Karakter: Damnatis
Megjegyzés: Belial-nak ~ Yume-nak
A napom cseszettül szarul indul és erre csak pluszba rátesz a suliban elszenvedett hét óra a sok gyökér halandó ocsmány lény közt. Hihetetlen mennyire gyengék és mennyire ostobák. Számomra kész szenvedés köztük élni.
Az utolsó óra tesi, amin, kis híján agyon akarok verni egy ribancot az öltözőben és csak annak köszönheti nem teszem, hogy barátnői a tanárhoz készülnek.
Mázlija van a kis szukának, de majd ha elkapom az utcán este ... Azt nem éli túl!
Haza érve csak bevágom az ajtót és csoda, hogy a helyén marad. Anyám rögtön meg is jelenik az előszobában.
- Isten hozott itthon kicsim. - mosolyodik el. Na ettől leszek rosszul. Isten mi? De nem teszem neki szóvá. Még a végén a vitából esetleg nagyon komoly eldurvulás lenne a részemről. - Milyen napod volt ma? - és halmoz a többi felesleges ostoba kérdésével. Emberek ... Mennyit képesek pofázni. Lerúgom a cipőmet és elindulok beljebb. Irány a szobám, aztán majd kitalálom, hogy is legyen a mai nap. Pár kérdés után azonban durván beelégelem a dolgot és a lépcsőről még visszaszólok neki.
- Ha jót akarsz magadnak, akkor kussolj! - mordulok egyet és el is tűnök a lépcsőfordulóban fent.
A szobámba lépve ledobom a sarokba a táskámat és fel is rúgom idegességemben az elém kerülő széket. A kurva életbe, így elbaszni egy szép napot! De jön a hétvége és a sok buli, tombolás és szex!
- Ugyan szépségem, ez nem tesz jót neked. - rögtön a hang irányába kapom fejemet és az ágyamon fekvő férfi felé meg is indulok.
- Most kelj ki onnan vagy én rugdoslak ki Dommien! - morranok rá fenyegetően és csak, hogy biztosra vegye, eléggé el tudok durvulni ilyen esetben szemszínem feketére vált.
- Jó jó bocsánat. - morgolódik, egyet miközben kiszáll ágyamból és megigazgatja azt. Ezt már szeretem. - Különben is miért rajtam töltöd ki a dühödet? Ott az a halandó ribanc! - mutat az ajtó felé. Igen igen, anyámra gondol a kis drága.
- Az a ribanc az anyám, így az egyetlen, aki tudja ki az apám! Csak ezért él még. - fintorodok kissé el. - De minek köszönhetem látogatásodat? - állok meg előtte.
- Gondoltam van kedved szórakozni kicsit. - erre mosoly húzódik ajkaimra. A hely ahova le szoktunk járni eléggé klassz. Sok a démon, akik embereket visznek még nagyobb kísértésbe, esetenként meg is ölik őket.
Az ötlet tetszik, az elhatározás pedig megvan, így készülődéssel telve várom, hogy leszálljon az est.
Fekete feszülős latex nadrág, mely tele van szakadásokkal, itt-ott megmutatva testem egyes pontjait, csodás bőrömet. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy tele van csattokkal, kapcsokkal és a kedvencemmel: sok-sok lánccal. A láncaimon itt-ott kereszt szerű, de cseppet sem Istenhívő motívumokkal díszített keresztek. Inkább démon jel mint kereszt.
Felsőm csak mellemet takarja, illetve emeli ki annak formásságát és nagyságát. Hátul csupán fűzős, vékonyabb láncos rész fogja össze. Nyakamban fekete szalagon démoni jelet ábrázoló medál, mely mellem közé lóg a figyelmet oda terelve.
Hasam szabadon, ami még pluszba jobban vonzza a férfiak figyelmét.
Viszonylag magas sarkút veszek fel. Hajamat kiengedve hagyom, sötétebb smink kerül fel.
Úgy beszéltük meg a ház előtt találkozunk, és késést nem fogadok el!
A nappaliban mikor meglát anyám eláll a szava.
Tiltakozna, de nem tehet semmit. A falnak lökve lépek ki minden szó nélkül az ajtón és nem törődök, azzal miket is kiabál utánam.
A fiúk persze már várnak.
A hely ma is tele van démonokkal, illetve démoni fattyakkal. Sok az ember is és ahogy elnézem jelenlévőknek jó éjszakája lesz. Többen megnéznek minket, vágynak ránk. Akik ismernek, tudják nem jó velem játszadozni, hacsak én nem akarom, így nyugton maradnak.
