Többször hív, de mégis minek? Elmondott akkor mindent nincs mirõl beszélnünk. Megunom és kinyomom a telefont. Benne úgy sincs annyi, hogy idejöjjön nem úgy mint bennem. Ennyire tetszettem és számítottam neki vagyis semennyire. Persze én vagyok a szemét õ meg a kis áldozat. Lemerem fogadni most is csak bõg, mert az nagyon megy neki, de mégis ahogyan erre gondolok most is összeszorul a szívem pedig nem kéne rágondolnom. Nagyon nehezen alszom el.
~
Másnap nagyon morcosan megyek be és kijön velem szembe pont õ, de nem nézzek rá viszont feltûnik a sérülése és dühös is leszek. Vajon kicsinálta? Minek foglalkozok vele basszus semmi közöm már hozzá. Belépve az osztályba máris az a kis mocsok talál be, de csak elküldöm a picsába a tettéért, és még se hallgatom a magyarázatát, sõt még csak meg se, ütöm ennyit se ér, hiszen az igaz õ kavart be, de Daniell mindent elhitt így õ az, akire igazán ki vagyok. Kicsit még pofázik, hogy azért tette, mert kedvel nagyon meg az a srác nem való hozzám és ehhez hasonlók, de meg se hallom aztán csak lekopik. Szünetben éppen mennék le, amikor meglátom õt összeesve. Nagyon megijedek, és rögtön leviszem a nõvér szobába. Az aggódás mellett ismét a düh is elönt, hogy vajon kitette, hiszen látom a nyomokat. Hiába nem akarok vele törõdni egyszerûen, nem tudok átnézni rajta. A nõvérnek elmondom, hogy összeesve találtam, de el is megyek. Nem akarok ott lenni, amikor felébred. Jobb ha csak távolról figyelek igaz úgyse kéne, de nem tudom kiverni a fejembõl. Az órákra bemegyek, de nem figyelek. Egyik szünetben megyek fel cigizni a tetõre, amikor hangokat hallok meg. Két fasz, akik tegnap betalálták Daniellt igen csak megszívatták. Tuti õ miattuk is esett össze. Több se kell és bevágom az ajtót majd igen csak leüvöltöm õket és elkezdem õket az igazgatóhoz rángatni. Semmi esélyük ellenem most nagyon felidegeltek. Pont a legjobbkor érek be, de tény az igazgató is barom. Ja majd pont õ kötözködött, mert úgyis nézz ki.

- Igazgató úr, biztosra veszem, hogy nem Daniell volt. – lépek be.
- Ki? – kérdezi én meg hozom is a bûnösöket.
- Õk. A kezükön is ugyanazok a színek vannak, a táskájukban a palack, az a kacsa egy papír volt. – közlöm a tényeket. Nem is kell több az igazgató már velük foglalkozik. Kimegyek õ pedig átöleli a kezem, de kirántom és eltalálom az arcát, de csak épphogy.

- Bazd meg ne legyél már ennyire nebáncsvirág. – morgok, mert már unom, hogy mindenért csak sír. – Itt vagy 17 évesen és még megvédeni se vagy képes magad. Nagyon szánalmas vagy. – ismét bántom a szavaimmal, de most direkt. Nem tudok túllépni azon amit tett velem.
- Ha annak tartasz akkor minek segítettél? Miért vittél le az orvosiba? – szipog, és a könnyeit törölgeti. Az a hülye nõvér se tudja befogni.
- Hogy miért?? – itt elhallgattok végül csak fájdalmasan elmosolyodom. – Azért mert nem vagyok akkora szörnyeteg, mint amekkorának tartasz. Remélem most örülsz. – ott is hagyom nem akarok, hogy bármit is mondjon még nekem ígyis többet mondtam mint kellett volna.

Haza megyek inkább elegem van már. Otthon csak cigizek és bámulom a tévét, de nem éppen érdekel. Eltervezem este elmegyek szórakozni az majd biztos segít. Éppen fürdeni mennék, amikor kopognak az ajtómon.  Odasétálok és kinyitom. Õ áll ott. Nem mondok semmit és csapnám be az ajtót, de õ megakadályozza.

