Elmegyek letusolok, majd felöltözök. Ránézek az órámra. Még idõben vagyok. Gyorsan bekapok valamit, majd irány a kocsi és a rendezõ irodája. Már elõre félek azzal az elmebeteg majommal találkozni. Nem, hogy még együtt is forgatni?! Már elsõ pillantásra, egy beképzelt majom volt róla a benyomásom. Szerencsétlenségemre, még egy-két ágyjelenettel is megspékeli. Vagy szerencsémre? Miket beszélek? Hideg, nem törõdöm stílusa, mért vonz?  Mintha csak egy ilyen emberre vártam volna?! De mért?

Azt veszem már csak észre, hogy az ajtó elõtt állok. Kopogás nélkül megyek be.

- Csak hogy megérkeztél, Aiji! – sóhajt fel a rendezõ.

- Bocsiii. – mondom, mintha csak siettem volna. Egy kicsit rá is lihegek. – Volt egy kis dolgom meg minden. – hazudom.

- Nem érdekes, nem érdekes – leint, majd a beképzelt majom felé fordul. – Grobovshchik-sama, õ itt Aiji Shizukumi. Õ lesz a partnere, uram! 

- Hn. – felvont szemöldökkel, gúnyosan néz rám.

- Ai-chan – fordul most felém. – Az úr itt pedig, Boleslav Antoniyovich Grobovshchik.

- Tudom. – motyogom halkan.

- Akkor beszéljük is meg a részleteket! – csapja össze tenyereit a fickó. Istenem, mit vétettem?! – Tehát a lényeg az, hogy…

- Nem vállalom. – mondom és felállok. Már majdnem az ajtónál vagyok, mikor megszólal. Bár ne tette volna!?

- Csak nem megfutamodsz? Félsz tõlem?

- Én nem félek tõled. Mért félnék? Egyáltalán ki vagy te? Anyuci…

- Fejezd be Aiji! – szól rám a rendezõ. – Ülj le. Szeretnék, még ma végezni ezzel, mert holnaptól, fél évünk lesz leforgatni a filmet. – kelletlenül bár, de leülök, elõzõ helyemre. Végig dacosan nézek szemeibe. – Rendben. Szóval az a lényeg, hogy: Hogy szeret egymásba egy tünde, és egy Neko. A tünde lesz Grobovshchik-sama, míg a Neko, te Aiji. A tünde egy hideg, kegyetlen, míg a Neko az ellentéte, barátságos, kedves, segítõkész. Az elején a tünde súlyosan megsérül, de a Neko megtalálja. Így találkoznak. Aztán a tünde, csak ki akarja használni a Nekot, de szép lassan ráébred, hogy szereti. A többit, majd megtudjátok közben. – mondja a rendezõ. – Annyit még elmondok, hogy lesz benne egy-két ágyjelenet, úgyhogy ismerkedjetek össze. – fejezi be, és kiküld minket.

- Figyelj, nem szándékozok haragba lenni veled. – mondom, és kezemet nyújtom. Elüti, majd elindul kifele. – Ne fordíts magad ellen. – figyelmeztetem.

- Mit tudsz te ártani nekem? – kérdezi gúnyosan és odanyom a falhoz. Elfordítom a fejemet. Egész testem megremeg, ahogy érzem leheletét, nyakamon. Majd nyomatékosításként, bele is nyal. Erre, halkan felsóhajtok. – Hn. – mondja és egy gúnyos, „megmondtamén” mosoly jelenik meg az arcán. Ahogy befejezi terrorizálásom, elmegy.

Én beülve a kocsimba, haza hajtok és estig… pontosabban másnap reggelig, ki sem dugom az orrom. Reggel idõben érek be a forgatás helyszínére. Õ már rég ott van és kisminkelték, elmaszkírozták, felöltöztették. Az a legszörnyûbb, hogy tényleg hasonlított egy tündére. Õk már mentek forgatni a harc jelenetet. Engem addig maszkíroztak. Úgy két óra múlva lettem kész. Õk addigra már leforgatták szinte az elsõ jeleneteket.

A találkozásunk úgy zajlik, hogy õ a fa tövébe ül, én meg gombát szedek. Meglátom, ahogy véresen ott ül és oda megyek hozzá.

- Jól van uram? – kérdezem, a szerep szerint.

- Takarodj innen. – feleli õ. Én mégis odamegyek, és elkezdem ellátni a sebeit. Õ bele markol fenekembe, mire én nagyot ugrok. Eddig tökéletes, de valaki túl belógatta a mikrofont, és mért is ne, természetesen lefejelem. De ha ez nem volna elég, még rá is esek, de úgy, hogy a szánkat, mindössze pár milliméter válassza el. Mélyen nézünk egymás szemébe, de a pillanatnak a rendezõ hangja vet véget.

- Jól van, jól van, állj! Újra a markolós résztõl. – mindketten bólintunk.

Megint elkezdjük. Most a felvétel jól sikerült.

- Oké, ez kész. Akkor most jöjjön az egyik ágy jelenet. – mondja a rendezõ, mire én a vizet, ami a számba van, kiköpöm. Mért is ne, természetesen Boleslav-et találtam el.

- Bocsi, nem volt szándékos. – mondom, de õ csak a falnak nyom.

- Még számolunk. – szavai hidegen csengenek fülemben. Elenged, és tûri, hogy átalakítsák az ágy jelenethez.

Az elsõ ilyen rész, úgy van, hogy mivel nálam vagyunk – mármint a filmbeli szerepem szerint – behív a szobájába, és gyakorlatilag megerõszakol. A szerep szerint. Az kéne még csak, hogy a valóságban is így lenne. Te jó ég! Rá se merek gondolni, mit csinálna velem ez a vadállat. – elmélkedésembõl, Niyo hangja rángat vissza, a való világba.

- Ai-chan! Szia. – mondja vidáman.

- Szia. – köszönök és megölelem. – Mért jöttél?

- Igazából csak látni akartalak. Mit forgattok most?

- Ezzel a vadállattal, a hátam mögött. – kezdek bele, de nem veszem észre, hogy nem 3 méterre áll, hanem szinte közvetlen mögöttem. – Forgatunk egy ágyjelenetet. Nem tudom, hogy fogom…

- Szóval vadállat vagyok? – hallom hideg, mégis dühös hangját.

NE HASZNÁLJ SMILEYT A MEGJEGYZÉS RÉSZEN!

 Már megint valami hülye, elfuserált családi találkozón kell részt vennem, mert apám be akarja biztosítani a céget és épp kapóra jön egy híres sztárcsemete. Na, mindegy. Valahogy kibírom. Utána úgy sem látom õket egy jó darabig, merthogy ennek vita lesz a vége, az is biztos. Mindig ez van, ha egy találkozón veszek részt, hogy én milyen egy szélcsapó, semmirekellõ, mihaszna gyerek vagyok, és hogy a bátyám milyen jó ember. Én meg persze, ezt nem hagyom szó nélkül és visszabeszélek, mire mindenki ordibálásba tõr ki. Ez mindig így megy.

 
Reggel fáradtan ébredek, mert elõzõ este késõig forgattunk. De megérte, hisz befejeztük a filmet. Becsoszogok a fürdõbe és beállok a zuhany alá. Elõször csak a hidegvizet eresztem meg. Mintha millió tû szúródna bele a testembe. Rögtön felébreszt. Aztán egy kis meleg vizet engedek, ami már kellemesen mossa bõrömet. A kellemes fürdés után, a szobámba, azon belül a szekrényhez lépek. Egy vörös ingre, fehér nadrágra és egy fekete nyakkendõre esik a választásom. Na, már elõre látom. „Hogy nézel ki? Hogy nézhetsz így ki?” Úgyis ez lesz, de kit érdekel? A fene egye meg, hisz híres sztár vagyok. Azt csinálok, amit akarok.

 
Úgy beszéltük meg, hogy a cégnél találkozunk. Nem akarnak velem együtt utazni, a bátyámon kívül. Mikor odaérek és kiszállok a kocsimból – amit bevallok õszintén, nagyon szeretek – pár fiatal lány lerohan, autogrammért és egy-egy fényképért. Ezt teljesítve, megyek anyámékhoz. Bátyámat szokás szerint öleléssel köszöntöm, míg szüleimnek, csak egy „csá”-ra futja.

