- Nagyon fáj? – hajolok elõre kicsit aggódva. Igaz, engem még nem basztak seggbe, de tuti nem olyan mókás, illetve eleinte. Utána mindenki rohadtul tudja élvezni, csak amíg ilyen eszeveszettül szorít, nyilván neki is fáj. És az õ esetében ez igenis releváns infó.
Annak ellenére, hogy azt mondja: nem érdekli, igyekszem vele finom lenni. Bár nem szoktam ilyen ultrajófej lenni, de õ megérdemli.
Szépen, lassan tágul ki annyira, hogy már nem fáj ahogy ölel és szorít, így mozogni kezdhetek rendesen is.
- Úgy érzem, kész a segged, kiscicám – suttogom a fülébe.
- Ne kímélj – markol a seggembe. Hehe, vadmacs.

És én ki vagyok, hogy ellent mondjak?
Megígértem neki, hát megteszem, úgy megkefélem, hogy azt is elfelejti, hol van, A sikolyaiból ítélve legalábbis kicsit kizárt mindent és mindenkit kettõnkön kívül, de én is. Leszarok mindenkit, nekem most csak õ számít.
Amikor aztán lõre nyúlva kicsit megmasszírozom édes kis farkincáját, már hangosan sikongat, amit én nem bánok, pláne, mikor a nevem nyögve elélvez. Én meg követem... mert lemaradni nem akarok ám!
De a farkam kicsit sem gondolja ezt elégnek. Kihúzódom belõle, megfordítom, és felemelem. Kapcsol is, így a derekamat öleli lábaival, miközben újra elmerülök benne. A gumi valahol a lefolyóban pihen, majd kidobom késõbb... vagy majd jön a taxinéni, és eltakarítja.
A végére már abba kell hagynunk a smárolást, olyan tempót vettünk fel mindketten, hogy lihegni kell tõle, de ki bánja?! Õ nem, hiszen olyan édesen nyögi a nevem, hogy menten elélvezek.
De õ persze megint megelõz, bár a hangja eleve elég lenne, de azért az is segít, hogy ellenmozdul, összehúzza magát és ahogy a szemembe néz... ahh. Imádom.
Amikor ismételten végzünk, elzárom a csapot, de nem húzódik ki belõle, miközben a hálóba viszem. Minek, úgyis visszajövök? Hehe.
Ahogy az ágyon fekszünk, kicsit azért elõ/utómunkában, megszólal.
- Seth...
- Igen?
- Megérte várni rád – kuncogja.
Kis hülye... de peesze nem elég. Sem neki, sem nekem...
- Telhetetlen vagy, kicsi ribancom – suttogom a fülébe.
- Akárcsak te, édes seggfejem!A bejáratához simítok, és ahogy visszahúzom saját spermámtól nedves ujjamat, a kis dög elkapja és leszopja. Ahh...
- Még egy menet?
- Remélem ezt költõi kérdésnek szántad – néz rám kihívóan. Hm...

* * *

- Cica... - morranok fel, ahogy reggel tapicskolom az ágyat magam mellett, és egyel kevesebb Jesse van benne, mint kellene. Hm...
Morogva kelek fel, semmit sem véve magamra. A saját lakásomban pont leszarom, hogy ki-mit gondol a seggemrõl meg a farkamról. Bár elõbbirõl senki ne gondoljon semmit, mert a végén még morcos leszek.

Kicsi ribancomat a konyhában találom meg. Ugyanaz az cucc van rajta, mint rajtam. Hm... és neki milyen jól áll. Mögé lépek, és a nyakába csókolok.
- Mit csinálsz? - kérdezem, de már csókolgatom is, és friss, reggeli merevedésemmel ritmusosan simulok be bejáratához.
- Reggelith - nyöszörgi. Elõre pillantok a válla felett, de amit látok, az engem most sokkal jobban leköt.
- Áll a farkad - jegyzem meg vigyorogva.
- A farkad a seggemhez nyomod, ez automatikus reakció - morogja.
- Igen? - Körbepillantok. Sehol semmi, amire vigyázni kellene, így egy ügyes mozdulattal fordítom meg, és lököm fel a pultra.
- Hééé - sikkant fel.
- Akkor is tiltakozni fogsz, ha most a nyakamba veszem a lábad, és jó-reggelt-szexelünk egy hatalmasat? - kérdezem vigyorogva.
- Akkor talán nem - vigyorog rám, és már karolja is a nyakam és emeli a lábát. Hála az éjszakának, nem kell vele sokat szenvedni, még a gumit sem húzom fel, mi a fasznak.
Lassan igazítom el, picit magam felé húzva, mire õ is helyezkedik kicsit, de aztán már türelmetlenül pislog rám.
- Meddig tökölsz még? - kérdezi hisztizve.
- Ejnye, de nagy a pofája valakinek - nevetek fel, de fel ös nyögök, amikor elmerülök benne, bár az õ sikkantása mellett az enyémet meg sem hallani. hehe.
Imádtam véresre kefélni, de amikor az élvezettõl kiabál, az valahogy jobban fekszik nekem is.
Sokkal jobban.
Lassan mozgok benne, hiszen nem sietünk sehova. Nem érdekel, hogy mi lesz, ha ránk szakad a ház, akkor is el fogok élvezni.
Pont.
 - Olyan kurva jó vagy - sóhajtok fel bókolva neki, hiszen az érintései, a sóhajai önmagukban is fergetegesek, pláne mikor ellenmozog, vagy ráfeszít. Nagyon tudja, mitõl izgulok fel még jobban.
- te sem panaszkodhatsz - pislog rám kipirult arccal, vörös ajkakkal és ködös tekintettel. Ahh, a kurvaéletbe, most is olyan izgatott vagyok, hogy véresre tudnám kefélni, de nem fogom.
Most nem.
Majd lehet, hogy lesz még olyan is, de az nem most lesz.
Amikor érzem, hogy nem vagyok túl messze a végétõl, elõre hajolok, és csókolni kezdem, miközben egyik kezemmel még mindig támaszkodom, a másikkal meg elkezdek a farkán dolgozni, de meglepõen gyorsan elélvez. Meglepve nézek rá, de csak megrántja a vállát.
- Akkor enyém a terep - nyalok végig ajkain, és egy kicsit még erõsebbre veszem a tempót, de pár lökés után én is elélvezek.
Ahh, annyira kurva jó... minden pillanat olyan rohadtul jó vele, hogy az hihetetlen.
Leírhatatlan.
Kifejezhetetlen...

