|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Réka10 | 2013. 03. 15. 17:44:09 | #25352 |
Karakter: Ray Lock
Megjegyzés: Gombának.
Bocsi a hibákért, és a várakozásért! ^^
Music.
Csendesen battyogtam haza. Furcsa azt mondani, hogy haza.... Egy ideje nem volt. Amikor megérkeztem, és pakoltam el, az "új barátom" lépett be a konyhába, nyakkendőjét igazítva. Nem is tudom a nevét..
- Jó reggel. Megkérdezhetem, hogy mi a neved? Múltkor elmaradt...- nem néztem rá, így is elég ciki.
- Bill. Bill Jones. - Bill... Mint a jó öreg barátomat, aki meghalt. A szemem előtt lebegett a képe.
- Öhm... Én Ray Lock vagyok. - kezet fogtam vele.
Elkezdtem csinálni a kaját. Hihetetlen, hogy befogadott és megbízik bennem, holott teljesen felesleges. Az utcáról szedett össze. Egy kis drogos vagyok, ő pedig biztos valami jó cégvezető. Chh... milyen ironikus helyzet. Megcsináltam a reggelit és meg is terítettem. Szerencsére könnyen megtaláltam a tányérokat.
- Jó étvágyat. - Kezdtünk bele.
- Ray...
- Igen? - Most valami komoly dolog jön... Lehet, hogy elküldd, hogy még se legyen itt nála egy drogos?
- Akarsz dolgozni nálam? - Mi? Most... komolyan?
- Hát... - Mi a faszom... Két nap alatt lenne tető a fejem fölött, meg irodai szék a seggem alatt? Hol a kandi kamera?
- Nagyon jól fizetne... és nem kell sokat dolgozni. - Érvelt.
- Oké... Legyen. - Mentem bele. Talán saját házam is lesz, és meg tudok élni egyedül is.
***
Mindent elmondott, hogy mit kell csinálnom, be is vitt az irodába, hogy megmutassa, hol fogok dolgozni, és hogy hol találom a dolgokat. Teltek a napok, egyre jobban egymáshoz szoktunk, egyre jobb voltam a munkában. Megtanultam, hogy mit kell csinálnom, és hogyan. Otthon is megtaláltam a helyem, kimondatlanul, de felosztottuk a dolgokat. Szerencsére Bill nem felejtette el, hogy hogyan tudott elhozni, így kaptam tőle füvet is. Ezt persze csak otthon tudtam elszívni. Aztán az egyik nap bejelentette, hogy a hétvégén elmegyünk egy üzleti útra. Kicsit azért beparáztam, mert nem voltam még ilyenen, nem tudtam, hogy mit kell csinálni. Persze megbeszélünk mindent, de akkor is ott van az a tény, hogy simán el tudok szúrni valamit. Kaptam egy bőröndöt, hogy be tudjak pakolni. Sok cuccom nem volt, csak ami a szekrényben volt megérkezésemkor. Viszont öltönyöm, vagy valami más előkelő ruhám nem volt, reménykedek benne, hogy kapok valamit.
Délelőtt indultunk, három óra környékén érkeztünk meg. 5-kor volt a találkozó, szóval volt még időm elkészülni. Nagyon szép szobát kaptunk, látszott, hogy itt szokták lezavarni az üzleti ügyeket. Bill előbb lement, hogy megigyon valamit, addig én lefürödtem. Mikor kijöttem a fürdőből, egy öltönyt találtam az ágyon. Felvettem, de voltam benne biztos, hogy jó ötlet lenne. Furán néztem ki, mondjuk még nem volt ilyen rajtam. Ránéztem az órára és háromnegyed volt. Gyorsan felkaptam az asztalon hagyott papírokat és kiléptem. Gyors léptekkel mentem egy fickó mellett, aki hasonlított Shouta-ra. Elvetettem ez a gondolatot, majd tovább mentem. Szerencsére 5 perccel előbb értem le. Bill és a üzletelni kívánó hölgy már ott volt.
Odamentem az asztalunkhoz, és bemutatkoztam. Nem sokra rá, jött a negyedik tag is. Próbáltam meglepettségemet nem kimutatni, de nagyon nehéz volt. Shouta jött közénk. Úgy látszik ő ennek a nőnek dolgozik. Munkahelyet váltott volna? Megeshet, nem bírta már a főnökét. Neki is bemutatkoztam, nem hiszem, hogy jó fényt vetne rá, ha kiderülne, hogy honnan ismerjük egymást. Leültünk, megrendeltük a vacsorát, és elkezdték a tárgyalást. Próbáltam figyelni, de mikor megéreztem, hogy valaki lába az enyémhez ér, kicsit nehezebb dolgom volt. Felnéztem Shoutára, de ő csak mosolygott. Ha te így, akkor én is. Beszálltam a játékába. Én is simogattam a lábammal, csak, hogy ő feljebb is ment. A combomat kezdte a lábfejével piszkálgatni. Éreztem, hogy egyre szűkebb lesz a nadrágom, de nem hagytam magam. Persze a kaja közben békén hagytam, nem akartam, hogy elkezdjen itt fulladozni, lehet, nem kellene. A desszertnél voltunk, amikor már nem bírtam. Megköszörültem a torkom.
- Elnézést – felálltam, és kiindultam a mosdóba.
Szerencsére senki nem volt ott, gyorsan bementem az egyik kabinba. Megpróbáltam kicsit lenyugodni, amikor nyílt az ajtó. Nem is gondolkoztam, hogy ki lehet az, de rájöttem, mikor az ajtó alatt egy füves zacskó csúszott be. Shouta.
- Ha akarod, nyisd ki az ajtót.
Nem tudtam, hogy mit csináljak. Ha Bill megtudja, akkor ki is rúghat… Ha megtudja. Nem mondanám el neki, és szerintem Shouta sem. Nem kell mindent tudnia. Ki zártam az ajtót. Nem várt sokáig, egyből bejött.
- Szia.
- Szia.
Elmosolyodtam, és lecsapott az ajkaimra. Hevesen csókolt, kezével a nadrágomat bontotta ki. Nem tököl, az már tuti. Én is elkezdtem az övét kigombolni. Hirtelen megfordított, hogy háttal legyek neki, és behatolt. Rég voltam már valakivel, el kellt volna egy kis tágítás, ilyen szárazon nem olyan kellemes. Amikor elkezdett mozogni, jobb lett, megpróbáltam visszafogni a nyögéseimet, mert ha bejön valaki, nem biztos, hogy jó lenne, ha meghallana minket. Megpróbáltam valahol kapaszkodni, de ez elég nehéz, tekintve, hogy egy wc-ben voltunk. Shouta egyik keze előre vándorolt és a farkamra kulcsolódott, majd elkezdte mozgatni. Istenem, hogy mennyire hiányzott ez! Elég hamar elmentünk, nem jó ötlet húzni az időt.
- 135-ös szobában vagyok – csókolt meg, és kiment.
Gyorsan összerendeztem magam, megmostam az arcom, és megigazítottam a ruhámat. Előbb mentem vissza, hiszen Shouta utánam jött ki.
- Nemsokára befejezzük – mondta Bill, mikor leültem.
Igaza volt, 10 percen belül vége lett. Ők még kicsit beszélgettek, én viszont felindultam a szobánkba. Nem tudom, hogyan, de nem ott kötöttem ki. A 135-ös szoba előtt álltam, és gondolkoztam, hogy kopogjak-e, vagy inkább menjek vissza. Végül halkan, de bekopogtam. Jöjjön, aminek jönnie kell. Nem sokára kinyitotta az ajtót, ingje felső két gombja ki volt gombolva, nyakkednője pedig lazán lógott a nyakába. Nagyon jól nézett ki.
