|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Luka Crosszeria | 2011. 12. 21. 20:48:41 | #18168 |
Karakter: Jigsaw
Ketyeg az óra. Tikk-takk. Így múlik el az életed. Felesküdtem, hogy megszabadítom a világot azoktól, akik nem érdemesek rá, hogy éljenek. Ó, John, ugye helyesen cselekszem? Hiszen Téged követlek! Apám helyett apám vagy, még ha soha nem is érinthetlek!
Egy eszményképet üldözve jutottam idáig. Hol vagyok most? A sötétség úgy borul rám, mint egy vészjósló lepel, maga alá temeti reszketeg testemet. Ha nem foghatnám a kezét, az Ő kezét, már elvesztem volna. A forró levegő fojtogat, mintha vaspántokkal fognák körül a tüdőmet. Megfulladok!
Remegve nyúlok a pohár víz után, ami az éjjeliszekrényemen strázsál egy ideje. Mindig félek, ha eljön a napja. Annak a napja. Meg kell tennem, akkor jó ember leszek, akkor Isten megbocsájt! Hiszen… hiszen ennél nemesebb feladatot nem is kívánhatnék magamnak. A szemetet ki kell dobni. A romló hús börtönéből meg kell szabadítanom a rothadt lelkeket. Ki kell vájnom belőlük a férgeket. Igen, ezért születtem. Hogy Isten rajtam keresztül tegye szebbé ezt a világot.
Már jócskán besötétedett, indulnom kell. Mindent előkészítettem. Olyan pontos és alapos voltam, hogy nem csúszhat hiba a számításomba. Tudom, hová megy ma este. Lesni fogok rá, mint egy vadállat. Az aszfaltra fogom csorgatni a nyálam, miközben őt figyelem. Kell nekem. Gyűlölöm. Meg akarom ölni!
Daniel Kraig az. Egy mocskos, alattomos pszichiáter, aki antidepresszánsokra szoktatja a betegeit, hogy aztán meggazdagodjon a függőségükből. A társadalom elhasználható, selejtes darabja. A velejéig romlott, meg kell tisztítanom őt. Át kell, hogy járja a hófehér megtisztulás.
A kocsijához igyekszik. Siet haza, hogy megnézze a betegeiről készített felvételeket. Undorító, még élvezi is. De már nem sokáig. Jobb embert faragok belőle… vagy örökre eltüntetem a föld színéről. Épp szállna be a kocsijába, mikor beléfecskendezem a nyugtatót. Szinte azonnal térdre roskad, ájultan nyúlik el a nedves aszfalton. A kocsimhoz vonszolom, majd a hátsó ülésre fektetem. Mire legközelebb kinyitja a szemeit, már a raktáramban van. Önelégült vigyorral figyelem, ahogy lassan eluralkodik rajta a rémület. Egy különleges meglepetést tartogattam a számára, ami úgy fogja érni, akár egy hidegzuhany. Vagy épp egy forró?
Kedvenc csapdámat, az üvegburkot alkalmazom. Egy átlátszó falakból kirakott szobácskában raboskodik a bűnös. A talpa alatt található egy csatorna, amit egy zár elfordításával tud csupán kinyitni. A dolog pikantériája, hogy a zár egy kulccsal működik. Ideje lejátszani a kis videómat.
- Hello, Daniel! – szólal meg a kis bábu a sistergő tévében. – Az életedet úgy élted, hogy mások fájdalmából táplálkoztál. Sok száz nő omlott össze a rájuk nehezedő súly alatt, és Te nem segítettél. Megszegted az esküdet. A szerkezet, amely közepén most állsz, oldhatatlan üvegből készült. Én egyszerűen csak a megtisztulás kamrájának hívom. A lábainál lévő csövek az óra elindulásával egy erős, maró savat juttatnak el hozzád. A feladatod nem más, mint megtalálni a kulcsot, és elzárni a csapot. Ahogy elfordítod a kart, a sav nem ömlik többé a csövekből, a talpad alatt lévő csatorna rácsa pedig megnyílik. Adok egy kis segítséget, hol keresd a kulcsot.
A képernyő elsötétedik, majd felvillan egy röntgenkép a férfi karjáról, benne pedig a kulccsal. Daniel rémülten kapja a tekintetét az alkarjára, már ő is látja, hogy a bőre alatt ott dudorodik a szabadulásának utolsó reménye.
- A döntés a Te kezedben van, Daniel. Akarsz játszani? – majd a tévé végleg kikapcsol.
A férfi dühödten kezdi el magát rángatni, ezzel elszakítja a hátára erősített zsineget, a szerkezet elindul. Sárga színű sav kezd ömleni a három cső mindegyikéből. Daniel sikítva igyekszik a még száraz részekre ugrani, ám hiába. A maró anyag csakhamar bokáig ér. A férfi csupán akkor veszi észre, hogy a plafonról egy henteskés lóg le, mikor bőre már javában oldódni kezdett. Félőrülten rántja le a vágóeszközt a zsinegről, majd a karjához emeli azt. Remegve próbálja meg felsérteni a bőrét, ám bár hányszor nekifut, nem sikerül neki. Az idő ketyeg, a sav már lassan derék magasságba ér. Üvöltve mártja bele a kést a karjába, majd fordítja ki a kulcsot a bőre alól. Démoni kacaj hagyja el a száját, ahogy a kezébe veszi a véres darabot. Sietősen halad a csap felé, már nem is törődik a fájdalommal. Minél közelebb akar jutni a kijárathoz. Ez azonban lehetetlenné válik számára, mikor a sikamlós kulcs kicsúszik az ujjai közül, és beleesik a vöröses árnyalatú savba. Hisztérikus sírásba kezd, a fejét fogva üvölt, hiszen az apró tárgy hamar feloldódik.
Haláltusája percekig tart csak, a sav hamar feloldja a kulcstakaróját, az izmait, majd a belső szerveit is. Mire kilépek a színfalak mögül, már a holtteste ázik a fura színű fürdőben. Pontosabban… amennyi megmaradt belőle. A fejemet ingatva figyelem még a hullát, majd mélyet sóhajtva veszem rá magam, hogy eltüntessem azt.
Hány név, hány bűntett… hány megtorlás. A következő célpontom pár pitiáner bűnöző lesz. Még gyerekek, így sürgősen változtatni kell az életszemléletükön. Hány embert dönthettek nyomorba a drogjaikkal. Hány ember életét tehették tönkre azok a szerek! Ó, John, ugye büszke vagy rám? Nem riadok vissza semmitől, hogy befejezzem a művedet. Érdemes leszek a neved viselésére!
A választásom egy Jamie Colin nevű, fiatal fiúra esett. Szerepel a rendőrségi nyilvántartásban, igaz, felmentették minden büntetés alól. Gondolom, ezeknek a boci szemeknek köszönheti. A fényképét nézegetve dőlök hátra a székemben, és karikázom be piros filctollal a fiú fejét. Mindenképp meg kell bizonyosodnom a bűnösségéről, mielőtt a tisztítótűzbe vetem. Magamra fogom ölteni egy átlagos ember álcáját, hogy aztán csendben, a háttérből figyelhessem ki minden mozdulatát.
|
| Levi-sama | 2009. 07. 29. 12:11:51 | #1332 |
Karakter: Igor (raktár)
Egy fekete bilincset választ. Mmmrrr...
Kényelmesen rámászom, hisz innen már úgysem mehet sehova. Szabad akaratából jött ide, hát nem is eresztem el, amíg meg nem basztam. Többször is. Alaposan.
- De várj vele egy kicsit... szeretnélek még egy kicsit kóstolgatni... - súgja a számba, formás kis testével hozzám simulva készségesen.
- Ez a minimum... - morgom. Nálam nem lehet csak úgy feküdni és passzívkodni. Gyerünk bébi... mutasd mit tudsz.
Körmei végigszántják hátamat, harapva csókol... ahh igen... Élvezettel nyögök fel, és morogva markolok a lepedőbe. Ha nem élvezném ennyire amit csinál, nem fognám vissza magam...
Nyakából csorog a vér, ahol az imént megharaptam.
Lepillantok szép arcára.
Egyenlőre úgy fest, egyezik az ízlésünk, de nem árt figyelmeztetni őt, mert ha egyszer kijön belőlem az állat, azt már nem tudom visszafogni.
- Biztos, hogy így akarsz játszani? - morgom halkan a fülébe. - Nem tudod még, hogy milyen mikor bedurvulok...
Megremeg alattam, és merevedése az enyémhez feszül. Hát ilyen hatással van rád a hangom? Hehe...
- Ne félj te ettől... Inkább engedd, hogy kiéljem egy kicsit magam... - suttogja, ördögi kis mosollyal. Vigyorogva hagyom hogy a hátamra fordítson, és fölém hajoljon. Gyönyörű teste van... és egyszerűen vadító az egész fiú. Mélyen a szemembe néz. Tudja jól, hogy mit vállal, látom a szemeiben a magabiztosság csillogását. Azt hiszem alábecsültem... De nem bánom, hogy így alakult, mert ez nekem csak öröm... végre egy olyan fiú, aki durván szereti... Csak bírja is ki.
Belemarkolok seggébe, úgy figyelem ahogy nyakamhoz hajol, és végignyalja, majd belém harap. Mmmrrr... Nem kíméli mellbimbóimat sem.
- Ez az... tovább... - hörgöm, és ahogy felemeli fejét hogy arcomba nézhessen, elvigyorodom. Tudja a kis dög mi kell nekem. Ezt nevezem. Megszabadít nadrágomtól, bódító harapásokkal díszítve hasamat, golyóimat kezdi nyalogatni. Ahh igen. Hajába markolva nyomom fejét a farkamra, és élvezettel mordulok fel. Nagyon jól csinálja...
Pont a megfelelő pillanatban karmolja végig mellkasomat, és a fájdalom édes mézként robban szét orgazmusommal együtt bennem...
Felhördülve élvezek a szájába. Ahh bazd meg... kurva jól csinálta! Ilyen hamar és ekkorát rég élveztem egy szopástól.
Felegyenesedik, arcán elégedett mosollyal nyalintja meg száját.
- Te kis szuka... - bókolok lágyan vágytól rekedt hangomon, magam alá teperem egy laza mozdulattal, és vadul csókolom meg. Lassan, élvezettel simítom végig karjait, szinte gyengéden, majd törékeny, vékony csuklóit megragadva szorítom össze a feje felett és préselem az ágytámlához. Kattan a bilincs.
- Köszi... - mosolyog rám. Hehe...
Előveszem kedvenc késemet. US Navy Steel taktikai zsebkés... a régi szép időkből. Gyönyörű, ívelt, akár egy női gerinc. És kibaszott éles.
- Remélem nem félsz a késektől... - simítom meg a penge lapjával arcát. Ne félj... nem teszek kárt a szép kis pofidban. Megremeg, és behunyja szemeit. Micsoda perverz kis ribanc.
- Nem... sőt! Imádom őket...
Megnyalja a pengét ahogy ajkait is megsimítom vele. Oh... ez tetszik. Nagyon is. Ő az első a sok közül, aki nem fosik be tőle. Végigcirógatom vele állkapcsát, majd kulcscsontjának ívét, és mellkasát... ott viszont már vörös csíkot is rajzolok rá vele. Csak egy kis karcolás... most nem kínzunk... most baszni fogunk.
- Még... - nyögi gyönyörűen, és ívbe feszül teste a kéjtől. Arca kipirul, szemei homályosak. Oh anyám. Halkan nevetve simogatom végig hasát is, és ahogy pihegve reszket alattam, attól meg kell veszni.
Ránehezedek, és durván megcsókolom, késem pedig kínzóan lassan fut végig az oldalán, csípőjén és combján. Kéjesen felsikkant, amikor combjának külső felszínének bőrébe is belesiklik a penge.
Péniszem az iménti orgazmus után magához tér, és máris kőkeményen meredezik. Karcsú lábai felemelkedne, derekam köré fonódnak. Ahh... Felmordulva nehezedem rá, vágytól ködös, szép szemeibe nézek. Villannak a szemeim, majd a pengém, és lesújtok.
Felsikolt, majd két másodperc múlva csilingelően felnevetve nézi a tenyere mellett két milliméternyire falba fúródott kést.
- Azt hittem... - nyalintja meg a számat, kipirulva.
- Csak eltévesztettem - vigyorgok le rá. Újra felnevet, fejét hátravetve, gyönyörű szőke haja legyezőként terül szét a párnámon...
- Kár - zihálja. Ahhrr... Durván harapok ajkába, és ő felnyögve viszonozza vad csókom. Vérünk íze bódító...
Megmarkolom erősen a combjait, ujjaim mélyen a húsába vájnak, úgy feszítem le magamról, és egy mozdulattal hasra rántom. Csuklói fájdalmasan kitekerednek a bilincs miatt, és ő kéjesen felnyögve emeli fel formás seggecskéjét. Belemarkolok, és morogva szemlélem meg.
- Jó segged van - dorombolom tengermély hangon.
- Tudom - pillant hátra a válla felett rám. Kibaszottul szexis...
A következő pillanatban felsikolt, ahogy mélyen belévágom a farkam. Karcsú ujjai az ágytámlába kapaszkodnak. Okos fiú. Keményen megbaszom, olyan gyönyörűséggel és hévvel, ahogy ritkán szoktam. Túlságosan felhúzott, az ő hibája.
Fáradhatatlanul, keményen...
Ő pedig csak nyög, sikolt és remeg, izzad alattam.
Egy idő után már nem bírja, és az ágyra hanyatlik, de megragadom csípőjét, és térdre rántom.
- Gyerünk kis kurva... - zihálom a fülbe. - Ne hagyd el magad, hisz ez még csak a kezdet...
Újra és újra felsikolt alattam az orgazmustól... izzadtságom végigfolyik hibátlan, hófehér bőrén, és vérével, verejtékével keveredve folyik le az ágyneműre. Gyönyörű látvány...
Sikoltva élvez el, és én vigyorogva figyelem. Nem hagyok neki egy másodperc nyugalmat sem, csak dugom tovább.
Újra és újra elélvez, az ágyam már tocsog a nedveinktől és a spermájától, de nekem ez még mindig nem elég... nem...
Egyszer csak lehanyatlik mint egy rongybaba. Elájult.
Felröhögve húzom ki magam belőle, kinyitom a bilincset. Véresek a csuklói... Mosolyogva nyalok meg egy frissebb vérpatakot, és végigpillantok rajta. Micsoda szépség...
Felkapom, és a fürdőszobába viszem a karjaimban. Megnyitom a hidegvizet, és alá állok vele. Pár másodpeerc múlva magához tér.
- Igor...
- Hm?
- Te vagy álmaim pasija... - pihegi ördögi kis mosollyal.
Felnevetek.
- Akarsz még tovább álmodni? - morranom kéjesen, és leeresztem a földre. Belém kapaszkodva, kissé bizonytalanul áll meg.
- Igen...
hajába markolva rántom magamhoz durván, és lehajolok hozzá egy éhes csókért.
- Kövess.
Visszasétálok a szobába, és az ágy mellett megtorpanva fordulok meg. Az ajtófélfába kapaszkodva áll. Gonosz mosollyal nézem.
- Térdre - utasítom halkan. Először meglepődik, majd szétterül arcán ördögi kis mosolya. Lassan lecsusszan a földre, és mint egy gyönyörű vadmacska, úgy kezd felém kúszni lassan. Duzzadt ajkait megnyalva mér végig. Leülök az ágyra, úgy figyelem, ahogy feltérdel, és karcsú ujjaival végigsimogatja vízcseppektől ragyogó bőrét.
- Mit kell mondani? - kérdezem mosolyogva.
- Dugj meg... kérlek...
Felállok, és kényelmesen mögé sétálva ragadom meg haját. Hátrafeszítem a fejét, úgy hajolok fölé.
- Helytelen.
A padlóra lököm, a hasára, és fölé térdelek.
- Próbáld újra.
Merevedésemmel gömbölyű kis seggét simogatom, várom a nekem tetsző szöveget. Sebes csuklóit megragadom, és hátrafeszítem mindkét karját. Kéjesen felnyögve pillant rám a válla felett. Élvezi a kis ribanc. De mennyire.
- Kefélj meg... - pihegi. Vigyorogva hajolok le hozzá.
- Helytelen. Többet nem hibázhatsz... - súgom. - Felejtsd el a jókisfiú szerepet Hatori. Tudom, hogy egy igazi kis fájdalomkurva vagy. Gyerünk... tudod mit akarok hallani.
|
| Hiyahiya | 2009. 06. 25. 14:47:10 | #963 |
Karakter: Hatori
Hatori:
Szinte égető tűz villan szemeiben, ahogy az a sátáni kis szikra elpattan a bilincsek láttán, s a bennem szunnyadó, izgalom, és kéjenc kis dögöcske elégedett dorombolásba kezd... szeretem, ha valaki vevő az én kis játékaimra...
Keveset találok ilyet, mert a legtöbb balfasznak el kell játszanom, hogy félénk, édes kis uke vagyok, akivel úgy kel bánni, mint egy törékeny kis porcelánbabával... pedig korántsem. Imádom, ha durvák, dominanciafitogtatóak velem a férfiak, mert akkor érzem csak igazán az izgalmat, és a becserkészés, a hatalmi játék édes örömét...
És ez az orosz hímállat ebben partner...
Mintha csak gondolataimat hallaná, úgy támad érte bizsergő ajkaimra, s ahogy vadállatias, mohó csókja elér, kedvem lenne perverz kis mosolyt villantani az élvezettől... tetszik benne az az izgató veszély, az, hogy bármikor széttéphet, ha akar... erős és kegyetlen... kár, hogy nem nézhetem ismét végig az egyik öldöklését. Pedig garantálom, hogy olyankor a legszexibb... én képes lennék ott, a csatatér közepén rámászni... bármikor. Hehe...
- Megmutatom a bilincsgyűjteményem – egyezik bele kis játékomba, ahogy elválik tőlem szája, s állatias vigyorától felpezseg bennem az éhes kívánalom... ohh tényleg?
Kísértetiesen hasonlít a szende párok, „megmutatom a bélyeggyűjteményem” című előadásához... bár nekem mindegy. Így is, úgy is, azt akarom, hogy kegyetlenül, kíméletlenül megdugjon, és bilinccsel vagy anélkül, de szívesen fogadom... bár szeretem a kiszolgáltatottságot... apám azt mondja, egyszer a merészségem fog a sírba vinni. Téved. Ez hajt előre, és ezzel érem el a céljaim. Ha nem lennék merész, ez a szexi hímegyed, hogy mászna rám?
Feláll, én pedig szorosan belé kapaszkodva indulok vele a kijárat felé. És most jön a legizgalmasabb rész... mikor is végre letámadhatom. Még az sem zavarna, ha a kocsija egyik ülésén húzna meg, vagy egy sikátor falának vetve tenné meg... a lényeg az, hogy minél előbb csillapíthassam a bennem tomboló, égető vágyat, ami kínzóan emészt fel egyre jobban és jobban... a játék előtti izgalom lesz rám úrrá, halvány kis mosolyt csal arcomra, amivel lelkesen pislogok fel rá... tetszik ez a balsejtelmű kis grimasz az arcán. Még izgatóbbá teszi.
