Karakter: Yamamoto Morita
Megjegyzés: Eiri Yukinak
A dob ütőin végigsimítok és lassan emelem a dobok fölé. Egyedül vagyok lakásomban, a szomszédok sem zavarhatnak meg. Már egy jó ideje nem is koncertezhetek. Az énekesünk lesérült, de erről nem szeretek beszélni, de még csak gondolni se rá. Ami biztos, az én hibám. Már elgondolkodtam azon, hogy új bandába lépek, de az nem lenne az a megszokott. Idiótákhoz pedig nincs kedvem. Ahogy dobjaimat verem az ütővel, rá kell jönnöm, hogy nem vagyok már kezdő. Remekül játszom, szinte profi az előadásom. Gyomrom korgására hagyom abba tevékenységemet. Az ütőket a földre dobom és a konyhába lépek. Hütőmet kinyitom, de jóformán semmi ehető nincs benne. Egy cuppogás után a pénztárcám után nyúlok és már indulok is a boltba. Nincs messze a lakásomtól, csupán pár lépést kell mennem és már itt is vagyok. Ahogy belépek az eladó rámnéz. Morcos a tekintete. Minden bizonnyal nem kapott éjszaka jutalmat. Egy rövid ideig viszonzom unott tekintetét. Elvégre nem miatta vagyok itt. Ráadásul, ő csak egy hülye liba. A polcok között sétálva egy-két dolgot pakolok a kosárba. Nem szokásom túlzásba vinni a vásárlást. Egyedül élek, így nincs kiről gondoskodjak, ami csak nekem jó. Bár nem egyszer vágták a fejemhez, hogy szerezzek magamnak valakit, akivel boldog leszek. De minek? Senkit sem akarok eltartani, elvégre engem sem tart el senki sem. Talán goromba vagyok, de nagyban teszek rá.
A pénztárhoz lépek, fizetek és már le is lépek a boltból. Az égre nézek, egy esőcsepp koppan egyenesen a szemembe. De idegesítő! Előre nézve indulok vissza otthonomba. Az ajtót bezárom és neki esek egy gyors kajának. Gyorsan falom be, majd mosogatásba kezdek. Ilyenkor jól jönne valaki, aki helyettem elvégzi ezeket, de nincs senki. Mosogatás után a tévé elé ülök. Csak kapcsolgatok a csatornák között. Nincs semmi értelmes adás, csak a szenny. Milyen kiábrándító! Egy kopogásra állok fel. Az ajtót kinyitom. Csak az egyik haverom csaja jött át. Brandy egy makacs nő és persze utáljuk egymást, mégis, ha baj van felkeres.
- Mit akarsz megint? - kérdezem az ajtómra támaszkodva. Egyik szemöldökét felhúzza.
- Baj, hogy itt vagyok? Bár mindegy, hiszen velem mindig ilyen vagy. - beljebb lép. Leül a fotelba és rágyújt. - Azért vagyok itt, mert unatkozom. Szórakoztass!
- Ne bolondozz! - leülök a kanapémra. Rögtön mellém telepszik. - Hol vannak a ribanc barátnőid?
- Ne beszélj így! Mindenkinek dolga van. - vállamra támaszkodik. Máskor leráznám, de most nem zavar. Illetve mégis, de teszek rá.
- Akkor te is keress valamit, amivel el leszel! - morog párat a fülembe, de beleszív cigijébe. A füstöt kifújja és sóhajt egyet. Mikor megy már el?
~*~
Az este gyorsan érkezik el. Nincs mit csináljak itthon, így kilépve a sötét utcára elindulok egy bár felé. Mindig élő zene van, így szeretem azt a helyet. Régebben mi is játszottunk ott, de ma már semmi. Tényleg keresnem kellene egy új bandát. Megöl az unalom, és ez már lassan kivűlről is látszik. A bár előtt megállok, majd lassan lépek be. Néhányan megbámulnak, aztán vissza is fordulnak a kis társaságukhoz. A pulthoz lépek, rendelek is egy erőset, amit azonnal lehúzok torkomon. Fizetek és megfordulva nézek körbe a helyen. A színpadon áll meg tekintetem, ugyanis egy igen elegáns dobfelszerelés hívja fel magára a figyelmet. Bár most szemeim egy igen érdekes fickón akadnak meg. A sarokban ül, egyedül van. Nem szándékozom odamenni senkihez, így csak figyelem őt. Ridegnek tűnő szemeit rám mereszti egy pillanatra. Az a pillantás mintha elárulná gazdája érzéseit. Első ránézésre egy különleges embernek tűnik, de ami másodjára eszembe jut róla, az az idióta. Eltámasztom magam a pulttól és az asztalához indulok. Kérdezés nélkül ülök le hozzá. Ez nem tetszik neki túlzottan, de nem izgatom magam miatta.
Egy kezdőnek látszó banda lép a színpadra. Hangolnak és lassan belekezdenek a zenélésbe. Lágy rock zene, és mintha egy kis jazz is lenne benne. Igazán fülbemászó dallamokat játszanak. A srác hangja egész türhető, de lenne még mit csiszolni rajta. Bár fogalmam sincs, hogy miért is ezzel foglalkozom most. Fél szemmel az érdekes kinézetűre nézek. Vajon mi járhat a fejében? Mindegy, majd talán beszélhetek vele.
|