- Hát eljöttél - mosolygott, és szélesebbre nyitotta az ajtót.
- Úgy tűnik.
Beléptem és körbe néztem. Nem sok különbség volt az én szobám és ez a szoba között. Kényelmesen a bárpulthoz mentem és töltöttem magamnak valamit inni. Miután kitöltöttem, elindultam a kanapé felé. Leültem és onnan figyeltem, hogy mit csinél Shouta. Levette a nyakkendőt és gonbolta tovább az ingjét és közeledett felém. Még mindig istenien néz ki. Gyorsan felhajtottam a piát és odaléptem hozzá. Kivettem a kezéból az inget és teljesen kigonboltam. Lecsúsztattam a vállain, közben végig engem nézett. Felnéztem rá és megcsókoltam.
- Sietsz valahová? - kérdezte, mikor egyre hevesebb csókunknak vége lett.
- Ezért jöttem, vagy nem?
- Végülis - megcsókolt, és ledöntött a kanapéra. Gombolni kezdte az én ingemet is, majd levette a zakómmal együtt. Remélem nem gyűri össze, valószínűleg vissza kell adnom.
Lábaimat rákulcsoltam a derekára és úgy húztam magamhoz. Mikor ágyékunk összeért, megéreztem, hogy készen áll egy újabb menetre. Elkezdtem gombolni a nadrágját, mire felállt, és elindult. Lábaimmal erőssebben tartottam magam, amíg beért a hálóba. Ott letett az ágyra. Ott folytatuk, majd mikor belémhatolt, akaratlanul, de kicsúszott a számon.
- Hiányoztál.
Csak kuncogott egyet, és elkezdett mozogni. Eszméletlen volt, tényleg hiányzott. Mikor belém élvezett csak ennyit mondott.
- Te is.
Szerkesztve Réka10 által @ 2013. 03. 27. 21:09:46
|
| Réka10 | 2012. 11. 14. 14:19:20 | #24217 |
Karakter: Ray Lock
Megjegyzés: Gombámnak.
Bocsi a hibákért, és köszi a netet. : D
Reggel megígérte, hogy haza visz, bár nem tudom, hogy hol van a az a haza, de a szándék meg volt. Néha egy kicsit megbántam, hogy el akarok menni, de tudom, hogy ez lesz a legjobb. Nem szabad kötődni hozzá, csak csalódás lenne.
Shouta pár cuccát odaadta nekem, ami igen nagylelkű volt tőle. Az ajtóban álltam.
- Kész vagyok.. Mehetünk.
- Rendben.
Csak az utat figyelte, nem szólt hozzám. Kicsit zavart, de jobb volt, mert nem volt olyan nehéz az elválás.. Úristen miket beszélek...elválás.. pff... Egy hídnál rakott ki. Én mondtam, hogy jó lesz itt, általában kevesebben vannak itt.
- M- Mindent köszönök, szia. - búcsúztam el.
Ahogy odaértem pár hozzám hasonló csöves elvette a kapott holmit és elkezdtek lökdösni. Azzal csesztettek, hogy elkényeztetet lettem. Tudtam, hogy csak irigykedtek, és próbáltam figyelmen kívül hagyni. Aránylag hamar leszálltak rólam, de a cuccaimat nem adták vissza. Felesleges volt odaadni, csak emlék volt.
Leültem egy félreeső helyre és összehúztam magam. Nem akartam ott lenni. Bárhol, máshol de ott nem.
Másnap visszamentem a kukákhoz, de ott már volt valaki, így másik helyett kellett keresnem. Nem bántam meg, hogy eljöttem, még így is jobb volt. Nem akarok kötődni hozzá, csak csalódás lenne.
***
Két hét telt el, és minden este volt legalább egy kuncsaftom. Volt, amikor reggelig is ott lehettem, és ezért meg is kaptam az adagot. Megkellett szegnem a saját szabályomat, hiszen nem mindenki adott azt amit kértem. De legalább nem emlékszek rájuk. Alig ettem valamit, meg is látszott, kilátszottak a bordáim, de nem éreztem az éhséget. Néhány kék-zöld foltom is volt, mert egy-két ember kicsit durvább volt a kelleténél. Még mindig jobb volt, mint egy menhely, ahol végig bántalmaztak volna, testileg, lelkileg. Egyik nap egy jó állapotú férfi jött oda hozzám.
- Szia. - köszönt. Hangja mély volt, bizalmat sugárzott, de tudtam, hogy mit akar.
- Hello. - köszöntem vissza. Füvet tartott a kezében.
- Jössz? - kérdezte.
Csak bólintottam és követtem. Egy szép lakásra mentünk. Csodálkoztam is, hogy egy ilyen ember miért fizet egy kurvának - mert az vagyok-, ha ilyen szép helyen lakik. Biztos jól fizető állása van...
Bementünk egy tágas előtérbe. Levettem a rongyos cipőmet és bizonytalanul álltam. Bevezetett a nappaliba, és leültetett egy bőr kanapéra.
- Kérsz valamit enni? - kérdezte kedvesen, miközben italt töltött magának. Levettem a sapkámat, és megráztam fejemet, hogy a hajam a helyére menjen.
- Nem, köszönöm. - Odaadott egy poharat. Whisky. A legjobb fajta. Muszáj volt megkérdeznem.
- Van élettársa?
- Nincs.. Senki nem szeret. Családom sincs... - belekortyolt az italba. Kicsit sajnáltam, hiszen tudom, hogy milyen érzés.
- Sajnálom. - motyogtam.
- Még sosem csináltam ilyet.. - mondta. Nem értettem.
- Mit?
- Hát, hogy elhoztam egy ilyen embert, már bocsáss meg..
- Nem haragszok. Nem akar inkább beszélgetni? - kérdeztem. Néha jobb, ha az emberrel csak beszélgetnek.
- De, jobb lenne.
Az este további részében csak beszélgettünk, és ittunk. Biztos lerészegedtünk, mert alig emlékszek valamire. Nagyon kedves ember volt, csak magányos. Együtt éreztem vele, hiszen velem is ez a helyzet. Elvesztette a feleségét, aki terhes volt. Azóta ilyen.
- Nem maradsz itt?- kérdezte. - Nem kell semmit sem fizetned.. Csak legyél a barátom.
- Nem is tudom... - Akkor kötődni fogok valakihez... Még ha csak barátként is. De, akkorlenne tető a fejem fölött, és ez az ember is kedves.. - Ha lehet, akkor maradok.
Átölelt, és éreztem, hog szüksége van egy barátra. Egyedül volt ebben a házban... Szüksége van rám.
Elkísért a "szobámig", aztán meg az övébe. Egy nagyon szép, tiszta lakályt kaptam, hatalmas ágyal. Az egész letisztult, stílusos volt. Az egyik ajtó egy ruhásszekrénybe nyílott, a másik egy fürdőszobába. Egyből egy zuhannyal kezdtem.
Reggel lementem a konyhába - megkerestewm merre van-, és reggelit akartam készíteni, de nem volt semmi otthon, csak tartós élelmiszer. Volt egy befőttes üveg, amire rá volt írva, hogy "konyhapénz". Kivettem belőle valamenyit és elindultam. Írtam egy papírra, hogy vásárolni mentem, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
A közelben volt egy bolt, ami ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan. Éppen a tésztáknál voltam, amikor egy ismerős hang szólított meg.