* * *

Ebédre is rendelünk, de nekem beugrik valami, ahogy figyelem, amint Jesse épp egy répával küzd.
- Te cica - nézek rá. - Ha veszek neked pár játékot, akkor lenne kedved játszani?
- Játék? - kérdezi csillogó szemekkel.
- Tudod, vibrik, szõrös bilincs, ilyesmik... Tudok egy jó helyet, igaz, ami pénztárcánkra szabták, de az áru minõségi, és reggel nem leszünk benne a lapokban, az tuti. A Banános Joe remek arc, sosem adja ki a vevõt. Vehetnék neked akár egy névre szóló vibrit is... milyen szexi lennél - vigyorgok rá.

Olyan szexi... Olyan kínzó. Lemegyünk a parkolóba, ahol máris egymásba gabalyodunk, csókolózunk, és õ izgat és kínoz. Csak azért is... És mikor Tommy megjön, mindketten hátra ülünk, nem véletlenül. Az ölében ülök, csókolózunk, és szinte ruhán keresztül lovagolom meg.

- A kurva életbe, igyekezz már – morog Seth Tommynak.
- Amennyire tudok, próbálok – sziszegi Tommy.
- Seth... olyan jó... – nyöszörgöm a fülébe.
- És még milyen jó lesz... – csókol a nyakamba, mire hátravetett fejjel sóhajtok fel.
És ez addig megállás nélkül így megy, míg végre haza nem érünk.
- Jól van, pattanjatok ki. Holnap este jövök – kiabál hátra Tommy, mikor megérkezünk, én meg már lövök is ki.

Ledobálom a ruháim, és a zuhany alatt várom meg, közben tágítom is magam, hogy minél gyorsabbak lehessünk.
- Ejnye, elveszed a munkámat – szólal meg egyszer a hátam mögött, mire nem is szólok semmi, csak vággyal teli tekintettel pillantok rá.
A szekrényhez lép, felhúz egy gumit, aztán mögém lép.
- Kurvára az ágyon akartam – suttogja a fülembe. – De még egy fél perc, és szétszaggatlak – nyal végig a nyakamon.
- Akkor csináld már – marok a derekába türelmetlenül.
- A szopást is be fogom hajtani, de most... – Felnyögök, ahogy a farka a fenekemhez ér. – Még a közeledben sincs – nevet fel.
- Seth, ne húzd az agyam, mert itt hagylak – villantom rá a szemeimet.
- Addig élsz, meg amíg utol nem érlek.
Nem is húzza tovább az idõt... Elhelyezkedik, és lassan elkezd a testembe hatolni.
- Azt a kurva élet... de rohadt szûk vagy, édes kis ribancom... – súgja rekedten.
Tény, kurva régen nem voltam senkivel... és tágítás ide vagy oda, Seth méretei nem valami kicsik, így rettentõen feszít, még egy-két könnycsepp is utat nyer magának.

- Nagyon fáj? – suttogja forrón a fülembe.
Ettõl, és a hangjában megbúvó gyengédségtõl megremegek.
- Nem érdekel – nyögöm. – Kurva régóta várok már erre... Csináld!
A fülembe sóhajt, aztán bele is nyal, én pedig lehunyom a szemem, és tudatosan nem koncentrálok a feszítõ érzésre. Csak a jóra... Arra, hogy végre érezhetem, hogy bennem van, és hogy annyira kibaszottul jó!
Pláne, amikor a mindkettõnkben tomboló feszültség ellenére nem kezd el azonnal vadul döngetni, hanem finom mozdulatokat tesz. Lassabb tempóban húzódik vissza, majd csúszik vissza belém, és bár mindketten szinte reszketünk a vágytól, türelmesen megvárja, míg kicsit hozzászokok. Gyanítom, a fogát csikorgatja, de akkor is, megteszi... miattam.
Alig pár percre van szükségem, és máris oldódik a szorító feszültség.
- Úgy érzem, kész a segged, kiscicám – nyögi a fülembe.
- Ne kímélj – nyöszörgöm a fenekébe markolva.
És õ nem kímél. Fokozatosan gyorsít a tempón, és én ezzel egyenesen arányosan kezdek egyre hangosabban nyögni. A finomkodást hamar felváltja a végtelen tempó, benne az eddigi minden elfojtott vágy feszültségével és hevével. Kíméletlenül merül el mélyen bennem újra és újra, hol a csípõmre szorítva, hol a combomba marva, miközben én a fenekét vagy a csípõjét markolom erõsen.
Bár a végén már mindkét kezemre szükségem van, hogy tudjak támaszkodni...
Annyira kurva jól csinálja, hogy bele kell halni. Na de azért engem sem kell félteni... Néha ellen mozdítom a csípõmet, vagy kicsit körözök vele, vagy éppen rászorítok a farkára az izmaimmal, élvezve, hogy ilyenkor még hangosabban nyög, pedig egyébként sem fukarkodunk a hangunkkal. De a hangját is imádom, ez tény.
A végén már szinte sikoltva élvezem minden mozdulatát, pláne amikor elõre nyúl, és a farkamra markol, hogy rásegítsen egy kicsit. De engem aztán kurvára nem izgat, hogy kik hallják, meg hányan, és az sem, hogy mit gondolnak... Felõlem a rendõrséget is ránk hívhatják, hogy itt valakit ölnek, akkor sem fogjuk abbahagyni. Most már nem.
- Seth! – sikoltom a nevét abban a pillanatban, amikor elérem azt a bizonyos határt.
- Gyere, cicám... – nyögi a fülembe.
A következõ lökésével mindkettõnket a csúcsra juttat. Hangosan nyögve, hosszan élvezünk el, egymásba kapaszkodva... Végre.
De itt még nincs vége, és ezt mindketten pontosan tudjuk.
Kõkemény merevedése mit sem lankad, csakúgy, ahogy az enyém sem. Kihúzódik belõlem, de csak annyira, hogy a következõ másodpercben a csempéhez taszítva találjam magam. Mohón marunk egymás ajkaira, miközben õ felemel. Lábaimat a dereka köré fonom, kezeimet pedig a nyaka köré, így kapaszkodok, míg õ a csempéhez szorítva, a fenekembe markolva tart meg.
A szájába nyögök, ahogy farka újra belém csúszik, és most már akadálytalanul fogadom magamba. Nem kímél, most nincs bevezetõ, hevesen kezd mozogni, így hamarosan kénytelenek vagyunk elengedi egymás ajkait, hogy kapjunk levegõt. A csempének ejtem a fejem, mire õ izgatóan morogva támad a nyakamra, és harapni, csókolni, szívni kezdi. Lehunyt szemekkel, hangosan nyögdécselek, egyik kezemmel a hajába túrok.
- Seth... Seth... – nyöszörgöm a nevét.
Felemeli a fejét, és ahogy kinyitom a szemeimet, összekapcsolódik a tekintetünk. Valami megmozdul bennem... megint. Újra megcsókolom, az ajkába harapok finoman, aztán a nyelvét is megkóstolom, õ meg vigyorogva hagyja, mielõtt egy erõteljes lökéssel újra nyögésre nem kényszerít.
- Imádom a hangod – dorombolj a fülembe, aztán újra a nyakamba harap.
A hajába markolva élvezem minden mozdulatát, és most hozzám sem kell érnie, vele együtt élvezek el. És... belém élvez. Azt hiszem, elhagytuk a gumit félúton. És ez... Mindig, mindig odafigyeltem a védekezésre, most mégsem érzek indíttatást a kiakadásra. Sõt, ez olyan... jó érzés. Rohadtul nem tudom, miért, de valahogy... jó.
Seth elzárja a vizet, aztán az ajkaimra hajol, és édes csókok kíséretében elindul velem a karjaiban kifelé. Még csak ki sem húzódik belõlem, míg beérünk a hálóba, csak akkor, mikor végigfektet az ágyon, és fölém magasodik. Most egy kis pihenõként csak csókoljuk egymást néhány hosszú percig.
- Seth... – sóhajtom.
- Igen? – nyal végig az ajkamon mosolyogva.
- Megérte várni rád – kuncogom.
Elvigyorodik, és beleharap az alsóajkamba, miközben merevedését az enyémhez dörzsöli. Hihetetlen... még mindig nem volt elég, egyikünknek sem.
- Telhetetlen vagy, kicsi ribancom – suttogja a fülembe.
- Akárcsak te, édes seggfejem – nyalok végig a nyakán.
Egyik kezével lesimít a nyakamon, a mellkasomon, a hasamon, a farkamon... aztán ujjával végigsimít a bejáratomon, mire felnyögök. Amikor visszahúzza az ujját, ott van rajta a belõlem kifolyó spermája, amit rögvest le is szopogatok róla.
- Még egy menet? – kérdezi rekedtes hangon.
- Remélem ezt költõi kérdésnek szántad – húzom végig az ujjam merev farkán.

