pedig Curtis félig mögöttem, félig mellettem áll.

- Ne parázz, közlegény. Lefelé helikopterrel megyünk.

- Valóban, uram?

- Nem, csak oldani akartam a feszültséget.

- Igazán kedves Öntõl, uram… - húzza el a száját, a mellette levõ Jameson megveregeti a hátát, amiért elviselte üvöltés nélkül ezt a párbeszédet. Újra számban van a cigaretta, tetszik, ahogy a füstjét azonnal elbassza jó messzire a propeller.

A mellettem levõ zsákot egy kézzel lódítom meg és teszem Curtis elé. Meglepetten bár, de belenyúl, nem kockáztat meg egy újabb lövést, vagy csak kíváncsi. Az ejtõernyõket látva fokokkal fehérebb lesz az arcszerkezete, Ryley könnyedén nyúl bele és már csatolja is fel magára.

- Ez most… komoly? Uram… - teszi még hozzá elhaló hangon. Eldobom a cigit, újra gyújtok rá. Elveszem a kezébõl azt, amit elsõre megfogott és hátradobom Hudsonnak. Elképedve bámul rám.

- Amnéziásokat nem reptetünk – nézek rá kegyesen, egy félmosollyal. Nem nyugtatja meg.

- Akkor hogy fogok…?

- Velem – mutatok rá az egyik méretesebb ejtõernyõre, amin jó sok csat és pánt van.

- Humorizál, uram? – kérdez rá pofátlanul, de elnézem neki. Az új Fürtös tetszik.

- Reynolds, szoktam viccelõdni? – fordulok hátra, megkérdezni a srácot, aki elvigyorodva csatolja fel magára az ejtõernyõt és a szirt szélére állva ellenõrzi a légáramlatokat.

- Nem nyilatkozom, uram – válaszol végül. Diplomatikus válasz. Megfogom a gallérjánál fogva és magamhoz rántom. Egykedvûen szíjazom magamhoz, mélységes zavarában csak lassan emeli fel a kezeit, hogy átköthessem alattuk a pántokat.

- Most megfogunk halni… - sóhajtja, mikor a sziklák széléhez lépek vele. Még elkeseredett pillantást vet az oldalt levõ helikopterekre, kétségbeesetten markolássza a válla felett húzódó pántot. A mélységbe lepillantva meginog, de mivel nem máshoz, mint hozzám van csatolva, esélye sincs leszédülni.

- Ryley! Elsõként megy elõre! A többiek utána szorosan ki a fészekbõl, utoljára mi maradunk! Irány észak!

Curtis megfeszül, igyekszik belelapulni a felsõtestembe. Hm, lehet, hogy hátra kellett volna kötözni? Alacsonyabb, mint én, prímán kilátok mögüle. Leszálláskor sem fog zavarni. Bagózva figyelem, ahogy a többiek lazán ugranak le, Fürtös arcára viszont kíváncsi lennék, mit szól. Amnéziás, tudom jól. Annyira kegyetlen nem vagyok, hogy kidobjam. Bár… Megnéztem volna akkor is az arcát.

- Ugye szólni fog, ha elindul? – hallom meg a hangját.

- Persze.

- Hazudik… - látom, ahogy lehunyja a szemeit, én pedig még jobban a fejére húzom a védõszemüveget és a sisakot.

- Jól veszed le, közlegény – alig mondom végig, máris lelépek vele a szirtrõl, gyönyörû szabadesésben szállunk egy csomó ideig, neki pedig megjön a hangja, nem sok mindent hallok itt a háta mögött, de hogy volt egy hosszabb üvöltéssorozat, az biztos. Le is lepõdtem volna, ha szó nélkül elviseli.

Mikor már túl közel vannak a sziklák, ráérõsen kinyitom az ejtõernyõt, hatalmas rántás és máris lágyan siklunk a szélben. Határozottan irányítom az ejtõernyõt, pont annyi légáramlás van, hogy megtartson minket.

- Gyönyörködj a látványban, Fürtös – szólok le neki, de nem válaszol, lehet, hogy elájult, vagy mittudomén. Vagy tátott szájjal bámészkodik. Nekem mindegy, csak a nyála ne csapódjon az arcomba, és akkor garantálom neki a lábtörésmentes leszállást.

Meglátom az integetõ Randallt, a többi csibével együtt. Furcsa, hogy csak négy-öt ember nevét szoktam ismételgetni, holott tizenketten vagyunk. De mire elkiabálnám az összes nevét, a nap is lemenne, én pedig berekednék.

- Hajlítsd be a lábad, Fürtös – engedelmeskedik, szóval nem ájult el. Felemeli a lábait, jobban mondva felhúzza, az én bakancsaim meg döndülve állnak meg a kiszögellésen. Lecsatolom magamról a drága Curtist, akit Jameson fog meg és állít maga mellé.

- Na szóval, röviden és tömören: rohadt mélyen van a bunker, valószínûleg ránk fogják robbantani – dobom le az ejtõernyõt beszéd közben, újra rágyújtok. – De ezt már megszoktuk. Szóval, gyorsan be, gyorsan ki. A helyzet az, hogy a másolataink is itt kóborolnak valahol. Tehát mindenki mosolyog és felteszi a hangtompítókat, meg a maszkokat. Verstanden?

- Igen, uram!

- Kaptok negyedórát, hogy a kiszáradt szátokra ajakbalzsamot kenjetek! – nézek a karomon levõ órára, majd a felettünk levõ havas szörnyetegre bámulok. Fogom a puskát és úgy döntök, hogy a meredek párkányon szétnézek, merre is mehetnénk felfelé. Az elõzõ hegyet ismertem, ez viszont meglepetés. Legalább nyugodtan ki tudja magát sírni Curtis Jamesonnak, az Õt ért megpróbáltatások miatt. Felkapaszkodom a szirtre, a számban egy késsel, hogy szétnézzek.

Alaposan végigmér, szemöldöke is ráncba szalad, bár ki tudja... ez nála talán természetes és mindennapos. Mikor elé érünk, el is hajtja a két „kísérõmet”, bár azon kicsit elcsodálkozok, hogy se tisztelgés, se semmi, csak elhúznak balfenéken. Lesz mihez hozzászoknom, annyi szent.

- Majd kifúrta a kíváncsiság az oldalam merre vagy... – szólal meg, nekem meg az összes hallócsontocskám belerezeg a mély, morgós, karcos hangjába. – De ahogy látom, nálad hamarabb megtörtént az eset, közlegény.

Ez most poén akart lenni? Kiveszi a szájából az eddig ott lógó cigit, majd szorosan elém lépve hajol a képembe, zavarba ejtõ közelségbe. És még egyenesen a pofámba is fújja a füstöt... Nyami.

- Elnézését kérem, uram – préselem ki magamból két korty füst között.

- Majd meglátom, hogy elnézek e ezek mellett a babahajak mellett, közlegény. – Elhallgat, de a cigi megemelkedik, majd lesüllyed a szájában, én meg bambulok, mint aki megkergült.

Bár a reakciókból ítélve valami ilyesmi nyikhaj lehetett az a Curtis... Felsóhajt, én meg már majdnem kérdõn nézek rá, mikor abszolút váratlanul egy kiadós csattanással landol a tenyere az arcomon. Az erejétõl fel is borulok, ettõl pedig az oldalam feszül meg és kezd el úgy sajogni, mintha nem pofonnal, hanem újabb golyóval ajándékozott volna meg. Csillagokat látva szorítom oda a kezem, ez aztán a bánásmód.

- Megtanítottalak esni is, csinibaba. Cortlandt vagyok, neked csak Tancipanci. – Most vajon megint viccelõdni próbál? A jó ég tudja, ki akarna poénkodni, miközben átlép valakin, és úgy veszi szemügyre, mint pitbull a véres húst. – Mit gondolsz, jóban voltunk, Fürtöske?

Anyád.

- Uram, Ön senkivel sincs jóban – kerülöm ki a választ.

- Helyes a bõgés, Miniboci. Átvenném veled az alapokat, de erre nincs idõnk – morog tovább azon a karcoló hangján, talán arra vár, hogy felkeljek, de hát... Lõtték volna õt oldalba, bassza meg. – Megyünk hegyet mászni.

Na most remélem poénkodik...

- Jameson! – bömböli, nekem meg csengeni kezd a fülem.

- Uram! – ugrik elõ az egyik sarokból a vörös hajú srác, az egyik a kórházi fuvarosokból.

Mi a szent szar, ennek még a bázis is csatatérnek minõsül?

- Fogd Fürtöst és kapjon új egyenruhát. Terepre megyünk – mondja egyszerûen, aztán már fordít is hátat. Ez a Jameson viszont normális, együtt érzõ tekintettel nyújtja felém a kezét, hogy felsegítsen. – Beszélgess el a buksijával, világosítsd fel egy kicsit – teszi még hozzá a mamlasz. – Feketíts be!

- Igen, uram! – mondja Jameson, aztán feltámogat a földrõl.

Nem tudok nem felnyögni fájdalmamban, de ha emiatt a szõrös mamlasz miatt felszakadt a seb, én nem tudom, mit csinálok...

