|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Andro | 2013. 08. 10. 12:32:48 | #26801 |
Karakter: Felicity Morgan
Megjegyzés: (Atsushi Osamu tanár úrnak)
El sem hiszem, hogy ismét elkezdődött egy iskolaév. Az utolsó a gimiben, amiért igen hálás vagyok. Már nagyon untam magam, és örülök, hogy jövő ilyenkor már egyetemre mehetek. Örülök? Nem igazán, inkább tudomásul veszem, bár az igaz, hogy a gimi már kezd unalmas lenni még számomra is, akit semmi sem érdekel. Minden nap ugyanazok az arcok, ugyanazok az idióta beszólások, ugyanazok a sipákolások. Nyáron ezek nagy részétől hála égnek megszabadultam a görög tengerparton, ahová elutaztam a szüleimmel. Oké, csak három hétre, de addig legalább nem nyaggatott senki, hogy segítsek neki valamiben, vagy menjek el ide-oda. Nem mintha nem segítenék, de még akkor sem érzek semmit senki iránt, hála egy bizonyos eseménynek még pár évvel ezelőtt. Saját magamon kívül azóta semmi és senki nem érdekel. Talán önző dolognak tűnik, de ha velem nem törődik senki, én miért törjem magam másokért?
Az csak természetes, hogy reggeli után – amin apám természetesen nem vesz részt, hiszen korán kell bemenni a bankba -, sofőr fuvaroz a suliba. Anyámnak megtiltottam már az első év elején, hogy a suliba furikázzon. Az olyan ciki, ha az embert a mamája viszi a gimibe. A sofőr az más, hiszen Robert csak egy alkalmazott. A kocsiban felveszem az álarcomat, azaz kedves és mosolygós vagyok, ahogy mindenki látni szokott. Aki nem ismer – éspedig saját magamon kívül senki sem ismer eléggé -, azt hihetné, gondtalan és boldog vagyok, segítőkész, kedves, amolyan nővérféle, akire mindenki számíthat. Még a szüleim sem látnak át az álcámon, de jól van ez így. Hiszen ők sem védtek meg, amikro az a szörnyűség történt velem hetedikben. Így nincs joguk tudni, milyen érzéseim is vannak. Nem vetem meg őket, egyszerűen ugyanúgy nem érdekelnek, mint senki más.
Mikor megérkezünk a sulihoz, Robert leparkol, majd kiszáll, és kinyitja nekem az ajtót. Még kiszállni is segít, én pedig engedem neki, aztán vállamra vetem a táskám, és megigazítom térdig érő, sötétkék szoknyámat. A szoknya felett elegáns, fekete blúzt viselek, lábamon fekete cipő. A hajam szabadon hagytam, és most az enyhe őszi szél szabadon játszik vele.
– Jó tanulást, Miss Morgan! – biccent Robert. – Háromra itt vagyok Önért.
– Értettem – mondom egy apró mosollyal, majd elindulok az iskola felé, vissza sem nézve.
A diákok még csak most kezdenek szállingózni. Nem szeretem a tömeget, ez az egyetlen, ami igazán taszít. Beérve az iskolaudvarra azonnal észreveszem, hogy a diákok megbámulnak. Már megszoktam, de amúgy sem érdekel. Tudják, hogy más vagyok, mint ők. Még egy elit gimiben is, mint az enyém, megfigyelhetőek a klikkek. A lógosok persze nem fognak jönni, vagy ha jönnek is, nem jönnek órára. Az egyik oldalon a görkorisok és gördeszkások bolondoznak, gyakorolnak. Egy másik oldalon a lúzerek tartanak tisztes távolságot az olyanoktól, mint én. Lúzereknek hívjuk őket, mert folyton mindenben vesztesek. Vesztesek a szerelemben, a tanulásban, a sportokban, a divatban. De itt vannak a computer-őrültek, a sportolók, a cicababák is. Utóbbiaktól felfordul a gyomrom. Én is szeretek vásárolni, sminkelni, de én a minőségre is törekszem, és nem nézek ki úgy, mint valami elfuserált Barbie baba.
Lassan beérek az épületbe, mialatt sokan odaköszönnek nekem, én meg mosolyogva visszaköszönök. Az álcámat egy pillanatra sem vetem le, hiszen akkor mindenki látná, milyen is vagyok valójában. Egy pszichológus biztos azt mondaná, hogy a kóros magányomat próbálom így elfojtani, pedig nem igaz. Mindössze nyugodt életet akarok magamnak a gimiben, és ha ehhez alakoskodni kell, hát alakoskodom. Az életben mindenki ezt csinálja, és ez a dolog a gimnáziumra ugyanúgy igaz, mint egy munkahelyre.
~*~
Sikerül időben megkapnom a könyveimet és az órarendemet, majd a szekrényemhez sétálok. Ilyenkor örülök, hogy az európai iskolákkal ellentétben itt nincs évnyitó. A szekrényemhez érve lepakolok, majd kinyitom a szekrényemet. Éppen berakodom azokat a könyveket, amik nem kellenek délelőttre, amikor valaki vállon vereget. Megfordulok, és Maryvel nézek farkasszemet. Mary egy kedves, aranyos, velem egyidős lány. Rövid, fekete, szélfútta haja és barna szeme van. Kicsivel magasabb nálam, és a divatot tőlem tanulta. Mindig vidám, mindig pörög, de ő őszintén ilyen, míg én csak tettetem a jókedvet.
– Hali! – köszön, majd megölel. – Olyan jó téged viszontlátni, Felicity!
– Szia, Mary! – biccentek mosolyogva. – Szépen lebarnultál, és jól áll neked ez a ruha.
– Köszönöm! – kuncog, majd kissé eltávolodik és megperdül, hogy még jobban láthassam az élénkrózsaszín alapon fehér pettyes ruhácskát. A ruhát középen egy vastag, fehér szalag fogja körbe, amely elöl egy hatalmas masniban végződik. – Te is jól nézel ki, jót tett neked Görögország.
– Meglehet – vallom be. – Csak három hetet voltunk ott, mert apának vissza kellett jönnie. Tudod a bank miatt.
– Jaja – bólogat hevesen Mary. – Te! Hallottad, hogy idén új irodalomtanárunk lesz? Valami japán hapek, legalábbis ezt suttogják.
A hatás kedvéért felvonom a szemöldököm. Már a múlt év végén is volt erről szó, de nem igazán figyeltem akkor oda. Igazából most sem érdekel, de nem tehetek úgy, mint akit hidegen hagy a dolog, holott ez az igazság.
Ahogy elindulunk a terem felé, Mary egyfolytában csacsog. Ő az egyetlen, aki tényleg közel áll hozzám, vagy legalábbis, ő ezt hiszi. Az igazság az, hogy ő az egyetlen, akit huzamosabb ideig képes vagyok kibírni. Ennek egyik oka az, hogy ő nem kíváncsiskodik folyton a magánéletem felől, és nem akar mindenhová magával ráncigálni.
Beérve a terembe leülünk, miután mindenki köszön nekünk, mi meg a bentlevőknek. Az asztalom hátul van, a terem végében, míg Mary közvetlenül előttem ül. Mindketten az ablak felöli padsorban foglalunk helyet, ahonnan kiváló rálátás esik a focipályára. A focicsapat már elkezdte ezévi szokásos edzését, a fiúk így az első óra alól felmentést is kaptak. Mary a fiúkat figyeli velem együtt, de az ő arcán igazi elragadtatottság tükröződik. Nyílt titok, hogy odavan Ethan Jenkinsért, a focicsapat hátvédjéért. De sosem merte neki bevallani az érzéseit, csak távolról figyeli a jó kiállású, barna hajú, barna szemű fiút. Én is bámulom őket, de nem igazán kötnek le. Nem szeretem a focistákat. Ha már sportról van szó, a kosarasokat szeretem.
