Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

- Na gyere, nagyfiú, hadd vegyek rólad méretet. – milyen mértet szeretnél venni rólam, mert a farkam összes méretét anélkül meg mondom neked, hogy mérõ szalagot vennél elõ.

Ahogy egy másik terembe megyünk, végig nézem hátulról a kicsikét Igazán formás és a segge biztos olyan finoman meg lehet rakni, és a nyögései. Hmmm. Lehet be kéne szervezni egy menetre a kicsikét vagy akár kettõre is, ha benne lenne. Bár ahogy szét nézek nem is kell messzire menni, mert be van kicsit rendezve.

- Milyen magas is vagy? – kérdésével hoz vissza a valóságba és most egy papírral néz fel rám, miközben látom a szemében az izgalmat.

- 220 centi. – elvigyorodok. Mindenki leszokott döbbeni a magasságom hallatán, de ez a kicsike nem… sõt mintha izgalmat látnék a szemébe vagy valami féle furcsa csillogást. - Csak nem bejönnek a magas pasik? – kérdezem lehajolva tõle, de a legperverzebb hangon, pedig ha tudnád, hogy miket tervezek veled csinálni… Az enyém leszel és ez ellen te sem tehetsz semmit.

- Nem tagadom, ez az egyik fétisem... de ne használd ki a magaslati elõnyödet, nagyfiú. – nem mondok rá semmit, de majd meglátjuk, hogy mi lesz. Nem ismer még engem, mert ha ismerne tudná, hogy amit én akarok, azt meg is szerzem magamnak tökmindegy milyen áron. - Emeld fel a karod, kérlek. – mosolyog rám, én meg teljesítem kérését. Amikor hozzám simul azt hiszem most jön el az a pillanat, amikor élvezni fogom ezt a találkozót vele, és nem fogok gondolataimban hatszor megdugni, csak mondjuk kétszer.

Nem sokára a derekamat kezdi el méretezni, ami valljuk be eléggé vágykeltõ és kicsit kezdek is keményedni tõle.

- Csak óvatosan arrafelé, szépségem. – vigyorgok neki, miközben elképzelem, ahogy nincs rajta ruha és olyan kéjjel nyögdécsel elettem, hogy öröm nézni és élvezzem is ezt a pillanatot. Grrrrr. Bár már alattam nyögdécselne, hogy élvezhessem a kis segglyukának szûkösségét.

- Ugyan, elõttem nem kell tagadnod, hogy tetszik. – kijelentésére, csak elnevetem magam. Látszik, hogy nem ismer még.

- Nem is tagadom... de ha tovább nyúlkálsz, nagy meglepetésben lesz részed. – említem meg neki, mert hát igen nem lehet mondani, hogy kis szerszámmal rendelkezek.

- Perverz. – õ csak méreget tovább, de én meg figyelem minden mozdulatát, mikor éppen egy ágy jelenetet közepén vagyunk. - Hû, milyen izmok... – milyen jól tudja kényeztetni kezével az ember izmait. Akkor tuti a farkammal is ilyen jól játszana.

- Kösz, megdolgozom érte. – jegyzem meg neki. Tovább mérkõzködik, de nincs is jobb póz annál, amikor letérdel elém. Csak elõ kéne kapnom a farkamat és a szájába dugnom. Ahhh. De élvezetes lenne, ahogy……

- Állj terpeszbe, nagyfiú. – szakítja félve gondolat menetemet, de csak vigyorgok és engedelmeskedek, õ meg amit a munkája kér tõle, de nem azt ami a dolga lenne jelen pillanat.

- Tudod Ash, kimondottan jól mutatsz így elõttem térdelve. – állapítom meg, majd amikor felnéz rám, kicsit megmozdítom a csípõmet elõre, majd hátra és megint elõre. Hmmm.

