Enko felém fordul, s nekem feszül. Torokhangon hördülök fel, belõle is kiszakad egy nyögés. Nagy döbbenetemre megragad, s felrak – igaz, nagy nehezen – a padkára, ahol az elõbb õ ült. A lábam között van a feje, lehelete a férfiasságomat kínozza. Kezelésbe vesz, fürge nyelvének pár mozdulatával hatalmas nyögést vált ki belõlem.

- Megmutatom neked fõnök, mitõl élveztél el legutóbb közel hússzor – búgja nekem oly észveszejtõen, hogy ledöbbenek. Ez a férfi vigyázott rám eddig? Nincs idõm már gondolkodni, egy határozott mozdulattal fogadja be szájába az egész farkamat. Hirtelen ér, olyannyira, hogy rögvest elélvezek. Mielõtt megfordulhatna a fejemben, hogy esetleg ezt nem kellett volna, õ már elégedetten nyalja ajkát, sõt, kedveskedve cirógatja heréimet. Ajkai újra befogadtak, teljesen eltûnt a farkam a szájában. Újra. Remekül csinálja, panaszom nem lehetne… sõt… ilyen remek leszopásban részem még nem volt.

De nem végzi be, mielõtt megkönnyebbülhetnék újra, a combom belsejére tapasztja édes ajkait, s gyengéden karcolja végig fogaival a vékony bõrt. Remek, igen, remek…! Körbecsókol, kitér az alhasamra, mellkasomra. Aztán hirtelen feláll, megfordul, majd a formás farpofáit merev férfiasságomhoz kezdi el dörgölni, lágy csípõmozgással. Rá is marok, elegem van a játékokból, ideje, hogy elmerülhessek végre benne. Józanul. Emlékezni akarok minden apró kis mozzanatára! Azonban nem hagyja magát, játszadozik. Táncol, felém fordul, ajkát nyalja, s ringatja a csípõjét. Ezért nagyon meg fogom büntetni!

Simogat, karmol, én pedig alig bírok magammal. Incselkedve nyalja végig ajkaimat, s közben rám mászik, magába fogad. Eddig bírom, ahogy körbeölel, végem van, ahogy neki is… aztán ügyesen meglovagol. Beleõrülök, remekül csinálja, a belsõ izmait is mozgatja, nem kell sok hozzá, hogy újra repüljek egyet… azonban ennyit arról, hogy õ irányít. Kicsúszom belõle, hassal az onsen szélének nyomom, majd kegyetlenül visszafurakszom a formás farpofái közé. Nem kegyelmezem, nem is belelököm magam, inkább döföm. Boldogan csókolgatom a lapockáján lévõ, apró kis anyajegyet. Igen, ez már tetszik, én irányítom, én töltöm ki, én õrjítem meg…!

Addig szeretem, ameddig bírom. Sokáig. Szenvedélyesen. Nem is tudom hányszor élvezünk el, hányszor teszem magamévá, vagy elégítem ki a kezemmel. Az egész onsent végigpróbáljuk, csak azután húzom magam után a szobámba. Csókolózunk, öleljük a másikat, vizesek is vagyunk, de nem lényeg. Behúzom magam mellé, betakarom, átölelem s hagyom, hogy elnyomjon az álom. Mellette.

~*~*~*~*~*~*~*~*~

Reggel korábban kelek, mint Enko. Egy pillanatra megrettenek a dologtól – hogy a karjaim között alszik, ruha nélkül, békésen -, de ahogy lepörgetem az elõzõ estét… nem bánom. Hirtelen ötlettõl vezérelve hintek csókot a homlokára, majd felkelek, felöltözöm s elindulok az aznapi programomra. Sanru Hayato-val találkozom s ebédelek. Nem keltem fel, túl édes. Azért még lepötyögöm neki merre és hol talál meg, majd ha felkel. Aztán lehet mire visszaérek, még mindig békésen fog szuszogni.

Kellemes társaság Hayato, régi jó befektetõtársam és barátom. Elfecserészünk, sõt, még Enko után is érdeklõdik. Széles vigyorral a képemen közlöm vele, hogy aznapra beteg szabit vett ki. Elfáradt. Az ebéd után visszaindulok. Hirtelen ér az ismerõs kocsi, ahogy az is, hogy Enko ül a volán mögött. Széles mosollyal indulok meg felé, de mégis megtorpanok. Csak nem mindenki elõtt fogok garatellenõrzést tartani! Õ azonban kiszáll, elém totyog – tudom is miért jár így -, amin remekül szórakozom. Az ülésén plusz párna, szóval nem bírta az a formás fara…

Hamar visszaérünk a lakosztályomhoz, õ elõttem lépked, szörnyen viccesen. Megsajnálom szerencsétlent, felkapom a karjaimba, s elindulok vele a szoba felé.

- Este hatra öltözz fel elegánsan Enko, vacsorázni megyünk – közlöm vele félvállról, majd nagy nehezen kinyitom az ajtót, s beviszem. – De addig is, pihenjünk!

Óvatosan lerakom a puha ágyba, majd gyorsan leveszem az öltönyt. Csillogó szemekkel figyeli minden mozdulatomat, s akármilyen kedvem is lenne elintézni õz újra, figyelemmel vagyok a sajgó fenekére. Óvatosan mellé mászok, õ pedig arrébb araszol, hogy mellé férjek. Fújtatva simít óvatosan a karomra, odahajol hozzám s ajkát az ajkaimra tapasztja. Visszatolom az ágyra, félig ráfekszem s úgy hívom nyelvét táncba. Feltérképezem a kis birodalmat ott is, amivel oly remekül elégített ki. Gyengéden cirógatom nyelvemmel, s ha szenvedélyesebbre szeretne váltani, gyengéd cirógatásommal lenyugtatom.

- Ne, most ne madárkám. Most ne. Eleget dugtunk elõzõ este! – szólok rá, mikor türelmetlen kis kacsói az alsónadrágom korcába kapaszkodnak. – Figyelünk a fenekedre… - duruzsolom, s csókolom meg újra. – Nagyon megszerettem.

- Higashiyama-sama…! – nyöszörgi ajkaink közé, míg én morogva falom. – De én… én nem bánom… nem fáj…

- Ne hazudj, madárkám. Járni alig bírsz. Plusz párnával vezetsz…  - duruzsolom, mire õ nyal egyet.

- De szájjal…

- Nem, Enko! – szólok rá erélyesebben, mire megszeppen. Nagyra nyílt szemekkel néz rám, mire én nyugtatóan megcsókolom. – Nem kell mindig dugnunk. Ma este… anélkül is elleszünk. Búj hozzám! – fekszek hanyatt, s adom ki a parancsot, amit zokszó nélkül teljesít. Boldogan bújik hozzám, szinte dorombol. Magunkra húzom a takarót, ugyanis egy szál alsóban libabõrös leszek. Nem szeretem.

Enko apró kis köröket ír le a mutatóujjával a mellkasomon, s minden egyes csók után boldogan felsóhajt. Miután már nem tapadok ajkára, csak csendben fekszek alatta, s gondolataimba mélyedek, heves szeretõhöz méltóan ujjait felváltja az ajka. Nagyon szusszanok, ahogy a szívem feletti részt csókolgatja bõszen. Selymes, hosszú hajtincsei is csiklandoznak. Micsoda önuralom kell, hogy ne gyûrjem maga alá! Pedig a tekintete is ezt sugallja.

- Nem, Enko… - simítok az arcára, s adok egy csókot a homlokára. – Most nem.

- Ma egyáltalán nem? – kérdezi csalódottan.

- A tegnap esti produkciónk után nem is tudom miért csodálkozol… remekül kielégültem – füllentem. Nos, azaz igazság, hogy tudnék még mit kezdeni vele. – S ma este vacsorázunk! Van nálad szép öltöny, ugye? – bólint egy aprót, de látom, hogy letört. A füléhez hajolok, s lassan belekezdek. – Ha jó fiú leszel… megmosom a hátadat… s a fenekedet is. Óvatosan. Ki is verem… - felnyüszít.  – A két kezemmel neked.

- Higashiyama-sama… - pihegi. – Kérem…

- No, majd vacsora után. Addig pihenj – paskolom meg fenekét. Tudom, hogy már akkor áll, mint a cövek, szegény srác. De nem érdekel. Megint álmos leszek, éjszaka nem sokat aludtam. Elnyom az álom.

~*~*~*~*~*~*~*~*~

Délután arra kelek, hogy a madárkám nincs mellettem. Morogva ülök fel az ágyban s szétnézek. A fürdõszoba ajtaja ekkor nyílik, s egy zavart, fülig vörös Enko lép ki rajta. Lassan esik le, hogy mit mûvelhetett odabent, elégedett, széles vigyor terül el a képemen.

- Jót aludtál?

- Nem aludtam túl sokat… - motyogja. – S maga?

- Remekül! Lassan készülõdhetünk is, Enko - kacsintok rá. 

-Anyajegyed, a lapockádon.

- Tényleg? Nem is tudtam... de Higashiyama-sama, honnan tudta, hogy van? – Te jó ég! Elkezdett emlékezni valamire?! Remélem nem... mert akkor biztos ki rúg...

- Miért hangzik az eleje füllentésnek? Az anyajegy meg… biztosan láttalak egyszer-kétszer öltözködés közben. - nagyos sóhajtva kezdi arcát dögönyözni és valami furcsa arcot vág, aggodok érte... sose szokott ilyen arcot vágni, elé lépve tanulmányozom arcát hátha észrevesz...de mikor semmi jelet nem észlelek ennek jeleként megszólítom inkább.

- Higashiyama-sama?

-Mi az?

- Szoktál nekem hazudni, Enko? – szoktam-e hazudni?... Igazából...inkább nem mondok el mindent...de hogy hazudni?... Nem azt soha, túlságosan is szerelmes vagyok belé...Igen...inkább elhallgatok információkat amikrõl õgy gondolom jobb ha nem tud... mint például, hogy részegen úgy szeretkezik velem mintha, évek óta cölibátusban élne...

- Biztos?Akkor válaszolj õszintén, Enko. Csináltam veled bármit is, mikor részeg voltam? – Hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam mikor ezt megkérdezte.. Te jó ég! Kezd emlékezni?! De hiszen olyan részeg volt, hogy olyankor semmire sem szokott emlékezni!

- Nem értem a kérdést, Higashiyama-sama…

- Pedig egyszerû, Enko. Igen vagy nem?

- Én… én nem tudom mi számit bárminek, Higashiyama-sama…

- Jó, akkor másik kérdés. Mindent kérdés nélkül megteszel nekem?