Aztán becsengetnek, mire még a kint lézengő pár osztálytársunk is besurran az ajtón, elfoglalva a helyét. Az első óránk irodalom, és ezek szerint már most találkozni fogunk azzal az új tanárral, feltéve, hogy minket fog tanítani. Ha engem kérdeztek, szerintem tök felesleges egy végzős osztálynak új tanárt adni, akit alig szokunk meg az érettségiig. De az én véleményemet senki sem kérdezte. Aztán nyílik az ajtó, és egy idegen férfi lép be a terembe. Első látásra látszik, hogy ázsiai. A haja fekete, se nem hosszú se nem rövid, és amolyan régimódian simítja hátra a homlokából. Elég furán néz így ki, de az arca elég megnyerő, mogyoróbarna szemei vannak, és szemüveget hord. Igen intellingensnek és magabiztosnak látszik. Látszik hogy izmos, de a ruhái igen régimódiak. Régimódi szürke, mintás ing, szürke nadrág. Minimum harmincnak néz ki, és első látásra igazán nem megnyerő, bár nem szoktam a látszat alapján ítélni. Hallom, hogy a diákok sugdolóznak, egyesek halkan kuncognak a férfi látványán. Mi tagadás, olyan, mintha a múlt évezredből jött volna. A férfi a katedrára lép, majd leteszi a kezében tartott könyveket, és végignéz az osztályon. Végül megszólal. A hangja kellemes, érezni benne némi akcentust, de nem zavaró.
– Jó reggelt mindenkinek! – mondja. – A nevem Atsushi Osamu. Japánból jöttem, és én leszek idén az irodalom tanárotok. Remélem, jól ki fogunk jönni egymással.
Látom, hogy a diákok némelyike elhallgat, de mások még mindig sugdolóznak, míg én csak bámulom őt. Nem igazán érdekel, honnan jött, de ha nem tud majd fegyelmet tartani, az osztálytársaim megeszik reggelire.
|
| vicii | 2012. 08. 04. 21:55:22 | #22669 |
Karakter: Meera Ashbourne
Megjegyzés: (A pasim bátyjának)
A reggel érdekesen indul, annyi szent. Épp álmosan battyogok ki a konyhába, amikor Erik meglát és diadalittas vigyorral kezd mutogatni a nyakam felé, én pedig elvörösödöm. Szemét Tom, úgy nézek ki, mint valami pöttyös labda...
Minden esetre felvont szemöldökkel hallgatom, ahogy Erik magyaráz és Tomot oltja, aki csak kárörvendően és cinkosan vigyorog rám. Miért érzem úgy, hogy ennek nem lesz jó vége?
*
- Gyerünk, már csak kicsit erőltessétek meg magatokat!!!- üvölti Tom, a többi puhapöcsű pedig szenvedve vonszolják magukat a pályán körbe és körbe, amíg én vihogva futok legelöl.
Majd az edzés végeztével mindenki eltakarodik, csak én maradok, mondván Tom megígérte, hogy baseballozik velem egy keveset... így hát Erik beletörődve nyom puszit a számra majd ő is elbaktat, én pedig vidáman fordulok a szenvedő fejet vágó Tomhoz.
- Na akkor mozi?- kérdem vidáman vigyorogva.
- Galád nőszemély...- motyogja sötét tekintettel, de elég pár szó, és máris vidáman sétálunk a mozi felé. Hehe, a férfiakat annyira könnyű kiengesztelni...
Tom jegyet vesz valami nyáltól tocsogó amerikai romantikus-akció filmre. És amíg ő unott fejjel nézelődik, addig én vigyorogva nézem a borzadályt. Szeretem a romantikus filmeket... annyira szánalmasan nevetségesek... hehe...
- Meera...- hajol aztán hozzám, én pedig kíváncsian fordulok hozzá.
- Hümm?
- Ugye te nem akarsz egy olyan nyálgépet, mint amilyen itt a főhős?- kérdi rémülten, én pedig elnevetem magam. Hihetetlen az arcára kiülő végtelen iszonyat... hehe...
- Nyugi azért ennyire nem vagyok elfajult, hogy egy ilyen torz lényt képzelnék el magam mellé.- nyugtatom meg.
- Na látod, és nincs kedved valami érdekesebb dolgot csinálni?- kérdi, de nekem nem tetszik a szemeiben megcsillanó hátsószándék.
- Pontosan mire gondolsz?- kérdem gyanakvóan. Az elmúlt időszakban megtanultam, hogy Tom nem pont az az irgalmas szamaritánus fajta... alias mindig mindenből hasznot akar húzni.
- Hát tudod igazából szexről beszéltünk de a szopásról nem volt szó... azzal hogy állsz?- kérdi olyan arccal, mint mikor a kutyám pitizik csokiért... ez nem hiszem el. Most komolyan, ekkora szexista állatot még életemben nem láttam...
- Nem tudsz másra gondolni?- kérdem összehúzott szemekkel.
- Amikor velem vagy, nem!- mondja drámaian, megfogva az egyik kezem. Összehúzom a szemeimet. Ennyire hülyének nem nézhet...
- Először is ezt ebből a filmből idézted, és egyáltalán nem romantikus ha egy ilyen témához kapcsolod.- közlöm vele szárazon. - Másodszor, nem még szopni se szoptam... és egyébként is ez egy mozi, moderáld magad.
- Nyugi én meg tudom állni hogy ne nyögjek, ellentétben veled...- villant meg egy gonosz vigyort, aztán nyakamhoz hajolva harapdálni kezd a szemét perverz.
- Tom hagyd abba! Ahh, Thom!- nyöszörgök kétségbeesetten a vállait markolva. Istenem, hogy lehet ilyen jó érzés...? De szerencsére abbahagyja, mielőtt még elfajulnának a dolgok és megkísérelném lenyomni a torkán a pattogatott kukoricás dobozt.
- Hát jó, akkor szopni is megtanítalak.- közli egyszerűen, én pedig felsóhajtok. Javíthatatlan...
Ám valaki mögöttünk méltatlankodni kezd.
- Csönd! Ez egy mozi, itt nem pajzánkodni kéne hanem élvezni a filmet!- ripakodik ránk, én pedig csak elhúzom a szám a tag láttán... valami undorító, ahogy a popcorn darabkák kiesnek a szájából...
Persze látom, hogy Tomot nem hagyja hidegen a dolog, és a film maradék részét szinte tűkön ülve szenvedi végig. Végül ahogy vége ennek a borzadálynak, azonnal az akadékoskodó tagra veti magát. Aggódva nézem, ahogy szarrá veri a kis kockát. Atyám, milyen izmos a karja, mikor ütésre lendíti... jesszusom, ez de szexi...
Azonban ekkor feltűnik a kis kocka egyik haverja. Egy igazi izomkolosszus a fazon...
De Tomot még ez sem állítja meg. Gyakorlatilag szétverik a fejét, de ő is alaposan helyben hagyja a két tagot. Jesszusom, olyan, mint valami tesztoszterontól csöpögő félállat... jesszusom, annyira szexi, mikor egy pasi verekszik...
- Hát végül is megérte.- jelenti ki vigyorogva, mikor kicsivel később a kezébe nyomom a borogatást.
- Te nem vagy normális.- kuncogok fel a fejemet ingatva, de nem is tagadhatnám, hogy tetszett a dolog...
