|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| oosakinana | 2011. 07. 13. 07:43:17 | #15033 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
- Kincsem, védekeztünk, meg a lányoknál a stressz is egy kiváltó oka lehet nem? – érdeklődik kicsim.
- Nem tudom, mi van ha tényleg? – kérdezem aggódva, amire szorosan magához ölel.
- Ha netán baba lenne, elvennélek és felnevelném veled. – szavaira meglepődök, de a szemébe nézve csókolom meg.
- Ezt örömmel halom – suttogom, majd eldőlünk az ágyon és bepótoljuk azt, ami eddig elmaradt.
~*~
Az iskolába féltem kicsit visszatérni, hiszen olyan jó volt minden otthon. Féltem, hogy megint ugyan az lesz mint ami Velence után volt, de a végén kiderült, hogy rosszul hittem. Nagyon boldog vagyok Cody-val és ennél boldogabb nem tudom mikor voltam utoljára. Talán soha. Mindenki irigykedik meg féltékenykedik. Scott bocsánatot kért szerelmemtől, aminek nagyon örülök. Régi haverjait lekoppintotta, de Steve-vel szerencsére még jóba van. Sokat alszunk egymással. Hol kicsim alszik velem, de legtöbbet én vagyok náluk. Megismerkedtem a családjával és a húgával is, akivel azóta nagyon jó viszonyt ápolgatunk. Olyan mintha testvérek lennénk. Szerelmemmel annyira, egymásra találtunk, hogy azóta már abba is belementem, hogy együtt fürödjünk. A történtek óta elkezdtem gyógyszert szedni, hogy ne kelljen annyit aggódnunk, de Cody szerint még így is inkább óvszerrel szeretkezünk. Örülök, hogy ennyire vigyáz rám, de már kíváncsi lennék, arra milyen lenne gumi nélkül, de majd meglátom, mit tudok tenni az ügy érdekében.
Most tél lesz lassan. A vizsgaidőszakon már túl vagyunk és szerelmem azt tervezi, hogy elvisz nyaralni nem már hova mint imádott városomba Miami-ba. Annyira örülök, és olyan izgatott vagyok az út miatt, hogy azt elmondani nem lehet. Igaz anyum kicsit szomorú, hogy nem leszek otthon, de örül boldogságomnak. Kicsim szülei meg nem bánják. Ők inkább kellemes utat kívánnak nekünk, sőt még ők fognak kivinni minket a reptérre, ami olyan rendes tőlük.
Másnap reggel mikor elkezdek ébredezni, puszikat érzek meg a hasamon, amin elmosolyodok.
- Szia – suttogja kicsim és megcsókol.
- Szia – megölelem. – Ma utazunk – megállapításomra bólintást kapok, mire mosoly jelenik meg arcomon.
- Öltözz, hamarosan indulunk – belecsókol a nyakamba és meg tovább pakolni.
Kiszállok az ágyból, de elég fáradt vagyok még, de elkezdek pakolni, majd felöltözök egy farmerbe és egy szexi felsőt is felveszek, hogy legalább kicsimnek tetszek. Kicsim leviszi a csomagjainkat. Megesszük a reggelinket, végül kicsim apja kivisz minket a reptérre, ahol kicsim beszél egy nőcivel. Megfogja a kezemet és már megyünk is a gép közelébe, hogy felszálljunk.
- Azt hittem nagy géppel megyünk – hitetlenkedek.
- Van magángépünk, ez így kényelmesebb – megcsókol, majd szépen felszállunk a csodamasinára.
Amint felszállunk, helyet foglalok kicsim ölében és folytatom a reggeli alvásomat, mert nem tudtam kialudni magamat egy pillanatra sem. Mikor felébredek, mert szorosan bújok hozzá, ő meg ölel.
Landolás után taxit fogunk és elmegyünk a megadott címre. Nagyon meleg van, de nem baj igazi strand idő még télen is. Ahogy megérkezünk a szállásra a szám eltátom. Egy luxus apartman. Szerelmem egyből elmegy fürdeni én meg körbe nézek a lakásban kerek szemekkel. A hálót hagyom utoljára, amikor kicsim kijön.
- Ez egy vagyonba kerülhetett – ülök le a fotelbe.
- Ezt anyámék fizették, nem én – magyarázza kicsim és fürdőnaciját veszi fel.
- Cody, nem akarok ingyen élő lenni rajtatok – mondom halkan, amire megfordul.
- Nem vagy az, arról nem tehetek, hogy gazdag családba születtem, anyámék szeretik megadni a módját egy nyaralásnak – felállok. Odasétálok hozzá és megölelem.
- Csak furcsa na – suttogom, mire kapok egy édes csókot.
Elmegyek én is fürdeni, és amint megvagyok, felöltözünk, majd elmegyünk felfedezni a várost. Gyönyörű és forró. Veszünk pár cuccot is, bár én egy valamit elrejtek, hogy meglepetés legyen kicsimnek szentestére. Kajával is feltankolunk, hogy tudjunk főzni.
Most éppen otthon vagyunk este.
- Mindjárt jövök, van egy meglepetésem, menj be a hálóba – megcsókolom és beküldöm, mire engedelmeskedik.
Felveszem a fekte baby doll-t amit vettem, majd úgy sétálok be a hálóba. Látom szerelmem arcán, hogy a fantáziája már most mozog. Kezét is kinyújtja, hogy odamenjek. Nem is kell több és lassan odasétálok hozzá.
- Nagyon szexi vagy. – mondja vágytól fűtött hangon.
- Akkor vegyük le rólad ezeket, mert feleslegesek. – mondom én is vágyakozva, hiszen szeretném, ha most teljesen érezhetném magamban. Leveszem róla a felsőt, de felsimítja a ruhámat és a hasamra ad egy csókot, miközben a fenekemet markolássza.
Ledönt az ágyra és úgy mászik felém. Elkezd csókolni hevesen, amit viszonzok, majd tovább halad egyre lejjebb és melleim tetejére ad puszikat, végül leszedi rólam a kis fehérneműt és már a szoba másik végében található. Melleimet kezdi el ízlelgetni, amire sóhajok törnek fel belőlem én meg a hajába túrva élvezem mindenegyes mozdulatát.
Lejjebb halad és most már tangámat veszi le körbe csókolva vágyamat, végül teljesen barackomra tapadva kezdi el nyalni és szívni. Automatikusan teszem széjjelebb a lábam, hogy minél jobban hozzám férjen. Nyögések csak úgy záporoznak belőlem. Csípőmet megint fogja mint mindig, de közben melleimmel is játszik, ami dupla annyi élvezetet nyújt számomra.
Imádom, nagyon imádom. Ám amikor már majdnem elmennék abba hagyja a kényeztetést és felém hajolva kezdené el levenni a nadrágját, hogy jobban folytassuk, de még előbb fordítva.
Hátára fektetem, amire meglepődik. Elkezdem felsőtesttét csókolgatni, miközben csípőmet néha megmozgatom nadrágján. Olykor nyög egyet nagyon és fenekemnél próbál sürgetni, de lassacskán. Lejjebb csúszva nadrágját szedem le róla bokszerrel együtt. Meglátom hatalmas ágaskodó szerszámát, amitől olyan szép és jó orgazmusom szokott lenni.
Meg fogom és elkezdem mozgatni rajta a kezemet, mire kicsim felnyög és a szemét is lehunyja. Itt az én időm. Egyből szám közé veszem és kezdem el szerelmemet izgatni meg felhúzni, amire érzem meglepettségét, de ez az én egyik karácsonyi ajándékom. Elkezdem mozgatni a fejemet rajta, de amikor érzem, hogy sűrűn rándul össze a teste és már a keze is a fejemen lenne, abba hagyom.
- Te vadmacska. – mondja rekedtes hangon.
- Boldog karácsonyt. – csókolom meg, majd vágyát magamhoz illesztve ülök rá vágyára. Így még úgy sem csináltuk, meg legalább így most csak őt érzem és nem a gumit. Elkezdek mozogni rajta, amire nyögések csak úgy szakadnak fel belőlünk. Feje mellett támaszkodva mozgok rajta. Fenekembe markolva segít a mozgásban.
Nem is kell sokat mozognunk, mert pár perc múlva mindketten hangosan felnyögve élvezünk el. Érzem, hogy kicsim magja szétárad a testemben, ami olyan jó érzés. Mintha második orgazmusom lenne, csak még jobb.
- Szeretlek kicsim. – hajolok le hozzá és csókolom meg szenvedélyesen, majd lemászok róla és mellé fekve bújok karjaiba.
- Tudtad, hogy észveszejtő vagy? – néz a szemembe mosolyogva, majd gondolom, nyúlna a vágyához, hogy az óvszert levegye, ám amikor nem talál rajta, meglepődve néz rám és mintha kicsit aggódva. – Kicsim… - kezdene bele, de megcsókolom.
- Gyógyszert szedek és így sokkal jobb volt. – nézek rá angyali szemekkel. – Vagy te nem élvezted jobban? – kérdezem, bár kicsit szomorkásan, hogy nem élvezte.
- De nagyon is élveztem, csak félek. – magyarázza, mire megcsókolom
- Nem kell. A gyógyszer biztonságosabb, mint az óvszer. – magyarázom neki. Egy kicsit még fekszik az ágyban és beszélgetve pihenünk. Ám nem lehet sokáig. Az órára nézve látom, hogy már 9 óra van.
- Most viszont. Jön, a meglepi. – mondom, majd kiszállok az ágyból. Felveszem kicsim pólóját, majd a táskámhoz lépve egy kosárlabdát veszek ki, ami teli van a legnagyobb játékosok aláírásával és még mellette van két jegy a következő meccsükre, a VIP részlegre. – Boldog karácsonyt. – nyújtom neki oda a labdát és csak reménykedni tudok, hogy tetszeni fog neki a jegyekkel együtt, bár ahogy a szobáját elnéztem ők a kedvenc játékosai.
Izgatott vagyok nagyon és szeretném, ha örülne ennek, mint a másiknak, amit vele csináltam.
- Akkor együtt nézzük meg. – mondja és egy kis tasakot nyújt felém. – ez a te ajándékod egyik része. – magyarázza. – A másikat vacsoránál fogod megkapni. – mondja sejtelmesen, amit nem értek teljesen, de ráhagyom.
Kinyitom az ajándékát és egy nagyon szép fehér baby doll-t kaptam, ami mellesleg szexi is. Azt hiszem szerelmem felkészült mindenre.
- Köszönöm imádom. – adok csókot ajkaira, majd őt figyelem. – Gyerünk, bontsd ki te is. – bíztatom és iszonyatosan izgulok.
|
| oosakinana | 2011. 07. 12. 17:35:01 | #15016 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
- Milyen másik csajra gondolsz? – kérdezi értetlenül.
- Cody ne tetesd itt az ártatlant, arra a barna hajú kis pipire gondolok – mellkasom előtt fonom össze kezemet.
- Barnahajú, akivel tegnap reggel voltam? – kérdez vissza, mintha nem tudná, miről beszélnék.
- Igen – mondom határozottan, de csak elmosolyodik. – Most mi olyan vicces, mióta kavarsz vele? – most igen is pipa vagyok.
- Bri az a lány a testvérem, az egy szem húgom, aki külföldön tanul és miután elmentél megjelent váratlanul – mondja kedvesen.
- Nem hiszek neked – bekönnyezek. Miért akarnak mindig hülyének nézni? Ám amikor a tárcáját a kezembe adja és meglátom kettőjükről a képet, kerek szemekkel nézek rájuk.
- Remélem, most már hiszel nekem – hangja kedves én meg visszaadom a tárcáját.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ő az – kezem tördelem szégyenembe. Megfogja a kezemet és magához ölel.
- Semmi baj, de legközelebb kérdezz mielőtt cselekszel, meg különben is csak 16 éves – elmosolyodik, de én még mindig hülyének érzem magam.
- Azt hittem…. – kezdek el kicsit szipogni, de csak szorosan magához ölel.
- Semmi baj, nyugodj meg, ezért nem haragszom, de legközelebb, ha nem vagy biztos az érzéseidben inkább velem beszéld meg ne Stevevel – suttogja.
- Bocsánat, tényleg, nem akartalak megvádolni, sajnálom – szavaimat egy szenvedélyes csókkal zárja le.