- Tessék, ez jó lesz rád – nyom a kezembe egy mûanyag zacskót Jameson, benne a vadiúj egyenruhámmal. Szó szerint új... – Tényleg nem emlékszel semmire? – kérdezi egy kis hatásszünet után.

Felpillantok rá, és megrázom a fejem.

- Az anyám nevét sem tudnám megmondani, csak a sajátomat, azt is a dögcédulámról – vonok vállat.

- Akkor az ezredes bizony mély víz lesz – veregeti meg a vállam. – Bár ízelítõt már kaptál belõle.

- Ja – fintorgok.

Egy szép kis lyukat a hasamba. Fincsi volt.

- Nem olyan vészes egyébként... a maga nemében – von vállat. – A jelleme elég szõrszálhasogató, de megszokás kérdése. A vicceihez meg hozzá kell szokni, mert nem mindig idõszerûek... Vagyis hát, legtöbbször nem azok, meg sokszor inkább morbid beszólás, mint igazi vicc.

- Igen, ezt is tapasztaltam már, asszem – sóhajtok fel.

Közben elkezdem elõbányászni az egyenruhát, ami fájóan idegen, de továbbra sincs más választásom. Bár a mamlasz nem mondott részleteket, csak remélni merem, hogy nem a sajátjaim ellen megyek majd... Mert ha igen, akkor nekem végem, valószínûleg fejbe lövöm magam.

De akkor miért nem nyírtam ki magam már ott, a parton?

Ha túl akarok élni, jobb megoldás kell...

- Most valószínûleg téged többet fog rugdosni – folytatja Jameson –, de nem feltétlenül kell rossz néven venni. Egy õsbunkónak tûnhet, aki fegyvert tart a saját emberei halántékához is, ha kell, de egy idõ után mind rájövünk, hogy a mi érdekünkben teszi. – Elgondolkozik egy kicsit, majd vállat von. – Ha úgy viselkedsz és küzdesz, ahogy azt õ is elvárja, akkor büszke lesz rád – veregeti meg a hátam.

- Igyekezni fogok – mondom, és még csak nem is hazudok.

Ha valóban életben akarok maradni, akkor igyekeznem kell. Curtis egy szerencsétlen lehetett a reakciókból ítélve, de én majd más leszek, még ha hátráltat is ez a kurva sérülés. Ha nem akarok újabb golyót a mamlasztól, ezúttal valahova a két szemem közé, akkor úgy kell teljesítenem, ahogy elvárja.

***

Az esti zötykölõdés a repülõgépen nem túl kellemes. Bevallom, fosok egy kicsit az elõttem álló apró kalandtól... Én tengerre születtem, tengerészgyalogos vagyok, nem egy kibaszott jeti. A mászóka a mamlaszhoz hasonló hegyi medvék sportja, nem az enyém. Persze, bírom a repülõt meg minden, mászni is tudok – anno mindig én nyertem a kötél- és falmászó versenyeket –, de azért... az régen volt, na. Ráadásul totál érthetõ, hogy be vagyok rezelve. Az én csapatomban semmi nem volt egy oldallövés, a homokban lyukas hassal is tudsz szaladni... na de sziklákon felhúzgálni magad? Viccnek is rossz, nekem meg pont ezt kell csinálnom.

Jameson viszont legalább továbbra is támogat. A mamlasz is valahogy így tervezhette, hogy nemcsak egyenruhával meg alap rémhírekkel lát el, hanem õ lesz a bébiszitterem – legalábbis abból a röpke, de elégedettnek mondható pillantásból ítélve, amit ránk vetett. Az ejtõernyõs táskába belesimulva vezetem végig a pillantásom a szûkös téren. Ketten kártyáznak, a nevüket akkor sem tudnám megmondani, hogy pisztolyt tartanának a fejemhez, a harmadik énekel... A mamlasz meg ül és néz. És persze bagózik.

- Még fél óra és megközelítjük a célpontot! – hallatszik a pilóta hangja a hangszórón keresztül.

A mamlasz csak a szõrös állát simogatja, egy büdös szót nem szól, amin megint elcsodálkozok. Na nem mintha összehugyoznám magam, ha nem fogja a kezem, csak azért... Fogalmam sincs, õ hogy van összerakva, de nálunk általános dolog volt, hogy a csapatok vezetõi mondtak néhány bátorító, felvillanyozó szót az akció elõtt.

- Fürtös, ha ennyit bámultad volna a seggem és a profilom a csatatéren, nem lenne lõtt seb az oldaladon, és nem hagytunk volna ott – hallom meg a jellegzetes hangot.

Ja, hogy bámultam is gondolkodás közben. Bocs, máskor csukott szemmel álmodozok... Érdeklõdve figyelem, ahogy felsóhajt, majd kinyitja a szemeit, felemeli magát a padról, és cammogó léptekkel felém indul. Majdnem össze is szalad a szemöldököm, de õ tök természetesen söpri arrébb Jamesont, hogy aztán letegye mellém a seggét.

- Szebb vagyok így? – szólal meg újra, mire a többiek röhögni kezdenek, de én csak csendesen figyelem. – Beszélgessünk madaram, látom, szeretnél – fordul felém, de én csak egy behúzott nyakkal jelzem, hogy erre semmi szükség. – Jameson nem világosított fel eléggé?

A jókedvnek annyi, de én továbbra sem szólalok meg. Inkább nem mesélem el neki, hogy az õ Curtis közlegénye most is a tengerben oszladozik nagy valószínûséggel.

***

Egy barlangban kötünk ki, némi meghúzódás erejéig. Hál’ istennek még nem ér térdig a hó, de életnek semmi nyoma, maximum a jetivel fogok összefutni errefelé. És még azt sem tudom belõni, hogy kik ellen fogunk menni... Hegységekben rohadtul nem vagyok ismeretes.

A mamlasz éppen a térképet bújja, amin be vannak jelölve a célpontjaink.

- Hitler? – kérdezi az egyik... valaki, de megrázza a fejét.

- Himmler – feleli. – Imádom így távlatokban az ipsét.

Értetlenséggel vegyes meglepettséggel pislogok, úgy figyelem õket. Mi a szarról beszélgetnek ezek?

- Nem robbantunk. Nem rakétavetõzünk és nem dobálunk gránátokat. Finoman és lágyan hatolunk be – folytatja, mire kitör a vigyorgás. A többiek között. – Pazar és gyönyörû, van egyfajta arrogáns stílusa, és felér egy orgazmussal a bevétele. Mint az orosz felderítõk a múlt században. – Most már röhögnek is. – Curtis, a pelyhes pipi-popód az én valagam mellé nyomod szorosan. Még egy sérülés és képen lõlek – vakkantja még ide nekem, csak hogy jobban érezzem magam. – Viszont õk szeretnek dobálózni. Mustárgáz, ironikus, de lehetséges. Remélem Fürtös, van gázmaszkod.

- Van – sóhajtok fel.

- Én õrködöm és Fürtös. A többiek igyekezzenek ájultan a hálózsákjukba rogyni – adja ki az utasítást.

Pompás.

Feláll, én meg jobbnak látom nem kéretni magam, megyek szépen utána. A napjaim minden valószínûséggel meg vannak számlálva, de amíg nem muszáj, nem rövidítem le az életem. Követem ki a barlang elé, felszerelkezve a hálózsákommal, de ahogy képen töröl a szél, és majdnem fel is borulok, kezdek kételkedni meleget adó képességében.

Lesz ami lesz, letelepszem mellé, szorosan bebugyolálom magam, és így talán nem fagy be a seggem. Ezért szeretem én a tengert meg a homokos partokat... Ott mindig meleg, vagy legalább langyos az idõ. Engem nem a hóba teremtett a jóisten.

- Olyan, mintha legyõznéd a múltat – szólal meg hirtelen.

- Tessék? – pislogok rá.

- Nem lesz lelki fröccs, közlegény. Nem vagyok ilyen – szív egy nagyot a cigijébõl, de az olyan erõs fénnyel izzik, hogy inkább eldobja.

Bár én azt sem láttam, mikor vette a szájába. Biztos bele van nõve egy cigis doboz.

- Viszont... – folytatja, én pedig érdeklõdve pillantok rá. – Örülök, hogy nem purcantál ki.

Erre megeresztek egy mosolykezdeményt. Én is örülök... Csak ha már túléltem, nem szõrös hegyi medvék társaságában kéne ücsörögnöm, hanem Isaac hegyi beszédét hallgatnom a meleg takaró alatt arról, hogy mekkora barom vagyok.

- Meglehetõsen rosszul érintett volna, ha csorbul a hírnevem – teszi hozzá, mire grimaszolok egyet. Pedig már kezdett felsínyleni, hogy nem is olyan szörnyen mamlasz... Most meg vigyorog? Jézusom, kezdek összezavarodni. Aztán hatalmas tenyere a vállamon köt ki, mintha vállon akarna veregetni, de végül inkább lök egyet rajtam, én meg nyekkenve terülök ki a kemény kövön. – Vágd be a szunyát, közlegény.

Mélységes zavarral meredek rá.

