|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2012. 01. 17. 13:55:56 | #18586 |
Karakter: Shigemi Tama Kira
Megjegyzés: ~Yoshinak~VÉGE
Sajnálom...
|
| yoshizawa | 2011. 08. 14. 22:53:50 | #15861 |
 Karakter: Yamatori Tetsuo
Megjegyzés: (Tamának)
- Ha lenne barátom, akkor hidd el, nem engedné, hogy annyit igyak, mint amennyit ittam.
- Ez igaz lehet. Ha az én barátom lennél, én is csak házibulikban hagynám, hogy ennyit igyál - gondolkodik el, olyan édesen ráncolva még a homlokát is… Mindjárt őt fogom elnyalogatni a sütemények helyett… Mmm… Tejszínhabocska…
Amit mond, az még jobban tetszik, kuncogva faggatom arról, mi lenne még akkor, ha a barátja lennék.
Sajnos pont ügyfele jön, ezért habár arca bíbor színt ölt, leint, hogy maradjak itt, miközben ő feláll, és már ott is van.
Nem igazán tudok nyugton ülni, látnom kell egyrészt vevőjét, másrészt azt, hogyan is ad el. Elvégre mégiscsak egy uke… Ennyire nem szégyenlős szexuális téren?
Meglátszanak rajta az évek, elképedve, néha-néha felkuncogva figyelem a háttérből, ahogy a belépő srácnak egy vibrátort, valamint egy gusztusos szalagot ad el.
Ő is ilyen ajándékokkal kényezteti barátait?
Nem tudom eldönteni arról, hogy arcát tanulmányozom, amint kettesben vagyunk, kifaggatom erről.
- Nem mondom meg - nyújtja felém rózsaszín kis nyelvét, és kezdi el enni az egyik sütit - Nem spoilerkedem - spoilerkedés??? Hmm… Ez azt jelentené, hogy nekem is akar valamit csinálni?
- Hm... a végén még azt fogom hinni, hogy flörtölsz velem - figyelmeztetem nevetve.
- Ki mondta, hogy nem? - ohh bocsánat… Ebben az esetben…
Ajkam megnyalva állok fel, és lépek elé:
- Szeretnélek megcsókolni. - hátrál ugyan, de pont egy olyan hely felé, ami még a vendégek elől is eldugottabb, ezzel tovább csábítva a keringőre.
- Azt... azt nem lehet - sóhajtja, viszont a teste mást mond… Vágyik rám, nem is tagadhatja.
- Miért nem? Nem akarod? - simulok hozzá, egészen közel hajolva ajkaihoz is.
- Nehm... nem erről van szó - suttogja - Én nem... nem vagyok olyan... olyan fiú - pff… Milyen az az olyan?
Mivel sejtésem sincs róla megkérdem, válasza nem kicsit döbbent le, aminek következtében könnyen szabadul ki karjaim közül, amikor szólítják:
- Nem adom magam oda... egy éjszakára, hogy aztán elhagyjanak. Gyere vissza, ha biztos vagy magadban - azután a puha kis puszi után, amit a számra adott ne lennék biztos a dolgomban???
Kizárt…
Folytatást remélve követem, amikor kisiet, arcom végigsimítása közben is döntésre bíztatva, akkor esik le kinek is a hangját hallottam, amikor meglátom azt a tegnapi szemetet.
Csak tejszínke mosolya, és szemeinek villanása tart vissza attól, nekiessek, amikor elkezd velem kötözködni még bocsánatkérésem után is azzal, mennyire megvert volna. Pedig az jobban érdekel, Tama cica hozzá tartozik-e.
- Hm... és? - kérdezek rá megint viszonyukra.
- Mi és, barom? - kérdez vissza azonban ellenségesen, látom a kis pirulós cicával ellentétben neki nagyon nehéz a felfogása:
- Te kefélgeted? - puhatolózok újra, viszont választ most sem akar adni, nem is tud attól, hogy tejszínke közénk lép, és zárja vitánk elég volt felkiáltással.
Le is oszt minket rendesen, a kék sarokban álló köcsög haverját, vagy barátját kispadra ülteti, amíg engem a vadítóan vörös sarokban álló, és felejthetetlen Tetsuot úgy kivág, mint ahogy a macskát szokták.
Bár… Azt nem értem, miért tette hozzá, holnap vigyem el vacsorázni. Főleg nem úgy, hogy itt van a barátja. De… Nagyon tetszik ötlete.
Amikor megkérdi eljövök-e érte holnap, bólintok.
- Hatkor zárok - teszi hozzá meghívási felszólításához, majd pirulva lép közelebb, hogy kezének mellkasomra helyezésével késztessen sóhajra, mielőtt lábujjhelyre állva csókolna meg.
Igaz… Nyelvét most se használja, de így is tovább érezhetem szájának édes ízét mint az előbb…
Grr… És az az ajaknyalás is, amit lelejt…
- Várni foglak - köszön el, és lép vissza ezután a boltba, kizárva engem még az előtt az üzletből, mielőtt megmondhatnám neki, egy kicsit később kéne találkoznunk, nem pont hatkor. Ötkor nekem egy drogátadásos üzletet kell lebonyolítanom a város másik felében.
Mindegy…
Sóhajtva indulok el hazafelé, nem nyitok be hozzá, mert hála annak a plusz személynek, aki bent van, és akinek talán tejszínke már vetkőzik abból nem beszélgetés, hanem verekedés törne ki, méghozzá olyan hetedhét országra szóló, nekokám egy életre kiábrándulna belőlem.
