|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Levi-sama | 2012. 06. 30. 11:08:29 | #21813 |
 Karakter: Josh Sandler
- Igen, köszi – válaszolja azon a kedves, lágy hangján, amitől összehúzódik a gyomrom. Ne nézz rá Josh! Nézd ezt a növényt, milyen szép zöld, meg minden. – Öhm… Miről szerettél volna beszélni?
A fenébe, ránéztem! Annyira édes, ahogy itt toporog előttem és öleli azt a fránya zacskót, mint egy bájos kislány. Majdnem megrázom a fejem, de visszafogom magam. Mit is kérdezett? Ja igen... elvégre én akartam vele beszélni... Az öö... fesztiválról...
- Oh, arról… az izéről – makogom hülyén. Remek Josh. Sziporkáztál, taroltál, zseniális voltál! A francba, mostmár nem csak tuskónak, de totál idiótának is tart!
- A fesztivál?
- Igen.
- Igazából… már készen vagyok a felkészülésével, de Mrs. Monsnak nem szóltam, hogy nem kerestél.
- Tényleg? – csúszik ki a számon a döbbenet. Milyen jófej ez a srác, nem is gondoltam volna róla.
- Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, meg minden. Szóval, ha szeretnéd, a fesztiválon is fedezlek… néha.
Kipirult az arca, haja szemébe kunkorodik, szemei elbűvölnek teljesen. Mondj valamit Josh, ne nézz olyan hülyén! Szólalj meg!
- Ez igazán… jó lenne – nyögöm. Ez az, alakul, csak ne nézz rá és menni fog. Elfordítom a tekintetem róla, megint a fuksziát vagy mit bámulom. – Bár legalább egyszer a standnál látnia kell a tanárnőnek.
Valószínűleg csupán néhány percet maradok vele a fesztiválon, mert inkább nem csinálok magamból hülyét, ha nem muszáj. A csend kínosan elhúzódik, és lázasan töröm a fejemet, mit is mondhatnék, hogy gyorsan leléphessek, de ő hamarabb kapcsol.
- Most már mehetek? – kérdez félénken, és észbe kapva félreállok az útjából. Elsiet mellettem, finom fahéjas illata van. Megtorpan a folyosó közepén és integetni kezd. – Holnap találkozunk az iskola hátsóudvarán! Szia!
Elment.
Zselézett hajamba túrok, és az öltözőajtó felé lépek. Ideje szétrúgnom néhány segget.
***
- Átmenjek hozzád? – kérdezi szexisen búgva Natalie.
- Áh, totál szétcsúsztam. A mai edzésen a szart is kitaposták belőlem, bébi. Majd holnap a fesztiválon találkozunk.
Nedves hajjal, sortnadrágban fetrengek az ágyamon, fülemre szorított mobilomból hallgatom csajom hangját.
- Igen, utána menjünk moziba, jó? A Hajnalhasadást adják.
Elfintorodom.
- Inkább passzolok, bébi.
Feltápászkodom az ágyról, ledobom magam a forgószékbe az íróasztalhoz, felnyitom a laptopom és bekapcsolom. Amíg feláll a rendszer és megnyitom a leveleimet és a közösségi oldalt, a siránkozását hallgatom. Hoppá. Ismerősnek jelölt valaki... Megremeg a kezemben a kagyló, és már semmit sem hallok, csak a nevet látom: River McKee. Azonnal igazolom hogy ismerem, ésmegynyithatóvá válik az adatlapja.
- Leteszem, jóéjt bébi – hadarom gyorsan, és kinyomom a mobilt. Dermedten fogom az egeret, mint egy lassított felvétel, olyan lassan nyitja meg az Ő adatlapját. Tátott szájjal nézem ezt a kincsesbányát. Elolvasom amit magáról írt, kedves barátságos természete ebből is süt. Szereti a csokit, jól tanul és rengeteg barátja van, kábé ennyit tudtam róla, de mostmár azt is tudom, hogy szeret főzni, van egy imádott kishuga, és varr neki babaruhákat meg egyéb apróságok. A képei...! Mohón kattintok a mappára, és máris megnyílik előttem egy csomó kis kép. Egyenként végignézem mindet, ahol egyedül mosolyog csokisan, fagyival, barátokkal, hugival, kutyával, cicával, nyuszival, virágos ágyás előtt, tengerparton a homokban... Minden képet, amin ő is szerepel, alaposan megnézem. A végén két kedvenc marad, az egyiken egy virágszálat szagol, a másikon napozik. Sokáig nézem felváltva a kettőt, végül a virágosat lementem magamnak.
