|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2012. 01. 29. 19:12:37 | #18852 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
- Tényleg? – vigyorog rám szexi tekintettel. Vadmacska...és ezt alátámasztva, felsimít a combomon, egyenesen a farkamig.
- Jesse...
- Jézusom, legalább ne előttem – vakkantja Tommy. Hehe.
- Zavar? – Jesse pofátlanul vigyorog rá, miközben már a farkam simogatja, gatyán keresztül.
- Engem nem – jegyzem meg..
- Engem igen – morog Tommy.
- Engem sem – adje le a voksát Jesse. – Kettő-egy nekünk – markol rá a farkamra, mire felnyögök. Dög... szexi dög.
- Akartok enni, vagy a további két hétben fekszetek az ágyban étlen-szomjan és mozdulatlanul, maximum egymás gecijét fogyasztva?
- Ezt este még befejezzük – dorombolja, mikor Teommy fenyegetőzni kezd.
- Behajtom – morranok rá, és már kapok is az ajkai után.
* * *
- Ahh, tele vagyok – jegyzi meg Jesse.
- Ki ne folyjon a lyukon a kaja – röhögök fel.
- Köcsög.
- Ha ribanc lennék, kussolnék...
- Halasztjuk az estét – mondja ál-durcázva.
- Úgyse bírod ki a farkam nélkül!
- Olyanok vagytok, mint egy mocskosszájú vén házaspár – szól bele Tommy.
- Isten mentsen egy ilyen férjtől.
- Bevarrom a segged... - ígérem meg Jesse-nek.
- Nem tudod mozgatni az egyik kezed... És egyébként is, kell az még neked.
Hm... jogos. Hova fogom dugni a farkam?
Este természetesen nincs semmi akció, hiszen a bogyókat vacsi után be kell venni, azoktól meg gyorsan kidőlünk mindketten.
* * *
Reggel arra kelek, hogy valaki mocorog... aztán nem. Aztán megint, és ráadásul még simogatni is kezd.
- Ébresztő – suttog a fülembe. Jesse? Morgok. Nem akarok még felkelni. - Hasadra süt a nap, és kihűl a reggelid. –
Kaja?! Hol?
- Reggeli?
- Rántotta, mellé kávé és narancslé – mutatok az éjjeliszekrényre. – Én csináltam. Ha már egy pár vagyunk... – jegyzi meg boldog mosollyal, mire felsóhajtok, de én is vigyorgok.
- Szóval olvastad? - nézek rá mosolyogva.
- Igen. És jól esett - vigyorog rám édesen.
- Azt meghiszem - nyújtózik egy picit. - Nem sokan voltak előtted. Sőt, legyünk őszinték... kurvára te vagy az első - jegyzem meg, mire kapok egy édes, de lassú és lágy csókot. Hm... imádom.
Miközben segít felvenni a tálcát az ölembe, én próbálok helyezkedni, aztán meg mellém fekszik.
- Te ettél már? - fordulok felé, de nemet int, így elkezdek fél... najó. Másfél kézzel katonákat gyártani neki. Zsömi, tojás, felvágott...
Alig tíz perc múlva a tálca tök üres, és már csak a narancslevet meg a kávét kell elosztani.
- Enyém a kávé, tiéd a narancslé - dobja fel Jesse.
- Faszt. Én még nem kávéztam, és egyébként is, te fogod elviselni az én farkamat, neked több energia kell - mondom, és a kezébe nyomom a narancslevet.
- De ha neked nem lesz elég energiád, akkor fordul a kocka, és te fogod befogadni az én farkamat - hajol nagyon közel, az ajkaimra suttogva és a szemembe nézve.
- Hamarabb szülnek nekem ikreket, minthogy te kefélj meg engem, muci - nyalom meg az ajkait. Érzi, hogy mi jön, így leteszi a poharat, ahogy én is. - Egyébként is, ez a farok arra is kevés, hogy megérezzem - simítok végig alsón keresztülk édes, picike farkincáján.
- Seth, neh... - kér halkan.
- Fáj?
- Nem.
- Akkor?
- Nem bírom, hogy csak ennyi - nyöszörgi, de ép kezem már az alsóban matat és masszírozza picike farkát.
- Gondolj bele valamibe - suttogom, mire közelebb hajol, így egyenesen a fülébe szuszoghatok, hiszen ő sem rest, és már a nacimban kutat a farkam után, ami nem nagy meló, hiszen merevedésem van. Ha nem akarná, akkor is megtalálná. - Alig másfél hét, és itt fogsz nyögni az ágyban. Magadon kívül fogod nyöszörögni a nevem, miközben a farkam a seggedbe dugom - nyalok végig a nyakán. - Azt sem fogod tudni, melyik bolygón vagy, úgy meg foglak kefélni, Jesse.... - súgom rekedtes hangon, mert hát engem is kibaszottul felizgat a gondolat. - Csak nyögni leszel képes és sikítani, amikor majd teleélvezem a segged, és te majd könyörögni fogsz, hogy még egyszer.... csak egyetlen egyszer.... amíg el nem ájulsz a fáradtságtól - csókolok bele nyakába. Azt sem tudja már most, hogy hol van, annyira élvezi így, elmondva is. - Tetszik, kicsi ribancom?
- Imádom a farkadat, te szemétláda - nyög fel hangosan.
- Becézgess még, szuka - harapok bele kicsit a fülecskéjébe, mire megremeg egy picit.
- Utállak, te fasz. - A hangja remeg. Édes... így vallani szerelmet. Hehe.
- Az érzés kölcsönös - kuncogom halkan, de nyögésbe fullad geciskedésem, mikor rászorít a farkamra.
- Na, most ki a menő csávó? - kérdezi lihegve.
- Nyald ki a seggem. - Ahogy csillannak a szemei, hozzá is teszem gyorsan a folytatást. - Gondolatban...
- Ahh... köcsög...
- Az... a te köcsögöd - udvarolok neki a fülébe súgva. Tetszik, hogy jobban van, már feltud simítani a gerincem mentén.
- Mennyire kívánsz? - néz a szemembe hirtelen.
- Leírhatatlanul, kimondhatatlanul és elképzelhetetlenül - suttogom a választ.
- Ugye őszintén?
- Soha a kibaszott életben nem voltam őszintébb ennél - felelem.
Remeg, nyöszörög, harap, ahol csak ér, kivéve a fájós vállamat, és én is csókolom, simogatom, nyalogatom, ahol tudom. Most tovább tart az egész, ő sem akar gyorsan elélvezni, és én sem. Ki akarok élvezni minden pillanatot, ahogy a nevemet a fülembe nyögi, ahogy a vállamba harap, ahogy kiszívja a nyakam... bolondulok érte. A testéért, az arcáért, a hajáért, a csókjáért, a seggéért, a farkáért... azért, ahogy nyög, és előre imádom, ahogy könyörögni fog, hogy basszam keményebben.
Előre élvezem...
* * *
- Elég lesz - suttogom.
- Egyet kell értenem - szuszogja. - Ez a négy egymás után... fáj a farkam.
- És még hogy fog - vihogom.
- Jól van nagyokos. Inkább igyuk meg a piákat, és szóljunk Tommy-nak.
- De előtte valakinek le kell pucolni mindkettőnket - vigyorgok, ő meg veszi a lapot, már dűt is hátra és nyalogat is. Ahm... imádom. De etikus, a farkamhoz nem ér hozzá. Mert már az enyém is fáj.
Amikor végzett velem is és magával is, már csak röhögök.
- Szerinted a fehérjetúladagolás halálos? - kérdezem vihogva.
- Kinyalod a seggem... - morogja.
- Ki fogom muci... alaposan, többször is - nézek rá, és végignyalok az ajkaimon. Nyel egy nagyot, de tudja, hogy nem bírná, ha tovább provokálnám, ahogy én sem, így...
- Tomyyy! - visít neki.
- Végeztetek? - kérdezi.
- Már egy ideje, csak Jesse lenyalogatta a gecit rólam, meg letisztogatta magát - nézek rá.
- Félre ne értsetek, de működőképes vízrendszer van a házban - fintorogja.
- De ha egyeszer imádom ezt az édesen keserű ízt, ahogy szétterjed a számban... - mondja Jesse csillogó szemekkel, és megnyalja a száját, mintha maradt volna ott valami. Nekem ez irtóra szexi, de azt hiszem, Tommy mindjárt elhányja magát. Höhö.
- Beszélgessünk - ül le. Meglepetten pislogok, Jesse is. - Miért jobb faszt szopni?
- Most ez honnan jött? - kérdezem.
- Második napja Jesse nyögéseit és a te morgásodat hallgatom. Érdekel, hogy mitől ilyen kibaszottul jó az, ha szopja a farkad egy másik pasi. - Felvont szemöldökkel nézek rá. Eddig ez sosem érdekelte, és nem Jesse nyögéseit hallgatja elsőnek.
- Tommy, nem értelek - vallom be.
- Csak magyarázzátok el. Jesse - fordul felé. - Miért jó, ha egy farok feszít a seggedben, vagy egy másik van a szádban?
- Nem tudom - von vállat a kérdezett. - Csak... jó. Élvezni, hogy valaki erősebb, mint te, hogy uralhat téged, hogy nem kell neked vezetni, vezet valaki más és közben vigyáz rád - mondja és felpislog rám. Édes...
- És Seth. Miért jó seggbe dugni a farkad és nem punciba?
- Sosem dugtam puncija ezt a faszt - jelentem ki azonnal, csak hogy lássunk tisztán. - De... nem tudom. Láttam hetero pornót, láttam, ahogy nőt basznak mellettem két méterrel, de nem izgat fel. Az a vinnyogás, az a kiabálás, mintha ölnék, és nem szexelnének. És... egy pasi nem tudja megjátszani, hogy élvezi az együttlétet. Emlékezz vissza, amikor véresre keféltem Jesset, akkor is élvezte, nem tudta megjátszani az ellenkezőjét sem. Még akkor is, ha a becsületébe tapostam, nem tudott nemet mondani arra, hogy szereti, ha egy fasz feszít benne.
- Hm... ezt át kell gondolnom - sóhajt fel Tommy, és felkapva a tálcát, kiszáguld.
- Te Jesse - fordulok felé. - Ha jól leszünk, mit szólnál egy hármashoz ezzel az ökörrel? Szerintem ki fogja próbálni, de nem akarom, hogy baja legyen. Ha mi vezetjük bele, legalább kisebb az esélye annak, hogy valaki véresre bassza vagy hogy összeszed valamit - fintorgok, és Jesse-re pillantok.
___
Tommy:
|
| makeme_real | 2012. 01. 29. 18:25:56 | #18851 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
Imádom. A hangját, az arcát, miközben élvezi, amit csinálok...
- Jesse, a kurva életbe – sóhajtja, mire vigyorogva nézek fel rá.
- Hogy beszélsz – suttogom az ajkaira.
- Nagyon mozgékony vagy, fel fogsz... ahh... szakadni – szuszogja.
- Nem fogok – suttogom.
A mosoly le sem hervad az arcomról, végig őt figyelem, az arca minden rezdülését, hallgatom a sóhajait... Mással ez soha nem izgatott volna fel. Pláne nem ennyire.
Sóhajai egyre hangosabbak, a farka egyre jobban lüktet a kezemben. Már nincs neki sok...
- Jesse... – suttogja a nevem.
Elnyílt ajkakkal figyelem, ahogy elélvez, meleg spermája a kezemre csurran. Megvárom az utolsó remegéseket is, aztán kiveszem a kezem a takaró alól, és élvezettel kezdem lenyalogatni élvezetét a kezemről. Természetesen végig a szemébe nézek, miközben élvetegen szopogatom az ujjaimat.
- Ha nem fájna ilyen baszottul a vállam, most letépnék rólad mindent és addig kefélnélek, amíg nem könyörögsz – néz mélyen a szemembe, mire elkínzottan nyögök föl. Akarom... – Tudom, hogy a farkamat akarod a seggedbe, Jesse – vigyorog.
- Igehn... – nyögöm szenvedve.
- Akkor mutasd, mennyire vágsz rám – kacsint rám. – Ülj velem szembe, és verd ki magadnak.
Kezdeti meglepetésemen hamar túlteszem magam, úgy teszek, ahogy kérte, és vele szembe helyezkedve szabadítom ki magam az alsómból. De ő sem rest... A farka még mindig merev, és ahogy engem figyel, ép kezével megragadja magát.
- Seth... – nyögök fel.
- Csináld... mintha én csinálnám – néz a szemembe.
És én is az övébe... Végig egymás szemébe nézünk, én pedig ha akarnám sem tudnám visszafogni a nyögéseimet. A látvány, ahogy ott fekszik, és elnyílt ajkakkal figyeli, ahogy kiverem magamnak, miközben ő is kitartóan kényeztetni magát...
Úristen, csak épüljünk már fel végre, és egy hétig ki sem engedem az ágyból. Meg magamból.
- Seth, nem bírom tovább – suttogom gyötrődve.
- Akkor élvezz el – vigyorog.
És én úgy is teszek. Kicsit talán hangosabban nyögök a kelleténél, de ahh... Nem tudom visszafogni. És ahogy Seth is követ, az pláne a mennyekbe repít.
- Ez kurva jó volt – sóhajt fel, miközben én visszamászok mellé, és hozzábújok.
- Gyógyulj már fel – bújok a mellkasába hisztizve.
- Mondja ezt az, akinek még mindig lyukas a hasa.
- Kussolj, seggfej – nézek fel rá nevetve.
- Pofád befogod, ribanc – vigyorog. – Na, kajás vagyok, fel akarok kelni.
- Szóljunk Tommynak – mondom, és már kiabálok is. – Toooommmyyyyy!
- Fasz van? – ugrik be az említett.
Hát az volt...
- Segíts felkelni – néz rá Seth.
- Csupa geci a hasad, hozzád nem érek – lép közelebb Tommy fintorogva, én meg már vigyorgok is.
- Ha csak ez a baj – sóhajtok fel színpadiasan.
Seth hasához hajolok, és már nyalogatom is le róla. Tommy undorodva nyöszörög, de én élvezettel tisztogatom Seth hasát, aki közben röhög, de látom, hogy újra keményedni kezd. Ahh, már alig várom, hogy bennem keményedjen meg újra és újra.
- Utálok veletek lakni – jelenti ki Tommy, mikor végeztem, de azért segít Seth-nek.
Megértem, heteroként tényleg szar lehet, de attól még imádom szívatni, na meg persze Seth-et kényeztetni. Már most.
* * *
Ebédre levest és sült húst kapunk Apucitól, ami finom is.
- Na, mindenki jól lakott? – kérdezi Tommy, mire bólintunk.
- Terveid vannak ma estére? – fordul felé Seth.
- Nem kifejezetten. Illetve semmi komoly, csak jó idő van kint, arra gondoltam, hogy grillezhetnénk egyet, aztán max holnap nem kell főzni semmit – von vállat.
- Tőlem végülis mehet a dolog – mondja Seth. – De úgyis te csinálnál mindent, Jesse még nincs annyira jól, hogy talpaljon órákig.
- Csinálom majd én. Közben legalább ti is levegőztök, és meg tudjuk beszélni a fotózást is. Chris átküldött pár anyagot, amit szeretne, kérte, hogy beszéljünk róla, hogy ha felgyógyultok, akkor már csak a képekkel kelljen foglalkozni – sorolja Tommy.
A bepácolt húsok már sorra kerülnek is elő a hűtőből. Itt akkor is grillezés lett volna, ha mi nem bólintunk rá.
Mikor már kint ülünk a kertben, párnázott székeken, az asztal mellett, miközben Tommy a tüzet csinálja, éppen azt próbáljuk megbeszélni, melyik helyszínre melyik összeállításokat kéne kiválasztani.
- De nekem tényleg kurvára mindegy – morogja Seth már vagy századszorra.
- Csak van valami ötleted – fordulok hozzá.
- Nem, nincs. Én zenész vagyok, te vagy a modell, találd ki te – vakkantja, de én nem hagyom magam, megfogom a kezét.
- Ne legyél már ilyen – mosolygok rá.
- Seth, mond el, mi mutatna jól Jesse-n? – kérdezi Tommy.
