 Karakter: Toru Hiroyuki
Megjegyzés: ~ timcsemnek~
Hiroyuki:
Tornacsukámmal egyre nagyobb vehemenciával próbálom meg kirugdosni a fúgát a járólap közül, hátha azzal telik az idő és a mai vandálkodási adagom is meg lesz. Geci... ha tudom, hogy az a baszott gép ennyit késik, akkor nem sprintelek le egy fél maratont... te kurva élet. Azóta nem futottam így, mióta az a balfasz Reisuke részegen átzakózott egy öreg szatyor standján a piacon... ja hogy ő már reggel kilenckor részeg volt? Az lehet... meg az is, hogy ha ilyen ütemben vedel olyan fasza alkoholista lesz belőle, akit egy mankós néni is simán utolér és agyonver... vén banyát én még nem láttam így fájtolni, az tuti.
De mindegy. Megéri itt elverni az időt, ha már egy régi haver repül ide egyenesen Amerikából... ejj, el is felejti az ember azokat az időket, mikor még kis pöcs korában szórakozik jókat. Milyen mázlim volt már, hogy külföldre mehettem... te kurva élet, hány csajt felcsíptem mert cuki japó vagyok. Hehe... hát a keleti báj, ugye...
De azért nagyon bepöccenek, ha két percen belül nem ér ide az a búvalbaszott gép, és esküszöm megfogom itt ezt az egyenruhás ürgét és olyan tarkón tockost kap, hogy rögtön átfúrja magát egy másik dimenzióba... de szimplán az is előfordulhat, hogy az a gáz, hogy ruhatervvel el vagyok maradva és két hét múlva vizsgám lesz... hejj de jó... már amúgy is kezdett tű hiányom lenni. A dogosok a vénába szeretik én ujjbegybe! Az a jó! Tetszik a fájdalom... egészen belebizsereg az agyam, mikor két perceként sünt játszik a kezem... éppen ezért varrógépet már csak óvatosan, előzetes megbeszélés után merek kezelni, ami annyiból áll, hogy én közlöm a géppel, hogyha kedve támadna a kezemet is ruhának tekinteni, akkor kibaszom a negyedikről, de úgy hogy beleolvad a betonba... egyszer már előfordult, hogy a balesetin kötöttem ki, Reisuke meg nem hogy segített volna, de minden egyes aranyérbe torzuló fájdalmas fintoromnál olyat röhögött, hogy ingerenciám támadt megmasszírozni a dorkómmal azt a kis farkát. Ha feldagad legalább vastagabb lesz... de nem tettem, mert a mi zenénkéhez nem illik a magas C...
Lábammal már konkrét dalokat dobolok le idegességemben és ahogy betódul ide az a sok ember, már attól vagyok felspannolva és ideges egyszerre, hogy tudom, hogy kijönni fog Zeno, hogy ismét besapnoljunk egymással, de kurvára fogalmam sincs, hogy honnan... elvileg könnyen ki kéne tűnnie a sok egyforma sárga közül, de másnaposságomban való enyhe agyhiányomban nagyon nehezen esik állnom és egy pontra koncentrálni, anélkül hogy forogna a világ, nem hogy még egy amcsit is kiszúrnia sok japó közül... pedig erősségem egyedeket kiszemelni... így választok csajt is...
- Yuki? – hallom meg nevem enyhén szar akcentusú utánzatát, s erről már szinte reflexesen tudom, hogy ki az a barom, aki hosszú idő kemény gyakorlása után se tudja normálisan kiejteni, holott állítási szerint veszett jó a nyelvtechnikája... meg a faszt. Az nekem van... odakapom fejemet, ahogy egy magas tagot látok felém közeledni felém, s nem az az első gondolatom, hogy „jé maffiózó”, hanem „geci, egy Zeno”... régóta nem láttam és a hülye gyerek még rávágott a magasságára. Így visszagondolva fölösleges volt csirketápon élni, hogy túlnőjek rajta... még így is égimeszelő és még mindig faszacsávó pofája van... ejj gyerek, ne nagyon mutogasd a búrád, mert lekapnak a zsaruk...
- Zeno, végre. Késett a géped köcsög – vigyorgok rá, s elővéve angoltudásom köszönök neki és kezelek le vele, úgy ahogy azt ott már párszor lejátszottuk. Jaaah... a régi szép idők, mikor a sarki boltba játunk sört lopni... hajajjj... milyen szép görbe esték kerekedtek abból... ha már itt tartunk, ma úgy bebaszunk, mint az albán szamár! Hazafelé pedig közösségi munkát végezve fogjuk hassal a port nyalni a betonról... az a jó! Mikor párhuzamosban tapasztalod meg az alkohol utóhatásait a földön...
