Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

- Majd legközelebb elõbb gondolkodsz Chika-cica, de most ne tarts fel a keresésben! Mindjárt foglalkozom veled! – Közli velem negédesen. Már lassan természetesnek veszem ezt az ördögi vigyort. Aúúú. Ez fááájt! Hajamat megtépve húz feljebb, majd elenged, de csak sziszegek. Nehogymár jól szórakozz nyomoromon! Kis szemét köcsög. Grrrrr. Egyszer úgyis elkaplak. De most sajnos csak nézhetem, ahogy kutakodni kezd… Neem akarom, hogy ráakadjon eldugotabb kincseimre. Azokkal én nagy örömmel szoktam játszani, de nem szeretnék én lenni kedvenc játékeszközeim szenvedõ alanya. Szipszip.

- Na lássuk, mit nem néztem még meg itt a szobában?- Hehe. Ez jó vicc. Hát azt, ami nincs a földön szanaszét, de kééérlek, ne menj arra a ruhásszekrény felé.

- A buszmenetrendet még nem nézted például!- Közlöm vele epésen, de föl se veszi megjegyzésem, hanem igaz, hogy eléggé fura mozgással, de tántorog tovább szobámban. Útját lehulló cuccaim jelzik.

- Baszdki egy tornádó nem csinál ekkora rumlit, mint te. – Közlöm vele mérgesen, amire megáll és körbenéz, majd megakad a szeme az egyetlen olyan helyen, amit még nem túrt szét, vagyis a szekrényemen.

- Ne aggódj Chika-cica még a szekrényed megnézem és utána visszatérek hozzád. – Ez a hang egyáltalán nem nyugtat. És a tudat se, hogy megtalálhatja maradék játékszerem. Próbálkozok megint a szabadulással, de kineveti szánalmas próbálkozásom.

- Most a ruháim is ki akarod borítani? Értsd már meg, hogy nincs másik rejtekhelyem!- Kiabálom neki oda szabadulási kísérletem közben,de már elég kétségbeesett hangon. Erre már nem is figyel, csak kinyitja szekrényem, és már szállnak is kifelé ruháim, ahogy dobálja õket.

- Nééézd nem is egy, hanem két dobozt találtam! – Mutatja nekem a tüzijátékos és játékszeres dobozom, gyermekies ártatlansággal, majd mindkettõt a földre rakja. Ez nekem csak rosszat jelenthet, ha õ ilyen boldog. – És ez a sok pornóújság. Hát ejnye Chika-kun! Nem is lesz rá szükséged, mert most egy életre el fog menni a kedved a szextõl, ha én kezelésbe veszlek... – Ez a hang… nem hangzik bíztatóan.

Még mindig élveteg vigyorral totyog vissza ágyamhoz és hasamra dobja a dobozokat, amitõl felnyögök. Ez fájdalmas volt.

- A kéket légy szíves vidd innen, mert abban a házi tüzijátékkészletem van.- Kezdem neki bosszúsan, majd megtörten folytatom kiváncsi tekintetére, mielõtt még eszébe jutna, hogy belémdugja valamelyiket.- Amiket te keresel, a szürke dobozban vannak. – Remélem, gyors halálom lesz. Megpaskolja fejemet:

- Tudtam, hogy van valami sütnivalód! Mégha nem is annyid, mint nekem. – Meg a magabiztos formádat! Ez a hangnem amivel mondtad. Háhh. Úgy érzem most nagyon büszke lehetsz magadra.

Az ágy mellé dobja a kék dobozt. Ettõl egy kicsit megnyugszom. Akkor ezek szerint felgyújtani már nem fog. Mondjuk ahogy õt megismertem. Hááát… Az találóbb, hogy egyenlõre nem fog.

Nyögök egyet, ahogy felül hasamra és elhelyezkedik.

- Örülök, hogy kényelmes.- Vágom fejéhez, amire egy haragos tekintet a válasza.

- Neked nem lesz az- közli velem kuncogva, majd visszatér a kincseim rejtõ dobozhoz, és leplezetlen kíváncsisággal nyitja ki. Így úgy néz ki, mint egy 5 éves gyerek karácsonykor. Csak az a baj, hogy cseppet se gyerekjáték, amire készül. Mondjuk… szerintem Sawadához képest Chuky kutyafasza. A doboz teteje csattan egyet az ajtón, ahogy hozzávágja. Én meg összerezzenek a hangtól. Szerencsére ezt nem vette észre.

- Huhh mennyi minden! Chika engem te teljesen elkényeztetsz. – A PICSÁBA! AAAASSHHITAAAAAAAAAAAAAA KELJ MÁR FEL, MERT EZ A SZADISTA VÉGEZ VELEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Vibri, vibri vibri, ez se kell. Ez se kell.

- Szájpecek? Hmm.- Miii??? Na nem! azt nem akarok. Próbálom magamról lerázni, miközben ordítozok vele:

- Meg ne mert próbálni, hogy rámteszed hallod! – Eddig elgondolkodva forgatta kezében, de most megfogja állam és megint közelrõl néz a szemembe.

- Chika-cica! Én szeretem hallgatni, ahogy szenvedsz, úgyhogy ezt semmiképp se raknám rád.

- Engedj el, ne kínozz!- Nyögöm neki bosszúsan!

- Azt mondtam, hogy egész éjjel keféllek, hogy megtanuld a nevem nem?! Útálom, ha magamat kell ismételgetnem. – Sziszegi nekem ingerülten, majd rámrakja a pecket.- Addig kuss, amíg én itt kutatok. Utána majd leszedem. – Meg az apád faszát! Hogy anyád nyelt volna le inkább, amikor folyékony voltál! Jahh. Az nem lett volna jó, mert akkor Ashita se lenne. Tovább dobálom magam és próbálom lerázni, de csak annyit érek el vele, hogy megszorítja farkamat:

- Nyughass kutya!- Hogyaz ahhhh. Morgok, ha már mást nem tudok tenni, de csak nevetve turkál tovább. Én meg már egész álmos vagyok, így egy kicsit becsukom szemeim…

Álmomban Sawada üt egy ostorral. Ahányszor lesúlyt, éles fájdalom nyilall testembe. Kinyitom szemeim és rájövök, hogy ez nem álom. A fenébe. Amíg aludtam, biztos leszedte a kezemrõl a szíjat és most azzal csapkod. Ránézek és erre, mielõtt újra csapna, leengedi a szíjat kezébõl.

- Na vééégre felébredtél! – Mondja, miközben a szíjat eldobja. – Túl mélyen alszol, de legalább addig volt idõm keresni neked valamit. – Elõre félek attól, mit találhatott, bár, ahogy lüktet farkam, van egy sejtésem.

- Mi a fenét csináltál?- Kérdem tõle még mindig álmosan morogva.

- Csak raktam rád egy kis ékszert cicusom.- Micsodád???? Már emberszámba se veszel? És mi az, hogy raktam rád egy kis ékszert?

- Ugye nem a szorítógyûrûre célzol?- Kérdésemre csak hamiskás mosollyal bólogat és lábaim közé fészkelve magát lehel rá makkomra.

- Teeehh dööög! Hogy rohhaa…- Nyögöm ki neki, de nem hagy idõt a szitkozódásra, mert nyalogatni kezd. Ohh hogy úútállak!

- Inkább a nevemet kiabáld!- Mondja szemembe nézve, majd bekapcsolja a vibrátort. – Szerintem az elõbb rontotta a kendõ az élményt, de hidd el, így jobb lesz! Mondja és izgatni kezdi bejáratomat!