Legfeljebb a holnapi drogátadást intézem el gyorsabban.
Vagyis… Mindent megteszek azért, hamarabb lefollyon, és időben vissza tudjak érni.
***
Két piros lámpánál is biztos készült rólam fotó mialatt 200-al száguldottam át a városon, de sajnos ez van, nem tudtam hamar letudni az üzletet, azok miatt a kukacoskodó senkiháziak miatt, sietnem kell.
Főleg, hogy nem volt annyi eszem tegnap, hogy még a teázás alatt elkérjem a kicsi Tama-chantól telefonszámát.
Pedig… Ha megtettem volna, akkor legalább hívni tudtam volna, várjon rám, mert megyek, akkor is, ha kicsit vagy nagyon megkésve.
Így most, este 7 óra magasságában csak remélni tudom, ott van még abban a boltban, és csak arra vár, belépjek, és együtt, kézenfogva mehessünk vacsorázni.
Csak úgy füstölnek kocsim gumijai, amikor megállok a shop előtt, viszont az üzlet már zárva, a közelben sincs sehol senki, Tama-chan kiáltásomra is csak az egyik szomszéd válaszolja kuss legyen odalent.
Dühösen rúgok fel egy pár kukát, azért, még véletlenül se tudjon tovább aludni, és szállok vissza, hátha a közelben van, és utolérem még.
- Tama-chaaan! - kiáltom újra, majd még egyszer, lassan elindulva előre. - reménykedek abban, hogy erre lakik, azonban se közel, se távol egy embert nem látok.
Vagyis… Talán mégis… Ott elől… Az a fehér pólós alak ő lehet???
- Tama-chaaan!!! - ordítok abba az irányba, majd amikor az előttem bandukoló visszafordul felém, és bizonyossá válik számomra, hogy az én kis tejszínkém sétál előttem, gyorsabban hajtok arrafelé, fékezek le mellette.
- Tama-chaan!!! - ugrok is ki a kocsiból, ölelem át, szinte pillanatok alatt. A szemei könnyesek, annyira ledöbbent megjelenésemtől, biztos már teljesen lemondott arról, találkozhatunk.
- Bocsáss meg, hogy késtem, kérlek, bocsáss meg. Nem volt szándékos. Csak… Tegnap nem tudtam neked szólni, hogy nem jó a hat óra, mert annyira izgatott voltál. Kérlek had tegyem jóvá, és vigyelek el! Könyörgöm… - hadarom neki, amíg el nem lök magától.
Szemeiben egyszerre látszik harag, düh, de ugyanakkor megkönnyebbülés, és csodálkozás is.
- Elvihetsz haza. - jelenti ki végül szárazon, könnyeit is letörölve. A csalódottság nyert nála sajnos, talán legelső találkozásunk miatt. Már most érzem, lesz folytatása annak, amit mond. Keserű folytatása.
- Várj… Inkább még oda se. - gondoltam… - Nem akarlak többet látni, menj a szemem elől, és a közelemből is. - amit szorongat… Nem lehet igaz…
Észveszejtően néz ki vékonyka lábaira tapadó farmerében, valamint fehér pólójában… Ha feltenné hozzá a fülecskéket is; amiket még mindig fog, és amikben talán rám várt… Mmm…
- Kérlek… Tama-chan… - térdelek le, miközben kezeim magam előtt fogom össze úgy, mintha imádkozni akarnék. Mindent megtettem azért, visszaérjek hozzád. Higgy nekem.
- Nem érdekel a magyarázkodásod! Ha nem volt jó az az időpont, akkor miért nem hívtál?! - hívni??? Ha gondolatolvasási képességeim lesznek, majd jelzem neki. Addigis…
- Hogyan? - kérdezem meg tőle, viszont eddig bírom ki fapofával, fel kell nevetnem.
Bár… Ettől, és szavaimtól szerencsére nem hagy faképnél. Mintha elgondolkodna.
- Én… Én… Én nem adtam meg a számomat? - ez az… Talán nyert ügyem van.
- Sajnos nem. Pedig hívni akartalak. A város másik felében volt találkozóm 5 órakor. Üzleti megbeszélés. Nem mondhattam le semmiképp se.
Tétova, ezért erőt merítve hezitálásából folytatom, miközben kocsim ajtaját is kinyitom:
- Kérlek cicus… Annyira boldoggá tennél vele, ha megtisztelnél azzal, hogy eljössz velem egy vacsorára. Ígérem, jóvá tenném a késésem többszörösen is… - elmosolyodik, aztán előveszi a telefonját, és arra kér, diktáljam neki a számom.
Furcsállom ugyan kérését, de eleget teszek neki. Majd… Amikor megcsörget, megkérdem, ezt mégis miért csinálta.
- Mentsd el. - rakja fel fülecskéit. Amíg el nem vörösödik azért, mert zavarja tekintetem, csak állok, és nézem. - És aztán… Ha legközelebb ilyen van, mindenképp szólj.
- Értem. És rendben. Ésöö… - folytatom, most szeretnél velem tartani? Vagy vacsorázzunk máskor?
|
| Rauko | 2011. 07. 24. 13:40:22 | #15343 |
Karakter: Shigemi Tama Kira
Megjegyzés: ~Yoshimnak~
Végül sikerül visszacsalnom, és be is mutatkozom neki. Nem arról van szó, hogy a szépségem nem tetszik nekem, csak na! Van nekem nevem is!
De még sütit is hoz!