- Ezer éve nem láttalak bazmeg – nyögi be, mintha semmi időérzéke nem lenne, de azért bírom. Való igaz, hogy tűnik legalább ennyinek ez a kibaszott távollét, de nem fogok én itt a nyakába borulni, mint valami buzi, tévés hősszerelmes... pedig megszorongatnám... őt is meg a tökét is, amiért képtelen azzal a kurva telefonnal többször rám pötyögni... na ezért mutatok neki olyan derékszögű szeszt, hogy rögtön kifordul a mája segítséget hívni!
- Azért annyi nem volt – állítom helyre eltévelyedett gondolatait röhögve, s már kezdem magamban visszaidézni azokat a pillanatokat, amikor ugyan így nevettünk... más-más szitukban... tangákkal a kezünkben... vagy épp pár nyomorékkal a WC-ben... hajajj... szép szekálós idők...
- Viszont változtál, de a hajad még pocsék - offolgat nagyon finoman, ám én már annyival harciasabban baszom vállon, hogy fájjon is neki, mert a hajamra egy kurva szava nem lehet... divatban dolgozom, wazze! Jó a séróm, a 40 éves, homokos tanárom is lecsekkolta! Bár ha ebbe jobban belegondolok, talán nem kéne rá büszkének lennem... sőt... fúj, baszd meg, lenyírom a hajam kopaszra!
- Te viszont semmit… Gyere – fordulok meg, hogy a kijárat felé indulva, hű padavanom magam után terelve ismertessem meg Tokió ezernyi szépséges kocsmájával, amire este egyenként kerítünk sort...micsoda hetek lesznek ezek, baszd meg! Pláne ha a haverok is megismerik! Reisukét, hogy be fogom majd szopatni... az agyának már mindegy, de a lelkét még leamortizálhatom... hehe...
*
Széles vigyorral veszi szemügyre kisebb birodalmamat, és annak örülök, hogy elpakoltam a sok giccses ruhaanyagot, mielőtt még neki állna arra faggatózni, mikor melegedtem be, mint egy radiátor télen... erről szó sincs. Csak épp az a kurva nagy célom van, hogy az ízlésemmel megfertőzöm a világot s romba döntöm a sok deszka testű csitri által viselt kacatokat, mielőtt még divatba jönne, hogy minden csajnak kötelezően fel kell törnie a pasiját szex közben... mégis ki az a fasz, aki szereti csinálni egy ropival? Bazdmeg... azokon a modell csajokon még a lyuk is megaszott!
Zeno miután körbecsipázta a kecót, levágja a táskáját, mintha otthon lenne és kábé ugyan ilyen lendülettel vetődik a kanapéra, én magamban azon vigyorgok, hogyha ott lennének a tűim, most nem lenne ez az elégedett fasz kifejezés a képén, hanem kábé olyan hanggal sikoltozna, mint egy fürdős ribi... megnézném... túl mély, igazi amcsis hangja van... biztos érdekes lehet, mikor puha pöcs módban visítozik...
- Sört? – érdeklődöm, mielőtt még a konyhának nevezett idegen élőlények által lakott helyiségbe belépnék... mióta Reisuke utoljára kitalálta, hogy ő főzni fog, és kis híján leégette a haját a hülye szerencsétlen, azóta nem tettem ide be a lábamat... rossz ötlet volt. Ugyan is egy hete itt már kész biológus paradicsom éldegél, és valahogy nincs kedvem megtapasztalni, hogy melyik mozog magától és melyiket szállta meg valami... jobb lesz, ha ideszabadítom Hide csaját. Frankó ötlet! A csak, amúgy is rendmániás! Egy kibaszott zseni vagyok!
- Simán – egyezik bele szinte azonnal, és valahogy számomra mára válasz előtt tiszta volt, hogy nem fog nemet mondani egy kis alkoholra. Ugyan már... egy amcsi? Ne nevettessen senki, mert a végén kórházba visznek vele... oda evickélek a hűtőhöz, kikerülve a padklón leledző egészen érdekes formájú pocsolyákat, amik időnként, ha nem csal a szemem még mozognak is, s kikapok két dobozos sört, hogy aztán a nappaliba keveredve dobjam én is magam a kanapéra, ezzel megajándékozva seggemet az ülés boldogságával, amit az elmúlt várakozással teli órákban nem tudott megtapasztalni... a repülőtereken hemzsegnek a terhes nők és a vén nagymuterek... de hogy miért? Az összes kibaszott ülőhelyet elfoglalják, és az olyan jóképű csávóknak, mint nekem már egy hely sem maradhat... pedig a nagy muternek már édes mindegy, hogy állva vagy ülve murdel meg, a terhes nőknek meg csak segít... a gravitációt nem lehet becsapni... könnyebben kipottyant volna a kölyök! Nekem viszont jár a kozmetikai ülés, hogy helyes alakúra nyújtsam a seggem...
Átpasszolom Zenonak az egyik dobozt, s szinte azonnal kibontva tartja felém, hogy lekoccoljunk vele.