- Hát te? - Shouta volt az.
- Vásárolok. Egy kedves ember befogadott. Reggelit akartam csibnálni, de nem volt semmi.
- Ohh.. értem. - Mintha egy kicsit csalódott lett volna. Azt hitte, hogy miatta jöttem vissza?
- És te, hogy vagy? - kérdeztem. Nem néztem rá, tovább válogattam.
- Megvagyok. - elment. Ennyi volt. Már csak ismerősök vagyunk egymásnak. NEm tudom, miért, de egy kcsit fájt..
Vagy lehet, hogy nkem nem csak egy ismerős, hanem több? Nem, az nem lehet...
Kifizettem a dolgokat, és elindultam vissza. Két szatyornyi kaját vettem. Nem voltam már messze, mikor egy autó állt meg mellettem. Shouta letekerte a kocsi ablakot és kiszólt.
- Ne vigyelek el?
- Nem kell, köszönöm. - éreztem, hogy pirulok. - Nincs mesze.
- Oké..
Elhajtott. Most ráztam le utoljára. Van egy olyan érzésem, hogy többet nem fogom látni.
|
| Réka10 | 2012. 11. 10. 22:43:01 | #24154 |
Karakter: Ray Lock
Megjegyzés: Gombácskának
Bocsi a hibákért! ^^'
Music
- Jó étvágyat. - ismételte.
Egész jó kaját öszedobtam, és úgy láttam, hogy neki is tetszett. Leültünk a kanapéra, és elkezdtünk tévét nézni, de mindd a ketten untunk magunat. Shouta el akart vinni valahova, mentem vele, nem tudtam mit csinálni. Kocsival mentünk, de elég közel volt, gyalog is megtehettük volna ezt a távot. Hiába kérdeztem, hogy hova megyünk, nem akarta elmondani. Egy parknál szálltunk ki a kocsiból. Elindultunk egy erdősebb részhez. A távolban volt egy kis ház, arra vettük az irányt.
- Hűű, ez nagyon szép hely. - mondtam. Tényleg lenyűgözött, ahogy a lemenő nap sugarai utat törtek a fák között. Festői látány volt.
- Nos, örülök ha tetszik. - egyből folytattam.
- I-igen nagyon tetszik, ezelőtt nem volt nagyon részem ilyen dolgokban.- Lesütöttem a szemem. Sosem volt kivel elmennem ilyen helyekre, ha voltam is parkban, csak aludni.
Felkuncogott, de abban a pillantban meg is botlott.
- Vigyázz hogy hova lépsz! - Förmedtem rá. Meg fogtam az egyik karját, hogy fel bírjon egyenesedni. Több ember susogott mögöttünk, de nem érdekelt.
- Oké, csak egy kiálló gyökér volt, nyugi nem lesz semmi bajom. - biztatott.
Folytatuk az utunkat a ház felé. Kívülről össze volt firkálva és festve, de nem vont le semmit a szépségéből.
- Szeretnél bemenni? - Kérdezte.
- I-igen, ha lehet.
Lassan kinyitotta az ajtót, és szerencsére senki nem volt bent. Valószínűleg este járnak ide. Bent egy asztal volt, tölgy fából, természetesen ez sem volt épp. A falra rajzoltak egy tv-t és ágyat, hogy kiptolják a hiányosságot. Negyon tetszett a hely, örültem, hogy elhozott ide Shouta. Megfordultam, hogy megmondjam neki, de beleütköztem. Túlközel volt.
- Bocsi.. - éreztem, hogy pirulok.
- Semmi baj. - Arcán határozott vigyor ült, amitől félni kezdtem.
Lassan tolt hátra, majd a falnak nyomott. Megcsókolt, majd a nyakamat puszilta végig. Kezemet a fejem fölé nyomta. Másik kezével a nadrágomban kezdett matattni. Kissé megemelt, és a térdére rakott, miközben csókolt. Halk nyögés szökött ki a számból, amire biztos, hogy beindult. Felkapot, és én a derekára kulcsoltam a lábam. Az asztalra rakott, és a sliccével babrát, én a saját nadrágomat vettem le. Újra megcsókolt, majd behatolt. Egy nagy nyögés hagyta el mindkettőnk száját. Lasssan mozogni kezdett, és egyre jobban gyorsult. Csak remélem, hogy kint nem hallottak...
Miután végeztünk, elindultunk haza. Haza.. inkább Shoutához.. Szerencsére, senki nem volt a ház közelében.
***
Otthon, amikor bementünk és leültünk a kanapéra bekezdtem.
- Nem szeretnék tovább maradni... - nem hagytam bele szólni. - Nem miattad, ez csak a saját szabályom. Nem akarod kötődni hozzád. - nem néztem rá, örülök, hogy ezt kitudtam mondani.
- Oké. Mikor akarsz menni? - kédezte. Nem hallottam a hangján semmit.
- Holnap, ha neked úgy jó.
- Jó.
Felállt és elment. Hallottam amint megnyitja a zuhanyt. Nem tudom, hogy mit érzek. Persze maradnék még, de tudom, hogy nem lehet. Nem maradhatok a nyakán, csak egy csöves vagyok. A legjobb nekem az utcán, mindenki jobban jár. Shoutua kijött a zuhany alól, és befeküdt az ágyba. Furcsa volt, túl szótlan. Általában szokott valamit mondani, de most nem tette.
- Jössz? - kérdezte. Kicsit meglepődtem, de odamentem. Befeküdtem mellé.
- Jó éjt...- mondta.
- Neked is. - takaróztam be.
Ez az utolsó alkalom, hogy együtt alszunk... és talán fáj is egy kicsit...
|
| Réka10 | 2012. 11. 03. 20:32:35 | #24047 |
Karakter: Ray Lock
Megjegyzés: Nikinek.
Bocsi a hibákért.
MUSIC
Sóhajtott egyet, majd folytatta az evést. Tovább néztem, de aztán mégis befejeztem.
- Elmosogatok, addig nézd a tv-t. - Magyarul maradjak kussba és nézzem a tv-t.
Nem tudom mennyi ideig mosogatott, de elaludhattam, mert arra keltem fel, hogy betakar egy takaróval. Nem értettem mit motyogot, de egy mondat a tudatomba fúródott.
- Végülis a testével is fizethet. - Akaratlanul is grimaszoltam egyet, és hallottam amint megreccsent a padló. Közelebb jött, és egyre forróbnak éreztem az arcomat.
- Te... nem is alszol!- Förmedt rám. Megijesztett, hiszen simán bánthat ha akar.
- M-mikor betakartál felébredtem. - Arcához emelte a kezét és felkuncogott.
- Hallottad amit az előbb mondtam?
- I-igen.. bocsánat.
Váratlan dolgot csinált.. Megölelt és a fülembe súgta: Te idióta. Mintha szeretne... Nyakamba csókolt és a testem felhevült, mire szorosabban ölelt. Muszáj volt nekem is átölelnem.
- Nem bírom tovább.. ne haragudj. - jelentette ki és csak úgy felkapott. Bevitt a hálóba és ledobott az ágyra. Hirtelen nem tudtam mit csinálni, csak támaszkodtam, ő pedig levette a ruháit. Rám mászott és vetkőztetni kezdett, és morogni a fülembe.
