Karakter: Eny Revingotn
Megjegyzés: loranekonak/Iseki Jironak~Kezdés
A reggel átlagosan kezdődik. Korán kelés és a lovak megetetésével kezdem a napot. Én még nem is ettem, de már felöltözve az istállóban vagyok, és a lovainkat etetem meg. Mindenkinek adok reggelit és Éjfél az utolsó szokás szerint, mert őt van, hogy kézből etetem meg. Berakom a karámjába a szénát és be is megyek hozzá.
- Jó reggelt lovacskám. –Köszöntöm jó kedéllyel és hátát simogatom meg. A keféjét levéve kezdem el átkefélni. Éjfél közben nyugodtan falatozik. Apám jön oda a bokszhoz.
- Jó reggel Eny. Ma az egyik középiskolából jönnek vendégeink. Egy osztály és az igazgató! Szeretném, ha tartanál egy lovas bemutatót, és mesélnél az ifjúsági lovas klubunkról. –Mondja apám nekem én meg mély levegőt veszek.
- Megint én vagyok a lovardánk reklám arca? –Kérdem kissé harapósabban.
- Kicsim… te vagy a legjobb lovasunk. Igen te vagy a lovarda csillaga és reklám arca. Szeretném, ha te kísérnéd végig az iskolai csoportot. –Mondja határozottan apám, aki egyben az igazgató is.
- Apa én egyáltalán nem ezért csinálom! Hanem mert szeretem és élvezem azt, amit csinálok!
- Pont ezért vagy te remek példa! Sugárzol a lovas pályán! Ian ott lesz, veled ő fogja a diákoknak oktatni hogyan is viselkedjenek a lovakkal és a diákok fogják a lovakat lecsutakolni. Nem sokan lesznek mindössze 10-en plusz a tanár és az igazgatójuk. –jegyzi meg és én nagyot sóhajtok.
- Rendben…- Egyezem bele és visszafordulok Éjfélhez és befejezem a fésülését és utána felnyergelem. Mire ezzel végzek már ő is megreggelizett és ivott is és itt is az iskolás csoport. Éjfélt vezetve kantárszáron megyek ki eléjük és Ian is csatlakozik.
- Üdvözlöm önöket a Revington birtokon, mely otthont ad a lovardánknak is. –Szólal meg Ian köszönésképp és oda megy az igazgatóhoz és kezet fognak. –Ian Herin vagyok. A hölgy pedig a legjobb lovasunk Eny Revington. –Mutat be és közelebb lépve nyújtom jobb kezem mosolyogva.
- Iseki Jiro vagyok az igazgató. Örülök, hogy fogadnak minket. Ez egy remek lehetőség, hogy megismerhessem a lovardát, és esetleg kitapasztaljuk, a diákoknak mennyire tetszene egy lovas kör az iskolában. –Mondja kedves hangon mosolyogva.
- Örülünk a találkozásnak Jiro. –Mondja ismét Ian magához véve a szót. Körbenézünk azon a 10 diákon. –Nos akkor úgy gondolom, hogy először is kezdhetnénk a lovak ápolásával a bemutatót és közben az istállót is be tudjuk mutatni Enyvel.
- Szavad ne feledd Ian. –Vágok közbe és a diákokra, majd az igazgatóra nézek. –Első körben bemutatnám nektek a lovamat Éjfélt. Ő kiscsikó kora óta az én gondozásom alatt áll és erős kötődés alakult ki közte és köztem. Egy lóra ne csak mint állatra, hanem egy társra kell tekintenetek. Mielőtt bemegyünk az istállóba fel a kezeket ki fél a lovaktól. –Mondom és ágaskodva nézem, hányan teszik fel a kezüket. Egy lány emeli csak fel. –Kérlek gyere ide. –Mondom felé nyújtva a kezem. A lány kijön és félénken néz fel rám. –Hogy hívnak.
- Lara. –Látszik rajta mennyire félénk lány és nem éppen az osztálya kedvence.
- Szép neved van, de most meg kell nyugodnod Lara. A lovak megérzik a félelmed és a félelem a bizalmatlanságon alapszik. –Mondom és finoman fogom meg a kezét és Éjfélre nézek. –Nyugi nagyfiú itt vagyok. –Mondom a lovamnak és Larán látszódik és érződik a félelem, ahogy közelítem a kezét a lovam orrához. Óvatos vagyok, és le nem veszem a kezem a kislány kezéről.