- Felvásároltad az egész boltot? – kérdezem mosolyogva, mikor visszatér a boltba.
- Áhh… Annyi pénzem nem volt. Csak a felét hoztam el. – Hm... kedves fiú. De mi lehet a neve? - Mi a baj? - kérdez rá, mintha érezné, hogy valami gondom van.
- Te már tudod… Tudod a nevemet… Nem lehetne, hogy…
- Nem kell folytatnod, tapló voltam. Yamatori Tetsuónak hívnak. És… - Megragadja a kezem, és megcsókolja! – Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. - Jaj, én meg nagyon zavarban vagyok! Nem baj, mert megment a tea, hiszen meleg a víz, így van okom, hogy pirulva besiessek a raktárba.
Aztán, amikor már teázunk, épp nyúlnék az egyik sütiért, de eszembe jut a fejpánt. Biztosan nem szeretné, ha használtnak tűnne, amikor elviszi a párjának.
- Ezt majdnem elfelejtettem.
- Tedd csak fel. – Mosolyog... de nem értem, miért. Neki nem kell? – Neked készítettem, bocsánatkérő ajándékként. - Jaj... ez nagyon... zavarba ejtő!
- De… De… Én azt hittem, a barátodnak szántad, csak véletlen itt hagytad - mondom, mire felnevet. Mi ebben olyan vicces?!
- Ha lenne barátom, akkor hidd el, nem engedné, hogy annyit igyak, mint amennyit ittam.
- Ez igaz lehet - mondom elgondolkodva. - Ha az én barátom lennél, én is csak házibulikban hagynám, hogy ennyit igyál - jelentem be, majd, ahogy eljut az agyamig, hogy mit is mondtam, szinte gőzölögni kezdek, úgy elvörösödöm.
- Igen? És mi lenne még, ha a te barátod lennék? - kérdezi kuncogva. Azt hiszem, ennél tényleg nem tudok pirosabb lenni, de szinte megmentőként lép be az ajtón egy srác.
- Hali - köszön hangosan, mire pattanok, és megyek is, de előtte leintem Tetsuot, maradjon csak. Jövök vissza.
- Miben segíthetek? - kérdezem a srácot.
- Nem is tudom - motyogja. Végignézek rajta és elmosolyodom. Biztos, hogy meleg. Ráadásul ő is uke. Egy seme nem szopja a saját ujját gondolkodás közben. Én csak tudom, hiszen én is szoktam.
- Szülinapja van? - lépek elő mosolyogva, mire meglepetten pislog rám. - A pasidnak. Szülinapja van?
- Ja... hát... igen - pirul el. - De honnan...? Ennyire látszik rajtam?
- Évek óta itt dolgozom - mosolyogok a srácra, majd megragadom a karját és elirányítom a vibrátorokhoz, miközben végig magamon érzem Tetsuo tekintetét. - Ezt ajánlom - jelentem be és egy szép, pink darabot nyomok a fiú kezébe. - Tökéletes, nem túl vastag, simán ki fogod bírni.
- De én... nem magamnak... - kezdené.
- Nem érig óta vagy meleg, ugye? - kérdezem mosolyogva, mire nemlegesen bólint. Hát persze. - Te passzív vagy. A barátodnak nem tudsz annál szebb ajándékot adni, minthogy átkötöd magad egy szalaggal és ezzel kényezteted magad egy kellemes vacsora után és egy észveszejtően jó szex előtt - kacsintok rá. - Adok szalagot is. - A srác is felnevet és én is. Hátrapillantok Tetsuora. Ő is mosolyog. Hm... őt biztosan nem ilyen szimpla ajándékkal lepném meg, ha alkalmam lenne majd rá, és a szülinapján mondjuk együtt lennénk. Vannak pántok, és ő látszik annyira perverznek, hogy simán értékelné, ha kikötözhetne az ágyhoz és azt tehetne velem, amit akar. Nyauu... nem is lenne rossz!
Végül a srác vesz egy pink vibrit, kicsit hosszabbat ugyan, de mindenképp kellemes lehet a mérete. Szalagot is adok neki, vastagot, foszforeszkálót, amivel simán át tudja kötni m,agát, majd elköszön, de a lelkére kötöm, hogy jöjjön majd élménybeszámolni és ő bólint. Be fog jönni... mindig visszajönnek az ilyen kedves srácok.
- Értesz a szexhez - szólal meg Tetsuo, mire megint elpirulok. - A saját pasidat mivel lepnéd meg? - kérdezi, és rám néz.
- Nem mondom meg - nyújtom rá a nyelvem, majd felnevetek, és harapok egyet a mesekrémesből. - Nem spoilerkedem - dobom fel a labdát.
- Hm... a végén még azt fogom hinni, hogy flörtölsz velem - vigyorog rám.
- Ki mondta, hogy nem? - kérdezem kuncogva, de elpirulva. Megnyalja az ajkait, majd feláll a székről.
- Szeretnélek megcsókolni - suttogja, majd elém lép. Én hátrálok a raktárhoz, oda nem látnak be., de ha bejön valaki, hallom.
- Azt... azt nem lehet - sóhajtok fel. Milyen bódító a közelsége! Nagyon tetszik...
- Miért nem? Nem akarod? - passzíroz neki az egyik falnak, és vészesen közel hajol. Érzem a leheletét, a süti íze biztos ott kavarog a szájában. Édes lehet és csábító.
- Nehm... nem erről van szó - nyekergem. - Én nem... nem vagyok olyan... olyan fiú - nyögök ki végül.
