- Szóval ott tartottunk, hogy adósság és leszarom, mondom leszarom, hogy ki miatt és miért nem tudtál idõben fizetni. Két lehetõség van – kezdek bele, míg kicsit eltartom magamtól a cigit, s a hamut egy pöccintéssel a földre kényszerítem -, elsõnek is lelõlek a picsába. – A válasz erre egy kétségbeesett mozgolódás, nyöszörgõ hangokkal. Igen, a ragasztószalag a pofáján, az én legjobb barátom. Túl sok pofázott, fröcsögött a szájából a sok szar, kénytelen voltam valahogy elhallgattatni.

- Oké, oké, még nem fejeztem be – nyugtatom, míg a rozoga asztalra készített bõröndhöz lépek, számban a cigivel. – Szóval van egy második lehetõség is, ami élet barátiabb – babrálok a zárral, majd egy kis kutatás után elõkerül a keresett tárgy.

Széles mosoly terül el a képemen, majd a metszõollóhoz hasonló, hihetetlenül éles tárggyal a kezemben megindulok felé. Míg engem ellep az elégedettség, õt kiveri a víz, szemei kigúvadva merednek rám, tele félelemmel és kétségbeeséssel, körmei a fa karfájáéba törnek, úgy kapaszkodna belé, s csak rázza a borzos fejét, rázza tagadóan, rázza és rázza…

Aztán egy ordítás, mely a ragasztószalagon is tisztán cseng a fájdalomtól. Csont törik, hús szakad, én pedig sietek, mert délre keresztelõn van a helyem.

Miután végzek a páratlan ujjak gondos eltávolításával, elengedem a kis utcai drog fejest, aki elfelejtette ki is a környéken az úr. Összepakolok, gondosan feltakarítok mindent – nem törõdve a félájult taggal a sarokban -, majd sietve távozom. Kereken negyven percem van arra, hogy hazaérjek, letusoljak és felvegyem az öltönyömet. Nem késhetek el a kis Michelle keresztelõjérõl, Vito megnyúz érte.

Otthon a Kis dög vár, játékosan követ mindenfelé és a nadrágom szárába kapaszkodva próbál játékra csábítani, azonban sietek. Ledobálom magamról a ruhákat, a szokásos kukába dobom, ami mindig égetésre kerül, majd elsietek zuhanyozni. Lemosom magamról a koszt, az izzadságot és a vér árulkodó szagát. Egy törölközõt a derekam köré csavarok, hogy a vizet ne hordjam szét a lakásban, majd nekiesem ruhát választani. Akad bõven öltönyöm – gyerekkori pornépi titulusomnak hála, talán több is mint kéne -, bár így is könnyedén kiemelek egyet a többi közül. Elegáns, letisztult szabású, egyszerû. Fekete színû, igen régi darab, de keresztelõhöz illõ. Negyed óra alatt kellõen illatosra és tisztára varázsolom magamat, felkapom az odakészített kis ajándékot s indulok is.

Sok rokon, barát és bandatag van jelen. A templomban az elsõ sorban ülve figyelem, ahogy a kislány megkeresztelik. Vito engem akart felkérni a keresztapai posztra, azonban az nem jött volna ki jól. Így maradtak Melissa öccse és annak felesége keresztszülõknek. Persze, bõven megértem a mai napig miért így döntött. Sokat beszéltünk errõl, no meg az egész családias beállítottságról. Vito nem volt egy családfõnek való – sokat kicsapongott, hangulata változó volt. Azonban az olasz maffiába a fõnöknek nem csak a hatalmat kell szimbolizálnia, hanem a családfõt is, aki vezeti és összetartja õket. S ha ez nincs meg… nos, Michelle nagypapája tudna errõl mesélni, ha volna még mivel neki.

A család fontos, amit apám elfelejtett s amiért az olaszok megvették. Ezért volt közöttünk tégla, azért mészárolták le õket. Én nem fogom ezt a hibát elkövetni Darien, engem nem fognak az embereim beköpni. Bármennyire is nem akarom, elveszem Melissát. Családunk lesz, aranyos kis lurkókkal és akkor egyik féregnek se fog eszébe jutni, hogy fellökjön, mert magát fogja bennem látni. Ennyi. Apám itt is elbaszta, én tanultam belõle.

A ceremónia hamar lezajlik, ami után átvonulunk a Rastelli rezidenciára. Jöhet az ajándékátadás, jókívánságok ezrei, majd a jó pofizás mindenki részérõl. Én az utóbbit kihagyom, helyette a falnak dõlve, kezemben egy pohárnyi borral várom meg, hogy lecsengjen mindenki. Figyelem a népet, akad közöttük új arc is, biztos Melissa rokonsága. Elmerengve nézem õket, mikor Vito lép mellém. Nem szól semmit, csak azzal a sokat mondó tekintetével figyel.

- Páratlant vágtam – jegyzem meg halkan, míg beleiszok a poharamba. – Csak ötig értetendõen.

- Akkor pofázott rendesen – vigyorogja. – Kösz, nem mertem másra bízni. Elég sokan megszánták volna…

- Nem volt mit pedig – jelentem ki, mire széles vigyorral a képén összekulcsolja mellkasa elõtt a kezeit. Csendben áll mellettem egy darabig, míg arcvonásai egyre jobban megkeményednek. Miután kiürül a poharam, kiveszi a kezembõl és a legközelebbi asztalra teszi. Nem tudom mi üthetett hirtelen így bele, de szó nélkül követem. Jól ismerem a házat, így tudom, hogy az irodája felé vezet. Ahogy bezárom magam mögött gondosan az ajtót, õ leveti magát a székébe és hanyagul az íróasztalra rakja lábait.

- Gáz van. – Értetlenül bámulok rá, míg õ komoly tekintettel figyel engem. – Emlékszel Jamie-re?

- Persze, az öcséd – felelem.

- Az áruló kisöcsém, igen. Ráállítottam valakit, azonban kinyírták az ottani bandatagok. Fontosabb volt a drog neki, mint a munka. – Arcomra kiül az undor, de hamar türtõztetem a drogosok elleni ellenszenvemet. – Tudom, hogy most a téglán dolgozol, de… az várhat. Mostanában nem mer lépni. Fõleg ha összejön az, amire gondoltam.

- Mire gondoltál? – vonom össze kérdõn a szemöldökömet, habár már sejtem a választ.

- Menj a fõvárosba. Kell az a kis szaros. Ide, mellém.

- Minek? Zsaru – emlékeztetem, mintha nem tudná. Teljesen nem értem ezt az egészet, tudtam, hogy figyelteti az öccsét, de halványlila fogalmam sem volt az emögött megbúvó komolyabb szándékáról. Igaz nem sok mindent tudtam a családról, Vito nem sokat beszélt errõl, sõt, semennyit se. Mindig is sejtettem, hogy voltak dolgok, amiket nem mondott el, de sose zavart. Én se meséltem neki igazán sokat. Anyám egy kurva volt, a bátyámat lelõtték. Ez volt a lényeg, más nem.

- De az apám fattya, a féltestvérem. Emellett, nos, tudod sok mindent nem tudsz róla – teszi hozzá egy fél mosollyal. – Kell a kölyök. Sok a tudása.

- Hülye, ha megosztaná pont veled – horkantom, míg Vito szemei mindentudóan csillognak. – Van valamid ellene… - eszmélek rá. – Mit nem mondtál el?

- Azt, ami nem lényeges – intézi el egy vállrándítással. – Meg tudod, sok mindent nem tudsz a mi kis idilli családunkról. S jól is van ez így. Én se tudok a múltadról sok mindent.

- Mire kérsz? – térek vissza az eredeti témára. Nincs kedvem a családi dolgokat feszegetni, s ezt õ is jól tudja.

- Mondtam. Menj Washingtonba és hozd vissza a kis szemetet. Itt a helye, a családja között. Felõlem át is helyeztetheti magát az itteni kapitányságra, remekül jönne egy belsõ ember. A régit átrakták pontosan emiatt, így lószart se ér. Õt majd elintéztetem valakivel, ne törd rajta a fejedet – int hanyagul, majd nagyot sóhajtva leveszi a lábát az asztalról.

- S mit mondjak neki, miért jöjjön vissza? Mert tárt karokkal várod és minden vágyad, hogy az öcsikédként üdvözölhesd? – morgom az orrom alatt, ugyanis még mindig túlságosan szürreálisnak és érthetetlennek gondolom ezt az egészet. Miért most, miért így, egyszerûen miért?

- Nem. Mond meg neki, hogy még mindig nálam van valami, amiért annyit dolgozott – feleli Vito elégedett képpel, míg kissé oldalra dönti a képét. – S ne kérdezz ennyit, Darien. Csak hozd ide, s minden rendben lesz. Egy hónapot kapsz rá.

- S ha több idõ kell? – kérdezem.

- Ugyan, testvér. Mikor kell neked több idõ valamihez? – kérdezi nevetve, míg feláll. – Azonban ha így lenne… tudod mit kell tenned. – Megnyugtató, hogy nem fog utánam küldetni valakit. Körbe is röhögném, az biztos. Bár ha rossz kedvemben találna, akkor hazaküldöm a fogászatra úgy protézisért.

- Telefonálni egy fülkébõl – vigyorgom. – Jó, rendben. Megyek, de mikor is? – vonom fel kérdõn a szemöldökömet, míg Vito elém lép és a vállamra rakja kezét.

- Holnap reggel. A macskádat meg rábízzuk Emiliora, csak hogy nyugodt legyél.

- Miért pont rá? – kérdezem bosszúsan. – Valami gáz van az agyával.

- Pont azért. A mi macskánkat is õ eteti – intézi el egy vállrándítással.

××פ¤¤×××

Washington kicsi, takaros és ugyan olyan mocsoktanya, mint New York. Csak míg az elõbbit szeretik másnak feltüntetni, az utóbbi büszkén vállalja a gettóit és szegénynegyedeit. S mi is van Washingtonnal? Ott laknak a szemetek, akik az országot vezetik. Itt vannak az emlékmûvek, alapító atyáink ide feccelték be a pénzüket. A turistáknak szépen tartják a belvárost, legalábbis New Yorkhoz képest nekem annak tûnik. De mindegy is, nem nézelõdni, hanem dolgozni jöttem.

Nem kell sok idõ, míg az elõdöm információt követve rálelek Jamie lakóhelyére. Átlagos, ugyan olyan panelpatkány, mint a többi a környéken. Külvárosi rész, nem a centrumban lakik, biztos így jön ki jobban a fizetésébõl. Fogadjunk, hogy a plusz fegyverét egy cipõs dobozban tartja, a ruha lyukban, ami a szobájából nyílik. Annyira tipikus lenne, mert a kreativitás a jófiúknál kihalt, ugyebár.

Nagyon viszket a tenyerem egy cigiért, azonban nem akarok nyomot hagyni a környéken. Biztosra megyek, kész, ha hülyeségnek is tûnik. Más véleménye nem érdekel, én még mindig élek, aránylag kicsi hírnévvel. Nem fognak ezzel elkapni, sõt, ha lehet semmivel se. Adót fizetek, van biztosításom, állítólag egy autómûhely szegényes tulajdonosa vagyok. Persze, ha akarnának belém köthetnének. Csak éppen a kenõpénzek miatt nem fognak.

Sose láttam Jamierõl képet, ez is olyan tabu dolog volt, melyrõl Vito nem beszélt. Persze most, hogy az ügyön kellett dolgoznom megvilágosodtam a legkisebb fattyúgyerekrõl. Csinos, csontos pofi, izmos combok, formás segg no meg pár hasonlóság Vitoval. Egy héten keresztül figyelem minden lépését, lassan azt is tudom mikor megy szarni. Zavar? Nos, a faggatás mindig is jobban az erõsségem volt, mint valaki megfigyelése, azonban nem akartam se csalódást se fejtörést okozni a fõnöknek.

Hamar leszûröm, hogy se magánélete, se kutyája, se macskája, sõt, senkije. Korán reggel megy el mindig dolgozni, késõ este esik haza. Ha netán nem így van, elmegy bevásárolni, aztán otthon ül s tanulmányozza az aktákat. Unalmas élet, s nem is várom el a tökmagtól, hogy érdekes legyen. Ettõl függetlenül beszélnem kell vele, s jól tudom, ha az utcán leszólítom széles mosollyal, hogy a bátyja küldött, még a végén vesén lõ. Nem hiányozna se neki, se nekem. Ezért marad a másik terv: meglátogatom. Jó, igazából egy kis trükközéssel kinyitom az instabil, de biztonságérzetet adó bejárati ajtaját. Hét óra van, kilenckor szokott hazaesni a motorjával, amit a házhoz tartozó garázssoron parkol le. Van egy sajátja is, a huszonkettes, ahol a szabadidejét szokta eltölteni.

Az a két óra pontosan elég arra, hogy átnézzem a lakást alaposan. Két fegyvert találok, egyet a tippelt helyen, a másikat meg a konyhában az evõeszközök mögé dugva. Mennyei. Mindet összeszedem, majd tovább nézelõdöm. Semmilyen kép nincs a házban, igazából úgy fest a hely, mint aki tényleg csak aludni jár ide, nem pedig élni. Átnézem a papírjait, számlák, kifizetett csekkek és akták kerülnek a kezembe, pár dolog Vitoról és a bandáról. Semmi olyan, amit nem vártam volna, semmi olyan, ami felett nem nézhetek át.

Dolgom végeztével egy cigivel a számban ülök le a szimpatikus fotelba, ahonnan rálátok az ajtóra. Még van egy negyedóra addig, míg befut a kis fattyú, így elgondolkozva pöfékelek be a lakásba. Minek kell a kölyök Vitonak? Még mindig nem tiszta. Annyi kérdésem lenne, de nincs kinek feltennem.

