|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Mora | 2011. 11. 14. 00:03:36 | #17725 |
Karakter: Hinatosi (Hina)
Megjegyzés: (Raumnak)
Végül leülünk a két másik fiú mellé, és én hol őket, hol a gyönyörű kertet figyelem, de megszólalni nem igen merek.
- Mi lesz a következő pont? – kérdezi hirtelen Ashan.
- Fürdés – érkezik az egyszerű válasz Ashurától. - Saharnak el kell indulnia az úrhoz, mi akkor térhetünk nyugovóra, és ismered, hogy Sahar milyen - sóhajt fel.
- Milyen? – bukik ki belőlem a félénk kérdés.
- Gondterhes, hisztériás, macerás és sokáig készül - fejti ki Yasha. - Majd ha Ashan megy, meglátod – kuncog fel, szemrehányó morgást váltva ki az említettből. Kíváncsi pislogással jártatom a pillantásom közöttük, kezdek elfeledkezni a félelmeimről.
- Miért, az miben más? – érdeklődök, lehet ennyiből is tanulhatok valamit.
- Ashan gyorsabban elkészül, tekintve, hogy már a gondolatra is felizgul, hogy az Úr alaposan helyrerakja a fenekét - nevet fel Ashura, mire rögtön köldökig pirulok, a nem várt válasz miatt. Ez olyan… olyan… zavarba ejtő.
- Rendben Hina – pattan fel a téma alanya, én pedig nagy szemekkel pillantok felé.
- Mi van rendben? –Megint kérdezek, remélem nem kezdem lassan idegesíteni.
- Menjünk a szobánkba, elkezdem az oktatásodat – kacsint rám, és nevetve elindul befelé. Gyorsan állok fel én is, és a másik két fiú halk kuncogásával a hátam mögött, engedelmesen követem.
Ahogy beérünk a szobába, kíváncsi nézelődésemet az szakítja meg, hogy Ashan behúzza a függönyt, elrekesztve minket a külvilágtól.
- Ashan... – suttogom riadtan, mikor mosolyogva közelebb lép, és elkezdi lesimogatni rólam a kendőmet. - Meg fognak ölni minket, te mondtad...
- Ez a tanításod része, kicsi Hina - kuncog fel, teljes nyugalommal. - Megmutatom neked, higy kell a száddal tökéletesen kielégíteni valakit - kacsint rám.
- Kin mutatod meg? – érdeklődök óvatosan, kissé lesápadva.
- Rajtad, szépség – sóhajtja, és az ágyhoz tolva, egyszerűen ledönt rá. Megrettenve pattannék fel, de visszalök, és mikor már kapálózok is, kénytelen fölém mászva, lefogni. Kétségbeesetten, kistányérnyi szemekkel nézek fel rá. - Nyugodj már meg – mosolyog rám, ezzel egy icipicit megnyugtatva.
Viszont még mindig hevesen kapkodok levegő után, annak ellenére, hogy azért ilyen helyzetbe már kerültem. Elviekben már tudom, hogy kell kielégíteni valakit a számmal, sőt, volt urammal már meg is tettem.
Most mégis egészen máshogy érzem magam, és csak akkor kezdek el lazítani kissé, mikor szelíden simogatni kezd, és elengedi lefogott kezeim. Szép lassan élvezni is elkezdem, testemben forróság árad szét, és ahogy eléri hasfalamat, nem bírom visszafogni halk nyöszörgésem. Felizgultam…
- Várj... – nyögöm riadtan, ahogy leheletét merevedésemen érzem meg, de ahogy az ajkai közé vesz, minden erő kifut a tagjaimból, és visszahanyatlom az ágyra. Időbe telik, de végül összeszedem magam, és felkönyökölve, nyögdécselve figyelem mit hogyan csinál. Ő tudja, mit szeret az urunk…
Akkor viszont már képtelen vagyok koncentrálni, mikor egészen a szájába fogad. Hátracsapott fejjel, egyre hangosabban nyöszörgöm.
- Gyönyörű vagy – suttogja, egy pillanatra elengedve. Kábán nézek rá, belesűrítve pillantásomba a néma könyörgést a kielégülésért. Elmosolyodik, de értve a szótlan kérést, visszahajol, és begyorsít. Remegve hunyom le a szemem, és küszködve visszatartom a hangom, csak szuszogást engedek meg magamnak, és mikor már nem bírom tovább, egy halk nyüsszenést. Remegve hanyatlok az ágyra, és függesztem törékeny bizalommal telt tekintetem rá.
Nem kerüli el a figyelmem, hogy kényelmetlenül feszeng, miközben engem simogat, és bármennyire is zavarba ejtő a dolog, illik viszonoznom, amit tett, még ha ez a tanítás része is.
- Én... csináljam neked? – kérdezem zavartan, de nemet int. - Akkor veled mi lesz? – Nem szeretném, ha neki rossz lenne. Aggódva hajolok közelebb hozzá.
- Szó sem lehet róla – mosolyog rám, majd hátrébb csusszan az ágyon, feláll, és miután levetkőzött, teljesen meztelenül ül vissza velem szembe. - Most inkább csak figyelj – kacsint rám, én pedig elvörösödve bólintok.
Képtelen vagyok levenni róla a szemem, akaratlanul is végigmérem teljesen. Tényleg nagyon, nagyon szép!
- Figyeld meg, hogy milyen, amikor egy férfi örömet okoz saját magának – kéri halkan, majd felnyög, mikor elkezdi magát kényeztetni. Még inkább elpirulok, már ha ez fizikailag lehetséges, és kiszáradó torokkal nyelek egyet. Nem értem magam… képes vagyok ettől megint izgalomba jönni?
Mikor aztán elélvez, és ujjait a szájába véve tisztítja le, fojtottan felnyekkenek, de meg se mozdulok.
- Ne félj – hajol közelebb. - Megyek, megnézem, hogy áll Sahar a készülődéssel, addig hagylak megnyugodni – kuncog fel, majd kendőjét maga köré csavarva, kisétál.
Pihegve nézek utána, de még percekig nem rezdülök. Végül tekintetem félkemény férfiasságomra siklik, és legszívesebben elsüllyednék. Nem tudom miért, hisz ágyasként arra tanítottak, hogy a testem legyen buja, meg ilyesmi, de mégis… Mit kéne most tennem?