- Agggh! Szedd le rólam azt a szart!- kiáltom rá elkeseredetten, de még rám se néz, amikor kinyögi:

- Nem! – ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá. Meddig kell ezt még elviselnem ezt?- Na hogy hívnak engem Chika-chan?- Kérdi, majd begnyalintja tagom. A vibrátor remegését folyamatosan érzem bejáratomnál.

- Gyere ide?- Kezdenék vele keménykedni, de erre nem belémnyomja azt a szart?! Egész testemben megfeszülök a kíntól, de addig nem is szólal meg, amíg abba nem hagyom a kiabálást.

- Nem jó válasz! Picit erõltesd meg jobban azt a tököt a nyakadon! Na hogy hívnak?!- Kihúzza belõlem a vibrit, amitõl kiszalad belõlem egy sóhajtás.- Ha nem mondod, megint beléd vágom! – Mondja fenyegetõzve.

- Mondom, mondom. – Nyögöm ki neki nagy nehezen. – Te Sawada vagy. – A vibrátor megint elmerül bennem.

- Nem talált. Én neked Sawada-sensei vagyok! – De csak addig, amíg beléd nem verem az illemet meg a jómodort! Ilyen kegyetlenül még én se bántam egyik szerencsétlen hülye áldozatommal sem. Kezd tetszeni ez a Sawada gyerek. Talán igaza van Ashitának abban, hogy kár lenne eltüntetni. Na akkor nyaljunk be neki, mert inkábbb nyalok, mint szopok:

- Bocsáss meg nekem Sawada-sempai.- Nyögöm neki érzéki hangon, mire mint egy macska kezd el dorombolni és végigsimít farkamon.

- Tudsz te ha akarsz! – Mondja, miközben kirántja belõlem a vibrátort. Muszály felnyögnöm az érzéstõl. – Rég láttam ilyen érzéki kis ribancot mint te.- Vávávárjuk csak ÉÉÉN? MINT RIBANC?! itt valami nem stimm.

- Én nem vagyok ribanc! – Üvöltöm neki újra mérgesen, amire csak somolyog és felemeli lábaim. Próbálok ellenkezni, de próbálkozásaim ellenére belémlöki magát. Muszáj felsikoltanom az érzéstõl.

- Ohh dehogy nem vagy az! Az én kis érzéki bestiám vagy!

- Nem vagyok az, akkor sem! – Nyögöm neki elhalóan, de egyre jobban élvezem, ahogy keményen dug és nem tudom visszafogni élvezetem hangjait. Érzem, ahogy vele együtt én is egyre közelebb kerülök a csúcshoz, de nem tudok amiatt az átkozott szorító miatt elmenni. Kínomban megfeszül az egész testem, amikor belém élvez.

- Engedj elmenni!- Nyögöm neki elhalóan, amire felkacag és közel hajol arcomhoz, majd megcirógatja arcélem.

- Könyörögj szépen.

- Sawada-sensei engedj elmenni!- nyögöm ki neki kínomban, de kényelembe helyezi magát mellkasomon és meghallom szuszogását. ELALUDT??? MOST KOMOLYAN ELALUDT? – Rázni kezdem magam, hogy lepottanjon és betörje fejét, vagy legalábbis felébredjen, mert már az õrületbe kerget ez a kielégületlenség, de emellett akár egy rezesbanda is elmehetne, arra se biztos, hogy felébredne. Csak fokozza izgalmamat a rajtam végigfolyó nyálcsíkja is. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Most õrülök meg.

Végre felébredt mocorgásomra, de mérges tekintettel néz rám. Ez még mindig Sawada.

- Mi van már, hogy nem hagysz aludni mi?- Kérdi gonoszul mosolyogva, majd letörli szája szélét.- Ennyire kívánsz? Nyugi, már folytatom is, mondja, miközben beletép hajamba és magához ránt egy vad csókra. Nagyon belemerülhettem, mert arra eszmélek belõle, hogy már megint keményen dug.

- Engedj elmenni Sawada-sensei- Nyögöm ki neki, amire lenyúlva közöttünk megragadja a farkamon lévõ szorítót. Egész testemben beleborzongok, de nem veszi le rólam, csak megcirógat. Már könnyem is kicsordul az erõs fájdalomtól. Megint belém élvez, de véégre leveszi rólam kínzómat.

- Köööszönöm mester! – nyögön, majd amikor szájába veszi és kényeztetni kezdi, véégre átadom magam a fehérségnek.

Még mindig pihegek, amikor lemászik rólam és mellém lép. Ezt el se hiszem. A BILINCSKULCS VAN A KEZÉBEN! Jeeeee! Felélénkülve figyelem mozdulatait, de leplezetlen rosszallással szólal meg:

- Ugye tudod, ha most elengedlek és megpróbálsz letámadni, nem úszod meg ennyivel?!- WC-re akarok menni és fürdeni akarok. Ennyi. Most valahogy semmi kedvem vele kakaskodni. Kettõnk közül õ az erõsebb seme, de örülök neki, hogy egy kis szünetet hagy. – Csak muszály már eloldoznom téged, mert rajtad nem lehet aludni és melletted se, ha elfoglalod az egész kibaszott ágyat. – Fejezi be és véégre kiengedi kezeim. Felülök , igaz, hogy elég érdekes pózban és dörzsölgetem csuklóim egy kicsit. Rá nézek, de arcán most semmilyen érzelmet nem látok. Vagyis mégis. Álmos vagy szomorú.

- Köszönöm, hogy elengedtél Sawada. – Közlöm vele, amire csak egy gunyoros hehh a válasza.

- Csak tartsd magad ahhoz, amit mondtam.- Folytatja fenyegetésem.

- Jójójó! Értettem mester! Nem akarsz te is lezuhanyozni? Mert akkor kisegítelek a fürdõig. – Gyanakodva mér végig, de jókedvûen szólal meg.

- Üsse kavics. Úgyis rendesen megisszasztottál! – mondja és hozzám biceg. Most túúlontúl fáradt vagyok ahhoz, hogy visszaszóljak, így csak felkelek és hagyom, hogy belém csimpaszkodjon. Annyira remegnek a lábaim, hogy majd eldõlök, de azért lassan, de biztosan egy idõ után csak kiérünk a fürdõig. Valaki most így látna minket… simán háborús hõsöknek nézne minket.

Mindketten elmegyünk Wc-re, majd megengedem a fürdõvizet.

- Epres habot tegyél bele, mert az illik hozzád a legjobban.- Nyögi nekem, amire elnevetem magam.

- Sajnálom, de olyannal nem tudok szolgálni. Vaníliás jó lesz?- Nézek rá kérdõn, amire állát megfogva mímel gondolkodást.

- Most igen, de legközelebb vegyél epreset!- Ezek az igények. És miért kellene hozzám illenie? Nem merek mellé bemászni a kádba, mert még hátha pofátlannak tartana, mint a múltkor, amikor mellette akartam aludni.

- Jójó. – Hagyom rá mosolyogva, majd betusfürdõzöm a vizet és beleültetem. A szivacsot is odaadom neki és õ elkezdi magát mosni. Elindulok a zuhany felé, de méltatlankodva szól rám:

- Hát te meg hova indultál?!- Most mitõl ilyen mérges???

- Zuhanyozni. – Erre a kád végéig hátra csúszik és pacskolni kezdi egyik kezével a vizet, amíg a másik kezével hívogató mozdulatokat tesz felém. Most komolyan azt akarja, hogy üljek be mellé? Bizonytalanul lépek egyet visszafelé és kérdõn nézek rá, amire rámförmed:

- Gyere már, mielõtt megharagszom!- hát jó. Ha õ mondja… Lábára vigyázva, óvatosan ülök elé és nyúlnék a másik szivacsért, de kezeim lefogva karol át.