Ekkor lépések zaja üti meg fülemet kulcszörgéssel fûszerezve. Sietõsen pattanok fel a székbõl, s bejárati ajtó mellé sietek. Szerencse, hogy befelé nyílik, így a holttérben elrejtõzve várok a kliensemre. Óvatos, hezitál, biztos sejt valamit. Nem csodálnám, hisz nem álomcsaládban nõtt fel, ez biztos. Emellett a munkája is megerõsíthette az ösztöneit. Mégis, ahogy belép oly könnyedén sikerül elkapnom hátulról, melyre én magam sem számítottam. Lábammal berúgom az ajtót, az se zavar, hogy a kulcs kiesik belõle a kinti folyosóra.

Ellenkezik, próbálna elkapni, fogást keresni rajtam, de hiába minden, ha minimum másfél fejjel magasabb vagyok tõle, és kétszer izmosabb. Erõsen kapálózik, én pedig nem akarok felesleges lila foltokat magamra, így pár durva rángatással a falhoz igazítom, majd erõteljesen hozzá is nyomom. Szinte kipréselem belõle a levegõt, hallom ahogy a tüdõje sípolva adja meg magát a nyomásnak. Nem megölnöm kell, csak beszélgetnem vele, de biztosra veszem, hogyha tehetné elsõnek lelõne az oldalára rögzített fegyverével, mintsem hagyja, hogy bemutatkozzam.

Hagyom, hogy levegõhöz jusson, én is rendezem légzésemet, majd megköszörülve a torkomat kezdem el fél kézzel átkutatni. A másik szükséges ahhoz, hogy továbbra is intim közegben lehessen a fallal.

- Ki küldött? – kérdez rá kerek perec dacos hangnemmel, míg én kiveszem a tokból a fegyvert, s egy kis ügyeskedés után sikeresen a földre hullajtom a töltényekkel együtt. – Mit akarsz? - Nem szólok, csak tapogatom tovább, amit morogva fogad. – Nincs nálam más…!

- Majd én eldöntöm – felelem halkan, de annál erõteljesebben. – Emellett nagyon is jól tudod, hogy ki küldött és miért vagyok itt. – Ahogy a kezem a hátsójára simul, mérgesen felmordul. Újra szabadulni próbál, sõt, lábát is beveti. Nem szeretem, mikor nem mérik fel az erõviszonyokat. Egyszerûen olyan ösztönösen próbálnak a kicsi esély felé kacsingatni, miszerint legyõzhetnek, hogy az már röhejes. Õ sem különb, sõt, annyira vad, hogy feldühít.

Pár mozdulat az egész, s immár a padlót nyalhatja mérgében, miután levegõhöz jutott. Hassal vágom a parkettának álcázott linóleumhoz, mindkét kezét hátrahúzom s bakancsommal a hátára lépek. Nyikkanással távozik tüdejébõl újra a levegõ, aztán pedig kapkodva lélegzi vissza.

- Ne mozogj s nem lesz gond – közlöm vele nemes egyszerûséggel. – Nem azért jöttem, hogy bántsalak.

- T-tényleg? – szûköli oldalra fordított fejjel. – Akkor ez mi?

- Ez? – kérdezek vissza, míg a talpammal nyomok rajta egy erõsebbet, hogy még közelebbinek érezhesse a padlót. – Ez nevelés. No meg elõvigyázatosság. – Nem szól semmit csak fújtat. Majd felrobban a méregtõl én pedig olyan mocskosul élvezem…

- Szóval ha már így kényelembe helyeztük magunkat, belekezdhetnénk a bájcsevejbe – kezdek bele.

- Dögölj meg… - jön a cseppet sem kedves válasz, mire a kezeit még feljebb emelem, s a lapockájának nyomom bakancsom elejét.

- A bátyád küldött így kérlek, ne érd el, hogy véresre verjelek. Nem lenne jó se neked, se nekem.

- Nem… nem érdekel… õ is elmehet a pokolba… - szuszogja. Elgondolkodva vakarom meg a tarkómat, ugyanis lerí a srácról, hogy nem fog meghallgatni se velem jönni. Persze, tudtam én ezt már az elején, de reménykedtem abban, hogy könnyebb meló lesz. Nincs más hátra, õszintén elmondom neki mirõl is van szó, had latolgassa a helyzetét.

- Én se élvezem, hogy ezen a helyen kell lennem, hidd el. Vagy megkönnyíted a dolgomat a sajátoddal együtt, és összepakolod a pizsidet a kis bugyikáiddal, vagy eljátszadozunk egy darabig, aztán pedig altatót lövök a seggedbe és New Yorkba cipellek. Rajtad múlik – közlöm vele nemes egyszerûséggel a tervet.

- Soha… soha nem megyek vissza! – ellenkezik újra, mire én a szememet forgatva lépek a háta közepére.

- Ne mocorogj, érted? Csak. Ne. – Annyira nehéz ezt megérteni? Vagy esetleg gerjed a bakancsokra, vagy a padlóra? Nem tudom. Nem is akarom.

- Elengedlek, csak ne támadj rám, különben elfenekellek. – Lehet a szóhasználat miatt nem teljesen fogja fel, hogy az elfenekelés alatt elverést értek, de keményen.

- Majd meglátjuk…! – szuszogja. – Vissza is mehetsz New Yorkba és megmondhatod annak a szemétnek, hogy akármivel is zsarol, el fogom kapni és le fogom csukatni…!

- Innen? – kérdezek rá nevetve. – Hogyan? – Elhallgat, nem szól semmit. Látom, hogy sejti mi áll a háttérben New Yorkban, de attól folytatom. – Melyik fejesnek fogod elmagyarázni, hogy a zsebpénzét biztosító bandafejnek a börtönben a helye? Hm?

- Ezért vagyok itt… - morogja szinte a padlóba.

- Drágaságom, itt is ugyan úgy a drogbárók és bandafõnökök fenekét nyalják a fejesek, hogy kapjanak kekszre egy kis aprót – hajolok le s borzolok bele hajába. Selymes, csiklandozza a tenyeremet, s ha lehet ilyet mondani, a kedvemre való. Neki azonban nem jön át ez az idilli pillanat, újra szabadulni próbál, mire én nevetve most kivételesen hagyom is.  Arrébb mászik, majd gyorsan két lábra áll, s felém fordul. Mellkasom elõtt fonom össze karjaimat, míg õ szikrázó tekintettel figyel. Nem mozdul, felméri minden porcikámat én pedig hagyom neki.

- Nem ismerlek – közli hirtelen. – Sose láttalak.

- Nem jártam családi vacsorákra annak idején – felelem gúnyosan.

- Nem hívtak meg… akkor nem lehetsz nagy hal.

- Nem, nem voltam az – hagyom rá, azonban a mosoly lehervad a képemrõl. Ha sértegetni fog, még Vito se tudna megállítani attól, hogy átrendezzem a képét.

- Most se vagy az, ha a szemét téged küldött. Eddig csakis alsórangú, pitiáner zsebtolvajokat állított a nyakamra, akik hamarabb adagolták túl magukat, mintsem bármire is jussanak. Bár… tudod mit? Te legalább bejutottál a házamba. – Nagy levegõket kell vennem, hogy ne teperjem az ebédlõasztalra, majd verjem a fejét a kemény falapba egy kellemes ritmusra. Tam. Tam. Ta-tam.

- Tudod… –kezdek bele halkan, míg megindulok felé. Látom rajta, hogy minden porcikájával arra koncentrál, hogy a konyhapulthoz léphessen, ahol az üres tárral ellátott kis fegyvere lapul. – A bátyád kifejezetten élve kért téged. Ez az egyetlen egy szerencséd.

- Oh, tényleg? – kérdezi, miközben a hátát a konyhapultnak veti. A fiúkban ott lapul, azért ennyire magabiztos. Azt hiszi lelõhet és letudta az egészet, csak éppen nem sejti, hogy én már a gatyái között is elmerültem könyékig. Imádok biztosra menni, annyira imádom, mikor kiül a képükre a döbbenet.

- Tényleg. Legszívesebben kitépném a nyelvedet azon a csinos pofádon keresztül, hogy aztán feldughassam a seggedbe, amit vissza kell vinnem Vitonak – ecsetelem, míg továbbra is lassú lépésekkel közelítek felé. A csípõje kicsit elõre mozdul, kihúzta a fiókot. Nem teszek semmit, egyszerûen tudom, hogy mi lesz a vége. Még egy éles kés sincs abban a nyamvadt kupiban, ahol a kis csöves gyilkoló eszközt tartja.

- Remek válaszadási lehetõséget biztosítasz nekem, ugye tudod? – kérdezi halvány mosollyal az ajkán, amitõl olyan csinos lesz a pofija. Alig várom, hogy a képére fagyjon.

- S mivel? – Mintha nem sejteném, hogy le akar lõni. Látom, hogy rámarkol a pisztolyra, így gyorsítok a lépteimen. Meg akarom adni neki azt a kis ellenállást és agressziót, amire annyira vágyik. Látom a szemeiben.

Elkapom a csuklóját, amiben megcsillan az utcáról beszûrõdõ lámpák fényében a pisztoly. Dulakodni kezdünk, párszor neki nyomom a pultnak, azonban õ is ügyes, biztosan beszerezek a szûkös helyen való dulakodásnak hála pár lila foltot a csípõm körül és a combomon. Azt hiszem kicsit hagyom is magam, így tud a falnak szorítani. Lazán vetem hátamat a hideg kõnek, míg õ rám szegezi a fegyvert diadalittas képpel.

- Ez lesz az üzenet. A szétloccsantott agyad – hangjából kihallom mennyire elszánta magát, s ahogy fülemet megüti az ismerõs kattanás, alig bírom megállni, hogy fel ne nevessek.

- Oh, tényleg? – kérdezek rá szórakozottan, mire õ láthatóan felhúzza magát a nemtörõdömségemen. Nem csodálom, tényleg nagyon pimasz. Még vet rám egy utolsó pillantást, egyenesen a fejemre céloz s meghúzza a ravaszt.

Azonban a kattanáson kívül semmi nem történik. Én pedig nem bírom tovább, felnevetek a döbbent és értetlen képén.

- Azt hitted, hogy ilyen hülye vagyok? – kérdezem szórakozottan, míg közelebb lépek hozzá. – A bátyád jobb keze vagyok, tökmag – terül el képemen egy gúnyos mosoly. Látom, hogy szemeiben egyfajta felismerés csillan, de végül rendezi arcvonásait. – Bizony. Ez most komoly.

- Ez mindig komoly volt – suttogja.

Nem mondok semmit se, egyszerûen elsétálok mellette. Tudja, hogy létezem és megfigyelem, a célomat is közöltem vele. Hagyom kicsit gondolkodni, no meg vásárolni, ugyanis a töltényeket lenyúltam. Mindig jól jönnek.

- Oh, tényleg – állok meg az étkezõasztal mellett, s fordulok vissza. Jamie lehajtott fejjel, az oldalát a pultnak döntve áll, az üres tárat tanulmányozva. – Nem tudom hogy állsz a színházi elõadásokkal, de gondoltam elsõ randevúnak egy elfojtott érzelmekkel rendelkezõ mû pont megfelel – nyúlok kabátom mély zsebébe, amibõl egy jegyet veszek elõ. Ilyen vagyok én, szabadidõmben a színházakba is elnéztem, érdekelt mik vannak mûsorra tûzve.

- Anna Karenina. Ismerõs? Nem? Remek, legalább izgalmas lesz a vége – tudom le ennyivel, majd az asztalra teszem a jegyet. Nem szól, nem mozdul, én pedig vagyok olyan megértõ, hogy magára hagyom. Emellett fontos dolog jut eszembe. Öltönyt kell vennem, pont nem hoztam magammal. 

- Persze – válaszolja, ajkain már ott az a halvány vigyorkezdemény, ami már jelzi számomra, hogy nem gondol másra, mint amire kellene. Leszáll a motorról, leveszi a sisakját, fekete haja mint a drót, ugyanúgy égnek áll. A kormányt fogva feltolja a motort a bejárón, majd mikor elindulok, jön Õ is utánam. A lépcsõn felfelé menet nem kerüli el a figyelmem, hogy szemeivel minden mozdulatomat éhesen figyeli.

Ettõl szétárad bennem a szokásos bizsergés, magabiztosabban lépdelek felfelé, tudom, hogy nem a falakra tett lambéria erezetét fogja nézni. Kinyitom az ajtót, nem kell neki szólni, hogy kövessen, még be is teszi az ajtót maga után és ráhúzza a láncot, majd a kulcsot is, amit a zárban hagytam.

Bemegyek a konyhába, hogy a frissen vásárolt dolgokat elrakhassam, fõleg a hûtõbe szereztem be egy rahedli ételt, így ráérõsen pakolászok, szeretem húzni az idõt. Felkapaszkodom a legfelsõ polcra és leakasztok két poharat, majd a nappaliba lépve az asztalra akarnám tenni, de megcsap valami ordenáré szag. Beleszagolok a levegõbe és az orrom rögtön a forráshoz rántja a fejem.

- Mi van, átmentél kutyába? – szól meg bunkón, mire csak kifejezéstelenül bámulok vissza rá. Beissza a szagot minden a szobában, a kanapé huzatát pedig nem tudom takarítani.

- Bûzlesz… tiszta benzinszagod van… meg por – vágok vissza.