- Most kérem a lakbér felét.
Nem tudtam mit akar csinálni, akaratlanul is összerezzentem. Csókolni kezdett és lejjebb ment. Kezét a farkamra kulcsolta és mozgatni kezdte. Egy nyögés csúszott ki a számon, mire újra megcsókolt. Már majdnem elmentem, mikor abbahagyta. Felhúzta az alsóját és elindult kifelé. Engem meg csak ott hagyott álló fasszal.
- Öhm... most hova mész? - ez nem fair.
Odajött elém, és az aágyra támaszkodott. Éreztem, hogy ég az arcom. Megcsókolt és hátra döntött. Abbahagyta és széles mosollyal figyelt. Mekkora egy szemét...
- M-most mi az?
- Semmi, de én csak a lakbér felét kértem ha többet akarsz akkor tovább kell maradnod.
Nos... Lenne tető a fejem fölött.. de akkor mindig le kéne feküdnöm vele. Nem tudom, hogy lenne a jobb. De ha itt maradok és beleszeretek? Azt nem lenne szabad.. Egy este még nem gáz.
- Értem, szóval… akkor maradhatok még egy darabig?
- Igen… majd később még megbeszéljük hogy mi legyen… egyáltalán van hova menned? - Lesütöttem a szemem.
Ez is hülye kérdés volt, az utcán szedett fel. Szemébe néztem és mondtam: nincs. Szégyellem, mert minden embernek van hová visszavonulnia, még ha egy lepukkan hely is. Nekem meg maradnak a kukák és a sikátorok. És drogokért árulom a testem. Átölelt és viszonoztam, majd adott egy puszit. Viszont a kijelntésem meglepte.
- K-kérlek folytatsd.. - dadogtam. Kezemet a mellkasára tettem és éreztem ahogy hevesen ver a szíve. Mondanom sem kell, hogy elpirultam.
- Rendben. - felelte.
Újra felém mászott, és csókolt. Levette magáról a nadrágot és lejjebb kezdett haladni. Kezeit újra rámkulcsolta, és mozgatni kezdte. Hirtelen a hasamra fordított és és a hátamat simította végig a nyelvével. Egy halk nyögés szaladt ki a számon. Miután leért visszatért a nyakamhoz. Szívogatta, és behatolt egy morranás kíséretével. Lassan mozogni kezdett, majd gyorsulni kezdett. Rövid időn belül belém élvezett. Megfordul és gyakorlatilag magára ültetett. Miközben rajta lovagoltam, ő a farkamat kényeztette. Egyszerre mentünk el. Lehajoltam hozzá, megcsókoltam. Elégedetten dőltem rá. Akkor jutott eszembe, hogy nem is vagyok bedrogozva, és erre később is emlékezni fogok. De ha most a lakbért fizetem ki, akkor hogyan fogok kábítószert szerezni?
- Gyerünk fürdeni. Tiszta cucc vagy..- nevetett.
Felkapott és elindult. Ennyire kicsi és vékony lennék, hogy ilyen könnyen felemel, vagy ő ilyen erős.. Lehet, hogy mind a kettő. Végignéztem a testén és látszottak a kockái, és a mellizma. Nem is gondoltam rá, de muszáj volt végig simítanom, ez tetszett is neki.
***
Reggel amikor felkeltem egyedül voltam. Kimentem a konyhába, és egy cetli volt az asztalon. Ez állt rajta: " Elmentem dolgozni. Kaja a hűtőben, lehetőleg ne add el a házat."
Akkor fogtam fel, hogy megbízik bennem, és egyedül mert hagyni. Én a helyében nem lettem volna ilyen bátor. Mégis csak az utcáról szedett össze egy drogost.
Egész nap csak tébláboltam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Fogalmam sem volt, hogy mikor ér haza. Ebédre csak szendvicset ettem, viszont vacsorát már kezdtem csinálni. 5 órakkor ért haza, én még főztem. Meglepődve lépett be. Az egész olyan... mint ha egy film lett volna, ahol a feleség főz, a férj hazaér és megcsókolja az asszonyt. Most nem volt csók.
- Elkezdtem főzni a vacsorát, de még nincs kész. Nem sokára kész lesz.
- Oké.
Leült az asztalhoz és nézni kezdett. Zavaró volt, megpróbáltam nem figyelni rá, de amikor össze akadt a tekintetünk éreztem, hogy pirulok. 10 perc után kész is lett. Megterítettem és az asztalra raktam.
- Jó étvágyat. - mosolyogtam.
|
| Réka10 | 2012. 10. 16. 15:57:37 | #23757 |
Karakter: Ray Lock
Megjegyzés: Nikinek.
Bocsi a hibákért.
Elindult a kanapé felé, én pedig ott maradtam. Nem tudtam eldönteni, hogy most akkor mi legyen. De hamar választottam, betekertem a cigit és elszívtam. Miután kifújtam az utolsó édeskés füstöt bementem hozzá. Leültem a mellé a kanapéra. A papírokat olvasta.
- Nem baj ha ide ülök én is? - Oké, ez fölös kérdés volt, de kicsúszott.
- Nem… de most muszáj egy kicsit dolgoznom de utána játszhatunk megint. – kacsintott rám.
- Öhmm... oké.. - Megköszörültem a torkom. Egy kicsit kínos az így. Arcom egyre vörösebb lettem.
Amíg olvasta a szöveget, és én nézelődtem. Kérdeztem egy-két dolgot, de nem válaszolt, így feladtam ezzel.
- Áhh… én ezt… így nem bírom tovább! – Nyögte ki végül félre dobva a papírokat.
- N- Ne haragudj… én nem akarlak zavarni. Ha gondolod elmehetek. - Kár lenne, tekintve, hogy nem kapnék ilyen jó cuccot. Mosolyogtam, és arrébb ültem, de ő követett.
- Nem a te hibád! – mondta nagy levegőt kifújva.
- Huhh? – Néztem rá értetlenül. Most mit akar?
- Csak annyira meg kívántalak hogy az szinte már fáj. - Most akkor mi van? Akar engem....engem? Egy drogost?
Szemünk találkozott, és muszáj volt elfordulnom. Éreztem, hogy ég az arcom, és elkezdett nevetni. Inkább ő szívott mint én.
- Mo-Most meg... min nevetsz?- Dadogtam, mert írtó kellemetlen szituáció ( cituáciiióóó- a szerk.) volt. Kezdtem dühös lenni rá.
- S-Semmit csak olyan aranyos vagy ilyen pirosan!- Végem. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Kezeimbe temettem az arcomat, mire adott egy puszit.
Megcsókoltam volna, de csörögni kezdett a telefonja.
- Hallo?
-...
- Telefonon nem jó? - Ki lehet az?
- ...
- De vendégem van. - Mosolygott rám.
- ...
- Rendben. - kifújta a levegőt. - 10 perc és ottvagyok. Hello!
Ki hívta el...? Akkor most velem mi lesz?
- A főnököd volt az?
- Ja. Azt mondta egy órára bekell mennem a céghez. El leszel egyedül?
- Nem mehetnék inkább veled? - Itt lenni egyedül.. Lehet, hogy elmennék, nem bírnám.
- Oké. Gyere de adok egy másik felsőt inkább rendben?
- Öhh… persze, és köszi.