- Olyan? Milyen? - kérdezi felvont szemöldökkel, és megtámaszkodik mellettem a falon.
- Nem adom magam oda... egy éjszakára, hogy aztán elhagyjanak - jelentem be, és kicsit eltolom. Szinte végszóra hallom meg az ajtócsengőt, és Tatsu hangját. Rápillantok. - Gyere vissza, ha biztos vagy magadban - mosolygok rá, és a szájára adok egy puszit. Hátha ettől majd még jobban akar és belém szeret és tündérmese... hah.
- Hol van, Ta-chan? - kérdezi, és megáll a pult előtt.
- Jövök - sikítok ki. - Dönts, én itt leszek - simítok végig az arcán, majd kilépek.
- Végre... ki van...? - kérdezné, de leintem.
- Tatsu, ő itt Tetsuo, jött bocsánatot kérni. - Mosolyogva nézek barátomra, szememmel sugallva neki, hogy ha bajt csinál vagy beszól, meg fogom harapni a fülét!
- Tetsuo... neve is van - szívja meg a fogát Tatsu.
- Üdv - köszön neki vendégem. - Gyanítom, veled is balhéztam tegnap - dönti picit oldalra a fejét. - Tőled is bocs.
- Balhézni? Nem - mondja Tatsu. - Csak megkérdezted, hogy én kefélgetem-e Ta-chant, de mielőtt beverhettem volna a képed, elkapta a csuklómat - néz rám, majd vissza vendégemre.
- Hm... és? - kérdez rá megint Tetsuo, mire mélyen elpirulok.
- Mi és, barom? - sziszegi Tatsu.
- Te kefélgeted? - vigyorog rá, mire Tatsunak elborul az agya, ide látom, a szemeiből lehet észrevenni!
- Elég volt - visítok fel. - Te - mutatok Tatsura. - Ülj le, és maradj csendben! Te - mutatok most Tatsuora. - Szedd össze magad, menj el innen, és holnap gyere vissza, vigyél el vacsorázni - fújtatok idegesen, majd kicsit elpirulok, és várom, hogy Tetsu menjen el.
Az ajtó elé is kikísérem, majd megállok előtte.
- Eljössz holnap? - kérdezem reménykedve, mire kedvesen bólint. - Hatkor zárok - felelem csillogó szemekkel. Elpirulok, és közelebb lépek. Megtámasztom a kezem a mellkasán, és lábujjhegyre állva tapasztom ajkaimat az övére. Nem igazi csók, hiszen nem használom a nyelvem és neki sem hagyom, csak kicsi biztosíték, hogy eljöjjön másnap.
Ahogy elhúzódom tőle, mosolyogva nyalom meg ajkaimat.
- Várni foglak - nézek rá, majd belépek a boltba. Ő még áll pár pillanatig és elindul.
Hát, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz!
- Ta-chan - sóhajt fel Tatsu. - Neked mindig a rosszfiúk jönnek be - int nemlegesen a fejével jelezve, hogy reménytelen vagyok.
- De olyan aranyos - mosolygom. - Nézd, mennyi sütit hozott nekem. Egyél te is - tolok elé egy szeletet, mire morogva kezd eszegetni. Tatsu sem rossz srác, csak meg kell ismerni. Nekem olyan, mintha a bátyám lenne. Mindig megvéd és minden pasimmal úgy viselkedik, mint egy aljas kisgyerek. Egyszer, az egyik alkalmi szeretőm teájába hashajtót tett... gonosz, de ha látja, hogy boldog vagyok, sosem szól bele.
***
Másnap még váltásruhát is viszek be, hogy ne abba menjek vele kajálni, amiben egész nap voltam. Egy fehér pólót teszek be, egy szimpla, feszülősebb farmert és ugye a cicafülek.
Így amikor zárni készülök, át is öltözök, és várok. Ugye eljön...?
|
| yoshizawa | 2011. 07. 14. 19:53:16 | #15087 |
Karakter: Yamatori Tetsuo
Megjegyzés: (Tamának)
Nem tudom eldönteni, az a kis kék szemű neko, aki abban a szexshopban kucorgott álom volt-e vagy valóság. Mert ha álom volt, akkor kurvára akarok egy pontosan ugyanolyan ukét a farkamra.
Ha valóság, akkor pedig őt akarom. Persze miután megvigasztaltam.
Ta-chan…
Legalábbis így becézte az a nyálasképű.
Roppant bunkó lehettem vele, és azért bújt a karjai közé. Holott annál a faszinál sokkal jobbat érdemel. Engem.
- Tisztában vagyok azzal, hogy csak most kezdtek ébredezni, de kaparjátok már össze az eszetek. – mordulok haverjaimra ismét. A jómadarak itt töltötték az éjszakát. Ráadásul semmire, még talán a nevükre se emlékeznek. Azonban pechükre nekem válasz kell, méghozzá azonnal. – Mint említettem már csak arra vagyok kíváncsi, jártunk-e szex…
Eddig jutok a faggatásban, mert mintegy válaszként rózsaszín, lila tincseket látok. Amik… A kis kékszeműhöz tartoznak, aki ledermedt az úton, amikor rám nézett.
Bocsánatot akarok tőle kérni, azonban hamar magához tér, és elkanyarodik más fele. De legalább már tudom, nem csak álmodtam a tegnapit.
Grr… Újabb probléma… Azt akarom az enyém legyen, remélem nem jár azzal a senkiházival, mert akkor macerásabb lesz megkapnom.
