Karakter: Cody Diesel
Megjegyzés: (Samuel-emnek ~ Luka-nak)
Egy újabb fárasztó küldetésnek van vége és pihenhetek. Megkaptam a szokásos juttatást, amit meg szoktam ilyenkor kapni, meg egy jó pár hét szabadságot is. Azt hiszem ideje elmennem Mandy-hez, hogy egy jó dugjak, mert már olyan hiányom van, hogy azt elmondani nem lehet. Fel is ülök a motoromra és irány a csajszim. Becsengetek, mire szinte visítva nyit nekem ajtót.
- Szerelmem. – nyavajogja a fülembe. – Annyira hiányoztál édesem. – kezd el csókolgatni, de inkább betolom az ajtón és becsukom. – Sokat gondoltál rám? – néz a szemembe.
- Rengeteget. – mondom ironikusan, de nem fogja fel szerencsére. Ezért szeretem a cicababákat.
Még jobban visítva veti magát a nyakamban, de inkább úgy vagyok vele, hogy miattam sikítgasson…
Már éppen a dolgok közepén vagyunk és kőkeményen dugom a kicsikét, amikor megcsörren a telefonom. Kicsúszok belőle, majd leülök és már tudja is a dolgát, hogy most ő fog lovagolni rajtam, mert nekem sürgős telefon gondjaim vannak.
- Igen? – szólok bele, miközben melleit markolászom.
- Szia Cody Emily vagyok. – köszön bele drága másodunokahúgom. – Zavarok? – hát mit ne mondjak szex közben inkább élvezni szeretek főleg, amikor már ilyen közel járok a csúcshoz.
- Nhem, dehogy. – mondom kicsit sűrűbben véve a levegőt.
- Úgy hallom, hogy igen. – mondja gyanítva a dolgokat, de mindjárt kimagyarázom.
- Várj egy pillanatot. – elnémítom a telefont, majd megfogom drága barátnőmet és gyorsabb tempóra váltok, majd mind a ketten hangosan felnyögve élvezünk el.
Elfekszek az ágyon és lihegve veszem vissza a telefont.
- Az edzést be kellett fejeznem, mert már csak egy kevés volt hátra. – hazudom neki.
- És ez az edzés nővel volt? – kérdezi úgy, mintha hülye lennék.
- Nem, na de mond mit akarsz? – kérdezem, majd kicsim fejét kezdem simogatni, mire nem is kell több célzás neki és egyből farkam ápolásának kezd neki ezúttal szájjal, meg kézzel.
- El kell utaznunk pár hétre és nincs ki vigyázzon Samuelre. – mondja, miközben kincsem kényeztetését élvezem. – Már mindenkit körbe kérdeztünk, de csak te maradtál. Vigyáznál rá?
- Igen. – mondom minden gondolkodás nélkül, az élvezet felé loholva magamat.
- Nagyon szépen köszönöm. Akkor majd 5 órára gyere el hozzánk. – mondja boldogan.
- Rendben van. Ott leszek. – tudom le ennyivel, majd kinyomom a telefont és tovább folytatjuk az eddig elkezdett dolgokat…
~*~
Délután ám már kicsit morcosabban megyek el Emilyékhez, mert nem a legjobb pillanatomban kérdezett meg erről a dologról és mivel rokon így nem mondhatom le a dolgokat, mert akkor lenyakaznának az emberek. Arról nem is beszélve, hogy a férje a munkatársam, de ez ne legyen elég főnöki beosztásban van és simán kirúgathat ha akarna.
Becsengetek, mire ajtót is nyitnak.
- Szia Cody. – köszön mosolyogva Emily, mire beljebb invitál.
- Sziasztok. – attól hogy rokon nem kell vele normálisan viselkednem és a közömbösség, meg a ridegség azért itt is meg marad.
- Szia Cody. Örülök, hogy elvállaltad. – mondja a főnök, miközben nyakkendőjét igazítja. – Kicsit aggódok, hogy nem fogsz jól kijönni Samuel-lel, de ahogy elnéztem a küldetéseidet, rá kellett jönnöm, hogy te vagy a legjobb alany. – ezt most nem értem, hogy mit gagyog, de mindegy.
- Ugyan miért? – fonom keresztbe a karomat.
- Mert láttam, hogy mindenhova sikerült beépülnöd és most vedd ezt is egy küldetésnek. Be kell épülnöd a fiamhoz és vigyáznod kell rá.
- Szóval akkor dolgozzak még itt is. – sóhajtok nagyon.
Elmondanak még jó pár dolgot amit jobb ha tudok a kis fickóról és tényleg érdemes, mert beszélgetésünk közben kicsit dúlva sétál le az emeletről.
- Még mindig nem adjátok fel? Könyörgöm 17 éves vagyok nem kell már nekem bébicsősz. Tudok vigyázni magam. – tárja szét a karját.
- Samuel azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük. – néz rá apuci a fiacskájára. – Nem hagyunk itthon egyedül és kész. – jelenti ki ellent mondás nem tűrő hangon.
- Kijelentettétek, nem meg beszéltük. – hisztizik az úri ember, de egyre érdekesebb feladatnak tűnik, meg kíváncsi lennék miért nem akarja hogy legyenek vele.
- Menjetek, majd én megoldom. – vigyorodom el, majd megvárom, míg elhagyják a házat és utána azt hiszem vagy beszélgetni fogok a kicsikével, vagy hagyom had menjen és követem, hogy merre is fog menni…
|
