Karakter: Asahara Deyu Kira
Megjegyzés: Vyvymnek
Otthon egyből bedőlök az ágyba. Szinte rögtön el is alszom.
Reggel a telefonom fülsiketítő hangjára kelek. Kinyomom és becsoszogok a
fürdőbe, ahol langyos vízzel lezuhanyozom, majd felöltözöm. Most is csak egy
fekete lazább inget és fekete csőnadrágot kapok magamra, meg a lovagló
csizmámat a sisakkal és a szokásos mellénnyel. Elindulok a Lovardába, ahol
előkészítem a két lovat az utolsó vizsgámra. Az én lovam természetesen, mint
mindig, Kino, a kísérőm lova pedig Nara. Épphogy kész lettem a két ló
felszerelésével, máris jön a főnököm a kísérőmmel. Sokkot kapok és a nyeregbe
kapaszkodom.
- Ennyire ne örülj neki! – legyint az oktató, ő pedig
átkarolja a nyakamat, és mosolyog.
- Akkor indulhatunk is! – jegyzi meg.
Felkapja a sisakját, felpattan a lovára és vár. Én is
követem példáját, bár még mindig a sokk alatt vagyok. Mikor kiérünk a Lovarda
területéről, hangot adok elégedetlenségemnek.
- Mégis mit jelentsen ez? – vonom kérdőre és lovamat is
szembe fordítom vele.
- Én vagyok a kísérőd, azt hiszem tőlem függ, hogy
megkapod-e a szakmai képesítésedet, úgy hogy jobb lenne, ha tartanád magad a
szerepedhez! – mosolyodik el hűvösen.
- Nem is ismersz, hogy lehetsz képes ilyen aljasságra, főleg
azok után, amit akkor műveltél… - mordulok fel, de hiába, így folytatjuk az utat.
- Itt az ideje az ismerkedésnek! – feleli.
Elvágtat mellettem a velünk szemben fekvő birtokon lévő
tavakhoz.
- Állj meg! Nem arra megyünk! – kiálltok utána.
Meg sem hallja. Én is kezdek utána vágtatni, hogy
megalítsam, de nem érem utol a lovát. Asszem túl gyors lovat adtam neki. Nagyon
lassan érem be. Az ütemet tartom, míg le nem pattan a lóról. A sisakját
hanyagul dobja félre a fűben. Én kissé lihegve szállok le a lóról. Látom, hogy
beáll a hűsölni az árnyékba.
- Ma kivételesen meleg napunk van, nemde? – fordul felém, és
találkozik mogorva pillantásommal.
- Pontosan. Éppen ezért lenne jó, ha máris visszatérnénk a
kijelölt ösvényre! – mondom.
Mellé állok és nézem a tó tükrét. Azt hiszem hiba volt, mert
elkapja a kezemet és magához ránt. Arcomhoz hajol nagyon közel. Szinte már
összeér a szánk. A szívem hevesen kezd el dobogni.
- Hagyj békén! – pislogok rá.
- Talán kissé hevesebben kellene tiltakoznod, nem gondolod?
– néz szemeimbe.
Olyan meseszép halványzöld szemei vannak, mint senki másnak,
akit ismerek. Tekintete szenvedélyes. Cselekedete nem meglepő, hisz szinte
rögtön lecsap ajkaimra. Derekamra simítja kezeit. Én nyakát karolom át. Tudom,
hogy hiba, de nem tudok ellenállni neki. Én is visszacsókolok. Mellényem alá
nyúlva megragadja ingemet és kihúzza nadrágomból. A közeli fatörzséhez nyom és
végig simít hasamon. hamar átkarol, és viszonozza a csókomat.
- Ne!! – próbálkozom, de tudom, hogy nem volt meggyőző, hisz
belül én is akarom.
- Ne csak a szád tiltakozzon, hanem a tested is! – súgja
fülembe, és ráfog ágyékomra. - Akarod… tudom én jól…
- Nem akarom! – tolnám el magamtól, de nem ereszt.
