Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Szerepjáték
(Hetalia Axis Powers)

Yoshiko2012. 08. 30. 19:57:57#23235
Karakter: Éire MacDara ( kitalált)
Megjegyzés: Happyb.day férjecském


 - Nem, nem és nem!!!! - tiltakozom teljes erőmből. Azután, hogy Wales mindent hallott azt hiszi, hogy jutalomból még egyszer lefekszem vele? Megkattant!

- Na és akkor most mivel foglaljuk el magunkat? – teszi fel a nagy vászizdászt. Na igen, ez egy tökéletes kérdés. Mit szoktunk csinálni, akkor, ha épp nem ágy/kanapé/föld/konyha…stbtornázunk? Hát… beszélgetni mindenki tud… azt hiszem. Egy nyelvet is beszélünk, csak máshogy… De a politikáról beszélni Skóciával? Meg különben is… utálom a politikát, ahogy Angliát is…  

A második lehetőség sokkal vidámabb téma, de akkor elérné, amit akar. Egyetlen egy megnyugtató dolog az lenne az egészben, hogy nem emlékeznénk arra, hogy milyen pózokban hány menetet mentünk. Szóval azt hiszem ez is kilőve. Mi maradt még?

A mágia! Igen, a mágia, de ez is olyan, mint halottnak a csók, mint bányalónak a napfény. Utoljára talán a középkorban eveztünk ilyen veszélyes vizekre, és amióta egyszer majdnem kinyírtuk egymást, merő véletlenségből, azóta kerüljük az egész varázslás dolgot. Na akkor mit is csinálhatnánk, aminek nem az ágy vagy a koporsó lesz a következménye?

- Mennyünk el lovagolni! – ragyog fel az arcom. Igen, ez egy nagyszerű ötlet! De az az ismerős, perverz mosoly, ami Scotti arcára kúszik… rosszat sejtek…

- Tudod mit – suttogja a fülembe érzéki hangját elővéve, aztán párszor végig nyal a fülemen. Már most végigfut rajtam valami bizsergés. - te lovagolhatsz rajtam, én meg majd szexelek közben. Az úgy mindenkinek jó, nem? – kuncog fel mélyhangú mondata végén. Istenem, ez a hang! De nem, nem, nem és nem!

- Tudod hogy nem úgy gondoltam…- próbálok viszakozni - Egyébként is te nem azt részletezted egyszer részegen hogy mennyire utálod azt ha az uke meglovagolja a semét? – igen! Tényleg így volt! Ó, áldom az én memóriám, mi lenne velem nélküle?

- Na látod kompromisszum képes vagyok! – kacsint rám, egy ideig csak nézem és nem tudom miért, képen röhögöm. Ennek soha semmi sem elég, de nagyon aranyos!

- Nem, te hülye vagy viszont én most tényleg nem szeretném.

- Galád. – simít ki egy kósza tincset az arcomból és már el is tűnt. Ez… olyan… furán könnyen ment… Követem a példáját és kinyújtóztatom a tagjaim, aztán telefoncsörgés szakítja meg a csendet. Asszem ez az enyém lesz…

- Halo? – veszem és mikor meghallom Galway hangját gyorsan átmegyek a másik szobába. Galway az, most valahol a kontinensen kóborol. Azt hiszem annál a forró fejű személyiségzavaros lánynál… vagy valamelyik városnál? Mindegy.  Valami olyasmit mond, hogy tovább szeretne maradni, mert megtalálta élete szerelmét. Ezt többször is vissza kell kérdeznem, hogy jól hallottam-e, de az unottan megismételt válaszokból lassan felfogom, hogy jól hallok.

 - Csak nem a zöldfejű volt? – kérdezi Galway vigyorogva. Akár egy látnok.

- De. – hörgöm. Még mindig nem fogtam fel teljesen. Galway nem Scottitól tanult?

- És mi van a kis tanítványommal? – vigyorog tovább, mint a tejbetök. Igen, ugyanolyanok… mindketten összefekszenek mindenkivel, aki érdekli őket…

- Meg sem lepődnék ha egy petéjű ikrek lennétek. – sóhajtom beletörődve a dolgokba.

- Csak nem megint szeretőnél van?

- Nem a szerelménél.

- Hö? – jön a nem túl értelmes reakció, de igen, kábé én is így reagáltam.

