Napokig megy ez köztünk, én ápolgatom, faggatom de nagyobb beszélgetés nem történik köztünk. Hiányzik az a kis macska aki tõlem kért segítséget, fáj így látnom, teljesen össze vagyok zavarodva. Éjszakánként újra látom, ahogy a testvérem kikötözött, ahogy véremet veszi és össze kaszabol. Miatta nézek ki ahogy.

Öt nap telt el, már jobban van hála a véremnek amit most is kortyolgat és közben fintorog. Nem nézek rá, még mindig nem az igazi, nem tudok a szemébe nézni csak ülök mellette. Ha ezt látná apám azonnal kitagadna és számûzne a pokolból.

- Mond...mért mentettél meg? Egészen biztosan találtál volna más játékot magadnak...és egyáltalán mért hagytad, hogy ezt tegye velem? - forgasd még a tört a szívemben nyugodtam, megérdemlem.
- Hogy mért mentetelek meg? Talán azért mert tudom, hogy mit éreztél akkor. - szemecskéit akkorára nyitja mint egy kis tányér. - Ne néz így, ez a hülye velem is ezt tette, csak annyi különbséggel, hogy engem napokig kínzott, sosem hagyta, hogy teljesen meghaljak.
- Hogy mért hagytam? Mert mérges voltam rád, állandóan sértegetsz, hol a kinézetemmel, hol a vérkeringésemmel. - egy nagyon aprócska mosolyt csalok arcára, ami engem is jobb kedvre derít.
- És hidd el, nem kerestem volna másik játékszert mert nekem csak te kellesz. -szavaimat ajkaira suttogom, majd megcsókolom. Minden érzelmemet bele adom, ez a pár nap ráébresztett egy valamire vele kapcsolatosan, hogy szeretem, teljes szívembõl. Kezecskéit mellkasomra rakja, el akar tolni magát amit nem engedek, kis idõ után már õ sem ellenkedik. Heves csókunkat a levegõ hiány miatt szakítjuk meg.
- Most viszont irány fürdeni. - óvatosan az ölembe kapom,majd beviszem a fürdõbe. Lerakom a kád szélére, addig megengedem a langyos vizet, mikor már majd nem tele van elzárom. Fel álitom és levetkõztetem meztelenre, mellkasán már nem olyan nagyok a hegek. Apró puszikkal tarkítom felsõtestét, a vágás nyomok is kapnak belõle.
- Aesma.. én még nem állok készen erre, idõ kell még.

- Nyugi, nem csinálok semmit, nem kényszerítelek semmire, ha majd eljön az ideje majd akkor. - én is levetkõzök,majd belépek a kádba, kinyújtom Torának a kezem, hogy õ is jöjjön be mellém. Mikor végre a kádban van magamhoz húzom, feje mellkasomon pihen. Olyan békés a pillanat, szeretném ha mindig ilyen lenne.
- Sajnálom, hogy nem voltam ott, mikor ezt történt. 

A csontkupac lelépett, szerintem nem is jön vissza egy darabig, így biztosan nem bánja ha szunyálok egyet. Elhelyezkedem, magamra borítom az ágy mellé ledobott és ezzel tisztán maradt ágytakarót majd lassan álomba szenderülök. Aludtam én már tisztább ágyban is, ami nem csupa vér, veríték és egyéb testnedv, de jelenleg ez is megteszi.

Nem tudom mennyit aludhattam, talán egy órát, vagy annyit sem mikor furcsa, hideg simogatást érzek a vállamon.

- Mi az...máris vissza jöttél?...Talán még egyet akarsz?- dünnyögöm félálomban majd a másik oldalamra fordulok. Nem hagyja abba, inkább leül az agy szélére és finoman a fülembe harap. Basszus! A kevés gyenge pontom közül máris megtalálta az egyiket... érzem, hogy a füleim bele remegnek és a hideg fut végig a gerincemen. Felpattanok és felé fordulok, ekkor veszem észre ,hogy nem is az ül velem szemben akit hittem. Egy másik, nálánál valamivel jobb bõrben lévõ férfi, igézõ tekintettel szemléli végig minden fedetlen porcikám.

- Te meg ki vagy?- kérdem a férfit miközben a szemembõl próbálom kiverni az álmot

- A nevem Asmodeus, az öcsémmel minden bizonnyal már találkoztál, gondolom nem mesélt...

- Nem, ami azt illeti semmit nem mondott. Mit keresel itt?- hiba volt feltennem ezt a kérdést. Amint elhagyta a szám rám vetette magát, ezzel vissza kényszerítve az ágyba.

