Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

<<1.oldal>> 2.

Nauki2014. 07. 12. 00:57:19#30613
Karakter: Leona Housen -Swichenrich-



 

 

Szitkozódva lépek közelebb vendégemhez és hatalmas vitába bocsátkozva tudakolom a részleteket, amikről persze fogalma sincs. Hogy is lenne bármi fogalma bármiről ennek a tuskónak? Valaki az én alakomban lázad, ha erről a nagyúr tudomást szerez, legalábbis arról, hogy lázadok, akkor akár meggondolatlanul is cselekedhet, ami persze nem lenne felemelő. Meg tudnám magam védeni, de jégfiút már nem biztos. Így a mellett döntök, hogy megyek.

-  Az oké, hogy a nagyságos asszony megy, de akkor nekem is mennem kell? – kérdezi unottan mire rá emelem a tekintetem. A mellettem állónak megfagy az ereiben a vér, nem számított rá, hogy bárki így mer velem beszélni.

- Jössz! – jelentem ki. Nem hagyom itt, mi lesz ha elszökik és akkor még meg is gyanúsítják, a helyett, hogy szimplán csak megtorolná a drága ágytorna partnerem, hogy lázadok. Velem kell jönnie, velem biztonságosabb most neki.

…xxXXxx…

Megnyitom az átjárót, majd keresztülmenve rajta már ott is vagyunk. Az ég vérvörösben játszik, de ezen kívül sötét van és pokoli hőség. Megbeszélem Yask-al, hogy kiderítjük, hol van az állítólagos Leona, addig én felveszem a szellem alakom, hogy senki se láthasson. Egyelőre még emberként maradva beszélgettünk. Amint megtaláljuk, megvárjuk, míg egyedül lesz és bekerítjük, elkapjuk és kifaggatjuk.
- És most? – kérdez engem Roy, miután Yask átváltozva kerül pár kőrt megkerülni a hamisítványomat.

- Körbenéz- jelentem ki leplezve idegességemet.

- Szerintem két te, eléggé feltűnő. Pláne, ha a másik is gyújtogat –nem foglalkozom, megjegyzésével csak megyek előre a térig, ahol megállok. Senki sincs itt, egy árva lélek se.

- Ez aztán nagy lázongás.  Vagy csak a vihar előtti csend?- kérdezi az égre tekintve. Ahogy ezt kimondta, egy villám szeli át az eget és egy becsapódik közvetlenül ott ahol állunk, de még időben kacsolok és félre lököm jégfiút az útból. A földön csücsül, míg én felpattanok és felmérem a terepet. Egy alak tűnik fel a tér túloldalán két farkassal karöltve.
- Yask jó munkát végzett- nevetett fel az én hangomon.
,, Megvan a másik pszichopata”- hallottam Roy hangját a fejemben. Rá pillantottam, szerintem nem tudta, hogy ezt most én is hallottam. Nincs időm ilyenekkel foglalkozni.
- Milyen megható, a boszorkány védi a szövetségesét- nevet föl a másik én. A két farkas megindul felém nagy sebességgel.
- Tomé este xogo;  antes de matalo, de volta ao remitente, Estou alí dentro!- üvöltöm az utolsó szót magamból kikelve. A két farkas pedig megdermed, majd megfordult. Kivégző farkasok, nem alakváltók, csak szimpla démoni farkasok, akik annak a szavára hallgatnak, aki megjelöli őket, éppen ezért fog rajtuk a visszafordító ige. Roy feltápászkodott és közelebb jött hozzám.
- Valami terv?- tudakolta.
- Megpróbálok rájönni mi az ördög folyik itt- suttogtam. De időm se volt tovább gondolkodni, a másolatom kivégezte a két farkasát minden szemrebbenés nélkül. Roy csak némán nézte bennem meg lángra kapott a düh. Az egyetlen lények, akik iránt felelősségem van és oltalmazom őket, valamilyen szinten azok a szövetségeseim, ő pedig megölte őket! Megölte az alárendelt farkasait. ő jelölte meg őket azzal, hogy nevet adott nekik, most pedig megszabadul tőlük!
 

