Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)

timcsiikee2011. 12. 22. 00:22:56#18177
Karakter: Nightly Rime (Éji Zúzmara) hercegnő *Kitalált karakter*
Megjegyzés: ~ Gennek


 

Rime (Zúzmara):

Ágyamban Kittoval és Repkénnyel kelek. Hosszú, zöld haja takarja csak be testemet, és egyik karja. Kellemesen melegít. Kitto a lábamnál fekszik összekuporodva. Mióta nincs rá közvetlenül szüksége anyámnak, azóta olykor nálam alszik, pláne ha olyannal osztja meg ágyát, aki nem szívesen osztozik. Kitudja hány ilyen alak van? Pedig a sidhék között a féltékenység ritka fogalom… volt régen. Manapság van, hogy egyre több helyen veszem észre. Persze féltékeny csak az lehet, aki valaminek birtokában van nemde? Másképp ez irigység.

Lesimítom testemről a smaragd színű hajzuhatagot, és felülök az ágyamon. A mellette lévő kis asztalkán megtalálom a gyűrűsdobozt. Szóval újra megkapom.

Talán anyám nem mondja ki, de úgy érzem az én oldalamon áll. Jobb vagyok a politikában mint Holdvilág, és ez előnyömre válhat. Persze mit sem ér, ha nem esek teherbe.
Pedig nem igazán volt ínyemre ez a verseny. Még anyám is elmúlt harminc, mikor ilyesfajta versengésben lett volna része, én még alig vagyok húsz, pedig már halhatatlan vagyok. Ő még haladónak számít, de míg a tündérdombokban van addig nem öregedik. Legalábbis ezt gondolja mindenki. Csak a féltündéktől hallottam a konyhában, mert velük lehet ilyenekről beszélgetni, persze csak rejtve.

A gyűrű. Magamhoz veszem a kis dobozkát, és felnyitom a fedelét. A gyűrű, mely a királynő ujján feléled. Valamiért az én ujjamon még csak annyira kelt fel, hogy ha megérintem vele valaki bőrét, tudom termékeny, tudom, hogy illik hozzám.

Dönt helyettem, ami gyakran nehezemre esik. Felhúzom bal kezem középső ujjára, és azonnal idomul hozzám, felveszi ujjam alakját, rászorul, de nem szorít el. Langyos melegséggel áraszt el, mintha épp most vettem volna le más ujjáról, pedig ez csak a mágiája.

Hajam még csak a hátam közepéig ér, nemsokára a derekamat fogja súrolni, de így még csak a melleimet takarhatom el. Szeretném, ha már megnőne akkorára, hogy a térdeimet érinthesse. Talán jobban megnyúlnának a fürtjeim, és göndör helyett csak hullámos lenne. Nem mintha sok gond lenne a kezelésével, viszont nem pazarolnék mágiát arra, hogy mindig más külsőt varázsolhassak magamnak. Eligazítom hajam, hátulra csak pár fürtöt hagyok, a többi meg előre, felkelek, és hogy legalább egy szem ruha legyen rajtam, egy tincseimhez illő kék-szürke tangát veszek fel.

A mai nap is egy kellemes „vadászattal” fog telni.

A társalgóban eszem meg a reggelimet, gondoltam hagyom még Repkényt aludni, bár lehet csak tettette az alvást, testőrhöz híven ébernek kell mindig lennie.

A folyosón nem sok lelket találok, hisz mindig valahol van mindenki, és sosem tudhatom melyik ajtó mögött ki rejlik, persze… eltekintve néhány jellegzetes bejárattól.

Ha az én ujjamon csak ennyire hat a gyűrű, vajon azt jelenti nem tekint magához méltónak az ereklye? Vagy még nem találtam meg azt, aki igazán szerelmem lehetne? Hiszen arra is használta anno Andais néni és anya is, hogy megtalálta mások számára a tökéletes párt. Vagy ez csak másokra hat és rám nem, mert én viselem? Oly sok kérdésem lenne, de nem zavarhatom anyámat minden aprósággal, a testőrök meg csak az Ő engedélyével mesélnek nekem.

Igazságtalan. Vagy oka lenne rá?

Egyszer úgyis kiderítem.

hatalmas tappancsok moraja szeli át a folyosót, ahol a semmiből árad a fény. Ismerős hangok, sőt a közelgő illat és mágia is ismerős számomra. Hatalmas, fekete bunda jelenik meg a sarkon, befordul és felém rohan majd lefékez előttem. Mosolyogva fogadom a kutyaszerű, hatalmas lényt.

- Szia Doyle -  jobb kezemmel simogatom meg bundáját mosolyogva, hatalmas szemei engem néznek, résnyire nyitja száját.

- Jó reggelt Hercegnő – morogja állatias hangon és biccent, közben élvezi ahogy cirógatom bundáját.

- Reggel van? – kérdezek vissza, hisz a tündérdombokban sosem lehet igazán tudni a napszakot. Itt teljesen máshogy jár az idő.