- Jesse-n? Semmi – vigyorog.
- Reménytelen vagy – rázza a fejét Tommy. – És hol?
- Egy vörös baldachinos, fekete, szaténágyneműs franciaágyon – sóhatjva Seth álmodozva. – Ahh, bassza meg! Szexelni akarok!
- Tényleg? – mosolygok rá csábosan.
Felsimítom a tenyerem a combján, és meg sem állok az ágyékáig.
- Jesse... – sóhajt.
- Jézusom, legalább ne előttem – morran ránk ezzel egy időben Tommy, én meg csak röhögök.
- Zavar? – kérdezem vigyorogva, nadrágon keresztül simítva végig Seth farkán.
- Engem nem – sóhajt Seth vigyorogva.
- Engem igen – morog Tommy.
- Engem sem – vigyorgok. – Kettő-egy nekünk – markolok a lényegre.
- Akartok enni, vagy a további két hétben fekszetek az ágyban étlen-szomjan és mozdulatlanul, maximum egymás gecijét fogyasztva? – néz ránk felvont szemöldökkel.
Felnevetek, és Seth-hez hajolok.
- Ezt este még befejezzük – dorombolom, és egy simítással elbúcsúzom a finomságoktól.
- Behajtom – fordul felém, és az ajkaim után kap.
Ezúttal persze nem húzzuk sokáig, mert ez a hülye még tényleg fogja magát, és elmegy.
***
- Ahh, tele vagyok – dőlök hátra óvatosan a széken.
- Ki ne folyjon a lyukon a kaja – vigyorog rám Seth.
- Köcsög – röhögöm el magam.
- Ha ribanc lennék, kussolnék – kacsint még mindig vigyorogva.
- Halasztjuk az estét – vonom fel a szemöldököm.
- Úgyse bírod ki a farkam nélkül – szélesedik a vigyora.
- Olyanok vagytok, mint egy mocskosszájú vén házaspár – rázza a fejét Tommy.
- Isten mentsen egy ilyen férjtől – vigyorgok Seth-re.
- Bevarrom a segged – sandít rám.
- Nem tudod mozgatni az egyik kezed... És egyébként is, kell az még neked – kacsintok rá.
Talán tényleg vén házaspár vagyunk.
Lefekvéskor már mindketten be vagyunk bogyózva, úgyhogy totál bekábulva fekszünk az ágyban.
- Lehet, hogy halasztódunk holnapra? – motyogom.
- Elképzelhető – ásít egy nagyot.
- Egy csókot azért kérek – nyüszögöm, miközben az oldalamra szenvedem magam.
Karja már simul is a derekam a köré, én meg szinte csukott szemekkel tartom felé a számat. Meg is kapom a csókomat, lustát, de annál finomabbat. Elégedetten mosolyogva kucorodok hozzá, és hajtom fejem a vállára.
Imádok vele aludni, még így is, hogy mindketten le vagyunk sérülve.
***
Reggel korábban kelek, mint Seth, de olyan édesen alszik, hogy nincs szívem felkelteni. Nyomok egy pici csókot a szájára, mire kicsit mocorogni kezd, de aztán alszik tovább. Megsimogatom az arcát, aztán kicsusszanok az öleléséből és kihámozom magam az ágyból. Felkapom az ajtóra akasztott köpenyemet, aztán kiosonok a szobából.
- Jó reggelt – üdvözöl egy álmos képű Tommy. – Máris talpon?
- Kidobott az ágy – vonok vállat. – Kávé van? – kérdezem reménykedve.
- Még szép – feleli, és már csinálja is.
Leereszkedek az egyik székre, és a falnak támasztom a hátam. Mikor megkapom a kávémat, eszembe jut a tegnapi interjú.
- Tommy...
- Hm?
- Ugye a tegnapi interjúban rólam is volt kérdés? – kérdezem.
- Persze – kortyol a saját kávéjából.
- És... miket válaszolt? – kérdezem óvatosan.
Mindentudóan elvigyorodik, aztán a nappaliba sétál, és egy laptoppal tér vissza. Leteszi a pultra, bekapcsolja, kattint párat, aztán elém tolja.
- Nézd meg magad – kacsint rám.
Rögtön rávetem magam a kérdésekre...
Bla bla bla bla bla bla...
Bla bla bla...
Bla...
Igazak a pletykák, miszerint minden eddigi viszontagság ellenére te, és a már említett Jesse Crawford együtt jártok?
Igen, egy pár vagyunk.
Az ajkamba harapok, és csillogó szemekkel nézek föl Tommyra.
- Igen, ő mondta – kacsint.
Hirtelen támad az ötletem.
- Ha csinálok neki reggelit, segítesz bevinni? – kérdezem lelkesen.
- Persze – mosolyodik el.
Fél órával később egy tálca kerül a Seth melletti éjjeliszekrényre. Rajta rántotta, friss kenyér, kávé és narancslé. Tommy mosolyogva búcsút int, aztán kimegy, és az ajtót is bezárja maga mögött. Kénytelen vagyok átmászni Seth másik oldalára, hogy fel tudjam kelteni, mert lehajolni még nem tudok.
- Ébresztő – suttogom a fülébe, miközben az arcát simogatom.
- Mmmhhhh.... – hangzik a felelet.
- Hasadra süt a nap, és kihűl a reggelid – csókolom arcon mosolyogva, mire már ki is nyílnak a szemei.
- Reggeli?
- Rántotta, mellé kávé és narancslé – mutatok az éjjeliszekrényre. – Én csináltam. Ha már egy pár vagyunk... – teszem hozzá mosolyogva.
|
| Rauko | 2012. 01. 29. 15:12:13 | #18844 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
- Megcsókolhatlak először?
Hülye kérdés, nem is válaszolok rá, csak hajolok, amennyire tudok és ő is, így középtájon találkozunk, ahol még egyikünknek sem fáj annyira.
- Egyébként... jótól kérdezed – szólal meg aztán. – Mármint... oké, ezt így szar kimondani, hogy belőle indulok ki, de nekem Tip volt az első ilyen kapcsolatféleségem. Vagy mim... De még az sem volt az igazi szerintem, szóval... Én azt mondom, az lenne a legjobb, ha sodródnánk az árral. Úgy értem, nem kellenek felesleges ígéretek, vagy ilyesmi, egyszerűen csak... maradjunk így, ahogy most is vagyunk. Elvihetsz kajálni is, meg ajándékot is vehetsz, én leszek tőle a legboldogabb, de csak akkor, ha tényleg késztetést érzel rá. Nem akarok belőled romantikus szőke herceget csinálni, ha nem vagy az. Nekem így vagy jó, ahogy vagy. És a legfontosabb az, hogy nem kell semmit előre megtervezni. Akkor és ott szexelünk, amikor és ahol éppen kedvünk tartja, nem kell előre megbeszélni semmit, de még csak egymás felszedésével sem kell időt tölteni – kacsint rám.
- Hmm... Ez nem is hangzik olyan szarul. - Vadászgathatok rá állandóan, és mindig az enyém lesz. Ez igazából kurva jól hangzik!
- Ugye? Egyébként... honnan jutott ez most eszedbe?
- Anno mondtál valami olyasmit, hogy milyen érzés minden reggel egyvalaki mellett felkelni.
- Akkor nem fogsz elküldeni, ha rendbejöttem?
- Hát, elmehetsz, ha akarsz még egy lyukat a hasadba...
- Idióta – kuncogja, és a mellkasomra csókol.
Ez tényleg nem olyan szar dolog.
* * *
- Seth, kapd össze magad, mindjárt interjú – adja parancsba az éppen belépő Tommy.
De Jesse-t hiába csábítom, nem marad, kijelenti, hogy lezuhaníozik, de ahogy kifelé megy, arra még ügyeél, hogy úgy rázza a seggét nekem, hogy menten utána ugrok.
Ugranék..
Válaszolgatok mindenre.
Ott voltam Tip Harris halálakor.
Meglőtt.
Megtámadta Jesse-t.
Nem, mi nem haltunk meg.
Az új album hamarosan.
Igen, tervezek egyéb dolgokat is, de nem mondom el.
Nem, azt sem, hogy köze van-e mindennek Jesse-hez.
Igen, egy pár vagyunk...
* * *
Laza másfél óra múlva visszatipeg, és még meg is van lepve, hogy már végeztünk. Ha nem lennék milliomos, most elzavarnám pénzt keresni, mert annyi lesz a vízszámlám... De ki nem szarja le? Van miből kicsengetni, és ha neki jól esik magát másfél órán át áztatni, akkor nekem mindegy.
De a kis szuka persze egy szál semmiben mászik be a szobába, és csodálkozik, meg megjegyzéseket tesz, amikor ráizgulok. Ch...
- Vigyázz, kiesik a szemed – kacsint rám.
- Gyere ide, Jesse – szólok rá, mielőtt akármerre is mehetne.
Az ágy mellé lép, vigyorog, mint egy hülyegyerek, de kurva jól áll neki.
- Szükséged van valamire?
- Határozottan.
Ahogy leér az ágyra, már csókolom is, ahogy csak tudom, ő meg simogat... végig a mellkasomon, aztán hasamon, egészen a...
- Jesse...
- Csak... Csak hagyd. Meg akarlak érinteni. Muszáj...
Aztarohadt, ez jobb lesz, mint vártam! Pláne, amikor először megmozdítja a csuklóját.
- Jesse!
- Csak élvezd...
Arra sem nagyon emlékszem, mikor verték ki utoljára a farkamat. De Jesse őstehetség, bár ezt tudtam eddig is, hogy isteni lesz vele a szex, ha nem erőszakolom meg. Höhö.
- Jesse, a kurva életbe - sóhajtok fel, mire fel pillant rám, és még vigyorog is.
- Hogy beszélsz - suttogja az ajkaimra.
- Nagyon mozgékony vagy, fel fogsz... ahh... szakadni - mondom aggódva.
- Nem fogok - suttogja még mindig mosolyogva, és tovább simogat. Érzem, ahogy néz . A tekintete szinte éget és tudom, ezt a szívességet viszonozni fogom neki, amint végeztem.
Ami nem is tart sokáig. Ugyanis kurva jól mozgatja a csuklóját, és elég régen voltam már kielégítve más által - legalábbis magamhoz képest rég.
Hangosan sóhajtok, ahogy közeledek a vége felé.
- Jesse... - suttogom a nevét, és ahogy ezt kimondom, el is kezdek remegni. Egyrészt kurvajó, másrészt kicsit fáj tőle a vállam, így gyorsítok saját magamnak is, és teljesen ellazulva adom át magam annak, ahogy a kezébe évezek. De a műsornak itt még nincs vége, ugyanis ahogy elhúzódik, az utolsó cseppig lenyalja a spermámat a kezéről.
Csillogó szemekkel szopogatja a saját ujjait, és végig a szemembe néz.
- Ha nem fájna ilyen baszottul a vállam, most letépnék rólad mindent és addig kefélnélek, amíg nem könyörögsz - nézek a szemébe. Felnyög, mit nyög... nyüszít. - Tudom, hogy a farkamat akarod a seggedbe, Jesse - vigyorgok rá.
- Igehn... - nyög fel.
- Akkor mutasd, mennyire vágsz rám - kacsintok rá. - Ülj velem szembe, és verd ki magamnak.
Először meglepetten pislog rám, de aztán behelyezkedik, pont velem szembe és már szabadítja ki magát az alsóból. A farka édes, igaz, nem olyan komoly, mint az enyém, de mindenképp cuki. Ő az a tipikus faszi, akit az ég is passzívnak teremtett, hiszen ezzel a mérettel nem nagy örömet tudna okozni a csajoknak.
- Seth... - nyüsszen fel, ahogy ép kezemmel én is megragadom magam.
- Csináld... mintha én csinálnám - nézek rá, végig csak a szemébe és ő is az enyémbe,és nyög... nyöszörög, hol a nevem, hol valami érthetetlen blablát, de be nem áll a szája. Kis édes.
- Seth, nem bírom tovább - suttogja.
- Akkor élvezz el - nézek rá vigyorogva, és figyelem, ahogy az arca picit eltorzul, a hangját kiengedi, mintha Tommy nem a nappaliban ülne, és remegve átadja magát a kéjnek.
Őt követem én is, nem kell sokáig hőzni, ez most nem arról szól, hogy ki bírja tovább.
- Ez kurva jó volt - sóhajtok fel, miközben ő visszakukacol mellém az ágyban, és hozzám bújik.
- Gyógyulj már fel - hisztizik, a mellkasomba bújva. Már el tud fordulni oldalra is, és ezt ki is használja.
- Mondja ezt az, akinek még mindig lyukas a hasa - nézek le rá.
- Kussolj, seggfej - pillant fel rám röhögve.
- Pofád befogod, ribanc - vigyorgok rá. - Na, kajás vagyok, fel akarok kelni.
- Szóljunk Tommynak - mondja,. és már visítja is menedzserünk nevét.
- Fasz van? - ugrik be Tommy.
- Segíts felkelni - nézek rá.
- Csupa geci a hasad, hozzád nem érek - lép mellém fintorogva.
- Ha csak ez a baj - sóhajt fel látványosan ál-szenvedve Jesse, és már hajol is a hasamra, és lenyal mindent. Én röhögök, közben persze megint kezdek hangulatba jönni.
- Utálok veletek lakni- szögezi le azonnal Tommy, de azért segít felkelni.
Szegénynek szar lehet heteroként két meleggel lakni, akik lassan egy hete úgy kívánják egymást, hogy ha egyszer alkalmuk lesz kefélni, abba sem hagyják két napig. Höhö.
* * *
- Na, mindenki jól lakott? - kérdezi Tommy, mikor már végeztünk a levessel és a sült hússal is.
- Terveid vannak ma estére? - fordulok Tommy felé.
- Nem kifejezetten. Illetve semmi komoly, csak jó idő van kint, arra gondoltam, hogy grillezhetnénk egyet, aztán max holnap nem kell főzni semmit rántja meg a vállát.
- Tőlem végülis mehet a dolog - szólalok meg újra. - De úgyis te csinálnál mindent, Jesse még nincs annyira jól, hogy talpaljon órákig.
- Csinálom majd én. Közben legalább ti is levegőztök, és meg tudjuk beszélni a fotózást is. Chris átküldött pár anyagot, amit szeretne, kérte, hogy beszéljünk róla, hogy ha felgyógyultok, akkor már csak a képekkel kelljen foglalkozni - darálja Tommy, miközben előszedi a hűtőböl a pácolt húsokat. Szerintem akkor is leállt volna grillezni, ha mi nem megyünk bele.
- De nekem tényleg kurvára mindegy - morgom.
- Csak van valami ötleted - fordul felém Jesse.
- Nem, nincs. Én zenész vagyok, te vagy a modell, találd ki te - vakkantom, mire megfogja a kezem. Ch...
- - Ne legyél már ilyen - mosolyog rám.
- Seth, mond el, mi mutatna jól Jesse-n? - kérdezi Tommy.
- Jesse-n? Semmi - vigyorgok rá.
- Reménytelen vagy - rázza meg a fejét kedves szakácsunk. - És hol,
- Egy vörös baldachinos, fekete, szaténágyneműs franciaágyon - mondom álmodozva, és meg is jelenik előttem a kép. - Ahh, bassza meg! Szexelni akarok! - hisztizek fel félhangosan.
|
| makeme_real | 2012. 01. 29. 13:50:58 | #18841 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
Mikor legközelebb felébredek, sokkal jobban érzem magam. A hasam nem fáj, és a testem sem tüzel, na meg a hideg se ráz folyamatosan. Seth is mellettem van, megkönnyebbül, hogy jobban vagyok, aztán már nyomja is a számba a gyógyszereimet.
- Tommy átcuccolt erre a két hétre – mondja utána.
- Mert?
- Mert ha elesel, nem tudlak felhúzni, ha magamra rántom a forró levest, nem tudod lelökni. Ilyen egyszerű – mosolyog.
- Jogos – ásítok egyet. – Akkor van kész kávé, ugye?
- Tommy – szól ki válaszul Seth, mire ő már jelenik is meg az ajtóban.
- Mi van? – kérdezi.
- Kávéééé – szusszanok.