- Hisagi kérlek hallgass meg. – nézz rám könyörgõen. Hoppá micsoda váltás.
- Minek? Ismét elakarsz mindenek mondani? – kérdezem ridegen.
- Nem… én csak szóval nem engedsz be? – vicces fordult a helyzet.
- Nem. Gyerünk, nyögd ki mit akarsz nem érek rá. – érdekel azért minek van itt.
- Nos én szóval bocsánatot akarok kérni. Ma hallottam egy beszélgetést, hogy minden hazugság és neked volt igazad. Hisagi kérlek, bocsáss meg. – ölel meg hirtelen.
- Emlékszel mit mondtam? Megfogod tudni az igazat, de akkor már késõ lesz és hiába tegnap történt már most késõ van. – tolom el magamtól finoman.
- Tudom és nagyon sajnálom, de én is mindent megbocsátottam neked. – vágja hozzám.
- Akkor nekem is meg kell? Ez igen aljas beszólás volt, de nem fogok és nem érdekel õszintén mit is gondolsz rólam. Szemét vagyok? Igen az vagyok. Ez van ilyenné tett az élet. Neked is szar a múltad nekem is a különbség annyi, hogy én másképpen dolgoztam fel és tettem is a dolgok ellen te pedig beletörõdtél ez van. Legalább én tudom, hogy nem vagyok egy szent, de te se bogarom és most menj el, mint mondtam dolgom van. – becsukom az ajtót, persze azért vigyázva rád, de utána nem is törõdöm vele.

 Elkészülök majd elmegyek szórakozni, de alig van kedvem hozzá és csak rá gondolok. Kérek egy sört, de még azt se kívánom és ez már rossz jel. Nem kell sokat várnom egy kicsike odajön hozzám és igen hamar a mosdóban kötünk ki, de ez se az igazi. Pedig jól nézz ki sõt igen csak profi, de én csak Daniellre gondolok. Már éppen le akarna szopni, de nem engedem neki. Ott hagyom õt és az egész helyet.  A parkba megyek és próbálom kiszellõztetni a fejem és nem rá gondolni, de csak egyre inkább rágondolok.  Több órán keresztül sétálok, és végül nála kötök ki. Kicsit gondolkozom végül felhívom kivételesen nem csöngetek, mert nem tudom egyedül van e na meg józan vagyok szóval ilyenkor több épp eszem van bár ha lenne nem itt lennék.

 - Szia… itt vagyok a házatok elõtt letudnál jönni? Beszélni szeretnék veled ne aggódj nem veszekedni… kérlek gyere le. – szinte könyörgõ a hangom. Választ nem kapok, de pár perc múlva nyílik az ajtó.
- Nem csöngettél csoda. – jegyzi meg. Neki is szar kedve van.
- Igen, mert nem tudtam, hogy egyedül vagy e meg most józan vagyok. – nevetek fel, de semmi vidám nem volt benne.
- Egyedül vagyok és gyere be hideg van. – enged be. Gondolom kíváncsi miért is jöttem.
- Köszi. – megyek be és levéve a cipõm követem a nappaliba és leülök mellé, de tartam a távolságot.
- Miután elmentél elmentem bulizni. Felejteni akartam és kicsit kikapcsolni, hogy ne rád gondoljak, de nem ment. A sört se tudtam meginni és mással se tudtam kavarni, pedig egy srác rám mászott és a legnagyobb hiba az volt vele, hogy nem te vagy. Így csak smároltunk és mielõtt bármi komoly lett volna ott hagytam. Azóta sétálok és végül itt kötöttem ki. Nem tudlak elfelejteni, és csak te jársz a fejembe. Ma is olyan dühös lettem, amikor megláttalak összeesve és annyira aggódtam a többirõl nem is beszélve még a nyakadon lévõ folt se hagyj hidegen csak te körülötted forognak a gondolataim. Haragszom rád és fájt amiért nem nekem hittél, de igazad van te is megbocsátottál mindig meg tegnap még kerestél is bár nem tudom miért. Próbáltam meggyõzni magam és bemagyarázni, hogy jó hogy ez történt, de ez nem így van. A lényeg hogy én nem akarom, hogy ne legyen közünk egymáshoz. Nehéz beismerni és ijesztõ, de még így ebben az egy napban is hiányoztál és rossz nélküled. Én szeretném, ha ott folytatnánk ahol abbahagytuk . Nem tudom pontosan mi van köztünk vagy mi is lesz, de azt tudom, hogy nagyon tetszel és szóval talán jó lenne, ha egyszer több lenne köztünk, mint barátság, mert hát eddig se voltunk nagyon azok. – mondtam el egy szuszra. Szavaim õszinték és igen csak zavart is vagyok még soha nem éreztem így magam. – Szóval mit mondasz? – pillantok rá és picit közelebb csúszok. Most olyan voltam mint egy félénk kisfiú. - Nem akarok többé egyedül lenni. - tettem még hozzá.