Végül addig-addig agyalok, felidézve Ashan mozdulatait, míg végül egészen merevedésem lesz, de magamhoz nyúlni nem merek.
Mire végre ráveszem magam a cselekvésre, már elkéstem, Ashan pont akkor sétál vissza. Csurog mindenéből a víz, és a kendő nedvesen tapad a testére. Ez nem igazán segít rajtam…
- Na, mehetünk vacsorázni, Hina? – kérdezi boldog vigyorral.
Elvörösödve húzom össze magam, és rejtem el arcomat a hajam mögé, testemre pedig takarót rántok.
- Ne… nem vagyok éhes… - hebegem megsemmisülten. Valószínűleg kapásból rájött, mi a bajom, mert a következő pillanatban már mellettem térdel, és megszabadít a takarótól.
- Miért nem segítettél magadon, Hina? – kérdezi szelíd mosollyal, fölém hajolva. Hajam mögé rejtem vörös arcomat, még a testéből csöpögő víz se tud lehűteni.
- Én csak… nekem csak… nem volt időm – préselem ki végül magamból, mire felkuncog, és elsöpri arcomból tincseimet.
- Gyere – fogja meg a kezem, és húz fel, majd indulna kifelé, de riadtan torpanok meg. Kérdőn pillant vissza, és mikor látja, hogy meztelen testemet próbálom takargatni, már mondanom se kell semmit. Felnevetve enged el, míg magamra nem terítek egy nagy kendőt, ami bokáig takar, de utána ismét húzni kezd maga után.
Ismét a medencénél kötünk ki, ahol még látszanak az előttünk fürdőzök nyomai, de már nincs bent senki. Ashan pillanatok alatt szabadít meg a kendőtől, én pedig azonnal bemenekülök a vízbe. Még ez se nyugtat le, és itt a víz takarása ellenére, nehéz elrejteni magam teljesen.
Ashan pillanatok múlva követ, és elém csusszanva, megfogja csuklómat, és merevedésemhez vezeti.
- Gyerünk, szépségem, mutasd meg, mit tanultál! – mormolja lágyan. Felnyekkenve, engedelmesen kezdem el simogatni magam, és hamarosan már ösztönösen hunyom le közben a szemem, és ellazulva vetem hátam a medence oldalának.
Fél füllel hallom, és testünk közelsége miatt érzem is, hogy ő is megismétli a szobában történteket, és szinte egyszerre nyögünk fel hangosabban, ahogy elélvezünk. Pihegve temetem égő arcomat a nyakába, teljesen megdöbbenve saját közvetlenségemen.
De szerencsére nem lök el, sőt, még magához is ölel, türelmesen megvárja, míg megnyugszom.
- Nos, azt hiszem ma már túlzásba is vittük a fürdést! – nevet fel végül, mikor már a medencéből segít ki. Egyetértően motyogok magam elé valamit, és bújok el a kapott, hatalmas törülközőbe, majd megkönnyebbülve öltözöm fel, mikor már szárazak vagyunk.
Hamarosan sikerül kimennünk vacsorázni, és utána visszatérünk a szobába, és Ashan megmutatja a fekhelyem, a sajátja mellett. Elszontyolodva figyelem a hatalmas, üres ágyat, ő pedig mintha a gondolataimat találná ki, úgy szólal meg mögöttem.
- Mit szólnál, ha együtt aludnánk? Biztos fura lehet még új helyen, egyedül… - mosolyog rám, én pedig halványan viszonzom, és pirulva bólintok. Kiszélesedik a mosolya, Yasha pedig felnevet a saját ágyából.
- Nem kell kapásból elrontani szegény srácot! – vág egy párnát Ashanhoz, aki nyelv öltve szolgáltatja vissza neki. Nem sok híja, hogy kialakuljon egy párnacsata, de végül győz a fáradtság, és ágyba parancsol minket.
Bebújok a takaró alá, és a fal felé fordulva, bágyadtan hunyom le a szemem. Meleg test simul hozzám hátulról, én pedig eleinte összerezzenve feszülök meg, de végül belesimulok Ashan ölelésébe.
Másnap reggel, egyedül ébredek, de hamarosan Ashan jelenik meg, és sugárzó mosollyal kíván jó reggelt-et. Annyira vidám mindig, és a mosolya csak még szebbé teszi. Én pedig képtelen vagyok tartani tőle.
- Gyere, a reggeli már kint vár minket az asztalon! – jelenti ki, mikor befejezte a fésülésem, amihez annyira ragaszkodott. Tétován biccentek, és igazítom meg a testemet takaró kendőt. Megint olyan kevésnek érzem, ami rajtam van.
Viszont kint melegen süt a nap, így a hidegre nem foghatom, hogy jobban fel akarok öltözni. És ahogy Ashan mondta, le kell vetkőznöm a gátlásaim.
A reggeli nyugodtan telik, bár Ashan, Yasha és Ashura vidáman elviccelődnek egymással, én többnyire csak csendben figyelek.
- Fúj, tűntessétek el! – sikkant fel hirtelen Yasha, mire felkapom a fejem. A gyümölcsök felé mutogat, így a többiekhez hasonlóan, én is kíváncsian odapillantok.
- Csak egy hernyó, ha ennyire betojat, csapd le – vonja meg a vállát Ashura, mire riadtan nyekkenek egyet.
- Ne bántsátok! – kérem halkan, mire meglepetten pillantanak rám. – Ez egy azúrlepke hernyókorban. Gyönyörű lesz, miután bebábozódik, és kikel.
- Értesz a lepkékhez, Hina? – kérdezi Ashan kíváncsian, miközben én óvatosan a kezembe veszem a kis hernyót, és a terasz fölé behajló eperfára teszem.
- Egy kicsit – mosolyodok el, régóta először, teljes szívemből. – Nagyon szeretem őket, igazán szépek! Párszor neveltem fel már hernyókat, és utána lepkeként eleresztettem őket. Sok könyv foglalkozik velük.