Tommy már megy is, készíti a két kávét, pont úgy, ahogy szeretjük.
- Lesz egy netes riportod, Seth - néz rá utána.
- Mikor?
- Nemsokára. Az egyik magazinnal így tudtam egyeztetni. Nyilatkozol Tip haláláról, a körülményekről, amennyit lehet, a kapcsolatotokról, és minden király lesz, leszállnak legalább rólad egy darabig – feleli Tommy.
- A lövést fogod említeni? – nézek Seth-re.
- Fogom. Ebben a szakmában ez olyan, mint egy jutalomjegy plusz pár milla eladott példányra a kövi lemezemben – kacsint rám.
- De Tip rajongói... – kezdeném.
- Tip rajongói az enyéimet csesztetik, nem engem. Ha baj van, ami reméljük nem lesz, akkor elmegyek a temetésre, fizetek valamennyit a családnak és kalap. Nem hatott meg soha különösebben, ha egy félőrült rajongó miattam kinyíratja magát.
- Jó, csak...
- Csak semmi – hajol hozzám, és bár a mozdulattól felszisszen, azért kapok egy finom csókot.
- Jesse, a fotózással kapcsolatban...? – kérdezi Tommy.
- Seth-tel szeretnék majd szerepelni – vágom rá Seth-re mosolyogva. – A hol mindegy.
- Rendben, akkor odaszólok Chrisnek – kacsint Tommy, és ahogy kimegy, Seth hozzám fordul.
- Figyelj muci – sóhajt fel.
Rögtön megrémülök. Elege lett, és el akar küldeni...?
- Baj van? – kérdeztem ijedten
- Nincsen – mosolyog. – Csak valamit el akarok mondani, és tudom, hogy kényes téma, de muszáj beszélni róla, mielőtt elhalad mellettem a dolog és nem teszek érte semmit. – Megint megijednék, de a mozdulat, ahogy jó karjával finoman végigsimít a hasamon... másról árulkodik, mint amitől félek. – Tudod, bírlak. Nagyon.... túlzottan is, annyira, amennyire eddig még tényleg senkit, és ez most nem pasizós duma. Halál komolyan mondom, nem akarom, hogy elmenj. De nem tudom, hogy az ilyesmit hogy kell csinálni.
Boldogan mosolyodom el, de nem szólok közbe.
- Vegyek virágot, vigyelek el kajálni? Vagy a fotózás előtt megkefélhetlek, mert úgyis tudod, hogy bírlak? Vagy ez hogy megy...? – néz rám. – Soha az életben nem voltam még ilyen.... fasztudja, miben, és nem akarok elérzékenyülni vagy elgyengülni, mert az nem az én stílusom. De elengedni sem akarlak, viszont nem tudom, hogy te mire vágysz. Mit akarsz tőlem... Ha ezt a szart akarod, akkor taníts meg rá, hogy hogyan kell ezt csinálni. Mert a lehető leghalványabb fogalmam sincs, hogy hogyan is mennek az ilyen szarok nálunk, buziknál – mondja fintorogva.
Kuncogva pillantok rá.
- Ez az Jesse, taníts meg valamire, amit még kurvára nem tudok...
Elmosolyodva simítok végig az arcán.
- Megcsókolhatlak először? – kérdezem, mire csak mosolyog.
Már hajolok is, amennyire a hasam engedi, és ő is, amennyire a válla engedi, és végül pont kényelmesen meg tudom csókolni azokat a finom ajkait. Tökéletes...
- Egyébként... jótól kérdezed – kuncogok. – Mármint... oké, ezt így szar kimondani, hogy belőle indulok ki, de nekem Tip volt az első ilyen kapcsolatféleségem. Vagy mim... De még az sem volt az igazi szerintem, szóval... Én azt mondom, az lenne a legjobb, ha sodródnánk az árral. Úgy értem, nem kellenek felesleges ígéretek, vagy ilyesmi, egyszerűen csak... maradjunk így, ahogy most is vagyunk. Elvihetsz kajálni is, meg ajándékot is vehetsz, én leszek tőle a legboldogabb, de csak akkor, ha tényleg késztetést érzel rá. Nem akarok belőled romantikus szőke herceget csinálni, ha nem vagy az. Nekem így vagy jó, ahogy vagy – simítok végig az arcán. – És a legfontosabb az, hogy nem kell semmit előre megtervezni. Akkor és ott szexelünk, amikor és ahol éppen kedvünk tartja, nem kell előre megbeszélni semmit, de még csak egymás felszedésével sem kell időt tölteni – kacsintok rá.
- Hmm... – mosolyodik el. – Ez nem is hangzik olyan szarul.
- Ugye? – kuncogok. – Egyébként... honnan jutott ez most eszedbe? – kérdezem hozzábújva.
- Anno mondtál valami olyasmit, hogy milyen érzés minden reggel egyvalaki mellett felkelni.
Elkerekednek a szemeim, és hatalmasat dobban a szívem. Most... Most ő tényleg...
De miért dobog emiatt ilyen hevesen a szívem?!
- Akkor nem fogsz elküldeni, ha rendbejöttem? – kérdezem.
- Hát, elmehetsz, ha akarsz még egy lyukat a hasadba...
- Idióta – kuncogok, és nyomok egy csókot a mellkasára.
Tudom, hogy talán arra is rá kellene kérdeznem, hogy azután is maradhatok, hogy megvoltam neki... de ezt valahogy nem merem. Igen, félek a választól. Ami rám nézve szégyen, de akkor is így van.
***
- Seth, kapd össze magad, mindjárt interjú – lép be Tommy a szobába.
Sóhajtva bújok Seth-hez, bár pont hogy elengednem kéne.
- Itt maradsz? – dörmögi a hajamba, miközben átölel.
- Nem akarok zavarni – mosolygok föl rá. – Elmegyek addig zuhanyozni.
- Nem zavarnál – simít végig a hátamon.
- Ennek örülök – kuncogok –, de attól még rám fér egy kiadós zuhany. Egy napig feküdtem itt lázasan, elég undorító lehetek.
- Még nem eléggé – vigyorog rám.
- Beletenyerelhetek a válladba – vonom fel a szemöldököm.
- Meg ne erőltesd a hasad – szélesedik ki a vigyora.
- Szét ne durranjanak a golyóid – kacsintok rá, aztán kimászok az ágyból.
Pontosan tudom, hogy engem bámul, így direkt odafigyelek, hogy a fenekem izgatóan mozogjon, miközben kisétálok a szobából. Érzem, hogy végig engem néz... és nem is zavar. Nézzen csak.
***
Nem tudom, meddig állok a zuhany alatt, de nem is érdekel annyira. Jól esik, és tényleg nem akarok bezavarni. Nem akarom befolyásolni Seth válaszait, ha esetleg rólam kérdezik. Kíváncsi lennék, miket mond, de... nem akarom, hogy kényszernek érezze a pozitív válaszokat.
Bár természetesen meg fogom nézni, miket mondott.
Mikor végül kikászálódok a finom vízsugár alól, megtörölközök, de csak a törölközőt csavarom a csípőm köré, mert ruhát persze nem hoztam be. Lassan osonok vissza a szobába, de úgy látom, jó hosszú ideig lehettem a fürdőben, mert már csak Seth-et találom ott.
- Már vége is? – kérdezem.
- Hát, tehetség kell hozzá, hogy valaki ennyi ideig áztassa magát a zuhany alatt – vigyorog rám, aztán természetesen alaposan végigmér.
- Vigyázz, kiesik a szemed – kacsintok rá.
Bezárom az ajtót magam mögött, merthogy fel kéne öltözni, és hiába nem zavar, ha Seth végig bámul, Tommynak azért nem muszáj csorgatni a nyálát. Ledobom magamról a törcsit, és élvezve Seth égető pillantását magamon, a szekrényhez lépek, amibe már be lettek telepítve az én cuccaim is. Előhalászok egy alsót, és gondosan lehajolva húzom magamra. Már éppen nyúlnék egy pólóért is, de valami megállít. Valaki...
- Gyere ide, Jesse – szólal meg Seth igencsak rekedtes hangon.
Mosolyogva fordulok meg, és a tekintetébe valósággal beleremeg, de csak lassan, mosolyogva közelítek az ágyhoz.
- Szükséged van valamire? – kérdezem halkan.
- Határozottan – néz mélyen a szemembe.
Hálát adok az égnek, hogy már simán le tudok feküdni az oldalamra, így mellé kucorodok, és közel hajolok hozzá. De persze esélyem sincs megszólalni, vagy bármit is kérdezni, mert már csókol is meg. Intenzíven, vadul és szenvedélyesen...
Nem bírom tovább. Nem tudom tovább visszatartani magam... Nem fogom odaadni magam neki, még nem, de nem bírom ki, hogy ne érintsem meg... Nem.
A takaró alatt a mellkasára simítom a kezem, onnan pedig lefelé, a hasára...
- Jesse... – sóhajt fel.
- Csak... Csak hagyd – szuszogom. – Meg akarlak érinteni. Muszáj...
Újra az ajkaim után kap, amit én beleegyezésnek veszek. A kezem folytatja az útját lefelé, amíg el nem érem a lényeget. Az alsóján keresztül markolok rá már merev farkára, mire egyszerre nyögünk bele a csókba. Szuszogva mozdítom újra a kezem, ujjaim becsúsznak az alsó alá, és kiszabadítják a farkát a fogságból, majd köré kulcsolódnak.
- Jesse! – nyög fel az első csuklómozdulatomra.
- Csak élvezd – sóhajtom.
Kihasználva, hogy a feje a párnához feszül, a nyakára hajolok, és csókokkal borítom be, miközben kezemmel odalent kényeztetem. Még soha nem izgatott fel vagy okozott elégedettséget, ha kizárólag más kielégítésére koncentráltam... de most határozottan.
|
| Rauko | 2012. 01. 28. 23:35:42 | #18834 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
- Én... Én azt hittem...
- Persze, gyakran szoktam a házamban pesztrálni naphosszat az alkalmi haverjaimat – szólalok meg megint.
- Nem ezt akartam mondani. Meghallgatsz, vagy mindig közbevágsz és be sem fejezhetem?
- Bocs – sóhajtok fel. – Mondjad.
- Először is: eszembe sem jutott, hogy lefeküdjek Isaac-kel, munka ide vagy oda. És ha hiszed, ha nem... miattad. Amióta veled vagyok, még csak nem is gondoltam másra, és nem csak azért, mert őrülten vágyom rád, de nem kaphatlak meg. Egyszerűen... nem vágyom másra – von vállat, mintha ez olyan kurvára egyértelmű lenne!
- Akkor miért hívtad?
- Azt, hogy majd elkezdek gondolkozni a partneremen, csak kifogásként mondtam. Nem te mondtad, hogy vadászni akarsz rám? Akkor hogy hangzott volna, ha kijelentem, hogy csak veled vagyok hajlandó pózolni? De amikor megkérdeztelek, te rögtön hárítottál, és hozzám vágtad, hogy nem szorulsz senkire... így rám sem. És szeretném, ha nem néznél kurvának. Nem a szexszel akarok megszerezni mindent. – Faszom... – Észre sem vettem, hogy a divattervező flörtölt velem, azt meg meg sem vártad, hogy Isaacet esetleg hárítsam. Elegem van már belőle, hogy mindenki csak ennyit néz ki belőlem...
- Sajnálom – fogom meg a kezét. Nem engedhetem el így. – Nem akartam...
- Nem számít... Talán tényleg nem vagyok jó másra.
- Jesse – kiabálok utána, de csak megy.
Tommy lép be helyette.
- Mi történt? - kérdezi, és leül mellém. A fejem lehajtva ülök az ágyon. - Fasz tudja - morgom. - Azt sem tudom, mit érzek, azt sem, hogy miért, és most még őt is sikerült a porig aláznom - sóhajtok fel, és hátradőlök.
- Te Seth... nem lehet, hogy szerelmes vagy, - kérdezi. Megdöbbenve pillantok rá.
- Emlékszel még rám, haver? - röhögök fel. - Inkább nézd meg, hol van és mi a baja. Ha semmi, akkor hagyd.
* * *
- Jesse? – motyogom kómásan. Miután kiküldtem Tommyt, kaptam egy bogyót, hogy el ne szálljak, amitől sikeresen be is aludtam, de most valaki bemászik mellém, ezt akárhol felismerem.– Jesse, ne haragudj...
- Css! Csak hadd bújjak ide hozzád...
- Jesse... - szólalok meg újra, mikor már hozzám simult.
- Te ne haragudj rám. Nem akartam, hogy azt érezd, nem vagy nekem fontos.
- Fontos vagyok neked...?
- Aludj – suttogja.
- Nem mész el, ugye?
- Soha.
„Te Seth... nem lehet, hogy szerelmes vagy?”
* * *
Reggel arra kelek, hogy valami kibaszottul meleg, és amikor rádöbbenek, hogy Jessenek legalább harminckilenc fokos a láza, pánikba is esek, de nem tudok felkelni. Pláne, mikor elájul... Őrültként tárcsázom Tommyt, aki biztosít, hogy azonnal indul, út közben a dokit is összeszedi. Így is történik, percekkel, azt hiszem, negyed órával később már nyílik is az ajtó, és hallom, hogy rohannak.
Én még gyorsan vázolom, hogy mi van, mi volt, a doki ad neki egy szurit, mire Jesse mocorogni kezd, de nem ébred fel.
- Most már rendben lesz. Beadtam neki egy lázcsillapító injekciót, de ha felébred, mindenképpen vetessék be vele a gyógyszereit. Ki fogja ütni egész napra, de ha nem akar hasfeltáró műtétet, muszáj lesz. Ezt neki is megmondhatják.
- Hallottam – suttogja, mire mosolyogva fogom meg a kezét.
- És a sebe? – kérdezem.
- Azzal egyelőre nincs baj. A láz még jó jel, ez azt jelenti, hogy a szervezete küzd a gyulladás ellen. Egy késsel milliónyi bacilust lehet a szervezetbe juttatni, és a nyílt seben át még több kerülhet a szervezetbe. A gyógyszereit ezek ellen kapja, ugyanis hiába gyógyul a seb kívülről, ha engedi a baciknak, hogy belepjék a belső szerveit.
- De akkor rendben lesz?
- Ha beszedi a gyógyszereit rendesen, kutya baja sem lesz.
Ahogy látom, a doki kifelé sandít, amikor Jesse hozzám bújik. Amikor kimegy, meg is szólalok.
- Ha még egyszer nem veszed be a gyógyszereidet, a dobozt fogom ledugni a torkodon...
- Én is téged – sóhajtja.
Picit ledöbbenek, de most ezt sem teszem szóvá.
Szerelem...
Faszt.
* * *
Jesse tényleg alszik egész nap.
Tommy persze marad, felbuzdulva a történetek el is dönti, hogy átköltözik, így nap közben a vendégszobát pakolja. Megígéri, hogy nem fog zavarni semmit, de ha legközelebb is ilyen vagy, vagy neadjisten komolyabb, akkor már én sem tudok sokat tenni, hiszen még mozogni is fájdalmas.
- Gondolkodtam - ül le mellém az ágyra, mikor én már felkelem, de Jesse még alszik.
- Min? - kérdezek vissza, suttogva.
- Neked kellene vele szerepelni a fotókon - mosolyog rám. - És tökre nem azért, mert most is ügy szorítja akarod, mintha az élete múlna rajta. Csak jól mutattok, és ez a fotók miatt fontos. Te is különleges vagy, vad és szexi, az emberek ismernek, és jó kis pénzt akaszthatnál le. Aztán utána elkezdhetnénk dolgozni a lemezen.
- Tommy - nézek rá. - Tip tényleg azért akarta szerinted kinyírni, hogy beelőzzön a listákon? - kérdezem. Ez valahogy nem fér a fejembe. Jesse édes, aranyos fiú, még ha picit beteg is lelkileg. De ezen lehet segíteni, Én semmit sem tettem, párszor lekaptam, mégis úgy ragaszkodik hozzám, hogy azt hiszem, el sem tudnám zavarni igazán. nem is akarnám, de ez már más kérdés.
- Tip Harris érdekes figura volt - sóhajt fel. - De szerinted ki lép a helyére?