- Tiszta hülye vagyok... – morgom, miközben a mobilomra is feltöltöm. – Elment az eszem...
Mégis elégedetten fekszem le aludni, mert végre egy kicsit többet tudok róla, és van róla egy képem is, amit kincsként őrzök.
***
Délután fesztivál. A megbeszélt helyen várok Riverre. Táskát se hoztam, a kocsiban hagytam mindent. Ezúttal nagyon gondosan válogattam össze a cuccaimat, márkás koptatott Levi’s farmerem, és sötétkék rövid ujjú Dolce & Gabbana ingem menőbb nem is lehetne. Police napszemüveg, hajam zselézve borzolódik a fejemen, Hugo Boss parfümilalt leng körül. Még randira se nyalom így ki magam. Farmerzsebembe gyűröm a kezeimet, és a fémkorlátnak támaszkodom, egyik lábam lezserül rátámasztom, akár egy magazin címlapján is szerepelhetnék így.
Sokan nyüzsögnek az udvaron, vannak akik már a pultot állítják össze. Sokan engem bámulnak, élvezem a rám irányuló figyelmet, de mégsem bírom levenni tekintetem az ajtóról. A tegnap letöltött képet a mobilomban őrzöm, ma már többször is megnéztem, és egyre jobban tetszik.
Nyílik az udvarra vezető ajtó, és kilép rajta Ő. Izzad a tenyerem basszus. Ahogy közeledik felém a vállán egy hátizsákkal, végigpillantok rajta. Megtehetem, a szemüvegemtől nem látja. Egyszerű farmerben és világoszöld Benetton pólójában is nagyon szép. Csak nyugodtan, lazán, Josh!
- Szia – mosolyog fel rám kedvesen.
- Heló. – Felé nyújtom a kezem, mint férfi a férfinak. Megszorítom az ujjait, elektromosság cikázik végig rajtam, megrándulok ahogy ő is. Fúh, ez nagyon... Olyan gyorsan elengedem, ahogy csak tudom, és megköszörülöm a torkom. – Akkor...
És lefagyás. Ahogy mosolyogva várja a szavaimat, az kész agyhalál.
- Szóval... akkor... – folytatom összezavarodva.
- Hát először el kell mennünk hozzánk a vásárolt kajákért, utána Mr. Noble tanártól elkérjük a pultot és a kis gázrezsót, tudod, amin megfőzzük a virsliket, meg kell egy mikró is, az majd az enyém lesz.
Elindul balra, én pedig hosszú lépteimmel mellé sorolok, zsongó fejjel hallgatom folyamatos karattyolását. – Nem lesz nehéz, és nem lakom messze, csak két buszmegálló az egész, ne aggódj.
Megtorpanok, de ő továbbmegy, a szája be nem áll, de amikor feltűnik neki hogy nem vagyok mellette, megtorpan és visszafordul. Barna szemei édesen kérdően csillognak. Öh, meg kéne szólalnom.
- Én...
- Semmi baj, ha nem akarsz jönni, akkor elhozom egyedül, legfeljebb kétszer fordulok – darálja, és már menne is, de elkapom a csuklóját. Újabb áramcsapás, és ahogy visszarántom, rémülten pislog fel rám.
- Van egy... kocsim – préselem ki magamból végre. Felderül az arca. – Menjünk azzal, jó?
- De jó! Tudtam hogy van neked, de nem akartalak kihasználni. És biztos nem gond? Tuti?
Csak megrázom a fejem, és gyorsan elengedem a csuklóját. Milyen figyelmes és kedves srác, nem akart kihasználni... Teljesen elolvadok. Amíg a kocsihoz sétálunk, ő a teendőket ecseteli, de amikor meglátja a verdát, elhallgat. Feketén csillog a BMW.
- Nagyon szép kocsi...
- Kösz.