- Hagyjuk. – rúgom le magamról azt a marhát, amelyik lábam megfogva aludt el ismét, és elköszönve tőlük elindulok hazafelé, azon agyalva, hogy még ha meg is találom azt a boltot, akkor is hogyan engesztelem ki azt a kis kékszemű cicust.
Nem jut eszembe semmi otthon se addig, amíg fel nem rúgom a kellékes dobozom, és szitkozódva el nem kezdem összeszedni kiborult cérnáim, anyagaim. Ekkor akad egy puha, plüssös fehér anyag a kezembe, amitől mintha lámpa gyúlna az éjjel elivott agyamba.
Újabb nyalókát bontok, miközben leülök a varró gép elé, és még abban a pillanatban, a megszállottság hevében nekikezdek megcsinálni engesztelő ajándékom.
Legalábbis én annak szánom, remélem, neki is tetszeni fog.
***
Mosolyogva fékezek le a bolt előtt, amikor végre megtalálom, és lépek be.
Nem számítottam semmiféle üdvrivalgásra ettől, de arra se, hogy fehér arcocskája még sápadtabb lesz. Gyorsan elkezdem, amit akartam, amikor megkérdi, miért jöttem, félek attól, elájul:
- Semmi rosszat, csak bocsánatot kérni. Tényleg bocs, részeg voltam – szomorúvá tesz, hogy próbál távolodni, de azért a pultra pakolom ajándékom, mielőtt hátrébb lépnék egy pár lépést. Tényleg olyan, mint egy ijedős cica.
- Se... semmi baj, de menj el – könyörög. Ezért, amikor rákérdezek arra, fél-e tőlem, és helyeslően bólint, még egyszer bocsánatot kérve tőle megyek ki az üzletből.
Nem hiányzik, barátját hívja segítségül. Bár… Azt szerettem volna, ha kibontja a csomagot.
Lassítok, és a shop melletti bolt kirakatát bámulom meg. Mindenféle édességet árulnak itt. Talán be is megyek körbenézni, mielőtt visszanéznék a kis kékszemű felé, és megnézném, tetszett-e neki az ajándékom.
Marha vicces, de van egy kocsma, egy esküvői-ruhaszalon, és egy játékbolt is a környéken, mintha többet akarnának adni kevesebb erőfeszítésért.
- Ha... ha szeretnél, - hallok meg a shop irányából egy bátortalan hangocskát - csinálhatok egy teát - nem hiszek a füleimnek, amíg rá nem nézek, de azután…
Egyszeriben minden világos lesz… Megtalálta a fülecskéket, és utánam rohant.
Vagyis… Talán ez történt. És… Talán azért, mert mást is érez irányomba a félelem mellett…
Mosolyogva jegyzem meg, jól állnak tincsein a fehér fülecskék, és hogy így még cicásabb, mint eddig bármikor.
Amikor pedig erre a kirakat felé fordulva, vörös arccal kezdi magát illegetni, bizonytalanul visszakérdezve arra, hogy ezt komolyan gondoltam-e, bólintok, és hozzáteszem azt is, elfogadom a felajánlását, jól esne most egy tea.
- És ígérem… - kiáltok még utána, amikor erre biccentve elindul befelé – most megpróbálok jól viselkedni.
- Remélem is. Többször nem bocsájtanák meg. – sóhajtja gyönyörű, mégis talán egy kicsit még tétova mosollyal, majd besétál, hogy egy fél pillanattal később újra kidugja fejét, hogy megkérdezhesse, akkor megyek-e.
- Egy pillanat szépségem. – vigyorgok rá. – Ha már itt ez a süteményes, veszek valamit magunknak a tea mellé. Rendben?
- Shigemi Tama Kira. – he? Ez mit jelent?
- Hogy micsoda? – kérdezek rá óvatosan, amire egyből érkezik is a határozott válasz a már ismét piros arcú fehér cicustól:
- Így hívnak. Shigemi Tama Kirának. És nem szépségemnek. – jaa… Így már világos.
- Bocsánat. Akkor úgy mondom, hogy mindjárt megyek Tama-chan. – valarom meg tarkóm. Látom arcán, ez a megszólítás se tetszik neki, ahogy azt is, valamit még kérdezne, de nem ácsoroghatok örökké a bolt ajtajában, belépek.
Aki ajtóban áll, azt különben is vagy kirúgják, vagy be.
***
- Itt is vagyok. – lépek be büszkén a célboltomba, az én kis nekomhoz.
- Felvásároltad az egész boltot? – jön elém nevetve, és segít lepakolni szerzeményeim.
- Áhh… - túrok bele az egyik szatyorba, és veszek elő egy hatalmas epres, szilvás nyalókát, aminek színe hasonlít a cicus hajához, és kapok be belőle akkora részt, amekkorát csak bírok, hogy leesőben lévő cukorszintem feljebb tornázhassam. – Annyi pénzem nem volt. Csak a felét hoztam el. – remélem értette, amit tele szájjal mondtam neki.
- Mi a baj? – szedem ki a számból rágcsám. Feszeng, mint az előbb, biztos, hogy valami bántja megint, csak nem meri mondani mi az. Én bánthattam meg???
- Te már tudod… Tudod tudod a nevemet… Nem lehetne, hogy… - jaaa… Értem… Mosolyogva teszem ujjam szája elé.
- Nem kell folytatnod, tapló voltam. – közlöm, mielőtt a kezem nyújtanám felé. – Yamatori Tetsuónak hívnak. És… - ragadom meg kezét, hogy egy apró csókocskát hinthessek rá, mielőtt folytatnám – nagyon örülök, hogy megismerhettelek.
