|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2012. 01. 26. 20:40:48 | #18794 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
- Fejmosás várható? – kérdezi vigyorogva. A kis kárörvendő.
- Mikor nem?
- Ejnye, rossz fiú – koppint az orromra. Másnak itt törtem volna le a kezét, de ha meg akarna alázni - szóval vagy tettel - akkor ő nem baszakodna az ilyen burkolt faszságokkal.
- Olyan vagy, mint egy elkényeztetett macska – jegyzem meg, utalva arra, hogy teljesen ellazul a simogatás miatt.
- Fogd be és simogass – adja parancsba, mire felröhögök.
- Úgy is beszélsz.
- Nem tudom, te mikor találkoztál utoljára macskával, de mikor én láttam egyet legutóbb, még nem tudtak beszélni – szól vissza. Mekkora pofája lett hirtelen.
- Te megint milyen kurva okos vagy – jegyzem meg, de már a nyakához hajolva. Ez az illat bevadít, pedig nincs rajta semmi, csak ami a természetes. De akkor is bitangszexi.
- Feszegeted a határokat, hogy mikor vetem rád magam? – pillant rám.
- Honnan tudtad?
- Kiismerlek – suttogja, de már a számhoz hajolva. Kis dög.
- Kötve hiszem – simítom az arcára a tenyeremet.
- Szerinted melyikünk bírja tovább?
- Én. – Ez nem is kérdés.
- Gondolod?
- Biztos vagyok benne - kacsintok rá.
Már épp adnék neki egy kis csókot, amikor fogja magát, és hátradől. Kis dög.
- Fáradt vagyok... Megtennéd, hogy tovább simogatod a hasam?
- Csak nehogy újabb lyukat csináljak rajta – morgom, de persze nem bántom. Ülök mellette, és simogatom.
* * *
- Megj...
- Kussolj! - sziszegem ki az előkébe.
- Jól van már - sziszegi vissza. - Nem tudtam, hogy alszik. Bevette az esti gyógyszert? - kérdezi Tommy.
- Nem, csak elkezdtem simogatni a hasát és belealudt - mosolygok rá.
- Cuki. Mellesleg holnap reggel sajtótájékoztatsz. Tip-nek is jól jön majd az infó és lekattan rólatok.
- Faszt sajtótájékoztatok - morranok rá.
- Seth...
- Én akkor sem megyek most sehova – kötöm továbbra is a dolgot. – Az a faszfej mindent megtud ha akar. Nem fogom egyedül hagyni Jesse-t.
- Mikor lett belőled ilyen irgalmas szamaritánus? – szól vissza gúnyosan. Épp csapnám meg, amikor Jesse megszólal.
- Ne bántsd már. Én szeretem, hogy nem olyan kőbunkó pöcs, mint amilyennek mutatja magát – mosolyog rám.
- Akkor ezt most bóknak vegyem? – kérdezek vissza.
- Aminek akarod – kacsint rám. – Egyébként hova kéne menni?
- Sajtótájékoztató – sóhajtja Tommy. – Ez a kis fasz nagyon ért hozzá, hogyan hívja fel magára a figyelmet.
Cjh... még hogy fasz...
- Nem is kicsi – jegyzi meg Jesse, mire persze Tommy értetlenkedik egy sort, de Jesse elmagyarázza, viszont én akkorra már fetrengek a földön a röhögéstől.
Közben ideér a kaja, jó másfél óra csúszással, így mikor a futár gyerek a pénzt említi, elzavarom a picsába.
- Tényleg, Jesse – néz Tommy Jesse-re.
- Hm? – kérdezi teli pofával a kis disznó. Hehe.
- Beszélt már veled a rendőrség?
- A-a. A dokik nem engedték, hogy bejöjjenek, csak 10 percet kaptak, ami alatt annyit tudtam mondani, hogy mindenre emlékszem. Nem tudom, fognak-e még keresni.
- Biztos, hogy fognak.
- Tényleg emlékszel mindenre? – kérdezem.
- Aha. Csak annak az arcát nem tudnám felidézni, aki leszúrt.
- Aki leszúrt?
- Ti komolyan kinézitek belőlem, hogy nem bírnék el egy olyan kis ribanccal, mint Mark? Kösz a bizalmat.
- Ki volt még ott? – kérdezem gyanakodva.
- Nem tudom, nem ismertem. Hozott magával valami debella állatot, aki még csak meg sem szólalt, csak mozgott, mint valami előreprogramozott robot.
Tommy is tudja, amit én: az Tip egyik haverja volt, aki mostanában kefélgeti az üzletember faszi mellett Markot. Joy.
***
Másnap, kaja után leülök Jesse mellé a nappaliba, és már fogad is a hír, miszerint menni kell a rendőrségre. Tommy rászólt a dologra, így hívom is, hogy vigyen minket, mert Jesse természetesen nem mehet egyedül. Nem vagyok hülye, hogy egyedül elengedjem akárhova is.
És milyen jól tettem.
Ahogy beérünk az őrsre, én épp azon hisztizek, hogy a kihallgatóba is vele akarok menni, amikor valaki felnyüszít mögöttünk. Megfordulunk, és hát persze, ki más lenne, ha nem Mark...
- Üdv - vigyorog, és közelebb lép, Jesse lép is kettőt hátra, én meg elé. - Jaj már, nem vagyok őrült - biggyeszti le az ajkait.
- Leszúrattad - emlékeztetem.
- Mert azt hittem, hogy megérdemli. Tévedtem, vállalni fogom, nem kell parázni - kacsint rám.
- Nem fogod belekeverni Seth-et? - szólal meg halkan Jesse.
- Nem. El fogom mondani, hogy én küldtem az sms-t a telefonjáról - vigyorog töretlenül. - Bekerülök a sittre, dekkolok pár napig, keresek egy helyes, szexi rabocskát, és talán még tovább is - mondja elgondolkodva. - Na, de lépek is, nem is lenne szabad beszélnünk - kacsint rám, és már fordul is vissza.
Jesse a pulcsim alját szorongatja, de ahogy fordulok, el is engedi.
- Hé, ne félj - ölelem meg finoman. - Nem lesz baj - suttogom a fülébe.
- Itt leszel, mikor kijövök? - kérdezi.
- Itt fogok állni - mosolygok rá, és gyors körbekémlelés után lopok egy csókot.
Aztán már jön is az egyik zsaru, aki nálam is bent volt a kórházban, és elvezeti. Eleinte nem hajlik a dologra, hogy én is ott legyek, de a hiszti és a pénz mindent megold. Egy százasért és egy kis vita után simán belemegy, hogy a kihallgató ajtaja előtt várjam meg Jesse-t.
* * *
- Hol a büdös picsában vagytok? - rivall rám a telefonon keresztül Tommy.
- A kihallgató előtt állok, a falnak támaszkodva, és várom, hogy Jess ekijöjjön - foglalom össze a helyzetet. - De még csak másfél órája - nyüsszenek fel.
- Jó, legalább ezt tudom - sóhajt fel. - Mellesleg azt mondtam a dokidnak, hogy ez után beugrunk. Már csak egy heti adagod van, látni akar.
- Rendben. Akkor majd megyünk. Hol leszel? - kérdezem.
- A büfében. Fánkot zabálok, tejeskávét iszok, és nosztalgiázok a nyugodt időkről, amikor még nem kellett ezeket egy rendő9rség melletti büfében megtennem - morogja és kinyom. Hehe. Valakinek puncihiánya van.
* * *
További egy óra múlva nyílik a kihallgató ajtaja. Először Jesse lép ki, de kapok is utána, mert kicsit megszédül.
- Mi a baj? - kérdezem aggódva, és már morrannék a nyomozóra is.
- Semmi komoly, csak nem volt bent levegő - mosolyog rám. - Kint jobb lesz.
- Mr. Tylor - szólít meg a zsaru. - Ön hajlandó vallomást tenni?
- Mivel kapcsolatban? - kérdezek vissza.
- Azt szeretnénk kideríteni, hogy az ön megmérgezésének köze van-e a késeléshez - néz rám.
- Holnap délre másszon át. - Úgy néz rám, mint a birkára. - Nem fogok további másfél órát itt baszakodni. Üljön be holnap a kocsiba, másszon el a címemre és ott beszélgethetünk - nézek rá, mire bólint, és már fordul is, én meg kivezethetem végre ezt a szerencsétlent.
Kint persze Tommy is megjelenik, egy hatalmas doboz fánkkal.
- Azok...? - kérdezi Jesse.
- Az úr megtalálta a fánksütödét - fintorgom. - Mellesleg elmegyünk még a kórházba, rendben?
- Miért kérdezi kicsi ribancom.
- Mert vissza kell mennem ellenőrzésre a pszichodokimhoz - jegyzem meg. Bólint, és nagy nehezen a kocsiba is sikerül beszállni, de látom, hogy már nagyon fáradt, így a kórházba már nem is jönnek be velem. Felszaladok a mókushoz, aki elmondja, hogy szerinte egy hét és utána folytathatom a munkát, de addig szigorú nyugalom és semmi drog.
Persze, nem is szoktam drogozni.
Csak ritkán.
Csak kicsit...
* * *
- Jesse? - kérdezi Tommy, mikor visszaér a vásárlásból. Mindent vettünk ugyanis a kórház után a boltban, csak kutyakaját nem.
- Lefektettem - mondom. Mert így történt. Hazaértünk, ő meg már szinte bekapott, olyanokat ásított, így betuszkoltam az ágyba. És semmi szexuális nem volt benne, most még csókot sem kapott, hogy nyugodtan tudjon aludni.
- Oké. Legalább tudunk a melóról beszélni - jegyzi meg, és leül velem szembe. - Egy hét. Utána egy sajtótájékoztató, és kezdjük az új lemezt. Minimális fellépések meg szereplések vannak, azok is inkább netes riportok, meg rádióműsorok.
- Ja. Ha kiadjuk az újat, úgysem lesz megállásom - sóhajt fel.
- Ha Jesse felkel, vele is beszélnem kell. Az a hír járja, hogy a menedzsere kidobja, és akkor átvenném őt is. Vinnélek kettőtöket, veled úgyis csak balhéim vannak. Neki leszervezek majd pár fotózást és kalap.
- Te ezt már eldöntötted - vigyorgok rá.
- Mit tagadjam, izgat a dolog, hogy egy modellre figyeljek. - Hirtelen nyílik a szobám ajtaja és kimászik Jesse, kicsit leeresztve.
- Mi a baj? - kérdezem, miután leült mellém.
_ a kurvája kidobott - sziszegi.
- Ki? - vonom fel a szemöldököm.
- A menedzserem - fújtatja. Tommy felé pillantok amolyan WTF tekintettel. Ez a faszi mindenre ráérez mostanában, félelmetes.
- Az jó . vigyorog Tommy, de mikor Jesse robbanna, szimplán leinti, mire majdnem felröhögök. - Akkor fogadj fel - néz rá csillogó szemekkel.
- Mi? - kérdez vissza Jesse.
- Ki akarom próbálni magam a modellek világában - mondja álmodozva Tommy. - Három hónap próbaidő, addig egy fillért sem kérek, utána a felét annak, amit Seth fizet, és együtt viszlek kettőtöket.
- Honnan tudod, hogy akkor még leszünk olyan jóban, hogy nem fog valamelyikünk kirúgni azért, mert a másikkal is dolgozol? - kérdezi okosan Jesse.
- Nem tudom - rántja meg a vállát Tommy. - De se nőm, se magánéletem. Legalább rajtatok kiélhetem majd magam, és figyelhetek mindkettőtökre, mert téged is nagyon kedvellek ám - mosolyog Jesse-re, aki el pirul picit. Tommy, te állat.
* * *
Este, már mindketten bevettük az altatót, amikor a szokásos formában ölelem át Jesse-t.
- Te... neked jó így? - kérdezem.
- Mármint? - kérdez vissza.
- Szereted, ha megérintelek? - pislogok rá kíváncsian.
|
| makeme_real | 2012. 01. 25. 20:28:28 | #18778 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
Seth már jön is, és egy kis kutyás fenyegetéssel meggyőzi a firkászokat, hogy hol a helyük. Közben megérkeznek Seth emberei is a holmimmal, Seth pedig elindul hátra, hogy bezárja a kutyákat a garázsba. Utána megyek, mert... mert.
- Minden rendben? – kérdezi Seth.
- Most igen, de ha perelnek...?
- Ugyan milyen alapon? Nem rontott rá senkire a kutya, még csak le se köptem őket – vigyorog. – Mellesleg akkor eljártam a bíróságra, amikor a kis kurva Violet Brush belém kötött.
- Violet...? Mi történt? – kérdezem kíváncsian.
- Elvertem és lepisiltem – von vállat.
Megdermedek, aztán... elmosolyodom. Ez annyira kurvára rá vall. De aztán elém áll, és úgy néz rám, hogy... ahh.
- Jesse – szólít meg.
Megszólalnék, de nem tudok... Már csókol is. Szenvedéllyel. Kurva jól... Annyira szeretnék hozzásimulni, átölelni a nyakát, bármit! De csak a derekamat ölelő karját tudom szorongatni.
- Hé, haver – ordítja az egyik embere.
- Kurva életbe – hajol el szuszogva.
- Folytathatjuk később? – kérdezem elpirulva.
- Olyan három hét múlva – vigyorog rám. – Max tipi-tapi, semmi más, és azt is csak én csinálhatom. De ne nagyon számíts sokra, nem fogom kiverni a farkad. Nagyon remegnél tőle – kacsint és már ott is hagy.
Persze, hogy nem hagyják, hogy segítsek. De történik jó is... minden cucc a vendégszobába kerül. És ennek a következményeivel Seth is tisztában van.
- Hála a sok szarodnak, a szobámban fogsz lakni – lép hozzám vigyorogva.
- Alig várom – vigyorgok vissza.
* * *
Pizzát sem ehetek. Seth nagyon-nagyon meg lesz ezért még büntetve egyszer. De a sali sem olyan rossz.
- Kaptam kint egy ígéretet – mosolygok csábítóan Seth-re, mikor bejön ő is a nappaliba.
- Nem szívesen teszek veled semmit – ül le a földre mellém, és végigsimít az arcomon. – Félek, hogy felszakadsz.
- Egy kis simogatástól semmi bajom nem lesz – fordítom el a fejem morcosan.
A reakció pont az, amit szerettem volna. Vigyorogva mászik fölém a kanapéra. Ránézek, elmosolyodom, és már hajolok is a csókomért.
Szuszogva válunk el. Ahh, ez még mindig kurva jó... És egyben kurva szar is, mert őrülten vágyom rá, és nem kaphatom meg. De azt nem bírom ki, hogy ne nyúljak hozzá, mikor megérzem a merevedését.
- Seth... – nyögök fel elkínzottan, ahogy végigsimítok rajta.
- Mi a fasznak simogatod? Úgysem adom most oda – nyal végig az ajkaimon.
- Picit sem? – biggyesztem le az ajkam.
- Picit sem.
Furcsa érzés a mellkasomban, mikor eszembe jut a másik lehetőség. Ha nem velem, akkor...
- Akkor... el fogsz menni? – kérdezem.
- El hát. – Felsóhajtok. Nem kéne ilyen szarul érintenie ennek. – A zuhany alatt, kaja után mindenképp – tesz hozzá, mire kipirult arccal nézek újra rá.
Már hajolnék is még több csókért, de megszólal a telefonja. Beszélget egy kicsit, szerintem Tommy lehet az. Mikor letették, Seth visszajön hozzám, és leül mellém.
- Mindjárt itt van Tommy – mondja.
Szóval igen. Amikor viszont hihetetlenül finoman elkezdi simogatni a hasam, meglepődök... és picit megremegek. Belül. Isteni... és milyen gyengéd!
Ha nem én ülnék itt, el sem hinném.
- Fejmosás várható? – kérdezem mosolyogva.
- Mikor nem? – vigyorog rám.
- Ejnye, rossz fiú – koppintok az orrára, de aztán le is hunyom a szemem, és úgy élvezem a leheletfinom simogatást a hasamon.
- Olyan vagy, mint egy elkényeztetett macska – mondja.