***
Miután kaptam egy másik felsőt, elindultunk. Elég hamar odaértünk. Kint a folyosón volt egy kanapé, oda ültem le. Odaadta a táskáját, hogy vigyázzak rá, de előtte kivett néhány papírt. Gyakorlatileg megőarancsolta, hogy maradjak a seggemen, mert ki vágnak onnan. Bement az irodába. Kint kezdtem érezni a füves cigi hatásait. Nem is értettem, miért olyan későn.
Egy kis idő után valami kiabálást halottam. Egy kicsit hezitáltam, hogy bemenjek-e, de a végén benyitottam. A főnöke ott volt rajta! Odamentem hozzá, és nem tudom, hogyan, de leszedtem róla, és behúztam neki.
- Kölyök?!- Nem értettem, hogy lehetet ilyen béna. Baszki kiesebb vagyok nála, és elbírok a főnökével.
- Shouta, gyere menjünk! - Eszembe jutott a neve... Ezt sem gondoltam volna. Megfogtam a kezét, és reménykedtem, hogy nem veszi észre, hogy remeg.
- Hé te meg ki a fasz vagy? – kérdezte a főnöke.
- Nem tök mind egy? De egyet ,mondok akadj le a pasimról oké? Mert ha nem szállsz le róla akkor agyon verlek! Érte vagyok? - Nem is gondoltam volna, hogy ilyet is tudok. Ez volt az első alkalom, hogy megvédtem valakit. A fű...
Lementünk a kocsihoz, én támogattam le. Érdekes volt, nem is értem, hogy mi történhetett, hogy így elgyengült.
Mielőtt beszálltunk volna a kocsiba megöleltet.
- Köszönöm. - suttogta.
- Én… mondani akarok valamit neked! - A bátorság elveszett a hangomból.
- Mond!
- Először is ne hívj engem „kölyöknek”! A nevem Ray! Másodszor azt hiszem … szeretlek!
- Huh..? - Teljesen vörös voltam. Adott egy apró csókot, én meg rendesen beszívtam.
- Most menjünk inkább haza és majd megbeszéljük rendben? - Haza... pff. Inkább hozzá.
Én vezettem, és egész végig ideges voltam. Hogy az istenbe mondhattam, hogy szeretem? Ez hülyeség, komolyan, le fogok állni a fűvel.
***
"Otthon" bementünk, addigra már összeszedte magát. Nem mondott semmit sem. Még. Kezdek félni. Leültünk a kanapéra, és elkezdtem.
- Figyelj.. én nem. Csak szívtam és..- nem tudtam befejezni, megcsókolt. Hátradöntött a kanapén, és rám mászott. Meg kellett állnunk levegőért. Most valahogy, nem akarom.
- Én... Nem akarom...
- Mi? - Ült fel. Igen, most kapni fogok.
- Mi lenne ha ennénk előtte? - Kérdeztem félénken.
Bólintott és kiment a konyhába. Aztán ő is észrevette, hogy nincs semmi a hűtőbe. Elmentünk vásárolni, ami elég vicces volt. Két férfi megy a boltba ebédre vásárolni. Miután valamit összedobtunk leültünk enni. Egész ehető volt amit össze rettyintettünk.
- Én..- kezdtem bele. Felnézett a kajából-.. Meddig maradok?
Ez bátor dolog volt... De a szükség kihozta.
|
| Réka10 | 2012. 09. 27. 15:32:37 | #23562 |
Karakter: Ray Lock
Megjegyzés: Nikinek.
Bocsi a hibákért...
Reggel arra keltem, hogy mellettem kotorászik az egyik fiókban. Shouta... Megragadtam a kezét, és rámnézett. Lesmárolt, de olyan profin. Komolyan mondtam, már ettől felizgultam, de lehet, hogy a drog hatása alatt vagyok, de akkor is, olyan jóóóó. Csörögni kezdett a telefonja, így abbahagyta a csókot.
Csalódottan dőltem vissza a párnára. Tegnap jó anyagot adott az már biztos. Tompán emlékszek a tegnap esti esemyényekre, de azok csak jók. Hajamba túrtam, és felültem. Körbe néztem, de nem láttam sehol sem a ruháimat. Erre bezzeg nem emlékszek.. Kénytelen vagyok megkérdezni. Magam köré csavartam a lepedőt és odamentem hozzá és egy mosolyt eresztettem.
Nagyon kínos volt, éreztem is, hogy ég az arcom. Ráadásul félmeztelen volt.. Egyszerűen.. nem találok szavakat rá.
- Mit szeretnél? - kérdezte és a papírokba mélyedve. Itt is körbenéztem, de mikor rámnézett megkérdeztem.
- A ruháim... Hol vannak? - Hangom kicsit elváltozott a megszokottól. Rámnézett, és mintha elmosolyodott volna, de látszott, hogy ő is zavarban van.
- Ne haragudj, de nem sok mindenre emlékszem, pontosabban semmire.- Ohh... Kár. Elmosolyodtam, mintha nem lenne probléma, de az volt.
Elkezdtük megkeresni a cuccaimat, és a fürdőbe találtuk meg, vizesen.
- Mivel ezek vizesek, nyugodtam keress valami göncöt a ruháim között. Kölcsön adom ameddig ezeket kimosom és megszáradnak.
- Ohh.. Kö-köszi!- Milyen rendes. Nem néztem ki volna belőle.
Ránéztem, és mind a kettőnknek merevedése lett. Égés... Bevillantak az előző esti történések, és nem meglepő, hogy keményebb lettem. De ahogy elnéztem, ő sem ellenkezne még egy menetnek. Elejtettem a ruháimat és neki estem. Mohón kapott a szám után és behúzott a fülkébe. Megengedte a vizet, és a hátam csapódott a csempén, én a meztelen hátát kaparásztam egy kicsit, amirre morrant egyet. Már éreztem a nadrágon keresztül is a merevedését, így megpróbáltam megszabadítani a nadrágtól, de nem sikerült. Ő vette le magáról, és belém csusszant. Mind a ketten hangosat nyögtünk, mire lassan mozogni kezdett és egyre mélyebre jutott. Zihálva élvezett belém, én meg ernyedten csúsztam kőre.
Hagytam, hogy áztasson a víz. Ő kiment, de előtte egy törölközőt rakott ki nekem. Rendesen lezuhanyoztam, és magam köré csavarva a törölközőt mentem ki hozzá. A pultnál támaszkodott.
- Keress valami ruhát, el kell mennem. Fél óra és itt vagyok.
Bólintottam, és elmentem a hálóba keresni valamit. Találtam egy inget, de nagy volt rám. Nem meglepő. Miután találtam egy derékban pont jó, de hosszú nadrágot, kimentem és körülnéztem a konyhába. Egész egyszerűen ki lehet jelenteni, hogy semmi nincs itthon. Leültem az aztalhoz.
Miért is vagyok itt? Megkaptam az anygot el is mehetnék... De mégis itt vagyok.. Mikor felálltam, hogy menjek, nyílt az ajtó. Bevágódott és majdnem nekem jött.
- Még egy este itt leszel.- közölte és ledobta a kis zacskót a asztalra. Nemlegesen bólintott.
- Heroint nem.. Egymás utáni két nap nem lövöm be magam.. Max fű.
Felvonta az egyik szemöldökét, és az egyik konyhaszekrényhez lépett. Kivett egy cigire való füvet és elém dobta azt is.
