|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| louisMayfair | 2013. 05. 26. 23:05:41 | #25950 |
Karakter: Aiden Holmqvist
Megjegyzés: cicának
Felnevet és elhúzódik kuncogva, megfordul és hozzám simul.
- Folytassuk a hálóban – hajol fülemhez, s megrágcsál kicsit, mire felnyögök. Elégedetten vigyorog rajta.
Az egyik lábát átkulcsolja a derekamat, felnyög, ahogy összeér az ágyékunk. Ölbe kapom és a hálóba viszem. Ledobom az ágyra és már rajta is vagyok. Elmerülök a testében és a hátam a körmeivel felszántja.
A végkimerültségig hajszoljuk magunkat, zihálva, nedvesen az izzadtságtól ölelem magamhoz, ő pedig hozzám simul. Tetszik, hogy ennyire megbízik bennem. Hamarosan érzem, hogy légzése egyenletessé válik és elalszik. Én is követem a példáját.
Egy pihentető álom közepén járok, egy tóparton ücsörgök Shiroval, a fejem az ölében és csak pihenünk, de egy szörnyű csipogó hang kirángat az álomból és egyszerre pattanunk fel Shiroval, aki morogva bújik vissza az ágyba.
- Mennem kell – mondom és öltözni kezdek, felnyikkan, mikor a fenekére csapok egyet. Rádobom a takarót, amitől megnyugszik és visszaalszik.
A kocsiban veszem észre, hogy Shironál hagytam a kulcsom, így mondom Borisnak, ugorjunk be hozzád. Nem valami boldog, hogy egy prostival kavarok, de nem mondok neki semmit. Mikor felmegyek, elszalad mellettem egy kölyök, összevonom a szemöldököm, de minden rossz gondolat eltűnik a fejemből, amint meglátom Shirot.
- Hát, te meg így vársz az ajtóban
- Jobb dolgom nincs is – mondja. – Nem dolgozol, szöszi? – közelebb lép és a mellkasomra simítja a kezét.
- Csak itthagytam a kulcsaimat, a járőrautóval meg épp itt tértünk el.
Magyarázom, majd beenged. Keresem a szememmel a kulcsaim, de Shiro megelőz, ellopja előlem és a magasba tartja. Csak nem játszani akar?
- Nem ezt keresed? – rázza meg a kulcscsomót
- Add csak ide – megyek közelebb vigyorogva, de mikor nyúlnék érte, elkapja előlem. Kergetőzni kezdünk, végül elkapom a derekánál és felkenem az ablakra. Deja vu érzés a tegnap után, a nyakába csókolok és megszerzem a kulcsaimat. Meglepve veszi észre, hogy fondorlattal eltulajdonítottam tőle.
- A társad néz, zsarukám – kuncog, de én nem hiszek neki. Ugyan…
- Megyek, megyek – mondom és elengedve indulok az ajtó felé, de megállít.
- Mi lenne, ha este meglátogatnál? – húz vissza az ajtóból.
- Valószínűleg újabb lepedőakrobatika mutatványokat mutatnánk be a hálód falainak. – válaszolom vigyorogva.
- Tetszik az ötlet – kuncog fel. – Jól van, jól van, megengedem, hogy este át gyere hozzám – mosolyog rám győztesen. Lesmárolom és elmegyek.
Az őrsön persze megkapom, hogy egy prostival kavarok és eleinte általános utálatnak örvendek, hogy mi az, hogy én egy prostit dugok, de senkinek semmi köze ahhoz, hogy én Shirot akarom! Gőzerővel dolgozom a nap folyamán, bűnözők után szaladgálok, letartóztatom őket, és a műszakom végén átöltözöm. Pár kollégám kerül, furán néznek rám, de nem érdekelnek. Nagyon éhes vagyok, így megállok út közben egy kifőzdénél. Olasz kaját veszek és felmegyek Shiro lakására. Kopogok, mire ajtót nyit, egy szál törülközőben. Megcsapja az orrom az illata, finom és meg akarom kóstolni. Azonnal le is smárolom és becsukom magam mögött az ajtót. Egy fullasztó csók után lihegve szimatol a levegőbe.
- Minek van ilyen finom illata?
- Gondoltam hozok vacsit az éjszaka előtt.
- Nagyon jól gondoltad. – vigyorog és a konyhába vezet. Feltálaljuk a spagettit és jóízűen falatozok.
- Igazad volt, tényleg nézett a társam… - morgok. – Egész nap a kapitányságon hallgathattam, hogy kurvához járok… mármint, ezt mondták, de engem nem érdekel. Mondhat bárki bármit.
- Ez édes…
- Tényleg, hogyhogy itthon vagy?
- kivettem egy hét szabadságot.
- Az jó! Figyelj csak? Mi lenne, ha én is kivennék egy kis szabadságot és eljönnél velem egy kicsit pihenni
- Veled? – néz rám értetlenül. – Hova?
- Apámnak van egy háza vidéken, a hegyekben. Gyönyörű faház, egy tópart mellett. Mit szólnál, ha ott töltenénk a hetet?
- Csak mi ketten?
- Csak mi ketten. – bólintok és figyelem.
- Ez… Ez nagyszerű lenne, de… Mi lesz a húgommal?
- Majd beszélhettek telefonon. Ha nem érzed ott jól magad, hazahozlak, ígérem.
- Ez… Ez csodás! Rendben! Mikor megyünk? – csillannak fel a szemei én meg elmosolyodom.
- Mit szólnál, ha holnap délután mennénk? Addig beszólok, hogy nem megyek, összepakolunk és kimegyünk.
Befejezzük a vacsorát, majd Shiro gyorsan elmosogat, de nem bírom ki, hogy ne érintsem meg. Odalépek mögé és a nyakába csókolok, kezeimmel a csípőjére simítok és megszabadítom a törülközőtől, így meztelenül áll előttem, nekem háttal. Csókokkal borítom be a nyakát, vállait, karjait, hátát, lapockáját, gerince vonalát, jóleső sóhajokat csalva ki belőle. Kezeimmel testét simogatom és izgatom, lenyúlok a nadrágomhoz és letolom annyira, hogy a férfiasságom szabad legyen, feneke vágatába simítom lüktető tagom. Felnyög és igencsak beindult, elzárja a vizet és megfordulva az ajkaimra tapad. Aztán csak letérdel, kezeivel a farkamra simít és végignyal rajta. Jólesően felsóhajtok és kezeimmel megtámaszkodom a mosogatón. Fantasztikus, amit a srác a nyelvével művel a farkamon, mintha egy szonettet játszana rajta. Elakad a lélegzetem, amikor a szájába vesz és szopogat. Makkom szívogatja, puszilgatja, nyalogatja én pedig csillagokat látok attól, amit művel velem. hangosan felnyögök, ahogy a csúcsra juttat és lihegve dőlök a pultnak. De nem hagy nekem pihenőt, a szoba felé akar húzni. Követem, de ahogy leterítem az ágyra, viszonozni akarom az előbbi gyönyöröket. Bár én nem vagyok olyan gyakorlott, de ajkaimmal kényeztetni kezdem a vágyát, kéjjesen sóhajtozik és megvonaglik az érzéstől. Addig szopogatom, míg el nem élvez. Mosolyogva megtörlöm a szám, felsiklok hozzá és lesmárolom. Lábait derekam köré fonja, de én lefejtem magamról és négykézlábra fordítom. Felhúzok egy óvszert és odaigazítva bejáratához, elmerülök a testében. Csillagokat látok a gyönyörtől, ez minden, amire vágyom. Shiroban lenni.
- Ahh… Shiro?...
- Hmm?... – nyög és a lepedőt markolássza.
- Tudod, olyan érzésem van… mintha… mindig is ide tartoztam volna… Ahogy benned vagyok… Fura… - nyögöm és mozogni kezdek, nem is gyengén.
Addig dolgozom, míg el nem élvezünk, majdhogynem egyszerre. Imádom a testét és még számtalanszor kiélvezem az éjszaka. A hajnal egymás karjaiban talál meg minket, én gyakran felriadok, de mindig szorosabbra fonom a karjaim Shiro körül, aki békésen szuszog az ölelésembe bújva.
Reggel én kelek korábban, de nem akarok kimászni az ágyból. Ki akarom élvezni ezt a pillanatot, noha tudom, hogy most napokig élvezhetem még. Mondjuk azt nem tudom, hogy fizetnem kell-e érte, de ha igen, akkor sem bánom. Ha ingem gatyám rámegy erre a kapcsolatra, még az is megéri.
Shiro mocorogni kezd, mire finom csókot lehelek a nyakába ő pedig felkuncog.
- Máris reggel van?
- Túl korán, nem?
- Hány óra?
- Fél kilenc. Aludhatsz még. – cirógatom meg az oldalát.
- Mmmh… Nem akarok… Ki akarom élvezni, hogy itt vagy… - mosolyog csukott szemmel. – Imádom, ahogy a karjaidban tartasz.
- Akkor már ketten vagyunk. – mosolyodom el én is.
- Ha reggeliztünk, összepakolok… Bemegyek a húgomhoz. A kórházban találkozunk?
- Nekem megfelel. Onnan indulhatunk. – elmosolyodom.
- Aidan?
- Hm?
- Gyere belém.
- Nem volt elég a tegnap? – harapom meg finoman fülét ő meg vigyorog.
- De igen, de érezni akarlak. Nem kell mozognod, csak tedd be…
- Éjszaka is benned voltam, amikor elaludtál.
- Ühüm. Mert szeretem.
Kicsit elgondolkodtat, hogy azt is szereti-e ha más van benne, mikor elalszik, de elhessegetem a gondolatot a fejemből. Teljesítem a kívánságát és hátulról hozzá simulok, egy finom mozdulattal pedig belécsusszanok. Felsóhajt és dorombol, mint egy cica. Ez szöget üt a fejemben.
- Vannak játékszereid? – kérdem hírtelen, ahogy simogatom a testét.
- Hm? Vannak… Miért?
- Ha akarsz, hozhatsz párat a nyaralásunkra… Csak egy kis élvezet. Mit gondolsz?
- Hogy te vagy a legjobb. – nevet fel és kapok egy forró csókot, amit viszonzok.
Furcsa, de tényleg olyan, mintha egy szerelmes pár lennénk. Mondjuk sosem leszünk, de jó érzés vele lenni. Olyan, mintha tartoznék valakihez. Még akkor is ha tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen férfi az életében.
Reggeli után beviszem a kórházba, a bőröndje már a csomagtartómban van, én haza szaladok és összepakolok egy egész bőröndöt én is, visszamegyek a kórházba és délután háromkor el is tudunk indulni. Az út négy óráig tart, fel a hegyekbe. De megéri utazni, ugyanis csodás táj tárul az ember szeme elé. Egy csodás faház előtt parkolok le, ami egy gyönyörű tó partján fekszik, körülvéve fenyőfákkal.
Shiro kiszáll és szinte ámul a hely szépségén, míg én kiveszem a cuccokat a csomagtartóból.
- Hűűűű… ez meseszép! – kiált fel, én meg mosolygom. Odalépek mögé és átölelem.
- Igen, meseszép. És mostantól egy hétig a mienk.
- Gyönyörű! A víz milyen?
- Nyugodtan fürödhetsz benne, a víz mindig meleg, látod, ahogy ott gőzölög? Ez termál tó, a földből meleg, vulkanikus gőz jön.
- Nahát!!! – csodálkozik és én vállonveregetem magam gondolatban, hogy elhoztam.
- Gyere, vigyük be a csomagokat.
Elindulok befelé, viszem a bőröndöket, kinyitom a verandán a bejárati ajtót és belépek a gyönyörűen berendezett faházba.
- Ez itt a nappali, az a konyha, ott meg a fürdő. Az emeleten van két hálószoba és egy fürdőszoba. Mindjárt felkapcsolom a generátort, estére lesz meleg víz. A tűzhely fával működik, itt nincs gáz, ilyen messzire nem hozzák el, de telefonálni tudsz, mert van hálózat. A tv is működik. – magyarázom.
- Szuper! – boldogan megy körbe a házon, én pedig körbenézek.
Megrohannak gyermekkorom emlékei, kicsit elmosolyodom és akkor eszmélek fel, mikor két kar fonódik a nyakam köré.
- Örülök, hogy elhívtál.
- Örülök, hogy eljöttél.
Adok neki egy csókot, majd a bőröndöket felcipelem a lépcsőn.
|
| darkrukia | 2013. 05. 25. 23:47:43 | #25938 |
 Karakter: Akatsuki Shiro
Megjegyzés: (zsarukámnak)
Az egyik társaodalép hozzánk.
- Ismeritek egymást?
- Igen. Menj csak, én kikérdezem – inti el, majd, egy bólintással távozik is.
Aiden megfogja a karom és beterelget a lakásba. Az ajtót becsukja és leültet a nappaliban, majd velem szemben foglal helyet ő is.
- Shiro, ez nagyon fontos. Mindent mondj el nekem. Észleltél az elmúlt egy órában bármi szokatlant?