- Téged, kiscica- villantja rám szemeit- Aesma azt mondta jól szolgáltál, hát jöttem, hogy magam is megtapasztaljam- közelebb hajol, de rá fújok, mire csak felnevet- nálam ez hatástalan aranyom!- nyakamba fúrja a fejét és belém vájja tûhegyes fogait. Felnyögök, de most nem csak az élvezettõl. Egyszerûen rosszul vagyok ettõl a férfitól... ha jól emlékszem, õ volt az aki ide hozott... hirtelen bevillan pár kép... igen, õ az azt hiszem... pedig az elején még egész normálisnak tûnt a magam módján...

lábamat sikerült felhúznom, pont a hasa alá. Egy hatalmas rúgással sikerül leszednem magamról, de ahhoz nem volt elég hogy komolyabb sérülést okozzak. Felpattanok mire õ is felkel és röhögve indul felém. Basszus... nagyon erõs

- Ez minden, nem erre számítottam azokból amit az öcsém mondott...

- Undorítóak vagytok mind a ketten!- sziszegem. Nem mintha hatásos lenne. Rám veti magát és az ágynak nyom majd kikötöz- Eressz!- morgom, válaszul csak nevetést kapok. Szóval a csontkupac adott oda neki... szép, ezt még megbánja!

Olyan szorosan kötöz ki hogy a vérkeringést is elszorítja bennem. Perverz vigyorral, karmait mutogatva térdel a derekam felett és úgy stíröl végig... undorító. Fölém hajol majd az övéhez hasonló bénító, fullasztó csókkal kábít el szinte teljesen, hiába próbálok ellen állni, egyre homályosabb minden.

Mikor magamhoz térek õ még mindig rajtam van. Hirtelen éles fájdalom hasít belém mindenütt. Felnyögök, ekkor felém néz.

- Ooh...csak nem magadhoz tértél?- karmait a mellkasomon húzza végig, ezzel újabb sebbel tarkítva. Most veszem csak észre, hogy merõ egy vér vagyok mindenütt, az egész testemet felszabdalta és az alattunk lévõ ágyból sincs már túl sok, hisz a rengeteg vér szétmarta.

- Te rohadt...mit mûveltél...- talán a vérveszteség, talán a mágiája az oka, de alig bírom nyitva tartani a szemem. Az érintései egyre tompábbak, a fájdalomérzet enyhül és már arra sincs elég erõm, hogy a szemhéjamat felemeljem.

Kész? Ennyi lett volna...itt fogok megdögleni kikötözve, vérbe fagyva? Emlék sem marad belõlem, hisz amint meghalok a vérem a testemet is feloldja, ezzel végleg eltüntetve minden bizonyítékot a létezésemrõl.

Mondjuk nem bánom annyira, egy haszontalan, mocskos kis ország hercegeként amúgy sem büszkélkedhetek fényes élettel, csak azt bánom, hogy ilyen mocskos körülmények közt kell meghalnom...

Egy ilyen rohadék oltja ki az életem...ha a csontkupac tenné talán nem bánnám ennyire...

Mi ez az érzés?... Ilyen lenne a túlvilág?

Meleg és puha... érzem, a testemet még mindig átjárja a fájdalom, de mellette érzek még mást is... gyengéd érintéseket...

Lassan nyitom ki a szemem, a temérdek fény egyszerre áraszt el, a hosszú ideig tartó sötétség után csak vakító fényt és foltokat látok.

Ahhoz még nincs elég erõm, hogy a fejemet forgassam, de látom a szemem sarkából a mellettem gubbasztó Aesmat.

- Mi van múmia, te tudsz kedves is lenni?- rekedt, elcsukló hangom töri meg a csendet, mire felkapja a fejét és rám nézve elmosolyodik.

- Azt hittem már sosem fogsz felébredni. Elég lassú vagy... de örülök, hogy túlélted- nem tudom eldönteni, most tényleg kedves velem és aggódik, vagy csak attól tart hogy elveszíti a játékát.

- Kösz... jól vagyok... vagyis nemigazán... de túlélem...- magam sem tudom miért érzem ezt a pillanatot kínosnak, de inkább elfordítom a fejem, hogy ne lássa a zavarom- megtennéd, hogy egy kicsit magamra hagysz? Szeretnék egy kicsit pihenni még- Nem szól egyetlen szót sem, csak elengedi a kezem és feláll. Mikor elindul az ajtót felé utána fordulok, valahogy egyszerre akarok vele és egyedül lenni...ez kész agyrém! Csendben, mozdulatlanul nézem, hogy kimegy és halkan becsukja az ajtót maga után. Még vissza se nézett...

nagyot sóhajtok mikor becsukódik mögötte az ajtó, aztán ezt meg is bánom. A mellkasomon ejtett sebek nagy része még nem forrt össze és pár most fel is szakadt. ..

Napokig megy ez még így. Bejön, meglátogat, kérdezgeti hogy vagyok majd kötést cserél, de mindig az a vége, hogy én elküldöm. Haragszom rá amiért odaadott annak a dögnek, de mikor hátat fordít nekem és becsukja maga mögött az ajtót a szívem mindig össze szorul.