Végül persze beengedjük a két gorillát meg az ügyvédcicust, és beszélgetni kezdünk.
Közben kiderül, hogy ez a Jiri nem is olyan fasz, mint amilyennek látszik. Illetve... minden bizonnyal de, de ahogy az ügyvédcicára néz... szeretnék egyszer ilyen szemekkel tudni Jesse-re nézni. De azt hiszem, én nem tudok ilyen mély érzelmeket táplálni, még iránta sem.
Megtudjuk, hogy a temetés egy hét múlva lesz, 10-tõl. Kurvára nem tetszik, hogy fel kell kelnem nyolckor, csak azért, hogy amiatt a geci miatt... hah. De Jasonnek igaza van, Jesse miatt kell elmenni, nem Tip miatt,
- Egyébként mik voltak abban az aktában? – kérdezi a másik gorilla. Noel...
- A múltam olyan megvilágításban, amirõl még én sem tudtam, meg a Tip által megtervezett jövõm.
- Az általa tervezett jövõd?
- Meghamisított egy bizonyítékot, amivel drogügyletekbe keverte volna Jesse-t – mondja Jason.
- Hogy tudta meghamisítani?
- Egyszer adott nekem egy ajándékot, egy karórát, fehér dobozban. Éppen lementem hozzá, kocsival várt a lakásom elõtt. Hideg volt, fekete bõrkesztyû volt rajta, mikor átadta... rajtam semmi. És az a doboz hirtelen tele lett kokainnal.
- Micsoda agyafúrt seggfej!Az ilyeneket kurvára utálom - mondja Neol, és milyen igaza van.
- Még szerencse, hogy már halott... - teszi hozzá Jiri. Egyre jobban tetszik ez a két állat.
- Na de mi nem is zavarunk tovább!  Egy hét múlva találkozunk, fél 10-re itt vagyunk értetek - köszön el mosolyogva az ügyvédcica.

* * *

Az egy hét elszalad. Pláne, hogy a temetés után kórház, ahol kiderül, hogy este már szexelhetünk-e. Mert ez, hogy kiverjük egymásnak rohadtul jó, de többet akarok. Még többet, és egyre kevésbé elégít ki, hogy itt van, hogy kiveri a farkam, hogy kiverhetem az övét, hogy csókol. Ezek jó dolgok, de a plusz kellene, hogy legyen. nem az alap.
muszáj szexelnünk, mert így tönkre fog menni az egész, mielõtt elkezdõdne.

* * *

- Kész vagy, Seth? – Faszt kell sürgetni percenként!
- Ha megkötöd nekem ezt a kurva nyakkendõt, kész leszek – morgom a tükör elõl. Mert ha nem, akkor darabokra tépem és még a tükröt is szétverem.
Persze segít, neki az ilyen jobban megy, mint nekem.
- Faszért kell így kiöltözni... – morgom. Még mindig nem tetszik, hiába fehérben megyek. Mert nekem ez kurvára nem gyászos nap. Egy gecivel kevesebb szívja el elõlem a levegõt. Erre az alkalomra még pezsgõt is vinnék ha nem tudnám, hogy szétverik érte a fejem és még az ügyvédcicus gorillái sem tudnának mit kezdeni a dologgal.
Miután elkészült, elköszönünk Tommytól, és irány a buli!

A temetésen persze az összes geci itt van. Tip összes verõlegénye, a drogos haverjai, a nagydarab állatok, mondjuk nem mindenki, õket a’sszem nem engedték ki óvadékkal. Mark szerintem Jesse miatt nem jött el, de mi legalább vagyunk. Tip ügyvédje meglátja Jesse-t és bólint. Még szép. A ravatalon meg a szertartás alatt Jesse a vállamra hajtott fejjel piheg, jó ez így.

