|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Nanami Hyuugachi | 2012. 02. 05. 17:30:24 | #18988 |
Karakter: Michael Frebby
Megjegyzés: ~Kincsemnek~
- Valamit csak elkövettél, hogy elhívtál. – néz rám szigorúan.
- Pedig nem! – elfintorodik.
- Jól van.
Hirtelen megjelenik a pincér fiú az italokkal és a menükártyával. Elveszem az italt. Nem is nézem meg a menüt, mivel kívülről tudom az egészet. Leadom a rendelést, pontosabban csak azt az egy szót, hogy „Szokásosat!”. Ebből már mindenki tudja, hogy mit kérek. Elég gyakran szoktam itt enni, így már törzsvendégnek számítok itt. A rendelés leadása után, csönd telepszik ránk. Ő az egyik sarkot bámulja, míg én a vörösboromat, amit most rendkívül vonzónak találok. Ez vicces! Vonzónak, embert szoktak tartani, nem pedig egy pohár vörösbort.
- Egyébként a mi akciós videónk nagyon sok embernek tetszik. – töröm meg végül a csendet. Végre felém néz, bár felvont szemöldökkel.
- Valóban? – érdeklődik.
- Igen, nemsokára a nyereségből te is kapni fogsz. – bólogatni kezd.
- Helyes, mert én nagyon élveztem. – a terítő szélét kezdi el babrálni, mint egy 5 éves kisfiú.
- Így utólag én is. – megvonom a vállam.
A rendelésünket hamar kihozzák. Tudják, milyen tudok lenni, ha nem kapom meg időben azt, amit rendeltem. Ő rögtön enni kezd, ahogy lerakják elé a levest. Többször egymásra pillantunk, de nem tudom mért, vonzz a tekintete. Azt akarom, hogy nézzen engem, bár nem tudom minek. Elég furcsa érzés. Talán ilyen a szerelem? Sokszor összeráncolja a homlokát.
- Baj van? Nem ízlik? – kérdezem egy kicsit aggódva. Nem tudom mennyire vette észre, remélem semennyire sem. Ő nemet int fejével.
- Minden nagyon finom, csak elmélkedtem kicsit rajtad. – abbahagyom az evést
- Rajtam? – kérdezem, mire bólint egyet. – Miért? – kérdezem, és lassabban kezdek el enni.
- Ki utasítására foglalkozol velem? – szemébe pillantok, de nagyon mérgesen nézek rá. „Ez a köszönet, amiért elhoztam vacsorázni?”
- Ezt most ugye nem kérdezted komolyan? – lassan kezdek enni.
- De, mert nem hiszem, hogy magadtól jöttél el hozzánk, hogy megnézd, hogy vagyok. – oldalra biccenti a fejét, amit a kezével támaszt meg, és a levest kavargatja.
- Kár, hogy nem hiszel nekem. – csak a levest figyeli. – Keress fel, ha hiszel nekem! – mondom és az asztalra csapok egy köteg pénzt, ami fedezi a rendelésünket.
Kirohanok az étteremből, és egyenesen a kocsimhoz megyek. Beszállva rögtön elhajtok padlógázzal. Haza hajtok, de jó nagy kerülő úton. A kocsikázás kitisztította a fejemet. Nem tudom, mért esik ennyire szarul, hogy ezt feltételezte rólam. Vagyis van egy ötletem, de azt nem akarom elhinni. „Nem szerethettem bele ennyi idő alatt?! De ha igen, akkor mért pont belé? Mért nem másba? És mért pont most? Amikor el kell mennem egy forgatás miatt!” Nem foglalkoztam vele sokat, mivel ahogy hazaértem, lefeküdtem aludni. Reggel korán kelek és elkezdek pakolni, mivel ma délben indul a repülőgépem, amivel megyek Amerika másik végébe. Vad kopogásra leszek figyelmes. Szépen lassan lebattyogok, és kinyitom az ajtót. Oliver áll előttem.