- Mondj valami újat.- vigyorog, én pedig csak felnevetek.
- Hülye...- jegyzem még meg, ő pedig csak széles vigyorral, vállat vonva nyomja a jeget feldagadt szemére. A fejemet ingatom.
Épp nálam vagyunk, mert ez a hely közelebb volt, mint az ő lakásuk. Báró, egyetlen kutyuskám árgus szemmel figyeli Thomast a nappali egyik távoli sarkában heverészve. Hát igen, imádott kiskutyám mindig óvatos az idegenekkel, főleg a pasikkal... igazi őrangyal a szentem.
- Várj, hozok fertőtlenítőt meg ragtapaszt.- álok fel mellőle, majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Szerencsére ezek a holmik mindig vannak itthon, mert én is előszeretettel intézem el magam sportolás közben... hehe...
Visszatérve lecsüccsenek mellé, majd egy vattapamacsra fertőtlenítőt öntök.
- Csípni fog, de légy férfi.- vigyorgok rá, miközben óvatosan nekilátok a homlokán a horzsolás lekenni. Csak megrándul a szája, de egy mukkot sem ad ki, túl büszke ahhoz.
- Tényleg, még nem is láttam a szobádat...- vigyorodik el, körbepillantva a nappaliban. A szüleim nincsenek itthon, mindketten dolgoznak. - Kíváncsi vagyok, hogy a kis Meera milyen szobában lakik.- vigyorog, de csak megforgatom a szemeimet.
- Négyszögletűben.- csipkelődök, ezzel csak egy cinikus tekintetet kicsikarva belőle. Hogy elhallgasson, felrepedt száját kezdem fertőtleníteni. Majd ahogy végzek, ragtapaszt rakok a homlokán lévő sebre, aztán a kezét veszem kezelésbe, ugyanis a nagy verekedésben azt is rendesen elintézte...
- Mást nem akarsz leápolni?- villant meg egy perverz vigyort. Sötéten pillantok rá.
- Szeretnéd, ha rád uszítanám a kutyát?- vonom fel a szemöldököm negédes mosollyal, ezzel sikeresen lehervasztva a mosolyt a képéről. Erre persze Báró is felkapja a tekintetét és halkan morogni kezd. Tekintve persze, hogy nem palotapincsiről van szó, hanem egy hatalmas Broholmerről, Tom inkább meghunyászkodik.
- Kegyetlen nőszemély...- sziszegi, de csak rávigyorgok.
- De pont ez tetszik bennem, nem?- kuncogok.
- Is...- teszi hozzá vigyorogva, feltűnően a melleimet stírölve. Felsóhajtok...
- Perverz...- jegyzem meg fáradtan. Gyorsan a kezét is lefertőtlenítem, majd végezve elpakolok. - Kérsz valamit inni?- kérdem, a konyhába lépve.
- Aha, valami hideget.- válaszolja utánam settenkedve, én pedig a hűtőt kinyitva nézek benne körül, majd egy üveg hideg ásványvizet nyújtok neki. Megköszönne nagyot húz belőle, majd jólesően sóhajtva visszaadja. Én is kortyolok párat, majd végül halvány mosollyal intek neki.
Felmegyek az emeletre, Tom pedig egyre kíváncsibban és egyre szélesebb vigyorral jön utánam. Majd benyitok a szobámba, ő pedig vigyorogva lép be és néz körül.
A szobám... hát... halványzöld falak, a padlón jellegtelen, barna szőnyeg. Egy ágy a sarokban, egy íróasztal, rajta egy kislámpa meg a laptopom. A másik falnál egy szekrénysor, és nagyjából ennyi. A berendezés annál érdekesebb. Mindenhol sportos cuccok és dekorációk, a falakon híres sportolók poszterei. Az egyik szekrényen egy dedikált baseball labda meg kesztyű díszeleg...
És egy fénykép. A bátyám és én vagyunk rajta. Egy meccs közben készült. Miután kiütötte az ellenfelét, leugrott hozzám és készítettünk egy képet. Vigyorogva ölelkezünk rajta.
- Nem csalódtam benned, ilyennek képzeltem a szobádat.- jelenti ki, én pedig csak felnevetek. Tom szeme viszont megakad a képen, és kézbe véve egészen fellelkesedik.
- Héj, ő nem Pete Savage, a híres pankrátor?- kérdi döbbenten, én pedig csak vigyorogva bólintok. - Rajongok a csávóért! De azt hittem, te csak a baseballt szereted.- mondja értetlenül, én pedig csak vállat vonok.
- Hát, a pankrációért mindig is rajongtam... Peter a legnagyobb példaképem, már gyerekkorom óta.- mosolygok, ő pedig csak felvonja a szemöldökét. - Felnézek rá, mert láttam, milyen kegyetlenül edzi magát, mennyit küzd azért, hogy elérje a céljait... rengeteget dolgozott, hogy híressé váljon és oda jusson, ahol ma van.- magyarázom, erre viszont csak értetlenül néz rám. Elnevetem magam. - Pete a bátyám. A Savage csak a fellépőneve, igazából Peter Ashbourne-nek hívják.- magyarázom, Tom álla pedig kis híján átesik Kínába. Elröhögöm magam az arckifejezésén.
- De... de... hogyan?! Ő legalább harminc éves!- nyögi elképedten.
- 33.- javítom ki. - 16 év korkülönbség van köztünk. Igazából a szüleim nem terveztek még egy gyereket, én csak amolyan baleset voltam.- magyarázkodom, erre pedig végre leesik neki a tantusz.
- Vagy úgy...- hümmög, én pedig mosolyogva leülök az ágyam szélére. Csatlakozik hozzám, a szemeiben pedig felgyúlik a jól ismert perverz fény...
- Nem gondolod, hogy rossz ötlet volt felhínod a szobádba egy hozzám hasonló alakot?- kérdi perverz mosollyal, közelebb hajolva. A derekamat átkarolva ránt magához, én pedig kezeimet a mellkasára simítom. Sejtettem, hogy ez lesz...
- Nos, igazából reménykedtem benne hogy úriember leszel...- mondom a számat elhúzva, de erre csak felröhög.
- Én? Úriember?- kérdi cinikusan, én pedig felsóhajtok.
- Igazad van, ez a két szó összeegyeztethetetlen...- morgom. Csak felkuncog, kezét az állam alá simítva és maga felé fordítva a fejem. Farkasszemet nézek vele.
- Ha nem ismernélek, még azt hinném, direkt csináltad...- búgja, egészen közel hajolva, forró lehelete égeti a számat...
- Ne beszélj hülyeségeket...
- Pedig tényleg úgy néz ki, hogy annak tudatában hívtál fel a szobádba, hogy tudtad, hogy úgyis le foglak támadni...- duruzsolja, majd mielőtt válaszolhatnék, az ajkaimra tapad. Vadul, dominánsak csókol, én pedig nyögve engedek utat neki... forró táncra csábítja a nyelvem, én pedig hevesen viszonzom az édes csókot, bosszúból ajkaira harapok. Kissé felszisszen a seb miatt, de nem szegi kedvét.
- Keserű.- fintorgok, mire csak felvonja a szemöldökét?
- Mi van?
- A fertőtlenítő. Keserű íze van.- húzom el a számat, mire csak felnevet, majd kézfejével letörölgeti a szétkenődött fertőtlenítőt.
- Így majd jobb lesz...- duruzsolja, majd újra megcsókol, csók közben pedig szépen hanyatt dönt az ágyon... fölém térdel, én pedig megmarkolom a vállait. Miután elváltunk egymástól, pihegve, kipirult arccal nézek fel rá.