 
A dühöm felülkerekedett rajtam.
- Abran espazo no que máis forte que o corte de diamante puro a través do vento para me axudar a cortar un inimigo en metade dos – suttogtam magam lé. A szélörvény megjelent a kezem körül és másom felé csaptam. kivédte a támadásom és így alkalmam nyílt megérinteni, minek köszönhetően az igazmondó bűbájt is sikeresen elmormolhattam.
- Escoita agora as palabras das bruxas, os segredos escondidos da noite, din que non é o que pensa que ten obscurecido o feito de- a ráolvasásaim ugyan gyengék, de ez az egy kivétel. Az igazmondó ráolvasásom nagyon erős, felülmúlja az összes többi ráolvasásomat. Hátráltam és megálltam jégfiúm mellett.
,, Fagyaszd meg a lábait, hogy ne tudjon mozogni!” –adtam ki az utasítást jégfiúmnak, aki szem forgatva megtette, amire kértem és még csak nem is erőlködött.
,, Mi volt az a hablaty, amit levágtál?”- kérdezte.
,, Pár egyszerűbb varázsige, ellene még ez is elég” – azzal művünket szemléltem. A következő pillanatban előttem termettem.
- Mi volt ez az egész színjáték?- kérdeztem megragadva az arcát, majd megszorítottam azt és hagytam beszélni és beszélt is.
- Az álcám gyenge- ismerte be felém köpve mire kapott egy hatalmas pofont.
- Folytasd csak- karba fontam a kezeimet.
- Egyre többen fordulnak el, mert nem hisznek nekem. El akartunk kapni, hogy aztán magunk mellé állítsunk, de nem jött össze, azt beszéltünk, ha ellenem fordulsz, akkor megöllek, hogy én maradjak egyedül és átvegyem a helyed- köpte a szavakat dühösen.
- Látod, tudsz te ha akarsz. Egy kis mágia itt-ott és máris megered a nyelved- néztem mélyen saját magam szemébe.
- Atope o seu herbas daniñas alimentos, deixa un disfrace e revelar-se- suttogtam, mire változni kezdett előttem pedig egy sebhelyes arcú férfi állt, fekete haja kesze kuszán helyezkedett el a fején.
- Mit tegyek veled, hogy ne tudd megismételni az alakváltást- tettem a gondolkodást, de már rég tudtam a választ. Elsuttogtam az erő ellopó varázsigémet, kezeimet közben vállán tartottam. AZ erőt elloptam a képességet nem, de igazából egy és ugyanaz a kettő, hisz erő nélkül nincs képesség, majd elzártam az erőforrásokat és meggátló kötést tettem rá, hogy ne is tudjon fogadni. A jég széttört a lábán, mert én azt akartam ő pedig földre rogyott és könyörögni kezdett. Belerúgtam és egy gyengébb szélpengével két párhuzamos vágást ejtettem a háta teljes hosszába, felszakítva fekete ingét.
- Ezt a farkasokért- suttogtam majd utat nyitottam és magam után rángattam Royt. Lezártam a szobát mikor visszaértünk így csak én tudok közlekedni. Leültem az ágyam közepére és rövidesen el is feküdtem, majd éreztem, hogy besüpped mellettem.
- Miért vettél revansot a két állatért?- kérdezte kíváncsian elnyúlva mellettem.
- Mert felelősséggel tartozott értük, úgy ahogy én érted és Lucyferért- mosolyogtam fel rá keserűen- DE ő csak úgy megölte őket- dühödtem fel ismét.
- Azt, hiszem én jól jártam veled- suttogja elmélázva.
- Ezt meg, hogy érted? A pokolban vagy egy kegyetlen sötét boszorkánnyal, hogy is járhattál volna jól? 


Igék:~szimplán galíciaira fordítottam a magyar szövegett, az volt annyira hangzatos boszorkány igézésnek~

Tomé este xogo;  antes de matalo, de volta ao remitente, Estou alí dentro! 
Vidd el a vadat, mielőtt végzek vele vissza a feladónak ott a helye!

Abran espazo no que máis forte que o corte de diamante puro a través do vento para me axudar a cortar un inimigo en metade dos.
Legyen itt teret vágó szél, mely erősebb a gyémántnál, hogy segítsen ellenségem ketté vágásánál.

 

Escoita agora as palabras das bruxas, os segredos escondidos da noite, din que non é o que pensa que ten obscurecido o feito de
Halld most a boszorkák szavát az éjszakában rejtöző titkokat, mondd ki azt mit gondolsz és ne maradjon elfedve a tény.

Atope o seu herbas daniñas alimentos, deixa un disfrace e revelar-se
Hagyd el álcád te gaz, fedd fel valódat.



Szerkesztve Nauki által @ 2014. 07. 12. 01:04:55


Nauki2014. 05. 17. 19:19:17#29947
Karakter: Leona Housen -Swichenrich-






A fürdés végeztével csak egy fekete törölközőt csavarok párától nedves testem köré. Kilépve a fürdőszobából az a szokványos jólesően alacsonyabb hőmérséklet fogad, amibe csak beleborzongok. A kanapén ülő felé fordítom a tekintetem.
- Roy!- szólítom meg határozottan, mire csak nem is reagál. Közelebb megyek.
- ROY!- szólok neki indulatosabban mire nem kapok ismételten választ. Ezt megelégelve nemes egyszerűséggel mögé lépek és a fejét a könyvbe nyomom.
- Tökéletesen láttam eddig is a betűket eddig is, de köszönöm szépen az instant nagyítást. – csukja be a könyvet. Ilyen pimasz hangnemet, hogy mer velem szemben megütni?! NA jól van, csak nyugalom.
- Sikerült felfognod bármit is?- kérdezem türelmetlenül.
- Kihaltam – vonja meg vállait. Ennyire ne érdekelje azért ez az egész. Nem érzi a helyzet komolyságát és ezzel mg meg fog gyűlni a bajom.
– És nem csípnek itt. És most?- kérdezi.
– Ha megbocsájtasz… - feláll a helyéről és se szó se beszéd egyszerűen besétál a fürdőbe.
- Hogy nem főttél meg itt? – majd mögé lépve csak annyit érzek, hogy a helyiség fokozatosan hűl le.
- Te mégis mit művelsz? –morgok. Az eddigi melegnek hűlt helye, szó szerint.
 – Mit képzelsz, mit csinálsz?  - haragosan tekintek rá. Hűtő kamrát csinált a meleg fürdőszobámból! Ez egyszerűen nem lehet igaz. Hogy lehet valaki ennyire pimasz?
- Hűsölök… - jelenti ki teljes halál nyugalommal.
- Nem megmondtam neked, hogyha észreveszik, hogy jéghasználó vagy, egyből meg is ölhetnek!? –a halántékomat kezdem el masszírozni és sóhajtva kivonulok mielőtt hiányos öltözetem miatt egy két lábon csúszó jégtömb leszek.