- Alig várom... – duruzsolom halkan, erős, kemény izmokkal felvértezett testéhez, s mint valami kis pióca úgy szívom a belőle lüktető vágyat... elképesztő, az ami belőle árad... szinte harapni tudom az a fullasztó sötét aurát, ami teljesen felizgat...
Ez tetszik a legjobban benne. Pont azt adja, amit imádok... nem kell nekem gyengédség! Legszívesebben kiröhögném azt, aki így közelít felém... persze néha jól jön, főleg mikor cuki kis fiúcskákat veszek rá, hogy lefeküdjenek velem, mert akkor roppant édes tud lenni... de amúgy az égvilágon semmi szükség rá. Miértelme van a testi vágynak és a kielégülésnek, ha közben az ember visszatartja a benne őrjöngő vadállatot?
Úgy az élvezet sem az igazi...
Karcos, óceán mély hangán nevet, s az a sejtésem neki is az jutott eszébe, mint nekem... bélyeggyűjtemény...
Mindegy is. A lényeg az, hogy villámsebességgel hagyjuk el a klubbot, elegánsan segít lábbal, s ahogy kocsijához érünk, én elengedve mászom be az anyósülésre... ha jól emlékszem ez volt az az autó, amivel elhozott, azon az estén, mikor az a szép tűzijátékot rendezte az elrablóimnak. Nagyon szép... és szinte belesüppedek a kényelmes bőrülésbe. Felajzott testemmel szinte kétszeres érzékenységgel érzem bőröm alatt sima tapintását...
Ő is bepattan mellém, elhajítja kabátját, ezzel felszabadítva némileg csodás testét... rögtön engedek a kísértésnek, és ahogy beindítja a motort, s erős keze combomra téved, ezzel tovább ajzva, hozzá mászom, s játékosan harapdálom fülét, nyakának kesernyés, izgató illatot árasztó bőrét... élvezem a csodás, enyhén sós ízt, ami számba tódul, karcsú ujjaimmal gátlástalanul, félelem nélkül tévedek izmos mellkasára, s felsóhajtva, kis ördögöcskémnek engedve vájok körmeimmel bőrébe... izgató morranás a jutalmam...
Milyen gonosz vagyok... nem engedem a sofőrt figyelni... bár az az érzésem, hogy rohadtul nem zavarja... sőt...
Ahogy szemeim duzzadó ágyékára siklanak huncut kis mosoly szökik arcomra, s szinte vérszemet kapok... meg kéne kóstolnom... muszáj.
S ahogy végre megállunk, s elég teret biztosítva dől hátra, érzéki, ördögi kis molyocskával hajolok le, vékony ujjaimmal könnyedén babrálom ki övét, és nadrágjának gombját, hogy kezembe foghassam, vastag, kőkemény péniszét... ahh.... Úristen...
Éhesen ívelek végig nyelvemmel ajkaimon, szinte megbűvöl a látványa, s egyszerre tombol bennem még erőteljesebben a sóvár, fékezhetetlen kívánalom...
Hajamat megragadva ad még egy utolsó durva csókot, nyelvévvel készít fel kis nassomra, s ahogy türelmetlenül irányít hímtagjához aljas kis mosoly költözik szám szegletébe... nem tudom miért. Egyszerűen tetszik, hogy ilyen határozott és domináns...
Éhesen játszadozok nyelvemmel makkján, de úgy látszik a bennem tomboló követelőző vágy másképp gondolja... számba veszem hímvesszőjét, s férfias, izgató íze betölti számat, s én sóhajtozva kényeztetem... isteni...
Esküzöm, hogy ezt a férfit még szopni is inkább nekem élvezet, mint neki...
Mély hangján morogva, kéjes nyögésekkel simogatja fülemet, s én szüntelen beleremegek, merevedésem megfeszül tőle, egész alakomban zubogtatja a kéjsóvár kielégülés utáni hajtást..
Szinte már sikítani tudnék azért, hogy dugjon meg...
Ahogy elhal a motor dorombolása, érzéki kis mosollyal pillantok fel rá, s kacéran futtatom végig nyelvemet nyáltól, s hímtagja nedveitől csillogó számon... mmm...
Mint egy vérszemet kapott vadállat, olyan erőszakossággal szorítja meg nyakamat, s úgy irányít fel magához, hogy véres, kíméletlen csókot válthassunk... nyelve számba tör, s én nem kevesebb hévvel incselkedem vele, s élvezem vérem savanykás aromájának ízét számban szétterjedni... őrjítő, részegítő a feszültség, ami már most mindkettőnkből árad, szinte megfulladok tőle... de tetszik. Kurvára tetszik....
Megigazítja magát, s kiszáll a kocsiból, én pedig mint egy kis bárányka követem. Vérmes egy kis bárányka lehetek, az biztos... sokszor jellemeznek így. Báránybőrbe burkolt farka, s aki lecsap és átharapja a torkod. Van benne igazság a lényeg az. Szeretek alattomosan támadni, mert ez a legmesteribb fegyverem. Onnan sújtok le, ahol nem is számítanak rá.
Persze most nem ez a szándékom... maximum abban az értelemben, hogy szétcincálom, és addig hergelem, amíg ugyan ezt ő is meg teszi... jó játék lesz..
Ahogy beérünk én csupán futólag futtatom végig szemimet a berendezésen, inkább kényelmesen lehuppanok az egyik kanapéra, s onnan éhes tekintettel figyelem, ahogy kedvenc oroszom megszabadul fegyvereitől... feltűnt, hogy van nála. Éreztem az ujjaim alatt, és csak még jobban felizgatott... tetszik a belőlük áradó erős, és halálos veszély.
Mindig is tudtam, hogy nekem kell a veszély, hogy izgalomba jöjjek úgy isten igazából... persze anélkül is jól meg vagyok, de hülye lennék nem az igazi élvezetre törekedni... hiszen mindenki azt keresi. Én is. A magam módján...
- Gyere ide – hívogat borzongató hangján, s én huncut kis mosollyal engedelmeskedek neki, s elegáns kecsességgel lépek elé. Erős kezébe fonja csuklómat, s azt tanulmányozza éhesen...
Sokan szokták mondani, hogy olyan finom vagyok, mint egy nő... büszke vagyok rá, hogy akár rajtuk is könnyedén túl teszek. Sőt! Játszi könnyedséggel csábítok akár hetero férfiakat is ha kell... a szépség erős fegyver. És én rendelkezem vele... hehe...
Most viszont... ideje elkezdeni a gerjesztést...
- Azt mondtad, megmutatod a bilincsgyűjteményed... – emlékeztetem halkan, s közben az arcán suhanó kis perverz mosolyt csodálom... ez a kéjes arckifejezés... látom rajta, hogy már kiéhezett, s csak arra vár, hogy szétcincálhasson, darabokra szaggatva dughasson meg...
- Azt ki kell érdemelni – búgja őrjítően, s én jól mulatok... látom te is szeretsz játszani. Még egy jó pont...
Általában, ha ilyesmivel húzok valakit, türelmetlenné válik, és nem száll be... de tetszik, hogy te bírod egy darabig.
- Ó igen? És hogyan...? – nevetek fel halkan, érzékien, szemeimmel szinte felfalva őt, mégis tökéletes játékossággal pislogva rá...
Ujjaim akár egy kígyó, olyan ügyesen siklanak tökéletes felsőtestére, s türelmetlen gyorsasággal bontják az ing gombjait, hogy végre megcsodálhassam őt...
Vágyakozva, lenyűgözve sóhajtok fel, ahogy elém tárul fahéjszín, vonzó sebhelyekkel tarkított felsőteste, a duzzadó izmok, melyeken reszketve, sóvárogva vezetem végig apró kezeimet... élvezem, ahogy ujjaim alá siklanak a hegek, s szemeimet behunyva csodálom őket... tetszenek.
Egy szempillantás alatt szabadul egy a felesleges ruhadarabtól, s én őt megkerülve tanulmányozom végig széles hátát, erős, izmos vállait... nyelvemmel ívelek végig az egyik forradáson, magamba szívva kesernyés, férfias illatát, ami szüntelenül árad belőle, s tovább izgat, mint valami ajzó szer, akár egy drog...
Vékony karjaim szinte észrevétlenül fonják körbe erős testét, s ahogy mellkasába szántana vöröskés csíkokat ujjaim, türelmetlenül ránt vissza, maga elé, s könnyed, szinte valószínűtlen egyszerűséggel szaggatja le rólam a ruháimat, egy mozdulattal... úgy hiszem, most jött el az a pillanat, mikor elfogyott a türelme. Nem is baj....
Kibújok a cafatokból, élvezem a bőrömet simogató langyoskás levegőt, mely borsódzásra készteti, s ahogy ködszürke szemei végig kalandoznak tökéletes alakomon, ragadozó vigyor ül ki arcára, elfog a kábaság... megőrjít egy pillantásával is, úgy fürkész, mint egy nagy macska, aki akár mikor bekaphat... tetszik...
Mint egy is párnát, úgy kap vállaira, s lép velem a hálóba... öld szemeimben csodáló kis fénnyel siklik tekintetem a sok fegyveren... ohh... katanák... muszáj lesz őket megnéznem közelebbről is... persze miután, végeztünk...
Mást talán feszélyezne, hogy ilyen veszélyes kis játékokkal kell egy légtérben lennie, engem azonban csak tovább izgat... tetszik a hideg fém csillogása, s már-már a bőrömön érzem nyirkos érintésüket... azt akarom, hogy az egyik késsel is simogasson... már a kabátja alatt is tetszett kemény nyomása, ahogy nekem nyomódott...
Egy szempillantás alatt landolok a hatalmas, vörös ágyneművel borított ágyon, s hajamat hátra lebbentve figyelem, ahogy falhoz lépve áll meg bilincsei mellett. Nem hazudott... tényleg egy egész gyűjteménye van. Nocsak... a hozzám hasonlókhoz tartogatod őket, édes?
Vagy ezeket is kínzáshoz használod?
- Válassz.- int a fénylő karikák felé, s csábos kis mosollyal ülök fel, lábaimat kacéran széttárva, vékony ujjaimmal óvatosan végig ívelek egyik lábamon, végig combomon, egészen köldökömig... és el is érem a hatást. Látom azokban az őrjítően gyilkos szemekben villanni a vad vágy első, megzabolázhatatlan szikráit, melyem hamar pokoli erővel törnek a felszínre....
Tudom, hogy van hatalmam felette a bájammal, viszont ez fordítva is igaz... kölcsönösen kergetjük egymást az őrületbe...
Huncutul ingázok szemeimmel a sok kellék között, s ahogy megpillantok egy szimpatikust, elegánsan bökök rá, s ajkaimat játékosan megharapdálva pillantok kedvenc oroszomra.
- Az a fekete tökéletes lesz... - mondom halkan, s ő széles vigyorral akasztja le, s lépdel felém, lassan, akár egy igazi ragadozó... minden lépésére ruganyosan, keményen mozdulnak izmai, s én megbűvölten figyelem a rajtuk táncoló hegek játékát... ez a férfi egyszerűen őrjítő...
Ahogy felmászik az ágyra, négykézláb, s lassan, meg sem mozdulok, csupán, buján mosolyogva, magamat simogató kezeimet, vállára csusszanva húzom fölém, hogy szájához hajolva incselkedhessek vele még egy picit... a véremben van, s képtelen vagyok tőle megszabadulni...
- De várj vele egy kicsit... szeretnélek még egy kicsit kóstolgatni...- lehelem ajkaiba, s félig lehunyt szemhéjaim alól figyelem, ahogy sátáni vigyorra húzódik szája széle... ohh... látom tetszik neki az ötletem...
Nem lenne igazságos, ha csak ő szaggathatna... nekem is jár egy kis szórakozás, ha már ilyen kis kedves vagyok... hehe...
- Ez a minimum...- morogja mély hangján, s én felsóhajtva, huncutul harapok alsó ajkába, szelíd erőszakkal rágcsálva, mégis könnyedén kicsalogatva a rubint cseppeket... felsóhajtva nyalogatom le őket, s ő, mint valami vadállat úgy veti magát ajkaimra, nyelvével szinte letámad, már-már fájdalmasan hatol számba, s durván, erős dominanciával csókol... marcangol, s én élvezem a fájdalom enyhén csípőszsizsegését, mely bizsergeti ajkaimat...
Szinte az ágyba présel, ruháján keresztül merev pénisze keményen nyomul combomnak, s ahogy ágyékomhoz dörzsöli felnyögve, gonosz kis kuncogással válok el tőle, s bújtatom ujjaimat vörös tincsei közé...
Buján kalandoznak végig kezeim hátának kemény izmain, s ahogy izmos fenekéhez érek, megmarkolva, gátsástalan mosolyocskával szorítom még jobban magamhoz, hogy alatta lassú körözésbe kezdve ingereljem mindkettőnket... bőrömön érzem, ahogy teste fellángol, s a türelmetlen álaltias vágy kitörni akar, feszeng benne, s még több durvaságra ösztönzi...
Felmorranva veti magát nyakamra, s én élvezem fogainak éles, csípős fájdalmat keltő vájását, ahogy húsomba marnak, s gyönyör teli kínt hordoznak végig rajtam... halkan felsóhajtva simulnak kezeim ismét hátára, s ahogy új, vérző sebemet erősen megszívva dorombol halkan, körmeim ugyan ilyen kíméletlenséggel vájnak hátának bőrébe, s húznak vörös, rubint cseppektől nedves árkokat...
Fülem mellett hallom, ahogy zilálva, hangos nyögéssel ível végig nyelvével fülemen, s halk, vészjósló dorombolással szorítja meg az ágyneműt... szereti a fájdalmat, ahogy csak én. Őt is és engemet is ez tesz igazán boldoggá, és én ennek nagyon örülök... neki sem és nekem sem kell visszafognunk magunkat...
Forró, perzselő leheletétől lüktetni kezd fogainak vérző nyoma, érzem, ahogy a meleg nedű végig folyik tarkómon... ahh... te jó ég...
- Biztos, hogy így akarsz játszani? Nem tudod még, hogy milyen mikor bedurvulok...- búgjam, vágytól reszelős, óceán mély hangján, s felsóhajtva élvezem, ahogy végig rezonálja gerincem minden csigolyáját, egészen merevedésemig... még hogy nem tudom?
Ha félnék attól, hogy fájdalmat okozol nem lennék itt édes... már rég sikítva menekülnék, vagy sírdogálnék, ahogy megerőszakolsz... de ehelyett vevő vagyok rá...
Utáltam mindig is, hogy egy sebet, de még csak egy foltot nem mert senki ejteni rajtam sohasem... pedig én ezt akarom. És jól tusom, hogy Ő megadja nekem...
- Ne félj te ettől... Inkább engedd, hogy kiéljem egy kicsit magam...- súgom érzékien, s állainál fogva penderítem magam alá, s direkt, fenekemmel ágyékán elhelyezkedve hajolok le hozzá... szőke hajam lágy hullámokban hullik előre, függönyként eltakarva kettőnk arcát... gonosz kis fénnyel csillan meg szemem, ahogy vágytól perzselő köd szürke íriszeit az enyémekbe ássa...
Kényelmesen simulnak erős kezei hátamra, s ahogy fenekembe markolva morran, kéjes, állatias vigyorral megnyalintom szám szélét... na ez a beszéd... utána úgy is a bilincset kapom majd... és akkor majd őrjönghetsz te is... de előbb egy kis nasi engem is illet... hehe...
Nyakához hajolók, részegülten szívom be kesernyés, férfias illatát, s ahogy nyelvem végig halad pulzáló ütőerén felmorranva markolja fájdalmasan hátsómat, úgy, hogy szinte belesajdul minden porcikám... kellemes, csípős érzés bizsereg végig rajtam, élvezem, a fájdalom apró kis szikrácskáit...
Hirtelen harapok bőrébe, fogaim közé csippentem, hogy az rágcsálva váltsak ki belőle kéjes, elégedett dorombolást... tetszik ez a hang.... mély, férfias, és őrjítő...
apró, lila kis harapásnyomokat okozva haladok lefelé, ujjaim, elegáns könnyedséggel siklanak barázdált hasfalán, s huncutul csiklandozzák duzzadó ágyékát... tenyerem alatt érzem izgalmát, ahogy szinte ruhán át lüktet, türelmetlenül várja, hogy kiszabadulhasson, s utat találhasson belém...
Tetszik az az elemi, erős vágy, kielégülés utáni vad kívánalom, ami szinte betegségként árad belőle... még soha, senkinél nem éreztem ilyet pedig sok férfival volt már dolgom. És még soha egyik sem tudott így felizgatni... egész éjszaka rajta akarok lenni, és az akarom, hogy egész éjszaka keményen keféljen...
Furcsa, tudom... de olyan szinten vágyom rá, hogy már tudom, nem fogok tudni lemászni róla egy menet után... az a minimum, hogy halálra fáraszt, addig míg már mozdulni sem bírok...
Nedves, perzselő csíkot szántok egyik mellbimbójáig nyelvemmel, játékosan, mégis erősen harapdálom meg, fogaimmal gyengédséget nem ismérve karcolgatom, és ő élvezi...
- Ez az... tovább...- hörgi elégedetten, s ahogy felpillantok rá, kéjes sóhajjal nyalom meg ajkaimat... szemeiben örvénylik a nyers vágy, kéjes vigyorától úgy tűnik, mintha fogai egy ragadozóé lennének, egyes, és arra várnak hogy belém vájjanak... vörös haja izzadtan tapad homlokára... aaahh.... imádom ezt a férfit...
Ujjaimmal könnyedén bontom nadrágját, s míg nyelvemmel hasának, kemény kockáit ízlelgetem, erősen harapdálom, lecibálom róla a fölösleges ruhadarabot... éhesen haladok, kőkemény, ágaskodó pénisze felé, s makkját játékosan megnyalintva ívelek végig hosszán...száj herezacskójára téved, s halk cuppogással szívom meg, s egész testem bele remeg, ahogy kéjesen morranva markolnak ujjai durván hajamba... élvezettel cirógatom, majd engedve keze irányításának, mélyen számba csúsztatom hímtagját, s szakértően kezdem szopni... ahh.... hihetetlen...
Kezeim felsiklanak mellkasára, hogy véres kis rákokat szántva karmoljam végig, tovább fokozva vadságát... meg-meg rándul, ahogy erősebben megszívom, izmos teste remeg, s ahogy durván rányomja fejem péniszére, én nyögök fel helyette is... sós spermája számba tódul, s én mohón nyelve kortyolom... kitölti számat, ajkaim szélén csordul ki, s én felemelkedve vékony ujjaimmal tisztítom meg tőle államat, s kéjesen, szemeimet félig lehunyva, csábító, érzéki pillantást vetve kedvenc oroszom ziláló arcára nyalom le, lassan... élvetegen...
Finom nasi volt az biztos... hehe...