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 01. 01. 20:34:15 | #18387 |
Karakter: Michael Frebby
Megjegyzés: ~Édesemnek,mert szeretem~
Addig fészkeli magát, míg teljesen a karjaimban nem lesz. Szinte rögtön visszaalszom, így nem tudom hány óra lehet, mikor vadul kezd el szólni a csengő.
- Mi az isten ez? – kérdi nyöszörögve és még jobban hozzám simul.
- A csengő, valaki nagyon rátapadt. – suttogom, és a hátára adok egy puszit.
Kimászok az ágyból és magamra kapom az alsómat. Szépen lassan lépkedek le a lépcsőn. Csodálom, hogy lejutok az aljára. Nagyon fáradt vagyok. Lassú mozdulattal nyitom ki az ajtót.
- Mért vagy még mindig alsóban? – kérdezi idegesen a menedzserem.
- Mert aludtam. – válaszolom egyszerűen és becsuknám az ajtót, de belöki. – Mit akarsz?
- Azt, hogy öltözz fel és told be a segged az irodába, mert filmfelkérésed van.
- Majd bemegyek holnap. Nem érdekel! Hagyj aludni! – elindulok fel az emeletre, mire jön utánam. Kivágom az ajtót.
- Mitch ez mégis mi a fene? – kérdezi idegesen.
- Az, aminek jól látod. – közlöm vele és visszamászok az ágyba. Oliver mellém bújik.
- Küldd haza! – közli hirtelen a menedzserem.
- Nem, te is elmehetnél. – mondom komolyan.
- Ha most nem tolod be a seggedet, búcsút mondhatsz mindennek.
Kimászik mellőlem, és öltözködni kezd. Éhesen mérem végig a testét, de csak morogva távozik.
- Tessék ez most így jobb? – üvöltöm le a fejét.
- Természetesen! Most öltözz fel és indulás!
- Ki vagy te, az apám? Majd ha megtanulod mi az a tisztelet és magánélet, akkor beszélünk, addig látni sem akarlak! Ki vagy rúgva! Takarodj a házamból! – ordítom le a fejét.
Hangos csapkodással távozik. Visszafekszem az ágyamba, de nem tudok aludni. Jó pár óráig csak forgolódok, mert hiányérzetem van, de nem nagyon tudom, hogy mért, vagyis inkább csak nem akarom bevallani magamnak. Hosszas kínlódás után felkelek, letusolás és egy kiadós reggelizés után, felhívom az egyik ismerősömet, aki majdhogynem az egyetlen egy barátom. Megkérem, hogy legyen a menedzserem, hisz ő is ilyenekkel foglalkozik. Természetesen elvállalta, így nem kell aggódnom, hogy nincs menedzserem. Megbeszéljük, hogy az irodában találkozunk, hogy aláírjuk a papírokat, hogy most már ő lesz a menedzserem és nem az a vadbarom állat. Felöltözök, majd beülve sportkocsimba elindulok az irodám felé. Ott felveszem a papírokat, majd megyek a volt menedzserem irodájába és aláíratom vele a lemondását. Természetesen kicsit meg kell fenyegetni, hogy tényleg aláírja, de miután megtörtént, visszamegyek az irodámba, ahol már ott vár Tom, az új menedzserem. Bemegyünk és aláírjuk a papírokat. Egy csomó embernek be kell mutatnom, így az egész napom ezzel telik el. Este pedig mikor hazamegyek, hiányérzetem van, így meg keresem Oliver házát és odahajtok. Természetesen őrzi őt a menedzsere, így nem tudom meglepni. Beinvitál, kávéval kínál, amit elfogadok, de utána leül velem szembe és faggatni kezd.
- Kicsoda maga?
- Michael Frebby vagyok, színész és modell.
- Honnan is ismeri Olivert? – kérdezi, mintha egy vallatáson lennék, ahol arra kíváncsiak, hogy hány embert öltem meg.
- Egy erotikus fotózáson találkoztuk, ahol megismerkedtünk. Nem sok mindent tudok róla, de…
- Nahát, felébredtél? – kérdezi menedzsere, akire mérgesen néz.