- Fogd be és simogass – pillantok rá, majd úja lehunyom a szemem.
- Úgy is beszélsz – feleli, hallani a hangján, hogy vigyorog.
- Nem tudom, te mikor találkoztál utoljára macskával, de mikor én láttam egyet legutóbb, még nem tudtak beszélni – vigyorgok még mindig csukott szemekkel.
- Te megint milyen kurva okos vagy – dörmögi lágyan, valahova a nyakam környékére, mire persze kiráz a hideg. – Meg érzékeny – teszi hozzá vigyorgó hangon, és bele is csókol a nyakamba.
- Feszegeted a határokat, hogy mikor vetem rád magam? – nyitom ki a szemeimet mosolyogva.
- Honnan tudtad? – vigyorog rám.
- Kiismerlek – suttogom az ajkaira.
- Kötve hiszem – teszi az arcomra a tenyerét.
- Szerinted melyikünk bírja tovább? – kérdezem az ajkait fixírozva.
- Én – vágja rá.
- Gondolod? – nézek a szemébe mosolyogva.
- Biztos vagyok benne.
A kisördög persze azonnal belém bújik. Kiszélesedik a mosolyom, aztán hátrébb dőlök.
- Fáradt vagyok... Megtennéd, hogy tovább simogatod a hasam?
- Csak nehogy újabb lyukat csináljak rajta – morogja, én meg elégedetten kezdek kuncogni.
Az viszont bevallom, hogy meglep egy kissé, mikor újra megérzem az ujjait a bőrömön. És még csak meg sem nyomja bosszúból. Csak finoman, gyengéden simogat...
Elbóbiskolhattam, mert a sötétségből térít magamhoz a halk beszélgetés hangja.
- Én akkor sem megyek most sehova – hallom Seth hangját. – Az a faszfej mindent megtud ha akar. Nem fogom egyedül hagyni Jesse-t.
- Mikor lett belőled ilyen irgalmas szamaritánus? – szól most Tommy.
- Ne bántsd már – szólalok meg, és ásítok egyet, aztán megdörzsölöm a szemeimet, és egy kicsit nyújtózkodok. – Én szeretem, hogy nem olyan kőbunkó pöcs, mint amilyennek mutatja magát – mosolygok az említettre.
- Akkor ezt most bóknak vegyem? – mosolyodik el ő is.
- Aminek akarod – kacsintok rá. – Egyébként hova kéne menni?
- Sajtótájékoztató – sóhajtja Tommy. – Ez a kis fasz nagyon ért hozzá, hogyan hívja fel magára a figyelmet.
Aranyos, hogy még a „fasz” jelzőt is szeretettel mondja. De én nem bírom ki...
- Nem is kicsi – harapok az ajkamba vigyorogva.
- Ti...? – néz ránk döbbenten Tommy.
Seth felröhög, és én is nevetni kezdek.
- Te is láttad, emlékszel? – kacsintok rá.
- Hülyék... – rázza a fejét mosolyogva.
Időközben megjön a kajánk is – Seth le is bassza a srácot a gyorsasága miatt, így fizetni sem kell –, Tommy pedig marad, amíg eszünk.
- Tényleg, Jesse – néz rám Tommy.
- Hm? – pillantok rá teli szájjal, mire Seth szélesen vigyorogni kezd, de csak egy sötét pillantás a jutalma.
- Beszélt már veled a rendőrség?
- A-a – rázom meg a fejem. – A dokik nem engedték, hogy bejöjjenek, csak 10 percet kaptak, ami alatt annyit tudtam mondani, hogy mindenre emlékszem. – Megvonom a vállam. – Nem tudom, fognak-e még keresni.
- Biztos, hogy fognak – mondja Tommy.
- Tényleg emlékszel mindenre? – néz rám Seth.
- Aha. Csak annak az arcát nem tudnám felidézni, aki leszúrt.
- Aki leszúrt? – vonja fel a szemöldökét Tommy.
Elképedve nézek rájuk.
- Ti komolyan kinézitek belőlem, hogy nem bírnék el egy olyan kis ribanccal, mint Mark? – Felsóhajtok. – Kösz a bizalmat.
- Ki volt még ott? – ráncolja a homlokát Seth.
- Nem tudom, nem ismertem. Hozott magával valami debella állatot, aki még csak meg sem szólalt, csak mozgott, mint valami előreprogramozott robot.
Tommy felsóhajt, és összenéznek Seth-tel, de én csak értetlenül nézem őket.
***
Tommy ráérzett a dolgokra.
Másnap már kapom is a hívást, és mit ad isten, a jól ismert O’Brien nyomozóé lett az én ügyem is. Megkérdezik, hogy be tudok-e menni ma délután tanúvallomást tenni, én meg igennel felelek, mert hát... be tudok.
- Mondd meg Tommynak, hogy töltsön ki lottót – mondom Seth-nek, mikor levágódik mellém a nappaliban, kaja után.
- Nem kell neki, hidd el – röhög fel. – De miért?
- Az előbb hívtak a rendőrségtől.
- És?
- Délután be kéne mennem vallomást tenni.
- Szólok Tommynak és mehetünk is – vágja rá.
- Mehetünk?
- Nem engedlek egyedül sehova, megmondtam – jelenti ki.
Az arca mintha morcos lenne, és nem is néz rám. Édes...
Délután már ott is vagyunk az őrsön. Tommynak el kell ugrania valahova, így be már csak Seth-tel megyek. Aki egyébként kijelentette, hogy akkor is ott akar lenni, mikor kihallgatnak... amit fogalmam sincs, hogyan akar kivitelezni, de ő tudja.
Bár tény, hogy megnyugtatna a jelenléte.
Viszont a folyosón végigmenve igencsak meglepődök, amikor egy bosszús, sikítás és nyüszítés közti valamit hallok a hátunk mögül. Megfordulunk, és... hát persze.
Mark.
|
| Rauko | 2012. 01. 25. 17:49:40 | #18774 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
- Igen. Szeretném, ha mellettem lennél...
- Jól van – simítok a hajába. – Csak nyugodj meg.
Tényleg lassan nyugszik meg. Kapaszkodik, ölel, én is őt, simogatom, és próbálom megnyugtatni, ami percekkel később azt hiszem, sikerül is.
Miután megnyugtat, hogy tényleg jobban van, a hálómba megyünk. Még beengedem közben a kutyákat is, és miután az ágyba segítettem, elindulok ki a bogyókért. Az övéért meg az enyémért.
Ahogy beérek, be is vesszünk mindketten, majd segítek neki levetkőzni. Próbálok nem tudomást venni arról, hogy mennyire kívánom, és nem veszem észre a félig merev farkát sem. Nem mászhatok rá most. Abból csak baj lenne, és kurvára nem lelkileg. Meg egyébként sem élvezném, ha most megkapnám.
Tesztelni akarom, hogy meddig bírom nélküle és ki akarom várni, hogy annyira akarjon, hogy sikítozzon a kéjtől.
Ahogy lefekszünk, ő próbál hozzám bújni, de persze nem megy neki, így én helyezkedek kicsit. Mert hát nekem is jól esne ha érezném, hogy itt van a közelemben.
- Így jó? – kérdezem mosolyogva, mikor mellé vackolok és a mellkasánál megölelem.
- Tökéletes – suttogja boldog hangon.
Gyors elköszönés és alvás.
* * *
Reggel előbb kelek mint ő, de nem sokkal mert mire beérek a kávékkal, már ő is ébren van.
- Jó reggelt. Nem tudom, ihatsz-e kávét, de azért csináltam – lépek vissza az ágyhoz.
- Ha szabad, ha nem, ide vele! Eddig mindig tűvel a kezemben ébredtem... úgyhogy ez itt a Kánaán.
- Megoldhatjuk – állok meg és vigyorgok rá.
- Addig éltél – jegyzi meg fenyegetően.
De ahogy felé hajolok, hogy segítek neki felülni, persze, hogy kurvára nem az lesz belőle.
Egyszerre kapunk a másikért, olyan szenvedéllyel, amivel nem kellene, mert Jesse-nek baja lesz, de hát ez van,. amikor két szexmániás állatot összezárnak. Ráadásul én már tudom, hogy kurva jó vele a szex még akkor is, ha az első neki nem tetszett annyira. De a szexre most gondolni sem akarok. nem kellene.
Viszont amikor már a nyakát csókolom, és ő a nevem nyögi, hirtelen kitisztul minden, rádöbbenek, hogy ezt nagyon nem kéne, és elhajolok.
- Gondolom, ezt sem kellett volna – jegyzem meg halkan.
- Nem lett könnyebb a dolgunk, ez biztos – feleli ugyanúgy halkan, de azért végigsimít az oldalamon. Édes...
- Bocs...
- Ejtsd ki még egyszer ezt a szót, és hasfelmetszés ide vagy oda, kiheréllek – morog rám.
Höhö.
* * *
Délután én eldöntöm, hogy mindenki kimegy, és mivel én vagyok a góré, mindenki kimegy. A dögöknek kell a kilométer, Jessenek meg jót fog tenni a levegő.
De ahogy séta közben ricsajt hallunk és a kutyák is bevadulnak, én mozdulnék, de Jesse nem enged, mert hogy tuti csak a holmiját hozták. Én azért ebben nem vagyok biztos... de nem állok le vele vitázni.
Amikor meghallom Bruno és Oliver eszeveszett ugatását, a vakukat és a hangzavart már tudom, hogy ezek kurvára nem a srácok és rohanok is előre, és ami fogad...
Faszom.
- Jesse - lépek mellé, hiszen remeg.
- Én... - néz rám.
- Oké, semmi gáz. - Maguk meg... takarodjanak!
De persze, mintha a falnak. Megrántom a vállam, és a kapuhoz lépek, mire persze mindegyik gyökér a kapu elé rohan.
- Mióta vannak együtt?
- Igaz, hogy majdnem meghalt a közelmúltban?
- Mi történt, amiért ilyen közeli barátok lettek?
A kérdések folyamatosan záporoznak. Felemelem a kezem jelezve, hogy szólnék, mire elkussol mindenki.
- Végre - sóhajtok fel. - Van egy fél percük, hogy elhúzzanak innen - kiáltom el magam, hogy mindenki jól hallja.
- Vagy különben? - kérdezi az egyik nő.
- A kapu ki fog nyílni, ugyanis a menedzserem nemsokára ideér. És ha a kapu nyitva lesz, a kutyák kimennek, és ha kimennem, nem tudok felelősséget vállalni, hiszen maguk törtek ránk - vigyorgok rájuk.
Nem mozdul senki, így a kapuhoz lépek, és megnyomom a nyitó gombot. Alig van rajta egy pici rés, amikor Bruno majdnem kiszökik, alig tudom elkapni a nyakát.
Ezt látva a sok köcsög azonnal elhúz a vérbe. Höhö. Hát ja. Brunonak van tekintélye, ha épp vérben forog a szeme.
Végszóra érkezik meg Bud és Steve a holmikkal.
- Itt meg mi a fasz történt? - kérdezi Bud.
- Vendégeink voltak - rántom meg a vállam. - Várjatok, bezárom a kutyákat a garázsba - mondom nekik, és már megyek is, mögöttem meg a két dög. Jesse ugyanott áll., de ahogy elindulok, ő is jön.
- Minden rendben? - kérdezem.
- Most igen, de ha perelnek...?
- Ugyan milyen alapon, - kérdezem felvont szemöldökkel. - Nem rontott rá senkire a kutya, még csak le se köptem őket - vigyorgok rá. - Mellesleg akkor eljártam a a bíróságra, amikor a kis kurva Violet Brush belém kötött.
- Violet...? Mi történt? - kérdezi kíváncsian.
- Elvertem és lepisiltem - rántom meg a vállam, mire egy pillanatra lefagy. Közben én zárom a kutyákat és megfordulok. Itt áll előttem... mosolyog, az arca kipirult a sétától, és olyan rohadtul szépen csillog az ajkában az a kurva piercing.
- Jesse - lépek elé. Rám pillant, már épp szólna, de nem kell annyit dumálni. Elkapom, és nem őt rántom, én hajolok közelebb, és megint megcsókolom.
Élvezem. Jó vele lenni és egyelőre nem is vágyom senkire. Tetszik, hogy akarjuk mindketten, mégsem lehet. Egyelőre él bennem a vadászösztön és el fogom érni, hogy mire szexelhetünk, egy érintésemtől sikítva élvezzen el.
Viszonozza a csókot most is, bár a karját még mindig nem emeli fel, csak szorítja az alkaromat.
- Hé, haver - sikít be az udvarra Bud.
- Kurva életbe - szuszogom. Jesse még csak most nyitja ki a szemeit.
- Folytathatjuk később? - kérdezi édesen elpirulva.
- Olyan három hét múlva - vigyorgok rá, de mivel azonnal morcul, folytatom. - Max tipi-tapi, semmi más, és azt is csak én csinálhatom - jelentem be, mire felcsillannak a szemei. - De ne nagyon számíts sokra, nem fogom kiverni a farkad. Nagyon remegnél tőle - kacsintok rá, és már indulok is beengedni a kis teherautót az udvarra.
- Segítek pakolni? - kérdezi Jesse.
- Hogyne - röhög fel Steve és Jessehez lépve a kezébe nyom egy tepsit. Jesse morcul kicsit, de besiet. Na, azért.
- Közben mi is pakolunk. Van itt minden. Egy babzsák fotel, egy nagyobb doboz tele kütyükkel, egy másikban pár könyv, egy harmadik meg, az a legnagyobb, tele ruhákkal. De azt Steve és Bud ketten viszik.
- Hova pakoljunk? - kérdezi Bud.
- Egyelőre basszatok be mindent a vendégszobába, majd összerakom őket később. Közben számold ki, mennyi lesz - szólok rá, mire elmorog egy okét és pakolnak tovább. Most nem segítek, Jesse-hez lépek.
- Hála a sok szarodnak, a szobámban fogsz lakni - vigyorgok rá.
- Alig várom - vigyorog vissza, és megint csillognak a szemei. Olyan kibaszottul szép... és nem is olyan, amilyennek eddig gondoltam.
* * *
- Na, akkor most, hogy megint édesnégyesben vagyunk, ki mit eszik? - kérdezem, mikor Budék elmentek.
- Pizzát akarok - jelenti be Jesse. Felvont szemöldökkel nézek rá.
- Max pizza ízű salátát, muci. Nálad a kérdés arra vonatkozott, hogy hagymát kérsz-e bele vagy nem - vigyorgok rá, mire nyelv nyújtva válaszol.
- Ti kapjátok amit apátok hozott - nézek a kutyákra, én meg rendelek valami salátát - sóhajtok fel. Jessenek adom a telefont.
- Mit kérsz? - kérdezi, mikor a saját rendelését már leadta.
- Valamit, amiben sok a hús, nem sok a zöldség és de tele van olivabogyesszal - kiabálok ki neki a konyhából, ahol kiadtam a kaját a kutyáknak.
Mire bemegyek, a telefon már az asztalon, Jesse pedig vigyorog.
- Kaptam kint egy ígéretet - mosolyog rám csábítóan.
- Nem szívesen teszek veled semmit - ülök le mellé a földre és végigsimítok az arcán. - Félek, hogy felszakadsz.
- Egy kis simogatástól semmi bajom nem lesz - fúj rám, és elfordítja a fejét. Vigyorogva mászok felé a kanapén, mire felém pillant, és már hajol is a csókért. Édes...
Hosszabb csókcsata után mindketten szuszogunk, és ahogy érzem, neki is ugyanolyan merevedése van, mint nekem. De persze nem bírja ki, hogy ne simítson végig rajta.
- Seth... - nyög fel kínlódva.
- Mi a fasznak simogatod? Úgysem adom most oda - jegyzem meg, és végignyalok az ajkain.
- Picit sem? - biggyeszti le az ajkait.
- Picit sem.
- Akkor... el fogsz menni? - néz rám furcsa tekintettel. Most arra gondol, hogy elmegyek-e felszedni egy kurvát?
- El hát - jelentem be, mire felsóhajt. - A zuhany alatt, kaja után mindenképp - teszem még hozzá, mire azonnal elpirul, és visszafordul felém.