~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°
 
Míg ő hűsölt én felvettem egy sima fekete köldök fölé érő ujjatlan toppot és egy fekete testhez simuló sztrecs rövidnadrágot. Ezek után leültem az ágyra törökülésbe és könyveket kezdtem el át teleportálni a könyvtárból. Új varázsigék és bájitalok után kutatva teljesen megfeledkeztem a vendégemről.
- Nos, a kisasszony megtartja azt az úgynevezett felvilágosító órát az itteni rendről– szólít meg. Észre se vettem mikor lépett az ágyam elé annyira belemerültem a munkába.
- vagy szívjam ki a kisujjamból? –fordítja el oldalra a fejét. Sóhajtok egy nagyon nem valami nyugodtan, mire az összes levegőben lebegő és az ágyon pihenő nyitott könyv becsapódik, és amik a levegőben vannak az ágyra vagy éppen a padlóra hullnak hangos robajjal.
- Első és legfontosabb- kelek föl lassan az ágyról és elé sétálok, majd ott meg is állok- te itt mindenki szemében egy senki vagy, aki csak azért élhet mert a béklyóm rajta van- végigsimítom a kezem arcélén, majd kezemet arcára fektetve ott is hagyom- a pimaszság itt nem megengedett Jégfiú!- tenyeremet elveszem arcáról, mire enyhén felszisszen. Azt hiszem az előbb eltelt időnek és az új hő varázslataimnak hála féken tudom tartani. Kezem nyomán egy kicsit megégett.
- Ezt most miért kellett?- kéri ki magának. Csak csettintek egyet, mire lángnyelvek csapnak fel körülötte, ügyelek közben arra is, hogy a padlónak ne legyen semmi baja.
- Addig nem beszélsz, míg nem kérdeznek! –majd eltüntetem a csóvákat. A kanapéhoz sétálok és kényelmesen elnyúlok rajta, ő az egyik fotelben foglal helyet.
- A ranglétráról csak annyit, hogy Lucifer az alvilág ura, akit a trónteremben is láttál már, ő a legfelső vezető, sőt az egyedüli. Utána következek én, mint az alvilág egyetlen sötét boszorkánya. Utána következnek a nemesek, majd a harcosok, közülük is a legfelsők a személyi testőrség tagjai, utána pedig a szokásos hadseregi rangok. Aztán a személyes szolgálóink, majd a többi szolga, utána pedig a többi démon, a legalsó réteget, az alvilág söpredékeit egyszerű különleges képességekkel nem rendelkezők alkotják.
- Én hol helyezkedem el ebben a csodálatos rendszerben?- kérdezi.
- Az egy elég összetett dolog, révén, hogy az utolsó sötét boszorka vagyok és az én szövetségesem nem lehet, akárki. Az egyetlen szövetségesem Lucifer, így egyenlítjük ki a hatalmunkat, ez egy fajta fegyverletételi szövetség. Erős vagyok, ha akár csak kicsit is akarnék, forradalmat robbantani a szövetség nélkül megtehetném, mert akkor nem lennék Luciferhet kötve. Ha konkrét helyet kellene mondanom, akkor talán a nemességgel egy szinten lennél, vagy a hadsereg alatt. De ezt majd még meg kell vitatnom őméltóságával-, mondom ki gúnyosan az utolsó szót.
- Szóval akkor nagymenő leszek?- mosolyodik el pimaszul.
- Nem igaz, hogy te csak ennyit fogsz föl az egészből?!- szólok rá mérgesen- Szóval, hol is hagytam abba… megvan… az erőd használata tabu! Világos voltam?!- ülök föl és nézek rá, nem válaszol, csak mereven néz- Kérdés?
- Mi is a szövetség pontosan, mert ezt valahogy kihagytad- dől hátra.
- Az a jel ott a kulcscsontodon lehetővé teszi, hogy akármilyen messze is legyünk tudjunk beszélni, persze itt ni- mutatok a fejemre- A boszorkányoknak ez egy évezredekre visszamenő hagyományuk. A sötétboszorkányok démonokat választanak maguk mellé, hogy megvédjék őket azokon a napokon, amikor nem képesek használni az erejüket. Ezeket a démonokat, egy jellel kötik magukhoz, minden boszorkánynak más a jele. Továbbá, ha a démon, akit a boszorkány magához köt, meghal… akkor a boszorkány, olyan típusú mágiát nem fog tudni használni, amit a démona használt. Ne kérdezd, miért van, erre én is kíváncsi lennék.
- Szóval ez csak nektek jó? Mi csak őrzők vagyunk? Meg, ha elpatkolunk az szar nektek, mert, akkor gyengébbek lesztek…- töprengő fejet vág.
- Nem csak nekünk jó, mivel ez kétoldalú ezért szövetség… ami rád nézve jó, az az, hogy képes vagyok felerősíteni az erődet azzal, hogy adok a sajátomból, továbbá ha úgy gondolom, akkor neked adhatom a Fortuna- kristályomat.
- Az meg mi a halál?-kérdezi kíváncsian.
- Az egy olyan kristály, ami minden boszorkának van. A jövő kristályának is nevezik, ha egy boszorka odaadja ezt a szövetségesének, ugyanis csak annak adható, akkor a szövetségese látni és érzékelni fogja azokat, amiket a boszorka és megoszlik az elméjük és a lelkük. Ezt csak akkor szokták boszorkák odaadni valakinek, ha az illetőbe veszettül szerelmesek. Azért nevezik jövő kristályának, mert ezzel a boszorkány jövője megpecsételődik, mert, aki ezt megkapja, az rendelkezhet a boszorkány összes tudásával, és a boszorkány, aki ezt először odaadta valakinek képes volt látni a jövőt így a szövetségese is. Jah még valami, a szövetség felbontható, de csak akkor, ha én akarom, és ha a boszorkány meghal halála után megjelenik neki a Sarvatos, a Halálhozó és megkérdezi, hogy mi történjen a szövetségesekkel, dönthetek, hogy meghalnak vagy élnek tovább.
- Ahham, ezt most mind meg kellett volna jegyeznem?- kérdezi tekintetét enyémbe fúrva. Én csak nagyot sóhajtok és megforgatom a szemeimet.
- Kelle…- nem tudom befejezni a mondatomat ugyanis egy hangot hallok meg a fejemben.
,,Leona látogass meg kérlek” A kaján hangra csak elmosolyodok.
,, Bocsánat Lucifer de most más játszópajtásom akadt” A hang többet nem szólt hozzám. Az előttem ülő csak nagyokat pislogott és a fejét fogta.
- Ezt, hogy lehet kikapcsolni?- böködi a kobakját.
- Ez benne a szép…- fintorgok- hogy nem lehet. Na, jól van jégfiú ennyi mára- az órára nézek és már eléggé későre jár.
- Én még nem vagyok, fáradt- jelenti ki, mire nekem egy perverz mosoly fut végig az arcomon. Végigmérem a testét, hát nem utolsó… egy kis szórakozás még beleférhet. Azzal felálltam és elé sétáltam majd lehajoltam elé.
- Kifárasszalak Jégfiú?- kérdeztem csábosan. De mielőtt válaszolhatott volna egy fekete varjú kopogtatott erkélyem ablakán. Csalódottan sétáltam oda és engedtem be a madárkámat.
- Mit akarsz Yask?- kérdeztem és mire hátranéztem a fekete varjú helyén egy fekete csuhát viselő robosszus alak álldogált.
- Elkellene a segítséged- szólal meg reszelős hangján.
- Mikor 2 éve legutóbb ezt kérted tőlem, majdnem meghaltam…- mondtam keserűen.
- Nem tudtam, hogy ott még van egy, te is tudod.
- Jól van, inkább azt mond, meg mit akarsz, mit tegyek!- kiáltottam rá.
- Úgy néz ki, hogy valaki lázadást akar szítani, el kellene tenni láb alól az illetőt…
- Ez a te munkaköröd! Mi közöm van ehhez?-kérdezem indulatosan.
- Mert az illető a te alakodat használva teszi ezt… 