- Fel. – mondja és mellém vágódik, majd rám néz. – Te mit keresel itt? – kérdezi álmosan.
- Hogy megnézzem épségben hazaértél-e. – mondom, és teljesen igazat mondok.
- Amint látod… igen. – dörzsölgeti szemeit, hogy elűzze az álmosságot.
Megfogom a nyakát és egy egyszerű mozdulattal magamhoz rántom egy csókra. Kicsit hosszúra és szenvedélyesre sikerül. Túl vad és tüzes lesz a végére, így véget vetek a csóknak. Majd pár szót a szájára suttogok.
- Ha akarsz, gyere velem! Ha nem, akkor maradj itt!
Mondom és azzal a mozdulattal fel is állok a kanapéról. Elindulok a bejárati ajtón, de valaki elkapja a kezemet, ezzel megállásra kényszerít.
- Veled megyek, csak ne menj el nélkülem. Kérlek! – kérlel, de nem úgy, mintha megszakadna a szíve, ha elmennék nélküle.
- Rendben, de siess.
Mondom, és a nyakamba csókol, amitől ki ráz a hideg. Hallom, hogy felsiet a szobájába, én pedig kimegyek a kocsimba és ott várok. Bekapcsolom a rádiót, de csak szerelmes zene megy, így azzal a lendülettel, ahogy bekapcsoltam, ki is kapcsolom. Nem sokat kell várnom és be is fut a kicsike. Bepattan a kocsiba, mire én már tövig nyomom a gázpedált.
- Hova megyünk? – kérdezi, megtörve a csendet.
- Vacsorázni. – válaszolom szűkszavúan.
- Hova? – kérdezi izgatottan.
- Majd meglátod. – mondom egy halvány, gyenge mosoly kíséretében.
15 percig kocsikázunk. Az út csendben telik. Most nincs is kedvem beszélgetni. Mindketten a saját gondolatainkkal vagyunk elfoglalva. A város legelegánsabb éttermébe megyünk, ahova szinte lehetetlen asztalt foglalni, és ezt Oliver is tudja, mert mikor kiszállok a kocsiból, kérdőn néz rám. Miután kiszáll, a kulcsot odaadom a beparkoló fiúnak és a nyakánál átkarolom Olivert. Így lépünk be az étterembe. Minden szem ránk szegeződik, főleg a recepciósé, aki azonnal elém siet.
- Uram, melyik asztalt kéri? – kérdezi meghajolva, pedig manapság már ez az illem ki ment a divatból.
- A legjobbat.
Mondom és a legjobb asztalhoz kísér, ami az étterem egyik külön szobájába van, ami félig van elszigetelve az étterem fő termétől.
- Parancsoljanak. Míg kihozzák az étlapot, esetleg valami inni valót kérnek?
- Természetesen. Én a legjobb évjáratú vörösborból kérek, míg partnerem eldönti, hogy mit kér. – mondom és ránézek Oliver-re.
- Én egy erős koktélt kérek szépen.
- Rendben van uraim, máris hozni fogja őket az étlappal együtt egy pincér.
Mondja a recepciós, majd elsiet. Oliver kérdőn néz rám.
- Most meg mit követtem el? – kérdezem halkan, hogy csak ő hallja, de felháborodva.
|
| Nanami Hyuugachi | 2011. 11. 01. 17:34:08 | #17528 |
Karakter: Michael Frebby
Megjegyzés: Drágámnak
Hangosan nyög fel, de, hogy ne legyen hangos, rátapadok
szájára és vadul kezdem harapdálni. Lassan kezdek el mozogni benne, pedig én
most egy igazán vad szexre vágynék, de valamiért testem nem engedelmeskedik az
agyamnak. Megölel nyakamnál, beletúr hajamba és közelebb von magához. Csókban
forrunk össze. Rámarkolok férfiasságára, és tempómat folyamatosan gyorsítom.