- Ez simábban ment, mint gondoltam – sóhajtja kincsem.
- Ha egyedül jöttök, lehet, hogy nem ment volna ilyen simán – mondja Jason. – De a lényeg, hogy minden oké – mosolyog. – Ha pedig az ügyvédje újra felhív, azonnal szólj, rendben?
- Persze – bólint Jesse.

A kórházban nem engedik, hogy együtt legyünk a vizsgálaton, mert egyszerre csinálják, így amikor végzek, megyek is Jesse felé.
- Na? – kérdezem csillogó szemekkel.
- Makkegészséges vagyok. - Szóval szex lesz, cicus...
- Én is – harap ajkaiba hihetetlenül édesen.

Végig Jesse-re nézek, miközben tárcsázok, hogy Tommy jöjjön. Ha most nem itt lennénk.... nem. Ha nem tudnám, hogy úgy fog nyögni, mint akit ölnek, beráncigálnám az egyik vizsgálóba, és...
De az ilyen szintû közszeméremsértés nem jönne jól. Nekem tök hat, de neki nem hiszem, hogy kell a karrierjéhez.
- Menjünk le a parkolóba - veti fel az ötletet, de még mindig úgy néz, mint egy szûz kislány. Fel fogom falni...
- A sötét, emberektõl nem hemzsegõ parkolóba? - vigyorgok rá, de már ragadja is meg a kezem, és indulunk.
A portán még felvesszük a zárójelentéseket, és pár perc múlva a parkoló felsõ szintén, az egyik oszlop mögött állunk. Én a falhoz dõlve, õ a karomban, egyik lábával a derekamat ölelve. Csókolózunk, közben végigsimítok a gerincén, de ahogy besimítok a nadrág alá és elkezdem alsó keresztül bizirgálni a seggét, persze elhajol, és felnyög.
- Nem bírom ki hazáig - nyüsszögi.
- Muszáj lesz - dorombolom.
- Akkor legalább ne izgass tovább - hajol a nyakamhoz.
- Mondj egy jó okot - kuncogom, és mondandóm végével az alsó alá is besimítok. Ahogy ujjaim körül érzem az izmait, én is felnyögök.
- Ha nem hagyod abba, letépem rólad a ruhát, és megerõszakollak - suttogja rekedtesen.
- Te... ez jól hangzik - nevetek fel, és még egy utolsó csókot lopok. Végszóra befut Tommy is, és a kocsiban persze, amennyire tõlünk telik, moderáljuk magunkat. Jesse az ölembe ül és ruhán keresztül lovagol, de még nem kefélünk, és ha nem Tommy-ról lenne szó, már ezen a részén is túl lennénk.

- A kurva életbe, igyekezz már - morranok elõre.
- Amennyire tudok, próbálok - sziszegi Tommy.
- Seth... olyan jó... - suttogja a fülembe nyöszörögve pici cicám.
- És még milyen jó lesz... - csókolok bele a nyakába, mire hátraveti a fejét.
A móka így megy tovább, olyan kemények vagyunk mindketten, hogy majd’ szétrobbanunk, de csak nem fogok nekiesni Tommy elõtt...
Egyébként de. Csak a kocsi szûkös, és most azt akarom, hogy kényelmes legyen neki, hiszen két hete erre várunk mindketten. A szemei úgy csillognak a vágytól, ahogy most rám néz, hogy az szavakkal kifejezhetetlen. Imádom, amikor ilyen szexis, ennyire kéjenc, ennyire...
- Jól van, pattanjatok ki. Holnap este jövök - kiabál hátra Tommy. Jesse már szinte rohan a lakáshoz, én ugye zárom a kaput, gyorsan kiadom a dögöknek a kaját és kizárom õket az udvarra. Nem kell nekik hallani, ami itt most történni fog.
Közben azon kattog az agyam, hogy már a gondolattól is el tudnék élvezni: percek múlva az enyém lesz. A teste is... az én farkamtól fog feszülni a lyuka, az én nevemet fogja nyögni, az én hátamba fog marni, rajtam fog lovagolni...
Ah, sietni kell, tényleg el fogok élvezni!

Ahogy beérek, nem találom sehol. Már épp felüvöltenék, mikor meghallom a zuhanyzóból a víz csobogását. Hatalmas vigyor szökik az arcomra, és már odafelé ledobálom a ruháimat. Ahogy beérek, a látvány több, mint szexi.
Kis vadmacskám, gondolom a gyorsabb ügyintézés reményében épp tágítja magát, nyöszörög és egyik kezével a csempének támaszkodik, nekem háttal.
- Ejnye, elveszed a munkámat - szólok rá. Nem ijed meg, csak hátranéz, olyan szemekkel, hogy megremeg a farkam. A szekrényhez lépek, gyorsban felhúzok egy speckó gumit, ami bírja az ilyen jellegû akciókat is, és beállok mögé.
- Kurvára az ágyon akartam - suttogom a fülébe. - De még egy fél perc, és szétszaggatlak - nyalom meg a nyakát.
- Akkor csináld már - mar bele a derekamba. Édes...
- A szopást is be fogom hajtani, de most... - Lassan elhelyezkedem. Már attól hangosan nyög, ahogy a farkam hozzáér. - Még a közeledben sincs - nevetek fel.
- Seth, ne húzd az agyam, mert itt hagylak - villantja háta édes kis szemecskéit.
- Addig élsz, meg amíg utol nem érlek - felelem.
Ahogy lassan hatolok a testébe, a nyakát harapom. Nem szól érte, pedig tudom, hogy véresre martam már most, hiszen érzem az ízét, de persze õ sem tétlen. Olyan erõvel markolja hátranyúlva a csípõmet, hogy vérzek, így egy-egy, nem szólok, õ sem, és egyébként is ki nem szarja le, tõlem a harmadik világháború is jöhet.
Plán, amikor megérzem, hogy mennyire szorít...
- Azt a kurva élet... de rohadt szûk vagy, édes kis ribancom... - suttogom rekedtesen. Nem felel, nyüsszög, és gyanítom, a könnyei is kicsordultak, de hála a vízsugárnak, ez nem látszik.