- Természetesen! – minden kérdés és habozás nélkül, de olyan sötét aura lengi be, hogy aggodalmam csak nõ, oldalra elnézve fixírozza a fákat úgy válaszol – Valami baj van, Higashiyama-sama?

- Ha azt mondanám neked, hogy ülj fel a medence szélére és játssz magaddal, csak nekem. Megtennéd? –Hirtelen árasztja el testemet a forróság, arcom ég, tagjaim remegnek...de ha Sato ezt szeretné.. megtenném.

- H-ha ezt szeret-szeretné…

- Ezt – Szemeimbe nézve, keményen ejti ki ezt a az egyetlen szót, ami parancsnak is hat egyben. Érzem, hogy saját külön bejáratú lelki patásom lelkem mélyén éppen gyõzedelmi táncot jár, kicsit kaphatok ebbõl a bikából, de egyben félek is... nem akarom, hogy kirúgjon... mellette akarok lenni és ha testõrként életemet adhatom érte, megtenném szívesen! Az onsen széléhez érve mászok fel a peremére és combjaimat teljesen széttárom neki, mint sokszor miközben...kezemet még logó vágyamra vezetem, de érzem ettõl a tekintettõl pillanatok múlva peckesen fog állni, várva piha érintéséért, de most tudom... tudom, hogy nem fogja olyan örömmel kényeztetni, sõt...


- Hogy szeretné? – lassan? Gyorsan? Két kézzel?

- Tessék? – mély baritonjától nagyot nyögve kezdem el simogatni keményedõ vágyam, tekintete szinte perzseli testem, olyan tûzzel éget,mint eddig soha... Testem olyan tûzzel ég, hogy a vulkán magmája elmehetne a fenébe hozzám képest. Te jó ég, ha így folytatom spontán tûzre fogok lobbanni! Agyam megmaradt kis neutronjaival észlelem, hogy nevét sóhajtom,nyögöm,könyörgöm és mondogatom akár csak egy mantrát.
.
- Higashi… Higashiyama… -Testem, agyam,bõröm és minden egyes kis sejtem,neutronom csak rá koncentrál, égõ tekintetére,vizes testére, telt ajkaira... akarom õt!

- Elég! – Hirtelen ér el hozzám hangja és amint felfogom értelmét azonnal elengedem kõkemény vágyam és összerezzenve hunyom le szemeimet.. elrontottam... ki fog rúgni...

- Sajn…! – belekezdenék a bocsánatkérésbe, de forró ajkak szorítjék belém a szavakat, szinte ajkamon át falna fel, nyelve vadászként ûzi nyelvem, mint szarvasgidát a vacsorára. Már csak attól el tudnék menni, hogy önként csókol de mikor fenekem közé nyomja kõkemény és hatalmas farkát...na ott már patásom is megkukulva nyögdécsel, fõleg mikor hatalmas tenyerét fenekemre simítva tart ott mikor elhúzódnék.. olyan sok ez az inger...mindjárt csak ettõl elélvezek.

- Most dalolj… Megdugtalak, Enko?- hogy, meg-e dugott? Szinte belekefélt az irodai berendezésbe, a szõnyegtõl kezdve az ablakig....

- Mocskosul, Higashiyama-sama. Olyan istenien mocskosul…! – Olyan hévvel mar ajkaimra, hogy azt hittem, majd elájulok.

- Ismétlés? Józanul?

- Igen… igen…! – hirtelen fordulok meg és nagyon nyögünk mindketten mikor vágyaink összeérnek, fõnökömat megragadva ültetem fel oda ahol elõbb én ültem, erõs vagyok, de még nekem is nagy erõfeszítésembe került ez a mûvelet, de most a vágyam miatt kicsit erõsebb is vagyok. A padkára térdelve pont meredezõ vágyával szemezek, szu-szá Enko, higgadtság, gekko vér. Profi vagy. Menni fog a csábítás! Mosolyra görbülnek ajkaim majd meredõ vágyát a heréitõl kezdve a makkig végignyalom, mire teste megremeg és mély hangon felhördül.

-Megmutatom neked fõnök, mitõl élveztél el legutóbb közel hússzor. - döbbent tekintetén vigyorogva nyeltem le farkát egybõl, minden elõjel nélkül tövig aminek eredményeképpen forró spermája megtöltötte számat, elégedett macskaként nyaltam meg számat majd még kemény farkát is elkezdtem tisztogatni, mire szinte azonnal megint gránit kemény lett. Kezeimet remegõ combjaira simítottam, majd heréit kezdtem simogatni, miközben szemeit rabul ejtve nyeltem megint tövig és gyors fejmozdulatokkal hergeltem, mielõtt megint elélvezett volna elengedtem és finom bõrû combjait harapdáltam végig amíg csak tudtam, majd indultam vissza mellkasát sem tudtam kihagyni, azokat a finom kockákat... mint egy tábla finom csokoládé... Satoshi csoki... nyami! Vigyorogva álltam fel és megfordulva kezdtem el egy általam dúdolt zenére ringatni csípõmet, fenekemet meredõ ágyékának dörgölve. Sokszor felhördült, csípõmre szorítva próbálkozott magához szorítani, de még nem jött el annak az ideje! Még csábítani akarom ezt a gyönyörû jelenést! Felé fordulva jóllakott macskaként nyaltam végig ajkaimat majd ugyanúgy kezdtem neki táncolni mint elõbb, merev vágyát simogatva, néha karmolgatva, egyre jobban remegett, szemei izzottak és szinte úgy hörgött mint egy megvadult medve. Ajkaihoz közel hajolva nyaltam végig õket, majd amilyen hirtelen csak tudtam beleültem vágyába. Hangosan hörögve élvezett belém és én is hasára, de nekem még koránt sem volt elég! Gyorsan kezdtem el lovagolni rajta, ahogy csak tudtam. Harmadik orgazmusa után lábaim alá nyúlva penderített az onsen szélére, majd belém vágta hatalmas farkát és olyan erõvel kezdett el döngölni, mint eddig soha. Anyajegyemet csókolgatta, harapdálta szinte a bõrömrõl is lenyalta miközben bennem mozgott. Már épp ésszel fel sem tudtam volna sorolni, hányadik orgazmusunkat éljük át, hány órája szeretkezhetünk, mint a megvadult állatok, de teljesen olyanok vagyunk mindig, mint akik negyven év cölibátus után estek egymásnak. Fizikailag lehetetlennek tûnõ orgazmus számunk is javítja a statisztikákat, de mikor vágyamra markolva erõsen verve farkamat juttat el a csúcsra én onnantól már csak csípõmet mozgatni, nyögni és a nevét sikítozni tudtam. Az onsen minden egyes részén, különféle pozitúrákban hajszoltuk egymást amíg teljesen kifáradva és kielégülten és csókolózva be nem estünk az egyik szoba futonjára és egymást ölelve aludtunk.

Másnap egyedül ébredtem fel dél tájékán a telefonom rezgésére, kedvenc sexy fõnököm írt sms-t, hogy Sanru Hayato-sanhoz ment ebédre , ne aggódjak vitt magával embereket. Azonnal felugrottam, amit egybõl meg is bántam...fenekembe azonnal beállt a fájdalom és megint kacsába átváltva kezdtem a kocsi felé...hát.. haladni...a kocsiba óvatosan beülve indulok el. Tudom a címet, minden egyes alkalommal mikor ide jöttünk Sato elment hozzá, jó barátoknak mondanám õket. Mikor megérkezek már éppen jön ki, mikor meglát nem a többiek által vezetett kocsi felé indul hanem felém, de félúton megáll így kénytelen vagyok kiszállni és elé totyogni, amin jól szórakozik fõleg mikor a kipárnázott ülésre beülök és indítom a kocsit. Mikor megérkeztünk és elõtte kacsázok õ mögöttem kuncog de egy idõ után megunhatja, mert a vállára kapva indul a szoba felé ahol aludtunk.

- Este hatra öltözz fel elegánsan Enko, vacsorázni megyünk.

Este alig bírok aludni, hajnalban már talpon vagyok, öltönyben. Az esti képek, ahogy Enkot falom, magamévá teszem megõrjítenek. Még egy esti, felnõtt mûsort is próbáltam nézni, de mindvégig a csinos testõröm képe lebegett arcom elõtt. No meg a lapockáján lévõ anyajegyé, ahogy eszeveszetten csókolgatom. Nem kellet sok ahhoz hogy kiakadjak, így hamar úgy döntöttem, beviharzok dolgozni. Egyedül bemegyek a munkahelyre, onnan írok Enkonak. Miatta nem tudtam aludni, s valamiért igazán találkozni sem akartam vele, s mindezért képes voltam önállóan bemenni a munkahelyemre. Fogalmam sincs mikor volt utoljára ilyen alkalom.

Minden jó addig, míg be nem tér hozzám Ginoza a titkárjával. Sose kedveltem, de a nyálas dumáival mindig pillanatok alatt fel tud dühíteni, aznap pedig gusztustalanabb a csillogóra suvickolt, kopasz fejével.  Minden egyes kimondott szó után a vérnyomásom ugrik egyet felfelé. Hamar eljutunk arra a pontra, hogy egy egyszerû, de annál látványosabb mozdulattal kidobom, egyedül, a titkárjával együtt. Elõtte persze leordítom a fejét, ha már a haját nem tudom.  Ezek után, mint aki jól végezte a dolgát, helyet foglalok az íróasztalom mögött. Azonban nincs sok idõm ott ücsörögni, Enko lép be az ajtón, én pedig felpattanok a  székembõl, s talán kissé bamba képpel figyelem, ahogy mellém lép, karon ragad majd maga után húz. Nem tiltakozom, nem is tudom miért.

A kocsiban kezembe nyom egy  forró péksütemény csomagot. Az illatából hamar rájövök mi lapul benne. Szilvalekvár, csoki, kókusz… Nem is foglalkozom semmivel, gyerekes lelkesedéssel nyitom ki a csomagot, majd veszem az elsõ rudacskát a kezembe, hogy aztán befalhassam. A következõ is így jár, sõt, az összes a papírtálcáról. Kissé zavartan törölgetem a szám szélét, miközben a visszapillantó tükörbõl figyelem Enko elégedett mosolyát. Tudja mivel kell lekenyerezni. Ijesztõ. De az még jobban, mikor az anyósülésrõl hátranyújt egy újabb csomagot. Hihetetlenkedve bámulok rá, ennyire csak nem néz haspóknak? Hiú vagyok, nem ehetem meg mind, a hasamra fog menni. De… Remek illata van, és még mindig bugyog bennem egy kis méreg, no meg az se jó, hogy alig aludtam valamit az este. Inkább felbontom a második csomagot is, s egy-két rudat onnan is elmajszolok.