- Szerencsére nem esett abba a hibába amibe a mester. – kunkorodik fel a szám sarka. Ezzel rohadt jót lehet majd még szórakozni Scottival. Hogy én már mennyire élvezem előre.

- Egy magyar városkánál találta meg a szerelmet. – lebbenek el mellette. Hogy mennyire élvezem azt az arcot, amit vág! Mintha valaki pofon vágta volna!

- Na és mondd, te hol fogod megtalálni? – nyomok a kezébe egy pohár whiskyt. Szerintem egy pohár ital után sokkal könnyebben megemészti ezt a váratlan sokkot.

-Én?! Szerelmet? Na ne röhögtess, ez még viccnek is rossz! – igen, ahogy vártam. A whiskyt egy másodperc alatt lehúzza, majd sóhajt egy nagyot. – Szóval Galway szerelmes…

- Pontosan. A fagyi visszanyalt. – vigyorgok most én őrá. – Máskor eszedbe se jusson elcsábítani egyik megyém se. – veszem ki kezéből a poharat és lebegek vissza a konyhába. Hogy milyen boldog vagyok! Hiába, legszebb öröm a káröröm.

- Jó, akkor nem csábítok több megyét. – hallom William morgós hangját a hátam mögül.

- Bocs, de nem hallottam jól. – fordulok meg és beleütközöm a mellkasába. Ahogy rám néz… teljesen zavarba jövök és újonnan megszerzett magabiztosságom semmivé válik. – Izé… jól vagy? Nem vagy rosszul? Vagy nem vagy beteg? – hát igen, az előbbi kijelentésből csak ennyit tudok kihámozni, még pedig azt, hogy lázas.

- Ha nem megyéket csábítok, hát majd fogom az országuk. – hajol le hozzám, teljesen komoly arccal és én érzem, hogy egyre inkább vörösödök. E-e-engem? Rám gondol? Megfogja az állam, gyengéden felemeli és különösen csillogó szemekkel, de még mindig komoly arccal közelít felém. Í-í-így olyan… nem tudom… szép az arca… Eddig is az volt, csak az a karvaly vigyor sosem mutatta komolynak.

Ajkaink már majdnem összeérnek, nem tudok tovább hátrálni, mert a fal megakadályoz benne, félénken behunyom a szemem és várok.

De…

Nem történik semmi.

Óvatosan pislogok és Scotti szokásos vigyorával találom szembe magam, a következő pillanatban az arcomba fúj és elmegy. Hát én ezt nem hiszem el.

-Ez mire volt jó?! – megyek utána teljesen dühömmel leplezve zavarom.

- Inkább valld be, hogy tetszek neked. Mondjuk ez eddig is egyértelmű volt, különben nem tudtalak volna annyiszor ágyba vinni, de valld csak be. – ül le úgy, mint valami király a foteljába. Az állam a padlót verdesi.

- Inkább igyunk! – vágom be a sértődést. Nem szép dolog mással így játszadozni!

- Felőlem. – dől hátra elégedetten. Komolyan, már csak csőrt kéne neki rajzolni, hogy elmehessen karvalynak… De azt én sajnálnám a legjobban, de ezt mégsem mondhatom neki csak úgy.

- Amúgy, mondd csak, mi ez a… - kezdene bele valamibe, de még mindig kicsit vöröskésen elévágok egy csomó üveget és poharat.

- Fogd be és igyál! – adom ki a parancsot és nem kell kétszer mondanom.

Pár óra múlva már azt sem tudjuk, hol vagyunk és mit csinálunk. A falak valamiért dölöngélnek, a padló is felcsapódik, ami nem tudom miért fáj. Scotti felszed fél kézzel én meg élvezem, hogy repülök, vagy más repültet… olyan mindegy. Feloldódva mosolygok az Isten barmára és kezdem el neki a kis korrepetálást, amit részegen tartani szoktam, arról, hogy Észak- Írország és én miben különbözünk, mire csak a perverz megjegyzéseket kapom, pedig én azt hiszem, hogy komolyan gondolom, amit mondok. Nem tudom, már én sem tudom. Mit is mondtam öt perccel ezelőtt? Vagy miről is volt szó? Scotti miért nyalogatja a fülem és vetkőztet? Miért is próbáljuk ki a fürdőt egyszerre? Valami olyasmiről hallottam, hogy a víz jó a másnaposság ellen… vajon ezzel meglehet előzni? A következő képkockán már nem a fürdőben, hanem az ágyban nyögdécselek William alatt, de ezután minden kiesik, mivel még egy angol rumos üveget is megbontunk.  