Az újabb csókot a telefonom csengése akadályozza meg.
Tommy az, neki van csak beállítva ez a csengőhang.
- Kutyát akartál uszítani a riporterekre? - kérdezi nyugodt hangon. Igazából ő is leszarja azt, hogy mit teszek. Megtanulta, hogy felesleges lenne kiakadni, ha akarok, szembe fogok köpni egy riportert, ha akarom, felfalatom a kutyákkal. Ez van.
- Nem tettem volna meg - mondom. - Átjössz?
- A hipermarketben vagyok. Mit vigyek? - kérdezi. - Egyébként Tip volt, ugye?
- Nem tudom. Amit gondolsz. És egyébként fogalmam sincs. Ha ő volt, kinyalhatja a seggem, majd rendelek pár embert a ház elé, hogy tudjunk kint sétálni.
- Vagy megcsináltatod azt a speckó kaput, amit néztünk, és nem látnak be sehol - veti fel.
- Átgondolom.
- Egy óra és ott vagyok - jegyzi még meg, aztán kinyomja a telefon. Felsóhajtva lépek vissza Jesse mellé.
- Mindjárt itt van Tommy - mondom, és leülök mellé, majd elkezdem a hasát simogatni, borzalmasan finoman. Eszemben sincs fájdalmat okozni neki, csak jól esik érinteni, és így, hogy tudom: ha akarnék hatalmas fájdalmat is okozhatnék neki, csak még izgatóbb az egész. Persze nem fogom bántani, de... akkor is izgat ez a pasi. Kurvára izgat.
|
| makeme_real | 2012. 01. 25. 16:49:02 | #18772 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
- Te komolyan ilyen lúzernek nézel? – ül le a földre.
- Miért néznélek? – fordulok felé megszeppenve.
- Nem csak Tipnek meg Marknak vannak haverjai, muci – mosolyog rám. – Csak az enyémek kicsit nehezebben viselik magukat, és ritkán kérek szívességet, mert ára van és általában temető a vége valakinek. – Hú, hát... ez azért elég jogos. Látszik, hogy totál káosz a fejem, tök egyértelmű, hogy Seth sincs egyedül úgymond. – Na látod – kuncog. – De no para. Felhívjuk Tommy-t, hogy hozza át a dögjeit.
- Miért? – vonom fel a szemöldököm.
- Mert ha egyedül lennék, le se szarnám, ha hajnal kettőkor ideáll hisztizni. De tekintve, hogy mindketten ki leszünk ütve, nem akarok bajt – mosolyog, és már hívja is Tommyt.
Beszélnek pár percet, aztán leteszik. Seth magamra hagy a kanapén, mert rendezkednie kell, én meg nagyon nem vágom, mi van.
- Jobban vagy? – kérdezi, mikor visszajön.
- Milyen dögök? – kérdezek rá.
- Nem lövöm le a poént, majd meglátod – mosolyog. – Csak majd ne nagyon mocorogj, amíg nem szólok, és ne szarj majd be.
Alig fejezi be a mondatot, nyílik az ajtó... és berobban a házba két igazi megtermett, jókora harcikutya.
- Menjetek – szólal meg Seth, mire a kutyák szaglászva jönnek közelebb.
Na jó, az egy dolog, hogy a hasam felszakadt, de már összevarrták, és nem akarok új nyílást...
- Ne félj, nem bántanak – szólal meg Tommy.
- Jó, de... – Még be se tudom fejezni, a barna, majd a fekete kutya is nyalogatni kezdi a kezem. – Ahh... – nyögök fel megkönnyebbülten.
- Ők itt Bruno és Oliver – mondja Tommy. – A fiaim – húzza ki magát. – Minden parancsra hallgatnak angolul és németül, okos, képzett kutyák. Jobbak, mint a riasztó, és mivel én most nyugodt életet élek, itt maradhatnak. Csak majd nap közben engedjétek ki őket szaladgálni.
Miközben Tommyt hallgatom, mosolyogva vakarászom a fekete kutyus füle tövét. Nagyon okosan néz rám, de közben teljesen kutyás módon, boldogan csahol, és tartja a fejét. A másik kutya már Seth-et rajongja körbe.
- Van kajájuk? – kérdezi Seth.
- Hoztam, az előszobában van.
- Rendben.
- A gyógyszerek? – Apuci...
- Jesse még nem zuhanyozott, addig nem akartuk bevenni az altatókat.
- De nem elfelejteni.
- Jól van már, húzzál a francba – vigyorog Seth.
Tommy el is köszön, és elmegy.
- Na, skacok, akkor Jesse megy zuhanyozni – mosolyog rám. – Oliver, ide. – A kutya már szalad is mellé. – Segítek – lép hozzám.
Felsegít a kanapéról, de a lábujjam megtalálja a szőnyeget, és majdnem sikerül megbotlani. Viszont már készülök, hogy ez ettől még fájni fog... aztán nem történik semmi, mert Seth direkt úgy mozdít, hogy a hasam ne húzódjon.
Csak az arca van rohadt közel...
- Segítek zuhanyozni – suttogja rekedt hangon.
- Nem kellene – felelem, bár belül már tombolok.
A jelenetekben, amiket magam előtt látok, nyoma sincs zuhanyzásnak... Max a vízsugárnak és a zuhanykabinnak, de a mosakodáshoz köze sincs.
- Csak... csak meg akarlak érinteni.
- Seth...
- Tudom, hogy nem kellene... De muszáj – nyög föl elkínzottan.
A következő pillanatban pedig már csókol is. Ah, de még hogy! Nem sokat smároltunk, de amikor igen, azt imádtam. És most... Most ráadásul nem is használja a nyelvét, csak simogat azokkal a puha ajkaival. Olyan hihetetlenül gyengéd... ezt soha nem gondoltam volna róla.
Mindketten szaporán kapkodjuk a levegőt, mikor elenged.
- Ezt nem kellett volna, ugye? – kérdezi.
- Mindent sokkal bonyolultabbá tesz – szuszogom.
- Mázli, hogy bírom a nehéz szitukat – nevet fel. – Na, nyomás zuhanyozni, addig kiengedem egy körre a dögöket.
Elenged, és hagyja, hogy egyedül próbáljak menni, de persze készenlétben áll és figyel. Viszont egész jól megy. Kis kapaszkodókkal sima ügy.
A zuhanyrózsával kegyetlenül megszenvedek. Vagy legalábbis akarok. Az istennek se érem el úgy, hogy ne fájjon tőle rohadtul a hasam.
- Seth, itt vagy valahol? – kiabálok ki.
Két pillanat, és már lép is be... hogy aztán megtorpanjon. Látom, hogy méri végig a testemet a zuhany alatt... És ez valami hihetetlenül izgalmas és bizsergető érzés.
- Mi a baj? – fordul el édesen.
- Majd átkötöd a sebet? – incselkedek mosolyogva.
- Te ezért hívtál be? Hogy majd átkötöm-e? – hisztizik rögtön.
- Nem – nevetek. – Csak nem érem el a zuhanyrózsát, mert fáj, ha felnyúlok érte.
Már lép is be... szorosan elém, a vízsugár alá. Hagyja, hogy a víz végigfolyjon a testén és én bámuljam. Őt meg a testét... Kívánom, a kurva életbe.
Ő viszont gonosz... kis édes. Húzza az agyam aztán persze lelép.
* * *
Épp a nadrágom felhúzását sikerült véghezvinnem, amikor meghallom az üvöltést odakintről.
- Nyugi, nem lesz baj – szólal meg Seth, mikor kisietek... amennyire tudok. – Fogd – szól a kutyáknak, mire azon vadállat módjára lőnek ki, és rohannak.
Seth egyértelműen rám parancsol, hogy maradjak bent, de nem... Mi van, ha fegyverük van? Ahhoz nem elegek a kutyák, és valakinek segítenie kell, ha ne adj isten... Nem. Nem lesz baj.
- Tip... – szólalok meg, de megállok Seth mögött.
- Bébi, gyere haza – néz rám.
- Nem megyek – jelentem ki.
Seth értem nyúl, és magához húz.
- Mi a fasz van neki, ami nekem nincs?! – üvölti Tip. – Nagyobb a farka?!
Miért? Miért megint ez?
- Nem vagyok kurva – lehelem.
- Harris, húzz innen a kibaszott anyádba – mordul rá Seth. Elenged egy kicsit, a kapuhoz lép, és a rácsok között átnyúlva ragadja meg Tip nyakát, majd nekirántja. – Ha még egyszer idetolod a képed, valahol arra fogsz ébredni, hogy átlyukasztották a fejed, haver.
- Nem félek tőled – sziszegi Tip.
- Ne tőlem félj, Tippy – vigyorog Seth.
- Húzd bele a faszod a kis kurvába, leszarom! – üvölti Tip, mikor Seth elengedi. – Holnap küldj át valakit a cuccaiért, vagy kibaszom mindet a szemétdombra.
- Budék ott vannak délre a holmikért – veti oda Seth.
Újra mellém lép, és miközben a kocsi csikorgó kerekekkel elhúz, bekísér a házba.
- Jesse... – szólít meg. – Szeretnél velem aludni ma? – néz a szemembe. – Nem történne semmi, de ha félsz vagy szeretnéd, szabad.
- Én... – Elakad a hangom, és remegni kezdek.
- Hééh – húz magához rögtön. Szorosan, óvón ölel át, de figyel rá, hogy ne okozzon fájdalmat. – Nincs semmi baj.
Belemarkolok a pólójába, a fejemet pedig a kulcscsontjához támasztom. Szó szerinti és átvitt értelemben is kapaszkodok belé...
Ki a franc gondolta volna, hogy egyszer még ő lesz a támaszom? És hogy soha többet nem jön a számra a „seggfej” szó, amikor rá gondolok? És hogy... azt fogom mondani, amit.
- Igen – suttogom. – Szeretném, ha mellettem lennél.
- Jól van – simogatja a hajam. – Csak nyugodj meg.
Lassan bólogatok, még mindig a mellkasához bújva. Kitartóan ölel, a hajamat simogatja, így próbál megnyugtatni. Sikerrel, ugyanis néhány perc múlva már sikerül is normálisan vennem a levegőt.
- Megvagy? – túr bele a hajamba.
- Igen... Köszönöm – nézek föl rá.
Csak mosolyog, én pedig igyekszem nem belelátni a szemei csillogásába, hogy talán ő is szeretne megcsókolni... nem csak én őt.
Na nem. Elég lesz már, nem kéne ilyen hülye... kurvaként viselkednem.
Újra átkarol, és bevezet a saját szobájába. Igazából nem tudom mire számítok... Szexuális játékszerekre, bőrszerkókra, szerepjáték-jelmezekre a sarokban, gőzként terjengő, szexszagra? Talán. Mindenesetre meglep, mikor egy teljesen átlagos és normális hálószobába lépek be. Még gumi is síkosító sincs látható helyen.
Vajon még hány meglepetést tartogat?
- Hozom a gyógyszert, aztán alvás, jó? – simítja hátra a hajam, miután lesegített az ágyba, és be is takart.
Előtte segített levenni a nadrágomat és a pólómat is... én meg igyekeztem nem tudomást venni róla, hogy szikrázott köztünk a levegő.
- Igen – bólogatok. – De a tiédet se felejtsd el – teszem hozzá.
- Nem fogom – mosolyodik el.
Furcsa, még egy mosoly sem volt rám megnyugtató hatással... eddig. Kimegy, és néhány perc múlva két pohár vízzel, és két szem gyógyszerrel a kezében tér vissza. Átadja az én gyógyszeremet és az egyik poharat, aztán mindketten be is vesszük őket.
Hamarosan már ő is csak egy alsóban bújik be mellém a takaró alá. Megpróbálok odabújni hozzá, úgy lenne a legjobb, ha az oldalához simulhatnék... de a hasam persze az első kis megmoccanásra is határozott ellenkezésbe fog.
- Baj van? – fordul felém azonnal, mikor felszisszenek és elfintorodok.
- Nem tudok hozzád bújni... – motyogom bosszúsan.
Mikor felnevet, szúrósan nézek rá, de ő csak tovább mosolyog. Aztán oldalra nyúl, és lekapcsolja az éjjeliszekrényen álló lámpát.
- Maradj csak úgy – mondja aztán. Helyezkedik, én hamarosan érzem, hogy ő helyezkedett az én oldalamhoz. Az egyik kezével a mellkasomnál karol át, mintha tudná, hogy az ölelésére vágyom. – Így jó? – kérdezi mosolygó hangon.
- Tökéletes – sóhajtok elégedetten.
- Jó éjt, Jesse – suttogja.
- Neked is, Seth...
***
Reggel már egyedül ébredek, de még mindig úgy érzem magam, mint akit fejbe vertek. Nem meglepő, rohadt erős a gyógyszer, amit kaptam. A kórházban is csak azért tudtam felkelni rendesen, mert az ápolónők minden reggel vérvétellel indítottak. Mintha nem veszítettem volna elég liter vért, mikor leszúrtak... Mindegy.
Mintha megérezné, hogy felébredtem, hamarosan nyílik az ajtó, és Seth lép be a szobába.
- Jó reggelt – mosolyogok rám. Még mindig kócos, és az arca is gyűrött, de a szemei már nyitva vannak. – Nem tudom, ihatsz-e kávét, de azért csináltam – indul el felém a csészével a kezében.
- Ha szabad, ha nem, ide vele – nézem a bögrét csillogó szemekkel. – Eddig mindig tűvel a kezemben ébredtem... úgyhogy ez itt a Kánaán.
- Megoldhatjuk – torpan meg vigyorogva.
- Addig éltél – húzom össze a szemeimet.
- Ne parázz – nevet fel, majd folytatja az útját, és leül mellém az ágy szélére. – Itt az ébresztő.
Leteszi a csészét az éjjeliszekrényre, aztán felém hajol, hogy segítsen felülni.
Ja... szép álom.
Én is rákészülök, hogy mindjárt felülök, de mikor az arca az enyém fölé kerül, vészesen közel, egyszerre dermedünk meg. Mintha még az idő is megállna egy pillanatra.
Nem tudom, ki mozdul előbb... Talán egyszerre. Mindenesetre a következő pillanatban egyszerre kapunk a másik ajkai után. Ebben a csókban most benne van a tegnapi szenvedély is. Meg úgy... minden. Kiéhezetten csókoljuk egymást, ezúttal a nyelvünket sem vonjuk ki a forgalomból, sőt. Szinte marcangoljuk egymás száját, mégis van benne valami finom. Finom vadság és szenvedély. Talán tudat alatt még mindig folyamatosan ismételgeti magának, hogy megsérültem. Jó... legalább valamelyikünk észben tartja.
Amikor már felettem támaszkodik az ágyon, mindkettőnkből ugyanazt a feszültséget érzem áradni. Ahogy egyik kezemmel a hajába túrok, a másikkal pedig a hátába kapaszkodok, és összesimul a testünk – szigorúan a csípőmig –, érzem, hogy merevedése van. Ahogy nekem is. Nagyon nem a reggeltől...
Ráadásul a szexuális feszültség mellett ott van egy másik is. A tomboló vágy és annak a harca, hogy mennyire kívánjuk egymást. Ő is küzd ellene, mert tudja, hogy nem szabadna, mégis... És én tökéletesen osztozom az érzésben.
Amikor ajkai végigvándorolnak az államon, már tudom, hogy elvesztem.
- Seth! – nyögök fel, ahogy megszívja a nyakam.
Morogva temeti az arcát a nyakamba, és érzem, hogy minden izma megfeszül a tenyerem alatt. Itt a vége, ő volt erősebb.
- Gondolom, ezt sem kellett volna – dörmögi a nyakamba.
- Nem lett könnyebb a dolgunk, ez biztos – sóhajtom, de közben lopva végigsimítok az oldalán.
Sóhajtva fordul le mellém a hátára.
- Bocs...
- Ejtsd ki még egyszer ezt a szót, és hasfelmetszés ide vagy oda, kiheréllek – morranok.
Az a nevetés... Hülye szív, biztos beenergiaitalozott.