Elengedi ajkaimat és vonaglani kezd alattam. Elvezem, hogy én uralkodhatok
efölött a kis ribanc felett, mert szerintem nem én vagyok az első, aki seggbe
dugja.
- Nheem… bhííroommm. –nyögi, én pedig folyamatosan fokozom a
tempót. Szinte már vágtázom benne.
- Ne siessss. – suttogom nyakába és belecsókolok. Puszilgatni
kezdem, nem tudom milyen okból kifolyólag.
- Ahhh. – beleélvez a kezembe, én pedig belé. Elég sokat,
mivel már régóta nem dugtam meg senkit.
Rá fekszem, igaz félig, ölelne magához, de nem tud, mert
kezeimmel megtámaszkodom a feje mellett. Szemébe nézve, kihúzom belőle
farkamat, melyet megtörlök és öltözni kezdek. Lassan öltözöm, hogy ingereljem.
- Ez… isteni volt. – suttogja, mire komolyan nézek felé.
- Akkor jó, mert több ilyenben nem lesz részed velem. – erre
felül, és nagy szemekkel néz rám.
A kabátomat veszem fel, és már itt sem vagyok. Még hallom,
hogy el kezd csapkodni, meg dobálni. Én már megyek ki a kocsimhoz. Kiérve jut
eszembe, hogy az inas elvitte. Szólok neki, hogy hozzák ki a garázsból. Állok
és egy volt osztálytársam jön mellém. Először, nem ismerem meg, de aztán
leesik, hogy ki az. Megölelem, majd beszédbe elegyedünk. Megjelenik az az
Oliver nevű srác. Megkérem Nicket, had vigyem haza. Féltékennyé akarom tenni.
Nem tudom mért, de ezt érzem. Visszaér a kocsimmal a kis inas gyerek. Kiszáll a
kocsimból és a kulcsot odaadja nekem. Egy kis borravalót adok neki, majd
elindulok. Természetesen magamhoz viszem Nicket. Kiszállunk a kocsiból és
beérve a házba, egymásnak esünk. Nem várunk senkire és semmire. Szinte egész
éjszaka szeretkezünk. Másnap reggel korán megyek be a fotózás helyszínére, hogy
mire Oliver ideér, addigra én meg legyek. Persze ez nem sikerül. Murphy
rendesen közbe szól. Épp azt a részt fényképezik, mikor már nincs rajtam
nadrág. Nem vagyok szégyenlős, de azért kérem, ne bámulja a farkamat. Úgy sem
kap belőle többször! Mondom én, aki szinte minden elé kínáló feneket, megdugja.
Na jó, nem az összeset, de jó néhányat.
- Jól van Mich. Most néhány szexi közeli képet, és kész
vagyunk. – mondja a fotós.
Néhány közeli képet készítenek az arcomról, majd végeztünk.
Bemegyek az öltözőmbe, felöltözök és ledőlve az ágyra, olvasni kezdek. Nem kell
két óra hossza és nyílik az ajtó. Valaki ráül derekamra és kiveszi a könyvet a
kezemből. A földre dobja és megcsókol. Rögtön rá jövök ki az, hisz így, csak
Oliver csókol. Megígértem neki, hogy nem lesz több szex köztünk, mégsem tudom
türtőztetni magam és egy egyszerű fordulással magam alá gyűröm. Szemüvegemet
leveszem, és az asztalra rakom, és folytatom szája csókolását. Kezemmel rögtön
rá tapintok a lényegre, mert farkára fogok és simogatni kezdem, igaz csak alsón
keresztül.
- Öltözz fel! Kint várlak a kocsimnál! – mondom és leszállok
róla.
Kimegyek és beülök a kocsiba. Nem kell 15 perc és ott van
mellettem az anyós ülésen. Fék csikorgatva indulok el. Az út szótlanul telik.