- Hogy nézel ki? Most szegénynek kéne lenned.
- Álljon meg az a díszes nászmenet. Nem én akarom bebiztosítani a céget, mert nem bízok a fiamba. Én sztár vagyok. Úgy öltözöm, ahogy akarok. Már rég elmúltak azok az idõk, amikor manipulálhattál, anyám. – mondom kegyetlenül.
- Na jól van. Menjünk. – mondja és elindulunk fel. Bátyám és köztem, pár szó esik a felfele vezetõ úton, de az ajtó elõtt elhallgatunk. Anyám jóvá int, hogy legyek tisztelettudó és tûnjek úgy, mintha még mindig a családba tartoznék. Besétálunk az irodába. Anyám, mint mindig, most is adja magát és kosztümjével kezd babrálni. Meghajolunk. Ilyenkor szokott az lenni, hogy hajam, szemembe tódul és nem látok ki alóla, szinte semmit. De most elõre látó voltam – ami nem szoktam lenni – és egy egyszerû, vékony fekete hajpánttal eltûrtem.
- Én Takeda Shizukumi vagyok, õk pedig itt a feleségem és a fiaim. – mondja apám. Nem nagyon foglalkozom semmivel.
- Zdravstvuite!
- Foglaljanak helyet, uraim és hölgyem. – mondja a másik ember a szobában. Ha anyám nem fog kiakadni, akkor nem tudom, mi baja lehet. És nem akadt ki. Úristen?! Anyám beteg!
- Grobovshchik-sama, szeretném elmondani, hogy miért jöttünk. A vállalatom mostanság nem debütál olyan jól, mint pár évvel ezelõtt és…
- Tudom.
- Tessék? – na, ha apám most nem akad ki, akkor soha. És igazam van, kiakadt. Csak nem mutatja ki.
- Hn – egy ércelõdõ mosoly a válasz rá.
- A lényeget szeretnénk hallani.
- Öö, persze máris. Hogyne… A vállalatomat a fiam veszi át majd szeptember kezdetével. Azonban, én szeretném bebiztosítani a céget és erre csak most van lehetõségem.
- Vyrozhdennye ublyudok. – jegyzem meg Sashara nézve, aki kacsint egyetértése jeléül. Végül megemberelem magam, muszáj rákérdeznem. – Fia?
- Igen – feleli határozatlan hangon. – Az idõsebbik, uram.
- Üdvözöllek a cégnél, üzlettárs – mosolyodok rá gúnyosan, miközben kezet nyújt Asaderunak. – Sashaval megbeszélik az idõpontot a találkozóra. A kedves szüleit nem kívánom látni rajta. 
- Ubiraites’! – morogja összehúzott szemekkel, és az elõbb említett személy már cselekszik is. Kiküld minket. Anyám rögtön nekem támad.
- Mért kellett így viselkedned? Bezzeg Asa…
- Ne kezd el megint azt a szöveged, hogy Asaderu, milyen jó ember, meg hogy így a fiad úgy a fiad. Ha tényleg a fiad lenne, akkor elmentél volna az érettségijére, a diploma osztójára, vagy amikor átvette a doktoriját. Ezekrõl hol maradtál?
- Aiji, nyugodj meg. – szól rám bátyám. Még mindig ott vagyunk az iroda elõtt.
- Nem, Asa. Ha te nem véded meg magad, akkor majd én. – mondom halkabban és anyám felé fordulva, már szinte üvöltve folytatom. – Ezekrõl, hol maradtál? Ne is válaszolj! Biztos az egyik ügyfeled kefélt éppen, amirõl apa nem tud. – mondom és egy hatalmas csattanás ráz meg. Anyám felpofozott.
- Megmondtam neked, hogy ne mond el! – kiálltja nekem. A folyóson, akik vannak, mind minket néznek. A szemem sarkából látom, hogy az elõbb látott személy, kijön az irodából és az ajtófélfának támaszkodva néz minket. Nem nagyon izgat, hogy ki néz, és ki nem.
- Tudod, ezzel árultad el magad. Ha most azt mondod, „Hogy mersz ilyet feltételezni rólam?!” akkor semmi vész. Még apa is engem hibáztatna, de így. Körülbelül 50 ember elõtt vallottad be, hogy félre dugod Takedát. – mikor kimondom ezt a nevet, apám nagyot néz.
- De hát…?
- Bocsi, már nem tudlak a szüleimnek hívni titeket. De valahogy nem is sajnálom. – mondom és felrakva a napszemüveget, elindulok. A bátyámat még megölelem, és nem törõdöm velük tovább, csak egyszerûen kisétálok az épületbõl. Beszállok a kocsimba és elhajtok a legjobb barátomhoz.

 
Egy kicsit ki kell kapcsolódnom, ami nálam azt jelenti, hogy legalább 10 menetes szexet jelent. De azon kívül, hogy néha átmegyek Niyohoz dugni egy jót, nagyon szeretem, mint az öcsémet. Nem tudom mért, de nálunk kezdettõl fogva ez volt a rendszer. Ha valamelyikünk bánatos volt, a másik „megvigasztalta.” Az is érdekes, ha egyikünknek párja volt, soha nem jártunk így össze.

 
Az ágyban fekszem, mikor megcsörren a telefonom. A producerem nevét pillantom meg.

- Igen tessék?! – szólok bele.
- Szeva Aiji. Csak lenne egy új film. Természetesen te lennél az egyik fõszereplõ. A másik szerepre, pedig egy cég igazgatóra gondoltam. Szerinted?
- Remek ötlet. Kb 20 perc múlva ott vagyok.
- Oké, de a leendõ társad nevét azért elmondhatom?
- Persze, hallgatlak.
- Boleslav Antoniyovich Grobovshchik. – amint meghallom a nevet, leesek az ágyról.
- Mi van? – kérdezem meglepetten. Pont ekkor lép be Niyo.
- Jól vagy Ai-chan? – kérdezi aggódva.
- Persze, csak leestem az ágyról. De miket beszélsz te meg itt a fülembe? Grobovschik? Mért pont õ?
- Errõl nem nyitok vitát. Csak gyere ide és kész. – mondja és lerakja a telefont.

Takamo:

Késõ éjjel tudok csak idõt szakítani rá, és habár fáradt vagyok a hosszú tárgyalás után az egyik fegyverkereskedõvel, azért úgy érzem még belefér egy kis szórakozás az új játékommal.

Benyitok az egyik vendégszobába, amelyik ajtaja elõtt a két õr áll, és az ágyon fekvõ kis szépségre pillantok. Ébren van, piheg és kipirult az arca. Nocsak...

Az ágy mellé lépek, és vigyorogva markolok hajába, hogy felrántsam egy csókra. Wwwrrr...
- Légy jó kis kurva... - búgom. - De nekem az is megfelel, ha durván csináljuk.

Megremeg, és lesüti szemecskéit, pedig nagyon szépek. Ujjai mellkasomra siklanak, és ingemen keresztül cirógatja finoman a bõröm. Elégedett morgással konstatálom, hogy mennyire kis szolgalelkû, pláne amikor meg is nyalja érzékien a számat.

Halk reccsenéssel adja meg magát a pizsamainge, és tejfehér bõrén simítok végig kezemmel. Hibátlan bõr, szép de nem hivalkodó izomzat. Pont az esetem.

Hátrataszítom, és minden rongytól megszabadítom. Felesleges ruhában lennie a jelenlétemben.

- Neh, ez csikis...! - kuncogja. Kibaszottul nem izgat.

Mohón csókolom meg, miközben ledobálom magamról is a ruháimat. Kezét farkamra irányítom, és õ szót fogad. Mmmrr... ez jó...

Nyögésemtõl, mintha álomvilágból ébredne, úgy nyílnak fel szemei, és lök el magától. Félelemmel a szemeiben, lihegve bámul, mint borjú az újkapura.
Ne szórakozz velem kicsike... utálom az ilyet.

Lefogom, és rámászom, õ pedig rémülten nyöszörögve fogja fel végre, hogy semmi értelme védekeznie. Na azért.

Elernyed, megadja magát nekem, csak ellenkezve nyögdécsel, miközben beléhatolok, és keményen megbaszom. Gyönyörûeket nyögve adja meg magát, és ahogy többet követel, elveszítem a fejem. Vad, indulatos módon teszem magamévá, végül szétrobbanok benne...

Ahh... ez az...

Elaludt.

Unott sóhajjal dõlök hátra mellette az ágyban. Nem nagyon bírja a strapát ahogy elnézem. Hát ez van. Kimászom mellõle az ágyból, és a saját hálószobámba megyek. Köntös felvételével sem fárasztom magam, nem izgat ha meztelenül látnak.   

*

A reggeli napsugarak helyett a kibaszott fejfájás ébreszt. Így kezdõdik egy szar nap.

Zuhany, fogmosás, fésülködés, öltözködés. Étkezõ. Reggeli. Boa... inkább csak kávét iszom, és hozatok egy aspirint.

- Hol van Ryuki?

- Már készülõdik uram, hamarosan csatlakozik önhöz.

Biccentek. Na azért.

Az újság gazdasági híreit épp befejezem, amikor nyílik az étkezõ ajtaja, és belép rajta. Az újság felett mérem végig. A szolgák ismerik az ízlésemet, és észbontóan fest ebben a fekete farmerben, és áttetszõ anyagú fehér ingben. Minden mozdulatára kirajzolódnak szép izmai. Mmm...

Halkan köszön nekem. Leteszem az újságot, és a mellettem lévõ székre mutatok.