- Lehetséges, de gondoltam ébredés után ezt illik mondani – elmosolyodom. A Sötét Szolga, Doyle lágyan humorizál. Régen úgy hallottam sokkal komorabb volt, arca mindig elrejtette érzéseit. Talán most sincs másképp, nem találkozom vele gyakran. Az viszont biztos, hogy velem kicsivel közvetlenebb. Vonzó férfi annak ellenére, hogy csupa fekete, bár nem a szín határozza meg számomra mi a vonzó, de a sötét nekem kissé rémisztő tud lenni. Viszont a gyűrű rá sosem reagált. Vajon az lenne az oka, amilyen csodálattal anyámra néz?

Ha szerelmes vagy, ez a fajta mágia nem hat rád.

- Értem jöttél? – biccent kérdésemre.

- A társalgó nem üres, ha úgy gondolod jobban is felöltözhetsz – kicsit megvakarom a füle tövét is mire ösztönösen farkat csóvál, akár egy kutya.

- Köszönöm, hogy szóltál, de azt hiszem maradok így. Néha a régi, vagy szokásos hóbortot is magamra lehet öltenem nemde?

- Ahogy óhajtod hercegnő – amíg nem figyeltem csak rá, addig  a mellettem lévő ajtó színe megváltozott. Pont a társalgó került mellém. – Vissza is megyek a dolgomra – meghajol hogy kikerüljön simogatásom alól, majd megfordulva el is megy. Nem tudom mi dolga lehet, de nem kérdezősködöm, ha nem muszáj, ráadásul nem szokás mindenre csak úgy rákérdezni. Az emberi szokás.

Kinyitom az ajtót, egy pillanatra minden tekintet egyenesen, vagy csak gyanúsan, laposan tekint rám. Tudják, hogy ilyenkor mit szoktam tenni. Csiklandozó mágia tölti be a termet, nem sokan vannak bent, és a legtöbb kivételes sidhe férfi.

Amióta a cölibátus fogalma kissé lengébbre váltott, sőt másik formát öltött, azóta mindenki kényelmesebben, lengébben öltözik. Nem annyira mint én, de a meztelenkedés elterjedtebb, mint ahogy régebben hallottam. Pedig ha a tündérdomb ölel körbe, másra aligha van szükség. Persze nekem is kedvemtől függ, veszek-e fel ruhát, vagy csak így lazábban öltözködöm. Emberi mércével ez már abnormális lenne, de itt senki nem lepődik meg.

Bezárom magam után az ajtót, így újra szabadon tud vándorolni magának, és visszafordulok a sidhék felé. Van aki újra csak társalog vagy eszik, de bármennyire is próbálják leplezni, tudom, hogy nem önszántukból vannak itt. A nagy részük… Tudják jól, minden napomat itt kezdem, s ott fejezem be, amit akkor suttogok mikor kilépek. A legtöbb harcos és holló még nem járta ágyam, igaz még csak alig kezdődött el a mizéria. Sokan a korlátolt cölibátusukat feladva inkább közelítenek hozzám, minthogy ne érinthessenek más sidhe testet. Úgy látszik, mióta az önkielégítés engedélyezve lett, nem sokat változott a helyzet, de mégis érezhetően.

Vannak akik más sidhe érintésére jobban vágynak mint a sajátjukra, ez értetődő. Jó színészek mind. Elsétálok az első csoport előtt, de nem érintek meg senkit. Csalódott sóhaj fonódik beszélgetésükbe. Ha jobban körülnézek nő nincs is csak férfiak mindenféle felhozatala. Talán rájöttek, hogy nem vagyok oda a biszexuális aktusokért, sőt még a gruppennel is „gondjaim” vannak, mert ritkán hozza úgy a kedvem, hogy az legyen. Szeretem, ha az illető csak rám figyel.

Elsétálok egy fekete hajú karcsú mellett, vállára simítom kezem, de semmi reakció. Ő is észreveszi, hogy a gyűrű érinti, de a mágia nem éled fel, s csak egy pillanatra fordul felém, majd mintha mi sem történt volna újra előző tevékenységére figyel. Tudomásul vette, hogy nincs esélye.

Továbblépek, s ekkor szembesülök a falnál álló személlyel.

Haja combját verdesi, aranybarna hullámokat vetnek fürtjei, akár egy gyönyörű, selymes sártenger, bőre napsütötte, de erősebben, mint a Seelie fajta, inkább emberi mértékkel nézve közelít a feketékhez, mégsem az. Mindenhol izom feszül bőre alatt, nem az a kigyúrt fajta, de nem is elhanyagolt, pontosan az ízlésemnek megfelelő.

Temblor…
Lassan felé lépek kecses, hangtalan, meztelen, puha léptekkel, csak közeledésem érzékeli, s úgy tesz mint aki nem figyel, mintha hagyna vadászni, s áldozatként tudatlanságot álcázva felkínálja magát. Izmos karja van hozzám legközelebb, finoman végigsimítok rajta bal kezemmel de a gyűrű nem ér még hozzá, lassan felém fordul, válláról leesik pár hajtincs, teljesen rásimítom tenyerem, s ebben a pillanatban a gyűrű feléled. Parázslik cikázva közöttünk a mágia, háromszínű íriszeiben megvillan egy apró fénycsóva jelezve, érzi az erejét, és hatással van rá, ahogyan rám is. Bőröm bizsereg, felveszem a forróságot, kissé talán elolvaszt, mintha a tekintete életre kelne. Szeme három színe a narancs mint az izzó láva, sárga mint a nap, s barna mint a föld, bűvös akkor is, ha csak puszta tekintetét veti rá bárkire.