- N-nem... Ki se dugtam az orromat... – motyogom nehezen, alig jön ki hang a torkomon. Úgy érzem valami hatalmas csomó zárja el a légcsövem is.
- Nem is hallottál semmit?
- Nem... – nézek rá sokkoltan.
- Jól van – ír le valamit a füzetébe.
- És a... a tettes?
- Még nem kaptuk el, de nyomában vagyunk. Közel állt hozzád a fiú?
- Nem... Néha beszélgettünk csak... Édes Istenem! – tenyerembe temetem arcom.
- Nézd, Shiro. Mivel te vagy a szomszédja, az egyik, ezért számolnod kell azzal, hogy amíg a tettest el nem kapjuk... – felpattanok.
- GYANÚSÍTOTT VAGYOK?! – akadok ki kissé.
- Vedd vissza a hangerőd, ülj le és hallgass végig – mondja komolyan. Most az igazi rendőr énjével találom szemben magam.
-Én nem vagyok gyilkos... – motyogom.
- Én nem is gyanúsítalak – mondja nyugodtan. Valahogy rám is átragad, kissé lehiggadok. – De ez az eljárás. És mivel ériztett vagy egy másik ügyben, az SK-val, meleg, szexmunkás, felmerül a gyanú, hogy esetleg te lehettél.
- De nem én voltam!! – csattanok fel, de ő egy pillantásával némít el.
- Tudom. De felmerül a gyanú, érted? Én segíteni akarok, ha hagyod. De ha elkezdesz pattogni, csak rontasz a dolgon, ahelyett, hogy tisztáznád magad.
Igaza van, a fenébe is. Kicsit elgondolkosom. Tiszta ideg vagyok, most másra sem lenne szükségem, minthogy mégvalaki meghaljon a közelemben. Grr... még gondolni is rossz ilyenre. Feszült vagyok.
- Shiro, én tényleg hiszem, hogy nem te voltál. De fel kell készülnöd az eshetőségekre. És gondolom, szeretnéd, ha inkább én csinálnám, mint egy vadidegen.
Na jó, kicsit megemberelem magam.
- Mit kell tennem? – kérdi, mire helyeslően bólint.
- Légy elérhető a nap huszonnégy órájában. Hagyd abba a munkát, amíg nem tisztázódik ez a nyomozás.
- De a...
- A húgod korházban, tudom, de nincs más választásod. Vagy szünetelteted a... munkád, vagy bajba kevered magad – sóhajt fel. – Shiro, figyelj rám! Beszélek a húgodat kezelő orvossal, kitalálunk valami alternatívát az elkövetkezendő időszakra.
Várjunk csak...
- Honnan...? – pislogok rá, s felpattanok. Előre lépek, érzem, ahogy ég az arcom a dühtől. – Te nyomoztál utánam?!
- Sajnálom, rossz szokás – pillant félre, majd ismét rám.
- Miért? Miért történik mindez pont... velem?
Érzem, ahogy teljesen elgyengülök. Szerencsém, hogy Aiden időben kap el, mielőtt a padlóra esnék. Átkarol, majd felvesz a karjaiba. Mérhetetlen biztonságérzet önt el. A kanapéra fektet lassan, majd kilép a konyhába, hoz egy pohár vizet, amit készségesen fogadok el és lassan kortyolgatni kezdem. Mellém guggol és az arcomra simitja a kezét. De jó hideg...
- Shiro? Nincs semmi baj, hallod? Ne ess most depresszióba, hanem segíts. Segíts elkapni a gyilkosát. Biztos hallottál vagy láttál valami szokatlant, amire nem emlékszel. Kérlek, gondolkodj. Segíts elkapni a tettest és tisztázni magad.
Rá emelem pillantásom, bólintok. Ugyan nem láttam semmi különöset... vagy talán... Igen, biztos ő lesz!
- Én... láttam...
- Igen? Mit láttál? – húzódik közelebb.
- Láttam egy férfit... Amikor az ablakot takarítottam... Vörös haja volt, azért néztem meg, mert összeütközött az egyik fölöttem lakó idős nénivel... és elfutott...
- Hogy nézett ki ez a vörös hajú férfi?
- Fekete ruha volt rajta... és egy hosszú ballonkabát. Mintha... takart volna valamit... – Próbálok rá visszaemlékezni, de nem nagyon megy.
- Felismernéd, ha újra látnád?
- Nem hiszem... – nézek rá elkeseredetten, ő pedig megfogja a kezem.
- Nem baj. Ügyes voltál. Most vissza kell mennem, szólni a kollégáimnak.
- Visszajössz?! – kérem szinte esdeklődve, mire bólint, majd távozik.
Hirtelen magány fog el, nem az a szokásos egyedüllét érzet, hanem keserűség. Olyan egyedül vagyok mindig, soha senkinek nem kellek. Egyedül a húgom miatt vagyok képes felébredni reggelente és szembenézni az elkövetkezendő napokkal. Nem is veszem észre, mikor kezdtem el sírni. Ekkorára nőttem és még mindig sírok, mint egy csecsemő.
Mikor kicsit sikerült visszavennem magamból, bekapcsolom a híreket, hátha kiderül valami. Nem tudom, már mióta nézem, de egyszercsak felbukkanaz a hír is a tv-ben. Elkapták a tettest. Hála minden szentnek. Az a mocskos gyilkos! Hogy volt képes ezt tenni egy gyerekkel? Istenem, szegény kölyök, ő volt az aki jókedvet varázsolt ebbe a szürke lakóházba. Ismét sírhatnékom támad.
Hajnal lehet, mikor kopognak.
Aiden szó nélkül lép be, ahogy kinyitom a bejáratot, s ő lábbal löki be. Hallkan kattan a zár. Átölel, magához szorít. Hirtelen tőr rám ismét minden feszültség, s karjai szorításában, remegve kezdek zokogásba. Ő nyugtat, szorít, kapok egy puszit is a fejemre, s tenyere lassan simogatja hátam. Bújok hozzá, mintha ő lenne az egyetlen mentsváram ebben a szürke világban. Talán valahol így is van. Azonban észreveszem magam, s inkább összeszedem minden gongolatom normálisan. Elengedem.
- Én... ne haragudj, nem tudom, mi ütött belém... – mentegetőzöm, ő meg megértően pillant rám.
- Sok mindenen mentél keresztül rövid idő alatt. Természetes, hogy az idegeidet megviselte.
- Aiden, ez nekem... Nekem nagyon sok...
- Tudom. De nem adhatod fel.
- Annyira elfáradtam... Idegileg... –lépek az ablak felé, hátat fordítva neki. Épp kel a nap. Hihetetlen, hogy éjjel semmit sem aludtam.
Hallom halk lépteit, s ahogy karjai átölelik drekam, hátamat mellkasának simítom, beledőlve ölelésébe.
- Ki vagy te, Aiden Holmqvist? – teszek fel egy fura kérdést. Igazán tudni akarom.
- Hogy érted?
- Nem vagy valódi, ugye? Csak a képzeletem szüleménye... Ilyen ember, mint te... Nem létezhet...
- Valóságos vagyok, de valamit én sem értek.
- Éspedig? – fordítom olfalra a fejem, hogy szemébe tudjak nézni.
- Hogy voltál képes ennyire a hatalmadba keríteni? – húzza félmosolyra ajkait. Muszáj elmosolyodnom, mahd megkönnyebbülten nevetek fel. Ágyékának dörgölöm fenekem.
- Akarlak, Aiden... Csináld velem itt... Az ablaknál... Látni akarom közben a hajnalt...
Beleegyezésként veszem, ahogy nyakamba csókol. Anadrágom letolom magamról, majd kilépek belőle, s lábammal arrébbemelem. Most nem igényleg semmi gyengédséget, csak... csak kell a farka. Ennyi.
Az ablakkeretnek támaszkodom, s pucsítva várom őt magamba. Elvehet tőlem most bármit, készségesen állok rendelkezésére. Talán valami olyasmire számítok, hogy egyből belémvágja magát, s akkor eltűnnek fejemből ezek a fura gondolatok róla, azonban nem ez történik. Tudom, hogy ő sem tenné ezt. Valami különös biztonságérzet árad belőle, az ember úgy érzi semmi baja sem lehet a közelében.
Tenyere fenekemre simul, majd combjaimra, végül ajkait érzem meg testemen, ahoy apró csókokat szór szét alfelemen, majd nyelve jut el legszemérmesebb részemig. Felnyögve tolom ki magam jobban. Ahh... ez valami isteni érzés... Aiden a lábam alatt nyúl át, s ujjai merevedésemre kulcsolódnak.
Nem sok idő kell, hogy ellazuljon testem, s ő felegyenesedve igazítja magát hozzám, majd egy lökéssel testembe hatol. Nyögése, apró csókjai nyakamnál megszédítenek. Aprót lök, mire felnyikkanok. Jóleső sóhajok hagyják el ajkaim, s megvonaglom.
Minden lökés felér egy taszítással a gyönyőr mélysége felé, szinte azt kívánom, hogy bárcsak megállna az idő körülöttünk, s sose fáradnánk el ebben a kínzóan édes játékban. Kéjes sóhajok, nyögések szöknek ki számból, s nem tudom visszatartani őket, de nem is akarom. A felkelő nap fénye szinte megvakít, ahogy az élvezet is. Ahogy Aiden ujjai férfiasságomra siklanak, megvonaglik testem.
- Kérlek...! – kiáltom, szinte elvesztve önmagam, ő pedig készségesen ölel magához hátulról, s minent megtesz, hogy a csúcsra juttasson.
A beteljesüléssel együtt valami különös melegség árad szét mellkasomban. Pihegve hallgatom elégedett morgását. Ahm, ez olyan pasis dolog, ami én imádok.
- Mit teszel vele? – piheg fülembe. – Teljesen elveszed az eszem, megőrjítesz.
Szavai hatására önfeledten nevetem el magam. Majd kuncogva húzódom kicsit el, hogy megforduljak, de nem sokáig, mert hozzásimul testéhez.
- Folytassuk a hálóban – hajolok füléhez, s megrágcsálom kicsit, mire felnyög. Elégedetten vigyorgok ezen.
Az egyik lábam derekára kulcsolom, s apróbbat nyögök, ahogy lankadatlan vágyink összeérnek. Mintha olyan könnyű lennék, felkap az ölébe. Automatikusan kulcsolom másik lábam is derekára, s karjaim nyakára. Úgy visz be a hálóba, mint valami dobozt, költözés után, s lehajít az ágyra. Pár másodperc múlva már ismét egymásbafeledkezve olvad eggyé a testünk, s meztelen bőrét kidiszítem kissé körmeimmel, de ahogy látom ez nem fáj neki, sőt élvezi. Azt sem tudom, hogy volt-e egyáltalán ruha rajtunk, az biztos, hogy már nincs semmi, ami egymáshoz simuló bőrünk közé állna.
Fogalmam nincs hányadik mnet után érzem úgy, hogy már lassan ideje lenne pihenni is. Utolsó kielégülésünk után ziháltan, nedvesen, izzadtan ölel magához, s én készségesen simulok testéhez, ahogy az utóbbi pár percben is, majd elnyom az álom. Mint akit fejbevertek úgy ér utol a sötét mámor.
Laposakat pislogva ásítok egyet, s fordulnék másik oldalamra, de valami nem enged. Mindegy is, jó meleg, az a lényeg. Odabújok közelebb. Már alidnék vissza, mikor hirtelen zaj csapja meg fülem. Szinkronban egyszerre pattanunk fel az ágyból Aidennel, pedig nekem igazából semmi közöm hozzá, hogy az a szerencsétlenség mikor csipog, azonban megijedtem kissé a hangjától. Nyöszörögve mászom vissza az ágyra.
- Mennem kell – hallom még. Méltatlankodva nyikkanok fel, ahogy a fenekemre csap még. Szólnék valami cifrát, de rámdobja a takarót. Na, ezt tudom értékelni. Jó éjt! Bár már dél lehet... mindegy...
Kopognak. Nagy nehézségek árán sikerül magamratekernem a takarót, s kissé eligazítani kócos frizurám. Pilogok még párat, majd ajtót nyitok.
- Szia! – rikkant egy nálam két fejjel alacsonyabb személy.
- Hát, te ki vagy? – nézek értetlenül.
- Öhm... az új munkatársad... – tétovázik kissé. Hmm... a főnök ilyen alacsonyakat is dolgoztat.
- Nem vagy te túl... – gondolkozom el, hogy is mondjam, hogy ne sértsem meg. – Kicsi??
Dühösen villog rám melegbarna szemeivel. Oké, oké, értem én.
- Monica küldött, azt mondta, szendjelek össze téged és vigyelek a klubba – néz át derekamnál, be a lakásba. – Hűha, vad éjszakád lehetett – vigyorog.
- Semmi közöd hozzá – nézek rá gúnyosan. – Mondd meg a főnöknek, hogy kiveszek egy hét szabadtságot. Értetted? Ne Monicának, a főnöknek – mormogom még.
- Igen, megértettem. Hát, akkor szia!
Elszalad. Olyan kölyök még, tizenhatnak se nézném, ha nem tudnám, hogy a főnök mindig azon felüliekkel „dolgozik”.
