 Karakter: Oliver Ward
Megjegyzés: izenek
Egy órája is lehet, hogy fent vagyok, de még mindig az ágyban fekszem és a redőnyön átszűrődő napsugarak melegét élvezem. Semmi sem tudna most megzavarni, leszámítva legjobb barátom hortyogó hangját a kanapé felől.
De ideje lenne már felkelni és elkezdeni a napot, attól még, hogy két órával később kezdek a szalonban, mint szoktam.
Ezzel az elhatározással kikelek az ágyból és megyek is felfrissíteni magamat. Amint kijöttem a fürdőből, felveszem a fekete melegítő szettemet és már megyek is a kétsaroknyira lévő parkba, hogy lefuthassam a megszokott távomat.
Jack biztos nem fog felkelni, míg visszaérek, mivel egy hete, hogy egyhuzamban reggeltől estig dolgozik. Jól tudom, hogy szüksége van a pénzre, de nem éri meg, ha az egészsége meg rá megy.
De szerencsére, már vége van a hajtásnak és ezért is megyek el vele abba a kávézóba, amiről annyit áradozik. Igaz, nem a kávéjukért van annyira oda, hanem az egyik alkalmazottért. Ezért is szeretné, ha én is megismerném, hogy ötleteket adhassak ahhoz, hogyan is csábítsa végre az ágyába.
Persze azzal a ténnyel nem foglalkozik, hogy nem vonzódom a férfiakhoz csak ő. Arról nem beszélve, hogy nem áll szándékomban segíteni neki, amíg csak ilyen céllal közeledik ahhoz a személyhez. Amint komolyan gondolja a dolgot, örömmel segítek neki, ezt pedig közöltem is vele. De ennek ellenére elmegyek vele, ha másért nem is, legalább megkóstolhatom azokat az új kávékat, amiket egy szórólapon reklámoztak.
De először is, felkel keltenem ezt a hétalvót, és ahogy haza érek már hozzá is látok a harci feladathoz.
De csak egy óra múlva tudom végre magához téríteni, de nem baj. Még akkor is van időm benézni oda munka előtt. Így amint készen van, már megyünk is a kávézóhoz, ami csak pár utcányira van a lakásomtól nagy meglepetésemre. Hiába, nem erre szoktam menni, amikor minden ahova menni szoktam a másik irányban van.
A kávézó külseje is egy barátságos aurát áraszt magából, hát még ami bent fogad. Első látásra megkedveltem a helyett. Ha még a kávéjuk is finom meglehet, hogy betérek ide egy-egy csésze erejéig úgy heti szinten.
De amíg én így körbe néztem, drága barátom már a pultnál is van és mosollyal az arcán beszél lelkesen a pult mögött álló személynek. Legalábbis, innen csak ennyit látok, hogy valaki áll ott. De Jack reakciójából az a bizonyos Teresa lehet, így csatlakozom is hozzájuk.
- Ugyan már, Teresa. Egy italt igazán megihatnál velünk – győzködi töretlen mosollyal Jack, de nem túl sok sikerrel, ha jól látom.
Barátom észreveszi, hogy oda értem és már fordul is felém, egyben a vállamat megfogva.
- Oli, mondj már valamit. Hátha neked rábólint végre – kérlel kétségbeesetten. Ezek szerint rám célzott, mikor a többes számot használta.
Azért nekem is szólhatott volna erről, de csak egy elnéző mosollyal nézek rá, amit észre is vesz és egy gyerekes vigyorral pislog rám. Most komolyan, mit csináljak veled Jack.
De nincs mit tenni, a helyzet adott, így már csak egy dolgot tehetek, így Teresa felé is fordulok.
- Szia! Oliver Ward vagyok, örvendek a találkozásnak – mondom egy mosollyal és kinyújtom a kezemet felé.
Bizalmatlanul végig mér, majd rápillant Jackre és vissza rám. Végül megfogja a kezemet, de meglepődök, mikor rájövök, hogy műkarja van. De különösebben nem zavar, attól még ugyan olyan ember, mint bárki más. Ezért nem is zavartatom magamat és egy kézrázás után elengedem a kezét.
- Kinda Teresa, örvendek – mondja közömbösen, de továbbra is mosolygok, hiszen az első vizsgán átmehettem. – Mit kértek?
- Téged az ágyamba – válaszol rögtön Jack, egy magabiztos vigyorral.
Csak a fejemet csóválom, majd az ital kínálatokra fordítom a figyelmem. Ennek ellenére végig hallom, hogyan is győzködi még mindig Teresát, de még most sem valami sok sikerrel. Inkább csak felbosszantja, de még kimérten válaszol neki Teresa.
Viszont az egyik alkalmazott arrébb hívja, és miközben beszélgetnek, néha felénk pillantanak.
- A francba, hogy megint elhívta valami hülye ürüggyel a drága főnöke – morogja az orra alatt Jack.
- Ezt gyakran teszi, ha itt vagy? – kérdezem kíváncsian, amire csak egy bólintást kapok. – Nem lehet, hogy esetleg azért, mert Teresát akarja védeni tőled? – kérdezek ismét, de inkább csak rávilágítani akarok a tényre. De csak egy felháborodott tekintetet kapok.
- Elmondásod szerint, már jó ideje próbálkozol nála, de mindig visszautasított – ránézek megerősítésért, amit meg is kapok, így folytatom. – Az nem lehetséges, hogy Teresa nem a férfiakhoz vonzódik? Láttál bármilyen jelet arra, hogy meleg lenne? – kérdezem komoly tekintettel.
- Nem láttam semmi jelét, oké? Én is tudom, de attól még szeretnék vele találkozni – feleli, miközben a szalvétát gyűrögeti.
- Ha egyszer találkozna veled és akkor is elutasít, feladnád? – kérdezem, és közben már azon gondolkozom mi is lehetne a megoldás.
Csak pislog párat, majd a pultra szegezi a tekintetét. Egy darabig nem is szólal meg, csak pár perc után sóhajt egyet, végül bólint.
Már vázolnám is neki mire jutottam, de épp visszajött hozzánk Teresa, aki furcsa tekintettel méreget. Ezek szerint hallotta mit beszélünk Jackkel. De nem baj, semmi rosszat nem mondtam és legalább tudja, miért is jutott eszembe ez az ötlet.
A lényege az egésznek az, hogy Teresa megiszik egy italt Jackkel, de itt a kávézóban. Így Teresa is biztonságban érezheti magát, hisz saját területen van, és Jacknek is jó, mivel randizik Teresával.
Utána már csak rajtuk múlik, hogyan is alakul tovább ez a történet.
Legalábbis én így képzeltem, amíg Jack meg nem szólalt, hogy szerinte legyek én is itt.
- Nézd, így semmi hülyeséget nem csinálnék, mert te leállítanál – pislog rám kérlelően.
Ez még rendben is lenne és érthető is az ő szempontjából, csak nem ártana, ha Teresa is beleegyezne. De még arra sem bólintott rá, hogy Jackkel találkozzon, nem még velem is. Ezért is fordítom kérdő tekintetemet Teresa felé és Jack is így tesz.
Szerkesztve Adriana által @ 2013. 05. 05. 00:49:43
|