- Nem te vagy az egyetlen, aki ezt mondja... de ez nem jelenti azt, hogy többször fogsz így látni. – Na ezt majd meglátjuk kicsike. Ha tudnád hány embertõl hallottam ezt a mondatot, de végül mind az ágyamban kötött ki, hogy élvezetek közepette vigyem el õket a csúcsra.

De ez meg még is mi a frászt csinál? Szépet hoz, majd amikor rá is áll elkezdek röhögni. Tényleg kegyetlen alacsony.

- Fogd be, nem tehetek róla, hogy nem nõttem nagyobbra. – morogja a kis méregzsák, de mielõtt leszállhatna a székrõl, az arc élét simítom végig. Szépek a szemei így közelebbrõl meg nézve.

- Tudod, így közelrõl még szebb vagy... – mondom neki és bár komolyan gondolom, azt hiszi csak hülyíteni akarom és eltolja a kezemet, majd leszállva egy eléggé fenyegetõ szempárt küld felém, pedig ha tudná, hogy miket forgunk együtt mûvelni….

- Most pedig lássunk neki... – mondja, de én ebben úgy sem tudok segíteni, ezért csak leülök a székre és várom, hogy mit akar.

Figyelem, ahogy rajzol, de amíg õ a munkáját végzi, addig én elkalandozok és gondolataimba már megint a kis széken, vagy esetleg az író asztalon teszem újra magamévá. Újra meg újra. Már vagy a harmadik szex jelenetnél tartok a gondolatomba, amikor kérdésével rángat vissza.

- Miért kezdtél modellkedni? – kíváncsiskodik a kicsike, pedig jobban örülnék, ha azt kérdezné, hogy mikor és hol fogom jó alaposan megdönteni.

- Mert meglátták, hogy ekkora vagyok és így egybõl rám kaptak én meg miért legyek valami jónak az elrontója. – vonom meg a vállamat, de megint csak bámulom.

- És akkor hogy jön ide a pornószínészet?

- Csak nem elkezdett érdekelni a szakma kicsike? Ha szeretnéd szívesen bejuttatlak. – támaszkodok elõre a lábamra, de nem nagyon hatja meg a beszólásom.

- Hidd el ha érdekelni fog szólni fogok. – fordul felém olyan mosollyal, de tudom, hogy az a nap soha napján kiskedden lesz.

- Ne tudd meg mit hagysz ki pedig. – dõlök hátra és a tarkómnál fogom keresztbe a kezemet.

- Ja hogy egyik lyukból a másikba mászol? – felvonja a szemöldökét.

- A te lyukadva örömmel belemásznék és meg vizsgálnám belülrõl. – mondom vigyorogva, amire leteszi a ceruzát és feláll.

- Igen? – hozzám sétálva simít végig a mellkasomon.

- Ha tudnád mennyire, de arra is kíváncsi lennék, hogy milyen jó a szád és mennyire tudnál leszopni úgy, hogy utána senki máshoz ne kelljen menjem, hogy elégítsen ki még egyszer. – fokozom a hangulatot.

Látom rajta, hogy szinte megbabonázva nézegeti a mellkasomat, mert igaz, hogy felsõ van rajta, de attól függetlenül a kockáim kilátszanak, de végül lök rajtam egyet és vigyorogva folytatja.

- Soha nem fogsz hozzám érni. Nem fogsz meg kaparintani magamnak. – mondj komolyan annak ellenére, hogy vigyorog. – Ja meg amúgy sem vagy az esetem úgy hogy ne légy elszállva magadtól. – meg fordul, de én csak elvigyorodok.

Nocsak nocsak egy kihívás, amire már oly régóta várok, hogy megkapja valakitõl, de eddig még soha senki nem tudott így beszélni velem. Egyre jobban tetszik ez a kölyök.