Nagyon elmélyítjük a csókunkat. Oly annyira, hogy mindkettőnknek kicsit felkorbácsolódik az érzése. Olyan régen voltunk együtt, hogy már hiányzik. Ez a pár hét nagyon rossz volt nekem és nagyon hiányzott. A csókunkat levegőhiány szakítja meg. Egymás szemét figyeljük, majd karjaimat nyaka köré fonom ő meg a fejét nyakamba fúrja.
- Nincs kedved eljönni velem lovagolni? – kérdezem lelkesen.
- Megoldható, hogy te legyél felül – dorombolja fülembe, amire mellkasára csapok.
- Nem szexre gondoltam – adok egy puszit arcára.
- Igazi lóra? – most ő kíváncsiskodik.
- Igen, mi másra – elengedem és mellkasát piszkálom.
- Rendben, de ezt hadd tegyem le – emeli fel a táskáját. Elveszem és felszaladok vele az emeltre a szobámba, ahol leteszem, kicsit rendbe szedem magam.
Nem sokkal később szaladok megint le és megölelem. Összekulcsolja kezünket és elkezdem vezetni, de ahogy arra gondolok, hogy mit csináltam eléggé elszomorodom néha. Ahogy kicsim észreveszi magához is ölel.
- Ne edd magad, nem tudhattad, hogy ő a húgom – mondja kedvesen.
- Ne haragudj tényleg, nem akartam le pipizni, tényleg széplány és irigylésre méltó – suttogom és amint megérkezünk kicsim nem enged el, hanem magához ölelve csókol meg lágyan.
- Nyugodj meg, én nem haragszom és szerintem ő sem – elmosolyodik, amire bólintok. A kicsi lovacskámhoz vezetem, aki velem együtt nőtt fel. Egy gyönyörű fehér kanca.
- Ő az én lovam – simogatom meg a fejét, mire kicsim is követi példámat.
- Szép – állapítja meg. – Engem melyikre ültetsz fel? – néz körbe.
- Ő rá, a fekete csődörre – mutatom meg. Ő az én kancám párja és szeretném, ha ő Cody-é lenne, amikor itt van nálunk.
Felnyergeljük a lovakat a bokszukba. Segítek kicsimnek felülni, ami nem éppen a leg zökkenő mentesebb, de majd csak belejön. Kimegyünk az istállóból és egy tisztásra megyünk, ahol a lovak is könnyebben tudnak sétálgatni. Én kicsit elkezdek vágtázni, hogy megjárassam a lovamat, Cody, meg csak sétálgat utánam, de nem hibáztatom, hiszen amint látom, nem nagyon tud lovagolni. Ám a kis csődör meg ugrik csődöröm alatt. Egyből odamegyek és magyarázom neki mit, hogy csináljon, ami sikerül. Amíg kint vagyunk, sokat beszélgetünk és mindent megtudunk, mi történt és most már kicsit csak nevetünk a dolgokon, bár még néha elég fájó emlékek tudnak lenni, de legalább minden kis részletet megtudok, amiről eddig nem tudtam. Este felé kezdünk visszamenni a házba. A lovakat letesszük és alaposan lecsutakoljuk, hogy ők is jól érezzék magukat. Hozzánk érve levesszük a cipőnket és felmegyünk a szobámba. Amint leülünk az ágyra, kopogtatnak. Anyám lépbe Scott társaságában. Nem hiszem el, hogy mindent elmondott neki.
- Drága vendég, elárulnád, miért fogadásból feküdtél le a lányommal? – miért nem hagyják, hogy egyedül oldjam meg a dolgaimat?
- Anya, az a fogadás már nem volt érvényes, Cody visszamondta, és szerelemből tettük meg. – mondom neki komolyan.
- Kislányom, milyen szerelem az, amikor egy csomó mindent eltitkol előtted? – von kérdőre anyum, de nem tudom pontosan Scott mivel tömte teli a fejét.
- Már megbocsásson asszonyom, de nem titkolok semmit a lánya elől, egy félre értés miatt jött haza, azt hitte, a húgomra, hogy egy új lány, akivel járok, ami nem igaz. Magának nem fogok magyarázkodni, mert ez a barom összehordott sok mindent – mutat Scottra. – Azt bezzeg elfelejteted, hogy kint Olaszban én békítettelek ki titeket, most meg hátba támadsz, hát ez nem volt fer tőled – mondja komolyan és igaza van teljesen.
- Ne merj így beszélni velem – mondja Scott és egyből kicsimnek ugrik, akit gyomorszájon ver. Ne… ne csinálják ezt.
- Hagyjátok abba – kiáltok rájuk, de nem akarnak szét menni. Ám nem fogom hagyni. Közéjük állok így én kapok egy Cody szánt ütést, amitől sikeresen el is vesztem az eszméletemet.
~*~
Lassan elkezdek ébredezni, de fájdalmat érzek a fejemen.
- Mi történt? – kérdezem homályosan látva a dolgokat, ahogy a szememet nyitogatom.
- Kicsim. Hogy érzed magad? – hallom meg Cody aggódó hangját.
- Fáj a fejem, de azon kívül jól vagyok. – mondom halványan elmosolyodva. Nem értem még magamhoz egyáltalán, ami nem kellemes.
- Bridget kérlek, ne haragudj. Nem neked szántam. – kezdi el Scott is magyarázni a dolgokat, mire felé fordulok.
- Ha Cody kapta volna, sokkal jobban haragudnék. – mondom, mire anyám is az ágyamhoz közelít. – Végre rám is figyeltek. – mondom kicsit még elpilledve.
- Cssss. Most pihenj, majd megbeszélitek azután. – próbál altatni kicsim, de nem fogom annyiban hagyni. Megfogom a kezét, amivel simogat. Kinyitom a szememet és a többiek felé nézek.
- Cody a pasim. Lehet, hogy vannak hibái, amik miatt félreértések lesznek és esetleg sírok, de ugyan úgy nekem is vannak hibáim, amik miatt meg ő szenved és ő is megissza a levét. – mondom komolyan. – Senki sem tökéletes és én nem a tökéletes pasit keresem, hanem azt, akit szeretni tudok és Cody-t tudom szeretni. Örülnék, ha ezt elfogadnátok, és nem ugranátok többet neki a nyakának, mert a saját problémánkat magunknak kell megoldani nem másik közreműködésével. – fejezem végül be, de annyira kimerít most a dolog, hogy inkább kicsimhez bújok, megszorítom a kezét és pihenni szeretnék.
- Most magatokra hagyunk. – szólal meg anyám, majd megfogja Scott-ot és kimennek a szobából.
- Szeretlek kicsim. – hallom szerelmem kicsit elérzékenyült hangját. Kinyitom a szememet és ránézek.
- Én is szeretlek. – mondom viszonozva mosolyát, majd kapok egy lágy csókot is, de inkább szerelmemhez bújva alszok el, hogy kipihenjek mindent és talán még a fejem fájása is el fog múlni.
~*~
Másnap reggel mikor felkelek, kicsim még alszik, amin elmosolyodok. Sokkal jobban érzem magam. Oldalamra fekve kezdem el, simogatom. Arcából kiszedek egy kószatincset, mire szorosabban öleli magához derekamat. Arcára adok puszikat, majd lassacskán a szemeit is kinyitogatja.
- Jó reggelt. – köszöntöm széles mosollyal.
- Neked is jó reggelt. – lehajolva kicsimhez, adok csókot ajkaira, amit elég szenvedélyesen és mohón viszonoz. Bele is mennék a folytatásba, de félek, hogy hallani fogják
- Cody kérlek ne. – próbálom kicsit leszedni róla a kezét, hogy figyeljen rám.
- De annyira kívánlak. – dorombolja a nyakamba.
- Elhiszem és én is kívánlak téged, de itthon nem merem, hiszen mindenki meghallhatja. – magyarázom neki aggódva.
- Nem baj. Legalább megtudják, milyen jól érezzük magunkat. – próbálna tovább izgatni, de nem engedem neki.
- Kérlek. – nézek boci szemekkel szemeibe.
- Na jó, akkor kénytelen leszek vagy tusolni vagy egyedül csinálni. – mondja megjátszott durcival és felül az ágyon. A háta mögé megyek és megölelem.
- Nem kell, csak akkor kérlek, legalább várjunk estig. – csókolok a nyakába. – Amikor mindenki elaludt. – suttogom tovább, mire a kezemet simogatja.
- Rendben lekenyereztél. – mondja mosolyogva ez az én Cody.
A nap további része nagyon jól telik. Anyám még bocsánatot is kér Cody-tól. Hogy tegnap úgy letámadta és egyúttal meg is kéri, hogy maradjunk egy párnapig, hogy megismerje a családomat is.
Egyszer elmegyek wc-re és elkezdek gondolkozni, hogy mintha már meg kéne jönnie, majd ahogy számolgatok, rájövök, hogy már két napja késik. Ijedten nézek ki a fejemből a felismerésre.
Amint végzek, felállok és kimegyek, megragadom kicsim kezét és elkezdem húzni fel a szobába. Bemegyünk, aggódva néz rám.
- Mi a baj kicsim? – kérdezi, mire ijedt szemekkel nézek rá.
- Nem jött még meg a menzeszem. – mondom neki aggódva és csak reménykedni tudok, hogy neki is leesik mire gondolok, mi bajom lehet.
|
| oosakinana | 2011. 07. 11. 16:49:29 | #14986 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
Beszaladok a wc-be és nem akarok kimenni onnan egyelőre. Csak zokogok, és nem tudom, hogy mit kéne csinálnom. egyszer csak meglátom Cody-t ent. Felállok és megprbálok elszaladni, de magához ölel.
- Kérlek, könyörgöm hallgass meg – suttogja szomorúan.
- Nem – megpróbálok mérgesen kiszakadni a karjaiból, de túl szorosan tart.
- Pedig szeretném, hogy meghallgass – behúz a wc-be. Leültet a wc-re. Bezárja az ajtót és karba teszi a kezét. – Tény, hogy a fiúk fogadtak, hogy kit fogok megdönteni, ekkor ismertelek meg téged, először csak az volt a célom, hogy megfektesselek, ahogy a többi csajt, végül kezdtem túlságosan jól érezni magam a társaságodba és vágytam arra, hogy legyen közös programunk. – mondja kedvesen, de szomorkásan is. – Pár nappal később megmondtam nekik, hogy felejtsék el a fogadást, mert te fontosabb lettél, de ők úgy tűnik, hogy állták még a fogadást, éppen tegnap akartam elküldeni őket a francba, amikor megjöttetek, oké jogosan hurrogott le Scott, de beléd szerettem – mondja komolyan, de nem tudom, hogy hihetek-e neki.
- Mi történt az arcoddal és a szemeddel? – kérdezem aggódva, amikor meglátom az arcát.
- Drága haverom és a te Scottod behúztak nekem egyet, így is homályosan látok a szememre – vallja be.
- De akkor is fogadtatok arra, hogy megfektess, akkor az is hazugság volt? – kérdezem szomorúan.
- Nem, ezt magyarázom, hogy amit pár napja tettem azt szívből és nem kötelességből, vágytam már rád mindennél jobban, ezért vezettelek be a rejtelmeibe – magyarázza. – Nem akartalak megbántani, szeretlek Bri, de ha te nem akkor azt most mondd meg és kilépek az életedből – mondja komolyan.
- Nem tudom – válaszolom neki bizonytalanul.
- Még a pénzt sem fogadtam el tőlük, ennyire azért becsülhetnél – suttogja, amire kis remény csillan meg bennem. Kinyitja az ajtót és odaszaladok hozzá. Megölelem, miközben a felsőjét markolászom.
- Cody – suttogom a nevét, mire megfordul, és szorosan magához ölel. Jól esik és hiányzik az ölelése a csókjai.
- Így is bánom, hogy belementem anno ebbe a fogadásos részbe, de amióta megismertelek teljesen másképp nézek rád, beléd szerettem, és szeretlek szívemből – kezemet a szívére teszi, ami majd kiugrik a helyéről. Kicsit megsimogatom, végül magamra hagy, hogy ki tudjon menni.
Nem tudom mit csináljak, de remélem jól fogok dönteni. Ahogy kilépek egy srác jelenik meg mellettem.
- Bridget Dark? – kérdezi, amire bólintok. – Steve Taylor vagyok. Cody legjobb barátja. – mutatkozik be.