- Hát, te meg így vársz az ajtóban? – hallok meg egy ismerős hangot. Elvigyorodom.
- Jobb dolgom nincs is – mondom irónikusan. – Nem dolgozol, szöszi? – lépek közelebb, s mellkasára simítom kezem.
- Csak itthagytam a kulcsaimat, a járőrautóval meg épp itt tértünk el.
Bólintok, hogy értem, s beengedem. Azonban, előbb ráakadok a kulcsra tekintetemmel, mint ő. Ellopom előle, s magasra tartom, int valami trófeát.
- Nem ezt keresed? – ingatom meg kissé, s az csilingelve nevet fel kezemben.
- Add csak ide – jön vigyorogva közelebb. Mikor nyúlna érte elhúzom az orra előtt.
Jól derülve kergetőzök vele, végül fel lettem kenve az ablakhoz, pont úgy, mint tegnap, csak épp most ruhában. Felsóhajtok, ahogy nyakamba csókol, de közben megkaparintja a kulcsokat is. Lenézek. Hoppá.
- A társad néz, zsarukám – kuncogok fel.
- Megyek, megyek – adja meg magát. Nem hisz nekem, hát majd fog, ha megemlítik neki.
- Mi lenne, ha este meglátogatnál? – húzom vissza az ajtóból. Ez az én birodalmam, innen csak akkor szabadulsz, ha engedem, hihi.
- Valószínűleg újabb lepedőakrobatika mutatványokat mutatnánk be a hálód falainak.
- Tetszik az ötlet – kuncogok fel. – Jól van, jól van, megengedem, hogy este átgyere hozzám – mosolygok rá győztesen. Lesmárol, majd megy is.
Hirtelen megint álmosság tőr rám, s visszafekszem kicsit. Hol a ta-ka-ró? Jah, rajtam. Ah, minegy. Pff... milyen jó lenne, ha megint abban a biztonságos ölelésében tudnék aludni. Mmmm... mikre nem gondolok?!
Szerkesztve darkrukia által @ 2013. 05. 25. 23:49:06
|
| louisMayfair | 2013. 05. 22. 19:52:20 | #25885 |
Karakter: Aiden Holmqvist
Megjegyzés: cicának
Nem is tudom mikor aludtam utoljára ennyire pihentetően. Rég volt, annyi biztos. Most is békésen álmodom, nem tudom meddig, de finom illatokra és egy angyali hangra ébredek. Lassan nyitom ki szemeimet és kémlelek körbe. Ez Shiro hálószobája. Igen, emlékszem, ahogy ide jöttem hajnalban. Felülök és kicsit nyújtózkodom. Mosollyal az arcomon hallgatom a hangját, gyönyörűen énekel, egész nap tudnám hallgatni angyali énekét. Mennyire különös ez a srác, szexmunkásként dolgozik, de mégis egy angyal raboskodik benne.
Kimászom az ágyból és magamra aggatom a farmeromat. Kimegyek a konyhába és az ajtófélfának dőlve figyelem, ahogy Shiro táncol a rádióra. Gyönyörű a feneke, a csípője mozgása szinte megőrjít. Nem bírom sokáig, és mögé lépve a csípőjére fogok.
- Jó hangod van – duruzsolom negédesen a fülébe, mire megfordul, kezében fakanál és szó nélkül smárol le, amit én viszonzok. Egész bájos így. Mint egy férjét reggeli csókkal köszöntő feleség.
- Köszi. Itt eszel, vagy derogál a főztöm és hazamész? – vigyorodik el, én pedig rákontrázok.
- Attól függ, ehető a kaja, vagy sem…? – játszom a gyanakvót, pedig már a kaja illatától összefolyik a számban a nyálam.
- Szerintem az – vállat von és játszik velem. Tetszik.
- Akkor maradok – egyértelmű. Elvigyorodom és nyakába harapok, hogy érezze a törődést. Felnyög és a fakanállal csap a mellkasomra, de nevet. Igazán nagyon bájos ebben a harcias, édes feleség szerepben és ez engem egyáltalán nem zavar. Sajnos a munkám miatt kicsit megkeseredtem, örülök, ha valaki fényt, meleget csempészik a napjaimba. Ahogy elnézem őt arra gondolok, milyen lenne, ha megnősülnék? Egy szerető feleség várna így minden reggel és este, vacsorával, csókkal és jóízű kacagással. De Shiroról nem merek ilyeneket álmodozni, mert talán soha, soha nem kellenék neki. A kettőnk közti különbség túl sok… Rendőr és szexmunkás. Pedig állítólag a kurvákból lesznek a legjobb feleségek.
Leültet az asztalhoz és tálal, én pedig bár a jómodort, illemet betartom étkezésnél, most mégis úgy vetem rá magam a főztjére, mintha napok óta nem ettem volna. Látom, hogy jól mulat ezen, felkuncog, én meg nem győzöm dicsérni a szakácstudományát. Tényleg, fantasztikus. Meg tudnám szokni…
- Még el kell is mennem itthonról – gondolkodik, majd összeszedi a tányérokat a mosogatáshoz.
- Ugye nem a SK-ba akarsz visszamenni. – félig kérdem félig pedig kijelentem. Sajnos a nyomozás során hallottam ezt a fajta rövidítést és jobb is így mondani, de látom, hogy meglepődik.
- Nem, mára szabadnapot kértem – motyogja.
- Akkor? – szakmai ártalom a kérdezősködés.
- A korházba – ez meglep, miért akar ő oda menni? Csak nem beteg???
- A korházba? Miért? – Tör fel belőlem a zsaru.
- Vámpír vagyok és valahonnan vért kell szerezzek, hanem téged csapollak le – válaszol gúnyosan, én pedig ezen felnevetek. Frappánsan kivágta magát a válasz alól, de úgy is ki fogom deríteni a titkait.
- Jól van, ha nem akarod, nem kell elmondanod, de elviszlek – nem fog ilyen könnyen szabadulni és ha belegebbedek, akkor is megtudok róla mindent. Elég meggyőző vagyok így felsóhajtva bólint.
-
Pár nap múlva egy megrendítő bejelentést kapunk. Mindig felér egy igazi lórúgással, amikor egy gyerek az áldozat. Ahogy kimegyünk a helyszínre, teljesen elsápadok, mert ez Shrio otthona is. Felszaladok az áldozat lakásához és a folyosón engedek kicsit csak fel, mert nem Shiro ajtaja van tárva nyitva. Nagyot nyelek és tájékozódom a helyszínen. Elszorul a szívem, de pókerarcot erőltetek magamra és bekopogtam Shirohoz.
- Aiden? – kérdi kissé meglepődve.
- Ne haragudj, hogy zavarlak, csak meg akartam kérdezni, jól vagy-e?! – közben külsérelmi nyomokat keresek a testén.
- Én igen, miért kérded? – pislog rám értetlenül, de én csak ekkor nyugszom meg.
- Mert épp pár perce erőszakolták és gyilkolták meg a szomszédodban lakó kisfiút – mondom és elkerekednek a szemei, az ajtóba kapaszkodik és kifut az arcából a vér. Mögöttem a kollégák járkálnak felmérni a helyszínt. Az egyik odalép hozzánk.
- Ismerik egymást?
- Igen. Menj csak, én kikérdezem. – intek kollégámnak aki bólint és tovább megy.
Megfogom Shiro karját és betereltem a lakásába. Becsuktam az ajtót és leültettem a nappalijában. Vele szemben ültem le.
- Shiro, ez nagyon fontos. Mindent mondj el nekem. Észleltél az elmúlt egy órában bármi szokatlant?
- N-nem… Ki se dugtam az orromat… - motyogja, és én megértem.
- Nem is hallottál semmit?
- Nem… - néz rám őszintén és látom, hogy teljesen megrendült.
- Jól van. – leírom a kis füzetkémbe.
- És a… a tettes?
- Még nem kaptuk el, de a nyomában vagyunk. – válaszolom. – Közel állt hozzád a fiú?
- Nem… Néha beszélgettünk csak… Édes Istenem! – temeti arcát a kezeibe.
Tudom, hogy ez sok neki, röpke másfél hét alatt három halál, plusz az aggodalom a húga miatt.
- Nézd, Shiro. Mivel te vagy a szomszédja, az egyik, ezért számolnod kell azzal, hogy amíg a tettest el nem kapjuk… - nem engedi, hogy végig mondjam mert felpattan.
- GYANÚSÍTOTT VAGYOK?! – akad ki, jogosan.
- Vedd vissza a hangerőd, ülj le és hallgass végig. – mondom azzal a tipikus, tedd most rögtön, amit mondtam hangerőmmel és komolyságommal, így szó nélkül leül és elkussol, mert gondolom leesett neki, hogy én itt most nem csak egy kuncsaftja vagyok, nem az egyik szeretője, sem a barátja, hanem rendőr őrmester.
- Én nem vagyok gyilkos… - motyogja azért az orra alatt én pedig egy pillanatra lehunyom a szemem és nyugodtabban szólalok meg.
- Én nem is gyanúsítalak. – ettől kicsit lehiggad. – De ez az eljárás. És mivel érintett vagy egy másik ügyben, az SK-val, meleg, szexmunkás, felmerül a gyanú, hogy esetleg te lehettél.
- De nem voltam!!! – csattan fel, mire egy pillantással elnémítom.
- Tudom. De felmerül a gyanú, érted? Én segíteni akarok, ha hagyod. De ha elkezdesz pattogni, csak rontasz a dolgon, ahelyett, hogy tisztáznád magad.
Kicsit elgondolkodik, csendben, látom, hogy nagyon felzaklattam.
- Shiro, én tényleg hiszem, hogy ne te voltál. De fel kell készülnöd az eshetőségekre. És gondolom szeretnéd, ha inkább én csinálnám, mint egy vadidegen.
Erre már hallgat, megembereli magát én pedig büszkeséget érzek.
- Mit kell tennem? – kérdi és én bólintok.
- Légy elérhető a nap 24 órájában. Hagyd abba a munkát, amíg nem tisztázódik ez a nyomozás.
- De a…
- A húgod a kórházban, tudom, de nincs más választásod. Vagy szünetelteted a… munkád, vagy bajba kevered magad. – sóhajtok. – Shiro, figyelj rám. Beszélek a húgodat kezelő orvossal, kitalálunk valami alternatívát az elkövetkezendő időszakra.
- Honnan…? – pislog rám, majd felpattan, előrébb lép felém és tűzrózsák jelennek meg arcán a haragtól. – Te nyomoztál utánam???
- Sajnálom, rossz szokás. – pillantok félre egy másodpercre, majd ismét rá nézek.
- Miért? Miért történik mindez pont… velem?
Pár másodpercem van elkapni, mielőtt a padlóra esne az összecsukló lábaitól. Átkarolom és térdei alá nyúlva másik kezemmel felemelem a karjaimba. Fejét egyenruhámba temeti, kezével átkarolja a nyakam. Pár lépéssel a kanapéhoz viszem és lefektetem rá, akár egy gyengéd szerető. Aztán kimegyek a konyhába, töltök egy pohár vizet és visszamegyek hozzá. Átnyújtom a vizet, ő pedig lassan kortyolgatni kezdi. Mellé guggolok és kezem arcára teszem. Belázasodott.
- Shiro? Nincs semmi baj, hallod? Ne ess most depresszióba, hanem segíts. Segíts elkapni a gyilkosát. Biztos hallottál vagy láttál valami szokatlant, amire nem emlékszel. Kérlek, gondolkodj. Segíts elkapni a tettest és tisztázni magad.
Rám néz, bólint és gondolkodni próbál. Hosszú percek telnek el, mire felcsillan a szeme.
- Én… láttam…
- Igen? Mit láttál? – húzódom közelebb.
- Láttam egy férfit… Amikor az ablakot takarítottam… Vörös haja volt, azért néztem meg, mert összeütközött az egyik fölöttem lakó idős nénivel… És elfutott…
- Hogy nézett ki ez a vörös hajú férfi?
- Fekete ruha volt rajta… És egy hosszú ballonkabát. Mintha… takart volna valamit… - látom, hogy erőlködik én pedig hallatlanul büszke vagyok rá.
- Felismernéd, ha újra látnád?
- Nem hiszem… - néz elkeseredetten, én pedig kezem a kezére teszem.
- Nem baj. Ügyes voltál. Most vissza kell mennem, szólni a kollégáimnak.
- Visszajössz?! – szinte könyörög, én pedig bólintok. Nem akarok őt így itt hagyni.
Kimegyek és leadom az információt a kollégáknak, akik a tettes nyomába erednek. Sok még a teendő, de nem akarom csak így itt hagyni Shirot. Mégis, mivel volt képes így elcsavarni a fejemet?
A helyszínelők mindent felkapartak, amit kellett, nekem és Borisnak terepre kellett mennünk és üldözőbe vennünk a férfit, mert kis szerencsénk van, az öregasszony, akivel összeütközött, kleptomániás volt, ellopta a tárcáját. Majdnem vigyorogva vezettem a kocsit a gyilkos házához, hogy aztán letartóztassam.