Nauki2014. 03. 30. 10:50:38#29632
Karakter: Leona Housen -Swichenrich-
Megjegyzés: Slendy-nek


                           
Lassan nyitogatom ki pilláimat és az első, amit észreveszek, az egy idegen férfikar a derekamon. Nem ,,otthon,, vagyok. Ördögi mosolyra húztam a számat és egy kéjtől és vágytól elfojtott nyögés kíséretében kikelek éjszakai játszó partnerem mellől. Végig nézek rajta. Tipikusan az az egyetemi macsó típusú fiú, aki trófeaként kezeli a nőket és egyiket csalja a másikkal. Tökéletes préda az én kárhozott lelkemnek. Jó szokásomat tartva most is nyomot hagyok rajta, remélem, lebukik a másik nők előtt. valamilyen beteges jóérzés tölt el és magamra kapkodom a ruháimat.

/http://www.mynippon.com/wp-content/uploads/2011/02/corset-dress.jpg csak lilába/

A következő pillanatban fekete köd telepszik a szobára és a falióra ütemes kattogása megáll. A pokol köde… valaki érkezik. A szoba túl felében a füst egyre erősebben gomolyog, míg nem egy alak körvonalát táncolják körbe.
-          Végre megvan Leona úrnő!- térdel le előttem a mély bariton hangú, sötét árnyba burkolózott alak. – Lucifer nagyúr küldött önért!
-          Mi kell már megint annak az átkozott démonnak?- kérdezem szárazon és enyhe éllel a hangomban.
-          Elfogtak egy démont, ki szeretné kérni a véleményét az ítélkezésben- nyel egy nagyot a gyenge söpredék.
-          Már döntést sem képes egymaga hozni?- köpöm szárazon a szavakat és mit sem törődve a küldöttel semmivé leszek a köddel.