Sípoló hang jelzi, kész lett a víz, ezért vörös arccal, zavartan elsiet érte, kislisszol kezeim közül.
Sóhajtva nézek utána, majd úgy döntök, addig amíg ő a teával szorgoskodik, én kipakolom a szatyorból a többi szerzeményem is. Nem tudom, mit szeret, viszont többet hoztam a tejszínhabos tetejűekből, és a krémesekből. Tényleg teljesen olyan, mint egy félénk kis cica, talán szereti is a macskás dolgokat.
Elvégre… A fejpántját még mindig nem vette le.
Amikor visszaér, segítek neki a pult egy üres szegletébe lerakni a teával teli bögréket, amiket hozott, majd mindketten leülünk.
Nyúlna is ugyanúgy az egyik krémesért, ahogy én, de mintha valami szöget ütött volna a fejében kap fejéhez, veszi le gyors mozdulattal az ajándékát.
- Ezt majdnem elfelejtettem. - nyújtja felém, értetlenül nézem, amíg nem folytatja azzal, hogy itt hagytam, és hogy nem akarta felpróbálni, de nagyon tetszett neki, és kér elnézést.
- Tedd csak fel. – kérem mosolyogva. – Neked készítettem, bocsánatkérő ajándékként.
- De… De… Én azt hittem, a barátodnak szántad, csak véletlen itthagytad - felnevetéssel szakítom félbe, sietek a segítségére egy magyarázattal:
- Ha lenne barátom, akkor hidd el, nem engedné, hogy annyit igyak, mint amennyit ittam.
|
| Rauko | 2011. 05. 29. 15:50:29 | #13935 |
Karakter: Shigemi Tama Kira
Megjegyzés: ~Yoshimnak~
Nem sokkal zárás előtt, amikor már úgy vagyok vele, hogy úgysem jön ide senki, megjelenik egy csapat részeg srác. Összerezzenek, megijedek, hiszen az ilyenből sosem szokott jó kisülni. De nemsokára jön Tatsu, addig kell csak kihúznom valahogy.
Aki először belép, kifejezetten helyes, de gúnyolódnak velem és kinevetnek, hiába kérdezem, mit akarnak. Aztán elkezdenek dobálózni, ami nem tetszik, felhúzom magam és kiabálni kezdek, de nem foglalkoznak velem. A helyes srác leint, és felfekszik a pultra, miután megígéri, hogy kifizeti az elrontott vibrátort.
Aztán a pulton fekvő, helyes fiú közli, hogy egy ukét akar meglepni és tudtomra hozza, helyesebben majdhogynem a képembe tolja a merevedését, mire még jobban elpirulok. A haverjai még mindig röhögnek, tudom, hogy gúnyolódik velem, és ez nagyon rosszul is esik.
- Te örülnél neki? – megragadja a karom, közelebb ránt magához, mire megijedek, hiszen nem tudom, mit akar. - Nem tudom, eressz már el! – rivallok rá idegesen, félve. Végül kapok a számra egy puszit, amitől még jobban elpirulok, feláll és fizet, majd elindul a haverjai után, de az ajtóból visszafordul.
- Ne kímélj… - bosszankodom, mikor mégis visszalép.
- Itt a boltban minden elvihető? - kérdezi.
- Milyen kérdés ez?! Persze, hogy minden elvihető - morgom. Milyen buta kérdés ez már? De ahogy elvigyorodik és magáéhoz húz, belemarkolva a fenekembe... majd amit mond...
- Akkor fizetnék, szépségem.
Ez már... ez már túl sok. Könnybe lábadnak a szemeim, és kitépem magam a karjaiból.
- Nem tudom, miért nézel kurvának - üvöltök rá, magamat meghazudtolva. - Takarodj a boltomból - kiabálok vele még mindig, kipirult arccal, könnyes szemekkel. - menj ki azon a rohadt ajtón, és ne is lássalak itt többé, vagy tényleg kihívom a rendőrséget! - Meglepetten néz rám.
- Te sírsz? - lépne közelebb, de hátálok a pulthoz, és a kezembe veszem a mobilomat.
- Menj innen - nézek egyenesen a szemébe. Nem tudom, mennyire tudna komolyan venni, így, hogy sírok közben.
Ekkor nyílik a bolt ajtaja. Most látom csak, hogy záróra van, ez biztosan Tatsu lesz, és értem jön. Ahogy meglátja a kis jelenetet, rám néz.
- Ta-chan, mi a baj? - kérdezi, és elsétál a srác mellett, majd megölel.
- Küld el innen - szipogom, majd azért felnézek, látni szeretném, hogy mi történik. Tatsu egyenesen a fiúra néz.
- Takarodj - sziszegi.
- Te ki a fasz vagy? - kérdezi az idegen.
- Az, aki szétveri a fejed, amiért megríkattad Ta-chant - jelenti be az egyértelműt. A fiú részeg... látszik rajta, eddig is látszott és most még verekedni is akar?
- Te kefélgeted? - kérdezi vigyorogva, mire Tatsu már mozdulna is, de elkapom a csuklóját.
- Nem ér annyit - mondom halkan, majd a részeg srácra nézek, még mindig pityeregve. - Elfelejtem, ezt neked, ha most rögtön elmész innen. - A fiú rám néz, majd Tatsura, morog valamit, aztán kisétál, én meg felsírva bújok Tatsuhoz.
- Mit akart itt ez a szemétláda? - kérdezi, miközben a hátamat simogatja.