- Gyere, ülj le és reggelizz velem - mondom kifejezéstelen hangon. Szót fogad, és kenegetni kezd magának valamit. Leteszem az újságot, és a kávémat kortyolgatva figyelem. Nagyon szép fiú, de mintha kissé más lenne mint eddig. Nem tudnám megmondani miért... talán a szemei. A tekintetében van valami.

Nos, nem õ lenne az elsõ, akit tönkre teszek a bánásmódommal. Néhány idegösszeomlott fiúcska van már a hátam mögött... hehe.

Megrágcsál egy pirítóst, de nem eszik tovább. Szórakozott félmosollyal könyökölök az asztalra, fejemet a tenyeremre támasztva, úgy nézek rá.

- Nem vagy éhes?

Megrázza a fejét, és lesüti szemeit. Megcirógatom mutatóujjammal arcát, és õ elpirul. Hehh... ha fogékony lennék az ilyesmire, bizonyára tetszene. De így csak a bennem nyugvó vadállatot kelti életre.

- És Takamo-sama? - kérdezi hirtelen, bátortalan kis félmosollyal. Lassan húzódik mosolyra a szám. Azt hiszem, ideje egy kis reggeli szórakozásnak.

- Mindenki kifelé - mondom halkan, és az inasom meg a két cseléd kisietnek. Kettesben maradunk. Megragadom vékonyka csuklóját, és rántok egyet rajta. Lecsusszan a székrõl, és elõttem esik térdre.

Mintha csak tudná mi jár a fejemben, már neki is áll kigombolni a nadrágomat. Elégedetten felmordulok, és hajába markolva kényszerítem hogy felfordítsa felém a fejét. Megcsókolom és beleharapok a szájába.

Felsikkant a fájdalomtól, de merevedésemet kiszabadítja nadrágomból, és ahogy elengedem, azonnal rábukik. Elégedett mosollyal figyelem egy darabig, majd a szék háttámlájára támasztom fejemet, és behunyt szemekkel élvezem.

- Egész ügyes vagy már... - dörmögöm mély hangomon, és hajába túrva nyomom rá jobban a fejét. Nyöszörögve fogad szót, és én felsóhajtok. - Ahh.. ez az... kurva jó...

Erõsebben megszívja, és felhördülök ahogy kis híján elélvezek.

- Állj fel... - utasítom rekedt hangomon halkan. Szót fogad. Ezt már szeretem. - Vetkõzz le és feküdj fel az asztalra.

Figyelem ahogy remegõ kezeivel ledobálja ruháit. Oh micsoda teste van...

Tétován megtorpan a terített asztalon, és én felállok. Egy mozdulattal söpröm le róla abroszostul a sok felesleges szart, és õ összerezzen ahogy a tányérok csörömpölve törnek darabokra.

Meghajol picit, majd ki készülne menni.

-- Kérlek… lefesthetnélek? - a keze megáll a kilincsen. Hirtelen nagy erõvel rántja ki az ajtót és kimenekül. Hehh?! Most valami rosszat mondtam? Ne már…Még ez is? Ajj…

Szerkesztés Törlés

2009.05.25 14:10 Idézet Válasz Moderálás

Ai-san

Ryuki (2.):

Barátságtalanul pislogok rá, durcásan csücsörített szájjal, mire felnevet és magához parancsol. MI VAN?! HÕÕ?! HÁT NEM VESZED ÉSZRE, HOGY EGY FELIZGULT RYUKIKA (aki mellesleg rohadt szívdöglesztõ is) ITT FEKSZIK AZ ÁGYON ÉS PIHEG! KI AZ A MAZOCHISTA ÁLLAT, AKI EZT NEM HASZNÁLJA KI ÉS NEM MEGY ODA HOZZÁ?!

Bár... kihasználni kihasználja, de engem mozgat meg! NEM ÉR, MAMIIII! ÉN FEKÜDNI AKAROOOOOOOOOK! Öm... és hogy azon belül mit, az már teljesen a magánszférámba tartozik... Khmm!

Mikor meglátja, hogy cseppet sem kívánok megmozdulni, közelebb jön, s hajamnál fogva ránt magához. ANYÁÁÁÁÁD! EZ FÁJ! AZ ÉN SELYMES, CSODASZÉP HAJACSKÁÁÁÁÁÁM! Anyuci... Ríííííííí van... hüpp.

- Légy jó kiskurva... - vigyorog arcomba. - De nekem az is megfelel, ha durván csináljuk.

Összerezzenek, s lesütöm szemem. Kezeim mellkasára teszem, de nem annak céljával, hogy ellökjem magamtól. Óvatosan cirógatni kezdem bõrét ruháján keresztül. Felmorran mély hangján, ahogyan megnyalom ajkait.

Pírral nyitom fel szemeim, s nézek szürkés szemeibe, mikben már lángol a vágy. HE?! EZT ÚGY ÉRTELMEZZEM, HOGY MOST MEGRAKSZ, DE ÚGY, HOGY UTÁNA NEM ÁLLOK MAJD LÁBRA JÓ IDEIG, TE PEDIG EZT KIHASZNÁLVA FOGSZ ENGEM NAPONTA TÖBBSZÖR FELCSINÁLNI?!

Oh... a felcsinálni szót nem nõknél használják a teherbeejtésre...? MAMIM! KEZDEK ELNÕIESEDNI! VALAKIIIIIIIII! FORRÓ VIZET ÉS ASPIRINT NEKEM!

Ahh...

Letépi rólam felsõm, mit idõközben felvettem. Csak emlékeznék, mikor... hmm.

Akaimmal végigszántom nyaki ütõerének vonalát, de õ visszalök, fekvõ testhelyzetbe. Fejem hátravetem, ahogyan leveszi ruháim, s testem égeti forró leheletével.

Anyu, anyu, anyuciiiiiiiiiiiii! Te jóh Isten… ahh…

Nyelvével végigível nyakak mentén,mire én felkuncogva ellököm.

- Neh, ez csikis…! - csak felmorran, szinte dühösen, és vadul ránt ismét magához.

NYEHEHEHEM! MOST NYEM IS TETTEM SEMMIT… CSAK EZT NEEEEEEE!

Marcangolja ajkaim, miközben kezeim férfiasságára helyezi, és mozgatni kezdi. Fejét hátravetve nyög fel, de én megint összeforrasztom ajkaink.

Nehmm…értem…

Kezemmel kényeztetem tovább, s elõzékenyen húzom magammal, mikor hátradõlök az ágyon. Lehunyom a szemeim, s extázis közeli állapotban kísérem egyre inkább a gyönyör kapujához.

Elszakítja tõlem ajkait, s felnyög.

Hirtelen pattannak ki szemeim, és lököm el magamtól villámgyorsan. Zihálva nézek rá.

Szemeiben felvillan a düh, s még ki tudja mi. A kielégületlenség mikre nem képes… a megszokott érzelemmentes álarca helyett most látom, mit gondol…

Jéé… MÉG TÖBB ILYET! MÉG TÖBB ILYET!

Kezeim lefogja. Egy kezével két csuklóm tartja fogságban, ráül a csípõmre. Ajkaim csókjával zárja le, miközben csak úgy sugárzik belõle a dominancia.

Megdermedek a félelemtõl.

Neh… bárhogy,csak durván ne!

NEM VÁLLALOM BE A SZADÓ-MAZÓÓÓÓÓT!

Au…

Ez szinte már fájt…

Elenged, s én rongybabaként fekszem alatta. Szétfeszíti lábaim, s hozzányomja erekcióját bejáratomhoz.

Tudom… hogy most mi fog következni… ÉS EZÉRT MÉG KITÉPEM A TESTÉN MEGTALÁLHATÓ ÖSSZES SZÕRSZÁLAT! Arrrrg!

- Neh…

- Ahhh! - konstatálja, miképp vadul belém hatol.

Nhh… ez… NEM TUD EGYSZER RÁM FIGYELNI?! HA KELL PUCSÍTOK IS!

Hehe… ahhhh…

Ütemes mozgásba kezd bennem, s én nyöszörögve vetem hátra fejem. Öntudatlan állapotban dobálom fejem a párnán s nyögök fel minden mozdulatára.

- Méghh… - ahogy lélegzetvétele, úgy mozgása is egyre gyorsabb.

Vállába marva tompítom a feszültséget, mit ránk törõ orgazmus okoz. H-hahh…

- Takamoh-samahh… - súgom mámorosan, s elalszok, mielõtt akár kihúzódhatna belõlem.

***

Nagyot ásítok, s felülök. Mami, de jót aludtam… és de jó lenne egy kis kajaaaa… éhes vagyok! Nem evett meg a dögös farkas bácsi, de én most elfogyasztom,ha nem kapok sürgõsen ételt! Hehehe… palacsintaaaaaaaaaa!

Gofrííííííííííííí….

Nyammm…

Fejem oldalra hajtom, ahogyan hallom- nyílik az ajtó.