- Egy kikötésem van – koccintok vele, miközben bevezetem az egyetlen szabályt, amit a hullák az ágyam alá elrejtésén kívül megfogalmaztam. Persze, csak beszívatom, mert hogy őt csajjal eltűnni még nem láttam az, hót ziher... lehet, hogy ő is teleportál, mint a porszívó ügynökök? Mert azokat, miután elhajtom mint a magzat vizet, úgy szelelnek el, mintha beszippantaná őket a teleport kapu... dehogy akarok én több funkciós porszívót venni. Nekem elég egy is wazze! Szívjon, és csókolom. Azzal is éppen elég elmebeteg dologra lehet használni, nem kell hozzá meg szappanozó meg tudja a halál milyen extrákkal felszerelt izé...
- Mi lenne? – kortyol egyet teljesen átszellemülve a szesz csodás hatásától, nekem pedig szinte szúrnak a szarvaim, amikkel megküzdve erőltetek képemre komolyságot. Yuki-sama megmutatja neked, hogy milyen fasza dolgokat tud tanulni, egy olyan palitól, akinek már születésekor is magas C-vel repesztett a hangja, s amire felnőtt ezt megtoldotta még a nőket is megszégyenítő hadonászással, ezzel előre vetítve a saját csúfos szivatását... az a homi pasi, olyan szobor arcot tud vágni, hogy azt már én is kurvára tisztelem vagy minimum egy kalapáccsal kísérelem meg levakarni onnan a több kiló vakolattal együtt. Ezért eltanultam tőle, s hasznosítsam, majd köszönetképpen néha azért még megcáfoljam, hogy a hím divattervezők nem mind szeretnek boiradiátort játszani random módokon... Nem. Én hetero vagyok, és bátran vállalom!
- Ha csajokat akarsz felhozni, előtte szólj – hintem el, ő pedig másodperces pontosságú reakció idővel próbál egyszerre nem megfulladni és inni is, ami nem megy neki fényesen, ezért pusztán barátilag, olyat rábaszok a hétára, mint a szemét... hehe... tudtam én, hogy így fog reagálni. Ha nőkről van szó, mindig fura lesz. Tudnám miért? Ilyen fejjel, ha kiteszi itt a lábát öt pár japán maca jut mindegyik végtagjára...– Ne fulladj meg haver, csak vicceltem – röhögök jót, azon a képen, amit magára produkál, de végül ő is elmosolyodik, s leküzdi szájáról és környékéről a sörhabot, amit sikeresen kiköhögött... ez... kurva jó volt... déjá vu-m van tőle, csak nem hiszem hogy emlékeznem kéne rá... hhmm... mintha már láttam volna az orrából sört spriccelni... vagy az én voltam?
- Szóval… egyedül vagy albérletben. Mióta? – dől hátra ismét, közben pedig jó házigazda lévén, követem a példáját, s öngyilkosságra utaló hajlam nélkül görgetek le egy jókora kortyot a torkomon... alkohol..... mmm.... fincsi... hogy én mennyire tudok örülni annak, hogy van... a másnaposan a konyhapadlón küzdeni az életért meg a hányás ellen már kevésbé, de részlet kérdés...
- Mióta hazaértem. Mi van otthon a többiekkel? – kérdezek én is vissza, rápillantva, miközben bennem felélednek a régi, hülye idők, amiket együtt a sok vadbarommal éltünk meg, azokon a csodás vandál estéken... meg részeg estéken... meg átpornózott estéken... hahh... ha belegondolok talán ezért vannak aberrált hajlamim, s kezdek el már mocskos dolgokat suttogni egy kibaszott sörös üvegnek is... bár azért annál nagyobb a kis katona a naciban, hogy bele tudjam gyömöszölni egy üvegbe... báár... kipróbálhatnám... FÚJ BAZDMEG, HAGYD MÁR ABBA!
- Megvannak. Emlékszel Rod-ra igaz? – pillant rám vigyorogva, én pedig a plafon érdekes repedéseit tanulmányozva próbálok meg médiumként rákoncentrálni a múltra, azon ügyködve, hogy felidézzem a névre hallgató egyént, aki... aki... egy oltári nagy, puhapöcsű idióta volt... igen. Már emlékszem is! Mikor részegen olyan vehemenciával próbált meg a WC-re kiközlekedni, hogy kidöntötte a válasz falat, és beledúlt az épp a szomszéd fülkében brunyáló alakra... az... vicces volt...
- Ja, ja vágom. – csettintek egyet bólogatva, kék szemeimmel ismét őt tanulmányozva, várva vajon milyen eszméletlen hülyeséget csinált már megint az a szerencsétlen, ami boldogabbá teheti, az amúgy is csúcs fainul induló estémet. Ennél már csak az lesz csúcsabb, mikor megismeri azokat a létformákat, akiket havernak nevezek, és akik olyan sebes tempóban amortizálják majd le, amilyet még eddigi életében kibaszottul nem tapasztalt... hehe...