- Tyűű… ennyit se hallottalak még beszélni egyhuzamban! – nevet fel Yasha, mire észbe kapva, zavartan hajtom le a fejem, és ülök vissza a székemre.
- Sokat olvastál, Hina? – érdeklődik tovább Ashan csillogó szemekkel, mit sem törődve barátja közbeszólásával.
- Eléggé – felelem bizonytalanul. – A volt gazdám bejárást biztosított a könyvtárába, és más dolgom nem lévén, sok időt töltöttem ott.
- Akkor muszáj majd néhány dolgot mesélned nekem! – ragadja meg hirtelen a kezem, lelkes mosollyal.
- Pe…persze… - motyogom zavartan, de mielőtt válaszolna, Ali kopogtat ki nekünk az üvegajtón keresztül.
- Az úr látni kíván benneteket! – mondja kedvesen, mire riadtan rezzenek össze. Ashan megnyugtatóan szorítja meg a kezem.
- Ne félj, csak arra kíváncsi, hogy haladok veled, és mi rólad a véleményem – mosolyog rám, majd feláll, és magával húz engem is. Remegő lábakkal követem, és nagyon remélem, hogy tényleg nem azért akar látni, amit tegnap csináltunk. Bár Ashan szerint az a tanításom része, de mi van, ha feldühítettük vele?
Yasha azt mondta reggeli közben, hogy átlagban nem kegyetlen, de ha elragadják az érzelmei, be tud durvulni. Tudom, hogy ő ezt az ágyban való viselkedésére értette, de lehet, hogy valójában is ilyen…
|
| Rauko | 2011. 09. 19. 20:12:03 | #16755 |
Karakter: Ashan
- Hina. Hívj Hinának – tántorít meg a hangja. Hina... szép.
A fürdőhöz viszem, és miközben ő meztelenre vetkőzik, én inkább kipillantok a kertbe. Túl csábító lenne.
De aztán, mikor már nem látszik át a szirmoktól, elkezdek egy tincsével játszani. Olyan csodás a haja... és eredeti! Ő maga mondta most: ez az eredeti színe! Hihetetlen... hogy lehet ennyire különleges mindene?!
- Szerintem, te sokkal szebb vagy. Főleg a szemed… és az arcod… - vallja be, mire nem bírom, és bemegyek mellé a medencébe. Elpirul, próbál távolságot tartani, de persze nem hagyom neki, hogy is hagynám! Olyan jó,. amikor a közelemben van, olya n élvezetes látni, hogy a közelségemtől is mélyvörös színt ölt az arca. Az úr imádni fogja, ebben egészen biztos vagyok!
- Ne aggódj Hina, nem akarlak bántani – nevetek fel. – Viszont, mint tanítód, azt tanácsolom légy kicsit bátrabb! Nem tudom mióta élsz ebben a világban, de idővel bele kell szoknod, és meg kell tanulnod, hogy tegyél az urunk kedvére.
- Hét éve. Hét éve szakítottak el a családomtól, és kezdtek el erre az életre nevelni. - Hét év... érdekes. És még mindig?
- És még nem érintett senki? Ráadásul ilyen félénk vagy…
- A gazdám… a volt gazdám csak magának akart, senkinek se hagyta, hogy érintsen, csak… csak a kiképzésem közben – szólal meg csendesen és félénken, én pedig most értem csak meg az egészet.
- Hm… oh, tehát szeretett téged!
Elhamarkodott kijelentés volt, hiszen először ledöbben, majd csendben sírni kezd, amit nem hagyhatok. Ha kiderül, hogy a volt gazdája miatt sír, mindkettőnket megbüntetnek!
- Felejtsd el, Hina! Felejtsd el az ottani életed, az érzéseidet iránta! Most már itt van az otthonod, és ígérem, mindent elkövetek, hogy jól érezd magad! Neked csak annyit kell tenned, hogy követed az itteni szabályokat, és urunk kedvére teszel! – ölelem magamhoz megnyugtatóan, de aztán hagyom is, hogy elhúzódjon.
- Igyekezni fogok!
- Örömmel hallom – mosolygok rá. – Először is, a szabályok: A hárem tagok nem érintkezhetnek, ellenkező esetben meghalnak. A szökést is ugyan így büntetik. Viszont neked nem kell félned! Ha érintkezünk is, nem bukunk le, a szökés pedig úgyse jutna eszedbe!
- Ami pedig az urunkat illeti… Nos, az már a tanításom élvezetesebb része! Megmutatom, hogyan tehetsz igazán a kedvére, na meg azt is, hogy hogyan élvezd!
- Én… kaptam kiképzést – szólal meg halkan. – Elégítettem már ki az u… a volt uramat, csak addig még nem… még nem…
- Nyugi! Ma még nem kell tenned semmit, majd holnaptól segítek levetkőzni a gátlásaidat! Na gyere, szárítkozzunk meg, és menjünk enni! – mondom neki, majd kilépek a medencéből, és ő is követ.
A teraszra viszem végül, ahol persze ott ül Yasha és Ashura is, ahol szoktak.
Ahogy meglátnak, Yasha már le is támadja szegény Hinát...
- Olyan szép vagy ezekkel a csillogó szemekkel, mint egy porcelánbaba, pedig mikor megjöttél, inkább egy riadt őzikére hasonlítottál! - Aztán elmésen megállapítja, hogy most is úgy néz. Jahj...
- Talán ha nem vetődnél rá, mint valami ragadozó, nem ijedne meg! – mutatok rá a lényegre, majd bemutatom őket egymásnak, és Hina halkan köszön is, végül helyet foglalunk Yasha és Ashura mellett.
- Mi lesz a következő pont? - kérdezem Ashurát.
- Fürdés - feleli egyszerűen. - Saharnak el kell indulnia az úrhoz, mi akkor térhetünk nyugovóra, és ismered, hogy Sahar milyen - sóhajt fel.
- Milyen? - kérdezi kíváncsian Hina.
- Gondterhes, hisztériás, macerás és sokáig készül - fejti ki Yasha. - Majd ha Ashan megy, meglátod - kuncogja, mire morogva nézek rá, de Hina megint kérdez.
- Miért, az miben más? - Milyen kis okos... ügyes kérdés.