Elmosolyodom, ahogyan ő is és eleresztem, mielőtt elszabadulna az energia. Elégedett pillantást vetek rá, harát félresimítom, s lehajol hozzám, hogy elérhessem fülét.

- Muse hill – suttogom puhán.

Több sem kell ellépek mellőle, s ahogy bejöttem, el is hagyom a termet. Azt hiszem inkább a konyhában eszem, ott beszélgethetek a kicsinyekkel.

~*~

A gyűrű még mindig az ujjamon pihen, nem veszem le, mert abban reménykedem, hogy a mágiája segít a termékenységben. A folyosó minden napszakban ugyan olyan világos így sosem tudom, vajon mennyi lehet kint az idő, csak a biológiai órám szerint cselekszem. A folyosón haladva egy irányba végigsimítom a falat, közben lehunyom a szemem, és egy régi, kissé repedezett tölgyfaajtóra gondolok, aminek gömbös kilincse is fából van. A fal ujjaim alatt megmozdul, de nem csak a sétálásom miatt, hanem érzem hogy hullámzik, a mágia benne lappang de nem csap ki, alatta parázslik. Mozog a tündérdomb.

Kinyitom a szemem és az elképzelt ajtó előttem van, ujjaimat kilincsére fonom, és benyitok. Egy egész kis világ rejlik mögötte, ahol csak a természet van, semmi más. Termőfák, bokrok, völgyek és dombok, s a szív alakú hold világa.

Különleges számomra ez a hely, eddig csak akkor jártam ide, ha a természet puszta közelségére vágytam. Az erdő mindig felismert, talán mert anno, a tündérdombok körüli terület anyámat is felismerte. Szeretném azt hinni, hogy ezt nem csak az örökségem teszi. Egyik kezemben a jég hatalma lapul, amit apámtól örököltem. De vajon mit rejthet a másik?

Lábaim nyomot hagynak a puha füvön, ahogy haladok előre, combomat bokrok levelei simítják. Szerencsére nem érzem őket hidegnek.

- No lám… újabb elmélkedés? – ez a hang ismerős.

- Holdvilág? – kapom fel a fejem, körbenézek végül egy fa tövében ülve találok rá. Nincs rajta már csak egy bővebb, fekete nadrág, mint általában. Én reggel óta nem öltöztem még fel, de sosem zavart, ha így látott… a lényeg úgyis el van fedve, szégyenkezni pedig nincs miért okom. Viszont meglep, hogy itt látom. – Azt hittem még az emberek között vagy.

- Már vagy két napja itthon vagyok – hogy nem vettem észre? Bár… voltak más elfoglaltságaim is.

- Jó téged újra látni – mosolyodom el halványan.

- Hagy a kásakerülgetést, előttem nem kell politizálni – milyen… egyenes. Látszik, hogy sokat van emberek között élő feyek társaságában. – Kihasználtad az előnyt amit adtam neked? – villant rám magabiztos kis mosolyt.

- Ez azt jelenti, míg elvoltál nem is próbálkoztál semmivel?

- Lehet, hogy nem vagyok jó intrikákban, de azért hülye sem vagyok. Sem feyt, sem embert nem fogadnának el a trónon. Gondolj csak bele, anyával mi minden történt, és még most is – igaza van, viszont úgy vélem van amit az udvar nem szabhat meg, és az a szerelem. Bár… egyáltalán nem néz ki szerelmesnek… ahogyan én sem.

Közelebb lépek hozzá.

Gyűrűs kezemet melleimhez vonom hogy odaszorítsam hajamat, előre hajolva másik kezemmel vállát érintem meg.

- Ha nem akarsz első várományos lenni, akkor csak meg kellene mondanod anyánknak – mondom halkan, ragyogó szemeibe nézve. Nem… nem a mágiától ragyog, hanem  a színei olyan élesek, hogy szinte ragyog akkor is, ha csak a hold fénye éri.

Eddig unott arcán magabiztos mosoly jelenik meg.

- Ki mondta, hogy nem akarok? Ugyan hugi… termékenység isten vagyok… ez a pár hét részemről csak egy kis előny, engedmény volt, hogy játszadozhass – összeszűkül tekintetem mondatára, ujjaim alatt megfagy bőre ezért gyorsan elkapom, mert a végén lefagyasztom egész testét. Nem mintha nem tudná begyógyítani, de nem akarok benne kárt tenni. Felegyenesedek, és magára hagyom.

Ha itt van, az csak jobb… talán így erősebb a Hold ereje. Bár próbáltam már, és nem hatott de sosem lehet tudni, hogy a zabolátlan mágia mikor véli úgy, hogy hat vagy sem. Maradjon is itt, míg Tumblor el nem jön. 


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).