- Farkas bácsi…? - pislogok nagyokat, de a kiscsaj lép be. Wííí, de hisz’ én emlékszem rááád! Oh, de okos vagyok! Nobel díjat ide!

Apu, anyu, látjátok?! Nyertes vagyook!

Ahogy szinte mindenben… hehe.

- Tessék? - pislog rám értetlenül.

- HANGOSAN IS KIMONDTAM VOLNA? HÜLYE, HÜLYE, HÜLYE! - verem a fejem, de megfogja a csuklóm.

- Ryuki-san… kérem fejezze be. Meghoztam önnek a kellékeket, amiket kért…

- Oh… Köszönöm… -csillog a szemem. Mondtam már, hogy imádom magam,amiért ilyen édes vagyok és ennek hála megkapok mindent?! Hihi.

Felhasználó tiltása Szerkesztés Törlés

2009.05.21 18:51 Idézet Válasz Moderálás

aiemma

Ryuki:

Fenekembe markol, s mély hangján kuncog. Szinte beleremegtet.

- Okos fiú… - ültet maga mellé. - Felöltözhetsz.

- Köszönöm, Takamo-sama… susogom, s miközben ruháim keresem, elmémben különbözõ képek jelennek meg.

Egy ezüstös tó, mire egy elszáradt, õszi levél hull, megzavarva a víz nyugalmát.

Lehunyva íriszeim fogadom meg magamban, hogy amint lehetõségem lesz rá, lefestem eme álomképet.

Igen…

Lehajtom fejem, s mély gondolkodásba kezdek. Ám, mikor már annál a képnél tartok, hogy Takamo-samát és magam látom eléggé félreérthetõ pózban, meztelenül, azonnal észhez térek.

Hehh?! Én most megõrültem…?

Ez a pasi hibája! Egész biztosan! Épp eszû ember ilyet nem csinál magától, márpedig nálam egészségesebb elme nincs a világon!

Hamarosan megérkezünk hozzá. Kiszáll, majd engem is maga után húz. Összehúzom magamon az ingem.

Ki tudja hány cukros-néni, bácsi, és pedofil strici rejtõzik egy-egy sarokban, vagy épp az ajtó mögött…

Woooooooow… elképesztõ egyszerûen ez a hely… a ház szó nem alkalmas, sõt, talán még a palota sem lenne az… Úúú…

Nhh.

Nyelek egyet, ahogyan felmenve a lépcsõn belök az egyik szobába.

- Ez lesz a szobád. Fürödj meg, majd érted küldetek.

MI VAN? HOGY JÓ ÉDES…?! KÜLDETSZ BAZDMEG?! ANNYI GERINCED NINCS BAHH, HOGY TE GYERE, MI?!

Teeeeeeee! Csontmentes-impotens-buzi!

Hát ezért engedtem meg, hogy megkúrj?! Khm… hát… izé… nos…

Ááh! Most miattad az elmebaj szélén állok!

Elmebaj…

Hmm…

NEKEM?! TUDOD MIKOR, GRRRR!

Oh…

- Viselkedj jól.. - suttogja ajkaimba, majd magához rántva markol hajamba. Nyelves csókja szinte égeto…

Nh! Ha nem ereszted el a hajacskám, szálanként tépem ki a szemöldököd…! Ó igen, én a megtestesült gonosz… hehe, már csak egy vasvilla és szado-mazó cucc hiányzik… HOGY MI?!

- Majd érted küldetek ha kellesz. - MI A JÓ ÉDES ANYUCID AKARSZ MÁR MEGINT EZZEL, HEHH?!

Egy kis fél mosollyal távozik ki a szobából, én pedig a lányhoz fordulok.

- Tudnál nekem segíteni valamiben…? - mosolygok rá elbûvölõen, pont úgy, ahogy kisgyerekek szoktak édesanyjukra, amikor cukrot szeretnének.

DE NEKEM NEM KELL A HERO HEROIIIIIIIIIIIIN! Jajj,mamim… mi van velem? Allergiás reakció? IGEN! EGÉSZ BIZTOSAN! ALLERGIÁS VAGYOK TAKAMO-SAMÁRA!

Vagy csak a spermájára…?

HE?!

She, he, we…

APU, ANU! LÁTJÁTOK?! TUDOM AZ ANGOL ELSÕS ANYAGOT! WÍÍÍÍÍÍÍÍ!

- Szökéssel nem is érdemes próbálkoznia. Esélytelen. - jelenti ki, mire én felvonom szemöldököm.

- Nem, dehogy is! Félreértettél kislány! - vigyorgok rá szélesen, s meglepetten néz rám.

Nem erre számítottál, mi?! BÜDÖS KURRRRVA! MEG MERED TAPIZNI AZ ÉN TÖKÉLETES DOMBORULATAIM?!

Ömm, domborulatok? Nekem van olyan, mármint a formás fenekemen kívül…?

Arrgg, mindegy, de a vállam fogja a vállam, a vállam! Segítség, valakiiiii! Alkotmánybíróságot, most azonnal, jáááj!

- Akkor? - vonja fel szemöldökét.

- Hát… ez elég… szokatlan kérés, de… remélem nem gond… nos… tudsznekemvásznatfestéketésecsetetszerezni? - hadarom el a végét, olyan tempóban, hogy nem hiszem, hogy értette. Hacsak nincs sugárhajtása. NEEEEEEEEEEE!

Földönkívüli invázió, segítség! Valaki, itt az Anti ET 007! Hehe.

- Öhh… - néz rám nagyon értelmesen. - Azt hiszem... megpróbálhatom…

Visítva ugrok nyakába, mire pirulva tol el.

- Nem kezdhetek ki Takamo-sama szeretõjével… - mintha csak magának beszélne, motyog, majd kiviharzik.

Ehh?! Ebbe meg mi a jó élet ütött? Tudom, hogy sugárzó szépség vagyok, na de ennyire?

Hmm...

Elgondolkodva nézem a padlót, ám, mikor semmi érdekeset nem vélek rajta felfedezni, inkább megvonom a vállam, s elindulok fürdeni.

***

Élvezettel mosom magamról le a szappant, majd még egy kicsit ott állok a meleg víz érintése alatt.

Hmm… olyan kellemes… mm.

Kiszállok, s egy törölközõt terítve magamra pislogok nagyokat a sötétített szobában. Hirtelen egy kéz fonódik csuklómra, s egy erõs mellkasnak ütközök. Bátortalanul pillantok fel Takamo-sama sötét íriszeibe.

Mire akár észhez térhetnék, már is nyelvét érzem meg számban.

Kezeit derekamra fonja és erõsen magához húz. Csókjával bódít el olyannyira, hogy zavartan nyöszörgöm a nevét. Az ágyig hátrál velem, miközben épp leszedi rólam törölközom.

Hátradönt az ágyra és én csak pillogok nagyokat.

SZABAD ILYET TENNI?! MEGRONTANI A KIS RYUKI-CHANT? Hát mentem feljelentelek

Bordó foltot hagy nyakamon, s én felnyögök, ahogyan kezébe veszi egyre inkább éledezo erekcióm. 

- Th.. Takamoh-samahh…

Hirtelen kinyílnak szemeim. Zihálva fekszem ágyamon, a szobában, mibe Takamo-sama “beköltöztetett“. Ez… akkor… CSAK EGY ROHADT KIBASZOTT ÁLOM VOLT?!

Nagyokat pislogok.

Pirulva vezetem tekintetem lejjebb, s veszem észre ágaskodó férfiasságom.

Zavarom csak nõ, ahogyan ágyam mellett Takamo-samát pillantom meg. Te jó ég… meghaltam! Kész, vége, ennyi volt!

Szerkesztés Törlés

2009.04.06 12:41 Idézet Válasz Moderálás

Leviatanocska

Takamo:

Kényelmesen visszaülök az ülésbe, és karjaimat a háttámlán szétvetve, elégedett mosollyal figyelem õt. Kisírt szemekkel, reszketõ ajkakkal még sokkal szebb is. Jó kis fogás volt, elleszek vele egy ideig azt hiszem.

Remegõ kezekkel túr a hajába, és gondolkozik. Mérlegeli az esélyeit. Látom végre nem egy ostoba kis hülye gyereket szedtem össze.

Négykézláb kúszik hozzám, és felemelkedik hozzám óvatosan, majd vigyorgó számra ad egy félénk puszit.

Kuncogva markolok a seggébe.

- Okos fiú... - duruzsolom, és magam mellé ültetem. - Felöltözhetsz.

- Köszönöm Takamo-sama... - suttogja, és letörölve könnyeit, megkeresi kissé viharvert ruháit.

Megérkezünk a házamhoz. Kiszállok, és csuklóját megfogva húzom ki magam után a kocsiból. Szakadozott ingét mellkasán összefogva engedelmesen követ.

Biccentek a rezidenciám ajtajánál õrt álló fegyvereseimnek, majd odabent az engem üdvözlõ személyzetnek, és húzom magammal tovább. Fel a széles lépcsõn, egyenesen az egyik hálószobába. Bependerítem az ajtón.