- Nem tudom - felelem őszintén. - Potenciális vezető nincs a bandájában.
- veszélyt jelenthetnek? - kérdez megint.
- Tip halála után? Kétlem. Eleve voltak széthúzások náluk, most tuti az összes kisebb hal a saját pecsenyéjét akarja majd a nagy szelet husiból. A drog... a fegyverek... Tip mocskos kis üzletei darabjaira fognak hullani, ami nekem csak jó. Nyugodtabb lehetek - sóhajtok fel.
* * *
Jesse másnap reggel tér magához, de legalább normális a hőmérséklete és jól érzi magát. Azonnal nyomom is a szájába a tabiját, nem kell a balhé.
- Tommy átcuccolt erre a két hétre - mondom, ahogy még az ágyban kómázunk.
- Mert? - kérdez vissza.
- Mert ha elesel, nem tudlak felhúzni, ha magamra rántom a forró levest, nem tudod lelökni. Ilyen egyszerű - mosolygok rá.
- Jogos - ásít. - Akkor van kész kávé, ugye? - kérdezi.
- Tommy - szólok ki, mire az említett be is robban.
- Mi van? - kérdezi.
- Kávéééé - szusszan Jesse. Tommy elmosolyodik, és már megy is a bögrékért. Pont úgy csinálja, ahogy szeretjük, már megtanulta mindkettőt.
- Lesz egy netes riportod, Seth - néz rám.
- Mikor?
- Nemsokára. Az egyik magazinnal így tudtam egyeztetni. Nyilatkozol Tip haláláról, a körülményekről, amennyit lehet, a kapcsolatotokról, és minden király lesz, leszállnak legalább rólad egy darabig - mondja Tommy.
- A lövést fogod említeni? - néz rám Jesse a bögre mögül.
- Fogom. Ebben a szakmában ez olyan, mint egy jutalomjegy plusz pár milla eladott példányra a kövi lemezemben - kacsintok rá.
- De Tip rajongói...
- Tip rajongói az enyéimet csesztetik, nem engem. Ha baj van, ami reméljük nem lesz, akkor elmegyek a temetésre, fizetek valamennyit a családnak és kalap. Nem hatott meg soha különösebben, ha egy félőrült rajongó miattam kinyíratja magát.
- Jó, csak...
- Csak semmi - hajolok közelebb felszisszenve, de azért lopok egy csókot.
- Jesse, a fotózással kapcsolatban...? - kérdezi Tommy.
- Seth-el szeretnék majd szerepelni - mosolyog rám. - A hol mindegy.
- Rendben, akkor odaszólok Chrisnek - kacsint rám Tommy, majd kisétál. Én meg Jesse felé fordulok, és azt hiszem, őszinte leszek megint.
- Figyelj muci - sóhajtok fel.
- Baj van? - kérdezi kicsit rémülten.
- Nincsen - mosolygok rá. - Csak valamit el akarok mondani, és tudom, hogy kényes téma, de muszáj beszélni róla, mielőtt elhalad mellettem a dolog és nem teszek érte semmit. - Ép karommal végigsimítok a hasán. - Tudod, bírlak. Nagyon.... túlzottan is, annyira, amennyire eddig még tényleg senkit, és ez most nem pasizós duma. Halál komolyan mondom, nem akarom, hogy elmenj. De nem tudom, hogy az ilyesmit hogy kell csinálni.
Elmosolyodik, de nem szól bele.
- Vegyek virágot, vigyelek el kajálni? Vagy a fotózás előtt megkefélhetlek, mert úgyis tudod, hogy bírlak? Vagy ez hogy megy...? - nézek rá. - Soha az életben nem voltam még ilyen.... fasztudja, miben, és nem akarok elérzékenyülni vagy elgyengülni, mert az nem az én stílusom. De elengedni sem akarlak, viszont nem tudom, hogy te mire vágysz. Mit akarsz tőlem... Ha ezt a szart akarod, akkor taníts meg rá, hogy hogyan kell ezt csinálni. Mert a lehető leghalványabb fogalmam sincs, hogy hogyan is mennek az ilyen szarok nálunk, buziknál - jegyzem meg fintorogva.
Ő kuncog, de aztán rám pillant.
- Ez az Jesse, taníts meg valamire, amit még kurvára nem tudok...
|
| makeme_real | 2012. 01. 28. 22:37:41 | #18832 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
- Még bevégezheted a dolgot, hülye kis kurva – lép fölém.
Tudom, hogy belém fog taposni. Szó szerint.
De aztán kivágódik a helyiség ajtaja.
- Takarodj onnan, te mocskos geci! – hallom Seth üvöltését.
Esélyem sincs a segítségére sietni. Tip öve alól előkerül egy pisztoly, és már emeli is, és lő...
- Neee! – sikoltom, és megpróbálom rávetni magam, de a hasamba nyilalló fájdalom a földhöz szegez.
A pisztoly már majdnem felém irányul, mikor a rendőrök is berontanak, és ahogy rájuk szegezi a fegyvert, legalább őt lövés dörren. Mind az öt Tipet találja el. A vére rám fröccsen, de a lábamat még időben el tudom húzni, hogy ne arra essen.
Aztán már mászok is az ajtó felé, nem törődve a hasam tiltakozásával.
- Seth! – szólongatom, ahogy odaérek hozzá. Eszméletlen, és ömlik a vállából a vér. – Seth... – nyöszörgöm, szégyenszemre könnyes szemekkel.
Kisimítom a haját a homlokából, és végigcsókolom az arcát, a homlokát, a száját, ölelem, nem engedem...
- Jesse, engedje oda az orvost – hallom meg O’Brien hangját, és a tenyerét is megérzem a vállamon. – És magának is meg kellene nézni a sebét.
* * *
Én rendben vagyok, és Seth vállát is bekötötték, de még nem tért magához.
- Seth... hallod? - szólongatom.
A szemhéja megrándul, aztán lassan kinyílnak a szemei.
- Jól vagy? – kérdezi rögtön, de ahogy megmozdulna, eltorzul az arca a fájdalomtól.
- Én jól, de te ne mocorogj – nézek rá ijedten.
- Mi a geci történt? – morogja.
- Tip bejött, elkezdett baszogatni, berontottál te, de téged már meglőtt.
- És a többi lövés? – néz rám, és végigméri mindenemet, vér után kutatva.
Kaptam másik ruhát, hogy megszabadítsanak Tip vérétől, így semmit nem lát, ami felzaklathatná.
- Tip-et lelőtték, mert fegyvert fogott a rendőrökre – sóhajtok.
- És a hasad? – kérdezi, és az ép karjával finoman a hasamra simít.
- Nem szakadt fel – mosolyodom el boldogan. – Kibaszottul fáj, de nem szakadt fel, megnézte a doki. A te karodat viszont átlötték. Körülbelül akkorra leszel egyben, amikor majd én – teszem hozzá elszontyolodva.
- Hívd ide a nyomozót, aki nálunk volt - mondja.
- O’Brien nyomozó – szólok ki, el sem mozdulva mellőle. – Seth hívja.
- Igen? – lép ide a nyomozó.
- Hajoljon le, öreg – néz rá Seth.
Ahogy lehajol... Seth jókorát bemos neki, én meg megrettenek.
- Mi...? Ez hatóság ellen...
- Ne is folytassa, apafej – mordul rá Seth. – Egy híres modellt a rendőrség gondatlansága miatt bántalmazott az exe, miközben egy kihallgatásra várt – sziszegi. – Tetszik, öreg?
- Seth... – próbálom megnyugtatni.
- Mondtam neki, ha bajban leszel, beverem a képét – ordítja. – Rendőrségen vagyunk! Engem meglőnek, neki majdnem felnyitják a sebét, a kurva életbe, te meg a faszért fájsz ennyire! – üvölt a vállára, aztán rá is sóz egy alaposan, mire a fájdalomtól ordít fel.
A nyomozó semmit nem ért, én meg megrémülök, de tudom mi a baj: most kellene Tommy a gyógyszerével. Rohama van.
- Mr. Tylor... – kezdene bele O’Brien, de szerencsére jön is Tommy.
- Seth, itt vagyok – lép mellé.
- Add azt a kibebaszott szart! – üvölt vele is, de Tommy csak sóhajtva a szájába dug egy bogyót, és egy pohár vizet tart oda.
- Uram... – szólal meg megint O’Brien.
- Kint megbeszéljük – feleli Tommy. – Kérnék egy mentőt nekik, Jesse-nek sem tesz jót, ha végigüli az utat.
- Kéretek egy mentőt.
- Seth... – hajolok hozzá. – Jobban vagy?
- Igen – sóhajt fel. – De mondd meg őszintén. Faszt akarsz egy ilyen félőrülttől, mint én.
- Faszt mindenképp – simítok végig az arcán, de nem mosolygok. Ez most nem az a pillanat, hogy bevalljam, mit érzek... Neki viszont egyre tompább a tekintete, mire megrémülök. – Seth! Seth! – szólongatom kétségbeesve.
- Semmih... – nyögi, aztán elájul.
- Seth – nyikkanok rémülten, de Tommy mögém lép, és a vállaimra teszi a kezeit.
- Ne aggódj, csak a gyógyszer. Minden rendben lesz...
Az ajkamba harapok, és csak simogatom az arcát, mintha érezne bármit is.
* * *
Egy teljes napig nem tér magához. Én meg addig egy érzelmi- és idegroncs leszek. Tommy semmivel nem tud megnyugtatni, sem elrángatni Seth mellől, hiába nem mozdul. Amikor aztán végre magához tér, végtelenül megkönnyebbülök.
Mikor Tommy kimegy vacsorát csinálni, már bújok is Seth-hez.
- Seth... – suttogom.
- Faszt ficánkolsz – mordul rám.
- Jól van na, csak hozzád akarok bújni kicsit...
- Bocs...
- Most őszintén. Mi a bajod mostanában? – kérdezem.
- Nem tudom, miről...
- Ne kezdj bele sem, ugorjunk oda, hogy beismered, hogy bajod van – szólok közbe.
- Nem tudom, mi a bajom.
- Hogyan? – kérdezem értetlenül.
- Nem éreztem még ilyet – morogja.
- Milyet?
- Ha másik faszival látlak, legszívesebben mindkettőtöket kibeleznélek. A másik faszit is és téged is. A másik faszit mert veled beszél, téged meg mert nem velem.
- Ezért voltál olyan ellenséges fasz?
- Ezért – feleli. – Amikor kérdezted, hogy akarok-e a partnered lenni, azt hittem, jobban fogsz erőlködni, mert fontos neked és tény, hogy baszottul szexik vagyunk együtt. De le se szartad, hívtad rögtön azt a műmájer köcsög gyereket, és le se szartál. Meg a divattervező fasz is tök nyíltan flörtölt veled. Azt gondoltam, hogy majd lepattintod, de észre sem vetted. Nem akarom, hogy egy olyan buzi legyél, aki kitartja a picsáját, hogy jobb munkát kapjon, Jesse, értsd meg! Tommy megszerez neked akármit szex nélkül is. De a partner dolog is... ennyire nem volt fontos neked, hogy velem legyél? Ennyire nem vagyunk, csak alkalmi haverok...?
Döbbenten pislogok rá.
- Én... Én azt hittem...
- Persze, gyakran szoktam a házamban pesztrálni naphosszat az alkalmi haverjaimat – vág közbe.
- Nem ezt akartam mondani – morgok vissza. – Meghallgatsz, vagy mindig közbevágsz és be sem fejezhetem?
- Bocs – sóhajt. – Mondjad.
- Először is: eszembe sem jutott, hogy lefeküdjek Isaac-kel, munka ide vagy oda. És ha hiszed, ha nem... miattad – vallom be kerülve a pillantását. – Amióta veled vagyok, még csak nem is gondoltam másra, és nem csak azért, mert őrülten vágyom rád, de nem kaphatlak meg. Egyszerűen... nem vágyom másra – vonok vállat.
- Akkor miért hívtad?
- Azt, hogy majd elkezdek gondolkozni a partneremen, csak kifogásként mondtam. Nem te mondtad, hogy vadászni akarsz rám? Akkor hogy hangzott volna, ha kijelentem, hogy csak veled vagyok hajlandó pózolni? De amikor megkérdeztelek, te rögtön hárítottál, és hozzám vágtad, hogy nem szorulsz senkire... így rám sem. – Felsóhajtok és elfordulok. – És szeretném, ha nem néznél kurvának. Nem a szexszel akarok megszerezni mindent – teszem hozzá megbántva. – Észre sem vettem, hogy a divattervező flörtölt velem, azt meg meg sem vártad, hogy Isaacet esetleg hárítsam. Elegem van már belőle, hogy mindenki csak ennyit néz ki belőlem – suttogom, és már állnék is fel, de ép karjával megfogja az enyémet, és visszatart.
- Sajnálom – néz a szemembe. – Nem akartam...
- Nem számít – simogatom meg az arcát szomorú mosollyal. – Talán tényleg nem vagyok jó másra.
Lefejtem az ujjait magamról, felállok, és kisétálok a szobából. Most nem necces a felkelés. A hasam alapból kurvára fáj, hála Tipnek, úgyhogy szinte meg sem érzem.
- Jesse – szól utánam, de nem törődök vele.
Most nem.
De persze az ajtóig sem jutok szinte, Tommy már állít is meg.
- Hova mész? – kérdezi értetlenül.
- Ki – felelem tömören, kikerülöm, és folytatom az utamat a kertbe.
Kilépek az ajtón, és a kert leghátuljába sétálok, ahol a kíváncsi tekintetektől is kímélve vagyok. Csak Oliver tart velem, ahogy leereszkedem a garázs falának tövébe, leül mellém, és olyan okosan néz, hogy mosolyognom kell rajta.
Ahogy előrebámulva elgondolkozom, eszembe jut a családom. A hazudott családom... Az igazi szüleimet soha nem is ismerhettem. Azt sem tudom, élnek-e még egyáltalán. És a testvéreim? Talán vannak. Talán nincsenek. A nevelőanyám meg azzal a lendülettel lemondott rólam, ahogy elzüllöttem.
Vagy ahogy kurva lettem?
Azt hittem, Seth más. Hogy ő lát bennem valamit, amit mások nem. Az együtt töltött idő... annyira más volt! Végre nem úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó lyuk, aki másra sem jó, mint dugásra. Tudom, hogy ő is annak tartott... de az régen volt. Azt hittem... Azt hittem, ez változott.
Fáj, hogy nem. Kurva szar érzés, hogy megtörtént az, amit soha nem akartam. Hogy valaki igazán, igazán fontossá váljon nekem. Tippel együtt voltunk, de az annyira más volt. Mindig is éreztem valami űrt kettőnk között, amit nem tudtam hova tenni. Bár most már tudom: a másik, igazi arca volt az. De Seth... vele nem érzek semmiféle űrt.
És ez annyira nem helyes. Nem szabadna így lennie...
***
Már besötétedett, mire ráveszem magam, hogy bemenjek. Oliver végig ott van mellettem, és amikor nehézkesen akar sikerülni a felkelés, mellém áll, és szilárd hátát odatartja nekem, hogy segítsen. Elmosolyodom, és szeretettel megvakargatom a füle tövét.
- Köszönöm – mosolygok rá, mire ő boldog csaholással felel, és egészen az ajtóig kísér.
Az ajtónál Bruno is üdvözöl, így őt is megsimogatom, aztán elbúcsúzok tőlük, és bemegyek a házba. Tommy már nincs itt. Zárom az ajtót, aztán gyorsan lezuhanyozok. A gyógyszeremet nem veszem be, mert nem akarok eltompulni. Bemegyek a hálószobába, ahol már sötétség honol, de már zsigerből megtalálom az ágyat.
Seth a takarót öleli a helyemen.
És a faszért kell ettől érzelgőssé válnom...
Óvatosan bemászok mellé, de felébred rá.
- Jesse? – motyogja kómásan. – Jesse, ne haragudj...
- Css! – teszem az ajkaira az ujjam. – Csak hadd bújjak ide hozzád...
Már emeli is föl a jó karját, én pedig az oldalához bújok.
- Jesse...
- Te ne haragudj rám – vágok közbe suttogva. – Nem akartam, hogy azt érezd, nem vagy nekem fontos.