Kinyitom az ajtót neki, és amikor beszállok mellé, ismét érzem a finom fahéjas illatot. El sem hiszem ezt a szerencsét. Itt ül a kocsimban, és éppen hozzájuk megyünk... Láthatom az otthonát!
|
| timcsiikee | 2012. 06. 29. 15:43:11 | #21802 |
 Karakter: River McKee
Megjegyzés: ~ Levinek
River:
A tanárnőnek nem árultam el, hogy Josh még nem segített, hisz ha már készen vagyok a standdal és mindent elintéztem előre, miért árulkodnék? Biztos nagyon elfoglalt volt, szerintem amiért a tanárnőtől kapott lehetőséget elkezdett tanulni, és ezért nem ér rá. Én meg nem zaklatom, főleg nem Natalie-n keresztül, aki azóta hozzám se szól igazán. Holnap végre a fesztivál kezdődik, így tanulás szempontjából pihenés kezdődik, a többi meg számimra nem nehézség, hanem szórakozás lesz.
Az utolsó nap utolsó órán viszont eszembe jut, hogy a tesicuccom lent hagytam, és mivel nem akarom, hogy a takarítók vagy mások idő előtt véletlenül is elvigyék, végeztémmel míg a többiek viháncolva folynak hazafelé és még lesietek a tornaterembe.
Lent több magas és izmos fiúval találom szembe magam, és ha jól látom a focicsapat tagjaival, akik közül az egyik, pont az én cuccomat markolva nézegeti gyanúsan. Félve közelebb lépek.
- Az… azaz enyém… Ideadnád kérlek? – nyújtom felé mosolyogva a kezem mire elvigyorodik, majd magasba nyújtja a táskát.
- Ezt szeretnéd? Akkor vedd el.
Felröhögve a másik kezébe dobja, aki a harmadikéba én meg közéjük záródva rohangálok a kis tatyóm után pihegve mindaddig, amíg valaki hangja hangosan nem dörren a visszhangzó öltözőben.
- Őt hagyjátok – erre mindenki leáll, sőt valaki még fel is dől nem tudom mitől. - Velem kezdjetek, ha baszakodni akartok. – megkapom végre kezembe kicsi motyómat és magamhoz ölelve futok el mellette, ki innen.
- Köszi – nyekkenem halkan, de majd’ megfulladok amikor elkapja a grabancomat.
- Veled még beszédem van. – morran. jaj nekem mit tettem?
Kimegyünk az öltözőből szerencsére ahol egyelőre ketten vagyunk az ajtó előtt, kelletlenül sóhajt ahogy megáll előttem.
- Jól vagy? – kérdi halkan, de nem rám néz, majd kezét zsebébe rejti.
Bólogatni kezdek, de még mindig mellém bámul, így biztos nem látja.
- Igen, köszi – egy sóhajjal lesüti egy kis időre szemeit, én meg a homlokán lévő napszemcsivel kezdek szemezni egy ideig. Milyen szép fényes. – Öhm… - töröm meg a csendet, mikor már egy ideje nem szólal meg. – Miről szerettél volna beszélni? – óvatosan feszengek mellkasom előtt szorongatva a tesimotyót, és amikor rámnéz kicsit összerezzenek.
- Oh, arról… az izéről. – összeszorítja ajkát gondolkodóan, majd oldalra néz. Olyan, mintha zavarban lenne, de tudom ám, hogy csak kelletlenül érzi magát. Én is hasonló lennék ha olyan feladatot bíznának rám, amit nem szeretek vagy ilyesmi… vagy olyannal akit nem kedvelek, még kellemetlenebb lenne. Szegény Josh.
- A fesztivál?
- Igen – bólogat egyetértően.
- Igazából… már készen vagyok a felkészülésével, de Mrs. Monsnak nem szóltam, hogy nem kerestél. – pirulok el, miközben belegondolok, hogy egy tanárnak füllentettem. Szerintem, ha mertem is volna mást mondani, Natalie ellátta volna a bajomat.
- Tényleg? – kérdez vissza kicsit meglepetten, mire bólogatok, és arcára visszanézve látom, hogy figyel. Sosem kaptam tőle még ekkora figyelmet. Szokatlan is egy kicsit, de jól esik.
- Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, meg minden – kicsit összedörzsölöm bokáimat zavaromban – Szóval, ha szeretnéd, a fesztiválon is fedezlek… néha.
- Ez igazán… jó lenne – böki ki kisebb szünet után. – Bár legalább egyszer a standnál látnia kell a tanárnőnek – oldalra nézve halkan beszél, mintha csak hangosan mondaná ki a gondolatait.