- Akkor is az enyém vagy!
|
| Réka10 | 2012. 09. 21. 20:40:01 | #23491 |
Karakter: Ray Lock
(Bocsi a hibákért)
Szokásos köreimet járom, várva, hogy valaki jöjjön. Új helyen vagyok, a réginél sok volt már a rendőr. Nem jó az ilyenfajta feltűnés. Lágy szellő borzolja meg kilátszó hajamat, én pedig megborzongok. Nem sokára itt a tél, s minnél előbb helyet kell találnom, ahol lakhatok.
Már rég nem jött senki, lehet, hogy ma nem lesz meg az adagom, de azt nem bírnám ki. Nekem KELL. Egy alak tűnik fel, sietős léptekkel. Amint közelebb jön megragadja karom, és magával húz. Így se vittek még el. Megdöbbenve követem, de mikor észhez térek, megállok.
- Hé...ez így nem működik.
Rámnéz és lerí róla, hogy mérges. Benyúl hátsó zsebébe és egy kis zacskót húz elő. Heroin.
- Na jössz? - kérdezi felvont szemöldökkel. Ezért a cuccér? Naná szivi.
-Persze. - csillan fel a szemen. Végülis, lehet, hogy jó lesz.
Egymás mellett sétálunk, nem is beszélgetünk, csak sietünk valahová. Odaérünk egy panelházhoz és felmegyünk. Kicsit tétovázok az ajtóban, ebből ő nem lát semmit. Belépek és végigmérem világosban. Nagyon szép, ha lehet rá mondani. Világos haja, mintha sötétebb lett volna néhány megvilágoításból. Szembe fordul velem és végigmér. Szótlanul tűröm, nem tudok mást csinálni. Nem ellenkezhetek, mert különben nem kapom meg a cuccot.
- Gyere ide. - Szól nekem, én pedig odasétálok elé.
Felnézek rá és most csodálatosabb. Megfogja arcomat és vadul csókolni kezd, érzem, hogy még mindig mérges, de kezd lehiggadni. Elkezd húzni egy irányba, de megállítom.
- Előtte megkaphatnám? - kérdezem.
Ennek két oka is van, első: így könnyebben fekszek le vele, második: kell már. Sóhajtva szedi ki zsebéből és dobja egy asztalra. Egyből odamegyek és neki állok. Nem figyelek rá, nem is tudom, hogy elment-e vagy végignézi. Kiszórom és egy papírt keresek. Nem hiszem, hogy nála be tudnám lőni, így csak felszívom. Csinálok három csíkot és vágyakozva szippantom be. Elsőnek még irritál, de a végére már érezni kezdem hatását. Tompulnak az érzékszerveim, lassulni kezdek. Hatalmas mosollyan kelek fel a kanapéról, amely képlékenynek látszott. Felnézek és őt látom meg, amint engem néz. Talán adnom kellett volna neki?
-Ugye nem baj ha nem hagytam?
-Nem.
Közelebb jön és csókolni kezdem. Viszonzom, nyelvével körbejárva az egész számat, végigsimítva a szájpadlásomon a nyelvemig. Belenyögök a csókba, ő pedig a fenekemet markolja. Elszakadunk egymástól egy rövid ideig, míg levegőt szerzünk, de közben simogat a pólóm alatt, és érintése jól esik, bár lehet, hogy a por miatt érzem így. Lassan tol a kanapé felé, ahová lefektett, én pedig letépem a pólóját.
-Hú de jó tested van...- suttogom és végigsimítok a mellkasán.
- Sss... inkább én járjak a szádba. - És megcsókolt. A drog beszél belőlem, és ezt ő ia tudja.
Benyomakodik a lábam közé, nyakamat csókolja, hátra vetem fejem és leesik a sapkám. Nem bánom, csak ne hagyja abba. Annyira jó... Érzem amint keményedik, és kezemmel a lapockáját kezdem el karmolászni, mire nyög egyet. Leveszi a pólómat és lejjebb megy. Mellbimbómnál köröz a nyelvével. Isteni érzés, nyögök is, de valahogy még is magamon kívül vagyok. Igen, ez a heroin.
Kezemmel lejjebb megyek, miközben ő megcsókol. Benyúlok nadrágjába, és megfogom férfiasságát. Belenyög a számba, én pedig rákulcsolom a kezem és nozgatni kezdem. Leveszi nadrágját úgy hogy közben ne zavarjon.
-Szopj le. - utasít.
Csak mosolygok, és letérdelek elé. Számba veszem és ő felnyög. Nyelvemmel makkja körül körözök, és pénisze egyre nagyobb lesz, ha lehetséges. Heréit kezde masszírozni, de mielőtt elélvezne felhúz és megcsókol. Leveszi nadrágom és a kanapéra dönt. Nyögök egyet, de egyből fökém hajol és végignyalja mellkasom, hasam, a merev farkamig. Kezébe veszi, de közben másikkal a fenekemet simogtja. Hangosan nyögdécselek, az érzés erősebb mint ha csak a fű lenne bennem. Imádom a heroint.
Hirtelen egyik ujját magamban érzem hogy tágít. Nem kell sokáig dolgoznia mire készen állok. Megint befurakszik lábam közé, majd belémhatol. Egyszerre nyögünk fel, én pedig nem érzem az enyhe fájdalmat . Mozogni kezd bennem, hangosakat nyögök. Közben kezével dolgozni kezdett, így hamar elsültem.
-Szeretsz lovacskázni?- kérdezi levegőért kapkodva én pedig csak bólogatok, mosolyogva.
Leül a kanapéra, én lassan ráülök, és lehúz magához egy csókra. Lökni kezdem magamat a lábaimmal, néha ő is lök egyet, hogy mélyebbre menjen. Istenem, imádom ezt a pasit. Hangosakat nyögök, majd szinte sikítok mikor újra elmegyek, majd ő is hangosat nyög mikor belémélvez.
Mikor végeztünk nem húzódik ki belőlem, hanem hevesen lesmárol, majd kissebb szünetek után -a levegő hiány miatt szükséges- újra kezdjük. Rég voltam már ennyire megkefélve és beállva egyszerre, de komolyan mondom, ez az egyik legjobb érzés amit valaha át lehet élni. Még párszor elmondtom neki, hogy imádom, és ő álmaim pasija, de nen foglalkozik vele, kábszer hatása alatt vagyok.
Valahogy az ágyra kerültünk, ahol zihálva fekszünk egymás mellett. Nem tudom miért, csak kibukik belőlem.
-Miért voltál ideges? - nem mozdul, bámulja a plafont mint eddig.
- Mert meg akart dugni a főnököm. - Mii? Ês ezt csak így közli?
|
| Mora | 2012. 01. 13. 19:42:45 | #18505 |
Karakter: Mataru Ryusuke (Ryu)
Megjegyzés: (Arinak)
Ásítozva könyökölök az ülés karfájára, és az apró, kerek ablakon keresztül próbálok kivenni valamit a külvilágból, ám a gomolygó, sötétkék felhőkön, és a gép szárnyán villogó lámpák fényein kívül, nem látok semmit.
- Emlékeztess, miért is egyeztem én ebbe bele? – mormolom fáradtan, a mellettem ücsörgő barátomnak. Elszakítja pillantását a laptopjáról, majd széles vigyorral fordul felém.
- Mert te vagy a legjobb barát a világon, és segítesz megtartani a hitelemet az utcákon Miami-ban! – szavalja, mint egy jól betanult szöveget, és közben olyan csillogó szemekkel néz rám, hogy eltántorít eredeti tervemtől, miszerint betömjem a száját a mogyorós zacskóval.