- Ne haragudj, de most nem vagyok a legjobb passzban. – magyarázom, mire megállít, és a vállamnál fordít magához.
- Figyelj Cody tényleg nagyon szeret téged. – kezdi el magyarázni, amire lehajtom a fejemet. – Ő tényleg lemondta a fogadást, de azok a marhák erőltették rá. – magyarázza. – Már akkor lemondta, amikor ott hagytad a partin. Az okokat nem teljesen tudom, de az szerintem rátok tartozik legjobban. Én csak annyit tudok, hogy Cody is szenved nélküled és inkább összeverekedik a haverjaival, mint sem elveszítsen téged. Sosem volt még így szerelmes egy lányba se mint beléd. – szavai kicsit elmosolyogtatnak, de most tudom, hogy nekem kell elmennem Cody-hoz, hogy rendbe hozzam a dolgokat.
Megköszönöm a segítséget és el is megyek, amint megérkezek egy szobalány nyit ajtót és megkérem szóljon Cody-nak, mert beszélnem kell vele. Amint meglátom, elszomorodik. Felemelem a kezemet, hogy megsimogassam az arcát, de nem engedi és elhúzza a fejét.
- Ha szakítani akarsz, akkor most mondd meg – suttogja lehajtott fejjel, majd vár szavaimra.
- Veled szeretnék maradni és elfelejteni ezt az időszakot és onnan folytatni ahonnan abbahagytuk. – mondom reménykedve, mire hitetlenkedve néz szemeimbe.
- Komolyan? – kérdez vissza, amire bólintok.
- Miután beszéltünk felkeresett a legjobb barátod, Steve és elmondta, hogy mennyire szeretsz, és hogy már az első partin visszamondtad a fogadást. – mesélem neki. – Meg azt is elmondta, hogy eddig még egy lányt sem szerettél annyira, mint engem. – nézek a szemébe, de mintha egy kis dühöt is felfedeznék a szemébe.
- Ez így van, de miért hiszel neki jobban, mint nekem? – kérdezi és érzékelem az indulatot a hangjába.
- Nem akarok veszekedni csak őszinte akartam veled lenni, hogy igen is beszélt velem. – mondom komolyan. – Amúgy meg fordított helyzetben, te hogy viselkednél? Ha az én haverjaim mondták volna el neked, hogy annó fogadtam rád? – teszem fel a kérdést. – Szükségem volt a megerősítésre.
- Soha nem hazudtam neked és még így sem hiszed el, amiket mondok. – kezd, látom ideges lenni.
- Ordibálj le nyugodtan, hogy megerősítésre volt szükségem. Töltsd ki rajtam a feszültséged nyugodtan, de én békülni jöttem nem veszekedni. – jelentem ki komolyan. Látom nagyot sóhajt.
- Most inkább menj, majd holnap megkereslek és megbeszélünk mindent, de le kell nyugodnom. – mondja, amire bólintok. Nem mond semmit és csak becsukja az ajtót. Könnyeim kezdenek el megint folyni.
- Pedig nem tettem semmit. – suttogom, majd szépen a koliba megyek.
~*~
Másnap, ahogy sétálok az egyetemen meglátom Cody-t, hogy egy csajszit nagyon ölelget és mosolyogva beszélgetnek olyakor puszikat is adnak egymásnak. A szívem összefacsarodik és megint gombolyagok nőnek a torkomba, amitől alig kapok levegőt, de végül nehezen még is veszek.
Egyszer felém fordul és rám néz, de nem akarom, hogy sírni lásson vagy szenvedni. Elfordulok, és inkább órára megyek. Útközben összetalálkozok a tegnapi sráccal Steve-vel.
- Szia. Na, tegnap meg tudtátok beszélni a dolgokat? – érdeklődik, de ahogy meglátja a könnyeket a szemembe, rájön mindenre. – mi történt? – érdeklődik.
- Másik csajjal van. Ölelgeti és puszilgatja. – mondom sírva. – Haza fogok menni ma. Ki kell pihennem magamat. – mondom őszintén szipogva.
- Merre laksz? – kérdezi, mire elmondom neki a pontos címet is, végül az óra helyett inkább a koli mellett döntök. Összeszedem a cuccaimat és vonatra szállva indulok haza, hogy végre egy kis nyugalmat szerezzek és kipihenhessem magam.
~*~
Anyuék nagyon örültek nekem, hogy hazajöttem. Már egy napja vagyok itthon, amikor hazajöttem elmentem lovagolni kicsit a szépségemen, hogy felfrissüljek, de csak Cody jár az eszembe. Anyuék próbálnak faggatni, hogy mi történt, de nem mondok el semmit, majd ha eljön az ideje, mindent meg fognak tudni.
Most is éppen arra készülök, hogy kimenjek a lovamhoz, amikor anya jön fel a szobámba.
- Kicsim egy fiú keres. – mondja, amire csak nagyot sóhajtok.
- Rendben. Megyek.
Lemegyek, de amint meglátom Cody-t tágra nyílnak a szemeim. Hogy talált meg? Utána beugrik Steve. Tegnap elmondtam neki, hogy hazajövök.
- Szia Bri. – köszön Cody.
- Szia. – köszönök neki kedvesen. – Hogy kerülsz ide? – nézek rá érdeklődve. – A másik csaj nem lesz szomorú, hogy itt vagy nálam?
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 07. 11. 16:49:41
|
| oosakinana | 2011. 07. 10. 19:36:41 | #14961 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
- Nem haragszunk, csak az érdekeidet akartuk, hogy ne szenvedj – suttogja és megcsókol.
- Úgy bizony, most azon kell lenni, hogy meggyógyulj és laposra verj minket kosárban – elmosolyodok, majd kapok a homlokomra is egy csókot. – Hozok egy kis teát, hátha az segít – feláll és magunkra hagy minket.
~*~
Másnapra már semmi bajom nincs szerencsére. Letudok menni a többiekkel edzeni, aminek az edző is örül. A nappalokat hármasban töltjük, aminek nagyon örülök, bár amikor kicsim szól Scott-nak, akkor magunkra hagy. ő este eksönözik a csajjal, mi meg Cody-val már elég sokáig eljutottunk, már olyan szinte is, hogy néha nincs rajta a bokszer és látom felizgult állapotban bár, kicsit még ijesztő számomra, de majd csak megbarátkozok a helyzettel.
Ma fogunk haza menni. Készülődünk és pihizünk még az indulás előtt, Scott meg elbúcsúzik a csajtól. Nagyon szomorú, hogy itt hagyja, de majd felvidítjuk meg keresünk neki egy másikat, aki otthon van a közelben. Én kicsim ölében utazok, Scott meg mellettünk. Bár én inkább alszok, mert még így is álmos és fáradt vagyok.
Akkor ébredek meg, amikor megérkezünk. Most már mi is szomorúak vagyunk, hogy el kell válnunk, hiszen kicsimnek itt vannak a szülei, nekem meg egyedül kell visszamennem a koliba. Szerelmem megkéri a szüleit, hogy vigyenek el, amibe bele is mennek. Elvisznek, bár így csak még rosszabb a búcsúzás. Nem akarjuk elengedni a másikat, de kénytelenek vagyunk. Könnyes szemekkel válunk el, majd ők távoznak én meg felmegyek a szobámba. Letusolok és gyorsan ágyba is vágom magam, hogy holnap legyen, amikor újra láthatom és vele lehetek.
~*~
Öt napja, hogy megérkeztünk. Most már nyugalom van. Eddig nem tudtuk, hogy mi lesz velünk, de szeretjük egymást és együtt vagyunk. Hivatalosan is járunk. Most is éppen az ebédlőben ülünk, amikor megjelenik Scott. Csatlakozik hozzánk. Ám én kicsim kezébe egy papírt nyomok, amire ráírom, hogy Scott szülinapja holnap lesz. Rám néz, mire kölcsönösen bólintunk.
- Scott holnap mi a programod? – kérdezi kicsim érdeklődve.
- Semmi – vonja meg a vállát.
- Gyere át hozzám, 5-6 fele és beszélgetünk kicsit – jó a terelő szöveg kicsim, ezért meglepetést fogsz kapni. Scott csak bólint.
- Rendben, ott leszek – egyezik bele, aminek nagyon örülök.
Amint a sulinak vége kicsim elkezdi szervezni a partit én meg a szakácsoknál segítek be, hogy minden rendben legyen.
Másnap suli után felugrok még a szobámba egy kisebb cuccot összeszedni, mert ma Cody-nál fogok aludni. Kicsit tartok, de izgatottan várom, hogy mi fog történni közöttünk. Reménykedni tudok benne, hogy minden rendben lesz. Amint megérkezek, beszállunk a kocsijába, ő meg szinte száguld hozzájuk. Kicsit félek, ezért megmarkolom a combját, amire veszi az adást szerencsémre és már lassít is. Leparkol maguknál és kéz a kézben sétálunk el hozzájuk. Én elmegyek tusolni, hogy friss és üde legyek.
Mikor kijövök, csak egy szál fehérnemű van rajtam. Cody előtt, már tudok így is mutatkozni, hiszen már nem egyszer látott. Amint meglát, látom a perverz vigyort a képén. Megölel és elkezd simogatni. Ágyékomon is végig simít, amire felnyögök és megremegek. Belecsókol a nyakamba, majd elenged, hogy ő is tudjon menni fürdeni, de ahogy ismerem jéghideg vízzel fog.
Felöltözök, majd lemegyek, és a vendégekkel foglalkozok meg az ünnepeltetel kicsit, amikor megérkezik mindenki és egy hatalmas meglepetés partira invitálva megköszöni nekünk a születésnapi ajándékot. Egyszer mikor körbe nézek, kicsimet nem látom, elindulok és megtalálom fent a szobájába. Éppen a laptopját kapcsolja ki.
Odamegyek hozzá és megölelem hátulról. Kicsim megfordul, és konkrétan ekkor veszi észre, hogy mi is van rajtam. Egy szexi felső és egy mindennél rövidebb szoknya, ami remélem, elnyeri a tetszését.
Magához ölel és csókcsatába kezdünk, miközben hátrálva hallom a zár kattanását. Izgulok, hogy mi lesz belőle, bár lehet, hogy most végre megadom szerelmemnek, amit szeretne és odaadom neki magamat, hiszen már valamilyen szinte vágyok rá.
Szoknyám alá nyúlva markolja meg a fenekemet és húz magához jóval közelebb, hogy érezzem mennyire is készen van. A falnak nyomva nyúl be felsőm alá. Elvisz a faltól, majd elfektet az ágyon és lábaim közé helyezkedik, szenvedélye csókot váltva velem. Leszedi rólam a felsőmet és melleimre ad puszit. Hajába is beletúrok, mert olyan jól esik kényeztetése, de közben a felsőjét is leveszem róla, hiszen nem kell az oda. Fordítok helyzetünkön és most én kerülök felülre. Kicsim mellkasát simogatom, miközben ő fenekemre teszi kezét és mozgatni kezdi farkán. Nagyon érzem, hogy vágyik rám, ami csak még jobban arra sarkal, hogy adjam oda neki magam, hiszen szeretem ő is szeret, és nem fogom meg bánni. Cselekedetire nyögések szakadnak fel belőlem, mire kicsim halkan morog néha.
Felé hajolva csókolom meg szenvedélyesen, majd lenyúlok nadrágjához és elkezdem ki csatolni, amire látom, kicsit meglepődik és meg is fogja a kezemet.
- Mit csinálsz? – kérdezi meg, amikor már a bokszerét is lefele húzom.
- Csak azt amit szeretnénk. – suttogom halkan, majd látom, kicsit elmosolyodik és hagyja, hogy levegyem a ruháit. Visszaülök vágyára, ahol érezheti, hogy mér én is mennyire be vagyok nedvesedve.
Belemar a fenekembe, végül maga alá teper. A nyakamat és a melleimet csókolgatja és halad folyamatosan lejjebb és lejjebb. Rólam is lekerül minden, majd ajkaival kezdi el csókolgatni ágyékomat, amire nyögések szakadnak fel belőlem. Vonaglani kezdek tetti alatt, mire a csípőmet fogja, hogy ne tudjak eltávolodni tőle, bár eszem ágába nincs.