- Te kis szuka... – morranja rekedtesen, s csuklóimat erőszakosan megragadva segít, hogy egy perc alatt kerüljek alá... vadul csókol meg, harapva, nyelvével támadva, s én kábultan, hevesen viszonzom durvaságát...
Erős ujjai összefogják csuklómat, az ágy vastámlájának passzírozzák... belesajdulnak csontjaim, s én felsóhajtva vetem hátra fejemet...mmm... most jön az én ajándékom igaz?
Érzem, hogy a hideg fém vékony csuklóra kattan, s ahogy a láncod a vascsövön áthúzva béklyózza meg másik kezem is, halkan kuncogok fel... erősen rászorítja, épp csak annyi hely marad, hogy ne szoruljanak el az ereim... így is, ahogy megmozdítom karjaimat, belém hasít az enyhe, fűszeres kis fájdalom... ohh... ez tetszik...
- Köszi...- bökök a bilincsek felé fejemmel, s ő gonosz, sátáni mosollyal nyúl az éjjeli szekrénye felé, hogy legközelebb egy szexi kis kést lengessen meg szemeim előtt... ohh... szóval gondolat olvasó lettél?
- Remélem nem félsz a késektől...- hozza végig gyengéden arcom puha bőrén, s én megborzongva hunyom be szemeimet, a hideg, nyirkos penge érintésétől...
Ugyan már... szex közben a legizgatóbb...
- Nem... sőt! Imádom őket...- duruzsolom halkan, s nyelemmel készségesen ívelek végig rajta, hogy ajkaimon halad keresztül... szemeiben elégedettség villan, s ettől perverz kis mosolyom még szélesebb lesz... látom szereted, ha játszó partnerre találsz... hát én az vagyok...
Kéjes nyögéssel feszül meg testem, ahogy a penge bőrömbe mélyed, és megejti az első vágást mellkasomon... épp csak felszíni karcolás, mégis édes, gyönyör teli fájdalmat szikráztat bennem...kéjenc énem, bennem tombol, kiélvezi a feszültséget mely köztünk honol, szinte szívja magába a forróságot, ami betölti a szobát, azt a fullasztóan erotikus légkört mely körbe leng minket...
Az egetlen szó, mai kibírok nyögni az, hogy:
- Még...
Imádom ezt a férfit. Ez már végleges.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 18:14:51 | #621 |
 Karakter: Igor
Berúgom az ajtót.
Két határozott lövés.
Vér és agyvelő placcsan a hotelszoba fűrészporos tapétáján.
Vége.
Elteszem fegyvereimet, és körülpillantok az üres kis motel szobában. Hiba volt egy koronatanút ilyen gyenge őrizet alá helyezni. Újabb problémája oldódott meg Igornak.
Bőrkabátom lebben utánam ahogy szokásomhoz híven ellenőrzöm a két hullát, és orosz-módra elmetszem nyakukat is. Mint már mondtam, én biztosra megyek.
Mára vége a melónak, ideje szórakoznom is egy kicsit. Ördögi vigyorra húzódik a szám, ahogy eszembe jut milyen éjszaka is vár rám.
*
Lakásomban egy zuhany, tiszta ruha, néhány alapfegyver (hiszen csak szórakozni megyek), és már indulok is.
Vár engem a kis párducom.
Belépek a klubba, és a dübörgő zenét, a sötét, szexuális energiától szikrázó, pézsmaillatú levegőt mélyen magamba szívom. Igeen. Ez egy jó hely.
Körülpillantok a lüktető hústömegen, és vigyorogva konstatálom a fiúcskák elismerő pillantását, valamint a semék irigy, ellenszenves tekintetét. Lazán elindulok a bárpult felé. Iszom valamit, aztán majd körülnézek van-e valami „ehető” mára, amíg nem jön Hatori.
Oh, látom erre nem lesz szükség. Ő már a pultnál ül, és a közönségét szórakoztatja őrjítő ujjnyalogatással. Látom elvoltál.
Ahogy megpillant, érzéki mosolyra húzódik szája. Kis édes. Izgulsz? Nincs rá okod, belehalni nem fogsz a mai éjszakába. A többi nem számít. Hagyom hogy kabátomba kapaszkodva lehúzzon magához egy vad csókra.
- Szia... - súgja a számba. Elvigyorodom. Olyan vággyal néz rám, mint egy éhező a kajára. Hehe... Egyik puha kanapéhoz húzom, és ráhuppanva az ölembe ültetem. Készségesen simul hozzám karcsú teste ahogy velem szemben fészkelődik el combjaimon, és izgatóan feszül ágyékomnak kemény kis segge. Mmrrr.
- Reméltem hogy eljössz... - súgom, miközben iménti csókunk következményét, néhány vércseppet letörlöm ujjammal, és elégedetten figyelem ahogy ő lenyalja róla. Oh... kis vérszomjas szuka... ezt már szeretem. És ahogy bele is harap ujjamba, a fájdalmas zsizsegés végigperzseli testem. Felmorranva rántom félre a fejét hogy nyakára vessem magam, és újra megjelöljem. Túl hibátlan a bőre. Így sokkal szebb. Bezzeg az én testem tele van forradásokkal, mint aki megjárt több háborút. Átmeneti értelemben így is van, hiszen az alvilági élet egy soha véget nem érő háború, ráadásul amíg Oroszországban dolgoztam, ott aztán bőven akadt méltó ellenfelem. Itt nincs aki felvehetné velem a versenyt.
Ágyékával enyémhez dörgölőzik, és felmordulok.
- Kis pokolfajzat... - búgom lágyan, és vigyorogva hallgatom kuncogását.
- Lehet hogy igazad van... segítek eldönteni... - súgja, és a lüktető zenére megmozdul a csípője is. Kis seggével őrjítő köröket rajzol, és minden mozdulatával úgy ingerel engem, amitől farkam már fájóan lüktet, majd keze inge alá csusszan, úgy simogatja magát. Fülembe sóhajtozik és nyöszörög.
Micsoda műsor.
Látom nagyon ágyba akarsz cipelni. Hehe... Nem bánom, hiszen ha nem akarnád, valószínűleg akkor is megdugnálak. Túl szép vagy...
Seggébe markolva rántom ágyékomhoz.
- Túl sokáig játszottál Hatori - mondom vigyorogva. - Ideje megadnod magad...
Szétnyíló ingemből kilátszó mellkasomra simítja kezeit, és végigkarmolja kéjesen bőrömet. Smaragdzöld szemeiben a vágy és a veszélyes kis szikrák csillognak. Rafinált kis uke, ezt mindig is tudtam. Ritka példány.
- Én is gí gondoltam... - válaszolja lágy, érzéki hangján. - ...úgy is van valamim, amit szeretném ha kipróbálnál rajtam...
Figyelem hosszú ujjait, ahogy előbűvöl valamit a zsebéből. Egy bilincs? Nocsak.
- Imádom a bilincseket... - búgja a vigyoromat látva, és izgatottan hajol közelebb. Lecsapok ajkaira, és durván, könyörtelenül veszem el ami az enyém. Mmm...
- Megmutatom a bilincsgyűjteményem - vigyorgok le rá, és vele az ölemben felállok. Kis majomként csimpaszkodik rajtam, úgy hagyja hogy nagy léptekkel a kijárat felé induljak. Csillogó szemekkel pillant fel rám.
- Alig várom...
Felnevetek mély hangomon, és ő megremeg a karjaimban, miközben lazán kirúgom a klub ajtaját. A kocsimhoz lépek és ő engedelmesen mászik le rólam hogy becsüccsenjen formás kis seggével.
Kabátomat a hátsó ülésre hajítom és beülök mellé. Pöccintésre indul a motor, és besorolok a forgalomba. A sebváltóm automata, nem kell foglalkoznom vele, így a jobb kezem teljesen szabadon barangolhat formás combján. Nem zavartatja magát, oldalamhoz simulva rágcsálja fülemet, majd nyakamat. Keze mellkasomon barangol, és miközben az utat figyelem, felmorranok mikor körmei bőrömbe vájnak.
Piros lámpa.
Elégedett vigyorral dőlök hátra, és hagyom hogy kigombolja nadrágom. Merevedésem előbukkan, és ő gonosz kis mosollyal nyalja meg duzzadt ajkait. Hajába markolva csókolom meg, majd egy határozott mozdulattal nyomom le fejét a farkamra.
- Mmmrrr... - morranok kéjesen amikor mélyen forró szájába csusszanok. Ügyesen kezd el szopni, nyelvével édes kis köröket rajzolva makkomra. Profi, nem vitás.
Két előnye is van annak hogy leszopatom magam vele. Az élvezet elsősorban, másodsorban pedig nem látja az utat a lakásomig. Hehe. Mondjuk nem mintha zavarna, hisz van még másik három kéglim is.
Megérkezünk, és leállítom a motort. Felemeli a fejét, és megnyalintja ajkait. Kurvára szexi... Nyakánál fogva rántom közelebb arcomhoz és megcsókolom, beleharapva ajkába. Saját ízem, az ő édes szája és sós vére... Hhhrr...
Persze nem élveztem el, mert jobb időkre tartogatom az orgazmust.
Begombolom nadrágomat, kiszállok, és a bejárati ajtóhoz lépek. Ő engedelmesen követ.
Belépünk a lakásomba, a kulcsot csak az asztalra dobom, ahogy hangosan koppan mellette a pisztolyom és a késeim is. A kanapéra vetődve figyeli mosolyogva amit csinálok, majd körbepillant. Egyszerű japán stílusú berendezés. Semmi extra. Minimalista stílus. Nem szeretem a zsúfoltságot, nagy térre van szükségem.
- Gyere ide - utasítom mély hangomon. Szót fogadva áll fel kecsesen, és elém libben. Tetszik, hogy ilyen kis légies mozgása van. Megfogom karcsú csuklóját, és megcsodálom finom csontozatát.
- Azt mondtad, megmutatod a bilincsgyűjteményed... - búgja finom hangján.
- Azt ki kell érdemelni - morranok kéjes vigyorral.
- Ó igen? És hogyan...? - kuncogja csillogó szemekkel, és félrehajtott fejjel pislog fel rám. Szemeiben huncut zöld szikrák csillannak.
Nem szükséges válaszolnom, mert hosszú, finom ujjai már ingemet ragadják meg, és szétrántja rajtam. Felsóhajtva néz végig mellkasomon és hasamon, majd kezeivel is végigsimogat, kitérve a nagyobb forradásaimra.
Ledobom az inget, majd hagyom hogy a hátam mögé lépjen, és ott is végigtapogassa a sérüléseimet. Van belőlük bőven. Nyelvével meg is kóstolja az egyiket a vállamon, ahol egy 56-os kaliberű vadászpuska golyója hatolt keresztül rajtam még 5 évvel ezelőtt. Mellkasomon kalandozó kezei végigkarmolnak, és én megfogva csuklóját penderítem magam elé. Egy határozott mozdulat, és már csak történelem a ruhája. Mire nem jó, ha valaki kurva erős, nem igaz?!
Elégedetten pillantok végig formás testén, és ő lerúgja magáról a rongyokat. Lazán a vállamra dobom, és berúgom a hálószoba ajtaját. A falakon egész végig fegyverarzenál díszeleg, lő- és szúrószerszámok, bilincsek, még szamuráj kardok is. Az ágyra dobom, majd vigyorogva lépek a falhoz. Végigsimítom a kedvenc AK47-esemet, és a bilincsek felé intek.
- Válassz.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 18:15:15
|
| Hiyahiya | 2009. 06. 04. 18:13:51 | #620 |
Karakter: Hatori
Hatori:
Közömbös tekintettel szemlélem az előttem térderő kopasz férfit, kinek lesütött szemeit még sötét szemüvege mögött is látom. Arcán szinte észveszejtő kifejezés honol, sátáni kis énem élvezetét váltja ki a rajta elterült rettegés, és a halvány remény, hogy túléli ezt a kis beszélgetést.
Kaoru, az unokaöcsémet egy idióta barom rabolta el, aki nem volt tisztában azzal, hogy kinek a tulajdonát vette el, és hogy kivel packázik. Nos... hála kedvenc oroszomnak, ez az ügy is megoldódott. Még mindig magam előtt érzem férfias, kegyetlen arcát, melyen határozott vonásokkal pompázik a forró, perzselően vad vágy, köd szürke szemeiben fagyos, mégis szinte már éhes, vadállatiasan heves kívánalom, amit én váltok ki belőle... kár, hogy nem láttam már egy ideje... pedig hiányolom, már azokat a durva, kíméletlen, férfias érintéseket, melyek felpezsdítik vérem, az őrületbe kergetnek, gyötörnek, kínoznak, és részegítő gyönyört okoznak... szívesen találkoznék vele...
De most... ez a használhatatlan faszjankó, egy fabatkát sem ér már. Elcseszte azt a feladatot, ami rá lett bízva, és alvilági körökben a megbízhatatlan, hibázó ember, hamar kihullik.... és apám rendszerint engem ajándékoz meg a feladattal, hogy büntessem vagy épp tegyem el láb alól őket... én pedig élvezem végig nézni a halálukat. Sosem érdekelt más emberek élete,csupán a sajt javam számít, egoista módon törődöm saját magam jólétével, mert tudom, ha nem így tennék elvesznék. Eltaposnának, azt pedig nem hagyhatom. Sokan meglepődnek, hogy törékeny, szép kis fiúcska külsőm mögött milyen kegyetlen egy bestia rejtőzik. Szeretem megtéveszteni az emberek, beleringatni őket a biztonság édes hitét, hogy aztán a magasból lecsapva tapossam őket porrá. Ejnye... hát illik ilyen gonosznak lennem? Attól tartok ige... hogy miért? Mert rohadtul élvezem...
Ahogy ezt a percet is. Megalázkodik előttem, felkínálja magát nekem, az életét, holott tudja, hogy az másodpercek kérdése csupán és nem lesz már. Szánalmas talpnyaló, aki még arra sem képes, hogy az unokaöcsémet megvédje. Azt hiszem ideje megismertetnem milyen is az, mikor a saját anyádat is eldobnád magadtól, csakhogy életben maradj. Veszettül imádom ezt...
- Mondd csak, most mihez kezdjek veled? Engedted, hogy Kaorut elrabolják... nem gondolod, hogy megérdemelsz egy kis büntetést?- kérdezem halkan, arcom ijesztően hideg, olyan akár egy porcelán babáé.... hideg és érdektelen... kevesen látják ezt az arcomat, azok közül is csak egy élte túl... azt mesélte apámnak, olyan volt, mintha magával a halállal nézett volna farkasszemet. Találó hasonlat... én az ilyen embereket becsülöm. Akik képesek arra, hogy megfélemlítsenek, de ők maguk már rég kiölték magukból ezt a hajlamot. Ő fél. Érzem a levegőben a rettegés kesernyés vibrálását, ahogy körüllengi a kis szobát, megfagyasztja a többi ember és még unokaöcsém ereiben is a vért. Ő lehajtott fejjel reszketve térdel mellettem alázatosan. Ezt várom el tőle.
Szinte harapni lehet a feszültséget... a fezsült várakozást, hogy vajon mi fog most történni. Én tudom... és hamarosan ők is megfogják.
- Bocsásson meg, Hatori-sama. Többet nem fordul elő.- mondja halkan, reszelős hangja feltűnően remeg, bárhogy is próbálja titkolni. Homlokán gyöngyöznek a verejtékcseppek, teste reszket, meg-megrándul, ahogy lassan felkelek, s könnye, elegáns léptekkel sétálok az egyik fegyver szekrényhez, s zöld szemeimet lágyan hordozom végig az egyik katana gyönyörű pengéjén. Mester munka, és körülbelül 100.000.000 yen. Megéri, hiszen elég egy suhintás, egy könnyed, légies mozdulat és bármely emberi végtagot lenyisszantja, mint a szalámit.
Karcsú ujjaimmal borzongva ívelek végig élén, s ahogy ujjamba belevág a hűs, nyirkos penge felsóhajtva hunyom be szemeimet a kellemes, csípős fájdalomtól. Végig zsibog egész alakomon, felizzítja bennem kegyetlenségem, és azt a heves, féktelen vágyat, ami égeti testemet.... azt hiszem ideje gyilkolásba fordítani ezt a vadász utáni sóvárgást. Most ez is megfelel...
Lágy, angyali mosollyal nyalintom le ujjamról az előbukkanó rubint cseppecskét, s ahogy ajkaim közé véve lágyan, a fájdalom enyhe csípését fokozva megszívom, szinte beleremegek a maró forróságba mely végig tombol bennem... akaratlanul is Igor jut az eszembe... a fegyverek a kabátja alatt, melyek keményen simultak tenyerembe, ahogy végig simítottam izmos testén... tetszenek a pisztolyai... veszélyt sugároznak, elrettentenek, mégis felizgatnak...
Furcsa vagyok, nem igaz? De én így imádom magam...
- Ebben én is biztos vagyok.- mondom lágyan, selymes hangommal ijesztő rémületet keltve. Nem értem miért rettegnek. Hiszen most nagyon kedves vagyok. Angyalian bájos... nincs értelme rettegni...Óvatosan emelem le a kardot a helyéről, s könnyedén megtartva a könnyű fémet lépek a kopasz férfi elé. A nyirkos pengét állához emelem, felemelem fejét, hogy lássa nincs mitől tartania. Ördögien mesteri szépségem csak úgy sugározza magából a gyengédséget. Hiszen nem bántom... nem ütöttem még meg... nincs golyó még a koponyájába fúródva... és nem zabálják még a kutyák...- Tudod, miért szeretem a katanákat? Elegánsak, gyönyörűek, és egyszerre halálosak is. A régiek úgy hitték a legnemesebb fegyver, ami valaha is létezett... az életet megóvó kard. Tudod, miért szegezem most neked? – nagyra tágulnak szemei, megrándul, ahogy a nyirkos fém végig cirógatja heves pulzáló ütőerét, ezzel kivívva ideges fejrázását. Ostoba. Idióta.- megóvom vele a saját életem, és megszabadítalak a hibáidtól.
Levegőbe emelem kezem, kiélvezem a pillanat minden rezdülését... ahogy szemei nagyra tágulnak, kiált az életéért, ám a kard lendül, s megállíthatatlan könnyedséggel hatol húsába, s szeli keresztül nyakát...
Mint egy zsák úgy terül el a földön az élettelen test, véres tócsa keletkezik körülötte, mint egy keretet adva a hullának.
- Takarítsátok el.- utasítom faarcú embereimet, kik engedelmes bólintással gyűlnek oda, s veszik át a gyilkos fegyvert, míg én szinte unokaöcsém elé libbenve simogatom meg puha ujjaimmal csinos arcát.- Ideje nekünk is beszélnünk, Kaoru-chan.
*
Fáradt sóhajjal túrok szőke tincseim közé, élvezem, ahogy lágy selyemként folydogálnak ujjaim között, kisimítva az apró kócos fürtöket. Szemeimet behunyva közlekedek a folyóson, hagyom, hogy lábam automatikusan vigyen szobám felé.