Hamar rájövök, hova is tartunk. Az Osakában berendezett rezidenciámra, amit oly piszkosul imádok. Fõleg  a kinti onsei részét, ahol már elõre érzem milyen jókat fogok punnyadni. Enko intéz pár telefont, Fugoshival beszél, aki az ottani gondnokom. Egy óra s ott is vagyunk, én pedig birtokba veszem a helyet.  Intek testõrömnek, hogy kövessen, beszélni valóm is van vele. Láthatóan stresszel a  biztonság miatt, de nem látom rajta, hogy gond lenne.

- Mindent rendben találsz, Enko? Megtudhatnám, miért is hoztál ide? – teszek fel pár kérdést. Mielõtt válaszolni megigazítja a nyakkendõjét egy eszméletlenül szexi mozdulattal, majd válaszol.

- Elnézését kérem Higashiyama-sama de mindenki, fõleg az Ön testi épségét biztonságban tudva, idehoztam kipihenni magát – hajol meg mélyen.
 
- Rendben Enko, de akkor most Te is pihenj... – adom ki a parancsot, mire kapok egy kétkedõ pillantást, így folytatom. - Rendben-rendben, a rezidencián kívül test õrködhetsz, na de most menj pihenj le. – Egyedül akarok kicsit lenni, így lelépek mellõle. A sütemények a szobám asztalán várnak, még egy rudat a biztonság kedvéért benyomok, majd elindulok az onsen felé. Ott fogom áztatni öreg tagjaimat, magányosan.

Azonban mikor belépek az utolsó jelzõ hamar tovalebeg a gõzben. Enko már térdig gázol a vízben. Térdig. Vagyis a formás, nõket megszégyenítõ formás fenekére pontosan rálátásom nyílik. Basszus! Miért támad az a gondolatom, hogy megharapdálnám piszkosul? Igen, pontosan ezért jó ötlet, hogy pihenjek. Normális esetben ilyen nem ugrana be. Soha! Szerencsére Enko is észbe kap, nem mutogatja tovább magát, a padkára ül s nyakig elmerül a vízben. Én is követem, csak éppen a törölközõt nem veszem le magamról addig, míg le nem ülök. Vizes lett? Azért van.

Nem szólunk a másikhoz, én pedig próbálok úgy tenni, mintha nem ülne velem szemben. Egyszer csak nyílik az ajtó, s Fugoshi lép be, kezében Enko telefonjával. Újra jött a csábítás, nem bírtam ki, a testõröm hátsóját fixíroztam kisebb kihagyásokkal. Hirtelen kiszúrom a lapockáján egy nagyobb, jól kivehetõ anyajegyet. És akkor eldurran benne valami… olyan emlékképek rohamoznak meg, mint az este. A picsába…!

- Van neked – jelentem ki gondolkodás nélkül, ahogy padkát ér a formás segge.

- Tessék, Higashiyama-sama? Micsoda? – pislog rám nagy szemekkel, míg én gyanakvóan méregetem. Hazudik nekem, csak azt nem tudom miben.  S hogy miért is…

- Anyajegyed, a lapockádon.

- Tényleg? Nem is tudtam... de Higashiyama-sama, honnan tudta, hogy van? – terelné a témát, ami majdnem össze is jön neki. S hiába a meglepett orca, szemeiben remény csillan. Igaza volt, azonban nem hagyhattam, hogy teljesen eltereljen a fõ célomtól.

- Miért hangzik az eleje füllentésnek? – sóhajtok fel, míg õ pironkodva néz engem. – Az anyajegy meg… biztosan láttalak egyszer-kétszer öltözködés közbe n – legyintek, hogy erre is eltudjam a választ.  „Vagy nem csak álmomban hágtalak úgy meg, mint egy ribancot szokás.” Nagyot sóhajtva simítom végig az arcomat. Mocskos énem elõtör, s ostorozza a gondolataimat. Sok  ez már így egy napra…

- Higashiyama-sama? – suttogja a nevemet. Oly közel van hozzám, ott áll elõttem, nem is értem hogy került oda. Az elõbb még ült.

- Mi az? – mordultam. Túl közel van… Ha kinyújtanám a kezemet rásimíthatnék a szépen kidolgozott felsõtestére. S lám, itt van újra a szörnyetegem, ezen töröm a fejemet. Engem a cicik érdekelnek, nem a formás férfi seggek! Megijeszt ez az egész. Nem az, hogy ott áll elõttem, teljes valójában, aggódó arccal. Nem. Az ijeszt meg, hogy olyanokon jár az agyam, amin elõtte soha. Meg akarom hágni piszkosul, úgy, ahogy az álmaimban. Érinteni akarom. Mindenhol.

- Szoktál nekem hazudni, Enko? – szegezem neki a kérdést, miközben egyenesen a szemeibe nézek. Döbbenten pislog rám, nem érti honnan jött ez. De én viszont kezdem érteni a dolgokat, s össze kell raknom a kirakós darabjait, hogy tiszta legyen a kép. Latolgatja a dolgokat, de végül tagadóan megrázza a fejét. Tincsei a nyakához tapadnak az onsen nedvességétõl.

- Biztos? – kérdezek rá, mire helyeslõen bólogat. – Akkor válaszolj õszintén, Enko. Csináltam veled bármit is, mikor részeg voltam? – Talán még a levegõ is benne reked. Áhá!

- Nem értem a kérdést, Higashiyama-sama…

- Pedig egyszerû, Enko. Igen vagy nem?

- Én… én nem tudom mi számit bárminek, Higashiyama-sama…

- Jó, akkor másik kérdés. Mindent kérdés nélkül megteszel nekem?

- Természetesen! – vágja rá habozás nélkül. Hazudik, érzem. De nem tudom, miben. – Valami baj van, Higashiyama-sama? – Nagyot sóhajtva néztem oldalra. Ha a gyanúm beigazolódik, akkor akadni fog, az biztos.

- Ha azt mondanám neked, hogy ülj fel a medence szélére és játssz magaddal, csak nekem… - kezdek bele, de nem nézek rá közben. – Megtennéd? – fordulok felé, s nézek mélyen a szemeiben. Nem érti a dolgot, miért viselkedem így, de arca már olya vörös, mintha túl sokat ült volna forró vízben.

- H-ha ezt szeret-szeretné… - nyögi ki.

- Ezt – vágom rá. S míg egyik felem tényleg így gondolja, a másik retteg a valóságtól. És ha élvezni fogom? Ha piszkosul megkívánom? Ha elvesztem a fejemet és… és… megdugom? Várom, hogy tiltakozzon, hisz ez lenne a helyénvaló dolog. Ehelyett azonban hátat fordít nekem, majd lassan a medence szemben lévõ falához indul.  Háttal nekem mászik fel, faráról kövér vízcseppek csurognak vissza a medencébe. Szívem kalimpál, majd kiszakad a helyérõl.

Lassan megfordul, s egyenesen rám néz. Szégyentelenül rakja szét lábait, míg az én tekintetem csinos farkára összpontosul. Hamar rájövök mit bámulok oly mohón, s mikor egyik keze saját magára kulcsolódik, nagyot nyelek. Nem mozgatja, engem néz, teljesen vörös fejjel.

- Hogy szeretné? – pihegi.

- Tessék? – kérdezek vissza rekedten, mire nagyot nyögve kezdi el magát kényeztetni. Tekintetük összekulcsolódik, nem bírok másfelé nézni. Ajkai szétnyílnak, keze határozottan mozog éledezõ férfiasságán.

- Higashi… Higashiyama… - nyögi, amitõl végigfut a hátamon a hideg. De ami a legrosszabb: már kõkemény vagyok. Még párszor nyögi a nevem, én pedig beleõrülök. Hirtelen állok fel, s magabiztos léptekkel indulok el felé.

- Elég! – hördülöm, mire õ láthatóan összerezzen. Megijedt volna tõlem? Megeshet. Lába után kapok, s úgy húzom le.

- Sajn…! – kezdene bele, de én betapasztom azt az édes száját. Úgy falom ajkait, mintha évek óta nem hágtam volna meg senkit. Nõt nem kívántam még így… s akarom, hogy tudja. Ölemet öléhez nyomom, nagyot nyög, ahogy én is. Elhúzódna, de nem hagyom. Fenekére simítok, s úgy tartom ott.

- Most dalolj… - lihegem, miután megszakítottam a csókunkat. – Megdugtalak, Enko?

- Mocskosul, Higashiyama-sama – nyögi. – Olyan istenien mocskosul…! – Nem kell több, mordulva marok ajkaira.

- Ismétlés? Józanul?

- Igen… igen…! – jön a halk, de annál határozottabb válasz.

Válasz nélkül emeli gyönyörû barna szemeit az esti kivilágításra az ablakon túl, magas izmos alakját. Nem szóltam semmi, inkább etettem golyóbisaimat a látvánnyal, hiszen ez... gyönyörû. Arcán táncolnak a hirdetések színei, szemeiben táncot járnak az árnyak karöltve a fényekkel. Lenyûgözõ látvány.

- Gyere ide Enko Ide mellém, Enko. – Lassan indultam meg felé, de nem mertem mellé állni, így inkább csak mögötte egy lépéssel álltam, de intésére azonnal mellé léptem.

- Higashiyama-sama? –vajon baj van?

- Nézz ki az ablakon! Több ideig Enko, van idõnk – elõször gyorsan, de alaposan pásztáztam végig a tetõket, erkélyeket vagy egyéb olyan helyeket ahol megbújhat egy mesterlövész vagy bármi egyéb veszélyt hozó potenciálokat. Mikor további nézésre adott parancsot, nem tudtam hová tenni a dolgkot, de tovább bámultam ki az ablakon.

- Most mi lesz?

- Hogy mi lesz?

- Ez valami próba, uram? Teszt? Mert akármi is , én mindet ki fogom Önért állni, Higashiyama-sama! Nem hagyom cserben és… mindent megteszek Önért és… Ha bármi hibát is elkövetek próbálom azt helyrehozni! – Halovány mosollyal túrt bele hajamban, mire szívem hatalmasat dobbant, imádom ujjainak érintését.

- Ne félj, nem foglak kirúgni. Nincs még egy ilyen bolond, aki eltûrne engem, s még a baromságaimat is teljesítené.

- Önnek nincsenek baromságai! Minden kérése ésszerû, a parancsai egyszerûek, jól követhetõek

- Az is, mikor hajnali négykor elküldelek cigit venni? Oh, jaj… Értem.

- Érti? Mit ért uram? Úgy értem maga mindent ért, hiszen maga egy nagymenõ vállalkozó és…

- Azt értem, hogy bárhogy is szidhatom magamat, te úgyis úgy leszel vele, jól vagyok így.

