|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Kaori | 2013. 06. 06. 05:57:26 | #26045 |
Karakter: Tasuwara Mitsuki
Megjegyzés: ~vége
Szerintem eleget vártam, a játékot bontom...
|
| Kaori | 2012. 09. 07. 20:34:26 | #23339 |
Karakter: Tasuwara Mitsuki
Megjegyzés: Haaaani-nak
Ahogy felnézek az égre, elszomorodom. Eső lesz, legalábbis nagyon annak tűnik. Vajon mióta foglalkozom az időjárással? Máskor csak elnézek az idő felett. Most mégis azon jár az eszem. Jobb lenne, ha abba hagynám a nők úgymond, boldoggá tevését. Csak egy baj van, túlságosan hozzám nőtt a host szerepe. Ügyvéd vagyok, de ilyennel bohóckodom. A délelőttöm eléggé nehezen telt el. Egy komoly gyilkossági ügy. Az alak, aki a vádlott volt. Azok a rémisztő szemek. Valamiért nem megy ki a fejemből. Szerencsére elintéztem, hogy börtönben végezze, évekig is.
Egy pillanatra felnézek az épületre. Itt töltöm majdnem minden délutánom. Ami meglepő, hogy csak pénzesek teszik be a lábukat. Sok nő jár ide, de férfiak is megfordulnak itt. Érdekesen hangzik talán, de nem a nők miatt vannak itt. Ahogy beljebb lépek, csak néhány szem szegeződik rám, de el is fordítják arcukat. Nem vagyok valami közkedvelt alak, de nem is bánom igazán. Az öltözőbe lépkedek, ahol felveszem az úgy nevezett munka ruhámat. A tükörbe nézek, immár felöltözötten. Mintha lehangolt lennék, vagy csak beképzelem magamnak? Mindegy, majd csak jobb lesz a kedvem. Kisétálok a bárpulthoz. Épp hogy itt vagyok, de máris más munkáját kell végeznem. Tulajdonképpen ehhez is hozzászoktam már.
-Elnézését kérem, de a kollégám rosszul lett, ezért én hoztam ki az italát. - na persze, igazából semmi baja, de nem akar ehhez az asztalhoz jönni. Nem igazán értem, hogy miért.
-Egyedül jöttem, ha nem gond lenne egy kis időre a társalgó partnerem? - a kérdése meglep, ezt arcom is kimutatja egy grimasszal. Nem is lenne ellenemre, de már meg van mára az a személy, akivel foglalkoznom kell.
-Sajnálom uram, de visszautasítom pár perc múlva jön egy vendég, aki hozzám jön. Én csak az italát hoztam ki. Esetleg küldjek valakit? - igyekszem szelíd hangnemben felelni, hiszen ez is elvárás, ahogy általában a visszautasítás is.
-A tulajt hívd ide nekem, édes. - nem értem az embereket. Már megint egy rémisztő tekintet. A mosolya szinte megfagyaszt.
Nem is mondok többet, a főnökömhöz megyek és át is adom az üzenetet. Az órámra pillantok, még egy jó fél óra. Kicsit körbe nézek, majd egy furcsa dolgot veszek észre. A főnököm egy érdekes alakkal megy ki innen. Utánuk mennék, de valami azt súgja, jobb, ha nem mozdulok el. Vissza fordulok a pulthoz és öntök pár italt kérésre. Enyhe rossz érzés kerít hatalmába, amikor melegséget érzek a hátamon.
-Hallottam, hogy ügyvéd vagy, ezért szeretnék neked munkát ajánlani. - mindezt suttogva mondja. Hamar leesik, hogy ki is a hang gazdája. Rögtön eszembe jut az a rémisztő mosoly. Talán emiatt lehetek libabőrös. A szívem vadul zakatol, ráadásul a levegőt is szaporán veszem. Biztosan feltűnik neki. - Remélem, hogy felkeresel szépségem.