***
Délután kimegyünk a kertbe. A kutyáknak is szüksége van rá, és Seth engem is gyakoroltatni akar, „ha már ilyen szépen süt a nap”. Segít is néha, meg egyedül is hagy menni, persze végig készenlétben állva.
A kutyák vidáman rohangálnak körülöttünk, néha előre-előrefutnak a ház elülső részéhez is.
Körülbelül egy óra telhetett el, és Bruno és Oliver éppen előre szaladtak, mikor ugatás hallatszik.
- Megnézem, mi van – mondom, de Seth elkapja a karom, ahogy elindulnék. Ránézek. – Nyugi, Tip nem jönne ide fényes nappal. Biztos csak a cuccaim jöttek – vonok vállat. – Meg gyakorlom a járkálást legalább – kacsintok rá.
Figyel, felsóhajt, de aztán elenged. Ahogy előre sétálok, nem látok senkit. Bruno és Oliver feszülten figyelnek, de nincs ott senki és semmi.
Meglepetten pislogok egy nagyot, mikor egy vaku egyenesen a szemembe villan. Aztán még egy. Meg még egy. És még vagy egymillió. Aztán legalább hatszor ennyi kérdés is beleordítódik a pofámba.
- Jesse! Igaz, hogy együtt vannak Seth-tel?
- Összeköltöztek?
- Mikor házasodnak össze?
- Életben van? Felépült?
- Mi lett Tip Harris-szel?
És így tovább...
Ó, a jó büdös kurva életbe!
|
| Rauko | 2012. 01. 24. 23:35:22 | #18762 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
- Vacsoraidőő! – robogok be a szobába a gyógyszerivel. Tommy annyiszor elmondatta, hogy melyik mi, hogy lassan jobban tudom, mint leírni a nevem. De muszáj neki is, nekem is.
- Szóval, melyiket hova kell dugni?
- Az orromba és a fülembe, légy szíves – sóhajt mosolyogva. Egyre jobban tetszik a mosolya. Ahogy megcsillan az ajkában a piercing... szexis. – Majd elmondom, ha idehoztad a te gyógyszereidet is.
- Ó – nézek rá meglepetten. – Helló, tyúkanyó!
- Na, emeld azt a formás segged, és mássz el a saját gyógyszereidért is, különben én sem veszem be, és a te lelkeden fog száradni a halálom, ha a te lakásodon nyúlok ki.
- Kidobhatlak az erkélyen. Egyébként meg... leerőszakolhatom a torkodon, ha muszáj – kacsintok rá, és már megyek is a saját bogyóimért.
- Ügyes fiú – vigyorog rám, ahogy visszaérek a bogyeszkáimmal.
- Tudom. Na szóval... Ez a sima fájdalomcsillapító, és ez az éjszakás, altatós-nyugtatós, hogy ne a plafont bámuld egész éjszaka, és ne a sikolyaidra ébredjek.
- Igen – bólint nevetve. – Nálad meg pont fordítva – néz a szemembe. És szerintem nem annak szánja, de től szeyxire sikeredik a pillantása...
- Ahogy mondod! Na, még mielőtt begyógyszereznénk egymást... A fürdés hogy menne?
- Nehezen... De megoldom. Ha besegítesz a fürdőszobába, onnantól menni fog.
- Biztos? Nem venném a lelkemre, ha kitörnéd a nyakad, mert megszédülsz.
- Ha így lesz, az életfogytiglanod minden napján kísérteni foglak a börtönben – kacsint rám.
Végül én pancsolok le elsőnek, mert az úrfinak nyilván hosszadalmasabb lesz, és addig legalább kicsit ki tudok nyitni egy ablakot is a szobájában, hogy cserélődjön a levegő és csinálok neki egy gyümölcssalit.
Viszont mikor végzek és kimegyek, szinte látom, ahogy remeg, és nem kell túl nagy ész: Tippel beszél. Odalépek és kikapom a kezéből a telefont.
- Ez volt az utolsó hívásod, mielőtt elintéztetlek, faszfej – morranok bele és kinyomom. – Minden oké?
- Ühüm...
- Szóval nem. Mit mondott?
- Nem fontos – fordítja el az arcát. – Csak az igazat.
- Jesse...
Egy könnycsepp folyik végig az arcán. Ahj Jesse, maradtál volna kurva... és ne horgonyoztál volna le egy olyan segg mellett, mint Harris...
- Ne haragudj – motyogja. – Nem szoktam sírni, csak a gyógyszerek...
- Ne sírj – túrok a hajába finoman. – Nem éri meg.
- El kell vinned.
- Már miért kéne?
- Oda kell mennem... mielőtt még ő jön ide.
- Itt maradsz. Leszarom, ő mit csinál.
- Én nem! Nem akarom, hogy miattam bajba keveredj...
- Te komolyan ilyen lúzernek nézel? - ülök le mellette, a földön.
- Miért néznélek? - fordul felém.
- Nem csak Tipnek meg Marknak vannak haverjai, muci - mosolygok rá. - Csak az enyémek kicsit nehezebben viselik magukat, és ritkán kérek szívességet, mert ára van és általában temető a vége valakinek - sóhajtok fel. Picit megremeg. - Na látod - kuncogok fel. - De no para. Felhívjuk Tommy-t, hogy hozza át a dögjeit.
- Miért? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Mert ha egyedül lennék, le se szarnám, ha hajnal kettőkor ideáll hisztizni. De tekintve, hogy mindketten ki leszünk ütve, nem akarok bajt - mosolygok rá bátorítóan, és már tárcsázok is.
- Baj van? - szól bele Tommy.
- Hozd át a dögöket. Harris hívta Jesse-t, tudja, hogy itt van nálam.
- Nem jösztök át inkább?
- Nem fogja ránk robbantani a házat. Csak hozd át a dögöket, nem lesz baj.
- Rendben. Húsz perc. Addig szedd össze a cuccaikat.
- Vettem. - Leteszem, és Jesse-re nézek. - Na, húsz perc és kettővel többen leszünk. Pihizz, mindjárt jövök, csak összeszedem a cuccaikat.
Tíz perc múlva minden megvan, összenyitva a szobák, ahova mehetnek, a hátsó ajtón a kutyaajtót beüzemeltem, hogy a chip nyissa az ajtót, ami a nyakörvekben van. Ha balhés időszakom van, néha itt kecózik a két dög. Nagy hasznukat vettem már. Alapjáraton édes kutyák, jó fejek, labdáznak, szót fogadnak, de parancsra, vagy idegen szagra akár ölni is képesek. Tommy képeztette ki őket.
Ahogy visszamegyek, Jesse még mindig ugyanúgy ül.
- Jobban vagy? - kérdezem.
- Milyen dögök? - fordul felém.
- Nem lövöm le a poént, majd meglátod - mosolygok rá. - Csak majd ne nagyon mocorogj, amíg nem szólok, és ne szarj majd be - mondom, ekkor azonban nyílik az ajtó és beront a két vadállat, Bruno és Oliver . Persze azonnal ki is szúrják Jesset, de nem mennem a közelébe sem, hiszen nem kaptak parancsot semmire.
- Menjetek - szólok rájuk, mikor már nagyon szaglásznak. Jesse, szegény, moccanni sem mer.
- Ne félj, nem bántanak - szólal meg Tommy.
- Jó, de... - Ahogy kimondja, Bruno már nyalja is össze-vissza a kezét, és ezt a példát követi Oli is. - Ahh... - nyög fel megkönnyebbülten.
- Ők itt Bruno és Oliver - mutatja be őket Tommy. - A fiaim - húzza ki magát. - Minden parancsra hallgatnak angolul és németül, okos, képzett kutyák. Jobbak, mint a riasztó, és mivel én most nyugodt életet élek, itt maradhatnak. Csak majd nap közben engedjétek ki őket szaladgálni. - Jesse mosolyogva simogatja Olit, merthogy Bruno közben betalált engem is.
- Van kajájuk? - kérdezem Tommyt.
- Hoztam, az előszobában van.
- Rendben - mosolygok rá.
- A gyógyszerek? - kérdezi apuci.
- Jesse még nem zuhanyozott, addig nem akartuk bevenni az altatókat.
- De nem elfelejteni - néz rám szigorúan.
- Jól van már, húzzál a francba - vigyorgok ár, mire elköszön és lelép.
- Na, skacok, akkor Jesse meg zuhanyozni - mosolygok az említettre. - Oliver, ide. - A kutya már szalad is mellém. - Segítek - lépek Jesse-hez, de ahogy felsegítem, picit megbotlik, és hogy ne húzódjon meg a hasa, inkább hagyom, hogy picit dőljünk. Közben az arca viszont rettentően közel van. Meg tudnám nyalni...
- Segítek zuhanyozni - suttogom rekedtesen.
- Nem kellene - feleli, de a szemei szinte tükörképei lehetnek az enyémeknek, olyan tömény vágy ég bennük.
- Csak... csak meg akarlak érinteni.
- Seth...
- Tudom, hogy nem kellene - nézek rá. - De muszáj - nyögök fel kínomban, és az ajkaira hajolok. Hihetetlenül finoman, nem is használva a nyelvem. Azt sem tudom, hogy érintettem-e már valakit ennyire finoman, mint ő. Még csak át sem ölelem, nehogy fájjon neki, csak fogom a kezét, mint valami kicseszett tizenhat éves.
Ahogy elhajolok, ő is liheg, akárcsak én.
- Ezt nem kellett volna, ugye? - kérdezem.
- Mindent sokkal bonyolultabbá tesz - szuszogja.
- Mázli, hogy bírom a nehéz szitukat - nevetek fel. - Na, nyomás zuhanyozni, addig kiengedem egy körre a dögöket - suttogom, majd elengedem, hogy egyedül próbáljon meg bemenni, és kicsiket kell csak kapaszkodnia, nagyon szépen halad. Szerintem pár hét és rendben lesz.
* * *
- Seth, itt vagy valahol? - kiabál ki, mire már rohanok is, de ahh, rohadtul nem kellett volna. Áll a zuhany alatt, folyatja magára a vizet, tök meztelen és kurvára szép.
- Mi a baj? - kérdezem, és elfordítom a fejem. Nem szabad. A gondolatra is megfájdul a hasa szerencsétlennek.
- Majd átkötöd a sebet? - kérdezi, és hallom a hangján, hogy mosolyog.
- Te ezért hívtál be? Hogy majd átkötöm-e? - hisztizek fel.
- Nem - röhög fel. - Csak nem érem el a zuhanyrózsát, mert fáj, ha felnyúlok érte.
Szó nélkül lépek be a vízsugár alá, közvetlen elé. Felnyúlok a feje mellett a zuhanyrózsáért, és közben végig a szemébe nézek. A hajamnak úgyis tök hat, majd holnap belövöm.
De szemét vagyok, hozzá sem érek, csak a kezébe adom a rózsát, és már lépek is ki. Az ajtó előtt a két dög ül, rájuk nézek.
- Faszt röhögtök ki - morranok rájuk. - Sérült - morgom, és ellépek köztük. A két szerencsétlen meg jön utánam és úgy néz rám, mintha elment volna az eszem. Sokat vannak velem, ezért is hallgatnak rám. És ezért nincs saját kutyám.
* * *
Jesse épp elzárta a vizet, amikor kintről üvöltést hallok. A kapu előtt... még mázli, hogy csináltattam anno a kert köré betonfalat és baszottnagy kovácsoltvas kaput. Jesse azonnal ki is lép, már fel van öltözve.
- Nyugi, nem lesz baj - nézek rá, és már engedem is ki a két kutyát. - Fogd - szólok rájuk, mire a két dög úgy ront neki a kapunak, hogy ide hallom, ahogy valaki felsikkant előtte.
A két kocsinyi helyet egyedül teszem meg a kapuig. Egyrészt sietni kell, másrészt nem akarom, hogy Jesse kijöjjön, hiszen Tip az.
- Hol van? - ordít be. Totál be van állva.
- Takarodj innen, amíg nem engedem ki a kutyákat - lépek közelebb.
- Megbasztad?
- Már meg. Véresre, emlékszel? - vigyorgok rá, mire már ugrik is a kerítésnek, amivel csak azt éri el, hogy Bruno majdnem elkapja a karját.
- Tip... - áll meg mögöttem Jesse.
- Bébi, gyere haza - néz rá.
- Nem megyek. - Látom, hogy Harris robbanni fog, így magamhoz húzom Jesset, nem kellene, hogy nagyon remegjen, felszaladna a sebe.
- Mi a fasz van neki, ami nekem nincs?! Nagyobb a farka?!
- Nem vagyok kurva - suttogja Jesse összetörten.
- Harris, húzz innen a kibaszott anyádba. - Elengedem Jesset egy pillanatra és a kapuhoz lépek. Átnyúlok az egyik résen és megragadva rántom a kapunak. Bruno és Oliver meg vannak veszve, alig hallom magam az ugatástól. - Ha még egyszer idetolod a képed, valahol arra fogsz ébredni, hogy átlyukasztották a fejed, haver.
- Nem félek tőled - sziszegi.
- Ne tőlem félj, Tippy - nézek rá vigyorogva, Tudja, kikre gondolok, volt már dolga velük, mikor megverették az egyik menedzseremet.
- Húzd bele a faszod a kis kurvába, leszarom! - üvölti, mikor elengedem. - Holnap küldj át valakit a cuccaiért, vagy kibaszom mindet a szemétdombra.
- Budék ott vannak délre a holmikért. - Megfordulok, és megyek is. A kutyák még kicsit ugatják a távolodó kocsi hangját, de aztán elindulnak utánunk, hiszen Jesset átkarolva megyünk befelé.
- Jesse... - szólítom meg. - Szeretnél velem aludni ma? - kérdezem. - Nem történne semmi, de ha félsz vagy szeretnéd, szabad. - Bér még nem colt olyan pasi az ágyamban mellettem, akit nem basztam meg. De... ha nem akarja, őt nem fogom. Már egyszer megvolt, engedélyezett neki egy kis sírdogálás a karomban szexmentesen.
|
| makeme_real | 2012. 01. 24. 21:40:34 | #18760 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
- Nincs ott Mark. Mióta Tip kórházba juttatta, nem beszéltem vele. – Döbbenten fordulok felé. – Ezt sem tudtad, mi? – sóhajt fel.
- Én... nem – suttogom lehajtott fejjel.
- Kibaszottul félreismerted – lép mellém, és behúzza a cipzárt a sporttáskán. – Na, gyere, Tommy itt áll lent a büfénél, hazavisz hozzám, van egy vendégszobám.
- De tényleg nem akarok zavarni...
- Nem zavarnál – vág közbe. – Max majd nem magamhoz viszem a kurvákat.
A vállára veszi a táskát, aztán elindul kifelé. Bevár, hagyja, hogy belé karoljak, és segít menni. Furcsa... átkozottul furcsa még mindig. Ahogy az is furcsa volt, mikor minden nap jött. Aztán... hozzászoktam a jelenlétéhez. Utána meg már igényeltem is. Jó, hogy van. Neki a büdös életbe nem mondanám meg ezt... előbb varrják össze a seggem. De én tudom.
- Lassítsunk? – kérdezi, mikor kicsit nehézkesebben haladok tovább. – Kérhetek egy tolókocsit is – áll meg, amikor már fel is szisszenek.
- Nyugi már, nem vagyok béna – fújok rá.
- Akkor ellöklek. Vagy megállsz a csini lábacskáidon és vársz, amíg hozok a seggednek egy kocsit – morogja.
Aztán már mordul is a mellettünk lévő ápolónőnek, hogy szerezzen egyet. Hatásos lehet a tekintete, mert kér percen belül már hozza is. Óvatosan ülök le, Seth pedig segít. Mint mindig... De már nem szólok érte. Eleinte mindig baszogattam, mikor egy egész tálnyi gyümölccsel állított be hozzám, de aztán... láttam, hogy komolyan gondolja. Ami nekem... a fasz kivan vele, de kurva jól esik.
A büféhez érve Tommy felvont szemöldökű, meglepett képe fogad.
- Kiengedték, vagy elraboljuk? – kérdezi, mire majdnem felnevetek.
Ismeri már a kis dalospacsirtát, semmi kétség.
- Kiengedtek – mosolyodom el.