- Még nem járt le a két hét...- súgom, amire egy széles vigyor kapok válaszul.
- Az egyezségünkben az állt, két hétig nem dughatlak meg... arról nem volt szó, hogy nem nyúlhatok a bugyidba...- duruzsolja. Elnevetem magam.
- Hülye perverz...- vágom hozzá vigyorogva, ő pedig csak felvonja a szemöldökét.
- Te viszont mégsem tiltakozol...- jelenti ki, majd a nyakamra tapad. Érzékien belecsókol, majd vadul megszívja egy helyen, én pedig kéjesen sóhajtok fel, a fejemet oldalra döntve, hogy jobban hozzám férjen...
- Mert talán nem is akarok...- sóhajtom...
|
| vicii | 2012. 05. 21. 14:17:29 | #21084 |
Karakter: Meera Ashbourne
Megjegyzés: (Edzőbának)
Mikor megérzem az ajkait az enyémen, ahogy lassan, mégis dominánsan csókol, elcsábulok. Megadom magam neki, viszonzom az édes csókot... a kezeit is elengedem, hogy a hajába túrhassak, ő pedig végigsimít a hátamon, de legnagyobb szerencséjére nem megy tovább. Végül a levegőhiány vet véget a csóknak.
- Ha éppen tudni akarod Erik egy buzi, hogy még nem indult rád...- mondja teljesen komolyan, én pedig elpirulok, zavaromat pedig nevetéssel próbálom palástolni. Te jó ég, őrültség az, amit teszek, de...
- Akkor most hogyan tovább?- pillantok rá felvont szemöldökkel.
- Vacsizni vagy moziba mennél szívesebben mielőtt...- villant meg egy perverz vigyort. Felpofozom. Hogy egy veszett macska dorombolna neked... nem lehet igaz, hogy ennek a tuskónak mindig valami perverzségen jár az agya!
- Most mit kell ebből ekkora parát csinálni, ne mond, hogy még szűz vagy!- háborog a kezem nyomát dörzsölve az arcán, én pedig durcásan keresztbe fonom a kezeimet.
- Igen, képzeld el, még az vagyok!- vágom a fejéhez a megdöbbentő tényt. Ennyire nem látszik rajtam...?
- Akkor mit szeretnél csinálni?- kérdi rögtön stílust váltva, lágyan a hajamba túrva... hogy az a...
Ez a szemétláda mindig tudja, mit kell mondania...
- Leszállni rólad, elfelejteni téged és boldognak lenni Erickel.- jelentem ki halk hangon, olyan arckifejezéssel, mint aki egy temetésre készülődik.
- Egy, nem eresztelek.- jelenti ki, majd körém fonja a karjait, és bárhogy próbálkozom, nem tudok megmoccanin... nála van az erőfölény... de... azt hiszem, örülök, hogy ennyire rámenős... - Kettő, az edződ vagyok és a pasid bátyja. Tulajdonképpen kivitelezhetetlen. Három, kislány vegyél vibrátort és dugd meg vele azt a buzit, akkor talán ő boldog lesz, de hogy téged boldoggá tegyen az esélytelen.- sorolja, nekem pedig kis híján átesik az állam a Föld túloldalára.
- Ugye tudod, hogy rettenetesen gonosz vagy?!
- Bizonyítsam? Gyere át ma este.
Ennek nem tudok ellenállni. Hogy Erik homi legyen... neeem, ez elképzelhetetlen...
- Úgy sem tudod bebizonyítani.- szögezem le.
- Fogadunk?- kérdi széles vigyorral, kacsintva. Engem pedig belevisz a hév életem talán legrosszabb döntésébe.
- Fogadjunk. Mit kérsz, ha nyersz?- vonom fel a szemöldököm. Képtelenség, hogy homokos legyen!
- Ha nyerek...- kezdi halkan, közelebb hajolva, én pedig látom megcsillanni azt a perverz, gonosz fényt a szemeiben. - Én veszem el a szüzességedet.- Na neeee... ezt nem! Ezt... mibe mentem én bele...? Persze az arckifejezésemre csak felkuncog. - Ne félj, nagyon óvatos leszek, és Erik sem tudja majd meg.- bizonygatja, én pedig nyelek egyet. Aztán bólintok. Úgy érzem, ebből már úgysem jöhetek ki jól...
- És ha én nyerek mit kapok?- kérdem vigyorogva.
- Egy éven keresztül bármit kérsz megcsinálom, ha akarod akár még kasztrálhatsz is.
- Ennek nem tudok ellent mondani. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy Erik nem buzi.- a múltkor, mikor kiszívtam a nyakát úgy állt a farka, mint a cövek! Ezek után képtelenség, hogy buzi legyen!
- Rendben, majd meglátjuk.
*
Aztán pontban kilenckor csengetek, és kisvártatva Erik nyit ajtót. Természetesen viselkedem, még egy csókot is kap, nem gyaníthat semmit. Thomast száműzzük a nappali kanapéjára, én pedig befészkelődöm az ágyába... a francba... a takaró magában hordozza azt a finom, férfias illatot, ami belőle is árad...
Ha akarnék sem tudnék elaludni az izgalomtól, ezért éberen hallgatózok. És láss csodát, alig negyed óra Erik már mélyen durmol.
Kiosonok, hogy szóljak Thomnak, majd együtt visszamegyünk. Már kíváncsi vagyok, mit eszelt ki...
- Látod? Szerintem nem álmodik senkivel.- suttogom Erikre bökve. Úgy néz ki, mint akit leütöttek.
- Várj egy percet.- int le széles vigyorral, majd hozzá lép és egyszerűen végigsimít a... a... ez nem normális!
- Mi a sza...?- kérdezném kistányér méretű szemekkel, de egyszerű mozdulattal befogja a számat és tovább csinálja. Ez nem lehet... ez... ez meghibbant!
- Figyelj és tanulj...- kacsint rám, majd az öccséhez hajol és suttogni kezd neki. - Erik én vagyok... Tom.- súgja, majd megmarkolja Erik farkát, mire az kéjesen felnyög. Én pedig paprikavörös fejjel, döbbenten, szájtátva figyelem... és Erik sóhajtozni kezd, és többször ki is mondja Tom nevét... meg hogy mééég... te jóságosatyaúristen...
Hazudnék, ha azt mondanám, nem nedvesedik be a bugyim. Imádom a yaoi mangákat, de ezt így élőben látni... te szent szar... ez már több a soknál...
Aztán Tom elégedett vigyorral fonja keresztbe a kezeit, én pedig hitetlenkedve megrázom a fejem. Ilyen nincs...!
Kézenfog, majd kihúz a szobából, egyenesen a konyhába, ahol aztán felkattintja a villanyt én pedig vigyorogva, még mindig a dolgok hatása alatt hangot adok döbbenetemnek.
- Ilyen nincs! Nem létezik! Mégis hogy a francban...?! Mióta?!- nézek rá meghökkenten, mire csak elégedetten felröhögök.
- Úgy két éve kezdődhetett. Felébredtem éjszaka, mert túl hangosan álmodott, ez a kis fasz meg a nevemet sóhajtozta.- közli nemes egyszerűséggel, győzelemittas vigyorral. Felröhögök.
- Életemben nem gondoltam volna... pedig esküszöm, néhányszor csak arra is képes volt felizgulni, hogy smároltunk!- fejtem ki, még mindig a fejemet rázva. Nem hiszem el...
