- Csókolom, bejöhet a pultos bácsi tölteni egy italt? – kérdi vigyorogva - Csak hülyülök, bocs, hogy itt gyújtok, rá csak benn nem akarok – mosolyog rám
- Semmi baj – mondom, és rá nézek.
- Kazuya vagyok – mutatkozik be és kezet nyújt.
- Shiba – elfogadom a kezét és én is mondom a saját nevemet. Kicsit beszélgetünk, bár én elég szûkszavú vagyok. Meghív a meccsére és elmegy. Én visszasietek a bárba és állok vissza a pult mögé. Az estém fárasztóra sikeredett. Csomó hülye ember jött el. Csak azt nem tudom miért lépnek ki otthonról, már így is hulla részegen, erre még eljönnek inni és még jobban berúgni, hogy aztán valahol az út szélén ébredjenek reggel. Így hazaérve, rögtön bealszok. Másnap készülõdök a meccsre. Nem tudom, mért akarok elmenni, amikor nem is szeretem a pankrációt. Szerintem túl durva. Talán csak Kazuva miatt. Nem baj, ha ma megint eljön a bárba, az enyém lesz. Kárpótlás kép. Az elsõ sorban foglalok helyet. Tök unom az egészet, de kibírom. Este úgyis az enyém lesz. A meccs után haza megyek, átöltözöm és indulok a bárba. Eltelik egy kis idõ, mire megszólal valaki a hátam mögül.
- Csókolom, kaphatok egy kis sört bácsi? – hallom, hangjában, hogy arcán mosoly van.
- Persze. – mondom és töltöm is ki a sört. Megfordulok és odaadom neki. Beszélgetünk, de én azért a munkámat is végzem. Jó két és fél órája dumálhatunk, mert egy kicsit becsípett.
- Mike, hátra viszem és lefektetem. – mondom és felkapom az ölembe.
- Meg tudlak állítani? – kérdezi reménytelenül.
- Esélytelen. – mondom és már hátul is vagyunk. Belépek az öltözõmbe és lefektetem az ágyra. – Maradj itt. Nem soká jövök. – mondom és lépnék ki az ajtón, de utánam szól.
- Csak nem akarsz itt hagyni? – kérdi és felül az ágyon.
- Nekem vissza kell mennem, dolgozni. – mondom és lépnék ki az ajtón, mire megfogja a kezemet.
- Maradj itt. – mondja és becsukja az ajtót. Most, hogy belegondolok, nem használhatom ki, hogy részeg. Akkor tulajdonképpen megerõszakolnám.
- Nem lehet.
- De mért?
- Nekem dolgoznom kell.
- Csak nem akarsz itt hagyni egy végtelen fiút. – mondja, és kacér mosoly jelenik meg az arcán. Leveszi pólóját és felém lépdel. Lefejti rólam a kötényem. – Ez nem kell ide. – mondja és ingem gombjai után nyúl. Elkapom a kezét. – Mi a baj? Nem akarod? – kérdezi csalódottan.
- De. Csak nem úgy, hogy hulla részeg vagy. – mondom és visszalököm az ágyra.
- Tehát nem akarsz? Még mindig gyereknek tartasz, igaz? – kérdezi, és majdnem elsírja magát.
- Nem. Nem tartalak gyereknek. Csak hulla részeg vagy.
- Tudom, hogy nem kívánsz. Tudom, hogy nem vágysz rám. Nem kell hazudnod. – mondja és szeme könnybe lábad. Visszamegyek hozzá és az ágyra döntöm. Ráfekszem és mohón kapok ajkai után.
- Nem kívánlak? Akkor ez itt mi? – kérdem és a kezét a nadrágomhoz vezetem. Rányomom férfiasságomra. – Még hogy nem kívánlak? Nem vágyom rád? – kérdezem kéjesen. Megint megcsókolom. Majd felállok és bezárom az ajtót. Leveszem az ingemet és ismét ráfekszem. Birtokba veszem ajkait, s kezem felfedezõ útra indul testén. Lassan, szenvedélyesen csókolom.  

Éppen, hogy haza érek, máris kopognak. Az egyik barátom az és ad egy jegyet, az egyik pankráció mérkõzésre. Nem nagyon van kedvem elmenni, de mégis ráveszem magam. Nem szeretem az erõszakot. De egye fene, egyszer kibírom. Azzal felveszek egy egyszerû inget, egy fekete farmerral és indulok is. Sietek, de így is kések egy kicsit. Akkorra érek oda, mikor már harcolnak.

" Az a kis szõke helyes. Baszod, hogy harcol. Mint egy éhes vipera. Szenvedélyes és tüzes. Kiváncsi vagyok, hogy az ágyban is ilyen lehet? Biztos. De mért gondolok én ilyenekre? Mindegy. De akkor is. Boztos jó lehet az ágyban. Összegyürném vele a lepedõt. " - gondolkozom és csak azt veszem észre, hogy az emberek már szállingóznak kifele. Én is kimegyek és a kocsiban az órámra nézek.

- Bazd meg! Elkéstem. - kiálltok fel és azonnal indulok a munkahelyemre. Beérve, rögtön átöltözöm és megyek a pult mögé.

- Késtél Shiba.

- Tudom Mike, bocsi. Többször nem fordul elõ. - mondom felettesemnek.

- Jól van na. Most késtél elöszõr. Felejtõs a dolog.

- Akkor jó. - modnom és kiszolgálok egy vendéget. Jó pár órát teszek veszek. Majd egy szõke szépség huppan le elém. Pá percig csak néz. - Adhatok valamit? - kérdezem, immár harmadjára.

- Ühm. Bocsi. Elkalandoztam. Mondtál valamit? - kérdi angyali bájjal.

- Igen, kérsz valamit? - kérdem ismét.

- Igen. Valami erõset, de mégsem annyira nagyon. - mondja és közben kezével édesen hadonászik. - Ajánlasz valamit?

- Esetleg Kék Ördög.

- Az milyen?

- Van benne egy kevés vodka, de szinte nem lehet érezni.

- Rendben, akkor egy olyat kérek. - mondja és neki látok. Oda se kell néznem, hogy mit honnan veszek le. Mindennek tudom a helyét. Folyamatosan csinálok mindent. Miközben valamit összekoszolok, rakom be a mosogatóba. Így nincs olyan nagy kupi. Pár perc alatt kész. Egy pohárba kitöltöm és rakok rá egy kis esernyõt.

- Más valamit?

- Egyenlõre nem. Köszi, ez elég lesz. - mondja és belekortyol. - Hmmm.... finom.

- Szia, Shiba. A szokásos erõset. - mondja egy számomra tulságosan ismerõs hang.

- Csak akkor, ha nem fogsz berúgni.

- Nem azért jöttem. Várok valakit.

- Akkor rendben. Tessék. - mondom és odaadom neki a szokásos koktélt. - Mé valamit?

- Nem, köszi.

- Rendben. Mike. Hátra megyek cigizni.

- Muszály? - kérdi gyerekesen.

- Igen. Tudod milyen vagyok, ha nem tudok rágyújtani. Úgy hogy 10 perc és itt vagyok. - mondom és indulok is hátra. Mikor odaérek, már rá is gyújtok. A cigi felénél járhatok, mikor valaki kijön. Az a szõke szépség van mögöttem.

- Mit akarsz, - kérdem tõle.