Karakter: Jeremy Samborn
Megjegyzés: Keleti terminátornak
Valahogy mindig olyan nehezeň ébredek. Motorzúgás, vagy épp fülsiketítő koppanások a fejem felett. Egyszer igazán rám szakadhatna a plafon, és nem kellene a félholt pofám rendezésével foglalkoznom. Nagy nehezen kitámolygok az ágyból, pontosabban a padlóra zuhanok, majd örömittas anyázások közepette felnyalábolom a felsőm. Szeretek idebent pucérkodni. Ja, mondjuk, de félő, hogy egyszer kegyetlenül seggbe rak valamelyik tiszt, ha épp erre jár ellenőrizni, nem-e hatolt át egy kikúrt nagy repesz valamelyik ablakon.
Szóval, felöltözök, megmosom a képem, aztán indulok is eligazításra. Hajnal 4 óra, de kezd már virradni. Utálom, hogy errefelé már világosodik az ég alja, mikor otthon még javában durmolnék. Oké, ezerszer megkaptam a kérdést, akkor mi a halál faszáért jöttem ide, de valahogy fellelkesülök, mikor bombákról van szó, tehát elhalványul a túl világos reggelek emléke. Szó-szó, csípem az eligazítást, csak bár ne a szakaszvezető tartaná. Ez egy idegbeteg seggfej.
- Taaartsák nyitva a szemükeeeet. Seeeemmilyen óóóvintézkedéést neeeem leheeet figyelmen kívül hagyniiii – utánzom a vén csatalovat, miközben felpakolok a humveera.
Őrület, hogy bárki is képes elviselni. Állítólag még felesége is van. Nem tudom, melyiket sajnáljam jobban. Mrs. Teljesen elment az eszem, mikor hozzámentem ehhez a baromhoz, vagy Mr. Teljesen elment az eszem, mióta csak megszülettemet. fura, hogy még indulás előtt is ilyen faszságokon töröm a fejem. Igaz, közel sem akkora gáz, mint mikor az egyik hadnagy farkáról álmodoztam, és lemaradtam a fő mondanivalóról. Ja, repültem egyet, mikor felrobbant mögöttem az a bizonyos bomba, amit hatástalanítanom kellett volna.
Lassan robogunk a poros városka szívébe. A pizsamás bámészkodók szinte ellepik a házak ablakait. Olyanok, mint a baglyok, csak a kurva szemük fehérje látszik. Vizslatnak, de nem törődünk velük. Ha tűzijátékot akarnak, hát nem fog összejönni. Nemigen volt még olyan bomba, ami kifogott volna rajtam.
Leparkolunk egy szűk kereszteződésnél, kíséretünk kört alkot a közeli lakóházak körül. Most se ki, se be. Felöltöm magamra a bombász ruhát, ami valamelyest megvéd az égési sérülésektől, bár ha közvetlen előttem robban valami, az ugyanúgy letépi a fejem. Lényegtelen, végre csinálhatom, amihez annyira értek.
Vigyorogva tolok egy béke jelet, majd elindulok a pokolgép felé. Az öltözék hamar felforrósodik, nekem pedig minden egyes levegővételemért meg kell küzdenem. Borzasztóan szorítja a mellkasom, a kesztyű bök, az izzadtság marja a sebeimet. A francba, hol a fenében van már az a kurva bomba?!
Szinte kiböki a szemem a kék fonál a poros földön. Lehajolok, majd lassan meghúzom, mire a szerkezet lassan kibucskázik a homok alól. Egy egyszerű kötésű pokolgép, könnyen megbirkózok vele. Szétszerelem a fedelét, majd lassan elkezdem kibogozni a zsinórokat. Lihegve nyúlok a fogómért, ám ekkor valami fura dolog történik. Fegyverropogás hallatszik, én pedig szabályosan összefosom magam. Oké, képletesen, persze. Idegesen kapom a fejem a hangok irányában, ekkor egy oltári nagy taszítást érzek magamon. A földre esek, a bomba széle pont az oldalamat nyomja. A ruha miatt szerencsére védve vagyok, ám hamar azt kell észrevennem, hogy valaki letépi rólam a maszkot. Hörögve kapok az engem szorító kéz után, ám egyszerre több lábat is látok előttem lépdelni. Egy, kettő, három, négy, öt… hat?! Ijedten nézek fel, ám időm sincs reagálni, egy puska tusa csattan a képemen.