Yoshiko2012. 04. 10. 13:50:17#20380
Karakter: Éire MacDara ( kitalált)
Megjegyzés: Egyetlen skótomnak



- Értem. – válaszolja lehangoltan. – Akkor folytassuk ott ahol abbahagytuk? – villan démoni fény méreg zöld szemeiben.
- Az felejtsd el. – mondom fejcsóválva határozottan. Képes vagyok pár másodperc alatt meggondolni magam. 
- Hát jó ha szex kilőve akkor…ja igen. – csillan fel hirtelen a szeme. Feláll és belehuppan pont abba a vörös kanapéba, amit még tőle kaptam. Igazából nem nekem vette, hanem magának, hogy legyen valami normális ülőhelye a sok zöld bútor között. 

- Anglia egy szemét dög. – jelenti ki már kis miliomodszorra az eltelt pár száz év alatt. 
- Ne mond. – ülök le vele szemben, hogy meghallgassam a legújabb pletykákat. – Most mit tett?
- Euró meg méter. – prüszköli bosszúsan és elővarázsol a táskájából egy üveg alkoholt aztán meg egy szivart és rágyújt. 
- Nálam már euró van egy ideje, és nem olyan rossz. -közlöm teljesen érzelemmentesen. 
- Leszarom! – akad ki kicsit hisztisen. – Érts velem egyet azért jöttem ide! -felállok és odasétálok mellé, majd elkezdem simogatni a haját és anyáskodó hangon gügyögni neki. 
- Igazad van, te szegény megkínzott árva.
- Igazzzzz….. –kezd el csapkodni kezeivel a hatás fokozásáért. Hát nem sikerült felidegesítenem, de majd legközelebb.
- És mi történt Iggynél? – kérdezem miközben töltök magamnak egy pohár italt.
- Hát a tervem az volt hogy megiszom az összes szeszes italát aztán értelmesen politizálva megverem és talán még meg is dugom ha olyan kedvem lesz. Ebből az első össze is jött.
- Értem. – szólok közbe, de elhallgatok, mivel rondán néz rám.
- Tehát, baltával szétvertem az ajtaját aztán megittam mindent ami iható, és mikor mennék hogy további – teljesen jogos – részletét tervemnek beváltsam, ez nem az ágyon szuszog annak a hülye gyereknek a karjaiban.
- Alfrednak? – nézek rá tányér szemekkel. Az nem lehet! 
- Igen, ráadásul arra az izomagyra még hatást sem tudok normálisan gyakorolni mert a szemétje majdnem olyan magas mint én. - fújtat mérgében.
- És most akkor mi történt? - kérdezem kíváncsian.
- Azért csináltam egy kis cirkuszt majd eljöttem ide hozzád…De persze te meg nem vagy hajlandó megérteni hogy kanos vagyok. – szusszant egyet elgedetlenül. Aztán végigsimít ágyékán és nyal végig érzékien ajkain. Sajnos William még mindig nem fogta fel, hogy az ilyen kis trükkök nem jönnek össze nálam. Szinte már sajnálom, hogy ennyira jégcsapként viselkedek vele.
Mivel terve nem járt sikerrel hátra veti fejét.
- Utálom azt a jenkit. – jelenti ki határozottan.
- Nem Angliát utálod? – kötözködök egy kicsit felvont szemöldökkel.
- Mind a kettőt. Én megint klánokat akarok, és harcokat és lovaglást…és szabadságot. – pattan ülő helyzetbe hevesen. Elmosolyodom és átülök az ölébe. Tudom jól, hogy mit érez, de azok az idők elmúltak. 
 - Tudom. - simítok végig arcán ami egy kicsit borostás. Olyan édes, amikor visszavágyik a múltba. - És azt is tudom hogy szabad leszel. – suttogom, miközben a fülét harapdálom. 
- 2014. népszavazás. – veszi fel újra azt a karvaly vigyort, aztán egy gyors mozdulattal megszabadítja felsőtestem a ruha fogságától és elkezd harapdálni és nyalogatni és én nyögésekkel jutalmazom. 