- Ashan gyorsabban elkészül, tekintve, hogy már a gondolatra is felizgul, hogy az Úr alaposan helyrerakja a fenekét - nevet fel Ashura, de Hina mélyvörös színt ölt, és azt hiszem, ki kellene menteni magunkat, mielőtt minden jövendőbeli esélyemet elvágja ez a két idióta.
- Rendben Hina - állok fel, mkre az említett felém pillant.
- Mi van rendben? - kérdezi ártatlanul és azt hiszem, fel tudnám falni! Igen...
- Menjünk a szobánkba, elkezdem az oktatásodat - kacsintok rá, majd nevetve elindulok befelé. Ha a többieknek még fürdés, akkor legalább fél órám van, amíg visszajönnek, sőt, Sahart ismerve, van az egy egész is. Ugyanis az az úr mániája, hogy meg kell várnunk, amíg az adott napi ágyas elindul, mi csak akkor feküdhetünk le.
Ahogy beérünk, mosolyogva húzom be a függönyt. Ali biztosan nem jön be, Saharnak segít készülni.
- Ashan... - suttogja a nevem Hina, mikor közelebb lépek, és elkezdem lesimogatni róla a kendőjét. - Meg fognak ölni minket, te mondtad...
- Ez a tanításod része, kicsi Hina - kuncogok fel. - Megmutatom neked, higy kell a száddal tökéletesen kieléígetni valakit - kacsintok rá.
- Kin mutatod meg? - sápad el egy pillanatra.
- Rajtad, szépség - sóhajtom, és az ágyhoz tolva, ellököm rajta. Egy pillanatig sem fekszik, azonnal pattanna fel, de nem hagyom neki, visszalököm, mire elkezd egy kicsit keményebben ellenkezni, rúgni is próbál. Kénytelen vagyok fölé mászni, és így fogni le. - Nyugodj már meg - mosolygok rá. Hangosan kapkodja a levegőt, most tényleg olyan, mint egy riadt őzike, de ahogy elkezdem simogatni, és elengedem a kezeit, mintha megnyugodna és már nem is olyan nagy baj lenne, hogy érintem.
Aztán, amikor a hasfalát csókolgatom, már nyöszörög.
Olyan szép a bőre... hibátlan, akár a porcelán. Mennyei szépség... sosem láttam még ilyet!
Amikor aztán elérem a férfiasságát, magamban kuncogok csak.
Fel van izgulva, és így is milyen... pici. Nagyon édes, és ezek szerint még sz ég is ágyasnak teremtette, hiszen ezzel a mérettel egy nőt sem tudna kielégíteni. De most nem is ez a lényeg, hiszen amit csinálni akarok vele, arra ez is tökéletesen megfelel.
- Várj... - nyög fel, de ahogy az ajkaim közé fogom a farkát, azonnal visszahanyatlik az ágyra, de aztán erőt gyűjt, és mint a jó diák, felkönyököl, és nézi, mit teszek fele, de végig szuszog, nyöszörög, néha hátracsapva a fejét, ha teljesen a számba veszem.
- Gyönyörű vagy - suttogom, ahogy kiengedem a számból egy pillanatra. Rám néz, szinte látom a szemében a könyörgést, hogy végre gyorsítsak, hogy elélvezhessen. Mosolygok, de teszem, amire kér.
Egyre gyorsabb iramban hajszolom, ő egyre hangosabban szuszog, aztán egy pillanat alatt zajlik nle az egész: megremeg, nyüffen egyet és a számba élvez.
Olyan szemekkel néz rám, mint egy kisállat, egy macska, vagy egy nyuszi... édes, törékeny és egy mozdulattal tönkre lehetne tenni.
Végigsimítok a hasfalán, de közben titkolnom is nehéz lenne, hogy mennyire fáj már a merevedésem.
- Én... csináljam neked? - kérdezi, de látom, hogy még nem készült fel rá, így nemet intek. - Akkor veled mi lesz? - kérdezi, picit közelebb hajolva.
- Szó sem lehet róla - mosolygok rá, és hátrébb csusszanok az ágyon, majd felállok, és ledobom magamról a kendőt, aztán visszaülök vele szembe, teljesen meztelenül. - Most inkább csak figyelj - kacsintok rá, mire mélyvörös színt ölt már megint, de bólint.
- Figyeld meg, hogy milyen, amikor egy férfi örömet okoz saját magának - kérem, majd felnyögök, ahogy elkezdek magamon játszani. Olyan különösen izgató, hogy néz közben. Figyelem minden rezdülését, azt is, észreveszem, hogy pici farkincája megremeg, és már félárbócon áll, de nem szakítaná le rólam a tekintetét, pedig már annyira vörös, hogy szerintem természetellenes.
Aztán, amikor sikerül elélveznem, és az ujjaimat a számba véve nyalom le róluk a saját magomat, ő felnyög, de nem mozdul. Picit sem.
- Ne félj - hajolok közelebb, de nem csókolom meg. - Megyek, megnézem, hogy áll Sahar a készülődéssel, addig hagylak megnyugodni - kuncogok fel, majd magam köré csavarva a kendőmet, kisétálok.
- Ashan, neked szex-szagid van - lép mellém Yasha. - Te... ti...!
- Csend, idióta - morranok rá. - Csak leszoptam, és kivertem magamank előtte. Emiatt van olyan illatom - rántom meg a vállam, de megint közelebb m-szik, és elkezd egyre lentebb szagolgatni. - Yasha, mit csinálsz? - kérdezem felnyögve, ahogy megérzem leheletét az ágyékomnál.
- Tesztellek - kuncog fel, és beugrik a medencébe, én meg persze utána, ruhástul! Engem ne tesztelgessen senki!
***
Ahogy belépek a szobába, ugyanott ül, ahogy hagytam. Belőlem persze csorog a víz, mindenem átlátszik a vizes kendő miatt.
- Na, mehetünk vacsorázni, Hina? - kérdezem vigyorogva. Kíváncsi vagyok, mit tett, amíg nem voltam vele.
|
| Mora | 2011. 09. 17. 22:10:25 | #16724 |
Karakter: Hinatosi (Hina)
Megjegyzés: (Raumnak)
- Ne sírj Hina, csak magadnak nehezíted tovább az egészet! – simít végig nedves arcomon Mashi, és igyekszik minden nyomát eltüntetni gyengeségemnek, és tökéletes külsőt varázsolni nekem.
