Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

Nanami Hyuugachi2011. 08. 24. 13:58:32#16219
Karakter: Bruky Stillen
Megjegyzés: ~vége~


Szia!
Bocsi,nem megy. Ne haragudj!
 


VÉGE!!


Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2011. 08. 24. 13:59:03


Nanami Hyuugachi2011. 08. 14. 11:09:21#15837
Karakter: Bruky Stillen
Megjegyzés: riporteremnek


A koncert nagyon jól sikerült. A közönség csak úgy őrjöngött. Akkor nem volt hiába való, az a sok japán nyelvóra. A koncert után, mennék be az öltözőbe és meglátom Hato-t. Azonnal oda megyek és beinvitálom az öltözőmbe.
- Örülök, hogy eljöttél. – mondta mosolyogva
- Ki sem hagynám, soha nagyon szeretem a zenéd és japánul is nagyon jól énekelsz és beszélsz.
- Köszönöm. Szeretek nyelveket tanulni.
- Azt szeretném kérdezni, hogy szabad-e egy interjút.
- Nos, úgy terveztem nem adok senkinek, de neked nem tudok nemet mondani. – mondom mosolyogva. Néha-néha előre hajolok, aztán csak arra leszek figyelmes, hogy Hato elbambulva nézi dekoltázsomat. A kis perverz.
- Hato, hahó!
- Oh, bocsánat egy kicsit elbambultam. Megjegyezted a nevem? 
- Persze magával ragadó személyiséged van. Az ilyen emberek nevét könnyen megjegyzem.
- Oh, értem.
Sokat beszélgetünk. Vagy 2 órát végig dumáltunk, mire arra leszek figyelmes, hogy a ruha egyre kényelmetlenebb. Fellépéshez tökéletes, de így már kényelmetlen.
- Hato, megharagszol, ha én most eltűnök és átöltözöm? – kérdezem kedvesen.
- Nem. Menj csak nyugodtan. Megvárlak itt. Hisz tartozol nekem. – mondja mosolyogva, én pedig eltűnök a fürdőben. Egy sima fekete toppot - ami alá természetesen nem veszek fel semmit – egy fehér miniszoknyával és egy kék cica nadrággal. Mikor kimegyek, éhesen futtatja végig szemeit rajtam.
- Ha az interjú miatt aggódsz, nem kell. Nem itt fogjuk megcsinálni. A szállodai szoba tökéletes hozzá. – mondom, kicsit erotikusan.
- Rendben. – feleli és felkapom táskámat és indulnék ki, de az ajtónál megáll. – Szabad a kezét kisasszony? – kérdezi játékos. Elnevetem magam és bele karolok. Elindulunk a kocsihoz és 20 percen belül a szobámba vagyunk. Elkezdjük az interjút, de a felénél, leáll. Odajön elém és felránt. Az ágyhoz visz és rálök. Rám fekszik és mohon kap ajkaim után.
- Mit csinálsz? – kérdezem csókok között.
- Megvadítasz. Nem bírok tovább magammal.

 


Nanami Hyuugachi2011. 08. 07. 15:47:05#15627
Karakter: Bruky Stillen
Megjegyzés: riporteremnek


Japán és Amerika elég messze van, de a kötelesség az szólít. Márha ezt kötelességnek lehet nevezni. Sokkal inkább élet stílus. Élet vitel. Az életem. Mindennél jobban szeretem ezt csinálni. Amíg meg nem öregszem, ezt akarom csinálni. Az éneklés, megnyugtat, mégis felizgat. Úgy érzem beleszerettem a munkámba.

****

A repülő gép leszlta után és a szükséges ellenőrzések után, elindulok a koncert helyére. Egy csómo riporter akadályozza lépéseimet, így kénytelen vagyok pár kérdésre felelni. Egy jó 20 perc múlva, már a limuzinomba üldögélve nézelődöm a városba. Elhaladunk egy iskola előtt és intek a sofőrnek, hogy álljon meg. Éppen szünet van. Az összes gyerek kint van.

- Biztos meggondolta, hogy ki akar szállni, Miss Stillen??!

- Igen meg. - mondom mosolyogva és felveszem napszemüvegemet és kiszállok a kocsiból. Szemem egy fekete hajú, lilás szemű fiút pillant meg. Ahogy megpillantanak, egyből letámadnak. Papírokkal és tollakkal. Én szorgosan osztogatom az aláírásokat. Pár perc elteltével, kijön az igazgató. Rámnéz és elhúzza a száját. Odajön hozzám.

- Segíthetek valamiben? - kérdezi angolul, de nyájasan.

- Nem. Csak benéztem ide, az ön iskolájába. - feleltem japánul. Igen, tudok japánul. Szeretek nyelveket tanulni.

- Honnan tudja, hogy igazgató vagyok? - kérdezi pici mosollyal a száján.

- Kövér, kopasz és pecsétes az ingje. Mellesleg elég nyájasan szólt hozzám először. - mondom neki, mire mindenki nevetni kezd. Majd a diákokhoz fordulok. - Szeretnétek eljönn a koncertemre? - kérdezem, mire hangos kiabálás lesz. Oda lépek a fekete hajú sráchoz és megszólítom. - Téged, hogy hívnak?

- Hato Mikami. - mondja és az etiketthez mérten, meghajol.

- Hato Mikami. - ismétlem utána a nevét. A napszemüvegem a fejemre tolom és gondolkozom. - Ismerős név, de nem ugrik be. Várjunk csak. Nem te vagy az aki egy riportot vágott össze rólam, a American Idol magazinba? - kérdezeme.

- De igen, én vagyok az. - mondja és elmosolyodik.

- Akkor tessék, itt egy V.I.P belépő. - mondom és egy puszit adok az arcára. - A jegyeket, pedig majd elhozza valaki. - kiáltom a tömegbe és visszamegyek a kocsimhoz. Egészen a koncert helyéig, meg sem állunk sehol. Ott aztán próba ezerrel. Este hatig csak próbáltunk. Nyolckor veszi kezdetét a koncert, addigra kész kell lennem. Így is lett. Pontban nyolc órakor ott álltam teljes hadi díszben. A hajmból konytot csináltak, míg testemre egy lila ruha került. Arcomra, normálisnak nem mondható sminket raktak fel. Egyszóval elég extrém lettem, most is, mint mindig. A színpadon sötétség van. Magszólal a zene és rá kezdenek villogni a fények. Mikor elkezdek énekelni, még sehol nem lehet látni. A padloból emelkedem fel, és kezdek el énekelni mostmár a színpadon. A közönség örjöng, hisz az első szám, japán.



Szerkesztve Nanami Hyuugachi által @ 2011. 08. 07. 15:47:37


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).