 Karakter: Alden [Al]
Megjegyzés: (Damiennek és Ionnak)
Igyekszem nem megszepenten hallgatni új főnököm szabályait és feltételeit. Menni fog, mint a karikacsapás! Legalábbis... nagyon remélem.
- Szűz vagy még, kincsem? – Na ettől a kérdéstől tartottam. Monjuk tudtam, hogy fel fogja tenni, de ez... olyan kínos...
- Hát, én... ööö... izé... – kezdek el motyogni pirulva, amit nemigen szoktam.
- Értem, szóval igen. – Egy percig elgondolkodik, majd mondja, hogy neki van egy ötlete és hogy hívják ide Ion-t. Ismerős a név, csak ne az legyen, akire én gondolok.
Szerencsétlenségemre az az ismert fekete buksi sétál be az ajtón. Egybő észrevesz és elkapja a fejét rólam. Igen, idáig értem, ugyanis itt fizetnek a legtöbbet, nekem pedig kell a pénz és pont... öhm... inkább feliáltójel!
- Fönök? Ő mégis mit keres itt? – kérdi, mintha itt sem lennék. Na szép!
- Ő lesz az új host. És mivel te vagy az első számú hostunk, ezért neked kell betanítanod őt – heh? Mintha valami kutya lennék. Látom, hogy megdöbben. Nem is számítottam másra.
- Miért én? Hisz én is csak nemrég kezdtem! Nem lenne job egy… - kezdi, de a Fönök nem hagyja. Mi baja van velem? Nem ártottam én neki semmit, mindig próbáltam kedvesen viselkedni vele. Ez most szívenszúrt!
- Vita nincs. TE fogod bevezetni őt a hostkodás rejtelmeibe. És hogy miért? Mert egy kedves ismerősöm két olyan hostot kért, aki még nem volt vele. És mivel csak ti ketten vagytok az egyetlenek… Össze kell szoknotok – Összeszokni? Hát ezen vajon mit ért? Vágok egy Alden féle fintort, majd tovább figyelem újdonsült fönököm.
- Értem. – Tusé, legalább egyikünk érti. Már fordulna is meg, de a Fönök nem engedi.
- Ne olyan gyorsan! Nemsokára itt lesz az a bizonyos vendég, de előtte meg kell beszélni valamit. Ő egy olyan vendég, akinek minden kívánságát ki kell elégíteni. Szó szerint. És mivel ti szüzek vagytok, és együtt kell vele lefeküdnötök, így… Tanuljátok meg egymáson, mit is kell csinálni. – MIII??- Miután találkoztatok az Úrral, Mike majd elvezet titeket az egyik szobába! – Na most tényleg megszeppentem. Hogy én… Most a pénzért kell… Ez az Al, fő az elszántság. De még mindig lesokkolva állok. – Áh, itt is van. Kérem, fáradjon csak be, Mr. Cullen! Itt van a két host, akit szeretett volna – mondja tovább és az idegen lép be. Félénken egy iciripiciri bátorsággal nézek rá. Nem is olyan, amilyennek elképzeltem. Sokkal jóképübb és nem látszik vadbaromnak. De ez csak a külső.
- Ők lennének azok? – néz rám, majd Ion-ra, aki szobrosat játszik. Márciusban majd megkoszorúzzuk, úgy ahogy Magyarországon szokás.
A férfi közelebb lép és végigsimít arcomon, mire kiscica szemekkel nézek rá, hátha meghatódik. Ujjai hatására picit megborzongok.
- Gyere, Al – mondja a szobor én meg követem. Mi más tehetnék, kell a pénz!? De kezd fájni, hogy ez a fekete hajú fiú levegőnek néz.
Beérünk egy szobába, ahol szerintem semi különös nincs, de látom ahogy elsőre megdöbben, majd kijózanodik. Ez mi volt?
- Nos, Al. Beszélgessünk! – Beszélgetni? Hááát, jó, de miért? Mondjuk nem lenne ellenemre, ha előbb jobban megismerném. De arra sajnos nincs idő, cselekedni kell…
- Inkább ne mondj semmit, csak csináljuk. Hamar túl akarok lenni rajta… - mondom, mire megint bevágja azt a döbbent fejét, de gyorsan kapcsol.
Leülünk az ágyra és szembefordulunk egymással. Tekintetében elveszek, ahogy végigmér, majd nekiesik ajkaimnak. Na itt kapok sokkot, ugyanis én még sosem csókolóztam. Gyengéden csókol és végignyal alsóajkamon, mire reflexszerűen kinyitom a szám. Lassan és kissé talán bizonytalanul csúsztatja át nyelvét és végigsimít az enyémet. Kissé elpirulva viszonzom az érintéseit és így folytatódik ez. Közben arcomat simogatja, majd gyengéd erőszakkal fogja meg vállam és don’t el az ágyon.
Csókjaival nyakamra tér, mire nem bírom ki, hogy hangosan felnyögjek. Majd olyat csinál, amire nem számítok… belenyal a fülembe. A hideg is kirázott és egy nyögés szökött ki számon.
Elvigyorodva néz fel és egy újabb csókban részesít. Ujjaival folyamatosan becézget, egész addig, míg meg nem szabadít a pólómtól. Elpirulva kapok ajkai után, mikor már el akarna szakadni tőlük.
Végigsimít felsőtestemen és ujjai közé véve mellbimbómat, kezdi el dörzsölgetni. Halk nyögések szöknek ki számon és átkarolom a nyakát, hogy közelebb húzzam magamhoz.
Ismét letér nyakamra, majd mellkasomta és mellbimbóimat veszi szájába, mire hangosabb nyögések hagyják el ajkaim, amin akaratlanul is végignyalok. Beletúrok ébenfekete hajába, így is közellebb húzva magamhoz.
Az egész testem remeg és bizsereg. Nyelek egyet és “bíztatóan” elmosolyodom. Visstatér és lágy csókot ad az érzékeny bőrfelületre. Kigombolja nadrágom és… és… NYÍLIK AZ AJTÓ.
Mindketten ijedten kapjuk arra a fejünket és látjuk, hogy Mr. Cullen sétál bejjebb, széles vigyorral az arcán. Ahogy látom a ködfelhőkön keresztül –amik nem tudom, hogy kerültek oda-, tetszik neki a látvány. Leül az ágy szélére és végigsimít a felettem lévő fiú gerincén.
- Folytassátok csak – mondja és egy perverz vigyorral az arcán mér végig mindkettőnket.
A pillantásátó is elpirulok. És… és ott lent… nekem… Jesszus! Nekem már az előbbtől feállt!
Pipacspirosan, pihegve, remegve nézek arra a személyre, aki ezt kiváltotta és próbálom szugerálni, hogy csináljon valamit, mert megbolondulok, de ő megint átment szoborba.
- Nyugi, majd segítek. Na, rajta! – mondja a férfi és hátulról Ion-hoz simul. Kezeit végighúzza combomon és ettől az érintéstől megremegve kapom rá tekintetem.
Közben észre sem veszem és már egy száll ruha sincs rajtam, ahogy Ion felsője is épp most került le róla.
Mr. Cullen érzékien simít végig mellkasán, mire akaratlanul is megnyalintom ajkaimat.
|