Az úgy nevezett trónteremben tűnök fel, Lucifer trónusában. Hátam a karfának vetem, míg lábaimat egymásra rakva átrakom a másikon. A bent tartózkodok, egy emberként hökkennek meg. Hozzászokhattak volna már, hogy nagyon nem érdekel a Nagyúr, sőt a démoni szövetségesem, azt parancsolok neki, amit akarok. Teljesítenie kell, köti az eskü!
-          Lám-lám, a boszorkány is megérkezett- indult meg felém a tőlem nem messze álló hosszú fekete hajó nagyhatalmú démon.
-          Miért rángattál ide Lucifer?! – hangom dühösen és jéghidegen szelte a levegőt.
-          Nézd csak meg magad- azzal színpadias mozdulattal eláll az útból. A földön egy láncra vert alak üldögél. Fején zsák.
-          MI szórakozást nyújthatna nekem eme satnya kis senki?- kérdezem kacagva és csettintek egyet. Egy szolgáló tűnik fel mellettem.
-          A szokásost- azzal el is tűnik, majd kisvártatva fel is tűnik egy pohár vörösborral a kezében.
-          Azt magadnak kell eldöntened Leona, én idehozattam, hogy életben hagyod e már csak rajtad áll- mosolyog ördögien feketém.
-          Héé! Értékelném, ha valaki lenne oly kedves és lehúzná ezt a szart a fejemről! – kiabál kedves vendégem. Leejtem kezemből az üressé vált boros poharat, ami hangos csörömpöléssel törik darabokra. határozott léptekkel indulok meg felé, magas sarkú csizmám visszhangot ver a hatalmas térben.  Elé érve egy határozott rántással lehúzom a fejéről a zsákot. A fénytől nem kell tartania ebben a pokoli nappali szürkületben, így nyugodtan rám tekinthet. Jég kék szemei meglepetten néznek rám.
-          Hm…- sóhajtok elgondolkodva- Mi a vád ellened senkiházi?- kérdezem a szokásos hangnemben.
-          Azt én is szeretném tudni- mondja tiszteletlenül, mire jutalmam számára egy hatalmas pofon, minek nyomán vöröslő folt ékeskedik hulla fehér bőrén.
-          Tiszteletet porban fekvő, az életed a kezemben van. Okosabban megválogatnám a szavaimat!- morgom.
-          Leona kérlek, nyugodj meg, nem azért hoztam ide, hogy te ontsd ki vérét, nem engedhetem meg, hogy az én drága boszorkányom bemocskolja a gyönyörű kezeit- lép mellém és kézcsókot lehel az említett testrészemre. Lucifer egyedül velem ilyen szívélyes a többi Pokol béli, ha már ezt megengedte volna magának, mint ez a féreg itt már rég halott lenne.
-          Most pedig, hogy megtanultad hol a helyed, felelj neki!- és azzal a lendülettel lehuppan a drága nagyúr oda, ahol eddig én terpeszkedtem. A fiú oldalra tekint, nem néz rám, csak mikor megköszörülöm a torkom és beszélni kezdek.
-          Van valamilyen különleges képességed fiú, amiért érdemes lenne életben hagyni?- sóhajtva leguggolok elé és szemeibe tekintek. Nem felel, csak fürkész.
-          Felelj!- szólok rá halkabban, de mérgesen.