Mire elszabadulok, megint hajnal van, megígértem, hogy visszamegyek, és elmegyek a leragasztott ajtó előtt. A szívem is belesajdul, de csak Shiro ajtajához megyek. Bekopogok és az ajtó feltárul, Shirot pillantom meg a halvány fényben, arca könnyáztatta, szemei vörösek a sírástól. Szó nélkül lépek be, lábammal belököm az ajtót, hogy az némán bezáródjon mögöttünk. Karjaimba zárom és magamhoz szorítom, hogy érezze, itt vagyok. Testét rázni kezdi a halk sírás, én pedig adok a fejére egy puszit, államat feje búbjára teszem és behunyva a szemeim ölelem tovább a remegő testet. Finoman megsimogatom a hátát. Nyílván már hallotta a hírekből, hogy elkaptuk a tettest, egy pedofil volt, méghozzá a gyerek zongoratanára. Azt sem tudom, miért vagyok vele ilyen gyengéd, vagy miért bújik így hozzám, mikor csak egy vendég vagyok neki, de ilyen rövid idő alatt képes volt teljesen elcsavarni a fejem. Hamarosan összeszedi magát és elenged.
- Én… ne haragudj, nem tudom, mi ütött belém… - szabadkozik, én pedig megértően nézek rá.
- Sok mindenen mentél keresztül rövid idő alatt. Természetes, hogy az idegeidet megviselte.
- Aiden, ez nekem… Nekem nagyon sok…
- Tudom. De nem adhatod fel.
- Annyira elfáradtam… Idegileg… - fordít hátat nekem az ablakhoz lépve és a felkelő napot figyeli a horizonton.
Pár lépéssel mögé kerülök és kezeimmel hátulról ölelem át, Ő pedig belesimul az ölelésembe.
- Ki vagy te, Aiden Holmqvist? – tesz fel egy fura kérdést.
- Hogy érted? – ráncolom homlokom.
- Nem vagy valódi, ugye? Csak a képzeletem szüleménye… Ilyen ember, mint te… Nem létezhet…
- Valóságos vagyok, de valamit én sem értek.
- Éspedig? – fordítja kicsit hátra a fejét, hogy a szemembe nézhessen.
- Hogy voltál képes ennyire a hatalmadba keríteni? – szám sarkában fáradt mosoly bujkál.
Elmosolyodik és megkönnyebbülten felnevet. Anélkül, hogy megfordulna, fenekével ágyékomhoz dörgölőzik.
- Akarlak, Aiden… Csináld velem itt… Az ablaknál… Látni akarom közben a hajnalt…
Furcsa kívánság, de mivel senki nem láthat minket onnan lentről, sőt a környező épületekből sem, megteszem a kérését. A nyakába csókolok, míg ő letolja a nadrágját a bokájáig, kecsesen kilép belőle és lábfejével arrébb emeli. Kezemmel kigombolom a farmerom, lehúzom a cipzárt és kiszabadítva a férfiasságom, felhúzok rá egy gumit. Kezeivel az ablakkeretnek támaszkodik, pucsít és várja, hogy a magamévá tegyem. Mert most nem csak szexelni akar, tisztán érzem, hogy nekem akarja adni magát, mintha arra kérne, a szüzességét vegyem el. Talán egy kicsit így is van. Ám én nem hatolok belé azonnal, kezemmel simogatom a fenekét, combját, majd leguggolok és számmal is csókolgatom a bőrét. Felsóhajt, ahogy ajkaimmal forró csókokat lehelek combjaira, félgömbjeire, ám itt még nem ér véget a kényeztetés, kezeimmel széthúzom farpofáit és nyelvemmel csókolgatom, lazítom el bejáratát. Felnyög és még jobban kitolja magát, egyik kezemmel pedig a lába alatt átnyúlok és ujjaim a farkára kulcsolom. A felkelő nap fénye aranyszínben világít meg minket, én pedig ahogy ellazítom, nem bírok tovább várni. Felegyenesedem, farkam a záróizomhoz igazítom és egy határozott, de finom lökéssel a testébe hatolok. Felnyögök a forró hús ölelésére, számmal a nyakát csókolom, majd aprót lökök rajta. Felnyikkan, de jólesően sóhajtozik és megvonaglik.
Csodálatos látvány a hajnali pírben, látványa mélyen az agyamba vésődik. Akarom őt, mozogni kezdek benne. Eleinte lassan, majd egyre erőteljesebben. Sóhajai kéjes nyögdécselésbe fulladnak, ahogy a napot nézi, hunyorgó, vágytól ködös szemmel. Kezemmel farkára simítok, amiről megvonaglik a teste.
- Kérlek!... – kiáltja eufórikusan, én pedig kezemmel izgatom elöl, hátulról pedig dolgozom. Mikor a csúcsra érünk, egy elégedett morgás tör fel belőlem, ő pedig kapaszkodva liheg, kezemen érzem, ahogy végigfolyik nedve.
- Mit teszel velem? – lihegem a fülébe. – Teljesen elveszed az eszem, megőrjítesz.
|
| darkrukia | 2013. 05. 22. 09:19:10 | #25883 |
Karakter: Akatsuki Shiro
Megjegyzés: (szöszimnek)
Kezei csípőmöt markolják, így húz magára erősebben, s én majd csillagokat látok ettől.
- Mikor dugtál utoljára? – kérdem, mire kicsit elgondolkodik.
- Hanyadika van ma?
- Tizenkilenc.
- Akkor pontosan két éve, kilenc hónapja és tíz napja.
- Jesszus! – akadok ki egy pillanatra, mire felnevet alattam. – Valahogy nem volt kedvem hozzé.
- És most van? – pimaszkodom vele. Átfordít mindet, s rögtön én kerülök alája.
- Nagyon is! Fordulj meg. Hátulról akarlak...
Teljesítem akaratát, engedelmesen fordulok meg alatta, s négykézláb állva várom, hogy ismét érezhessem méretes férfiasságát magamban. Egy erőteljes lökéssel adja meg néma óhajom, gyors tempójától még az eszem is elvesztem. Úgy párosodik velem, akár a vadállatok, én pedig kéjesen sokoltozom alatta a kéjtől, amit csak ő adott eddig nekem.
- Csak nem tetszik? – harapja meg a fülem.
- Deh! Ahh... Nagyon! Ilyen jó rég volt! – nyöszörgöm önkívületben. Valóban nem éreztem már ilyet nem is tudom mióta, vagy egyáltalán történtte olyan, hogy annyira akartam valakit, mint ő engem, s csak a vágynak engedelmeskedtem.
Pár mély lökés elég, hogy ismét belém lövellje forró magját. Tudom, hogy ezzel még nincs vége, azonban kicsit mindketten le kell nyugodnunk ilyen vad menet után.
- Mondd... – szólal meg. – Van jégkockád?
- Van – bólintok zihálva.
- Hozd ide – szól, s máris feltápászkodom az ágyról. Fenekemre csapva siettet, én meg kiszaladok a konyhába. Sajog a fenekem, de ez belefér, valószínűleg holnapra fájni fog, azonban nem bánom. Kell ez most nekem... nekünk.
Amikor elhaladok a nappalinál, meglátom az otthagyott nyakkendőjét, s egyet gondolva azt is magammalviszem a hálóba. Ő elveszi tőlem a jégkockatartót, s bekötöm saját szemem, úgy hasalok végig az ágyon.Elengedem magam, hisz tudom, hogy ez most színtiszta élvezet, nincs félnivalóm tőle. Ugyanúgy vágyik rám, mint én rá, és ez valahogy csak mégjobban felizgat. A hátamon húz végig valami hideget, tudom, hogy a jégkocka az. A bennsőm is beleremeg az érzésre. Azonban vágytól felhevült testemen hamar olvad a „játékszerünk”, s ő a víz útját követi végig nyelvével. Sóhajok tőrnek ki ajkaimon, nagyon jólesik ez az érzés. Egy újabb jégkockát húz végig gerincem vonalán, egészen fenekemig, a legszemérmesebb részig. Hamar olvadásnak indul az, s nyelve ismét követi az otthagyott kis folyót. Felnyögve, szemérmetlenül emelem meg a fenekem, s ő kezét azonnal rásimítsa.
- Gyönyörű vagy... – hallom tőle, mire kicsit felkuncogok. Sokszor hallottam, mégis jólesik az ő ajkaiból ezt hallani.
Azonban szinte idilli pillanatunkat csipogás töri meg.
- Basszus! – mormogja, s elmászik tőlem. – A franc! Minden szolgálaton kívüli járőrnek jelentkeznie kell a kapitányságon – mormogja, s felém fordul. Látom, hisz nemrég lerántottam magamról az anyagot, mi eltakarta a szemem. – Sajnálom, de máskor kell folytatnunk.
- Nem gond.
- Mennyivel tartozom? – kezd el öltözni. Elárulom az árat, ő meg rezzenéstelenül veszi elő a tárcából pénzét.
- Mi történt? – kíváncsiskodom, mikor elveszem tőle.
- Nem tudom, de akármi is, fontos.
- Hívj, ha jönni akarsz – mosolygok rá, s magamraveszem köntösöm.
- Úgy lesz – nyújt át egy névjegykártyát. Bólint, majd elmegy.
Visszamegyek a hálóba és megszabadítom magam az előbb felvett anyagtól. Kínzó vágy égeti a testem, a farkam még mindig áll. Érzem az ágyon még azt a jellegzetes, pasis illatát. Ahogy hozzámért... Felsóhajtva simítok végig mellkasomon, hasamon, majd férfiasságomra fogom kezem, s széttárt lábaim közé vezetem ujjaim. Milyen forró és nagy volt, még mindig érzem magamban...
***
Napok óta nem jelentkezik, azonban nálam nem áll meg a munka. A felettem lévő férfi talán harmincas éveiben járhat. Politikus. Olyan, akinek a helyéért a minisztériumban őlnének is. Otthon két lánya és egy szerető feleség várja. Mégis most felettem térdel, kezei dereka körül lévő combom markolják, s erőteljesen mozog bennem. Nem érzek különösebb kéjt. Ez csak szex. Ahogy magamat izgatva elmegyek, rászorítom bennsőm farkára, s belém élvez. Pihegve nézem, ahogy húzza a gatyáját, s a pénzt az ágyamra dobja. Hát, igen, ez egy ilyen mocskos munka. Mocskosságról jut eszembe... ragadok.
A fürdőbe érve azonabn olyat látok, amit életemben nem kívánok senkinek. Moru teste úszik a vérben, élettelenül hever. Sikoltva kapom szám elé a kezem. Monica rohan fel egy biztonsági őrrel, elrángatnak onnan, s egy másik fürdőben mosnak le, mint valami gyereket. Szinte meg sem érzem, ahogy azt sem, hogy rám adják a ruháim.
A rendőrök hemzsegnek a helyszínen. Egy széken kuporgok, a semmibe bámulok.
- Shiro? – hallok egy ismerős hangot, s jobban figyelve látom, hogy Aiden guggol előttem.
- Megölték... Megölték Morut...
- Figyelj rám, el fogjuk kapni a tettest, de el kell mondanod, mit láttál.
- Nem láttam semmit, érted? A zuhanyzóba mentem egy vendég után és ott volt... A teste vérben úszott...
Még mindig látom magam előtt a vértócsa közepén fekvő élettelen alakot.
A vállamra kerül Aiden egyenruhája dzsekije.
- Képes vagy vallomást tenni?
- Haza akarok menni! – kiabálok rá.
- Mindjárt jövök – kel fel mellőlem. A dzsekiből áradó illata kicsit lenyugtat, de még mindig borzalmasan érzem magam, hánynom kell a látványtól. Az a szerencsém, hogy erős a gyomrom.
A szöszi visszatér mellém, s felhúz a székről.
- Gyerem hazaviszlek.
Nem szólok. Némán ülök az autóba is, amit mondd egyáltalán nem jut el a tudatomig. Hallom, hogy beszél, de nem értem, hogy mit.
Hamar a házhoz érünk, ő felkísér. Leveszem magamról dzsekijét, aminek eddig illata nyugtatott, s a kezébe nyomom.
- Köszönöm, hogy hazahoztál.
- Shiro, mint rendőr tanácsolom ezt most neked. Ne menj vissza a klubba. A jelek szerint egy rohadt perverz kéjgyilkos vadászik rátok. Kétszer megtörtént, és mindig csak egy hajszállal került el téged a halál érintése.
- Muszáj dolgoznom, ez a munkám.
- Akkor keress mást.
- Ez a munkám és én szeretem. – Ő ezt nem érti. Látom, hogy feldühödik.
- Élvezed?! Bármelyik pillanatban meztelenül a kukában köthetsz ki! HOLTAN! – Miért lett ilyen igerült? De szépen csillognak a szemei. – Láttad, mi történik, a lubban is! Lehet, hogy te leszel a következő, aki... – Milyen vonzó így dühösen... El sem jutnak hozzám szavai.
Belefolytok minden hangot, ahogy hirtelen elkapom ingét, s magamhoz rántom. Ajkaim forrón, kétségbeesetten tapadnak szájára, de ő nem ellenzi ezt a vadságot.