- Most már mehetek? – kérdezem félve, mire gyorsan elhátrál előlem, így szabad egérutat nyerek, és el is sietek, de még visszafordulok felé, lelkesen integetve. – Holnap találkozunk az iskola hátsóudvarán, Szia – kiáltok még búcsúzóul, majd feltrappolok a termünkbe a cuccomért.
~*~
Még este a lányokkal és osztálytársaimmal beszélgetve is interneten megkapom az irigykedő és minden féle jajgatást, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy Joshhal lehetek párban a fesztivál alatt. Pedig ha tudnák, hogy igazából nem is biztos… igaz a tanárnőt ismerve van egy olyan érzésem lesz még időm sajnálni Josht. Igazából valahol kicsit örülök a dolognak, hogy véletlenül hozzám osztotta be, mert nagyon kedvesnek tűnik, főleg, hogy megmentett a focista fiúktól, akik szórakoztak velem a cuccom miatt.
Reggel apa segít majd a suliba becipekedni a hozzávalókat, mert habár nem a mi pénzünkből, de én vettem meg mindent így remélhetőleg sokat kereshetünk majd, mert a hotdogot mindenki szereti. Anyának én vagyok a kicsi séfje, még egy cuki fehér sapit is varrt nekem amit át kellett szabnom a fejméretemre, de a szándék a fontos és tényleg nagyon jól néz ki, na meg egy kötényke is járt mellé, ami szintén fehér, de pöttyös piros szívecskék vannak néhol rávarrva. Ehhez fogok öltözni, szóval fehér póló és egy farmer lesz az öltözékem, ami a legkényelmesebb. Ezeket is mind előre elkészítem holnapra, majd a közösségi oldalon (Facebook) lefekvés előtt még bejelölöm Josht ismerősnek, hiszen már beszélgetünk, és még fogunk is, ha minden jól megy.
Egy gyors fürdés után be is vágom magam az ágyikóba, és mosolyogva alszom el felkészülve a holnap induló mókás fesztiválra.
|
| Levi-sama | 2012. 06. 29. 14:18:05 | #21799 |
Karakter: Josh Sandler
Megjegyzés: ~Timcsnek
A tanárnőt semmilyen könyörgés nem hatja meg. Pedig ha ezt a holnapi edzésen megtudja az edzőm, nekem végem. Az a minimum, hogy rojtosra rugdossa a seggem, de a focinak is lőttek hónapokig. Márpedig egy hónap múlva pályára lépünk a rivális gimivel, és ha én nem játszhatok, akkor csúnyán kikapunk.
- A következő két hétben a fesztiválra kell készülődnünk Josh, nem lesz időnk ilyesmire. Gondolom te is jelentkeztél feladatra a saját osztályodban – válaszolja a tanárnő. Mi van? Ez most komoly?
- Hát… nem igazán – motyogom – szóval nekem lesz időm a javító dolgozatra készülni, kérem.
Egy újabb kiskutya pillantás, a tanárnő pedig végre felolvad a fagyos ellenállásból.
- Szóval nem. Akkor talán segíthetnél az én osztályomnak, és megbeszélhetjük.
Natalie azonnal jelentkezik, és hangja hallatán tudatosul bennem, hogy az egész 11. c osztály végignézte a Josh hármasért kuncsorog-című műsort. Szándékosan figyelmen hagyom őket, és River asztala felé még csak nem is pillantok, sőt. Ki az a River, hö?
- Josht szívesen látnánk a mi pultunknál, tanárnő!
- Abból semmi jó nem sülne ki, mindennel foglalkoznátok, csak a pultotokkal nem.
Sajnálkozó fintorral nézek a csajomra, és vállat vonok. Bocs bébi, ez van.
- Ha a fesztivál alatt segítesz Rivernek, adok még egy esélyt.
- Hö? – nyögöm padlón koppanó állal.
- Mi? Én? – nyiffan fel hátam mögött valahol a tanteremben Ő. Nagyot nyelek. Na ne. Csak ezt ne...
- River egyedül vállalta el a Hotdog standot, így neki biztosan elkél a segítség.
- Hát… azt hiszem...
- Akkor ezt meg is beszéltük. Most pedig menj vissza az osztályodhoz, Josh, mielőtt elkésel az órádról.
Gőzöm sincs, hogyan jutottam ki a folyosóra, de már a saját tantermemben vagyok, és a székemre rogyok.
Ezt nem hiszem el. Vele fogom tölteni a fesztivál egész napját?! Miért?! Mit követtem el?!