- Majd én lemoslak Chika-cica- Dorombolja a fülembe és megborzongok. Amenyire gyenge Ashita hozzám képest, Sawada annyival erõsebb nálam, ez a fájdalmas igazság. És valahogy jól esik kkényeztetõ érintése. Bólintok és õ lemossa mellkasom, majd hátam kezdi el mosni. A hajam fel van fogva, de hirtelen a vállamra omlik. Hmm. Mi történt a csattal? Riadtan fordulok hátra és látom, hogy a csat Sawada kezében van. Akkor nem a vízbe esett. Elgondolkodva simogatja hajamat. Úgy belemerült, hogy összerezzen, amikor megkérdem:

- Imádom tépkedni, de fogni se olyan rossz. Puha és selymes, de másabb, mint a mienk. – suttogja fülembe mély hangján. Grrr. Tetszik a helyzet. Közelebb bújok hozzá. Nem érdekel, hogy most aztán végképp elvesztettem irányító jogom vele szemben. Sokkal jobban tetszik, amikor gyengédebben viselkedik irányomba. Ezt meg is jegyzem neki:

- Nem akarom, hogy csorba essen a jóhíreden, és ezzel mások szekáljanak, ezért nem mondom el senkinek, de ezt a gyengédebb Sawadát legalább annyira szeretem, mint Ashitát. Felkacag és egy ideig nem is hagyja abba a nevetést. Majd újra közel hajol hozzám, nyakamon érzem lehelletét. Nem mond semmit, csak birtoklóan harap belém. Grrr. Hallom meg morranását a belõlem feltörõ sóhajjal egy idõben.

- Ha jó kisfiú leszel, akkor esetleg én se leszek veled annyira kegyetlen!- Mondja nekem újra nevetve, hajamba borzolva.

- Ne vesd el a sujkot.- Sziszegem neki vissza, felállva a kádban, amire megint elneveti magát.

-Pukkadj meg!- Mondom még mérgesen, majd kimászok a kádból. Hamar megtörölközök és robognák ki a fürdõbõl, olyan gyorsan, amilyen gyorsan most menni tudok, de egy ideges krákogást hallok a hátam mögül.

- Ha elfelejtetted volna, nem bírok egyedül kimászni, úgyhogy segíts!- Most én nevetem el magam és gyorsan keresek egy másik törölközõt. Ráterítem és segítek neki kiszállni, majd elindulnák már tényleg aludni, de elkapja csuklóm és magához húz.

- Megtörölni ki fog?! Én lemostalak!- Elmosolyodom és pillantásaitól kísérve törlöm szárazra mindenhol.

- Bevihetlek esetleg ölben a szobába vissza?- Kérdem tõle felhúzott szemöldökkel, amire megint úgy tesz, mint aki erõsen gondolkodik.

- Na jó, megengedem. Ma elég kegyes kedvemben találtál. – KEGYES KEEDV? Ha. Az agyam ledobja az ékszíját. Kegyes kedv? Vastag egy bõr van a pofádon, mit ne mondjak, de nem válaszolok neki semmit, csak ölbe kapom és elindulok vele szobám felé. Nem kritizálja gyors járásom, amit furcsának is tartok, csak kapaszkodik nyakamba. Muszály arcára néznem. Most biztos, hogy Sawadával vagyok és nem picimmel? Beérünk a szobába és az ágyra teszem, de nem engedi el nyakamat. Helyette tarkómnál fogva ránt magához egy finom, puha csókra. Grr. Ez jóóó. Nagy sokára elválnak ajkaink és õ elfekszik ágyamon. Mivel így is eléggé fáj alfelem, a földre akarok kuporodni, megelõzve azt, hogy megint lecsapkodjon, meg rúgjon oda, de megcsapkodja a maga mellett lévõ helyet, egy mordulással. Megrántom vállam. Nekem nyolc. Mellé fekszek és õ egybõl mellkasához húzza fejem, hogy játszhasson hajammal. Olyan álmos vagyok, nincs erõm visszaszólni, csak át akarom fogni derekát.

- Azért túlzásokba ne ess! – Hallom meg mordulását, amikor kezem hozzá ér, így csak egyik kezét kapom el. Ezt hagyja. Hmmm. Olyan jó vaníliaillata van. Próbálkozok elaludni és közben egy érdekes gondolat jut az eszembe. Na engem aztán nem sok mindenki tudna überelni. Nem elég, hogy buzi vagyok, rátetézek azzal, hogy egy skizofén buzi egyik éne a szeretõm, míg én a másik éne szeretõje vagyok.

- Hé ébresztõ!- Hallok meg egy hangot mellõlem és kábán pislogva emelem fel a fejem.

- Mi van Sawada mondjad!- Nyögöm ki álmosan.

- Ashita még mindig nem akar elõjönni.- Néz rám nagy komolyan én meg megpróbálok nyugodt maradni. Nem akarom, hogy picim amiatt bánkódjon, amit én tegnap mondtam neki. Azt már én is rohadtul megbántam, hogy ilyet kértem volna tõle. Sóhajtok egyet. Vállalnom kell a kockázatát annak, hogy agyonver, de most csak Sawada fogja tudni meggyõzni picim.

- Akkor most elmondom, mit mondtam neki tegnap és mit gondolok most. Remélem, még ha meg is bántottam, meg tud nekem bocsájtani és te is megbocsájtasz. - Kezdem lemondóan, õ pedig érdeklõdve nézi arcomat, miközben megint hajammal kezd el játszani.

- Halljam!- Kezdi követelõzõen. Pff. Ezzel nagyon nem könnyíted meg a dolgomat. Sóhajtok egyet és szemébe nézek.

Vágytól égõ testével és izzadságtól csillogó szemeivel nagyon szép látvány, de már alig bírom magamat visszafogni. Lábait följebb emelve kezdem el bejáratát ingerelni szerszámom hegyével.

Látom rajta, hogy egy kicsit észheztért és megijedt, de örülhet neki, hogy ennyire gyengéd vagyok vele. Ilyenkor már másokat rég keményen szoktam dugni. Nem tudom, miért teszek vele kivételt ilyen téren, de kurvára nem lényeg. Õ mostmár az enyém. El is kezdek nyomulni, szûk kis belsejébe, de egybõl nyüszögni kezd és próbál magáról lerázni. Jaj picim tudom, hogy extraérzékeny vagy a fájdalomra, de az elején ezt a kis kínt igazán kibírhatnád. Hát ilyen nincs… Merev hímtagom már az õrületbe kerget, de muszály abbahagynom a behatolást, mert nem bírom nézni könnyes kis arcát. Hát igen. Chika a szent.

Elengedem hát lábait és ráhajolva érzékien nyalom le, könnycseppeit arcáról. Próbálom minél több helyen símogatni és csókolgatni ezt az ijedt kis cicust, hogy végre megnyugodjon és hatalmas élvezeteket biztosíthassak számára. Éééés nem tud megnyugodni… a fenébe… ha ez így megy tovább teljesen elvesztem minden önuralmam és akkor aztán sírhat, mert nagyon nem fog tudni vele meghatni. Nyakának érzékeny bõrébe lehelek egy puha csókot közben halkan ezt kérdem tõle:

- Félsz Ashita-chan? – Ez felesleges kérdés volt, de muszály valamivel elterelnem a figyelmét. Testemmel érzem egész testének remegését, kérdésemre pedig válaszul bólint egyet. De jó. Már beszélgetni se képes. Olyan így, ahogy reszketve bújik hozzám, mint egy ilyedt kis nyuszi. Símogatom továbbra is, hátha megnyugszik, de már csillagokat látok a kielégületlenségtõl.

