Karakter: Armin Guillam (kitalált)
Megjegyzés: Rukának
A mai nap is épp olyan hosszú, mint a többi. Hétkor vettem fel a szolgálatot a társammal, mivel minden állomáson párban vagyunk. A kedvenc kollégámtól megjegyzem, soha nem fogok tudni megszabadulni, mert minden állomásra követ. Hát ez van. Pedig aranyos öreg, elmúlt 57 éves, feje tetején kopasz és szakasztott úgy néz ki, mint a Hupikék törpikék mesékből a Hókuszpók. Tehát, visszatérve a mai gyönyörű napra, épp kávét szürcsölgetek és figyelem a tömeget. A reggeli nagy tömegvonulás már lecsengett, így semmi nincs, ami megzavarja csöndes kávészünetem…
- Armin! – szól a forgalmista a hangosbemondón. Hát ennyit a csöndes kávészünetnek.
Felmegyek lomha léptekkel a forgalmi ügyeletre, mire a főnökkel találom szembe magam. A férfit le sem lehet írni igazán, de azért igyekszem nem megvakulni a vakítóan kifehérített ingétől. És még csak tíz óra. Remek. Miért is vállltam el ezt a munkát annak idején? Gondolkodom, de ismét csak eszembe jut a szomorú igazság. Kell a pénz. Sóhajtok és oldalra döntöm a fejem.
- Főnök?
- Merre van a Hóku… Akarom mondani, Mr. Jones? – kérdez kicsit megilletődve a becenév miatt.
- Odalent a pihenőben, uram. – kavargatom kávémat.
- Akkor szóljon neki, hogy panaszt tettek ellene. Ön mit tud a történtekről?
- Panaszt? – ez nekem új, kicsit körbeszimatolok. – Ki tett panaszt?
- Valami suhanc, csütörtökről.
- Á, akkor volt a focimeccs. Feltételezem az a srác az, akit megruháztunk. – gondolkodom el.
- Maga is benne volt?!
- Nézze, főnök, a srác eléggé illuminált állapotban volt. Az még oké, hogy hangoskodott, riogatta a többi utast, de azt már nem tűrhettük, hogy dülöngélve véletlenül beessen a sínekre. Ön is tudja ugyebár, ha érintkezik az egyenárammal ellátott sínnel, az ürgének annyi. Hókusz elkapta hátulról én pedig csak a haját ordítottam le, mire kikísértük. – magyaráztam el a dolgot.
- Tehát ennyi történt?
- Ha akarja, nézze meg a felvételeket. – elkortyolgatom közben a kávém és amint már nincs rám szükség, lelépek.
Fel-le sétálok a peronon, gyülekeznek az utasok a következő menetrendszerinti járathoz. Az egyik plakáton megpillantok egy reklámot egy wellness fürdőről. Rég voltam ilyen helyen, sőt, mondhatni soha. Egy masszázs jól esne… Meg egy szauna… és egy kis kényeztetés… Merengek mert el kellene menni, el kellene menni, de nincs rá pénzem. Ahogy ott nézegetem a plakátot mellém érkezik Hókusz, kedvenc kollégám és megbökdösi a vállam.
- Szeretnél elmenni, mi?
- Ja, jó volna, de látod a feliratot? Exclusive. Annyit tesz méregdrága.
- Ugyan, ugyan, mikor voltál utoljára egy wellness fürdőben?
- Olyan… nagyon régen. – bólintottam és egy sóvárgó pillantást vetek még a plakátra, majd tovább sétálok.
- Te, tudod, mire gondolok? – siet utánam az öreg.
- Na? – jaj nekem.
- Mit szólnál ha elmennénk a hétvégén?
- He? – ez megőrült. Csak pislogva nézek rá.
- Komolyan mondom! Gyere, elviszlek hétvégén egy wellnessre!
- Te hülye vagy, Hókusz.
Hosszasan győzködik, majd nagy nehezen beadom a derekamat. Hát legyen, ha ez neki ennyire fontos, akkor menjünk. Hókusz olyan kedves, magára vállalja az egész költséget. Megegyeztünk, hogy szombaton reggel landolunk a fürdőben. Össze is szedem a holmimat hozzá péntek este, fürdőnadrág, papucs, törülköző.