- Ez lesz a szobád. Fürödj meg, majd érted küldetek.

Csettintek, és egy szobalány azonnal mellettem terem. Ellátom utasításokkal, hozatok neki ruhákat, majd az ajtaja elé két õrt állítok.

- Viselkedj jól... - súgom a szájába búcsúzóul, és hajába markolva rántom közelebb egy nyelves csókra. Mmmrrr... - Majd érted küldetek ha kellesz.

Elégedett kis félmosollyal hagyom magára, mert még akad pár elintéznivalóm.

De majd ha végeztem...

Hehe.

Felhasználó tiltása Szerkesztés Törlés

2009.03.17 11:38 Idézet Válasz Moderálás

aiemma

Ryuki:

Óvatosan mozgatom a fejem, és nyelvem mozgatom néha. Nem... nem tudom. Nincs ebben tapasztalatom... mindig azt hittem, hogy ilyeneket csak a

"szívszerelmemnek" teszek majd meg, de...

...úgy tûnik, tévedtem.

- Nem jó. Teljesen vedd a szádba, és enyhén megszívva csúsztasd ki-be. Ez az... - morran fel hangján, mibe most is beleremegek. Miért van ez? Miért pont én? Bárcsak... bárcsak...

- Látod? Nem nehéz ez... kis ribanc... - hallom kéjes hangját. - Más ezért már halott lenne tudod? Te talán élve megúszod...

Könnyeim végigfolynak arcomon, miképp õ hajamba markolva mozgatja a fejem, majd hitrelen fel is rántja, hogy könny ellepte tekintetem találkozzon övével.

- Nyújtsd ki a nyelved - utasít, mint valami szolgát. A szemeiben látszódó rideg, kegyetlen tükrözõdéstõl felnyüszítve engedelmeskedek, õ pedig, heréjére nyomja nyálas szervem. - És most bocsánatért könyöröghetsz a herémnek. Nyalogasd szépen... Nem úgy! - dörren rám, és összerezzenek. Újfent. - Lassan,

körkörösen. Jó, és most kapd be és szopogasd. Vigyázz a fogaiddal... - sóhajt fel szenvedélyes hangszínben,  s már csak arra figyelek föl, hogy egy hideg csõ érinti homlokom.

Ijedten nyitom ki íriszeim, s meglátva a fegyvert a félelem kígyózva ölel körül, s én remegni kezdek, mint a kocsonya. Elvigyorodik reakciómon.

- Mint mondtam... - suttogja. - ...vigyázz a fogaiddal.

Percek telnek el, s csak az általam okozott cuppanások, meg a limuzin motorjának hangja tölti meg a teret.

- Jó, most a farkam szopd...

Fejem rányomja büszkeségére, majd pár másodperc után elenged. Öklendezek egy cseppet, majd lihegve esek viszonylagosan hátra.

- Mi a baj? - búgja.

- Michael... - nyöszörgöm, majd rá emelem a tekintetem zihálva.-  Mostmár... elengedsz...?

Felnevet rideg hangján.

Mellkason rúg, s én a elterülök a földön. Ez... fáj.

- Szerinted igen? Mondd csak kicsi Ryu... - búgja lágyan, de ettõl most csak a félelem söpör végig testemen. - Mit érdemel az a kis cafat, aki kezet mer emelni a jakuza vezérre?

Mi Hogy õ...? Jazuka? VEZÉR?! Hogyan? Miért? És ha az... mit akar tõlem? Nem... nem értem!

- Látom felfogtad - mosolyodik el, és a fegyverét a hónaljánál lévõ tokba csúsztatja. - Aki az életéért küzd, jobb ha befogja a pofáját. És most... fordulj hasra szépen.

Megteszem amit kér... mit kér?! Követeli... méghozzá úgy, hogy én nem tudok ellenállni akaratának. Fölém térdel, s én összeszorítom szemeim.

- Emeld fel a segged.

Fenekem megemelem, és õ széthúzva hatol belém. Fizikumomon végigszalad a mérhetetlen fájdalom. Azon sem csodálkoznék, ha sebeket is ejtene rajtam... mitöbb, számítok a vér látványára. Félek tõle...

Lelsikítok, s õ domináns hangján beszél hozzám élvezkedõen.

- Ahh te kis cafka... - nyögi. - Olyan szûk vagy...

Rámnehezedik, s mozgása vaddá válik bennem. Megharapja vállam, s fékeveszett vadállatként döngöli bennem szervét.

- Ne... kérlek ne... - zokogom, könnyek nélkül. Hogy lehet az, hogy így is élvezem? Pedig, õ csak egy semleges személy a számomra... egy idegen. Akkor meg miért?

Ujjai merevedésemre kulcsolódnak, s én hátravetem a fejem. Megint... miért reagálok így?

- Nem kell a szöveg... - zihál. - Élvezed, te kis kurva... le sem tagadhatod... ezért tetszel ennyire...

Mi... mit mondott? Tetszem neki? De, ha õ a Jazuka vezér, bárkit megkaphat magának... miért velem tölti az idejét? Miért engem kínoz?

Gyorsít a tempón, majd feltérdel, és engem is hasonló pozícióba állít, majd csípõm megragadva tesz magátévá. Ha nem lennék tisztában azzal, hogy ki õ... most nem érteném, hogy tud ilyen lenni. De mostmár legalább tudom, hogy nem számíthatok jobbra tõle.

Felordít, miképp elélvez, és rámroggyan. Ebben a pillanatban az én testemen is végigfut az édes gyönyör, mi most keserûn fogad magába.

Halkan zokogok, majd õ leszáll rólam, felhúzva nadrágját.

- Tudod, egy barátomnak akartalak ajándékozni, akinek van egy cuki kis borbélya... Gondoltam jó kis kurva lehetne belõled, de... - mondja, mintha mi sem történt volna. - Azt hiszem megtartalak magamnak egy kis idõre.

Ijedten nézek szürkéskék szemeibe. Mint holmi kis játékszerre, úgy pillant rám. Az is vagyok neki... nem?

Hát de. Akkor viszont... ha megun, vagy megöl, vagy "elajándékoz" annak a barátjának... vagyis igyekeznem kell, hogy minél késöbb jöjjön ez el. Nem akarok meghalni!

Felállva sétálok elé. Magasabb nálam, így feljebb fell emelnem a fejem, hogy rá nézhessek. Óvatosan közelítem meg arcommal övét, s érintem hozzá ajkam szájához.

Istenem... most úgy viselkedek, mint valami olcsó ribanc...

Könnyeim szántják végig arcom, s belül ordítok ezért a döntésemért.

baktimi

Takamo:

A kurva életbe! Hát nem tökön rúgott?!

Kibaszottul fáj... ahhrrg... na most fogyott el az amúgy is kevéske türelmem.

Szép, fehér ingébe markolva rántom közelebb magamhoz, és nem érdekel hogy erõs kezem alatt hasad a vékony anyag.

- Rossz lépés cicus... - szûröm a fogaim között. - Én kedves akartam lenni, de úgy tûnik, te inkább durván szeretnéd...

Letépem a cafatokra szakadt inget róla, majd a nadrágot.

Hajánál fogva rántom fel, hogy az ülések között az autó padlójára lökjem. Térdre kényszerítem, és egyszerûen csak kigombolom a nadrágom, merevedésemet elõvéve. Fájnak a golyóim még, de ettõl még vígan szájba baszom majd.

Beletúrok sûrû, fekete, selymes, csodaszép hajába, és a farkamra nyomom a fejét.

- Szopj kicsike... - búgom gonosz mosollyal. Engedelmesen nyitja ki a száját, és nagyon bénán, gyakorlatlanul kezd szopni. Ejnye... - Nem jó. Teljesen vedd a szádba, és enyhén megszívva csúsztasd ki-be. Ez az... - morgom elégedetten, és hajánál fogva mozgatom fejét a helyes ütemben.

- Látod? Nem nehéz ez... kis ribanc... - morranok kéjesen. - Más ezért már halott lenne tudod? Te talán élve megúszod...

Könnyezve cuppog a farkamon. Észbontóan szép látvány. Kifejezetten.

Hajánál fogva felrántom a fejét.

- Nyújtsd ki a nyelved - utasítom halkan, ridegen. Szót fogad, és a herémre nyomom. - És most bocsánatért könyöröghetsz a herémnek. Nyalogasd szépen... Nem úgy! - dörrenek rá, és összerezzen. - Lassan, körkörösen. Jó, és most kapd be és szopogasd. Vigyázz a fogaiddal... - sóhajtok kéjesen, és fegyverem hideg csöve a homlokához ér.

Rémülten nyitja ki szemeit, és amikor felfogja a helyzetét, vadul remegni kezd. Vigyorogva figyelem.

- Mint mondtam... - suttogom. - ...vigyázz a fogaiddal.