- Hát… izéé… - nagyon kíváncsi vagyok a válaszára.
- Daniell. –álla alá nyúlok és magam felé fordítom a tekintetét.
- Igen. – elmosolyodom, de nem értem miért megy el.
- Miért? – kérdezem hiszen nem a legjobb a módorom.
- Nem tudom. – tényleg sír? Mögé mászok és betakarom magunkat, majd az ölembe ültetem és magamhoz ölelem.
- Most miért pityeregsz? – törlöm le a könnyeit.
- Mert félek, hogy elveszítelek. – milyen kis édes. Kap egy kis csókot is az ajkaira bár tudom ennyitõl nem nyugszik meg.
- Nem fogsz, higgy nekem. – tényleg nem akarom, hogy elveszítsük egymást és ilyet még nem is éreztem elég ijesztõ mégis jó érzéssel tölt el.
- Mi tetszik neked bennem? – erre még mindig nem válaszol.
- Hát, magam sem tudom, de az elmúlt napokban olyan dolgokat osztottunk meg egymással, amiket soha senkinek nem mondtam még el. – ez tényleg így van.
- Mi van akkor, ha én elmondom? – nem is tudom miért, de kicsit tesztelem bár tudom, úgyse mondja el senkinek.
- Kérlek, ne élj vissza az õszinteségemmel, mert belehalok. – mindent annyira magára vesz, vissza kéne fognom magam.
- Nem halsz bele, meg nem mondanám el senkinek, feltéve, ha te se mondod el. – egyre bátrabb ennek nagyon örülök.
- Nem szokásom elmondani semmit senkinek. – megbízom benne pedig ez nagy szó. Ismét letörlöm a könnyeit és jobban magamhoz ölelem.
- Ma mihez van kedved? – nekem lenne pár ötletem fõleg perverz dolgok.
- Semmihez, veled lenni. – zene füleimnek, de mégis annyira furcsa, hogy valaki velem akar lenni ennyire ilyen még nem volt és tudom errõl én tehetek hiszen szándékosan lökök el mindenkit magamtól õ még se engedi és már nem is akarom lassan ezt tenni.
- Ez nekem is új még, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám. – megint sír pedig nem akarom megsiratni folyton, de valahogy mindig sikerül, annyira érzékeny.
- Sajnálom. – hagyom elmenni a ruhát megköszönöm, majd amikor átöltözök lemegyek utána és hátulról átölelve simogatni kezdem a felsõtestét majd a pociját és még a nyakára kap pár puszit. Nekem elég a közelébe lennem és máris beindulok fõleg ahogyan édes kis fenekét nekem nyomja.
- Nem akarok csak egy menet lenni a számodra. – ellépek tõle.
- Nem az lennél. – bizonyítani akarok neki, bár nehéz visszafognom magam.