Ötödik napja annak hogy magamhoz tértem, most már van annyi erõm hogy felüljek, és bár még mindenem sajog de legalább nem vérzek minden kis mozdulat után. Az ágyon ülök, hátamat a hatalmas párnáknak döntve, kezemben egy csinos boros pohárral amiben számomra ismeretlen, bizarr fekete ital kavarog, mellettem a csontkupac ül, de valamiért nem néz rám.

- Mond...mért mentettél meg? Egészen biztosan találtál volna más játékot magadnak...és egyáltalán mért hagytad, hogy ezt tegye velem?- látszik rajta hogy rosszul érinti a kérdés, de nem baj...az õ hibája hogy kis híján meghaltam...érezze csak szarul magát!

- Na....ehhez mit szólsz.. csont kupac? - szóhoz sem jutok, nem mint ha akarnék. Nem kell sokat mozogni, hogy utolérjen az orgazmus gyönyöre, mind ketten elégé eleresztettük a vágyainkat. Harapások, karmolások tarkítják testünket.
- Látod?... Tudsz te ha akarsz – nevetek el gúnyosan
- Kettõnk közül.. én valahogy téged tartottalak.... kétesnek. Amilyen rozogának látszol... az is csoda hogy, feláll egyáltalán. - mi az hogy, fel áll. Az elõbb ezzel semmi problémája nem volt. Jól meg dugtam ez nem elég bizonyíték neki? Azért mert nem vagy egy izmos alkat attól fogva még mûködik minek mûködni-e kell. Magamra kapok pár tiszta ruhát, bár fürdenem kéne, de most felidegesített másodjára. Sietõs léptekkel megye az ajtóhoz, majd szólok még hozzá egy pár sort.
- Nehogy azt hidd ez minden ez csak bemelegítõ volt, kíváncsi vagyok, az után is ekkora lesz-e a szád miután tényleg belelendülök. - ezzel ott hagyom ahol van, az ajtót jó hangosan be is csapom, egy ilyen kis démonka aki nekem köszönheti az erejét ne dumáljon nekem. Ahogyan haladok a folyóson megérzem Asmudeus energiáját, nagyon ritka alkalmak mikor õ ide jön. Legfeljebb csak egy-két lelket szokott magával vinni és már lép is le.
- Öcsikém! - Lucifer irgalmaz, ha ezt a hangnemet üti meg akkor többet akar. - De nagyon régen láttalak, mond csak milyen itt a pokolban? Hülyeséget kérdeztem, tudom. De komolyra fordítva a szót, nem tudsz nekem valami ínyenc falatott? - ha jobban bele gondolok van valaki aki megérdemelne némi büntetést, és Asmodeust ismerve kezelésbe tudja venni, ami most igazán nem árt neki.
- Tudok én neked egy igazán jó falatot, van a szobámba egy kis vad macska, aki nagyon szereti ha fájdalmat okoznak neki. - kíváncsi leszek mit szól majd hozzá. - De egy valamit mondok. - veszem komolyra a hangom. - Ha bármi baja lesz, ismétlem bármi, esküszöm nagyon megbánod még azt is, hogy a világon vagy. Megértetted?
- Meg nyugi, de meddig mehetek el?
- Mondtam, addig mehetsz míg nem csinálsz benne kárt! Jaj, még valami, a vére egy merõ sav, szóval csak óvatosan.
- Na de most megyek, hozok ennek a kis macskának némi ruhát.

Amint a kastélyhoz érek nem érzek semmit, se embereket sem senkit. Mondjuk nem is csodálom, mikor a kicsike teljes dámon lett, az idõ érzéke megbolondult. Most nem a középkorban vagyunk már, ez már a huszonegyedik század. Egy kicsit tovább maradok, megismerkedek ezekkel az dolgokkal. Szerencsére elég hamar megtanulom mi, hogy mûködik de így is egy fél napot vesz igénybe.

Ah, újra itthon, menyivel kellemesebb a légkör, viszont valami nem stimmel. Tora vérének az illata terjeng az egész kastélyban. Egy pillanat alatt a szobámban termek, a látvány ami fogad az még, az én elfajult természetemnek is sok. Tora ki van feszítve az ágy keretéhez, ez még ön magában még nem is annyira merész. Az viszont igen, hogy több helyen is össze van kaszabolva savas vére már a padlóba is nagy lyukat égetett. A látványra eszembe jutnak a saját emlékeim amikor ez az idióta ezt csinálta velem is. A harag amit most érzek leírhatatlan, Asmudeust ahogy van a pokol legrosszabb helyére teleportálom, ott majd rajta ugyan ezt vissza kapja. Ágyamhoz lépek ahol Tora éppen csak lélegzik, óvatosan leszedem róla, majd finoman az ágyra teszem. Egy csettintéssel, forró vizet és rongyot varázsolok magamnak. Egész testét letörölgetem, a legsúlyosabb vágás azon combján van ahova a jelemet tettem. Arcomon végig folyó könnyem Tora sápad bõrére csepegnek, gyorsan letörlöm õket ne, hogy lássa valaki is. Lassan adok rá pizsomát és várok, most úgy sem tudok semmit tenni.