- Chodyyy… - nyögöm ki nevét, mert nem akarok elélvezni nélküle és a hajánál is próbálom eltolni magamtól.
Felém mászik és megcsókol szenvedélyesen, majd a szemembe néz mélyen.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? – kérdezi komolyan, de vágytól fűtött szemekkel.
- Megbízok benne, hogy vigyázol rám. – mondom őszintén vágytól fűtött hangon. – Szeretném, ha megtennénk. – suttogom, mire egyből ajkaimra tapad.
Viszonzom a csókját. Látom, hogy a fiókba nyúl és elővesz egy zacskót. Az egyik részét nem nagyon tudja kibontani, de a másik végénél simán megy. Felhúzza a gumit, majd kicsit nagyot nyelek, de nem fogom visszavonni a szavaimat.
Hozzám helyezkedik, majd a szemembe néz, hogy biztosra vegye, amit mondtam, de inkább lehúzom magamhoz és szenvedélyesen megcsókolom. Egy mozdulattal hatol belém, amire kicsit fel is sikítok meg nyögök vegyesen. Kicsit vár és megszakítja a csókot, mire én magamhoz ölelem szorosan és a fejemet a nyakába fúrom, hogy elrejtsem arcomat.
Mikor kezdem megszokni, akkor kezd el mozogni, ami eleinte fáj, de ahogy átadom magam a vágynak már élvezet teljes nyögések szakadnak fel belőlem és élvezem ezt a kis együtt létet.
Fokozza a tempót, majd kb félóra szeretkezés után, mindketten elérjük a határt és mindketten hangosan felnyögve élvezünk el. Mosolyogva nézek a szemébe. Örülök, hogy megtettem és neki adtam oda.
- Szeretlek Cody. – suttogom és mosolyogva nézek a szemébe.
- Én is szeretlek kicsim. – mondja ő is mosolyogva. – Megbántad? – kérdezi és látom, hogy aggódik. Közben kicsúszik belőlem és leveszi az óvszert, majd mellém fekszik.
- Nem. Örülök, hogy neked adtam oda. – simogatom a karját. – De most már vissza kell mennünk. – mondom mosolyogva, mire odahajol hozzám és szenvedélyesen megcsókol, miközben testemet simogatja.
Felöltözünk, majd szépen visszasétálunk mosolyogva és kicsit belevetjük magunkat a táncba és a bulizásba.
Scott-tal egyszer csak elhív, hogy beszélgessünk. Félre megyek vele és megköszöni, hogy milyen rendes vagyok vele, de ekkor mondom, hogy inkább Cody-nak köszönje meg, mert ő szervezte a legtöbbet.
El is indulunk a keresésére és a konyhába találjuk meg a haverjaival. Nekem háttal áll Cody és a haverjai szövegét kapjuk el.
- Akkor megnyerted a fogadást. Tényleg meg kapsz mindenkit, akit csak akarsz. – mondják nevetve. – itt a harmincezer, amit ígértem a csaj megfektetésért. – nyújtja oda neki én meg csak döbbenten állok és könnyek szöknek a szemembe.
- Te szemét, csak erre kellett Bridget, hogy megfektesd és nyerj harminc ezret? – kérdezi mérgesen és dühösen Scott, mire Cody megfordul, és akkor vesz észre minket.
- Ez nem az, amire gondoltok. – kezdi el, de nekem csak a könnyeim folynak.
- Azt hittem tényleg szereted Bri-t és nem ártanál neki. – mondja mérgesen, majd felém fordul. – Gyere, menjünk innen. – mondja nekem, de én még mindig Cody-t nézem, és nem akarom elhinni.
- Kicsim kérlek. Eleinte tényleg úgy indult… - kezd bele, amire a szívemet is összetöri teljesen. Nem is vagyok kíváncsi a többi szavaira. Megfordulok és zokogva szaladok el onnan. Nem érdekel, merre szaladok, csak szaladni akarok.
Egyedül akarok lenni teljesen egyedül. Nem akarok egy pasit se látni a környékemen. A partra érve lerogyok a földre és az arcomat kezembe temetve zokogok. Soha nem lesz senkim? Mindig csak bántani fognak igazság az élet? Egyáltalán nem. Elegem van. Nem kell soha senki.
Este nem tudom, hogyan keveredek haza, de azt tudom, hogy most már az ágyamban fekszek, és csak zokogva fekszek az ágyamban és összetörték a szívemet. Hogy fogok így valaha is megbízni akár kiben? Életem első szerelme átvert és kihasznált egy hülye fogadás miatt.
~*~
Nem tudom, már mióta nem megyek be az egyetemre és csak minden nap az ágyban fekszek. Scott nap, mint nap meglátogat, de ő is csak szomorúan távozik és érkezik. Nem beszélek senkivel. Csak magamba zárkózva fekszek. Senkinek nem nyitok ajtót, még ha keresnek, akkor sem. Scottnál van a szobakulcsom másolata így csak ő tud belépni a szobámba. Viszont lassacskán el kell járnom az órákra, mert a félémnek nem lehet annyi.
Mikor végre összeszedem magam. Felöltözök és a cuccimat magamhoz véve indulok el az egyetemre, de senkinek sem szólok semmit. mintha láthatatlan lennék. Beülök az első órámra, de leghátra, hogy ne is vegyenek észre. Összehúzom magam.
Meglátom, hogy Cody is belép a terembe, de inkább elbújok ahogy csak tudok. Nem tudom mit kéne mondanom neki. Teljesen magam alatt vagyok még mindig. Könnyek gyűlnek a szemembe is, amint meglátom. Elkezdek halkan sírni.
Elkezdődik az óra és már a felénél tartunk, amikor nem bírom tovább. Ott hagyva a cuccaimat zokogva szaladok ki az ajtón és veszem az utamat egyből a wc felé. Nem tudom mit fogok még csinálni meg hogy fogom túlélni, de csak reménykedni tudok.
|
| oosakinana | 2011. 07. 08. 22:45:44 | #14912 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
- Rendben, már ez is valami, hogy az én kedvemért teszed, menj zuhanyozz le és ha gondolod menjünk sétálni – mondja, majd a fejemre kapok egy puszit.
- Oké – elenged, majd a fürdőbe megyek, kicsim meg a hálóba.
Gyorsan letusolok, majd magam köré tekerve a törölközőmet lépek ki, de a lehető legpirosítóbb helyzettel találom szemben magam. Kicsimen nincsen semmi és a szerszámát is látni teljesen. Le is dermedek, amikor kicsim észrevesz.
- Hoppá – egyből maga elé kapja a törölközőt és látom nem csak én vagyok zavarban.
- Csak…a … ruhámért jöttem – suttogom, majd gyorsan kikerülöm és a cuccomért megyek.
- Nyugodtan – válaszolja mosolyogva, majd gyorsan fogom és visszamegyek a fürdőbe. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen, de legalább már láttam Azt. Bár olyan nagy, hogy majd ha egyszer odakerül a sor, nem tudom, hogy fog belém férni. Megrázom a fejemet. Nem szabad még ilyenekre gondolnom.
Felöltözök egy rövidnadrágba és egy szexi kit topba, ami remélem tetszeni fog neki. Kilépek és az ágyon ülve vár rám.
- Gyönyörű vagy – suttogja. Letetszem a ruhámat, majd odamegyek, és az ölébe ülök, amire kapok egy csókot. – Örülök, hogy már jobban vagy – nekem is jól esik. Elkezd forgatni, hogy teljesen szembe üljek az ölében.
- Hát még én, mert hiányzott a közelséged még így is – mondom őszintén. Megcsókolom, mire fenekembe markolva húz egyre közelebb magához, hogy meg is érzem vágyát.
- Menjünk mielőtt felkorbácsolod a hangulatot – szavaira elmosolyodok. Leszállva róla, sétálunk ki a szobából kézen fogva és neki vetjük magunkat a városnak.
Nagyon sok érdekességet látunk, de leginkább annak örülök, hogy velem van és végre egy párnak lehet mondani minket. Ruhaboltokat nézegetünk, ám amikor meglátunk egy cukrászdát kicsim meg szólal:
- Nem kérsz egy kis fagyit, vagy süteményt?
- De miért ne – bemegyünk és egyből a pulthoz megyünk, ahol lehet válogatni sütik és fagyik közül.
Kicsim csak két gombóc fagyit eszik én viszont nem érem be annyival, mert tortát is szeretnék, na meg fagyit is. Boldogságomra meg is kapom mind a kettőt. Felsétálunk a galériába, ahol helyet foglalunk én meg elkezdem enni a kis sütimet.
- Sziasztok, Bri, szeretnék beszélni veled, veletek – kezdi szomorúan. – Kérlek ne hagyj itt, az elmúlt időszakom nagyon rossz volt nélküled – kezdi el mondani.
- Cody, ez a te műved? – nézek szerelmemre mérgesen.
- Magadtól úgyse mentél volna oda hozzá beszélgetni – néz rám és tovább nyalogatja a fagyit, mintha semmi köze nem lenne a dolgokhoz.
Scott leül mellém. Elkezdi kiönteni a szívét lelkét, hogy mennyire sajnálja a dolgokat, és hogy nem tehetett róla, de én mintha nem hallanék semmit. Rá se nézve eszem tovább a sütimet és inkább csak Cody-ra figyelek, aki meg mindkettőnkre. Nekem is szar ez a helyzet, de ő csinálta magának. Cody-nak sem bocsájtottam meg egyből. Igaz, hogy Scott nem a pasim meg nem is akar az lenni, hanem egy rokon, de akkor is. Így rosszabb, ha nem tartja be az ígéretét.
Tovább hallgatom, majd kicsim rám szól.
- Bri igazán adhatnál egy esélyt Scott-nak. Mondtál nekem valamit a fürdőben emlékszel? – emlékeztet ígéretemre, amire nagyot sóhajtok. – Most én is megharagudjak rád, mert nem tartod be? – néz rám, amire kicsit felkapom a vizet.
- Köszönöm. – nyomom meg, de inkább gúnyosabb akar lenni, majd Scott felé fordulok. – Nem haragszom, csak tudod milyen szarul esett? Mi lett volna ha Cody-val nem jövök össze és ő nincs itt nekem? Akkor le vagyok tojva teljesen? – kérdezem, majd felállok.
- Most hova mész? – néz rám szerelmem és feláll ő is.
- Azt hiszem vissza a szobába, mert még nem érzem teljesen jól magam. – már mennék is, de Cody megfogja a kezemet.
- Már megint ezt akarod csinálni? Miért menekülsz el, csak neked akarunk jót mind a ketten. – kezdi el és látom rajta, hogy mérges. – Ne menekülj a problémák elől, ha nem old meg. – szinte rám parancsol, pedig most tényleg nem vagyok teljesen jól.
- Jól van, akkor maradok. – vágom le magam durcásan, de látom neki ez sem tetszik.
- Olyan nehéz eset vagy, ezért van az, hogy az egyiket elveszíted a másikat meg megszerzed. Igazán összekaphatnád magad, hogy végre gondolkozz. – oszt tovább.
Elfordulok tőle és úgy hallgatom, amiket még a fejemhez vág, de nem mondok semmit, csak könnyeim kezdenek el folyni, hogy ne vegye észre. Tudom, hogy szerencsétlen vagyok, de Cody-ra akkor is szükségem van.
Ahogy tovább oszt. Scott próbálja leállítani, de most kihúztam a gyufát úgy érzem nagyon is, de nekem is elszakad a cérna. Felpattanok, majd most már könnyes szemekkel nézek rá szédülve.
- Tudom, hogy egy nagy szerencsétlenség vagyok, de én ilyen vagyok, de mellette nagyon érzékeny is. – mondom neki, majd inkább fogom és elszaladok onnan. Kiszaladok az épületből és egyenesen vissza a szállodába, de az egyik bolt előtt megbotlok. Az üvegnek támaszkodnék, de nem sikerül így térdre rogyok.
A fejemet fogom és érzem, hogy nagyon szédül velem a világ már éppen elfele borulnék, amikor a nevemet hallom.
- Bridget. – majd erős karokban vagyok, akik magukhoz ölelnek. Az illatból tudom, hogy szerelmem az.
- Ne haragudj. Sajnálom. – mondom, és közben könnyeim folynak, miközben szédülök is.