- Felcsinált egy elsőst mielőtt elvégezte volna a sulit, így épphogy végzett szerencsétlen máris lett egy családja – hadarja el vigyorogva, nekem pedig ahogy eljut az agyamig a groteszk kép, ahol egy részegen a klotyón fetrengő csávesz most épp babákkal gügyög, kitör belőlem a nevetés, mert ez olyan lehetetlen, hogy az már szép és mesébe illő... fasza fater lesz belőle. Komolyan... csak nehogy a kölyköt a WC csészében úsztassa meg egyszer... gyere kicsim, apu megmutatja honnan bújik elő a WC kacsa! Nyugi az barna izé nem kaki! Csak Kula bácsi!
- A balfasz – röhögök szép kis kárörömben fürödve, majd ahogy egyre inkább elmerülünk a régi történetek felidézésében, úgy lesz bennem egyre nagyobb az ingerencia, hogy ismét elkövessük azokat a szép perceket, melyek után vagy detoxba vagy elbeszélgetésre kerültünk.. s ahogy mesélgetünk egymásnak, úgy válik egyre világosabb az is, hogyha most kezdünk el baromodni, akkor az nagyobbat fog szólni, mint anno, és most a sittig meg sem állunk... vagy az intenzívig. Bár a kórház a nővérkék miatt sokkal kellemesebb hely lenne... hehe...
Persze szeretne perkálni azért, amiért itt pecózhat, de erre semmi szükség... elég lesz, ha fizet pár kört és le vagyunk rendezve. Nekem is előny, mert ha látja a szomszéd némber, hogy egy két méteres amcsi lakik nálam, nem mer átkopácsolni... hehe... a muternek kiakad tőle a pacemakere az hóz ziher...
- Jut eszembe. Holnap este fellépésünk lesz eljössz? – érdeklődöm, mert azért az, ő véleménye sokat nyomna a latba... a sok idiótának fingja sincs a rockról, viszont ez a tag amcsi, szóval ahol a nyálas tini vígjátékokba is rockot tesznek, azért némileg vágja, mi a jó és mi az, amit a tüdőd köpöd a padlóra a fújolástól... de ha benyögi, hogy olyan vagyok mint az az egyik államról elnevezett kis csitri, akkor esküszöm, hogy közelebbről mutatom meg neki a jobb kezemet... mondjuk olyan orr tájékon, ahol majd szép asztrológiai élményei lesznek a pici csillagoktól az agyában...
- Persze… ha te is eljössz megnézni a versenyeimet. Kapsz jegyet, úgyis kapok mindig vagy ötöt és most nem tudom senkinek adni. Hozd el a haverjaidat is - egyezik bele, én pedig már előre vigyorgok magamban, hogy ennek tulajdonképpen fingja sincs, akik az én haverjaim... avagy nem os tudja, mennyi barmot szabadít magára, és hogy milyen szép, kerek, többjegyű számmal fog csökkenni az IQ-ja ha velünk lóg... ami végül is nem lenne neki újdonság, de... nem kéne verseny előtt kockáztatni... de miért ne? HALÁL A MÁJRA! Meg az agyra... már ha az meg van és nem menekült el sikítva, attól a sok szesztől és hülyeségtől, amit eddig életem során volt szerencsém megismerni...
- Benne vagyok – rázok vele kezet a kis alkunkra, mert ennek már most kurva jó, „baszottnagybulileszwazze” szaga van... arról nem is beszélve, hogyha még mindig akkora parti arc, akkor nagyon be fog neki jönni Tokió... és, mikor megérdemli bemutatom, gyönyörű kis gitárocskámank, Hiro-channak, hogy megismerje azt az egyetlen egy létformát, akivel legszívesebben életem végéig megosztanám az ágyamat... mondjuk lehet, hogy egy cseppet elvetemültnek tartana, ha levágná a szitut... bazz a haver egy gitárral alszik... nem feltétlenül az jutna eszébe, hogy csak a zenét szeretem ennyire... sőt ha belegondolok, akkor nekem sem az lenne az első gondolatom, hogy milyen aranyos, hogy megvédem a karcolástól... de azért egy gitárral nehéz lenne kefélni... bár meg lehetne oldani... FÚJ BAZDMEG! Miért fantáziálok én állandóan, arról, hogy élettelen tárgyakkal hogy lehetne szexelni? Kanos lehetek...
- Zsír. Viszont ha nem vagy nagyon kinyúlva, elmehetnénk valamerre, hogy feltérképezzem milyenek a japcsi esték. Kalauzolnál haver? – kér fel, arcán egy széles vigyorral, és én úgy érzem, hogy egyszerre félelmetesen király és ijesztően brutális, ahogy olvas a pókhálós koponyámban, ezért csak felhörpintve maradék sörömet vágom az üres dobozt valahova, random helyekre, ahonnan majd Hide barátnője majom módban összegyűjti, s Zeno vállát barátian megveregetve bólogatok serényen, mint azok a hülye kutyák a kocsik hátuljában... vagy azok a hawaii szoknyás csajok az elején...