- Naná, egész délelõtt gyakoroltam. De ne aggódj anyuci, tiszta ruha van rajtam. Ez csak a motorról ragadt rám – elmarja a csuklómat és magához húz, én pedig az ölébe ülök. Innen közelrõl még intenzívebben érzem a szagot. A benzinnel nem lenne bajom, imádom az illatát, de a por… na meg a bútoraimon és magamon nem tudom elviselni. – Szeretnéd, hogy letusoljak elõtte?

- Talán.

- Akkor gyere velem – suttogja a szavakat a számra, mindjárt feledem is a bûz-problémát. Vigyorogva szállok ki az ölébõl és sietek be a fürdõszobába, ahol elkezdem ledobálni magamról a ruhákat. Közben hallom, ahogy a dzsekijének cipzárja hangosan siklik lefelé, ahogy belép, már a kezében van minden ruhája. Elhúzom a zuhanyfülke ajtaját, szinte végighasít rajtam a vágy és a bizsergés kettõs hulláma, megnyitom mind a két csapot, majd megfordulva vetek rá egy lapos, de annál csábítóbb pillantást. Belép mögöttem, igyekszem bentebb préselõdni, de a csempe olyan hideg, hogy csak homorítva tudom megállni.

Zeno behúzza a fülke ajtaját, a víz végigömlik rajtam, benedvesítve mindenhol, a víz kellemesen meleg, a csempék pedig jéghidegek… Nekinyom a csempéknek, forró és vizes teste az enyémhez simul, ajkait mohón tapasztja az enyémekre. Teljesen nekem préselõdik, megérzem vágyát és hatalmas testét magamon, szinte megremegek. Kezeim a hóna alatt siklanak fel a hátára, ahol tudom, karmolászom, kemény fenekébe többször is belesüppednek az ujjaim. Minden izom, minden kemény kocka… Észveszejtõ… A hátam nagyon fázik, de az elõttem álló forró test mindenért kárpótol.

Ahogy a fejem tartja markával, a tarkómra simulnak ujjai, remegve és egyre jobban égõ bizsergéssel éled fel az ágyékom, legszívesebben arra kérném, hogy folyamatosan cirógasson ott... igen… ott! Elgyengülve hagyom magam, olyan szorosan préselõdtünk össze, hogy mellkasunkon át tisztán érezhetõen, dübörögve dobog szívünk, érzem testének minden rezdülését és lüktetését…

Folyamatosan csókol, apróbb pillanatokra enged el, hogy zihálva újra visszatérhessen hozzám, lehelete végigperzsel a bõrömön. Keze a lábamon szalad végig, majd felemeli a csípõjéhez, így fenekem elemelkedik a jeges csempétõl, aminek egy hálás szívással adok hálát.

- Kapaszkodj – duruzsolja, én pedig izmos vállaira siklatom kezeimet és megkapaszkodom bennük, nem feledkezve meg bõrének kéjes nyomkodásáról. Legszívesebben összemorzsolnám, agyonnyomkodnám, eltenném egy üvegbe, hogy késõbb mikor kell, bármikor elõvehessem… bár ez csak telefon kérdése. A másik lábam is felemeli, remegve ölelem át a csípõjét, az egész súlyom rá nehezedik, így nekinyom a hideg csempének. Még mindig cirógat, én pedig mint egy kanos macska, tûröm és fürdök benne, fentebb emelem a csípõmet és szorosan hozzápréselõdve követelem a többet…

Feljebb löki magát, megérzem magamban méretes fegyverét, körmeim keményebben vájódnak a finom, izmokkal erezett bõrbe, élvezem ahogy vizes kezei a fenekemet szorítják, nyelve és fogai a mellbimbóimat kényeztetik… Felnyögve adom tudtára, mennyire élvezem, a víztõl lelapult hajú fejét a mellkasomra hajtja, úgy mozog tovább némán, erõsen, érzem, ahogy egyre fentebb tolódok a csempén, a bõröm húzó érzése és cuppogó hangja egyszerûen…

Merevedésem vizes bõréhez verõdik, szinte érzem, ahogy szikrázik minden, minden hang és elfúló sóhaj hatszorosan szól az apró fülkében. Legszívesebben minden vízcseppet lenyalnék arról az észveszejtõen dögös testérõl, vadul harapom a párás, fülledt levegõt a gondolatra, de leereszt, kihúzódik belõlem, majd a falhoz penderít és újra magamban érzem… Jéghideg hátamhoz az Õ forró, lüktetõ mellkasa simul, kitolom a fenekem, hogy könnyedebben elérhessen, kezeimmel a falnál támaszkodom, mikor megérzem száját a tarkómon…

Féktelen bizsergés robban ki bennem, ahogy a hajam és a bõröm határánál játszik, keze a merevedésemre siklik, szabad ujjai a mellbimbómat ingerlik… Végigvág rajtam, mint valami ostor, homlokom a hûs csempének szorítom, de a forró és idegörlõ érzés csak tovább tetõzik bennem, ráadásul folyamatosan emlékképek bombáznak arról a bizonyos álomról, így még intenzívebben érzem minden mozdulatát.

Az orgazmus hatalmas hullámokban önt el, lihegve támaszkodom a falnak, Õ pedig rám nehezedik teljes súlyával, a szintén ismerõs érzés kellemesen ellazít és megnyugtat, a levegõt pedig még mindig perzselõ kortyokban szedem, a rengeteg víz és pára ellenére.

Megpróbálok kimászni alóla, amit enged is, s rögtön, elsõ gondolatomnak engedelmeskedve, nyomok egy csókot az ajkaira. Miért pont erre vágytam? Miért ismerõs ez a pár perc annyira, már-már kiráz a hideg tõle a gerincem mentén?

- Tiszta vagy, viszont most húzz ki, hadd fejezzem be – húzom el a fülke ajtaját, mire csak elcsodálkozó képpel kilép a tálcából, én pedig visszahúzom az ajtót. Kicsit forróbbra engedem a vizet, fejem felemelve az égetõ cseppek felé fordítom az arcom. Élvezem, ahogy a forró víz végigömlik a testemen, mint valami hatalmas, mindent beborító, mackós ölelés, amely simulékony, selymes és puha. Annyira jól esett…

Miért gondoltam az álombeli alakra, miközben együtt voltunk? A kéjes fáradtságon és elégedettségen kívül ott motoszkál a fejemben, hogy miért éreztem ugyanazokat az érintéseket, ugyanúgy a sóhajokat…

Megrázom a fejem, leemelem a tusfürdõt és nekiállok lemosni magamról az elõbbi pár percet, hogy felfrissüljek a tunya forróságból. Csakazértis mozdulattal zárom el a meleg vizet és zúdítom magamra a hideget.

Kijövök a fürdõbõl, látom, hogy Zeno már felöltözve áll a nappali közepén, rám várva. Rajtam még csak egy boxer és egy begombolatlan ing van, amit még a frissen mosott kupacból szedegettem ki a fürdõben. Kezemben a vizes törölközõvel a konvektor felé sétálok és körülményesen rá is terítem.

Felé fordulok, nyitnám a számat, de valahogy nincs gerincem megkérdezni, így inkább összezárom az ajkaimat és semleges pillantásokkal mérem végig a bõrcuccban, amiben mindig a motorján nyomul. Ilyenkor mi a francot kell mondani?

Ismét veszek egy kisebb lélegzetet hogy megkérdezzem, inna e velem egy pohárral, de rájövök, hogy motorral van. Minek hoztam ki akkor a poharakat? Elõzékenység és udvariasság. Hogy lássa, hogy azért annyira nem vagyok tapló és érzelmileg analfabéta.

Hideg, kék szemeivel engem figyel, türelmesen várja, hogy tulajdonképpen mi az, amit már kétszer visszaerõltettem. A helyzetet megmenti az, hogy a telefonom csörögni kezd, flegmán lépek oda a kanapéhoz, hogy elõhalásszam a párnák alól.

- Várj egy pillanatot – jön meg végre a hangom, ahogy felmutatom neki a mutatóujjam, hogy még ne induljon el. – Tessék.

- Dylan! Jeremy vagyok! Otthon vagy? – rekedt, ideges hang, szinte látom magam elõtt, ahogy minden ingerült nyelésnél mozog az ádámcsutkája. Jeremy az olyanfajta ismerõseim közé tartozik, mint Zeno, csak vele már hanyagoljuk a témát. Mivel más lett belõle, mint amit elterveztem.

- Persze.

- És rá is érsz? – meg sem várja, míg azt az egy szót befejezem. Fékcsikorgás hallok a háttérbõl, anyázást, hallom, ahogy a bõrülés megnyikordul, ahogy bedõl. Szinte látom, ahogy forgatja a kormányt.

- Te most vezetsz?

- Igen! Kurvára azt csinálom!

- Jó, állj félre, most.

Pár másodperc alatt vázolja a helyzetet, nekem pedig ahogy magyaráz, úgy támad mehetnékem, fel-alá sétálva hallgatom amit idegesen és dühösen hadar, közben pedig felkapom az utamba kerülõ elsõ nadrágot. Leteszem a telefont és az asztalra dobom, gyorsan elkezdem befelé gombolni az inget, közben pedig Zenóhoz lépek, aki felemelt szemöldökkel figyeli a mérgezett-egér járkálásomat, már hosszú percek óta.

- Figyelj, el tudnál vinni engem úgy két saroknyira? Rohadt gyorsan – nézek mélyen a szemébe, de a feldúltságot már nem tudom levakarni az arcomról, hogy szokásos semleges ábrázatot vágjak.

- Nem gond. Úgyis menni készültem – feleli végül, és míg én felkapom a cipõmet már le is megy a motorhoz, s mire leérek, már be is pöccintette. Elkapom a sisakot, gyorsan elmondom neki, hogy hová vigyen és máris repesztünk az éjszakában. Szorosan összefogom a kezeimet a hasánál, idegesen kapaszkodom meg benne. Nem szeretem, ha visszaélnek egy ígérettel, azzal meg pláne, ha az érzéseimre erõszakkal hatnak.

Amikor befordulunk a kérdéses utcába, már látom a kis csoportot, akik körbeállva felváltva rugdosnak és ütnek egy szerencsétlent a földön. Zeno befarol, leállítja a motort, én pedig leszállva, kezemben a sisakkal futok oda.

- Mit akarsz? Verést akarsz te is, baszd meg? – üvölt rám az egyik fekete gyerek, nem csodálkozom, hogy mindannyian sötétbõrûek, és milyen meglepõ, épp egy fehéret gyepálnak. Azonnal felém fordul az összes, látom, hogy boxer van náluk és baseball ütõ.

- Gyere szépfiú! – vágja szét karjait az egyik kihívóan, de mire vagányan hátrapillanthatna, hogy de menõ voltam csesszétek meg, az öklöm máris az arcában van. Azzal a lendülettel fordulna vissza, de elkapom a kezeit és gyakorlott mozdulattal gáncsolom ki és fektetem le a hátára úgy, hogy hangosan nyekken.

- Hagyjátok békén – szorítom hátra a kezét, mire hangosan felnyög. A megfélemlítés dolog általában be szokott jönni, de a másik öt csak pökhendien áll tovább, valamelyik bele is rúg szerencsétlen srácba.

Összeszûkülnek a szemeim erre a látványra.

- Mert mi lesz?

- Ez lesz – hallom meg Zeno hangját mögöttem, aki kezében a sisakkal akkorát lendít, hogy a közeledõ fiú nagy orrvérzéssel és csattanással terül el földön. Ha tõlem nem tojtak be, valószínûleg Zeno megtette a hatását, a maga bõrdzsekis, vadállat motoros attitûdjével. Még egy vállalkozó szellemû próbálja menteni a helyzetet, a létszámfölényükre támaszkodva, de olyan csúnyán megüti a bokáját velem, hogy mire kimondaná az n-betûs szót, máris elverve taknyál el a földön.

Lassan elvánszorognak mind a hatan, a földön fekvõhöz lépek, aki hangosan szipogva sír, szõke haja véres és izzadt, ha jól látom, szegényt annyira megviselte a dolog, hogy vagy bepisilt, vagy az izzadtságtól nedves mindenhol.

- Siessünk, ezek osztódnak, ha balhé van. Nemsokára hatszoros túlerõben jönnek vissza – zendül fel Zeno baritonja, nem is tudom miért, de jól esik, hogy most itt van velem. Leginkább mérhetetlen hálát érzek, pedig csak azért járunk össze, hogy keféljünk. És mégis, képes volt ennyi pluszt megtenni, holott megbeszéltük, hogy nincs semmiféle plusz.

- Hol fáj? Hallasz? – tapogatom meg a srácot, aki jajgatva bár, de felfogja, hogy nem rugdosni szeretném, ráadásul a bõrszín se stimmel.

- A mellkasom…

- Biztos eltörték valamelyik bordáját – segít Zeno felültetni. Még csak meg sem kérdezi, miért vagyunk itt, ki ez, vagy hogy ki szólt, hogy ide kell jönnünk. Mintha valami összeszorítaná az én mellkasomat is.

Kihasználom.

Ez a szó visszhangzik a fejemben, elrévedve bámulom az arcát.

- Nem segítenél? – szól rám, mire megrázom a fejem és próbálkozom meg azzal, hogy felsegítsük. Az út másik végén felsejlik egy kocsi reflektorjainak fénye, engem pedig elfog az idegesség és némi pánik. Nem akarok találkozni vele. Egyáltalán nem.

Jeremy a kocsit pár lépéssel elõttünk állítja meg, pillanatok alatt tépi fel annak oldalát és úgy süvít felénk azzal a száz kilójával, mintha épp most akarna összezúzni minket. Fenyegetõen pillant Zeno felé, de egy intésemre felfogja, hogy nem egy verõlegényhez van szerencséje, így inkább a földön fetrengõ… öccséhez fordul.