- Nincs semmi baj. Gyere, menjünk vissza. – karjaiba kap, majd meglátom mellette Scott-ot, aki aggódva figyel engem.
- Sajnálom. – suttogom, mire megfogja a kezemet.
- Nyugodj meg nincs semmi baj. Rendben lesz minden. – suttogja, és a kezemet fogja, amire visszafogom a kezét.
Visszaérünk, a szállásra egyből felvisznek Cody és az én szobámba. Az ágyra fektetnek, és két oldalról fogják a fejemet, bár mondjuk, kicsim inkább mellém fekszik, és úgy simogat, hogy rendbe jöjjek. Fejemet neki döntöm, és Scott kezét fogom. Gyűlölök veszekedni és haragban lenni emberekkel, de néha megoldhatatlan a helyzet.
- Sajnálom. Ne haragudjatok rám, kérlek. Tudom, hogy egy szerencsétlenség vagyok, de mindketten fontosak vagytok nekem és egyikkőtöket sem akarom elveszíteni. – kérlelem őket, hogy tényleg ne haragudjanak, mert abba bele fogok halni, ha ők nem fognak hozzám szólni.
Nagyon is szükségem van mindkettőjükre…
|
| oosakinana | 2011. 07. 07. 10:04:39 | #14857 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
- Köszönöm – suttogom és hozzábújok.
- Nincs mit, akkor kezdjük, azzal, hogy szépen bejössz velem az esőről, mert megbetegszel – felvesz a karjaiba és elindul az épület felé. Ahogy beérünk az egyik segéd egyből hoz nekünk egy plédet.
Betakarnak, majd felmegyünk az emeletre egyenesen kicsim szobájába. Leültet az ágyra és leveszi rólam a pulóveremet.
- Most le kéne vetkőznöd fehérneműig, addig engedek neked forró vizet és fürdöm veled – ajánlatára bólintok egyet. Felállok és el is kezdek levetkőzni.
Amíg kicsim a fürdővizével bajlódik, és ott állok a szobájába egy szálfehérneműben és majd meg fagyok. Remegek és reszketek. Mikor kijön ő is csak egy szál bokszerben van. Magához ölel, majd felvesz a karjaiba és besiet velem a fürdőbe, ahol beleültet a kellemes meleg vízbe, majd ő is beül mögém. Szorosan magához ölel én meg bújok hozzá. Soha nem fürödtem még együtt senkivel, de ez most így jól esik. Mintha fürdőruha lenne rajtunk.
- Hamar felmelegszel – suttogja, mire oldalra fordulok, és úgy bújok kicsimhez.
- Ne haragudj – suttogom, mire szorosabb ölelést kapok.
- Dehogy haragszom – kapok egy puszit a fejemre. – Csak legközelebb ne csinálj ilyet, mert ha azt akarod, hogy aggódjam érted, jó úton jársz – hallom a hangján, hogy elmosolyodik, majd megérzem fejét az enyémen.
- Csak kicsit feldühített ennyi az egész – magyarázom, végül felülök. Leveszem a melltartómat. Úgy is mindegy így már látott. Visszabújok hozzá.
- Hmmm….- elkezd dorombolni, majd melleimet kezei közé veszi és simogatásával illeti.
- Codyy. – elmosolyodva ülök fel és kezdem el takarni magam.
- Mi a baj, pont beleférnek a tenyerembe – elmosolyodik.
- Áthozod a ruháimat, mert fel szeretnék öltözni – bólint, majd feláll. Kicsavarja a nadrágjából a vizet.
- Persze – kapok egy csókot, majd kimegy a fürdőből, én még egy kicsit áztatom magam, mert nagyon jól esik a vízben ülni. Meg a hajamat is megmosom, hogy ne legyek csapzott.
Mikor végzek, kiszállok, majd megfogom kicsim törölközőjét, aminek olyan jó illata van. Magam köré tekerem, és pont akkor megyek ki, amikor megérkezik és leteszi a cuccaimat.
- Itt vannak a cuccaid – kapok egy édes csókot is.
- Köszönöm – odamegyek. Leguggolok a táskám elé és kiveszek egy bugyit, amit felhúzok, végül leveszem a törölközőt és úgy veszek fel egy pólót, nadrágot és pulóvert. Látom, kicsim eltűnik a vizes cuccaimmal a fürdőbe. Nagyon figyelmes. Elfekszek az ágyon, majd mikor ő is kijön, befekszik mellém, de ekkor megkordul a hasa.
- Nem vagy éhes? – kérdezi és pont végszóra szólal meg a hasam is.
- Dehogynem – elmosolyodok, majd kézen fogva sétálunk le az ebédlőbe. Kicsim tésztát kér egy szósszal én meg salátát kérek csirkefalatokkal.
Amíg várunk magához húz és nyakamat kezdi el simogatni és még Scott is megjelenik szomorú arccal. Nem jó ötlet, hogy itt van, hiszen csak bántani fog megint. Nem akarok balhét. Csak boldogságot akarok egyedül.
- Sziasztok csatlakozhatok? – kérdezi és érzem, hogy engem figyel, de elfordítom a tekintetem inkább.
- Bri? – kérdezi kicsim, de csak megrázom a fejemet. Békét és nyugalmat szeretnék. Olyan sok, amit kérek?
- Ne legyél ilyen kegyetlen vele, hiszen a csaj sincs vele, békülni szeretne és megbeszélni a dolgokat – suttogja, mire nagyot sóhajtok és az ujjaival kezdek el játszadozni.
- Nem akarok beszélni vele – mondom komolyan, majd amint megkapjuk, a kajánkat leülünk és elkezdünk enni.
Amint végzünk, visszamegyünk a szobába, ahol én egyből a takaró alá bújok, mert nagyon fázok. Befekszik mellém és szorosan magához ölel. Mindketten elalszunk.
Egyszer csak azt veszem észre, hogy reszketek és iszonyatosan fázok. Valaki törölgeti a homlokomat. Kinyitom a szememet és kicsimmel találom szembe magam.
- Fázom – suttogom, és szorosan hozzá bújok.
- Lázas vagy kincsem – kapok puszikat a homlokomra.
Egész délután kicsim ápol én meg reszketek és a lázam sem akar nagyon lemenni. Nincs más lehetőség kicsimnek gyógyszert kell kérnie. Ám kopognak az ajtón. Feláll, majd kinyitja.
- Szia. – köszön, majd kicsit ki megy én meg behunyom a szememet és úgy várom, hogy visszatérjen.
Valami beszélgetés foszlányt hallok, de nem tudom kivenni, hogy ki lenne az, mert elkezdek szédülni is. Forog velem a szoba és nem tudok hova lenni.
- Cody. – próbálok neki szólni, de nagyon nem sikerül, de reménykedni tudok, hogy megfogja hallani. – Cody. – szólongatom és próbálom minél hangosabban, mire végre bejön.
- Mi a baj kicsim? – kérdezi és elkezdi simogatni a homlokomat.
- Szédülök. Forog a világ. – jegyzem meg, mire aggódó tekintetével találom szembe magam.
- Hozok neked gyógyszert, addig Scott bejöhet? – kérdezi, de a fejemet rázom.
- Nyugalmat szeretnék. – suttogom és tovább reszketek, meg összébb húzom magam.
- Jól van. Hozok gyógyszert. – kapok egy puszit a homlokomra, majd feláll és kimegy, én meg egyedül maradok. Lehunyom a szememet és próbálok pihenni, de nem megy olyan egyszerűen, annyira forog velem a világ, hogy menten elhányom magam, de mozogni is alig bírok.
Óráknak tűnő percekre megy el. Nem is tudom mikor tér vissza, de próbálok magamnál lenni. Ám nincs egyedül. Az egyik tanár is vele jön.
- Bridget. Veled meg mi történt? – hallom a tanár aggódását.
- Kint edzett az esőben és megfázott. – tájékoztatja kicsim, mire bólint. Kapok egy lázcsillapítót, ami elméletben minden bajomat orvosolni fogja. Cody-nak azt tanácsolják, hogy inkább, amíg nem leszek, jobban menjek másik szobába, ne hogy ő is elkapja, de nem megy. Megmondja a tanárnak, hogy nem fog egyedül hagyni és vigyázni fog rám.
Erre nem tudnak mit mondani. Magunkra hagynak, és kicsim visszafekszik mellém.
- Aludjál nyugodtan. Itt leszek melletted. – mondja kedvesen és a fejemet simogatja. Szorosan bújok hozzá, végül tényleg elalszok.
~*~
Két napig fekszem az ágyba, mert a lázam nem nagyon akart lemenni, de most már kezdek jobban lenni és a színem is sokkalta jobb. Az edzések idejére egyedül vagyok hagyva, de akkor úgy is alszok, hogy minél jobban legyek, de Cody amint feljön, azaz első dolga, hogy megnézze, hogy vagyok. Egy gyors fürdés után már mellettem fekszik megint és magához ölelve pihenhetek.
Azóta Scott-tal sem beszéltem és nem találkoztunk. Cody sem nyaggat most miatta, de szerintem lesz még ennek a dolognak folytatása mindkettőjük részéről, bár ahogy gondolom a csaj állandóan Scott-tal van, így amúgy sem érne rá velem foglalkozni.
Most ébredek fel éppen. Nem fáj már a fejem se. Nem forog a világ és a lázam is lement. Felülök, és kicsim pont akkor lép be az edzésről, én meg egy hatalmas mosollyal fogadom.
- Egy világot megváltó mosolyod van kicsim. – jelenti ki, amire kicsit elkezdek kuncogni.
- Köszönöm. – mikor odajön, a homlokomra adna egy csókot, de amint távolodna, vissza húzom és ajkaira adok egyet csókot.
- Jobban érzed magad? – érdeklődik, amire bólintok.
- Mint, aki beteg sem volt. – jegyzem meg. – Nincs kedved elmenni, sétálni? – kérdezem tőle, mert már elegem van, hogy a nap 24 órájában ide legyek bezárva.
- Merre szeretnél menni? Meg biztos, hogy elég erős vagy hozzá? – kérdezi a fürdőből.
Felállok és beljebb lépek, bár látom, hogy a tus alatt van, amire teljesen elvörösödök. Beállnék mögé, de nem merem. Még nem merek szembe nézni ágyékával teljesen.
- Igen biztos, hogy menni fog. Nem akarok egész éjszaka kint maradni csak egy kicsit sétálni veled. – mondom, és az ajtófélfának támaszkodom.
- Rendben. Menjünk, de kérlek, beszélj Scott-tal is rendben? Nagyon sajnálja a dolgokat. Iszonyatosan le van törve. – mondja kicsim, majd mivel gondolom sejti, hogy az ajtóban állok. Kinyúl a törölközőért és abban lép ki a fürdőből.
- Haragszok rá. – mondom halkan.
- De már megbánta. Eleget büntetted azzal, hogy nem lehetett veled, amikor beteg voltál. – áll elém vizes felsőtesttel és a karomat simogatja, miközben én mellkasát simogatom.
- Megpróbálom, de csak miattad, viszont nem ígérek semmit. – suttogom, majd felnézek és egy lágy csókot adok ajkaira.
|
| oosakinana | 2011. 07. 06. 21:16:49 | #14850 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
Közelebb kúszik hozzám és a kezét a felsőm alá csúsztatja, de ekkor megszakítom a csókunkat és a cselekedete menetét is.
- Cody ne – suttogom kipirult arccal.
- Ez nem fog fájni – suttogja a szemét lehunyva.
- Kérlek. – kérlelem, mire kiveszi a kezét a pólóm alól és visszább csúszik. Felé fordulok, de nyakig betakarózok.
- Ne haragudj – felém fordul, de látom, hogy valamit matat lent, de nme mere megnézni, hogy mit.
- Csak megijedtem – suttogom, majd teljesen elbújok a takaró alatt. Ő is bebújik mellém és odamászik hozzám, végül felém helyezkedik egyenesen a lábaim közé, de nem nehezedik rám egyáltalán.
- Így máris kényelmesebb nekem – suttogja, de én csak meglepett arcot vágok. – Mi a baj? – arcomat kezdi el simogatni.
- Furcsa, hogy így itt vagy felettem – mellkasát kezdem el simogatni.
- Ha kényelmetlen szólj és leszállok rólad – elmosolyodik, majd lehajolva a nyakamba puszil.