- Persze! Hideshiyama-sama így tökéletes – nekem mindenképpen.

- Vigyél akkor haza, Enko. Mert a fõnököd most fáradtnak és öregnek érzi magát, csak éppen nem tökéletesnek.

Kedvenc fõnökömet követve megyünk le a kocsihoz, szintén gyalog...de most... olyan boldog vagyok, hogy a fájdalom eltörpül...szinte lebegek. Mikor a háza elõtt kiszállva köszönte meg a sütit és a fuvart, kisebbik énem azonnal mozgósította magát... és a tény...hogy a kocsit belengte férfias illata... nem könnyített a dolgomon... Istenemre mondom hazafelé mindenre gondoltam, hogy lelohadjon, de egyszerûen az elmémbe tóduló emlékektõl inkább csak keményebb lett, mint hogy lankadt volna... Alig vártam, hogy a zuhany alatt lehessek, de a hideg víztõl sem akaródzott lankadni, kénytelen voltam kézbe venni a dolgot... szó szerint... Az ágyamba szinte belezuhantam, iszonyúan fájt minden egyes tagom... de... megérte! Teljesen. Hajnalban egy sms ébresztett, Satoshitól... nem kell érte mennem mert már bent van...de... hajnali hat óra sincs... Gyorsan kiugrok az ágyból, majd összekapom maga, beugrok a kocsiba és...megállok a fõnök kedvenc pékségénél...szerencsémre most sült ki a fõnök kedvenc péksüteménye a Szilvás mámor, szinte az összeset megveszem... kedvenc fõnököm ebbõl nem ismer határt. Gyorsan be a kocsiba és padlógázzal be a cégbe, hiszen én lennék a testõre vagy nem?! Oké...részegen a szeretõje...de akkor is! Fõ állásban a testi épségét igyekszek megóvni! Ha nem vagyok mellette, igen csak nehezen menne azt hiszem. Mikor a portás látja a kocsit, kirohan a portáról, hogy segítsen felemelni azt a vackot, látja, hogy nem fogok megállni. Valamit kiabál utánam... és valószínûleg a fõnök is tudja már, hogy megérkeztem... csodás. De! Nem érdekel...A testõre vagyok... Nem törõdõm módon leparkolok, majd futok fel fõnökömhöz ... Yumeguchi arcáról szinte mindent leolvasok... Az a tipikus... „mindjárt robban a bomba MENEKÜLJ AMÍG TUDSZ” Érzem, hogy itt nagyon komoly bajok lesznek és mikor kedvenc fõnököm szinte kirúgja a helyérõl az ajtót és egy kis kopasz ürgét dob ki rajta majd annak a titkárát, bekövetkezett amitõl féltem... ez a kis kopasz hájpacni megint bepróbálkozott. Ördögi vigyorral állok fel és mikor meglát sírva kirohan, nagyszerû. Oda szólok Yumeguchinak, hogy két hétre elõre mindent vonjon vissza... jobb ha most elviszem kedvenc fõnökömet innen, mielõtt kiirtja a fél világot. Felhívtam Figushi-t az Osakai rezidencia felügyelõjét, hogy még ma oda viszem üdülni a fõnököt. Igen, a fõnök egyik elõrelátó pillanatában építettet magának egy üdülõt csak saját felhasználásra. Az ajtó romjain átlépve, fõnököm kezét megfogva, kezdem magam után vonszolni a lépcsõn egészen a kocsiig, ahol...hát... mint egy gyereket beültetem, kezébe nyomom a még mindig forró péksüteményt, magamat behelyezve a kormány elé, indítom a motort. Út közben kedvesen hátra mosolygok, mikor látom, hogy az összes péksütemény eltünt, de még enne ezért az anyós ülésrõl a második zacskót is hátraadom és kuncogok hitetlenkedõ tekintetét látva. Fugoshi írt út közben sms-t, hogy már várják Satoshit. Nem sokat utaztunk, talán még egy órát mire odaértünk. Én szinte azonnal a telefonra tapadtam, ellenõrizni minden biztonsági elõkészületek meglétét. Satoshi intésére követem Õt, de így is árgus szemekkel pásztázom az õröket, majd megnyugodva fújom ki a levegõt.
-Mindent rendben találsz, Enko? Megtudhatnám, miért is hoztál ide? - nos, nem tûnik annyira idegesnek, de így is elkezdem igazgatni a nyakkendõmet...
- Elnézését kérem Higashiyama-sama de mindenki, fõleg az Ön testi épségét biztonságban tudva, idehoztam kipihenni magát. - mélyen meghajlok elõtte bocsánatot kérve.
- Rendben Enko, de akkor most Te is pihenj...Rendben-rendben, a rezidencián kívül test õrködhetsz, na de most menj pihenj le.- azzal már ott sem volt, az egyik szobában levéve a ruháimat, megyek az egyetlen meleg vizû medencéhez a rezidencia területén, imádom... Annyira gyönyörû... Térdig gázolhattam a vízben, mikor kicsapódott az ajtó, rögtön megfordultam, hátha támadás van folyamatban, de csak Satoshi döbbent tekintetével találkoztam, amit nem tudtam hova tenni... aztán leesett... józanul... nem igazán találkozott csupasz valómmal így szinte azonnal elvörösödtem és leültem az egyik kialakított padkára. Fõnököm is a vízbe gázolt, de nagyon furcsa mód nem vette le a törölközõt magáról csak miután már leült velem szemben. A köztünk lévõ csendet az ajtó nyítódása zavarta meg. Fugoshi tartotta kezében a telefonomat ami éktelen ricsajjal akarta tudtunkra adni, hogy valaki közölni akar velem dolgokat, feláltam és közelebb léptem Fugoshihoz így háttal állva Satoshinak. Csak Yumeguchi volt, utánunk küld majd, holnap a fõnöknek pár fontos iratot, de mivel összetörte a telefonját, engem zaklat ezzel, majd letette. Viszaadtam a telefonomat majd visszaültem a helyemre.
- Van neked.
- Tessék, Higashiyama-sama? Micsoda? - nagy szemekkel bámulok rá, fura tekintettel vizslat.
-Anyajegyed, a lapockádon.
-Tényleg? Nem is tudtam...de Higashiyama-sama, honnan tudta, hogy van?

Az özvegy már tárt karokkal várt. Gyönyörû ruha volt rajta, ajkait vörös rúzzsal díszítette. Úgy csimpaszkodott belém, mint egy szerelmes kis fruska. Ajkamra tapadt, beszélni sem hagyott, csak gyengéden behúzott a lakosztályba. A célzást úgyis értettem, de mikor hátranyúlva lehúzta a ruhája cipzárját, s hagyta, hogy leomoljon róla… Elsõnek lassan szeretem, ahogy õ szeretné. Érthetetlen módon az én étvágyam sem olyan nagy, sõt, mondhatni nagyon furcsán jól lakottnak éreztem magam…

Az ágyban feküdtünk, pezsgõt szürcsölve. Meséltem neki pár utazásomról, s õ is dalolt kicsit az üzletrõl. Ujjaival cirógatta kézfejemet, lesütött pillantásokat küldött felém. Jól tudtam, hogy már az ujjam köré csavartam, jobban, mint vártam. A mulatságunk egészen sokáig eltartott, s egy bizonyos szintig élveztem is, míg Sukiko ki nem szállt az ágyból, hogy egy kis nassolnivalót is hozzon nekünk. A kezében egy tálcával tért vissza, s ült le az ágyra. Akkor figyeltem meg jobban a hátát. A lapockájánál volt egy érdekes alakú anyajegy. S ahogy néztem, beugrott egy arc: Enkoé.

Érthetetlen módon kezdtem el hadoválni mindenfélérõl, hogy elszaladt az idõ, s lassan tárgyalásom lesz. Sukiko zavartan szedte össze a ruhámat, míg én egy gyors telefont intéztem a sofõrömért. Hangom ingerült volt, a nõ végig sajnálkozott, hogy el kellett mennem. Nem szerettem, mikor ezt csinálták. Egyikük sem volt a feleségem: vagyis szívem joga volt távozni, amikor csak akartam. Miután megkötöttem a nyakkendõmet adtam még egy utolsó csókot neki, s siettem is lefelé. Enko már ott várt.

- Történt valami Higashiyama-sama? - szaladt elém, majd hajolt meg mélyen, ahogy szokta. Újra eszembe jutott az álmom, majd az, hogy az anyajegyrõl õ ugrott be.

- Mond csak Enko, neked van a lapockádon anyajegy? – szaladt ki a számon, amin meglepetten csak pislogott.

- Nem tudok róla Higashiyama-sama.

- Vigyél vissza a céghez, Enko.

- Igen is Higashiyama-sama.

A kocsihoz lépett, kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem. Egész úton nem szóltam, csak a fejemet törtem. Minden olyan zavaros lett. Lehet a másnaposság, vagy nem is tudom…  Enko a cég elõtt állt meg, én pedig addig figyeltem. Mikor indexelt, hogy fogta a kormányt… A mélygarázsból a lifthez megyünk, hogy aztán újabb kínos percet éljünk ét együtt. Persze megint szarakodott, Enkonak kellett segítenie. Õ hívta a karbantartókat, míg én türelmetlenül odaszóltam neki.

-Enko, nincs idõm ezt megvárni. Lépcsõzünk. – Indultam is el. Tényleg akadt egy kis papírmunkám, de annyira nem volt életbevágó. Egyszerûen csak be akartam kicsit zárkózni. Egyedül lenni. Enko követett, bár eléggé vontatott, kissé robotszerû mozgással. Egy bizonyos pontig még viccesnek is találtam, de addig nem is szóltam semmit, míg az irodámba nem értünk.

- Mi bajod Enko? Sohasem mozogtál ilyen vontatottan – érdeklõdtem.

- Sajnálom Higashiyama-sama, mozgalmas éjszakám volt – igyekezett az asztal felé, kezében egy tálcával. Ismerõs volt a csomagolása, már épp nyitottam volna a számat, mikor megbotlott. Utána nyúltam, míg õ az asztal felé, s pontosan így akadtunk össze. Csak összeértek ajkaink, de az ismerõs bizsergés, ami végigfutott a gerincemen… Kibontakozott, a kezembe nyomta a  becsomagolt akármit, majd az elõzõ merevséget elhagyva, szinte kiszáguldott az irodámból.