Percekig élvezkedem, és kéjesen nyögve élvezem amit csinál.

- Jó, most a farkam szopd...

Néhány perc után már olyan profin kitanulja, hogy egyszerûen õrjítõ. Kis igyekvõ... Azt hiszi megússza ennyivel.

Mélyen rányomom a fejét, és pár másodperc után hirtelen elengedem. Öklendezve, levegõért kapkodva hanyatlik hátra. Hehe...

- Mi a baj? - búgom, és figyelem ahogy köhögve szorítja kezét a szája elé. Valamit mond, de nem érthetõen.

- Mostmár... elengedsz...? - zihálja.

Felnevetek.

Gonoszan, ridegen.

Talpamat mellkasához érintve lököm meg, és õ kiterül a limuzin padlóján.

- Szerinted igen? Mondd csak kicsi Ryu... - búgom lágyan. - Mit érdemel az a kis cafat, aki kezet mer emelni a jakuza vezérre?

Halálra váltan, sápadtan pillant fel rám. Meg sem bír szólalni.

- Látom felfogtad - mosolyodom el, és a fegyvert a hónaljtokomba csúsztatom lazán. - Aki az életéért küzd, jobb ha befogja a pofáját. És most... fordulj hasra szépen.

Engedelmeskedik, és én fölé térdelve pillantok végig csodás testén. Ujjaimmal végigsimítom a tetoválását. Gyönyörû... különleges... nem láttam még ilyen finoman kidolgozott virágmotívumot. Még a tüskék is élethûen árnyékoltak...

- Emeld fel a segged.

Elégedetten markolom meg a kemény félgömböket, és széthúzom. Egy mély nyögéssel vágom belé jó mélyen a farkam. Sikolya igazi cirógatás bosszúszomjas lelkemnek.

- Ahh te kis cafka... - nyögöm élvezettel. - Olyan szûk vagy...

Ránehezedve kezdek el mozogni benne kíméletlenül, és vállába harapva jelölöm meg magamnak.

- Ne... kérlek ne... - zokogja, amivel csak mégjobban feltüzel. Hasa alá nyúlok, és merevedésére kulcsolódnak ujjaim. Felnyögva veti hátra a fejét.

- Nem kell a szöveg... - zihálom óceánmélységû hangomon. - Élvezed, te kis kurva... le sem tagadhatod... ezért tetszel ennyire...

Gyorsítok a tempón, majd feltérdelek, és térdrehúzom õt is, csípõjét megragadva baszom meg keményen és durván.

Felordítva élvezek el, és rogyok rá, abban a pillanatban amikor farkát masszírozó kezemen megérzem az õ spermáját lecsurranni.

Micsoda kéjes kis teste van...

Sokáig fekszem rajta, mert teljesen elgyengültem, akkorát élveztem.

Hallgatom ahogy sírdogál, végül lemászom róla és megigazítom a nadrágom.

- Tudod, egy barátomnak akartalak ajándékozni, akinek van egy cuki kis borbélya... Gondoltam jó kis kurva lehetne belõled, de... - beszélek hozzá társalgási hangnemben, mintha mi sem történt volna.

- Azt hiszem megtartalak magamnak egy kis idõre.

Felhasználó tiltása Szerkesztés Törlés

2009.02.20 07:56 Idézet Válasz Moderálás

aiemma

Ryuki:

Futva közelítem meg lakásom, hogy minél hamarabb elõkészülhessek az esti "programra". A fõnök ma párszor magához rántott... eh... de kedves volt, udvarias és illemtudó. Nem utolsó sorban, még helyes is. Élveztem vele a mai munkát, segített, amikor elakadtam ügyekben... Bár elég rámenõs pasi...

Nem nagyon szeretem az ilyet, de amíg nem lök a falhoz, és "kefél" meg vadul hörögve... nincs mitõl félnem.

Hogy...?! ÉN FÉLNI?! Na neeeem...

***

Véééééééééééééééégre! Sikerült megtalálnom a megfelelõ ruhadarabokat! Óóóje, kész van a szett!

Lassan állok a tökör elé, magamat szemlélve. Tekintetem a nyakamban lévõ nyakláncnál állapodik meg, hosszan fürkészve azt.

Van egyáltalán valami értelme annak, hogy ezt hordom? És ha igen... mi az? Csak egy tárgy... egy élettelen dolog. Valami, ami egy csalódásra emlékeztet, több értéke nincs.

Remegõ kezekkel nyúlok zárjához, s pár másodperc múlva már a földön landol az ékszer.

Egy könnycseppet folytok vissza... a végén még elmosná a szemhéjceruzával húzott vonalakat..

Kiérve az ajtó elé már látom is fõnököm, ahogyan autója elõtt áll, és kinyitva az ajtaját invitál be. Huhh...

kezdõdhet a törlesztés!

***

Kedvesen, tapintatosan udvarol nekem. Ritkán találkoztam ilyen intelligens pasassal. Plusz nem is nyomul.

- Jó estét - hallok meg egy hangot, s nem is nagyon érdekelne, ki az, ám a fõnököm mosolyogva pattan fel, hogy kezet fogjon vele.

- Nahát Takamo-sama, micsoda kellemes meglepetés!

- Ühüm - biccent.

EZT NEM HISZEM EL! Hogy a jó életbe kerül EZ, ide?! Nem elég, hogy megkúrt, most még a randim is el akarja cseszni?!

- Csatlakozik hozzánk? - kérdi udvariasan ma esti "partnerem". Hát azt a jó édes anyádat aaaaaaaazt! Lesheted, mikor randizok legközelebb veled! Leül, és rámmosolyog. Az asztalon pihentetett kezem tapizza.

- Szia kicsikém. Micsoda szerencsém van... - búgom. - Hogy is hívnak? Áh igen... Ryuki.

Megpróbálom elhúzni kezem, de nem engedi. VALAKI MENTSEN MEG, ITT VAN GODZILLA!

- Igazán csinos vagy ma este... - lihegi fülembe. Mindig az vagyok, teeee... te....

- Ereszd el a kezem te... - morgom, de csak kuncogással válaszol.

- Khm... - végre, hogy megszólalsz! Hát nem veled randizom??? Mi a fasznak hagyod ezt!! - Bocsásson meg uram, de...

- Megbocsátok. Most elmehet - int neki, és õ elmegy. NE MENJ EL! HERCEGEEEEEEEEEM!

- Cicus... - fordul felém, de én csak duzzogva húzom fel orrom.

- Ne nevezz így! - szakítom félbe dühösen, talán kicsit hangosabban a kelleténél...

Int a pincérnek.

- Írja a számlámhoz - mondja, és elindul kifelé. Maga után húz, és én elhordom mindennek a szüleit, rokonait, õt.

A sofõr már nyitja is ki a limuzin ajtaját, majd a godzilla egy laza mozdulattal belök és beül mellém. Elindulunk. Kaparászo az ablakot és tépem a limuzin belsõ "kilincsét", de nem érek el vele semmit. Vigyorogva figyel, és nyakkendõét kioldva szólal meg.

- Felesleges próbálkoznod cicus - hallom meg mély hangját és összerezzenek. - Innen sehová nem jutsz el, amíg nem dugtalak meg.

- Eressz el! Azonnal... - kiabálom. Ilyenkor hol vannak a hõs lovagok? Leteperem maga alá, és megcsókol. Durván és éhesen. Ajkába harapok, hátha így elenged.

- Harapsz? - nevet fel, majd vérét nyalja le ajkairól. Megragadja kapálózó kezeimet és leszorít még jobban. - Akkor én is...

Kuncogva harap a nyakamba.

Bal lábam meglendítva rúgom tökön. JÓ ÉDES ANYUKÁDAT, AZT! Velem szórakozol?! VELEM???

Arcán különbözõ érzelmek suhannak át. Fájdalom, düh, bosszúvágy... ohh.. ez nekem nem túl sok jót jelent.

Magához ránt, s dühösen sziszeg az arcomba.

- Rossz lépés cicus... Én kedves akartam lenni, de úgy tûnik, te inkább durván szeretnéd... - felócsulni sincs idõm, már is letépi ruháim, s felém térdelve vetkõzik le õ is. Hajamba markol, s öléhez rántja arcom.

- Szopj kicsike... - búgja, s én összeszorított szemekkel engedelmeskedek.

Michael... Annyira... sajnálom! Hiányzol...

Szerkesztés Törlés

2009.02.15 12:48 Idézet Válasz Moderálás

baktimi

Takamo:

Unottan hallgatom üzleti partnereimet, és mûmosollyal ajkaimon kortyolgatom boromat. Elegáns, drága étterem, de még egy kibaszott rágcsálnivalót sem képesek szólás nélkül kihozni. Na ezért nem járok ide, de mindegy, ha az üzlettársak mindenáron ide akartak jönni, akkor csak tessék. Jól tudom mi vonzza ide õket. Sehol a városban nem alkalmaznak másik étteremben operaénekeseket a vendégek szórakoztatására. Speciel én nemszeretem különösebben az ultrahangon visítozást, de kellemesen csalódtam, amikor egy fiatal férfi, lágy tenor hangján énekelni kezdett, cseppet sem zavaró hangmagasságban.