- És az õrködés?

- Ne is törõdj vele, majd sikítok, ha jönnek az emberevõ hegylakók.

- Én miért alhatok, ha ön nem? – vonom fel a szemöldököm.

- Én majd télen alszok téli álmot.

- Végül is, a hó már most is majdnem adott hozzá... – fûzöm tovább a hülyeségét, mire mintha meglepetten pillantana rám. Nocsak, ilyen ritkaságszámba menne, ha valaki veszi a poénjait? – Jó õrködést, uram – teszem hozzá egy vigyorral a szám sarkában, aztán becsukom a szemem.

Egy kicsit elfészkelem magam, aztán kényszerítem az agyam, hogy kikapcsoljon. Rám fér...

***

Másnap már kora reggel, a nap elsõ sugaraival útnak indulunk. Összeszedjük a cókmókunkat, aztán a kedves mamlasz vezetésével megcélozzuk a szemközti, nem is olyan távoli hegyet. Ahogy mondta is, én végig ott vagyok a seggében. Nem mintha a mászásban sokat segítene, ha fölfele úton végig az õ hátsó fertályát bámulom, de biztos hatásos... Bár ki tudja, ott talán nem is elõttem fog haladni. Sõt... ahogy én elnézem ezt a borostásképû ezredest, még meg is fog szívatni. Valami próbára tevés vagy hasonló...

Nem lennék meglepve.

- Gyerünk csibéim, vonszoljátok a seggeteket, hadd peregjen róla a tojáshéj!

Ez a csirke-hasonlat egyre idegesítõbb. Vagy csak én vagyok ingerlékeny, mert a sebem úgy húzódik, mintha feszítõvassal kínoznák, ráadásul fogalmam sincs, mikor fogja a kedves vezetõnk kirúgni alólam a lábamat. Na és persze azért is, mert fogalmam sincs, kiket kell majd lelõnöm azért, hogy én életben maradhassak...

De legalább nem én mászok legelöl. A mamlasz – nem tudok leszokni errõl az elnevezésrõl – elém küldte Jamesont, így én vagyok a második, a többi rejtélyes nevû pedig utánam jön sorban, míg a mamlasz kissé mellettünk tart szemmel minket. Most határozottan irigylem azokat a rohadt széles vállait meg karjait, biztos nagyobb hasznát venném, mint a sajátomnak...

Amikor a szemem sarkából kiszúrom, hogy kezd felém közelíteni, elõre felkészítem magam, hogy talán most jön. Sõt... A megérzéseim mindig bejönnek, ezt soha nem szabad elfelejtenem. És persze most sem hagy cserben. Bár fogalmam sincs, pontosan mi meg hogy történik, de az határozottan rögzül, hogy éppen megtalálom a következõ fogást, és már kapaszkodnék bele, hogy feljebb húzzam magam, amikor a szikla hirtelen eltûnik a kezem alól... vagy a kezem a szikláról. Csak annak köszönhetem, hogy nem zúgok le azon nyomban, hogy mindkét lábamat szilárdan megvetettem, és bár a másik kezemmel is erõsen kapaszkodok, a felsõtestem így is hátrabillen... Viszont itt jön a bosszú, lendületbõl kapom el az elsõ kezem ügyébe kerülõ valamit, és láss csodát, az éppen a mamlasz karja.

És ez meg... vigyorog?! Mint a vadalma, bassza meg.

- Örömmel látom, hogy mászni még nem felejtettél el, Fürtös – mondja szinte vidáman. – Ráadásul az a lyuk az oldaladon felerõsítette az életösztönödet, lehet bevezetem tanítási módszernek.

- Addig biztos hatásos, míg az embert a parancsnoka nem akarja lelökni egy szikláról – morgom, amit csak újabb vigyorral nyugtáz.

Örülök, hogy legalább neki jókedve van.

***

- Hudson, Emmerson, ti fedezitek a valagunkat két oldalról – osztogatja az utasításokat a mamlasz nagyon idõben. Már itt vagyunk a bunkerektõl alig tíz méterre, azt a morgós hangját is visszább kell fognia, hogy ne tûnjön fel. – Fürtös, a te pihés csibehátsód továbbra is szorosan az én vezérseggem nyomában legyen, ha megint elkószálsz, és ezúttal sem halsz meg, magam lõlek tarkón. Jameson, te Curtis mögött leszel végig. Vili? – néz végig rajtunk.

Én is a többiekkel együtt bólintok, bár az még mindig rejtély számomra, hogy miért jó az utolsó pillanatban kiadni az utasításokat. De hát biztos van valami frappáns magyarázat erre is.

Csendben kezdjük meg a behatolást, biztosan fogom a kezemben a fegyveremet, és a mamlasz mögött maradok, ahogy mondta. A szemem ide-oda jár, nem látok egy lelket sem, így egyre jobban cseszi az agyam az ideg, hogy vajon kik ellen megyünk. Ha a saját bajtársaimra kell lõnöm, én...

Ahogy a mamlasz elõször elsüti a fegyverét, már meg is jelennek az õrök, én meg majdnem a szívemhez kapok. Ezek az egyenruhák... A sajátjaim. Tudom. Felismerem... Pont ettõl féltem. Ha nem lövök, a mamlasz öl meg. Ha lövök, a saját bajtársaimmal végzek...

Ahogy meglátom a ránk irányuló fenyegetést egy magasabban pozícióba állt õr felõl, gondolkodás nélkül emelem a fegyverem, és már lövök is. Pompás, megöltem a bajtársamat. Õk nem ismernek föl engem, hiszen messze nem egy közegben szolgáltunk, de én biztosan felismerem õket az egyenruhájuk színeirõl és jelzéseirõl. De nincs visszaút. Ha életben akarok maradni, akkor nincs...

Azt viszont eldöntöm, hogy megkönnyítem nekik egy kicsit. Mindenkinek egyenesen a fejére célzok, hogy biztosan meghaljanak, és ne szenvedjenek. Kurva szar érzés, legszívesebben a saját fejembe is eresztenék egy golyót, de tombol bennem az élni akarás.

Egy önzõ faszkalap vagyok.

Nem tudom mire vélni ezt a gyér védelmet és készültséget, de alig egy óra alatt bevesszük a bunkert. Nem méltó hozzánk ez a könnyû legyõzhetõség, de ennek most még csak hangot sem adhatok, hiszen... ott vagyok, ahol. Talán valami terv része, talán csapdát akarnak állítani a partraszállás veresége után, nem tudom. De akkor miért áldoztak föl ennyi katonát...

- Hé, Fürtös! Megkukultál, csibém?

Zavartan fordítom a pillantásom a karcos hang irányába, a mamlasz meg türelmetlenül int, hogy menjek már be én is az újonnan elfoglalt bunkerbe. Átlépek a rengeteg tetem fölött, és odalépek hozzá, majd besétálok a széles, kapuszerû ajtón. Fura, de még én sem tudom, mi van ezekben. A létezésérõl tudok, ide is jöhettem volna õrnek – milyen jó, hogy nem tettem –, de így, a tengeri harcosok tagjaként nekem nem árultak el semmit. Most viszont fény derül a titokra.

Fegyverek. Rengeteg, rengeteg fegyver, a legkülönbözõbb fajtákból, típus és hatásfok szerint csoportosítva. És ez most már mind az ellenségé. Illetve... a miénk. A többiek ámuldozva, lelkendezve járják körbe „az aranybányát”, én is igyekszem követni a példájukat, de csak csendesen, visszafogottan, ahogy eddig is viselkedtem. Ez nekem így pont jó.

A mamlasz hallgat valamit a rádióján, és miután befejezi a diskurálást, hozzánk fordul:

- Éjszakára itt maradunk. Valamikor reggel jönnek a helikopterek a szállítmányért, és amint elvitték, már próbálgathatjátok is a szárnyaitokat a következõ bunkernál.

Remek...

Most szerencsére nem magunkat jelöli ki elsõ õrségnek a mamlasz. Jobb is, tökéletesen elvagyok én a bunker belsejében, csendes magányomban. Ez legalább hõszigetelt, idebent kellemesen meleg van. Jameson idefészkelte magát mellém, így nem érzem magam egyedül, de igazság szerint ez rajtam nem sokat segít. Ahogy behunyom a szemeimet, már látom is magam elõtt az összes bajtársam arcát, mielõtt agyonlõttem õket...

Hosszú távon ennek csak egy kimenetele lehet. Hogy bekattanok.

- Kikérem magamnak a csinibabák nevében is – szólalok meg kimérten, a mellettem és körülöttem álló kilenc ezredes kissé odébb lép, hogy a vezérõrnagy lássa, ki szólalt fel.

- Nem vagyunk a tengerészgyalogság része, uram. Minket speciális esetekre képeztek ki, nem pancsolásra. Uram – teszem még csak úgy hozzá, a bagóm utolsót szusszanva alszik el. Ki nem állhatják, ha a gyûlésre engem is meghívnak. Ahogy én is. De most jobbnak láttam eljönni, mintsem a hátam mögött a nyakamba varrjanak valamit. Mondjuk egy ilyet.