Mindig is ő készített fel bennünket, minden alkalomra, legyen szó vendégek kiszolgálásáról, vagy egy gazdánkkal töltött éjszakáról. Habár utóbbi, számomra különbözött a többiekétől, engem még egyszer se tett magáévá.
Most pedig halott, én pedig nem tudom, mely érzelmeimet helyezzem előtérbe. Meg kéne könnyebbülnöm, hogy elrablóm már nincs többé? Nem, erre képtelen vagyok. Annak ellenére, hogy kiskoromban elszakított a családomtól, már lassan hét éve, hogy a gondomat viselte.
A pártfogása, és törődése nélkül, ki tudja mi lesz velem a jövőben.
- Végeztünk! – jelenti ki Mashi büszkén, és felállva mellőlem, megszemléli mozdulatlanul ücsörgő énemet. Szeme csillogásából, és kimonóját bizirgáló ujjainak mozgásából, már meg tudom állapítani, hogy teljes mértékben elégedett. – Gyönyörű vagy Hina, mint mindig! – lelkendezik, próbálva némi életet lehelni belém is.
Én azonban csak némán ülök tovább, tekintetemet az ajtó felé fordítva.
Eladnak.
Most, hogy a gazdám meghalt, igen sok birtoktárgyát bocsájtják pénzbe a rokonok, de a legértékesebbektől remélik a legtöbb hasznot. Azaz tőlünk, a háreme tagjaitól. Én pedig különösen sokat érek, hisz kitűnő kiképzésem ellenére, még nem vette el senki a szüzességem, és ki ne akarna egy idomított, de tiszta újdonságot?
- Hazamegyünk! – szólal meg, a mellettem ülő férfi, szavait a sofőrhöz intézve, majd tekintetét újra rám vezeti. Elkapom a pillantásom, mellyel eddig őt vizslattam, próbálva kideríteni, milyen lehet a személyisége. Enyhén remegő kezemet kezdem vizsgálni, és hagyom, hogy előre hulló tincseim takarják arcomat. Csakhogy új gazdámnak ez nem tetszik, félresöpri a hajamat, és állam alá nyúlva irányítja maga felé az arcomat.
- Ki hitte volna, hogy Karuga még mindig nem érintett, annak ellenére, mennyire vágyott rád. Talán már te is sejtetted, mennyire fontos voltál számára – mondja csendesen. Nem érzek gúnyt, vagy lenézést a hangjából, gazdám… volt gazdám irányába, csupán kíváncsiságot. – Megmutatod nekem is, mi olyan különleges benned? – hajol az ajkaimhoz, rá lehelve a szavakat, de nem csókol meg, pár pillanat múlva elenged.
Reszketegen, hangtalanul kapok levegő után, melytől közelsége miatt fosztottam meg magamat, önkéntelenül. Nem vár választ a kérdésére, így inkább az ablak felé fordulok, és összehúzva magamat, próbálok megnyugodni.
Az árverés rendesen felkavart, rémisztő volt látni, mennyi kéjenc ember vágyik ránk. Voltak jó páran, akiktől rettegtem, mert nem egy járt már nálunk vendégségben, és ha engem nem is érinthettek, de társaim közül, nem mindenkinek volt jó tapasztalata.
Murakit, aki végül eleget ajánlott értem, láttam már párszor az uramnál, de ő sose kért az ágyasaiból, így nem tudom mire számíthatok tőle. Egyelőre nem bántott, annak ellenére, hogy mikor az átvételem után felém nyúlt, ösztönösen rezzentem össze, és húzódtam el, míg volt gazdám öccse felé nem tolt.
- Megjöttünk! – szólal meg hirtelen, kizökkentve gondolataimból. Felkapom a fejem, de ő már száll is ki mellőlem. Óvatosan nyitom ki én is az ajtót, mivel más utasítást nem kaptam, így gondolom azt szeretné, ha követném. Mire megkerülöm az autót, ő már egy gyönyörű fiút csókol, és a fenekébe markolva húzza magához. Halkan, ijedten nyekkenek fel, ahogy a fiú erotikusan felnyög, és a hangomra rám kapja a tekintetét.
Elképesztően szép, koromfekete szemei egy pillanat alatt mérnek fel, majd elválik gazdájától, és elém lép.
- Ő ki? – kérdezi kíváncsian, kedves hangon.
- A neve Hinatosi, ő a tanoncod – szólal meg új gazdám, és mögé lépve megöleli. - Kísérd őt a hálótokba. Yashán és Ashurán kívül csak te és Ali mehettek a közelébe. – Elengedi, én pedig riadt t, elveszett tekintettel figyelem, mire rám kacsint, és elindul.
- Ne nézz szét, csak gyere – mosolyog hátra, majd futva megy tovább.
Más lehetőséget nem látván, utána futok, és tényleg nem tudok nézelődni, csak akkor áll meg, mikor csukódik mögöttünk az egyik ajtó. Óvatosan körbepillantok, és a tágas, narancsszínekben pompázó szobát kezdem vizsgálgatni, minden hang nélkül.
Hirtelen azonban a fiú előttem terem, és magához rántva, megölel. Ledermedek, fogalmam sincs, hogy kéne kezelnem egy ilyen helyzetet.
- Üdv itt – suttogja a fülembe, majd kissé eltol magától. - Ne nézz ilyen elveszettül – simogatja meg az arcomat. - Ashan vagyok – kacsint rám, majd eltávolodik, mikor nyílik az ajtó és egy férfi lép be a táskámmal.
- Hinatosi, itt van a csomagod - mondja, majd Ashanra pillant. - Vidd a fürdőbe, készítsd elő a vacsorához – teszi hozzá mosolyogva, majd kimegy.
- Ő egy eunuch? – bukik ki belőlem a kíváncsi kérdés, mire meglepetten pislog rám. - Mi a baj? – riadok meg. Valami rosszat mondtam, rögtön az elején?