- Azt meg még mindig kurvára nem érted, hogy miért akarok menni, mi? – néz rám.
- Nem akarom, hogy bajod legyen – hajtom le a fejem.
- Látod, errõl beszélek – csapja le az aktát, aztán feláll, és kisétál. Vagyis akar, mert nem tud kimenni az ajtón. – A mocskos kurva anyádat, nyisd ki! – üvölt ki.
- Nem fogom – kiabál vissza Tommy. – És lehetõleg ne baszd fel magad, akkor sem nyitom ki, ha szétvered a szobát, amíg meg nem beszélitek.
- Nincs ezen mit megbeszélni! Le se szarja, hogy féltem, te is látod! – kiabálja Seth, de én már mögötte állok.
- Ezért balhézol? – kérdezem halkan. – Mert azt hiszed, hogy azt hiszem...
- Le se szarod, látszik! – fordul felém üvöltve. – Ha érdekelne, legalább felvethetnéd, hogy oké, menjünk együtt, hívd el a haverjaidat vagy tudja a faszom! De nem, te játszod a mártírt meg a szerencsétlen, átbaszott ribancot, akinek fingja sincs errõl a kibaszott életrõl! Amiben állítólag õ is él! Ha lenne, baszd meg, kurvára látnád, hogy ha odamész, kiikszelnek, gondolkodás nélkül!
Megrémülök. Õszintén... a viselkedése...
- Seth... – nyöszörgöm. – Fejezd be, könyörgöm... – nézek rá remegve, ijedten, könnyes szemekkel. – Nem akarom ezt, kérlek... – kuporodok össze az ágyon.
- Jesse... – lép közelebb.
- Kérlek, ne bánts – remegek meg félve.
- Soha... én téged soha nem bántanálak! – rázza meg a fejét. – Soha nem lennék rá képes, hogy fájdalmat okozzak neked...
- Akkor ne kiabálj, könyörgöm – szipogom, mire leül mellém.
- Mit akarsz te egy magamfajta, félõrült, elmebeteg fasztól?
- Én... én nem tudom mi lenne nélküled.
- Mindenkinek jobb lenne, ha nem lennél velem. Veszélyes vagyok rád.
- De én nem akarok elmenni – ellenkezek kétségbeesve, és átölelem.
- Kicsim... – ölel magához, fejét az enyémre hajtva.
Megdobban a szívem,és gondolkodás nélkül megszólalok.
- Szeretlek, Seth Tylor, az sem érdekel, ha most fogsz hátba szúrni, csak akkor gyorsan csináld... nem akarok nélküled lenni!
- Én is szeretlek – suttogja alig néhány másodperc után.
Görcsösen szorítom magamhoz. Soha, soha nem akarom elveszíteni... Soha!

 * * *

Másnap éppen kint vagyunk a kutyákkal, mikor megjelenik Jason a férjével, és még valakivel. Aki szintén van akkora, mint a férje... Két hatalmas állat. A férje, Jiri, a másik meg Noel. Ezek tuti valami társak lehetnek.
Seth és Jiri persze azonnal marni kezdik egymást, Jasonnel felváltva nyugtatjuk õket.
- Kinyalod a seggem – morogja éppen Seth.
- Hagyd abba – ölelem át mellé lépve.
A válasza egy mély sóhaj. Édes...
- Ezt vehetjük beleegyezésnek, azt hiszem – mosolygok Jasonre. Õ is elmosolyodik, Seth viszont csak morog. Kuncogva hajolok oda hozzá. – Volnál olyan kedves, hogy rászólsz a dögökre, szívecském? – csókolom arcon.
- Szólíts így még egyszer, és rád uszítom õket – morog, de én látom azt a mosolyt a szája sarkában.

Mikor már a nappaliban ülünk, mindenkinek adok kávét, aztán lehuppanok Seth mellé.
- Úgy viselkedsz, mint egy kibaszott háziasszony – vigyorog rám az említett.
- El sem hinnéd, milyen jó egy asszony a háznál – szólal meg Jiri, szerelmes mosollyal pillantva Jasonre, mire õ elpirul.
Aranyosak... jó lenne, ah egyszer én is így lehetnék Seth-tel. Mármint a magunk módján. Csak ilyen... harmóniában. Bár tény, hogy valami megváltozott azok után a vallomások után, pozitív irányba.
- Majd lehet kipróbálom – mondja Seth, kihívóan mosolyogva rám.
Kuncogva arcon csókolom, aztán Jasonhöz fordulok.
- Szóval – kezd bele mosolyogva. – Beszéltem Mr. Harris ügyvédjével. A temetés pontosan egy hét múlva lesz, délelõtt 10 órától.
- Ahh, még keljek is föl hajnalok hajnalán amiatt a köcsög miatt? – sóhajt fel Seth.
- Nem miatta – helyesbít Jason mosolyogva. – Jesse miatt.
- Jogos – öleli át a derekamat Seth.
Én is átölelem a hasánál, és hozzábújok.
- Egyébként mik voltak abban az aktában? – szólal meg a másik kétajtós szekrény... azt hiszem, Noel.
- A múltam olyan megvilágításban, amirõl még én sem tudtam, meg a Tip által megtervezett jövõm – felelem sóhajtva.
- Az általa tervezett jövõd? – vonja fel a szemöldökét Jason férje.
- Meghamisított egy bizonyítékot, amivel drogügyletekbe keverte volna Jesse-t – ingatja a fejét Jason.
- Hogy tudta meghamisítani? – néz rám kíváncsian Noel.
- Egyszer adott nekem egy ajándékot, egy karórát, fehér dobozban. Éppen lementem hozzá, kocsival várt a lakásom elõtt. Hideg volt, fekete bõrkesztyû volt rajta, mikor átadta... rajtam semmi. És az a doboz hirtelen tele lett kokainnal – mondom keserûen.
- Micsoda agyafúrt seggfej – dõl hátra meglepetten Noel. – Az ilyeneket kurvára utálom.
- Még szerencse, hogy már halott – mormogja Jiri, mire Jason kuncogni kezd.
- Na de mi nem is zavarunk tovább – mosolyog ránk Jason. – Egy hét múlva találkozunk, fél 10-re itt vagyunk értetek.
- Oké – bólintok mosolyogva, aztán kikísérjük õket.