 - Ha jól tudom, maga képzi ki a saját katonáit – érkezik az élces felelet a TNT-s doboz mögül, a mellette álló segédhelyettes egy pálcával a térképre bök. Az arcán levõ gázmaszkot paranoiából nem veszi le. A vezérõrnagy futtában odepillant, majd felemás szemeivel szúrósan rám néz. - Hát képezze ki õket egy esetleges partraszállás eshetõségére is!

- Egy nap alatt? Elmondaná uram, hogyan kell? – emelem fel a szemöldökömet érdeklõdõn, mire halvány mosoly kerül az arcára.

- Ha nem érzi magát elég képzettnek, akár el is mehet – már a mondat közepénél egy flegma tisztelgéssel elvágom a kezem az arcom elõtt, majd elindulok kifelé.

- Oké – intek még vissza. Felháborodás és sutyorgás támad, a frissen kinevezett ezredes kölyök akkorákat pislog az ajtó mellett, mint egy sült hal, mikor elmegyek mellette. Ennyi év után, ennyi katona után, akiket a vezetõségbe vettek fel tõlem… Megengedhetem magamnak.

- Cortlandt! Ha most kimegy azon az ajtón, a szakaszát feloszlatom.

- Erre most az lenne a válasz uram, hogy inkább mégis fürdeni mennék?

- Vegye komolyabban! – a hangja még mindig kedves és elnézõ. Kölcsönösen tiszteljük egymást, csak nekem kicsit nehezebben megy a kimutatása.

- Uram, Ön pedig próbálja meg figyelembe venni a tényeket. A csibéim kövekhez, tehát biztos talajhoz vannak szokva, taposóakna-mentes övezetekhez. A sárban a repeszek között mennyi esélyük lenne?

- Maga lenne az élükön. Ez több mint életbiztosítás.

Erre már tényleg nem tudok mit mondani. Felsóhajtva lépek az asztalhoz, amirõl lerántom a térképet, majd komótosan kiballagok a terembõl. És ha engem lõnek le? Átnézem a domborzatot és legnagyobb megelégedésemre látok egy földbe süllyesztett bunkert és egy méretes dombot.

***

- Jameson! Ide fogod tolni a segged, betárazol, egy intésemre befedezed a hátunkat – mutatok a térképre, mikor már a kocsiban zötykölõdünk. Mindent egyszer mondok el, és az utolsó pillanatban. Jobban megragad és már megtanultak rám figyelni. Mert megtanítottam õket rá. A vörös hajú ír kölyök érti a dolgát, máris felszereli a távcsövet a puskájára. – Emmerson! Maga lesz a balhátvéd. Ha tankot lát, küldjön ajándékot a napalmos-fejûekbõl. Reynolds! A jobb szárnyunk a magáé. Nem törõdik senki mással, csak velünk, megértette? Randall! A pihés kis popóját az én farom mögé teszi, jó szorosan.

Nincs röhögés.

- Curtis. Szintén. Meg ne próbáljon elmenni mellõlem, mert én fogok a szeme közé lõni – formálok stukkert a kezembõl és ujjamat az orra fölé nyomom. Be van rezelve, kiesik a kezébõl az AK47-es, amit nem rég Emmerson tárazott be neki, mivel annyira remegett a keze, hogy képtelen volt rá.

- A többiek pedig mögöttem köralakban folyamatosan forogni fognak. Ha egyikünk szökni próbál – leplezetlen pillantást vetek az új tojáshéjasunkra -, leszeditek. Kérdés? Nincs? Nagyszerû.

Átdörömbölök a két katonámhoz, akik a dzsipet vezetik, lefékeznek. Rohadtul nem itt kellene kiszállnunk, csak három kilométerrel arrább, de a három mesterlövész sebesen, mint a szél, vágódik ki a kocsiból. Az egyik az anyósülésrõl, a másik kettõ mellõlem. Õk a legjobbak és a legjobban felszereltek: Barrett M95, Dragunov SVD és… a kedvencem: rakétavetõ. Volt hiszti ezekért a felszerelésekért. Nem hatott meg senkit. Így kiraboltunk egy fegyverraktárt nem messze az öböltõl.

Újabb kongatás, a kocsi újra elindul, majd talán öt perc múlva meg is érkezünk. Már halljuk a puskaropogást, a bombázók hangját és az üvöltést. Rutinosan dobom ki a lábam a dzsip végébõl, meggyújtok egy szál cigit és mélyen beszívom.

- Fel az úszógumit lányok – kapom fel az M60-ast, amit a katonák általában csak „Nagypapának” hívnak. Én szeretem a Nagypapát. Gyors, erõteljes, bár messzire nem jól lát. Ezért van még nálam pár meglepetés, vészhelyzet esetére. Semmit sem bízok a véletlenre, még a szakaszomra se.

***

Mellettünk becsapódik egy óriási bomba, úgy tûnik, a vezetõség szõnyegbombázást rendelt el, aminek marhára tudok örülni. Mégis mi a francnak kellett ezt az egészet elrendelni, bevetni minket és a Rollinokat, ha lyuggatás a vége? Beterít minket a sár és a vér, a bal vállamon egy béldarab himbálózik szomorkásan, Curtis hangosan felnyikkanva keni szét még jobban magán a többi fincsi falatot.

Ez legyen a legnagyobb bajod. Ki kell vinnem õket innen, vagy minket is szitává lõnek a bombázók. Lesz még pár szavam vezérõrnagyhoz, de egyelõre a vezetõségre gondolva csak ennyi jut eszembe:

- Szarok az egészbe – nyomom oldalra a fegyvert és egy rutinos mozdulattal szórom körbe az elõttem levõ látóívet egy fél tárral. Tízen kidõlnek, ebbõl három még mászkál. Majd a csibék elintézik. Kikerülöm a hullákat, határozottan az egyik kétéltû felé veszem az irányt, bele a sûrûjébe. Megemelem Nagypapát és az éppen kiözönlõ ellenséges gyalogosok közé nyomom a maradék fél tárat. Miközben újratöltök, Randall és a többiek a hátam köré gyûlnek, hogy fedezzenek.

- Gyerünk! – mordulok rájuk, szétszóródnak de folyamatosan forogva cserélnek helyet. Mivel én vagyok a Nagypapával, én csak sebzek, õk pedig takarítanak. Minden hulla fejébe egy golyó. Ennyit mindenki megérdemel, fõleg, ha halottnak tetteti magát.

Meglátom, hogy két ellenséges gyalogos meglehetõsen jól bírja, a mienktõl eltérõ egyenruhásokat –akik ennek ellenére a mieink- sorra iktatják ki. Vége a lövészkarrierednek, öcsi. Eldobom az M60-ast, elõkerül a ruha alól a „Szúnyog” és egy pillanat alatt derékba töröm a szép álmait. Térdre hull, a hasához kap, majd elterül a földön, én pedig meghagyom a hátam mögött totyogó Curtisnek, hogy végre lepuffantson valakit. Ryley kezébe nyomom a Steyr AUG-t, el is tünteti a Szúnyogot egy pillanat alatt, majd visszaadja az M60-ast és felvágok a kétéltûre.

Kitakarítunk, Randall a kormány mögé ugrik, de mikor becsukjuk magunk mögött a színházajtót, Curtist nem látom sehol. Odébb nyomom Ryleyt, hogy kikémleljek, de sehol sem látom. A fülemhez nyúlok, hogy az adóvevõn megkérdezzem Emmersont, hol van a kis szaros.

- Curtis? Lelõtted?

- Negatív.

Veszek egy mélylevegõt, megszüntetem a kontaktot. El kell tûnnünk innen, én pedig egy ember miatt nem fogok kockáztatni másik hatot. Rendben, Curtis marad, ha ennyire szeretne.

- Még pár óra és kapunk pár tankot. Randall, kormányozd a kétéltût visszafelé.

- De uram, akkor azt fogják alkalmazni, amit Ön szokott – ahogy kimondja, máris visszaszívja, beindít és a közelgõ többi ketyeréhez indulunk. Rohadtul nem ez volt a tervben, de ez a legkézenfekvõbb megoldás. Bele a közepébe. Úszni pedig tudunk. Tisztában vagyok vele, hogy ígyis-úgyis golyót kapunk, de így legalább megvan a lehetõség, hogy fél lábbal éljünk. Remek.

Felemelem a fegyverem, kibiztosítom. Élvezem a hangját. Biztonságot ad.

- Lefekszetek szépen a földre – gyújtok rá, majd bagóval a számban dirigálok tovább. – Én megyek a kormányhoz.

Nincs több ellenvetés, Randall engedelmesen préseli bele a véres, vizes padlózatba az arcát. Megragadom a kormányt és tekerek rajta egy isteneset. Belecsapódik a mellettünk elsikló nyomorúsághoz, kitolom a fegyvert a lõrésen és szilárdan megtartva lyuggatom ki az oldalát.