- Adam! Úristen, azonnal megyünk a kórházba! – nyalábolja fel és a fájdalmas kiáltásokat összeszorított fogakkal bár, de elviseli és betornássza a srácot a kocsiba, míg én és Zeno ott állunk az út szélén. Esetlenül beköti a fiút, majd gyorsan odasiet hozzánk is.

- Jeremy Hopkins, köszönöm, hogy segítettél Dylannek – mutatkozik be gyorsan Zenonak, majd hozzám lépve szorosan megölel. – Ne haragudj, hogy felhívtalak, de te vagy az egyetlen, akit ismerek innen a környékrõl és akiben megbízom… Szóltatok már a zsaruknak? – lép el tõlem.

- Nem.

- Majd üljünk össze valamikor egy sörre, oké? De most viszem Adamet a kórházba… - indul el visszafelé, gyönyörûen megszerkesztett invitálásával a levegõben. Tudja, hogy nem mennék el, így mivel Zeno itt van, feltételezi, hogy majd így elmegyünk. – Hazavigyelek?

- Nem, kösz – felelem kimérten, még a lehetõségétõl is rémesen rosszul érzem magam, hogy végigvárjam a kórházi vizsgálatokat vele, a váróban egy padon. Hogy utána együtt menjünk el hozzám, ahol biztos kiszállna a kocsiból és felajánlaná hogy bekísér…

Kiráz a hideg, összerándulok, ahogy a kocsi kitolat, beáll az egyik bejáróra, megfordul és elviharzik. A szomszédok már elkezdték felfelé oltogatni a lámpát, de én csak a kocsi rendszámtábláját tudom a távolban bámulni.

Most vág át az agyamon minden gondolat, egyszerre.

Egy kezet látok meg az arcom elõtt a sok kép és szó között, ahogy Zeno lengeti mancsát az ábrázatom elõtt.

- Minden rendben? – el nem tudja képzelni, mennyire jól esik, hogy szóval tart és érdeklõdik a hogylétem felõl. Ami botrányos lenne máskor, más idõben. Elhidegülve hagynám itt az utcán, motorostól, hogy miért ennyire közvetlen. Még csak barátoknak se vagyunk mondhatók. Más szituációban már rég leoltottam volna, vagy bunkón elhajtottam volna a picsába a kérdezõsködéseivel. De mivel… rám szakadt a „kihasználom” érzés, megérdemli, hogy mindenre válaszoljak.

- Persze, csak tudod… sosem lehet egy rendes estém – sóhajtok fel és egy vállrándítással megpróbálom elintézni.

- Ki volt ez a pasas?

- Jeremy. Egy külföldi edzõtáborban ismerkedtünk meg, csak õ bokszoló – mivel nem kérdez tovább, nyilvánvalóan nem elégíti ki a válasz. – Körülbelül olyan viszonyt ápoltunk, mint amilyet most veled.

- Nem örültél annak, hogy látod.

- Csak másképp alakult – válaszolok fáradtan, érzem, ahogy a télies idõ megcsíp. Úristen, tényleg, csurom víz vagyok, ráadásul motorra is szálltam… Ha ezután nem leszek beteg…

Léptek zaja, zavarodottan fordítom oda fejem, távozó alakja felé.

- Hé… - állítom meg félszegen, majd a kezem nyújtom felé, amit megdöbbenve el is fogad. Melegen megszorítom, nem gyõzöm hálálkodva melengetni hideg ujjait, amik még a motorozás közben hûlhettek le, az ellenszélnek köszönhetõen. – Köszönöm. Tényleg.

- Vedd fel, megfázol – feleli közömbösen, rám teríti a hatalmas dzsekit, aminek a szagától az arcom összerándul, ezzel viszont sikerül egy halvány mosolyt csalnom az arcára.

- Túléled, amíg hazaviszlek? – kérdi, miközben elég primadonnás kézmozdulatot tesz.

- Hazavinnél? – kérdezem teljesen komolyan, mire emelné a kezét hogy összeborzolja a hajam, de összevont szemöldökeimet látva inkább csak vállon szorongat. A kiskutya külsõ ne vonja el a figyelmét arról, hogy férfivel van dolga.

- Persze.

***

Otthon rohadok lassan egy hete, csak Cindy táncedzéseire járok el, közben orvoshoz, meg a patikába. És miért hittem azt, hogy miután Zeno hazahozott egy forró fürdõ és egy pohár bor elég lesz? Az mindig elég.

Jelenleg is a kádban fetrengek, az egyik üveg bor, amit még a múlthéten vettem, kibontva a kád mellett álldogál, várva, hogy a nyakát megemelve bevonjam magamhoz a vízbe. Nem túl normális dolog, forró vízben bort inni, de az elsõ pár korty ellazít, tompává teszi a fejem és nem figyelek a tüdõmet összerántó fájdalmas köhögési ingerre.

Jeremy többször is felhívott, arról informált hogy Adam –hála a gyors elsõsegélynek amiben részesült- hamar felépült, nem olyan régen már haza is vihette magával. Bár az orvost erõsen szidta, hangja mégis megkönnyebbült volt. De ha más témára került a sor, állandóan a sörözésre célozgatott.

Zeno is telefonált, bár rá nem jellemzõ módon a hogylétem felõl érdeklõdött. A dzsekijét még a küszöbön visszaadtam, emlékszem, hogy a hidegtõl még a tarkómon is felállt a szõr. Mindig mondtam, hogy beteg vagyok, most nem alkalmas. De jelenleg nem tud érdekelni mit gondol.

Én, a kád, a bor.

Tökéletes szerelmi háromszög.

A telefonomat a szennyeskosár tetején levõ tiszta törölközõkre tettem, egy új lejátszási listát indítottam be rajta, könnyed, blues szerû zene árad belõle, amit még legutóbb az egyik orvosos sorozatban hallottam.

- You don’t know my mind… - dudorászom rekedt hangomon, az orromig elfekszem a kádban, míg végül bugyborékolás lesz belõle. A kád másik oldalán álldogáló gyertyákat figyelem kábultan, ahogy a lángok táncolnak a forró kipárolgástól.

Mikor csöngetnek, azt hiszem, hogy csak egy zenei elem, de mikor többször is megismétlõdik, majd dörömbölés is társul hozzá, levágom magam a víz alá. Makacsul várom, hogy abbahagyja, de mikor valaki csörgetni kezd és a telefonom kikapcsolja a zenét, hogy a hívást várakoztassa, kievickélek a kádból. Nehezen bár, de kitapogatom a karácsonyra kapott köntösömet, magamra terítem és kibódorgok az elõtérbe.

- Ki az? – kérdezek ki.

- Zeno vagyok.

- Mondtam, hogy nem alkalmas… - felelek elnyûtten, miközben kinyitom az ajtót és felbukkan végül az arca. – Mindegy, gyere be – lengetem a kezem bénán és álmoskásan, mire akadozva bár, de bentebb teszi magát.

Visszafordulok, elmarom a kezét, behúzom magammal a fürdõbe, ahol az egyik mosószeres dobozra ültetem döbbent alakját, majd ledobva a köntöst visszamászom a kádba.

- Jhajj… most mondhatod – dünnyögök ki a habok közül, míg Õ megütközve figyeli a gyertyákat, a hatalmas habfürdõt, meg azt az üveg bort a kád mellett. Elõzékenyen intek neki – Szolgáld ki magad közben…

Nem vagyok hajlandó lemondani a kádfürdõmrõl, senki kedvéért. Így legalább nekem rémesen kényelmes és forró, Õ pedig még ihat is.

Feltápászkodik rólam, de ahogy ezt kiejtem a számon, felvonja a szemöldökét és sandán mered rám.

- Ugye most csak viccelsz? – kérdezi komolytalanul, mire nem felejtek el rettentõen csúnyán nézni. Persze, imádok pucéran, vizesen és izzadtan egy vizes, izzadt szõnyegen fetrengeni, fõleg, hogy más cucc is van rajta. Meghempergek ezekben, mint egy kutya, nem?

- Gondolod ilyen szar humorom van?

- Ugye nem gondolod, hogy ölben beviszlek a fürdõbe?

- Pedig pont erre vágytam, szõke herceg – csöpög a hangomból a gúny és felemelem a kezem, hogy felsegítsen. Belecsapok az övébe, szinte nyomban fel is ránt, én pedig rájövök, hogy függõlegesben is csodaszép a világ. Még ha fekve ott marad az örök újdonság varázsa.

- Csak nem kimerített a tánci-tánci? – elkezdi rázni, finoman a gyomrába nyomom a véleményem. Én idáig elküzdöttem magam, de persze motorral könnyebb a szembeszél… barom.

Zsibbadt és fájó lábakkal célzom meg a fürdõt, hatalmasat ásítva lököm be az ajtaját, hogy lefürödhessek. Beállok a zuhanyrózsa alá és egyszerre megnyitom a forrót meg a meleget is, így a kellemesen langyos vízzel könnyedén megmosakszom. Ránézek Zeno tusfürdõjére, de nem tudom, mennyire szeretnék „Zeno-illatú” lenni. Inkább elemelem a szappant, azzal dörgölöm körbe magam, hatszor jobban tisztít a házi, de ez a vegyibomba is tökéletesen megteszi. Mikor végzek, keresek pár törölközõt, és körbetekerem magam velük, a hajam is megmosom, mivel istentelenül vizes és… csapzott lett.

Ha lány lennék… sírva mosnék minden harmadnap hajat. Hogy bírják ki…

- Zabás vagy? – hallom a konyhából hangját, konyha-szlengen beszél. Elgondolkozom, a hasamra teszem a kezem, majd mielõtt még korogna egyet, visszaszólok.

- Ja… - felelek vissza, de ahogy beszélek, észreveszem, hogy tiszta száraz a szám. – Meg szomjas.

Látom, hogy… összerugdosta a ruháim? Vetek egy rettentõen mérges pillantást a konyhaajtóra, de inkább nem teszem szóvá. Én legalább nem rugdostam a cuccait, hanem otthagytam a földön. Némán bosszankodva szedem fel õket egy lendülettel és az ablak alatti radiátorra teregetem ki õket, hogy minél hamarabb megszáradjanak.

- Sör jó lesz?

- Mindegy, csak oltsa a szomjamat – vonok vállat miközben a kanapé felé battyogok, hogy ledobhassam magam rá. Hallom, ahogy az ablakot veri az esõ, elhúzom a szám, ahogy bekapcsolom a tévét. Hamarosan elõkerül, látom, képes volt magára húzni a ruhákat, holott rá is ráférne egy zuhany. Gondolatban vállat vonok újfent. Ha neki így jó… Nálam bezzeg azonnal el kellett mennie fürödni.

Talán mániákusan szereti kinyomkodni mások tusfürdõjét?

A dohányzóasztalra pakol, míg én sandán méregetem minden mozdulatát, további összeesküvés elméleteket fûzve köré.

- Mindjárt hozok neked valamit – mondja, ahogy a kiteregetett ruhákra pillant. Legyen bûntudatod, te rángattál ide ebben az idõben, ráadásul, aki lábbal érinti az én márkás cuccaimat, annak a Jóisten sem kíméli a lábát. A karma visszavág.

- Kösz.

Eltûnik ismét az apró lakásban, én pedig a homlokomra csorgó vízcseppeket elkenem az ujjaimmal. Berágok, felkelek és jól szétcsapkodva belõle a vizet –édes a bosszú, nagyon édes-, elkezdem dörzsölni, ahogy a fodrászomtól tanultam. Hamarosan bele kellene nyírni megint, annyira kusza és kócos…

Zeno elõkerül, hozzám vág egy gombócba gyûrt ruhabombát, de ezért sem szólok egy árva szót sem. Lehet, hogy túl pedáns vagyok? Lehetetlen. Szépen felveszem a pólót, de mikor meglátom a gatyát, elmosolyodom.

Mocskos, perverz disznó.

- Nem úgy néz ki, mintha ez hamarosan elállna.

- Fasza… pedig reméltem, hogy legalább otthon éjszakázhatok – morgom vissza, kábán bambulom a tévé villódzó fényét. Vettem volna egy hatalmas kádfürdõt… mondtam már, hogy imádok fürdeni? Áztatás… ahh, finom forró víz, lekapcsolom a lámpát és semmit nem látok.

- Ha gondolod, maradhatsz, a kanapén van hely – ajánlja fel, én pedig elgondolkozom egy pillanatra. Hát, nem éppen ezt beszéltük meg a telefonálgatásos rendszer elõtt… De hogy a picsába menjek haza? Szerintem még a buszok se járnak és innen azért húsz percre lakom gyalog, ami rohadt sok ilyen idõben. Kihívás elutasítva.

- Kösz… lehet, hogy most az egyszer kihasználom – emelem a számhoz a szendvicset, csöndesen nyammogom a zöldségtelen vacsorát, hiányolom belõle az erõs paprikát. Így olyan semmilyen, de értékelem a gesztust. Egy pozitív gesztus tõle, végre. Még jó, hogy nem rugdosta ide tányéron, mint egy jégkorongot.

- Komolyan táncról jöttél? Cindyvel? – mellém vetõdik a kanapén, a matrac lentebb süpped, lábát pedig felteszi a dohányzóasztalra. Ahol.az.elõbb.a.kaja.volt. Nyeld le a falatot Dylan.

- A szalagavatójára gyakoroltunk.