Kaoru nagyon fárasztó tud lenni. Hosszas beszélgetés után, de végül sikerült kivernem kicsi fejecskéjéből, hogy többet nem próbálja meg csillogtatni annak a csinos szájacskájának mocskosságát. Jó befolyásoló készséggel rendelkezek, amit szeretek használni másokon... imádom nézni, ahogy lassan de biztosan fordul biztos elhatározásuk kétségbe, bizonytalanságba, majd végül önként dalolva, bűnbánóan egyeznek bele abba, amit én akarok. Itt, ebben a sötét világban, enélkül már rég elvesztem volna. Ha itt nem erős az ember, eltapossák, akár egy bogarat. Már pedig n ezt nem hagyhatom... veszélyes vagyok, kegyetlenül veszélyes, és ezt szeretem éreztetni másokkal... ha kell finoman, csábítóan, ha kell úgy, mint nem sokkal ezelőtt a haszontalan testőrön.
Viszont... szeretem ha nehéz dolgom van... szeretem a játékot, és a vele járó izgatott, borzongatóan félelmetes feszültséges... élvezem a villámló, gyilkos tekinteteket, melyekkel próbálnak megfélemlíteni, holott magamban nagyon jól szórakozok.. és még jobban imádom, azt, mikor egy férfi szeme elsötétül a vad vágytól, olyan hévvel villannak benne a kis veszélyes szikrácskák, amitől tudom, hogy szét tudna tépni...
kedvenc oroszom tökéletes példa erre... igazi szenvedélyes, veszélye,s és kegyetlen férfi, aki meg adja nekem azt a kíméletlen gyönyört amire vágyom... én vágyok arra az édes fűszerként maró kis fájdalomra, mely felpezsdíti a véremet, olyan ősi, állatias ösztönöket kölcsönözve a szexnek, amit csak kevesek képesek produkálni... és én tudok valakit, aki akár ennél többet is adhat nekem...
Arra riadok fel, az szakít ki fantáziám piszkos kis képeiből, hogy egy erős testnek csapódok, s szinte reflexszerűen próbálom megőrizni egyensúlyom, ruganyosan talpon maradva, akaratlanul is mélyen magamba szívva a hirtelen, mérgező füstként felbukkanó kesernyés, izgatóan férfias illatot, mely orromba kúszik, s egy pillanat alatt bódít el... ismerős illat...
- Elnézést... – jön az ösztönös bocsánat kérés, ám egy másodperc sem telik bele hátamon érzem a kemény fal nyomását, csontjaim gyönyör telien sajdulnak bele, legszívesebben felnyögnék, főleg, ahogy forró, forró, festőző vágyta sugárzó test simul hozzám... Zöld szemeimmel felpillantok, s ahogy tudatosul bennem ki is az, aki épp a falnak passzíroz, fogságban tart, s testemben parancsszóra éled fel az eddig elfojtott vágy, feszült kívánalom, élveteg mosolyától, felébred bennem a kis ördög, örülve annak, hogy játszópajtása megérkezett, hogy kínozza...
Micsoda véletlen... rád gondolok,és te máris itt teremsz? Kedves...
- Szia – köszönök halkan, s ujjaimat légiesen, finoman terelem vörös tincsei közé, hogy erőteljesen belemarkolva hívhassam egy heves, marcangoló üdvözlő csókra... szinte támadja nyelvemet, halk morgása csak rá tesz egy lapáttal a bombaként robbanó kéjre, mely egy csapásra hullámzik végig kéjsóvár testemben... fenekembe markol, durván, egy csepp gyengédség nélkül, s ahogy megérzem merevedését akaratlanul is érzéki mosolya rándul szám...
hiányzott már ez a vad, észvesztő kívánalom, mely átjárja egész lényem, mikor a közelembe van, a forró, perzselő lángocskák, amik bőröm alatt cikáznak végig, ha csak hozzám simul, s fegyveri nyirkossága keményen nyomódik mellkasomnak...
Durván marok szájába, s mintha valami ajzószer lenne, úgy tisztítom meg ajkait a rubinit nedűtől, halk sóhajjal élvezve a savanykás, vasas ízt, mi szétterjed nyelvemen... elképesztő, milyen hevességet képes kiváltani belőlem...
Egy darabig biztosan jól elleszünk...a két kiéhezett vad, kik harapva esnek egymásnak, miután olyan sokáig kerülgették egymást, szemeztek a másikkal... de vajon, mikor ön el az ideje annak, hogy széttépjen?
- Kösz, hogy megmentetted az unokaöcsém... – suttogom lágyan, csábítóan kiélvezve fogainak kellemes nyomását, ahogy bőrömbe mélyednek, maró fájdalmat okozva, mely apró is szögekként vésődnek húsomba... ahhh... imádom...
Sóhajtva engedem, hogy erős kezei beférkőzzenek ruhám alá, hidegségük végig borzongassa bőrömet, melytől libabőrös leszek, beleremegek, reszketek, vágyom í kielégülésre, mely után ordít egész alakom... tetszik, hogy kínoz, tetszik, hogy utána biztosan itt hagy, felizgatva, hogy sóvárgásomban éhesen essek neki, és megadjam neki az indítékot arra, hogy kegyetlenül, vadul megdughasson... bár azt hiszem, engem most az sem izgatna, ha lehúzná a sliccét, a falhoz passzírozna, és itt húzna meg... a közönség csak még izgatóbb része a dolognak...
- Üzlet volt. Ezt te tudod a legjobban. – hallom meg végre óceán mély baritonját, s ahogy azt a félig már szadista, kéjes vigyor megpillantom, szarvaim is kinőnek tőle... én ne tudnám?
Sátáni mosolyra görbülnek ajkaim, ádáz fényben villannak macskaszerű, zöld szemeim tudatva vele, hogy nagyon is egyet értek vele.
Szeretem az üzletet... kifizetődő, és gyakran nem várt élvezeteket hoz... épp úgy, ahogy most is...
Imádom a hozzá hasonló, számító, kíméletlen férfiakat, akik minden fajta gondolkodás nélkül másznak rám, megadják azt, amire vágyom... szenvedélyes, forró, IGAZI szexet...
- Miért nem jöttél a Hot Klubba?- bukik ki belőlem az első kérdés, ami már régóta foglalkoztat... hiányoltam. Már az első perctől kezdve megfogott benne valami, ami még most is rabul ejt, és tudom, hogy ő is így van vele... olyan vad, aki a hozzám hasonlókat vadássza, noha azok is fenik rá a fogukat... kár, hogy csak kevés olyan van, mint ő és én... szerencsém, van, hogy rá találtam...
- Sok a meló – búgja rekedtesen, szinte beleborzongok, olyan ijesztően mély ilyen közelről... elképzelem, ahogy sokan ettől az egyik sarokba húzódva könyörgenek az életükért, én pedig a veszélytől felizgatva nyöszörgök élvezve nyelvnek részegítő forróságát, ahogy friss sebemen köröve csalogatják el a csípő, maró kis fájdalmat, mely fűszerként hevíti a levegőt, mely így is szikrákban úszik...
Érzéki sóhajjal hajtom hátra fejemet, kiélvezve vad lüktetését, mely belém is, betegség szerűen terjeszti át a kívánalmat... milyen kis heves itt valaki? Kiéheztél rám, édes? Hát még én... azért... játsszunk tovább.... úgy izgalmasabb...
- És holnap este? – érdeklődöm bódultan, s ahogy ez mozdulattal fordít a fal felé, egész testemet oda nyomva, oda szorítva, sóhajtva hunyom be szemeimet... csuklóim szinte belesajdulnak, olyan erővel préseli őket a kemény anyagnak, s ahogy hímvesszője fenekemnek nyomul, szinte kéjesen sikoltozva tudnék könyörögni, hogy hatoljon belém... vágja belém...
Szájának észveszejtő nedvességét érzem vállamon, felsóhajtva, érzéki arckifejezéssel harapok ajkaimba, ahogy belém mélyednek fogai, újabb nyomot, apró vibráló kis gyötrő szikrákat végig bizseregtetve lángoló alakomban, mely remeg az izgalomtól, sóvárog érte...
Magamon érzem, bőrömön vad vágyát, szinte sugárzik belőle a visszafogott kielégülés utáni sóvárgás, pénisze türelmetlenül szorul fenekemnek... egész altestem lüktet, azért hogy érezhesse, ahogy szétfeszít, széttép, bánt... gyerünk! Kínozz, dugj meg! Hiszen ordítani tudnék érte...
Régen nyomtam már a lepedőt... még a végén kijövök a gyakorlatból...
- Holnap este... Dasz vidanya.- köszön el, s én kábán, pihegve figyelem, ahogy magas, csábító alakja eltűnik, bódító illat felleget maga után húzva...
Vékony ujjaimat óvatosan, lágyan simítom nyakamra, ahol pulzálva lüktet sebem, s kéjes kis mosollyal tapogatom végig fogainak jól kivehető nyomait, s halk kuncogással cirógatom meg vállamat is... kimondhatatlanul élvezem ezt a huza-vonát...
*
Vékony ujjammal lassan kevergetem poharam tartalmát, kézfejemre támaszkodva figyelem, ahogy lágy hullámokat keltek az aranyló alkoholban, elütve ezzel pillanatnyi várakozásom hevét. Már most, pedig még itt sincs, érzem azt a perzselő vágyat, ami ki akar törni belőlem, akár egy vadállat... csak rá kell gondolnom, csak fel kell idéznem véres arcán azt a kegyetlen vigyort, s máris sóhajtva harapok ajkaimba...elképesztő, hogy milyen izgalmakat tud hozni kisded játékunk...
Ujjamat lassan emelem ajkaimhoz, félig behuny szemekkel, szempilláim alól a körülöttem táncolók árgus pállatásait figyelve érzéki csábító, ördögi kis mosollyal kanyarítom le ujjaimról a hűs, csípős ital cseppjeit, érzem, ahogy apró kispontokban marják torkomat, s ahogy lágyan kezdem nyalogatni ujjaimat, egyre több és több jut számba, nyelőcsövemet sem kímélve, mely már édes mámorban ég... élvezem a rám szegeződő, éhes tekinteteket, ahogy minden mozdulatomat vágytól elsötétül szemekkel figyelik, mintha egy csapat óvodás orra előtt lengetnék egy nyalókát... csal bolondítom ezt a sok barmot, kínzom őket, és kiélvezem a figyelmet, amit kapok... mintha reflektorral világítanának meg... tetszik, a közönséget, imádom a hatást, amit kiváltok belőlük, és kínzom őket...
Ám még a sok, tucatnyi kívánó tekintetközül is megérzem azt, ami szinte marja bőrömet, azt a jeges forró szempárt, ami rám szegeződve csalogatja közelebb azt a vadállatot, akire várok, akinek csinos kis csapdámat nyitogatom...
Kihívó mosollyal, gonosz kis tekintettel emelem rá zöld íriszeimet, ahogy egyre közelebb ér hozzám, s nyomában meg libben hosszú, fekete kabátja, alóla kivillan izmos testén feszülő sötét ingje... megnyalintom ajkaimat, ahogy mellkasának gusztusos izmai is megmutatkoznak, mint egy titkos kis látnivaló, amiért büntetést osztogatnak, ha megnézem... megbüntetnél szívesen, igaz? Csak rá kell nézni erre a perverz vigyorra, és máris rosszcsonttá válok...
Elegánsan nyújtom ki kezem kedvenc oroszom felé, s ahogy elég közel ér, ruhájába markolva, heves kis mozdulattal rántom le magamhoz, felajzva ezzel érzékeim, melyek kiélezve fogadják magukba kesernyés, mentolos illatát, mely kirívóan üt el a nyirkos testszagtól, ami idebent uralkodik...
Szinte megvillannak ködszürke szemei, felfedezem bennük a vad vágyat, ami már-már áthatóan mélyed zöld íriszeimbe... lágy kis mosollyal bújnak ujjaim hajába, s végleg eltűntetve köröttünk a forró, maróan erotikus közelséget ajkaira vetem magam, s én nem kisebb szenvedéllyel hatol nyelvével számba, szinte nekem rontva, fájdalmas marcangolásba kezdve... olyan állatias kívánalommal csókoljuk egymást, hogy fogunk összekoccan, szám szélén vér csíkocska csordogál le, ahogy fogaival ajkamba csippentve mar apró kis sebet....
- Szia...- súgom halkan, érzéki mosollyal szájába, s lágy kis harapdálással segítek szájának széles vigyorra húzódni, mellyel méltó üdvözlésben részesít... imádom ezt a férfit.... élvezem a belőle áradó izgató kíméletlen veszélyt... azt hiszem, aki nem olyan, mint én nem tudja értékelni ezt a feszült vibrálást, ami belőle árad... valószínűleg a legtöbb gyenge kis fiúcska, beijed tőle, és sírva hagyják, hogy megerőszakolja őket... én különb vagyok. én belemegyek a játékba, és élvezem.. nem hagyom magam, rámászok, hogy kellő kínzásban részesíthessem, hogy utána ő vehesse át az irányítást... még elképzelni is észveszejtő, ahogy szinte letépi ruháimat, s ugyan ezzel a kéjes vigyorral, ahogy most lehuppanva ölébe húz, fölém mászik, akár egy párduc...
Izgalmas kis játék...és a végén kíméletlenül megdugsz, igaz? Mert én azt szeretném...
- Reméltem, hogy eljössz...- duruzsolja halkan, s én huncut kis mosollyal hagyom, hogy lekanyarítsa az arcomon virító kis vérpatakot... mielőtt még megízelhetné a finom falatot, elkapom kezét, s csábító pillantással, elmerülve egyre sötétedő, vágyban úszó íriszeiben nyalogatom le erős, férfias ujjairól a rubint cseppecskéket...
Vad vágy örvénylik tekintetében, olyan, amivel szinte már tépi rólam a ruhákat, ám csak egy kacér mosollyal reagálok... behunyom szemeimet, halk sóhajjal kapom be ujjait, hogy bőrének kissé sós, finom kóstolóját élvezve szívjam meg, s lágy kis harapásokkal csalogassak ki belőlük egy kis után pótlást... mint egy vámpír, szívom vérét, apró kis kortyban lenyelem el, szétterjesztve számban savanykás ízét...
Halk morranással markol hajamba, s fejemet félre hajtva kalandozik nyakamra, perzselő leheletével izgatóan bizseregtetve bőröm, felkészítve a másodperceteken érkező, erős fogakra, melyek durván marnak nyakamba, nyilalló, édes, fűszeres fájdalmat okozva...
Kéjes sóhajjal vetem hátra vejem, ahogy nyakam érzékeny bőrébe apró kis jelecskéket rajzolva, tisztítja meg jelét a vértől, csípve, gyötrő kéjt okozva ezzel... merevedésemet duzzadó ágyékához dörzsölve vált ki belőle állatias dorombolást, mellyel végig borzongatja gerincemet, tenger mély hangjától bizsereg minden porcikám...
- Kis pokolfajzat...- duruzsolja fülembe harapva, s én halk, érzéki nevetéssel simulok hozzá, akár egy macska, aki arra vágyik, hogy megérintsék, simogassák...pokolfajzat? Szereted bennem, hogy ilyen kis aljas és érzéki vagyok? tetszik, hogy kínozlak? Ne kéresd mag.... dugj meg, tépj szét!
- Lehet, hogy igazad van... segítek eldönteni...- lehelem halkan, s csábos mosollyal kezd csípőm lágy ringásba a zene ritmusára, ütemesen dörgölőzök, hol erősen, hogy pedig alig érezhetően kemény hímvesszőjéhez, ajkaimba harapva, légies mozdulatokkal vezetem kezemet ingem alá, s lágy kis simogatással ajzom tovább, hevítem a fullasztó légkört mely ködként telepszik körénk, elbódítva érzékeim, egyre elcsigázottabb, érzékibb erotikusabb táncra ösztönözve.... szeretem ezt a fajta csábítást... a zene mindig is tűzbe hozott, főleg ha egy ilyen férfi ölében ringatózhatok, izgathatom, gyötörhetem, vad vágyta ébresztve benne, magamat kínozva...
Fülemben dübörög a zene dobolása, testem lüktet, ordít a kéjtől... ajkaimba harapok, kéjes nyöszörgéssel, érzéki sóhajokkal bombázom Igort, ki halk hörgéssel, magát visszafogva tűri egyelőre incselkedésem... érzem a belőle áradó mérgező forróságot, izmainak minden kemény dudorán tapintom, ahogy meg-megremeg, ösztönösen mozdul érintésiem nyomára, hogy megkaparintson, karmai közé fonjon, s addig ne eresszen míg nem csillapítja az éhségét...
Arcára pillantok szempilláim alól, ahogy ujjaimat követve, széles vigyorral, parázsló tekintettel éhesen méreget, szinte felfal, kezeivel durván markol fenekembe, hogy táncomat megállítva ágyékához passzírozva villanthassa rám perverz félmosolyát, bemutatva azt a perzselő sóvárgást, ami bennem tombol...
Meg tudnék őrülni, el is bódulok attól a kábító, forró közelségtől, amibe hozzám kerül, veszélye, s pattanásig feszülő izgalmat keltve, melybe belebizsereg minden porcikám, türelmetlen, kínzó kielégülés utáni kívánalommal bombáz...
- Túl sokáig játszottál, Hatori... ideje megadnod magad...- búgja, s én huncut kis mosollyal simítom kezeimet kivillanó fahéjszín bőrére, hogy aztán pirosló kis árkokat beléjük szántva, növesztem ki szarvacskáimat, ördögi tekintetemmel együtt...
Te is úgy gondolod, hogy vadászatunk végéhez értünk? Én is...
Ezért a részt imádom a legjobban... mikor tárgyalni megyek, akkor is ezt csinálom. Akár finom, akár dominánsabb módszerekkel, de mindig elcsábítók minden idiótát, hogy aztán az ágyban vegyem rá őket az üzletre... van, akivel csak így lehet.. né pedig bolond lennék, nem élvezni azt a huzavonát, ami előtte végig kísér... olyan hévvel vágyakoznak rám, hogy a legtöbben elvakultan cincálják rólam a ruhát, és áhítattal húznak meg... én pedig élvezem. A szexet és a hatalmat felettük. Mert bizony, ha egyszer belém kóstolnak, bármit megtesznek, kérdezés nélkül, csak hogy repetát kaphassanak... és itt jön az aljas manipuláció... kihasználom őket, hogy mikor haszontalanná válnak, eldobhassam őket...
Igorral más a helyzet... itt csak az élvezet számít... azt pedig mámorosabban hat rám, mintha ajzószerrel pumpálnám tele magam....tetszik ez a férfi... azt hiszem sokáig fogunk mi még incselkedni egymással...
- Én is így gondoltam... úgy is van valamim, amit szeretnék, ha kipróbálnál rajtam...- bújtatom karcsú kezemet nadrágzsebembe, ahonnan az eddig kényelmesen megbúvó fémes kis karperecet halászom elé, s orra elé emelve csalok elő belőle, egy széles ragadozó vigyort s szemeinek szinte vörös villanását... látom neked is tetszik... – imádom a bilincseket...
