Karakter: Lyle Daniel Woodro
Megjegyzés: ~Lurának~Dayu-nak~
Otthon alszom az igazak álmát, mire csöng a telefonom. Nyöszörögve nyúlok ki a takaró alól, hogy felvegyem a vijjogó készüléket. Ha megtudom, hogy ki hívott az éjszaka kellős közepén, akkor azt megölöm. Felveszem a vijjogó telefont, majd álmosan szólok bele.
- Hallo! Itt Lyle Daniel…
- Azonnal gyere be a kapitányságra! Már így is késésben vagy! – szól bele Mark.
- Mennyi az idő? – kérdezem álmosan.
- Mennyi az idő? Te pont ezt kérdezed? Dél van te idióta! Ha nem leszel itt 20 percen belül, akkor búcsút veszünk egymástól! – mondja és lecsapja a telefont.
Rápillantok az órára, és tényleg igaza volt Mark-nak, hogy dél van. Villám gyorsan kelek fel és rohanok be a fürdőbe. Lezuhanyozom és felöltözök. Egy fekete testre simuló pólót, egy fekete farmert veszek fel, a szokásos bakanccsal. Lekapom a kocsi kulcsot a kulcstartóról, és már futok is a kocsimhoz. Beülve, elindítom és kitolatok a garázsból. Az utcán megállva megnézem, hogy lehoztam-e a jelvényem és a pisztolyom. Mikor rájövök, hogy nem, kipattanok a kocsimból és visszafutok a házba. Fölsietek a lépcsőn és a szobámba berobbanva keresni kezdem. Közben megtalálom a mobilomat is, amit közben zsebre vágok, majd keresem tovább. Megtalálva a jelvényt az övemre csíptetem, míg a fegyvert oldalt rakom be a nadrágomba. Lesietek a lépcsőn, ki a házból, és le a kocsihoz. Útközben fellököm az éppen arra jövő Dayu-t.
- Nem tudsz figyelni? – kérdezem és visszamegyek, felsegítem.
- Hééé! Te taroltál el, ne engem hibáztass, Ani-chan! – csattan fel gyerekes durcával.
- Mondtam, hogy ne hívj így!
- Jó, de hova sietsz? – kérdezi kíváncsian és bepattan az anyósülésre.
- Késésben vagyok, és megköszönném, ha kiszállnál a kocsimból! – mondom, de nem reagál semmit, csupán előre néz.
- Veled megyek Ani-chan.
- Ha velem jöhetsz, akkor nem fogsz így hívni? – kérdezem mérgesen.
- Nem. – mondja kuncogva, miközben elindulok.
- De ehhez tartsd magad!
Mondom és az út további része csendben telik. Mikor odaérünk, kiszállunk a kocsiból és egyenesen megyek be az irodába. Hallom, hogy Dayu lemarad, mert elcsípték beszélgetni. Én az irodámba megyek és leülve, az asztalon lévő iratokat kezdem rendezgetni, mintha úgy tűnne, hogy egész nap dolgoztam volna. Pár perc múlva jön be Dayu is. Leül mellém és nézi, hogy mit csinálok. Két órát szenvedek az iratokkal, de nem segítene. Csak nézi, ahogy szenvedek. Kettő órakor megcsörren a telefonom, amit gyorsan kapok fel.
- Igen tessék! Máris megyek! – mondom és lerakom a telefont. – Te most itt maradsz!
- De Ani-chan! Had menjek veled! Kérlek!
- Nem, te most itt maradsz!
Mondom és kilépek az irodámból. Egyenesen a kocsimhoz megyek, amivel a helyszínre hajtok. A helyszínen már ott vannak a rendőrök és a helyszínelő társaim. Meg persze Mark is ott van. Kiszállok a kocsiból és egyből ellátnak minden információval, amiről tudnom kell. A gyilkosság időpontjáról, körülményeiről, valamint, hogy mit kell tudni a családról. Bemegyek a házba, ami tiszta vér.
- Mi történt itt? Mészárlás? – kérdezem és elfintorodom.
A falak, a plafon, a padló, a bútorok, minden tiszta vér. Több eszköz is véres. Egy 18. századi kés, ami valószínű, hogy egy német dinasztia béli fiúé volt. Egy 19. századi, virágos hajtű, ami egy francia kislányé vagy nőé lehetett. Valamint egy 20. századi japán katana, ami szintén egy nőé lehetett, mivel finomabb fogású és sokkal könnyebb, mint egy férfi katana. Mindent dokumentálok, majd a bizonyítékokhoz kerülnek. Több újlenyomatot találtam, mint számítottam rá.
- Mit találtál? – hallok a hátam mögül egy izgatott hangot.
- Három feltételezhető gyilkos fegyvert. Egy 18. századi kés, ami valószínű, hogy egy német dinasztia béli fiúé volt. Egy 19. századi, virágos hajtű, ami egy francia kislányé vagy nőé lehetett. Valamint egy 20. századi japán katana, ami szintén egy nőé lehetett. Meg több újlenyomatot is ta… - nézek rá döbbenten. – Te mi a jó büdös francot keresel itt? Ne meg mondta, hogy maradj az irodában? Megáll az eszem! Ha megtudják, hogy behoztam egy külsőst, akkor kirúgnak! Ez a jobbik eset! Egyáltalán, hogy jutottál be?
|
