- Nem kávézom, inkább egy kapucsinót kérek. - bólintok és kikérem a kapucsinót egy kávéval. - Amúgy engem Lulunak hívnak, Lulu Leyu.

- Jeremy Engerrand. - mutatkozok be illedelmesen. Majd megcsörren a telefonom. Felveszem. - Igen.... Szia anya..... Reggel jöttem el otthonról, azóta szerinted mi lehet velem?...... Amúgy iagazad van. Tényleg történt valami.... Szakítottam Miyagival. Majd otthon elmesélem, most vissza kell mennem dolgozni...... Oké..... Szia.... Én is.... - mondom és leteszem a telefont. - Annyit tud beszélni. - mondom és fújok egyet. Mellõlem nevetés hangzik fel. Odanézek és Lulu nevet. - Ki kell nevetni a másikat? - kérdezem és ajkaimra ördögi mosoly kúszik. Oldalához nyúlok és elkezdem csikizni.

- Ne itt szeddj fel új fiút. Gyere inkább segíteni. Hisz elméletileg, még tart a munka idõd.

- Igen igazad van. A másodikban. Az elsõhöz meg semmi közöd. Ott szedek föl, ahol akarok és akit akarok. Senkinek nincs beleszólása. - mondom és megkerülöm a pultot. - Kérsz valami kaját? - kérdezem Lulu felé fordulva.

-Hát kérnék. De mi van?

- Van sima menü, de van melegszendvics, hotdog, hamburger, palacsinta. Akkor mit kérsz? A vendégem vagy. - mondom elmosolyodva.

- Akkor kérnék egy.... vagyis két melegszendvicset. - mondja.

- Rendben. Máris hozom. - mondom és eltünök a konyhába. Pár perc múlva jövök ki, egy nagyobb tállal. lerakom elé és megyek is tovább a többi vendéghez.

" Épp eltudtam szakadni a munkából, egy kis idõre. Remélem, azért fog nekem örülni. De mért nem szeretné, hogy bemenjek? Na mindegy. Úgyis megtudom. " - gondolkozom magamba és belépek a suliba. Egyenesen az osztályterembe megyek. Mielõtt befordulnék a sarkon, elfut mellettem, egy lilás hajú srác. Utána pedig legalább 3. Bemegyek a terembe és látom, hogy háttal áll nekem. Valakit ölel. Nem szólok, csupán kiállok és hallgatozok.

- Szeretlek. - hallom tõle. Nekem ezt soha nem mondta.

- Szóval szereted? Akkor én mi voltam neked? Csak egy kellék? - kérdem teljesen kikelve magamból.

- Jeremy. Már meg akartam mondani, de......

- Nincs de. - mondom és a torkánál a falhoz nyomom. - Soha többet ne gyere a közelembe, ezzel a kis piperkõccel, vagy megbánod. - mondom neki és kimegyek a terembõl. A folyóson menve, látom, hogy ugyan azt csinálják azzal a lila hajú sráccal, mint én az elõbb. Elmegyek mellettük és amikor meg akarta ütni, elkapom a kezét.

- Hol akarod csinálni? - kérdem tõle.

- Mirõl beszélsz?

- Látom, hogy bunyozni akarsz. Hol és mikor?

- Én vele akarok. Nem pedig veled.

- Hát vele nem fogsz. Amíg én itt vagyok, addig nem fogsz vele.

- Rendben. Akkor ma 3-kor, itt a suli mögött.

- Várni foglak. - mondom és kilépek a suliból. Visszamegyek a kávézóba, ahol dolgozom és 3-ig ott vagyok. Negyed négyre érek vissza a sulihoz.

- Eljött. - hallom az egyik lányt.

- Azt hittem, már el se jössz.

- Mért ne jöttem volna? - kérdem és beakarok lépni a körbe, de elém áll az a fiú.

- Nem kell összevertni magad, miattam. - mondja.

- Lulu, állj el onnan. Még a végén meg ilyed tõled. Az a lila haj, valami förtelem. - hallom azt a srácot, akivel bunyúzni fogok.

- Mért ilyednék meg? Szerintem meg igen is aranyos, így lila hajjal. Egyedi és nem megy a többiek után. Nem lesz olyan mint....

- Mint?

- Mint te. Tényleg, hogy tudsz ilyen hajjal járni? Nekem már lesült volna a pofámról a bõr.

- Hogy mersz velem így beszélni? Tudod, hogy én ki vagyok? - kérdi, mire félre tolom az elõttem álló Lulut és oda megyek elé.

- Szarom le ki vagy. Essünk túl rajta. - mondom és már felém is csap. Én simán elhajolok elõle. - Lassú. - mondom és rögtön utána mégegyet csap és rúg is egyet. Mindegyik elõl kitérek.

- Mi van te nem támadsz?

- Egy nálam fiatalabbat kellene megvernem? - kérdem.

- Mért mennyi vagy te? 20? Különben is, nem hiszem, hogy nálam okosabb lennél.

- Hányas is vagy? - kérdem, miközben egy ütés elõl térek ki.

- 4-5. Mért te hányas voltál?

- Én mindenbõl kitûnõ. Jah és ne feledjük azt az egy jogi diplomát sem. - mondom, mire leáll az ütlegeléssel. Gyomron ütöm és a földre esik. - Ne hagyjd, hogy eltereljék a figyelmedet. - mondom, de feláll. - Úgysem nyerhetsz, ellenem nem. - mondom és egy ütés rugás kombinációval, a földre küldöm. Mindenki ujjong. Lulu fut oda hozzám és a nyakamba ugrik. Muszály elkapnom, különben hátra esünk a lendülettõl.

- Köszönöm. - mondja és elenged. Elpirul. - Hogy hálálhatnám meg?

- A vendégem vagy egy kávéra. - mondom és bólint. Így megyünk vissza a kávézóba, ahol dolgozom. A pulthoz ül. Én pedig mögé állok. Kis kezek fónodnak a mellkasomra.

- Kana. Hagyd abba. - szólok rá, mire mögülem egy kis törékeny lányka lép elõ. 

- Na de Jeremy-chan. Tudod hogy tartozol nekem. - mondja.

- Azt már rég leróttam. - mondom és szájához közel hajolok. Utána kap, de elkapom fejemet. - Tudod, hogy nem szeretem a lányokat. Milyen kávét kérsz? - kérdem Lulut.