Nem tudom hova visz majd... a kocsiba, egy félre eső kis helyre, vagy itt maradunk, a lakására visz... teljesen mindegy... egy a lényeg. Kisded játékunk gyümölcsének learatása, vadászatunk befejezése.... hogy jöhessen az a vad szex, amire mindketten vágyunk...
Most fogsz szétcincálni igaz? Rajta! Csak arra várok...
Szerkesztve Hiyahiya által @ 2009. 06. 25. 10:14:06
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 18:13:14 | #619 |
Karakter: Igor
Megharapja a nyakamat, és a gyönyörűséges fájdalmas kéjtől felmordulok, és kerek seggébe markolva rántom őt közelebb magamhoz, hogy ágyékához dörgöljem merevedésem. Ahwww...
Kis arcára, szép kék szemeibe kiül a vágy, öröm nézni. Beleharap mellbimbómba, és felsóhajtva figyelem ahogy gonoszan csillogó szemeit az enyémbe fúrja. Nem menekülsz kicsi... szét foglak tépni, ha tovább incselkedsz... és élvezni fogod. Tudom.
- Szeretnél valami nagyon szépet látni, Igor? - kérdezi lágy hangján, számat rágcsálva apró fogaival. Elvigyorodom. Mit tervezel abban a szép fejecskédben cicus? Kap egy vad csókot.
- Kezdheted...
Vigyorogva figyelem ahogy eljátszadozik a kiscicussal. Szemet gyönyörködtető látvány, két ilyen gyönyörű fiút együtt látni, ráadásul Hatori egy érzéki kis dög. Imádom ezt a típust. Szopatni kezdi magát, és kéjes mosollyal pillant rám, meztelen, izzadt felsőtestén végigsimítva. Halkan felmorranok a látványtól... mindjárt lerántom róla azt a kis ringyót és megbaszom...
Vágyakozva figyelem őket. Kurvára szexi...
Végigsimítja a fiúcska hátát, majd a nadrágját az alsójával együtt lesimogatja róla, feltárva kerek kis seggét. Kihívó mosollyal int nekem, és én elvigyorodom. Melléjük lépve ragadom meg Hatori karcsú csuklóját, és feljebb rántva durván megcsókolom. Mmmrr... végigkarmolja mellkasom, és a számba harap, ezzel végletekig felizgatva, pedig már amúgy sem voltam kutya. A csókba nyögve hanyatlik hátra, vágytól ködös szemeit az enyémekbe fúrva. Szívesebben dugnálak téged, de most ez is megteszi. Seggluk, seggluk. Itt a diszkóban úgysem vadulhatok be, amúgy meg nem tök mindegy? Nekem igen.
Hatori szép, érzéki arckifejezését, szemeit figyelve lépek a fiúcska mögé, és egy vad mozdulattal mélyen belévágom hímvesszőmet. Fájdalmas sikolyától élvezettel nyögök fel, majd morogva és nyögve kíméletlenül megbaszom, végig a szőkét figyelve. Alig várom, hogy a te sikolyaidat is hallhassam aranyom. Egyszerűen gyönyörű így, ahogy izzadtan, nyöszörögve hever a kanapén. Hosszú, szőke hajának tincsei szétterülve... mmrrr... és ezek a pillantások...
Karcsú, izmos teste hirtelen megfeszül, és kéjes nyögéssel élvez bele a fiú szájába. A látvány is elég lenne, de a fiúcska is elélvez, és segglukának ritmikus összerándulásait már nem bírom elviselni... felhördülve spriccelem magomat belé.
Uhh ez jó volt.
Kihúzom farkamat a szétnyomorgatott kis hátsójából, és kényelmesen leülök a kanapéra. Vigyorogva nézem ahogy Hatori megcsókolja a fiúcskát, majd ruháit megigazítva lép elém. Nem volt rossz ez a kis játék. Lehajol, és vad kis csókjától felpezsdülök én is. Durván beléharapok. Ne feledd el amit láttál kicsike... veled százszor jobb lesz.
- Remélem még összefutunk - leheli gonosz kis mosollyal. No lám, milyen jó emberismerő vagyok. Tudtam én, hogy milyen vagy te.
- Mindenképpen - válaszolom mély hangomon, majd légiesen könnyed lépteit és karcsú alakját figyelem ahogy búcsút intve elsuhan.
Menekülj csak.
*
Belépek az ajtón, hosszú bőrkabátom libben utánam. Egy laza, kényelmes mozdulattal veszem elő a bal hónaljtokomban pihenő Desert Eaglet, ezt a kibaszott erős fegyvert, és bitang nagy golyókat kilőve loccsantom szét a kiszemeltem fejét, mellkasát és jobb kezét, amelyben szánalmas kis 38-asát szorongatja.
Ez kész. Körülpillantok. Elvileg egyedül van itthon, de mintha valaki remegne a véres takaró alatt.
- Bújj elő - fogom rá a pisztolyt. Egy remegő kis kéz tolja lejjebb a takarót, felbukkan egy könnyes kis arcocska, amelyet lágyan keretez ébenfekete hosszú haja. Oh. Elvigyorodva lépek közelebb, és lerántom róla a takarót. Teljesen meztelen, és egyszerűen csodaszép karcsú, formás kisfiúcska.
- Hej de kár érted... - sóhajtom, és homlokára szegezem a pisztolyom.
- Várj... - zokog fel lágy kis hangján. - Nem mondom el senkinek... ígérem... csak ne ölj meg... nem is ismerem ezt a fazont... egyszerűen csak elrabolt a nyílt utcáról, és már napok óta itt tart fogságban...
Közelebb hajolok szép kis arcához, és könnyes szemeiben, szép arcában gyönyörködöm. Munka közben nincs dugás. Aranyszabály.
Mélyen a szemeibe nézek jégszürke szemeimmel. Kiváló emberismerő vagyok, nem hazudik.
- Tovább - mondom halkan. Észbe kapva hadarja tovább az információkat és elvigyorodom.
- Hatori kis rokona...? - kérdezem halkan. Felderül az arca, és hevesen bólogatni kezd. - Nagybátyám hálás lesz neked, ha épségben visszaviszel neki...
Leülök mellé az ágyra, és előveszem a mobilomat. Egy fényképet készítek az arcáról, és elküldöm a megbízómnak, üzenet mellé csak egy szót írok. „Kell?”
Egy perc csend. Szép, remegő testén legeltetem a szemem, majd megrezdül a telefonom. Fegyveremet homlokához szegezem. Ha nem a válasz, azonnal lelövöm.
- Lássuk - mondom halkan, szokásos ridegségemmel. Elolvasom az üzenetet. Hoztál egy kis pénzt a konyhára...
Karját megragadva rántom ki az ágyból, és leszállítom, ahogy néhány hete Hatorit is.
Lassan sétálok végig a folyosón, dolgom végeztével a kijárat irányába. Kár hogy nem találkozhattam az édes kis Hatorival, de hát túl fogom élni. Amúgy sem láttam azóta az este óta a Hot Klubban. Szívesen visszamentem volna, de mostanában túl sok a meló.
Befordulok a sarkon, és egyenesen a karjaimba csapódik egy karcsú, illatos test.
- Elnézést... - hallom a lágy kis hangot, de reflexeim már működésbe léptek, és a falhoz kenve nyekken. Már rég tudom ki az, hisz felfogásom talán még reflexemnél is gyorsabb.
Perverz félmosollyal pillantok le rá, és kristálykék szemeiben azonnal felcsillan a felismerés és a vágy.
- Szia - súgja elmosolyodva, és hajamba bújtatva karcsú ujjait markol tincseimbe, úgy húz le magához egy fullasztó, vad csókra. Halkan felmorranva dörzsölöm ágyékomat az övéhez, és seggébe markolok. Mmm... olyan finom, mint volt. Számba harap, és véremet lenyalintva, levegőért kapkodva pillant fel rám. Kipirult arca egyszerűen észveszejtő.
- Kösz, hogy megmentetted az unokaöcsém... - búgja lágy kis hangján érzékien. Halkan felmorranva harapok a nyakába, és szexis kimonóján becsusszan kezem, hogy mellkasának bársonyos bőrét végigcirógassam. Gyönyörű fehér bőre van...
- Üzlet volt - vigyorgok le rá. - Ezt te tudod a legjobban.
Gonosz kis mosollyal pillant fel rám.
- Miért nem jöttél a Hot Klubba?
- Sok a meló - dörmögöm a nyakába, és lassan, kéjesen végignyalom a nyakát, az imént harapott seben körözve lágyan a nyelvemmel.
Kéjes sóhaját hallva már fájdalmasan lüktet a farkam.
- És holnap este? - nyögi halkan, amikor hirtelen penderítve rajta ismét a falhoz szorítom, és hátához simulva préselem újra oda. Csuklóit a falhoz szorítom, ágyékomat pedig kemény kis seggéhez. Kimonója lecsusszan gömbölyű válláról, és én párducként dorombolva vetem rá magam a finom falatra, szép fognyomaimat rajta felejtve.
- Holnap este... - súgom a fülébe, és elengedve őt hagyom magára. - Dasz vidanya.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 18:13:34
|
| Hiyahiya | 2009. 06. 04. 18:12:37 | #618 |
Karakter: Hatori
Hatori:
- Százezer dollár – veti oda mély hangján, nem törődöm stílusban, ami idegesíthetne, de nem teszi... tetszik... tetszik, hogy húzza az agyamat, tetszik, hogy kínozni akar, hogy aztán kegyetlenül megdughasson.. elvégre e, erre vágyom nem igaz:?
Nem vagyok én ártatlan kis taknyos, hogy elsírjam maga, azért mert egy ilyen észveszejtően vonzó férfi nem akar rögtön megrakni... ugyan.. a játék a legélvezetesebb résez, és ameddig csak gyötörjük egymást, csupán kóstolgatunk a másikból, még jobban felhevül a légkör, fokozódik a fezsültség... és én imádom ezt...
Igaz a legtöbben, pár perc után a lábaim elé vetik magukat, amit persze színészi tehetségemmel érek el, és tökéletes bűverőmmel... nincs ember, aki ellenállna nekem, és aki mégis... az olyan, mint ő.... csak a megfelelő alkalomra les, hogy megtámadjon, bántson és élvezetet okozzon egyszerre...
Halvány mosollyal állok fel, s elegáns, könnyed léptálok az asztalhoz, hogy elkészíthessem a fizetséget... szeretem ezt a részt. Hogy miért? Mert ilyenkor már holt biztos, hogy a munka késszen van....
Apropó munka.... az a barom, Reikomaru, azt mondta keressem fel, ha életben maradok.. nos kedves.... élek, és virulok, te viszont nem sokáig fogsz... ha né egyszer visszamegyek valakihez, először a szex, és utána a búcsú pillanata jön... ami valakinek örökre szól... és egy Pokolra szóló utazással végződik.
Átnyújtom neki a papír darabot, ahol kecses kis számokkal sorakozik a kiállított összeg, ő pedig apró bólintással vágja zsebre. Tetszik nekem ez a férfi. Megfogott a vadsága.... a kegyetlen tekintete, a vér az arcán, mikor gyilkolt... ha nem lettem volna olyan állapotban, olyan izgatott rémületben, rámásztam volna már ott, és élvezettel ízleltem meg volna a vörös nedűt...
Mintha csak a gondolataimban olvasna, mintha megérezné mit akarok, mintha méregfelhőként szivárogna belőlem a forró vágy, elkapja csuklóm, s egy mozdulattal penderít az asztal kemény lapjára, hogy aztán ajkaival durván vehesse birtokba az enyémeket... vad, domináns csókja feltüzel, előhozza belőlem a kis ördögöt, azt az állatias, kielégülés utáni vágyat, amit minden egyes alkalommal előszeretettel hívok elő... szeretem ha nem pátyolgatnak, ha nem próbálnak meg gyengédek lenni... nekem igazi férfi kell, és ő az...
Izmos testéhez furakodom, élvezem a szétcsúszott kimonón keresetül ruhájának érdes érintést, melyen át is tisztán kiveszem bőrének izgató forróságát... még illatozik rajta a vér szaga, lágy drogként száll fejembe...
Karcsú kezeimet kalandra indítom kabátja alatt, megremegek, elégedett sóhajtással nyugtázom fegyvereinek nyirkos hidegét... apró kis képkockákban ugranak be a nem is olyan régi emlékképek, ahogy ezekkel mészárol, öldököl... mmm... felizgat a veszély, amit magából áraszt... pláne, hogy én is az vagyok...
Elválik tőlem, abba hagyja ajkaim fájdalmasan jóleső marcangolását, hogy leheletének forróságával csiklandozza fülemet... direkt kínzol? Folytasd csak!
Csak felizgatsz vele... nem csak te vadászol! Mindketten vadak vagyunk, mindketten vadászunk egymásra...
- Holnap este a Hot Klubban megtalálsz. - búgja halkan, rekedtes mély hangja izgatóan borzongatja meg gerincemet, s bár a legtöbben ettől a hangtól valószínűleg már rég maguk alá csináltak volna, én élvezem a lágy, rideg hangszínt, melyből mégis süt a vágy...
Ilyen csúnya helyekre jársz...? Én is sűrűn keresek játszótársat ott...
Ujjait erőteljesen simítja fenekemre, hogy aztán megmarkolva présel saját, kemény péniszét az enyémhez... ooohhh... tetszik, amit itt érzek... és talán még jobban tetszene, ha milyen bennem, kíméletlenül mozogna... de ez csak kisded játékunk égén fog bekövetkezni... addig is élvezet lesz kínozni egymást...
Tengermély nevetést kapok hevességem miatt, s ahogy ajkainak bódító forrósága rátalál nyakam érzékeny bőrére belém reked a levegőt... gyerünk... harapj! S ahogy fogai bőrömbe mélyednek, nyilalló fájdalmat okozva egyesülnek a részegítő, türelmetlen vággyal... hátra vetem fejemet gyönyörömben...
Szemei elő borul a vöröses köd, felébreszti bennem a vágyat, kínzó lüktetést indít el testemben... rossz Igor bácsi... hát így kell kínozni egy ártatlan kis fiút?
Elválik jelétől, s ajkait izgatóan megnyalva, tisztítja meg száját az ott maradt vértől... Kábán, kéjtől ittasan figyelem a ködszürke szemeiben lángoló, vad szikrákat, mely egyértelműen mutatja, mennyire is van kedvére ez a kis „barátkozás” .... nekem tetszik... határozottan tovább mennék, de látom te nem szeretnéd elsietni... hát rendben... rajtam ne múljon...
- Ha nem vagy bevállalós, jobb ha távol tartod magad tőlem – morogja még utoljára... oh... ez sértésnek szánta? Mert bizony eltalálta a nem létező érzékeny lelkivilágom.. már hogy én ne lennék bevállalós? Édesem... ha nem lennék bevállalós, nem állnék le egy hozzád hasonló szadista állattal... pedig én szeretem a szadista vigyorú, véres bácsikat... főleg, akik harapnak...
Ha vadul szeretnéd, semmi gond édes... imádom durván csinálni...
- Dasz vidanya. – búcsúzik el, ahogy kilép az ajtón, s felülve, kimonómat összefogva magam előtt pillantok utána, egy ördögi, már-már démonian gonosz mosollyal...
Kemény, kegyetlen férfi... épp ezért tetszik... de most emberére talált, a kis gonosz...
Halkan felnevetve kanyarítok le egy rubint szín vércseppet nyakamról, s lágyan nyalom le ujjaimról a savanykás nedűt...mmm... imádom a harapnak...
*
Könnyed mozdulatokkal szállok ki limuzinomból, s hajamat ujjaimmal elegánsan hátra dobva csalok halvány mosolyt arcomra. Zöld szemeimmel izgatottan mérem végig a villogó neon táblácskát, s ajkaimat érzékien megnyalintva lépek be a Hot Club ajtaján...
Szeretem ezt a helyet... még ha bódítóan terjeng a testnedvek szaga, még ha a sok részeg, ledrogozott a sarokban csinálja,még akkor is.. elvégre... né is ezért jöttem ide, nem de?
Vagy is nem egészen... csak játszani...
Úgy bizony... Igor bácsi már vár rám egy jó kis partira, és úgy érzem, nagyon jól fogjuk érezni magunkat... én legalábbis biztosan... feltüzel ez a férfi, ha csak ránézek, ha csak rám vigyorog azzal a kéjenc stílussal, már beindulok...
Csábító pillantásokkal zsebelem be a sok éhes pasas tekintetét, ahogy lágyan ringó csípőmet figyelik... de hiába. Ma nagy vadat vacsorázom, nem érdekelnek az ilyen veszélytelen kis nyuszik. Jó a szex velük is, de közel sem olyan észbontó, mint amilyen az orosz barátomnál lesz...
Én pedig ki vagyok éhezve a játékra...
Nem kell sokat keresnem, azonnal ráakadok az egyik sarokban, ahogy épp egy kis fiút részesít extra kényeztetésben... bájos mosollyal figyelem, ahogy letisztogatja a kis fiúcska hamvas bőréről a vércseppeket,s akaratlanul is elképzelem, ahogy ugyan ezt velem fogja meg tenni... feltételezem, hogy én jobban fogom élvezni...
Nem sokkal előttük állok meg, s ahogy felemeli fejét, s ködszürke szemeivel felfedez engem máris megajándékoz egy „kedves” mosollyal...
Oh látom örülsz nekem... csak nem hitted, hogy otthon rontom a levegőt, ahelyett, hogy eljönnék ide?
Elköszön kis játszótársától, s hozzám sétálva gusztál végig ködszürke szemeivel...és ugyan ezt én is megteszem.
- Szia...- köszönök halkan, csábos mosollyal, s szemeimmel beiszom az észbontó látványt... fekete ing feszül izmos testén, sötét nadrággal, mely kiemel minden apró részletet...mmm.... szeretnéd, hogy letépkedjem rólad őket? Semmi akadálya... úgy is csak elfedi azt a szexi alakodat...
Erőszakkal fojtom magam elégedett sóhajomat, s helyette, a hecc kedvéért öltöm magamra a látszatártatlanságot... ugyan... mi az hogy áratlanság? Én olyat születésemtől kezdve nem tudok...
Én már romlottnak születtem... nem is csoda, tekintve, hogy egy maffia vezér az apám... aki vén ugyan, de szép kort élt meg, ahhoz képest, amit általában itt az alvilági körökben szoktak...
És egy ilyen csodálatos apa fiaként, nem engedhetem meg magamnak az erkölcsösség luxusát. Nincs is rá szükségem...
- Szia – duruzsolja, forró leheletével égeti fülemet, s nyakam kiélezett bőrét... szinte sikítani tudnék, hogy harapjon meg...
Ajkaimra támad, vadul, fékevesztetten veszi birtokba, s én jó kisfiús szerepembe bújva feszítem kis kezeimet reszketve széles mellkasára, ahogy duzzadó ágyéka az enyémhez nyomul... holott legszívesebben, lelökném az egyik kanapéra,m és apró cafatokra cincálnám ruháit, hogy őrjöngve szeretkezhessek vele... de, egyenlőre maradjon csak az álca... valami azt súgja, úgy sem lesz rá szükségem sokáig...