***

Fáradtan borulnak össze a saroknál levõ padon, egymás vállára hajtott fejjel, mint az óvodások, a délutáni tente partin. Kezükben, ölükben fegyvereik, de egyel kevesebben vagyunk. Rohadtul szúrja a szemem és bánt, Curtis nem volt felkészítve arra, hogy azonnal kivigyük egy ilyen misszióra. Felhúzom az orrom, a bagófüst szinte visszaszáll rajta a tüdõmbe. A kezemben levõ levelet olvasom át újra és újra, a választ már elküldtem, holott nem szokás válaszolgatni. Fõleg, egy ilyen levélnél.

Elveszítettem az egyik emberem és ez mind az öregek miatt van. Hátradõlök, fejem a falhoz billentem, úgy nézem a csibéket, akik véresen és sárosan bár, de viszonylag nyugodtan alszanak.

- Nem alszik, uram? – szólít meg az ajtóban az egyik tiszthelyettes, végigpillantok az öltözetén, de mivel látom, hogy térdtõl lefelé csöpög, mintha vízben gázolt volna, megkímélem az elsõ válaszvariációmtól. Sõt, a válaszomtól is. – Újabb levele érkezett.

- Esik odakint? – kérdezem egykedvûen, elmarva tõle a levelet, miközben fél szemmel figyelem a reakcióit. Elkerekednek a szemei, értetlenül néz, majd felemeli a szemöldökét, végül mosolyban köt ki. Na, valaki értékeli a humorom… Gyanús. Átfutom a sorokat, majd mikor végeztem, odalépek a két Jamesonhoz és Ryleyhez, akiket rugdosva késztetek felkelésre.

- Uram? – az ír kölyök rögtön aktív lesz. Még szép, miután képes voltam a dzsungelben mellé gurítani egy gránátot, azóta sokkal gyorsabban meg neki a felkelés. Lassan már olyan szinten, mint nekem. Csak én nem alszom.

- Megvan Curtis – nyomom Jameson kezébe a papírt, amin ott a cím is. Átfutja, kimászik Hudson karjából és feltámogatja a mellette még kábán pislogót. – Hozzátok ide.

- Igen, uram! – kisietnek, a tiszthelyettes az ajtóban még mindig mosolyog.

- Két jegyet a legközelebbi cirkuszi elõadásra – teszem zsebre a kezeimet, mire felemeli a két kezét szabadkozón és kivonul az apró szobából, amit tizenkettõnkre osztottak be. Én vagyok a tizenharmadik, de én nem igénylek sok helyet.

***

Jameson és Ryley kíséretében megjelenik Curtis, aki úgy bámul mindenkire, mint akiket életében még soha nem látott. Sokkot kapott, vagy mi a fenét, amitõl törlõdtek az emlékei. Olvastam a papíron. Ki vagyok én, hogy higgyek egy A5-ös, fehér, apró faforgácsnak? Kicsit balra dõl a teste, nyilván ott érte a golyó. Szép, hanyag találat. Különös, de magamra ismerek benne.

Vagy csak már nekem van üldözési mániám.

Mikor meglát, pupillája akkora lesz, mint egy gombostû, elégedetten konstatálom, hogy még mindig be van fosva. Azonban a páni félelem rám irányul, így gyanús, hogy valami nem helyénvalót tett. Sõt, biztos is. Ahogy közelebb ér, hatszor végigfuttatom tekintetem a testén, az arcán, amit megviselt a kórház és a csatatér.

Megáll elõttem, a mesterlövészt és a tartalékost elhajtom, akik tisztelgés nélkül lépnek le.

- Majd kifúrta a kíváncsiság az oldalam merre vagy... De ahogy látom, nálad hamarabb megtörtént az eset, közlegény.

 Kiveszem a számból a cigit, odalépek hozzá és az arcába hajolok, kifújva rá egy adag füstöt. A haja fürtös, eddig egyenes szálú volt, nem hiszem, hogy a nõvérkék dauerolták be neki. A szemei viszont meglehetõsen…

- Elnézését kérem, uram – hmmm… a hangja viszont stimmel.

- Majd meglátom, hogy elnézek e ezek mellett a babahajak mellett, közlegény – megemelkedik a számban a cigi, aminek mozgását megilletõdve követi szemeivel, mint aki bûvészmutatványt lát. Felsóhajtok, majd váratlanul akkora pofont kap, hogy elterül a földön. Jajgatva szorongatja az oldalát, rossz felé esett.

- Megtanítottalak esni is, csinibaba. Cortlandt vagyok, neked csak Tancipanci – lépek át rajta, hogy a másik oldalról vegyem szemügyre. - Mit gondolsz, jóban voltunk, Fürtöske?

Összeszorítja a száját.

- Uram, Ön senkivel sincs jóban – diplomatikus válasz, ezek után én is ezt mondanám.

- Helyes a bõgés, Miniboci. Átvenném veled az alapokat, de erre nincs idõnk – morgom közönyösen, látom, hogy nem igyekszik feltápászkodni. Ezt viszont tõlem tanulta. Hm. - Megyünk hegyet mászni.

- Jameson! – bõdülök el, a srác azonnal elõkerül a sarok mögül. Fedeztetem magunkat még a sajátjaink fõhadiszállásán is.

- Uram!

- Fogd Fürtöst és kapjon új egyenruhát. Terepre megyünk – fordítok nekik hátat, mikor az ír kölyök leengedi kezét, hogy felsegítse a földön fekvõt. Hátra sem nézve szólok még hátra, kiengedve egy nagyobb adag füstöt. Sárkánynak érzem magam. – Beszélgess el a buksijával, világosítsd fel egy kicsit. Feketíts be!

- Igen, uram! – halk nyögés, Curtis elég szar állapotban van. Ezért nincs nálam soha sebesült. Senki ne hátráltasson.

- Leléptem – sétálok el balra, ahol a többi csibe már várja a medvét, aki kikeltette õket.

***

Este már a repülõgépen vagyunk, ha a pilóta most hátrajönne, meglepve látná, hogy Hudson és Randall békésen kártyázgatnak, lábaik közé véve a padot. Curtis az ejtõernyõs táskába van lapulva, mellette Jameson, akit gyámjának neveztem ki.

- Még fél óra és megközelítjük a célpontot! – mondja be a hangszórón a pilóta. Lehunyt szemekkel füstölgök egymagamban, szó szerint. Nem bátorítom õket, elég nekik az, hogyha egy kicsit elfoglalják magukat valamivel. Megedzõdtek már. Végigsimítok az államon, a borosta hangja serceg és szúrós hangokat továbbít, Emmerson csendesen dudorászik valamit.

Eltelik pár perc, az az érzésem támad, mintha néznének. Ez egyre tovább tart, így lekezelõen csak ennyit mondok:

- Fürtös, ha ennyit bámultad volna a seggem és a profilom a csatatéren, nem lenne lõtt seb az oldaladon, és nem hagytunk volna ott.

Csend, Emmerson nem zavartatja magát, fütyörészik tovább. Felsóhajtok, kinyitom a szemeim, majd felállva átcammogok biztos léptekkel a másik oldalra, odébb söpröm a vöröst, hogy mellé ülhessek.

- Szebb vagyok így?

Kivételesen van röhögés.

- Beszélgessünk madaram, látom, szeretnél – fordulok felé érdeklõdve, behúzza a nyakát. A jó öreg Curtis. Jellemzõ. – Jameson nem világosított fel eléggé?

Abbamarad a röhögés. Nekem pedig nincs több kérdésem.

***

Az egyik barlangban húzzuk meg magunkat, a hó még odébb van tizenöt kilométerre, a legközelebbi lakott terület pedig olyan messze van, mint a Pokol. Viszont vannak itt még a németek által felépített kõbunkerek, belevájva a sziklákba.

- Hitler? – a kérdésre megrázom a fejem, a térképen piros körökkel jelölték a nekünk szánt célpontokat. A Rollin veszi be a maradékot, nagy ívben elkerülve egymást. Tudják, hogy lõnék, ha mozognának a bokorban. Legyen az barát, vagy ellenség.

- Himmler. Imádom így távlatokban az ipsét – mellettem Fürtöske meglepetten pislog, de hegyezi a füleit. Legalább egy pozitív hatása volt az amnéziának. A félelmen túl tud figyelni is. Remek.

- Nem robbantunk. Nem rakétavetõzünk és nem dobálunk gránátokat. Finoman és lágyan hatolunk be – nyalom meg a szám szélét és tovább mutogatok a térképen. Nem kerüli el a figyelmem az utolsó mondatom okozta vigyorgás. - Pazar és gyönyörû, van egyfajta arrogáns stílusa, és felér egy orgazmussal a bevétele. Mint az orosz felderítõk a múlt században.

Röhögés. Ritka, mikor megengedem.

- Curtis, a pelyhes pipi-popód az én valagam mellé nyomod szorosan. Még egy sérülés és képen lõlek – vetem oda neki, majd miközben emészt, folytatom tovább. – Viszont õk szeretnek dobálózni. Mustárgáz, ironikus, de lehetséges. Remélem Fürtös, van gázmaszkod.

- Van – elhaló hang. Tudja, hogy komolyan beszélek.