- Ugye nincs senki kint? – kérdezi Seth, mire Tommy kinéz.
- Nincs – feleli. – A számla?
- Elugrasz rendezni? – kérdez vissza Seth, és a kezébe nyom egy bankkártyát.
- De ezt... – Hát persze, hogy nem tudom végigmondani.
- Kussolsz, vagy a hasadba lépek? – hajol az arcomhoz Seth. Édes... Mi a fasz?! Pedig most nem is vagyok annyira begyógyszerezve. – Majd ha engem késelnek meg, akkor te fizetheted a számlákat.
Istenem... hülye. Megint majdnem felnevetek. Tommy elmegy rendezni a számlát, Seth pedig kitol a parkolóba. Egy nővér kíséretében, természetesen, gondolom nincs kedve visszacipelni a kocsit.
Seth a kocsiba is segít beülni, és gondosan beállítja az ülést a megfelelő pozícióba, majd beül hátra.
- Nem te vezetsz? – pillantok rá.
- Még nem ért véget a kezelésem. Addig nem vezethetek. – Meglepve vonom fel a szemöldökömet. Kezelés? – Majd egy sör mellett elmesélem – feleli a kimondatlan kérdésre.
Időközben visszaér Tommy is.
- Na, mi a helyzet? – nézek rá.
- Nem volt kifizetve. Harris kifizetett ugyan pár napot, de aztán megfenyegette a dirit és visszautalták, úgyhogy kifizettem mindent.
Szomorúan sóhajtok fel, és lehajtom a fejem. Gondolhattam volna... Vagyis nem. Ismerhettem volna. Nekem ezt az oldalát soha nem mutatta...
Meglepődök, amikor megérzek egy kezet a vállamon, de kellemes melegség tölti el a mellkasom. Elmosolyodom, Seth kezére csúsztatom az enyémet, és megszorítom.
Igen...
Jó, hogy van.
***
Seth-nek éppen olyan a háza, amilyet elképzeltem volna neki. Bár annyira nincs alkalmam körülnézni, mert rögtön a vendégszobához vezet.
- Na, ez lesz a szobád – nyit be. Az ágyhoz vezet, és lesegít rá, én pedig megkönnyebbülten üdvözlöm a mozdulatlanságot. – Kajás vagy?
- Most épp nem – felelem.
- Akkor legyél. Tommy itt lesz kint, ha valaki kell csak sikíts.
Szóval ő nem lesz itt. Miért olyan szar érzés belegondolni, hogy talán rögtön valami szexi ribanchoz készül?
- Te... hol leszel? – kérdezem bizonytalanul.
- Hiányoznék? – vigyorog rám, én meg dühös fújtatással fordulok el. – Nyugi már, csak poénkodok – lép mellém, és megigazítja a párnát alattam. – Beveszem a gyógyszeremet és ki fogok dőlni pár órára, de ha felkelek, jövök – kacsint rám.
Megint a gyógyszer... Mi lehet vele? És miért akarok, hogy megcsókoljon, mielőtt elmegy?! Most a legkevésbé azon kéne jártatnom az agyam, hogy milyen kurva jól csókol. Mert még emlékszem rá... élénken.
- Ha felkelsz... elmeséled ezt az egészet? – kérdezem.
- Azt a részét ami publikus, igen – feleli, aztán kisétál.
Szóval titkolózás is lesz.
Körülbelül háromnegyed óra múlva már halálosan unatkozom, mert nem vagyok álmos. De jön is a megmentőm Tommy személyében.
- Szükséged van valamire? – kérdezi. – Enni? Inni?
Megrázom a fejem.
- Semmi ilyesmi, de segítenél kimenni a nappaliba, kérlek? Megzápul az agyam, ha még két percet itt kell töltenem, semmit nem csinálva.
- Persze – vigyorodik el.
Mellém lép, segít felülni, aztán felkelni is. Bár ott inkább felemel az ágyról, mert elég egy apró rándulás a hasizmomban, és sikítozni tudnék. Kitámogat a nappaliba, én miután elmagyaráztam neki, hogy kell kipárnázni a hátamat, megcsinálja, aztán segít leülni.
Bár nem kértem, elém tesz egy pohár vizet, szigorúan szénsavmenteset, mert a szénsav szétmarná a sebemet.
- Szóval... elárulod, hogyan lettetek ilyen jóban? – kérdezi kíváncsian, de nem tolakodóan vagy gúnyosan, miután ő is leült és elhelyezkedett.
- Igazából nem tudom – vonok vállat. – Felváltva kezdtünk mást mutatni egymás iránt gyűlölet helyett. De azt hiszem, akkor indult ez az egész, amikor... Ja, de hát te is ott voltál – nézek rá. – A díjátadón... tudod.
- Tudom – sóhajt fel.
Elgondolkozva nézek rá.
- Ugye nem tévedek nagyot, ha ezt a mostani „kezelést”, ahogy ő nevezte, összekötöm azzal az estével?
- Semekkorát nem tévedsz – dörmögi.
- Gondolom ezt is Tipnek köszönhetjük – motyogom.
- Annyira nem – feleli, mire meglepve nézek rá. – Max. időt nyertünk volna vele. Időről időre átélünk egy ilyen korszakot. Kábé félévente, pár hetet.
- És... szabad tudni mi ez? Vagy pofátlanság megkérdezni?
- Nem, nem az. Ha vele leszel most egy darabig, jó is, ha tudsz róla. Az anyja halála miatt van... részleteket én sem tudok. Mindenesetre újra és újra kijön rajta erre a rövid időre, és ilyenkor gyógyszeres kezelésre szorul. Nyugtatók kellenek neki, különben teljesen kifordulna önmagából.
Elszörnyedve nézek rá, és megsajnálom Seth-et. Szörnyű lehet...
- Erőszakos módon halt meg? – kérdezem halkan.
- Nem tudom, tényleg – tárja szét a karját. – Soha, senkinek nem beszél róla.
- Értem – sóhajtok. – Köszönöm, hogy elmondtad.
- Jogod vagy tudni. De ha jót akarsz, ne faggasd a témáról – néz rám. – Nem szereti.
Egyetértően bólogatok. Nem csodálom...
* * *
Nem tudom mennyi idő múlva nyílik egy szoba ajtaja, feltételezem, Seth-é. És valóban, felbukkan a kócos feje, és a még csukott szemei, és lassan kicsoszog.
- ’reggelt – ásít a képünkbe.
- Kávéd a pulton – feleli Tommy.
Úgy tűnik, vakon mászik, de a szemei fokozatosan kinyílnak, miközben eléri a csészét, aztán bemászik hozzánk a nappaliba. Kezében a csészével leül, és magához veszi a cigisdobozt meg az öngyújtót az asztalról. Miközben rágyújt, én a mesterien elaludt frizuráját nézem.
- Undorító a hajad – nézek rá végül fintorogva.
- Akinek átfúj a hasán a szél az ne dumáljon bele – morog. – Mellesleg téged nem a szobában hagytalak?
- De – felelem. – Csak unatkoztam, és megkértem Tommyt, hogy segítsen kiülni ide.
- És kajás vagy már? – mosolyodik el.
- Már igen – bólintok.
- Akkor Tommy, rendelj kérlek egy pizzát nekem, az úrnak meg valami könnyű salátát csirkemellel – mondja Tommynak, de közben végig engem néz, végül kacsint is egyet.
Ha abból indulnék ki, amilyennek gondoltam, most valószínűleg felképelném, hogy ne akarjon kikezdeni velem... de két dolog is akadályoz. Egy: kezdem megismerni a valódi oldalát, aki bár úgy tud káromkodni, mint egy kocsis, és néha ösztönből bunkó, de egyébként nagyon édes a maga módján. Kettő: imádnám, ha ki akarna kezdeni velem.
De a második persze nem igaz.
***
- Vacsoraidőő! – lép be a nappaliba Seth.
Már este van, és már csak ketten vagyunk. Tommy még délután elment, miután megrendelte nekünk a kaját. Bár előtte kikérdezett, hogy mikor, hogyan kell, vagy lehet bevennem a gyógyszereket. Aztán ismertette azt is, hogy Seth-nek hogyan kell. Végül egymásét kellett utána ismételnünk.
Seth szerencsére nem vette zokon, hogy én is megtudok mindent. Tommy amúgy is végtelenül hálás nekem most, hiszen így, hogy itt vagyok, még ha nem is nagyon tudok mozogni, tudok figyelni Seth-re, neki pedig van ideje másra is.
Így lehetséges, hogy Seth egy gyógyszeres dobozzal, valamint egy kapszulás levéllel a kezében dobja le magát mellém.
- Szóval – méregeti őket –, melyiket hova kell dugni?
Az orromba és a fülembe, légy szíves – sóhajtok mosolyogva. – Majd elmondom, ha idehoztad a te gyógyszereidet is.
- Ó – vonja föl a szemöldökét vigyorogva. – Helló, tyúkanyó!
- Na, emeld azt a formás segged, és mássz el a saját gyógyszereidért is, különben én sem veszem be, és a te lelkeden fog száradni a halálom, ha a te lakásodon nyúlok ki.
- Kidobhatlak az erkélyen – von vállat vigyorogva. – Egyébként meg... leerőszakolhatom a torkodon, ha muszáj – kacsint rám.
Az egyetlen szerencsém, hogy utána megindul, különben ő is észrevenné a pirulásomból, hogy annak, amit a lelki szemeim előtt láttam, semmi köze nem volt a gyógyszerekhez. Jézusom, mi a szar van velem? Tüzelek?
- Ügyes fiú – mosolygok rá, amikor újabb gyógyszerekkel felszerelkezve érkezik.
- Tudom – vigyorog. – Na szóval – tér vissza az enyémekre, erősen koncentrálva. – Ez – bök a dobozra – a sima fájdalomcsillapító, és ez – mutat most a levélre – az éjszakás, altatós-nyugtatós, hogy ne a plafont bámuld egész éjszaka, és ne a sikolyaidra ébredjek.
Nem bírom ki, felnevetek – óvatosan, finoman, nehogy összepisiljem magam. Istenem, ekkora hülyét!
- Igen – bólintok végül mosolyogva. – Nálad meg pont fordítva – nézek a szemébe amolyan „én se vagyok ám olyan hülye, szivi” tekintettel.
- Ahogy mondod – vigyorog. – Na, még mielőtt begyógyszereznénk egymást... A fürdés hogy menne?
- Nehezen – sóhajtom. – De megoldom. Ha besegítesz a fürdőszobába, onnantól menni fog.
- Biztos? Nem venném a lelkemre, ha kitörnéd a nyakad, mert megszédülsz.
- Ha így lesz, az életfogytiglanod minden napján kísérteni foglak a börtönben – kacsintok rá.
Miután bevettük az első adag gyógyszert – még nem az erőset, hogy ne kábuljunk el –, először Seth megy zuhanyozni. Direkt én kértem, nem akarom, hogy ha esetleg túl sokáig szöszmötölnék a fürdőben, túl sok dolga legyen a kitámogatásomon kívül. Az a legegyszerűbb, ha utána már csak be kell esnie az ágyba.
Amikor megszólal a telefonom, ugrok egyet a kanapén, mire a hasam fájdalmasan tiltakozni kezd. Au... Sziszegve nyúlok érte az asztalhoz, és mire visszatérek a párnákra, olyan, mintha lefutottam volna a maratont.
- Igen? – szólok bele.
- Hol a büdös francban vagy?! – Tip úgy ordít, hogy el kell tartanom a telefont a fülemtől, ha nem akarok megsüketülni.
- Mit érdekel az téged? – kérdezek vissza hidegen.
- Most azonnal megmondod, hol vagy, vagy...
- Vagy? – kérdezem kihívóan.
- Ne akard, hogy én keresselek meg – sziszegi.
- Még jó, hogy összevesztünk, Tip. Különben soha nem tudtam volna meg, milyen is vagy valójában.
- Jesse. Most még nyugodt vagyok. Megmondod hol vagy, szépen hazahozlak, és minden rendben lesz.
- Addig van minden rendben, amíg nem ott vagyok.
- A seggfejnél vagy, ugye? A francba, hát persze, hogy ott vagy – röhög fel keserűen. – És, milyen? Megkefélt már? Bírja a sebed?
Úgy érzem magam, mintha minimum pofon vágott volna. Több mint egy hónapig együtt éltünk. Minden nap. Erre... még ő is lekurváz.
A következő pillanatban a telefon eltűnik a kezemből.
- Ez volt az utolsó hívásod, mielőtt elintéztetlek, faszfej – mordul bele Seth, és már ki is nyomja. – Minden oké? – guggol le mellém.
- Ühüm – lehelem alig hallhatóan.
- Szóval nem – sóhajtja. – Mit mondott?
- Nem fontos – fordítom el a fejem. – Csak az igazat.
- Jesse... – nyúl az arcomhoz, és maga felé fordít.
Amikor az egyik könnycsepp végiggördül az arcomon, gyorsan odakapok és letörlöm.
- Ne haragudj – motyogom. – Nem szoktam sírni, csak a gyógyszerek.... – Mindketten tudjuk, mekkorát hazudok, de nem teszi szóvá.
- Ne sírj – simít a hajamba. – Nem éri meg.
Nagy levegőt veszek.
- El kell vinned.
- Már miért kéne? – vonja föl a szemöldökét.
- Oda kell mennem... mielőtt még ő jön ide.
- Itt maradsz. Leszarom, ő mit csinál.
- Én nem – nézek a szemébe. – Nem akarom, hogy miattam bajba keveredj...
|
| Rauko | 2012. 01. 24. 18:53:40 | #18752 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
- Én... – szól bele. – Sajnálom, nem kellett volna felhívjalak, nem akarlak za...
- Baj van? – A hangja furcsa. Mi lehet...? – Jesse..?!
- Be tudnál jönni? Kérlek... – suttogja.
- Indulok – vágom rá, és már szólok is Tommy-nak, hogy menjünk be.
* * *
Ahogy belépek, ő fetreng. Látszik, hogy fáj, meg is van tekeredve egy kicsit.
- Fáj? Hívjak valakit?
- Nem kell – suttogja.
- Legalább fájdalomcsillapítót hadd kérjek...
- Egyelőre nem kaphatok többet...
- Hol az őrangyalod? – kérdezem, Harrisre célozva.
- Elküldtem – hajt fel fájdalmasan. Felvont szemöldökkel nézek rá, majd közelebb húzok egy széket és ledobom magam.
- Hallgatlak.
- Hát...
- Várj! – szakítom félbe. – Nem bántott, ugye? – Nemet int. Kurva nagy szerencséje... köcsög nigger. – Mondhatod.
- Mi csak... összevesztünk. Akkor jött be, mikor felhívott Tommy. Vagyis inkább már előtte, mert hallhatta.
- Számon kért, mi?
- Én annyira nem örülök neki – morran vissza.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- De ígérd meg, hogy nem sértődsz meg, és nem dobod nekem a poharat sem.
- Ajaj... Mondd.
- Ti... mit jelentetek egymásnak tulajdonképpen? Mármint... itt vagy te, egy vérbeli kis rib... - Ezt most pont nem így kellene megfogalmaznom. - Bocs, mindegy, szóval azzal és akkor kefélsz, akivel és amikor kedved tartja, aztán meg összenősz valakivel... Nem értem.
- Az emberek hajlamosak változni - mondja halkan.
- Világos, de... Faszom, nem volt pont tökéletes, hogy bárkit megkaphatsz?
- Dehogynem. Csak... tudod, egészen más, mikor úgy ébredsz fel valaki mellett, hogy nem az az első gondolatod, hogy „na, most hogy küldjem el a faszba”, hanem sokkal inkább az, hogy „milyen aranyosan alszik”.
- Ez tök nyálas – vonom fel a szemöldököm meglepetten, mire kinevet. De legalább már nem fájdalomtól torz az arca.
- Persze, hogy annak hangzik. De ha valaki mellett már legalább tizedszerre ébredsz föl egyhuzamban, ráadásul úgy, hogy egészen máshogy állsz a dolgokhoz... akaratlanul is ez lesz a vége. Neked is ki kéne próbálnod, meglátod, nem is olyan rossz.