- Fontos vagyok neked...?
Feljebb tornázom magam, és lágy csókot hintek az ajkaira.
- Aludj – suttogom.
- Nem mész el, ugye?
- Soha – suttogom olyan halkan, hogy talán nem is hallja.
Nyomok egy csókot a mellkasára is, aztán én is lehunyom a szemeimet.
***
Reggel természetesen a kínok kínjára ébredek.
A doki külön figyelmeztetett tegnap, hogy most mindenképpen vegyem be a gyógyszereimet, különben baj lehet, de én annyira el voltam foglalva az önsajnálattal, hogy ezt természetesen nem tettem meg.
- Jesse? – hallom meg Seth hangját. – Jesse!
- Hmmm? – nyöszörgöm.
Az egész testem lángol, de egyébként meg rázza a hideg. Ezen igazodjon ki az ember.
- Nézz rám, hallod?! Mi bajod van?
- Semmi – felelem nehézkesen, és csak lassan sikerül kinyitni a szemem.
- Faszt semmi... Tűzforró vagy.
- Nem... vettem be a gyógyszerem – motyogom.
- Idióta – morran rám. – Idehozom...
De persze csak hozná, mert ahogy megmozdul, felszisszen.
- Hagyd, majd én – nyögöm, de azzal a lendülettel, ahogy felülök, már ájulok is vissza az ágyra.
- Hívom Tommyt.
- Ühüm... – motyogom, aztán alszom tovább.
***
- Most már rendben lesz – hallok egy idegen hangot... vagyis nem idegen, a dokim az. – Beadtam neki egy lázcsillapító injekciót, de ha felébred, mindenképpen vetessék be vele a gyógyszereit. Ki fogja ütni egész napra, de ha nem akar hasfeltáró műtétet, muszáj lesz. Ezt neki is megmondhatják.
- Hallottam – motyogom, mire meg is érzek egy meleg tenyeret az enyém köré fonódni.
Elmosolyodom. Seth...
- És a sebe? – szólal is meg, miközben hüvelykujja finoman cirógatja a tenyeremet.
Beleremegek...
- Azzal egyelőre nincs baj. A láz még jó jel, ez azt jelenti, hogy a szervezete küzd a gyulladás ellen. Egy késsel milliónyi bacilust lehet a szervezetbe juttatni, és a nyílt seben át még több kerülhet a szervezetbe. A gyógyszereit ezek ellen kapja, ugyanis hiába gyógyul a seb kívülről, ha engedi a baciknak, hogy belepjék a belső szerveit.
- De akkor rendben lesz?
- Ha beszedi a gyógyszereit rendesen, kutya baja sem lesz.
Továbbra sem vagyok hajlandó kinyitni a szemeimet, vagy tudomást venni bárki másról, Seth-hez simulok, és egészen hozzábújok, mire ő már ölel is magához.
- Ha még egyszer nem veszed be a gyógyszereidet, a dobozt fogom ledugni a torkodon – morogja a fülembe.
- Én is téged – sóhajtom.
Le sem tagadhatná, hogy én mennyire fontos vagyok neki.
|
| Rauko | 2012. 01. 28. 20:01:30 | #18828 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
Éééés befut a nagy divattervező.
Akinek ki fogom kaparni a szemeit, kitépem a beleit és leszarom az arcát, ha még egyszer ilyen szemekkel néz Jesse-re.
* * *
- Szóval? – He?
- Szóval mi?
- Belekóstolnál a modellszakmába is?
- Már miért kóstolnék? – Mi a faszról beszél?! Annak a gecinek azt mondta, hogy majd ő keres magának. Ha engem akart volna, nyilván mondja az öregnek. De neeeem, ő majd keres.
- Hogy te lehess a partnerem a fotózáson.
- Miért, talán nem ismersz egy másik modellt sem?
- Dehogynem. Elég sokat... de úgy tűnt, téged igencsak zavarna a dolog...
- Miért zavarna? Nem vagy a tulajdonom – morranok rá. Szar kimondani, jó lenne birtokolni. Anno azt mondta, hogy milyen fasza ha mindig valaki mellett kelsz fel, és kezdem belátni, hogy igaz...
- És nem is szeretnéd?
- Nem szorulok rá senkire!
- Nekem mindegy... Akkor majd keresek valakit.
- Jó.
Eleve ez volt a terv, nem kell kibaszott tiszteletköröket futni!
* * *
Estére egész rendbe teszem magam, megnyugszom, amit neki másnap délelőtt el is kell kúrni, mikor idehív az ÉN házamba egy kibaszott kazánt, aki meg úgy jópofizik vele, meg úgy flörtölget, mintha fasz tudja hányszor baszta volna meg... és ki tudja, talán mégis!
megremeg a kés a kezemben, miközben vágom fel a zöldséget az ebédhez, de Bruno halk nyüsszenése észhez térít, és mielőtt elharapózhatna a dolog, kivezetem a kis gecit.
- Nyugton maradnál? – tolom vissza a párnákra, mikor a kicsi párocskáját kibasztam az udvarra. – Még közel sem telt le a két hét.
- Mi volt ez?
- Tommy mindjárt itt lesz, mennünk kell az őrsre – füllentem.
- Seth – szól, nyúl, de nem kap el, erre... – Áú...
Hülye kis fasz!
- Mondtam, hogy maradj nyugton – morranok rá idegesen! Mi lett volna, ha felszakad a kibaszott seb?! – Hol fáj?
- Már nem is fáj – jegyzi meg, de a hangja...
- Jó, de... Mit mosolyogsz?
- Semmit – simít az arcomra. – Gyere ide!
- Hova?
- Ide hozzám, te idióta.
És már kapok is egy csókot. Hm...
* * *
Persze a rendőrségen nem hagyják, hogy vel legyek, mert valamit tőlem is kérdezni akarnak, így egyedül kell elengednem Jesse-t.
A végére persze kiderül, hogy a kérdés csak annyi volt, hogy melyik pultos szolgált ki és mivel, de ahh, ezért kellett elrángatni Jesse mellől... mindegy.
* * *
- Sokáig van - nézek Tommyra, de mielőtt válaszolhatna, Mark bukkan fel a folyosón, utána meg két rendőr rohan. Mi a fasz...?
- Harris eltűnt, Jesse-t keresi! - ordítja, majd megáll és bevárja a zsarukat. Azonnal felpattanok.
- Mi a fasz?
- Tip Harris valóban eltűnt, de már keressük, és biztosíthatom, hogy Mr. Crawford biztonságban van - néz rám a nyomozó, aki kint volt nálunk is.
- És ha nincsen, akkor beverhetem a képét, uram? - sziszegem közelebb lépve. - Jesse-nek fél órája itt kellene lennie! Hol a geciben van akkor?!
- Azt hittük, hogy ő már elment... mármint...
- Uram, a fiatalembert elvezettük a kihallgatóba, azt hittük, hogy oda ment vele - néz a kisebbik zsernyák.
- Kurva életbe - sziszegem, és félrelökve őket rohanok előre. Mögöttem a zsaruk kiabálnak, hogy melyik az, és ahogy kinyitom az ajtót, olyat látok...
Harris Jesse fölött áll és épp készül rátaposni a hasára.
_ Takarodj onnan, te mocskos geci! - ordítok rá, mire rám néz, és vigyorog. Az övéhez nyúl, és kivesz egy kisebb pisztolyt. - Honnan....? - De mielőtt kérdezhetnék, valami baszott fájdalom nyilall a vállamba, és felordítok, aztán már csak Jesse ordítását és a lövéseket hallom.
* * *
- Seth.... hallod? - szólít meg valaki, mire kinyitom a szemem, és Jesse arcát látom meg. Rögtön beugrik, hogy mi történt.
- Jól vagy? - kérdezem azonnal, és ülnék fel, de a karomat nem tudom mozdítani.
- Én jól, de te ne mocorogj - néz rám ijedt tekintettel
- Mi a geci történt? - kérdezem morogva.
- Tip bejött, elkezdett baszogatni, berontottál te, de téged már meglőtt - foglalja össze.
- És a többi lövés? - nézek rá,. és azonnal végignézem a testét, amennyit látok, de ő nem véres. Ezek szerint... fel sem szakadt?
- Tip-et lelőtték, mert fegyvert fogott a rendőrökre - sóhajt fel Jesse.
- És a hasad? - kérdezem, és azzal a karommal, amelyik működik, a hasára simítok.
- Nem szakadt fel - mosolyog rám. - Kibaszottul fáj, de nem szakadt fel, megnézte a doki. A te karodat viszont átlötték. Körülbelül akkorra leszel egyben, amikor majd én - mosolyog rám, de a tekintete szomorú.
- Hívd ide a nyomozót, aki nálunk volt - kérem. Tartozom annak a gecinek.
- O’Brien nyomozó - szól neki. - Seth hívja.
- Igen? - lép felém.
- Hajoljon le, öreg - nézek rá. A barma le is hajol, mire csattan is az öklöm a ronda képén.
- Mi...? - kezdene bele. - Ez hatóság ellen...
- Ne is folytassa, apafej - morranok rá. - Egy híres modellt a rendőrség gondatlansága miatt bántalmazott az exe, miközben egy kihallgatásra várt - sziszegem. - Tetszik, öreg?
- Seth...
- Mondtam neki, ha bajban leszel, beverem a képét - ordítom. - Rendőrségen vagyunk! Engem meglőnek, neki majdnem felnyitják a sebét, a kurva életbe, te meg a faszért fájsz ennyire! - üvöltök a saját vállamra, és az ép kezemmel jó alaposan bele is vágok egyet, mire fel is üvöltök. Szar ötlet volt...
- Mr. Tylor...
- Seth, itt vagyok - lép mellém Tommy.
- Add azt a kibebaszott szart! - üvöltök rá, is, mire felsóhajt, de azért a számba adja a bogyót, és a számhoz tart egy pohár vizet.
- Uram...
- Kint megbeszéljük. Kérnék egy mentőt nekik, Jesse-nek sem tesz jót, ha végigüli az utat.
- Kéretek egy mentőt. - De már messzebbről hallom őket.
- Seth... hajol felém Jesse. - Jobban vagy.
- Igen - sóhajtok fel. - De mond meg őszintén. Faszt akarsz egy ilyen félőrülttől, mint én.
- Faszt mindenképp - simít végig az arcomon, de komoly a tekintete. Leszűröm, hogy ez pont nem a jó alkalom arra, hogy erről beszéljünk, hiszen nekem lassan hat a bogyóm.... így már azt is csak messzebbről hallom, hogy egyre kétségbeesettebben szólítgat.
- Semmih... - nyögök fel, de azt már nem tudom vele közölni, hogy semmi baj, mert elsötétül minden.
Kurva nyugtató.
* * *
- De Tommy, már egy napja alszik! - hallom meg Jesse hangját.
- Nincs baja... tessék! Nézd, ébredezik! Hamarabb kellett volna a füle mellett kiabálnod - morran rá Tommy Jesse-re.
- Hé, mi van már? - kérdezem, de ahogy mozdulnék, valami fájdalom a vállamba nyilall.
- Mit nyúlkálsz? - lép mellém Tommy. - Komolyan, rátok figyelni olyan, mintha két fiam lenne, mindkettő hiperaktív és kezelhetetlen - morogja.
- Mi baja? - fordulok Jesse felé, de az ő arca is furcsa.
- Most... te... - Hirtelen beugrik a rendőrség, Tip, a lövés, minden, és ijedten kapom a fejem Jesse harása. - Nincs baja - sóhajt fel, de a hangja mosolyog. - Mire emlékszel?
- Mindenre, a kiakadásra is - jegyzem meg. - A zsernyákok nem voltak boldogok gondolom - fintorgom.
- Beszámíthatatlan tanúnak vagy minősítve, de nem lesz semmi bajunk. Harris a hullaházban, Markék a börtönben.
- Markot elverték? - fordulok Tommy felé.
- Miért verték volna? - kérdezi Jesse.
- Ő rohant el a zsaruk elől szólni nekem, hogy Harris eltűnt. Azoknak a fatökű állatoknak az sem esett le, hogy Harris veled volt - mondom.
- Nem bántották, a helyzetre való tekintettel - feleli a kérdésemre Tommy. - De most legyetek szívesek pihenni, amíg készítek valami vacsorát nektek meg a kutyáknak.
Ahogy kimegy, eszembe jut az is, amit Jesse-nek mondtam, így jobbnak látszik nem rá nézni, de nem verem át ilyen könnyen. Sajnos, nem sajnos...
- Seth... - bújik közelebb.
- Faszt ficánkolsz - morranok rá.
- Jól van na, csak hozzád akarok bújni kicsit - morogja vissza. Felsóhajtok.
- Bocs...
- Most őszintén. Mi a bajod mostanában? - kérdezi türelmesen.
- Nem tudom, miről...
- Ne kezdj bele sem, ugorjunk oda, hogy beismered, hogy bajod van - szól rám. Felvont szemöldökkel pislogok rá, de azért belekezdek.
- Nem tudom, mi a bajom - ismerem be.
- Hogyan? - kérdez vissza.
- Nem éreztem még ilyet - morgom.
- Milyet?
- Ha másik faszival látlak, legszívesebben mindkettőtöket kibeleznélek. A másik faszit is és téged is. A másik fazsit mert veled beszél, téged meg mert nem velem - foglalom össze röviden azt, amit az elmúlt napokban éreztem.
- Ezért voltál olyan ellenséges fasz?
- Ezért - vallom be. - Amikor kérdezted, hogy akarok-e a partnered lenni, azt hittem, jobban fogsz erőlködni, mert fontos neked és tény, hogy baszottul szexik vagyunk együtt. De le se szartad, hívtad rögtön azt a műmájer köcsög gyereket, és le se szartál. Meg a divattervező fasz is tök nyíltan flörtölt veled. Azt gondoltam, hogy majd lepattintod, de észre sem vetted. Nem akarom, hogy egy olyan buzi legyél, aki kitartja a picsáját, hogy jobb munkát kapjon, Jesse, értsd meg! Tommy megszerez neked akármit szex nélkül is. De a partner dolog is... ennyire nem volt fontos neked, hogy velem legyél? Ennyire nem vagyunk, csak alkalmi haverok...?
Azt hiszem, rázúdítottam.
Szerkesztve Rauko által @ 2012. 01. 28. 20:04:47
|
| makeme_real | 2012. 01. 28. 18:37:09 | #18826 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
Nem tudom elegendő ideig csókolni, elhúzódik.
- Fejezd be – szól rám komolyan, mikor hajolnék is utána. - Nem akarlak bántani.
- De...
- Nincs de. Megyek zuhanyozni – áll fel máris.
Nem is szól semmit, csak bevonul a fürdőbe.
* * *
Hamar meggyőzöm magam, hogy ezen nem felhúzni kell magam. Legalábbis nem idegesség szempontjából... egyértelmű, miért ment el. És én látni akarom.
A zuhany alatt áll, nekem háttal. De a keze mozgásából és a mély sóhajokból nem nehéz kitalálni, mit csinál éppen. És ez... rohadt izgató.
- Seth... – nyögök fel.
Megfordul, de nem hagyja abba saját kényeztetését. A vízcseppek végigfolynak a testén, az ujjai a farkát markolják és masszírozzák. Egyszerűen... elképesztően szexi és tökéletes.
- Ez miattad van... neked van – nyögi, de mikor közelebb lépnék, rám szól. – Ott maradsz. Ne add meg nekem azt az örömöt, hogy ilyen könnyen adod magad. Vadászni akarok rád.
Nem bírom ki. Akármennyire is szeretném végignézni, látni, hogy elélvez, nem bírom. Ha tovább kell, néznem, rávetem magam... és ha kell, megerőszakolom, miközben ömlik a hasamból a vér.
Márpedig annál sokkal szebb vágybeteljesülést akarok vele.
* * *
- Felkelniiiii – ébreszt minket Tommy visítása másnap reggel. Kávéillat és kutyacsaholás, de nem érdekel. Seth testének melege sokkal jobb, így morgolódva közelebb bújok hozzá, mire ő átölel. – Na, ne legyetek ilyen lusták, délután két óra, és tök jó híreim vannak – mondja.