Felkapva a falhoz nyom, azonnal körülfogom lábaimmal derekát, meg is érzem ennyitől is lüktető vágyát. Hevesen veszi birtokba ajkaival nyakam bőrét, majd felemelve az asztalig lépve, leültet a szélére és ajkaimra mar sajátjával. Csókja közben igyekszem kicipzározni nadrágját, míg ő elkapja a derekam, s leráncigálja rólam a gatyát, még sikerül előszednek zsebemből egy óvszert. Azonnal türelmetlenül lüktető farkára húzom, s az egyenruhájától fogva rántom magamhoz, ahogy hátradőlök. Kényelmetlen az asztalon, de most ez nem számít. Megtámaszkodik fejem mellett, míg lábaim szorosan köré fonom. Hátsómhoz igazítja magát, majd egy mély lökéssem merül el bennem, közben a levegőt is elcsókolja ajkaimból. Válláira marok, ahogy tövig merül bennem, ő meg felnyög. Állatias tempót diktálva kezd mozodni. Minden gondolat kiröppen a fejemből és csak élvezem. Kell ez, hogy felejteni tudjak. Hamar juttat mindkettőnket a mennyekig.
- Vissza kell mennem dolgozni... – zihál, ahogy én is. Pihegve csókolom meg.
- Vigyázz magadra, zsarukám.
- Csak nem aggódsz értem? – vonja fel szemöldökét. Ez de szexi! Komolyan, ilyen külsővel már büntetni kéne az embereket, halálosan jóképű!
Rendbeszedi magát, pedig ziháltan jobban néz ki, de mindegy, és és a pénztárcájáért nyúl. Naaa, most nem azért támadtam le! El is kapom a kezét.
- Nem, ezt ma nem. Ezt most kiköveteltem, amikor legközelebb jössz...
Érte engem, bólint, majd elteszi a tárcát és távozik.
Egész éjjel nem jön álom a szememre. Szorosan behunyom a szemem, de ahányszor ezt csinálom, mindig előttem lebeg az a szörnyű látvány. Vajon... kinek hiányoznék, ha én lennék most Moru és Blue helyében? Azt sem tudom, hogy nekik volt-e családjuk. Mi lenne, hogyha én haltam volna meg? Ki vigyáznak a húgómra? Ki fizetné a korházi költségeit, pláne így, hogy az orvosok azt mondták, már nincs sok ideje hátra. Szegény kislány, alig tapasztalt valamit az életből, a legjobb pillanatokat is a korház fehér falai közt élte meg. Megutálna nagyon, ha tudná, mivel foglalkozom. De bármit megtennék érte, hisz még olyan keveset élt át. Könnyű azt mondani, hogy ne végezzem ezt a munkát... azonban, seholsem kapok ennyi pénzt, hisz még iskolába sem jártam, csak alig nyolc évet. Gitározásból sé zenéből meg már nem lehet megélni, túl sok feltörekvő tehetség van, kicsi vagyok én hozzájuk képest.
Kopognak. Meg sem lepődöm, mikor az ajtóban egy fáradt, kialvatlan szőkét találok. Nem kell semmit mondanunk egymásnak. Szélesebbre tárom az ajtót, s miután kapok egy csókot, azonnal a hálóba megy. Tudom, hogy most nem szexet akar és ez nagyon jól esik nekem. Bemászok a meleg takaró alá, megemelem annak sarkát, s ő alsóra vetkőzve bedől melém. Átölel, s már alszik is. Átkarolom azt a karját, amellyel körülfog, s beszívom finom illatát. Jahj, ne dobogj már annyira te szív! Ez amúgyis csak egy gyenge pillanata, fogadom, hogy mire felébredek, már nem lesz mellettem... Mérhetelen biztonságérzet önt el, s nyugodtság. Most jövök rá, hogy mennyire is fáradt vagyok, azonnal elnyom az álom.
***
Arra kelek, hogy a szél fújja a hajam. Kicsit abszúrd, merthogy nem emlékszem, hogy nyitva lenne az ablak. Olyan jó meleg van, a világ összes kincséért sem kellnék fel most innen. Azonaban egy súllyos valami érkezik derekamra, s felnyikkanva pattannak ki szemeim.
Aiden... dehát... nem ment haza? Mennyi lehet az idő?
Kicsit megemelem magam, hogy lássam a fali órát, és őt se ébresszem fel. Egyenes a két mutató. Hat óra. Basszus, Monica elevenen nyúz meg, ha nem megyek be dolgozni!
Kikászálódom az ágyól, úgy, hogy ne ébresszem fel, s kimegyek a konyhába. Kérek mára egy szabadnapot, amit a mesterem, Monica férje, megértően ad meg.
Kaja, kaja, kaajaa... Zöldség? És a husi? Pfff.... le kell mennem a boltba. Hamar megjárom, de Aiden még nem kellt fel erre sem. Hát, majd a kajaszagra fel fog, merthogy szerintem ő sem evett estétől.
Krumli, tojás, fűszer, kis reszeltsajt a tetejére, be a sütőbe, és voilà, kész is mindjárt. Épp csinálok mellé salit és az majd jó lesz együtt. Egy farmerban billegtetem fenekem a rádióban szóló számra, s énekelek mellé, ahogy szokás. Összerezzenek, mikor két tenyér markol csípőmre.
- Jó hangod van – duruzsol valaki a fülembe. Egy fakanállal a kezembe fordulok felé, s lesmárolom.
- Köszi. Itt eszel, vagy derogál a főztöm és hazamész? – vigyorodom el huncutul.
- Attól függ, ehető a kaja, vagy sem…?
- Szerintem az – vonok vállat, játszva vele.
- Akkor maradok – vigyorog, s beleharap nyakamba. Felnyögök. Fakanállal csapok mellkasára nevetve.
Hmm… Mi a fraco csinálok? Mint egy jó szerető háziasszony. Cccc… Hjaj, mit ki nem hoz belőlem?!
Amint kiszedem a sütőből a kaját, Aident leültetem az asztalhoz, s megterítek. Jóízűen falatozok. Tetszik a saját főztöm, hisz mindig magamnak csinálom, de ahogy látom, neki sincs ellenére, úgy eszik, mint aki napok óta nem jutott ételhez. Felkuncogok, ahogy megdícséri szakácstudományom.
- Még el kell is kell mennem itthonról – gondolkodom el, ahogy a tányérokat szedem össze és a mosogatóhoz teszem.
- Ugye nem a SK-ba akarsz visszamenni. – Ez kicsit meglep. Csak aki jól ismeri a helyet, az rövidíti így. Biztos valamelyik jelentésben hallotta vagy olvasta így.
- Nem, mára szabadnapot kértem – motyogom eresztve a vizet.
- Akkor?
- A korházba – vonom meg a vállam.
- A korházba? Miért? – Argh…
- Vámpír vagyok és valahonnan vért kell szerezzek, hanem téged csapollak le – mondom gúnyosan, mire felnevet.
- Jól van, ha nem akarod, nem kell elomondd, de elviszlek – beleegyezően sóhajtva bólintok.
***
Másnap hív Monica, hogy nem kell bemennünk ma a klubba, mert a mester új tagokat vesz fel, őket próbálja ki. Hát, jó, nekem nincs ellenemre még egy szabadnap. Meglepődöm, mikor kopognak. Tudtommal, nem várok senkit, és a zsaru is dolgozik.
Kinyitom és… Jé, szöszi!
- Aiden? – kérdem kissé meglepődve. Munkaidőben lóguk, heh?
- Ne haragudj, hogy zavarlak, csak meg akartam kérdezni, jól vagy-e?!
- Én igen, miért kérded? – pislogok értetlenül.
- Mert épp pár perce erőszakolták és gyilkolták meg a szomszédodban lakú kisfiút – mondja, mire meg kell kapaszkodnom az ajtóban. Elkerekedő szemekkel figyelem. Szerencsétlen fiú alig hét eves, mégis ki tehet ilyen szőrnyűséget?!
|
| louisMayfair | 2013. 05. 21. 18:43:52 | #25877 |
Karakter: Aiden Holmqvist
Megjegyzés: cicának
Meglep, ahogy belépek a szobájába, kicsit merészebbet vártam, de ez így még talán jobb is, mert a hétköznapi berendezés megteszi a hatását.
- Mást vártál? – lép elém, hozzám simul, és a nyakamon kulcsolja össze a karjait. Megrázom a fejem, hogy megőrizzem a méltóságomat.– Gyere –húz a nyakamnál fogva és leültet az ágyára. – Fordulj meg. Nyugi, csak masszírozni foglak, nem vagyok seme – nevet a fura pillantásomon, hisz jobbal feltételezhetem, hogy meg akarna engem… khm…
Hasra fekszem, Shiro meg a hátamra ül, kezeivel masszírozni kezd, gyakorlott mozdulatokkal masszírozza elcsigázott hátamat, amire tényleg ráfért egy kis masszázs. A hajamba túr, megcsókolja a tarkóm. A nyelvét végighúzza a gerincemen, megharapja a fenekem és én felmorranok. Tetszik is és nem is. Nem tudom megmagyarázni.
Felemelkedik, én pedig a hátamra fordulok. Lecsap az ajkaimra, én pedig viszonozom a heves csókcsatát. Ez a srác tényleg nagyon jó. Valahogy most nem zavar, hogy ő csak egy prosti, nekem ő most egy szerető.
Egy pillanatig csak nézem őt, majd a köntöséhez nyúlok és lehúzom róla az anyagot. Látni akarom a tökéletes testét. Shiro megszabadít az alsónadrágomtól.
- Mondd, hogy kívánsz! – kérem, és nem tartom nagydolognak, mert nyílván mindenki megkérdezi, de jó volna csak egyszer hallanom valakitől. Forrón megcsókolom éreztetve, mennyire akarom őt és élek halok, hogy vele legyek. Megfogom a farkát és izgatni kezdem.
- Ahh... – nyög fel élvezettel. - Kívánlak! – nyúl azonnal a farkamra, és ő is izgatni kezd. Csókokkal borítom be kecses hattyúnyakát, teljesen elveszi az eszem, a bőre, az illata, a hangja.
- Neh hagyj nyhomot... – nyög fel és vállamba markol, finoman megharapom az állát és ismét csókolom a száját. Elszakítja magát tőlem és ajkaival indul felfedezőútra a testemen.
Félelmetes mit művel velem ez a srác! Minden egyes mozdulata, csókja, simítása az őrületbe kerget. A szájába vesz én pedig csillagokat látok. Én is szopni akarom. A hajába markolok és megfordítom, érzem, hogy élvezi a kényeztetésem, de én is akarom Őt. A számba veszem és hallom, ahogy felnyög.
- Ahmm.... ha így akkor én... hamar... mmm... elmegyek... – nyög fel, ráfog a farkamra és majdnem tövid a szájába fogad. Hogy képes erre???
Megbűvölten nézem, ahogy előveszi az óvszert, izgat, ahogy felgörgeti rám és közben ajkaim harapja.
Mihelyt végez, egyszerűen magába vezet. A farkam valósággal lüktet a testében, ami forró, és nem is bírom sokáig. Magam alá fordítom és felsikolt. A karmai felszántják a hátamon a bőröm, de nem érdekel. Felnyögök és csak azt veszem észre, hogy tövig elmerültem a tökéletes testében. Érzem, ahogy megfeszül alattam, így hogy ellazítsam, benyúlok magunk közé és farkát kezdem simogatni, elvonva figyelmét a fájdalomról.
- Most! –mondja, körmeivel a vállamba mélyed. Kihúzódom, majd erősen és határozottan ismét belé lököm magam. Aztán folytatom ezt az ősi mozdulatot, ki-be, ki-be siklom vonagló testében, mikor megremeg. Eltaláltam azt a bizonyos pontot, amitől a férfi megőrül
- Még! Mélyebben! – követeli, és én vigyorogva teljesítem. - Ahh! Gyorsabban! – karmolja a gerincem, széttárja a lábát és minden egyes lökéssel tövig merülök benne.
- Shiro... Olyan kibaszottul tág vagy! – nyögöm és gyorsítok, a fenekembe markol, jobban magához húz. Hát panasza nem lehet a teljesítményemre.
- Aiden... – zihál és én pontosan tudom, mit akar mondani. Ezt érzem én is!
- Tudom... – magamhoz szorítom nyögve, hogy aztán a lehető legmélyebbre lökve magam benne, elélvezek vele.
- Ez valami mennyei volt – dorombol és a fülembe harap, egy szusszanásnyi pihenőt sem hagyva nekem. Lágyan ring farkamon, mely még mindig benne van, majd elhúzódik, hátamra dönt és rám ül. Én már csak a látványától is kemény vagyok, kezeivel mellkasom masszírozza, saját ritmusa szerint diktálja a tempót.
Kezeimmel csípőjére fogok és erős mozdulatokkal segítek rá a mozgására. Vajon mindenkivel ennyire élvezi a szexet? Egész biztos, hogy nem fogok csalódást okozni. Azt is tudom, hogy a pénztárcám fogja bánni ezt a kapcsolatot, de most valahogy megéri.
