|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 17:15:44 | #597 |
Karakter: Momo
- Felesleges... - válaszolja lágyan. - Ne aggódj, tudom, hogy új neked a helyzet... de nem csinálok semmit a te akaratod ellenére... Na gyere! Hazaviszlek.
Kezemet megfogva húz magával, és kutyáink csaholva szaladnak előttünk.
Kábán hagyom húzni magam, és mire feleszmélek, egy ajtó előtt állunk. Végre eljut az agyamig hogy hol is vagyok.
- Én nem is itt lakom! - nyikkanok rémülten, és kitépve kezemet ujjainak szorításából szembefordulok vele. Észvesztően jóképű és sármos mosolya lélegzetelállító, de ez azért mégiscsak...
- Hiszen nem is ismerlek! - mondom idegesen elhátrálva tőle, és ő kényelmesen lépked utánam. Egy könnyed lökés, és az ajtajának szorul a hátam. Szája az enyémen, és forró, bódító csókjától már csak remegni tudok.
Hallom a kulcs halk csörrensését, és ahogy kinyitja az ajtót, beesnénk rajta ha nem szorítana magához. Csaholva rontanak be ebeink, majd egy laza mozdulattal berúgja lábával az ajtót.
- A nevemet tudod... már a címemet is... mit szeretnél még tudni? - súgja a nyakamba, és finoman végigcsókolja érzékeny bőrömet, forró nyelvével lusta köröket rajzolva rá, a legcsiklandósabb részre. Halkan felnyögve kapaszkodom az ingébe, és a falhoz dőlök. Ahh jézusom... ez csodálatos érzés...
- Nem...ahh én... ahh nem tudom... - nyögdécselem kéjesen amikor finoman megharapdál. Lábaim felmondják a szolgálatot,és a fal mentént lecsúszom. Mosolyogva nyúl lábaim és derekam alá, és a karjaiba vesz. - Ne...
Egy forró csókkal fojtja belém a szavakat. Remegni kezdek a félelem és a vágy keverékétől...
Mi lesz most...?
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 17:16:09
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 17:14:47 | #595 |
Karakter: Momo
- Mert az ember ritkán találkozik ilyen édes kis ukéval, mint te... - válaszolja mosolyogva. Mi? Hogy én uke...? Tudom hogy ez mit jelent... semmi jót. Elkerekedett szemekkel hátrálni kezdek.
- Hééé... - búgja, és kezemet megfogva húz vissza magához, és kedvesen, gyengéden pillant le rám. - Nyugalom... Nem teszek semmi olyat, amit nem szeretnél...
Ez egy kicsit megnyugtat, de nem teljesen. Akárhogy is... alig egy órája ismerem, és megcsókolt. MEGCSÓKOLT! Jézusom...
- Lenne kedved feljönni hozzám? Itt lakok két sarokra. Megmutatnám a másik kutyám is. Na?
Félénken fordítom el piros arcomat tőle, és mellkasának feszítve kezeimet próbálom eltolni magamtól. Finom, kesernyés illata orromba kúszik, és ingből kilátszó mellkasának forró bőréhez véletlenül hozzáérek. Ijedten nyikkanva rántom el a kezem...
- Én nem hiszem... hogy ez jó ötlet... - motyogom zavartan. - ...és különben is... mindketten fiúk vagyunk, és...
Állam alá nyúlva emeli fel arcomat, hogy a szemembe nézhessen, és a zöldes szemek örvényként szippantanak magukba.
- És mi a probléma ezzel? - súgja mosolyogva, és lágyan végignyalja forró nyelvével ajkaimat. Perzselő forróság árad szét bennem és felsóhajtok. - Nem mondd, hogy te nem érzed... vágysz rám, ahogy én is rád.