-          Ha a fagyasztást annak lehet mondani- mondja határozottan. Meghökkenek és felállok. Nem tudtam, hogy él még valaki, akinek ez a képesség a vérében van. Nem szabad elárulnom magam szövetségesem előtt, hogy azon kihalt ág fia lehet, akiket azért ölt, meg, mert veszélyeztették a pokol tüzét. Ritka képesség a démonok között, mindenki inkább a tűz jegyet képviseli csak, kevesek azok akik az ellentétet és általában belőlük válnak lázadók.
-          Mondd, csak akarsz élni?- kérdezem hátratekintve vállam felett. Némán mered rám.
-          Ezt igennek veszem-, mosolyodok, el- Van egy ajánlatom számodra. Légy a szövetségesem! – termek előtte és kezet nyújtok neki. Felemeli összebilincselt kezeit, jelezve, nem tud velem kezet fogni.
-          Mindegy a formalitás- mosolyodom el- Most pedig- odalépek hozzá, beleharapok ajkamba, ahol vér serken ki, fehér ingét, ha lehet, még jobban megtépázom és csókot lehelek kulcscsontjára. Ott beleharapok bőrébe és vérünk keveredik. Ellépek. Értetlenül mered rám, a teremben tartózkodok pedig meglepetten, és szótlanul tekintenek ránk. Lucifer felpattan és mellettem terem. A hajamnál fogva elkap.
-          Mit tettél? Erről nem volt szó! A szövetségesed csak én lehetek!- mondja birtoklón. Nyugodtan rá emelem a tekintetem.
-          Tudd, kire emelsz kezed Nagyúr!- nyomom meg az utolsó szót- Aserioni Medragos Fortu Melios!- suttogom a szavakat, mire az eddig engem fogva tartó térdre esik előttem.
-          Az eskü súlyát használni alávaló húzás!- mondja hangosan és morogva.
-          Legközelebb kétszer meggondolod, kivel kötsz szövetséget- intézek hozzá még egy utolsó pillantást, majd a fiúra emelem a tekintetem a kulcscsontján égni kezd a hús, megrezzen, izmai összerándulnak, de jelét se adja fájdalomnak. Parázsszerűen foszlik le a bőr egy jellegzetes kacskaringós mintát formázva.
-          Ez a szövetségem jelképe, viseld büszkén, mivel ilyen lehetőség csak a pokol urának adatott meg- simítom végig kezem az immár fekete Hold alakú mintán- A nagyúr is rendelkezik ilyennel, ez az én különleges szimbólumom- láncaira tekintek egyik ujjamat hozzáérintem a rozsdás csapdához, mire az kinyílik és a padlóra esik.
-          Készítettek elő számára egy szobát – mondja megadóan Lucifer.

-          ,, Még számolunk ezért Leona!”- hallom hangját fejemben. A jég kék szemű fiú meglepetten körbetekint.
-          ,,Már nem vagyunk egyedül Lucifer, már más is hall minket!”- erre a mondatomra a fekete csak még idegesebben és még gyilkosabb tekintettel néz a fiúra.
-          Nem szükséges, az én lakosztályomban fog lakni, addig amíg nem tanulja meg az itteni rendet- odalépek az újonchoz- Mi a neved jégfiú?- simítom végig kezem az arcélén.
-          Roy- mondja határozottan rám tekintve.

Szemében az ellenállás elfojtott lángja ég. Nem lesz olyan könnyű ellenállásra bírni. Elindultunk kifele a trónteremből hatalmas döbbenetet és egy dühös démont hagyva magunk után. A folyosókon kacskaringózva egyszer csak egy hideg kezet éreztem meg a csukómon. Hátratekintettem. Roy markolta azt és fagyos hideget vont köré.
-          Seraimfigar!- suttogtam mire a jeges érzést forróság és égető fájdalom vette át. Egy darabig tűrte, majd mikor a keze köré vont hideg köd helyét átvette a varázslatom ereje elkapta és fájón dörzsölgetni kezdte. Még vetek egy pillantást égő csuklómra, majd nem törődve az égési sérülésemmel elindultam tovább. Éreztem, hogy követ. Az út további részében nem próbálkozott többször. Az ajtóm elé érve kivágtam azt, majd mikor beléptünk csak rágondoltam és be is vágódott, a kulcs pedig kattant a zárba.
-          Mit keresel itt?- kérdeztem halkan és leültem a kanapéra magam alá húzott lábakkal.
-          Neked kéne tudnod, hogy miért hoztak ide! Fogalmam sincs…- mondja, majd mikor intek neki, hogy üljön le mellém meg is teszi.
-          Jéghasználó vagy, egyből végezhettek is volna veled, amint ezt észre veszik- suttogom és hátra vetem a fejem.
-          Miért olyan nagy gond?- kérdezi.
-          Nem tudsz semmiről- nyugtázom meglepetten és csalódottan. Csettintek egyet, mire egy könyv jelenik meg az asztalon a fekete ködből- Olvasd el míg elmegyek fürdeni- mondom majd nem törődve vendégemmel felállok és a gardrób elé lépve vetkőzni kezdek. Hallom, hogy nyel egyet, majd becsukom magam mögött a fürdő ajtót. Abban a könyvben minden benne van a jéghasználók üldözéséről. Valamit tennem kell, de miért érzem ezt? Talán csak magamat látom benne viszont…? Én is olyan vagyok, mint ő… Egy kihalt faj utolsó képviselője… Az utolsó Sötét Boszorkány. 

Roy-ra égetett jel:



Szerkesztve Nauki által @ 2014. 03. 30. 10:52:36


Vadmacska2013. 03. 23. 19:48:13#25435
Karakter: Rose Emliy Landore
Megjegyzés: Hunter-Leonidasz




- A nevem Hunter és soha nem látod viszont a lányodat. – Nem merek mocorogni, nem értem mit akar.
- Mégis miféle beszéd ez? Őrség elkapni! – A késel felsérti a bőrömet, érzem ahogy a vér kiserken és végig folyik a mellemig. Erre a katonák meg állnak, apa se mer mozdulni. Rémülten nézek rájuk, a férfi a vállára kap, dühösen püfölöm, hogy ereszen el. Pár perc múlva már a falon kívül vagyunk, és vágtatunk. Mérgesen, próbálok kiszabadulni, de semmi esélyem sokkal erőseb nálam. Nem tudom meddig megyünk, időközben a kezeimet hátul összefogta és a számat is bekötözte. Lassan valami fényt veszek észre az erdőben, egy táborhoz érünk.   
 