- Ne szállj le – arcát simítom meg, mire feljebb kúszva támaszkodik meg fejem mellett és ajkaimra ad édes csókot, amit viszonzok.
Egy kis csókcsatába kezdünk, ami közben megérzem ágyékát. Az érzésre felsóhajtok, de meg is ijeszt a dolog, de nem akarok elszaladni, hiszen ha úgy nézzük, akkor ő most már a barátom és hozzá kell szoknom a dolgokhoz, hogy ha nem akarom elveszíteni. Kezeivel oldalamon elkezd simogatni, majd ahogy lábamra siklik keze, felemeli és dereka köré rakja, mire összefonom. Ajkaimat elhagyva kezdi el nyakamat csókolgatni. Combomat simogatja, majd ahogy feljebb siklik a keze, felsőm alá téved be, egészen a melleimig. Elválik ajkaimtól és a szemembe néz.
- Ki szeretnék próbálni valamit – suttogja akadozva.
- Mit? – érdeklődök, miközben a haját simogatom.
- Le szeretném venni a pólódat – kijelentésére elkerekednek a szemeim.
- Mit szeretnél utána csinálni? – kérdezem félve és aggódva.
- Megcsodálni, simogatni, gyönyörködni benned – válasza nem nyugtat meg teljesen, mert még mindig félek. – Nem fogok semmi olyat tenni amit nem szeretnél – teszi még hozzá.
- Tényleg ne tegyél – elveszem a kezem az arcáról. Felülök, mire követ, majd leveszem a felsőmet, de a kezemmel egyből elkezdem takarni magam, miközben Cody óvatosan visszafektet.
- Ne takard magad – suttogja és visszamászik felém.
Megcsókol, majd kezeit melleimre teszi, amiket elkezd simogatni, majd gyömöszölni. Tetteire sóhajtozni kezdek. El hagyja ajkaimat és nyakamat kezdi el csókokkal borítani, végül egyre lejjebb halad. Bekapcsol a vészcsengő, de túlságosan jól esik és megbízok benne, hogy hagyjak mindent, amit csinálni szeretne. Nyalogatni és ízlelgetni kezdi, amire még több sóhaj hagyja el ajkaimat. Mellém gördül, mire combjaimnál próbál meg közelebb húzni magához, de nincs rá szükség, mert megyek magamtól is. Hátamat simogatja, majd előre hozva melleimet kezdi megint gyömöszölni. Ahogy leviszi combomra a kezemet és elkezd egyre jobban magához húzni érzem vágyát, ami engem is feltüzel kicsit. Megcsókol, de megmozgatom csípőmet, és amikor felmorran, tudom, hogy jót csinálok neki.
Elkezdem csípőmet tovább mozgatni, majd hirtelen a szemébe nézek.
- Vedd le te is a nadrágodat, ha már lebűvölted rólam a pólót. – elmosolyodik kérésemen, majd leveszem a lábam és ő meg leveszi magáról a nadrágot, de a bokszer még így is rajta marad. Visszamászik mellém és egyből visszateszi a lábamat. Ahogy így jobban megérzem vágyát felsóhajtok és az arcát meg a mellkasát simogatom.
- Észbontó vagy – suttogja, mire egyből lecsap ajkaimra szenvedélyesen és mohón. Viszonzom a csókját, miközben csípőmet kezdem el megint mozgatni. Combomat markolássza és érzem, hogy remeg tettemtől.
Sűrűn nyögdécselek. Fejemet a nyakába rejtem el, mert olyan vörös vagyok, hogy azt már öröm nézni. Kezével fenekembe markolva nyomja közelebb magához és mozgatja sűrűbben a csípőmet, amire én is érzem, hogy nem sokára itt a vég. Belenyög a nyakam és érzem, hogy nedves lesz a bokszere.
Ebben a pillanatban én is felnyögök és elélvezek szorosan ölelve magamhoz és még a hajába és belemarkolok. Szóval ilyen érzés, ha az embernek orgazmusa van. Állapítom meg magamban. Elvörösödve válok el tőle, de nem bírok a szemébe nézni. Most vajon mit gondolhat rólam?
- Köszönöm. – suttogja, majd felemeli a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Mit köszönsz? – kérdezem értetlenül, miközben a takarót magamra húzva próbálom eltakarni magam a lehető legjobban.
- Hogy mind ezt megcsináltad és kicsit engedtél a gátlásaidból. – magyarázza, amire csak elpirulok teljesen.
- Én köszönöm, hogy nem tettél olyat, amit nem akarok. – válaszolom halkan, szinte csak dünnyögve.
- Ugyan már Bri. Mindig szemmel tartom azt, amit a barátnőm szeretne. – magyarázza, majd a hátamra fektet, és egy csókot kapok, amit viszonzok. – Most elmegyek, letusolok, meg alsót cserélek. – magyarázza kedvesen.
- Rendben, addig én megyek és átöltözik, mert nem sokára edzésünk lesz. – magyarázom, ahogy az órára nézek.
- Megbeszéltük. – elmosolyodik, majd egy puszi után feláll, de az ajtóból visszanéz. – Megbántad? – hogy lehet ilyen kérdezni. Már lassan olyan leszek, mint egy főtt rák. Nem is tudok válaszolni, csak a fejemet rázom, hogy nem bántam meg és örülök, hogy ez mind most megtörtént.
Amint eltűnik a fürdőben. Felveszem a felsőmet és átszaladok a mi szobánkba, ahol Scott és a csajszi már kezdenének belemelegedni.
- Elég legyen már. – szólok rájuk. – Nem elég, hogy fürdeni meg aludni nem tudok itt, de hogy még napközben se legyek itt ez azért már túlzás. Mik vagytok ti nyulak? – kérdezem, mire rám néznek.
- Bocsi Bri, de minden időt ki akarunk használni, amíg itt vagyunk. – magyarázza Scott.
- Akkor mond azt, hogy tűnjek a szobából, mert egész végig szeretkezni akarsz vele. – magyarázom neki, amire nem válaszol. – Hát akkor így vagyunk. – bemegyek a szobába, majd felveszem az edzős ruhámat, majd a többit a bőröndbe teszem és az ajtóhoz.
- Most meg mit csinálsz? – kérdezi meglepődve.
- Szerinted? Eltűnök, de csak edzés után. – magyarázom, és már mennék, de megfogja a kezemet.
- Bri ne csináld már ezt. – mondja Scott, mire ráförmedek.
- Még is mit ne csináljak? Bármikor jövök vagy megyek, vagy azt hallom, hogy döngeted, vagy azt látom, hogy éppen kezditek. Még is mit ne csináljak. Azt hittem együtt fogunk fejlődni és együtt töltjük a napot, de már vagy két napja nem láttalak. – mondom neki megrovóan. – Miért kell valakit mindig elveszítenem, ahhoz, hogy a másikat megkapjam? – kérdezem tőle, majd inkább ott hagyom.
Elkezdek a pályára szaladni. Hallom a nevemet, de nem tudom kitől. Amint leérek a pályára, még mindig szakad az eső, de nem érdekel. Felveszek egy labdát és elkezdek dobálni. Teljesen lefárasztom magam, közben kiderül, hogy nem lesz ma edzés, mert tudunk hol, mivel esik az eső, kint nem lehet, de ez engem nem érdekel. Keményen edzek és mindent megcsinálok. Futok, cselezéseket próbálok. A dühömet nehezen tudom levezetni és ez baj nagyon nagy baj.
- Bri kicsim gyere be, kérlek. Meg fogsz fázni. – hallom meg Cody hangját.
- Nem mehetek edzenem kell, hiszen ezért jöttem le. – mondom, bár szomorúan, mire odajön és megölel, amire megállok. Az esőben az sem látszik, hogy könnyeim is folynak.
- Beszéltem Scot-tal. – mondja, de ezzel most nem nyugtat meg.
- Nem érdekel. Addig foglalkozik velem, amíg az ő érdekei azt mutatják. Le vagyok koptatva és már aludnom sincs hol. – mondom halkan, kicsit sírva.
- Csss. Ez nem igaz. - fordít maga felé és szorosan magához ölel. – Nálam tudsz aludni, meg hidd el, csak addig lesz, így amíg el nem megyünk haza. – mondja, de ez sem az igazi.
- Pedig megígérte, hogy segíteni fog, hogy jobb legyek, a szavát adta. – akadok ki teljesen és a fejemet a mellkasába fúrom.
- Majd én segítek neked. – mondja, mire a szemeibe nézek.
- Ígéred? – nézek mélyen a szemébe, amire csak elmosolyodok.
- Bármit megígérek neked kicsim. – lehajol hozzám és megcsókol, amit viszonzok, és szorosan hozzá bújok.
Vajon mi lett volna, ha Cody-t nem kapom vissza? Scott tuti elhagyott volna és ez bánt benne a legjobban. Nem számítok neki semmit, de Codynak igen. Ő benne bízhatok, tudom. Ezek után Scott ne várja, hogy kedves unokatestvér leszek. Át fogok nézni rajta és csak Cody-val leszek inkább. Ő biztos nem fog átverni.
|
| oosakinana | 2011. 07. 06. 15:20:26 | #14836 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni, pedig nem akartalak akkor megfektetni, eszembe se jutott, csak tudod az alkohol, így hat rám, és kicsit beindulok, de nem bántottalak volna – suttogja, majd elenged.
- Akkor én most visszamegyek, majd gyertek ti is. – mondja Scott és már nincs is ott velünk kettesben hagyva minket.
- Visszajössz velem edzeni, vagy inkább pihenni szeretnél.
- Visszamegyek, de azért kicsit fogd vissza magad, mert kicsit félelmetes voltál. – jegyzem meg. Nem szeretem ha valaki ennyire durva.
- Csak kicsit felidegesítettek, de vissza fogom magam – ígéri meg.
Megölel, mire kezeimet nyaka köré fonom, és úgy élvezem, hogy szorosan tart magához. Hátamat simogatja, amire kicsit kiráz a hideg, de jó érzés. Eleinte orromat piszkálja sajátjával, végül egy lágy és gyengéd csókot kapok, amit viszonzok. Szeretem, ha ilyen csókokat kapok tőle. Olyan jó érezni ajkainak édes ízét. Érzem, hogy egyre szorosabban ölel magához, mire én hajába túrok ujjaimmal. Levegőhiány miatt válunk el egymástól és nézünk egymás szemébe, miközben letörli arcomat.
- Szeretném, ha a barátnőm lennél és adnál egy utolsó esélyt, hogy boldoggá tegyelek – szavaira kezeimet inkább mellkasára csúsztatom.
- Akkor azt ki kell érdemelned. – válaszolom mondatára.
- Rendben, jössz? – bólintok és elindulunk a pálya felé.
Elkezdünk sétálni, de egy idő után felkap a karjaiba és úgy visz le. Jól esik, hogy ilyen és így vigyáz rám. Amikor leérünk, a pályára letesz és kapok egy puszit is a fejemre.
Mindenki visszaáll a csapatához játszani. Nagyon jól megy és most már gyengédebb a játék nincs olyan komoly és durva, mint volt. Így sokkal jobban szeretek játszani. Egyszer Cody csapattársa mellett futok és le kell passzolnia a labdát. Nekem vajon idepasszolná? Egy próbát megér.
- Cody, passzold – szólal meg a haverja.
- Cody ide – szólok én is és megkapom a labdát. Elmosolyodok, majd a másik palánk felé kezdek el szaladni. Rádobom és kosár. Mindenki odamegy Cody-hoz és elkezdik szegényt szidni, hogy miért adta nekem ide.
- Cseszd meg Cody, odadobod az ellenségnek, térj már észhez – ordítják a fejét, pedig ez csak baráti mérkőzés.
- Jól van na, benéztem, oké? – szólal meg indulatosan. Szegénykém.
- Cody, húsz kör futás, aztán négyütemű és fekvőtámasz – szólal az edző ennyire nem akartam hogy megbüntessék.
Kiáll a csapatból és elkezd futni. Elkezd az ég is dörögni. Remélem, hamar befejezi a kirőtt feladatokat. Mi addig tovább játszunk, de amikor végzünk, páran beállnak Cody mellé futni én meg figyelem inkább, hogy milyen jó kidolgozott felsőteste van, mert a felsőt levette, de nem is baj, bár így nem csak én legeltetem rajta a szememet, de nem baj, amíg mások is csak legeltetik rajta addig nem zavar. Végül elkezdenek vele hülyülni, hogy velem együtt csináljon fekvőtámaszt. Nem mond semmit, de látom, hogy nagyon nehéz, de végig csinálja, majd elterül a földön, amint végez.