- Csodálatos vagy – suttogja, visszalépve elém. Ösztönösen feszítem tenyeremet a mellkasának, de mikor puha, meleg bőrét érzem meg ujjaim alatt, pír futja el az arcomat. - Rég nem érintettek? – kérdezi, furán rekedtes hangon.
- Még soha – szuszogom őszintén, alaposan meglepve ezzel.
- Te szűz vagy? – Bólintok, mire nyel egy nagyot. - Akkor... Egy hétig mindenképp tanítanom kell téged, hogy utána beszámolhassak a mesternek, hogy hogy haladsz – sóhajtja. Remélem nem okozok neki túl nagy gondot. - De ez most kit érdekel – kacsint hirtelen rám, témát váltva. - Gyere szépség, elmegyünk fürdeni – mosolyodik el. - Utána eszünk egy nagyot, és kiülünk a teraszra a többiekkel.
Többiek? Összerezzenek, és megint kezd elkapni a félsz. Mi van, ha nem fognak szeretni, ha undokok lesznek?
- Tö... többiek? – hebegem akadozva.
- Yasha és Ashura – mosolyog továbbra is. - Az úr is mondta, ők érintkezhetnek veled a tanítás alatt. Enni is külön fogunk, fürdeni is akkor járunk majd, amikor a többiek a kertben vannak. Mi vagyunk hárman az úr kedvencei, te pedig közénk kerültél, nagy reményeket fűz hozzád, és ha rajtam áll – lép közelebb, és ujjait az állam alá vezetve, felemeli kissé a fejemet. -, arany életed lesz itt, Hinatosi – suttogja, szinte már az ajkaimra, majd felkacag, és elengedve elindul valamerre.
- Hina – szólalok meg csendesen, de így is elér hozzá, mert megtorpanva, kíváncsian pillant vissza a válla felett. – Hívj Hinának – teszem hozzá, lesütött szemekkel.
- Rendben, gyere csak Hina, hadd hámozzalak ki abból a nehéz ruhából! – mosolyog rám vidáman, és látva, hogy hezitálok a mozdulás terén, visszább lépve fonja ujjait a csuklómra, és kezd szelíden húzni maga után, be egy gyönyörű, tágas medencével ellátott terembe.
Nálunk is hasonló volt, csak rózsaillat helyett, mindig gyöngyvirágtól volt terhes, vagy éppen friss a levegő. Hogy ki milyennek érezte, az csak a hangulatától függött.
Kisé tétován állok neki, hogy leeresszem magamról a ruhámat, de Ashan lelkesen gyorsítja meg a folyamatot, és pár perc múlva már a medencében ücsörgöm, nyakig elmerülve, hogy kerüljem zavartalan mustrálását. Tincseim ezüstös kis kígyókként hullámoznak körülöttem, Ashan pedig lábát a vízbe lógatva ül a parton.
- Elképesztő a hajad! – jelenti ki, játékosan kergetve egyik tincsemet a vízben. – Eredeti hajszín, ugye?
- Igen – felelem, lassan oldódva.
- Egészen különleges, még sose láttam ilyen színt. Meg tudom érteni az uram, hogy téged választott – hajol előre kissé, az arcomon futtatva ujjait.
- Szerintem, te sokkal szebb vagy – jelentem ki, zavartan szegezve a fodrozódó vízre tekintetemet, majd kissé felemelem, hogy rápillanthassak. – Főleg a szemed… és az arcod… - elakadok, és pirulva fordulok el tőle ismét. Teljes mértékben szokatlan tőlem, hogy valaki anélkül váltson ki ilyen reakciót, hogy mellette ne ijesszen meg. Máskor mindig tartottam mindenkitől, aki közeledett, lehetett bármilyen szép.
Halkan felkuncog, majd hirtelen félredobja a kendőjét, ami eddig takarta, és becsusszan mellém. Riadtan húzódok hátrább a vízben, és kapom félre zavartan a tekintetem, de nem igazán zavartatja magát, visszahúz magához.
- Ne aggódj Hina, nem akarlak bántani – nevet fel halkan. – Viszont, mint tanítód, azt tanácsolom légy kicsit bátrabb! Nem tudom mióta élsz ebben a világban, de idővel bele kell szoknod, és meg kell tanulnod, hogy tegyél az urunk kedvére.
- Hét éve – szólalok meg csendesen, a szemébe nézve. – Hét éve szakítottak el a családomtól, és kezdtek el erre az életre nevelni.
- És még nem érintett senki? – hökken meg. – Ráadásul ilyen félénk vagy…
- A gazdám… a volt gazdám csak magának akart, senkinek se hagyta, hogy érintsen, csak… csak a kiképzésem közben – magyarázkodok, kezét figyelve, mellyel még mindig a karomat fogja.
- Hm… oh, tehát szeretett téged! – jelenti ki hirtelen. Felé kapom a tekintetem, arcomra kiül a döbbenet, és némi fájdalom. Nem állítom, hogy én sose gondolkoztam el ezen, de most, hogy valaki ilyen egyszerűen kimondta, már teljes bizonyossággal egyet tudok érteni. Elfutják a szememet a könnyek, és nem fordulok el elég gyorsan, hogy elrejtsem, így persze észreveszi.
Meglepetten pislant egyet, majd meztelenségünkkel mit sem törődve, magához ölel. Nem tudok mit kezdeni a törődésével, de aztán lassan elengedem magam, és hozzábújok.
- Felejtsd el, Hina! Felejtsd el az ottani életed, az érzéseidet iránta! Most már itt van az otthonod, és ígérem, mindent elkövetek, hogy jól érezd magad! Neked csak annyit kell tenned, hogy követed az itteni szabályokat, és urunk kedvére teszel! – suttogja a fülembe, majd engedi, hogy elhúzódjak tőle.
- Igyekezni fogok! – felelem, a szemébe nézve. Az ő felelőssége vagyok, és nem akarom, hogy bajba keveredjen, így tényleg mindent meg fogok tenni.
- Örömmel hallom – mosolyodik el. – Először is, a szabályok: A hárem tagok nem érintkezhetnek, ellenkező esetben meghalnak. – Elsápadok, de bólintok, jelezvén, hogy értem. Nálunk ezt nem vették olyan komolyan, mivel urunk sokszor volt távol hosszú időkre. – A szökést is ugyan így büntetik – folytatja csendesen, és egy pillanatra elfelhősödik a tekintete, majd újra mosolyogva pillant rám. – Viszont neked nem kell félned! Ha érintkezünk is, nem bukunk le, a szökés pedig úgyse jutna eszedbe!