- Én... én nem... - nyöszörögöm, de forró csókja és számba csusszanó nyelve félbeszakít. Derekamra fonódó erős karjaival magához présel, és ahogy merevedését az enyémhez préseli, meglepetten nyikkanok fel. Hogy lehet, hogy én is...? Hogy nekem is...?
Keze végigsiklik hátamon, majd ingem alá csusszanva csupasz bőrömet is végigbizsergeti.
- Ahh... - nyögök fel halkan. - Nem... Eressz el kérlek... én... én annyira zavarban vagyok...
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 17:15:01
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 17:13:55 | #593 |
Karakter: Momo
Nem válaszol, csak a számat nézi. Mi az? Hahó... van otthon valaki? Megpróbálom a bambulásából magához téríteni, de hirtelen elkapja a szeme előtt meglóbált kezemet és magához ránt.
- M...mit csinálsz? - dadogom döbbenten, de ú csak különös mosollyal hajol a nyakamhoz, és ajkaival végigperzseli érzékeny bőrömet, majd számra csusszan, és forró nyelvét érzem... Beleremegek a különös érzésbe... Mi ez? Mit csinál? Mit...?
Szorosan hozzám simulva nyög fel borzongatóan mély hangján, és amikor megértem végre, hogy mi az a kemény valami amit ott lent érzek... (hát nem a pénztárcája), fagyimat elejtve kezdek kapálózni, menekülni karjaiból. De olyan erős...
Jézusomjézusomjézusom...
- Cssss... - nyugtat halkan, és hajamba túrva mosolyog le rám érzékien. - Ne félj...
Tarkómra csusszan a keze, és reszkető ajkaimra szorítja száját. Forró nyelvével ismét finoman végigsimogatja, amitől akaratlanul is felsóhajtok, bár kezeimet még mellkasának feszítve próbálom eltolni magamtól. Nyelve számba csusszan... és én elgyengülök. Térdeim felmondják a szolgálatot, és ingébe kapaszkodva adom fel a harcot.
Életem első csókja...
Halk morranással szorít magához és ölel át erős karjaival, csókja bódító és észvesztő... nyelvével az én tapasztalatlan kis nyelvemet kergeti és én ösztönösen viszonzom a játékot. Mennyire furcsa érzés... és mégis milyen finom...
Megszakítja a csókot, és mosolyogva néz le rám, ajkát élvetegen megnyalintva. Kábán, homályos szemekkel pillantok fel rá, és képtelen vagyok elhinni.
- Te... te megcsókoltál... - suttogom hitetlenkedve. - Miért...?
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 17:14:06
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 17:12:47 | #591 |
Karakter: Momo
- Ezer örömmel - fogadja el a meghívást, és mellém lépve karolja át a derekamat, úgy indul el velem. Mi...mit művel...? Elvörösödve pillantok fel rá, jóképű, elégedetten mosolygó arcára. Jaj de kínos...
Kibonatkozom karjából, és lesütött szemekkel sétálok tovább mellette. Talán mégsem volt jó ötlet... jaj ugyan már, mit idegeskedsz Momo?! Hiszen csak barátságos akart veled lenni...
- Mit gondolnál, ha megtanítanám a kutyádat pár alapvető trükkre...? - szólal meg hirtelen mellettem, és magamhoz térek kusza gondolataimból. - Elég jól értek a kutyák betanításához... - teszi hozzá.
Elmosolyodom.
- Ó ez kedves tőled... én is tanítottam ám neki néhány trükköt! - jelentem ki büszkén, majd kutyám felé fordulok, aki épp lihegve heveredik el a fűben, Miruki kutyája mellett. - Bubu! Fekszik, és nem mozdul! - parancsolok rá. Kutyám fekszik és nem mozdul, hisz amúgy is ezt teszi. Kuncogva pillantok vissza a sárgászöld szemekbe, amikor meghallom mélyhangú nevetését. Bizsergetően kellemes...
- És még miket tud? - vigyorodik el jókedvűen.