Egy hét telt el a bátyám borzalmas cselekedete óta, Tora túlélte, vérét a sajátommal pótoltam. Ebben az egy hétben, folyamatosan ápoltam, senkit sem engedtem a közelébe, de én sem mozdultam el mellöle. Most is itt ülök mellette, kezemben lévõ kezét simogatom amikor egy nagyon ismerõs hang üti meg a fülem.
- Mi van múmia, te tudsz kedves is lenni? - karcos hangja megnyugtat, a szarkazmusát bezzeg azt nem felejtette el.

- Tudod, kis cicám milyen erõkkel birok én?- csak a fejem rázom- A kéj, bosszú és a harag démona vagyok én, szóval mond csak melyik erõmet szabadítsam rád? A harag azt hiszem pont ideális lenne, haragszok rád de ha azt az erõmet szabadítom ki meghalsz.- szemeimet villogtatva jelzem, hogy nem félek, mivel kifeszített szájjal nehézkesen megy a beszéd.- A bosszú most lényegtelen, akkor marad a kéj. -végig simítva rajtam szabadon ereszti az ereje egy részét, mire az egész testemet forróság önti el. A légzésem szabálytalanná, az arcom rák vörössé válik egy pillanat alatt, odalent pedig... francba... szép látvány lehetek, pucéron, kikötözve, merev farokkal!

Ennyit a hercegi méltóságról, bár ami azt illeti, nem is bánom annyira. Mosollyal nyugtázza sikerességét, majd feláll és vissza megy, ezúttal egy méretes tollért. Lassan elkezdi végig húzni rajtam a tollat, érintve minden érzékeny és eldugott pontot. Vergõdve, nyögdécselve tûröm tehetetlenül, egészen addig nem is olyan rossz, míg az ujjával nem érint kínos pontot. Mindenféle gyengédség nélkül nyomja tövig az ujját... na jó... ez nem hiányzott! Így is pattanásik feszül már bennem minden, elég egy apró mozdulat és robbanok... mért pont így... és mért pont ezelõtt a barom elõtt?!

Már szinte örökkévalóságnak érzem, de mikor a falon csüngõ órára téved a szemem látom, hogy alig egy óra telt el. Újra és újra... egészen míg el nem élvezek... nem számolom már hanyadjára.

Remegve, látszólag kimerülve fekszem az ágyon, úgy tûnik õ is pihenni akar egy keveset. Itt az idõ! Eloldozza a bilincseimet, mire én rögtön rá vetem magam. Elõször menekülni akartam, de túlságosan is élvezem ezt.

- Dögölnél meg te alávaló féreg. -nyakánál fogva rántom magamhoz és csókolom meg, nem finomkodok, szemfogaim vájta sebekbõl folyni kezd a pirosló vére. Nem engedem el, csak mikor már leszaggattam róla a ruhákat. Nincs ínyemre a fószer, de be kell vallanom, jól csinálja, én pedig mindig kapok a lehetõségen ha az jó szexxel kecsegtet. Az ágynak nyomom, majd farkára ülve egyre beljebb csúsztatom. Elõször felnyögök, nem igen volt még olyan, hogy én kerültem alulra, de nem rossz...

Kapóra jön a sok verejték és egyéb testnedv, mint síkosító, bár ha nincs az se baj. Elõször lassan, ringó ütemes mozgással kezdek rajta lovagolni. Ezt még egy régebbi partneremtõl lestem el, én nagyon élveztem akkor, és így legalább megtudom neki milyen volt.

Mikor már gyorsul a tempó õ is egyre gyakrabban hallatja a hangját, remek! Már kezdtem azt hinni, hogy csak a kínzáshoz ért.

Kezeimmel a mellkasán támaszkodom, az övé pedig a combjaimon kötnek ki, néha, egy-egy erõsebb mozdulatnál tövig bele vájja a karmait.

Hangos nyögéssel adom tudtára, hogy mennyire élvezem. Hogy az erõsebb nyögéseket elfojtsam, ajkamba harapok, a kiserkenõ vér pedig az államon végig folyva rá csöpög. A kimart sebek pillanatok alatt begyógyulnak, de azért az ágyra is került jócskán belõle.

- Nah... ehhez mit szólsz.. csont kupac?- még pár erõteljesebb mozdulat, pár karmolás és harapás majd mindketten elmegyünk, közel egyszerre.