- Mikor dugtál utoljára? – kérdezi és én kicsit elgondolkodom.
- Hanyadika van ma?
- 19.
- Akkor pontosan két éve, kilenc hónapja és tíz napja.
- Jesszus! – akad ki egy pillanat alatt én meg felnevetek. – Valahogy nem volt kedvem hozzá.
- És most van? – pimaszkodik, én pedig áthemperedek rajta, hogy alattam legyen.
- Nagyon is! Fordulj meg. – kértem. – Hátulról akarlak…
Engedelmesen átfordul alattam, négykézlábra áll én pedig behatolok egy erős lökéssel. Most viszont nem hiába kutyapóz, mert tényleg olyan tempóban mozgok benne, mint azok szoktak. Összeszorítom a szemeimet, ahogy közeledik az orgazmus, és hallom, hogy ő is sikoltozik szinte alattam a kéjtől. Ezt viszont nem játssza meg, ebben biztos vagyok, rendőr létemre. Felismerem, ha valaki megjátssza magát, de ő nem. Ezt valóban élvezi.
- Csak nem tetszik? – harapom meg a fülét.
- Deh!... Ahh… Nagyon!... Ilyen jó rég volt!!! – nyöszörgi én pedig perverz kielégülést érzek.
Pár erős lökéssel ismét elélvezünk, de még korántsem akarom, hogy vége legyen. Ugyan kis szusszanás kell egy ilyen menet után.
- Mondd… - szólalok meg. – Van jégkockád?
- Van. – bólint zihálva.
- Hozd ide.
Felkel és kimászik az ágyból, mire a fenekére csapok, hogy siessen. Kiszalad vélhetően a konyhába és egy szilikon jégkocka tartóval és a nyakkendőmmel tér vissza. Elveszem tőle és végighasal az ágyon, mintha olvasna a gondolataimban, beköti a szemét és elengedi magát. Mellettem biztonságban megteheti, hisz rendőr vagyok, szolgálok és védek, így gyakorlatilag, bármit megengedhet nekem, pedig nem akarok én durva dolgokat. Kiveszek egy jégkockát és a hátán kezdem el húzni. A forró bőrén azonnal olvad és a legördülő vízcseppeket lenyalom testéről. Az erogén zónáit izgatom a jégkockával és a nyelvemmel elsősorban. Élvezettel tölt el a sóhajtozás, amit enged magának. Végighúzok egy új kockát a gerincén, le a fenekéhez és mire bejáratához ér, el is olvad, vízcsíkot hagyva maga után. Végignyalom a víz útját, ő pedig felnyög. Szemtelenül emeli meg fenekét, és én gyönyörködve simogatom félgömbjeit.
- Gyönyörű vagy… - mondom, mire kicsit felkuncog.
Szívesen folytatnám még ezt a kellemes elfoglaltságot, de elkezd csipogni a járőrcsipogóm.
- Basszus! – morgom és elmászom a csipogóig. – A franc! Minden szolgálaton kívüli járőrnek jelentkeznie kell a kapitányságon. – morgom tovább és a szépség felé fordulok. – Sajnálom, de máskor kell folytatnunk.
- Nem gond.
- Mennyivel tartozom? – kezdek öltözni. Mikor mondja az árat, meg se lepődöm. Drága ugyan, de megadja a minőséget.
- Mi történt? – kérdez, miután elveszi a pénzt.
- Nem tudom, de akármi is, fontos.
- Hívj, ha jönni akarsz. – rám mosolyog, miközben felveszi a köntösét.
- Úgy lesz. – átnyújtok neki egy névjegyet, most én. Bólintok majd elhagyom a lakást.
A kapitányságon vészhelyzet állt elő, egy rendőri akció robbanásba torkollott, mindenkire szükség van. Nem tetszik, de kénytelen vagyok. Szolgálok és védek.
---
Napok óta nem láttam viszont se a klubot, sem Shirot. Nem éreztem szégyent, még csak dühös sem voltam, egyszerűen csak nincs időm. Most viszont Borissal kaptunk egy riasztást, ismét a Silver klubba.
- Mi a fene? Valaki kurvákat gyilkol? Ez már sorozatgyilkosság! – morog, én pedig nem szólok semmit, csak vezetek a helyszínre.
Kiszállunk és azonnal bementünk. A nyomozó még nem ért a helyszínre, szememmel Shirot keresem, de nem találom. Remélem nem ő az áldozat… Mivel két kollégám már a helyszínen van, egyik nekem háttal és ellép oldalra, így észreveszem az eddig takarásban lévő srácot. Odamegyek és intek Faynek, hogy átveszem. Fay inkább biztosítja a terepet. Lenézek a széken kuporgó srácra és leguggolok elé.
- Shiro? – szólítom mg, mire valamelyest magához tér.
- Megölték… Megölték Morut…
- Figyelj rám, el fogjuk kapni a tettest, de el kell mondanod, mit láttál.
- Nem láttam semmit, érted? A zuhanyzóba mentem egy vendég után és ott volt… A teste vérben úszott…
Nagyon kivan készülve, így leveszem az egyenruha dzsekim és a vállára terítem.
- Képes vagy vallomást tenni?
- Haza akarok menni! – kiabál rám, és én megértem.
- Mindjárt jövök. – felkelek és a társamhoz lépek, előadom neki, hogy haza kell vinnem a srácot és az alatt kiszedek belőle minden infót aztán visszajövök ide. Boris elengedett, így finoman Shiro egyik hónalja alá nyúltam és felhúztam a székről.
- Gyere, haza viszlek.
Shiro nem szól, még a járőr kocsiban sem. Hiába kérdezek tőle dolgokat, vagy nem jut el a tudatáig, vagy nem akar válaszolni. Hamar megérkezünk a lakásához és felkísérem. Leveszi magáról a dzsekim és a kezembe nyomja.
- Köszönöm, hogy hazahoztál.
- Shiro, mint rendőr tanácsolom ezt most neked. Ne menj vissza a klubba. A jelek szerint egy rohadt perverz kéjgyilkos vadászik rátok. Kétszer megtörtént, és mindig csak egy hajszállal került el téged a halál érintése.
- Muszáj dolgoznom, ez a munkám.
- Akkor keress mást.
- Ez a munkám és én szeretem.
Felment bennem a pumpa.
- Élvezed??? Bármelyik pillanatban meztelenül a kukában köthetsz ki! HOLTAN! – nem akartam, hogy baja essen. – Láttad, mi történik, a klubban is! Lehet, hogy te leszel a következő, aki…
Hirtelen elkapja az ingemet és megához ránt. Ajkai szinte kétségbeesve tapadnak az ajkaimra, én pedig el is veszítem az önkontrollomat. Felkapom és a falhoz passzírozom. Elönt a vágyakozás, és úgy látszik ő is így van vele, mert lábait derekamra kulcsolja. Elvesztem a fejem és birtoklóan csókolgatom a nyakát, elég hevesen. Aztán felemelem és az asztalig megyek vele. Leültetem a peremére és heves csókcsatába merülve igyekszik kicipzározni a nadrágomat. Én csak elkapom a derekánál a nadrágját és nemes egyszerűséggel húzom le róla. Elővarázsol ég a zsebéből egy óvszert és türelmetlenül a kiszabadított farkamra húzza. Megragadja az egyenruhám a nyakamnál és hátradőlve magával ránt. Kezeimmel megtámaszkodom a feje mellett két oldalt az asztalon és Shiro a lábait átkulcsolja a testemen. Beigazítom a férfiasságom és már hatolok is befelé a testébe a szenvedélyes csókcsata közben. Felnyögök ő pedig a vállaimba mar, tövig nyomom magam benne, aztán kihúzódom és dugni kezdem. Állatias és vad, ahogy most kefélünk, de mindkettőnknek erre van szüksége. Shiro csak így tudja levezetni a feszültséget ezek szerint és nekem is jól esik egy kis kikapcsolás, hiába szolgálatban vagyok. Mindketten a gyönyört hajszoljuk és a csúcsra juttatom.
- Vissza kell mennem dolgozni… - lihegem, miután halványan érzékelek valamit a külvilágból. Shiro alattam liheg és lesmárolom.
- Vigyázz magadra, zsarukám.
- Csak nem aggódsz értem? – vontam fel a szemöldököm, majd rendbeszedtem magam és a pénztárcámért nyúltam, de elkapta a kezem.
- Nem, ezt ma nem. Ezt most kiköveteltem, amikor legközelebb jössz…
Bólintok és visszateszem a tárcám. Nem szívesen hagyom így itt, ilyen állapotban, de kénytelen vagyok.
Visszamegyek dolgozni, és hajnalban vége a műszaknak. Reggel hétre olyan fáradt vagyok, hogy alig állok a lábamon, de nem haza megyek, hanem Shirohoz. Tudni akarom, hogy van. Amint ajtót nyit, kialvatlan szemeivel pillant rám. Nem is kell mondanunk semmit, szélesre tárja az ajtót előttem, megcsókolom, mint egy jó szerető és a hálóba totyogok. Shiro bemászik a meleg matracra és betakarózik, de megemeli, hogy bebújhassak. Alsóra vetkőzöm, és csak bedőlök mellé. Ahogy a fejem a párnát éri, elalszom. Még halványan rémlik, hogy a srác átöleli a jobb karomat, mellyel átkaroltam. Ott, vele nyom el az álom.
|
| darkrukia | 2013. 05. 18. 20:58:51 | #25834 |
Karakter: Akatsuki Shiro
Megjegyzés: (kékségemnek)
Még mindig a fülemben cseng az a dermesztő sikoly, a szemem előtt még mindig látom azt a borzalmas képet, ahogy ott fekszik élettelenül. Azon pattog az agyam, hogy akár én is lehettem volna helyette, hisz a szobákat épphogycsak egy papírvékony fal választja el egymástól. Én pedig ott voltam a mellette lévő hálóban.
Mára befejeztem. Lejárt az időm is, meg egyébként sincs kedvem több vendéghez, elég részeg pasit láttam mára.
Ahogy kilépek szembemegyek valakivel.
- Hova, hova? – fogja meg a karom. Hmm... egy rendőrbácsi. Egy jóképű rendőrbácsi. Bűzaszőke haj, kék szemek, festményre vethető szép vonások. Mmm... A vele lévő társa se semmi, bár ez a falat joban tetszik.
- Haza, biztos úr – vigyorgok rá, ahogy felelek előbb feltett kérésére.
- Előbb elkérném a személyigazolványát, lakcímkártyáját, és egy tanúvallomást.
- Nem úszom meg, mi?
- Attól tartok. – Társa felé fordul. – Vele kezdem, te menj át a többieken. – Húú, ha ezt tudom még maradok.
- Hű, őrmester, hát ennyire kanosak vagyunk? – vigyorodom el. Hát nem elpirult? Isteni, hogy találkoztam ezzel a pasival!
- Nem úgy értettem, elnézést a félreértésért. Tehát, mit látott?
- Hogy én? Semmit! Sikoltást hallottam...
- Egy vendéggel volt? – Nocsak.
- Szeretné, mi? – húzom pimasz mosolyra ajkaim.
- Kérem, ha együtt működik, hamarabb szabadulhat...
- Hogy én ezt az ágyban hányszor hallottam.
- Na, de kérem! Én csak a munkámat végzem!
- Én is.
- Nézze, tegyünk úgy, mintha maga egy tök átlagos járókelő lenne, akit kihallgatok. Ne nehezítse, ígérem, felveszem a vallomását és mehet, amerre akar. Stimmt?
Így már nem olyan izgi, jobb ötletei is lehetnének, mondjuk... bilics, ágy, kötél. Ebből már összerakok valamit, de hát, ha neki így tetszik...
- Legyen.
- Akkor kérem, komolyodjon meg és ne szórakozzon. – Ch, azt hiszi jókedvemből állok itt előtte. Állnék én előtte máshol is, csakhogy nem hiszem, hogy erre sor kerül most.
- Maga szerint szórakozom!? – csattanok fel, mire pislog, mint hal a szatyorban. – Egy barátomat legyilkolták, itt, majdnem mellettem! És maga szerint szórakozok?!
- Kérem, bocsásson meg – szólal meg szelídebben, mire kicsit megnyugszom. – Mondja el, hogy mit látott és tapasztalt. Utána ígérem, elmehet.
- Blueval történt...
- Blue?
- Ricky az igazi neve. Ricky Wald.
- Értem – kezd el írni egy füzetkébe. – Mesélje el...
- Nem én találtam rá. Én csak a sikoltásra mentem be, és ahogy ott láttam őt...
- Hozzáért bármihez is a helyszínen?
- Nem.
- Voltak ellenségei az áldozatnak?
- Volt. Kettő.
- Lett volna okuk a gyilkosságra?
- Nem hiszem – ingatom me fejem.
- Voltak Mr.Waldnak rossz... vendégei?
- Nem tudom, ezt Monica tudja...
- Őt is ki fogjuk hallgatni. Nézze, még pár rutin kérdés, és elmehet.
- Jó.