- Még szép, haver! Csak összekapjuk magunkat, aztán dobbanthatunk is! – tápászkodok fel nyújtozva egy kurva nagyot, amitől egy percre az az érzésem támadt, hogy pár szervem helyet cserélt a gerincemmel, olyan faszán roppantam ki, majd megfordulva bökök an konyha mellé hüvelykujjammal - arra találod a fürdőt. De vágod, ez nem zuhanyzó... ez japó féle. Először lezuhanyozod magad kívül aztán ülj a kádba. Olcsó kecó, régi módi. Bocs, haver. – mondom ál sajnálkozva, amit persze észrevesz, de csak vigyorog rajta. Persze azt nem tudja, hogy az ő magasságával milyen nevetségesen fog festeni egy sámlin ücsörögve, miközben magát mosdatja... höhö... – na próbáld ki, haver... ha nem megy, csak sikíts, besegítek...- vigyorgok rá kacsintva, s mikor látom meghökkent arcát, hangosan röhögve indulok el a hálóm felé, hogy előkaparjak, valami bulira való szerkót, aminek nem fáj, ha hajnalban kutyapózban túráztatom meg a főutcán...
*
Zsebre vágott kezekkel szabadulok ki a lépcsőházból, élvezve, ahogy lassan már csak a kibaszott karácsonyfára emlékeztető fényekkel lesz tele a város, és jön az éjszaka, amiből mi ma olyan bulit kerekítünk, mint a vadállat. Zeno is mellém pattan, épp a cigijét igyekszik meggyújtani, én pedig csórok magamnak is egy szálat, s a tüzébe tartva gyújtom meg az enyémet, az övével együtt... fasza... füst... nikotin... amitől egy pár évtized múlva majd a tüdőmet is kiköpöm!
- Kösz – intézem még hozzá azért, mielőtt még azt hinné, hogy udvariatlan vagyok, s ő egy biccentéssel elintézi, majd vállba veregetve indít el, én pedig vezetem, mint a japán éjszakák szakavatott züllött idegenvezetője. Olyan fasza vagyok, hogy azt elmondani nem lehet, És az az egy szerencsém, hogy nincs fölöttem már semmi ami az agyamba vágódhatna... úgy ismerek itt mindent, mint a tenyeremet! Mindet végig nyaltam már párszor, mikor pantomimest játszottam velük a kocsmából hazafelé egy cseppet illumináltan...
Na most akkor mutassunk neki olyat, amit nem fog elfelejteni... bár ha az itteni transzikra néz, akkor már önmagában olyat lát, amit nem fog egy könnyen kiheverni... nekem egyszer már volt hozzájuk szerencsém. Csak egy cseppet lepődtem, mikor mogyit törtem a szoknya alatt... az meg mg nagyobb horror volt, mikor mély hangon ajánlotta fel, hogy esetleg megvizsgálhatná, hogy nincs- e semmi gáz a prosztatámmal... lányos zavaromba csak egy kukába tudtam belökni, de korántsem volt annyira izgi, mikor sikítva vetődtem végig az utcán egy olyan ember után kutatva, aki az, aminek tűnik... azóta sem tudom elképzelni, vajon nagyon furán néznének-e rám, ha ilyen hangokat mikrofonba nyomnék...
Végighaladunk a hosszú, neon tábláktól bevilágított utcákon, s közben minden egyes számomra emlékezetes helyről elregélek neki egy baszott ferde sztorit, amit anno még az alhokol tett ilyen ferdévé... jókat röhög rajta, ahogy én is, sőt ő még akkor is nevet, mikor én már borzadva rizslom a kínos részleteket és tapasztalatokat, amiket néha el-el szenvedtem...
Ahogy elnézem belebizsereg az agya a helybe, és nagyon bejön neki a sok exkluzív és egyre agyrémebb kóceráj, én meg megígérem neki, hogy egyszer, mikor ismét lesz elég lelkierőm és bátorságom, némelyikbe, ahol nem kell attól félni, hogy ránk mászik egy ötvenes bácsi, elmegyek vele.... majd... ha egyszer már nem fogok szottyadt nyugdíjasokkal rém álmodni...
- És ez a törzshelyünk. Ide kóválygunk általában esténként és isszuk magunkat hulla készre! – vigyorgok megállapodva egy fasza kis kocsma előtt, ami látom rögtön a szívébe vedeli magát már csak kiszűrődő sűrű szesz felleggel és az onnan kilépő csini csajszikkal együtt... – jah, mielőtt elfelejteném. Mindenki tud angolul, kivéve Reisukét. Tervezem, hogy szarrá szopatom ma este...- vigyorgok rá, és mivel már a szeme sem áll jól, így kábé hű lesz a környezethez, már innen tudom, hogy benne van, mert szívatni azt szeret... hehe... Reisuke, ma megtudod, milyen a mélytorkos, de szerencsétlen... legközelebb rohadtul nem fog röhögni, mikor seggel találok rá a tűpárnámra... lehet hogy kívül kurva vicces, ahogy valaki egyenként szedegeti ki a farából a tűket, de amikor már sünt imitál a kibaszott seggem, az nem túl poénos... egy hétig nem bírtam a jobb farpofámra ülni. Amitől elég nőiesen csüccsentem le mindenhova, azért volt az a sanda gyanúm, hogy pár pasi nem azért nézett meg, mert a pólómra az volt írva, hogy „húzz anyádba!” , hanem az aranyeremet szerették volna lekezelni...