Kimerülten, remegve zuhanok mellé. Most érzem csak igazán, mennyire sajog minden porcikám. Az izomláz, a kék-zöld foltok, karmolások, harapások... nem is lenne jó a szex ezek nélkül.

- Látod?... Tudsz te... ha akarsz- nevet fel gúnyosan

- Kettõnk közül... én valahogy téged tartottalak... kétesnek. Amilyen rozogának látszol... az is csoda, hogy feláll egyáltalán!- felmordul, de nem mond semmit. Áhá! Gyenge pont!

Nem telik bele sok idõbe, felpattan, majd magára kapva pár tiszta ruhát a kijárat felé indul

- Nehogy azt hidd, hogy ez minden...- nem fordul felém csak megáll- ...ez még csak bemelegítõ volt, kíváncsi vagyok, az után is ekkora lesz-e a szád miután tényleg belelendülök- nem várja meg a választ, nem is igazán szándékoztam reagálni rá, csak kisétál és becsapja maga után az ajtót.

Egy órán keresztül ”kínzom” , legalább négyszer élvezett el, nem mondom én is állok rendesen. A kicsikét elengedem hadd kapjon vért a keze éppen, hogy elengedem rám veti magát. A szájpecket jó messzire el repiti. 

- Dögölnél meg te alávaló féreg. - majd megcsókol, ajkaimat szaggatja, harapja. Igazán izgató mikor vad és most nagyon az a ruháimat szaggatja le fele rólam. Ami ez után következet az maga volt a gyönyör, szó nélkül fogta magát és a farkamra ült, csípõjére kellet fogja ne, hogy elsüljek. Amint megszokott magában olyan ritmusban lovagolt meg amit még elképzelni sem tudtam.

- Ha nem nyitod ki a szádat nem leszel démon, szóval tessék kezes bárány lenni oké? - Rábólintok, majd lassan résnyire nyitom. Újra megcsókol, ezúttal sokkal durvábban és erõteljesebben, nyelve a kis rést szét feszítve a számba csúszik.

Talán a csókjától, nem tudom... furcsa bizsergõ, forró érzés száguld végig a testemen. Felnyögök, próbálok szabadulni de nem ereszt és mintha kiszipolyozná minden erõm. Levegõ után kapkodok, de mintha tíz méterrel a víz alatt lennék, fulladozva, öntudat és eszméletvesztés közt hánykolódva markolok a karjaiba, majd ernyedek el végül eszméletlenül.

Fulladozva riadok fel, majd kezdek forgolódni az ismeretlen hely láttán.

- Basszameg!- kapok egyik kezemmel a fejemhez, másikkal a mellkasomhoz. Ez az alak... el sem hiszem, hogy hagytam, hogy megcsókoljon... és basszus, még élveztem is!!

A testem lángol, a csontjaim sajognak. Biztosan amiatt az erõ miatt, amit szabadjára eresztett bennem. Nagy nehezen felkelek majd az ablak felé indulok. Kilesek, de a sötétségben pár sziklán és halott fán kívül nem látok mást. Remek! Hirtelen kopogást hallok, majd egy vékony hangot.

- Ki az és mit akar?- Kérdem szinte mennydörgõ hangon. Lassan nyílik ki az ajtó, majd egy apró, vékonyka szolga bújik be.

- Uram... Aesma nagyúr parancsolta, hogyha felébred azonnal jöjjek ide...-hát pesze...az a csontkupac...õszintén, nem is értem mért mentem bele ebbe az egészbe

- uram...

- Hallgass!- förmedek a fiúra- Nehogy azt hidd, hogy egy percig is itt maradok ebben a pöcegödörben!-a saját erõm az övével keveredik, amitõl ugyan szörnyû kínok járják át a testem, de sokkal erõsebbnek érzem magam.

- De a nagyúr megtiltotta, hogy elhagyja a kastélyt!- Chö... köpök a tiltásaira... elindulok a kijárat felé, mire a fiú eldobja a tálcát, amit eddig szorongatott és támadó állásba vágja magát. Röhej...

Felmordulok, majd hatalmas tigrissé változom és kiviharzok az épületbõl. Nem tudom, hogy sikerült, de nyitottam egy kaput amin keresztül lépve a saját szobámban találtam magam.

Otthon.. édes otthon...

Francokat, de jelenleg inkább vagyok bárhol másutt, minthogy még egy percet vele töltsek.

A trónteremben ülve, éppen a fõtanácsossal beszélek mikor hangos robajjal kivágódik a terem ajtaja. Már megint õ... de mért nem éreztem az energiáját?