- Tudod mit? – nézek rá miközben összekulcsolom a kezemet és a térdemen támasztom meg a könyökömet és a kezemre teszem a fejemet. – Sokkal nagyobb kihívás leszel, mint gondoltam, de nem fogom feladni. Alattam fogsz nyögdécselni ha akarod ha nem. – mondom neki egyszerûen, mintha az idõjárást közölném vele, de csak felnevet kicsit.

- Most komolyan ennyire idiótának nézel? – kérdezi. – Na de most már hagyj békén had dolgozzak.

- Te kezdted a beszélgetést én csak belementem. – állapítom meg vigyorogva, de folyamatosan csak õt nézem, szinte lyukat égetek a hátába a nézésemmel, de ez engem cseppet sem zavar. Nem tudom, hogy õ zavarja-e, de nem is nagyon érdekel.

- Gyere el velem vacsorázni vagy egy koncertre. – mondom hirtelen, amire felvont szemöldökkel fordul felém.

- Ennyivel nem tudsz levenni a lábamról és képzeld, tudok neked nemet mondani. Úgy hogy NEM!. – emeli ki a nem szócskát.

- Csak nem beijedtél? – dõlök hátra kényelmesen és õt figyelem vigyorogva.

- Chh. Mitõl? Tõled? Na ne röhögtess. – visszafordul az íróasztal mögé és tovább rajzolgat.

- Ha nem ijedtél be, akkor miért félsz eljönni velem valahova? – kérdezem tõle, de ekkor egy sokkal jobb ötlet fogalmazódik meg a fejemben. – Vagy ha annyira nem félsz tõlem, akkor gyere el velem az egyik tisztásra a közeli erdõben. – mondom neki az ajánlatot. Azt hiszem, most egy kicsit összefogja tenni magát, ha eljön.

- És még is mikor mennénk? – néz rám.

- Most azonnal. – mondom egyszerûen.

Kellett egy kis idõ mire rávettem, hogy jöjjön el velem, meg megígértem neki, hogy egy újjal nem nyúlok hozzá és nem erõszakolom meg, de nem is mintha nagyon akarnám. Most sokkal jobb tervem van, amit véghez fogok vinni.

Megérkezünk a tisztásra, mire már menne is vissza.

- Na ennyi volt? Akkor mehetünk is? – már fordulna is, de meg fogom a kezét.

- Nyugi. Megígértem, hogy nem nyúlok hozzád, de maradjunk még egy kicsit. – kérem meg szinte már kedvesen, ami tõlem, igazán szokatlan.

- Jól van. – Sóhajt egyet, majd leül a földre, de végül felnéz rám. – Te nem ülsz le? – na mi van csak nem kisebbségi fóbiád van?

- Mindjárt, csak elmegyek folyó ügyeket intézni. – mondom, amire csak bosszúsan rázza meg a fejét, én meg a fal mögé mászok. Várok egy picit, de végül felkiáltok.

- Áááá. Asthon szaladj. – kiabálom, és titokban meg lesem, de látom, csak továbbra is ül.

- Ja persze. Mitõl ijedtél meg az árnyékodtól? – kérdez vissza hangosan. Itt az én idõm.

Átváltozok farkassá, majd úgy sétálok elõ, minél nesztelenebben, hogy ne vegyen észre, de egy faágra még is rálépek, de nem néz hátra.

Izgatottan készülõdöm, a terveket nézegetem, gondolkodom. Még nem jutottam dûlõre, hogy milyen stílust is kövessek a legújabb kollekció tervezésében, de majd elválik.

Majd' kiugrom a bõrömbõl, ugyanis nemsokára megérkezik a modellem. Eddig még nem találkoztam vele, de állítólag egy híres színész. Az ügynöke azt mondta, különösen magas, ami a tervezés szempontjából talán a legfontosabb kitétel. Már a fél országot feltúrtam egy két méternél magasabb fickó után, és nagy nehezen sikerült megtalálnom. És már nem engedem.

Épp a legutóbbi kollekcióm terveit lapozgatom át, mikor végre megérkezik Andrew a modellemmel.