- A klubnak van biztonsági felszerelése?
- Igen. Van egy kidobó fiú, és az ágyak mellett van egy gomba, ha a vendég nagyon elszemtelenedne...
- Értem. Őt is kihallgatom. Kérem, adja meg a telefonszámát, ha újabb kérdés merülne fel, esetleg, be kell idézzük kihallgatásra.
- Ez most nem az?
- Ez csak jegyzőkönyv.
- Elmehetek?
- Már igen.
***
Egyre kevesebb vendég jön, mosndju kmegértem, senki sem szívesen van egy olyan helyen, ahol nemrég egy halottat találtak. De nekünk ez a munkák, és szerencsére van pár megszokott uzsorás, aki mindig itt lengeti magát, minthogy hazamenjen a feleségéhez és a gyerekeihez, s arra hivatkozik, hogy sokáig dolgozott.
A rúdnál kelletem magam, csak a zenére figyelve táncolok. Mikor körülnézek kissé, látom, ahogy a rendőrbácsikám is itt van, méghozzá rajtam legelteti a szemét. Hmm... remélem tetszik, amit látsz.
Később, mikor már menne kifelé, elé llépek.
- Őrmester?
- Öm... Shiro?
- Emlékszik?
- Nehéz volna elfelejteni...
- Láttam, hogy nézett.
- Nehéz lett volna nem nézni...
Nevetek, majd egyenruhája zsebébe süllyesztek egy névjegykártyát.
- Eláruljak valamit, ami érdekes lehet az üggyel kapcsolatban?
- Minden lehetőségre nyitott vagyok – mondja. Vigyorogva látom, hogy elpirul saját mondata kétértelműségén.
- Ide a férfiak azért jönnek, mert olyan vágyaik vannak, amit otthon nem kaphatnak meg. Mi csak a feleségeket, barátokat óvjuk, hogy a pasijuk ne bennük leljék kedvük folyton. Továbbá, itt majdnem minden perverz igény kielégítünk, hisz ezért jönnek ide. Itt nincs szégyenérzet...
- Arra gondol, hogy ez egy... elvadult aktus volt? Vagy kitervelt kegyetlenségű gyilkosság?
- Nem tudom, de nem akarok én is ékdozattá válni – közlöm hidegen.
- Bölcsebb lenne ma inkább otthon tartózkodnia.
- Dolgoznom kell. – Közelebb lépek hozzá. – Mondja... Nincsenek... rejtett vágyai?
- Vissza kell mennem a kapitányságra. – Menekülsz, mi?
- Ha van kedve egy kis... kényeztetéshez, bármikor felhívhat.
Amikor távozik, kénytelen vagyok felnevetni. Hát, ez remek fogás . Imádom az ilyen férfiakat!
***
Szombat este, mikor nincs nyitva a klub, pihengetek a kanapén egy köntösben, hiszen már készülnék lefeküdni, de kopognak. Ajtót nyitok. Ohoho...
- Nocsak... Őrmester – mosolyodom el. – Soká tartott.
- Nem tudom, miért vagyok itt.
- De én igen – fogom meg a karját, s gyengéd erőszakkal húzom beljebb. – Mit szeretnél? Milyen rejtett... vágyaid vannak? – simulok hozzá teséhez, máris érzem vágyát. Oh, hogy nekem milyen remek estém lesz.
- Nem tudom – nyögi, amit egy csókkal folytok belé. Fincsi~
- Majd együtt kitaláljuk.
A nappaliban segítek neki levetkőzni. Amint előbukkannak a szabad bőrfelületek, ujjaim máris vágyakozva simítják végig. Merev tagjára teszem kezem, mire akkorát nyel, hogy én is hallom.
- Engedd el magad. Ne légy olyan feszült... – veszem el a kezem, s mögé lépve kezem vállait masszírozni kezemmel. – Görcsben áll minden izmod... Gyere, megmasszírozom – fogom meg a kezét, s a hálószoba felé húzom. Nem ellenkezik, ami csak magabiztosabbá tesz.
Amikor belépünk, mintha meglepődne. Szerintem valami duvábbra számított. De nem, csak egy ágy és egy kisebb szekrény foglalja el a helyet, másik oldalt meg egy a gardrób ajtó és egy egész alakos tükör.
- Mást vártál? – lépek elé és hozzásimulok testéhez. Karjaim nyakán kulcsolom össze. Csak megrázza a fejét, de tudom, hogy nem így van. – Gyere – húzom nayakától fogva, s leültetem őt az ágyra. – Fordulj meg – mosolygok elemgedve őt. – Nyugi, csak masszírozni foglak, nem vagyok seme – kuncogok fel furcsa pillantásán.
Mikor már hason fekszik, s ahátára ülök, szinte azonnal rátapadnak kezeim bőrére. Gyakorlottan lazítom el izmait, s sóhaját, kisebb nyögéseit hallva, egyre jobban beindulok. Beletúrok hajába, s tarkójára tapasztom ajkaim. Nem hagyok nyomot, nemcsak megszokásból, azért is, hogy ne legyen később baj belőle, pedig szívesen szívnám és harapnám erősebben bőrét. Végighúzom nyelvem gerincén is, beleharapok fenekébe, mire felmorran.
Felemelkedek kissé róla, s mikor megfordul alattam, éhesen vetődök ajkaira. Istenien csókol.
Bár most én ülök felül, kicsivel sem vagyok dominánsabb, mint mikor alul vagyok. Azonban, így tudom biztosítani, hogy még véletlenül se meneküljön el előlem. Aiden szükségét érzi annak, hogy megszabadítson a köntösömtől, de közben hagyja, hogy lehúzzam róla alsóját türelmetlenül. Ahm, szép méret. Az én ágyékom is fájdalmasan lüktet már.
- Mondd, hogy kívánsz! – megszoktam az ehhez hasonló kéréseket, tőle hallani mégis furcsa. A szájamra perzselt szavak után egy elsöprő csókot kapok, amitől majdnem cseppfolyós halmazállapotúvá vállok, de még van bennem annyi büszkeség, hogy ne nyílvánosan olvadozzak.
A markába fogja farkam.
- Ahh... – nyögök fel élvezettel. Kívánlak! – nyúlok én is azonnal az ő merevedéséért, hogy leutánozzam a kényeztető mozdulatot.
Egyik vállamról a másikra döntöm lassan fejem, ahogy nyakamat találja meg ajkaival.
- Neh hagyj nyhomot... – nyögöm és vállaira markolok. Államat harapja meg, végül ajkaimhoz tér vissza. Szenvedélyes, mámorító csók. Hirtelen szakítom el magam tőle, s indulok el testén felfedezőútra. Ujjaim bebarandolják mellizmait, fogaim gyerngéden mellbimbójára harapnak, majd egyre lejebb haladva minden egyes kockát végigcsókolva és nyalva, szívva ahasán. Ágyékánál nem tétovázok, azonnal bekapom őt. Cuppogva, profin szopom, hol csak nyalogatom. Makkján köröz nyelvem, s nyögésétől csak beindulok. Saját magam kényeztetem lent, de belemarkol hajamba, s „69” es pozícióba fordítja testem. Kissé nyöszörgök, ahogy mozdulok. Már kőkemény vagyok, de érzem őt is. Folytatom szopását, egész addig, míg meg nem érzem nyelvét. Hátravetett fejjel nyögök fel, s ringatni kezem a csípőm, hogy mégjobban érezzem őt.
- Ahmm.... ha így akkor én... hamar... mmm... elmegyek... – nyögöm ki nehezen, s ráfogva farkára, mélyen vezetem számba, mire meglepetten nyög fel.
Macskásan mászom le róla, direkt kitólva csípőm, s bepúcsítva. Az éjjeliszekrényből előveszek egy óvszert. Rámászom ismét testére, s vadul ajkaira marok. Aztán fogaimmal feltépem a kis tasakot, s a gumit felgörgetem férfiasságára.
Amint kész vagyok, lassan magambavezetem méretes tagját. Néma sikolyra nyílnak ajkaim, s fejem hátravetve feszül meg testem. Megremegek, ahogy érzem magamban lüktetését. Nem mozdulok, de felsikoltok, ahogy maga alá fordít. Átkarolom nyakát, s körmeim azonnal hátába marnak, mitől ő nyög fel ingerlően. Míg követelőző nyögéseim már szinte eltorzulnak, megemelem csípőm, hogy még mélyebben hatoljon bennem. Könnyek futnak a szemembe a fájdalomtól, de az istenért sem állnék le. Keze összefeszülő testünk közé furakodik, s farkamhoz érve, simogatni kezdi az, míg az egész testem el nem lazul.
- Most! – mondom vággyal teli hangon, s körmeim vállába mélyesztem.
Aiden nyögve húzódik ki testemből, hogy aztán egy erőteljes lökéssel újra elmerüljön nedves mélységemben. Vele együtt nyögök fel, de még nem tökéletesen elégedetten. Ő ismét kihúzódik, majd megint lök. Addig folytatja ezt, míg egy pillanatra a lélegzetem is elakad, ahogy végre eltalált bennem valamit.
- Még! – zihálom. – Mélyebben! – követelem türelmetlenül.
Vigyorogva teljesíti kérésem, s nyögve folytatja csípője mozgását.
- Ahh! Gyorsabban! – karmolok végig gerincén, s mégjobban szétnyitom lábaim, hogy ő egészen hozzámférjen.
- Shiro... Olyan kibaszottul tág vagy! – nyögi ajkaimra, s gyorsít tempóján, főleg, mikor még fenekébe is markolom másik kezemmel, hogy jobban magamba húzzam.
A gyönyör gyorsan közeledik felém, én pedig már levegőt sem kapok, ahogy sikolyaim újra meg újra belevesznek egy-egy vad, követelőző csókjába.
- Aiden... – zihálom, mikor már csak egy lökés választ el az orgazmustól.
- Tudom... – szorít magához nyögve, ahogy a legerősebben tolja magát testtembe, ezzel átrepítve mindkettőnket a beteljesülésen.
Szinte megvakultam a gyönyöről. Mikor sikerül végre légzésem csak pihegésre visszaszorítani, kinyitom a szemeim.
- Ez valami mennyei volt – dorombolom fülébe, s nem törődve azzal, hogy mennyire pihente ki az előbbieket, beleharapok fülébe, majd állát harapdálom meg, miközben testem ringatva, vonaglok farkán, ami még mindig bennem van. Kihúzom magam, de csak addig, míg hátára nem fordítom, s rá nem ülök méretes tagjára, amivel nem tudok beletelni. Mellkasát markolászom, masszírozom tenyeremmel, miközben farkán mozgok, s ahogy érzem, újra kemény, teljes sikerként könyvelem el ezt a mai estét már előre.
|
| louisMayfair | 2013. 05. 17. 23:11:16 | #25830 |
Karakter: Aiden Holmqvist
Megjegyzés: Shironak
Hajnali két órakor riasztást kapunk Borissal, a társammal, hogy azonnal menjünk a Silver Clubba, gyilkosság történt és mi vagyunk a legközelebbi járőrök, Rogers nyomozó pedig már elindult a helyszínre.
- - Te, Aid, ez nem egy meleg host club?
- - De, úgy rémlik. – válaszolom nagydarab orosz kollégámnak.
- - Akkor fedezd azt a csinos hátsód.
- - Kac-kac, kukac. – morgom, de elmosolyodok.
- - Még nem jártam host clubban. Ez illegális, nem? Prostitúció.
- - Nem a mi dolgunk. Mi vagyunk a jó fiúk és kész. Egyéni szociális probléma, ha valaki képtelen megülni a seggén.
- - Szó szerint. – röhögött.
Nem tartott öt percig se az út, két másik járőr is megérkezett a nyomozóval. A két kolléga bement biztonsítani a terepet, a nyomszakértők úton voltak, engem meg beküldtek Borissal felvenni a jegyzőkönyvet. Ahogy beléptem a klubba, nekem jött egy eléggé… érdekesen felöltözött srác. Húsz körülinek saccoltam.
- - Hova, hova? – fogom meg a karját.
- - Haza, biztos úr. – rám vigyorog.
- - - Előbb elkérném a személyigazolványát, lakcímkártyáját, és egy tanúvallomást.
- - Nem úszom meg, mi?
- - Attól tartok. – Boris felé fordultam. – Vele kezdem, te menj át a többieken.
- - Hű, őrmester, hát ennyire kanosak vagyunk? – vigyorodik el, én meg fülig vörösödöm.
- - Nem úgy értettem, elnézést a félreértésért. Tehát, mit látott?
- - Hogy Én? Semmit! Sikoltást hallottam…
- - Egy vendéggel volt?
- - Szeretné, mi? – pimasz mosoly. Egek…
- - Kérem, ha együtt működik, hamarabb szabadulhat…
- - Hogy én ezt az ágyban hányszor hallottam.
- - Na, de kérem! Én csak a munkámat végzem!
- - Én is.
Mindjárt elkap az idegsokk ezzel a figurával.
- - Nézze, tegyünk úgy, mintha maga egy tök átlagos járókelő lenne, akit kihallgatok. Ne nehezítse, ígérem, felveszem a vallomását és mehet, amerre akar. Stimmt?