- Szevasz kicsike, tudod mi volt az egyességünk ugye? Te meg megszegted amint lehetõséged volt, ez viszont nagyon rossz ötlet volt.- széles, elégedett vigyorától felfordul a gyomrom
- Köpök a megállapodásukra, egy undorító féreg vagy akit nem kellett volna Lucifernek létre hoznia. Gyûlölõm a fajtádat és még a jelenléted is sérti a szememet, érteted múmia?
- Aj te kis tudatlan, most fényezni akartad az egómat? Hidd el én sem szívlelem a jelenlétedet de mivel a mestered vagyok kénytelen vagyok.- te kis... felpattanok, elõször a karmaimat, fogaimat eresztem ki, majd teljesen alakot váltok. Hörögve indulok felé, de mielõtt rá vethetném magam, csettint egyet, mire az izmaim görcsbe rándulnak, a szívem pedig megáll egy percre. Eszméletlenül, újra emberi alakban esek össze. Újra....

Egyszerre érzek forróságot és hidegrázást... mi lehet ez, valószínûleg újra nála kötöttem ki, de vajon mit akar ezúttal tõlem?

Érzem, hogy a lábaim közt ér hozzám. Görcsbe rándul a testem, a szemeim pedig kipattannak.

- Mi a?...- nézek végig magamon mikor tudatosul hogy pucér vagyok. Nem azzal van a bajom, hogy levetkõztetett, nem vagyok se szégyenlõs, se szívbajos, inkább a tudat, hogy mindezt a tudtom nélkül tette, és hogy kikötözött.

- Mi van kiscica, csak ne zavar, vagy kínos... megmondtam, hogy megbánod, ha szökni próbálsz- tûhegyes fogait a combomba mélyeszti, vigyázva, hogy ne érintsen véreret, nehogy vérrel támadhassak. Felszisszenek a fájdalomtól... ooh... légy átkozott mazochista énem!

Vergõdve próbálok szabadulni, lelökni magamról, de túl szorosak a kötések.

- Undorító... perverz állat!- szûrön a fogaim közt

- Haha... bagoly mondja verébnek! Ezt úgy mondod, mintha te nem lennél az- elkerekednek a szemeim- úgy ám... mindent tudok rólad, valld be, hogy legbelül még élvezed is

- Rohadj meg!- sziszegem. Felnevet, majd vissza hajol a lábaim közé.

Se a lábaim, se a karjaim nem tudom használni... de egy valamirõl megfeledkezett. Hosszú, izmos macskafarok bújik elõ, majd tekeredik egy pillanat alatt a nyaka köré. Míg a legtöbb démon mágiával harcol, nekem a fegyverek és a puszta fizikai erõ maradt, és mivel a fegyvereim nincsenek nálam, kénytelen vagyok így védekezni.

A nyakához kap, megpróbálja letépni magáról. Erõs... nagyon is. Nem tudom meddig bírom, de muszáj... ki kell találnom valamit.

Ajkamat tövig átharapva próbálok minél több vérhez jutni, amit aztán a karjaimat fogva tartó szíjak felé irányítok. Elég idõt szereztem magamnak ahhoz hogy az egyik karom kiszabaduljon, de többre nem tellett. Rám veti magát, lefogva a szabaddá vált karom. Körmei a húsba vájnak.

- Szóval így állunk, hát legyen...- nem tudom eldönteni, most harag vagy élvezet csillog a szemeiben

Van egy pár elintézni való dolgom a pokolba, meg kell sanyargatnom pár lelket. Ezért is szeretek démon lenni, nem csak a zûr zavart kelthetek de még ki is élvezhetem a kínzás minden egyes részletétt.

- Á Aesma azt hittem már el sem jössz! - Lucifer maga jött megnézni a munkám. Pedig tudhatná mit mûvelek az ilyen emberekkel.
- Apám, minek köszönhetem, hogy eljöttél ide?
- Nem nézhetem meg az egyik teremtményem munkáját?
- De igen, akkor ne is várakoztassuk meg õket. - mosolygok rá élvetegen, majd be megyünk ahol az ilyen lelkeket meg kínozzuk.

Két óra elteltével végzek mindenkivel, vissza indulok a kastélyba ahol inasom rettegõ arca fogad.

- Uram, a Tora nevezetû démon megszökött, nem tudtam vissza fogni. Hatalmas macska alakot öltött fel úgy támadt rám.
- Sejtettem, hívasd ide a bátyámat megyünk a földre egy kicsit portyázni. - amint kimondom el is tünik a szemem elöl,majd nem sokkal késõbb meg jelenik a bátyám akinek az arcán a meg mondtam neked arc kifejezés van.
- Jól van, megmondtad. - teszem fel a kezeimet. - Mit szólsz hozzá, megyünk egy kicsit a felszíre?
- Hülye vagy naná! - ha tehetné körbe csókolna, de ezt nem teszi.
- Akkor induljuk is meg. - ilyenkor mindig a másik formámat veszem fel ami csak annyiban különbözik az eredeti alakomtól, hogy a bõröm színe egy kicsit sötétebb és teltebb vagyok.