- Áh, még mindig nem értem, hogy lehettem ekkora idióta! – sóhajtom drámaian, igyekezvén kidörzsölni az álmot a szememből. Az időeltolódás piszkosul gáz, úgy érzem, mindjárt lefejelem az előttem lévő ülést. Persze aludhatnék, de eddig nem ment, most meg már közel járunk úti célunkhoz, nem akarom elszalasztani a város fényeinek megpillantását.
Josh , az egyik legjobb barátom, bár elég messze élünk egymástól többnyire. Ő amerikai, míg én japán vagyok, de mikor nálunk járt egyetemre, belém botlott az éjszakai versenyek alatt, és már vagy 4 éve folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, sokat is jár át Japánba a munkája miatt.
- Ryu, valld be, hogy lázba hozott a gondolat, hogy Amerikában is bizonyíthatsz! – vigyorog rám mindent tudóan, és mielőtt felelhetnék, a másik oldalán ülő barátunk is beleszól.
- Naná, hogy lázba hozta! Ne tudd meg, mennyit pattogott, miután két hete telefonáltál!
- Köszi a támogatást Rin… - morgom magam elé durcásan, összefonva karjaimat. Persze igazuk van, alig várom, hogy Miami utcáin tapossam a gázpedált, és lealázzak pár ottani nagyarcot. Főleg azokat, akik belekötnek Joshba és a társaiba. Barátomnak is tuning műhelye van, mint nekünk otthon, bár ő mellette még vállalkozó is, ezért jár Japánba.
Két hete hívott fel, hogy egy ellenséges banda tagjai, betörtek a műhelyébe, és ha nagy kárt nem is mertek tenni, randalíroztak kicsit, és amúgy is állandóan kötekednek. Végül a vezérükkel megbeszélték, hogy utcai versenyben döntik el, kié lesz a nem tudom én melyik terület. Ez pedig úgy látszik nagyon fontos Joshnak, mert képes volt rávenni, hogy Japánból jöjjek át vele, és versenyezzek, mint egyik embere.
Én meg persze kapásból rávágtam, hogy rendben. Miért ne tettem volna, úgyse jártam még Amerikában, ráadásul éppen rá is érek. Egyedül Hide morgott, amiért ráhagytuk a műhelyt, de mivel ő a barátnője miatt nem akart jönni, egy szót se szólhat, mert Rinnel eljöttünk.
- Nézzétek, nézzétek! – Lelkesen tapadok az ablakra, mikor a gép ereszkedni kezd, és felvillannak a város fényei alattunk.
- Néznénk, ha nem takarnád ki a képet! – morogja Rin, és áthajolva Joshon, rátámaszkodik a fejemre, hogy a lejjebb nyomásommal szerezzen magának kilátást. Josh elnézően vigyorog, ő már látta párszor. Király, pár perc, és leszállunk Miamiban, Florida legnépesebb városában!
- Hé, Josh! – rikkantom felvillanyozódva, és ívesen berepülök mellé az ágyába. Nagyobbat nyekken, mint a bútordarab, annak meg se kottyan a merényletem.
- Ryu… Mit kurjongatsz hajnalban? – dugja elő kócos, szőke fürtjeit a paplan alól, és megpróbál lelökni magáról és az ágyról. Hiú ábránd, kialudtam magam, és pörgök, mint mindig.
- Majdnem dél van, és azt ígérted éjjel, mikor megjöttünk, hogy reggel megmutatod a műhelyt, meg a verdákat! Oh, és az esti verseny előtt, még a partra is lemehetnénk! – Mindezt olyan gyorsan hadarom el neki angolul, mintha az anyanyelvemen diskurálnánk, de látszólag megérti a tempó ellenére.
Lemondó sóhajjal vigyorodik el, majd miután biztosít, hogy most már hajlandó felkelni, lemászom róla. Ő elslattyog összeszedni magát, én meg visszahuppanok Rin mellé a teraszon felállított fonott székek egyikébe.
Josh háza bazi nagy, tágas, és a parton van, garázsában egy halom kocsival, meg a műhellyel. Persze eleinte ezt a családjának köszönhette, de ma már saját maga tartja fent.
Amint barátunk megjelenik, indulunk is le az autókhoz, én pedig rögtön beleszeretek egy Mercedes Volcanoba, és legnagyobb örömömre, Josh megengedi, hogy ezzel versenyezzek este, és némi bütyköléssel még inkább felkészítsem rá.
A nap nagy része el is megy a készülődéssel, de azért lejutunk a partra is, a várost meg majd megnézem tövig nyomott gázpedálnál.
A város fényei lenyűgözőek, szín kavalkádjuk szinte megvakítja az embert, az élet még most se állt meg igazán, hogy már éjfélre jár. Az utcákat most özönlik el a fiatalok, a bulik most indulnak e igazán. Tokió se semmi, de Miaminak merőben más a hangulata.
Csak azért nem bámulok kifelé az ablakra tapadva, mert nem kéne összetörnöm a kocsit még a verseny előtt, nem árt az utat figyelni. Josh mellettem ücsörögve irányít, Rin pedig mögöttünk hajt egy másik kocsival. A verseny útvonalát már megtanultam, de a helyszínre eljutni, egészen más tészta.
Szerencsére sikerül, és befarolok egy szabad helyre, majd barátaimmal együtt kipattanunk. Josh bandája már itt van, és kíváncsian méregetik Rint és engem, valószínűleg nem nézik ki belőlem, hogy majd én nyerem meg nekik a versenyt.
Nem igazán izgat a véleményük, ahogy a többi autót veszem szemügyre, a vérem a dübörgő zene ritmusára kezd pezsegni, és fel se tűnik, hogy eltávolodtam a többiektől.
- Nézd csak, Josh tényleg egy húzott szeművel akar ellenünk küldeni! – üti meg a fülemet, pár elém toppanó srác hangja. Elhúzott szájjal tekintek fel rájuk, nem újdonság, hogy magasabb nálam valaki.
- Hé, seggfejek, a húzott szemű kiválóan érti és beszéli a nyelveteket! – vágok vissza, mire kissé megdöbbennek, de hamar felfogják mit mondtam, és dühösen lépnek felém.
- Mi van srácok, ketten mentek egy kisfiú ellen?
Mindhárman az új hang felé kapjuk a pillantásunk, és egy pillanatra előtör belőlem a babonás énem, mikor megpillantom a majdnem fehér hajzuhatagot, de végül összeszedem magam, és jobban megnézem a férfit. Nem kiemelkedően magas, de ahogy keresztbe font karokkal, lazán ácsorog, tisztán látszik, hogy jó erőben van. Kék szemeivel hol engem, hol a másik kettőt vizslatja.
- Ron, ne szólj bele! – morogja neki az egyik, és igazat adok neki. Nem kell engem megvédeni!
- Egyetértek! – fordulok felé dacosan. – Nem kell a segítséged, Hófehérke, mert nem vagyok kisfiú!
Szemöldökét felhúzza ugyan, de úgy tűnik annyira nem húzta fel a beszólásom, a kijelentésemmel viszont nem biztos, hogy egyetért.
- Szóval te lennél Josh Graham versenyzője? Ez érdekes lesz! – Elvigyorodik, majd intve a másik kettőnek, távozik. Azok már lépnének újra felém, mikor rájuk mordul valaki, valószínűleg a főnökük, hogy mindjárt kezdődik a verseny.