- Én õrködöm és Fürtös. A többiek igyekezzenek ájultan a hálózsákjukba rogyni – értik a célzást, szedelõzködve látnak hozzá, hogy aludjanak. Ezt az utolsó mondatot a legelsõ napjukon sütöttem el. Akkor csak vigyorogtak. De mikor lefuttattam velük egy maratont, szépen vették a lapot.

Felállok, nem kell szólni Curtisnek, hogy kövessen. Gyorsan tanul és alkalmazkodik, ami gyanús. De ha rosszul viselkedik, fejbelövöm és még a lepörkölõdött szempilláim sem fognak megrebbeni érte.

Leülök a barlang elejébe, a kemény szél úgy csap pofán, hogy Fürtös kishíján eltaknyol. Könnyed a csontozata, ebbõl kifolyólag sok helyre befér. Ez az egyedüli indok, hogy elfogadtam a felvételét.

Percekig csendesen üldögélünk, betakarja magát a hálózsákkal és bámulja a messzeséget. Már ameddig ellát. Negyven méteren belül már egy hegy takarja a kilátást. Legalább szembõl nem fognak képen lõni. Ez is valami.

Szeretem azokat a bunkereket. Mindig jó érzés tölt el bennük, ezért vállaltam ezt a munkakört. Magam elé képzelem a svindlis Fritzeket, akik köpködve tombolnak MP40-esekkel.

- Olyan, mintha legyõznéd a múltat – fejezem be hangosan a gondolatmenetemet.

- Tessék?

- Nem lesz lelki fröccs, közlegény. Nem vagyok ilyen – szívok erõset a bagóból, a vége úgy izzik, mint egy tábortûz. Bosszankodva oltom el, nem akarom felhívni magunkra a figyelmet. A hõsugárzót bentebb vittük, nem vagyunk mi robotok, akik tökéletesek. Mi is fázunk.

- Viszont… - kezdem elgondolkodva, úgy tûnik, várja, hogy befejezzem. – Örülök, hogy nem purcantál ki.

Halvány mosoly az arcán, bár nem örömnek mondanám.

- Meglehetõsen rosszul érintett volna, ha csorbul a hírnevem – felhúzza erre az orrát, én pedig megejtek egy vigyort. Kezem a vállára teszem, egy vállveregetés gyanánt, de meglököm, mire felnyikkanva hátradõl a kemény kövön. – Vágd be a szunyát, közlegény.

- Kelj már fel!

Hangosan morranok fel, ahogy a puhának legkevésbé sem nevezhetõ valami a pofámon landol. Ráadásul ez a szag... Mi a franc?! Újabb mordulással nyitom ki a szemem, hogy aztán farkasszemet nézzek... egy cipõvel?

- Baszd meg, Isaac, legalább a párnáddal dobálóznál! – Lendületbõl vissza a feladónak. – A fejed szaga egy fokkal elviselhetõbb – ülök fel nyögve, és megmasszírozom az orrnyergemet.

- Az lehet, de te minden éjjel téli álmot alszol – vigyorog a képembe. – Ágyút is dörgethetek melletted, ha nem kapsz határozott ütést valahova ide – nyomja meg a homlokom közepét –, akkor te bizony a büdös életben nem kelsz fel! – huppan le mellém felháborítóan üde vidámsággal.

- Addig légy hálás, míg az én talpam nem találkozik a hátsó feleddel – sandítok rá.

- Ó, mit érnek az üres szavak, ha nincs mögöttük valódi szándék? – áll fel, színpadiasan a homlokához emelve kézfejét.

- Ez Shakespeare volt? – szólok utána.

- Barom – pillant hátra, de én akkor már arccal a párnámban vagyok, ismét.

- Minek ébresztettél egyáltalán fel? – motyogom a puha anyagba.

A mai kurva fárasztó gyakorlatozás után igazán kijárt volna nekem egy kis pihenés.

- Tudod, amikor a párnádba beszélsz, a hangod kevésbé jut el hozzám.

- Mert süket vagy – emelem fel a fejem. – Szóval... Miért is kaptam ezt a kellemes ébresztõt?

- Azon egyszerû okból kifolyólag, hogy velem tarthass a fél óra múlva esedékes megbeszélésre – feleli továbbra is színpadiasan, de kicsit komorabban.

Erre a mondatra már határozottan érdeklõdve ülök fel.

- Megbeszélés? Minek? – vonom fel a szemöldököm. – Két napja mondta az ezredes, hogy egyelõre a szárazföldi és légi csapatok veszik kézbe a dolgokat.

Isaac csak vállat von, és elkezdi elõbányászni az egyenruháinkat a szekrényeinkbõl.

- Talán nekik az „egyelõre” fogalma kimerül két napban – vigyorog rám, majd hozzám vágja az egyenruhát. – Gyerünk öltözni, közlegény!

- Szeretnél így parancsolgatni nekem... közlegény – vigyorodom el én is.

Körülbelül háromnegyed órával késõbb már az egész ezredünk egyenruhában ücsörög a hatalmas teremben, és feszülten figyelve hallgatjuk az ezredes szavait. Az egyelõre fogalma valóban két napot jelentett, most azonban nincs szó semmiféle laza bevetésrõl. Nem csupán kihajózunk... Partra szállunk. És ez most nem gyakorlat lesz – élesben megy majd.

Partraszállás a szomszédos, ellenséges államban.

- A támadás nincs bejelentve, de nem lesz meglepetés – harsogja Smith ezredes a zárószavait. – Számítanak ránk. Én viszont bízom a maguk képességeiben – szegezi ránk mutatóujját.

- A hadmûveletben nem a teljes ezred vesz részt – lép most a mikrofonhoz Niels alezredes. – A század csak egy bizonyos negyede megy, kifelé menet megtalálják a névsort kitûzve a hirdetõtáblára. A kiválasztás teljesen véletlenszerûen történt, ne keressenek benne rendszert vagy kiváltságokat.

Az ezredes egy biccentéssel jelzi, hogy távozhatunk. Egy emberként állunk fel, haptákba vágjuk magunkat, majd a két másodperces tisztelgést követõen elindulunk kifelé. A katonáktól elvárt fegyelmezettségnek nyoma sincs – mindenki nyakát töri, egymáson taposnak keresztül, hogy láthassák a névsort, majd’ összecsinálják magukat. Még Isaac is. Én csak nyugisan sétálok, elõre engedvén mindenkit, engem aztán hidegen hagy az a hülye névsor. Nekem édes mindegy, hogy megyek vagy maradok, majd ráérek akkor a gatyámba csurgatni, ha kiderül, hogy Isaac-nek mennie kell. És akkor izgulhatok az életéért.

De amikor kivergõdik a tömegbõl és rám néz, tudom, hogy szó sincs errõl. A tekintete mindent elmond, látom a szemén, hogy nem kell aggódnom az életéért, õ nincs rajta a listán.

Én viszont igen.

***

- Mi lenne, ha elmennék a te neved alatt helyetted?

- Mi lenne, ha befejeznéd a pattogást? – sóhajtok fel fáradtan.

Isaac erre abbahagyja a fel-alá járkálást a szoba közepén – még jó, már kezdtem szédülni –, bánatos szemekkel rám bámul, aztán levetõdik mellém az ágyra.

- Jól van na – mormogja. – Csak féltem a seggedet...

- Te csak ne féltsd a seggem semmitõl – horkanok fel. – Nem megpurcanni megyek oda, hanem elintézni néhány töketlent. Vagy sokat.

- Jaj, de nagy a szád, de nagy a szád – néz rám felvont szemöldökkel.

- A tiédnél nem nagyobb – röhögök fel.

- Ezért mehetnék helyetted – né rám reménykedve.

- A nagy pofád miatt? Felejtsd el – rázom meg a fejem. – Meg egyébként is verd ki a fejedbõl. Így a te szaros segged épségéért legalább nem kell aggódnom.

- Nem is szaros – húzza össze a szemeit.

- Nem hát – röhögök fel.

Komolyan örülök, hogy õ nem jön velünk. Nem szívesen aggódnék állandóan érte, mert akkor nem tudnék eléggé a harcra figyelni, na meg persze szerintem õ is van olyan hülye, hogy inkább az én testi épségemért aggódjon, mint saját magáért. Jó, nyilván megvan az esélye annak is, hogy sikeresen otthagyom a fogam... de Isaac túltenné magát rajta. Neki még ott van a családja, akik szeretik és számítanak rá. Nekem már csak õ maradt. És nem olyan gyenge, hogy ne bírná ki nélkülem.

Egyértelmû, hogy ezen az ütközeten nekem kell ott lennem.

***

Nyugisan támasztom a falat a kikötõbe vezetõ elõtérben. Sokan be vannak sózva, amit nem tudok mire vélni, bár úgy tûnik, hogy jó adag újoncot kaptunk a nyakunkba. Röhej... Ehhez hasonló kaliberû támadásban még mi sem vettünk részt, akik majdnem 10 éve szolgálunk, erre a csapat jókora részét újoncok töltik ki. Jó kilátások.

- Gyerünk, fiúk, mindenki szedelõzködjön! – szólít fel minket a csapatot vezetõ Porter százados. – Hamarosan megkezdhetitek a beszállást. – Homlokráncolva néz végig rajtunk. – Hol a francban van Riley?!