Amikor elkezd cseperegni, feláll és mindenki bemegy. Éppen beérünk, amikor elkezd szakadni az eső. Éppen mennénk be a fürdőnkbe, de az ajtóban megállok, mert hangokat hallok. Scott már megint akciózik a csajjal. Azt hiszem, lassacskán ki kell költöznöm innen, mert a csaj beköltözik hozzá. Most viszont csak egy esélyem van, ahol le tudok fürdeni még pedig Cody. Átmegyek hozzá és bekopogok. Egy törölközővel a derekán nyit ajtót vizes testtel, amin kicsit meglegeltetem a szememet.
- Szia – köszön kedvesen.
- Szia, átjöhetek hozzád fürdeni, mert Scott megint akciózik azzal a csajjal, csak éppen a fürdőben – mesélem neki és csak reménykedni tudok.
- Persze, gyere nyugodtan, épp végeztem – beenged a szobájába. Bemegyek, mire becsukja az ajtót. Odalép hozzám és egyből ajkaimra tapad.
Viszonzom a csókját, majd amikor elengedjük, egymást eltűnök a fürdőben, hogy végre én is felfrissülhessek és lemoshassam magamról az izzadságot.
Leveszem a ruháimat, majd beállok a tus alá és egy kellemesen langyos vízzel letusolok, ami nagyon jól esik. Egy kicsit még áztatom magam, sőt a hajamat is megmosom. Amint végzek, felveszem a pólómat, ami a fenekem alá ér alatta egy kis tangával. Megtörlöm a hajamat, majd kimegyek a szobába.
- Köszönöm ez életmentő volt. – mondom kedvesen.
- Szívesen. – válaszolja, majd felül és végre rám néz. Látom, kicsit ledöbben, majd alaposan végig pásztázza, már amint lát belőlem. – Gyönyörű vagy. – suttogja szinte áhítattal a szemébe.
- Köszönöm. – elmosolyodok. – Na hagylak pihenni. – mondom, majd az ajtó felé sétálok, de kiesik a törölköző a kezemből. Lehajolok érte, de így szinte mindenem kilátszik hátulról.
- Miért nem maradsz? Nem kéne megint a fotelben aludnod. – ajánlja fel, de valami furcsa van a hangjában, amit nem tudok hova azonosítani. Megfordulok és látom a vágyat a szemébe.
- Nem biztos, hogy jó ötlet. – mondom kicsit félve. Feláll, majd odasétálok hozzám és megölelve csókol a nyakamba, ami nagyon jól esik.
- Kérlek, maradj itt. Ígérem nem foglak bántani, bár iszonyatosan dögös vagy. – mormogja a nyakamba. Teljesen elvörösödök szavaira és inkább a vállába fúrom a fejemet.
- Rendben, de kérlek, ne mondj ilyeneket. – kérem meg.
- Megpróbálom visszafogni magam. – suttogja, majd elveszi a törölközőmet és a fotelbe teszi. Felkap az ölébe.
Lefektet az ágyra és mellém fekszik, de felsőtestével inkább van felettem és ajkaimat kezdi el ízlelgetni, amit viszonzok, miközben a nyakát és az arcát simogatom. Egyre jobban kezdi elmélyíteni a csókot, amit viszonzok. Még egyelőre az sem zavar, hogy az oldalamat simogatja és néha melleimhez hozzá, amire fel-felsóhajtok, de amikor már megfogja, ellököm magamtól és az ágy szélébe húzódok.
- Ne haragudj, de nem tudom még megtenni. – suttogom halkan és a takarót is magam elé veszem.
- Te ne haragudj. Nekem kell visszafognom magam. Nem akarlak elriasztani. – néz a szemembe, bár az ágyéka kicsit mást mond így ránézésre, de próbálok nem arra koncentrálni.
- Inkább csak beszélgessünk rendben? – nézek rá reménykedve, amire bólint egyet.
- Rendben és tényleg ne haragudj. – kér bocsánatot.
Elkezdünk beszélgetni és sok mindent megbeszélünk egymással, amit eddig is meg kellett volna. Egy idő után én is felengedek és a takarót is elveszem magam elől és már csak úgy simán fekszek mellette. Néha egymás kezét simogatjuk, vagy csak ujjainkkal játszunk, de valamilyen úton módon, mindig egymáshoz érünk.
Sokáig beszélgetünk és mondhatni, hogy most ismerjük egymást rendesen és ténylegesen. Mesélek a családomról és ő is mesél róla. Egyszer viszont szól, hogy ki megy wc-re. Bólintok, majd ahogy elfekszek a helyén és megérzem, édes illatát behunyom a szememet, majd elalszok.
~*~
Másnap reggel kezdek el ébredezni. Ölelő karokat érzek a derekamon, amik szorosan tartanak magukhoz és nem akarnak elengedni egyáltalán. Óvatosan megfordulok, és akkor látom meg, hogy Cody mellett alszok. Elmosolyodok, majd arcára simítom kezemet és elkezdem kicsit simogatni enyhén borostás arcát. Tovább simogatom és csak figyelem nyugodt arcvonásait.
Elkezdi nyitogatni a szemeit, majd mikor meglát, elmosolyodok.
- Akkor nem szöktél meg. – suttogja mosolyogva.
- Neked is jó reggelt. – köszönök neki, majd próbálnék felkelni, de nem hagyja. Szorosan magához ölelve tart vissza, végül félig felém mászva csókol meg olyan szenvedélyesen, hogy az már kicsit rémisztő, de kellemesen jó érzés és tetszik, hogy ilyeneket kapok tőle. Kezeimet nyaka köré fonva simogatom, végül hajába túrok és élvezem a pillanatokat, amik remélem örökké fognak tartani.
|
| oosakinana | 2011. 07. 06. 09:29:51 | #14827 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
Este egy tök jó buliba megyünk el. Kivételesen nekem is tetszik és az egész csapat ott van. Az egyik srác elhív táncolni, amibe simán belemegyek. Nagyon jól érezzük magunkat, de amikor már szeretnék elmenni, visszahúz magához. Nem akarok tovább vele lenni és csak próbálna erőszakoskodni, amikor megjelenik Cody.
- Szia kincsem itt vagyok – szólal meg Cody, mire a srác elmegy Cody meg velem szembe áll.
- Mi volt ez? – vonom kérdőre. nem értem eddig mindig azt akarta, hogy hagyjam békén meg had gondolkozzon, most meg hirtelen csak így megment.
- Csak meg akartalak védeni ettől az alaktól, mert láttam, hogy erőszakoskodott – magyarázza, de ott hagyom. Nem akarok több vitát meg szenvedést sem. A pulthoz megyek, ahol egy italt rendelve kezdek el inni, mire egy széles mosollyal az arcán jelenik meg Cody, én meg kérdőn nézek rá.
- Mit mosolyogsz? – kérdezem eldöntve a fejemet.
- Mert megtaláltalak, és mert féltelek.
- Ja persze – leteszem a poharat, majd elindulok kifele, de érzem, hogy követ, mire megállok az épületen kívül.
- Miért követsz Cody? – fordulok felé.
- Mert szeretném, ha biztonságban visszaérnél a szállodába – mondja és ez most tényleg őszintének tűnik.
- Oké. – elindulunk vissza, de egy szót sem szólunk.
A lépcsőn kísér fel az emeletre, amikor megérkezünk az ajtómhoz. Kinyitom, de lehet hallani, hogy Scott-nak tényleg tökéletes estéje van, aminek örülök.
- Ha zavar, hogy ők akcióznak, nálam nyugodtan aludhatsz, egyedül vagyok – ajánlja fel.
- Köszönöm, de nem, majd a kanapén elalszom – bólogat kicsit, majd a szemembe néz.
- Bri, kérlek, ne haragudj rám, nem akartalak megbántani, csak összecsaptak a hullámok a fejem felett – kér bocsánatot lehajtott fejjel. – Tudom, hogy én küldtelek el, amit mostanra meg is bántam – nem bírom tovább hallgatni. Még mindig szeretem ahhoz, de elküldött ő küldött el és mondta, hogy nem tudna velem lefeküdni. Szavába is vágok.
- Cody, ezt ne most, jó éjszakát – bazárom az ajtót, majd az ajtónak dőlve kezdek el folyni könnyeim.
Nem alszok semmit és Scott is végig szeretkezi az éjszakát, pedig most olyan jó lenne ha itt lenne velem. Egyszer csak kijön, és akkor észrevesz. Egy bocsánat után elküldi a csajt és az éjszaka további részét meg a délelőttöt velem tölti és nyugtat, miközben szorosan hozzábújva alszok el.
Mikor felébredek, meg már menni kell az edzésre. Kimegyek, de valakinek neki ütközök. És az a valaki nem más, mint Cody.
- Ne haragudj – mondja szomorú hangon és tovább sétál.
Egy kicsit utána nézek, de végül lemegyek az edzésre. Egy alapos melegítés után, ahova Cody késve érkezett meg csapatokra bontanak minket és Scott választ magához. Elkezdődik a meccs, ami elég kemény, de próbálok lépést tartani velük, hogy ne legyen semmi gond. A gondolataim viszont, most teljesen máshol járnak. Meg is járom, mert a az egyik srác úgy fellök, hogy csúszok az aszfalton pármétert és elég szépen felhorzsolja a lábamat is. Cody rohan egyből a segítségemre és felállít.
- Jól vagy? – kédezi sűrű levegővételek közepette.
- Fogjuk rá – nyöszörgöm, majd a lábamat figyelve látom, hogy elkezd folyni belőle a vér. Szépen fogok kinézni vérző lábbal. Hogy fogok így fejlődni a többiekhez, hiszen ezért hoztak el.
- Gyere ellátlak – derekamnál tart és visz el a padhoz, ahol leültet. Egy dobozt vesz elő, mibe minden van. Egy vattával kezdi el lefertőtlenítni a sebemet, amire sokszor felszisszenek, hiszen iszonyatosan fáj. Óvatosan bekötözi. Jól esett az érintése, de nem tudom, még hogy komolyan gondolja-e a dolgokat vagy sem.
- Nem kell levágni – viccelődik kicsit, mire elmosolyodok kicsit, de pont ekkor megjelenik Scott is.
- Bri kincsem jól vagy? – kérdezi meg Scott, mire Cody-val együtt én is felállok.
- Igen jól – felállva megölelem és ő is magához húz.
- Akkor én nem is zavarok tovább – visszamegy játszani, de olyan másabb.
Ahogy figyelem a játékát azt veszem észre, hogy nagyon dühös, és ami a legrosszabb, hogy veszélyesen játszik. Őrültek módjára. Szünetben Scott-tel beszélgetek, de itt van a csaj, akivel az este eksönözött. Bemutat neki és hármasba tök jókat beszélgetünk. Sokat megtudok a csajról, miközben néha azt figyelem, hogy smárolnak. Mosolyogva figyelem, hiszen jó látni, hogy Scott ilyen.
Tök jól elbeszélgetünk, amikor egyszer csak megjelenik Cody irtó nagy fejjel és látom, hogy piszkosul mérges.
- Nem tudom, hogy mi van veletek, de Bri ha legalább jársz, ezzel a tuskóval rászólhatná, hogy ne előtted smároljon, meg eksönözzön a szobátokba! Már nekem szúrja a szememet, hogy így bánik veled, miközben együtt vagytok. – kezd el lehordani, amire Scott-nak is meg nekem is kinyílik a szemem, ekkor megszólal a csaj.
- Ez igaz? Ő tényleg a barátnőd? Pedig azt mondtad, hogy egyedül vagy. – kezd el ő is botránkozni, de megrázom a fejemet.
- Elég legyen! – szólok kicsit hangosabban és először a csajra nézek.