Szombaton reggel elmegyek Hókusszal és ámulva nézek körbe a gyönyörűen kialakított fürdőben. Gyönyörű, a recepción kapunk egy tájékoztatót, fütyülve végiglapozom. Olyan nagyon rég nem voltam ilyenben, izgatottan osztom be, hogy most elmegyek egy finom aromaterápiás masszázsra, majd egy szauna és egy kis pancsolás a termálmedencében. Hókusz ellenben a gyógymasszázst választja, így el is szakadnánk egymástól, de ekkor vérfagyasztó sikoltás rázza meg a falakat, nekem a dobhártyám is kiszakítja az akusztika.
- SEGÍTSÉG! Fogják meg!!! Tolvaj!!! – felkapom a fejem a visítozó női hangra és ekkor elrohan mellettem egy fiatal fiú.
Kapucnit visel és elég fürge, de nem eléggé. Ledobom a cuccom és utána iramodok. Nincs könnyű dolgom, mert szlalomoznom kell a vendégek között, a lépcsőre érve, elhagyva az épületet látom, hogy a táskával a kezében a pontosan a metrómegálló felé tart. Nincs szerencséd, barátom, úgy ismerem a vonalakat és az állomásokat, mint a tenyeremet. Lerohanok utána az aluljáróba, és üldözöm a mozgólépcsőig. Pont most nincs itt ellenőr, mikor szükség lenne rá? Na, nem baj, a drágaság lefelé lohol az egyik használaton kívüli lépcsőn, én követem, szerencsémre nem jön szerelvény, így hiába rohanna a srác, nem tud merre. Már épp be akart volna szaladni az alagútba a párkányon, de elkaptam és visszarántom.
- Eressz el!
- Abból nem eszel!
- Ki vagy te, zsaru???
- Nem, metró biztonsági őr! – azzal felrántom és odajön hozzám kicsit megkésve két kolléga. – Helló fiúk! Lassúak vagytok!
- Nagy a szád, Guillam! Ki ez?
- Egy tolvaj. Megyek, visszaviszem.
Kire visszaérünk az épülethez már áll ott két rendőrautó, egy öltönyös srác, a kollégám, Hókusz, a megkárosított hölgy, egy… nem is igazán tudom részletezni a kinézetét mert kicsit sokkol a széles karimájú piros kalap és a piros fürdőruha.
- Csak, hogy visszaértél, késtél. – szól rám Hókusz, mire átadom a rendőröknek a szarkát.
- Én is örülök neked, Hókusz. – az őrmester elkéri az irataimat.
- Mr. Guillam… Biztonsági szolgálat?
- Metro. – biccentettem és visszakaptam az igazolványomat.
Az öltönyös srácra emelem a tekintetem, aki látszólag magas pozícióban van. A hölgy, amikor visszakapja a táskáját hálálkodva lép hozzám, de nem nagyon figyelek rá.
- Tehát Ön a hős megmentő, aki visszaszerezte a vendégem táskáját.
- Mint látja. Armin Guillam. És maga ki?
- Kanbayahi Ruka. A fürdő igazgatója. – Hogy mi?
- Oh, nem tudtam.
- Hálás vagyok, amiért ilyen bártan a tolvaj nyomába eredt. Hogy sikerült elkapnia? – milyen kellemes hang. Feltételezem, nagyon jól tud vele manipulálni.
- Lefutott a metróba, ami nagy hiba volt, mert ismerem, mint a tenyerem.
- Értem. A barátjától hallottam, hogy igénybe óhajtják venni a szolgáltatásainkat.
- Igen, ez volt a célunk.
- Engedje meg nekem, hogy hálából biztosítsam önöknek a fürdő minden szolgáltatását természetesen ingyen.
- Igazán…? – ez meglepett és összenéztem Hókusszal. – Nos… Köszönjük. – bólintottam.
A férfi elfordul tőlem, hogy elrendezze az incidenst, én pedig Hókusszal visszamegyek a fürdőbe. Az öltözőben levetkőzöm fürdőnadrágra és a derekamra csavarom a fehér törülközőt. Hókusz is így tesz, majd ő megy a gyógy részlegre én pedig a frissítő kis masszázsomra. Odafelé is végig a helyes fiatal férfin gondolkodom. Ilyen sikeres lenne, ilyen fiatalon? Mi a titka?
|
