Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)

Luka Crosszeria2012. 02. 11. 17:48:27#19134
Karakter: Alexander von Brennenburg
Megjegyzés: Daniel


A hideg is kiráz, mikor végiglépdelek a fáklyákkal szegélyezett folyosón. Úgy érzem, mintha követne valami. Az Árny lenne? Nem, az áldozata nem én vagyok, hanem az a fiatal férfi, aki nemsokára átlépi a kastélyom küszöbét. A szolgálók sürögnek-forognak, én pedig lassan megjelenek a fogadószobában. Letelepszek az egyik bársonyborítású székbe, majd végigsimítok a sötétbarna tölgyfaasztalon. Gyönyörű dara, emlékszem, még a francia bárótól kaptam, aki…

- Uram! – lép oda hozzám a főkomornyik.

Mogorván pillantok rá, majd a fejemet támasztva bólintok.

- Hallgatom.

- A vendége megérkezett. Szeretne bebocsájtást nyerni – hajol meg a szolga.

- Kerüljön beljebb. Szóljon a legközelebbi szolgálólánynak, hogy hozzon nekünk a merlotból. Gyanítom, hogy a vendégünk éhes lesz. Álljanak készen a sültekkel, mire szólok.

- Értettem, uram – hajol meg a fiatal férfi, majd elszelel.

Elégedetten dőlök vissza a háttámlának. Hol is tartottam? Igen, a francia bárótól kaptam, aki…

- Uram, Wilhelm van itt, és arra kíváncsi, mikor állhatnak munkába – lép be az intéző a szobába.

- Majd, te jó ég, majd! – csattanok fel.

A szolga meghajol, és kisiet. Van egy olyan rossz érzésem, hogy hiába a szerződés, a nemesi vér, ellen fog szegülni nekem. Ha így lesz, az életükkel fognak fizetni érte. Azt garantálom.

Hamarosan újból kinyílik az ajtó, ám ezúttal egy fiatal, életerős férfi lép be rajta. Mosolyogva emeli rám a tekintetét. Fáradtság és félelem bujkál a szemeiben.

- Alexander… - hajol meg.

Bólintok, így viszonzom a köszöntést, majd intek, hogy foglaljon helyet mellettem. Szeretem ezt a fogadótermet. Lehetetlenség bármit is hallani az idebent elhangzottakból, ráadásul itt a legkényelmesebb. Nem kell folyton az ajtó felé sandítanom.

- Daniel… már vártam, hogy megérkezz – mosolyodok el.

Igen, vártam, hogy végre megismerhesselek a gömb titkával együtt.

- Én is örülök, hogy itt lehetek. Az álmaim már kínzóbbak, mint a legelején.

- Pedig akkor még az újszerűség erejével hatottak – hümmögök. – Ne félj, Daniel, itt biztonságban leszel.

Hevesen bólogat, kis naiv. A hanglejtéséből, a testtartásából, mindenéből árad a félelem, és ez kissé megrémít. Nem szeretném, hogy az Árny végül őt is bekebelezze. Még nem!

- Vacsorázni kívánsz, vagy inkább egy ágy után vágyakozol?

- Ami azt illeti, kimerített az út. De farkas éhes vagyok – mosolyog rám.

- Akkor ne várassuk meg azokat a sülteket – tápászkodok fel.

Daniel követi a példámat, majd közösen elindulunk az étkezde felé. Utunk sötét folyosókon és széles csarnokokon át vezet. Daniel szinte ámul, ahogy tekintetét a széles oszlopokon járatja.

- Tetszik? – kérdem tőle az előcsarnokba érve.

- Nagyon is – bólint.

Halványan elmosolyodok, majd elvezetem egy szék folyosóra, amiből az étkezde és a konyharész is nyílik.

- Megérkeztünk – nyitom ki az ajtót, és engedem előre.

Ő belép a helyiségbe, aminek a közepén egy hosszú asztal és rengeteg székek állnak. A szolgálók már megterítettek. Én ülök az asztalfőre, Daniel pedig velem szemben foglal helyet. Az ételek lassan elénk kerülnek, hosszú, széles poharainkba pedig vörösbor kerül. A szolgálók krumplit és sültet tesznek a tányérjainkra, majd meghajolnak, és elhagyják az étkezőt.

- Csodás az illata – szagolok a tányérom fölé, Daniel elismerően bólint.

- Alig vártam, hogy ideérjek.

- Gondolom, nem a sültek illata vonzotta ide – döntöm el a fejem, miközben belekortyolok a boromba.

- Nem. Leginkább a félelmem. Meglepődtem, mikor levelet kaptam Öntől.

- Valóban? – húzom össze a szemeimet, és leteszem a poharam.

- Igen. Fogalmam sem volt róla, honnan ismer.

- Ó, az expedíciójának híre eljutott az én fülembe is. Onnantól nyomon követtem életének történéseit. Azok a halálesetek… nyomasztó lehet.

- Valóban azok – szegezi a tekintetét a tányérjára.

Ostoba, naiv Daniel…

- Furcsa eseménysorokat produkál a véletlen, nemde?

- De, igen – bólint Daniel, majd hátradől.

A tányérja majdnem üres, így kérdőn nézek rá.

- Óhajtasz esetleg süteményt?

- Nem, köszönöm – rázza meg a fejét. – Inkább aludnék, ha nem túl udvariatlan a kérés.

- Ugyan, dehogy – rázom a fejem. – Máris mutatom a vendégszobát.

Megtörlöm a szám, kiiszom a boromat, majd elindulok a lengőajtók felé. Daniel a nyomomban lépdel, a lépéseink zaja visszhangot ver a kőfalak között. Furcsa érzés, hogy mostantól nem egyeduralkodó leszek itt. A gömb utáni vágyam lassan elemészt mindent, jó lesz, ha egy kicsit eltereli valaki a figyelmem. Példának okáért Daniel.

- Holnap megmutatom a kastély többi részét – nézek hátra rá.

- Annak nagyon örülnék – bólint.

- A birtok elég nagy, bőven van helyünk kísérletezni.

- Azt befelé jövet is észrevettem – nevet fel fáradtan Daniel.

- Remélem, a szoba kedvedre való lesz – állok meg egy vaskos ajtó előtt.

Előveszek egy kulcsot, majd kinyitom vele a vendégszoba ajtaját. A bejárattal szemközt egy íróasztal áll, amely most a lemenő nap fényében fürdik. Egy hatalmas franciaágy húzódik a baloldali fal mentén, jobboldalon egy ajtó található, ami egy újabb kis helyiségbe vezet. Hatalmas szekrények és egy kandalló látható még a színes képekkel együtt. Úgy látom, Daniel elégedett, elismerően bólogat.

- Túl nagylelkű egy ilyen lakosztályt a rendelkezésemre bocsájtani – süti le a szemeit.

- Ne bolondozz! – paskolom meg a hátát. – A teljes személyzetem a parancsodra vár. Azt tesik, amire utasítod őket.

- Alexander!

- Csitt! – emelem fel a mutatóujjam. – Holnap el kell kezdenünk a munkát. Azt ajánlom, pihend ki magad.

Daniel bólint, majd a bőröndjeihez sétál, én pedig becsukom magam után az ajtót. Csak remélni tudom, hogy ez a fiatalember végre megoldás lesz a problémámra. Újra együtt lehetünk, szerelmem, és végre bosszút állhatok rajtad Agrippa, amiért átvertél!


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).