*
A fesztivál holnap lesz, és én még azóta nem is beszéltem Vele. Muszáj valahogy megkérdeznem hol és mikor találkozunk, mit hozzak és egyebek, de nem merem megszólítani sem. Attól fosok, hogy megint megkukulok előtte, és az rohadtul égő lenne. Egész nap ezen agyalok, fejben újra és újra végigveszem a lehetséges párbeszédeket is.
Végül addig húzom-halasztom, amíg véget érnek az órák, és mennem kell edzésre. Francba. Vállamra dobom a fekete Adidas táskámat, orromra tolok egy Police napszemüveget, és kirontok a tanteremből. Odakint a másik terem ajtajában Natalie vár rám.
- Szia bébi. - Lesmárolom, barátnői huhogni kezdenek és kuncogni, majd válla felett belesek a tantermébe. – River elment már? Beszélnem kell vele.
- Hé lányok, nem tudjátok hol van River? – kérdi a többiektől, lilára lakkozott körmei a mellkasomat karmolgatják a kék GAS pólómón keresztül.
- Lement a tesiöltözőbe, mert ott felejtett valamit!
Biccentek hálám jeléül.
- Mennem kell bébi, este felhívlak.
Csók és huss.
A többiek már lent vannak, de gyanúsan csend van. Amikor belépek az öltözőbe, látom hogy csoportba tömörülve állnak valaki körül. Mi folyik itt?
- Adjátok vissza légyszi! Ne csináljátok! Na!
Ismerős hang. Ez River. Közelebb lépek, látom ahogy egy zacskóba csomagolt valamit dobálnak egymás között, a szokásos szivatási módszerrel, szegény fiú pedig kétségbeesetten fut a csomagja után. Elönti agyamat a szar. Hangosan csattan a táskám Bobby hátán, azonnal elhal a röhögés. Lassan feltolom szemüvegemet a homlokomra, szúrósan nézek a haverokra, csapattársakra.
- Őt hagyjátok – mordulok. – Velem kezdjetek, ha baszakodni akartok.
River azonnal visszakapja dédelgetett csomagját, és kisurranna egy halk köszivel, de röptében elkapom a grabancát.
- Veled még beszédem van.
Kivonszolom az öltözőből, és bosszús sóhajjal nézek le rá. Fantasztikusan néz ki ma is. Ez a világoskék ing és a krémszínű nadrág kiemeli törékenységét és szép bőrét. Nem csoda, hogy belekötöttek a többiek, a lányos fiúk soha nem népszerűek a sportolók körében.
- Jól vagy? – kérdezem tőle, és zavaromat leplezve mereven nézni kezdem a mellettünk álló kókatag cserepes virágot. Remegő kezeimet a zsebembe süllyesztem.
|
| timcsiikee | 2012. 06. 29. 13:28:27 | #21796 |
Karakter: River McKee
Megjegyzés: ~ Levinek
River:
Az iskolai rádióban jelentik be a sikeres eredményemet a matekversenyről, mire ujjongás tör ki a teremben. Páran már tudták, de most már az egész osztály. Viszont ami engem is meglep, hogy ebben a pillanatban, az osztályfőnök egy ajándékkosarat vesz elő az asztala alól, ami tele van csokival, és pedig szinte felsikítok amikor mondja, hogy ez az enyém. Visszafogott indián szökelléssel megyek ki érte, még puszit is kap az arcára egyik kedvenc tanárnénim, majd vígan ülök vissza a helyemre gratulációktól övezve.
Egy táblás csokit ki is veszek, de mivel ma már hoztam magammal csokit – hisz erre nem számítottam – így előre beprogramozom kicsi agyam, hogy csak a felét ehetem ma meg. Még kicsengő előtt nekiállok így mire kicsengetnek pont befejezem a tábla felét, és gyorsan be is csomagolom félig, hogy egyre kisebb legyen a kísértés. Az ofő én Natalie együtt mennek el, hogy leadhassák az osztály fesztiválra vonatkozó segítői listáját. Én már bevállaltam a Hotdog standot egyedül, mert sokan azzal fenyegetőztek, hogy megeszik az egész standot mielőtt eladnák. Engem csak a csoki csábít ennyire, úgyhogy elvállaltam.
Az említett csoki viszont annyira ragaszkodik hozzám, hogy még szünetben sem akar elválni tőlem így vele együtt sétálgatok a teremben míg a többiek kajálnak vagy beszélgetnek.