Csak bámultam utána, mint az érettségi bálon, mikor életem elsõ és addigi egyetlen szerelmem otthagyott a táncparketten. Felszisszentem az emlékre, majd inkább visszasétáltam a székemhez, s leültem. A csomagot az asztalra raktam, majd folytattam a papírok átnézést. Csak éppen a gondolataim minden alkalommal visszafordult Enkohoz…

Végül már a csomag is piszkálta a csõrömet, így kicsit jobban megnéztem a csomagolását. Mikor rájöttem, hogy honnan ismerõs – cukrászda logója -, a kezembe vettem és kibontottam. Citromtorta volt benne, egy nagyobb szelet. Ki kellett fújnom a levegõt: hiába indult be a nyáltermelésem… úgy éreztem, ez a srác jobban ismer magamnál is. A citromtorta volt a mindenem. Nem voltam oda annyira az édes dolgokért, de a savanyúcukorka vagy a citromtorta, nos, csodákra voltak képesek. Gondosan visszacsomagoltam, nem volta képes megenni.

Még egy darabig szenvedtem a papírokkal, majd inkább felálltam, kezemben egy cigivel. Jártam egy kört az irodában, majd kinyitottam az ablakot. Magasan a város hétköznapi épületei fölött voltunk, a felhõkarcolónak kijelentett épület pár emelete volt csak az enyém, több cég is itt rendeztette be irodáját. Miután elszívtam a cigarettát, bezártam a bukóra nyitott ablakot. A rohanó várost figyeltem, az esti fényeket, reklámokat. Szerettem a nyüzsgést, a felhajtást. Ez volt az életem…

Kopogásra lettem figyelmes, majd egy halk, de annál ismerõsebb hangra.

-Higashiyama-sama mikor szeretne haza menni? Mert akkor csörgessen meg, le kell mennem a földszintre – kifújtam a levegõt, de nem válaszoltam. Enko kinyitotta az ajtót, de nem jött be. Csak engem figyelt, én pedig õt. - Higashiyama-sama, minden rendben van?

Válaszul csak hümmögtem egyet, majd újra kinéztem az ablakon. Nem kellett volna bejönnie, jól tudtam, hogyha hívom, ugrik. Nem kellett volna magától… nagyon nem. Szemben egy autóreklám fényei villogtak, kicsit arrébb pedig kiszúrtam egy nõknek szóló, sampon reklámot. A fiú nem szólt. A feszült csend lassan uralkodott el körülöttünk.

- Gyere ide Enko – intettem neki, mire õ lassan megindult felém. – Ide mellém, Enko. – Tettem hozzá, mikor egy karnyújtásnyira megállt.

- Higashiyama-sama? – pislogott rám zavartan.

- Nézz ki az ablakon! – adtam ki a parancsot, mire õ egy gyors pillantást vetett kintre. – Több ideig Enko, van idõnk – dörmögtem elégedetlenül, mire õ teljesítette is. Erõsen koncentrált kifelé, miközben ajka megremegett.

- Most mi lesz? – kérdezte suttogva.

- Hogy mi lesz?

- Ez valami próba, uram? Teszt? Mert akármi is – fordult velem szembe, szemeiben pedig elhatározás csillant -, én mindet ki fogom Önért állni, Higashiyama-sama! Nem hagyom cserben és… mindent megteszek Önért és… Ha bármi hibát is elkövetek próbálom azt helyrehozni! – Halovány mosoly kúszott az ajkaimra. A kezem lendült, ujjaim a dús, de annál selymesebb tincseiben landoltak. Beleborzoltam bozontjába, míg õ engem bámult, résnyire nyílt ajkakkal.

- Ne félj, nem foglak kirúgni. Nincs még egy ilyen bolond, aki eltûrne engem, s még a baromságaimat is teljesítené.

- Önnek nincsenek baromságai! Minden kérése ésszerû, a parancsai egyszerûek, jól követhetõek – csillogtak lelkesen a szemei, miután visszaengedtem kezemet magam mellé.

- Az is, mikor hajnali négykor elküldelek cigit venni? – kérdeztem rá, mire õ bólintott. – Oh, jaj… Értem.

- Érti? – nyekkentette. – Mit ért uram? Úgy értem maga mindent ért, hiszen maga egy nagymenõ vállalkozó és…

- Azt értem, hogy bárhogy is szidhatom magamat, te úgyis úgy leszel vele, jól vagyok így.

- Persze! Hideshiyama-sama így tökéletes – jelentette ki, mire én elmosolyodtam.

- Vigyél akkor haza, Enko. Mert a fõnököd most fáradtnak és öregnek érzi magát, csak éppen nem tökéletesnek.

A süteményt felkarolva indultam el a mélygarázsba, vele együtt. Hazavitt, zokszó nélkül. Egész úton mosoly ült ajkán. Jobb volt így, mint feszültnek látni. Mikor kirakott, megköszöntem neki a fuvart, majd a süteményt is. Láthatóan madarat lehetett volna vele fogatni, olyan boldog volt.

Békésnek és pihentetõnek egyáltalán nem mondható alvási folyamatomat a telefonom zavarta meg. Életemben elõször fizikai fájdalommal járt a felkelés. Túl sokáig és sokat csináltuk Satoshival. Nagyon fáj a fenekem...A kijelzõn kedvenc fõnököm neve virít...és Te jó ég! Már 10 óra múlt...

- Jó napot Higashiyama-sama!

- Neked is Enko. Itt tudnál lenni tíz perc múlva a házam elõtt?

- Természetesen uram!

- Remek. Akkor a legközelebbi viszontlátásra - a hangjától eddig nadrágomban fájdalomtól szenvedõ nemesebbik testrészem a fájdalommal dacolva merevedik meg, Satoshi mit tettél velem? Lábaim remegésével nem törõdve kelek fel a szõnyegrõl és rohanok, illetve öregembereket megszégyenítõ rogyasztott lábakkal próbálok a csigánál egy kicsit gyorsabban öltözködni. Érzem, hogy ebbõl még baj lesz. Satoshi háza elõtt leparkolva inkább nem szállok ki mikor nem muszáj. Az ülés is nehezemre esik. Sohasem volt még ilyen izomlázam. De ilyen megerõltetõ pózban sem csináltam soha. Már az emlékektõl is pirosodik az arcom.

Amint kilép az ajtón megpróbálom leplezni orrvérzésem, hisz most még jobban néz ki, mint tegnap. Pedig azt hittem, hogy ez fizikailag lehetetlen. Kiszállva nyitottam ki elõtte az ajtót, majd óvatosan visszaültem a volánhoz.

-Hova lesz a fuvar?

- Yokohoshi birtokra, kérlek


- Csak nem özvegylátogatásra megy? - A szívemet tépõ fájdalomhoz képest a testemben tomboló szinte nem is volt érezhetõ. A tény, hogy én viszem azt a férfit, akit szeretek a szeretõjéhez, oly fájdalmassá és szívet tépõvé tette ezt az egészet, hogy szívem szívesebben menekült volna sírva a farkasok elé.

- Jól tudod, hogy üzlet szempontjából fontos az asszony. A fával nem lehet dûlõre jutni, s egyelõre még nem is õ a cég feje. Mindent a nagybátyja irányít, míg a fiú be nem tölti a tizennyolcadik életévét. Addig még van fél évem, hogy az anyján keresztül behálózzam. Szóval igen Enko, özvegylátogatásra megyek. Van valami kifogásod ellene? - Van. Szeretlek. Nem elég? De, elfogadom. Hisz csak akkor esel nekem, hogyha nincs más és akkor is csak részegen. Fogadni mernék, hogyha lenne egy nõ akkor ott, nem engem dugnál oly hévvel.

- Csak vigyázzon magára uram.

- Vigyázok én .

- Megvárjam uram?

- Nem kell Enko Majd hívom. Addig nyugodtan menjen oda, ahova szeretne. Természetesen csak egy bizonyos körön belül.

Oda ahová szeretnék? Lehet meglepõdnél fõnök, ha Yokohoshit kilökve az öledbõl én vonaglanék rajtad. Persze azonnal elszégyellem magam és elpirulva indulok a kocsihoz, de inkább gyalogosan kezdek el nézelõdni a környéken. Fájó fenekem és izmaim a minimális mozgás ellen is tiltakoznak, egyre jobban érzem, hogy remegnek. Hirtelen pillantok meg egy cukrászdát, ameddig nehezen, de sikerül eljutnom. Megjegyzés, legközelebb, ha Satoshi iszik és csak én vagyok ott vele a 10. menet után már üssem le, mert nem fogok tudni járni. Az este 15 menetet nyomtunk le, ami szinte lehetetlennek tûnik és én is alig hiszem el, hogy ennyiszer el tudtam menni. Satoshi vagy ennyire jó szeretõ vagy nem tudom.

-Jó napot. Mit szeretne? - egy csinos fiatal lány pironkodva áll a pult mögötti résznél, mosolyogva köszöntem, majd a fél boltot felvásárolva ültem le egy asztalhoz magamba tömni a finomságokat. Gondolni sem akarok arra, hogy fõnököm most éppen mit csinál. De egyszerûen nem tudok elvonatkoztatni. Tudom, persze hogy tudom. A fõnököm a nõi nem híve. Lassan már két órája tömöm a pocakomba a süteményeket és próbálom nem észrevenni, hogy egyre több a nõ a cukrászdában, akik körülöttem próbálnak elhelyezkedni. Úgy érzem magam, mint az utolsó darab rágó a dobozban akit az egész osztály a szájában akar tudni. Az utolsó süteményhez jutottam, ami véletlenül a fõnököm kedvence, citromtorta. Éppen meg akarnám kóstolni, mikor megcsörren a telefonom. Satoshi az és elég ingerülten hív azonnal magához. Becsomagoltatom a süteményt és rohanok fõnökömhöz, testem egyre jobban tiltakozik a futás ellen, de mi van ha baj van?!

- Történt valami Higashiyama-sama? - hajolok meg mélyen elõtte remegõ lábakkal. Mikor nem érkezik felelet nézek fel rá, Satoshi furcsa arccal méreget.

- Mond csak Enko, neked van a lapockádon anyajegy? - pislogva nézek rá - Nem tudok rólla Higashiyama-sama

- Vigyél vissza a céghez, Enko.

- Igen is Higashiyama-sama.

A kocsihoz lépve, nyitom ki neki az ajtót, majd hajtok egyenesen a cég elé. Út közben végig magamon érzem kutakodó tekintetét, nem igazán bírtam megülni egy helyben. A mélygarázsban leparkolva követem be egészen a liftben, mögé állva nézek ki a fejembõl, de ugye nem is én lennék, ha nem történne valami. A 18. emeleten a lift nem akart tovább menni, megmakacsolta magát. Kifeszítve az ajtót, segítettem Higashiyama-samának kimászni a liftbõl, majd én is kiszálltam és azzal a lendülettel hívtam is a karbantartókat.