- És mit mondjak az oktatódnak? – felvonja szépen ívelt
szemöldökét.
Erre a kijelentésére meglepődöm, és kisebb sokkot kapok,
ismét. Nem hagy gondolkozási időt, mert rögtön megcsókol. Viszonzom a csókját,
és átfonom nyakát. Kezei ingem alá vándorolnak és hasamat kezdi el simogatni.
Megremegek alatta. Ledönt a fűre és nyakamat kezdi kényeztetni. A mellényem
lekerül és az ingem is egyre jobban csúszik felfele, míg nem az is lekerül
rólam. Érzem, hogy szájával egyre halad lejjebb, míg nem eléri célját. A
mellbimbómnál megállapodik, és azt kezdi el kényeztetni. Először csak
nyalogatja, végül szájába veszi és szopogatni, harapdálni kezdi. Halk nyögések
szakadnak ki belőlem. Végül ismét feljön és megcsókol. Hogy én se legyek
tétlen, kezemmel először hajába túrok, majd mellényét kezdem el kigombolni.
Lassan róla is lekerülnek a felső ruházathoz való dolgok. Nadrágját kezdem el
kicsatolni, mikor megfogja kezem és a fejem fölé rakja. Egyik kezével lefogja
kezeimet, míg másikkal kutat valamit. Miután megtalálta, másik kezét is
kezeinkhez emeli, és valami szorítani kezd. Felnézek, és akkor látom, hogy
nyakkendőjét kezem megkötésére használta fel. Épp kérdeznék tőle, mikor ismét
ajkaimat veszi birtokba. Kezeivel sem tétlen, mert nadrágom kezdi el
kigombolni. Érzem, hogy benyúl nadrágomba és farkamat kezdi el simogatni. Erre
hangosan nyögök fel és fejemet hátra vetem. Érzem, hogy nadrágom, alsómmal
együtt lekerül rólam. Ismét érzem nyakamon száját és nyelvét. Kellemes
borzongás fut végig rajta, ahogy végig nyalja nyakam egészen a fülemig, amibe
bele is harap. Érzem, hogy egy ujjával bejáratomnál köröz, míg végül belém
nyomja azt. Felnyögök, szinte már felsikítok az érzésre. Pár percig egy ujját
mozgatja, majd még egyet belém nyom. Közbe szájával hol számat veszi birtokba,
hol nyakamat kényezteti. Majd kihúzza belőlem ujjait és valami zörgést hallok,
majd újra érzem, hogy bejáratomnál köröz, de most egészen mással, ami sokkal keményebb
és vastagabb. Egy gyors mozdulattal nyomja magát belém, mire én felsikítok. Nem
várja meg míg megszokom a helyzetet, hanem egyből gyors mozgásba kezd. Először
fáj, a könnyeim is kijönnek, de a végén élvezni kezdem. Összekötözött kezeimet
a nyakába rakom, így húzom magamhoz még közelebb. Megcsókolom, ő is viszonozza.
Egy hirtelen mozdulattal átfordítom magunkat, és így én kerülök felülre.
Látszik arcán a meglepettség, de nem hagyom sokáig gondolkozni, mert
megcsókolom, utána pedig lassan kezdek el mozogni. Érzem, hogy ideges egy
kicsit, de nem hagyom, hogy akármit is csináljon. Lassan, majd egyre gyorsuló
mozgásba kezdek. Végén már nagyon gyorsan mozgok. Érzem, hogy közel a csúcs,
épp ezért lassítok le szinte teljesen. Hallom az elégedetlen sóhajt mely
kiszakad belőle, melyet tett is követ. Ismét egy helycsere, és megint ő kerül
felülre. Megcsókol, majd szinte vágtázni kezd bennem. Egyik kezével ráfog
farkamra és mozgásával megegyezően kezdi el mozgatni rajta kezét. Pár perc
alatt érünk mindketten a csúcsra. Mindketten lihegünk, és mindketten izzadtak
vagyunk. Testünk szinte összetapad az izzadtságtól. Egymás mellett lihegünk.
|