Josh jelenik meg az ajtóban, és mire mindenki észreveszi olyan csend támad, hogy a légypukit is meg lehetne hallani. Na igen, Josh nagyon jó pasi és hihetetlen kisugárzású, nem is véletlen, hogy az osztály vagy évfolyam szépével, Natalie-val jár. Én lépek hozzá oda elsőnek, de úgy látszik csak akkor vesz észre, mikor megszólalok.
- Szia! Ha Natalie-t keresed, lement a tanáriba. – kicsit komornak vagy zavartnak tűnik. vagy csalódottnak?
- Kösz. – nyögi ki halkan.
- Nemsokára visszajön – mosolygok rá, mire csak meredten bámulja az arcomat. Ekkor jut eszembe hogy meg sem néztem kistükörben, hogy a csokizásom után maradt-e nyom. – Csokis a szám? – kérdem ijedten, de megtörlöm és semmi, ekkor észreveszem megint a másik kezemben a fél táblát és felé nyújtom. - Öö... Megkínálhatlak? – talán ő is nagyon szereti a csokit csak nem mer kérni?
Nem szól semit, olyan hirtelen fordul el és siet, hogy még a kezem is meglöki, kiesik belőle a csoki, de gyorsan utánakapok, mielőtt leérne a földre.
Bágyadtan nézek utána.
- Valami rosszat mondtam? . motyogom halkan magam elé. Vagy nem szereti a csokit? Pedig a csoki nagyon jó! Megbántott csokikámra nézek, akit az előbb visszautasítottak, de hogy megvigasztaljam, becsöngetés előtt letolom az egészet.
~*~
Matematika óra előtt az osztályfőnök és Josh egyszerre lépnek be a terembe, valamiről beszélgetve. Arckifejezésükből ítélve a tanárnéni hajthatatlan, Josh pedig nagyon szeretne valamit. Vajon miről beszélgethetnék? Az egész osztály elcsendesedik, amikor már a tanári asztalnál állnak.
- Kérem, had javítsam ki még egyszer, csak egy lehetőséget kérek – hiába halkan mondja, még én is hallom így a padsor közepén.
- A következő két hétben a fesztiválra kell készülődnünk Josh, nem lesz időnk ilyesmire. Gondolom te is jelentkeztél feladatra a saját osztályodban.
- Hát… nem igazán – mondja halkan – szóval nekem lesz időm a javító dolgozatra készülni, kérem – hihetetlenül jó ez a Josh. A tanárnőnek könyörög, közben pedig még mindig olyan menő kisugárzása van, amitől az összes lány és még fiú is csöndben, csodálattal figyeli. Ez biztosan vele született adottság, irigylésre méltó.
- Szóval nem – morfondírozik ofő, mire körbenéz az osztályon. – Akkor talán segíthetnél az én osztályomnak, és megbeszélhetjük.
Mintha csak neki szólna a végszó Natalie azonnal felpattan, és jelentkezik.
- Josht szívesen látnánk a mi pultunknál, tanárnő! – mondja lelkesen, de a tancinéni csak leinti.
- Abból semmi jó nem sülne ki, mindennel foglalkoznátok, csak a pultotokkal nem –erre páran felkuncognak, mert ugye mindenki érti a tanárnő mire is akar utalni ezzel. Újra körbenéz, miközben Natalie duzzogva ül vissza, Johs pedig mereven felé néz és sajnálkozva vállat von. Persze Ő nem tehet róla, bár igazából már azt sem értem pontosan mi folyik itt. Vagyis értem, csak… ajh, annyira csábítóak a padom alatt a csokik.
- Ha a fesztivál alatt segítesz Rivernek, adok még egy esélyt. – kipattannak szemeim, mint akit rajtakaptak, mert ugye megszólítottak miközben egy újabb tilos csokiért nyúltam.
- Mi? Én? – mutatok magamra, majd a tanárnő és Josh között cikázik tekintetem. Ő jól láthatóan nyel egyet.
- River egyedül vállalta el a Hotdog standot, így neki biztosan elkél a segítség.
Már épp tiltakoznék, hogy én megvagyok egyedül is, de a tanárnő olyan szemekkel néz rám, hogy menten visszahúzódom a vackomba mint egy nyuszi.
- Hát… azt hiszem – nyekegem halkan, majd a tanárnő elégedetten csapja le a naplót az asztalra.