- Rosszul lett, uram, néhány órával ezelõtt – szólal meg az egyik újonc. – Azt hiszem, berezelt.

- Pompás – horkan fel a százados. – Igazi katona. De akkor mi az istenért nem küldtek még senkit helyette?!

- Itt vagyok, uram!

Megtántorodok, mint akit mellkason vertek, a padlóm lezuhan az alagsorig, ahogy elborzadva oldalra meredek. Mi a mocskos kurva isten retkes micsodája... Isaac? Talpig... menetfelszerelésben?! Na ne.

Miért pont õt?!

- Áhh, Hawkins – sóhajt fel megkönnyebbülten a százados, velem éles ellentétet alkotó reakcióval. – Legalább még egy tapasztalt katonát kaptunk.

- Megzakkantál?! – sziszegem neki, ahogy széles vigyorral az arcán elém lép.

- Nem, csak nem hagylak egyedül – kacsint rám.

- Ha kinyiffansz...

- Ugyan már, úgyse hagynád – röhögi el magát.

- Kinyalod a seggem – morgom.

...hogy ilyen jól ismersz.

- Beszállás! – harsogja a százados.

A menetoszlop hármas sorokba rendezõdve indul ki a nyitott ajtón, ki a széles, rövid folyosóra, aminek a másik ajtaja mögött már ott vár minket a hatalmas csatahajó. Ezzel ugyan nem sokat fogunk utazni, de ezt sokkal jobban tudják álcázni. Az új generációs kétéltûek álcája is remekül ki van fejlesztve, de a hullámkavarás kiküszöbölésére még a legjobb tudósok sem képesek.

A rövid útra tekintettel máris beterelnek minket a páncélozott, felnyitható oldalú kétéltûekbe. Isaac-et gondosan úgy irányítom, hogy egy jármûbe kerüljünk, ha már volt olyan hülye, hogy eljön, hát legalább szem elõl ne kelljen tévesztenem...

Hosszúra fog nyúlni ez a partraszállás.

***

mjúzik

Tényleg számítottak ránk.

A jármûveink még alig közelítik meg az ellenséges partokat, mikor felettünk már gépek zúgnak el – amik nem a mieink –, a parton pedig szinte üvölt a vihar elõtti csend. Percek választanak el, hogy kifussunk a homokra, így már mindenki startra készen áll, magunk elõtt szorongatjuk a fegyvereinket, és feszülten várakozunk.

- Ha ezt túléljük, nagy ászok vagyunk – szólal meg mellettem Isaac.

- Akkor ajánlom, hogy nagy ász legyél, különben szétrúgom a segged – pillantok rá a szemem sarkából.

- Viszont – kacsint rám kissé feszült mosollyal.

- Felkészülni! – kiabálnak hátra a kormányosok.

Két katona elõrelép a kétéltû orrához beszerelt gépfegyverekhez, betöltik a tárakat, és mintegy „Helló, megjöttünk!” kiáltás, vadul lõni kezdik a partot. A hatás nem marad el, nem hagyja válasz nélkül az ellenség sem, alighogy partot érnek az elsõ jármûvek, máris ide hallani a gépágyúk fülsüketítõ zaját. Ki tudja, most melyik stratégiájukat alkalmazzák, talán ennek csak a figyelemelterelés és a megszórás a célja, hogy aztán orvul támadjanak ránk a gyalogosok, talán így akarják végigvinni az egészet... Valószínûleg annak függvénye, hogy mennyire vagyunk meglepetés, és mennyire számítottak ránk.

- Egy perc a partig! – harsogja az egyik kormányos.

Behunyom a szemem, nagy levegõt veszek, és elszámolok magamban tízig. Nem hagyom itt a fogam, és legfõképp Isaac-nek nem hagyom, hogy megtegye.

Durva huppanás, ahogy a kétéltû kivág a vízbõl, rá a homokra, de egymásba kapaszkodva megtartjuk magunkat. Ez tart kábé tíz másodpercig, aztán a szélsõk már lökik is ki a páncélzat szélsõ részét, és elkezdünk kiözönleni a partra. Egyelõre még mindig gépágyúkkal és nagy hatáskörû gépfegyverekkel lõnek ránk, így ahogy kiérünk a jármû menedékébõl, hasra vetõdünk, és a homokban kúszva törünk elõre.

Elég szar dolog a bajtársaink holttesteit kerülgetni, ilyenkor még igazán nem szabadna feldobni a pacskert, de akit van idõm szemügyre venni, mind újonc... Talán még gyakorlaton sem vettek részt, ami ehhez hasonló lett volna. Szerencsétlenek...

Fél szememet végig az oldalamon kúszó Isaac-en tartom, miközben mögöttünk újabb és újabb kétéltûek érnek partot, majd a katonák kizúdulása után visszatolatnak az óceánba. Most olyan, mintha sokkal többen lennénk, de ha az újoncok így kiesnek, nem is baj.

Fokozatosan haladunk elõre a széles homokparton, mígnem elhal mögöttünk a kétéltûek hangos zöreje, és már csak a távolodó hangjukat hallhatjuk. Hátrapillantva megnyugszom egy kicsit, jó sokan vagyunk még, maximum tíz százalékos lehet a veszteségünk, ami jó arány. Ekkor viszont furcsa dolog történik: a jármûvek zajával együtt a gépágyúk és nehézgéppuskák hangja is elhal. Homlokráncolva kémlelek elõre, mi a franc van?

A választ viszont hamar megtudjuk: a part homokos részének végén felhúzott kordonszerû akadályok mögül hirtelen, hangos csatakiáltással törnek elõ a gyalogos katonák. Ahogy sejtettem... Mi, középtájon, valamint az elöl levõk is gyorsan reagálnak, és merem remélni, hogy ez mögöttünk sincs másként. Egy pillanat alatt talpra ugrunk, és fegyvereinket felemelve rohamozzuk meg õket. Legjobb védekezés a támadás, ugyebár.

Gondolkodás nélkül tüzelünk az elsõ sorokon áttörõ ellenséges katonákra, gondoson a legbiztosabb pontokat veszem célba, hogy biztos elvérezzen, vagy helyben megdögöljön, nem kockáztatva semmilyen spéci egyenruhát. Külön kiképzést kaptunk az ilyen pontok ismeretére, nem lehet panasz... Az viszont határozottan nehezíti a helyzetet, hogy még így is Isaac-en tartom a fél szemem, nehogy itt merje nekem bedobni a törölközõt.

És végül persze hogy nekem köszönheti, hogy épségben marad a segge. Miközben õ egy szembõl jövõ katonával van elfoglalva, egy másik faszfej oldalról közelíti meg. Ha ráüvöltök, akkor a szembõl jövõ puffantja le, úgyhogy nincs mese... Arra fordítom a figyelmemet, célba veszem az orvul támadót, és gondosan a két szeme közé lövök.

Hiba volt.

Mire visszafordulnék elõre, már csak a lökést és az égetõ, maró fájdalmat érzem hastájékon, be se tudom lõni, pontosan hol. Nagyon fasza... Fájdalmas nyögéssel hullok térdre, és már csak röptében látok meg egy nagy mamlaszt, szõrös pofával és hideg kék tekintettel, mielõtt arccal a homokba borulnék, és cserbe hagyna a világ.

***

Nem tagadom, megdöbbenek, mikor kinyílnak a szemeim. Nekem határozottan ki kéne volna purcannom, nem? Megpróbálom megmozdítani a kezemet, és ha nem is sok sikerrel, de legalább a kisujjam megrebben. Kényszerítem a szememet, hogy ha már nyitva van, akkor jó lenne látni is valamit, de nem merek túl nagyot mozdulni. Nem is lenne tanácsos, még mindig hallom a géppuskák ropogását, de már csak elvétve. Vége lenne?

Hangyányit mozdítom csak meg a fejem, és még éppen kiszúrom, amint néhány katona fedezi a megmaradtainkat, míg beszállnak az értük érkezõ kétéltûbe. Mikor határozottan fel vélem fedezni Isaac szõke fejét köztük, megkönnyebbülök. Látom, hogy zavartan, idegesen kapkodja körbe a fejét, engem keres, de hát... Az addig oké, hogy élek, de ha most felkaparom magam innen, és nekiállok odatámolyogni hozzájuk, minimum két tárat kapok magamba. A-a, az nem megoldás.

De azért nem ártana kitalálni valamit... Kicsit kieresztem az érzékeimet, hogy hol is lehetek, meg milyen helyzetben, és csakhamar arra jutok, hogy hullák gyûrûjében fekszem. A lábamra is nehezedik valami, ráadásul valaki félig belepi a bal oldalamat, de egyébként is, közel s tova hullák borítják a partot. Az viszont pozitív, hogy legalább nem csak a saját elesett bajtársaimat látom, vegyül közéjük jó adag ellenséges is.