- Kinek? – kérdezi Seth.
- Neked is, Jesse-nek is.
- Nekem mi? – nyöszörgöm csukott szemekkel.
- Beszéltem egy haverral. Van egy jól menő divatvállalkozása. Talán ismered, Chris Masco.
Rögtön felpattannak a szemeim.
- Ha most nem fája a hasam felugranék, de.... Tommy. Te tényleg ismered Chris Mascot? – kérdezem izgatottan.
- Hja, őt még én is vágom. Pedig rohadtul leszarom a divattervezőket.
- Egy buliban összehoztam a nővéremmel – mondja Tommy, miközben Seth úgy mozdul, hogy lássam. – Azóta van egy kislányuk, Angel, és egy kurva nagy házuk a tengerparton.
- És... mit beszéltél te ezzel a multimilliomos köcsöggel? – kérdezi Seth.
- Az a multimilliomos köcsög a sógorom – figyelmezteti Tommy.
- Bocs. Szóval mit beszéltél a multimilliomos köcsög sógoroddal? – kérdezi Seth újra, mire majdnem felröhögök.
- Reménytelen vagy – sóhajt Tommy, aztán újra felém fordul. – Megmutattam neki pár képedet. Azt mondta, hogy ma vagy holnap átjönnének, hogy egyeztessetek helyszínt, időpontot. Ezen felbuzdulva beszéltem a dokiddal, egy óra múlva látni akar, hogy megnézze, hogy halad a sebed.
- Ezt nem mondod?! – visítom.
- Ja. Kell neki egy új arc, aki nem kezdő, és valamennyi neve is van. Te meg már így is hírhedt vagy. Nem kifejezetten arra akar rámenni, hogy meleg vagy, de nem fogja titkolni, ha kell, helyes pasit pakol melléd és nem nőt. Botrányt akar az új kollekciója körül.
- De én fehérneműmodell vagyok – mondom.
- És? Nem tudod felvenni a pulcsit meg a gatyát? – kérdezi Seth.
- Igaza van ennek a köcsögnek, Jesse – mondja Tommy. – Tök nyolc, hogy eddig mikben fotóztak, ez kiváló lehetőség, és Christ nem érdekli a seb a hasadon, majd eltüntetik.
- Mikorra jönnek? – kérdezem.
- Hát, a doki után két órával mondtam. Hátrom óra múlva.
Már kelnék is fel, ami persze nem megy, de Seth csak kiröhög, mire a hasába csípek.
- Faszt csinálsz? – mordul rám.
- Ne röhögj buzi, segíts felkelni!
- Te is buzi vagy.
- De kisebb, és nem olyan forró – vigyorgok, mire ő csak sóhajt egyet, és felsegít.
- Olyanok vagytok, mint egy házaspár – röhög Tommy.
- Elmegyek zuhanyozni, addig csinálhatsz reggelit – pislogok Seth-re már az ágynál állva.
- Tényleg? Megengeded? De kurva jó fej vagy – morog, de persze mosolyog.
- Ugye? Maga vagyok a megtestesült jóság – húzom ki magam.
- Mi lesz így a világgal... – röhög fel, de a pöcsfejségét meghazudtolva lép közelebb, és megcsókol.
Édes...
* * *
- Nos, hogy vagyok? – kérdezem, miután a doki alaposan megszemlélte a hasamat.
- Seb szépen bőrösödik, ezt maguk is látják – mutatja a seb körüli, vékony részt a doki. – Ez már eléggé biztonságosnak látszik itt – mutat egy vastagabbnak látszó, már rendes bőrnek kinéző darabra –, de a többsége még felszakadhat. Kicsit lehet merészebb, de nem kellene tornászkodni egyelőre.
- Mikor leszek jobban? – kíváncsiskodom.
- Szerintem még két hét, és teljesen be fog gyógyulni a seb. Persze a helye megmarad, de nem fog már felszakadni, ha nem erőlteti túl. A menedzsere felhívta a figyelmemet arra, hogy fotózása lenne. Azt is legalább két hét múlva lenne érdemes megpróbálni.
Bólogatok. Mi mást csinálhatnék? Seth előbb kötöz az ágyához, minthogy engedje, hogy bármit is tegyek.
* * *
- Nem hozhatsz nőt a házamba – vitatkozik Seth Tommyval, nem sokkal Chrisék várható érkezése előtt.
- Jó, de ő csak egy kislány – ellenkezik Tommy.
- Puncija van, vagy farka? – lép elé Seth.
- Puncija.
- Na látod! Akkor mi?!
- Nő. Illetve... kislány.
- Akkor miről beszélünk?
Felsóhajtok. Most komolyan ilyen faszságokról vitatkoznak?! Odalépek, és megfogom a karját.
- Szánalmas vagy – nézek rá.
- Kapd be.
- Tedd ki. – Mikor a nadrágjához nyúl, nevetve kapom el a kezét újra. – Barom – mosolygok rá.
Visszaszólni viszont már nem tud, mert megérkezik Chris. Egyedül.
- Á, Jesse! – lép oda hozzám Chris Masco. Chris Masco. – Örülök, hogy megismerhettelek végre – karol át.
- Végre? – kérdezek vissza zavartan.
- Régóta figyellek már – kacsint, aztán Seth-hez lép és kezet nyújt neki. – És Seth Tylor, ha nem tévedek.
- Nem téved – feleli kissé morcosan a drága, mire belecsípek a fenekébe, hogy viselkedjen.
Kapok egy gyilkos pillantást, de legalább erőt vesz magán.
- Szóval... érdekelne a munka? – kérdezi Chris mosolyogva, mikor már a nappaliban ücsörgünk.
Seth úgy ül mellettem, mint valami marcona testőr. Pedig már jó egy órája beszélgetünk, Chris már ismertette a kollekciót is meg minden... Tudnám, mi baja van.
- Persze – mosolygok rá. – Természetesen csak az újdonsült menedzserem támogatásával – pillantok Tommyra, aki rám kacsint.
- Remek – csapja össze a tenyerét Chris. – Akkor az új kollekcióm hivatalos arca te leszel – kacsint rám. – Egyébként az orvossal tudtatok már beszélni? – pillant Tommyra.
- Azt mondta, legalább két hét – feleli Tommy.
- Bőven jó – mosolyodik el Chris. – És azon gondolkoztál már, hogy kit szeretnél magad mellé? Esetleg egy régi kollega, vagy valaki...?
Seth mintha valami morgásszerű hangot adna ki, így ösztönösen hárítok.
- Még nem gondolkoztam rajta – felelem. – De majd elkezdem.
- Pompás – lelkendezik Chris.
Ki gondolta volna, hogy egyszer lelkesedni fog értem egy híres divattervező...?
***
- Szóval? – kérdezem, miközben éppen a délutáni „séta a friss levegőn” című programot végezzük.
- Szóval mi? – néz rám Seth.
- Belekóstolnál a modellszakmába is?
- Már miért kóstolnék? – vonja fel a szemöldökét.
- Hogy te lehess a partnerem a fotózáson – pillantok rá.
- Miért, talán nem ismersz egy másik modellt sem? – kérdezi, de nem néz rám.
- Dehogynem. Elég sokat... de úgy tűnt, téged igencsak zavarna a dolog – felelem még mindig őt nézve.
- Miért zavarna? Nem vagy a tulajdonom – morogja.
- És nem is szeretnéd?
- Nem szorulok rá senkire – morran rám.
- Nekem mindegy – vonok vállat elfordulva. – Akkor majd keresek valakit.
- Jó – morog.
Seth délután még úgy morog, mintha muszáj lenne neki és valami szörnyű hangulata van, de igyekszem nem foglalkozni vele, mert minden békítő próbálkozásom feleslegesnek bizonyul. Így hát türelmesen várok, ami meg is hozza a gyümölcsét: estére már újra a régi, a jókedvű faszfej, aki kurva jól csókol, és magához ölel, mikor elalszunk.
***
Aha.
A jókedv egészen másnap délelőttig tart. Először azon húzza fel magát, hogy megint be kell mennünk a rendőrségre, hogy hivatalosan is beazonosítsunk mindenkit, akit kell, és aláírással hitelesítsük a vallomásunkat. Aztán azon, hogy kitaláltam, ki lesz mellettem a fotózáson.
De onnantól már hozzá sem lehet szólni. És ahogy kiderül, hogy az illető hamarosan itt lesz, hogy megbeszélhessük a részleteket, végképp meghülyül.
Mikor csöngetnek, már nyitom is az ajtót.
- Szia Isaac – üdvözlöm mosolyogva a belépő srácot.
- Jesse – ölel magához óvatosan. – Minden oké? Jól vagy?
Nem foglalkozok a konyhából jövő morgással, mosolyogva felelek.
- Persze, már alakulok – húzódok el tőle finoman.
- Akkor jó – simogatja meg az arcom mosolyogva. Isaac biszex, és tény, hogy amikor sok közös munkánk volt, akkor sem hanyagolt el, ha éppen barátnője volt. Szóval... igen, nem csoda a személyeskedő érintés. De persze ő is tudja, mi a helyzet, így a konyha felé fordul. – Hello, Seth – üdvözli őt is.
- Cső – köszön Seth roppant udvariasan.
Isaac kérdőn pillant rám, de én csak vállat vonok, és a nappaliba vezetem.
- Mióta vagytok együtt egyébként? – kérdezi, miközben beérünk a nappaliba.
Már éppen nyúlna, hogy segítsen leülni, de Seth ott terem a másik oldalamon, és ő segít.
- Nem vagyunk együtt – morogja közben.
Látom Isaac arcán, hogy elfojt egy mosolyt, de nem kommentálja a dolgot. Seth közben újra elvonul, Isaac pedig leül mellém, és beszélgetni kezdünk. Mesélek neki Chris ajánlatáról és terveiről, na meg arról, hogy szeretném, ha vállalná, hogy ő lesz mellettem.
- És ez is olyan lesz, mint az eddigi munkáink? – vigyorodik el lassan.
Rápillantok és elmosolyodom. Kis szexkazán.
- Nem tudom miről beszélsz – felelem mosolyogva.
- Dehogynem tudod – hajol közelebb. – Azokat a sikolyokat még a szomszédok sem felejtették el.
Seth már megint a semmiből bukkan fel.
- Ideje menni, haver – lép Isaachez, és feltessékeli, aztán elkezdi kifele lökdösni. – Amíg még szépen mondom.
- Seth? – szólítom meg értetlenül, és megpróbálok felkelni, de hát persze, hogy nem megy. – Seth! – szólok rá, mikor csapódik az ajtó.
- Nyugton maradnál? – jön vissza, és hozzám lépve visszanyom a párnákra. – Még közel sem telt le a két hét.
- Mi volt ez? – kérdezem homlokráncolva.
- Tommy mindjárt itt lesz, mennünk kell az őrsre – feleli morcosan, és már indulna is.
- Seth – nyúlok a keze után, de már nem érem el, így reflexből hajolok utána, mire persze csillagokat látok. – Áú... – nyúlok a hasamhoz fintorogva.
Ki gondolta volna, hogy ezzel már hatni tudok rá?
- Mondtam, hogy maradj nyugton – jön vissza azonnal, és leül mellém. – Hol fáj? – kérdezi aggódva, és felhúzza a pólómat a hasamról, hogy megnézhesse.
Nem felelek, csak mosolyogva nézem őt, aztán az ujjait, ahogyan hihetetlenül finoman végigsimítja a seb környékét.
- Már nem is fáj – felelem halkan.
- Jó, de... – Felpillant rám, és elhallgat. – Mit mosolyogsz?
- Semmit. – Ösztönösen mozdulok, és az arcára simítok. – Gyere ide!
- Hova?
- Ide hozzám, te idióta – húzom magamhoz.
Megcsókolom, ő pedig először meglepődik, érzem, de aztán visszacsókol. Ezt most nem húzom el, szándékosan. Most csak szimplán jól esett megcsókolni.
***
A rendőrségen persze, hogy kiakadok. Seth még csak a közelemben sem lehet, mert egyszerre kell megerősítenünk a vallomást, és még a beazonosítást is külön kell elvégezünk.
- Értse meg, Jesse, megengedném, hogy együtt legyenek, de tiltja a szabályzat – szabadkozik O’Brien.
Felsóhajtok, és kétségbeesetten nézek Seth-re, mire ő rögtön magához ölel.
- Nem lesz baj – suttogja a fülembe. – Gyorsan végzünk, rendben?
A pulcsijába kapaszkodva bólogatok.
- Oké – suttogom.
- Na hajrá – húzódik el egy kicsit.
Bíztatóan rám mosolyog, aztán egy gyors körülnézés után meg is csókol. Máris jobb.
A beazonosítás szörnyű volt. Törésálló üvegen keresztül láttam őket, de még így is... Szörnyű volt viszont látni mindegyiküket. Mark már önmagában is irritál, hát még az a beteg mosolya... Joy látványának hatására újraéltem az éjszakát, mikor belemártotta azt a kést a hasamba, és Tip... Rá sem ismertem. Azt a gyilkos tekintetet én még soha nem láttam tőle.
Ráadásul Seth-tel sem találkozhattam, mert rögtön átvezettek a kihallgató szobába, ahol most is ülök, mert várni kell a nyomozóra. Úgyhogy a zaklatottságom egy kicsit sem múlt el.
Amikor nyílik az ajtó, reménykedve fordulok oda, hogy végre aláírhassam azt a kurva vallomást, és mehessek innen a picsába... vagy inkább Seth karjaiba.
Aztán lefagyok.
- Helló, bébi.
- Mit.. Mit keresel itt? – kérdezem remegő hangon. – Hogy jöttél be?! Azonnal menj ki innen!
- Hülyének nézel? – vonja fel a szemöldökét. – Bár minden bizonnyal annak... – Becsukja az ajtót maga mögött. – Jó újra látni – ül ki ragadozó mosoly az arcára.
- Tűnj el innen – szólok rá újra, miközben megpróbálok felkelni a székből, vajmi kevés sikerrel.
- A kórházból is így küldtél el, emlékszel? – lép közelebb, aztán elmosolyodik a szerencsétlenkedésemet. – Ó, csak nem fáj a hasad?
- Rohadék – sziszegem.
- Hogy? – vonja fel a szemöldökét.
- Meg akartál öletni!
- Hát persze, hogy meg akartalak. – Elér hozzám, és könnyűszerrel emel föl a székről, a nyakamnál fogva. – Mit gondoltál, mennyit érsz a szememben? Csak egy nyomorult kis kurva voltál, mikor összeszedtelek... És az is maradtál. – A falhoz taszít, mire felnyekkenek. – Jobb érzés Tylor farkán lovagolni? Mert gondolom ahhoz nem fáj eléggé a hasad, hogy visszautasítsd – sziszegi az arcomba.
- Seth milliószor jobb ember, mint te – köpöm.
- Igazán? – szorítja meg a torkomat. – Minek is nevezted? Seggfej, köcsög, rohadt buzi, nyomorék faszkalap?
- Ő legalább nem a föld alatt akar látni – krákogom.
- Hol is sérültél meg pontosan? Itt? – nyomja meg a sebem, mire felnyögök a fájdalomtól.
- Dögölj meg... – lehelem könnyes szemekkel.
- Azt neked kellett volna! – villan meg a szeme. – Egy életre túladtam volna azon a kis geci Tayloron a halálhíreddel...
Döbbenten nézek rá.
- A hírneved miatt...? – nyögöm. – A kibaszott hírneved miatt akartál megölni?!
- Másra nem is vagy jó – sziszegi.
- Te utolsó aljas rohadék seggfej! – emelem fel a hangom, már amennyire tudom a szorítástól.
Válaszul viszont akkora pofont kapok, hogy elterülök.
Szerkesztve makeme_real által @ 2012. 01. 28. 18:56:09
|
| Rauko | 2012. 01. 28. 12:19:20 | #18815 |
Karakter: Seth Tylor
Megjegyzés: ~ Apucnak
- Sértő a kérdés... Ha erre válaszolok, oda az imidzsem. - Ch...
- Én azért szeretném hallani azt a választ – morgom, közelebb mászva hozzá, és a nyakába szuszogva.
- Szerinted ilyen halál nyugodtan feküdnék itt, és jól érezném magam, ha nem szeretném?