- Ne... nem tudom - szipogom. - Bejött a haverjaival, elkezdtek dobálózni meg röhögni, aztán a srác meg akart venni engem - mondom, mire felsóhajt, és megölel. Én a kirakat felé pillantok, és a tekintetem találkozik a fiúéval, aki kint áll, és néz. Könnyes arccal bújok még jobban Tatsuhoz.
Tatsu olyan, mint a testvérem. Az árvaházból ismerem, együtt nevelkedtünk, és mivel elég veszélyes a környék, mindig bejön értem, ha zárok, és hazakísér. Sosem volt köztünk semmi, nem is lesz, hiszen Tatsu hetero, nagyon helyes barátnője van. Ruru-chan nagyon kedves lány, volt már bent ő is.
- Volt már bent ez a barom? - kérdezi, miközben segít kasszát zárni.
- Még soha - rázom meg a fejem. - Emlékeznék rá, az biztos - sóhajtok fel. - Elég helyes volt - vallom be, mire rám pillant.
- Ki tudja, milyen szadista, részeges vadállat, neked meg helyesnek látszott? - morran rám, mire összerezzenek. - Bocs.
- Tudod... olyan rég óta egyedül vagyok már. Jó lenne egy srác, aki elém jön, eljön velem erre-arra... és ő pont az esetem volt. - Lehajtom a fejem. Miért kell nekem mindig az ilyenekre bukni? A legutóbbi is drogos volt, meg is vert többször. Akkor dobtam ki, amikor egyszer úgy elvert ok nélkül, hogy kórházba kellett mennem, mert napokig szédültem.
- Ta-chan, elhiszem, hogy szar dolog magányosnak lenni. De ez a srác ki tudja mit csinált volna veled, ha nem jövök be. Nem láttad, hogy még a farka is állt? - kérdezi, mire elpirulva pillantok oldalra. - Ha most azt mondod...
- És ha igen? - kérdezem halkan. - Azt sem tudom, mikor voltam úgy valakivel, hogy nem kellett félnem attól, hogy kárt tesz bennem. - Belép a pult mögé a vállamra teszi a kezét.
- Hidd el, Ta-chan, ha jönnie kell az igazinak, akkor jönni fog - sóhajt fel. - De kérlek, ne csinálj butaságot - néz mélyen a szemembe, mire felnevetek.
- Ugyan, mit csinálnék? Hazamegyek, beteszem egy pornót és tesztelem az új fajta vibrátort - kuncogok, mire megrázza a fejét, majd ő is felnevet és megölel. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle.
***
Az esti tervem végül meg is valósult. Tettem le vacsorát a patkánykáknak, aztán eljátszottam magammal olyan egyig, utána meg elaludtam. Reggel, helyesebben hajnalba kelek, ugyanis fél hatkor indulok futni, hétre végzek is, hazaszaladok, zuhany és mennem is kell melóba. Ez a terv.
Ép a parkban futok keresztül, amikor a mellettem levő sétányról hangokat hallok, és odakapva a fejem, meglátom a fiút. Mit keres ez itt ilyenkor?! Talán még haza sem ment, végigbulizták az éjszakát. Ő is felém pillant, látom, hogy szólna, de inkább lekanyarodok egy másik sétányra és eltűnök a fák között, hogy ha eszébe jut, akkor se tudjon utánam jönni.
Bár tényleg milyen helyes... olyan szexis az egész jelleme, erősnek, férfiasnak látszik és tényleg pont az esetem. Kár, hogy barátja van, és egyébként sem kellenék neki. Csak a hajam miatt kezdett ki velem, meg mert részeg volt. Józanul eszébe sem jutnék, azt hiszem.
***
Már egész szép kis összeget összeárultam ma. Viszonylag sokan voltak, mindenki vett valamit, nézelődőm alig volt, de ő is megígérte, hogy holnap visszajön, csak meg kell beszélnie a barátnőjével, hogy pontosan mit is szeretne kapni a születésnapjára. Adtam neki egy katalógust a vibrátorokról, és elköszönt, de elkérte a bolt számát, ha esetleg kérdése lenne, tudjon hívni.
Olyan öt körül van, délután. Nyolcig még sok idő van, ezért épp a vibrátorotokat rendezgetem, az újakat teszem a reklámpultra, hogy jobban lássák, hiszen én is tapasztaltam, hogy tényleg jó cucc és megéri az árát. Ma már vittek is belőle kettőt, írtam a főnöknek, büszke is volt rám. Jelenleg épp Hawaii-n van, valami fontos üzleti úton, de rám hagyott mindent, és még két hét, mire hazaér. De nap közben mindig net mellett van, ha akármi van, tudjak vele beszélni. A tegnapit nem mondtam el, nem kell, hogy aggódjon, hiszen nem hiszem, hogy a srác visszajönne.
Megint a srác... megint ő jár a fejemben, és mintha csak erre várt volna, megszólal az ajtó felett a kis csengettyű, és belép. Én összerezzenek, és nem is lépek ki a pult mögül, ujjam a mobilomon, ha kell, az egyes gyorshívó Tatsu, azonnal tárcsázom.
- Mi... mit akarsz? - kérdezem félve.
- Semmi rosszat, csak bocsánatot kérni - mosolyog rám, és közelebb lép, mire összerezzenek. Látom, hogy emiatt elszomorodik, de nem tágít, és végül letesz a pultra egy dísztasakot, majd hátrébb lép. - Tényleg bocs, részeg voltam - mondja.