- Komoly? – hitetlenkedõ arcára fordítom a sajátomat, felvonom a szemöldököm és igyekszem megrendítõ tekintetet produkálni. – Komoly… Igazából nem tudom rólad elképzelni. Te, aki még diszkózni sem jár.

- Voltam már, de nem jön be – flegmán felemelem a vállam, majd visszaejtem. Lapos pillantásokkal illetem a tévét, de nem azért, mert nem szimpatikus. – De ez nem ugyanaz.

Kibontom a sörös dobozt, igyekszem ébren maradni, de szex utáni fürdés általában kómás alvással szokott végzõdni. Nálam, otthon. Itt nem tudom, mennyire lenne pofátlanság bealudnom. Na, ezért találtuk ki a szabályokat, hogy elkerüljük ezeket a szaros szituációkat. A tévében megint valami hülyeségrõl pofáznak, emelem a távirányítót, de… tök kellemetlen itt ülni, enni a kajáját, hordani a ruháját, nyomni a kanapéját és egy szót se szólni.

- Te ma voltál valamerre? – kérdezem nagy sokára.

- Nem. Egész nap itthon meresztettem a seggem – válaszolja könnyedén, látom, hogy mosolyog. – Ha reggel nem lett volna rossz idõ, kimentem volna gyakorolni, de így kurvára nem lehet a sáros pályán.

Hmmm?

- Gyakorolni?

- Két hét múlva hazai verseny MotoCrossban – hátradönti a fejét, bozontos haja elnyomódik, ahogy engem néz. Felemelném a szemöldököm, de nem teszem. Túlságosan is nehéz nyitva tartani a szemem, nemhogy még megemelni az egész bõrt az arcomon. – Kár, hogy nincs fedett pálya.

Húzz rá fóliát… ehehe… Úristen, de fáradt vagyok.

- Hmm, élõben még nem voltam ilyenen.

- Ha kell, tudok jegyet szerezni, kapok ingyen. Lehet Cindyt érdekelné.

Azt meghiszem. Sok pasi bõrszerkóban, ugratnak, benzingõz, égett gumiszag… Ha mondanám neki, elõször engem tarolna le, majd egy rakat csajt összeszedve felkerekedne, hogy elmenjen azokkal az ingyenjegyekkel. Nem lenne neki elég egy. Amilyen aranyszíve van, rögtön kérne Z-nek, B-nek, A-nak és K-nak is. Az egész Man in Black-nek.

- Majd megkérdezem – felelem végül.

Nem szól rá semmit, még egy váll rándítás sem érkezik felõle, így tovább bambulom a tévét, a világ legutálatosabb csatornájával. Úgy rohamozza meg a fáradt agyamat mindenféle brutálisan zsibbasztó hír, hogy egyszerûen képtelen vagyok nyitott szemmel elviselni. Le-leragad a szemem, de mindig kinyitom erõvel, csak nem kéne hamarabb bealudni, mint a házigazda…

„És akkor köszöntsük Britney Spearst!”

Lándzsás Britney… Lándzsák Britney...

„Üdvözöllek a mûsorban! A legutóbbi kocsmai kiruccanásod hatalmas vihart kavart a bulvár világban. Meg tudnád magyarázni a rajongóidnak mindezt?”

Ne, Lándzsás, ne… ne akard megmagyarázni, könyörgöm…

„Nos, én…”

Ahh, elkezdte!

Fogalmam sincs, mikor aludtam be. Talán akkor, mikor kiskutyákat hoztak be neki, hogy sírjon? Nem tudom. Talán akkor, mikor az egyik bulin készült fotóit mutogatták, ahogy kiszáll a kocsiból mindent megmutatva? Fogalmam sincs…

A fejem valami karfaszerûségen pihen, mert eléggé kemény, de meleg, szóval tuti egy ideje itt fekszem, hogy így felmelegítettem. Kábán próbálom meg arrább dobni a fejem a meleg forrásától, ugyanis mindjárt izzadni kezdek, olyan a hõmérséklet. Sikerül az áttétel, viszont az nem mondhatnám, hogy hûvösebb lett. Érzem, hogy szinte éget valami, a tarkómat mintha hozzányomták volna a radiátorhoz.

Halk, hümmögéshez hasonló nyögésekkel élvezem, kicsit megnyújtom a nyakam, hogy jobban élvezhessem. Mintha karmolnák, vagy cirógatás? Képtelen vagyok kinyitni a szemeimet, félálomban olyan az ember, mint akit agyonütöttek, nem bír mozogni. Csoda, hogy a fejem meg tudtam mozdítani…

Ütemesen forróság önt el, fészkelõdnék, mint egy macska, de ezt csak a képzeletemben tudom eljátszani. Valami erõ felemel és nekitámaszt valami puhának, de nem bírom abbahagyni a folyamatos sóhajtozást, a farkam már áll is, mint a cövek.

Ezt most álmodom?

Tuti.

Volt már ehhez hasonló, rettentõen valósághû álmom és az valami eszméletlenül kurva jó volt… Szóval ki vagyok én, hogy azt mondjam, hogy nem fogok az álmom totális sötétségében kefélni valakivel?

Forró kezek siklanak végig a nyakamon, ebben a sötétségben ezerszer jobban érzek mindent és a tény, hogy nem látok semmit… Még jobban izgató, ráadásul a folyamatos cirógatás a tarkómon nem marad abba… hmmm, ez tudja mit kell csinálnia…

Felemelem a kezem, megpróbálok az arcán végigsimítani, sikerül is egy arcformájú fejet kitapintanom a hátam mögött. Szóval Mr. Sötét Masszának dõltem neki... Nem kell sokat várnom, maga felé fordít, csókot érzek, készségesen simulok hozzá és veszem fel vele a kontaktust. Nyelve forró és domináns, egy szempillantás alatt söpri el az enyémet, én pedig élvezem, hogy legyûr. Szétteszem a lábam, ölébe ülök, ugyanis eddig a combján ültem… Megérzem kemény merevedését és ingerlõn közelebb húzódom hozzá, a csók fullasztóvá válik, kezek simítanak végig kapkodón a hátamon, beledomborítok kéjesen, míg õ felgyûri a pizsamapólót. Elenged egy másodpercre, zihálva kapok levegõért, de újból keményen veszi birtokba a számat, lerángatja rólam a nadrágot, én pedig az övére tapasztom a kezem.

Ujjaim tudják mi a dolguk, belenyúlok a gatyába és szinte elélvezek a csupasz érintéstõl… Arra nézve, amerre sejtem, benyálazom az ujjaim, majd ismét a gatyában kötök ki, hevesen masszírozom a lüktetõ farkat. Gyere, gyere… Imádom ezt az egészet…

Végignyalok az arcán, majd az ajkai közé nyomom nyelvem, de csak egy pillanatra. Hátrább tol magán, csalódott nyögéssel veszítem el testének közelségét, ismét fekete semmiben lebegek, de a combja biztos. Visszaránt magához, csattanok az ölében, hátravetett fejjel hagyom, hogy a mellbimbóim kényeztetve döntsön egy kicsit hátrébb, beletépek a hajába, de nem kell hozzá érintés, hogy tudjam, hol van…

Csípõmre fog, megemel, tudom mi fog következni. Kitapogatom vállait, ujjaim a bõrébe mélyesztem, ahogy magára enged, forrón és lüktetõn fogadom be magamba, hangosan felkiáltva nyögök fel… Kábán kapaszkodom a sötét semmibe, de mintha tudná, hogy elvesztem, megkegyelmezve szívja magába ajkaimat és csókol úgy nyakon, hogy beleremegek.

Bassza meg de kurva jó…

Eltûnik a feje, kitapintom a nyakát, valaminek nekidöntötte a fejét, hangosan zihál és szuszog, nyalogatni kezdem az érzékenyebb pontjait az álla alatt. Lassan mozogni kezdek rajta, combjaim remegnek, a valóságban tudom, hogy fájnának, de itt, most, ebben a percben tökéletesen leszarnám azt is, ha golyó lenne beléjük fúródva. Ringatózom, körözök a csípõmmel, ki akarom élvezni ezt a pár percet, amíg a drága álom-párom összeszedi magát. Egyre jobban gyorsulva lovagolom meg az én Lovagomat, merevedésemhez nyúlok, hogy saját magamon is könnyítsek. Ellöki onnan a kezem, újra közelebb kerül a feje, keményen lökni kezd teljes beleéléssel…

Ahh, hát… ennyi volt a szabadság…

Hangosan nyögdécselve élvezem, amit velem csinál, ujjai farkamat masszírozzák, nyelve a mellbimbómon táncol, szabad keze pedig a tarkómat cirógatja lágyan, miközben szinte sikítozva próbálom meg rávenni arra, hogy legalább az egyiket hagyja abba…

Ez… túl sokkhhh….

Hamarosan egyre lentebb, lentebb enged, majd egy határozott mozdulattal teljesen magára ránt. Hangosan kiáltva élvezek egy akkorát, hogy belefájdul mindenem, még pár lökés és az alattam levõ is elernyed.

Körmeimmel végigkarmolok a mellkasán, amolyan búcsúajándékként. Egy ilyen hím tuti nem egyedülálló… Remélem ezt látva, elhagyja a felesége vagy mittudomén kije és végleg beleköltözik az álmaimba…

Istenem, adj több ilyen álmot…!

Forró csókkal búcsúzik, én pedig rájövök, milyen ritkán van szex utáni csókban részem… Amúgy tényleg, miért is? Teljesen magához passzíroz, erõs karokat érzek meg, átölelt. Felõlem, semmi akadálya, csak meg ne fojts… Nyelvünk édes, de már lágyabb táncot jár, kifáradtunk, én is és õ is.

„Pazar voltál” súgom a szájába, majd végleg eltûnik…

***

Reggel egy kanapén ébredek, halkan nyögve simítok végig az arcomon. Felnézek, kábán pislogok párat, hogy beazonosítsam, merre vagyok. Tánc, vihar, szex, Zeno… Ohh, oké. Kár, Mr. Rejtélyes Idegen elrabolhatott volna… Erre akkora vigyor kerül az arcomra, mint Cindynek, mikor bejelentették, hogy nincs tanár. Feltápászkodom ülõ helyzetbe, majd kisebb lábnyújtóztatás után felállok, hogy kinézzek az ablakon. A reluxákat széthúzva látom, hogy már csak esik, de normálisan, tisztességes keretek között.

Elégedetten engedem el a reluxákat, majd az elõttem levõ radiátoron fogdosom meg a ruháimat, mennyire szárazak. Ez az! Hordhatók. Összeszedegetem õket és a karomra terítve visszaszlalomozok az ágyhoz, hogy elkezdhessek öltözni.

- Helló – köszönök kedélyesen, mikor meglátom Zenot a fürdõszobából kilépni. Vagy az a konyha? Ó, nem tök mindegy? Már nem is haragszom rá, mert összerugdosta a… na jó, azért az megmarad tüskeként. Ha lesz valamilyen háziállatom, betanítom, hogy szarjon bele a bakancsába bosszúként.

- Reggelt – kócos, de az arca teljesen kisimult, bár, mintha lenne pár aggodalmas ránc is a szája sarkában. Vagy csak vigyorkezdemény? Mire fel ilyen fensõbbséges és arrogáns a kisugárzása? Ó, ez is teljesen mindegy! - Már mész is?

- Ühüm – bólogatok, de vigyoromat látva újra kérdez:

- Jót aludtál – ez csak kijelentés, nem kérdés, de nem baj, nem lepett meg. Igen, akkorát dugtam valakivel, akinek te a nyomába se érsz. Muhahaha. Bunkó volt? Ne rugdossa a cuccaimat.

- Ha csak tudnád – vetek felé egy sármos mosolyt, mikor már a cipõmet keresgélem a kanapé körül. Sejtelmesen a szájához emeli a sörös dobozt és iszik belõle, én pedig nem forszírozom.

- Kösz a babusgatást, majd találkozunk – bányászom ki Cindy esernyõjét az esernyõtartóból, Zeno az elõszoba ajtófélfájának támaszkodva fixíroz, de mintha zavarkezdemény lenne az arcán. Vetek rá egy sanda pillantást. Áh, paranoia. – Csá!

***

Undorító dolog az éjjel-nappalis, de most az egyszer remekül jól jön. Cindy szerint tökéletesen el lehet benne ütni az idõt és rájövök, hogy tényleg. Talán már két óra hossza óta ténfergek odabent, a magam után húzható gurulós kiskosár azonban nem lesz tele. Tökéletes tudatos vásárló vagyok, nem veszek le mindent a polcról, ami nem szükséges. Vettem két üveg bort, egy ablaktisztítót, egy dobozos zsebkendõt, egy rúd szalámit, egy kiló kenyeret és egy üveg chilit.

Végülis, kajáért jöttem le, nem másért.

Átsomfordálok a konzerves osztályra, de ez sajnos a kutyás részlegen keresztül kivitelezhetõ, én pedig lusta vagyok kerülni. Nem bírom ki, hogy ne nyomjam meg az egyik vicces kinézetû gumicsirkét, hatalmas vigyorral látok neki, hogy megnézzem a pórázokat. Hátam mögül valaki teljes erõbedobással küszköd és nyögdécsel, a zavaró hangok hallatán megfordulva egy kifejlett kutyatápos zsákkal nézek farkasszemet.

Mi az Isten?

- Haver, segítenél? – kéri a zsák tompán, elsõ döbbenetemben csak bólintok. – Ha nem segítesz, itt és most agyonzúzom magunkat.

Ezt biztos álmodom. Végigmérem a zsákot, de mikor látom, hogy edzõcipõje van, rögtön alányúlok, hogy segítsek. A kocsihoz araszolunk, ahová nagy kínok árán, de sikerül beletuszkolni, szaporábban kapkodom a levegõt, de mikor meglátom ki áll velem szemben, kínosan röhögni kezdek.