- Pedig te is láttad.- von vállat, ezzel részéről lezártnak tekintve a témát. - Szóval, hogy is szólt az egyezségünk...?- kezdi perverz vigyorral, majd felém lép, én pedig automatikusan hátrálok... nem hiszem el, hogy olyan hülye voltam, hogy belementem egy ilyen fogadásba... eleve gyanúsnak kellett volna lennie, hogy ennyire magabiztos... vissza kellett volna lépnem, amíg lehet...
- Egyezség? Milyen egyezség? Nem egyeztünk meg mi semmiben.- kezdem fapofával, de sajnos ő egy cseppet sem ostoba, csak cinikusan pillant rám.
- Szeretnéd, ha felfrissíeném az emlékezeted?- kérdi, perverzül duruzsolva. Én egészen a falig hátrálok, a hideg felülethez simulva, de sajnos nem tudok beleépülni a vakolatba... pedig milyen jól jönne az most...
Tom keze pedig halkan csattan a falon, közvetlenül a fejem mellett, ő pedig egészen közel hajol hozzám... érzem, ahogy a forró lehelete csiklandozza az ajkaimat...
- Én nyertem. Tehát a szüzességed az enyém.- súgja, mélyen a szemeimbe nézve, én pedig nem tudom állni a tekintetét, elvrösödve elfordítom a fejem.
- Nem tudom, miről beszélsz...- kezdek bele az utolsó kétségbeesett próbálkozásba, de már tudom, hogy ebből sehogyan sem jöhetek ki jól. Felkuncog, majd megérzem ujjait az államon, ahogy finoman újra maga felé fordít.
- Te is beleegyeztél.- mondja, én pedig megadóan sóhajtok fel. A francba...
Megcsókol, de ezúttal jóval lágyabban, gyengéden, mégis szenvedélyesen ízlelgetve, én pedig belesóhajtok a csókba. Kezeimet a nyaka köré fonom, Tom pedig hozzám simul...
A hajába túrok, mire a nyakamra siklik, finoman csókolgatva, lágyan szívogatva, nehogy nyomot hagyjon, én pedig felnyögök...
Aztán eltolom magamtól. Ez így nem jó...
- Mit szólnál, ha holnap edzés után elmennénk moziba...? Erik úgyis korrepetáláson lesz.- ajánlja fel, én pedig beleegyezően bólintok. Mást úgysem tudnék tenni... - Meera...?- kérdi aztán bizonytalanul, én pedig a mellkasához simulok reszketve. Átölel, megnyugtatóan kezdi simogatni a hátam.
- Én ezt nem így akartam... mindig úgy képzeltem el az első alkalmat, hogy... hogy nem is tudom. Ahogy minden lány elképzeli. Tombol a szerelem, a sráccal meg legalább egy hónapja járok... téged meg alig ismerlek.- dünnyögöm a mellkasának. Nem kezdek egy hisztizni vagy picsogni, mint a korom beli kis fruskák, inkább csak... csalódott vagyok? Igen, azt hiszem, ez a legjobb szó erre.
- Ezen könnyen segíthetünk.- mosolyodik el, majd rám kacsint, én pedig felnevetek. Erre a pofára képtelenség nem nevetni. - Holnaptól minden nap elviszlek randizni, mit szólsz?- ajánlja fel, én pedig lecsapok a lehetőségre.
- Rendben van. Két héten keresztül minden nap elviszel valahova, utána pedig neked adom a szüzességem. De van még egy feltételem.- szögezem le, mielőtt még nagyon nyeregben érezné magát.
- És mi az?- kérdi nem túl lelkes hangon.
- El kell érned, hogy legalább kétszer elélvezzek majd.- szögezem le, mire perverzen villan a tekintete, egyik keze pedig a hátsómba markol.
- Ez nem is kihívás.- jelenti ki.
- Még jó.- mondom, majd eltolom magamtól és nyújtózva az emelet felé veszem az irányt.- Most pedig visszamegyek lefeküdni. Reggel találkozunk.- intek neki búcsút, és mosollyal a szám szélében alszom el újra.
Szerkesztve vicii által @ 2012. 05. 21. 21:50:30
|
| vicii | 2012. 03. 27. 17:29:14 | #20100 |
Karakter: Meera Ashbourne
Megjegyzés: (A pasim bátyjának)
- Rettenetes, szörnyű, elfogathatatlan, igen ezt most mindenki vegye magára és most takarodjatok a szemem elől!- mondja edzőbá teljesen kikészülve. Hát, ha én edzeném ezt a csapat szerencsétlen, szerintem már fejük se lenne... ez már tényleg borzalom a köbön...
- Ashbourne!- kiáltja a nevem, mikor én is az öltözők felé kezdek sétálni.
- Hö?
- Te itt maradsz! Attól még hogy ezek képtelenek bármiféle fizikai megerőltetésre nem szeretném, ha te hiperaktív lennél.- közli egy széles vigyoral, én pedig nem tudom megállni, hogy ne vigyorogjak vissza. Egyre jobban csípem edzőbát...
De még meg sem izzadtam az edzés alatt, úgyhogy remélem, ő azért megdolgoztat...
Egész délután dobálunk meg ütögetünk. Azért be kell valljam, jól érzem vele magam... túl jól...
Thomas alaposan megdolgoztat. Nagyon jól játszik, közel egy szinten vagyunk.
De sajna az idő nem áll meg, még akkor sem, ha úgy szeretném.
- Tudod t sokkal jobb fej vagy mint azok a kis balfaszok!- jelentem ki mosolyogva. Végre egy érett férfi, akinek több esze van, mint egy ceruzavégi radírnak...
- Megtisztelsz!- mondja miközben büszkén kidülleszti a mellét. Most úgy néz, mint valami kukorékolni készülő kakas... nem bírom ki, elröhögöm magam. - Haza kísérjlek?- kérdezi aztán hirtelen, komoly tekintettel.
Erre most mit kellene mondanom? Az öccsével járok, viszont Thomast is nagyon bírom... sőt, talán egyre jobban...
Élvezem a társaságát, és ezt magam előtt sem tudom titkolni. Így csak aprót bólintok, ebből még nem lehet semmi gond.
Visszaszívom...
Mikor ajkai az enyémekre tapadnak, elegyengülök... annyira jól csókol... férfiasan bevallom, eddig nem sok pasival smároltam, de kiemelkedőn jó a többihez képest...
De mikor pofátlanul megmarkolja a seggem, betelik a pohár, akkora tockost baszok le neki, hogy kis híján hanyatt esik.
- Mit képzelsz?! Én Erikkel játok meg egyébként is...- morgom bosszúsan. A fenébe, tudom hogy látszik rajtam, hogy nincs ellenemre a dolog, de hát mégis lehetne benne annyi tartás, hogy nem kezd ki az öccse csajával...
Ahh a fenébe is... mi a francért nem ő kérdezte meg előbb, hogy lennék-e a barátnője?
- Akkor mi a faszomért csókolsz vissza?- kérdi pofátlan vigyorral.
Hogy a villamos szabná rád a rövidnadrágot...
- Mert... mert...- próbálnék valami használható indokot találni, de valamiért semmi nem jut szembe...
- Erikkel smároltál már?- kérdi felvont szemöldökkel.
Bassza meg, ennyire jól még ő sem ismerheti az öccsét...
- Nem.- mondom zavartan félrepillantva.
- Na látod. Ez jó vot?- kérdi ismét.
- Igen bazd meg hó volt de én az öcséddel járok és te minimum 7 évvel idősebb vagy nálam és rohadj meg kurva jó tested van...- váltok át intenzív nyáladzásba, mikor ez a szemét perverz lekapja a pólóját... ó hogy állna a hátadba a hajnali görcs... hogy lehet valakinek ennyire jó teste...?