- Ashton, örülök, hogy látlak!- rikkantja széttárt karokkal, én pedig negédes mosollyal engedem, hogy megölelgessen majd kezdjen puncsolni. Elregéli, mennyire tetszett neki a legutóbbi kollekcióm és hogy mennyire örül, hogy felkértem Dereket modellkedni. Aztán arról kezd mesélni, mire vigyázzak, mik elõnyösek a megjelenéséhez... most komolyan, divattervezõ vagyok, szerintem én is ki tudom találni, mi mutatna jól rajta. Ad pár tippet a viselkedésével kapcsolatban és megsúgja, hogy kicsit modortalan is, végül az említetthez fordul, aki eddig csak kimeredõ szemekkel bámult rám.

- Derek. Gyere ide.- int neki Andrew, mire végre megmoccan és közelebb lép. Nahááát... így élõben még jobb, mint a képeken. Rettentõen magas, jóval több, mint két méter... atyám, alig érek a mellkasáig. Igeeen... tökkéletes! Ráadásul kimondottan jóképû! Markáns, férfias vonások, éjfekete megzabolázhatatlan hajzuhatag és villogó, méregzöld szemek... - Bemutatom neked Ashtont, õ fogja rád tervezni a ruhát, úgyhogy az elkövetkezendõ napokban ide kell jönnöd és vele kell lenned.- jelenti ki, Derek szemeiben pedig elgéedettség csillan, azonban ott látom még a prédájára lesõ vadállat tekintetét is... mrr... csak nem megtetszettem, bébi?

- Rendben.- villant meg egy egészen ijesztõ vigyort. - Azt hiszem egy ideig most össze leszünk zárva.- állapítja meg rettentõ találékonyan, de én még mindig el vagyok képedve.

- Azt a, te aztán hatalmas vagy.- nyögöm elképedten, mire csak unottan megforgatja a szemeit.

- Na mit nem mondasz. És láthattál már képeken, sõt pornófilmekben is.- jelenti ki, és ahogy beugrik egy igencsak zavarba ejtõ kép, szerepemhez híven elvörösödöm...

- Akkor Ashton megjegyezted, amiket kértem tõled, hogy mire vigyázz?- kérdi Andrew, én pedig csak bólintok.

- Persze. Le is írtam a nagyját, amit nehezebben jegyzek meg.- mondom negédesen, de lassan már kezd elegem lenni a jópofizásból. Megfájdul az arcom a sok vigyorgástól...

- Akkor én magatokra is hagylak titeket, hogy tudjatok dolgozni.- jelenti ki, majd Derekre pillant. - Derek te meg ne légy ennyire morcos, különben levonok a fizetésedbõl.

- Akkor te fogsz rosszabbul járni.- jegyzi meg ridegen a szólított. Nahát... úgy tûnik, egy igazi uralkodó típussal van dolgom, egy olyan pasassal, aki mindenkin átgázol a céljai érdekében. Hmm... jobb lesz vele vigyáznom.

Végül Andrew végre távozik, így kettesben hagyva minket.

Én pedig apró, huncut mosolyt kanyarítok a szám szegletébe. Azonnal villannak azok a túlvilági szemek.

- Na gyere, nagyfiú, hadd vegyek rólad méretet.- intek, majd a csuklyámat a fejemre húzva elindulok a mûtermembe. Szó nélkül követ.

A mûterem, ahova viszem, amolyan kis magánszféra a számomra. Itt minden csendes, és senki nem mer kopogás nélkül belépni. Általában itt szoktam dolgozni, meg is látszik. Néhány kényelmes bútor, próbababák, varrógép, tervezõ asztal és rengeteg félkész ruhadarab és persze alapanyag hozzájuk.

Elõszedek egy mérõszalagok, papírt és ceruzát majd hozzálépek.

- Milyen magas is vagy?- kérdem könnyedén, még mindig kissé elámulva. Hihetetlenül vonzanak a magas pasik... tudom, bizarr, de egyszerûen felizgatnak.