Szeretem a csendet. Nem vagyok valami nagy beszédes. 25 percet kocsikázhatunk,
mikor egy nagy villához érünk. Behajtok a garázsba és kiszállok. Oliver is
kiszáll és engem követ be a házba. Épphogy becsukódik mögötte az ajtó, máris
letámadom ajkát. Felindulok a szobámba és az ágyra döntve ránehezedek. Pólója
rögtön a földön landol. Ő sem rest, hisz ingemet kigombolva leveszi rólam és a
földre dobja. Egy hirtelen mozdulattal átfordít minket, így ő kerül felülre.
Hosszan csókolózunk, utána nyakamra tér át. Azt kezdi el csókolni, nyalogatni. Egyre
halad lejjebb és lejjebb. Mellbimbómnál megáll és elidőzik egy kicsit. Ezt
kihasználva ismét fordítok a helyzeten és én kerülök felülre. Nyakát kezdem el
kényeztetni. Csókolgatom, nyalogatom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve,
kiszívom nyakát. Egy nagy, piros foltot hagyok ott, mely éktelenkedik szép,
világos bőrén. Egyre haladok lejjebb és lejjebb, mellbimbójánál elidőzve.
Nyalogatom, szívogatom, finoman harapdálom. Halk nyögések szakadnak ki belőle.
Ismét lejjebb haladok és elérem nadrágja szélét. Felhajolok egy csókra,
miközben kikapcsolom övét és leveszem nadrágját, alsójával együtt. Ismét
bejárom a megszokott útvonalat, majd farkát kezdem el számmal izgatni. Abbahagyom
farka kényeztetését, és felhajolok ismét egy csókra, miközben, egyik ujjammal
beléhatolok. Belenyög a csókba. Nem sokkal később még egy ujjam csatlakozik.
Mikor úgy érzem elég tág, kihúzom ujjamat, hogy valami nagyobbat, valami
keményebbet nyomjak belé. Nem kell sok és lába közé helyezkedve, egy gyors
mozdulattal nyomulok előre benne. Hangos, szinte sikításnak beillő nyögés hagyja
el száját. Ismét megcsókolom. Lassan kezdek benne mozogni. Folyamatosan
gyorsítok a tempómon. Mindig, mikor megszólalna, megcsókolom. Szó szerint belé folytom
a szót. Rá fogok farkára és mozgásommal megegyezően kezdem el mozgatni rajta
kezemet. Tempóm folyamatosan gyorsul. Nem sok idő kell és beleélvezek. Ő pedig
a kezembe. Az egész éjszakát végig szeretkezzük. Reggel fáradtan dőlök végig az
ágyon. Ő a mellkasomra hajtja a fejét. Épp, hogy elalszunk, csörög a telefonom.
Megnézem ki az, mikor látom, hogy menedzserem az, felveszem.
- Jó reggelt!
- Hol vagy te naplopó? – ordítja bele a telefonba.
- Én, itthon az ágyamban. És ne várd, hogy bemegyek ma. Túl
fáradt vagyok hozzá!
- Gondolom egész éjjel egy idegen szajhát kúrtál.
- Majdnem igazad van. Abban nincs, hogy nem idegen és nem
szajha. – ahogy kimondom, Oliver megcsókol.
- Told be azt a kibaszott seggedet!
Nem válaszolok, mert kinyomom, majd kikapcsolom a telefont. Visszabújok
a takaró alá és Oliver derekára rakom a kezemet. Persze józan állapotban nem
csinálnék ilyet, de hát egy egész éjszaka szeretkezés után, ki az, aki nem
fáradt?! Az egész napot végig alusszuk.
|
| Nanami Hyuugachi | 2011. 10. 18. 21:53:26 | #17331 |
Karakter: Michael Frebby
Megjegyzés: Ancsámnak
A filmbemutatón kötelező megjelennem… sajnos. Mindegy,
kibírom. Egyszer kell csak megjelennem és le van tudva az egész. Egy vörös
inget veszek fel, öltönynadrággal és beülve a kocsimba a helyszínre hajtok. A
tömeg már ott van és a sor iszonyat hosszú. Az újság írok, már ott várnak
egy-egy szaftos fotóra, pletykára. Majd lesz nekik, ha ki jött az új fotó
sorozatom, ami még nem készült el, de a szereplő és a téma már megvan. A téma a
sex illetve az erotika. Mázlim van, hogy egy tapasztaltabbat fogtam ki, nem pedig
egy tök kezdőt.