Fekszek rajt és símogatom. Nem nyugszik meg. Én meg nem bírom, nem bírom, nem bírom. De várjunk csak… Ha már ígyis fél, teljesen mindegy, mit teszek vele. Hát akkor most úgy meghágom… Lássunk is neki merrrht már... Felemelem fejem nyakáról és vadul, szenvedélyesen csókolom meg, amitõl annyira meglepõdik, hogy elmúlik remegése. Ez az picim. Ha tudom, hogy ekkora tud lenni döbbeneted, elõbb bánok így veled.

Megtámaszkodok egyik kezemmel, hogy másikkal testéhez férjek. Grr. Ez a kívánatos test és ezek az ajkak… Muszály õket megnyalintanom és körmömmel végigszántanom mellkasát. Nem tudom, mitõl sikongat, annyira durva nem voltam, hogy vérezzen is. Nem is engedem neki, hogy megfogja kezemet, helyette kap tõlem egy vigyort, mielõtt nekiesek mellbimbóinak. Miindjárt adok én neked okot a félelemre, de inkább a sikongatásra és a sóhajtozásra. Olyan kéjsóvár kis dögöt faragok belõled az éjjel, hogy azután, ha hozzád érek, még dorombolni is fogsz nekem.

Kezdetnek jó is, hogy így sikogatsz. Na lássunk akkor neki a célterület bemelegítésének megint, mert még mindig elég rendesen visszafogom magamat, de már nem bírom sokáig. Hiába na. Ez az állat, amit birtoklok akkora, hogy még én is csak nehezen tudok felette uralkodni. Supp. Nem is vette szerintem észre, hogy egyik ujjam perzselõ kis barlangocskájába dugtam. Csak fészkelõdik az élvezettõl, hajamat markolászva. Ááááááá. Még a végén kopasz leszek. Érzem, hogy úgy nem lenék ennyire szívdöglesztõ, mint most. Becsúsztatom még egy ujjam, amit azért már jobban megérez, mert fájdalmasan vonyít fel és még buksiját is hátracsapja párnámba. Nem tart sokáig riadtsága, mert már megint az élvezet hangjait hallom meg feltörni belõle. És végre még a hajam is elengedte. Csodás.

Újra beférkõzöm ezt kihasználva lábai közé, amire vállaim kapja el. Iggen. Ott nyugodtan markolászhatod izmaimat, legalább még miközben duglak is lesz kapaszkodód. Végigtapogatom testét, miközben megkeresem meredezõ férfiasságát és izgatni kezdem, amire õ vadul csókol meg válaszul. Grr. Ez tetszik. Még vérem ízét is megérzem. Biztos hevességében beleharapott. Viszonzom a szenvedélyes csókot, ugyanolyan hévvel, de már nem bírom tovább.

Itt fogyott el a türelmem. Késsz, végem. Meg akarom kapni mooooost. Megemelem csípõjét és elkezdem a behatolást. Huhh, de rohadt szûk vagy picim. Mindegy. Hiába nyafogsz, most nem fogom abbahagyni. Tudod, félúton már nem lehet kiszállni alapon. Teljesen belenyomulok kicsim testébe. Olyan jó szûk és forró. Teljes szívembõl örülök annak, hogy összehozott vele a sors. Tényleg én vagyok számára az elsõ. Nyehehe. Lefogadom, hogy már Sawada is megpróbálta volna megrontani, ha lenne külön teste. De hát így hogy nincs… Így járt. Ashita az enyém lett. De még most, hogy benne vagyok se nyugodott meg, görcsösen kapaszkodik vállaimba. Szeegényem. Tudom, hogy nem kis falattal kellett megküzdened, de ügyesen tûrted. Jutalmul kap egy vigasztaló csókot. Grr. Olyan finomak ajkacskái is.

És most… Már megint vissza kell magamat fognom. Próbálok a lehetõ leglassabban kihúzódni belõle, majd vissza is minél lassabban. Véégre abbahagyja a nyafogást és el kezdi õ is élvezni a sexet egy pár ilyen ligtos lökés után. Izmos derekamra fonja karcsú és formás lábacskáit, amitõl csak mégjobban ki tudom tölteni belsejét. Ahh picim… olyan jó vagy! Már attól a látványtól el tudnék élvezni, ahogy itt alattam fekszel, lepedõmet markolászva.

Egyre kevesebbet tud a külvilágról. Csak kapaszkodik a lepedõbe és nyög, miközben én lökéseimmel ostorozom. Egyszercsak szinte hörögve ejti ki nevem, pont abban a pillanatban, amikor elélvez. Iggen babám. Örülök, hogy tudod, kinek köszönheted ezt a hatalmas élményt. Remélem azért nem alszik el. Én még itt állok, eléggé harcra készen. Megfordítom, hogy gyönyörû ívû hátacskáját is nézhessem és így hatolok újra belé. Ahh. Ezz az érzés. Még eddig akárhány ukéval csináltam, egyik se volt ilyen kis kélysóvár. Ahányszor belévágom tagomat, annyiszor nyög egyet gyönyörû hangján és szinte megköveteli, hogy folytassam. Tudtam én, hogy csak az elején lesz kis ijedt anyuci kedvence. Most apuci kedvenc szextárgya lesz. Ehehehe. Még lehet, hogy késöbb, ha azt akarja, hogy kényeztessem elénekeltetem vele, minél érzékibb hangot megkövetelve, hogy leszek a szexuális tárgyad… Szeerintem ilyen kis kéjvágyó típusként simán megcsinálná. Pláne így, hogy már ezzel az egy dugással az ujjam köré csavartam.

Ahogy közeledek a csúcshoz, egyre többet nyögök én is, miközben minél mélyebbre próbálom magam tolni érzékeny kis testébe. Egy nagy hörgéssel jutok el én is a csúcsra, majd picim mellé dõlök, és magamhoz ölelem piciny testét. Szokja csak közelségem, még úgyis terveim vannak vele az éjszakára, nem olyan gyerek vagyok, aki kifullad egy menet után. Hiába na. A tehetség az tehetség. Nem csak a szerszámom nagy, hanem az is. Kinek mi jutott. Nyakához közel hajolva duruzsolom, puha bõrébe:

- Jó volt Ashita-chanom? – Mocorog, és fészkelõdik kezeim között. Még ha nem is látom, biztosra veszem, hogy az arca teljesen vörös. Nagyon zavarban lehet a kis szentem. Pedig igazán jó ágybetét, büszke lehet magára. Oldalát simogatom és õ… minden egyes érintésembe beleborzong. Mondjuk aztán ez is felesleges kérdés volt. Velem csak jó lehet még ez is.

- Ühüm – Préseli ki magából. Tudtam én. De lesz ez még jobb is picim, úgyhogy elõttem nem kéne ennyire zavarban lenned. Na nézzük is meg, meddig tart zavarod, mert újra kezdek éledezni déltájon.

Oldaláról kezem szép lassan vándorol picinye felé, de észreveszi mesterkélésem, mert kezeivel elkapja kezemet. Jaj hogy még mindig játsza itt magát. Tudom, hogy akarja, kincse is errõl árulkodik. Gyengéden harapok vállába, amitõl elengedi kezemet és munkálkodhatok tovább bõrfurujáján.

- Neee Chika-kun….éhhhnnn….elééhhhhgrr – Picim, picim. Hogy neked még mindig ennyi erõd legyen a tiltakozáshoz… Úgyis az lesz, amit én akarok. És én téged akarlak. Mooost.

- Szóhhhlok Sahhwahhda-khuunak… - Ledöbbenek. Valóban képes lenne szólni annak a kis pszihopata himringyócskának, mert én kényeztetem? Grr. Inkább nem akarom megtudni. Miért kell ennek pont ennek az átkozottnak együtt lennie picimmel? Ha nem lenne, Ashitát most egész éjjel taníthatnám és segítenék neki tapasztalatokat gyûjteni. Haragosan és duzzogva fekszem a hátamra. Sokkal jobb lenne nekem és Ashitának is nélküle. Még mindig úgy fekszik, ahogy hagytam, öszekuporodva és a takarót szorongatva, ezért megszólítom, nehogy beforduljon.