- - Legyen. – nocsak, kezdi unni?
- - Akkor kérem, komolyodjon meg és ne szórakozzon. – már én kezdem unni, de felcsattan, én meg meglepve pislogok.
- - Maga szerint szórakozom?! Egy barátomat legyilkolták, itt, majdnem mellettem!? És maga szerint szórakozok?!
Hibát követtem el, tehát csak próbálta leplezni, hogy kiborult.
- - Kérem, bocsásson meg. – szólok neki szelíden, amitől megnyugszik. – Mondja el, hogy mit látott és tapasztalt. Utána ígérem, elmehet.
- - Blueval történt…
- - Blue?
- - Ricky az igazi neve. Ricky Wald.
- - Értem. – elkezdtem körmölni. – Mesélje el…
- - Nem én találtam rá. Én csak a sikoltásra mentem be, és ahogy ott láttam őt…
- - Hozzáért bármihez is a helyszínen?
- - Nem.
- - Járt a klubban gyanúsan viselkedő személy?
- - Nem.
- - Voltak ellenségei az áldozatnak?
- - Volt. Kettő.
- - Lett volna okuk a gyilkosságra?
- - Nem hiszem. – rázta meg a fejét.
- - Voltak Mr. Waldnak rossz… vendégei?
- - Nem tudom, ezt Monica tudja…
- - Őt is ki fogjuk hallgatni. Nézze, még pár rutin kérdés, és elmehet.
- - Jó.
- - A klubnak van biztonsági felszerelése?
- - Igen. Van egy kidobó fiú, és az ágyak mellett van egy gomb, ha a vendég nagyon elszemtelenedne…
- - Értem. Őt is kihallgatom. Kérem, adja meg a telefonszámát, ha újabb kérdés merülne fel, esetleg be kell idézzük kihallgatásra.
- - Ez most nem az?
- - Ez csak a jegyzőkönyv.
- - Elmehetek?
- - Már igen.
Feltettem még pár elengedhetetlen kérdést, felvettem a személyes adatait, majd elengedtem. Tovább álltam a következő klubban dolgozó figurához, majd hajnali hat lett, mire mindenkinek a vallomását felvettem a jegyzőkönyvbe. Aztán persze a kapitányságon reggel kilencig körmölhettem a jelentésemet. Felrémlett előttem az áldozat megfojtott, merev teste. És egy másodpercre azt a srácot képzeltem a helyére. Valamiért megborzongtam és kivertem a fejemből. De aztán mindig visszakúszott a szemem elé. Milyen szép volt az arca, a hangja… és az a fenék. Befejeztem a munkámat és hazamentem aludni, de nem jött álom a szememre. Megint csak arra gondoltam, mi lesz, ha ehhez a sráchoz kell kimennem, de miért gondolok én ilyesmire?
Újra el kell mennünk a klubba, ami most látványosan megfogyatkozott. De a srácot ott találom. Meglepődöm, ahogy tekergeti magát a zenére egy rúdon, mint egy profi táncos. Elvörösödik az arcom, ahogy dögös külsejére nézek és inkább a club főnökéhez, ehhez a Monicához megyek. Kikérdezem, de a tekintetem mindvégig visszakalandozik a sráchoz. Mivel vonzza így magára a tekintetem? Mikor végzünk a vallomás felvételével, kifelé megyek, de elém lép a srác.
- - Őrmester?
- - Öm… Shiro? – keresem a nevét a fejemben.
- - Emlékszik?
- - Nehéz volna elfelejteni…
- - Láttam, hogy nézett.
- - Nehéz lett volna nem nézni…
Felnevet és a mellzsebembe süllyeszti a névjegyét, igaz már felvettem egyszer az adatait.
- - Eláruljak valamit, ami érdekes lehet az üggyel kapcsolatban?
- - Minden lehetőségre nyitott vagyok. – elvörösödtem, ahogy leesett, ez kétértelműen hangzott, a srác pedig elvigyorodott.
- - Ide a férfiak azért jönnek, mert olyan vágyaik vannak, amit otthon nem kaphatnak meg. Mi csak a feleségeket, barátokat óvjuk, hogy a pasijuk ne bennük leljék kedvük folyton. Továbbá, itt majdnem minden perverz igényt kielégítünk, hisz ezért jönnek ide. Itt nincs szégyenérzet…
- - Arra gondol, hogy ez egy… elvadult aktus volt? Vagy kitervelt kegyetlenségű gyilkosság?
- - Nem tudom, de nem akarok én is áldozattá válni. – közli hidegen, amit meg is értek.
- - Bölcsebb lenne ma inkább otthon tartózkodnia.
- - Dolgoznom kell.
Erre nem tudtam mit felelni, ám a fiú hozzám lép.
- - Mondja… Nincsenek… rejtett vágyai?
Ezt nem most kellene megtárgyalnom ezzel a sráccal.
- - Vissza kell mennem a kapitányságra.
- - Ha van kedve egy kis… kényeztetéshez, bármikor felhívhat.
A fene essen belé, visszarohanok a járőr kocsihoz, mint egy fülét farkát behúzott kutya. De miért ragadott meg ez a srác? Két napig csak Ő jár a fejemben. Végül nem bírom tovább, egy este elmegyek hozzá, amikor is tudom, hogy a klub zárva van. A lakására megyek, és bekopogok az ajtón. Ő nyit ajtót. Mindössze egy köntös van rajta.
- - Nocsak… Őrmester. – elmosolyodik. – Soká tartott.
- - Nem tudom, miért vagyok itt.
- - De én igen. – megfogja a karom és gyengéden behúz. – Mit szeretnél? Milyen rejtett… vágyaid vannak? – simul hozzám, én meg megkeményedek odalent.
- - Nem tudom. – nyögöm, és ő lesmárol.
- - Majd együtt kitaláljuk.
Hagyom, hogy segítsen levetkőzni. Kibújok a tévé fényénél az ingemből é a ruháimból, ő pedig végigsimít a testemen. Nyelek egyet, mikor keze férfiasságomhoz ér.
- - Engedd el magad. Le légy olyan feszült… - elveszi kezét, majd mögém lép és vállaimra simítva masszírozni kezd. – Görcsben áll minden izmod… Gyere, megmasszírozom. – ismét elém lép, megfogja a kezem és a hálószobájába húz.
Én engedelmesen követem őt.
|
| Lee | 2012. 01. 20. 16:04:21 | #18646 |
Karakter: Kazuya Mishima
Megjegyzés: Bill cicámnak
Ahogy reggel felkellek álmosan nézek a naptárra. Ma lesz meccsem jól van…Felállok majd odamegyek a naptárhoz és szemügyre veszem milyen meccsem lesz ma. Három az igazság mérkőzésen kell rész vennem. Nagyon lassan telik a nap délelőtti része anyám és testvérem azzal nyaggat hogy mindenképpen nyerjem meg mert akkor én leszek az elsődleges kihívó a WWE bajnoki övért. Nekem nem fontos ez az öv nekem főként a nehézsúlyú világbajnoki öv a fontos. Délután rokonok az első sorban várják a mérkőzést a stadionban. Már a két ellenfél benn van a bemondó szólal a mikrofonba.
- És akkor a WWE csúcsragadozója a…..pufogó vipera…..Kazuya!- üvölti a mikrofonba a bemondó.
Ekkor megszólal a belépő zeném és a belépő videóm kezd futni a kivetítőn majd a belépő részen jelenek meg. Tiszta fekete bőrruha van rajtam és egy fekete bakancs. Nadrágom szélén vastag fehér lánc lóg. Felemelem a kezeimet ekkor mögöttem tűzíjáték robban és elkezdek a ring felé futni majd becsúszok a ringbe. A két ellenfél kicsúszik ekkor a ringből mert kissé megijedtek. Őket nézem megvetően majd a kötélnek futok és mikor visszapattanok beugrok egy előre szaltót és széttárom a karjaimat ekkor a ring korlátjaiból lobbannak fel láng nyelvek. Bejön a két pankrátor de nincs nehéz dolgom velük elég könnyű lesz őket legyőzni. Mikor mindhárman a földön fekszünk a fejemet fogom. Felállok nehezen és észre kell vegyem hogy vérzik a fejem. Rohadt jó… Szerencsém hogy nem első vér mérkőzés mert akkor már vesztettem volna. A közönség drukkol mindhármunknak egyenletesen felosztva. Mutogatom hogy nem hallom erre a rajongók rohadt hangosan kezdenek el biztatni. Összeesek és elkezdem a ringet ütni majd mikor az egyik feláll és felém fordul felugrok és tarkójánál kapom el és rántom le a ringre. Felállok gyorsan a másik még háton fekszik. Kis vicces táncolást ejtek meg biztatás kérésként a rajongók továbbra is hangosan biztatnak. Felemelem az egyik kezemet majd a kötélnek futok és visszapattanok majd mikor a fekvő ellenfél elé érek végigsuhintok vállamon a kezemmel majd eldölök úgy hogy ököllel ütöm fejbe majd felállok és felüvöltök. Egyiket kiszámoltatom ekkor megszólal a belépő zeném elvigyorodok és kigurulok a ringből. Majd bemegyek az öltözőmbe és lezuhanyzok majd felöltözök egy váltó ruhába és befújom magamat parfümmel ami elég márkás és jó illatú. Elindulok a parkoló felé pacsizok a pankrátor barátaimmal még a csajok is pacsira nyújtják graturálva kezüket. Mosolyogva köszöngetem meg és pacsizok mindenkivel. Majd előttem áll a WWE bajnok. Ránézek de ő csak mosolyogva graturál és kezet nyújt nekem. Mosolyogva fogok kezet vele majd megpaskolom a vállát. Ahogy kiérek a fekete ferrárimra nézek és beülök majd elindulok haza lefekszek pihenni kicsit hogy este azért jól kitudjam tombolni magamat a buliban ahol pár haverom is ott lesz. Azt mondták jó hely és hogy ott tudnék keríteni magamnak egy párt mert jár oda jó sok meleg. Ahogy eljön az este elindulok a ferrárimmal és a buli hely előtt leparkolok majd kiszállok egy energiaitallal a kezemben bezárom a kocsi ajtókat és megiszom az energiaitalt. Miután bejutottam egyik haver rögtön mellettem terem és vigyorogva kezdünk beszélni. Közben sétálgatunk és kérdezgeti melyik srác jön be. Nincs egy olyan srác sem akiért dobbant volna a szívem. Legalábbis ezt hittem. Megpillantok egy fiút a pultnál. Megállítom a haveromat és a fiút nézem. Kissé el is pirultam talán. De csak nézem a fiút.
- Mi a baj Kazuya?- kérdi a haverom tőlem.
- Az a fiú…A pultnál fekete haj kék szem és gyönyörű arc…Ő kell nekem…- Mondom mosolyogva
- Ááá akkor ezért pirultál el kicsit- vigyorog rám a haverom.
- Kuss- vigyorgok rá
Kicsit később elmegyek a pulthoz rendelek egy pohár vodkát majd megiszom és a fiúra nézek elkezdek fele ismerkedni. Nem csak gyönyörű hanem még kedves és aranyos is. Elég jól kijövünk meghívom egy ítallra majd hajnalig bulizunk és mikor kikerülünk rámosolygok.
- Haza vigyelek?- kérdem rámosolyogva kedvesen
- Ne fáradj nem lakok olyan messze- Mosolyog rám. Atyám ez a mosoly…
- De szeretnélek haza vinni- mosolygok rá
- Jólvan oké- egyezik bele mosolyogva
Majd besegítem a kocsiba majd beülök a kormányhoz becsatolom magamat majd megvárom amig ő is. Majd elindulok és megállok a ház előtt ahol lakik szüleivel. Elmosolyodva nézek rá megbeszéljük a holnapi meccset. Beleegyezett. Ahogy rám néz szinte elpirulok. Szemeibe nézek majd kedvesen nézek rá majd az ajtóhoz kisérem és ránézek. Elköszönök tőle majd nyomok az arcára egy puszit. Látom elpirult ezen elmosolyodok kedvesen. Majd elköszönünk egymástól holnap a meccsen amikor bevonulok látom hogy első sorban ül. Ezen elmosolyodok. Intek neki kedves mosollyal az arcomon majd ahogy elkezdődik a mérkőzés úgy egy óra múlva fáradtan adok be az ellenfélnek egy kivégző mozdulatot és kiszámoltatom. Megszólal a belépő zeném és fáradtan állok fel majd mikor megkapom a WWE bajnoki övet felemelem a magasba majd elindulok az öltözőm felé lezuhanyzok átváltom a ruhámat és kinn a parkolóban látom megvárt Bill engem. Odamegyek mosolyogva és ahogy hallom hogy graturál nekem elmosolyodok és megköszönöm ahogy elkezdünk sétálni nagyon jól elvagyunk talán túlságosan is jól elvagyunk. Meghívom egy fagyira majd mikor megettük rámosolygok. Átkarolom öt és úgy sétálok vele az utcán közben viccelödünk és beszélgetünk.
|
|