- Na látod.- mondja elgéedett mosollyal, majd felém lép.
Ezen a ponton elszáll minden bátorságom.
- Holnap talizunk edző bá úgy is megyek Erikhez, csá!- hadarom el egy szuszra, majd még mielőtt bármit is tehetne bemenekülök a lakásba és becsapom az orra előtt az ajtót.
A francba... ha engedem, hogy közelebb jöjjön garantáltan elgyengülök és a karjaiba omlok...
A francba is, el kell ismernem, hogy nagyon jó pasi, de én Eriket is kedvelem... igaz, hogy ő nem ennyire tökös, meg nem is olyan férfias, és nem néz ki ilyen, meg még nem is csókolóztam vele... elég. Erik is nagyon édes a maga módján.
Én pedig egy tisztességes lány vagyok és nem fogom megcsalni a saját bátyjával. Még sosem csaltam meg egy pasimat sem... és nem most akarom elkezdeni. Az meg hogy néne már ki, hogy alig járunk egy hete én meg ejtem a báyjáért...? Ennyire kegyetlen nem lehetek vele... vagy mégis...?
Ahh fene...
***
Másnap a gondolataimat megpróbálom némi testedzéssel kiírtani. Hajnalban kelek, felveszek egy melegítőnadrágot meg egy haspólót, aztán Báróval futunk egyet a városban. Még nem igazán ismerem a környéket, ezért a lábaim akaratlanul is a Taylor fiúk házához visznek... mikor bekanyarodok az utcába, már messziről kiszúrom Thomast, ahogy kómás fejjel, egy szál nadrágban a póstaládában matat.
Mikor közelebb érünk, észrevesz minket és elvigyorodik.
- Te már ilyen korán képes vagy rohangálni?- kérdi vigyorogva, mire nevetve állok meg előtte.
- Muszáj, ha formában akarom tartani magam.- kacsintok rá, majd nagy levegőt véve a kerítésnek támaszkodom. Közben Báró farkcsóválva körbeszaglássza Thomast, és mikor a férfi megsimogatja a fejét, örök barátságot köt vele. - Ő itt Báró, egyetlen és igaz hű védelmezőm.- mutatom be neki az ebet.
- Nem túl nagy hozzád ez a kutya?- kérdi felvont szemöldökkel, ugyanis a kis édes a derekamig felér...
- Azért van, hogy elijessze a nemkívánatos férfiakat.- mondom kuncogva, mire csak felröhög. - Csatlakozol?- kérdem vidáman.
- Elment az eszed? Ilyen korán?- kérdi a száját elhúzva, mire gúnyos mosolyt villantok.
- Na mi van, belőled is olyan puding lesz, mint a tanítványaid?- vonom fel a szemöldököm kihívóan, az állítólagos baseballcsapatra célozva.
- Ne említs egy mondatban velük...- mondja egy sötét pillantással, de végül beleegyezően sóhajt. - Csak pár percet kérek.- mondja, majd visszamegy a házba.
Én addig fújok egyet. Lefutottam már megközelítőleg 3 kilométert. De ez még semmi.
Nemsokára visszatér melegítőben, majd először csak együtt kezdünk kocogni, majd lassan gyorsítok a tempón. Kíváncsi vagyok, meddig bírja.
Közben persze ökörködünk, mint mindig... nem is néznek minket hülyének, hajnalban rohangálunk a városban és olyan hangosan röhögünk közben, hogy felébresztjük a népet.
Aztán a hatodik kilométer után megszánom, mert már úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatban pofára esik futás közben a fáradtágól, ezért megállok a legközelebbi szökőkútnál.
Ő lihegve ül le a szélére, én pedig a vízhez hajolva megmosom benne az arcom.
Aztán valaki nagyot csap a fenekemre...
Én pedig sikoltva landolok a vízben. Mikor a felszínre jövök, Thom szakad a röhögéstől, én pedig rávillantom legszadistább tekintetem. És elvigyorodom.
- Báró, csípd meg!- biztatom kutyusomat, aki felvakkantva tesz eleget kérésemnek, belecsíp Thom lábszárába, aki fájdalmasan felkiáltva emeli fel a lábát, én pedig ezt a pillanatot használom ki és berántom magam mellé.
Elégedett vigyorral nézem bosszús képét.
- Bazd meg ez hideg!- morgolódik, de csak vigyorogva újra lelocsolom.
- Kellett neked belelöknöd.- vonom meg a vállam.
Bosszúból lenyom a víz alá.
Én pedig újra megfürdetem. Így csatázunk néhány percig, míg végül én kerülök fölülre. Kezeit a szökökút széléhez szorítom. Szinte csak centikre van egymástól az arcunk.
- Remélem nem jár erre túl sok fakabát...- jegyzem meg halkan, közvetlen közelről a szemeibe nézve. Felröhög.
- Miért, még nem éjszakáztál a sitten?- kérdi a világ legszélesebb vigyorával.
- Nem, képzeld nekem még nincs priuszom. Miért, téged miért vittek be?
- Közszemérem sértésért.
- Jesszus...- tör ki belőlem a röhögés. Ezt most nem akarom elképzelni...
- Alaposan be voltunk baszva és fogadtunk a haverokkal. Egy szál faszban sétáltam végig az utcán.- meséli a kis történetet. Uramatyám...
- Te nem vagy normális.- közlöm vele vigyorogva. Ahh de megnéztem volna...
- Tudom.- jelenti ki vállat vonva.
Aztán csend telepedik ránk. Egy hosszú pillanatig csak bámulunk egymás szemébe.
Aztán megcsókol.
Én pedig sóhajtva viszonzom...
|
| vicii | 2012. 03. 16. 19:56:24 | #19885 |
Karakter: Meera Ashbourne
Megjegyzés: (A pasim bátyjának)
Erik széles mosollyal vezet fel az emeletre, én pedig töretlen kíváncsisággal megyek utána. Igazán aranyos ez a kis tökfej.
Persze edzőbá is jön utánunk, arcán levakarhatatlan vigyorral, gondolom várja a pillanatot, mikor szegény kis Erik be fog égni.
Hát, én is várom…
- Nah ez lenne az én szobám!- mutatja vigyorogva, én pedig alig tudom visszafogni a röhögést. Aha, és azért van benne két ágy mert felváltva alszol bennük, igaz?
Ám ekkor megakad a szemem egy könyvön…
Ez lehetetlen… Dante Alighieri? Képtelenség! Ohh édes jó istenem, ez a Divina Commedia! Kinek van ilyen jó ízlése, menten a nyakába vetem magam!!!
- Igen… néha szoktam olvasgatni, nagyon filfiusztikus…- mondja Erik zavartan.
…
Fil… filfimicsoda?...
Úristen… neee… ilyen nincs… ez de gyökééér!
Alig bírom visszafogni a röhögést, de az a fasz a hátam mögött csak rátesz egy lapáttal, hangosan kezd el hahotázni.
- Mi a faszt leselkedsz utánunk te perverz?!- kérdi Erik felháborodottan, majd kikapja a kezemből a könyvet és az edzőbához vágja. Nem bírom tovább, én is elröhögöm magam, ez már sok… nem is, ez már sokk…
- Tudod öcskös te inkább ne tanítsál semmit a „filfiusztikus” gondolataiddal… egyébként te szegény szerencsétlen nő nemű egyed aki úgy döntött hogy ezzel a visszamaradott majom szerű képződménytől várja hogy akármit képes megtanítani neked… szerintem menekülj!- mondja komoly ábrázattal, és attól tartok, komolyabban meg kellene fontolnom a szavait. Azt hiszem, csapdába kerültem…
- Akkor te tudsz nekem segíteni?- vigyorgok rá szélesen, ha már az öccse hülye, elvárnám, hogy ő egy agytröszt legyen, ha egyszer már Dantét olvas.