Leülök és enni kezdünk vagyis inkább én õ alig eszik. Most kivételesen teát iszom és végig õt figyelem. Nem értem most mi baja pontosan, de annyira rossz ilyen szomorúnak látni. Pedig kivételesen semmi rosszat nem tettem. Én is elpakolok magam után és bemegyek hozzá. Befekszem mellé és szorosan magamhoz ölelem.

- Annyira jól esik az érintésed – suttogom a fülébe.
- Tényleg? – pillant rám zavartan, mégis tekintete még mindig szomorú.
- Igen tényleg, de most mi a baj? Miért vagy ilyen bánatos? Valami rosszat mondtam? – kérdezem, mert tényleg érdekel.
- Félek… félek, hogy tényleg csak a testem kell, és utána eldobsz magadtól – hangja fájdalmas és nem nézz rám.
- Daniell figyelj én megértem, hogy nem bízol meg bennem, sõt én magamba se bízom meg igazán, de ígérem, hogy bizonyítani fogok, hogy nem csak a tested kell. Te tényleg érdekelsz és tetszel nekem. Tetszik, hogy ennyire édes és áratlan vagy és ilyen nagy szíved van és bármit csináltam elviselsz engem ez sokat jelent és igaz megfogadtam senkit nem engedek közel magamhoz és ezért viselkedek úgy ahogy sokszor, de veled kivételt szeretnék tenni. Nem tagadom elsõre csak meg akartalak dugni, de változtak azóta a dolgok és az igaz, hogy szeretnék veled lefeküdni, de majd ha készen állsz rá. Hiszel nekem? – simítok az arcára.
- Próbálok hinni hidd el és nagyon remélem így lesz – suttogja és nekem ennyi elég.
- Oké ez kezdetnek teljesen jó, de most már próbálj picit jobb kedvû lenni oké? – mosolygok rá.
- Oké – mosolyodik el picit és kap egy puszit.
- Na ez sokkal jobb akkor most filmezünk azt még úgyse tettük. – rábólint és így is teszünk.

Szerencsére a nap folyamán már jobb kedve van. Filmezünk, lustulunk, és persze azért nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg, de csak csókolom meg végig ölelem. Furcsa érzés, de egyre inkább tetszik. Este azért haza megyek, majd másnap bemegyek és rögtön az õ osztálya felé megyek, de akkor olyan látvány fogad amire rögtön elborul az agyam.

- Adjátok már vissza – veszekszik két évfolyamtársammal, akik lenyúlták a kacsáját.
- Mi lesz ha nem? – vigyorognak nekem meg több se kellett és kitépem a kezekbõl és visszaadom Daniellnek.
- Kopjatok le róla – morgok és elé állok.
- Ohh nocsak egy Hisagi. Na mi van õ az új kis kurvád? – itt már nem bírom lendül a kezem és behúzok neki egyet. – Ne merj így róla beszélni – üvöltök rá. Többen ránk figyelnek, de tanár nincs a közelbe, de az se érdekelne.
- Te seggfej – üvölt és visszaüt, de utána becsengetnek. – Még nem végeztünk – vágja hozzám és elmennek.
- Chh de megijedtem. – morgok. Letörlöm a vért a számról. Daniell felé fordulok, aki még mindig remeg szegénykém. Magamhoz akarom ölelni, de nem engedi.
- Én most bemegyek – el is megy.

Túl sok volt neki megértem. Mégis rossz, hogy nem engedte, hogy magamhoz öleljem. Már megértem neki milyen érzés volt, amikor én utasítottam el. Nem megyek órára ahhoz túl ideges vagyok. Kellett ezeknek a barmoknak ezt tenniük. Tuti még nincs vége és nagyon nem örülnék, ha most õt cseszegetnék fõleg miattam. Nem tudom mit tegyek. Felmegyek a tetõre ahol rágyújtok. Az nem érdekel, ha nekem beszólnak, hiszen megtudom védeni magam, de õ annyira érzékeny. Most elõször bánom, hogy milyen hírem van és, hogy így viselkedek, mert minden emiatt van. Egész végig fent vagyok és szünetben inkább nem keresem úgy gondolom most inkább egyedül akar lenni viszont az egyik srác aki fent volt nálam megkeresi, mivel látta a kis incidenst na meg múltkor is velem volt és nem tetszik neki, hogy ennyi idõt van velem Daniell.