Megremegő szájjal biccentek, tényleg nem mernék szökni ilyen feltételek között, még ha nagyon boldogtalan lennék, akkor se hiszem.
- Ami pedig az urunkat illeti… Nos, az már a tanításom élvezetesebb része! Megmutatom, hogyan tehetsz igazán a kedvére, na meg azt is, hogy hogyan élvezd!
- Én… kaptam kiképzést – lehelem csendesen. – Elégítettem már ki az u… a volt uramat, csak addig még nem… még nem…
- Nyugi – kuncog fel, zavaromat látva, mutatóujját a számra téve. – Ma még nem kell tenned semmit, majd holnaptól segítek levetkőzni a gátlásaidat! Na gyere, szárítkozzunk meg, és menjünk enni! – azzal már sétál is ki a medencéből, húzva engem maga után.
Olyan egyszerűen viseli meztelenségét, mint más a ruhákat, míg én igyekszem legalább piruló arcomat elrejteni hajam mögé, ha már mást nem tudok.
Miután hajukat is megszárítottuk nagyjából, és kaptam ruhát, elindulunk kifelé. Fészkelődve próbálom közben minél jobban takarni magamat a lengő fehér nadrággal, és e leheletnyi, kék kendővel, de Ashan kuncogva leállít.
Mikor a teraszra érünk, rögtön felcsillan a szemem, a hatalmas, gyönyörű kertet látva. Tele van virágokkal, fákkal, még egy tó részét is látom, és szépen rendben tartják. Az egyik asztalnál ücsörgő fiúkra, csak akkor figyelek fel, mikor egyikük felpattan, és szinte elsodorva engem, a nyakamba veti magát.
- Olyan szép vagy ezekkel a csillogó szemekkel, mint egy porcelánbaba, pedig mikor megjöttél, inkább egy riadt őzikére hasonlítottál! – hadarja a fülem mellett, majd eltol kissé, hogy megnézhessen. – Hoppá… megint úgy nézel!
- Talán ha nem vetődnél rá, mint valami ragadozó, nem ijedne meg! – szólal meg mellettem Ashan mosolyogva, és lehámozza rólam a fiút. – Hina, ő itt Yasha, ő pedig Ashura – mutat a másik fiúra.
- Ü… üdv – motyogom halkan. Velük leszek mostantól egy szobában, egy életben.
|
| Rauko | 2011. 09. 08. 01:11:37 | #16589 |
Karakter: Ashan
Megjegyzés: ~ Morámnak
- Ashan! Gyere, kaptunk új selymeket - kiabál ki értem Yasha, mire elmosolyodom. Ő, Ashura és én igazán összetartóak vagyunk. A többiekkel épp ezért szinte nem is beszélünk.
Belépek a szobába, ahol tartózkodni szoktunk. Nem is szoba, inkább terem, hiszen hatalmas háló.
- Megint csupa giccs - szisszenek fel, ahogy a lepel, amit takar meglibben a huzatban. Yasha mellé lépve beletúrok az anyagtömegbe, de nem foglalkozom velük, inkább leülök Ashura mellé.
- Szomorú vagy? - kérdezi. Én a medence felé pillantok.
- Ishar miatt? - sóhajtok fel. - Nem, nem vagyok - rázom meg a fejem. - Nem tehettem róla, hogy belém szeretett. Egy alkalom volt - suttogom. - Egyetlen alkalommal tettem magamévá. Nem az én hibám volt semmi - rántom meg a vállam.
- De az új fiú a mi hálónkba kerül - ül le mellénk Yasha is.
Mi négyen vagyunk egy szobában, Yasha, Ashura, én, és Ishar volt, amíg el nem szökött és le nem lőtték az őrök. A fejébe vette, hogy elszökik, segítséget szerez és kiment engem is a háremből. Idióta kölyök... húsz sem volt. Azért csak ennyien, mert hiába vagyunk tízen, illetve most kilencen, az úr a kedvenc ágyasait mindig egy szobába teszi. A többieket is kedveli, csak közülünk gyakrabban választ, és mivel nem talált kedvére valót a régiek között, elmentek egy árverésre, és venni akar egy új, szép fiút, akit nekem kell betanítani. Ishart Yasha tanította be, kudarcot vallott, Ashuráról meg köztudott, hogy gonosz, elviselhetetlen tud lenni, így rám bízták a fiút, így előre is.
- Fiúk, menjetek fürdeni - szólal meg Ali, az eunuchjaink vezetője.
- És aki már túl van rajta? - kérdezi az épp a medencéből kilépő Sahar.
- Az mehet a szobába, öltözni - feleli, és mellénk lép. - De ti még nem voltatok. Menjetek, aztán irány öltözni - kacsint ránk. Ali kedves, megértő férfi. Mindig ő látja el a véres sebeket, a felszakadt hátsókat, és alapvetően ő tartja a rendet. Ha esetleg rá is nyit valamelyikünkre, hogy szeretkezünk, nem jelenti. Persze, ha rólunk van szó, négyünkről. A többieket mindig jelenti. Olyankor kivégzés jár...
- Igyekszünk, Ali - mosolyog rá Yasha, mikor felállunk. Már csak hárman vagyunk, de nem mókázunk, hiszen ha Ali szólt, akkor az úr is nemsokára hazaérhet. Veszélyes lenne.
***
Amikor végzünk a fürdővel, mindannyian kellemes rózsaillatot magunk után húzva lépünk a szobánkba.
Mosolyogva látjuk, hogy Ali a fátylakat, az enyémet is az ágyhoz készítette. Mellette ott a nadrág, amit én most nem is veszek fel.
- Merész vagy - mosolyog rám Ashura.
- Ma úgyis Sahar a soros, az úr bejelenttette - rántom meg a vállam.
- Ha nem a barátom lennél, utálnálak - jegyzi meg Yasha, miközben felveszi a hófehér nadrágot.