- Ezt most nem mondod komolyan… - támaszkodok meg a kocsin, hogy odébb lökjem magam. Felemeli a kezét, hogy beszéljen, de az õ gyomra is görcsöt kapott. – Mi a halálnak veszel éjnek évadján egy tonna kutyatápot, te beteg állat?

- Shakespeare-rel álmodtál burnyák? „Éjnek évadján”! – prüszköl fel újra, de gyomorszájon vágom, megkerülve a kocsit, benne a táppal. Felhörög, válaszul úgy bokán rúg, hogy meg kell támaszkodnom a szomszédos polcon. – Nálad meg buli lesz? Két üveg bor? Engem meg sem hívsz! Gennyláda vagy, mint mindig!

- Tûnj a fenébe Everett! – fogom meg a gurulós kosarat és elindulok vigyorogva a konzervek felé. Vennem kellene tonhalat, szardíniát, sprotnit… De ez képes lenne a nap 25 órájában folyamatosan pofázni.

- Úgy húzod magad után, mint egy kislány! – negédesen elmosolyodom és az egyik gumicsontra ráfogva hozzávágom, ami hatalmas sípolással csattan a fején. Összeszorítom a szám, õ pedig némán görnyedve próbálja szintén megakadályozni, nehogy felsírjon a röhögéstõl.

Ráharapok az alsó ajkamra, megfogom a kosár füleit, felkapom, és mint egy olimpiai bajnok távfutó, elsprintelek a kutyakaja szagú sorról. Nagy levegõt veszek, bekanyarodok a konzerves részlegre, ahol hozzám hasonlóan válogatnak a konzervek között. Remeg a szám és a szemöldököm a visszafojtott nevetéstõl, így valamiféle groteszk grimaszom lehet, ugyanis mindenki eltágul a közelembõl.

Épp nyúlok az egyik olcsóbb tonhalas konzervért, mikor:

- Ne hagyj itt! Nem bírom tolni…!!! Dylan baszd meg!

A szám elé kapom a kezem, fújtatva próbálok meg normális, semleges arckifejezést felvenni. Everett-tel régen egy egyesületbe jártunk, mindig az volt a célja, hogy a véresen komoly mérkõzéseken halálra röhögjük magunkat a padon, ami sokszor annyira sikerült, hogy leléptetéssel járt. Állandóan beszél, de ennek ellenére nagyon jó barátok vagyunk és mióta eljegyezte a barátnõjét, papucs lett.

Hát, megkapta a maga „leléptetését”. Egyelõre az éjjel-nappalisba léptették le.

- Megyek már – szinte már cérnavékony a hangom a visszafojtott röhögéstõl. Összeszedem a konzerveket, majd átfordulok a sarkon és látom, hogy már lila fejjel erõlködik. Odaállok mellé, ketten fogjuk meg és toljuk a pénztár felé.

- Úgy tolod, mint egy babakocsit – vágok vissza az elõbbi kislányos szövegért, mire hõsies és drámai arcot vág. A pénztárnál csak két kassza mûködik, besorolunk a legrövidebbe, mert a másiknál egy dagadt pacák euróval akar fizetni. Euróval. Amerikában.

Ne nézz Everettre Dylan. Kibírod. Csak szépen told a kocsit. A kutyatápos zsákon levõ kosaradat nézd. Igen, mindent megvettél. Nagyon jó. Felnézek az egyik villogó reklámtáblára.

Ne.nézz.Everettre.

Elfordítom a fejem, hogy lássam, kik álldogálnak a másik sorban. Egy éktelenül fekete és kócos fejet pillantok meg, egyik hóna alatt egy bukósisakkal, szabad kezében egy rekesz sörrel. Ez Zeno? Mit keres éjnek év… oké. Szóval, meglehetõsen késõ van már a motorozáshoz. Vagy Õ is hajnali fél kettõkor szokott vacsorázni? A sör folyékony kenyér.

Odaköszönjek?

Felsóhajtok és a kasszára vetek egy futó pillantást, de valami más nyomakodik az arcom elé. Everett vigyorgó arca fájdalmas görcsöt okoz a rekeszizmaimnak, hõsiesen, póker arccal tûröm a kínzást. Nem fogok röhögni.

Felemel a kezében valamit és a mellkasomnak nyomja. Hatalmas sípolással nyomódik szét a gumijáték rajtam, bekönnyezek az erõlködéstõl.

Tévedtem.

Fullákolva fordulok ki a sorból, hogy ne vonjam magamra a figyelmet, Everett pedig a zsákra borul, szemeim elõtt lepereg az életem és több csilliárd könny… Az a nyomorék! Hápogva támaszkodom meg a polcnál, betántorgok a sorba, hogy tegyek egy kijózanító kört.

- Gyere vissza! – érkezik a sípolós röhögés. - Nem bírom feltenni!

- Rohadtul fáj a szám – sietek vissza hozzá, de mikor felemeli a gumijátékot, elveszem tõle. Elanyátlanodott képet vág, én pedig szigorúan meredek rá:

– Meg ne próbáld, mert két vállra fektetlek!

Megcsillan a kihívás a szemeiben.

Jaj ne.

Lopva oldalra nézek, látom, hogy Zeno most fizet. Látom, hogy minket néz, így odaintek neki, mire hasonlót kapok vissza. Ha köszönnék neki, felhívnám rá Everett figyelmét. Nincs elég pénzem virágra, hogy a temetésére vigyek. Zeno szerintem egy bukósisakos lendítéssel átküldené a kimúlt komikusok világába.

- Mindig is le akartalak gyõzni – hümmög el tétován Everett, én pedig addig a kasszában levõ kába csajszival ledumálom, hogy csipogtassa le a kocsiban a zsákot. Mázli, hogy a vonalkód felfelé van.

- Kihívás elfogadva! – paskolja meg a vállam, mikor már fizetni készül. - Sam mindig is látni akart téged bunyózni.

- A barátnõd meglehetõsen perverz.

- Hé! Annyit meséltem már neki rólad, hogy azt hiszi, te vagy Bruce Lee és Jackie Chan.

- Majd egyszer koccanhatunk – vonok vállat, miközben én jövök a fizetésnél. Kipengetem a pénzt, hagyok ott egy dolcsit a csajnak. Vegyen magának szemcseppet vagy valamit, rémesen néz ki. – Elsõ éjszakázás?

- Ne is kérdezd – válaszol elnyûtten, mikor lecsipogtatja az utolsó üveg bort is. Bevetek egy csodálatos félmosolyt, mindjárt ragyogóbb lesz az ábrázata. Elköszönök tõle, a kosarat ráteszem Everett kocsijára és nagy levegõt véve együttesen tolni kezdjük a parkoló irányába.

- Ajánlom, hogy kocsival legyél.

Elgondolkozik, megállok a huza-vonában. Ne. Csak ezt ne…

- Nyugi haver, azzal jöttem – vesz elõ egy slusszkulcsot, én pedig megkönnyebbülten sóhajtok fel. – Hazavigyelek?

- Isten õrizz… - válaszolok, mikor betornázzuk a tápot a csomagtartóba. A térdeimen megtámaszkodva próbálom visszanyerni a lélegzetem, ráadásul a rezes, fémes íz azt sugallja, hogy ráharaptam a nyelvemre. Király. Elköszönök a félig csomagtartóban fekvõ Everettõl, aki csak kilendíti a karját, felmutatva hüvelykujját.

A kosarat visszaviszem az áruház elõterébe, majd megfordulva ismét megcélzom a parkolót. Soha többé nem megyek ilyenkor boltba. Ilyen hülyékkel találkozni… Alig teszek meg pár lépést, mikor megáll elõttem egy nagyon ismerõs motor, rajta pedig Zeno. Felcsapja a sisak tetejét:

- Elvigyelek? – nyújt felém egy sisakot, ez nem kérdés volt, hanem kijelentés. Elmosolyodom, mégis sanda pillantásokkal illetem, de végül elveszem, felcsatolom és beülök mögé.

- Én vagyok hátul – jegyzem meg gúnyosan, pontosan tudja mire célzok. Válaszul csak hátraszól:

- Aztán csak kapaszkodj.

Mikor leszállok a motorról, úgy érzem, mintha befizettek volna egy fél órás menetre egy hipergyors óriáskeréken. Ím, bosszút állt. Kóvályogva szedem le a fejemrõl a sisakot, összeborzolom a hajam, nehogy úgy nézzek ki, mint egy szopott gombóc.

- Kösz – lépek mellé a sisakkal, amit elvesz, felnyitja az ülést ahol eddig becses fenekem melengette fel a bõrt, és visszateszi a sisakot. A csomagtartóban meglátom a söröket. Végignézek rajta, egészen vagány szerelése van, a lábával hanyagul támaszkodik az aszfalton, még mindig a mocin ülve. Sisakját felcsapta, azok a kék szemek szó szerint kivilágítanak a fekete hajjal keretezett arcból. Ráadásul az a tapadós bõr nadrág…

- Bejössz? – intek hátra a vállam felett a házra. Kicsit lentebb emelem kezemben a papírzacskót, hogy ne takarjon ki teljesen a képbõl.

- Elõre oldal, zár! Hátra oldal, zár! Elõre oldal, zár! – tapsol ütemesen a tanár, Cindy keze pedig úgy megszorítja a vállam, hogy elfehérednek ujjai. Lendületesen vezetem végig a tornateremben, van benne már gyakorlatom, de Õ… Rohadtul összeveszett a tanárnõvel, így mindig ingerlékeny ha jönni kell, ráadásul nehezen mennek neki a könnyed mozdulatok sõt, felkapja a vizet, ha elsõre nem sikerül.

- Dugja fel a seggébe… - morog undokul, halvány mosollyal lendítem át a terem másik oldalára, ahogy a fésülést gyakoroljuk. – Kibaszott félfordulatok…

Halkan felnevetek, a szomszédban táncoló pár férfi tagjával vigyorogva összenézünk. Csak úgy köszöntjük egymást, hogy „Szomszéd”, én nem ismerem az õ nevét, szerintem õ se az enyémet. De el tudunk marhulni, ha a tanár éppen valakit vérig, porig, parkettáig aláz. Mert szokása. Csak az én drága húgom nem képes elviselni, ha valaki jogtalanul megpróbál fölé magasodni.

- Cindy! Túl merev a hátad! – hallom a rikácsoló hangot a túlvégrõl, testvérkém arca úgy megnyúlik, mint a fólia, amivel reggel anya csomagolja neki a szendvicseket.

- Neked meg egy merev… - dörmögi félhangosan, mire figyelmeztetõn a lábára lépek. Persze, Szomszéd is hallotta a pikáns megjegyzést, fuldokolva húzza ki magát és lendül tovább párjával.

A próba végén kedélyesen öltözök az öltõzõben, ahová a fiúkat és a lányokat nemre való tekintet nélkül tuszkolták be. Ezt nevezem én fülledt öltözködésnek. Szeretem a szardíniát, ráadásul több kalcium van benne, mint a tejben. Mindenféle szégyen nélkül dobom le az elviselhetetlenül tapadós, buzis nadrágot, az agyonlakkozott cipõt, míg Cindy csak cipõt cserél és visszahúzza a vérpiros bakancsot a lábára. Közben morog, mint mindig.

- Szomszéd, neked nem nyomja a vádlid valami felsõbb erõ? – kérdezi odakint a drága Szomszéd, mikor már a többiek rágyújtottak. Ez amolyan rituálé, hogy az iskola elõtt –amely szolgáltatja a tornatermet- összegyûlünk és szinte mindenki rágyújt. Kivéve engem, Cindyt –próbálná meg, de hál’ Istennek anticigarettista, már ha van ilyen szó- és Szomszédot. Együtt megyünk a buszpályaudvarra, ahol majd elválnak útjaink.

- Hát akkor… szerdán! – kezet fogunk, elindul a barátnõjével a négyes kocsiálláshoz, mi pedig szépen besorolunk a tizenhármashoz. Tényleg lüktet a vádlim, nyilván a két centivel megmagasított tánccipõt nem nekem találták ki. De a tornacipõ kényelmes rugalmassága áldásosan simul a bokámra.

- Ja, szerdán – érkezik jobbomról a morgás, én pedig széles vigyorral karolom át a nyakát. Jön a busz.

***

Izomlázzal ébredek fel reggel, a vádlim úgy szúr, mintha valaki egyforma erõvel, ugyanoda körülbelül harmincszor rúgott volna oda. Nem fogom hordani azt a cipõt, Szomszéd is zokniban táncol. Õ hamarabb felismerte. Lustán csoszogok be a konyhába, ahol tisztaság és… kikúrt nagy fényesség fogad. Hunyorogva rántom le a bambusz rolókat, hogy kiszûrjék az irdatlan nagy mennyiségû fényt. JYSK, i’m lovin’ it.

A hûtõ ajtaját feltépem és mikor meglátok egy gigászi méretû sajtot hátul, elégedett mosoly szökik az arcomra. Király, omlette du fromage. Az egyetlen ételnév, amit a Dexter címû rajzfilmsorozatból ismerek és a hétköznapokban is megállja a helyét.

Gyorsan összecsapom és befalom az egészet, nem felejtem el jól beborsozni, a csípõs a gyengém. Még a pizzát is agyonborsozom, ahogy a levest telepakolom chilivel, az édességet meg nem eszem meg, mert édes. Húha.