- Szia beszélhetnék? Múltkor Hisaginál találkoztunk – szólítja meg.
- Igen emlékszem, de bocs nem akarok beszélni – próbálja kikerülni, de õ megfogja a kezét.
- Hidd el ez a te érdeked. Fontos lenne kérlek csak 5 perc – kéri meg.
- Jó legyen – bólint és keresnek egy nyugodtabb helyet, ahol leülnek.
- Elõbb láttam mi történt. Figyelj lehet, hogy megvédett téged, de ez csak megtévesztés. Nem akartam beleszólni, de aranyos srácnak tûnsz így jobb ha tudod. Múltkor amikor elmentél nos Hisagi kifejtette, hogy tényleg csak meg akar dugni és ezért adja elõ a kedves fiút. Ez még nem minden, aki ott volt még azzal fogadtak is, hogy milyen hamar sikerül ez neki. Sajnálom. Nem rossz srác õ, de nem hozzád való. Persze azt teszel amit akarsz, de jogod volt tudni. – nagyon meggyõzõen adja elõ a dolgokat.
- Sejthetem volna – könny gyûlik a szemébe. – Kösz, hogy elmondtad – fogja magát és elrohan. Az a barom meg csak elégedetten vigyorog.

Én semmit se sejtek és írok neki egy üzenetet, hogy suli után azért beszéljünk, de semmi választ nem kapok. Mivel nem jelentkezik, ezért megkeresem az utolsó órája után, ahol közlik velem, hogy elment már pár órával ezelõtt, mert nem volt jól. Megijedek és rögtön elindulok hozzá. Csak arra tudok gondolni, hogy ismét betalálták és sok volt neki. Odaérve rögtön a csengõre fekszek, mint mindig. Pár perc múlva kinyitja a szemei vörösek a sírástól. Éppen kérdezném, hogy mi történt, amikor pofon vág.

- Te szemét!! Azt mondtad nem csak a testem kell pedig tényleg csak meg akarsz dugni!! Hogy volt képed hazudni a szemembe többször is? Ennyire utálsz? Nem volt jobb dolgod? – esik nekem. Hangja fájdalmas és dühös, de semmit se értek.
- Nem értem mirõl beszélsz basszus. Elmondtam tegnap, hogy nem akarlak kihasználni. Miért vagy ilyen? Beszólás miatt amit a folyóson mondtak? Õk csak abból indulnak ki, hogy eddig milyen voltam, de te más vagy – szavaim komolyak.
- Fogd be!! Tudok mindent. Tudom, hogy csak azért vagy kedves, hogy megdugj és még fogadtál is rám. – teljesen ledöbbenek.
- Ez hazugság! Honnét szedted? – akadok már ki.
- Kis haverod, aki fent volt nálad elmondott mindent. Legalább benne volt ennyi. Most menj el és soha többé ne keres elég fájdalmat okoztál. – na most van az a pont, hogy teljesen kiakadok.
- El is hitted? Inkább neki hiszel mint nekem? Hazudik biztos féltékeny. Hinned kell nekem. – fogom meg a kezét, de kirántja.
- Ne merj hozzám érni többé. Undorodom tõled. Igen neki hiszek hiszen tényleg mindig rám mászol és elsõ perctõl fogva meg akarsz dugni sõt akkor még meg is fenyegettél. Kihasználtad a kedvességem és azt is, hogy milyen naiv vagyok, de szerencsére fel lett nyitva a szemem. Most takarodj vagy kihívom a zsarukat – ez az egész olya, mint egy rossz álom.
- Mit gondolsz meséltem volna a múltamról, ha tényleg csak megdugni akarlak? – már remegek is.
- Igen mindent kinézzek már belõled. – elindul be, de én visszarántom.
- Ohh igen? Hát ez szép. Tudod félreismertelek, de nagyon. Már bánnom, hogy elmondtam a dolgokat és azt is, hogy nem dugtalak meg elsõre – hangom rideg, de mégis fájdalmas. – Ne aggódj meg se közelítelek, de egy nap ráfogsz jönni, hogy tévedsz, de akkor már késõ lesz . – elengedem és elindulok.