És nem is csúnya. Hmm...

Kényelmesen elköltjük a vacsorát, és már a borom maradékát kortyolgatom, amikor megakad a szemem valamin. Pontosabban valakin.

Elvigyorodom.

Ez a kisfiú, akit a liftben húztam meg éppen ma. Mmm... és milyen jó volt.

- Azt hiszem mára végeztünk - szólalok meg. - Bocsássanak meg. Viszlát.

Kezet fogok velük, és a kiszemelt asztalhoz lépek.

- Jó estét - mosolygok az egyik nagy cégem kis aligazgatójának egyikére. Mosolyogva pattan fel, hogy kezet fogjon velem.

- Nahát Takamo-sama, micsoda kellemes meglepetés!

- Ühüm - biccentek.

- Csatlakozik hozzánk? - jön az udvarias kérdés. Mi az hogy. Leülök, és rámosolygok a kis csini liftes fiúra, és az asztalon nyugvó kezét megfogom.

- Szia kicsikém. Micsoda szerencsém van... - búgom. - Hogy is hívnak? Áh igen... Ryuki.

Megpróbálja kihúzni ujjacskáit a kezembõl, de semmi esélye. Magasabb és erõsebb is vagyok nála. Jóval. Végigpillantok rajta. Azt a mindenit... Mindig ilyen szép volt és csak most tûnik fel igazán?

- Igazán csinos vagy ma este... - hajolok a füléhez.

- Ereszd el a kezem te... - morogja de én csak kuncogok.

- Khm... - hallom oldalról, és bosszúsan pillantok alkalmazottam felé. - Bocsásson meg uram, de...

- Megbocsátok. Most elmehet - intek neki, és õ kivörösödve hagy minket magunkra. Ejnye.

- Cicus... - fordulok a kipirult arccal, duzzogón feszengõ fiúcskára.

- Ne nevezz így! - szakít félbe dühösen. Elmosolyodom. Kis heveske. Majd én lehûtelek.

Intek a pincérnek.

- Írja a számlámhoz - mondom, és Elindulok kifelé, a cicus pedig sziszegve szidja le és felmenõimet, ahogy magam után húzom könnyedén. Hehe...

Odakint már a sofõr nyitja is nekem a limuzinom ajtaját, én pedig a kis vadmacskát egy laza mozdulattal belököm rajta és beülök mellé. Elindulunk, õ pedig az ajtózárat kezdi feszegetni, de nem ér vele semmit. Vigyorogva figyelem, és nyakkendõmet kioldva szólalok meg.

- Felesleges próbálkoznod cicus - búgom. - Innen sehová nem jutsz el, amíg nem dugtalak meg.

- Eressz el! Azonnal... - kiabál, de lazán leteperem magam alá, és megcsókolom, durván és éhesen. Mmm... ez finom.

- Harapsz? - nevetek fel, ahogy fájdalom nyilall a számba és sós véremet lenyalintva ajkamról ragadom meg kapálózó kezeit és szorítom le még jobban. - Akkor én is...

Kuncogva harapok a nyakába, nem fájdalmasan, csak hogy érezze.

Jó móka lesz.

Szerkesztés Törlés

2009.02.06 13:32 Idézet Válasz Moderálás

aiemma

Ryuki:

Egy erõteljes mozdulattal kigombolja ingem. ANYÁD! MIT KÉPZELSZ?! EZT MA VETTEM! HOGY MERÉSELSZ HOZZÁÉRNI?

- Csináltad már liftben? - zengi mély hangján, mi kicsit lágyan hangzik, de még így is el kell folytanom egy rebegõ sóhajt.

- Máh... Mássz már le  rólam, te állat... - nyögöm, miközben õ valamilyen mosoly félével simogatja le vállamról felsõ ruhadarabom.

- Kössz. - fintorgok rá, de erre válasz képp lerántja nadrágom. HÉ! Ha tudtam volna, hogy most ez jön, meg sem szólalok, és talán hanyagolja Mr. Ggodzilla vagyok és pedofil...

- A fenekedre is lekúszhatna a minta... õrjítõ lenne. - Na persze! Majd pont ennek a kedvéért?! Hát tudja mikor... Mikor is?

WÁÁÁ! NANÁ, HOGY SOHA!

- Ne csináld... - próbálok meg rendesen beszélni, de csak valami nyöszörgésféle hagyja el ajkam. - Segítéget ívok, és szétrúgatom a se...

- Ssss - kuncog, és a hajamba markol. KÖCSÖG! ELÕBB MÉG CUKROSBÁCSI KÉPMÁSA VLT, MOST MEG ÚJFENT ÁTMENT A EGY, A GORILLÁKHOZ IGEN HASONLÍTHATÓ ÁLLATFAJBA!

Erõteljesen megcsókol, s egy újját már belém is tolta. DÖGÖLJ MEG, EZ FÁÁÁJ!

Sikítani próbálok, de csak szájába tudok nyöszörögni, és kapálózni, a szabadulásom követelve.

Remgés járja át testem, majd ahogy elengedi a hajam, nagy erõfeszítésbe kerül, hogy ne sóhajtsak fel, megkönnyebbülésemben.

Mellkasomon, és hasamon végigsimítanak újjaim, majd nemiszervemre kulcsolja újjait. Masszírozni kezd, s én nyögdécselek, ahogyan egyre inkább fokozódik bennem a vágy.

bennem mozgó újjai egy tizedmásodperc alatt okoznak nekem észvesztõ gyönyört. Már felkiáltani lenne kedvem, e ketõs inger miatt.

Kihúzza belõlem újjait. MOST MEG MI BAJOD?!

- Ez lesz neked az elsõ? - kérdezi.

- Áh, dehogy... - morgom dühösen, még mindig remegve a bennem feldülemlett vágytól. - Általában a liftben szoktam felszedn palikat és megerõszakoltatom magam velük...

Felnevet mély zngésû hangján... Mi ennyire vicces?!

- Ritkán találkozom ilyen finom falatal... kár, hogy liftben veszted el a szüzességed, de boldogítson a tudat; örülj, hogy megúszod ennyivel. - búgja fülembe. M-mi? Ezt meg, hogy érti?! Megbasz egy kurva liftben, és még örüljek!? - Lazíts...

A falhoz préselõdöm, s homlokom találkozik a hûs fallal. Felsikoltva hagyom, hogy elmerüljön bennem tövig.

- Jézusom... - Fantasztikus... Ilyen nincs! Zihálását hallom, majd a vállamba harap. Ó kössz, most már fognyom is marad rajtam... Ddon't worry... We happy!

Na persze... Nagyon... AHH!

Mozogni kezd bennem... Ó, ez csodás... Még inkább a falhoz pésel, és hörögve kezd el gyorsítani eddigi eyenletes tempóján.

Kemény döfései egyre erõsebbek, míg remegése, s belém áradó magja jelzi, hogy elélvezett.

Egy hatlmas sikítással követem a kielégülésbe, s majd' hogy nem összeesek.

- Huhh... Ez kurva jó volt... - temeti arcát a nyakamba. - Hogy hívnak?

Nyöszörögve adom meg a választ kérdésére, de persze nem maradhat ki belõle pár "jókívánság".

- Ryuki... - ismétli, s hangja most kifejezetten lágyan cseng.

- És te ki  franc vagy? - zihálom. Egy vigyorral válaszol, elenged, majd gombolni kezdi nadrágját. HÉ! NEM ANÍTOTT MEG AZ A JÓ ÉDES ANYÁD, HOGY HA KÉRDEZNEK VALAMIT VÁLASZOLJ?!

Megnyom egy liftgobot, s én tekintetét érzem magamon, ahogyan öltözöm. Lassan nyílik a liftjtó, s én addigra már ingem legutolsó gombját pisztergálom.

Mire azonban feleszmélek, a hajamat megfogva magához ránt, és nyelves, mély csókban részesít a lift elõtt álló személyek láttára. WÁÁ, CSAK NE ISMERJEN ITT SENKI!

~°~

Sietve sutok fõnököm irodája felé, és szinte beesek az ajtón. Fõnökömre emelem tekintetem. Magas, fekete hajú férfi, izmos testalkattal, karcsú, d emégis tekintélyes vonásokkal.

- Elnézést a késésért uram. - hajolok mg egy picit elõtte. Na igen... Eegy kis tiszteletmutatás, és remélem nem rúg ki.

- Nem történt semmi. - mosolyog rám. Elkerekedett szemekkel nézek rá. - De persze, ezt még tölesztenie kell.

Ráncolt tekintettel nézek r. Mire gondolhat?!

- Például ma este, egy vacsora képében. - jön oda hozzám, és eléedetten nézi vörös arcom, miközben kezet csókol nekem.