Sok ember van itt, egy férfi rohan oda hozzánk, hogy üdvözölje a férfit. Gondterhelten néz rám, látszik rajta hogy nem tetszik neki hogy itt vagyok.
- Miért kellet őt idehoznod? – bök rám kicsit sem kedvesen.
- Miért, mit kellet volna vele csinálnom?
- Természetesen megölni. – Rémülten össze rezzenek, meg akarnak ölni. Felnézek az elrablómra, nem tudok semmi leolvasni az arcáról. – Ha nem találják meg a holttestét, keresni fogják. És ha megtalálják…
- Ha meg megöltük volna bosszúból keresnének. Bízz bennem nem találják meg.
- Tudod hogy én bízok benned… de ez a lány csak bajt hoz a fejünkre. –A férfi leszál a lóról könnyedén levesz. Megpróbálok kiszabadulni de erősen fog. Egy szobába visz majd egy vasketrecbe lök. A kötéseket leszedi rólam. Csak most nézem meg jobban a férfit. Gesztenyebarna haja, ugyan ilyen színű a szeme is. Magas izmos, talán olyan 27-28 éves.
Rémülten nézek rá de nem fogok megadni neki azt az örömet hogy könyörgök neki.
- Nem is félsz? – Nem felelek.
- Miért nem könyörögsz az életedért?
- Ugyan mit használna… akkor már méltóságteljesen megyek a halálba. –Felelem neki komoran.
- Szép. Kérsz valamit enni?
- Miért nem ölsz meg?
- Itt enyém a kérdezés joga.
- Mi hasznod lehet belőlem?
- Hasonlítasz valakire… valakire akit szerettem.
- Értem. Mit akarsz tenni velem?
- Még nem tudom. Na hozok neked valami vacsorát. Nem akarom hogy a klánunk vendégségében akár csak egyetlen egy kilót is leadj. Nem vetne túl jó fényt a vendégszeretetünkre. –Megvárom amíg ki megy a zárral kezdek babrálni, de nem tudom kinyitni. Semmi gond megvárom amíg vissza jön és akkor szökök meg. Körbe nézek a szobában, nem sok minden van benne. Egy kisebb szekrény, egy asztal székel a másik oldalon pedig egy ágy. Az ajtó mellet megakad a szemem egy íjon, ami a falra van felakasztva. Ha sikerül kiszabadulnom még hasznát vehetem. Nem telik sok idő mikor vissza tér a férfi egy tálcán étellel. Megvárom amíg kinyitja a ketrec ajtaját, teljes erőmből félre lököm. Annyira elég hogy mellette ki jussak, mielőtt az ajtóhoz érnék elkapja a karomat.
- Szóval szökni akartál, nem szép dolog. – Mérgesen nézek rá a szabad kezemmel az első tárgyat felkapom és fejbe akarom vágni. Az utolsó pillanatba elkapja a gyertyatartót, kicsavarja a kezemből majd a falnak szorít.
- Miért csinálod ezt? Miért kellek neked? –Nézek rá dühösen. –Apámnak nem jelentek semmit, nem fog kerestetni.
- Persze ezt higgyem is el, ha még egyszer szökni próbálsz megöllek! – Az arcára van írva hogy komolyan gondolja, egy mozdulattal vissza lök a ketrecbe és rám csapja az ajtót. Nem mond semmit csak ki megy. Összébb húzom magam, leülök hátamat a ketrec falának döntöm.
 
Elaludhattam mert az ajtó csapódására ébredek fel. Jócskán besötétedet, a szobában félhomály uralkodik. Hunter lépet be, gyújt egy gyertyát, ami add egy kevéske fényt. Vihar van kint, hallom ahogy az eső kopog a tetőn, a szél kegyetlenül süvít. Hátal áll nekem leveszi az ingét, érzem hogy elvörösödök de nem tudok vagy nem akarok elfordulni. Több heg húzódik a hátán, vajon hol szerezte őket. Elfordulok és lehunyom a szemem, megpróbálok vissza aludni amikor hallom a ketrec ajtajának kattanását. Kicsit megrémülök, Hunter egy pokrócot dob be nekem.
-       Hideg lesz éjszaka.
-       Köszönöm. –Betakarózok, a férfi ne mond semmit, újra bezár, elfúja a gyertyát majd lefekszik.
 
Másnap reggel mikor felébredek Hunternek semmi nyoma. Nem lep meg, összébb húzom magamon a pokrócot, ahogy közeleg a tél egyre hidegebb lesz. Meg kordul a gyomrom, amióta elfogtak nem ettem semmit. A szökési kísérletemért lehet, hogy éheztetni akar. Apám biztos kerestet már, nem jelentek mást neki csak egy eszköz amivel növelheti a vagyonát. Nem akarok vissza menni, de itt sem maradhatok bezárva örökre. Nyílik az ajtó, Hunter lép be rajta egy tálcával. Kinyitja a ketrec ajtaját és be adja a tálcát, elveszem.
-       Ne zárj be kérlek! –Kérem mikor újra rám akarja csukni az ajtót.
-       Persze, hogy meg szökhess!
-       Nem fogok. –Már majdnem bezárta amikor megállítom. –Egy alkut ajánlok! –Felvonja a szemöldökét úgy néz rám. –Íjász verseny, ha legyőzlek nem zársz be de itt maradok a táborba, ha te győzöl akkor bezárhatsz.
-       Egy úri kisasszony aki íjászkodni is tud. –Egy ideig csendben van. – Hmmm legyen, úgy sincs semmi esélyed ellenem. Az embereim meg rég múlattak már így a mai műsor is meglesz. –Had áltassa csak magát, nem tudja kivel áll szembe.
 