- Lazíts...Légy önmagad.- harapdálja meg fülemet leleplezve álcámat... ezt szeretnéd, hogy vegyem fel az igazi, kis ördög énemet, ne legyenek korlátok?
Hát jó...
Érzékien ördögi mosollyal merülök el ködszürke íriszeiben, s huncut szemekkel sarkallom támadásra... gyerünk.. teperj le! Tégy a magadévá!
Ismét egy vad csókkal veszi birtokba ajkaimat, s én játékosan marok bele szájába kiélvezve mély nyögését... szereted ha durvák veled...? Ha téged is bántanak egy kicsit? Ahh.... akkor jól egymása találtunk, mondhatom...
Erőteljesen markolja meg fenekemet, szinte már fájóan, de nem érdekel... csak egy lapáttal tesz rá amúgy is felhevült, feszült kedélyeimre... izgatottság lángol bennem, az új iránti érdeklődés, a veszély iránit vágy... és Igor bácsi meg tudja nekem adni... igaz? És meg is fogja...
Eloroz egy pohár wiskyt, s nagy korttyal nyakal le belőle egy kicsit... látom szereted te is alkoholt... hát még én... főleg az erősen... nagyon erősen...
Csókolva adja át nekem egy jégkockát, s én fogaim közé fogva hajolok nyakához, hogy megsimogassam jéghideg tapintásával.. ujjaim alatt érzem,a hogy megrándul, beleborzong a kellemes jegességbe... magamba szívom kesernyés, bódítóan férfias illatát, s fejembe szállva veszi el eszemet, melyre vastag köd terül... nem izgat... had homályosuljon el a fejem, itt csak az élvezet a lényeg! És az csak most jön...
Heves mozdulattal szabadítom fel kemény izmokkal tarkított mellkasát, hogy ott is végig kalandozhassak jegemmel... egy kis játszadozás, mely tovább tüzel, izgat, hogy vadabbá, kíméletlenebbé tegye azt, ami ezután következik... kegyetlenül meghúz, és én élvezni fogom...mert erre vágyom, per pillanat...
Nem elég nekem, ennyi...
Ahogy elolvad a jégkocka
Ujjait hajamba bújtatja, erősen megragadva vezeti fejem arcához, hogy fékevesztett, durva csókkal üdvözölhessen ismét fönt.. hello.... ilyen köszönést bármikor elsüthetsz, testem bármelyik pontján.. tetszik, ahogy csókol... fékezhetetlen, őrjöngő, éhes szenvedéllyel.. kíméletlenül, már-már fájóan marcangolva ajkaimat...
Ahogy elválunk, számba csurgatja a wisky maradékát, s az onnan kifolyva siklik végig felhevült, szikráktól pattogó, sóvárgó testemen, mely erre vadul sistereg... élvezem,a hogy az édes, torok maró nedű végig csordogál nyelőcsövemen, tovább vastagítva a rám ülő ködöt... igen... így a legjobb...
Ahogy elszakadunk élvezettel nyalom meg ajkaimat, letisztogatom az odacseppent alkoholt, s csak szeme sarkából, csábító pillantással követem hova néz Igor... ohh... édes fiú... Szeretnéd, ha ős játszana? Felőlem... szeretem ha többen vannak...
Mindig is imádtam a szexet, és ha többen játszanak benne, az a legjobb... különben is, finom, aranyos kis falatnak tűnik ez a fiú... éhesen mérem végig, ahogy felén lépked, s halvány mosollyal engedem, hogy megcsókoljon, forró nyelve utat törjön számba, s forró, részegítő táncot lejthessenek... halk sóhajjal ízlelgetem édeskés, enyhén alkohol ízű száját, élvezem kábult kis simogatását...
Igor segíti mellkasomhoz, s sóhajtva hunyom be szemeimet, ahogy nedves kis nyelve lekanyarítja rólam az aranyaló cseppeket... útja után felhevíti bőröm, ügyes kis kényeztetése elégedett nyögéseket vált ki belőlem, s bár azt kívánnám, féktelen bódultságomban harapjon, karmoljon erősen, kíméletlenül, mégis jól esik gyengéd, lágy kis érintése... ugyan... gyerünk! Bátrabban! Nem harapok... vagyis... mégis...
Ám kedvenc oroszom elvonja figyelmemet, kíméletlen marcangolással támad ajkaimra, s én ösztönösen marok szájába, harapom véresre, szántok körmeimmel vörös árkocskákat mellkasába, kivívva mély, rekedtes morranását... látom, te is szereted, da durván zajlanak az események... csalódtam is volna, hogyha egy hozzád hasonló észveszejtően izgató férfi beijed, ha valaki durván szeretné csinálni... de látom nem kell félnem.... kegyetlenül meg fogsz dugni, igaz? Talán... talán engedni is fogom... ki tudja, mit hoz a jövő? Lehet, hogy kínzó kis játékunk tovább folytatódik.... elvégre kiéhezett vad harap a legjobban...
Akkor játsszunk... lássuk élvezni fogod-e...hehe...
Elválok tőle, s csábos, kis ördöghöz illő mosollyal hajolok nyakához, s míg a kis fiú hátam mögé lépve, hozzám simulva kényezteti vállaimat, s a lassanként felbukkanó bőrfelületeket, én élvezettel perzselem végig nyelvemmel a kiszemelt célpontot... érzem nyelvem alatt izgalomtól, vágytól pulzáló nyakai erét, s halkan kuncogva karcolom végig fogaimmal, hogy aztán lágy kis harapással játszom el a vámpír szerepét... tessék... egy jel neked is, csak hogy emlékezz rám... mert bizony, én szeretném ha néha még összefutnánk egy jó kis szexre... lepedő gyűrésben leli az ember a legjobb fezsültség vezetőt... már pedig az neked is és nekem is gyakran el kell...
Mély morgással szorítja fenekemnél fogva merevedésemet kemény hímvesszőjéhez, s én érzékien felsóhajtva harapok ajkamba... ohh... kívánsz? Hát még képzeld én mennyire... beleveszek a sóvárgásba, a kielégülés utáni vágyba... szeretnéd, hogy kínozzalak?
Akkor remek műsort fogsz most kapni...
Mellkasára kalandozom, fogaimmal durván harapdálom meg egyik mellbimbóját, majd sátáni,an csillogó szemekkel pillantok fel ködszürke, vágytól parázsló íriszeibe.. ez a tekintet....mmm... letudnád vele szaggatni a ruháimat, ha tudnád, igaz? De kérlek... arra még szükségem lesz... pucéran is hazamennék, de kit tudja a sofőr, mikor akar rám mászni?
- Szeretnél valami nagyon szépet látni, Igor? – lehelem lassan ajkaira, a köztünk lévő feszült forróságot tovább hevítve, fogaimmal megrágcsálva alsó ajkát, mely lassan párjával együtt húzódik széles, élveteg vigyorra... ezt határozott igennek veszem... de azért szeretném hallani, azt a borzongatóan mély, kegyetlen hangodat is...
- Kezdheted...- duruzsolja, s még egy utolsó, kíméletlen csók után karba font kezekkel engem és kis játszótársamat utunkra, hogy a pár lépésnyire lévő kanapéra dobhassuk magunkat... lassan heveredek le rá, s égető, éhes, mégis veszettül érzéki tekintettel húzom le magamhoz a fiút, ajkaimat megnyalintva engedem neki, hogy elhelyezkedhessen lábaim között, sóvárogva dörzsölhesse merevedését az enyémhez...
Istenem hányszor játszottam már hozzá hangolóval... mikor tárgyalni megyek, sok férfi nem is sejti, hogy én nem csak rájuk vagyok veszélyes.. bár többnyire a kemény, férfias pasikra indulok, de az ilyen kis édeseket sem vetem meg... és olyakor-olykor bizony kénytelen-kelletlen kettesben maradok egy-kettővel.... és szórakozva ütöm el velük az időt... ők pedig élvezik... miért ne tennék? A vonzerőm, őket sem kíméli...
Különben is.. hihetetlenül egyszerű naiv, ártatlan kis fiúkból kiszedni az információt... néha kifizetődőbb, mintha a nagy kutyáktól csikarnám ki érzéki, vagy épp kemény módszerekkel...és lényegesebben időtakarékosabb... a kis aranyosok az első öt perc után elnyögdécselik, amit tudni akarok... és ha jók, megengedem, hogy meghúzzanak... ezt is lehet élvezni... hehe...
Megharapdálom a újdonsült játszótársam puha ajkacskáit, s lassan, észrevétlenül simogatom le róla az inget, hogy aztán még nagyobb hévvel tépdelhessem cafatokra, mikor elfogy türelmem... halkan koppannak mellettünk a gombok de nem izgat... érezni akarom forró bőrét, ahogy az enyémhez simul... reszkető kis kezecskéivel hozza szét rajtam ingemet, látom nincs elég ereje sem bátorsága ugyanazt tenni, amit én... semmi baj... azt úgy is még egy darabban akartam tudni....
Bódultan tapad ajkaimra, s féktelen, harapós csókomat sóhajtva tűri... ugyan édes, veled sem fogok kíméletes lenni... élvezd csak a kis kelepcét, amibe kerültél...
Csábos mosollyal csúsztatom ujjaimat rövid, barna tincsei közé, s hajába markolva rántom fejét nyakamhoz, hogy bódult kis csókokkal, heves szívásokkal tarkítsa felhevült, szikráktól izzó bőrömet... testemben türelmetlenül lüktet a sóvár vágy, ágyékom felrobbanni készül, én még is élvezem a kéjes kínt... szeretem, mikor elhúzzák az előjátékot, hogy utána vadul eshessünk egymásnak, nem kímélve a másikat... ezzel a ficskával pedig remekül lehet, lassan, minden érintést kiélvezve húzni egymás agyát...
És a ránk szegeződő szürke szemek tulajdonosának agyát is... idáig érzem azt a bőrt felhevítő, perzselő tekintet, amivel figyeli minden mozzanatunk... izgatott feszültséget kelt, elégedett mosolyra kényszerít, és tovább szítja a bennem tomboló lángtengert...
Engedelmesen, kábán halad végig vékony testemen édes kis játszó pajtásom, s ahogy köldökömhöz ér, lágy mosollyal figyelem, ahogy reszkető ujjakkal oldja ki övemet, s szabadítja ki péniszemet.. ohh... Hátra vetem fejemet, zászlóként húzom magam után hullámos szőke tincseimet, ahogy megérzem ajkainak puha forróságát hímvesszőmön, s számat harapdálva, a kanapéba markolva, másik kezemmel lassan verejtéktől gyöngyöző felsőtestemet simogatva pillantok Igorra...
Kihívó mosollyal, vívok vele szempárbajt, merülök el sötétté vált, vad vágyban lángoló íriszeiben, s tovább feszítem a húrt... látom, ahogy megfeszül teste, szinte erővel tartja magát a helyén, hogy kivárja a megfelelő pillanatot és támadhasson... játékosan, csigalassúsággal, simítok végig felülve a fiúcska hátán, hogy karcsú kezemet gatyájába akasztva szabadítsam fel formás fenekét a kíváncsi szemek előtt... ajkaimba harapva markolom meg a tenyerem alá simuló kemény kis félholdakat.. nekem jobb seggem van, de az övé sem kutya...
fejemmel alig láthatóan intek kedvenc, szadista oroszom felé, hogy jöjjön, és csillapítsa teste szomját... gyerünk... tudom, hogy vágysz arra, hogy ebbe a forró kis testbe hatolj... vad fényben villannak szemei, s ahogy széles, élveteg vigyorral lép mellénk, s feltérdel a kanapéra csuklómat megragadva ránt fel egy durva csókra... szájába marok, épp úgy, ahogy ő is, s ahogy véresre karmolom izmos mellkasát mély morgással szakad l tőlem... látom kedvedre van ez a kis játék...
Halkan felnyögve dobom hátra fejem, ahogy a kis fiúcska erősebben szívja meg merevedésemet, majd kényelmesen heveredem vissza a párnák közé, s kéjtó homályos zöld szemeimet Igorra függesztve ösztönözzem ara, hogy cselekedjen végre... hiszen ez a kis aranyos, majd megveszik azért, hogy meghúzd! Hogy kidugja azt az édes kis fenekét...
Széles vigyorral, végig szemeimbe mélyedve egy mozdulattal hatol a fiúba, aki felsikoltva szakad el férfiasságom lényeztetésétől... reszketve, haljon nyöszörögve nyalogatja combom belső felét, ahogy az orosz férfi mozogni kezd, vad, erőteljes lökésekkel... puha tincseibe markolok, s erőteljesen vezetem vissza eredetei terepére... itt ne hagyd...rád vár... fincsi nyalóka, egy fincsi ukétól... élvezkedjen csak...
Engedelmesen vesz szájába ismét, s kábán, szenvedélyen kezd masszírozni ajkacskáival, reszkető, vékony kis ujjaival... testemben türelmetlenül tombolnak a tüzes láva habok, végig marják minden porcikámat, s kitörésre várva zubognak ágyékomba... a felhevült, dohányszagú levegő csípi verejtéktől csatakos testemet, amit csak tovább kínoz az asz észbontóan izgató látvány, ami elém tárul... Igor a fiúra hajolva, keményen, mély morgásokkal merül el újra és újra a fiúcskában, behunyja szemeit, hogy mikor újra kinyitja rám függessze őket, s szinte kíméletlenül faljon szemeivel... tetszem így? Te is nekem...
S ahogy a kis erősen, szívja meg péniszem elszakad a bennem pattanásig feszülő cérna, s szabadjára engedi a tüzes habokat, melyek csontig hatolva, kéjes méregként marnak belém, őrjítő gyönyört hozva kényszerítik lakomat megfeszülésre, kéjes kis sikolyra, partnereim tudtára adva, milyen jó munkát is végzett a kis édes...
A kis fiú is hamar követ, sikkantva szakítja el spermától csillogó ajkait hímvesszőmtől, hogy Igorral együtt érjék el a csúcsot... jól kiveszem, még a dübörgő zenében is az óceán mély baritont, ahogy hörögve élvezi gyönyörét...
Pihegve, levegőt nyelve ülök fel, s köszönetképp egy utolsó, búcsúcsókot váltok kába kis partneremmel, megízlelve saját magomat... ügyes voltál...
Lassan igazítom meg magamon ruháimat, s kipirult arcomból hajamat egy elegáns mozdulattal kisöpörve lépek Igor elé.... ő még a kanapén terpeszkedik, elégedett vigyorral mér végig, s bár tudom, hogy engem akar, azért sugárzik belőle a kielégültség maró forrósága...
Csábos mosollyal hajolok le hozzá, s egy vad csókkal marcangolom ajkait, hogy ő egy durva harapással szakítsa fel ismét számat, édes fűszert hozva a fájdalom és vérem savanykás íznek személyében... látom te is szereted a vért...
- Remélem még összefutunk. –lehelem halkan, élveteg, gonosz vigyorra kanyarodó ajkaira, s nem különb ördögi, csintalan kis mosollyal reagálok én is... belőlem, sosem igaz, ugye? Főleg h még csak megkóstoltál...
- Mindenképpen.- búgja borzongatóan mély hangján, búcsúzásképpen. Ez jó hír. Szívesen találkozom a hozzád hasonlókkal... mert bizony legközelebb már elég kiéhezettek leszünk egymásra, ahhoz, hogy vad szexszel ünnepeljük meg a találkozásunkat... most hoppon maradt egy kicsit, de nem hinném, hogy bánja... majd legközelebb, igaz?
Bájosan, légies mozdulatokkal intek neki, majd hajamba túrva vonulok a kijárat felé... jó este volt... többször kéne megismételnem... azt hiszem, ezen túl törzsvendég leszek itt...
*
- Milyen váratlan meglepetés!- mosolyodik el Reikomaru gúnyosan, én pedig bátortalan kis mosollyal tűröm fülem mögé arcomba hulló kósza, szőke tincsimet... Váratlan? Így gondolod? Én már kevésbé...
Ugyan kérlek! Nincs az a szerencsétlen, aki engem megtudna ölni! Nagy és ügyes kis dög vagyok, és elég intelligens ahhoz, hogy könnyedén kijátszalak...a hogy most is. Ártatlan, szemérmes kisfiú álcáját felvéve, tökéletes színészi képességeimet megcsillogtatva lépek hozzá közelebb...
te meg egy kurva nagy barom, hogy hiszel nekem... mindegy... valakinek vesztesnek is kell lennie, és az egyértelműen nem én vagyok...
Elégedett fél mosollyal karolja át derekamat, s ültet ölébe, ahova én pirongva csüccsenek el... micsoda alakítás! Ennél édesebb pírt egy profi színész sem produkál...hehe...
- Látni akartalak... azt...azt mondtad, hogy ha életben maradok,látogassalak meg... én.. nem írom nélküled, Reikomaru-sama! Tudom, hogy mérgesnek kéne lenne, de rád képtelen vagyok...- makogom halkan, karcsú ujjaimmal ruhám szélét gyűrögetve, szemeimet lesütve..
Halk kuncogást kapok válaszul, ami egyértelmű jele, hogy bevette...barom.
- Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, na de hogy ennyire.. jutalmat érdemelsz érte...- duruzsolja halkan, s fogaival lágyan harapdálva meg duzzadt ajkaimat.. felsóhajtva nyújtom engedelmesen, várakozva felé számat, és a hogy lágy, forró csókot megkapom, erővel fojtom magamba kárörvendő, gúnyos és egyben veszettül elégedett mosolyom... ekkora idiótát... persze, nem tehet róla... rajtam képtelenség átlátni...és én ezt szeretem kihasználni...
Halkan kuncogva kap karjaiba, s hálószobájának ajtaját egy laza rúgással kinyitva lép velem az ágyhoz, hogy gyengéden lefektetve rá, mászhasson felém... játékos kis mosollyal halkan kacagva ölelem magamhoz, s simulok vágytól lángoló testéhez.... merevedése hasamnak nyomul, s én felsóhajtva hunyom be szemeimet... ohh.... szánalmas egy alak. Megérdemli, hogy eltegyem láb alól. A hozzá hasonló balekok, csak undok kis porszemek a maffia világában, akiket azonnal ki kell irtani... most te következel... már csak azért is, mer nem bírom a képed... hehe...
Szerepemet tökéletesen játszva ölelem magamhoz, s zavart kis arccal, mély pírral fordítok a helyzeten, s széles vigyorától álzavartan kezdek neki vetkőztetésének.. hopp egy gomb, és egy slicc..... és csiribú-csiribá, hol volt ruha hol nincs!
Alig láthatóan csempészek elő kabátomból egy bilincset, s miközben nyakának finom harapdálásával vonom el figyelmét, csuklójára kattintom a kis fémes édeset, a másik felét pedig az ágyhoz... csapdában vagy édesem.
Csupán a halk hangra kapja fel fejét, ahogy rászorítom a bilincset kezére. Élveteg vigyora egy perc alatt hervad le arcáról, ahogy sátáni mosollyal pompázó pofimra pillant... megvagy...