- Csak mondd melyik, haver! – szakít ki víg visszaemlékezésemből Zeno, én pedig egy „meglesz, haver” megjegyzés keretében vállát átkarolva terelem be kis bűnbarlangunkba, ahol a hangos röhögésből már messziről kitűnik, az a kis csoport, ahova lassacskán bevonulunk egy laza IQ csökkentő tréningre. Ahogy közeledünk a négy csávó úgy döbben meg egyre inkább, majd Reisuke kivételével elvigyorodva állnak fel, hogy oda érkezve lekezeljenek új kis haverunkkal, akinek megmutatjuk, milyen egy „japcsi este”... a mi szemünkben. Mert, hogy ezt lehet másképp is, de az nem a mi műfajunk. A Rock’N’Roll isteneinek ezt a tisztességet kell megadni, mert ő ott rejtőznek minden üveg sörben és a föld porában is, amit a sör után lelkesen fogunk felszippantani...
- Nah, jobbról. Hide, Yosuta, Kosuke és Reisuke - hadarom el gyorsan, villámmódban kapkodva kezemet, hogy a négy barom sorban mutasson valami elvetemültet magából egy ,másodpercben... persze mikor Reisukéhoz érek az arcomra kiül az a sátáni vigyor, amitől egy pap csak úgy merő reflexből vágna egy székhez, hogy kiűzze belőlem a gonosz... de az nem fog menni. Az csak a babbal távozik, azt pedig senki sem szeretné megvárni...
Zenoval rögtön összenézünk, s ahogy villan a kettőnk szeme, az felér egy horror jelent elővetítőjeként, amiből persze Reisuke, az az IQ barbár semmit nem vesz észre, csak sörös üveggel az arcában bámulja az amerikait, hogy két percen belül minden kérdést feltegyen a szerszámával kapcsolatban... azt hiszi, hogyha azt eszi, amit ezek a gyorskaján és kitudja milyen idegen létformákon tobzódó amcsik zabálnak, akkor az ő farka is esetleg növésnek indulhat, ahelyett hogy megragad baba módban... nem kéne két percenként ott matatatni és akkor elő merne bújni, kedves, agyhiányos barátom... az Rock Isteneinek szerelmére...
Zeno a legkisebb szégyellőség nélkül ráz mindegyikkel kezet, majd levágódva huppan ő is mellém, én meg rendelek neki valami ütőset, hadd szakítson ma este az éjszakában... sakéval kezd, mert az olyan tradicionális... vagy mi a faszom...
Pincér fiú szégyellősen veszi fel a rendelést, Zeno meg csak vigyorog rá, amit valahogy nem értek, de betudok annak, hogy ez a pöcs annyira szeretne már baszakodni valakivel, hogy még egy simán tini lánynak tűnő kis csáveszt is belecsokiztat a nacijába... na de haver! Hát ennyire ne legyél már fehér ember, mert ez erre felé nem szokás! Húzd a szemed vékonyra, tökön baszlak és még a magasság is stimmelni fog ahhoz, hogy ne fosass be minden szerencsétlent...
- Na és haver, miért is vagy te Japánban? – simít végig tar fején Hide barátom, amin egy új funkciós diszkó gömbnek is elmehetne, olyan frankón veri vissza az összes fényt, ami itt leledzik... mondjuk az is lehet, hogy csak szimplán elnyeli, hogy ébredésre bírja a fejében halni készülő agysejteket... bármi megtörténhet! Ha itt már sárgadinnyés Kit-Kat meg polip ízű fagyi is van, akkor kibaszottul nincs min meglepődni... fúj bazdmeg, hol élek...
Persze a beszélgetésből innentől kezdve Reisuke egy baszott szót nem ért, mert angolul folyik... hehe... akkor innentől kezdve jön az a rész, hogy kierőszakolom a homlokomra az ördögszarvakat és a sátáni vigyort a képemre, hogy átavanzsáljak valami olyanná, amitől Reisuke barátom az ágya alatt rejtőző kiskori szörny óta fél...
- Versenyem lesz,amire hivatalosak vagytok. A többit ott lecsekkoljátok. – vigyorog legurítva azt a kis adag sakét, amit kitöltünk neki, miután a pincér csávó elpirulja magát vissza a pult mögé. Mi a faszom van ezzel a gyerekkel? Soha a faszomba nem láttam még itt, és az első napján már nyakon csinálja magát egy külfölditől? Vagy nem működik a légkondi? Az is előfordulhat... vagy szimplán csak azért van melegem, mert Yosuta úgy liheg a nyakamba, mind egy öleb, aki csont helyett cigire éhezik... viszed innen azt a nikotin függő pofádat, te paraszt!