Reggeli után ki visz arra a helyre ahol gyakorolni szoktak. Sokan megnéznek de nem foglalkozok vele. A céltáblák a mező túl oldalán vannak és a legtávolabbi 900 méterre van.
-       Mit csinálsz ki engedted? –Az a férfi lép oda aki tegnap a halálomat akarta. –Neked elment a csöppnyi eszed.
-       A kisasszony ki hívott egy versenyre. úgy hiszi le tud győzni. –A férfi elneveti magát. –Nos akkor kezdhetjük.   


Vadmacska2012. 07. 21. 20:34:12#22329
Karakter: Rose Emliy Landore
Megjegyzés: Hunternek


Milyen lehet szabadnak lenni? Amikor az ember saját maga dönt a sorsa felől.

A fürdő vizem már teljesen ki hűlt mégsem szállok ki. Semmi hangulatom az esti bálhoz, csak egy újabb kísérlet hogy apám férjhez adjon. Már vagy egy éve havonta rendszeresen rendez bált ahová a környék össze nemesi családját meghívja.
Kiszállók magam köré csavarom a törölkűzöt amit majd szemügyre veszem a ruhát amit a szolgák oda készítettek. Egy mély vörös színű darab ami a testemre simul, a derekánál és az ujjainál fekete csík díszeleg.
Lassan készülök el nem siettek sehova, már az egyik szolgáló lány kopog az ajtón hogy apám látni kíván. Kisétálok majd össze szedem magam és lesétálok a bál terembe. Sokan megérkeztek már a meghívottak közül, illedelmesen üdvözlök mindenkit majd apámhoz lépek.
-          Látni kívánt atyám?
-          Megint vörös! Édes lányom hányszor mondjam hogy egy hajadonak nem illő ilyen színű ruhákat viselni! Most már mindegy menj beszélgess a vendégekkel és érezd jól magad. –Meg hajolok és elvegyülök a vendégek között.
Azonnal felkér táncolni az egyik gróf fia. A legelső bálon ismertem meg, első láttásra egy udvarias fiatalember megnyerő külsővel. Meg kérte a kezemet, és mostoha anyám unszolására hozzá is mentem volna, ha Marie a húga nem mond el róla egy két dolgot. Sokszor látják már kocsmákban, és az örömlányokat sem veti meg. A családjára is elég sokszor szégyent hozót már, kész szerencse hogy a mostohám megveti azokat akik nem tudnak a rangjukhoz méltóan viselkedni. Miután elmesélten neki ezeket rögtön felbontották a jegyességet. Azóta nem jött el egy bálra sem a mostanit kivéve.
-          Nem volt helyes hogy felbontotta az eljegyzésünket…- Megvetően nézek rá, abbahagyjuk a táncot.  
-          Igazán Richard, és talán az helyén való hogy a kocsmában találták másnap egy örömlány társaságában. Nekem nem ér annyit egy érdek házasság hogy a családom és rangom bánja. –Közlöm vele ridegen, hátat fordítok neki hogy részemről lezártam a beszélgetést. Pár korombéli lánnyal kezdek csevegni.
Majdnem éjfél van már, kicsit el fáradok így ki sétálok a kertbe. Borzongás fut végig a hátamon a hűvös széltől. Lassan itt a tél, a levegőben lehet már érezni az illatát, az esték egyre hidegebbek. Lassan lépkedek a kis lúgoson keresztül egészen a kert végégig ahol a tó helyezkedik el. Végül megállok a tó partján. A hold tükörképe ezüst gyémántkén csillognak a víz felszínén, gyönyörű látvány. Nem tudom mennyi ideje állok ott, de egyszer csak lépésekre leszek figyelmes. Meg fordulok és az egyik szolgáló lányt pillantom meg, gondolom apám küldte utánam. Egy percre sem lehet egyedül az ember. Kis ideig még kint vagyok majd vissza sétálok a bál terembe. Egy férfi lép oda hozzám soha nem láttam még az előtt. A tekintete komor és rideg, mint akiben cseppnyi érzelem sincsen. Mégis ki ez a férfi?
-          Segíthetek uram? –Kérdem meg udvariasan mire elkapja a karomat, magához ránt és egy kést nyom a torkomnak. A rémülettől mozdulni sem tudok, apám és az emberei egyből körbe veszik.
-          Mégis ki maga, eresze el a lányomat? – Apám közelebb lép mire a férfi jobban hozzá nyomja a tőrt a torkomnak.


<<1.oldal>> 2.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).