A melegség hamar eltűnik, ami megkönnyebbülést okoz. De csak most döbbenek rá, hogy valamit tett a zsebembe. Azonnal ki is kapom. Egy névjegykártya, elérhetőségekkel. Várjunk csak! Mit is mondott? Tudna munkát ajánlani, de nem hiszem, hogy elfogadom. Nem igazán tudom, hogy ki is ő, így nem megyek bele megfontolatlanul ilyen dolgokba. Ráadásul nem olyan egyszerű megbízható munkáltatót találni. Az is lehet, hogy csak a pénz miatt menne bele. Jobb, ha inkább elfelejtem. A kuka fölé emelem a kártyát, de valamiért nincs elég akaratom hozzá, hogy kidobjam. Még egyszer rápillantok, majd vissza teszem a zsebembe. Ha rosszul döntök, az csakis a saját hibám lesz, nem pedig másé. És kitudja, talán ki is deríthetem, hogy ki is ez az alak. Nem nézett ki valami megbízhatóan. Ismét órámra tévednek szemeim, már nem sok idő kell és itt lesz a vendégem. Nem sok kedvem van hozzá, de majd lerövidítem valahogy a ma estét.
Nehezen tudok aludni, pedig már hajnali négy óra van. Igazság szerint nemsokára kelnem kéne. Az a Craig nevű fickó jár a fejemben. Utólag még megnéztem a kártyát, amit nem dobtam el. Mi lenne a helyes döntés? Felhívjam, vagy végleg feledkezzem meg róla? Még magam sem tudom, hogy mit tegyek. Régen voltam már ennyire tanácstalan. De hogy most az vagyok, az már teljesen biztos. Az ablak felé fordulok, de nem azért, hogy az alvást erőltessem. Munkát ajánlott. És tudja, hogy ügyvéd vagyok. Más talán nem gondolkodna ennyit ezen. Egyszerűbb lenne, ha csak felhívnám. Biztosan elmondana mindent, ha megkérdezném. Hirtelen ülök fel az ágyon és a telefonomhoz nyúlok. A számot nagyjából kívülről tudom, ahogy kicseng megrémülök és le is tenném, de az ismerős hang megszólal. Egy darabig morfondírozok, hogy bele szóljak, végül nehezen, de beszédre nyitom a szám.
-Én vagyok, a bárból, akinek a kártyát adta. Ma beszélhetnénk valahol a munkával kapcsolatban? - nem is várom meg, hogy válaszoljon, azonnal folytatom. - A bár közelében van egy kávézó, háromkor ott leszek.
Olyan gyorsan teszem le, mintha valami rémisztő dolgot mondanának a túlsó oldalról, pedig meg sem szólalhatott. Komolyan nem vagyok normális, de nem mondhatom le, már nem. Amúgy sem olyan embernek látszik, aki elviseli, ha nemet mondanak neki. Nehezen szállok ki ágyamból, fáradt vagyok, de nem álmos. Kár is lenne erőltetni. A fürdőbe megyek, hogy lezuhanyozzak, ezzel is felkeltve magam. Így, hogy találkozom vele, esélyem lesz megkérdezni, hogy hova is tűnt el a főnököm. Este már nem is láttam. Na persze, nem is nagyon mutatja meg magát, de ennyire még egyszer sem tűnt el. Ráadásul ki volt az, aki ki ment vele? De a tegnapi napban az a mosoly volt a legfurcsább. Nem egy átlagos mosoly volt, annál sokkal rémisztőbb. Mint ha... ugyan, mikre nem gondolok. Biztosan nem egy gyilkossal állok szemben. Általában nem ajánlanak munkát csak úgy. De ha mégis valami rossz dologban van benne a keze, akkor börtönbe juttatom.
Na igen komoly szándékok ezek, de sosem tudhatom, hogy kivel állok szemben. A mai találkozón kívül semmi dolgom sincs. A rövid tusolás után visszatérek a szobába. Bekapcsolom a tévét, az ágyra dőlök és inkább csak hallgatom. Ilyenkor nincs még semmi, ami érdekes lehet, így csak az egyik zenetévét hallgatom. Időközben fel sem tűnik, hogy el nyom az álom.