- Mond Ashita-chan, mióta van veled Sawada? – Remeg. Biztos fázik, azért kuporodik ennyire össze. Vagy csak ilyen kellemetlen témát érinthettem? Hmm. Lehet. Sawada számomra is egy kellemetlen téma.

- Kiskorom óta, mármint… szóval mióta eszemet tudom õ is velem volt – kezdi el vékony, szinte nyávogásra emlékeztetõ hangon. Neem bírom nézni, hogy szenved. Hátához simulok, hogy testemmel melegítsem, miközben gyönyörû ezüst tincsei közül megfogom az egyiket hogy morzsolgathassam. Olyan finom puha. Közben megkérdem tõle:

- Ezért szedsz gyógyszert? – Naagyon nagy logikám van, úgyhogy elõbb utóbb mindenre rájövök. Chika a nagy detektív.

- Igen, de nem használ semmit….azért valamit mégis…. – mondja beleborzongva érintésembe. Na most akkor igen vagy nem? Lehetne határozottabb egy picit.

- Elmondod mit használt? – Kérdem tõle kedvesen, mert ha durvábban szólnék hozzá, úgyse mondaná el. Azért kiváncsi vagyok, mi annak a bogyónak a hatása, ha Sawika ilyen könnyen törhet ki mellette is, amikor csak kedve szottyan. Nagyot sóhajt, mielõtt belekezd, még mindig elég vékony és ijedt hangon:

- Hát eddig bármennyire is szerette volna nem tudta átvenni a testem, ha én ébren voltam, de mint kiderült, ha alszom, akkor bármikor át tudja venni a helyem, gondolom ti is így találkoztatok elõször, viszont egy ideje már nem szedem a gyógyszert? – Na ezt vegyük át mégegyszer? Ha szedné azokat a nyavajás bogyókat Sawada csak éjjel törne ki?! Még a simogatását is abbahagyom annyira ledöbbenek. Mérges vagyok. Ezt az állatot nem kéne még szabadjára is engednie azzal, hogy biztosítja neki önszántából a kitérõket. Feddõn kérdem tõle:

- Miért nem szeded a gyógyszert?

- Nem tudom, túl sok minden történt velem, de Sawada-kun nem él vissza helyzettel….- Neeem a fenéket nem. Akkor se élt vele vissza, amikor elvitte a testedet arra a szórakozóhelyre nem?

- Nem akarod, hogy eltûnjön, és csak te maradj Ashita-chanom, nem lenne könnyebb neked úgy? – Sóhajt. Na mi van? Csak õt szereted? Helyettem????

- De igen nagyon is örülnék neki, sokkal könnyebb lenne nélküle- Iggen. Valahogy egybõl sejtettem. Nekem is sokkal könnyebb lenne, ha csak veled kéne foglalkoznom és nem állna az utamba.- de ugyanakkor nagyon szeretem õt, még akkor is ha tudom milyen…. – Szereted??? Õõõt??? Helyettem??? Grrr. Gondolhattam volna.

- Miért nem szeretsz engem helyette? – Én meg szeretnélek téged… legalábbis dugni. Rámemeli gyönyörû zöld szemecskéit. Igen tudom, hogy én kedvesebb és szebb is vagyok. Megrázta a fejét. Mi van??? Te nem így gondolod?! Mielõtt azonban duzzogni kezdenék megszólal:

- Nem ilyen egyszerû Chika-kun…- Mondja, miközben mellkasom simogatja piciny ujjaival. Mi nem ilyen egyszerû ezen hahó! Itt fekszik melletted egy szexisten és mégis inkább egy szellemfiút választanál helyette??? Grr. Érzem, hogy átmegyek szellemirtóba. Vagy beviszem Sawadát a képzeletbeli barátok házába hogy a barátogat baszogassa, ne engem és az idegeim.

- Miért nem AShita-chanom magyarázd meg nekem!- Értelmes magyarázatot várok, mert megduglak. Eeegy kettõ….

- Én….magányos lennék nélküle….- Meg egy penészt. Most, hogy az enyém vagy azt hiszed, hogy nyugtot fogok neked hagyni?

- Nélküle elvesznék…- Most sír komolyan emiatt sír? Szerinte hagynám elveszni? Az én kincseim közül még eddig egy se tünt el, mert annyira vigyáztam rájuk. És õ a kincseim részét képezi mostantól. – Haza szeretnék menni… - Megsértõdhettél rám babám? Pedig szerintem nekem nagyobb jogom lenne besértõdni viselkedéseden. Pont jó helyen vagy itt velem egy ágyban, úgyhogy innen amíg a lábad állapota nem javul, tuti nem mész sehova az iskolán kívül. Magamhoz húzom és közlöm vele is a tényeket, még ha már fél hét el is múlt:

- Dehogy mész haza…- Itt maradsz szépen velem és felvidítalak. Már bánom, hogy felhoztam azt a kis vörös rifkét témának. Most megsértõdött féltékenységemen?

- Bocsáss meg Chika-kun….- He mi van? Miért bocsássak meg?

- Miért kéne megbocsájtanom? – Feje rám hanyatlik, amire ilyedten ragadom meg vállát. Elájult vagy mi történt????- Hé Ashita! Ashita jól vagy? Picim válaszolj!

- AShita mi a baj? Miért nem ébredsz fel? – Egyre idegesebb vagyok. Vizet kéne hoznom neki? Vagy hívjam a mentõket? Kinyitja szemeit. Huhh véégre felébredt.

- Bazd meg még a lelket is kirázod belõlem! – Kezdi el mondani, miközben megragadja kezem és rám néz – Mit csináltál AShita-channal, nem megmondtam, hogyha baja esik laposra verlek? – Grrr. Ez a hang. Ugye nem. A fenébe. Ez az arc se picimé.

- Te nem Ashita-chan vagy…- Sokkal inkább Sawada. ÁÁÁÁ. A fenébe Ashita ezt a rohadékot most miért kellett kiengedned?! Vagy elájultál és átvette a helyed az engedélyed nélkül??... Ami fontosabb.. Elkapott. Áááá. Olyan mint a kolera tuti nem fog elengedni. Pedig szivem szerint MÉG MOST futnék. Elég volt nekem a múltkori erõbemutatója, ráadásul ki tudja, mi maradna belõlem, ha rátalálna cuccaimra. OLYAN IDIÓTA VAGYOK, HOGY NEM ZÁRTAM EL ÕKET JOBBAN. DE HÁT AKKOR MÉG CSAK ASHITA-CHANOM LÁTOGATÁSÁRA KÉSZÜLTEM ÉS ÚGY VOLT, HOGY SAWADA AZ UNOKATESÓ. Na mindegy. A zsenik is hibáznak néha, mégha súrolják is a tökéletesség határát. Nyugi és reménykedj a legjobbakban. Vagyis abban, hogy csak megver és nem megbasz? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.

- Néha megdöbbentesz micsoda logikád van! Szóval? – Mit szóval? Ja hogy bántottam e Ashitát? Én nem bántottam. Csak megdugtam, de az kijárt. Áúúú. Ez fájt te nyomorék. Mi a fenéért kell szorongatnod a csuklómat? Mi lehet picimmel, hogy te ennyire mérges vagy? És miért pot rajtam vezeted le a feszültséget, amikor ott a boxzsákom is?