- Öhm... - harapok elgondolkozva ajkamba. - Lássuk csak... bot után szaladni, fagyit enni, beleugrálni a sárba... nagyobb kutyákkal kötözködni... nem visszajönni, ha hívom... - kuncogok. - Szóval ha komolyan gondolod, szívesen elfogadom az ajánlatodat.
Megérkezünk a cukrászda előtti fagyisbódéhoz, és pár perccel később már a gombócokat nyalogatva sétálunk egy padhoz. Bubu egy falással eltünteti a fagyiját, majd Miruki kutyájának gombócára is szemet vet. Játékos birkózásba kezdenek, és mi mosolyogva figyeljük őket.
- Szóval? Te a környéken laksz? - fordulok Miruki felé, fagyimat nyalogatva kezdeményezek könnyed beszélgetést. - Melyik suliba jársz? Én a kétsaroknyira lévő kis Miamoto Középsikolába...
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 17:12:59
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 17:11:20 | #589 |
Karakter: Momo
Mosolyogva túrok sötét hajamba, úgy követem előttem futkorászó kutyámat. Szeretem a parkot ilyenkor. A délutáni napsugarak kellemesen cirógatnak, és nem égetik fehér, érzékeny bőrömet. Farmernadrágomba süllyesztem kezeimet, és kuncogva figyelem ahogy Bubu megugatja a szemeteskukát, és továbbsiet. Hosszú szőre lobogva követi mozdulatait, hatalmas fekete szemei vidáman csillogva nézik az embereket. Talál egy vastag botot, és visszalohol hozzám, hogy eldobjam neki.
Meg is teszem, és ő utána loholva, boldog csaholással hozza vissza nekem.
Szereti ezt a kis bugyuta játékot, kis spániel létére pedig szokatlanul bátor és kötekedős. A nagyobb kutyáktól egyáltalán nem fél, sőt.
Eltűnik a szemem elől, ahogy a fák közé vetődik, és éktelen nagy kutyacsaholásra figyelek fel. Rémülten szaladok utána.
- Bubu...! - kiabálom, és a hangokat követve egy nagyobb tisztásra lépek ki. Egy nagytermetű kutyával kötekszik, tisztes távolságból ugatva és vicsorogva rá. Szerencsére a gazdája, egy magas, erős fiú biztos kezekkel fogja vissza dühösen ugató ebét.
- Bubu! - rohanok oda, és azonnal ráteszem a pórázt. Kutyám vidám farok csóválással fogad, és izgatottan toporogni kezd. A fiú felé fordulok, és félénken rámosolygok. - Bocsáss meg, nem akart semmi rosszat, ő csak ilyen nagyszájú... és szeret kötekedni a nagyobb kutyákkal...
- Semmi baj - rázza meg a fejét mosolyogva, és elámulok. Nagyon jóképű, és menő. A sulimba nem járnak ilyen típusú fiúk. Észbe kapva nyújtom felé kezemet, és amíg kutyáink barátságosan megszaglásszák egymást, addig mi kezet fogunk. Erős és meleg kézfogása van...
- Momota vagyok, de a barátaimnak csak Momo - mosolygok rá félénken.
- Miruki - mondja, és alaposan végigmér sárgászöld szemeivel. Milyen különös szemei vannak... Megsimogatom kutyájának nagy buksiját, és Bubu már féltékenyen vakkant is. Kuncogva fordulok újra a fiú felé.
- Akkor mi nem is zavarunk tovább... - kezdek búcsúzkodni. - Örülök, hogy megismerhettelek...
- Várj - hallom mély hangját. Kérdő pillantásomra csak elmosolyodik. - Hagyjuk őket játszani egymással.
Elgondolkodva pillantok le a két kutyára, akik szemmel láthatóan nagyon el vannak foglalva egymással.
- Hát jó - mosolyodom el. - Épp fagyizni indultunk. Velünk tartotok?
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 17:11:31
|
|