Én voltam a hülye, hogy azt hittem közel engedhetem magamhoz. Tényleg jobb ha folytatom azt az életet amit eddig, akkor nem fájnak a dolgok nem úgy mint most. Tudom minden ellenem szól, de akkor is nekem kéne hinnie, fõleg hogy milyen közel kerültünk egymáshoz.

- De szabad. – Végignyalok rajta finoman meg is szívogatom pociját, aminek nyomán ki is pirosodik bársonyos fehér bõre. Kicsit visszatérek még a mellbimbóihoz és addig izgatom amíg meg nem keményednek majd ismét megcsókolom igen hevesen.
Lábai között helyezkedem el és ágyékomat az övének dörgölöm amitõl én is kezdek megkeményedni.
- Istenem, sajnálom. – szólal meg hirtelen erre abbahagyom a tevékenységem nem értem mi történt megint.
- Mit sajnálsz? – pillantok rá és a felsõtestét simizem.
- Hát … én…éppen… el… - milyen érzékeny test.
- Szóval idõ elõtt elsültél, ez elõfordul, mutasd. – zavartan rám pillant. Kigombolom a naciját és az alsóját is lehúzom széles vigyorral kíséretébe. Milyen édes. Több se kell elkezdem lenyalni édes nedvét a hasáról õ meg csak rémülten figyel engem. - Miért nyalod le? Ez undorító. – meg se lep a reakciója.
- Nem undorító, kóstold meg magad. – kajánul vigyorgok és combjáról le is szedek egy kis nedût és elé tartom.
- Nem, nem akarom megkóstolni. – ennyit nyafogni.
- Cicus, ne kéresd magad, annál hamarabb engedlek el, minél hamarabb megteszed, amikre kérlek. – remélem ezzel meggyõzöm és igazam is van. Fintorán csak vigyorgok úgyis megfogja majd az ízét szeretni.
- Nem kérek többet, ennyi elég lesz. – elmosolyodom nem kínzom ezzel tovább inkább én nyalogatom Lehúzom az alsóját és körbenyalintom. Farkát a kezembe veszem és végigsimítok rajta párszor.
- Szép nagy farkad van, állva mekkora? – tényleg meglepett a mérete, de az elpirult pofija nem.
- Nem tudom, nem mértem meg sose. – erre felnevetek, tényleg meg fogom zabálni.
- Akkor most kiderítjük mekkora vagy. – végignyalok a farkán és kezemmel tovább simogatom.- Neh, ott érzékeny. – még milyen érzékeny lesz. Kezeit elengedem menekülni úgy sem tud.
- Az annál jobb. – elnyelem a farkát és nyalogatni kezdem. Piercingem itt is csodákat képes tenni na meg a technikám is remek.

Hangja egyre jobban beindít rég tüzelt fel már fel valaki ennyire hamar sõt inkább soha. Hamar kemény lesz így már csak a makkját szopogatom kicsit, de azt is abbahagyom.

- Szép méretes. – bókolok neki a pasik szeretik, ha a farkukat dicsérik erre õ is ráfog jönni. Kezét a farkára teszem. Lemerem fogadni, még sosem nyúlt magához. – Verd ki. – Közlöm vele.
- Miért? – kezd megfájdulni a fejem a sok kérdésétõl. Miért miért vajon miért?
- Mert azt mondtam. Ígérem hamarosan hazamehetsz. – ezzel lehet hatni rá.