Hajamat vállam mögé dobva mászom le róla, s döbbent tekintetével mit sem törődve sétálok ki asztalához, hogy az oda leparkolt benzines tankot bevihessem hozzá...
Most aztán bebizonyíthatod, hogy ég a szerelem lángja...
- Hatori, mi a fenét csinálsz!? Eressz el! Most!- ordítja kétségbeesetten, ahogy a tank tartalmával megöntözöm őt és szobájának minden szegletét, majd félre hajítva mosolyodom el gonoszan... el ereszteni? Hiszen csak most kezdtük! Ugyan... megszökni nem illik egy ilyen jó kis buliról!
- Azt hiszem idáig tartott kis kapcsolatunk, Reikomaru. Jó utat a pokolba...- küldök neki búcsúcsókot kacsintva, majd ahogy az ajtóhoz érek, ördögi fénnyel szemeimben veszek elő egy öngyújtót, s ahogy lepattintom fémfedelét, s a kis lángocskát előcsalva hajítom a szoba benzintől átitatott szobára, bájos intéssel csukom be az ajtót.
- Sayounara, Reikamaru.- suttogom halkan, majd kegyetlen mosollyal arcomon sétálok el, nem is törődve a hangos ordibálással, mely a sebesen terjengő lángok áldozatától származik... jó játék volt, de egy idő után mindet meglehet unni... apám elégedett lesz az egész kóceráj már csak egy rakat hamu lesz hamarosan... ismét jó munkát végeztem, és rohadtul élveztem is....hehe...
Szerkesztve Hiyahiya által @ 2009. 06. 25. 10:15:12
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 18:11:54 | #617 |
Karakter: Igor
Figyelem ahogy ő is elgyönyörködik a robbanásban, majd felém fordul, és a félénk kis szöszi megszűnik létezni. Csábító pillantások... Nocsak. Érdeklődve figyelem az új fejleményt, ami felettébb kellemes irányba kezd alakulni.
- Köszönöm - szólal meg lágy, kellemes hangján. Elmosolyodom. Nincs mit kis édes. Nincs mit.
Több szó nem esik köztünk, leszállítom az apjának, ő bájosan mosolyogva búcsút int és eltűnik.
A dolgozószobában már ott van Boris alvezére is, épp beszélgetnek Hanazukával, a szövetséges maffiavezérrel. Biccentek, és lazán letelepedem az egyik kanapéra, és unottan játszadozom késemmel. Az üzleti ügyek engem hidegen hagynak, hisz semmi közöm hozzá. Én csak gyilkolok, ha jól megfizetnek. Borist is megölném, de csak akkor ha a hazámban székelő nagyfőnök utasítana. Akkor azonban fizetség nélkül, azonnal megtenném. De ez még odébb van, mert egyenlőre jól szuperál.
- Itt vagyok, Oto-sama - hallok egy lágy hangot, és felpillantok. A kis szöszi az szép kimonóban, feltűzött hajjal. Szép arcán csábító kis mosoly... ahhrr... de megdugnám.
Leül az apja mellé, aki felém fordul.
- Még egyszer köszönöm, hogy megmentette a fiam életét. Nagyon hálás vagyok. Borisnak is mondja meg. Amit ígértem természetesen a rendelkezésére bocsátom - mondja. Csak biccentek, és ismét a kis szöszi felé fordulok. Finom falatka, és egyértelműen látszik rajta, hogy imádja a magamfajtákat. Vonzza a veszély... hát tőlem megkaphatod kicsike... többet is.
Kopogtatnak, és bejön egy embere. Valamit a fülébe súg, és ő feláll, Boris alvezérével együtt az ajtóhoz lépnek.
- Bocsásson meg, de el kell mennem. Mondja meg Borisnak, hogy holnap Hatori beszámol neki mindenről. Most sürgős dolgom akad. Fiam, gondoskodj, hogy az úr megkapja a fizetségét.
Édes kettesben.
Kis szöszi felém fordul, és csábító mosollyal nyújtja felém a kezét.
- Hatori. És önben kit tisztelhetek? - kérdezi lágy hangján. Szép, karcsú keze van. Elfogadom, és megszorítom de nem erősen és érzem ahogy megremeg érintésemtől.
- Igor - válaszolom nemes egyszerűséggel, mélyen a szép zöld szemekbe nézve. Külsőre ártalmatlan kis uke, de valójában nagyon is intelligensen csillognak azok a szemek. Ez elvárható tőle, hiszen nem akárki fia. Mondjuk felőlem a pápa fia is lehetne, leszarom.
Elengedi a kezem, és az asztalról elvéve egy pohár whiskyt, felhajtja. Ejnye, meg ne ártson kis butus. Kíváncsian figyelem mivel rukkol elő, mert bizony kitalált valamit. Csak rá kell nézni huncut kis mosolyára.
Koppan a pohár az üvegasztalon, és rózsaszín kis nyelvével megnyalintja ajkait. Hátradőlve a kanapén, érdeklődve húzom fel egyik szemöldököm, úgy figyelem a műsort. Próbálgatja a szárnyait. Kis édes... rossz embert választottál. Nem vagyok fogékony a kis praktikákra. Max azt éred el, hogy a falhoz szorítalak és megbaszlak.
- Nos... Igor, mit is kért apámtól fizetségként? - kérdezi lágyan, puha hajtincseit arcából félresimítva. Tetszik hogy ilyen kecses és elegáns.
- Sok pénzt de... azt hiszem változtatok rajta - válaszolom élveteg mosollyal. Vidáman csillannak szemei, ahogy látszólag belemegyek kisded játékába. Ártatlan kis félénk uke arcát felöltve néz rám csecsemő-szemecskékkel. Hehe... micsoda alakítás... valószínűleg több pali járt már az ágyadban, mint gondolná az ember ha rád néz.
- Mit kér...? - kérdezi szőke fürtjeit csavargatva angyali tudatlansággal.
Elvigyorodom. Tudom, hogy megesz a fene értem cicus. Intek neki, és ő már röppen is felém, légiesen könnyed mozdulatokkal. Kis édes. Letelepszik mellém, és izgatottan csillogó szemekkel mér végig, arcán szép kis pír terül szét. Ennyire felizgattalak? Mi tetszik jobban? A külsőm, vagy a mészárlás amit rendeztem a szemed előtt?
Hajába túrok, és megmarkolva szépen csillogó szőke fürtjeit rántom magamhoz egy csókra. Birtokba veszem száját, és elégedetten felmorranok, amikor belém harap és vérem sós íze fűszerezi csókunkat. Érzéki nyögéssel szakítja el tőlem ajkait, és lenyalja véremet a számról. Szemeiben ördögi ígéretek csillognak, úgy dől hátra izgatóan elnyújtózva a kanapén.
- Tehát... mennyi pénzt is szeretne? - kérdezi, de szavai nem ezt jelentik. „Mire vársz, dugj meg.” Elvigyorodom.
- Százezer dollár - jelentem ki egyszerűen az előre megbeszélt összeget. Elmosolyodik ő is. Nem sértődik meg, hát persze hogy nem. Megtehetném, hogy meghúzlak itt és most, de nincs kedvem kapkodni. Szeretem kiélvezni a szexet, és nem sebtében csinálni.
Az asztalhoz libeg, kiállítja a csekket és mosolyogva nyújtja felém. Elrakom és biccentek. Ezt lerendeztük. Karcsú kis csuklóját megragadva dobom fel az asztalra, és durván megcsókolom. Készségesen simul hozzám újra, kezei elkalandoznak kabátom alá is. Végigsimítja fegyvereimet, és én belevigyorgok a csókba. Látom szereted a fémet.
Füléhez hajolok.
- Holnap este a Hot Klubban megtalálsz.
Fenekébe markolva rántom közelebb, és merevedésemet ágyékához szorítom. Látom rendesen felhúztalak. Mély hangomon felnevetve harapok a nyakába, és ő felnyögve veti hátra a fejét. Mmmrrr... izgató a kiscica. Nagyon is.
Elengedem, és vérét lenyalva ajkaimról pillantok le rá. Kábán, vágytól csillogó szemeire. Gyanítom az enyémben is látszik a vágyam, de nem izgat. Tetszik a kicsike, de túl fogom élni ha meggondolja magát. Nem először fordulna elő, de nem izgat.
- Ha nem vagy bevállalós, jobb ha távol tartod magad tőlem - teszem hozzá.
Én bármikor találok játékszert.
- Dasz vidanya - lépek ki az ajtón.
*
ZENE
Lassan vonaglik a hústömeg a zenére. Sötétség, félhomály, izzadtság és spermaszag.
Ajánlatok, tapogató kezek, szebbnél szebb fiúcskák.
Lüktető zene. Ez a Hot Klub.
Elegáns, exkluzív és drága hely.
Nem sűrűn járok ide, de akkor szinte mindig ragadnak rám a kis édesek. El sem hinné egy átlagos ember, mennyire vonzza a „félelmetes idegen” a finom kis ukékat. Fegyvereimet és hosszú bőrkabátomat ezúttal hanyagolom, és fekete nadrágban, ingben vagyok. Csak csizmámban rejtegetek néhány vésztartalékot, a többi a kocsimban van.
Egy hozzám simuló kis szépséget ölelek magamhoz, és a zene ütemére mozgunk lassan. Felizgulva, pihegve túr sötétvörös fürtjeimbe, felkínálva puha ajkait. Elvigyorodom, és engedem neki hogy megcsókoljon. Összerándul a durva csóktól, de nem menekül el. Remek... Lábai közé teszem egyik combom, és hátradöntöm. Ingét egy laza mozdulattal szakítom el, és felbukkanó sápadt kis testét végigkarmolom. A félhomályban megcsillan a lámpák sápadt fénye acélgyűrűimen. Felnyögve karmolja meg karomat, és én vigyorogva nyalom le mellkasáról kiserkent vérét...
Kiscsillag... ne remegj, ez még csak a kezdet....
Felpillantok, és számat megnyalintva mosolyodom el. Hát eljöttél?
- Kösz a táncot - súgom reszkető kis partnerem fülébe, és faképnél hagyva őt lépek Hatorihoz. Mosolyogva köszön nekem. Mintha csak hozzám öltözött volna, fekete nadrág és ing simul csodás alakjára, azonban az ing szétnyitva, belátást engedve porcelánfehér bőrére, lapos hasára, érzéki köldökére. Tetszik amit látok.
- Szia - súgom a fülébe, és magamhoz rántva csókolom meg vadul és éhesen. Igeeen... ő kell nekem.
Remegve próbál eltolni magától, amikor megérzi merevedésemet ágyékához simulni. Szeretem a félénk kis ukékat, de tudom hogy ő nem az.
- Lazíts... - súgom a fülébe harapva. - Légy önmagad.
Elmosolyodik, és esküszöm, mintha szarvai is nőnének. Igazi kis pokolfajzat vagy, igaz?
Vigyorogva csókolom meg újból, és ő már harap is. Felnyögve markolok kerek kis seggébe. Mmmrrr...
Intek a mellettünk elsuhanó pincérnek, és egy pohár whiskyt veszek le róla. Egy korty, és a jégkockát átcsókolom kis partnerem szájába.
Mosolyogva fogadja el, és amíg én újra iszom, ő végigbizsergeti nyakamat az ajkai között tartott jéggel. Oh ez jó...
Egy mozdulattal rántja szét az ingem, hogy mellkasomon is játszadozzon. Hagyom neki... had szórakozzon.
Elolvad a jege. Hajába markolva rántom hátra a fejét, és durván megcsókolom, majd a poharamban maradt pár kortyot a szájába öntöm, hogy alaposan mellé is jusson belőle. Nyakára, mellkasára is csurog... jó...
Felpillantok jegesszürke szemeimmel, és egy minket tátott szájjal bámuló fiúcska tekintetét elkapva elvigyorodom. Intek neki és ő megbűvölten lép közelebb.
Hajába markolva húzom Hatorihoz, és gyönyörködöm heves csókolózásukban. Szépek... Elszakítom tőle, és mellkasára nyomom a fejét, hogy nyalja le róla az édes alkoholt.
Kis szőkém behunyva szemeit élvezi a fiúcska forró nyelvét, de nem hagyom neki. Durván megcsókolom, és ő harap és karmol izgalmában. Oh... ez tetszik.
Vérünk íze keveredik, és megspékeli a whisky és a fájdalom édes aromája...
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 18:12:13
|
| Hiyahiya | 2009. 06. 04. 18:10:38 | #616 |
Karakter: Hatori
Nyögve tépem el számít a tőlem épp könnyes búcsúját vévő férfitól, ajkaimon vére vöröslik, amit fogaimmal voltam olyan kedves felszakítani... hát lettem volna inkább gonosz, és búcsúajándék nélkül ment volna el?
- Jó volt veled. Kár hogy hamarosan meghalsz, cicus....- duruzsolja halkan, mély hangján, én pedig a kétségbeesés első jeleit varázsolom arcomra, akár egy tökéletes, mesteri maszkot... specialitásom, és hiába próbál rajta átlátni nem fog neki.
- Ne.... ne kérlek!- nyögöm rémülten, csodás színi előadásom következő jelenetét. Őrület, hogy mennyi idióta ember van. Köztük ez a szerencsétlen is. Azt hiszi, hogy magába bolondított, felszedett és miután játszadozott, most arra használ, hogy apámat ide csalja. Nagy tévedésben van...
Igazából, ha é nem akarom, akkor hozzám sem érhet. Észre se vette úgy szedtem ki belőle az információkat, amire apámnak szüksége volt, fel sem tűnt neki, hogy szex közben halálának pontos koordinátáit nyögte ki. Van ilyen.
De egy darabig hagynom kell, hadd érezze magát nyeregben, hadd higgye ezt, hogy megmentheti azt a sok, szép bankjeggyel kitapétázott arca biztonságban van. Ami persze nincs így. Ugyan is még a mai nap folyamán valaki egészen biztos nagyon nagy meglepetéseket fog neki okozni. Nem tudom ki az, és nem is érdekel. Egy a lényeg. Vigyen el végre, mert kezd rohadt unalmas lesz játszani a hősszerelmes, ártatlan kis fiút... nem az én műfajom. Persze ha kell, hát felöltöm, és olyan megtévesztést produkálok, hogy élő emberem tudná megmondani színjáték-e vagy sem.
Néha még apám se tudja, melyik az igazi arcom... és én imádom ezt. Imádom látni, ahogy elhiszik, hogy minden rendben, hogy uralhatnak, és mikor fordul a kocka a rettegés szépséges kifejezése ül ki az arcukra.
Szadista hajlamok? Mi az nekem... ha nem kért volna meg apám arra, hogy üljek azon a csini kis hátsómon, én ölném meg ezt a barmot. De igaz is... izgalmasabb végig nézni, ahogy megnyiffantanak mindenkit... addig is, szomorú arc, halálfélelem... tökéletes! Oscart ide!
Hosszú ujjai arcomra simulnak, s gunyorosan csippenti államat közéjük, hogy annál fogva irányítsa fejemet maga felé...
- Ha életben maradnál. Keress fel. - búgja, majd laza mozdulattal lép el tőlem, s egy intéssel utasítja embereit arra, hogy valami undorító szarral beragasszák számat, amit gyűlölök. Nehéz lehozni. Barmok.
Sikoltozva próbálok meg elszakadni a széktől, s könnyeimet nyelve rángatom kezeimet, ám a kötél élesen belevág bőrömbe, s én ki híján felnyögök, eszembe jutatja pár órával ezelőtt, hogy „leckéztetett” meg ez a szerencsétlen.. é mégis miből gondolta, hogy nem fogom élvezni? Persze mint tökéletes szerepéhez ragaszkodó színész, én sikoltoztam azért, hogy hagyja abba, pedig magamban folytatásért sóhajtoztam... keh... talán le kéne szoknom a mazochista hajlamaimról...
Mihelyt elmegy, egy darabig még sírdogálok, majd reszketve, félelmet és megtörtséget színlelve hullok vissza a kemény fa háttámla ölelésébe... azt hiszem én minden tőlem telhetőt meg tettem a tökéletesség érdekében... tudom, hogy kiváló előadás volt, és apám is nagyon, de nagyon elégedett lesz velem, hisz ez csak természetes. Ha apám arra kér, hogy tegyek meg mindent, akkor csak is 100 % juthat neki. Imádom. Neki köszönhetek mindent. Attól függetlenül egy nap megölöm, és elveszem a helyét, ha megunom. Minden izgalmas dolog véget ér egyszer. Viszont az nem most lesz. Tudom. Addig is élvezem, a jónak ígérkező előadás várakozását...
*
Hirtelen robban be az ajtó, mintha egy tank készülne belépni s én, akár egy rugózó nyakú bólogató kocsi dísz úgy kapom fel fejemet, s figyelem vajon ki lehet az, aki ilyen kedvesen megtöri unalmas, fölösleges színjátékkal és zsibbadással telt óraimat megzavarja... szeretnék innen kikerülni. Fáj mindenem, és ezen már csak egy masszázs segít.
És persze a jó szex is segítene, de most nem lesz rá időm.... kár...
Lövések zaja úti meg fülemet, s rögtön hozzá társuló édes sikolyok, a levegőt vörössé festő vércseppek... Isteni. Élvezettel hallgatom, ahogy eldördülnek a lövések súlyos hangjai, arcomon mű rémülettel figyelem, ahogy a hozzám közel lévők a földre esnek, a testükből kifröccsenő rubint cseppek rajtam landolnak, arcomat pöttyözik be... Bírom a vért, sosem volt gond végig néznem valakinek a halálát, vagy akár megölni bárkit. Azért.... be kell valljam félelmetes látvány, ahogy „hős megmentőm” írtja fogva tartóimat, arcán kegyetlen kifejezéssel... izgalomba hoz, olyanba, amit már régóta nem éreztem... olyanba, amit csak az érthet meg, aki ebben a világban él. Itt automatikusan megtanulja mindenki, hogy akinek gyengék az idegei hamar találkoznak a Pokol Expresszel... a hozzám hasonlók maradnak uralom, azok halnak meg utoljára, és övék minden pénz és befolyás. Az, ami az enyém is lesz...
Nagyra tágult szemekkel, reszketve figyelem, ahogy a magas, izmos férfi gyilkol, erős kezeiben útlevél a két fegyver, ami Pokolra szól... Sötétvörös haja túlviláginak tűnik a gyér fényben, mintha lángolna.... vicces. Tetszik.
Határozottan tudakolja ki a szükséges információt áldozataiból, kik sikoltozva válaszolnak, rettegve, azon csodálkoztam nem csinálnak maguk alá... hmm... Vonzó férfi...
Hamar végez, ami nem is meglepő, ha azt nézzek mennyi töketlen barom rontotta itt a levegőt. Csupán elsétál a hullák között, aki még életben van elvágja a torkát, s én rejtett élvezettel figyelem... amíg itt vagyunk nem árt, ha tartom az álcám. Kamerákkal van tele az egész kóceráj, és ne tenne jót az imidzsemnek ha kiderülne, milyen egy vérengző kis szörnyeteg vagyok... és büszke is vagyok rá...hehe...