- Ryu! – Josh csapódik nekem, és egy elegáns tockossal jutalmaz kapásból. – Basszus, most láttam, kikkel társalogtál. Megőrültél? Mennyibe, hogy felhúztad őket?!
- Egy picit – vonom meg a vállam, majd elindulok a kocsi felé. – De találkoztam egy érdekes fazonnal. Már majdnem fehér volt a frizkója.
- Ron Blair – szólal meg, és mikor rápillantok, folytatja. – Dublőr, és imádja az adrenalint, azért jár ide, hogy néha versenyezzen. De többnyire nem érdeklik a viszályok a bandák között, csak élvezi a száguldást. Csak ritkán akad olyan, aki miatt lemond a csajozásról, és kocsiba ül.
- De jó? – kérdezem kíváncsian. Érdekesek azok az emberek, akik hozzám hasonlóan az adrenalinon élnek.
- Nálad nem jobb! – nevet fel, majd betessékel a kocsiba, hogy mehessek a rajtvonalhoz. A verseny gondolata ki is űz minden mást a fejemből, és a motort felbőgetve gurulok a többi versenyző közé. Nem érdekel, hogy ki néz le közülük, megmutatom nekik, mit tudok, és hogy mennyire nem érdemes szívózni a barátaimmal. Ki is szúrom az egyik nekem beszólót a vezetők között. Nyelvet öltök rá, és ahogy egy lengén öltözött csaj meglóbálja előttünk a melltartóját, kilövök.
Na majd én felkeltem Hófehérke érdeklődését, hagy versenyezzek egy hozzám hasonló adrenalin őrülttel…
|
| oosakinana | 2011. 05. 21. 09:51:59 | #13724 |
Karakter: Colby Sinkler
Megjegyzés: (Ágyasomnak)
Egy újabb unalmas napra ébredek fel a kis kuckómba, ahol a földszinten már sürög az élet. Az embereim szaladgálnak és rendezkednek, mint mindig. Nagyot nyújtózok. Felveszem a szokásos is fekete nadrágomat, izomtrikómat. Fegyveremet a párna alól a nadrágomba dugva megyek le a földszintre.
- Colby gond van. – fogad egyből jobb kezem Dav.
- Még is mi baj lehetne, meg gyűlölöm, ha erre kell felkelnem, hogy gond van. – morgom neki még álmosan.
- Ne haragudj, de a szomszédos banda el akarja foglalni a területünk egy részét. – na erre már nem számítottam.
- Hiszen egyességet kötöttünk. – morranok rá.
- Tudom, de őket ez nem érdekli. Nekik most csak a területszerzés a főcéljuk.
- A kibaszott picsába. – üvöltöm el magam. – Azok a rohadt csicskák. – kiabálom tovább. – Rossz emberrel húztak újat. – mondom nagyon pipán és felveszem a baseball ütőmet is, meg teszek még el pár fegyvert, ha ölni kéne.
- Összeszedtem pár embert, akik segítenek megoldani a dolgokat.
- Helyes. Akkor menjünk. – utasítom őket, mire bólintanak. Velem az élen indulunk el a kis törpékhez, akiknek a város másik végén kezdődik a területük. Mondhatni, hogy itt az egész terület, az én fennhatóságom alá tartozik. Én parancsolok és ezen nem fog változtatni semmi. Sok időbe került, mire megszereztem a tekintélyemet az egész városban legalább is a gettó negyedbe.
Ahogy vonulunk, az egyik sarkon meglátok egy érdekes emberkét. Mire vár meg vajon hova tartozhat? Soha nem láttam még. Remélem nem a csalóknak meg az árulóknak dolgozik, mert akkor sajnos akár milyen szépen is néz ki, de halál fia lesz.
Elmegyünk mellette és tovább kemény arckifejezéssel sétálok tovább. Ahogy megérkezünk, körbe nézek. Minden fele látni a nyomaikat. Raboltak és félemlítette. Nem sokáig lesz ez így. Utánuk megyünk és éppen egy házból jönnek ki embereivel. Előveszem a kicsikémet és hátba lövöm az egyiket, mire ránk néznek.
- Mi a faszt kerestek a területemen? – kérdezem mérgesen.
- Terület kell. – mondja a vezér.
- Megegyeztünk és ti nem akartatok meg halni, de most már vége az egyességnek. Megszegtétek, így halál rátok. – kiáltom a végét, mire mindenki előveszi a fegyverét, de ők is. Elkezdünk lövöldözni.
Nagyon eldurvul a helyzet. Sorba üljük egymást. Közöttük mindenki meghal, de körülünk már kevesebben. 4-5 embert ülnek meg, de sokat meg sebeznek. Még engem is. A karomat súrolta az egyik hülye lövedék, ami kibaszottul fáj, de majd otthon leápoltatom majd az orvosunkkal.
Megfordulok, de meglátom azt a férfit, akit a sarkon láttam. Egész szúrós tekintettel nézek rá.
- Ki vagy és mit akarsz? – kérdezem tőle elég bunkón és ridegen.
- Öhm… Roman. – mondja a nevét kicsit dadogva. Alaposan végig nézek rajta. Nem úgy néz ki, mint a másik banda emberei. Talán még a kedvemre is lehet. Haza viszem, és jól elszórakozok vele.
- Indulás haza. – kiabálom el magam és már megyünk is, de látom, hogy Roman valamerre a sor végén szeretne kullogni. – Roman. Gyere mögém. – adom ki az utasítást és megvárom, amíg a hátam mögé ér. Amint ezzel meg vagyunk, már indulunk is vissza.
Megérkezünk és mindenki ledől pihenni, de nem pihenhetnek, mert vissza fognak jönni sokkal többen és pótolni kell a veszteségeinket, meg fel kell készülni.
- Miért henyél mindenki? – akadok ki.
- Colby most vagyunk túl egy összecsapáson sokan megsérültünk. – kezd bele Matt, de ez engem hol érdekel?
- És akkor mi van? Vissza fognak jönni jóval többet. Tessék felállni és dolgozni. – adom ki az utasítást.
- Látod. Ezért nincs sok emberünk, mert ilyen vagy. Félelmetes és parancsolgatós. – kezd el akadékoskodni az illető, mire odalépek hozzá.
- Fogd be a pofádat. – üvöltök rá. Nincs jó kedvem és most hamar elsül a fegyverem. Ki is veszem és a fejéhez nyomom. – Fogd visszább magad vagy hamar sírhelyet fogsz kapni a többiek mellett. – mondom elég félelmetesen. – Szedjétek össze magatokat és nyomás dolgozni.
- Főnök. – hallok meg egy másik hangot, mire odaszegezem a fegyvert.
- Ha bárki ellenkezni mer, fejbe lövöm. GYERÜNK!! – ordítom a végét, mire felállnak, és már mennek is. Mielőtt Dav elmenne, még azért odaszólok neki.
- Dav. Szólj az orvosnak, hogy sürgősen húzza fel a picsáját a szobámba, ha jót akar magának. – mondom durván, mire bólint, és már megy is az orvosért. Új vendégemre nézek, aki még mindig engedelmesen követ engem. – Te is gyere velem. – adom az utasítást és felmegyünk a szobámba.
Most bevallom, hogy kicsit kíváncsi vagyok erre az alakra olyan rejtélyes. Ki lehet ő konkrétabban esetleg kiküldte, ha küldték? Vagy apám küldötte lenne? Majd szépen kiderítek mindent, de addig is az ágyasom lesz, hogy jól szórakozzak.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 05. 21. 11:36:52
|
|