Több lány hozzánk szegődik a fiúk miatt, van akire kettő vagy három is jut. A privát terembe megyünk ami csak a mi játszadozásainkra van. Rögtön hozzák is az erős italokat. A hangulat megvan, már csak nekem kellene valaki ... Kell ma éjszakára egy jó pasi!
A fiúk elvannak a lányokkal, próbálkoznának nálam is de ez nem jön be. Az italok gyorsan fogynak, a hangulat durvul, pedig alig vagyunk itt egy ideje. A kanapén fekszek hanyatt, a fiúk a másik kettőn falják a csajokat.
Nekem ez így nem jó.
- Ugyan Damnatis lazulj kicsit. - hallom meg Sammael hangját. Könnyű azt mondani három ribanccal maga körül, akik mindjárt megerőszakolják! Épp szóra nyitnám a szám, hogy beszólok, neki mikor nyílik az ajtó és figyelmemet az érkezőnek szentelem továbbra is hanyatt fekve.
Már elsőre látni rajta, hogy nem ember, de igazán csodás. Tekintetem meg is akad rajta, bár nem mutatom, hogy érdekelne. Magas, ami nálam plusz pont és az a tekintet bárkit rabul ejt. Mindehhez pedig csinos kis arc és hosszú ezüstös haj. Azt hiszem ő meg is teszi mára.
A fiúkra nézek, mindenki szórakozik kivéve Sammael-t és Dommien-t akik az idegent figyelik. Elmosolyodok rajtuk és továbbra is fekvő helyzetben maradva gyújtok rá egy cigire. Igazán szórakoztatóak. Csak elvétve figyelek az idegenre, nagyrészt a csapatom köt le.
- Még egy kör? - kérdezi Alex, mire bólintok. Tudja, hogy a szokásos kör jön nekem ismét. Mindig ugyanazt az ütős piát kérem ki végig. Koktél? Szóba se jöhet.
Mikor jön egy fiatal pincérnő leadja a rendelést és az idegen is kér. Hm, nem is rossz italválasztás.
De nem fogom ettől csak úgy hanyatt dobni magamat. Megjön az ital és én a cigim végére érek. Elnyomom a csikket, felülök és magam elé veszem poharamat. Mielőtt még innék felmérem a helyzetet.
A pasas sokkal közelebb van hozzám. Amíg nem tesz semmit az akaratom ellenére addig nem lesz baj. De ha mégis, akkor kegyetlenül el fogok bánni vele.
Sorba iszom a piát, a többiek be vannak rúgva, de mi démonok jól viseljük és az idegen is. Bár arra még nem jöttem rá ki is ő, mi is ő, de Sammael-ék elég érdekesen nézik az illetőt. A pasi meg szinte mellettem van.
- Mi az bírod még? Vagy több nem megy? - veti oda nekem vigyorogva Dommien, mire gyilkos mosollyal visszafordulok felé és beintek neki. A kurva anyádat azt! Csak rendelek még egy kört és visszadőlök hanyatt helyemre.
Egy pillanatra lehunyom a szemem, de mire kinyitom az a pasi felettem van. Egy elegáns mozdulattal rúgom le magamról és kerülök állásba. Majd a következő lépésem egy kibaszott nagy pofon.
- Mi a faszt képzelsz te magadról? - oltom be, de csak halál nyugodtan rám néz és akkora pofont kapok, amit még életemben senkitől sem. A faltól kapnám lehet vissza, ha nem ragadná meg hajam és rántana maga elé. Durván húzza hajam így felemelve fejemet.
Szinte az arcomba mászik. Ijesztő ez a ridegség, de mégse félek. Szemei vörösen felizzanak? Most kellene ijedtemben remegni? Na azt lesheti.
- Ne packázz velem kislány!! - mordul rám, mire én cseppet sem kedvesen nézek szemeibe.
- A kurva anyád a kislány! - sziszegem és jól a lábára lépek mire még inkább húzza a hajam. Hogy basznád meg te rohadt köcsög!! Számon van már újabb és újabb alázó szöveg és káromkodás, viszont a fiúk hamarabb reagálnak.
- Damnatis hagyd. - hallom meg elsőként Dommien hangját. Mi a fasz??? Ez most fél?
- Ő a pokol ura Belial. Nem éri meg vele szórakozni. - kontráz rá még Sammael is. Na basszus, ezek a gyáva férgek. Mindent a nő intézzen? Nem tudom miféle reakciót várnak tőlem, de arcomra mosoly ül ki és úgy válaszolok.
- És ez ki a faszt érdekel? - hangom higgadtan cseng és szemem ismét fekete. Engem aztán nem. - Velem senki se szórakozhat. Ez rá is vonatkozik! - rajtunk négyünkön kívül már senki sincs a teremben.
|