 ***

- Zavarok? – nyöszörgi egy ismerős hang a közelből, amikor már jócskán a dolgok közepében jártunk Williammel. Oldalra pillantok és Wales áll az ajtóban, aztán valami oknál fogva távozik. Hol vannak a kutyák? Hogy jött be? Milyen kérdés az, hogy zavar-e? Nem látja?! Ráadásul William mi a fészkes fenének nem hagyja abba?! Jézusom! Wales látott minket, amikor... nem én ebbe bele se merek gondolni... érzem, ahoyg teljesen ég a fejem.
- Hagyd... már... abba. - nyögöm céklavörös arccal. Menten elsüllyedek. 
- Szerintem azt te sem akarod. - suttogja a fülembe és rámarkol férfiasságomra, mire felnyögök. - Mondom én. - konstaálja a helyzetet és engedve az akaratának tovább folytatjuk. 

Mikor befejezzük William azonnal elkezdi húzni a gatyáját és nekem is odadobja a ruhám. Kérdőn nézek rá, mire ő elmosolyodik. 
- Szerintem Wales még itt van és arra vár, hogy beszélhessen veled. - döbbenten nézek rá és arcom újból felveszi a világ összes létező vörös és piros árnyalatát. Szerintem lassan már a hajamnál is vörösebb vagyok. Nem elég, hogy Nejör látott minket, de még végig is hallgatta? Menten öngyilkos leszek... 
William megborzolja a hajam, de én ellököm a kezét és dühösen, sértődötten felállok. Ezt az idióta hülye barmot. 
Elsétálok a tükörhöz renbe szedem magam és próbálok túlleni zavaromon. 
Veszek néhány levegőt, mielőtt kinyitom az ajtót. 
- Khm... - kezdem habozva.- Wales, gyere be. 
Beengedem leül a kelta motívumokkal díszített faasztalom melletti ugyanolyan stílusú faszékre és kicsit félve pislant Skócia felé, aki bevetette magát a kandallóm előtti vörös fotelba, amit szintén tőle kaptam és amit szintén magának vett. 
- Elnézést az alkalmatlankodásért. Én nem tudtam, hogy... hát... khm, hogy te... - kezdi, de nem tudja, hogyan folytassa és egyre jobban belezavarodik engem is zavarba hozva. 
- Bökd már ki, hogy miért jöttél! - szól William a fotelből.
- Én csak a sárkányomért. - kap a remek témaváltáson Wales. 
Felkelek és elmegyek a szobámba a sárkányáért és otthagyom Williamet és Walset, ahogy egymást méregetik. 
- Te idehoztad azt a bestiát? - áll fel a fotelből William és a szép jelző miatt a sárkány egy kis fütfelhőt ereget felé. 
- Bestia? Olyan ártatlan, mint a ma született bárány. - nevetem el magam a sárkányt simogatva, aki ha macska lenne, már rég dorombolna, de mivel nem az, csak búcsúzóul fejével hozzám dörgölőzködik aztán gazdája felé sétál, aki boldogan öleli át. 
- Úgy hiányoztál! 
- Nekem is hiányozni fog. - értek egyet vidáman. 
- Hát nekem nem. - húzza el a száját Skócia, de mivel egyikünk sem törődik vele, ezért durcásan visszaül a fotelba. 
Kikisérem Walset aztán visszamegyek abba a szobába, ahol Skócia durcáskodik. Felveszem az asztalról a pénzérmét és a lóherét és bemegyek az immár sárkánymentes szobámba. Hallom, hogy William jön utánam. 
- Nincs kedved még egy menethez? - kérdezi az ajtófélfának támaszkodva. 
- Eltaláltad. 
A szivárvány alól kivonom az üstömet és belehelyezem a pénzérmét. Ennek az üstnek végtelen az űrtartlma. Az évszázadok alatt rengeteg drágakövet és aranyat sikerült felhalmoznom. Még a lóherét is ráteszem dísznek aztán visszateszem a szivárvány alá az üstöm. 
- Játszunk... - hallom William hangját. 
- Mégis mit? 
- Játékot. 
- Milyen játékot? - fordulok meg és már a mellkasával nézek szembe. Fölnézek rá. 
- Valami hasonlót, amit kis korunkban is. Hmm... mit szólnál az orvososdihoz? - csillan meg a szeme. 
- Felőlem. - rántom meg a vállam és ő azonnal megragad és az ágyra dönt. 



Yoshiko2012. 04. 06. 12:19:08#20272
Karakter: Éire MacDara ( kitalált)
Megjegyzés: Egyetlen skótomnak


Csöngetést hallok. Ír farkaskutyám, Aengus és kicsi ír terrierem, Áed csaholva rohan az ajóthoz. 
- Ki a jó isten lehet az ilyenkor? - dünnyögöm miközben fejembe nyomom a cilinderem és kicsit megigazítom a tükör előtt a nyakkendőm. 