Hm... ezt nem értem. Mi lehet a jó abban, hogy folyamatosan ugyanaz a pofa köszön rád reggelente? Még Tommy-t sem mindig viselem el, nem hogy valakit, aki az ágyamban alszik és a farkamat szopja.
- Szóval... szereted?
- Nem tudom. Talán... Soha nem voltam még szerelmes, nem tudom, milyen. Jó vele, de... Mindegy.
- Nyugodtan elmondhatod, nem trécselünk sokat mostanában.
- Olyan, mintha... hiányozna valami. Nehéz szavakba önteni. De azt hiszem, nem ő... az igazi, vagy hogy szokták ezt mondani. Csak úgy jó – von vállat. Furcsa...
* * *
És az ilyenek csak sűrűbbek lettek.
Aztán az egyik nap megyek be megint - hiszen megyek, szinte minden nap, de azt látom, hogy... talpon van és pakol? Oké, hogy tegnap kisétáltunk a teraszig meg vissza, meg már fel tudta emelni a karját, na de bassza meg!
- Hát te meg mit csinálsz? - morgom idegesen.
- Pakolok – feleli. – Hazamehetnek.
- A fuvarost nem látom - jegyem meg, bár valahogy jól esik. Amíg bejártam, egyszer sem futottam össze vele.
- Azt hiszem, már nem vesz rólam tudomást. Nem jött, úgyhogy már nem is fog. Hazamegyek, és majd... felhívok valakit, hogy költözzön oda, amíg nem lehetek egyedül.
- Gyere hozzám, majd én figyelek rád - csúszik ki a számon.
- Ugyan már! Nem kell rám pazarolnod az idődet. Meg nyilván kényelmetlen lenne a partnereidnek is... Meg ott van Mark is... Nem akarok láb alatt lenni. - Láthatóan nem csak én vagyok megzavarodva a mondatomtól. De így belegondolva... nem is lenne olyan rossz. Lehet, nekem is jót tenne, ha lenne ott valaki, aki nem a riportokkal meg a cikkekkel nyaggat állandóan.
- Nincs ott Mark - vonom fel a szemöldökömet. - Mióta Tip kórházba juttatta, nem beszéltem vele - vonom meg a vállam, ő meg meglepve néz rám. - Ezt sem tudtad, mi? - sóhajtok fel.
- Én... nem - hajtja le a fejét.
- Kibaszottul félreismerted - mondom, és mellé lépve behúzom a sporttáskát. - Na, gyere, Tommy itt áll lent a büfénél, hazavisz hozzám, van egy vendégszobám.
- De tényleg nem akarok zavarni...
- Nem zavarnál. Max majd nem magamhoz viszem a kurvákat - mondom, és már indulok is kifelé, bevárva őt, és hagyom, hogy átkaroljon.
Összemelegedtünk az elmúlt pár napban. Eleinte furcsa volt jönni, de aztán rutin lett. Tommy-nak is, hiszen a bekattanás óta még nem csengett le a gyógyszeres kúra és addig nem vezethetek. De... tényleg jól esik, ha a közelemben van. Nem érzem a kényszert, hogy megfektessem, bár tény: jó bőr. Csak jó vele lenni és dumálni. És mióta van, azóta kurva sem volt fent nálam. Valahogy nem éhezem a szexre.
- Lassítsunk? - kérdezem. - Kérhetek egy tolókocsit is - állok meg, amikor felszisszen.
- Nyugi már, nem vagyok béka - fújtat vissza.
- Akkor ellöklek. Vagy megállsz a csini lábacskáidon és vársz, amíg hozok a seggednek egy kocsit - morgom, leteszem a táskát, és a mellettünk levő ápolónőre morranok, hogy hozzon egy kocsit, lehetőleg tegnapra. Nem is kell sokáig várni, már jön is a kicsi kocsi, és Jesse bele is ül. Finoman, hiszen nem tehet hirtelen mozdulatot.
Már szóvá sem teszi. Eleinte szóvá tette a gyümölcsöt is, de már fel sem veszi, hogy aggódom érte.
Én meg nem akarok belegondolni, hogy mi a faszért aggódom.
A büfénél Tommy felvont szemöldökkel pislog ránk.
- Kiengedték, vagy elraboljuk?
- Kiengedtek - mosolyog rá Jesse.
- Ugye nincs senki kint? - kérdezem. Tommy kikukkant.
- Nincs. A számla? - kérdezi Tommy.
- Elugrasz rendezni? - kérdezek vissza és a kezébe nyomom az egyik kártyát.
- De ezt... - kezdene bele Jesse.
- Kussolsz, vagy a hasadba lépek? - hajolok le hozzá. Megszeppen, elmosolyodik, és nem szól semmit. Aranyos... - Majd ha engem késelnek meg, akkor te fizetheted a számlákat.
Kitolom Jesse-t a parkolóba, és intek a nővérpultos picsának, hogy tipegjen utánunk, és hozza be a kocsit. Nem fogok vele szaladgálni.
Ahogy Jesse beül előre, mert ugye ott lehet neki annyira állítani az ölést, amennyire jó, én beülök hátra.
_ Nem te vezetsz? - kérdezi.
- Még nem ért véget a kezelésem. Addig nem vezethetek - mondom, mire felvont szemöldökkel néz rám. - Majd egy sör mellett elmesélem - nézek rá, mire bólint. Tommy közben visszaér.
- Na, mi a helyzet? - kérdezi Jesse.
- Nem volt kifizetve. Harris kifizetett ugyan pár napot, de aztán megfenyegette a dirit és visszautalták, úgyhogy kifizettem mindent. - Jesse szomorúan felsóhajt, én meg mellé ülök, és a vállára teszem a kezem. Elmosolyodik, látom innen hátulról is, és megszorítja a kezem.
Szar lehet neki is. A faszija baromsága miatt megkéselik, aztán még el is hagyják. Bár a miértet nem mondta el. Azóta sem... én meg hülye leszek kérdezni. Nem érdekel. Felelősnek érzem magam miatt valamilyen szinten, és ezt a hónapot, vagy kettőt, amíg veszélyeztetett, kibírjuk együtt.
* * *
- Na, ez lesz a szobád - nyitok be, majd bevezetem Jesset, aki azonnal le is fekszik az ágyba. - Kajás vagy?
- Most épp nem - feleli.
- Akkor legyél. Tommy itt lesz kint, ha valaki kell csak sikíts.
- Te... hol leszel? - néz rám bizonytalanul. Elmosolyodom.
- Hiányoznék? - vigyorgok rá, mire fújtatva elfordul. - Nyugi már, csak poénkodok - lépek közelebb, és megigazítom a párnáját. - Beveszem a gyógyszeremet és ki fogok dőlni pár órára, de ha felkelek, jövök - kacsintok rá. Erős a késztetés, hogy lekapjam, de nem fogom. Csak valami ösztönös szar lehet. Egy tuti pasi fekszik az egyik ágyamban, berögzülés a csók.
- Ha felkelsz... elmeséled ezt az egészet? - kérdezi, mielőtt kimennék.
- Azt a részért ami publikus, igen - mondom, és már megyek is.
* * *
Szundi után álmosan, kócosan mászok ki a szobából. Tommy és Jesse a nappaliban ülnek, és épp kezdenék morogni, de Jesse megfelelően elhelyezkedett, ahogy a doki mutatta, olyan félig fekvő pózban ül.
- ’reggelt - ásítok.
- Kávéd a pulton - mondja Tommy, mire már szinte emlékezetből - mert a szemem még nem nyitottam ki teljesen - megyek a konyha felé. Ahogy megérzem a kávé illatát, már élénkülök is fel, aztán megfogom a csészét, és a nappaliba megyek. Előkotrom a cigimet az asztaltól, és rá is gyújtok. A cigi kávéval a tuti.
- Undorító a hajad - fintorogja Jesse.
- Akinek átfúj a hasán a szél az ne dumáljon bele - morranok rá, és hátravetem a fejem, majd szívok, és kifújom a füstöt. - Mellesleg téged nem a szobában hagytalak? - kérdezem Jesset.
- De. Csak unatkoztam, és megkértem Tommyt, hogy segítsen kiülni ide.
- És kajás vagy már? - kérdezem mosolyogva.
- Már igen - bólogat.
- Akkor Tommy, rendelj kérlek egy pizzát nekem, az úrnak meg valami könnyű salátát csirkemellel. - Tommy-nak beszélek, de Jesse-re nézek és rákacsintok. Valahogy... jó érzés, hogy itt van.
|
| makeme_real | 2012. 01. 24. 18:03:37 | #18750 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
Tip is visszaszorítja a kezem, de amolyan bátorító módon.
- Hallgatlak – mordul rá közben.
Hallgatja...? Beszéltek? Lemaradtam volna valamiről?
Seth viszont... egyenesen rám néz. És mintha... Nem, az fix, hogy nem aggódik.
- Jesse jól vagy? – Na jó, most már hallucinálok is.
- Kérdeztem valamit! – toppan elé Tip.
- Takarodj az utamból, mert itt dögöljek meg, kihúzom a beleidet a szádon keresztül – bámul Tip arcába Seth.
Megijedek, nem akarom, hogy egymásnak essenek, de mozdulni sem tudok. Elég egy apró megmozdulás ahhoz, hogy elkezdek felülni, a hasamba égető, szúró fájdalom nyilall. Az egyetlen szerencsém, hogy belép apafej... akinek továbbra sem tudom a nevét.
- Hé, hé, srácok! – lép oda hozzájuk rögtön. – Fejezzétek ezt be – mondja, mire Tip ellép Seth elől, aki rögtön rám néz.
- Mark volt, ugye? – kérdezi. Bólintok... de a szemeim szégyenszemre könnyesek lesznek. Ahogy azonban közelebb lépne, Tip rögtön ugrik, de Seth elkapja a karját és hátracsavarja. Aggódva nyüsszenek föl. – Ne állj az utamba – sziszegi.
- Nem bánthatod – nyögi Tip.
- Nem fogom, de te nem vered ki többet a farkát, ha nem hagysz békén! – üvölt rá Seth, mire apafej odalép hozzá, és a kezébe nyom valamit, amit ő le is nyel.
- Már jól vagyok – suttogom. – De nem értek semmit – nézek Seth-re.
- Örülök, ha rendben vagy. – Rám... mosolyog? És én még el is pirulok? – Utállak, te is engem, ez tény – fordul Tiphez. – Ha lenne rá alkalmam, felrobbantanám a kurva kéródat, de nem vonhatsz be senkit.
- Miről beszél? – nézek Tipre értetlenül.
- Nem mesélted neki? – kérdezi Seth. – Pedig még a zsaruk is felkerestek titeket.
- Ki ne merd mondani – sziszegi Tip.
- Nem látod, hogy szarul csinálod?! – üvölt rá Seth. – Miattad, a te paranoiád miatt fekszik itt, te idióta fasz! Mark megkéseltette, amiért miattad majdnem megdöglöttem, baszd meg!
Elhűlve figyelem őket.
- De azt mondtad, nem te voltál – suttogom megtörten.
Tip rám néz... a szeme szomorú és bűnbánó. Ne...
- Ha szereted, akkor vállald fel, hogy a te faszságod miatt fekszik itt! – üvölti Seth.
- Nem én tehetek róla! – üvölt vissza hirtelen Tip. – Honnan a faszból kellett volna tudnom, hogy allergiás vagy a gyógyszerre?!
- Tip... – nyögök fel.
Ne... Nem akarom elhinni! Nem...
- Sajnálom – fordul felém. Tip... – Szóval Mark volt? – kérdezi Seth-et.
- Igen. Tudod nagyon jól, a haverjaid kefélgetik. Ha valami bajom van, ő torolja meg – morogja Seth. – Lehetett volna ennyi eszed.
- Nem tudtam, hogy kefélgeted – vág vissza Tip.
- Nem kefélgetem, a haverom! Most pedig takarodj, és intézd el, hogy többé ne legyen semmi baja, vagy megfojtalak, ha még egyszer így kell látnom! – ordít Seth, aztán kiviharzik az ajtón, a menedzserével a nyomában.
Megszeppenve bámulok utána.
...ha még egyszer így kell látnom.
Ezek szerint... Ez... rossz neki? De hát... miért? Nem értem... nem értek semmit.
Tip rögtön odalép hozzám.
- Cica...
- Ne – tolom el magamtól.
- De hát...
- Miért csináltad? – nézek a szemébe. – És miért nem mondtad el?
- Sajnálom – sóhajt fel. – Soha nem bírtam annak a seggfejnek a képét... Azután pláne nem, mikor elmesélted a klipforgatást. s utána, hogy rád szállt, aztán még megfojtani is megpróbált...
- Ez még nem jogosít fel arra, hogy megöld – suttogom.
- Ő is meg akart ölni téged – néz a szemembe. – És most a kurvája is – mutat a hasamra.
- De akkor is...
- És én nem próbáltam meg megölni – vág közbe. – Csak rá akartam ijeszteni egy kicsit, hogy tudja, hol a helye. Nem tudtam, hogy allergiás a szerre.
- Akkor is elmondhattad volna – nézek rá szomorúan.
- Sajnálom – simít végig az arcomon.
- És ha a rendőrség mégis kideríti?
- Nem fogja – mosolyodik el.
Sóhajtva pillantok le a takaróra. Nem tudom, mit higgyek. Most minden olyan zavaros...
***
Másnap délelőtt igencsak nagy meglepetés ér. Ugyanis... felhív apafej. Ja, igen, megtudtam, hogy Tommy a neve.
- Igen? – veszem fel az ismeretlen számra.
- Szia Jesse.
- Baj van? – kérdezem azonnal, kissé félve.
- Nem, nincs baj, csak tudni szerettem volna, hogy...
- Szóval Seth szeretné tudni.
- Jól van, ne legyél ennyire okos! Szóval hogy vagy?
- Már jobban, köszönöm. Még nem nagyon szabad mozognom egy darabig, de holnap már legalább megpróbálkozhatok a szilárd kajával.
- Na, ennek örülök. Akkor minden rendben, ugye?
- Persze, megnyugtathatod Seth-et is.
- Oké. Vigyázz magadra.
- Ő is jól van ugye? – teszem még hozzá halkan.
- Igen. Szia.
Sóhajtva nyomom ki a telefont. Teljesen össze vagyok zavarodva... Hol érdekel egyáltalán, hogy mi van azzal a seggfejjel? És őt, hogy én hogy vagyok? Miatta fekszek itt, bassza meg...
Bárcsak ő hívott volna.
- Kivel beszéltél?
Ijedten kapom az ajtó felé a fejem. Tip áll ott, karba tett kézzel, gyanakodó arckifejezéssel.
- Senkivel.
- Persze – löki el magát a faltól és elindul felém. – Mi közötök is van nektek tulajdonképpen egymáshoz Tylorral?
- Semmi, mi lenne? – vonok vállat.
- Nagyon meghittnek tűnik a kapcsolat – mosolyodik el, de a mosolyában semmi vidámság nincs.
Megtámaszkodik a fejem két oldalán a párnán, és fölém hajol.
- Most megütsz? Esetleg megfojtasz? – vonom fel a szemöldökömet.
- Látva, hogyan viszonyulsz hozzá, kedvem lenne hozzá – sziszegi, érzem, hogy mindkét keze ökölbe szorul.
Aztán egyszerűen felegyenesedik és elindul kifelé.
- Ne merészelj csak úgy kisétálni azon a kibaszott ajtón! – kiáltok felülve, de rögtön meg is bánom.
A hasamba belehasít a fájdalom, és a műszerek, amikre rá vagyok kötve szintén eszeveszett sípolásba kezdenek. Fájdalmas nyögéssel hanyatlok vissza a párnára. Tip rögtön visszaugrik mellém.
- Hé, hé, hé, nyugalom! Felszakadnak a varrataid...
A következő pillanatban három nővér ront be a szobába. Kapok fájdalomcsillapítót, és a biztonság kedvéért ellenőrzik a sebeket is.
- Ne zaklassa fel – néz az egyik szúrósan Tipre.
Mikor kimennek, Tip hozzám hajol és homlokon csókol.
- Ne haragudj, hülye voltam... – suttogja.