Felhasználó tiltása Szerkesztés Törlés

2009.01.23 09:10 Idézet Válasz Moderálás

aiemma

Ryuki:

Szemrehányóan pillantok fel rá, magasabb nálam, de a legkevésbé sem érdekel. Engem azután ne nézzen, amíg nem kap írásos engedélyt!

- Mit akar? – kérdezem legellenségesebb hangnememben, de Õ erre jeges tekintettel illet. Elkerekednek szemeim, és a falhoz hátrálok.

Mikor észreveszem, hogy sarokba szorított, már nyitom is a szám, hogy elküldjem az anyjába, de belém folytja a szót.

- Melyik osztályon dolgozol? – kérdezi eszeveszett mély hangján. Szinte megszédülök tõle, de hamarosan már el is árulom magam.

- A fejlesztésen... – Hát ez remek! Mi a francot akar még ez tõlem?!

Valami mosolyféleséget mutat, de nekem nem nagyon tûnik annak. Arcom jobb oldalánál állapod meg, és forró leheletét érzem fülemen, amitõl akaratlanul is megborzongok.

Egy gyors mozdulattal nyomja meg a Stop gombot, mire a lift egy kis rezgés kíséretében megáll.

Stooop! Stop! Ne közelíts, Godzilla! Állj meg ott!

Ijedten figyelem, ahogyan ajkaival végigsimít az enyémen.

Kesernyés illata lágyan ölel körül, de mégis, folytogat. Valahogyan viszont, még is kellemes...

Ehh?! Itt csókolgat engem ez a vadidegen pasas, és Én az illatával törõdök?! Remek... Azt hiszem, kezdek megbolondulni. Oké, menjünk el az elmeorvoshoz! De ahhoz még le kell szednem magamról a kangörcsös szekrényajtót.

Kezeim mellkasának feszítem, ellökni próbálom, de egy erõteljes rántással tünteti el õket az útból, és harap alsó ajkamba. Ó, hogy az a...!

Vérem, mint egy melegvizû patak, folyik le államon, ahol nyelve tartózkodik, így pont keresztezi útját.

Vadul nyalja le az élet nedvét, miközben vigyorog.  Durván fordít meg, és lök a falnak, hogy hozzásimulhasson hátamhoz.

Térdével erõszakosan rúg bele a fenekembe, és Én egy nyikkanással állok terpeszbe.

Hogy-honnan tudom, hogy ez a térde?

Hát, ekkora, és ilyen kemény farka fix, hogy nincs. Ugye...? UGYE???

Szerkesztés Törlés

2009.01.22 20:09 Idézet Válasz Moderálás

baktimi

Takamo:

Egy újabb kibaszott probléma. Utálom, ha szarakodás van! Utálom!

Sóhajtva nyomom ki a mobiltelefonomat, és a sofõrömnek szólok, hogy vigyen a THC-ba. Ez a hatalmas, nemzetközi corporation japán kistestvére. Mellesleg ez is az én tulajdonomban van. Tökéletes pénzmosó eszköze a jakuza szervezetem bevételeinek.

De az ügyvezetõ igazgató most elbaszott egy fontos tárgyalást, ezért a részvények visszaestek. Ha visszaesnek, akkor elvileg csökkennie kell a bevételnek is. Mivel sok pénz tisztára mosására használom, nem örülnék ha feltûnne valakinek, hogy a szarul menõ cégnek ugyanannyi vagy nagyobb a bevétele, mint az reális volna.

El kell sikálni az ügyet de gyorsan.

Az irodaház halljába belépve intek embereimnek, hogy itt várjanak meg, és beszállok a liftbe. Mikor már csukódna az ajtó, berobban mellém valaki és egy gombot megnyomva áll meg a sarokba húzódva.

Rá sem pillantottam volna, ha nem olyan hirtelen ront rám, így megnézem magamnak. Csinos fiúcska, selymes fekete hajjal, ragyogó szemecskékkel és helyes pofival. Elégedetten legeltetem rajta szemeimet, és látom ahogy zavara nõ és dagad, végül felháborodva pillant rám figyelmeztetõen. Nos, ez más embereknél lehet hogy mûködik, de nálam nem édesem.

Felé lépek, és elõtte megállva pillantok le rá. Nem valami magas...

- Mit akar? - kérdezi kellemes kis hangján. Halvány, rideg mosollyal nézek kékes-szürke szemeimmel az õ sötét íriszeibe. Jeges tekintetemtõl megrettenve hátrál a falig, de hamar túlteszi magát az ijedtségen, és kinyitja csókos kis szájacskáját hogy mondjon valamit, de közbevágok hûvös, mélységesen mély bariton hangomon.

- Melyik osztályon dolgozol? - kérdezem. Úgy meglepi a kérdésem, vagy a hangom hogy önkéntelenül is kisiklik szájából a válasz.

- A fejlesztésen...

Elmosolyodva támasztom meg kezem mellette a fülke falán, és közelebb hajolva szívom magamba finom kis illatát. A neve nem érdekel.

Lazán megnyomom a stopgombot, és puha ajkát végigsimítom ujjaimmal, számra gonosz mosoly kúszik. Azt hiszem, ezt a fiút most meg fogom dugni itt a liftben. A tárgyalás még ráér. A fontos embereket pedig úgyis megvárják... és hogy õt kirúghatják a késésért? Kit érdekel?

Szerkesztés Törlés

2009.01.22 15:33 Idézet Válasz Moderálás

Ai Emma

Ryuki:

A hold fénye lágyan vonja be a környezetet. Kecses táncot jár, mint megannyi tündér. A szél halkan susog, rezegtetve a fék leveleit, s idõközönként hajam is megbillenti. A harmatcseppek már rég eltûntek, személy szerint e nedvességet, én esõcseppek táncának nevezném.

Nem is rossz ez a hely. Rengeteg lefesteni való dolog van, többek között a környezet, s a házak, mik habár régiesek, megvan a maguk varázsa. A nem messze lévõ tér közepén álló szoborhoz is el fogok látogatni. Le kell majd rajzolnom.

Igen... talán megérte ide költözni. Jobban, mint eddig hittem.

Ültömben egy halk sóhajjal hunyom le szemeim, és hagyom, had' szabaduljanak el gondolatam, had' vesszen el énem a homályba.

Akaratlanul is egy gyönyörû tájkép tolakodik elmémbe.

Szinte nem is észlelem, ahogyan kezemmel megragadom a mellettem fekvõ rajzfüzetem, s kikapom fülem mögül a 2/B-s ceruzám, s vakon vázolni kezdek. Ceruzám elegéns, sercegõ hangokat ad ki, ahogyan a papíron mozog sebesen.

Feleszmélve kábulatomból nyitom fel szemeim, s egy elégedett hümmögéssel nyugtázom mûvem. Tökéletes, mint mindig. De ez valahogyan most mégis más...

Egy laza mozdulattal biggyesztem oda nevem a lap jobb, alsó sarkába, s a hátúljára a címét; Hajnali derengés.

Arcvonásaimat rendbeszedve állok fel, s indulok vissza lakásomba. Reggelig még van pár órám, lehet, hogy addig olaj-festékkel is megfestem a képet.

Úgy sem vagyok álmos. Majd alszok holnap.

***

Kicsit zihálva ülök le a hozzám legközelebb lévõ székre. Kifáradtam. Több órája festek, kimerültem. Viszont nem sokára mennem kell dolgozni.

Lassan közelítem meg a fürdõszobám, s állok be a tus alá. A vízcseppek lágyan érintik bõröm, s a rajtam lévõ festéket gondatlanul mosva. Mivel így nem jön le az összes, kénytelen vagyok saját magam szedni le a többi "piszkot."

Jólesõen megborzongok a meleg víz érzékelésére, s hátam a zuhanyzó falának döntve mosom le magamról a festék anyagát.

Vagy 20 percig ásztatom magam. De már itt az ideje, hogy elinduljak, mert nem fogok odaérni a munkahelyemre. Késni pedig utálok.

Felveszem fehér ingem, s egyik vászonnadrágom, s elindulok a konyhába, egy pohár narancsléért. Megiszom, majd alig pár perc múlva már ajtóm elõtt állok. Gyors léptekkel indulok, órámat figyelve folyamatosan. Van tíz percem egy fél órás útra. Remek...

Futni viszont nem fogok, nem alázom meg magam.

***

Nagy léptekkel ugrok egy kicsit, hogy elérjem az éppen induló liftet. Sikerül elérnem, hát persze.

De ez a kétajtós szekrény nem szándékozna az ajtót nyitvatartani, mi? Naná, hogy nem. Elhelyezkedek a hátsó sarokban, de elõte megnyomom a 30. emelet nyomógombját.

Mélázva figyelem a lift ajtaját, észre sem véve utazótársam mozdulatait. Pár másodperc után viszont a csend kínossá válik a csend, s magamon érzem tekintetét. Mit bámul ez rajtam?!