A felszínen nem fogat semmi különös, ugyan az a szemét domb mint volt. Bátyám egy ódon kastélyhoz vezet, elmondása szerint itt találta meg a kis tigrist is. Közelebb megyünk a kastélyhoz ahol az örök ki vont kardokkal fogadnak, nevetséges. Egy kéz legyintéssel elintézem õket, beljebb menve érzem is a tigriske energiáját amit a düh irányít.
- Szevasz kicsike, tudod mi volt az egyességünk ugye? Te meg megszegted amint lehetõséged volt, ez viszont nagyon rossz ötlet volt.
- Köpök a megállapodásukra, egy undorító féreg vagy akit nem kellet volna Lucifernek létre hoznia. Gyûlölõm a fajtádat és még a jelenléted is sérti a szememet, érteted múmia?
- Aj te kis tudatlan, most fényezni akartad az egómat? Hidd el én sem szívlelem a jelenlétedet de ivel a mestered vagyok kénytelen vagyok. Most a lelkébe gázoltam, fel veszi azt a hatalmas macska alakját amirõl az inasom is beszélt. Csak arra nem szám, hogy nekem egy csettintés és össze esik. Öröm nézni mikor ki van ütve, legalább ilyenkor nem fújtat. Karjaimba veszem és vissza viszem hozzám, le teszem az ágyamra, majd levetkõztettem. Minél több ruhától szabadítom meg annál nagyobb a kísértés. Mikor teljesen meztelen kikötözöm, nem adok esélyt neki a szökésre. Ha lehet olyat mondani rám, hogy gyengéd? Nem, mégis gyengéden simogatom meg mellkasát, az apró kis mellbimbói is kérnek a simogatásból. Lejjebb vándorolok, egészen az izmos hasfalig egy kis sóhaj hagyja el ajkait. Szóval érzékeny vagyunk itt, most a combjait veszem kezelésbe de itt nem csak simogatom, meg is jelölöm. Amint belsõ combjára simítok az erõm egy kis részét kiengedem, egy nagyon szép kis jelet találtam ki neki amit a japánok a szeretett jelének hívnak. Hát erre viszont fel ébred és nem tetszik neki, hogy anyaszült meztelenül van kikötõzve az én ágyamban.

Gonoszságtól égõ szemei és vigyora nem sejtet semmi jót, de ki tudja... amilyen elborult az én fantáziám, talán még élvezném is.

- Egy valamit tudsz adni, cserébe én teljes démonná teszlek. Természetesen ha elfogadod, viszont ha vissza táncolsz a megállapodásunkból, akkor nincs az a hely ahol meg nem talállak! Érteted? - huh... most aztán megijedtem... na de legyen...

Felém nyújtja a kezét, majd kis hezitálás után én is az enyémet, ezzel megpecsételve a szerzõdésünket.

- Legyen! És mi lenne amit én tudnék neked adni, de ne valami hülyeség. -egy ravasz tekintet kíséretében magához ránt, majd derekamnál karol át szorosan, hogy ne tudjak megszökni.... na nem mintha akarnék... még nem.

- Te magad vagy amit adhatsz, én megkapom amit akarok és te is megkapod amit akarsz. - közelebb hajol és a fülembe súg amitõl kiráz a hideg és borzongás járja át a testem. Mióta az eszemet tudom mindig is a füleim voltak a gyengéim...

A mellkasára teszem a kezem.. istenem, most érzem csak mennyire hideg a teste, akár egy élõ halott... bár ne szeretném ennyire a csodabogarakat!

El lököm magamtól, majd dühös tekintettel fújok rá. Nem kell neki azt tudnia, hogy mit gondolok róla... úgy sem lesz alkalma kihasználni, amint megkapom amit akarok úgyis kereket oldok...

- Milyen egy el cseszett elme szüleménye vagy? De legyen benne vagyok. Mikorra tervezed az átváltoztatásomat, múmia?- teszem fel a kérdést, amit szerintem ilyenkor a legésszerûbb.

- Az attól függ miként viselkedsz velem, kis tigris!! Ja ha még egyszer megsértesz nem lesz itt démonná válás vili?- jójó persze... amit csak a fõnök kíván... meg a nagy francokat!

- Szóval... pontosan mi is lesz a dolgom?- kérdem végül, karba tett kézzel, nagyot sóhajtva.

- Nos, kezdetnek mondjuk a szórakoztatásom, aztán majd meglátjuk, mihez lesz éppen kedvem- eszelõs, perverz vigyora kezdi bökdösni a fantáziám, bár kétlem, hogy arra kellek neki... vagy mégis?

- Remélem nem azt várod tõlem, hogy udvari bolondnak öltözve ugrabugráljak, mint holmi cseléd!

- Nem... annál sokkal jobbat találtam ki- újra felém lép, de én csak rá fújok- oh és még valami... ez a fújtatás... idegesít. Ha azt akarod, hogy teljesítsem a rám esõ részt, többet ne halljam!- csak a szemeimet forgatom. Túl nagy ár, egy viszonylag apró kérésért cserébe... na mindegy.