- 220 centi.- vigyorodik el, nekem pedig lelkesen csillannak a szemeim. Ezt látva sármos mosolyt villant, majd egy kicsit lehjaol hozzám. - Csak nem bejönnek a magas pasik?- kérdi, hangjából kihallom, milyen perverzségek is járnak a fejében... hehe...

- Nem tagadom, ez az egyik fétisem... de ne használd ki a magaslati elõnyödet, nagyfiú.- kacsintok rá huncut mosollyal, õ pedig szélesen elvigyorodik. Gyorsan felfirkantom a magasságát, aztán a centivel a kezemben hozzá lépek. - Emeld fel a karod, kérlek.- mosolygok rá negédesen, õ pedig némán engedelmeskedik. Így hát a mellkasához simulva karolom át a derekát. Nem lenne erre szükség, de neki ezt nem kell tudnia... hehe...

Szépen a dereka köré fogom a vékony centit, majd elöl megnézem, mennyit mutat.

- Csak óvatosan arrafelé, szépségem.- vigyorog le rám, ugyanis gyanúsan közel vagyok az ágyékához...

- Ugyan, elõttem nem kell tagadnod, hogy tetszik.- kuncogok fel, ezzel öblöst nevetést kicsikarva belõle.

- Nem is tagadom... de ha tovább nyúlkálsz, nagy meglepetésben lesz részed.- mondja, kihangsúlyozva a nagy szót.

- Perverz.- vágom hozzá kuncogva, majd tovább méregetem és mindent leírok. A következõ a bicepsze, amihez még be is feszít. - Hû, milyen izmok...- súgom áhítattal, élvezettel végigsimítva kemény karján, és láthatóan tetszik neki.

- Kösz, megdolgozom érte.- vigyorog. Lemérem a karja hosszát is, a mellkasa kerületét, a lábainak a hosszát, aztán letérdelek elé.

- Állj terpeszbe, nagyfiú.- pillantok fel rá perverz kis mosollyal, a helyzet pedig egyértelmûen tetszik neki. Szélesen vigyorogva engedelmeskedik, én pedig szépen lemérem a combját, felháborítóan közel az ágyékához...

- Tudod Ash, kimondottan jól mutatsz így elõttem térdelve.- jegyzi meg csípõsen, én pedig jókedvûen felkuncogok.

- Nem te vagy az egyetlen, aki ezt mondja... de ez nem jelenti azt, hogy többször fogsz így látni.- kacsintok rá, majd felállva lejegyzem a méreteit, végül sóhajtva fogom az egyik széket és húzom közelebb hozzá. Csak felvont szemöldökkel figyeli, ahogy fellépek rá, aztán mikor rájön, mit is csinálok, egyszerûen felröhög.

- Fogd be, nem tehetek róla, hogy nem nõttem nagyobbra.- morgom, de csak nem kaparja le a vigyort a képérõl. A nyakár is megmérem, de mielõtt leléphetnék, cirógató mozdulatokkal végigsimít az arcélemen...

- Tudod, így közelrõl még szebb vagy...- susogja, de csak apró mosollyal tolom el a kezét. Vetek rá egy figyelmeztetõ pillantást, miszerint nálam nem jön be ez a duma, aztán leszállok a székrõl és feljegyzem az utolsó adatot is.

- Most pedig lássunk neki...- sóhajtok az ujjaimat megropogtatva...

Ma egy idióta program fog várni, aminek nagyon nem örülök. Nem engem fognak most fényképezni, hanem egy idióta divattervezõhöz kell elmenni, aki az új kollekciónak az egyik ruháját, és nekem is mennem kell csak tudnám, hogy minek? Oké, hogy magas vagyok, de pont rám akarnak ruhát terveztetni? Komolyan mondom tökön szúrom magamat. A modellkedéssel nincs semmi bajom, de a tervezõkkel, már akad egy kicsi.