- Cseszd meg én nem csináltam semmit! – Fogyatékos! Ennyit sem vagy képes felfogni? Közületek Ashita a virág, amíg te a gyökér vagy? Ezt meg is kérdezném tõle, de egy alattomos mosdulattal fejel le, amitõl hátraesek. Aúúú. Te kis alattomos dög! A fejelés az én specialitásom. Mi mi mivan itt??? Mikor mászott rám? És miért fogta le kezeimet???

- Még egyszer megkérdem, mit csináltál Ashitával? – Az anyád kuuurvaaaaa. Hát ilyen nincs, hogy nem tudom kezeim kihúzni, mert teljes súlyával rájuk fekszik!

- Tesérült agyú denevér, mondom nem csináltam vele semmit! – Ordítom neki mérgesen. Remélem eljut tudatáig.

- Biztos a nagy büdös semmiért van magába fordulva, hogy még engem sem akar látni! – Nem akarja látni Sawadát. Hehehe. Akkor végre valahára megjött picim esze és jobban szeret majd velem lenni, mint ezzel a pulykakakassal. Ez olyan vicces. Nem bírom visszafogni sátáni kacajomat, mint ahogy azt se tudom megállni, hogy megkérdezzem tõle:

- Csak nem kiestél a pixisbõl Sawada-kun? – Nézek rá, de arcomra fagy a mosoly. Még sose láttam ilyennek. Ez a harag, amit áraszt… szinte vibrál a levegõ. Még jó, hogy elnézett más felé. Ajaj most visszanéz rám. Mit találhatott ki, hogy ennyire vigyorog? Akármit is, érzem, hogy fájni fog.

- Lehet Chika-kun, hogy kiestem Ashita-chan pixisébõl, de te is az enyémbõl, és szerintem te nem vagy tisztába azzal mit jelent ha valakire mérges vagyok! – Jajaja. Ez uncsi szöveg. Ez az a mert eddig kedves voltsm, de most… Csak tudnám, milyen sorozatban hallottad.

- El kell, hogy keserítselek Sawada, de rohadtul nem félek tõled! – Mondom neki. Még így, hogy lefogott se tehet bennem nagy kárt, amíg a szekrényemben meg nem találja cuccaim. Az ágyam alatt is vannak szép dolgok, de szerencsére közel se annyi. Mondjuk ahhoz is, hogy hozzáférjen, le kéne rólam másznia. De lemászik rólam, én leütöm, mert felszabadulnak kezeim. Szóval, ma nem tud shhajnos megkínozni.

- Majd fogsz! – Bólogat itt nekem, mint valami autóban lévõ kutya és lassan rámhajol. Hmmm. Csak nem egy csókkal akar megfélemlíteni? Állok elébe. Már úgyis éledezek, fõleg amióta ráült hasamra és érzem magamon meleg testét. Ahh picim teste. Miért nem csógolt meg? Grrr. Visszaült. Ez már tényleg egy magas fokú kínzás. És mi a fene az a kezében. Szíj??? Megrázom a fejem. Neee. Ugye nem azzal akarsz megcsapkodni???

Kuncog reakciómon és bólogat. Nekem meszeltek, ha nem rázom le magamról ezt a kis élõsködõt. ÁÁÁÁ. Túl erõsen csimpaszkodik. Miért ilyen erõs a fogórefleksze? ÁÁÁ Már az egyik kezemet meg is kötözte. A villám vágna beléd!

- Ezt nem teheted velem! – Báár, ha másik kezem is összeköti, félek, hogy igen. Megfogja állam, hogy ne tudjam fejem rángatni és úgy néz szemeimbe. Ashita máskor melegen csillogó zöld szemei most hidegnek és érzelemmentesnek tûnnek. Brrr. Félelmetes.

- Bármit megtehetek Chika-kun érted? Bármit! – Inkább nem akarom meg tudni, mit takar az a bármi. Nem nem nem és nem. Olyan eszeveszettül hadonászok ahogy bírok. Nem én vagyok a légypapír, hogy így ragadj rám picilégy vagy ha igen, se így kéne.

A fenébe, hogy nem esel le. És csak összekötötte kezeim. Háát basszus. ha most látnának haverjaim, hülyét kapnának a röhögéstõl. Egy uke kibaszott a naagy Chika-kunnal. Mondjuk ez szerintem nem vicces. És ha kiröhögtek volna is, utána úgyis elvettem volna tõle a kedvüket egy életre.

Jaj szeegényem. Hát ki mondta neked, hogy ne farkamba ülj bele, hanem mássz le az ágyról??? Hát igen. Ashita szeretkezett velem. De hogy emiatt neked fájjon a segged. Ez olyan vicces, muszály nevetnem. Olyan egy kanál vízben megfolytanálak tekintetére csak halkan folytatom és reménykedek, nem jut eszébe a ruhásszekrényem.

- Hová készülsz? – Kérdem tõle jókedvûen, de tényleg reménykedem, hogy nem oda.

- Körbenézek nálad…. – Címszóval szétbarmolja a szobámat. Grr. Valakivel holnap, ha eloldoz fel fogom nyalatni a padlót.

- Érezd magad otthon…- Morgom neki, de remélem kiérezte hangomból gúnyomat. És még mindig reménykedem, hogy nem megy a szekrény felé. Ott vannak tüzijátékaim is és az egy picit se lenne vicces. Valahogy nem tûnnének jó párosításnak Sawadával. Nagyon nem.

- Meg van köszi – Azt látom, csak a kikapcsológombodat nem. Pedig leállíthatnád már magadat. Véégre visszatér. Remélem, eloldoz. Legyél jó kis fiú és oldozz csak el, hogy összekösselek!!! Mi van, min akadt meg pillantásod?? Ugye nem? Jajj de. Hallom, ahogy kihúzza azt a bizonyos fiókot, majd felkacag.

- Ejj-ejj Chika-cica hát látom te is jól fel vagy szerelkezve… szeretem, ha bõ a választék!- Én meg nem szeretem, amikor ennyire boldognak látlak. És… az a bilincsem, amit enyves mancsai között tart?

- Teeeee- Kezdeném leosztását, hogy Chika cuccainem frissen szüzességvesztett fiúcskáknak valók, de félbeszakít:

- Hát persze, hogy kiszolgálom magam nem is kell felajánlanod! – Hö hát… agyam eldobom. Mit meg nem enged magának?! Ashita kelj már fel, mert itt bajok lesznek!

Rámkattintja a bilincset is. Ohh hogy az a… Pedig a szíj már kezdett lazulni. Miért nem lehetek egyszer úgy picimmel, hogy utána ez a dög békénhagy??? Nem szeretnek az égiek? Engem, akinek a kinézete már tényleg Isteni? Az ágyfiókban kezd el újra kotorászni, majd olyan arccal, mintha kincset talált volna lenget meg elõttem egy vibrátort. Nem tudom, mit lát abban a húspótlékban, amikor én valódi húst tudnék neki biztosítani.

- Mit szólsz hozzá Chika-cica? – Azt, hogy hacsak nem magadnak akarod feldugni, amit biztosra veszek, rohadtgyorsan pakold vissza!

- Szerintem megöllek Sawada! – De jó, hogy már nem is figyelsz rám. Helyesbítek. Addig jó.

- Akkor ezt félreteszem ha már ennyire tetszik – Neeee. Igazán nem kéne miattam fáradnod. Jajj. Ugye ez a hang nem a gyöngyöké???

- Chika-cica egyszerûen imádom a cuccaid! – Én meg már bánom, hogy ezeket megvettem.

- Én is ettõl féltem! – nyögöm ki keserûen és próbálkozom a kiszabadulással tovább, amikor megint megszólít:

- Milyen sikosított szeretnél van itt barackos, epres, banános, kiwis?- Igen vazeg, tudom én is, milyet vettem. Hozzátok speciel a meggyeset használtam.- Mi ez itt gyümölcsöstálra készültél ennyi ízzel? – Neem. Csak picimhez vettem egy jó párat, mert nem akartam megkínozni.