- Se... semmi baj, de menj el - kérem halkan, remegő hangon.
- Félsz tőlem? - Félve, de igenlően bólintok, hiszen akármilyen helyes, félek, hogy bántani akar. - Sajnálom - mosolyog rám szomorkásan és kisétál. Annyira bele vagyok feledkezve, hogy elfelejtek szólni neki az itt felejtett csomagért, amibe azonnal belenézek.
Egy cicafül! Örömködve próbálom fel, és valahogy ösztönösen szaladok ki az utcára. Épp a szomszédos kirakatot nézi.
- Ha... ha szeretnél, csinálhatok egy teát - motyogom, mire rám pillant. Remélem, nem bántottam meg sem a viselkedésemmel, sem azzal, hogy felvettem a fehér, bolyhos fülecskéket, de annyira aranyosak!
|
| yoshizawa | 2011. 05. 29. 12:24:58 | #13929 |
Karakter: Yamatori Tetsuo
Megjegyzés: (Tamának)
Kocsmába be, pár kör után ki, másik kocsmába be. Addig legalábbis, amíg haverjaimmal meg nem látunk egy szexshopot, aminek már a neve is érdekes. XXX-Neko…
Lehet, ha kevesebbet iszok, nincs a bolt nevében ennyi x. Ahogy lehet az is, ennyi cica sincs benne, de egy próbát megér, bekukkantok. Haverjaim úgyis birka módjára követnek.
Grr…
Belépve egyből kicsit lesokkolva bámulok a pult felé. Ilyen látványra, ami ott fogad nem számítottam.
Vagyis… Vagy kápráznak a szemeim a sok piától, vagy tényleg egy fehér bőrű, kék szemecskéjű neko ácsorgott ott, és sietett elénk, amikor észrevette beléptünk, hogy üdvözöljön minket, valamint megkérdezze, mibe segíthet.
Félrébb állok, mögöttem belépő haverjaim is tanúi lehessenek a csodának.
Nem kell bele pár pillanat, máris jelzik, az ő fantáziájuk is megragadta a kicsike, hasukat fogva a röhögéstől dőlnek el a padlón. Ők is ukék, de ehhez a rózsaszínes, lilás hajú passzívhoz képest, aki az eladó…
Hátöö… Mondjuk úgy, más kaliberűre számítottunk.
Ennek a gyereknek most annyi.
- Azt kérdeztem, miben segíthetek. – kérdezi ismét. És… Habár elvörösödött csapatunktól, valamint hangja, és kezei is remegnek egy kicsit, azért elég határozottan néz minket, várja válaszunk még akkor is, amikor elmaradhatatlan nyalókámon kezdek el egy igen izgató nyelvjátékot bemutatni neki.
- Abban szépségem, - szánom meg végül, amikor egy nagyobbat nyel. – hogy elárulod nekem, mi az, ami nagy, szőrös, és amikor feláll, a legtöbben futva menekülnek előle? – arcszíne még vörösebb lesz, és el is fordítja egy kicsit fejét, hogy ne kelljen szemembe néznie, de társaim egy művibrátor felém dobásával jelzik, ez még nem elég nekik, béna poén ez a medvés.
Természetesen lekapom a fejem az útjából, így a világító készülék a sarokban landol, viszont ezzel a húzásukkal annyit elértek ezek az idióták, hogy a kicsike kizökkent előbbi zavarából.
Már tuti, hogy haragos, és nem akar minket itt látni, azért ordít ránk, menjünk innen, amíg nem hívja a rendőrséget.
- Nyugi. – simítok puha, selymes tincsei közé. – Majd én kifizetem. Azzal együtt, amit veszek.
- Remek. – vakarja le fejéről kezem, és siet el, hogy a szerkezetet a pultra tehesse. – Ha megmondja, mit keres, még segítek is. – nem jött vissza, onnan folytatja a társalgást, ezért vállrándítva ülök a kiszolgálópultra, a kezembe véve, amit ő letett.
- Nem tudom pontosan, mit is keresek. Egy ukét akarok meglepni.
-Szerinted… - dőlök végig a pulton halál nyugodtan, hogy lássa merevedésem. – Annak örülne, ha erre a kicsikére itt masnit kötnék?
Pillanatra haverjaimra néz, akik ezen az előadáson már röhögnek, de aztán már újra felém fordul, hogy zavartan megjegyezze, nem tudja, mert nem ismeri azt, akinek szánom.
- Te örülnél neki? – ragadom meg karját, és húzom úgy a pulthoz, hogy szája az enyém előtt legyen.
- Nem tudom, eressz már el! – pff… Nehéz eset…
Sóhajtva adok egy apró puszit ajkaira, majd engedem el. A pultról is lemászok, és előszedem a pénzem. Haverjaim veszik a lapot, szerencsére el is indulnak hazafelé.
- Köszönöm. – biccentek felé, miután fizettem, és én is elindulok. Aztán… Hogy ne örüljön annyira, mint amennyire minden bizonnyal örül, visszafordulok azzal hozzá, hogy még egy kérdés az eszembe jutott.
- Ne kímélj… - morogja bosszúsan.
- Itt a boltban minden elvihető? – kérdem is erre egyből, fülig érő vigyorral. Majd amikor kifakad, és elkezd azon duzzogni, hogy ez mégis miféle kérdés, mert miért ne lehetne minden elvihető, diadalittas arccal kapom fel, végigsimítva közben formás idomain, belemarva seggébe. Nekem ő kell.
- Akkor fizetnék szépségem.
|
|