-Enko, nincs idõm ezt megvárni. Lépcsõzünk. - Meg sem várva reakciómat indult el a lépcsõk felé, nem igazán volt választásom követtem Õt. Testem minden egyes kis lépésnél hangosan sikított a fájdalomtól. Megfizetem annak az árát, hogy egész éjjel szeretkeztem. Az irodájában, az asztalára ülve összehúzott szemöldökkel néz egyenesen a szemeimbe.

- Mi bajod Enko? Sohasem mozogtál ilyen vontatottan.

 

- Higashiyama-sama, minden rendben van?

Mérgesen vizslattam, ugyanis arra számítottam, hogy legalább valami támpontot ad. Szõke volt vagy barna, ázsiai vagy európai… Láthatóan õ sem rajong azért, hogy faggatózom, de van benne valami furcsa. Idõközben elküldtem cigiért, kifogytam belõle. Idegesen pöfékeltem, akár egy gyárkémény. Míg õ odavolt én az íróasztalomnál ültem, jobbommal doboltam rajta, míg bal kezemmel az iratokat lapozgattam. Kimutatások, statisztikák… Nem voltam úgy oda értük, de az üzlet miatt kellettek,s  fontosak voltak. Enko azonban olyan sokáig odavolt, hogy mérgemben már felpattantam s elkezdtem az irodámban körözni. Végre megérkezett, nyitotta is az ajtót én pedig rögvest letámadtam.

- Az istenre, Enko! Hol voltál cigiért?! Kínában?! – zsörtõlõdöm.

- Nem sok kellett volna hozzá, Higashiyama-sama. De ez egy igen kedvelt márka, így a város másik felében tudtam csak venni – felelte nyugodtan, majd hajolt meg elõttem tisztelettudóan. Szerencséje volt mindig is az udvariassága!

- Jól van…Yumeguchinak el kellett mennie, így vedd, át kérlek egy ideig a munkáját, csak iratokat kell rendezgetni  – adtam neki ki a feladatot, mire õ újra mélyen meghajolt. Nem volt kedvem megint vele foglalkozni, kellemetlen érzés fogott el.  Újra felvillant elõttem a kudarcom, amit csakis az õ közremûködésével tudtunk korrigálni. Felháborító!

Míg Enko pár irodával arrébb a mocskos melóban merült el, iratokat rendezgetett dátum és kategória szerint, én megtaláltam a szekrényben a konyakomat. Még az egyik amerikai befektetõnktõl kaptam, aki szerint ez volt a világ legjobb konyakja. Csak egy pohárkát ittam meg, de minden korty nehezen csusszant le torkomon. Közben pedig a kedvem egyre lejjebb és lejjebb ment, egy senkiházinak éreztem magamat, akinek a testõre nélkül vége van. Dörmögtem össze-vissza, elfojtottan káromkodtam. Ekkor csörrent meg a telefonom, hogy üzenetem érkezett.

„Kedves Higashiyama, mikorra várhatom érkezését? Nagyon várom már Önt. xxx Yokohoshi”

- Az isten bassza meg! – ordítottam mérgemben. Ennek is most kellett jelentkeznie, mikor semmi kedvem az udvarias csevegéshez, s lassú keféléshez?!

Csapódott az ajtó, Enko vetõdött be rajta riadtan. Túl hangos lettem volna?

- Higashiyama-sama minden rendben?! Jól van? –Rohant az ablakhoz, hogy körülnézzen, mintha magamon kívül bármiféle szörnyeteg is tartózkodott volna a szobában.

- Enko! Kifelé! – kiáltottam rá. Szerencsére nem kérdezett, csak kisietett, s halkan bezárta maga után az ajtót. Egyedül akartam lenni. És jól berúgni.

Azt hiszem remekül sikerült, ugyanis egyre haloványabb lett mindent. Az emlékek is. A szobába is sötétség kúszott, a nap lement. Nekem sem ártott volna eltenni magamat nyugovóra, de… a belsõ kisördögöm ébren volt és többet akart.

Annyi még rémlett, hogy az ismerõs illat ellepte orromat, a puha bõr érintése érzékeimet felkorbácsolta. Olyan mérhetetlenül kívántam, hogy csak duruzsoltam neki pár bókot, majd elkezdtem a ruháitól megszabadítani. Mocskos voltam. Õ is. Imádtam. Mindenét: a bõrét, az illatát, az érintését, a hangját, de legjobban a száját… Végigszeretkezem vele az estét. Oly isteni, oly tiltott… Oly bitangul jó!

Majd minden kiesik…

A démonom jóllakottan dorombol bensõmben, jól tudva kivel mit tett. Józan eszemnek apró információcseppeket ad az estérõl, arról, hogy bizony Enko hangja nyögte nevemet újra és újra, kéjben úszva.

~*~*~*~*~*~*~*~*~

Másnaposan ébredtem otthon. Az egyetlen fix pontom az ágyam volt, legalább az enyém. Nem tudtam, hogy kerültem oda, de legalább otthon voltam. Lassan villan be az esti emlékek tömkelege, arcom ég.

- Ilyet álmodni, bassza meg… - simítottam végig pofámat, majd inkább a párnámba temettem. „Mióta akarom én tudat alatt megdugni Enkot?” – fordult meg a fejemben.  „Se mellei, se vaginája… Férfi, farokkal. Lehetetlen!” Nagyot nyögtem, fetrengtem még egy kicsit, végezetül csak felkeltem. Szerencsére az összes függöny be volt húzva, a reggeli fény nem bántotta szememet pluszba. A konyhában óvatosan jártam, öntöttem magamnak két pohár vizet. Kellett a folyadék, délutánra megbeszélésem volt egy magányos özveggyel.

Nem az volt a legrosszabb, hogy másnapos voltam, hanem hogy a seggemben, karjaimban izomláz volt. Csak nem tudtam miért. Nos, ha az álmaim alapján pár dolgot tényleg úgy csináltam volna… nyilvánvaló lett volna a számomra, hogy miért.  A telefon után nyúltam, s tárcsáztam a testõröm számát. Furcsálltam is, hogy még nem kopogtatott, vagy önkényesen nem engedte be magát.

- Jó napot Higashiyama-sama! – szólalt meg az oly jól ismert hang. Az álmom után kellemes bizsergés fogott el attól, ahogy a nevemen szólított. Abszurd volt!

- Neked is Enko. Itt tudnál lenni tíz perc múlva a házam elõtt?

- Természetesen uram! – jött a lelkes válasz.

- Remek. Akkor a legközelebbi viszontlátásra – duruzsoltam a telefonba, majd tettem le. Nem is tudom mi ütött belém, hogy ilyen… dorombolós hangon köszönjek el tõle. Biztosan az éhes gyomrom volt az oka. Rögvest felkutattam a hûtõben lelhetõ gyors fogyasztásra alkalmas kaját. Reggeliztem, lezuhanyoztam, borotválkoztam, felvettem öltönyömet, nyakkendõt kötöttem, majd a tükörben egy széles mosolyt villantottam. Tökéletes volt minden egy kis csábításra.

Lesiettem a lakásomból, s örömömre a kocsi már a feljárón várt, a volán mögött Enkoval. Nyugodtan sétáltam felé, míg õ kipattant, hogy kinyissa nekem a hátsó ülés ajtaját. Köszönés képen biccentettem neki, majd beültem hátra. Minél hamarabb túl akartam esni a csábításon. Éreztem, hogy az asszony rengeteg kivesz majd belõlem…

- Hova lesz a fuvar?

- Yokohoshi birtokra, kérlek – néztem ki az ablakon. Szép idõnk volt. Sétára alkalmas.

- Csak nem özvegylátogatásra megy? – zavartan néztem a sofõr felé. Volt valami a hangjában… valami szokatlan. Arcvonásain nem látszódott, de a szemein…

- Jól tudod, hogy üzlet szempontjából fontos az asszony. A fával nem lehet dûlõre jutni, s egyelõre még nem is õ a cég feje. Mindent a nagybátyja irányít, míg a fiú be nem tölti a tizennyolcadik életévét. Addig még van fél évem, hogy az anyján keresztül behálózzam. Szóval igen Enko, özvegylátogatásra megyek. Van valami kifogásod ellene? – érdeklõdtem, mire felsóhajtott.

- Csak vigyázzon magára uram.

- Vigyázok én – kuncogtam.

Többet nem szólt hozzám, elvitt a kért címre. Azonban mikor kiszálltam halkan utánam szólt.

- Megvárjam uram?

- Nem kell Enko – ráztam meg tagadóan a fejemet. – Majd hívom. Addig nyugodtan menjen oda, ahova szeretne. Természetesen csak egy bizonyos körön belül – kacsintottam rá, mire elvörösödött.

- Mit titkolsz, Enko? – Ó, jajj nekem…Suttog, az sosem jó jel nála…de miért képzelek ilyenkor ostort a kezébe és egy feszes bõrnacit rá, egy most „azonnal  megbüntetlek, mert rossz kisfiú voltál”

-  Higashiyama-sama, kérem… Nem tudom, mirõl beszél – Ohh te jó nyöszörgésbe tudtak csak fojtani nyáladzásom, fõleg mikor az ajtónak dõl… Te jó ég! Könyörgöm csak ne vegye észre, csak ne! Most tálaljak ki neki?! Neeeem… Nincs az-az isten! Na, jó szem lecsuk, gondolkozz Enko!

- Beszéltem valakivel, aki tartozott nekem. És… lehet, hogy ezért történt mindez – suttogtam halkan, de amilyen tökéletes fõnököm van, biztosan halotta. Még sem mesélhettem el neki, hogy szinte megfenyegettem szegény flótást…Ugye?...

- Nem kelett volna, Enko. Egyedül is megy. – Dörmögte azzal az észvesztõ hangján, de… nem akarom, hogy dühös legyen…- Többet ne csináljon ilyet! – majd dühösen ellöki magát az ajtótól. Te jó ég! Dühös! Nagyon dühös! Mi lenne ha az én drága fõnököm megtudná hogy az én „táncpartnerem” nem más mint Õ. Ó, megint vörös vagyok szerintem…

- Haragszik rám?

- Nem kifejezetten. Csak bosszant a dolog.

- Az ugyanaz- legalábbis számomra az.

- Nem teljesen. Kévét – int felém hanyag eleganciával, amitõl a lelkem szíveket eregetve kiszáll a testembõl, na jó higgadtság, csinálj kávét Enko! Gyerünk, megy ez!! Elé teszem a friss kévét a Boss feliratú bögrébe, vajon valaha észrevette, hogy ráírtam?...

- Ki fog rúgni? – Kérlek, Satoshi végre kaptam belõled egy kis darabkát, ne üldözz el.