- Derek. – szól nekem a fõnököm.

- Mondjad. – fordulok felé csípõre tett kézzel.

- Készülj. 5 perc múlva indulunk. – tájékoztat, mire pofavágással indulok el készülõdni.

Igen nyûgös vagyok. Tegnap este, akit felszedtem csajt annyira be volt baszva, hogy nem dugtunk és frusztrált vagyok. Bealudt az éjszaka közepén és reggel meg úgy hajítottam ki a lakásból, hogy öröm volt nézni. Hiába vertem ki a farkamat, attól az még nem olyan és kell az élvezet nekem. Ráadásul még ma sem kell mennem forgatásra ezt nem hiszem el. Az élet összeesküdött ellennem?

Felöltözök, majd beszállok a kocsiba, de még mindig duzzogok és mérges vagyok. Nem szól hozzám senki, aminek kifejezetten örülök, mert le lenne harapva a fejük a helyérõl úgy vélekedem a dolgokról. Nem tudom menyit megyünk, mire megérkezünk, de végül kiszállunk a kocsiból és egy mûterembe megyünk be, ahol sokan állnak és várakoznak, de mi soron kívül megyünk be az egyik ajtón.

- Ashton örülök, hogy látlak. – mondja a fõnök, majd egy szõke hajú srácot ölel meg, akin egy elég hülye állatos felsõ van.

Remélem, nem gondolja komolyan, hogy õ fogja megtervezni az új ruhát? Hiszen még nagyba látszik rajta, hogy kölyök. Azt se tudja mi fán terem a divat… de ahogy így megnézem kicsit magamnak. Szõke haj… aranyszínû szemek… a teste meg… egyszóval ágyba való, hogy a nevemet nyögdécselje, amíg ki nem dugom belõle az összes szuszt.

- Derek. – hallom meg a nevemet, ami kizökkent a gondolkodásomból és a bámulásomból. – Gyere ide. – int a fõnök, mire odalépek, de a kicsike, csak úgy néz fel rám, mint ha valami csoda lennék. – Bemutatom neked Ashton-t õ fogja rád tervezni a ruhát, úgy hogy az elkövetkezendõ napokba ide kell jönnöd és vele kell lenned. – ennél jobb hírrel nem is tudtál volna szolgálni a mai nap folyamán. Úgy magam alá fogom gyûrni, hogy Grrr… már agyban azon vagyok milyen pózban fogom megdugni és hányszor egy nap.

- Rendben. – vigyorodok el, majd a kicskére nézek le. – Azt hiszem egy ideig, most össze leszünk zárva. – állapítom meg, mire megszólal.

- Azta, te aztán hatalmas vagy. – nyögi ki, amire egy unott pofát vágok be.

- Na mit nem mondasz. – fordulok oldalra. – És láthattál már képeken, sõt pornófilmekben is. – jegyzem meg, amire mintha kicsit elvörösödne. Nocsak nocsak.

- Akkor Aston megjegyezted, amiket kértem tõled, hogy mire vigyázz? – kérdezi tõle. Úgy látszik eddig ezek beszélgettek, amíg én a kicsike bámulásával voltam elfoglalva.

- Persze. Le is írtam, a nagyját, amit nehezebben jegyzek meg. – válaszolja kedvesen, de valami van a kisugárzásában, ami azt jelzi nekem, hogy ez csak egy álca, ami a munkájához kell… vigyáznom kell vele úgy vélem nem is kicsit.

- Akkor én magatokra is hagylak, hogy tudjatok dolgozni. – mondja, majd rám néz. – Derek te meg ne légy ennyire morcos, különben levonok a fizetésedbõl. – Erre a kijelentésére csak felhúzott szemekkel nézek rá.

- Akkor te fogsz rosszabbul járni. – jegyzem meg, majd magunkra is hagy a kicsikével.