- Tényleg nincs senkije. Nem hazudott neked. – mondom komolyan, majd Cody-ra nézek. – Te meg nem tudom, honnan szedted azt a marhaságot, hogy Scott a pasim, de verd ki a fejedből, mert ő csak az unokatestvérem, aki azóta vigyáz rám és velem, hogy másodjára úgy mond kidobtál. – magyarázom neki, amire látom, hogy megdöbben, de az én szemembe könnyek gyűlnek. – Ő volt az egyet, aki mellettem állt és segített nekem. Megpróbált beszélni velem, hogy felejtselek el, mert úgy sem számítok neked, ha már másodjára küldtél el, de nem tudtalak és nem tudlak elfelejteni. – mondom már folyó könnyeimmel, mire Scott kezeit érzem meg a hátamon.
- Bri én sajnálom. Kérlek, ne haragudj. – néz rám és látszik rajta, hogy nagyon bánja a dolgokat.
- Nem haragszom sosem haragudtam, de iszonyatosan fájt és még mindig fáj, amiket akkor mondtál nekem. – mondom őszintén. – Most pedig bocsássatok meg, de felmegyek a szobába. Fáj a lábam. – mondom, majd kikerülök mindenkit és szépen lassan elkezdek, felsétálok a szobába.
Már éppen belépnék az ajtón, amikor meghallom a nevemet.
- Bridget. – oldalra nézek és Cody az, amire nagyot sóhajtok.
- Ne haragudj, de szeretnék… - Nem tudom befejezni, mert magához ölel és szenvedélyesen megcsókol. Eleinte nem tudom, mit csináljak, végül viszonzom a csókját, de a könnyeim is elkezdenek folyni. Legutóbb is ő csókolt meg és küldött el utána. Félek, hogy megint úgy járnék, de hiányzik a csókja és hiányzik, hogy az ölelése. Tudom, hogy én csesztem el az elején, hogy elszaladtam tőle és akkor haragudott rám, de most akkor mi lesz? Mi lesz velünk.
Elválunk egymástól, de lehajtom a fejemet és úgy folynak a könnyeim.
- Most megint el fogsz küldeni, hogy gondolkoznod kell, mert össze vagy zavarodva? – kérdezem és el is távolodnék tőle, de nem enged. Szorosan magához ölel, mire belőlem felszalad minden és elkezdek sírni.
- Nem foglak elküldeni. Kérlek, adj nekem még egy esélyt. – suttogja, és a hátamat simogatja. Kezem a mellkasán van, de a felsőjét markolom.
- Adj neki még egy esélyt, hiszen te mondtad nekem, hogy szereted. Engedd, hogy bizonyítson neked, meg egyúttal te is megteheted. Meg mond el neki őszintén, hogy a partiról miért futottál el, hiszen az is egy oltári nagy félre értés lett mindkettőtök részéről. – hallom meg Scott hangját, mire odanézünk, de Cody majd rám néz.
- Ezt hogy érti? – kérdezi halkan, amire lesütöm a szemet.
- Ugye még nem voltam senkivel, és amikor a hátam mögé álltál be, akkor hozzám nyomtad a… - nem tudom kimondani.
- A szerszámodat. – fejezi be helyettem Scott.
- Attól ijedtem meg. Nem a tánctól meg hogy veled kellett lennem, inkább csak attól, hogy azt hittem, azt is szeretnéd. – mondom halkan elmondva mindent, ami valójában akkor történt.
Halkan várom az ítéletet, de ha megint el fog küldeni, akkor tuti, hogy haza fogok menni. Nem leszek képes több elutasítást átélni, így is egész testemben remegek, hogy most mi fog történni.
|
| oosakinana | 2011. 07. 05. 16:56:01 | #14808 |
Karakter: Bridget Dark
Megjegyzés: (Cody-nak)
- Bri, mit csinálsz? – kérdezi miután megfogta a kezemet. Felül és elkezdi visszagombolni a felsőjét.
- Hát gondoltam ha lefekszem veled, akkor mellettem maradsz, mert nagyon tetszel nekem és nem akarlak elveszíteni – suttogom lehajtott fejjel.
- Ezt most ugye nem gondoltad komolyan – állam a lá nyúl és felemeli szememet, hogy a szemembe tudjon nézni.
- De igen, hiszen az a lány csak úgy felajánlotta magát.
- Figyelj, ha kell bárkit megkapok, csak csettintek egyet, de jelen pillanatban magam sem tudom mit akarok – szóval akkor kár reménykednem is. - Az, hogy ha lefekszel velem, nem jelenti azt, hogy például melletted maradok, ilyen futó szexre nincs kedvem, pláne veled, hiszen tudom, hogy érintetlen vagy, ezt nem akarom kihasználni, más már rég megtette volna – elveszi a kezét ez olyan megalázó. Szóval nem akar egyáltalán.
- Ezek szerint nem akarsz tőlem semmit? – kérdésemre mélyet sóhajt.
- Valamilyen szinten még mindig haragszom rád, amiért csak úgy otthagytál, hiszen nem tettem semmit, ha mondjuk erőszakoskodtam volna, akkor azt mondom oké – feláll és az ablak elé sétál.
- Ne haragudj, tényleg nem akartalak megbántani – mondom neki, de a könnyeim már folynak.
- Jelen pillanatban én magam sem tudom, mit szeretnék tőled, ehhez időre van szükségem, hogy átgondoljam, csak megérted? – felállok az ágyról. Az ajtóhoz lépek és kinyitom neki.
- Megértettem, most pedig jobb ha mész – nem nézek a szemébe nem bírok. Mikor elém ér egy puszit kapok a fejemre, de most nincs erre szükségem.
Amint ki megy vissza zárom az ajtót. Beszaladok a fürdőbe és ruhástól állok be a víz alá és kezdek el zokogni miközben áztatom magam. Leülök a tusoló kabinaljára és úgy húzom össze magamat. Hát akkor tényleg ennyi lenne. Feladom, nem bírom tovább. Érte képes lettem volna még lefeküdni vele, de visszautasított. Képtelen lefeküdni velem. Ronda vagyok és csúnya.
~*~
Már egy hete nem láttam Cody-t. azóta legnagyobb szerencsémre át jött erre az egyetemre unokatestvérem, akivel nagyon jóba vagyok. Mondhatni azóta ő az egyet fiú, akit eltűrök a környezetemben. Elmesélek neki mindent, hogy mi történt, és hogy mennyire kikészít a dolog, bár látja is rajtam. Próbál nyugtatni, hogy ne vegyem fel, és hogy igen is ne gondoljak magamról hülyeségeket, mert szép vagyok, és bárkit képes vagyok én is egy csettintésre megkapni, csak legyek kicsit bátrabb és szexisebb.
Másnap a suliba izgatottan megyek be és megint csak Scott-tal lógok egészen délig, amikor kiteszik a papírokat, hogy kit visznek magukkal el, hogy jó sportolók legyenek. Elkezdem nézni a papírt és amikor az én nevem meg van csak örülni tudok mint a befőtt, de meg látom Scott-ot is a héten nagyon bizonyíthatott, hogy mennyire jó, bár én amúgy is tudom, hogy mennyire jó. egyszer csak egy ismerős illat csapja meg az orromat. Oldalra nézek és Cody-t látom meg egymásra mosolygunk, de távozik is. Én is visszamegyek Scott-hoz, hogy elújságoljam mindketten menni fogunk. Nyakába ugrok ő meg megpörget.
Összehívnak minket egy terembe, ahol elmondanak mindent, amit csak tudnunk kell. A lényeg az, hogy mindent ők fizetnek, nekünk csak jól kell teljesíteni. Olaszországban lesz ez a tábor. Megkapjuk a repülőjegyünket, és amikor látom, hogy nem Scott mellé szól elszomorodok. Meg fogom keresni a mellé szólót, mert mellette akarok ülni minden féle képpen. Vele vagyok biztonságban.
~*~
A maradék három nap hamar eltelik Scott-tal mindent megbeszélek, hogy minden féle képpen mellé fogok, majd ott beszélek az illetővel, hogy engedjen imádni való unokatestvérem mellé. Viszek szexi ruhákat is na meg sport ruhákat, hogy tudjak miben edzeni ha arra kerül a sor. Persze Scott-ot is hagyni fogom csajozni, mert neki is kell egy csaj, na meg az ágyjelenet részére is szüksége van, de jó lesz hogy nem leszek teljesen egyedül.
Már a reptéren vagyunk és egymás mellett állunk, amikor látom megjönni Cody-t. direkt hátat fordítok neki. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a hetet, de az egyetemen is elég nehéz kerülni minden nap, hogy ne találkozzak vele nem hogy egy olyan helyen, ahol csak húszan leszünk.
Végre eljön a pillanat amikor becsekkolunk és már ülünk is fel a repülőre. Egyből Scott mellé ülök le, mikor jön az a csaj, aki a cetlit adta oda Codynak. Megbeszélem vele, hogy szeretnék én Scott mellett ülni, de amikor megtudja, hogy az én jegyem Cody mellé szólt volna, egyből abba hagyja a rinyálást és betelepszik mellé. Megrázom a fejemet, majd elkezdünk Scott-tal beszélgetni minden féléről, majd amikor felszállunk, a vállára hajtom a fejemet és lassan, de biztonságban elalszok.
A homlokomra kapok egy puszit és a karomat simogatja, amikor elkezdek ébredezni. Nyújtózok egyet, majd elég kábán még, de felállok és elkezdek menni mellette, hogy szépen leszálljunk Rómába és szét tudjunk nézni, ám megbotlok elég rendesen, és ha nem tart meg a derekamnál, akkor tuti leesek. Hálásan kapaszkodok belé, majd mikor végre visszanyerem, az egyensúlyomat tovább sétálok, de a keze a derekamon van, hogy ha bármi gond lenne, tudjon egyből segíteni.
Megérkezve a szállodába a tanárok ránk néznek.
- Mivel már mindannyian érett felnőttek vagytok és ha leakartok feküdni egymással úgy is lefogtok, ezért úgy döntöttünk mindenki azzal lesz egy szobába, akivel akar. Nem fogunk ebből problémát csinálni. Kikérjük a kulcsokat és utána hozzánk gyertek, de listát azért írunk, ki kivel van egy szobába. – jelentik ki, amire elmosolyodok és Scottal egyből egymásra nézünk, majd bólintunk is. – És méh hozzá tennénk, hogy ma azt csináltok, amit akartok, de holnaptól kőkemény edzések lesznek délutánonként, a délelőtt meg az este a tiétek. – ennél jobb hírt nem is mondhattak volna.
Felvesszük, a kocsit lejelentkezünk és már megyünk is fel a szobába. Scott előre enged és egy nagyon szép franciaágyas szobában vagyunk. Lepakolok és nem Scott-tal egyből lemegyünk a pályára, hogy feltérképezzük a terepet este meg bulizni akarnak menni a többiek így én is elmegyek.
Jót szórakozunk lent a pályán, de Scott találkozik egy jó kis csajjal, aki bejön neki így el is megy vele. Mosolyogva nézek utánuk, mikor meghallok egy ismerős hangot a hátam mögött.
- Látom magadra hagytak. – felé fordulok és Cody-t látom meg.
- Nem baj. Neki is kijár a szórakozás elvégre nem minden nap jön Rómába az ember nem de? – kérdezem, majd a labdát fogva dobok párat kosárra.
- És nem is zavar? Nem vagy féltékeny, hogy csak így magadra hagy? Ráadásul előtted megy el egy másik csajjal? – nagyon meg van lepődve, látom rajta, de nem értem, hogy miért.
- Egyáltalán nem zavar. Miért zavarna? Amint mondtam neki is kijár a szórakozás. – mondom, majd végül meg fogom a labdát. – Bocsi, de mennem kell készülődni. – mondom, de nem nézek rá. Kikerülöm, és inkább magára hagyom a labdával.
Felmegyek a szobába, ahol egyből elkezdek készülődni. Úgy érzem, hogy este a pályán fogok éjszakázni, mert Scott-nak szép estéje lesz azzal a kis csajjal.
- Bár az enyém is szép lehetne Cody-val. – mondom halkan, de megrázom a fejemet
Nem ábrándozhatok róla, hiszen ő hajtott el kétszer is. Megmondta, hogy nem tudna velem lefeküdni és itt a lényeg. Nem fogok utána sírni és kajtatni. Felszedek mást és vele fogom jól érezni magam. Ha egyáltalán sikerülni fog. Nem olyan egyszerű nekem bepasizni, mint Scott-nak. Neki már a vérében van, de majd kiderül, hogy mi lesz este és hogy fog alakulni.
|
|