- Már csak azért se rúgnálak ki, mert a legjobb kávét te készíted. És ennyiért még nem dõl össze a világ. Ha… Elmondod ki volt este a „táncpartnered” – Oh, csak ezt ne Satoshi!

- Maga nem változik-, pedig igazán elkezdhetnéd kedvelni a hímeket… leginkább csak engem…- Nem szeretném elmondani. Még nem. – Talán van egy kis remény az után az éjjel után számomra… Majd utána elmondom. Látom rajta, hogy feldühödik válaszomon, így inkább kislisszolok az iroda elé . nos, inkább egy dühös Satoshi… Yumeguchi-san megint az ölembe esett, teljesen véletlenül miközben rám öntötte  a kávét, nem akarom én ezt… De durván sem bánhatok vele… Ó, te jó ég… Na végre, fõnök! Elküldött megint cigiért, most a szokottnál is gyorsabban fogyott el a doboz… Nagyon ideges rám… Ilyen nincs! Azért az átkozott cigiért a város másikba kellett mennem, mert mindenhol elfogyott de most felvásároltam az összeset és mindenhova, tettem belõle… Raktározó testõr. Ha ezt a haverok megtudják, biztos sírva fognak röhögni. Kedvenc fõnököm már az asztal elött köröz türelmetlenségében.

- Az istenre, Enko! Hol voltál cigiért?! Kínában?! – morog le egybõl, na de fõnök!

- Nem sok kelett volna hozzá, Higashiyama-sama. De ez egy igen kedvelt márka, igy a város másik felében tudtam csak venni. – hajolok meg elötte mélyen sajnálatom jeleként.

- Jól van…Yumeguchinak el kellett mennie, így vedd, át kérlek egy ideig a munkáját, csak iratokat kell rendezgetni. – Gyorsan meghajolva távozok. Már vagy 3 órája csinálhattam ezt az ótvar melót, mikor bentrõl éktelen kiabálás hangzik fel, mire mindent eldobva, fegyveremet felkapva rohanok be az irodába.

- Higashiyama-sama minden rendben?! Jólvan? – Rohanok az ablakokhoz körülnézni.

- Enko! Kifelé! – kiált rám fõnököm mire azonnal kitessékelem magam… azt hiszem…nem tudom.

Este tíz óra van és a fõnököm még mindig nem adott magáról semmilyen életjelet, még kávét sem kért!

-Higashiyama-sama! – kopogok be, de semmi válasz. – Bemegyek! – Belépve megcsap egybõl az átható piaszag, ha jól érzem whisky. – Higashiyama-sama merre van?

- Halkabban cicus, így a holtakat is felvered! – simul hozzám hátulról hirtelen kedvenc fõnököm, és duruzsol fülembe. – Nem emlékszek, hogy hívtam volna valakit. De te elég jól nézel ki, és az illatod is nagyon csábító, de minek van rajtad ruha? – nos csak egy reccsenõ hang és felül ruha már nincs is, fel sem ocsúdhattam mire már meztelenül ültem az asztalon Satoshival ajkaimon, pár pillanattal késõbb már elõtt térdelve kényeztetem számmal bitang nagy farkát csoda, hogy befér. Percekkel vagy órákkal késõbb a fotelban vonaglok az ölébe. Szerencse, hogy üres az iroda, hisz szinte végig nevét sikoltoztam. Fõleg mikor hajamba marva feszítette hátra testem és harapdált össze nem kímélve nyakamat sem. Hajnali 4kor fejeztük be, legalábbis akkor ájult rám orgazmus után fõnököm, egy ideig nem fogok tudni ide pirulás nélkül bejönni ide… Végig keféltük az egész irodát. Fõnökömet felöltöztetve, magamra kapva ruháim cafatjait viszem õt haza, majd esek én is be saját házamba. Kényelmes lesz nekem itt a szõnyegen egy ideig azt hiszem.

- Látom jó éjszakád volt, Enko… - mértem végig. Rendezetlen volt a megjelenése, borzos volt a haja s a nyakán egy hatalmas cuppanós fog-szívásnyom virított.

- Ezt hogy érti, uram? – kérdezett vissza meglepetten, sõt, kissé ijedten. Közben újra elindultunk a folyosón, hogy minél hamarabb a kocsikhoz jussunk.

- Szépen kiszívta egy nõ a nyakad, Enko. Eddig sohasem tudtalak rávenni a szórakozásra az én merev testõröm, melyik liba volt az, aki így elcsavarta a fejed? – duruzsoltam gúnyosan, miközben érezhetõen irigy lettem a libára. Én is próbáltam már Enko ölébe csempészni leányzót, de sose húzta meg egyiket se. Mit tudhatott az a libus, akiben járt egyet? Vagy éppen többet. Látszódott a képén, hogy tudta a dolgát.  Kinyitotta elõttem a kocsi ajtaját, mire én rá se nézve beültem a hátsó ülésre.

- Igen uram, elkapott éjjel egy fekete démon – terült el a képén egy elégedett vigyor, majd ült be utánam. Míg én dúltam-fúltam magamban, az õ arca lassan kipirosodott. No, ennyire jó lett volna…? Basszus, én meg semmire sem emlékeztem az egészbõl, csak annyira, hogy ismerõs illata volt a szukának. Ismerõsen kellemes. S biztosan hatalmas menet lehetett, ugyanis nagyon ki voltam ütve, s nem csak az alkohol miatt. Érezhetõen fáradtabb voltam, s a hátraadott gyógyszer sem tudott ezzel mit kezdeni.

Enko már olyan vörös volt, mint az elõzõ este elfogyasztott fõtt rák a tányéromon, így jobbnak láttam, ha abbahagyom a kérdezõsködést. Pedig de kifaggattam volna mindenrõl! A csaj mellmérete, segge, mozgása, hangja, haja, szeme… Minden érdekelt volna, hisz nem tudtam elképzelni, hogy Enko elveszítse a józan eszét, s a farkára hallgatva vágtasson egy barlang felé. Képtelenségnek tartottam, mint ahogy azt is, hogy én bármikor is szerelmes legyek. Biztos nagyon rendezetlen lehetett a külseje, kiéhezett tekintette perzselte a leány finom bõrét… Beleborzongtam a gondolatba, s ez egyszerre lepett s dühített fel. Nem ezen kellett volna járnia az agyamnak!

Mordultam egyet, majd intettem egyet a sofõrnek, aki aprót biccentve jelezte, hogy értette a parancsot. A kocsi a következõ lámpánál lefordult balra, egyenesen a panorámás, magaslati levegõt biztosító lakásom felé. Mocskosnak éreztem magamat, tapadt rám az öltöny. Hiába voltam oda az ágytornáért, az égbekefélésig… utána pedig a leizzadt testem zavart a legjobban. Akkor is így volt. Alig vártam, hogy a meleg zuhany alá beállhassak, átmossam magam mindenhol tusfürdõvel, megmossam a hajamat, hogy ne érezzem többé a lebúj illatát magamon.

Viszont az a tény, hogy nem tudtam beazonosítani kivel is csináltam… feldühített. Eddig mindig, mindenre olyan remekül emlékeztem, büszke is voltam rá. Megesett, hogy pár dolog kiesett, de sosem lényeges momentumok, mint például, hogy kivel feküdtem le. Nem voltam hulla részeg… annyira. Vagyis… Az istenit is neki! Mi ütött belém, egy kis üzlet elveszett, viszont a nagyhal ráakadt a horgomra! Szó szerint… Feszült voltam, s nem igazán értettem miért. Szinte kivágtattam a lakásból, Enko pedig jó testõrként követett. Nem engedtem, hogy kinyissa elõttem a kocsiajtót, intézkedtem magam is. A sofõr az anyósülésre kényszerült, okos házõrzõm érezte, hogy valami nem stimmelt.

A tárgyalásnál a szokásos hercehurcák mentek, mégis felkaptam rajta a vizet. Az öreg nem engedett semmibõl, a jobb keze pedig gyõzködte, hogy kellene. Szürreális volt a kép, s éreztem, hogy a kis mocskos dög nem azért fogta a pártomat, mert tényleg jó üzletet látott a dologban… Lassan tört meg a jég, s a beleegyezés a társulásba hamar felbukkant a mélybõl. Erre vártam, mégis szinte mellkason vágott, ahogy az öreg kimondta a súlyos szavakat. Igen. Tuti bunda volt a dologban. Enkot cigiért küldtem, közben Senzu váltott még velem pár szót. Miután egyedül maradtam, zsebre vágott kézzel mentem vissza a tárgyalóterembe.  Enko nem sokkal ezután futott be, kezembe adva a cigarettát. Fittyet hánytam a szabályokra, rágyújtottam egy szálra.  Jólesõen  szívtam bele, hagytam, hogy a füst átjárja a tüdõmet.

- Enko, beszélnünk kell…. Mit tudsz arról, hogy Senzu megváltoztatta a döntését? – érdeklõdtem, míg õ zavartan mérte végig az asztalon ücsörgõ alakomat. Láthatóan zavarba jött, sõt, menekülõre fogta a dolgot. Tudtam! A kis mocsok… Leszállva az asztalról hörpintettem fel a poharam alján lötyögõ kis szakét, majd indultam el utána. Jobban járt volna, ha a seggén marad, pontosítva nem mozdul sehova. Miközben a kilinccsel bajlódott erõteljesen rávágtam az ajtóra. Ijedtében összerezzent, majd rám emelte mézbarna szemeit.

- Mit titkolsz, Enko? – suttogtam halkan, mire nyelt egy nagyot.

- Higashiyama-sama, kérem… Nem tudom mirõl beszél – nyöszörögte, míg én az ajtónak dõltem s úgy néztem.

- Tudod, hogy mirõl beszélek.

Riadtan vizslatta arcomat. Ajkai megremegtek, látni lehetett rajta, hogy õrlõdött a dolgokon. Nem értettem miért nem nyögte ki egyszerûen a dolgot, ahogy illett. Fejemet kissé oldalra döntöttem, mire õ lehunyta szemeit.

- Beszéltem valakivel, aki tartozott nekem. És… lehet, hogy ezért történt mindez – suttogta, majd pár másodperc után kinyitotta szemeit, nagyon lassan.

- Nem kellett volna, Enko. Egyedül is megy – dörmögtem mérgesen. Utáltam, ha belekontárkodtak a dolgomba, s jobb szerettem mindent egyedül csinálni. Mégse igazán Rá haragudtam, hanem magamra, amiért nem sikerült önerõmbõl rávenni a vénszatyrot az együttmûködésre. Helyette a testõröm egyezkedett, s még azt se tudtam kivel és hogyan.