- Miért vagy ilyen? – nyöszörgöm.
- Bassza meg, Jesse, majdnem meghaltál miatta, az istenért! – ordít rám. – Szerinted mégis mi a faszomért?!
Némán nézek rá. Még soha nem üvöltözött velem.
- Ah, kurva élet, sajnálom – sóhajt fel széttárva a karját.
- Menj el – suttogom.
- Mi? – néz rám döbbenten.
- Azt mondtam, menj el, Tip – ismétlem meg hangosabban.
- De kicsim...
- Tűnj. El. Innen.
Még mindig remeg a kezem, mikor az ajtó becsukódik a nővérek mögött. És olyan lehetetlen gondolat jut eszembe, hogy az már fantasztikus... Nevetségesen hülye vagyok. Huszonegy évesen szenilis vadbarom. Biztos az újabb adag fájdalomcsillapító, megspékelve némi nyugtatóval.
De azért magamhoz veszem a mobilomat az éjjeliszekrényről.
- Mondd, Jesse – veszi föl Seth, a hangja elég unott.
Talán mégsem kellett volna felhívnom.
- Én... – Nyelek egyet. – Sajnálom, nem kellett volna felhívjalak, nem akarlak za...
- Baj van? – vág közbe már sokkal éberebb hangon. Nem tudok felelni. Sokkal jobban esik ezt hallani, mint Tip üvöltését. – Jesse..?!
- Be tudnál jönni? Kérlek... – suttogom.
- Indulok – vágja rá, és már teszi is le.
Kurva gyógyszerek... még el is érzékenyülök.
***
Alig fél óra múlva éppen egy fájdalomhullámtól szenvedve szorongatom a hasam, vagyis inkább a kötést rajta, amikor nyílik az ajtó. Nekem meg szégyenszemre jól esik megpillantani Seth arcát. Főleg, mikor aggódóvá válik.
- Fáj? – lép mellém. – Hívjak valakit?
- Nem kell – fújom ki a levegőt.
- Legalább fájdalomcsillapítót hadd kérjek...
- Egyelőre nem kaphatok többet – mosolyodom el halványan a törődésen.
Néz egy kicsit, aztán halk sóhajjal elfogadja a válaszomat. Homlokráncolva néz körül.
- Hol az őrangyalod? – néz rám felvont szemöldökkel.
- Elküldtem – sóhajtok fel.
Látom, hogy őszintén meglepődik egy pillanatra, aztán odahúzza az egyik széket az ágy széléhez, támlával felém. Leül rá, és a támlára támaszkodva néz rám.
- Hallgatlak.
- Hát... – jövök zavarba.
Azt azért mégsem mondhatom el neki, hogy tulajdonképpen miatta vesztünk össze...
- Várj! – tartja föl a kezét. – Nem bántott, ugye? – Mikor megrázom a fejem, leengedi a kezét. – Mondhatod.
- Mi csak... összevesztünk. – Esküszöm, totál zavarba hoz ezzel a nézéssel... Basszus... – Akkor jött be, mikor felhívott Tommy. Vagyis inkább már előtte, mert hallhatta.
- Számon kért, mi? – vigyorodik el.
- Én annyira nem örülök neki – motyogom.
Félrebillentett fejjel szemlél.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze – nézek rá értetlenül.
- De ígérd meg, hogy nem sértődsz meg, és nem dobod nekem a poharat sem.
- Ajaj... – sóhajtok fel. – Mondd.
Letámasztja az állát a kezeire, és úgy néz rám, mint valami még tudatlan, de kíváncsi kisgyerek.
- Ti... mit jelentetek egymásnak tulajdonképpen? Mármint... itt vagy te, egy vérbeli kis rib... Bocs, mindegy, szóval azzal és akkor kefélsz, akivel és amikor kedved tartja, aztán meg összenősz valakivel... Nem értem.
Majdnem elmosolyodom. Nem találkoztam még ilyen édesen pofátlan emberrel.
- Az emberek hajlamosak változni.
- Világos, de... Faszom, nem volt pont tökéletes, hogy bárkit megkaphatsz? – néz rám őszinte értetlenséggel.
- Dehogynem. Csak... tudod, egészen más, mikor úgy ébredsz fel valaki mellett, hogy nem az az első gondolatod, hogy „na, most hogy küldjem el a faszba”, hanem sokkal inkább az, hogy „milyen aranyosan alszik”.
- Ez tök nyálas – vonja föl a szemöldökét, mire halkan elnevetem magam.
- Persze, hogy annak hangzik. De ha valaki mellett már legalább tizedszerre ébredsz föl egyhuzamban, ráadásul úgy, hogy egészen máshogy állsz a dolgokhoz... akaratlanul is ez lesz a vége. Neked is ki kéne próbálnod, meglátod, nem is olyan rossz – mosolygok rá.
Azzal a mozdulattal viszont tényleg nem igazán tudok mit kezdeni, mikor egy kicsit hosszabb ideig néz a szemembe, mint kellene, aztán hirtelen elkapja a tekintetét.
- Szóval... szereted? – kérdezi aztán.
- Nem tudom – felelem őszintén. – Talán... Soha nem voltam még szerelmes, nem tudom, milyen. Jó vele, de... Mindegy.
- Nyugodtan elmondhatod, nem trécselünk sokat mostanában.
Elmosolyodom, aztán felsóhajtok. Ezen én is csak most gondolkoztam el.
- Olyan, mintha... hiányozna valami. Nehéz szavakba önteni. De azt hiszem, nem ő... az igazi, vagy hogy szokták ezt mondani. Csak úgy jó – vonok vállat.
Elgondolkozva bólogat. Furcsa... ilyen irányú beszélgetésre abszolút nem számítottam. De szerintem ő sem...
***
Az elkövetkezendő két hét érdekesen alakul.
Tippel nem békülünk ki... csak még jobban összeveszünk. Főleg, mikor világossá válik számára, hogy miért nem hívogatom folyamatosan. Azért, mert... van társaságom. Igen. Seth rendszeresen meglátogat. Nem történik semmi, csak... ott van velem. Beszélgetünk, és igyekszik felvidítani – sikeresen.
Bár amikor kiderül, hogy hazaengednek – bár szigorú feltételekkel: ágynyugalom és valaki mindig legyen mellettem –, eléggé letörök. Tip ugyanis már értem sem jön. Így taxiznom is kell... és haza is kell mennem, nem hozzá. Ott pedig egyedül lennék. Ez engem nem zavarna, de az orvosok sem véletlenül akarják, hogy legyen mellettem valaki. Még mindig felszakadhat a seb, akár belül is, akkor pedig nem tudok segíteni magamon.
De a kórházban sem maradhatok... pakolnom kell.
- Hát te meg mit csinálsz?
Megpördülök, és Seth-tel találom szembe magam. Ja igen, el is felejtettem szólni neki, hogy ma már nem kell jönnie.
- Pakolok – felelem. – Hazamehetnek.
Felvont szemöldökkel néz körül.
- A fuvarost nem látom.
- Azt hiszem, már nem vesz rólam tudomást – vonok vállat. – Nem jött, úgyhogy már nem is fog. Hazamegyek, és majd... felhívok valakit, hogy költözzön oda, amíg nem lehetek egyedül.
- Gyere hozzám, majd én figyelek rád.
Megáll a kezem a mozdulatban és döbbenten fordulok meg. Ő legalább olyan zavartan néz, mint én. Azt hiszem, ez neki is csak úgy kicsúszhatott a száján.
- Ugyan már – dadogom visszafordulva, totál zavarban, ezzel is elrejtve, hogy milyen piros a fejem. faszért ilyen csábító a gondolat... – Nem kell rám pazarolnod az idődet. Meg nyilván kényelmetlen lenne a partnereidnek is... Meg ott van Mark is... Nem akarok láb alatt lenni.
|
| Rauko | 2012. 01. 24. 13:33:36 | #18745 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
Csörög a telefonom... már otthon vagyok, hazaengedtek másnap, így nyugodtan veszem fel. Nem ismerem a számot.- - - - Igen? – veszem fel.
- Jesse vagyok.
- Á, miben lehetek a szolgálatára, Mrs. Harris?
- Kérlek... Nem veszekedni akarok.
- Ó, vége az öri-harinak?
- Ha tudom, hogy még mindig ekkora bunkó vagy, nem fáradok azzal, hogy megszerezzem a számod.
- Eeeelnézését kérem, kedves...
A pohara a falnak baszom. Miért nem tudok normális lenni vele?!
Felhívom... beszélni akart, beszélnünk kell.
- Bocs. Miről akartál beszélni?
- Arról, ami miatt a kórházba is bementem. Tudunk találkozni? Lehetőleg kettesben. Már bocs, de az oldalbordád elég idegesítő tud lenni.
- Akárcsak a tiéd.
- Szóval?
- Ta...
Beront Mark, és gyorsan le is teszem. Nem lett volna alkalmas, elköszönni sem nagyon volt időm.
- Ki volt az? - kérdezi mosolyogva.
- Semmi közöd hozzá - felelem. Nem szól a pohár miatt, csak letesz egy kosár gyümölcsöt és rám néz.
- Aludnod kell - motyogja.
Beveszem a nyugtatót, és percekkel később arra alszom el, hogy befut Tommy. Akkor biztonságban vagyok, ha ő is itt van... és fáradt vagyok...
* * *
Lassan nyitom ki a szemeimet. A hasam... borzalmasan fáj.
- Jesse? – hallom meg Tip aggódó hangját. Azt hiszem, a kezemet is fogja. – Kicsim...
- Itt vagyok – lehelem.
Aztán összeráncolom a szemöldököm. Ki gondolta volna, hogy itt vagyok...?
- Látom – mosolyodik el gyengéden. – Hogy érzed magad?
- Szarul – nyöszörgöm. – Mi történt?
Tip szóra nyitja a száját, de ekkor kivágódik a szoba ajtaja. És... az a haj... A francba...
Megszorítom Tip kezét, és majdhogynem rémülten nézek Seth-re. Nem szoktam ijedezni... de az biztos, hogy azért jött, hogy befejezze, amit a kurvája tegnap elkezdett. És ha tetszik nekik, ha nem... én még nem akarok meghalni.
Ahogy ébredés után a telefonomban matatok, valami furcsa dolgot látok benne.
Egy sms Jesse-nek?
- Tommy - szólok rá, mire felém pillant. - Te írtál Jesse-nek rólam sms-t? - kérdezem.
- Nem. Minek rólad írtam volna? - vonja fel a szemöldökét. - Mark matatott a mobiloddal, miután elaludtál.
Bennreked a tüdőmben a levegő.
ugye.... ugye nem?!
Azonnal tárcsázom Jesse számát, de a harmadik csöngés után Haris veszi fel.
- Mi van?! - morran bele a telefonba.
- Tylor vagyok - szólok bele. - Hol van Jesse?
- Semmi közöd hozzá - morogja.
- Mond el baszd meg! Baja van?!
- Miért érdekel?!
- Mert ha baja van, tudom, hogy ki tette. - Csend. Pillanatokig csak a szuszogását hallom.
- Mond el.
- Előbb mesélj te.
- Megkéselték, a St. Marie-ben van, a magánkórházban. Told ide a picsád, de ha valamit tervezel, elvágom a nyakad - fenyeget meg. Jogosan, azt hiszem.
Felsóhajtva nyomom ki a telefont.
- Mark ki van kapcsolva - mondja Tommy. - Hova megyünk? Te nem vezethetsz...
- Tudom, a kurva nyugtató. Vigyél a St. Marie magánkórházba.
* * *
Ahogy felérek a szobájuk elé, azt is megtudom, hogy már jól van. Megműtötték, nem lesz baja, csak pár hét kórház. Nem tökölök sokáig, benyitok.
Jesse... retteg tőlem. Majdnem felnyögök, olyan szar így látni őt. Sápadtan, elesetten....
- Hallgatlak - morogja Harris.
- Jesse jól vagy? - nézek arra, aki jelenleg jobban érdekel.
- Kérdeztem valamit! - lép elém a drágája.
- Takarodj az utamból, mert itt dögöljek meg, kihúzom a beleidet a szádon keresztül é nézek mélyen a szemébe. Ő még nem látott ilyennek. Most ér be Tommy.
- Hé, hé, srácok! - áll mellém. - Fejezzétek ezt be - kér, mire Harris ellép, és Jesse-re tudok nézni.
- Mark volt, ugye? - kérdezem, mire bólint, de már könnyesek a szemei. Közelebb lépek, Tip meg már ugrik is, elkapja a kezem, de gondolkodás nélkül csavarom hátra a karját. - Ne állj az utamba - sziszegem a fülébe.
- Nem bánthatod - nyögi.
- Nem fogom, de te nem vered ki többet a farkát, ha nem hagysz békén! - Már ordítok, így Tommy mellém lép, eltolja tőlem Harrist és a kezembe nyom egy nyugtatót. Sóhajtva veszem be.
- Már jól vagyok - suttogja Jesse. - De nem értek semmit - néz rám.
- Örülök, ha rendben vagy - mosolygok rá, mire picit elpirul., aztán Tip felé fordulok. - Utállak, te is engem, ez tény. Ha lenne rá alkalmam, felrobbantanám a kurva kéródat, de nem vonhatsz be senkit - mondom.
- Miről beszél? - kérdezi Jesse Tipet.
- Nem mesélted neki? - kérdezem. - Pedig még a zsaruk is felkerestek titeket.
- Ki ne merd mondani - sziszegi Tip.
- Nem látod, hogy szarul csinálod?! - üvöltök rá. - Miattad, a te paranoiád miatt fekszik itt, te idióta fasz! Mark megkéseltette, amiért miattad majdnem megdöglöttem, baszd meg!
- De azt mondtad, nem te voltál - suttogja Jesse. Tip felé néz, szomorú a szeme. Sajnálom őket kicsit, de annyira nem, hogy komolyabban visszafogjam magam. Lehet, hogy Jesse csak egy kurva, de nem ezt érdemli!
- Ha szereted, akkor vállald fel, hogy a te faszságod miatt fekszik itt! - üvöltöm.
- Nem én tehetek róla! - üvölt vissza hirtelen Tip. - Honnan a faszból kellett volna tudnom, hogy allergiás vagy a gyógyszerre?!
- Tip...- nyög fel fájdalmasan Jesse.
- Sajnálom - fordul felé Harris. - Szóval Mark volt? - kérdezi tőlem.
- Igen. Tudod nagyon jól, a haverjaid kefélgetik. Ha valami bajom van, ő torolja meg - morgom. - Lehetett volna ennyi eszed.
- Nem tudtam, hogy kefélgeted - mondja, próbálja menteni magát.
- Nem kefélgetem, a haverom! Most pedig takarodj, és intézd el, hogy többé ne legyen semmi baja, vagy megfojtalak, ha még egyszer így kell látnom! - ordítok rá, és választ sem várva rohanok ki az ajtón, Tommy meg utánam. Remegek az idegtől, de nem vehetek be több nyugtatót, így rögtön lefelé megyek, és a kocsi mellett állva elszívok egy szál cigit.
Kettőt.
Hármat.
- Nem gondoltam, hogy ennyire a szívedre fogod venni - simít végig a hátamon Tommy.
- Nem hagyhatom, hogy baja legyen - fújom ki a füstöt. - Akármit gondolok róla, nem engedhetem, hogy így végezze egyszer a mi faszságunk miatt. Kurvára nem ezt érdemli - szuszogom, de nem tudom tartani magam, és megölelem Tommy-t. - Ugye nem lesz baja? - kérdezem halkan.
- Nem lesz baja, csak ne izgasd fel magad ennél is jobban,mert megint bekattansz - suttogja a fülembe.
* * *
Másnap már hozzák is a hírt a srácok, akikkel néha együtt lógok, hogy Markot nagyon csúnyán elverte Harris bandája. Nem tudom sajnálni... ő volt a fasz. Minek szólt bele? Nem is megyek be hozzá, ezek után nem merem a közelemben tudni.
- Hívd fel Jesse-t - kérem Tommy-t.
- Hívd te - mosolyog rám.
- Nem akarom - morgom.