- Ha utálnál, rusnya lennél ahhoz, hogy a barátja legyél - nevet fel Ashura, ő a sárga selymet közti már fel.
- Olyan bolondok vagytok - kuncogok fel, de ahogy rádöbbenek, hogy nem tudom megkötni a selymet úgy, ahogy kellene, Yashához lépek, mert az ő ágya van közelebb.
- Megtennéd? - kérdezem, és háttal fordulok. Ő persze most is provokál, megölel, és a nyakamba csókol. Felnyögök, hiszen nem voltam soron már öt napja... holnap után következek majd.
- Ki vagy éhezve - suttogja a fülembe. - Te aztán fogsz pucsítani a gazdának - kuncogja, mire dühösen szusszanok egyet, de ekkorra megköti a selymet, és elenged. - Hm... éppen hogy - mondja mosolygós hangon, és ahogy a tükörhöz lépek, megértem. Az ágyékomat és a fenekemet takarja a selyem, de a mellkasomból és a lábaimból minden látszik. Plusz a karom is. Szóval... amolyan has- és ágyékkötő lett a selyem. De nem baj. Az alsó miatt a férfiasságom mondjuk legalább nem látszik egyértelműen.
- Jó lesz - lép be Ali. - A végén még előrébb kerülsz a listáján és holnap mehetsz - kuncogja Ali.
- Miért? - fordulok felé, mire mosolyogva int az altestem felé, jelezve, hogy merevedésem van.
- Ez de édes - nevet fel Yasha. - Tényleg ki van éhezve, figyeljétek. A gondolat is felállítja, hogy az úrral lehet - neveti el magát.
- Ne cikizd, te pár napja voltál, ki vagy elégítve - emlékezteti Ashura, aki nem is szól, hiszen tegnap ő volt.
- Na, elég volt, siessetek inkább, az úr már a kapuban van, mindjárt ideérnek az új fiúval!
***
Mosolyogva, nevetgélve várjuk, hogy megérkezzen az úr kocsija. Amikor aztán beparkol elénk, és kiszáll a gazdánk, mindannyian kuncogni kezdünk, de ő csak ránk, hármunkra néz. Tekintete megakad rajtam, és közelebb int.
- Öröm önt látni - udvarolok neki, mire megnyalja rózsás ajkait, és egy mozdulattal ránt magához. Egyik lábam automatikusan emelem fel kissé, és hátrahajtom a fejem, hogy kiszívhassa a nyakam, majd egyenesen a szemébe nézve csábítom. Ő közelebb hajol.
- Egy szirén vagy, Ashan - kuncogja,. majd a tarkómra simulnak ujjai, és megcsókol. Szenvedélyesen, kicsit erőszakosan, ahogy mindig. - Mikor jössz? - kérdezi szuszogva.
- Holnap után, gazdám - mosolygok rá, és kisimítok egy félhosszú, szőke tincset az arcából.
- Remegve várlak - siklanak ujjai a fenekemre, mire felnyögök. A kis orgiát egy halk hang szakítja flélbe. Nem köhögés, nem direkt figyelemfelkeltés... mintha nyögés lenne. Odakapom a fejem, és...
Életem legszebb pillanata, ahogy ránézek.
Porcelán arc, zafír szempár, rózsás ajkak, ezüstszín haj. Megbabonáz.
- Ő ki? - kérdezem, elszakadva gazdámtól, és a fiú elé lépve.
- A neve Hinatosi, ő a tanoncod - szólal meg a gazda, és mögém lépve megölel. - Kísérd őt a hálótokba. - A fiú rám néz, kétségbeesett. Fél. - Yashán és Ashurán kívül csak te és Ali mehettek a közelébe. - Elenged, mire a fiúra kacsintok, és elindulok. Ali majd hozza a csomagokat.
- Ne nézz szét, csak gyere - mosolygok hátra, miközben futva sietek a szobánkhoz.
Ahogy odaérünk, ő szuszog, ahogy én is. Bezárom az ajtót.
Körbepillant, de nem szól semmit, így hát magamhoz rántom, és megölelem.
- Üdv itt - suttogom a fülébe, De ahogy eltolom, újra az a furcsa tekintet. - Ne nézz ilyen elveszettül - simogatom meg az arcát. - Ashan vagyok - kacsintok rá, majd elengedem. Ekkor lép be Ali.
- Hinatosi, itt van a csomagod - mondja, majd rám néz. - Vidd a fürdőbe, készítsd elő a vacsorához - néz rám, majd mosolyog, és kimegy.
- Ő egy eunuch? - csendül meg a hangja. Meglepetten pislogok rá. - Mi a baj? - kérdezi félénken.
- Csodálatos vagy - suttogom, és elé lépek. Pici kezeit védekezően a mellkasomra simítja, de ahogy a meztelen bőrhöz ér, elpirul. - Rég nem érintettek? - kérdezem rekedtes hangon.
- Még soha - szuszogja, mire kikerekednek a szemeim.
- Te szűz vagy? - kérdezem, mire félénken bólint. - Akkor... - Nyelek egy nagyot. - Egy hétig mindenképp tanítanom kell téged, hogy utána beszámolhassak a mesternek, hogy hogy haladsz - sóhajtom. - De ez most kit érdekel - kacsintok rá. - Gyere szépség, elmegyünk fürdeni - mosolygok rá. - Utána eszünk egy nagyot, és kiülünk a teraszra a többiekkel. - Látom, hogy összerezzen, de kérdeznem sem kell.
- Tö... többiek? - suttogja bizonytalanul.
- Yasha és Ashura - mosolygok rá. - Az úr is mondta, ők érintkezhetnek veled a tanítás alatt. Enni is külön fogunk, fürdeni is akkor járunk majd, amikor a többiek a kertben vannak - ismertetem vele. - Mi vagyunk hárman az úr kedvencei, te pedig közénk kerültél, nagy reményeket fűz hozzád, és ha rajtam áll - lépek közelebb, és ujjaimat álla alá simítva emelem fel kissé a fejét -, arany életed lesz itt, Hinatosi - suttogom a nevét, majd kacagva lépek el tőle, és indulok el a fürdő felé.
Szerkesztve Rauko által @ 2011. 09. 08. 01:14:41
|
|