A filmbemutatón semmi érdekes nem történt. A közönség a
sexjelenetnél felsikított. Szerintem mondjuk unalmas volt, mert nem igaziban
csináltuk, csak színleltük, mert alsónadrág mindkettőnkön volt, mert az a
nyámnyila nem vállalta be az igazi sexet. Amúgy a film az egy 10-es skálán
8-as, de nem köt le. Főleg, hogy én játszottam az egyik főszerepet.
Másnap reggel már korán bent vagyok a fotózás helyszínén.
Engem már majdnem „megcsinálnak”, mikor megérkezik a partnerem. Elég jól néz ki.
Azt hiszem, vele nem fogok színlelni semmilyen téren sem.
Épp az egyik kedven könyvemet olvasom, mikor ő már alsóban
ül le a székre. Szinte rögtön lehunyja a szemét. Én nem sokkal utána, már
megyek készülődni, ruha ügyileg. Ugyanis én mindig utána veszem fel a kijelölt
ruhát, miután megcsinálták a hajamat és a sminkemet. Ez most egy fekete alsó
lett. A csengőszó után megyek be. Végig mérem a partnerem és egy kaján
mosollyal jutalmazom.
- Hogy kezdjük? Oliver solójával, vagy a tiéddel Mich….
- Ággyal kezdünk. – mondom és elindulok az ágy irányába.
- Ez nem csak egy erotikus fotózás?
- Nem. Ennek a fotózásnak a sex és az erotika a témája. –
felelek én a kérdésére. – Talán megijedtél?
- Én? Ne röhögtess! Hol az ágy?
Semmit nem szólok, csak elindulok arra, amerre az ágy van.
Mikor odaérünk, a csuklójánál az ágyra rántom. Az első képen én a derekára ülök
és kezem a nyakánál van. A második képen már az ő keze az én nyakamnál van és a
szánk is közelebb kerül egymáséhoz. A harmadikon már csókolózunk. Ez, azonban
nem színpadi csók, hanem igazi. Túl szenvedélyesre és vadra sikerült. A fotós,
folyamatosan kattogtat. Több gép van elhelyezve az ágy körül. Mindegyik más-más
szemszögből kapja le a mozdulatainkat.
Mi túlságosan elmerültünk egymásban, mert már rajta nincs
gatya, és épp a mellbimbóját harapdálom. Hallom, hogy élvezi. Mikor felnyög,
megcsókolom. Folyamatosan ingerlem merevedését, minek következmény, hogy a
csókunkba bele-belenyög. Franc essen belé, hisz kívánom ezt a pasit. Nem tudom
mi fogott meg így benne. A szemei azok nagyon szépek. Mi van? Miket beszélsz
Michael? Nem tetszhetett meg ennyi idő alatt! Nem is ismered! Verd ki a
fejedből! Most!
Érzem, hogy nem soká elélvez, ezért abbahagyom. Még néhány
képet készítenek, mintha szeretkeznénk és mára végeztünk. Én bemegyek az
öltözőmbe, és kezdek visszaöltözni utcai ruhába, mikor Oliver bejön és rálökve
az ágyra, rám mászik. Azonnal letámadja a számat. Megszólalni sem tudok, de nem
is akarok. Egy átfordulással, én kerülök felülre. Rögtön lekapom alsóját és
farka még mindig ugyanolyan merev. Egy ujjamat belényomom és nyögését egy
csókkal fojtom el. Mozgatni kezdem a kezemet, majd még egy ujjamat belé nyomok.
Mikor érzem, hogy elég tág már, leveszem a nem sokkal ezelőtt felvett
nadrágomat és alsómat, majd egy egyszerű mozdulattal belé nyomulok.
Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2011. 10. 18. 21:53:44
|
|