- Én nem tudhatom – válaszolom, és majdnem röhögök.
- Akinek nem szeretem az érintését, annak általában nem bújok az ágyába.
- Beledöglenél, ha kereken kimondanád, mi?
- Akárcsak te – pillant egyenesen a szemembe.
- Tény, hogy ki szoktam verni magamnak néha - mondom, mert hát ez is egy igazság.
- Te is tudod, hogy nem erre gondoltam. Szereted, hogy a közeledben vagyok.
- Jó éjt.
Kis fasz.... még a fejemben is kutatni akar...
* * *
- A-a .
- Deee... – Áhh, ha rajta múlik soha nem mászik ki innen.
- Nincs az az isten, hogy kimásszak az ágyból – jelenti be, de még csak a szemeit sem nyitja ki.
- Pedig muszáj lesz, mert mindjárt itt vannak a zsernyákok. – Taktikusan simogatom, hátha ez hat valamit, de eddig nem nagyon... – Most kurvára utálom a sebedet, így nem tudlak kirángatni...
- Örülök, hogy aggaszt, ha esetleg fájdalmat okoznál - néz rám végre.
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy az aggasztana, ha a zsaruk vérző hassal látnának meg az ágyamban.
- Persze... – röhög fel, de ahogy szállnék ki az ágyból, elkapja a karomat. – Naaa, ne menj el. Inkább csókolj meg...
De végül meg is kapja, amit akar. Mert miért ne? Egyrészt élvezem, hogy csókolhatom, valami különös pezsgés van a véremben ilyenkor, mert tudom, hogy úgysem lehet több. Üdítő tudni, hogy nem dughatok meg valakit.
Változatosság: és ez tetszik.
Aztán persze sikerül kicsalogatnom az ágyból, és miután behelyezkedett a nappaliban, megjelenik a zsaru is.
- Remélem nem zavarok – jegyzi meg mosolyogva Jesse. Ha zavarna, sem mehetne sehova. Nem mozoghat ilyen sokat, ezt ő is tudja.
- Dehogyis. Sőt, jó lenne, ha maga is figyelne Jesse, hiszen a két ügy közötti esetleges kapcsolatra próbálunk rávilágítani.
Leülök Jesse mellé, és kezdődik a móka.
Elregélem neki, amire emlékszem addig, hogy Jesse után mentem a mosdóba. Ott viszont ez a kis dög hazudik egyet, azt hiszem, miattam. Nem akarja elmondani, hogy miket tettem és mondtam, és ez nagyon jól esik. Nem akarnám, ha anyám esetét is előszednék valahonnan, mert az azért még mindig necces.
- Értem. Tehát ön semmiképpen nem lehetett Tip Harris mellett, amikor Mr. Taylor megitta azt a koktélt. - He?
- Nem. Azt mondta, velem volt?- kérdezi Jesse, én meg rögtön ideges leszek. A köcsög fasz...
- Igen. Igazából azt mondta, hogy maga elegyedett szóba Mr. Taylorral, és ő nem is figyelt...
Ahogy érzem, hogy Jessenek kezd kicsit sok lenni, összefűzöm az ujjainkat. Az, ha megérintem, meg szokta nyugtatni.
- Ezt a teóriát el is lehet felejteni – morranok a zsarura, pedig tökre nem az ő hibája, hogy Harris ilyen geci. – Arra még tisztán emlékszem, hogy mi volt mielőtt és mikor megittam az italomat. Jesse még csak a közelben sem volt.
- Erről mi is így vélekedünk. – Mernétek másképp... – Többek között ezért is lett körponti tényező ez a Tip Harris, függetlenül attól, hogy nem tudtuk rábizonyítani a mérgezést.
- Nem vallotta be? – rikkantja Jesse. Hehe, rá sem szabad komoly titkot bízni, az már tuti.
- Magának mondott valamit?
- Mikor már a kórházban feküdtem a késelés után, Seth is bejött hozzám. Veszekedtek... és akkor vallotta be. Előtte végig esküdözött, hogy ő nem tett semmit, de akkor elmondta, hogy tényleg belecsempészett valamit Seth italába, bár azt nem tudta, hogy allergiás rá.
- Nos... Ez egy kicsit talán magánéleti jellegű kérdés lesz, de a nyomozás szempontjából úgy gondolom, fontos lehet. Hogy is épül fel most ez a szerelmi négyszög? Itt vannak maguk, akik kezdetben gyűlölték egymást, de Tip Harris szerelemféltésből megpróbálja megmérgezni magát, Mr. Taylor, erre Mark Wood szintén szerelemféltésből megkéselteti magát, Jesse. Ezek után maguk ketten összeköltöznek.
Ahogy Jessere nézek... ez így tényleg elég szarul hangzik.
- Hát... ez egy remek kérdés. Én elvesztettem a bizalmamat Tippel szemben, amikor kiderült, hogy mit tett, és azt hiszem, Seth is így lehetett Markkal. Az pedig, hogy mi ilyen helyzetben vagyunk... Nem tudnám megmagyarázni, de ez már egyébként sem lényeges szerintem, hiszen később történt - felel Jesse.
- Mr. Taylor... Mark Woodot is kihallgattuk a mai nap során. Beismerő vallomást tett, de említett benne egy érdekes dolgot...
- Seth nem volt ott – szól közbe azonnal Jesse. Édes, hogy ennyire fél, de azt hiszem, Mark tényleg nem keverne bele engem is. – Bármivel is próbálta gyanúba keverni, Seth nem volt ott, felismertem volna...
- Na aggódjon, szó sincs ilyesmiről – vigyorog rá a nyomozó.. – Mr. Wood azt mondta, a késelésért nem egyedül ő a felelős, és most nem magára az elkövetőre gondolok. Még az sem hatotta meg, hogy szigorítást kapott amiatt, hogy rejtvényekben fogalmazott, így kénytelenek vagyunk magához fordulni, Mr. Taylor. Mark azt mondta nekünk, hogy bár Jesse nem láthatta a késelő férfi arcát, ami egyébként direkt így volt megrendezve, maga tudhatja, ki volt az. És ebből már azt is tudni fogják, ki volt Mark úgymond „társa”.
Hát persze. Felsóhajtok... Mark nem akart nagyon bekavarni, tudta, hogy ha ő mondja el, Jesse csak még jobban félne tőle, így rám hagyta.
- Seth? Mi a baj? – kérdezi azonnal.
- Igen, tudom, ki lehetett az. A neve Joy. Joy Adams.
- Joy...? – Tudtam én, hogy ez lesz. Jesse gyorsan össze is omlik.
- Ki az a Joy Adams, Jesse?
- Tip Harris legjobb barátja...
Amikor a rendőr elmegy, még mindig ölelem, mert szarul van. Tudom, látom rajta. Hatalmasakat sóhajt és ahogy lehetősége volt rá, már bújt is, mint valami macska.
- Nincs semmi baj. Nem ér annyit az a szarzsák, hogy miatta érezd magad rosszul. - Szar vagyok vigasztalásból. Nem nagyon szoktam más érzéseivel tö9rődni, így csak olyan.... rutinból mondok mindent neki. Nem tudom, hogy szoktak megvigasztalni egy meleg pasit, mikor kiderül, hogy az exe el akarta tetetni láb alól.
- Nem is miatta van – simít végig a karomon. – Magamban csalódtam.
- Ha most azt mondod, hogy magadat hibáztatod, én esküszöm...
- Nem. Csak... nem értem, hogyan tudtam ennyire félreismerni.
- A köcsögnek biztos jók a színészi képességei. Ez nem téged minősít, Jesse.
- Tudom, de... Minek volt velem annyi ideig, ha utána meg akart öletni? Akkor még hozzád sem volt semmi közöm... Nem értem.
- Mit gondolsz, miért olyan nagymenő az új klipje? – kérdezem halkan. Ki ne akarna egy ilyen dogos pasit a klipjébe? És tény, mióta én felbukkantam, vevőbb a közönség a buzi-témára. Ezt kiszagolta Harris is, aki előttem csak titkolta, hogy meleg. De miután én bevallottam, benyögte ő is, hogy nem puncit nyal, hanem farkat szop.
- Ha tudom magamról, hogy milyen rohadt könnyelmű vagyok, felkötöm magam...
- Nem vagy az. Nem erre akartam... - Mennyire félreismertem, hihetetlen. Kicsit sem olyan, mint a többi kurva, akikkel dolgom volt.
- Hanyagoljuk ezt a témát, idegesít. Inkább tereld el a figyelmem... - Édes...
Közelebb is hajolok, és megcsókolom. Meglep, ahogy a hajamba túr, de lehet, hogy már picit jobban van, emiatt teszi.
Amikor viszont a csóktól éledezni kezd a farkam, elhajolok, de már hajolna is utánam.
- Fejezd be - nézek rá. - Nem akarlak bántani - mondom komolyan.
- De...
- Nincs de. Megyek zuhanyozni. - Felállok, és szó nélkül ott is hagyom. Kurvára ki kell vernem magamnak.
* * *
Épp a zuhany alatt állok, és nagyion benne vagyok saját magam kényeztetésében, amikor hallom, hogy nyílik a fürdő ajtaja. De nem zavartatom magam, vagy Jesse vagy Tommy az. Tommy már látott ilyet, Jesse-t meg tuti nem fogja zavarni.
- Seth... - nyög fel utóbbi a hátam mögött. Megfordulok, és tovább masszírozva magam, a szemébe nézek.
- Ez miattad van... neked van - nyögök fel. Már lépne, de... - Ott maradsz á morranok rá. - Ne add meg nekem azt az örömöt, hogy ilyen könnyen adod magad - nézek rá. - Vadászni akarok rád.
Mélyen nézek a szemébe, de nem várja meg, hogy végezzek, megfordul, és kimenekül.
Azt hiszem, ő is pontosan tudja, hogy mennyire vágyom rá, ő is akar engem... de a kurva sebe miatt nem lehet. Viszont ez akkor is így van jól.
Így ha megkapom, talán értékelni fogom.
De miután ezen a kis afféron tőúl vagyunk, a nap békésen telik. Sétával, kajálással, és Tommy nem jön. Biztos holnap fog.
* * *
- Felkelniiiii - visít be Tommy. Az a kurva nagy mázlija, hogy érzem: kávé van nála. És ahogy hallom, a két dög is bejött vele. Jesse morogva bújik közelebb, én meg megölelem. - Na, ne legyetek ilyen lusták, délután két óra, és tök jó híreim vannak - mondja.
_ Kinek? - kérdezek vissza.
- Neked is, Jesse-nek is.
- Nekem mi? - szólal meg csukott szemekkel ez a kis hülye.
Tommy válasz helyett fogja magát, mellénk, lép és leül az ágy szélére, majd a hátamra fekszik. Már épp lökném le a gecibe, amikor elkezdi végre.
- Beszéltem egy haverral. Van egy jól menő divatvállalkozása. Talán ismered, Chris Masco. - Na, őt még én is ismerem, és Jesse persze, hogy mocorogni kezd.
- Ha most nem fája a hasam felugranék, de.... Tommy. Te tényleg ismered Chris M?ascot? - kérdezi izgatottan Jesse.
- Hja, őt még én is vágom. Pedig rohadtul leszarom a divattervezőket.
- Egy buliban összehoztam a nővéremmel - vigyorogja Tommy, hiszen közben megfordultam, hogy Jesse is lásson mindent. - Azóta van egy kislányuk, Angel, és egy kurva nagy házuk a tengerparton.
- És... mit beszéltél te ezzel a multimilliomos köcsöggel? - kérdezem.
- Az a multimilliomos köcsög a sógorom - villantja rám a tekintetét.
- Bocs. Szóval mit beszéltél a multimilliomos köcsög sógoroddal? - fordulok felé, mire felsóhajt.
- Reménytelen vagy - jegyzi még meg, majd visszafordul Jesse felé. - Megmutattam neki pár képedet. Azt mondta, hogy ma vagy holnap átjönnének, hogy egyeztessetek helyszínt, időpontot. Ezen felbuzdulva beszéltem a dokiddal, egy óra múlva látni akar, hogy megnézze, hogy halad a sebed.
Jesse egyenesen a fülembe visít.
- Ezt nem mondod?! - ordítja, de inkább nem szólok. Olyan izgatott.
- Ja. Kell neki egy új arc, aki nem kezdő, és valamennyi neve is van. Te meg már így is hírhedt vagy. Nem kifejezetten arra akar rámenni, hogy meleg vagy, de nem fogja titkolni, ha kell, helyes pasit pakol melléd és nem nőt. Botrányt akar az új kollekciója körül.
- De én fehérneműmodell vagyok - jegyzi meg Jesse.
- És? Nem tudod felvenni a pulcsit meg a gatyát? - kérdezem már én is.
- Igaza van ennek a köcsögnek, Jesse. Tök nyolc, hogy eddig mikben fotóztak, ez kiváló lehetőség, és Christ nem érdekli a seb a hasadon, majd eltüntetik.
- Mikorra jönnek? - kérdezi Jesse.
- Hát, a doki után két órával mondtam. Hátrom óra múlva.
Jesse már szerencsétlenkedi is fel magát, én meg röhögve nézem, mire a hasamba csíp.
- Faszt csinálsz? - morranok rá.
- Ne röhögj buzi, segíts felkelni!
- Te is buzi vagy - jegyzem meg.
- De kisebb, és nem olyan forró - vigyorog rám, mire felsóhajtok, és nem szállok komolyabb vitába, inkább felsegítem.
- Olyanok vagytok, mint egy házaspár - röhög fel Tommy. Nem is nézek rá. Minek? Idióta.
- Elmegyek zuhanyozni, addig csinálhatsz reggelit - néz rám Jesse, mikor már a saját lábain ál..
- Tényleg? Megengeded? De kurva jó fej vagy - morranok rá, de azért mosolygok.
- Ugye? Maga vagyok a megtestesült jóság. - És még büszke is magára. Behalok...
- Mi lesz így a világgal... - röhögök fel, de azért közelebb lépek és adok neki egy gyors csókot.
* * *
- Nos, hogy vagyok? - kérdezi Jesse a vizsgálat után.
- Seb szépen bőrösödik, ezt maguk is látják - mutatja a seb körüli, vékony részt a doki. - Ez már eléggé biztonságosnak látszik itt - mutat egy vastagabbnak látszó, már rendes bőrnek kinéző darabra -, de a többsége még felszakadhat. Kicsit lehet merészebb, de nem kellene tornászkodni egyelőre.
- Mikor leszek jobban? - kérdezi Jesse.
- Szerintem még két hét, és teljesen be fog gyógyulni a seb. Persze a helye megmarad, de nem fog már felszakadni, ha nem erőlteti túl. A menedzsere felhívta a figyelmemet arra, hogy fotózása lenne. Azt is legalább két hét múlva lenne érdemes megpróbálni.
Hümmögve, de Jesse is beletörődik a dologba. Ami még szerencse, úgysem hagytam volna neki, hogy korábban csináljon faszságot.
* * *
- Nem hozhatsz nőt a házamba - mondom el még egyszer Tommynak.
- Jó, de ő csak egy kislány - néz rám értetlenül.
- Puncija van, vagy farka? - lépek elé.
- Puncija.
- Na látod! Akkor mi?!
- Nő. Illetve... kislány.
- Akkor miről beszélünk? - vakkantom, de Jesse elkapja a karomat.
- Szánalmas vagy - néz rám.
- Kapd be.
- Tedd ki. - És már kezdem is kikötni a nadrágomat, de megint elkapja a kezem, viszont nevetve. - Barom - mosolyog rám.
Épp amikor szólnék vissza, befut a divattervező csóka, szerencsére nő nélkül. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, a nők ugyanolyan aljas rohadékok - a kor ezt nem tudja befolyásolni.
De akkor is érdekel, hogy mi lesz. Az biztos, hogy ha úgy néz rá, ahogy nekem nem tetszik, legyen akármilyen menő divattervező, elmetszem a torkát egy késsel.
|
| makeme_real | 2012. 01. 27. 21:14:21 | #18807 |
Karakter: Jesse Crawford
Megjegyzés: (Anyucnak)
- Üdv – vigyorog. Ahogy közelebb lép, reflexből hátrálok, de Seth is reagál: elém lép. – Jaj már, nem vagyok őrült – biggyeszti le az ajkait Mark.