~*~
Szemeim telefoncsörgésre pattanak ki. Azonnal a fülemhez teszem, közben a faliórára nézek. Fél négy... Nem kissé aludtam el, így meg sem lep a mérges hang. Azonnal kimagyarázom magam. Nem jellemző rám, hogy elalszom, pláne nem, hogy elkések a megbeszélt időről. Egy fehér inget és egy farmert veszek fel, lényegében, ami a kezem ügyébe esik. Egy taxit hívok, majd némi pénzt magamhoz veszek és már megyek is. A taxira nem kell sokat várnom, ahogy beülök el is indul a megbeszélt helyre. Út közben sokszor nézem az időt. Minden bizonnyal mérges lehet. Mindegy is, hiszen rengeteg időnk van, legalábbis estig mindenképpen. A kávézó mellett áll meg, gyorsan fizetek és ki is szállok. Ahogy belépek a kisebb épületbe megpillantom őt. A tekintete fagyos, mégis olyan, mintha tűz égne szemeiben. Egyszerre áraszt magából forróságot és jéghideget. Leülök vele szemben.
-Sajnálom, hogy csak most értem ide! Nem akarok magyarázkodni. - kerülöm a szemkontaktust, amit könnyen észrevehet, de nem igazán van annyi bátorságom, hogy ránézzek. Talán félnék?
-Nem szeretem, ha megváratnak, de most az egyszer elnézem. - enyhe megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam.
-Azt mondta, hogy munkát ajánlana, miről is lenne szó? Valamint... - egy mély levegőt veszek, hiszen nem akármilyen kérdéssel akarom megdobni őt. - ...ki volt az a férfi, akivel a főnököm ment ki?
Szerkesztve Kaori által @ 2012. 09. 29. 06:56:44
|
| haaaani | 2012. 02. 20. 12:52:07 | #19324 |
 Karakter: Craig
Megjegyzés: (Kaori-nak)
Craig:
Sötét felhők borítják az egész várost, éjszaka talán esni is fog, legalább elmossa a város szennyét.
A sofőr kinyitja nekem az ajtót, lustán szállok ki a kocsimból. Ingerült vagyok az egyik emberemet fejbe lőttem, pedig nagy bizalmat fektettem belé. Kis rohadék, de már belei a kutyáimat lakatja jól. Nem érdemel mást. Belső zsebemből egy cigit kotorok elő, végre egy kis káros anyag kerül a szervezetembe. Szinte csutkára leszívom.
Egy elég gazdag épület előtt vagyok mondhatni bordélyház, de még se. Ide csak gazdag emberek járnak, hiszen elég magas áron adják a dolgokat... főleg a fiúkat.
Egy hónapja megláttam egy fiút, hozzá hasonlót még soha nem láttam abban a percben amikor megláttam tudtam, hogy ő az enyém lesz kerül amibe kerül. Hatalmam van, pénzem, bármit megszerezhetek. Még akár erővel is. Megtudtam, hogy néha bejön ide dolgozni, bár ő nem fekszik le senkivel, amin kicsit megkönnyebbültem. Utálom az agyon használt dolgokat.
Két testöröm előre megy, egyedül nem szabad ilyen helyekre mennem, bár a város az enyém, de bárki akarhatja a halálomat. Sok az ellenség.
Meglátva engem, hidegség költözik arcukra, idáig hallom szívverésüket, ahogy ütemesen egyre gyorsabban verni kezd nekik. Nyomorult banda, azt nem engedném nekik, hogy a talpamat nyaldossák.
Az egyik fiú már rohan is hozzánk, hogy az egyik privát bokszba kísérjen minket. Embereim közel hozzám helyezkednek el. Formás seggű kis szöszi már rohan is a piámért, amit kértem, tud riszálni a kicsike. Egy menetet talán megérne.
Jó pár perc eltelik, és én idegesen helyezkedek a széken, hol van már a piám? …
Meglátom azt a fiút, akiről már régóta fantáziálok éjszakánként, és aki miatt sokszor van reggelente fájdalmas merevedésem. Én felém jön, és látom, hogy az én italomat hozza.