- És... leszel olyan nagylelkû és engem is beavatsz?- kérdem mézesmázos hangon. Újra elvigyorodik, majd gyors mozdulatokkal a falnak lök, olyan erõvel, hogy bele nyögök. Basszus! Ilyen sebességgel... még nálam is gyorsabb.

- Hát... azt hiszem ennyit a te töviseidrõl...- nevet fel gúnyosan – lehet, hogy te erõs vagy, nagyon is, de engem se becsülj alá csak mert fél démon vagyok.

- Nem alábecsüllek... ahhoz tartanom kellene téged valamire, de te csak egy korcs vagy aki hatalomért kuncsorog. Szimplán megvetlek. - elököm magamtól, majd hátat fordítok neki.

 - Még hogy korcs! Látszik, hogy fogalmad sincs kivel állsz szemben! - mint ha õ tudná, de már egyszer elmondtam neki. Nem értem mér nem fér abba a nagy fejébe erõsebb vagyok nála.

- Na mégis kivel? - megállok de neki hátal, azt sem érdemli meg, hogy szembe forduljak vele.

- Tora vagyok a démon herceg! Ne hidd, hogy olyan sokkal fölöttem állsz, te is csak egy szadista szörnyeteg vagy akárcsak én... szóval, megadod amit kérek? - még neki áll feljebb, egy kis macska démon herceg nem több. Hadd gondolkozzak , kérni kéne valamit cserébe , de mit? Lássuk mit ajánl fel!

- Nos, az attól függ, mért is lenne nekem ez jó...mit adnál cserébe? - hamískás mosolyra huzom ajakaimat, na most legyél nagyfiú.

- Mit tudnék adni neked! Egy ilyen szörnyetegnek mint te? - micsoda bókok dagad a nem létezõ májam is. Mindenem megvan amit csak akarhatok, várjunk csak! Egy saját bejáratos kis játékszer, aki akkor áll rendelkezésemre amikor csak akarom és én sûrûn fogom akarni.

- Egy valamit tudsz adni, cserébe én teljes démonná teszlek. Természetesen ha elfogadod, viszont ha vissza táncolsz a megállapodásunkból, akkor nincs az a hely ahol meg nem talállak! Érteted? - nyujtom oda neki a jobbomat, hezitál egy kicsit de beadja a derekát. Pici kis kezecskéje most nem a nyakamra pályázik, belecsúsztatja az én tenyerembe.

- Legyen! És mi lenne amit én tudnék neked adni, de ne valami hülyeség. - magamhoz rántom, karcsú derekára rászorítok ne ficánkoljon, szeretem ha valaki ellenkezik de azt majd az ágyban megtapasztaljuk.

- Te magad vagy amit adhatsz, én megkapom amit akarok és te is megkapod amit akarsz. - sutoggom fülébe, hangomra megremeg, libabõrös lesz az egész nyaka. Ooh, valakit régen dugtak meg úgy igazán. Kezeit mellkasomra simítja, majd el lök magától és mint egy kis macska fújtat rám.

- Milyen egy el cseszet elme szüleménye vagy? De legyen benne vagyok. Mikorra tervezed az átváltoztatásomat, múmia?

- Az attól függ miként viselkedsz velem, kis tigris!! Ja ha még egyszer megsértesz nem lesz itt démoná válás vili?

 Az egyik fehércseléd rohan felém, kezében egy köntössel, hogy ne egy szál semmiben díszelegjek.... na nem mintha érdekelne, hogy ez zavarja õket...

A régi pergamenre egy vékony, szinte csontkollekció szerû férfi van fel skiccelve, mellette pár információval

 - Aesma Daeva...- mondom ki hangosan az illetõ nevét- hmm... érdekes...

  Ahogy magányomban koptatom a szoba padlóját hirtelen hangokat hallok.

 - Te volnál Tora, nem igaz?- billenti oldalra a fejét, ám a félhomály és a fekete lepel elfedi arcát.

 - jól tudom, hogy egy bizonyos illetõt keresel, kinek hatalmában áll téged démonná tenni?

Egy ódon kastély elõcsarnokában várakozok, míg ismeretlen idegenvezetõm újra megmutatkozik.

addig kényszerít hátrálásra míg megbotlok és hátra esek. Egy kanapén érek földet, baljóslatú idegen vezetõm pedig lábát derekam fölött átvetve tornyosul fölém.

 - A saját házamba megöllek és ezt veheted fenyegetésnek.

 - Még hogy korcs! Látszik, hogy fogalmad sincs kivel állsz szemben! 

Lassan, fülig érõ sátáni vigyorral fordul felém- Nos, az attól függ, mért is lenne nekem ez jó...mit adnál cserébe?