A feketeség lassan elúszik a szemeim elől, ám még így sincs túlságosan világos. Valamiféle alagútban lehetek. Vonszolnak… de… nincs már rajtam a bombász ruhám. Mi a fasz ez?? Hunyorogva nézek körbe, egyelőre nem mozdulok. A törzsfő említette, hogy csomó alagút van kiásva a városok alatt, de ezt sosem hittem el. Most pedig… mégis… egy büdös, csatornaszagú vájatban vonszolnak. Idegen nyelven karattyolnak, és valószínűleg lelőnek, ha megmoccanok. Ez aztán a fasza kilátás.
Miután egy számomra ismeretlen gépjárműbe tuszkoltak, végigrobogtak velem a fél sivatagon, egy raktárépületben találom magam. Megint csak habadabáznak, így egy kurva szót nem értek abból, amit beszélnek, tehát azt sem tudom, mik a terveik velem.
Valami húgyszagú széken ülök, a kezeim megkötözve, tompa fények oldalról. Lassan odabilleg elém valami szekrény, és csodák csodájára, nem vicc, angolul szól hozzám!
- Felébredtél végre? – dörmögi.
Jó mély hangja van, nem is csodálom. Röhögtem volna, ha elkezd nekem itt sipákolni ekkora létére.
- Fel, de ahogy látom, te magadon felejtetted a pizsamád – vigyorgok rá.
Erre akkora állast kapok, hogy kiköpöm a vérest. Ha valami nyámnyila szar lennék, most tuti elbőgném magam, még így sem kellemes, hogy iszonyúan kezdenek szúrni a szemeim.
- Őrmester? – kérdi nyugodt, tárgyilagos hangon.
- Mi a faszt akartok tőlem? – fröcsögöm.
Észreveszem, ahogy pár vércsepp a tag ruháján landol, de nem érdekel. Ő csak bámul rám, semmi érzelmet nem látok az arcán. Arcán? Hiszen takaróval körbe van ölelve, baszd meg!
- Nem hallod? A kurva anyád mit… - paff, megint kapok egy állast.
Most ár biztosra veszem, hogy nem szórakozni akarnak. Kurva fémes íz van a számban, és ez nem jó jel. Köhögve köpöm a nagy adag véres nyálat a földre, majd rápillantok. Még mindig… baszottul nem érdekli, mi van velem. Harag sem gyúlt benne, semmi. Ez egy kibaszott keleti terminátor, nuku érzelmek, csak a rohadt nagy ütései.
- Hallod… elmehetnél kidobónak… - nyöszörgöm.
- Hm – dönti el a fejét, majd úgy tesz, mintha jól esne neki, hogy bámulja a pofám.
Odaugatnék neki, de asszem’ ennyi pofon elég volt egy időre, tehát megvárom, míg kiböki, mit is akar pontosan, aztán leharapom a tökét is, ha kell. Csak nyugodtan, lazán, akkor nem lesz gond.
- Mikor érnek a csapatok Zareh-hez? – kérdi nyugodtan.
- He? – „kérdezek” vissza csípőből.
- Mikor érnek a csapatok Zareh-hez? – ismétli meg.
- Bocsi, faszikám, összetévesztesz a tengerészgyalogosokkal. Én csak egy…
- Mikor érnek a csapatok Zareh-hez?
Ugyanolyan nyugodt, ugyanolyan kibaszottul szadista a tekintete. Ezt az ürgét képtelenség kihozni a sodrából. Fogadok, hogy még élvezi is, hogy a dühtől mindjárt felrobbanok. Lehet, hogy vigyorog magában, mint egy elmebeteg. Kurva jó helyre kerültem, jobb nyalnám a törzsfő seggét. Bár… nem, inkább mégsem, szedjenek szét ezek a köcsög, pizsamás tálibok.
|