***

Az az egy hét elrepül egy pillanat alatt.
Seth-tel most már tökéletes az összhang, nem veszekszünk, még pitiáner dolgok miatti összekapások sincsenek. Együtt vagyunk és jól érezzük magunkat. Meg egymást... az esti légyottokat a gyógyszereink miatt hanyagolnunk kell persze, de nap közben semmi nem tarthat vissza attól, hogy hozzáérjek. Imádom kielégíteni... Imádom hallani a hangját, látni az arcát, a tekintetét. Imádom, ahogy hozzámér, ahogy csókol, ahogy õ juttat a csúcsra engem... Mindent .
Közben persze önmagunkat sem hazudtoljuk meg. Nincsenek fölösleges vallomások, vagy nyáladzó csókolózás a nagy szeretlekezés közben. Csak akkor mondjuk majd ki, ha úgy érezzük, kell. Én abból is megértem az érzéseit, ha néha a fülembe súgja, hogy milyen jó velem.
És ha már gyógyszerek... Szépen gyógyulunk. És ha már gyógyulás: mindkettõnknek leesett idõ közben, hogy a temetés éppen annak a bizonyos 2. hét utolsó napjára esik. Szóval a temetés után mehetünk is a dokihoz, és ha ott minden rendben...
Istenem, annyira szeretném már érezni!

***

- Kész vagy, Seth? – kiabálok ki a hálószobából, mikor már a cipõmet rángatom magamra.
- Ha megkötöd nekem ezt a kurva nyakkendõt, kész leszek – hangzik a morgós felelet.
Mosolyogva lépek ki a hálóból. A fürdõszobai tükör elõtt kínlódik a szerencsétlen nyakkendõvel. Kuncogva lépek oda hozzá, magam felé fordítom, és segítek neki.
- Faszért kell így kiöltözni... – morogja.
- Temetésre megyünk, emlékszel? – nézek föl rá. Bár annyi engedményt kapott, hogy minden ruhadarabja fehér lehet, mert „ünnepel”... Bolond. És édes. – Kész is – mosolyodom el, és bezsebelek egy finom csókot.
- Biztos rendben lesztek? – lép hozzánk Tommy.
- Két akkora állattal, mint amiket az ügyvédke között? Tuti – feleli Seth.
- Remélem is – sóhajt Tommy. – Hívjatok, ha végeztetek a kórházban, és oda megyek értetek én.
- Oké – bólintok.
Dudálás a ház elõtt, megérkeztek Jasonék. Elbúcsúzunk Tommytól, és már megyünk is. Jason ül hátul, a két hatalmas férfi meg elöl. Praktikus megoldás, így még el is férünk hátul hárman.

Azt hiszem, jó ötlet, hogy nem egyedül jöttem. Meg az is, hogy nem csak Seth-tel. Ez a temetés tele van gorillákkal... Egyik rosszabb arcú, mint a másik. Van néhány ismerõs arc, de azok is olyan gyilkos tekintettel merednek rám, hogy inkább nincs kedvem üdvözölni õket. Kicsit berezelve szorongatom Seth kezét, aki erre helyzetet vált: elengedi a kezem, és inkább átölel a vállamnál. Jiri és Noel mögöttünk jönnek, Jason kettõjük között, a férje védelmezõ ölelésében. Nem csodálom, hogy õt is félti. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy Jason akár a faszi nyakában is ülhetne, õ akkor is a kisujjával el tudná intézni bármelyik néger állatot innen. Elég veszélyes fickónak tûnik, jó, hogy az én oldalamon áll.
Tip ügyvédje nyugtázza a jelenlétemet, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel.
- Minden oké? – súgja a fülembe Seth, mikor elfoglaljuk a helyünket.
- Ühüm – bólogatok.
Hagyom, hogy magához öleljen, a nyakához hajtom a fejem. Remélem, hamar lemegy ez az egész, és nem lesz semmi baj.

- Ez simábban ment, mint gondoltam – sóhajtok fel, mikor már a kocsiban ülünk.
Boldogan fogom meg Seth kezét, örülök, hogy nem lett baj.
- Ha egyedül jöttök, lehet, hogy nem ment volna ilyen simán – mondja Jason. – De a lényeg, hogy minden oké – mosolyog ránk. – Ha pedig az ügyvédje újra felhív, azonnal szólj, rendben?
- Persze – bólintok.
Már elõre szóltan Jasonnek, hogy a kórházba kell mennünk kontrollra, így most arra vesszük az irányt.

***

Sajnos nem mehetek Seth-tel, és õ sem jöhet velem, mert egyszerre akarnak minket kivizsgálni. De legalább annál hamarabb kiderül... ki tudja, talán el kell küldenünk Tommyt erre a napra. Meg a következõre. De lehet, hogy még az azutánira is...
Mikor a doki végre rábólint, hogy meggyógyultam, szinte leugrok a vizsgálóasztalról, és már sprintelek is kifelé. Ahol szembe jön velem Seth... sejtelmes mosollyal.
- Na? – kérdezem csillogó szemekkel.
- Makkegészséges vagyok.
- Én is – harapok az ajkamba.

Másnap eljön Tip ügyvédje, és elénk tol egy aktát. Tele mindennel... minden szarral.
- Mik ezek? – kérdezem pánikolva.
- Sajnálom, de ahogy azt Mr. Harris meghagyta, ha nem jelenik meg a temetésén, ezeket nyilvánosságra fogom hozni – sóhajt fel Tip ügvédje.
- Milyen alapon fenyegeti védenced az enyémet? – kérdezi Jason, az én ügyvédem. – Egyébként is, biztos vagyok benne, hogy ezekhez illegális úton jutott hozzá Mr. Harris, így nem jelenthetnek lényegi veszélyt, ha...
- Elég legyen – mordulok fel. – Elmegyek a temetésre. Egyedül – nézek Seth-re.
Azok a köcsög niggerek nem csak az én nyakamra pályáznak, ha pályáznak rá. Seth is közrejátszott Tip halálában úgymond... és én nem fogom ezüsttálcán eléjük kínálni.
- Faszt egyedül – morog vissza.
- Nem kell játszani a nagymenõt, egyedül megyek! – emelem fel a hangom.
- Fejezd be a szarságaidat, vagy itt helyben pofozlak fel! – ordít le. – Elmegyek veled és gond letudva! Leszarom, mit akarsz!
- Hát persze, ebben nincs semmi új – nevetek fel keserûen.
- Jesse, fejezd ezt be, kérlek – néz rám Tommy.
- Hagyd csak, úgyis egy önzõ geci vagyok, aki csak magával foglalkozik – néz a szemembe Seth, aztán feláll. – Le vagytok szarva.
- Most meg hova mész?! – kiabálok utána, mikor elindul kifelé.
- Ha már ilyen önzõ fasz vagyok, kihasználom a dolgot.