- Jól van, felhívom - sóhajt fel, és már tárcsáz is. Csak a beszélgetés egyik felét hallom.
- Szia Jesse.
- Nem, nincs baj, csak tudni szerettem volna, hogy...
- Jól van, ne legyél ennyire okos! Szóval hogy vagy?
- Na, ennek örülök. Akkor minden rendben, ugye?
- Oké. Vigyázz magadra.
- Igen. Szia.
- Na? - kérdezem.
- JHól van - feleli. - Már sokkal jobban, de még nem nagyon mozoghat.
- Oké. Tudaz valami... házhoz szállítós gyümölcsöst? - kérdezem, mire felvonja a szemöldökét. - Küldetnék neki pár cuccot, hogy jobban legyen. - Felsóhajt. - Mindig gyümölcsöt kellett enni kiskoromban, ha beteg voltam, jó akármire - morgom, majd felállok és az teraszra megyek, elszívni egy cigit.
Kettőt.
Hátrmat...
Faszom! Miért érdekel ennyire ez a kis szuka?! Kurvára ugyanolyan, mint a többi. Tip sem tudom, mire kell neki igazán, de akkor sem értem, hogy mit akarok tőle. Csak a lelkiismeretem baszakszik.
Igen.
Megcsörren a mobilom. Ahogy a kijelzőre nézek, nyelnem kell.
- Mond, Jesse - szólok bele, próbálva unottnak tettetni a hangomat. Kibaszottul nem tartozik rá, hogy miatta járatom az agyam.
|
| makeme_real | 2012. 01. 23. 23:11:31 | #18740 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
- Tesztellek – feleli nehezen fókuszáló szemekkel. – És próbálok rájönni, hogy miért lettél ilyen szánalmas – simít végig a karomon...
Én meg visszakézből vágom pofon, amiért itt dülöngél előttem csont részegen, és még engem nevez szánalmasnak. Az már viszont a meglepetés-része a dolgoknak, mikor visszaüt, és a csempe adja a másik pofont. Megszédülök, de mielőtt még megkapaszkodhatnék a mosdóban, a karjaiban találom magam
Szédelegve próbálom megőrizni az eszméletemet, és kétségbeesve kapaszkodok belé, ahogy rohan, ki az éjszakába. Ha most elhajít, vagy kidob egy kamion elé...
- Sajnálom... – suttogja. Lefagyok, pláne a rémült tekintetétől. – Ugye nem haltál meg?
Na jó, ezzel valami nagyon nem oké.
- Ennyitől? – kérdezek vissza zavartan. – Zakkant egy fasz vagy te – sóhajtok. – Tegyél le.
- Nem fogsz meghalni? – kérdezi ahelyett, hogy letenne.
Oké... ez már félelmetes.
- Kezdek megijedni tőled – suttogom.
- Ne félj.... nem bántanálak... csak segíteni akartam, hogy könnyebb legyen – néz a szemembe riadt, szinte gyermeki tekintettel. – Megérted, anyu?
Döbbenten nézek rá. Segíteni? Könnyebb legyen? Anyu?
A következő pillanatban már négyen vagyunk. A kis pornósztár már a pasijára akadva, apafej meg közénk áll.
- Mi történt? – kérdezi idegesen.
- Én... utánam jött – felelem még mindig zavartan. – Aztán összevesztünk. Megütöttem, visszaütött, bevertem a fejem és megszédültem. Akkor felkapott, és kihozott, és azt hajtogatta, hogy sajnálja, és ne haljak meg. Mi baja van? – kérdezem kissé aggódva.
- Meg ne haragudj Jesse, de semmi közöd hozzá – sóhajt fel. – Mennyit kérsz, hogy ezt elfelejtsd?
- Mi? De hát...
- Sajnálom! Nem akartam, anya! – ordít fel hirtelen Seth... mármint a seggfej.
- Itt egy csekk – nyom a kezembe valamit apafej. – Az összeget töltsd ki, de hallgatnod kell erről, értetted?
- De én...
- Értetted?
- Értettem...
- Kérlek, senkinek – szólal meg a kurva is. – Ha ez kiderül, végre a karrierjének. Nem mondhatod el senkinek, a pasidnak sem.
Mintha annyira kurvára érdekelne a karrierje... Az elmeállapota viszont annál inkább.
- Ezt tartsd meg – nyomom apafej kezébe a csekket.
- De...
- Nem vagyok kurva – itt nem tudom megállni, hogy ne pillantsak szúrósan a kis pornósztár felé –, hogy fizetni kelljen nekem. A pénzetek nélkül is be tudom fogni a számat.
Még egy aggódó pillantást vetek szerencsétlenre, de a ribanca elfordítja mellőlem. A szemeimet forgatva lépek el mellettük, és visszamegyek. Ez azért... elég ijesztő volt.
- Hol voltál? – kap el Tip, ahogy belépek, és magához ölel. – Rohadtul megijedtem...
- Nincs semmi baj – bújok hozzá. – Csak ki kellett mennem levegőzni egy kicsit.
- Történt valami? Úgy láttam, Tylor a mosdók felé ment, és...
- Semmi baj, édes – húzódok el tőle, és mosolyogva megsimogatom az arcát. – Nem találkoztam vele. Bár lehet, hogy ő öklendezett valamelyik fülkében...
***
Halálra rémülve kapom fel a fejem Tip mellkasáról, mikor megszólal a csengő, aztán felnyögve ejtem vissza a párnára. Ő is mocorogni kezd, de aztán egy morgással rám fordul, és a testembe kapaszkodva hunyja le újra a szemeit. Kuncogva ölelem át és csókolok tüsi fejére, de a csengő újra megszólal.
- Ahh francba... – Az órára pillantok. – Ki a faszom akar bármit is hajnali nyolckor?
- Nem tudom, de nem is érdekel – motyogja a nyakamba.
A csengő harmadjára is megszólal.
- Na jó, inkább kinyitom, oké? – sóhajtom.
- Köszi, cica. Siess – csókol meg hosszan.
Kimászok az ágyból, magamra kapom a saját fekete szaténköpenyem a fotelról, és az ajtóhoz indulok. Szerencsére sikerül kinyitnom még azelőtt, hogy negyedszerre is csengessenek.
És szembetalálom magam két egyenruhás rendőrrel.
- Üdvözlöm – szólal meg az egyik. – Ez Tip Harris lakása?
- Ööö, igen – felelem zavartan. – A nevem Jesse Crawford, a kedvese vagyok.
- Én O’Neil nyomozó vagyok, ő pedig a társam, Mead. Beljebb mehetünk, Jesse? Szeretnénk feltenni pár kérdést a partnerének.
- Oh, persze – állok félre az útból, de még mindig nem értek semmit. – Bajba keveredett? Mindig együtt vagyunk, és én nem...
- Csak pár kérdést teszünk fel, ne aggódjon – mosolyog rám O’Neil nyomozó.
- Hát, jó... Üljenek le nyugodtan, máris szólok neki – mutatok a nappaliban álló kanapékra.
Visszasietek a hálószobába, és az ágy szélére ülve megsimogatom Tip hátát.
- Miért nem bújtál vissza? – fordul felém álmosan, de mikor meglátja az arcom, rögtön ébrebb lesz. – Baj van, kicsi?
- Én nem tudom – húzom fel a vállam. – De két rendőr van itt, és téged keresnek – nézek rá félve.
- Engem? – Őszintén meglepődik, ami egy kicsit azért megnyugtat. – Máris megyek.
Gyorsan felhúz magára egy alsót, amit én is megteszek, és mindketten a köpenyünkben sétálok a nappaliba.
- Jó reggelt, uraim – köszön Tip.
Bemutatkoznak, aztán leülünk a rendőrökkel szemben. Amikor meghallom a seggfej nevét, még jobban összezavarodok. A gála óta nem kerestem, bár néha eszembe jutott, milyen állapotban volt. Aztán amikor szóba kerül egy ital, valami koktél, amit ő ivott, és az, hogy valamit beletehettek, már tényleg nem értek semmit. Azt hiszik, hogy Tip...? Hogy ő...? Nem, egészen biztosan nem. Nem tenne ilyet.
***
Délután, mikor Tipnek be kell mennie a kiadóhoz, én a kórházba megyek. A rendőrök szerint a seggfejnek gyomormosás kellett, mert allergiás a szerre, amit az italába csempésztek. És legyen akármekkora seggfej... azért kicsit aggódom érte a múltkori állapota után.
De persze a kurvája megint ott van. Két értelmes mondatot nem tudunk váltani, mert már jön, hogy mit keresek ott és takarodjak. Hülye, idegesítő kis mitugrász ribanc. Nem tudom, mit kéne csinálnom vele, hogy ne legyen állandóan láb alatt, de komolyan kedvem lenne leválasztani azt az idegesítő fejét a nyakáról.
Tip és köztem minden rendben van. Utána kettesben is beszélgettünk, és hiszek neki, hogy nem csinált semmi rosszat. Bízom benne. De akkor is... muszáj beszélnem Seth-tel is. Nem tudom kiverni a fejemből azokat az ijesztő pillanatokat, muszáj beszélnem vele.
A telefonszámát persze körülbelül két percembe kerül megtudni.
- Igen? – veszi fel, mire nyelek egyet.
Remélem, nem csinálok nagy hülyeséget.
- Jesse vagyok.
- Á, miben lehetek a szolgálatára, Mrs. Harris? – kérdezi gúnyosan.
- Kérlek... – mondom halkan. – Nem veszekedni akarok.
- Ó, vége az öri-harinak?
- Ha tudom, hogy még mindig ekkora bunkó vagy, nem fáradok azzal, hogy megszerezzem a számod.
- Eeeelnézését kérem, kedves... – Gondolkodás nélkül kinyomom.
Már éppen felsóhajtva dobnám az ágyra a mobilt, amikor az megszólal... és Seth. Na jó, erre azért nem számítottam.
- Bocs – mormogja, mikor felveszem. – Miről akartál beszélni?
- Arról, ami miatt a kórházba is bementem. Tudunk találkozni? Lehetőleg kettesben – teszem hozzá. – Már bocs, de az oldalbordád elég idegesítő tud lenni.
- Akárcsak a tiéd.
- Szóval?
- Ta... – A háttérben mintha ajtónyitódást, majd -csukódást hallanék. – Figyelj, ma nem megy.
Felsóhajtok.
- Gondolhattam volna – mondom halkan, és kinyomom.
Nesze nekem, egyszer akarok valami pozitívat is cselekedni, tuti seggre esés lesz a vége.
***
Egész nap csak fetrengek és unatkozok. Tip a kiadónál van egész nap, a klip és a készülő lemez miatt, legkésőbb este tízre várhatom. Most meg csak hat óra van. Talán főzhetnék neki valamit addigra... mintha értenék a főzéshez. A rántottánál megáll a tudomány.
Ahogy ezt kigondolom, megszólal a telefonom, de csak SMS. Kíváncsian nézem meg... Seth?
Egy óra múlva a Marley’snál.
Meglepve vonom fel a szemöldököm. Mégis?
Elmegyek. De kicsit megszeppenve ácsorgok a Marley’s előtt. Ismerem a helyet, egy elit klub, gyakran jönnek ide iszogatni, összeülni az emberek... de most zárva van. És akkor mégis mit akarunk mi itt? És miért nincs még sehol Seth?
Amikor a távolban felbukkan egy alak a sötétben, megkönnyebbülten sóhajtok fel, felé fordulok és elindulok. Végre itt...
Megtorpanok. Nem. Ez nem Seth. Ketten vannak... egy nagy meg egy kicsi.
Homlokráncolva fürkészem a sötétséget, de amíg közelebb nem érnek, nem tudok kivenni szinte semmit... aztán... Mi a fasz? Ez a kis pornósztár. Valami debella állattal...
Na ne.
zene
Ösztönösen kezdek hátrálni, de ők kitartóan jönnek... a kis köcsög meg még el is mosolyodik.
- Örülök, hogy eljöttél, szuka – szólal meg.
- Mi a faszom van itt? – kérdezem.
Bevallom, parázok.
- Csak nem félsz? – mosolyog töretlenül.
- Mi a szar folyik itt?!
- Sajnálom – biggyeszti le az ajkait –, de ismered a mondást... Kölcsönkenyér visszajár.
- Te totál meghibbantál, bazmeg – lehelem, de valami megmagyarázhatatlan belső hang azt súgja: pucoljak innen, most.
Sarkon fordulok, és kilövök, rohanok, ahogy csak tudok, de pár perc sem telik bele, két kar ragadja meg a derekam, és könnyűszerrel felemel a földről. A szekrénynyi pacák egyenesen a mellettünk lévő sikátorba lök. Csak én lehetek ekkora balfasz, hogy pont egy sikátor elé rohanjak...
A hülye kurva a sikátor bejáratából figyel, én meg már fel is készülök az első ütésre, de nem történik semmi. A faszi mindkét keze a teste mellett lóg... Aztán az egyikben megcsillan valami, én meg automatikusan rémülök halálra. Megint.
Meg akarok szólalni... de minden egy pillanat alatt történik.
Az egyik pillanatban a férfi még kétlépésnyire áll tőlem, a következőben pedig már felém lendül. Egyik kezével elkapja a hátamat, és a másik keze felé ránt, amiben a kést is tartja. A kést, amit most mélyen a hasamba márt.
Felnyögök, és előre bukok, a vállam a férfi karján akad fenn. Néhány pillanatig megtart, aztán kirántja a kést, és ellép előlem, hagy a térdemre zuhanni. A hasamra szorítom a tenyerem, a szememből könnyek buggyannak ki. Mark mosolyogva figyel.
- Viszlát, Jesse – integet.
Nem látom, mikor mennek el, mert a földre bucskázok. Mindkét kezemmel a hasamat szorítom, összegörnyedek. A fájdalom szétnyilall az egész testemben, a torkomon vér bugyog fel. Remegő kezekkel nyúlok a zsebembe, és csak hosszú percek alatt sikerül elővennem a telefonom. Mindent összevérezek... a pólóm már lassan teljesen átitatódik, de most már a nadrágom, a kabátom és a telefonom is az. Gyorstárcsázó... 1-es gomb...
- Ne türelmetlenkedj, kiscicám, egy óra és otthon vagyok – szól bele Tip mosolyogós hangja. Képtelen vagyok hangot kiadni, csak nyöszörögni tudok. – Jesse? – Újra felnyögök, mire valami kifolyik a számon. – Jesse! Jesse, kicsim, ott vagy? – A hangja egyre rémültebb.
- S... Se... – Felköhögök, az arcom csupa vér lesz. – Segíts...
- Édesem, mi történt? – kérdezi végtelen kétségbeeséssel, de már hallom a hangján, hogy rohan. – Hol vagy? Mi a baj? Jól vagy?
- M... Mar... Marley... Marley’s... – nyögöm.
A szemem előtt apró, pici, fekete pontok táncolnak, egyre tompábban érzékelem a külvilágot.
- Azonnal ott vagyok, csak... csak tarts ki, jó? Két perc, kicsim... Két perc!
Egyre nehezebben kapok levegőt. Már csak felületesen lélegzem.
Csapda volt. Hogy tehetted, Seth...? Nem kaptam még eleget?
Nem akarok meghalni... Még ne...
***
Lassan nyitom ki a szemeimet. A hasam... borzalmasan fáj.
- Jesse? – hallom meg Tip aggódó hangját. Azt hiszem, a kezemet is fogja. – Kicsim...
- Itt vagyok – lehelem.
Aztán összeráncolom a szemöldököm. Ki gondolta volna, hogy itt vagyok...?
- Látom – mosolyodik el gyengéden. – Hogy érzed magad?
- Szarul – nyöszörgöm. – Mi történt?
Tip szóra nyitja a száját, de ekkor kivágódik a szoba ajtaja. És... az a haj... A francba...
Megszorítom Tip kezét, és majdhogynem rémülten nézek Seth-re. Nem szoktam ijedezni... de az biztos, hogy azért jött, hogy befejezze, amit a kurvája tegnap elkezdett. És ha tetszik nekik, ha nem... én még nem akarok meghalni.
Szerkesztve makeme_real által @ 2012. 01. 23. 23:19:56
|
|