- Akkor ezt meg is beszéltük. Most pedig menj vissza az osztályodhoz, Josh, mielőtt elkésel az órádról.
Az említett kirobog közben rám sem néz, sőt senkire, csak az ajtóra, majd ki is surran. Egy kicsivel hangosabban csapódik be az ajtó a kelleténél. Vajon azért lett dühös, mert mellém osztotta be a tanárnéni? Remélem nem.
Egy oldalpillantást vetek Natalie-ra és még kisebbre húzom össze magam, már ha ez lehetséges. Jaj nekem.
|
| Levi-sama | 2012. 06. 29. 12:36:40 | #21793 |
Karakter: Josh Sandler
Megjegyzés: ~Timcsnek
Josh
Az igazgatónő mély férfias baritonja recseg az iskolai hangszóróból, miközben a padon előttem a kijavított legújabb matekkaróm szerepel egy fehér papíron. Nem hiszem el, pedig úgy készültem erre a dogára! Basszus.
- ...a fesztivál szervezői és kisegítői feladataira jelentkezhettek az osztályfőnököknél, akik nálam a titkárságon adják le a névsort.
Ezzel az egyessel nem lesz meg a félévi hármasom, az fix. A fenébe, a fenébe!
- Had gratuláljak iskolánk egyik kiváló tanulójának, a tegnapi országos matematika verseny ezüst díjáért River McKee tanulónak, és Veronica Mons tanárnőnek, aki sikeresen felkészítette őt. Gratulálok!
Komoran összeszorítom a számat, amikor kiejti az igazgató az Ő nevét. A falakon is áthallatszik, ahogy a szomszéd tanteremben füttyszóval és hangos tapssal gratulálnak neki az osztálytársai. Na tessék, neki még a matek is kurva jól megy. Mekkora szívás.
- ...és mára ennyi volt, további eredményes tanulást kívánok.
Az igazgatónő bontja a vonalat, én pedig sötéten és vérszomjasan meredek még mindig a papírra előttem. Széttéphetném. Király érzés lenne, a tanár pedig agyvérzést kapna.
Kicsöngetnek.
Bosszúsan felállok, és az utánam szóló haverok hangját meg sem hallva kisétálok a folyosóra. Divatos Diesel farmerem zsebeibe süllyesztem a kezeimet, menő fekete Fybes ingemben vagyok, piszok drága volt, de megéri a pénzét. Eszméletlenül jól festek benne, a folyosón sétáló csajok mind engem bámulnak. Megtorpanok a 11 c terme előtt, az ajtó tárva nyitva, ezek szerint a tanáruk már elment. Odabent a padokon ülő, szendvicset vagy mást zabálókon végigfuttatom szürke tekintetem. Amikor észrevesznek, elhallgat mindenki. Natalie nincs itt. Franc. És megszólal mögöttem egy hang.
- Szia! Ha Natalie-t keresed, lement a tanáriba.
Ó a fenébe!
Nagyot nyelek, lassan megfordulok és az egyenesen az arcomba csapódó tömény River McKee mosolytól megtántorodom, ujjaim erősen megkapaszkodnak az ajtófélfában.
- Kösz.
- Nemsokára visszajön – csillantja rám gyönyörű barna szemeit, félrehajtja a fejét és ha lehet, még kedvesebben mosolyog. Szédülni kezdek, szívem olyan erősen és gyorsan kezd el dörömbölni, hogy alig hallok tőle. A fenébe! Már megint... Kéne valamit mondani, vagy legalább mordulni valamit, de nem megy. Egyszerűen csak bámulok le rá, és állok mint egy rakás szerencsétlenség... Ó én hülye! Mivel szinte lukat égetek az arcára a szemeimmel, zavartan megtörli a száját.
- Csokis a szám? – kérdezi édesen lágy hangján, és felém nyújt egy tábla félig megevett csokit. – Öö... Megkínálhatlak?
Az erőteljes szívdobogás a mellkasomból lekúszik a gyomromba, összerántja és tovább halad lefelé, de ezt már nem várom meg. Egyszerűen erőteljes és nagy léptekkel faképnél hagyom, véletlenül kiverem a kezéből a csokoládét is, de nem fordulok már vissza. A francba! Most jó bunkó voltam, biztos elkönyvel engem egy baromarcú tuskónak... Pedig csak... Menekültem.
|
|