- Jesse, ülj vissza a seggedre – szól rám Tommy, mikor pár perc múlva felpattanok.
Szarok rá. Kisietek a ház elé, de... Seth nincs sehol. Kijjebb megyek, le a lépcsõn... semmi.
- Jesse? – Felpillantok az ügyvédemre, aki együtt érzõn mosolyog rám. Mellém lép, és megsimogatja a hátamat. – Meg fog nyugodni, csak hagyd egy kicsit fõni a saját levében. A férfiak bonyolultak – mosolyog rám.
- Mondja ezt egy olyan, aki nemrég ment férjhez, és legalább tíz méterrel a föld fölött lebeg – sóhajtok fel.
- Éppen ezért fogsz meghívni majd te a ti esküvõtökre is – kuncogja.
- Bah... Én meg az esküvõ – forgatom a szemeimet. – Seth meg az esküvõ...
- Ilyenkor emlékezz mindig az én történetemre – kacsint rám. – Gyere, intézzük el ezt a hülyét.
Halványan elmosolyodom, miközben hagyom, hogy visszavezessen a házba. Nem igazán vannak barátaim, de Jason olyasmi. Nem jártunk össze soha baráti bulikra vagy ilyesmi, de néha jókat beszélgettünk, ha olyanunk volt. Elmesélte a történetüket is a férjével, ami tényleg nem hétköznapi. És bár még nem találkoztam a csávóval, igen félelmetes lehet közelrõl... Egyszer láttam csak, messzirõl, amikor õ jött egy étteremhez Jasonért, és hát... igencsak hatalmasnak tûnt a kocsi mellett állva. Ahhoz képest, hogy Jason egy törékeny kis virágszál... De hát az õ dolguk, meg egyébként is, Jason sugárzik a boldogságtól, úgyhogy nem lehet baj.

 * * *

- Azt hiszem, tudom, hol lehet – mondja Tommy, miután kikísértem Jasont. (A pasija most a kormánynál ült, de csodálom, hogy befért abba az Audiba...)
- Menjünk – vágom rá.
- De Jesse... Nem biztos, hogy tetszeni fog, amit látsz – pillant rám.
- Ha az egyik kurvájához akarsz vinni, most felejtsd el – lohad le a lelkesedésem.
- Nem a kurvájához viszlek, de nem kizárt, hogy olyasmivel lesz.
- Jó, mindegy... – motyogom.

Mikor belépünk az étterembe, nem szabadna meglepõdnöm, sem úgy éreznem, mintha egy bárddal vágnának a mellkasomba. Mark... Hát persze, hogy õ.
- Miért vagytok együtt? – kérdezem halkan.
- Az önzõ gecik összetartanak, galambom – sóhajt fel Mark, aztán mellém lép, mire ösztönösen elhúzódok. Nekem mondhat bárki bármit, akkor sem fogom elfelejteni azt a beteg tekintetet, amikor leszúratott. – De azért vigyázhatnál rá jobban, sokan akarják elvenni a kicsikédet, ne dj nekik rá alkalmat – jegyzi meg, majd kisétál.
- Õ mióta van szabadon? – kérdezi Tommy.
- Óvadék – sóhajtja Seth. – Menjünk haza.
Rám sem néz. Bele sem gondol abba, milyen érzés nekem, hogy annak a karjaiba menekül, aki miatt majdnem meghaltam.

- Tommy... – szólalok meg halkan, mikor beültünk a kocsiba.
- Hm? – pillant rám.
- Hazavinnél, kérlek? Mármint... az én lakásomba.
Tommy zavartan fordul felém, én viszont Seth-re sandítok. Még most sem néz rám... és meg sem szólal. És ez újabb döfés a szívembe. Na, pontosan ezért nem kellett volna feladnom a régi életmódomat...
Ha valakit közel engedsz magadhoz, az csak fájdalmat okoz.
- Minek? – kérdezi Tommy.

- Az mindegy. Csak... Kérlek – nézek rá.
- Jó – sóhajt fel.

***

Tommy is kiszáll velem a jókora épület elõtt.
- Ugye nem akarsz végleg itt maradni? – néz rám.
- Nem.
- Remélem is – néz figyelmesen. – Seth beleõrülne, ha most faképnél hagynád.
- Kötve hiszem – sóhajtok fel szomorúan.
- Imád téged – néz a szemembe. – Csak most kölcsönösen egymáson töltitek ki a hisztit. – Mikor nem reagálok, felsóhajt. – Ne maradj sokáig, és hívj, ha haza akarsz jönni – mondja, gondosan kihangsúlyozva a „haza” szót.
- Majd hívok egy taxit...
- Mondom hívj. Én jövök érted.
- Fölösleges, tudom a címet.
- Tip emberei meg a tiédet – morogja. – Vonszold szépen föl a formás kis seggedet, zárkózz be a lakásba, és csak akkor nyiss ajtót, mikor én állok majd az ajtó elõtt. Értve?
- Értve – sóhajtom.
Lopva a kocsira pillantok, de a napfény pont úgy esik az ablakokra, hogy innen nem látom, Seth rám néz-e egyáltalán. Mindegy... Sarkon fordulok, és besétálok az aulába.

Nem tudom, miért teszem azt, amit Tommy mondott, de bezárkózok a lakásba. Pedig már a lift aktiválásához is kártya kell... Na mindegy. Sóhajtva sétálok beljebb. Minden tiszta és rendezett, pont úgy, ahogy itt hagytam. Jó régen... Elõször Tip, aztán a kórház, végül Seth.
És kurvára nem kellene ilyen szar érzéssel eltöltenie a gondolatnak, hogy talán hamarosan megint itt kötök ki.
A nappali asztalán még ott hever egy újság, ami interjút készített velem, ezért kaptam egy tiszteletpéldányt. Eddig észre sem vettem, de a címlapon ott van mellettem Seth is... Elmosolyodom. Aztán el is szomorodom. Axel Ambrose... mennyire nem illik oda. Mennyire nem illik hozzám.
A hálószobámba sétálok, és az ágy alól elõhalászok egy jókora lim-lommal teli dobozt. A hasam kicsit belefájdul a súlyába, ezért inkább meg sem kísérem felemelni, hanem leülök mellé a földre. A legalján találom meg, amit kerestem: egy régebbi, keretbe foglalt fénykép. Családi. „Családi”... Szomorú mosollyal nézem. Annyira egyértelmû volt, épp, hogy ki nem szúrta a szemem. Barna hajú apa, fekete hajú anya. Barna hajú lánygyerek, fekete hajú fiúgyerek... és a harmadiknak, ott középen, úgy világít a szõke haja, mintha csak oda lenne vágva a képbe.
Egyáltalán nem illek oda.