A tévé elé roskadok le, megkezdve az áldásos emésztést és megnézem a tízes híreket. Kutyakínzás, elhagyott kutyák, kutyák bezárva, kutyák szabadon, kutya tartja rettegésben a külvárost, kutya marta meg egy kislány arcát, kutya… Elég. A távirányítót értelmesebb csatornára kapcsolom, ahol kicsit szélesebb körben megismerhetem a nemrégiben történteket.

„A jövõhétre hatalmas vihart jósolnak a szakértõk és a meterológusok. Megkérünk mindenkit, hogy aki teheti, húzza be a palettákat és tartsa zárva az ablakokat.”

Érdekes, de nem nyerõ. Tovább.

„Még mindig tart a csecsemõgyilkos tárgyalása. Az ügyész halálbüntetésért tombol, az ügyvéd pedig elmeorvosi vizsgálatért harcol a bíróságon.”

Az ügyvéd fog nyerni. Az alapból nem normális, aki a saját gyerekére képes kezet emelni. De ez a pali nem is kezet emelt, hanem bárdot. Innentõl kezdve nem kétséges, hogy az ügyvéd fogja megnyerni az eljárást, a pont az i-re az õ tollában van. Tovább.

„Az egyik közeli meleg bárt atrocitások értek ismeretlen tettesek által, akik a felfestett horogkeresztek miatt vélhetõleg egy náci aktivista csoporthoz tartozhatnak.”

Micsoda ész! Engem ez nem érint, nem buzulok nyilvánosan. De ekkor megcsörren a telefonom, elnyújtózva veszem fel, látom, hogy Cindy az.

- Dylan! – remeg a hangja. Elõrébb dõlök, nem tetszik. – Nem zavarlak?

- Soha, mondd, mi a baj.

- Amit most mutattak a tévében…

- A bár? – kérdezek rá egyszerûen.

- I-igen… - tétovázik, érzem mire akar kilyukadni. – Ugye… te nem jársz oda?

- Dehogy járok – röhögök fel. – Tudod, hogy ki nem állhatom a magamutogatókat. Ezek csak parádéznak, sajnáltatják magukat, próbálnak érdemeket elérni, hogy szeressék õket. Eternál feltûnési viszketegség.

- Õõõ… jó. Csak… mert… - türelmesen várom, míg a vonal végén összeszedi a mondanivalóját és magát is. – Tudom kik voltak és… nem akarom, hogy odamenj… de akkor tárgytalan.

- Cindy, most nem láthatod, de jelenleg összevont szemöldökkel, csúnyán nézek a telefonra. Vedd a kabátot, irány a kapitányság – miközben ezt mondom, megvakarom a vádlim, ami egyszerre fáj és viszket. Fájó lábbal soha ne vezess.

- NEM! Dehogy megyek oda! Szia, szerdán! – leteszi, a vonal sípolva szakad meg.

Felesleges vitatkoznom vele, olyan makacs, hogy simán elmehetne a közeli cirkuszba öszvérnek. Akkora betyárbecsülete van, mint a ház, akkor sem köpne, ha õt magát köpdösné egy kifejlett, mérges lámahorda.

Lemondóan sóhajtok egyet, s miután végigkapcsoltam az egész csatornaállományt, ami a tévén található –szám szerint 637-, majd az órára néztem. Három óra van. Felkelek a kanapéról és felöltözöm, hogy kimenjek. Lehet, hogy társaságra vágyom, ami furcsa érzés. De lehet, hogy csak egy üveg snapsszal veretném szét a kábaságot a fejemben. Ez mindig beválik.

Felrángatok egy farmert, egy trikót, a kedvenc Devergo-s dzsekimet, majd jöhet a tornacipõ. Az ajtó kilincsét megmarkolva viszont rájövök, hogy mélységesen lusta vagyok ahhoz, hogy megtegyek két utcát. Bosszúsan dobálom le a felvett cuccokat és ismét egy boxerben, trikóban kötök ki a kanapén.

Semmi kedvem sincs kimenni…

Micsoda hiszti.

Nyûglõdve vetem hátra a fejem egy nyögéssel és két kézzel masszírozom az arcomat. Mikor abbahagyom a néma kínlódást, oldalra esik a pillantásom a telefonomra. Játsszunk vele egy kicsit… Viszont ez a szaros telefon hatezerszer okosabb mint én. Buta telefont akarok, bemegyek a használtasba és kicserélem egy jó öreg billentyûsre. Megnyomtam ugyanis a bowlingos játék ikonját és a nem régiben tárcsázott számok listáját dobja be:

Cindy (2)

Müti (3)

Zeno (1)

Irving (8)

Már tudom, mit fogok csinálni.

***

Kopogás az ajtón, én pedig felteszem a távirányítót az éjjeliszekrényre. Soha senki nem kopog, csak Õ. Mindenki mást leszoktattam róla, nehogy véletlenül félreértés legyen belõle.

- Gyere be! – szólok ki, de egyszerûen képtelen vagyok még felállni. A vádlijaim ütemesen lüktetnek, kínos, de nem érdekel. Szinte idáig érzem Zeno drága parfümjét, de ami még inkább be szokott jönni: a benzin szag. Egyszerûen rajongok érte, jobb, mint bármelyik illatszer. Az elõszobában szétpakolja a cuccait, szokása.

Mikor a nappali küszöbét átlépi, felállok, hogy üdvözöljem, épp a dzsekijén húzza le a cipzárt.

- Gyors voltál – pillantok végig rajta, szám sarkában még mindig a hisztis, nyûglõdõs mosoly, de már legalább van olyan programom, ami nem igényel kiruccanást.

- A közelben jártam és tudod, hogy a motorral gyors vagyok – de még mennyire. Átfut rajtam valami elektromossághoz hasonló érzés, tudom és érzem, hogy most nem is olyan sokára a szõnyegen fogunk kikötni. Rettentõen élvezem a dulakodást –nálunk már elõjátéknak számít-, fõleg, hogy minduntalan meg kell gyõznie, hogy Õ jobb és erõsebb. Imádom, mikor kiharcolja és küzd érte. Jobban felvillanyoz, mint a csavarhúzó-konnektor kombó.

- A szokásos? – nyújtja kezét, én pedig felfogadva szorítok rá a karjára, mire erõsebb intenzitással viszonozza a kihívást. Nem fogja ma sem hagyni magát, ez tetszik. Teljesen beindít.

- Mint mindig – suttogom, a kék szemekbe merülve csillogtatom meg a sajátjaim tudását. Nem engedi el a karomat, szabad keze a hajamba siklik, de mielõtt még megpróbálnám a szorítást lehámozni magamról, már csókol is. Ellenkezni próbálok, felfût az ellenkezés, szeretem ha vadásznak rám, ha üldöznek és… legyûrnek. De erre érdemes vadászt nehéz találni… Nyakamba markol, ujjai megérintik a tarkómat, ágyékom szinte rögtön felforrósodik tõle. Mélyeket szuszogva szívom magamba a motor illatát és mindent megteszek, hogy lehámozzam az engem sakkban tartó kezét, de a csata folytatása már nem ott következik be.

Ugyes és gyakorlott fogásokkal tesz ártalmatlanná, érzem a pólóján keresztül forró bõrének érintését, így ügyetlenül bár, de teljesen elszántan megpróbálom felhúzni a pólóját. Engedi, így bevetem tudásom és kiterítem a szõnyegen, akárcsak egy bundát, amit a vadász kikészített. Teljesen felhergel a kéjes verekedés, diadalittasan marok rá a szájára, ahogy Õ tette az enyémekkel pár másodperccel ezelõtt.

Megragadja a trikó alját és elkezdi felfelé húzni, az anyag végigsimítja a testem, amibe beleborzongok, olyan jól esik. Hagyom, hogy lesegítse rólam, de ahogy fentebb húzná, megérzem hogy körültekeri a csuklóim körül, mint valami kötelet, mohón és meglepetten pillantok fel rá és látom, hogy vigyorog. A csípõmön ül, minden moccanás ingert kelt bennem, kényelmesen és élvezettel mocorgok alatta, mint egy macska.

Forró szája a nyakamhoz ér, megharapdálja és forrón megszívja, szinte hallom a bõr húzódó hangját, finoman csókolgat végig, de mikor a mellbimbómhoz ér, megpróbálok kiszabadulni alóla, de egy erõsebb karcolásnál kitör belõlem az élvezet.

Hullámokban szánt végig rajtam a kéj, felveszem a hullámzás izgató vonalát, de Zeno nem hagyja, hogy meglovagoljam ezt a hullámot, s erõsen megszív, felrobban a fejemben valami és hátravetett fejjel engedek ki egy hosszú, vággyal teli nyögést.

- Franc – hallom morgós hangját, tudom, hogy vetkõzni szeretne, de nem fogom ezt a tökéletes alkalmat kihagyni, úgy érzem magam, mint egy ragadozó, aki a megfelelõ pillanatra vár. Arrébb megy, hogy leszedhesse magáról a bõrszerkót, én pedig gyorsan megszabadulok a trikótól, ami eddig fojtogatóan védtelenné tett. Kiéhezve vetõdök rá, mint egy macska, a bõr jellegzetes hangján nyikorog, érzem az igazi bõr illatát és az övét is. Vágyakozva csókolom meg, lángol mindenem, tudom, hogy amint lerendezi a nadrág ügyet, engem is el fog rendezni…

Feldühödik, hogy a nadrág gyõzött, engem pedig úgy vág a kanapéra, hogy a gerincemen megvadult ménesként végigszáguld az élvezet. Miközben utána mászik, kihasználom a lehetõséget, hogy legyûrjem, de számított rá, így a karfában fél kézzel megkapaszkodva találom magam. Merevedését fenekemhez nyomja, megrázkódva érzem, milyen betonkemény. Akárcsak az enyém… Vállamba harap azokkal a hófehér fogaival, alsó ajkamba harapok, hogy visszafojtsam a választ erre a mozdulatra.

Belenyúl a boxerbe, végigsimítva rajtam húzza le a felesleges ruhadarabot, vágyam kiszabadul börtönébõl és keményen ágaskodva lapul az alhasamhoz.

- Remélem, eléggé beindított a móka – dörmögi szexi, mély hangján a fülembe, hátrapillantok rá, hogy láthassa vigyoromat.

- Majd rájössz.

Nem is teketóriázik, rögvest belém is vezeti az ujját, elégedetten hallom meglepett hangját.

- Bazd, nem tudom, hogy csinálod – halkan röhögöm ki, a gatyámat letolja a térdeimhez, hogy jobban szét tudja húzni a lábaimat, érzem hasát, ahogy a derekamra simul. Megérzem makkját a bejáratomnál, majd hirtelen tövid elmerül bennem, hangosan felnyögve élvezem, ahogy teljesen kitölt, kezem elfehéredve szorítja a karfát. Ahh… ahhh…

Elengedi a karomat, két kézzel kapaszkodom meg, tudom, hogy most keményen meg fog dugni és erre ment ki a játék. Élvezem a vad menetet, mellkasomba kapaszkodó keze minduntalan a mellbimbómat izgatja, hangosan szuszogva nyúlok magamhoz, hogy az Õ ritmusára elkezdem magamnak kiverni. Két kézzel kapaszkodik a vállamba, még jobban magára húz, a forróság olyan elviselhetetlen, hogy a homlokomon gyöngyözni kezd az izzadtság, hajam csapzottá válik, lehunyt szemekkel adom át magam az élvezeteknek, ahogy ki-be mozog bennem erõsen, keményen…

Váratlanul ránt fel, megérzem heréit a fenekemnek nyomódni, zihálva küzdök vele és magammal. A vádlim fájdalmasan lüktet, ahogy megfeszül benne az izom, nem gondoltam volna, hogy még ez is örömet fog okozni… Ráfog a farkam végére, elégedetlenül engedek ki egy hosszú, bosszús sóhajt, de ahogy elkezd bennem felfelé döfködni, csillagokat látok a besötétített szobában.

Mindjárt el fogok…

Sûrû, fekete érzés telepedik körül rajtam, szemhéjam remeg a gyönyörtõl, fehér elmondhatatlanul élesen világító fény csap át az agyamon, mint valamiféle villám és máris elfáradva dõlök a kanapé háttámlájának. Zeno még megadja a kegyelemdöféseket és kifulladva dõl mellém, már amennyire elférünk. Izzadt teste hozzám préselõdik, érzem csukott szemhéjaimon át, kellemetlen érzéssel tölt el, hogy hallom szuszogását, ami a fülemnél levõ babahajakat meglendíti minduntalan. Biztos néz, ha a lehelete ilyen közelrõl simul az arcomhoz.

Végül, felemelkedik én pedig kellemesen elzsibbadt tagokkal utánzom a mozdulatsort és a zsebkendõs dobozt az orra alá nyomom.

- Egy zuhany még belefér? – kérdezi, miközben nekiáll megtörölni magát.

- Persze – vonok vállat és elkezdem a combom belsõ felét megtisztítani, majd körülöttünk a kanapét. Az ülõalkalmatosság fáradtan felsóhajt, ahogy Zeno felkel róla és elindul a fürdõ felé.

- Te is mosd ki majd a segged – látom a vigyorát, fáradtan dõlök a karfának. Köszönöm, gyönyörû befejezése a gyönyörnek. Mosás.

- Bazd, a gumi luxus?

- Az – veti csak úgy hátra, gyanakodva figyelem a fehér hátat, ahogy eltûnik az ajtó mögött. Sértett primadonna és motoros. Felhúzom az orrom és összeszedem a ruháimat, az övéit otthagyom a földön. Nem vagyok a nõje, hogy összeszedegessem, összehajtogassam és a fürdõ küszöbére tegyem neki, ha készen van. A zsebkendõket kihajítom a kukába, majd még egy gyors törlés után a maradék párat is.