- Leszúrattad – mondja Seth.
- Mert azt hittem, hogy megérdemli. Tévedtem, vállalni fogom, nem kell parázni – kacsint Seth-re Mark.
- Nem fogod belekeverni Seth-et? – kérdezem halkan.
- Nem. El fogom mondani, hogy én küldtem az sms-t a telefonjáról – vigyorog betegen. – Bekerülök a sittre, dekkolok pár napig, keresek egy helyes, szexi rabocskát, és talán még tovább is. Na, de lépek is, nem is lenne szabad beszélnünk – kacsint újra, és már megy is.
Amíg Seth meg nem fordul, észre sem veszem, hogy a pulcsiját szorongattam.
- Hé, ne félj – ölel magához rögtön. – Nem lesz baj – suttogja a fülembe megnyugtatóan.
- Itt leszel, mikor kijövök? – nézek fel rá.
- Itt fogok állni – mosolyog rám.
Gyorsan körbepillant, és még egy csókot is kapok. Szarul hangzik az én számból, de akkor is ez ad erőt, hogy bemenjek O’Brien nyomozóval a kihallgatóval. Na meg az, hogy mindenáron meggyőzi a nyomozót, hogy ott várhasson. Édes...
* * *
Legalább két órát vagyok bent, ha nem két és felet. És még levegő sincs...
A kérdések persze a támadástól indulnak, aztán a lehető legkülönbözőbb irányokba kanyarodnak el. Elmondom, hogy ketten támadtak rám, hogy Markot teljes biztosan be tudtam azonosítani, hiszen meg is szólított. Azt is, hogy nem ő szúrt le, ő tulajdonképpen csak a felbujtó és az „irányító” szerepét játszotta, és hogy a tényleges támadóm arcát nem láttam, és a hangját sem hallottam, csak arra emlékszem, hogy jókora darab volt.
Elkanyarodunk Tiphez. Markhoz. Seth-hez. Seth-re jobban is rámennek, hogy nem lehetett-e jó ok a felbujtásra, hogy az ő videoklipjében ugye nem szerepeltem végül, de Tipében igen. Én erre közlöm velük, hogy tulajdonképpen Seth-tel élek, és még Tipnél is több törődődést mutatott irányomban, valamint az elmúlt napokban sem lett semmi bajom, így vajmi kevés az esélye, hogy holtan akarna látni.
Tipről nem tudok mit mondani. Minden oké volt, aztán Seth bejött a képbe a késelés után, és összevesztünk. Ennyi. Mark meg egyértelmű...
* * *
Mire végre kijutok a helyiségből, meg is szédülök, Seth viszont rögtön elkap.
- Mi a baj? – kérdezi aggódva.
- Semmi komoly, csak nem volt bent levegő – mosolygok rá. – Kint jobb lesz.
- Mr. Tylor – szólítja meg O’Brien. – Ön hajlandó vallomást tenni?
- Mivel kapcsolatban? – kérdez vissza Seth.
- Azt szeretnénk kideríteni, hogy az ön megmérgezésének köze van-e a késeléshez.
- Holnap délre másszon át. Nem fogok további másfél órát itt baszakodni. Üljön be holnap a kocsiba, másszon el a címemre és ott beszélgethetünk.
A nyomozó bólint, Seth pedig már vezet is kifelé.
Kint Tommyval, meg egy vagonnyi fánkkal találkozunk. Kocsiba ülünk, de még a kórházba is be kell ugrani Seth orvosához. Szeretnék vele menni, de olyan fáradt vagyok, hogy a kisujjam megmozdítása is lehetetlen erőfeszítésnek tűnik, így a kocsiban maradok Tommyval.
* * *
Hazaérve Seth ágyba parancsol, én meg már alszom is. Aludnék... ha a rühes kurva az ügynökségtől nem hívna fel, hogy méltóztasson értesíteni, hogy amúgy repülök az ügynökségtől. Elküldöm őket a picsába, nem burkoltan, de a kis ribanccal még közlöm azt is, hogy Tip pénzét a seggébe is dugja fel, ne csak a pinájába. A válasz csak hüledezés, tehát igen: Tip keze benne van a dologban. Szarok rá.
Visszaaludni persze nem tudok, még akkor sem, ha a Seth-illatú párnát szorongatom magamhoz, így kivánszorgok.
- Mi a baj? – kérdezi Seth, mikor leülök mellé.
- A kurvája kidobott.
- Ki?
- A menedzserem – morgom.
- Az jó. – Már éppen készlök leszedni a fejét, hogy a faszért vigyorog más kárán, de... leint. Pöcs. – Akkor fogadj fel.
- Mi? – bambulok rá.
- Ki akarom próbálni magam a modellek világában – feleli álmodozva. – Három hónap próbaidő, addig egy fillért sem kérek, utána a felét annak, amit Seth fizet, és együtt viszlek kettőtöket.
- Honnan tudod, hogy akkor még leszünk olyan jóban, hogy nem fog valamelyikünk kirúgni azért, mert a másikkal is dolgozol? – kérdezem.
- Nem tudom – von vállat Tommy. – De se nőm, se magánéletem. Legalább rajtatok kiélhetem majd magam, és figyelhetek mindkettőtökre, mert téged is nagyon kedvellek ám – mosolyog rám, ami persze jól esik.
* * *
Amikor este már begyógyszerezve heverünk Seth ágyában, és ő a szokásos helyzetben ölel át, megszólal.
- Te... neked jó így? – kérdezi.
- Mármint?
- Szereted, ha megérintelek? – kérdezi, mire picit megszeppenek.
- Sértő a kérdés... Ha erre válaszolok, oda az imidzsem.
- Én azért szeretném hallani azt a választ – bújik közelebb a nyakamhoz, és bele is csókol.
Ha nem lenne sötét, az is megfelelne a válasznak, hogy kellemesen kiráz a hideg...
- Szerinted ilyen halál nyugodtan feküdnék itt, és jól érezném magam, ha nem szeretném?
- Én nem tudhatom – feleli, de szinte érzem, hogy mosolyog.
- Akinek nem szeretem az érintését, annak általában nem bújok az ágyába.
- Beledöglenél, ha kereken kimondanád, mi? – vigyorog most már egyértelműen az arcomba.
- Akárcsak te – nézek a szemébe.
- Tény, hogy ki szoktam verni magamnak néha.
- Te is tudod, hogy nem erre gondoltam – susogom az ajkaira. – Szereted, hogy a közeledben vagyok.
- Jó éjt – morogja.
Kuncogva simulok hozzá már csak azért is, és lehunyom a szemeimet.
Ő sem veszi le a kezét a mellkasomról...
***
- A-a – rázom meg a fejem.
- Deee... – simít végig a karomon Seth.
- Nincs az az isten, hogy kimásszak az ágyból – motyogom csukott szemekkel.
- Pedig muszáj lesz, mert mindjárt itt vannak a zsernyákok. – Újabb simítás. – Most kurvára utálom a sebedet, így nem tudlak kirángatni...
Elvigyorodom, és ránézek.
- Örülök, hogy aggaszt, ha esetleg fájdalmat okoznál.
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy az aggasztana, ha a zsaruk vérző hassal látnának meg az ágyamban.
- Persze... – kuncogom, de mikor állna föl, elkapom a kezét. – Naaa, ne menj el – meresztek hatalmas szemeket. – Inkább csókolj meg...
Morog valamit az orra alatt, de a következő pillanatban már hajol is fölém. Boldogan-elégedetten mosolyodom el. És a faszért inkább boldogan. Kellemes bizsergéssel a testemben simítok az oldalára, ahogy megcsókol. Csak az oldalára, mert a nyakát még nem tudnám kényelmesen átölelni. Most viszont nem merülünk bele túlságosan, mert egyértelmű, mi lenne a vége... és egy kicsit lenne csak ciki álló farokkal fogadni a nyomozókat.
Seth felsegít, de a fürdőbe már egyedül megyek. Ez már egész jól megy, csak felülni nem tudok még semmiképpen, mert továbbra is csillagokat látok, ha egy picit is megfeszül a hasam. Megmosakszom, aztán fel is öltözök, és csatlakozom Seth-hez a nappaliban. Éppen sikerül leülnöm meg elrendezgetni a párnákat a hátam mögött, mikor már csöngetnek is.
De én azért lopok egy csókot, mielőtt az ajtóhoz engedném.
A rendőrök már meg sem lepődnek, hogy ott találnak a nappalijában. Miért lepődnének? Tegnap azzal a ténnyel tisztáztam egyértelműen, hogy tulajdonképpen együtt élek vele, amióta a támadás történt.
- Remélem nem zavarok – mosolygok rájuk szelíden.
- Dehogyis – vágja rá O’Brien nyomozó. – Sőt, jó lenne, ha maga is figyelne Jesse, hiszen a két ügy közötti esetleges kapcsolatra próbálunk rávilágítani.
Seth szerintem már automatikusan mellém ül le. Ő is tudja már, hogy a puszta jelenléte megnyugtat, ha kell.
És a faszomat se érdekli, hogy ez miért van így.
Újra elkezdődik a kérdezősködés, Seth pedig újra elmesél mindent, amire emlékszik. Itt máris képbe kerülök, mert bár Seth annyit tud, hogy mintha velem is találkozott volna, engem nem hallgattak meg korábban az ügy kapcsán. Én mindenre tisztán emlékszem, hiszen Seth állapota mély nyomot hagyott bennem... de persze nekem sem újdonság a rendőrség, így pontosan tudom, mit nem kellene elmondani, ha nem muszáj.
- Igen, valóban találkoztunk – mondom. – A mosdóban. Éppen megmostam a kezem, amikor bejött, vagyis inkább betámolygott. Tényleg nagyon zavart volt – rázom a fejem komoran.
- És történt valami?
- Semmi – felelem rezzenéstelen arccal. – Felismerhetett, mert megszólított, de nagyon szét volt esve. El is gondolkoztam rajta, hogy segítséget kellene hívnom, de először csak a levegőre vittem ki, ott pedig már felbukkant a menedzsere is, és átvette tőlem. Akkor magukra is hagytam őket, mert úgy gondoltam, jó kezekben van – vonok vállat.
- Értem – bólogat O’Brien, miközben jegyzetel. – Tehát ön semmiképpen nem lehetett Tip Harris mellett, amikor Mr. Taylor megitta azt a koktélt.
- Nem – rázom a fejem, de gyanakodva ráncolom a homlokom. – Azt mondta, velem volt?
- Igen – feleli a nyomozó komoran. – Igazából azt mondta, hogy maga elegyedett szóba Mr. Taylorral, és ő nem is figyelt...
Mikor megremegek, Seth már fűzi is össze az ujjait az enyémmel, és kicsit megszorítja a kezem.
- Ezt a teóriát el is lehet felejteni – morogja. – Arra még tisztán emlékszem, hogy mi volt mielőtt és mikor megittam az italomat. Jesse még csak a közelben sem volt.
- Erről mi is így vélekedünk – biccent a nyomozó. – Többek között ezért is lett körponti tényező ez a Tip Harris, függetlenül attól, hogy nem tudtuk rábizonyítani a mérgezést.
- Nem vallotta be? – szólom el magam, mire mindhárman egyszerre fordulnak felém.
- Magának mondott valamit? – kérdezi most a másik rendőr.
- Igen – bólintok. – Mikor már a kórházban feküdtem a késelés után, Seth is bejött hozzám. Veszekedtek... és akkor vallotta be. Előtte végig esküdözött, hogy ő nem tett semmit, de akkor elmondta, hogy tényleg belecsempészett valamit Seth italába, bár azt nem tudta, hogy allergiás rá.
A nyomozó bólogat és jegyzetel.
- Nos... Ez egy kicsit talán magánéleti jellegű kérdés lesz, de a nyomozás szempontjából úgy gondolom, fontos lehet. Hogy is épül fel most ez a szerelmi négyszög? Itt vannak maguk, akik kezdetben gyűlölték egymást, de Tip Harris szerelemféltésből megpróbálja megmérgezni magát, Mr. Taylor, erre Mark Wood szintén szerelemféltésből megkéselteti magát, Jesse. Ezek után maguk ketten összeköltöznek.
Seth-tel összenézünk, és kicsit el is nevetjük magunkat. Ez így valóban elég abszurdan hangzik.
- Hát... ez egy remek kérdés. Én elvesztettem a bizalmamat Tippel szemben, amikor kiderült, hogy mit tett, és azt hiszem, Seth is így lehetett Markkal. Az pedig, hogy mi ilyen helyzetben vagyunk... – Vállat vonok. – Nem tudnám megmagyarázni, de ez már egyébként sem lényeges szerintem, hiszen később történt.
Újabb bólogatások és jegyzetelések.
- Mr. Taylor... – fordul Seth-hez O’Brien. – Mark Woodot is kihallgattuk a mai nap során. Beismerő vallomást tett, de említett benne egy érdekes dolgot...
- Seth nem volt ott – vágok közbe. – Bármivel is próbálta gyanúba keverni, Seth nem volt ott, felismertem volna...
- Na aggódjon, szó sincs ilyesmiről – mosolyog rám a nyomozó. – Mr. Wood azt mondta, a késelésért nem egyedül ő a felelős, és most nem magára az elkövetőre gondolok. Még az sem hatotta meg, hogy szigorítást kapott amiatt, hogy rejtvényekben fogalmazott, így kénytelenek vagyunk magához fordulni, Mr. Taylor. Mark azt mondta nekünk, hogy bár Jesse nem láthatta a késelő férfi arcát, ami egyébként direkt így volt megrendezve, maga tudhatja, ki volt az. És ebből már azt is tudni fogják, ki volt Mark úgymond „társa”.
Seth felsóhajt mellettem, én pedig értetlenül nézek rá.
- Seth? Mi a baj? – kérdezem halkan.
Újabb sóhaj, aztán megszólal.
- Igen, tudom, ki lehetett az. A neve Joy. Joy Adams.
- Joy...? – lehelem.
- Sajnálom – fordul felém Seth, és már nyúl is értem, ahogy remegni kezdek. – Sajnálom...
- Ki az a Joy Adams, Jesse? – néz most a nyomozó értetlenül.
- Tip Harris legjobb barátja – suttogom megtörten.
Seth még mindig magához ölelve tart, miután a nyomozók elmentek.
- Nincs semmi baj – suttogja a hajamba túrva. – Nem ér annyit az a szarzsák, hogy miatta érezd magad rosszul.
Megrázom a fejem, és szórakozottan simogatni kezdem az engem ölelő karját. Nem sírok, csak... kicsit kivagyok.
- Nem is miatta van – mondom halkan. – Magamban csalódtam.
- Ha most azt mondod, hogy magadat hibáztatod, én esküszöm...
- Nem – vágok közbe halvány mosollyal. – Csak... nem értem, hogyan tudtam ennyire félreismerni.
- A köcsögnek biztos jók a színészi képességei. Ez nem téged minősít, Jesse.
- Tudom, de... Minek volt velem annyi ideig, ha utána meg akart öletni? Akkor még hozzád sem volt semmi közöm... Nem értem.
- Mit gondolsz, miért olyan nagymenő az új klipje? – kérdezi halkan.
Felsóhajtok, és jobban a mellkasához bújok.
- Ha tudom magamról, hogy milyen rohadt könnyelmű vagyok, felkötöm magam...
- Nem vagy az – simít végig a hátamon. – Nem erre akartam...
Felemelem a fejem, és a szájára teszem az ujjam.
- Hanyagoljuk ezt a témát, idegesít. Inkább tereld el a figyelmem...
Imádom azt a mosolyt, ami megjelenik az ajkain. És most kurvára nem akarok belegondolni, hogy hogyan imádhatom valakinek bármilyen mosolyát is... Mindegy. Sokkal érdekesebb, hogy érti a célzást, és lassan hozzám hajol, hogy megcsókoljon.
A hajába túrva tartom magamnál, ezzel is mutatva, hogy nem mostanában kívánok elválni azoktól a finom ajkaktól. De nem úgy tűnik, mint akit ez különösebben zavar...
|
|