- Lehet nem is kellene használnom, nem érdemled meg! – Mondja nekem révetegen. De én azért kérek! Még jó, hogy nem csak egyet vettem.

- Epres! – Vágom rá, de most nem szól vissza, csak ül továbbra is a földön, cuccaim közt turkálva. Pedig aztán nem egy kibaszott turkálóban vagyunk. Grrr. Jaj. Ez a kuncogás nem hangzott jól… és visszatolta a fiókot? Nyugi Chika, te egy harcedzett és erõs seme vagy, akit nem lehet csak úgy megkínozni. Nem is merek odanézni, milyen cuccokat találhatott. Elég mosolygó arcocskáját néznem, ahogy mászik vissza az ágyra, hogy tudjam, ez rázós menet lesz. + Ha gyengébbek lennének az idegeim, már ettõl a vigyortól idecsináltam volna. Még mondjuk így se kell hozzá sok. Olyan félelmetes ez a kis dög.

- Mivel is kezdjem? – Azzal, hogy eloldozol és bepucsítasz nekem.

- Ne merészeld! – Mondom neki fejrázva, amikor meglátom nála a gyertyát és az öngyujtót. Ezt csak illatgyertyának vettem Ashita hangulatának emeléséhez, nem kínzáshoz. Pláne nem önönkínzáshoz!

- Mit? – Kérdi átszellemült arccal, miközben meggyújtja a gyertyát. NEEEEE.

Saját számba harapok, hogy enyhítsem a kínt, amit a bõrömhöz érõ viaszcsepp okoz.

- Szóval mit csináltál Ashita-chanommal? – Kérdi, miközben még egy csepp potyog rá gyönyörû mellkasomra. ÁÁÁ. Ez foltot fog hagyni. Mondjuk ha a a pozitív oldalát veszem, akkor a pirospöttyös az igazi. De hogy ez most miérrt nem tud feldobni?

- Fogd már fel, hogy semmit! – Ordítom neki fásultan. Nem igaz, hogy nem bírja megérteni és békén hagyni.

- Cöö-cööö, valamit mégis! MI volt az? – Áhhhhhhhhááááá. Ez a szhhetméét. Muszály felszisszenem a fájdalomtól. A mellbimbóm az erogén zónámhoz tartozik és elég érzékeny. Már azt se szeretem, ha harapdálják! Nem hogy viaszt csepegtessenek rá.

- Nem hazudok, nem csináltam semmit, nem okoztam neki fájdalmat, élvezte a szexet! – Nyögöm ki neki nagy nehezen. Igaz, hogy eleinte nyüszögött picim rendesen, de ha õ nem mondja el Sawadának, akkor senki.

- Akkor mit mondtál neki? – Kérdi és mint valami kínzómester csepegtet viaszt másik mellbimbómra is. Alig bírom visszafogni kiáltásom. De azért nem kéne túlértékelnem. Õ csak egy sima kis kínzó. A Mester te vagy Chika-kun, ezt már tudhatnád!

- Szadista! – nyögöm ki neki húzva az idõt. Azt lesheted, hogy elmondjam neked, mit mondtam neki.

- Chika-cica most nem mész semmire a hízlegéssel, arra válaszolj, amit kérdeztem! – A fene se hízelegáááhhh áú áú áú. Tönkreteheti a testemet, de az fontosabb, hogy ne tudja meg, mit mondtam picimnek. Híííííj az anyád. Ez a combom belsõ oldala volt! Na jó. Most mentem át pacsirtába és egy kicsit csicsergek neki, mert szerintem belehalnák, ha büszkeségemet is végigcsepegtetné. És ez a vigyor… Tuti képes lenne rá.

- Csak rólad kérdeztem, ennnyi esküszöm!– Huhh véégre elfújta a gyertyát. Remélem, el is oldoz. WC-re kell mennem.

- Mondj el minden szót! – Sokat képzelsz magadról öreg, pláne, amikor így dobálózol a szobámban! Sajog a testem a viasszpöttyöknél és ezért össze kell szednem minden erõmet ahhoz, hogy meg tudjak szólalni:

- Azt nem fogom elmondani! – Nem nem nem és azértse. Nem mindig az lesz, amit te akarsz.

- Hát majd meglátjuk! – Mondja és felpattintotta a sikosító fedelét. Hmm. Élvezném is ezt az eperillatot. Ha mondjuk õ vagy Ashita feküdne alattam. De így félek.

- Mire készülsz? – Kérdem nyugtalanul és kezeit figyelem.

- Majd meglátod, helyesbítek, inkább megérzed! – Mondja csillogó szemmel és a sállal közelít felém. Távozz tõlem sántám! Megpróbálok ellenkezni, de így megkötözött kézzel nem lehet. Egy elõnye azért van a sálnak. Nem látom Sawika drága pszichopatákat megszégyenítõ mosolyát picim arcán.

- Jómeggondoltad? – Kérdi. Nem érdekel, mivel kínoz, ha azt elmondom neki, tuti megöl.

- Meg, és nem mondok semmit! – Válaszolom, amire nem szól semmit, csak bevetné magát lábaim közé. Ha szereti ennyire a meleg helyeket, akkor húzzon már innen a picsába, de ne az enyémbe alapon próbálom távol tartani, de sajnos egy idõ után sikerül bejutnia lábaim közé. A kis galandféreg fajtáját! Egész testemben beleborzongok, amikor sikosítótól csúszós ujjacskáit megérzem farkamon.

- Tudod Chika-cica, mindent összevetve nagy ribanc vagy! – Szól hozzám lekezelõ hangon.

- Én ribanc?? Amikor te játszol mindig olyan élvezettel kincsemmel??? – Nem tudom, hogy hallotta- e vagy sem, de szerintem biztosra veszem, abból, amilyen erõvel belém tolta ujjait. Áááhh. És ahogy durván és keményen mozgatja bennem ujjait. Ennek nem volt gyerekszobája. Most aztán örülök neki, hogy anyámék nincsenek itthon. Szerintem popcornt zabálva ülnének be és néznék tapsikolva, ahogy kínozzák fiúk.

Megérzem másik kezét szerszámonon. Áhh. Ez ahogy cirógatjaa. Istenihh. Erre Ashitát is meg kell tanítanom. Egyre jobban élvezem és dobálom magam, de jobban örülnék annak, ha kihúzná belõlem ujjait és beleülne. Tudod kicsi Sawada. Sétálunk, sétálunk, egy farokba beleülünk csüccs. Annyira ügyes a gyerek, hogy majdnem elélvezek már, de azt forró lehelletébõl érzem, hogy ajkaim fölé mászott.

- Elmondod, akkor befejezem…- Suttogja pár milivel ajkaim fölöttrõl érzékien. Nyugodj le nyugodj le! Akkor se ér ennyit egy kielégülés, meg is rázom hát felem. Szólni nem szólalok meg, mert nem akarom, hogy megcsókoljon. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy számban kutakodjon nyelvével. Szenvedjen. Lassan végignyalja ajkaim. Ahh, de jó érzés és visszafúrja magát lábaim közé. Hallom, a zörgésbõl ahogy a golyóimmal játszik. Na neem. Rossz kisfiú! Teszed le rögtön! Ahh. Azért ezt nem kellett volna süllyesztõbe küldened!