Sokáig csak fekszem az ágyamon, és csak gondolkozom. Egyre nagyobb faszságok jutnak eszembe... Még azon is elgondolkozom, hogy nem megyek vissza. Hogy eltûnök... Mit számít már egy harmadik név?
De aztán eszembe jut Seth. A mellkasomat egyszerre önti el a melegség és szorul össze... És nem kell hozzá sok logika, hogy tudjam, mindkettõt egy és ugyanaz a dolog okozza. És bár gyûlölnöm kéne magam, hogy ilyesfajta gyengeséget megengedtem magamnak... nem tudnám itt hagyni. Most már képtelen lennék elengedni õt, legyen akármilyen fasz is néha. Én is szoktam az lenni.
De amíg õ nem mondja azt, hogy takarodjak, egy tapodtat sem moccanok mellõle.
Kivéve, ha folyamatosan a majdnem-gyilkosommal fog randizgatni... Azt hiszem, azt nem bírnám ki.
Elõveszem a mobilom, és tárcsázok.
- Mehetek? – veszi föl Tommy.
- Gyere a tizenötödikre. A kártyabeolvasó alatti gombokon üsd be a 9375-ös kódot, és fel fog jönni a lift.

***

- Minden oké? – kérdezi Tommy, mikor már a kocsiban ülünk.
- Inkább semmi – erõltetek magamra egy mosolyt. – Seth?
- Nem nagyon jött ki a szobájából, miután hazamentünk. De nemrég bevetettem vele a gyógyszerét, úgyhogy most már szerintem alszik.
- Az jó – fordulok az ablak felé sóhajtva.

Miután megfürödtem, és én is megkaptam a gyógyszeremet, halkan nyitok be Seth szobájába és csukom be az ajtót magam után. Az ágy mellé lépek, és óvatosan, halkan mászok be mellé. Valamit motyog, de azt hiszem, nem ébredt fel. Betakarózok, és az oldalához kucorodva ölelem át a hasánál.
- Megígértem, hogy soha nem megyek el – suttogom nagyon halkan, bár tudom, hogy alszik. – És amíg te nem kérsz mást, be is fogom tartani...

***

Reggel már egyedül ébredek, bár ugyanabban a testhelyzetben, ahogy elaludtam... csak most már nincs kit ölelni. Sóhajtva fordulok a hátamra, és lassan kimászok az ágyból.
- Üdv – nyomja a kezembe a kávét azonnal Tommy, amint kilépek az ajtón.
- Ühüm – felelem frappánsan, és kortyolok egyet. – Seth?
- Fürdik – mutat a fürdõre.
Remélem nem azért, hogy lemossa magamról a kezem nyomát... Végszóra nyílik is az ajtó, és kilép Seth, egy törölközõben.
- ’reggelt – pillant rám.
- Neked is – felelem halkan.
Sóhajtva sétálok a konyhába, mikor a szobája ajtaja becsukódik mögötte. Öröm lesz ilyen szar hangulatban tengõdni egymás mellett... Homlokráncolva lépek közelebb a pulthoz, mikor észreveszek egy napilapot. Megnézem és... hát persze. Címlapon a paparazzi kép, amint Seth és Mark karöltve sétálnak be az étterembe, majd kettesben leülnek egy asztalhoz, és romantikus sütizésbe kezdenek. Ahh, remek... A kukázok lépek, és belebaszom az újságot.
- Szerintem beszélned kéne vele – lép mögém Tommy.
- Mégis mirõl?
- Mondd el neki.
- Nem akarom, hogy tudja – felelem halkan.
- Nem fog kevesebbre tartani érte. Inkább hálás lesz, hogy õszinte vagy vele.
Felsóhajtok. Igaza lehet...

Kicsit félve lépek a hálószobába.
- Beszélhetünk? – kérdezem.
- Felõlem – von vállat Seth.
Becsukom az ajtót magam mögött, és leülök mellé az ágyra. A kezemben itt van az akta, amit Tip ügyvédje hagyott itt elõzõ nap, az én ügyvédem erélyes követelésére, benne minden másolattal. Seth kezébe nyomom.
- Ezeket hozta Tip ügyvédje tegnap – magyarázom halkan.
Felvont szemöldökkel néz rám, aztán kinyitja az aktát. Benne van minden, amit még én magam sem tudtam. Születési anyakönyvi kivonat, az eredeti nevemmel, rendõrségi akták, amik bizonyítják, hogy egy drogos lebujba születtem bele, és az anyám egy narkós kurva volt, aki még azt sem tudta megmondani, hogy ki az apám. De arról valahogy meg tudott gyõzni mindenkit, hogy tud gondoskodni rólam, így nála maradtam. Csak akkor hoztak el tõle, amikor kiderült, hogy a kurva gyógyszereit rajtam akarja kikísérletezni, és megkaptam az elsõ adagot. Valószínûleg éppen amiatt nincs róla semmi emlékem. Pedig még pelenkás voltam...
Aztán áttér az akta másik felére, amiben bizonyítékok vannak összegyûjtve ellenem. Hamisak, de támadhatatlanok. Egy fehér doboz, tele kokainnal, a doboz az én ujjlenyomatom.
- Minden eshetõségre fel volt készülve a rohadék – mondom keserû mosollyal. – A fehér dobozban egy órát kaptam tõle ajándékba. Épp lementem a kocsijához, amikor átadta. Hideg volt, fekete bõrkesztyût viselt. Rajtam nem volt kesztyû. – Mikor becsukja az aktát, nem nézek rá. – Remélem, most már megérted, miért kell ott lennem azon a temetésen.