Mikor trappoló lépteket hallok, gyorsan becsukom a szemem, és mozdulatlanul maradok a földön fekve. Azt hiszem, ez jó taktika. Mint a medvéknél... Tettesd magad hullának, és akkor nem esznek meg. Jelen esetben inkább nem ölnek meg... De hogy utána mi lesz? Mjad a szentlélek súgja meg maximum. De talán... Ha esetleg lenne itt a közvetlen környékemen valaki, aki elég fiatal az újoncsághoz, ellenséges, és még nem is szõke hajú kék szemû, ami azért elég feltûnõ különbség lenne... Talán lehetne olyan kedves, hogy megmenti az életem az egyenruhájával és a személyiségével. Igen, határozottan lehetne.

Egy jó darabig kivárok még, miután eltûntek a rohadékok – azt hiszem, kiszúrtam a mamlaszt is, aki lelõtt, õ bezzeg nem döglött meg –, de azért nem sokáig. Tuti küldenek mentõcsapatokat, jó lenne még az érkezésük elõtt átöltözni, hogy aztán az övékként várhassam a segítséget. Csak lássanak el, aztán én itt se vagyok...

Még egyszer megbizonyosodom róla, hogy nincs körülöttem semmi, de ahogy megkísérlem a feltápászkodást, nyögve hanyatlok vissza, úgy belém hasít a fájdalom valahol az oldalamnál. Ja igen, én meg vagyok lõve... Faszom. Fogzománc. Fogcsikorgatva veselkedek neki még egyszer, és bár csillagokat látok, most sikerrel járok. Lepillantok magamra, csupa vér az egyenruhám eleje, a lövés tényleg valahol az oldalamnál ért, és bazi nagy szerencsém van, hogy nem haltam bele. De a halálhoz sosem késõ, úgyhogy jobb lesz, ha igyekszem.

Magam mellé pillantok, és láss csodát, aki eddig a lábamon tanyázott, az éppen egy rohadék a másik csapatból. Pompás. Inkább a lábammal mozdítom, mivel õ is arccal a földön feküdt, a hátára fordítom, hátha... Ó, igen. Bár neki a halántékába kapott golyó okozta a halálát, véletlenül nagyjából ott is kapott találatot, ahol én. És még fiatal is, tuti ott van még a tojáshéj a seggén, de még a barna haj is stimmel. A kurva sors is azt akarja, hogy megmeneküljek...

Legalább tíz perc szenvedés, de talán húsz is kell hozzá, hogy magamra szenvedjem a kibaszott egyenruhájukat, rá meg a miénket, anélkül, hogy ordítozni kezdenék a fájdalomtól. Mire végzek, tovább vérezem az egyenruhájukat, és egyre gyengébbnek is érzem magam, de azért csak ideérnek azok a rohadt mentõcsapatok, mielõtt meghalok... Ráadásul egy fontos dolog még elmaradt.

Benyúlok az új egyenruhája alá, és kiemelem onnan a dögcédulát, és ahogy megnézem, majdnem felröhögök. Ha lenne elég erõm hozzá, biztos megtenném... Allan J. Curtis? Ez tuti valami kurva szar vicc. Egy alternatív univerzum idepottyantotta a másik énemet, vagy mi a szent szar? Jamie A. Curtis versus Allan J. Curtis... Nem, ez még viccnek is rossz.

A fejemet rázva akasztom le a nyakamból a saját dögcédulámat, és róla is lebányászom az övét, majd a kettõ szépen helyet cserél. Az álca teljes, visszahanyatlok a homokba, és fáradtan lehunyom a szemem. Jó lesz, ha igyekeznek azok a nyomorult mentõcsapatok, különben tényleg itt halok meg.

Mire végre hangokat és lépteket hallok meg közeledni, már az egész testem zsibog a fájdalomtól. A fejem zsibbad, ami azért elég durva... De a lényeg, hogy még élek, és magamnál is vagyok. Ahogy sejtettem, mi hidegen hagyjuk õket, csak a sajátjaikat szedik össze, de közben néhány háromfõs csapat jár körbe, vörös kereszttel a karjukon. Õk lesznek az én embereim...

Egy örökkévalóság telik el, mire az egyik fiatalabb szanitéc kiszúrja, hogy laposakat pislogok, azaz még eléggé élek.

- Uram! – szól a kicsit elõtte haladó dokinak, majd rám mutat.

Hál’ istennek... Talán tényleg túlélem. Hárman sietõsen felém veszik az irányt, aztán már mellettem is vannak.

- Hall engem? – szólít meg a doki, miközben gyakorlott mozdulatokkal a nyakamhoz nyúl, és végigtapogatja a koponyám, majd a gerincem.

- A... ha – nyögöm ki nehézkesen.

- Mi a neve? – folytatja a csontjaim épségének ellenõrzését.

- Curtis – lehelem, legalább hazudni nem kell.

A két fiatalabb közben az egyenruha véres, szakadt részének eltávolításával vannak elfoglalva, és ahogy feltárul a sérülésem, a doki arra fordítja a figyelmét.

- Emlékszik, meglõtték esetleg máshol is? – kérdezi, miközben megtapogatja a seb környékét.

Ahogy meg is nyomja, fájdalmasan felnyögök, de azért sikerül megráznom a fejem.

- Jól van – bólint, és újra az arcomra néz. – Sok vért vesztett, de túl fogja élni. Azonnal kórházba szállítatjuk, ott majd megfelelõen ellátják.

Bólintok, vagy legalábbis igyekszem valami olyasmit tenni. Mire négy katona érkezik mellém egy hordággyal, már csak félig vagyok magamnál, de ahogy megemelnek, hogy a hordágyra tegyenek, végleg beájulok.

***

Két hetet töltök kórházban.

Lelépnék én már az elsõ két nap után, de nagyjából moccanni sem bírok. Összefoltoztak és elláttak, élek, ami tök jó, de akkor is az ellenség országában vagyok, ami viszont elég szar. A nõvérekkel és orvosokkal tökéletesen beetettem, hogy részleges amnéziám van, és a nevemen kívül nem emlékszem semmire, így elkerülvén az esetleges kínos kérdéseket. Az ilyesmi gyakran elõfordul, és nekem csak kapóra jön...

Az még mindig nem tiszta, hogy hogy a büdös francba fogok én innen hazajutni, de az biztos, hogy le kell lépnem, méghozzá sürgõsen. Így hát, miután a dokik áldásukat adják az egészségemre, és kijelentik, hogy mehetek, én már szedem is a sátorfámat, és spurizok kifele.

Amíg meg nem állít egy hang.

- Hová, hová, Mr. Curtis? – kérdezi az ügyeletes ápoló a bejáratnál.

- Ööö... haza – felelem õszintén.

- Nem, nem, fiacskám – rázza meg a fejét a nõ. Kilép a pult mögül, a helyére állítva az egyik fiatalabb kolleganõjét, majd belém karol. – Ezekben az idõkben sajnos a sérülteknek sem engedélyezték a hazamenetelt. A múltkori orvtámadás után ki tudja, mi jön még, így hát sajnálom, de nem engedhetlek haza.

- Nem? – bámulok rá.

- Nem – néz rám együtt érzõn. – Odakint már vár rád két kiskatona, hogy visszavigyenek Cortlandt ezredeshez a Paladin szakaszba.

Ezt a két nevet hallottam már mostanában, az „amnéziám” miatt igyekeztek felkészíteni pár dologra. Bár arról még mindig lövésem sincs, hogy ki a franc az a Cortlandt. Nem tehetek viszont mást, kisétálok a kórházból, aztán beszállok a nagy katonai terepjáróba, ami odakint vár rám.

Bár így csak még kilátástalanabb lett a helyzetem, feltûnõ lenne most húzni a nyúlcipõt, na meg egyenlõ lenne a biztos halállal is... Inkább odamegyek, ahol az a szerencsétlen szolgált, és lesz idõm mint tenger, hogy kitaláljam, mi a szart csináljak.

A bázis, ahova érkezünk, egy kietlenebb vidéken van, nem teljesen a semmi közepén, de majdnem. Jókora kapun hajtunk be, majd a sofõrködõ katona leparkolja a terepjárót a jó néhány már ott álló közé. Kiszállunk, és az egyik, aki talán idõsebb, hozzám fordul.

- Jöjjön, az ezredes már várja – mondja.

Ámen... Kicsit feszengve indulok el a nyomukban, valami furcsa szar érzés kerít hatalmába, de nem tudom, miért. Jelnek viszont nem jó jel, mert általában be szoktam jönni a megérzéseim... Úgyhogy nem, határozottan nem kéne most itt lennem, ez halál biztos. Viszont nincs más választásom.

Már ahogy belépünk az épületbe, és elindulunk a folyosón, kiszúrom a végén az alakot. Karba tette kezekkel áll, ha jól látom, és nagy... mamlasz.

Na ne.

Viszont ahogy közeledünk, csak egyre biztosabbá válik... Felmérem a szélfútta, fekete hajat, a borostás arcot, aztán már jönnek is a szinte várt kék szemek. Ó, te jóságos ég... Ez megint valami elbaszott vicc lehet. Hogy én is pont egy olyan egyenruháját kapom magamra, aki annak a szakaszában szolgált, aki miatt majdnem meghaltam.

A mocskos kurva életbe.