Elégedetten kinyújtóztatom magam, megroppan a lapockám és a vállam ahogy megpróbálom elérni a plafont, lehunyt szemekkel jóízûen veszek egy nagy levegõt. A mai nap is tökéletesen eltelt, már csak egy hatalmas fürdõt kell vennem. Cindy állandóan a drogériákat járja, ha lekési a buszát, és képes minden élvezeti cikket összevásárolni. Kapaszkodjon meg az emberiség: férfiaknak való fürdõsót talált az egyik polcon.

Mikor megláttam, nem hittem a szememnek.

Na tuti, hogy az összeset bele fogom borítani a kádba. Elõtte viszont muszáj lezuhanyoznom, mert ez a tahó… vágok egy grimaszt, de inkább flegmán visszamegyek a nappaliba és elvágom magam a kanapén. A tévé még mindig megy. Érdekes, nem hallottam.

Zeno hamarosan kicsámpázik a fürdõszobából, egy adagnyi gõzzel körítve úgy néz ki, mint egy láncot csörgetõ szellem. Elvigyorodom a hasonlatra, mire felhúzza a szemöldökét, én pedig csak intek egyet, hogy semmi.

- Persze a saját ruháidat összeszedted… - morogja, egyenként lehajolva a szétdobált cuccaiért.

- Ki vagyok én, hogy felvegyem? – kérdezem a kanapéról egy sanda pillantással, mire felkapja a fejét és a kék szemek csúnyán villannak meg. Na, még ilyet se láttam tõle. Felöltözik, felmarja a sisakot és még a nappaliból kiszól:

- Majd hívlak.

- Oké! – intek bentrõl, de tuti nem látja. Nem fogom kikísérgetni. Az ajtó becsukódik, a lánc dühösen csörren meg utána. Istenem, hogy ennek mi baja van…

***

Eljön a szerda, én pedig zokniban, elégedett és büszke fejjel álldogálok a tornateremben, Szomszéd mikor meglátja a sportzoknit, leplezetlenül elröhögi magát.

- Ifjú Padavan, jól döntöttél – fûzi össze sátormód ujjait a hasa elõtt és megdönti a testét felém.

- Köszönöm, Yoda mester – csapom össze a két tenyerem és meghajolva felé, nyomom meg a második szót, mire ívesen seggbe rúg. Cindy rettentõen ideges, fõleg, hogy a tanár állandóan húsz percet késik. Odakint a szél keményen tépkedi a fûzfák lombkoronáját, úgy száll a légben a sok zölden szõrös ág, mint a takony.

- Jövõhétre mondták a vihart, nem két napon belülre – hallom a méltatlankodást a bal oldalamról, egy másik táncospár beszélik ki az idõjárást. Mi pedig megint busszal vagyunk és nincs tetõ a megálló felett. Nem tudom, hogy hozott e Cindy esernyõt. A nõi táskák hordozható fekete lyukak.

Bal kezemmel megvakarom a jobb vállam, mikor bejön egy indiai nõ a terembe. Felhúzom a szemöldököm, Szomszéd pedig visítva felröhög, a bordásfalnak támaszkodva.

- H-h-hastánc bazd meg… - préseli ki magából nagy nehezen.

Beprüszkölve röhögnek fel a hímek, én pedig gyanakodva méregetem a nõszemélyt. Nem mondhatják komolyan, hogy helyettesítõ tanár… így is rettentõen rohadtul kurvára kibaszottul csúszásban vagyunk. A lámpák fénye megrebben, villanásnyi áramszünet.

- Kérlek, vegyétek fel az alaptartást! – Szomszéd vigyorogva körözni kezd a csípõjével és dobálni kezdi a kezeit, de annyira ügyetlen, hogy a barátnõje gyomorszájon vágja.

Cindyre pillantok, akinek úgy ragyog az arca, mintha elõrébb hozták volna a karácsonyt két hónappal. Kárörvendõen vigyorog, a mellette álló osztálytársnõje nevetve oldalba böki:

- Nem mert bejönni tanítani miattad! – felnevetnek, de én kinézek az ablakon. Nem, szerintem nem tudott kilépni a házból a kocsijáig. Bár, amekkora nagy segge volt… több mint jó ballasztnak.

Az indiai nõ megragadja a magnót, felteszi az ugrószekrényre és bekapcsolja az Anasztázia címû rajzfilm fõzenéjét. Átkarolom Cindyt és közben némán fohászkodom: bárcsak erre táncolnánk a szalagavatón…

A tánc végén azt sem tudom konkrétan megállapítani, hogy fiú vagyok e vagy lány. Ez a zene olyan pörgõs volt, hogy úgy leizzadtam, mint lovak a kánikulában. Cindy annyi dezodort fújt magára, hogy még én is kaptam, így sikerült „csajos illatban” részesülnöm, de ahogy Szomszéd elnyûtt és izzadt arcát elnézem, Õ is kapott eleget a barátnõjétõl.

- Renate a jövõhéten már lesz! – most én parálok, vagy tényleg akcentusa van, amit eddig nem vettünk észre?

- Nagyon örülünk neki – morogja Cindy csalódottan. Ameddig a bakancsát fûzögeti, nekiállok kifújni magam, de elkezd a zsebemben zümmögni a telefon, így megpróbálom elõhalászni. A kijelzõn Zeno neve villog. Teljesen el vagyok csigázva, ember… De, a cselgáncsnál megtanultam, hogy testmozgásra csak testmozgás a jó…

- Mondd ki – szólalok bele kedélyesen, Szomszéd pedig int, hogy õk mennek, megy a buszuk. Visszaintek, Cindy pedig káromkodva kezdi újra a bakancs befûzését.

- Helló, ráérsz most? – kérdezi, én pedig meghökkenve nézek ki az ablakon. A tuja hamarosan elrepül az északi sarkra, úgy fúj a szél. De az ablak száraz, tehát még nem esik.

- Kinéztél te már az ablakon?

Egy kis csend, motoszkálás, mintha felhúznák a redõnyt. Igen, este hét óra van.

- Húha – füttyentés a túloldalról.

- Azám. Ráadásul itt van velem Cindy, haza kell kísérni.

- Nem vagyok bébi, Dylan! – szól bele a drága húg dühösen.

- De igen… bébi – mondom kéjesen az utolsó szót, mire hatalmasat vág a fejemre, így röhögve fordulok ismét a készülék felé. – Tudod mit? Megyek, a szél csak dob a sebességen.

- Várlak – szinte látom, hogy bólint. Leteszem a telefont, Cindy még mindig s szenved, így felsóhajtva térdelek le elé, hogy segítsek neki.

- Ó, Rómeó, köszönöm áldozatod… - sóhajt fel.

- Ó, Júlia, van egy esernyõd?

***

Hál’ Istennek nem lakik Zeno olyan rohadt messze az iskolától, így elbúcsúzva szeretett testvéremtõl nekivágok a lehetetlennek. Az esernyõt úgy tartottam a kezemben, mint egy összecsukott atomrakétát, a kampós felét kifelé tartottam, hogyha a szél még jobban megindul és elvinne, belekapaszkodhassak a legközelebbi lámpaoszlopba Mikor elértem az út háromnegyedéig és a sarkon befordulva megláttam Zeno lakását, a Jóisten úgy döntött, hogy az izzadtságot le kellene mosni.

- Csesszétek meg – káromkodok, túlharsogva a feltámadó szelet. Elõreküzdöm magam a házik, a lila Nike tornazsák a hátamon mint valami ejtõernyõ, akadályoz a járásban. Na, akkor is odaérek és úúúgy… Három lépés alatt a gatyámig eláztam, szinte minden esõcsepp igyekezett kiverni a szemgolyóimat a helyükrõl. A küzdelem végén lihegve, elázottan és fáradtan támaszkodtam meg az ajtófélfán, a kezem alig bírtam megemelni, hogy becsöngessek.

Az ajtó kitárul és Zeno jelenik meg benne, arcán mélységes döbbenet.

- Azt hitted, nem jövök, mi? – préselem ki magamból a szavakat nagy nehezen és szinte beesek mellette az ajtón, az esernyõt belevágom az oldalt levõ esernyõtartóba.

Nem szól semmit, megtámaszkodom a falnál, de megfordulva inkább a hátam vetem neki és hátracsapom a vizes hajam az útból. Úgy érzem magam, mint aki felkapaszkodott a Mount Everesten, de elõtte még egy irtó gyors számra táncolt másfél óra hosszát. A vége mondjuk igaz is…

Ahogy zihálok, a vizes ruha nyomja ki magából a vízcseppeket, érzem, hogy mindenemen folyik az esõvíz. Morcosan csapom hátra újra a hajam, de Zeno már elõttem áll és végignéz rajtam. Fáradtan és ázott kutyaként lépek hozzá, vizes lábam az õ meztelen combjának nyomom. Horkantás érkezik a széles mellkasból és már meg is támadott. Túlságosan ki vagyok merülve ahhoz, hogy a hétfõihez hasonló kemény dominancia bunyó legyen az elõjáték, de egy kis rángatásban totálisan benne vagyok…

- Mivel ilyen az idõ… kénytelen vagyok itt maradni egy kicsit… tovább… - zihálom, mikor végre elengedi a számat, leszarom, hogy már lassan fuldoklom a levegõhiánytól, szorosan hozzásimulok, vizes kezeim mellkasán futnak, pólóján keresztül morzsolom meg mellbimbóját. Olyan jó forró a teste, én meg fázom… Fizika. Azt akarom, hogy még forróbb legyen…

Kéjesen végignyalok az arcán, oldalán kalandozik a két kezem, nem felejtek el belemarkolni a fenekébe, mire felrántja a kezeimet a derekára, és a falhoz szorít. Hát még ennyit sem enged meg… Lüktetnek a lábaim a tánctól és az erõlködéstõl, de felemelem a bal lábam, végigsimítok vele a testén, térdemmel nyomkodom ágyékát, bár felesleges az izgatás…

A hajamba túr, hamarosan a sûrû szálú szõnyegen fekszem alatta, kéjesen karmolok végig a hátán, alsó ajkára harapok, de nem viseli el tõlem a keményebb megnyilvánulásokat, de imádja, érzem, hogy beindul tõle…

Kellemetlenül feszül rajtam a vizes nadrág, rajta pedig csak egy boxer van, aminek tartalma mindjárt szétszakítja a szövetet. Forrón égve a vágytól rángatom le róla, Õ pedig a derekam alá nyúlva emel meg, hogy a nadrágot lecibálhassa a lábaimról, utána került a vizes gatya is. Felhördül, én pedig széles vigyorral emelem meg a felsõtestem, hogy végignyalhasson rajta.

Fázom és mégis égek…

- Gyakrabban kellene eláznod… - kijelentésére felnyögök, de a második szónál egy oktávval fentebb kerül a hangom, ugyanis ráfogott a merevedésemre és izgatni kezdte. Keze végül lesiklott a fenekemhez, megfogja a zacskóimat és masszírozni kezdi õket, miközben én köröket rajzolok a hátára és vadul csókolózunk. Belenyögök a csókba, megérzem a szõnyegen keresztül a padlófûtést.

– Gyerünk, rakj meg itt a földön… - lendítem fentebb a csípõmet, de visszanyomja a földre, s a nyakamat kezdi el csókolgatni, szívni és harapdálni, amitõl vonaglani kezdek alatta. Szinte már marva beletúrok mozgó hajába, ágyékom hozzá dörgölöm, felnéznek a kék szemek, a mellkasomban elpattan valami, újabb forróság hullám önt el. Észreveszi, hogy képes lennék aktus nélkül is elmenni, ráadásul felkészíteni sem kell, ezért nem teketóriázik tovább.

Feltolja a lábaim, s keményen belém döfi a farkát, de az enyém végét elszorítja, mivel abban a minutumban elmentem volna, mielõtt még egyet mozdult volna. Ütemesen, keményen pumpál, zihálva fogadom a száját, ahogy lehajol hozzám, ellentétesen mozdítom a csípõm, így egy tövig merülésnél olyan mély hangon mordul fel, hogy beleremeg a mellkasom.

- Bazd meg… - lihegi, látom, hogy megremeg a teste, így elengedi a merevedésem, s nem telik bele sok idõ, hogy az egyik durvább karmolásomra elélvezzen én pedig szinte azonnal követem. Rám borul méretes testével, zihálva kapkodok levegõ után, ujjaim belegabalyodtak a csapzott tincsekbe, de nem célom kitépni az összes haját, így hagyom ott. Ez gyors volt, de minden igényt kielégítõ... ahhh....

- Honnan jöttél basszus? – kérdezi szuszogva baritonja, én pedig lehunyt szemekkel élvezem a szex utáni kéjes zsibbadtságot. Fõleg úgy, hogy a tánc utáni izomláz mocskos mód lappangani kezdett a lábaimban.

- Úgysem hinnéd el…

- Na.

- Táncról.

Felröhög, de ahogy a nevetéstõl hullámzik a mellkasa, az enyémbõl szorítja ki a megmaradt levegõt. Megpróbálkozom a felkeléssel, de úgy látszik, Zeno nem akar feltápászkodni. Kiszedem a kezem a hajából, mire fájón felszisszen.

- Bocs… - vetem oda, de legalább észreveszi, hogy fel kellene kelni. Sikerül is lekászálódnia rólam, de én képtelen vagyok felkelni. Többet nem jövök tánc után hozzá, fõleg nem viharban, és ezt máris feljegyeztem a képzeletbeli noteszembe. - Azt hiszem, ideragadtam.