- Óránként ezerért bármikor.
- Ne legyél fasz!- legyinti meg Erik, de szerintem ezt meg sem érezte…
- Hát jó…- sóhajt Thomas elkínzottan. Király, ingyen korep!
Így edzőbá bevezet az ebédlőbe, leültet az asztalhoz majd gondoskodik róla, hogy a kisöcsikéje ne köpjön bele a levesünkbe.
Majd rám pillant.
- Szóval miből kell korrepetálnom téged??- kérdi felvont szemöldökkel. Elgondolkodom.
- Hát matekból meg fizikából jóval előrébb vannak az anyaggal, mint én, és még a történelem sem klappol.- mondom, mire bólint.
- Melyikkel kezdjük?- kérdi fásult hangon.
- A fizikával, azt imádom!- vigyorgok rá szélesen, mire csak felvonja a szemöldökét.
- Kisanyám, szerintem téged rosszul kötöttek be…- jegyzi meg szintén vigyorogva. Nos, tudom, hogy kicsit (NAGYON) fura vagyok, de hát ez van.
- Nem mondasz újat. Na de nekilátunk vagy sem?- kérdem türelmetlenül, majd előhalászom a táskámból a könyveimet. Thomas nagy szakértelemmel lapozza fel őket, majd magyarázni kezd, én pedig szorgalmasan jegyzetelek.
Megoldunk együtt egy példafeladatot, és onnantól már sima ügy.
A fizika fél óra alatt letudva.
A régi sulimban ez volt a kedvenc tantárgyam, úgyhogy nincs benne semmi nehéz számomra.
Aztán jön a matek.
Az már egy hajszálnyival nehezebben megy, de jó fejem van a reál dolgokhoz, ezért ezt is elég hamar felfogom. Nem is csoda, osztályelső voltam…
Végül pedig a történelem.
Ezt csak szimplán unom.
A végén már elásítom magam, így csak mosolyogva becsukja a könyvet.
- Azért el ne aludj nekem.- mondja vigyorogva, de csak álmosan megdörzsölöm a szemeimet.
- Bocs, de a történelem nem az én tantárgyam… ami volt, elmúlt, minek lovagolunk még mindig rajta…?- forgatom a szemeimet unottan. Erre csak vigyorog egy nagyot.
Én csak hozzá hajolok és nyomok egy puszit az arcára.
- Kösz, sokat segítettél, Thomas.- mondom hálásan, majd nekilátok pakolni.
- Ha kell még segítség, engem megtalálsz.- ajánlja fel, én pedig halkan felnevetek.
- Meg foglak még keresni, ne aggódj.- kacsintok rá, majd a táskámat a vállamra veszem.
- De én ennyi voltam mára, mennem kell.- mondom mosolyogva, mire vagány pózba helyezkedik a széken.
Ohh atyám, ezt a szexi testtartást… annyira… vagány. Tom már nem kamasz… ő már egy igazi, érett pasi…
És ez furcsamódon vonzz benne.
De már veszett ügy, úgyis az öccsével járok.
- Hova ilyen sietősen?- kérdi felvont szemöldökkel.
- Ma még meg kell sétáltatnom a kutyámat.- kacsintok rá, majd elköszönök Eriktől is és lelépek.
***
Másnap a suliban Erik megkérdezi, hogy lennék-e a barátnője, én pedig rábólintok.
Aztán a délutáni edzésen megint Thomas jelenik meg.
- Na jól van kislánykáim, 10 kör futás! Most!- adja ki az utasítást, én pedig megfordítom a baseball sapkámat, hogy a napellenzője hátul legyen, majd futni kezdek. Mivel rendszeresen kocogok, ezért a távolság meg sem kottyan. Már a második körrel előzöm meg a haldokló csapatot, mikor Tom sem bírja tovább nézni a szenvedésüket.
- Na mi van tündérkéim, egy kislány előz meg titeket? Hát legyetek már férfiak! Ég a pofám miattatok! És ti nevezitek magatokat baseball csapatnak? Inkább egy csoport nyafogós kis csitri egy teadélutánon!- üvölti teljes torokból, és mintha a motiváció célba érne, a fiúk belehúznak de röhögve lehagyom őket. Nagyjából 10 perccel előbb lefutom a köröket és csak zihálva megállok Thomas mellett.
- Ezek ám… a pudingok. Ennyitől kidőlni…- rázom a fejem, ez tényleg szánalmas.
- Jah… és képzeld el, hogy nekem velük kell szarakodnom majdnem minden délután…- sóhajtja elkínzottan, de csak felnevetek.
Végül jönnek az ütő- és dobógyakorlatok. Hát ez tényleg szánalmas…
Megmutatom nekik, hogy is kell elütni azt a labdát. Háromból háromszor kirepül a pályáról.
Aztán megmutatom, hogy kell dobni. A kis szerencsétlenek el sem találják a labdát…
Hát, az előző csapatomban nem voltam túl kiemelkedő, de ők tudtak is baseballozni. Ezek viszont egy nagy rakás szerencsétlenség, semmi más…
|
| vicii | 2012. 03. 08. 21:05:14 | #19713 |
Karakter: Meera Ashbourne
Megjegyzés: (A pasim bátyjának)
Reggel csörög az óra, én pedig rögtön kipattanok az ágyból. Hajnali öt van, de nem érdekel, villám gyorsan megmosakodom aztán felöltözök.
Aztán kisietek az udvarra, ahol Báró, drága Broholmerem máris csaholva ugrál körül. Tudja, hogy itt van a reggeli futás ideje és jobban örül neki, mint bármikor.
Felcsatolom hát a pórázt, aztán irány a város, boldogan futva járjuk be megszokott utunkat. Szegény drágám, ha tudná, hogy ez itt az utolsó napunk…
Apám kapott egy elég jó állásajánlatot, amit szeretne elfogadni, ezért a család pakol és költözünk.
Őszintén szólva szomorú vagyok egy kicsit, mert a csapatban most kezdtek igazán elismerni, ráadásul pont kezdődik az idény…
De nem baj, úgy tudom, az új sulimnak is van baseball csapata, szóval a problémát orvosolni fogom.
Már alig várom a sok tuskót, mikor majd beállítok közéjük és szarrá alázom őket… hehe…
***
És ím, eljött a nagy nap…
Először félve lépek be anyámékkal a baseball pályára, semmi kedvem még egy rakás idiótát betanítani…
Visszasírom a régi csapatom. Azokat megtanítottam, hogy is bánjanak egy hozzám hasonlatos finom hölggyel, szinte a tenyerükön hordoztak…
Nem volt könnyű őket beidomítani, de egyértelműen megérte.
Nincs kedvem elölről kezdeni az egész procedúrát…
De hát nincs más választásom.
Így hát nincs más választásom.
Az edző egy egész fiatal pali, anyámékkal kezd konzultálni, én pedig megközelítem a vad hordát…
Először az állatok ismerkednek, körbejárják az idegen létformát, láthatóan még nem volt dolguk nőnemű lénnyel.
Aztán a falkavezér, egy elég nyeszlett, de felvágott nyelvű srác előlép és nekilát kóstolgatni, dominanciáját fitogtatva.
- Héj kislány, szerintem eltévedtél, a mazsorett csapat Csütörtökönként próbál.- gúnyolódik, mire csak karba fonom a kezeimet és széles vigyorral tekintek rá.