- Ahh, ez nem ér! Valaki fordítson már, mert egy szót sem értek! - fakad ki Reisuke kikönnyezve az értetlenségtől, ami meglep, mert általában attól, hogy hülye nem szokott kétségbeesni. Na mi van hülye gyerek rájöttél, hogy egy majom is nagyobb eséllyel nyerne Nobel-díjat, mint te? Jó hosszú a fáziskésésed bazdmeg, mert ezt én már középsulitól kezdve vágom...
Sörös üvegem nyakát megmarkolva verekszem át Zenon, kis híján belefullasztva fejét seggembe, amiért csak egy bocs, haverrel” vezeklek, majd ledőlve Reisuke mellé ölelem át egyik vállát angyali vigyorral a képemen, ami már önmagában gyanússá tesz, de ez neki fel sem tűnik, olyan hálásan rebbenti meg a szempilláit... hányszor mondtam én neki, hogyha nem lesz pénzem kibaszom a sarokra egy miniszoknyában? Hányszor... kiabaszott jól keresnék vele... még a hangja is meg lesz hozzá, bár tökön vágás után. Azt pedig a környező öreg nénik szívesen róják le neki, amolyan tisztelet gyanánt, amiért kétnaponta rúgja fel valamelyiket a járókeretével ez a barom, csak úgy merő poénból...
- Lásd, hogy milyen fasza gyerek vagyok, ma leszek olyan jófej és segítek – húzok le egy nagy kortyot a sörből, Yosuta pedig nagy lelkesen fordítja mondókámat, amitől Zenonak olyan arcidegrángása támad, mintha a bősz vigyorgást próbálná meg elfojtani... rákacsintok az üveg nyakával a számban, ő pedig bólintva fordul vissza a három baromhoz, akik kedvesen trécselve fejtegetik ki egymásnak azon szép kis történeteket, amikben Reisuke és az öccse Hikaru szereplőnek... azt az ominózus estét, mikor Reisuke barátunk olyan kotta részeg volt, hogy a vére már attól spontán égést produkált volna, hogyha egy kályhához közel megy... avagy a véralkohol szinte veszélyesen közelített a detox közeli állapotban, ami meglehetősen vicces szitukhoz vezetett. Mit kicsinylek? Kurva vicces szitukhoz... éppen azt ünnepeltük, hogy sikeresen felevették az egyetemre, bármilyen geci elképzelhetetlennek tűnt – amire rásegített még az este további része- hogy ő bizony óvobácsi lesz... és mindezt alátámasztotta azzal, hogy milyen szenvedélyesen tudja pesztrálni az üvegeket, amikből valamilyen furcsa módon az összes pia az ő szájába párolgott, hogy úgy hajnali kettő környékére Reisuke az ebből szerzett bátorsággal nőket megszégyenítő csípő riszálással adjon elő egy Ricky Martin számot az asztal tetején táncolva... ennél a résznél már én is elég csúnyán néztem ki, de a WC és a padló között egérúton azért még végig néztem és nem törődve a Róka Rudi torokkaparásával vihogtam az az napi vacsival a torkomban... ezután képszakadás laza órái, aztán már csak annyira emlékszem, hogy Hikaru kanalazza a bátyát, akinek női smink van az arcár ragadva és olyasmit suttog szegény szerencsétlen, tisztalelkű gyereknek, hogy „drágám, a tangámban van még apró” és hogy „ugyan cukipofa, nyugodtan matass meg”... nem csoda, hogy a kis csávó gót lett, mert hogy ezek után még egy családi képtől, ahol ott vigyorog az az agyszegény bátyja halálfélelme lesz, az tuti...
Zenonak is tetszik a történet, mert félpercenként bőszen próbál meg nem röhögni, ami elég nehezen megy tekintve, hogy Yosuta nagyon szépen és tüzetesen meséli el azt a szép, ferde kis estét... néhol az is belevegyül, hogy milyen szexi tudod sztriptizelni, mikor pénz csúsztatnak a boxerem nyakába, de azon én is röhögök... egész szép lóvét szedtem össze aznap este, de valahogy reggel nem nagyon emlékeztem az okára... ezért kezdtem el kistükörben a seggem nézni, hátha valaki az ott való matatatás után csúsztatta be fizu gyanánt...
Reisuke persze nem érte semmit a dologból, csupán akkor néz furán, mikor mindenki rávigyorog egy pedomaci bájával én hirtelen pedig kötelességemnek érzem, hogy fordítsak neki... persze az én verziómat.