- Elnézését kérem, de a kollégám rosszul lett, ezért én hoztam ki az italát - hangja kellemesen cseng füleimnek, most tudom igazán közelebbről megnézni magamnak csak. Kék szemei, akár egy macska szemei úgy ragyognak. Idáig érzem finom illatát, amitől kicsit be is indulok. Gyönyörű egy fiú az biztos.
Szemem sarkából látom az előző szöszi fiút, még hogy rosszul van. Tekintetem visszavándorol az előttem lévő szépségre.
- Egyedül jöttem, ha nem gond lenne egy kis időre a társalgó partnerem? - kérem meg, bár hangom inkább utasító. Felhúzza egyik szemöldököt úgy figyel engem. Agytekervényei dolgosságát idáig hallom.
- Sajnálom uram, de visszautasítom pár perc múlva jön egy vendég, aki hozzám jön. Én csak az italát hoztam ki. Esetleg küldjek valakit ? - rögtön lehúzom a pohár tartalmát. Nem erre a válaszra vártam nagyon nem. Nem fogok sokáig ilyen türelmes és kedves lenni.
- A tulajt hívd ide nekem, édes - a vigyor az arcomon, mint egy sorozatgyilkosnak a vigyora, aki épp megölt jó pár embert az elmúlt percekben.
Nagyon jól ismerem a tulajt, pénz imádom, mindent megtenne, hogy még több pénze legyen. Sokszor jött hozzám, hogy talán az én támogatásommal több hatalma lehetne és sokkal több pénze. Soha nem segítettem neki, és örülhetett neki, hogy nem lőttem le. Számomra ő csak egy kis hal a vízben. Semmit nem ér. Megölnöm, és max átvenném ezt a helyet, de nem annyira jövedelmes. Ilyen kis üzletekre pedig nincs időm.
Mikor meglát, idáig hallom, hogy egy hatalmasat nyer. Mikor itt vagyok nem szoktam magamhoz hívatni, nem szeretem még a társaságát sem.
Leül pont előttem, picit hunyászkodva, ő is nagyon jól tudja bármikor eltehetem láb alól.
- Örülök, hogy itt vagy, Craig - rögtön leintem.
- Nem a nyalizásod miatt hívattalak ide, remélem tudod - hangom ridegen cseng, homlokán az első izzadság csepp folyik végig. Féljen csak, ezt már szeretem. Bólint.
- Azt a fiút akarom bököm a pult felé, ahol a szépségem álldogál - szemem akár egy ragadozóé úgy figyeli kis zsákmánya minden egyes rezdülését.
- Ő csak néha jön be, ráadásul ügyvéd. Nem tudom kényszeríteni. Okos fiú nem akarom, hogy az üzletben kárt tegyen, mint ahogy említettem egy kis ügyvéd és biztos vannak a politikában ismerősei, biztos tudna ártani - már próbál is mentegetőzni, hogy nem segít nekem. Ökölbe szorítom a kezem. Rühellem ha ellenkeznek nekem. Már most hányni tudnék tőle.
- Meg se szólalj - parancsolok rá a szemétre, és intek az egyik emberemnek, aki fegyvert tart a tarkójához. Látom szemeiben a félelmet. - Menj ki vele ! - lábai remegnek, szemeiben már könnyek gyűlnek, de nem szólal meg. Legalább ennyire képes.
Csak pár pillanat telik el, és az emberem már jön is vissza, de már csak egyedül. Tényleg utálom, ha ellenszegülnek nekem. Lassan ideje indulni.
A pulthoz sétálok, ahol a kicsike álldogál, és italokat tölt ki. A háta mögé sétálok, és a füléhez hajolok.
- Hallottam, hogy ügyvéd vagy, ezért szeretnék neked munkát ajánlani - suttogom a szavakat, nyakán már látom, hogy libabőrös, és hangosan kezdi venni a levegőt. A felsőjébe csúsztatom a névjegyemet.
- Remélem, hogy felkeresel szépségem.
|
|