- Többet ne csinálj ilyet! – mordultam, majd löktem el magamat a faltól. Arra számítottam, hogy a görcsösen szorongatott kilincset végre lenyomja, de nem így történt. Lassan fordultam felé, orcája kipirult volt. A cigim ott füstölgött az asztalon hagyott hamutálon. Lassan sétáltam oda, újra a kezembe vettem s még egy utolsót beleszívtam.

- Haragszik rám?

- Nem kifejezetten – duruzsoltam, majd fél szemmel felé vizslattam. – Csak bosszant a dolog.

- Az ugyanaz.

- Nem teljesen. Kávét – intettem felé, mire õ szó nélkül engedelmeskedett. Visszaültem a tanácskozásnál elfoglalt helyemre, rágyújtottam egy újabb cigire. A bögre kávé elõttem landolt az asztalon, Enko pedig mellettem állt néma csendben. Lassan kortyolgattam a forró kávét.

- Ki fog rúgni? – törte meg a csendet végezetül, mire kuncogva megcsóváltam a fejemet.

- Már csak azért se rúgnálak ki, mert a legjobb kávét te készíted – feleltem. – És ennyiért még nem dõl össze a világ. Ha… Elmondod ki volt este a „táncpartnered” – néztem felé, mire nyelt egy hatalmasat.

- Maga nem változik – sóhajtotta végezetül, majd beletúrt a hajába. Kuncogva kortyoltam egy utolsót a bögrébõl, míg õ láthatólag vívódott a dolgokon.

- Nem szeretném elmondani. Még nem.

Ezt én nem hiszem el! Már megint… Már megint beveti. Hallom is a kéjes nyögéseket, a szakadó gombok és anyag hangját, egy tompa puffanást, majd egy kéjes sikítást, ami további hangos nyögés követ, persze a morgó hangok is hallatszanak, amire gatyámban lakó szörny is éledezni kezd. Egy óra kínszenvedés után kilép az ajtón a rettenõen elégedett dögös fõnököm. Kielégült lusta mosollyal arcán köti meg nyakkendõjét majd mellém lép, mire megcsap az a finom menta illat és a sex tipikus szaga, féltékeny lelkem máris háborog, de nem szólok csak lemondóan sóhajtva nézek rá.
-  Hiashiyama-sama, már megint ez a módszer maradt?- kérdem tõle teljesen higgadtsággal, mire egy észbontó mosolyt kapok, érzem testembõl elélvezõ lelkem kiszáll.

- Ugyan már, Enko. Lehetne több mocskosság benned. De menjünk a következõ ügyfél már vár.- kacsint rám, mocskosság? Oh, ha belelátna a fejembe nem ezt mondaná… nem is tudja miket képzelek róla miközben…

-   Az is szoknyát visel?- kérdem tõle csalódottan… azt hiszem gyötört lelkem a mai nap folyamán több ilyen affért nem tudna elviselni…

-Nos, nem. Határozottan nadrágot hord, zakóval és inggel. Nehéz dolgom lesz.- sóhajt lemondóan.

-Vesse be a másik titkos fegyverét. - közlöm vele némi gúnnyal a hangomban, amit szerencsére sosem vesz észre.

A másik tárgyaláson nem figyeltem nagyon, hisz annak az üzletembernek az asszisztense, akit  a jobb kezének becéz, véletlenül tartozik nekem… mivel elvittem azt a bányarém nõjét moziba míg õ a tanárnõnek segített „fugázni” már ha értitek… Szerintem majd felhívom õt, hogy beszéljen a fõnökével döntésének helyességét illetõen.

Mire észbe kapok már fõnököm kedvenc szórakozóhelyén vagyunk, õ meg dönti magába azt a méregdrága szakét, a sok ribancról nem is beszélve… Önuralmam percenként csökken, így mielõtt elkezdenék üvölteni kínomban így inkább vállára teszem kezem és füléhez hajolva mondom el észrevételemet.

-Túl sokat ivott ma, Higashiyama-sama- majd vállamon érzem meleg tenyerét, majd ködös tekintettel néz fel rám.

-De nem eleget. - dehogynem…

-Hagyja abba. - tanácsolom, vagy inkább parancsolom? Már nem tudom…

-Segits abbahagynom. Ajd más foglalkozást. Adj mást… - ragadja meg hevesen a pólómat mire bennem elõjönnek azok a bizonyos mocskosságok…

-Biztos benne? – kérdek rá a biztonság kedvéért…kérlek, mond hogy igen…

- Kerits egy kulcsot a hatos szobához. – parancsolja mire próbáltam szorító kezei közül kikerülni, hogy minél hamarabb az ágyban lehessünk, majd nagy nehezen felállva, vele a hátamat ölelve mentem követelni a hatos szoba kulcsát, amit nem igen akartak odaadni nekem. Közben kedvenc fõnököm úgy gondolta, hogy tart egy kis bemutatót a rám váró éjszakából, így olyan helyeken simogatott amik egybõl bekapcsolják nálam a pirosodás gombot, ohh mamám ha így folytatja szégyenszemre az alsómba élvezek… Ezt nem bírom! Kulccsal a zsebemben ráncigáltam be a mosdóba egy csókra, de hirtelen a mosdó falának nyomva találtam magam egy mohó nyelvel a számban, ohh te jó ég, nagyon jól csinálja! Csak nyögdécselve türöm ostromát, ami nem esik nekem nehezemre, sõt!! De nem itt szeretném csinálni…

-Higashiyama-sama...Ne csinálja ezt… Azt hittem, hogy…- de nem  tudom nyögdécselni ezt az elfuserált mondatot hisz újból ajkaimra mar.

-Túl sok a duma, cica. Megmutatom neked, hogy kell testbeszéddel koma… komi… komá… -Igen azt akarom, hogy megmutasd , de azért aranyos hogy nem tudja kimondani.

-Kommunikálni? – segítem ki sexy fõnököm.

- Beszélgessünk abban a szobában édes kettesben. – duruzsolja fülembe, amitõl szinte transzba esek egybõl, vágyam eddiginél is jobban fellobban, ajkára marva vadul kezdem el csókolni, majd arra leszek figyelmes, hogy már a szobában pucsitva dörgölõzöm hatalmas vágyának. Letérdeltem elé és fogaimmal kiszabadítottam hatalmas és vastag farkát, majd tövétõl végignyalva kapom be tetejét, nyelvemmel körözök makkján és hirtelen tövig nyelem és vadul kezdem el szopni mire már csak hörögni képes. Hirtelen az ágyon találom magam, a csípõmre fogva ránt fel térdelõ pózba majd tágítás nélkül vágja belém farkát, ami feszit és kicsit fáj, de hihetetlenül élvezem. Olyan intenzíven kezdett el mozogni bennem, semmi mást nem tudtam tenni mint, hogy karjaiba vágva körmeim nyögjek, sõt sikitozzak a kéjtõl, majd éreztem, hogy nyakamba harapva kezdi el intenzíven szívni a nyakamat ezzel megjelölve, nem is kelett sok, hogy elélvezzek.

Reggel hamarabb keltem, mint Satoshi így felhívtam Fukuyát, hogy beszéljen az öreggel. Az üzlettel kapcsolatba nehezen, de megette. Küldött egy sms-t, hogy sikerült elérnie a fõnöknél a változtatást. Vajon Satoshi, hogy fog reagálni, ha megtudja? Biztosan rettentõen fáj most a feje, ez a gondolat vigyort csal az arcomra és pont most lépett ki, meggyötört fáradt arccal.

Te meg mit vigyorogsz? Inkább keríts fejfájás csillapítót. – morogta gyilkos hangulatban.

-A kocsiban várja egy pohár vizzel, Higashiyama-sama – felelem tisztességesen majd az autóhoz kisérem, majd mellé ülve bámulok ki az ablakon, vigyoromat elfedve.

-Látom jó éjszakád volt, Enko. – mondja szinte sértetten, mire meglepetten fordulok felé.

-Ezt hogy érti, Uram? – emlékszik rá? vagy…mi van?

-Szépen kiszívta egy nõ a nyakad, Enko. Eddig sohasem tudtalak rávenni a szórakozásra az én merev testõröm, melyik liba volt az aki így elcsavarta a fejed? – féltékenységet vélek felfedezni a hangjában…áhh… csak a fáradság mondatja velem…

-Igen Uram, elkapott éjjel egy fekete démon – vigyorodtam el, de éreztem, hogy vágyam emlékezni kezdett a fantasztikus éjjelre megnyomva benne ezt a bizonyos piruló gombot, szerintem arcom színe egyenlõ lehetett egy fõt rákéval, aki pluszba el is pirult és magára öntött egy vödör céklafestéket, kezeimet gyorsan ölembe tettem nehogy észrevegye egyre keményedõ vágyamat. Oldalról egy hangos morgást hallatott fõnököm, majd intett a sofõrnek irányváltoztatás céljából. Nem voltam meglepve, hogy hazafuvaroztatta magát, hiszen rettentõen pedáns emberként szinte lehetetlen, hogy fürdés és átöltözés nélkül menjen be a céghez, de olyan fura illata van, mint mikor dühös. Az ajtó elõtt kezemet fegyveremre téve várom meg fõnökömet, aki dühösen lép ki a lakása ajtaján majd mellettem elszáguldva vágódik be a kocsiba, azt hiszem most jobb, ha én vezetek… intek a sofõrnek, hogy üljön a vezetõ melletti ülésre, majd beszállva a kocsiba fuvarozom el meglepett fõnökömet a céghez. Kiszállva nyitom ki ajtaját és kisérem egészen irodájának ajtaja elé. Utálok itt kint állni, hisz Suzuka a fõnök asszisztense teljesen belém van esve, a folytonos ajándékosztásétól és a szemmel vetkõztetésétõl már borsódzik a hátam. Megkönnyebbülve lépek ki az utcára, mikor fõnököm elküldött cigiért. Végre kiszabadultam a nõstényördög karmai közül… már éppen az ölembe akart esni… éreztem… mindig ezt csinálja.

-Enko, beszélnünk kell… mit tudsz arról, hogy Senzu megváltoztatta a döntését?- duruzsolja kedvenc fõnököm az asztalon ülve enyhén széttett lábakkal, mire újból elvörösödve kezdek el hátrálni ki az oroszlán barlangjából. Most… dühös rám? Oké, már az ajtónál vagyok…már csak ki kell nyitni valahogy, éppen ezzel foglalatoskodtam, mikor megéreztem, hogy fõnököm kezét az ajtóra csapva zárta be menekülésem útját. Megérezve mneta illatát keveredni az alkohol tipikus szagától, szemöldököm felhúzva nézek szemeibe.