- Eny ezt nem kellene…- Szól rám Ian én pedig gyilkos pillantást veszek rá, hogy ne szóljon egy szót se. Az igazgató persze ezt premier plánból nézheti. Végül pár centire állítom meg a kezeinket Éjfél orra előtt.
- Sosem szabad egyből megsimogatni egy lovat, csak ha ő már megszagolta a kezünket. Ez az alap! Mindig szemből közelítsétek meg őket és lassan. Szeretetet kell a lovak felé sugallni és nézzetek a szemükbe. Ha valakit nem fognak elfogadni annak oka van. Vagy nem tiszta a tekintete, vagy bizalmatlanok. –Mondom és Lara derekát ölelem át, hogy nyugtassam és Éjfél mindaddig nem dugja oda az orrát, míg a lány félelme el nem múlik. Lara szélesen elmosolyodik és finoman simogatja meg Éjfél orrnyergét. –Ez az! Ügyes vagy Lara! –Mondom és a többiekre nézek és elengedve Larát engedem, hogy simogassa Éjfélt aki szintén megengedi. Bár igazából, csak azért mert én mutattam be neki a lányt. –Látjátok? Így kell ezt csinálni, de Éjfél elégé makacs csődör őt csak akkor közelítsétek meg, ha én ott vagyok. –Mondom a további instrukciókat és az igazgatóra nézek, aki arcán egy halovány mosolyt vélek felfedezni. Ianra nézek. –Most mehetünk be az istállóba. –Mondom és Lara elengedve Éjfélt megy vissza a többiekhez és így megyünk be csoportosan a lovardába. Ian el kezdi bemutatni a dolgokat én pedig kicsit lemaradva Éjfélt vezetem. A igazgató zárkózik mellém.
- Nagyon ügyesen csinálta kisasszony. Látszik, hogy már régóta foglalkozik velük. –Mondja elismerően, én pedig ránézek elmosolyodva.
- Lovak között nőttem fel. Mióta az eszemet tudom mindig az istállóban voltam. –Mondom az igazgatóra nézve, és kezd kicsit feszéjezni ez az egész.
- Nos igen, aki ebben nő fel… Nagyon szereti a lovakat igaz? –Kérdi tőlem és tovább sétálunk a gyerekek után akik Iannal tartanak. Bemutatja a lovak tisztításának szokásait, mi kicsit arrébb állunk meg beszélgetni.
- Sokkal őszintébb élőlények, mint az emberek. –Válaszolok a kérdésére.
- Akkor az emberekben nem bízik? –Kérdi meglepődve.
- Az emberek nehezebben kapják meg a bizalmamat, mint a lovak, vagy az állatok. –Mondom és elengedve éjfél kantárját és nyakát simogatom és lovamra nézek. –Ha nézett már egy ló szemébe mélyen és meglátta benne a tisztaságot, akkor egy olyan élmény részese lett, amit sose fog elfeledni. Egy ember szemébe nem lehet találni tisztaságot. Gondot, terheket, kétszínűséget, hamisságot igen. De tisztaságot? Ugyan… - Mondom és lovamat figyelem.
- És az én szememben mit lát kisasszony? –Kérdi érdeklődve. Ekkor nézek rá felvonva a szemöldököm.
- Uram… szerintem nem akarja tudni. –Mondom és a csoportra nézek.
- Miért ne akarnám tudni az igazat? –Kérdi kötve az ebet a karóhoz.
- Mert az igazság a legfájdalmasabb dolog az ember számára. –Mondom ki nemes egyszerűséggel és nem hagyom abba lovam cirógatását, majd az igazgatóra nézek ismét.
- De az igazság nélkül nem tudunk tovább haladni.
- Akkor mástól kell megtudnia. Nem nézek emberek szemébe olyan mélyen, hogy ezeket lássam. Épp elég borzalmat láttam már az emberek szemében én már nem akarok többet látni belőle köszönöm. –Mondom komolyan az igazgatóra nézve.
|