- Tényleg, akkor miért vagy itt?- vonom fel a szemöldököm, mire a horda fennhangon fütyülni meg hujjogatni kezd. Ezt már szeretem.
A csávókám persze először megszeppen, de aztán kezd bepipulni.
- Ajánlom, hogy lépj le és húzzál varrogatni, amíg még jó kedvem van. Ez baseball, kisanyám, kemény, férfias sport.- veri a mellét, de csak sapkám sültjét hátrafordítom, majd nekilátom ropogtatni az ujjaimat. Majd megközelítem a falkavezért.
- Majd adok én neked férfias sportot te töketlen kis szarházi…- sziszegem, majd se szó, se beszéd, beverek neki. Pont a jobb szeme alá, hehe…
Persze ettől elszédül a kicsike, és alaposan meg is lepődik, de nem hagyja magát, elönti az agyát a vér, és ahogy az egy hímtől várható is volt, rögtön nekem esik…
Csak nem tudja azt, amit én: hogy erősebb vagyok nála… hehe…
Szó szerint verni kezdem a gyereket. Persze ő is néha betalál, de meg sem érzem a gyengécske ütéseket…
Ekkor megjelenik az edző, és hajunkba markolva választ szét minket.
Vedd le rólam a kezed te állat vagy tőből harapom l a karod…
- Kedveskéim, ha lehet ezt egy randin majd még megvitatjátok, most ha nem baj fojtatnám ezt a kibaszott edzést. Higgyétek el nekem sem vagytok a szívem csücskei de baszki én ezért kapok lóvét szal nyomás.- olt minket unott hangon, de nem úgy néz ki, mint aki nagyon bánta volna ezt a kis incidenst…
- És te drága hölgyem, ha nyoma marad… akkor dísz oklevelet kapsz tőlem.- vigyorog rám olyan szadistán, amilyet még magam sem csinálhatnék jobban. Szimpatikus ez az edző…
Ráadásul feltűnően fiatal is. És jóképű…
Ám az edzést folytatja, én pedig beállok a sorba. Most, hogy kivívtam a kellő tiszteletet már nem néznek ki maguk közül és elfogadják, hogy mostantól én is a csapa tagja leszek. Persze még nem mutattam semmit, de majd mindjárt…
Az edző alaposan megdolgoztat minket, én pedig könnyedén veszem az akadályokat, hozzá vagyok szokva a rendszeres sportoláshoz.
Aztán gyakorlatok következnek.
Megmutatom, milyen profin is tudok labdát elkapni… aztán dobni… aztán ütni.
És mindenki tátja a száját. Én pedig önelégülten vigyorgok.
Gyerünk édeseim, hódoljatok be új úrnőtöknek… hehe…
- Egyébként, a nevem Erik.- lép hozzám a srác, akinek gyönyörűséges monoklit hagytam a jobb szeme alatt. Jó jel, az alfahím meghunyászkodik az alfanősténynek.
- Meera. Meera Ashbourne.- mondom én is, immáron mosolyogva. Most hogy jobban megnézem, a srác egész aranyos… nem pont az esetem, de azért megnézném, ha szembejönne velem az utcán…
- Kemény csaj vagy, Meera.- vigyorog rám, én pedig visszavigyorgok.
- Az bezony.- kacsintok rá.
- Melyik osztályba fogsz járni?
- A 12 b.-be.- mondom kis gondolkodás után.
- Az király, én is oda járok.- mondja, én pedig alig tudom megállni hogy ne röhögjek fel a boldogságtól, ami kiül az arcára… de kis édes…
***
Másnap, mikor betoppanok az osztályterembe a baseball csapat tagjai vigyorogva üdvözölnek, az osztály lány tagjainak nem kis meglepetésére…
Erik már távolról integet, én pedig gondolkodás nélkül elindulok felé majd lehuppanok a mellette levő székre.
- Üdv, bájgúnár.- biccentek felé, mire csak mosolyogva pillant végig rajtam. kinyomom a szemed ha ennyire feltűnően méregetsz.. tudom, hogy kurva szexi vagyok ebben az egyenruhában, de azért diszkréten, kicsikém.
- Üdv, Meera. Jól áll rajtad az egyenruha.- közli a nyilvánvalót. Na mi van, csak nem szúrom a szemed? Kiböktél magadnak, mi?
Ekkor becsöngetnek, én meg tulajdonképpen végigszenvedem a napot. Teljesen máshol tartanak az anyagban, mint én… van olyan, amiről a régi sulimban már rég tanultam, másról pedig még életemben nem hallottam…
Így hát aztán Erik drága felajánlja, hogy menjek át hozzá délután és segít behozni a lemaradást.
Na persze, a lemaradást, mi? Biológiából, gondolom…
Nem tűnik nagy agytrösztnek a csávó, de egye fene, szimpatikus a kis hapsi, és tetszik a rámenőssége.
Így beleegyezem.
***
Délutánra felhúzok valami szexi cuccot, persze a saját fura módomon. Egy rövid farmernadrág, meg egy kockás ing, amit megkötök a hasamon, és persze a felső két gombot nem gombolom be. Hadd legeltesse valamin a szemét az édes…
Aztán megkeresem a megadott címet és becsöngetek.
És legnagyobb meglepetésemre az edző nyit ajtót.
- Most vagy eltévesztettem a címet, vagy Erik lakik egy helyen a baseball edzővel…- állapítom meg hangosan, kíváncsian végigpillantva az unott tekintetű férfin.
Azért mit ne mondjak… ő is rohadt jól néz ki… mint valami horrorfilmből szalajtott kéjgyilkos…
- Az utóbbi.- közli nemes egyszerűséggel. – Told ide a segged öcskös, megjött a csajszi aki beverte a képed!- kiabál befelé, én pedig elvigyorodom.
Végül csak hátra lép és a fejével int, hogy kerüljek már beljebb, én pedig gondolkodás nélkül besétálok.
És ekkor megjelenik a monoklis idióta is.
- Meera, már vártalak!- vigyorog rám, én pedig felvont szemöldökkel tekintek végig rajta… nos, azt el tudom képzelni mennyire… idáig érzem azt a borzalmas pacsuliszagot…
Ez kirabolt egy parfümgyárat…?
- El tudom képzelni…- mondom mosolyogva, majd lekapom a baseball sapim. – Szóval ki vele, most mondd el, ha viszonyod van az edzővel.- bökök a hátam mögött lebzselő alakra. Eleve nem járnék olyan pasival, akinek már van valakije… az távol áll tőlem, viszooont…
Ha mégis viszonyuk van, esküszöm, le fogom kamerázni ahogy paráználkodnak… zsarolásnak jó lesz, meg hát élvezkedni is lehet rajta, na…
- Jesszusom nem! Előbb kezdenék ki a szomszéd vén szatyorral, mint azzal a seggfejjel ott mögötted…- mondja Erik a száját elhúzva, mire az edzőbá mellé lépve egy tockossal jutalmazza a felszólalást.
- Neked kuss a neved. És amúgy is, előbb szúrnám tököm magam, minthogy ilyen megforduljon a fejemben… én a dögös lányokra bukom, nem a szerencsétlen kis hülyegyerekekre.- tájékoztat egy vigyorral, mire csak felnevetek. Szókimondó a pasas.
- Megnyugodtam. Egyébként mi is a neved?- kérdem csak úgy mellékesen.
- Thomas vagyok.- mondja, én pedig kihívóan felvigyorgok rá.
- Meera. És ezentúl rendszeresen fogunk találkozni az edzéseken.- nevetek, majd elsétálok mellette és Erikhez lépek. – Na tigris, mutasd, merre van a szobád?
|
|