- Yosuta épp azt meséli, hogy milyen faszén énekeltél az év végi vizsgádon. Vágod, amikor gyerekdalokat énekeltél a vizsgáztató tanárnak... – magyarázom kedvesen, a barom meg még be is veszi, és egy tini lány rajongó tekintetével telik el magától, s dől hátra teljes biztonságban, mit sem tudva arról, hogy a következő percekben pedig arról folyik a vita, hogy vajon most mennyi pia után tudnánk kiváltani belőle ugyan azt a hatást... ugyan is Zeno még nem látott japót, Ricky Martin dalokat énekelni, de ha rám hallgat nem is akar... Reisuke jól énekel. Nem jobban, mint én, mert akkor egy heréje eltávolításával tennék róla, hogy ne tudjon. De nem tud. Részegen meg még úgy sem. Ha lesz egy háború, az egy hete szoknia mellé csomagolva küldjük el az ellenségesnek, hadd kornyikáljon nekik. Garantált Game over a balfaszolnak. – Zeno igazán kíváncsi, hogy milyen hangod lehet, de ő inkább Ricky Martint szereti. Énekelnél neki? A vendégszeretet miatt...
- Oké! Szívesen! – pattan fel Reisuke, s egy utolsó korty tequila után elvonul magát kihúzva, széles vigyorral az arcán a karaoke gép elé, hogy ott teljesen átszellemült latin arccal kezdjen bele az éneklésbe... megszólal a zene, s két másodperc után olyan seggriszálásba és hajsímtásba kezd, mint egy Elvis imitátor, s olyan rázza magát, mint aki bazira szét akar esni és maximum a techokol tartja össze, mait előzőleg a seggébe dugtak fel homi kis barátai... az már nem is lényeg, hogy a szöveget japánul nyomja, bonusz a borzalmas hangjához, amitől reped az üveg, és ami elől az ölembe rejtem a sörös üvegem, mielőtt a drága, fincsi kis pia eltalálna menekülni... (zene)
Zenonak bejön a téma, az asztalt csapkodva röhög, azt hajtogatva, hogy ő ilyet egész kibaszott életében nem látott, de fizet neki, hogy többször is eljátssza... én is, haver. Én is.
Mind az asztal alá vihogjuk magunkat, Reisuke pedig abban a tudatban, hogy ez az eddig kihasználatlan művész vénájának szól, benyom még pár számot s egyre inkább belelendülve játssza el a latin hősszerelmes japó változatát, aki vinnyogva kapálózik a mikrofonnal, mint egy ideg oviból szabadult elmeháborodott... ez... kibaszott jó... egy zseni vagyok! Komolyan...
*
- Upside... inside out... fú bazdmeg hogy került ide ez a lépcső... she's ... mi a faszomnak raknak egy lépcsőházba lépcsőt? ...livin la vida loca...- csuklom, miközben azon küzdők kavargó fejjel, hogy a lábaimat egymás elé tegyem és ne fejeljem agyon a korlátot minden egyes baszott lépénél... fú geci de milyne meredek ez a lépcső... itt volt ez egyáltalán? Én hogy kerülök ide?
- Jól elintézted magad, haver... még mindig nem bírod a piát – jegyzi meg Zeno valahonnan.... valahonnan a karom végéről... miért van az ott? Jah, hogy ő támogat? Kurva jó... hogy is kerültem én ide? De most komolyan?
Hehe... kurva jó... vihogva botlok meg majdnem, Zenonak pedig valami iszonyú könnyed rántásába kerül, hogy ne nyaljam be a padlót, pedig én kibaszott biztos vagyok benne, hogy annak a csöcs alakú foltnak ott a virág mellett nagyon finom íze lehet... még bimbója is van! Mozog is! Tiszta kéj pöcök...
Arra eszmélek, hogy az előszobában ülök, Zeno meg pakolja le a bakancsomat, de ez nekem annyira tetszik, hogy vihogva hajolok előre, hogy segítsek neki... de kábé annyit érek el hogy kapálózók mert, olyan érzésem van hogy több lábam van mint kéne... hú bazdmeg így drága lesz cipőt venni...
- Zeno imádlak... de mondd má’ meg nekem, hogy a halálnak van négy... izé... mim is? Jah... lábam... – érdeklődöm szinte a képébe mászva kezeimmel bizonytalanul kitapogatva arcát, amire egészen érdekes kifejezés ül ki.- dekékaszemed... mé’ van négy lábam?
Mikor nem válaszol rögtön, csak megkocogtatom fejemmel az övét, de mikor ettől sem ared meg a nyelve, csak a hajamat vizsgálja az ujjaival vihogva vágódok hanyatt az előszoba padlón, azon káromkodva, hogy ez kibaszott kemény de mégis milyen kurva vicces már innen nézni, ahogy pofákat vág...
- Hallod, kurva vicces vagy így... olyan mintha bámulnál... bámulsz? Bazdmeeeeeg...- röhögök rendszertelenül, de kezdem azt érezni, hogy ezt reggelre kibaszottul nem fog tetszeni...
Mindegy. Legfeljebb roppant kellemes másnaposságomban a konyhapadlón vegetálva megint rittyentek valami fasza kis számot... kurvajóvagyok!
|