Csak most, ahogy felém lépked nyílik alkalmam jobban megnézni magamnak. Apám nem bízta a véletlenre. Nem tudom megállítatni milyen nemzetiségű, de az most nem is számít. Majd ha a fizetséget kéri kiderül. Ár szerint könnyű csoportosítani, ki honnan aló... az oroszok a legdrágábbak. De kitűnő munkát végeznek...
Magas, izmos férfi, bénító, mégis részegítő kisugárzással... jóképű arcán kegyetlen, élvezetről árulkodó mosoly.... ujjai között meg-megcsillan késének ezüst pengéje, ahogy forgatja... igazi férfi. Olyan, akivel én is csak havonta futok össze... Fogalmam sincs, hogy mi vonz az olyan veszélyes, szadista pasasokban, mint amilyen ő is. Talán, az hogy nem finomkodnak velem, meg sem próbálnak pátyolgatni, és megadják azt a fergeteges, vad szexet, amire minden földi lény vágyik... csak van aki titkolja, és van aki nem. Én meg sem próbálom... olyan nagyon...
Mégis kiül arcomra az őszinte félelem. Mert félek. Mi van ha bánt? Mi van ha nem apám küldte? Brutális alak, és nem csak a fegyverei miatt van előnyben... jobb lesz vigyázni. Álca fönt marad. Színi előadás marad. Nem is kell sokat rájátszani... Nem sokan tudnak megrémíteni, de ha megtörténik, egy darabig csak reszketek, de utána izgalommá szelídül... a várakozás izgalmává. Nem tudom mit fog tenni, és ez tetszik... tetszik a kiszámíthatatlanság, mert én is az vagyok...
Mikor elém ér, behunyom szemeimet, szorosan, reflexszerűen, s már csak az engem megbéklyózó ragasztószalag halk szisszenése riaszt fel... leküszködöm számról a ragadóst vackot, majd zilálva, levegőt nyelve állnék fel, de a földre hanyatlok.... reszket minden tagom, és gyenge vagyok... elzsibbadtam. Mi tagadás, szar így egy helyben ülni három órán keresztül...
Felpillantok rá, s egyszerre rémülök halálra és részegülök meg a ködszürke szemeiben megbúvó kíméletlen fénytől.... néha még magam is meglepődöm, milyen emberitlen érzelmeim vannak az ilyen helyzetekben. Egy normális ember már rég elájult volna, vagy minimum a saját félelmének végeredményében ülne, mocskosan és rettegve...
Én meg arra izgulok rá, hogy egy vonzó férfi játszik velem fogócskát, torokmetsző késsel a kezében... van, akinek csak az ilyen izgalmas. Ha minden nap vérfürdőt lát az ember, már nem rázza meg, és unalmassá válik.
Négykézláb kúszom hátrébb, s ő hideg nyugalommal övet engem, ajkain azzal az őrjítő, halvány mosollyal, s mikor egy ládának ütközöm, szinte száguldozni kezd pulzusom... félek is, meg nem is... ostoba játék, de tetszik.
Leereszkedik hozzám, fahéjszín bőrérő ujjával kanyarítja le a rubint vércseppeket, hogy aztán lenyalhassa... ohh... tudattalanul húzod az agyamat... ez nekem körülbelül olyan látvány, mint mikor egy kanos pasas azt nézi, hogy nyalogatja az épp aktuális ágymelegítője a fagylaltot...
Mindig így reagálok az ilyesmire. Elég ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődésem, és engedjem nekik, hogy kezdjenek velem. Vagyis... csak ezután jön a java...
Összeszorítom szemeimet, s fejemet elfordítva várok... szinte megremegek, ahogy a kés hideg fémje végigsimít arcom érzékeny bőrén, akaratlanul is kiengedem halk nyögésemet... izgató...
- Hazaviszlek – hallom meg, bizsergetően mély hangját, s szinte erővel fojtom el halk, elégedett sóhajom... könnyed mozdulattal kap fel, s én előszeretettel hagyom neki, hogy vállán cipeljen ki ebből a lepusztult lepratelepről, miközben én halkan élvezem ki kesernyés illatát, mellyel lágy fűszerként keveredik a vér savanykás illata... finom...
Egyszerű, nem törődöm stílusban invitál csinos kis kocsijának hátsó ülésére, én pedig halkan nyekkenve terülök rajta... ohh... hát finomabban nem lehetett volna? Felesleges ilyet kérdezni. Persze, hogy nem lehetett volna... de nem gond. Megszoktam. Az ágyba is így dobnak... hehe...
Felbőg a motor, s én felülve, érdeklődve szemlélem meg a körülöttem zajló eseményeket. „Megmentőm” kezében egy távirányítót, melynek egyik gombját meg is nyomja, ahogy elindulunk, s szinte parancsszóra hallatszik éktelen csörömpöléssel, és robbanás zaja a hátunk mögül... hátra fordulok, s halvány mosollyal figyelem, ahogy az épület darabjai a földre hullnak a füst és tűztenger mögött, mely lassan csap az ég felé... ohh... tűzijáték.
Ügyes munka. Apám nagyon hálás lesz. És boldog is, ha megtudja, hol rejti ez a szemét az összes elcsaklizott pénzt, és mivel blokkolja az oroszok és a mi fegyverszállításunkat. Apámnak fontos az orosz barátság. Tanul a többi maffia főnök hibájából, és inkább a békés szövetség mellette dönt, és csak akkor támad, mikor nagy a biztonság. Addig pedig puszipajtások.... ugyan már miért ne kéne nekik apám szövetsége? Jól járnak.... nyílt utat a japán alvilágba... széles utat.
Visszafordulok, s karcsú ujjaimmal lágyan rútok bele zilált, szőke fürtjeimbe, ki sodorva az arcomba hulló kósza tincseket... fésülködni kéne... irritál, hogy a számba lóg.
De azért... izgalmas este volt.
És ez a vérprofi pasas, csak még jobban feldobta.
Mintha csak tudná, hogy rágondolok, megérzem magamon tekintetét, s immár álarcom nélkül, arcomon lágy, kiismerhetetlen mosollyal, egyszerre csábosan és pimaszul csillanó zöld szemeimet a visszapillantó tükör felé fordítom s úgy játszok vele néma farkasszem párbajt... ködszürke szemeiben ott lapul a kegyetlenség, de én ügyesen felfedezem az élvezettel teli érdeklődést... ügyes vagyok igaz? Hát az előbb nem remegtem a félelemtől? Féltem is, de roppant izgató volt...
- Köszönöm. – mondom halkan, finom hangommal lágyan incselkedve vele. Tetszik ez a férfi. Biztosan átkozott jó szerető is lehet... mmm...
De most az üzlet az első. Utána pedig az élvezet...
Nem válaszol, csupán halvány mosolyát látom a tükörből, melytől játékosan harapok ajkaimba... játszani szeretnél? Rajtam ne múljon...
*
Frissen, üdén öltöm magamra kimonómat, hajamat lazán kötöm össze egy kis kontyba, s úgy indulok el apámhoz.
Amint meghozott „megmentőm”, én egy utolsó mosolygós intés után elvonultam átöltözni, ők pedig az üzleti részleteket megvitatni az egyik kényelmes szobába. Nekem is ott kell lennem, mint apám jobb keze, esti mesét kell mondanom, arról, hogy mit tudtam meg.
Meg amúgy is... szívesen találkozom újra azzal a férfival... hehe...
Halkan kopogok be, s ahogy egy rekedtes „Gyere” formájában engedélyt kapok a belépésre, sejtelmes, szokásos csábos tekintetemmel lépek be a szobába magam mögött, vissza hozva az ajtót... az egész szobában keveredik a luxus és a hagyományos Japán varázsa, s apám kimonós, pipás alakja csak rátesz egy lapáttal... vén róka, megértem.
- Itt vagyok, Oto-sama.- hajolok meg lágyan, s ahogy pám szokásos morgós intésével maga mellé invitál, lekuporodom én is az egyik kanapéra, kényelmesen elhelyezkedve, államat kézfejemre támasztva...
A vörös hajú férfi is itt van, leplezetlen érdeklődéssel tanulmányoz végig, amit én csupán egy elégedett, kedves kis mosollyal jutalmazok... tudom, hogy elbűvölően megfejthetetlen vagyok, de jó leszek, és most az egyszer nem színészkedem. Felesleges. Itthon minek?
- Még egyszer köszönöm, hogy megmentette a fiam életét. Nagyon hálás vagyok. Borisnak is mondja meg. Amit ígértem természetesen a rendelkezésére bocsátom. - dörmögi apám, s én közömbös arccal hallgatom. Boris? Ohh... oroszok.... akkor ez a pasas is az. Sejtettem. Tökéletes munka, csak rájuk vallhat. Ennek megfelelő árat is kér majd érte.
Szemem sarkából pillantok csak rá, s figyelem, hogy viszonozza tekintetem, mikor apám épp a pipájának füstjét kémleli... tetszik ez a játék.
Hirtelen dörömböl az ajtón apám egyik embere, s ahogy belép, s valamit az öreg fülébe duruzsol, ő bólogatva zavarja el egy intéssel: Feláll, s bocsánatkérő meghajlással, készül elbúcsúzni.
- Bocsásson meg, de el kell mennem. mondja meg Borisnak, hogy holnap Hatori beszámol neki mindenről. Most sürgős dolgom akad. Fiam, gondoskodj, hogy az úr megkapja a fizetségét. .- hajol meg a vénkujon, majd sántikálós léptekkel sétál el, magunkra hagyva miket.
Hiába... öreg róka az öreg, és a legtöbb befolyása rendelkező. Itt, maffia körökben is becsülik a véneket. Több tapasztalat, több aljas húzás, és veszély.
Izgalomtól vibráló levegő borul ránk, s ahogy ismét a férfi felé fordulok, csábos, sejtelmes mosollyal nyújtom felé kis kezemet.
- Hatori. És önben kit tisztelhetek?- veszem elő legfinomabb modoromat, ahogy a hozzám hasonló szép fiúcskák szokták. Egy pillanatig halkan tanulmányozza kezemet, majd hosszú, férfiasan erős ujjait ráfonja, s határozottan szorítja meg. Forró bizsergés hullámzik végig testemen bőrének érintése nyomán, részegítő, feszült izgalmat kelt....
- Igor. – búgja óceán mély hangján, s én bátran merülök el szürke szemeinek őrjítő tengerében, úgy, ahogy én is rabul ejtem tekintetét... kölcsönös az öröm? Reméltem...
Szinte észrevétlenül, magammal endesen kitolva csempészem vissza kezemet tőle, s kényelmesen előre hajolva nyúlok az asztalon lévő, egyik wiskys pohárért. Behunyt szemekkel kortyolok belőle, élvezem, ahogy a finom, erős ital kellemesen végig marja torkomat, égeti szinte nyelőcsövemet, gyomromat...ahh...finom...
Könnyed, elegáns mozdulatokkal teszem vissza az asztalra, s ajkaimat megnyalintva pillatok újra Igor felé.
- Nos... Igor, mit is kért apámtól fizetségként? – érdeklődöm lágyan, pár kósza tincsemet könnyedén elhessegetve nyakamból. Látom, hogy követi minden mozdulatomat, mint egy vadmacska, aki ép az áldozatára vadászva cserkészi be, felhevül bőröm szégyentelen méregetésétől... ejnye... most csak játszunk!
- Sok pénzt de... azt hiszem változtatok rajta. – duruzsolja, s a szemeibe felvillanó vad vágy halk kuncogásra késztet...ohh... sejtem mit szeretnél... de ezért, tettessük az ostobát...
- Mit kér...?- kérdezem ártatlanul, érdeklődve előre dőlve ujjaimmal mélán játszadozom egyik szőke tincsemmel... húzom egy kicsit. Szeretek játszadozni másokkal, s van egy olyan halván sejtésem, hogy ő is.
Mosolyogva int kezével, s én engedelmesen felállva, könnyed, kecses léptekkel sétálok hozzá, hogy letelepedve mellé hatoljak vonzerejének bénító, már-már félelmetesen izgató közelségébe... van valami ebben a férfiban, ami kihozza belőlem a rettegést, mégis beindít... felgyorsítja a pulzusom, felhevíti bőröm, mintha csak lázas lennék...másokat biztos megrémíteni, eltántorítana ez a vad tekintet, de engem veszettül vonz...
Ujjai hajamba kúsznak, s amilyen puhán kígyóztak oda, olyan durván markolnak bele, s szinte fájdalmasan vezetik fejemet az övéhez... érzéki mosollyal engemet, hogy száját az enyémre szorítsa, s halkan felsóhajtva engedek utat, vad forró csókjának... durván játszik nyelvemmel, hevesen, fájóan, bennem mégis édes fűszerként terjeng a halvány fájdalom... játékos mosollyal marok erőteljesen ajkába, s ahogy megérzem számban vérének savanykás ízét halkan elnyögve válok el tőle... élvezettel nyalom le nyalom le róla a kiserkent cseppeket, s huncut, sejtelmes pillantással húzódóm hátrébb.
- Tehát... mennyi pénzt is szeretne? – incselkedek halkan, s élvezettel dőlök hátra a kanapén... na gyerünk... vesd rám magad!
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 18:11:22
|
| Levi-sama | 2009. 06. 04. 18:08:13 | #615 |
Karakter: Igor
Összeszűkült szemekkel nézem a kezemben tartott kis szerkentyű kijelzőjét. Hő-érzékelő radar. Tizenhárom a raktárhelyiségben, ebből egyik ül. A Raktár körül csak négy fegyveres őr sétálgat. Elhúzom a számat, és zsebre vágom a kütyüt.
Egész felpörget ez a meló. Nem volt könnyű kideríteni, hova kell jönnöm, a többi már gyerekjáték lesz.
Kiszállok sötétkék Aston Martinomból, és rágyújtok egy lazító cigire. Lassan elszívom, és magamba szívom az éjszakai levegő kesernyés levegőjét. Csillagos az ég, és a hold is sápadtan világít. Ideálisak a körülmények a ma esti programomhoz. Utolsó pillantást vetek a képre amit megbízóm adott. Soha nem vállalok ilyen melót, de Boris ragaszkodott hozzá. Elfintorodom. Hát, ha véletlenül kinyírom akit meg kéne mentenem, akkor ez van. Jobban kellett volna vigyáznia Hanazukának az ő kicsi fiacskájára, és akkor nem rabolják el. Nemlesz nehéz felismerni szerencsére. Hipó bőr, szőke hosszú haj. Égő cigarettámmal gyújtom meg a képet, és elhajítom. Eltaposom a csikkemet is, majd kigombolom hosszú, fekete bőrkabátomat.
Először csendes tisztogatás.
Bőrcsizmámból előhúzok két Sykes-Fairbairn kést, a kedvenceimet. Amcsi kommandós kés, két élű, és csendes gyilkolásra találták ki őket. A járkáló külső őröket egyenként, tökéletes csendben végzem ki. Mögéjük lopózva, egyenesen a hátuk bal oldalán szúrom keresztül a szívet és egyúttal a főhörgőt is. Azonnali halál, hang nélkül. Tökéletes.
Elrakom késeimet. Halvány mosollyal ajkaimon veszem elő a két hangtompítós Desert Eagle-t.
Szeretem. Szeretem, mert brutális, 50-es kaliberű és 7 lőszer fér egy tárba. Szétrobbantja az emberi fejet, mint egy dinnyét.
ZENE
Lazán berúgom a raktárajtót, és lőni kezdek. Fröccsennek az agyvelők, és elkezdenek rám is záporozni a golyók. Először a székhez kötözött fiú körül szedek le mindenkit, majd jöhet a többi. Oldalra vatődve a levegőben szedek le még kettőt, majd a végére hagyok kettőt. Őket csak megsebesítem, ezt értsd úgy, hogy csak a fegyvert lövöm ki a kezükkel együtt, és amíg ők sikítva dédelgetik végtagcsonkjaikat, kényelmesen felállok. Fegyvereimet lazán megpörgetem az ujjaimon, és kegyetlen mosollyal nézek végig a vérfürdőn. A franc... beleléptem valamelyiknek az agyvelejébe. Picsába.
Beletörlöm a hulla ingébe a cipőmet, majd a sikoltozó duóhoz sétálok. Egyik pengém már a kezemben csillog.
Melléjük lépek, és egyiknek a másik szeme láttára megmarkolom a haját, fejét hátrafeszítem és egy egyszerű mozdulattal elvágom a torkát. Rengeteg vére társára spriccel. Sokkos állapotban bámulja a fejleményeket, és a sikoltozás is elhal ajkaiból. Elé guggolok, és a kést ingébe törlöm.
- Megbízód neve? - kérdezem halvány mosollyal. Szinte sikoltja a választ. Remek.
- Kösz - állok fel mellőle, és egy mozdulattal az ő torkát is elmetszem. A földön fekvő tetemeket kényelmesen sétálva ellenőrzöm le. Mind halott. Helyes.
Mosolyogva törlöm meg egy zsebkendővel késemet, és a széken ülőhöz fordulok. Ragasztószalaggal fogták be a száját, és csupa vér. Ráfröccsent a körülötte állók vére és egyéb belsőségek ahogy leszedtem őket.
Hipó bőr, szőke haj és zöld szem. Ő az.
Tágra nyílt szemekkel figyel, rettegés a szemeiben. Elindulok felé, hosszú bőrkabátom meglebben lépteimtől. Megpörgetem ujjaim körül a pengémet, és ahogy elé lépek, ő szorosan behunyja szemeit. Oh kis édes. Elvágom a csuklójára és a lábára tekert ragasztószalagokat, és ő azonnal letépi szájáról is, hogy levegőért kapkodva, zihálva pattanjon fel, és rogyjon le a földre. Gondolom már órák óta így ülhetett, és a vérkeringésének ez betett. Engem figyelve, a földön ültében hátrálva menekül előlem. Csinos kis arcán igazi, ősi rettegés.
Mosolyogva követem lassú léptekkel, majd ahogy egy raktári dobozhoz ütközve már nem tud előlem menekülni, leguggolok elé, és mosolyogva törlöm le arcomról a vércseppeket, késem megcsillan a raktári lámpák hideg fényében.
Szorosan behunyja megint szemeit, és elfordítva arcát tőlem remegve várja mi történik most. Hehe... kis édes. Mosolyogva cirógatom meg arcát késem hideg fémlapjával. Milyen szép bőre van... nem csúnya fiúcska. Halkan felnyög... ahhrr...
Elteszem a kést.
- Hazaviszlek - közlöm óceánmélységű hangomon, és lazán felkapva elgyengül testét a vállamra dobom őt. Na menjünk.
Lassan kisétálok vele a raktárból, majd az Aston Martin hátsó ülésére hajítom. Beszállok a volánhoz, elveszem az anyósülésről a távvezérlőt. Beindítom a kocsit.
Néhány másodperc múlva megnyomom a gombot, és a visszapillantó tükörből, mosolyogva szemlélhetem ahogy a raktár felrobban.
Tiszta munka.
Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 04. 18:08:55
|
|