A kutyákat nagy nehezen hátrébb tolva nyitom résnyire az ajtót, nehogy a kutyák letámadják az illetőt. Látásom a kert és egy ismeretlen látványa helyett egy szépen kidolgozott mellkasba ütközik. Fölemelem a pillantásom és meglepődve nézek a mindig cigiző drága Skóciára. Fogalmam sincs, hogy most miért látogatott meg. 

- Hát te? - kérdezem felemelt szemöldökkel és próbálom nehezen visszatartani a kutyáim. 
- Jöttem vendégségbe. - közli egyszerűen.
- Örülök, hogy legalább nekem szóltál. - dünnyögöm és hátrapillantok az órára. Kereken nyolc óra... reggel nyolc... ez nem normális... 
- Akkor beengedsz? - kérdezi füstöt kifújva én pedig fáradtan kitárom az ajtót és oldalralépek.

A kutyák, mint a villám, úgy támadják le Williamet.Aengus két lábra áll és úgy dől Skóciának. William próbálja elkerülni a farkasszemezést az én édes kis kutyusommal, aki éppen az arcát nyalogatja. Az ír farkaskutyák a világ legmagasabb kutyái, még szép, hogy feléri William pofiját. Egyedül a cigi látja kárát.
Áed pedig, mint valami hiperaktív nikkelbolha köröz vagy ír le nyolcasokat William lábainál. Szerencsétlen mozdulni sem tud.

Elfüttyentem magam mire mindkét kutya azonnal visszatér hozzám és leülnek a lábaim mellé. Megsimogatom a buksijukat és kapnak egy-egy jutalomfalatot.  

- Elképesztő, hogy egy ilyen kis törpe, mint te be tudott tanítani egy ekkora bestiát. - pillant az én farkaskutyámra és én sértődötten húzom fel az orrom. 
- Kérlek! Hozzád képest ki nem törpe? 
- Ugyan már! Tudod, hogy csak ugratlak. - kerül beljebb a házba és megborzolja a hajam egy ölelés kíséretében. 
Mikor elenged elpirulva húzom szemembe cilinderem. 

- Most majdnem olyan vörös vagy, mint a hajad. - kuncog egy sort William. - Ráadásul még a szemed színét is kiemeli. - emeli fel a kalapom és arcomhoz lehajolva ad egy rövid csókot, amivel még jobban zavarb hoz. Ő ezen jót mulat és elkezd a fölsője belső zsebében matatni. 
- Hoztam neked valamit. - nyújtja ki a kezét és én kaíváncsian odakapom a pillantásom. 
Tenyerében egy régi skót pénzérme és egy négy levelű lóhere fekszik. 
- Köszönöm! -kiáltom és boldogan megfogom a kezét. Ő megszorítja a kezem és csintalan mosollyal magához von. 
- És én cserébe mit kapok? -kérdezi kicsit mélyebb hangon. Ó, ez a hang! Úgy imádom! 

- Egy reggeli megfelelne? - jut eszembe éhes kis gyomrom. Éppen reggelizni készültem, amikor William becsöngetett. 
- Csak akkor ha repetázunk... - morogja még mélyebb hangon és másik kezemet az ágyékához nyomja. Ez a hang! Ahw... teljesen lázbahoz! 
- Neked bármit. - válaszolom kéjesen és ruhán keresztül végig simítok a farkán, majd övénél fogva húzom magamhoz. 
Tökkelütött karvaly vigyorával felkap, minden tiltakozásom ellenére és visz a hálószobám felé. 

- Ne! Ne! Ne menj be a szobámba! - kapálózok megtörve a varázst, de William nem hallgat rám. 
- Nyugi! Nem nyúlok az üstödhöz se meg a pénzérmékhez se. - kacag és lábával nyitja ki az ajtót.
Mikor kinyitja egy lángcsóva suhan el a feje felett , leguggol és bevágja az ajtót.  
- Éire! Mégis mi a franc volt ez?! - tesz le a földre maga mellé. 
- Wales megkért, hogy vigyázzak a sárkányára ameddig ő elutazik Ausztráliába. - magyarázkodom hevesen. 

 




Szerkesztve Yoshiko által @ 2012. 04. 06. 18:59:04


© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).