- Csak nem tetszik? – kérdi felhõtlen kedéllyel, holott az enyém már elég borús:

- Menj a fenébe! – Morgom oda neki, két nyögés között, de válaszul csak betol még egy golyócskát az elsõ után. Áháhááá. Ugye nem akarja mindet feldugni? Olyna rossz. És egyre rosszabb, ahogy egyre több golyót tuszkol belém. Ráadásul kiabálásom se hatja meg. És mégis. Egyben olyan izgató is ez az egész helyzet. Amikor már 5 golyócska van bennem, nem bírok nyugton maradni. Egyszer kipróbálnám rajt, hogy õ meddig bírja, de félek, ha ez a golyós lánc nálam lenne, elõbb folytanám meg vele, minthogy feldugdoznám neki. Farkamat a szájába véve segít közelebb a kielégüléshez, amit már minél elõbb el szeretnék érni, mert beleõrülök kincsem keménységébe. A golyók kihúzása is közelebb taszít a végsõ fehérséghez. Nyögök és próbálom magam minél mélyebbre tolni meleg kis pofijába, de amikor már elérném a csúcsot, hirtelen abbahagyja áldásos tevékenységét és kiveszi tagomat szájából.

- Ha könyörögsz, akkor talán megduglak! – Megdermedek az indulattól.

- Soha! – MAJD PONT TE FOGSZ ENGEM MEGINT NEM??? AZ EGYSZERI ALKALOM VOLT.

- cöö-cöö- nem értem, mit cicceg, nincs is macskánk.

- A soha olyan véglegesnek hagzik nem? – Brr. Brr. A vibrátort kapcsolta be az berreg??? Ahh ez az. Ooolyan gonohhsz… Muszály mozgatnom csípõm, annyira izgató ez az érzés. VEDD MÁR VISSZA TAGOM A SZÁDBA!

- Hallani akarom, könyörögj érte! Vagy mond el mit mondtál Ashitának, vagy õrületbe kergetlek! Válogathatsz! – A szadista formádat. Agggh, de szar így kielégületlenül. Egy valamit tudok. Azt nem mondom el, mégha ezért megint meg is dug. Jááhhjj. Az õrületbe kerget azzal, ahogy játszik mellbimbóimmal.

- Elõbb könyörgök, mintsem hogy elmondjam! – Nyögöm ki neki naagy nehezen.

- Akkor hadd halljam! – Parancsolgat itt nekem, mint valami kutyának?! Grrr. A szükség nagy úr. Morogva szólalok hát meg:

- Csináld nekem! – Erre megérzem ujjait conbom belsõ oldalát. Egy sikkantás csúszik ki számon. Ezz már nagyon nagyon naagy kíínzás! Akkor legalább rakj meg rendesen, mint a málháscsacsit, csak csináld már!!!!

- Tesem gondolod komolyan, hogy ennyi elég számomra! Azt akarom hallani, hogy: Ringyó vagyok, és dugj meg Sawada-sensei! – Mi van? Normális ez?

- Anyád! – Vágom fejéhez kapásból, amire csak nevetni kezd.

- Köszi otthon fõzöcskél szerintem jól van, akkor mondod vagy sem? – Kérdi és végignyalintja farkam. Na csak szabaduljak ki. Beletörõdve mondom, mielõtt megõrülök a kíntól:

- Ringyó vagyok, és dugj meg Sawada-sensei! – Teljesen kimerültem. Tiszta víz vagyok és még arcom is ég a szégyentõl. Egy uke. Egy nyavajás uke kényszerítette ezeket a szavakat ki belõlem. Hát mivé lesz ez a világ…

- Nem hallottam jól hangosabban!- Mondja, nagyon idegesítõ hangnemben, miközben megcirógat. Hogy az a!

- UTTTÁLLLAK TE SZEMMMÉTTT! RINGYÓÓÓ VAGYOK, ÉS DUGJ MÁR MEG AZ ISTEN SZERELMÉRE!!!!- ordítom, amire megfogja lábaim és belém löki magát. Ahh. Véégre.

- Élvezed te kis szuka? – Grr. Még hogy, de ezt nem kötöm az orrodra.

- Áhh. annyira nem. Valahogy azt jobban élveztem, amikor bennetek voltam. - Áúhhhhh. Ez fááj. Most emiatt lök ilyen mélyre és erõsen? Áhh és ez a tempó.. Muszály sikoltoznom és nyögnöm. Szééégyenn, hogy lassan tényleg uke leszek vele szemben.

- Remélem, nagyon kiélvezted, mert ahogy Ashitát elnéztem, neked nála az volt az elsõ és az utolsó. De nyuugi. Én bármikor szívesen lekezellek husom. – Nyögi nekem, miközben még mindig keményen ostoroz. Mi miért. Jaj picim. Ennyire megsértõdtél rám? De nem is értem, mi rosszat mondtam… Hacsak…

- Nem mondta, mi a baja?- Kérdem én is, már élvezettõl átitatott hangon, de csak egy gúnyos kacajt hallok. Ezután nagynehezen ezt kérdi tõlem két nevetésroham között:

- Nem azt próbáltam kideríteni te hugyagyú, hogy mit mondtál neki? – Vann benn némi logika, de már teljesen elborítja agyamat a vörös köd.

Csak nyögök és sikongatok, miközben õ keményen dug, majd egy hangos Ashitaaa kiáltással élvezek el. Neki se kell sok, mert õ is nagyon hamar követ a gyönyörbe, hangos kiáltással, majd pihegve dõl rám.

Magamhoz is szorítanám, ha szabad lenne kezem, de hamar megtöri az idilli pillanatot azzal, hogy megszólal:

- Ashita?! – Ez a hang. Dühös? A ffeenébe… Elfelejtettem, hogy õ Sawada és nem kicsim. Leesett, de szerintem már késõ. Igen lehet amiatt dühös, hogy nem az õ nevét sikítottam.

Fájdalom nyilall mellkasomba, ahogy feltápászkodik rajtam és közel hajol arcomhoz. Teljesen kétségbeesve várom, mikor pofoz fel, de csak lerántja rólam a kendõt és az arcomba néz. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Kérem vissza a sálat. Eddig is teljesen sokkos voltam, de ez az arc.

- Én nem vagyok elég jó neked?! Na várj csak! – TE NEKEM??? Tehetek én arról, hogy minden egyes érintésedrõl picim jut eszembe? Vajon mi lehet vele? Hallhat most minket, vagy el is zárkózott???- Ezért addig keféllek egész éjjel, amíg meg nem tanulod, kinek a nevét kell sikítanod! – MIIII??? NEEEEEEEE? NEM AKAROM!
- Hagyj békén, mert megjárod!- Morgom neki, de hátborzongató hangon nevet ki.

- Olyan nagy a szád. Igazán használhatnád másra is mondja és hajamnál fogva ránt magához egy csókra.

- Ugye még vannak ilyen cuki cuccaid?- kérdi sátáni mosollyal. – Nem hiszem, hogy egy seme beéri ennyivel. – Ohh neee. Csak ne kutass már mgint! Esküszöm, kiszórom az összes csecsebecsém, ha kilépsz a kapunkon.

- Pedig én igenis beérem ennyivel, semmi másom nincs!- mondom neki ijedtemben kapásból, de neki is feltûnik gyors válaszom, mert megcsóválja fejét.

- Ejjnye- ejnye Chika-cica! Annyira nem tudtok nekem hazudni se te, se Ashita!- Mondja nagy mindenttudóan, majd lemászik a földre. – Biztosa veszem, hogy még valamit rejtegetsz elõlem és meg fogom találni, akárhova is rejtetted. – Akkor inkább ölj meg! Neem akarom, hogy azokat megtaláld!

- Kérlek inkább kúrj szét sensei, de ne túrd szét még jobban a szobámat!- Próbálom könyörgõre fogni, de visszajöve hozzám csak ajkamba kap és egy vad csók után ezt jelenti ki, miközben hajamba markolva fordít maga felé: