- Aludni szeretnék - leheli ágyékomnak a nadrágomon keresztül, majd fejét combomra hajtva édesdeden elszenderedik. Mi a faszom?
Végigtekintek formás kis alakján. Van rajta néhány folt, horzsolás, de a kis segge alatt a lepedő igencsak dzsuvás. Vigyorogva csóválom meg a fejem. Nem csodálom, hogy a fickó nem hagyta aludni, és le sem mászott róla valószínűleg napokig. Hisz én is erre vágyom.
Távolról már a rendőrszirénák zaja szűrődik be, így felállok, vállamra dobom meztelen testét. Könnyű, mint egy játékszer. Az is.
A falhoz sétálok, a Mona Lisa utánzat festményhez, félrehajtom, majd a mögötte lévő széfbe bepötyögöm a kódot. Egy rakás ékszer, pénz és kötvények, valamint az a bizonyos dosszié, ami Borisnak kell. Az ékszerek egy fekete bársonyszütyőben vannak, melléjük dobálom a pénzkötegeket is, majd a dossziéval együtt magamhoz veszem.
A kocsi hátsó ülésére dobom a kicsikét, mellé a szütyőt. Gázra lépek.
A kis névtelen hotelbe már a kabátomba burkolva viszem be, kiveszek neki egy szobát. Az ágyra hajítom, mellé dobom a bársonyszütyőt is. Szétnyílik, kifolyik belőle a szikrázó gyémánt ékszerek egy része és a pénz. Leülök az ágy szélére, és a mélyen alvó fiú arcát figyelem néhány másodpercig.
Csattan bőrkesztyűs kezem az arcán. Halk nyögéssel nyitja résnyire szemeit.
- Figyelsz? - kérdezem tőle halkan. Nem válaszol, kapja a következőt. Éberebben néz ismét rám, ellenkező nyöszörgéssel kapaszkodik csuklómba, hogy megakadályozza az újabb ütést.
- Igen...
Durván megcsókolom, nyelvem szájába dugom és ő viszonozza engedelmesen. Ez az... az arcára száradt vér sós ízét és az ú saját édes aromáját érzem. Egy roncs. Ilyen állapotban nem kell.
Felemelem a fejem, és mélyen a szemeibe nézek, egy papírcetlit mutatok neki. Fókuszál rá néhány másodpercig, majd remegő ujjaival elveszi. A kedvenc klubom címe van rajta, esténként ott szoktam piálni.
- Ha felépültél, keress meg.
- És ha...
- Akkor megkereslek én - vigyorodom el, ő pedig ismét átadja magát az ájulásos alvásnak.
Az ajtóból még visszanézek rá. Sápadt, megviselt teste mellett az ágyon a sok csillogó ékszer és a pénzkötegek igazán festői látvány.
A klub szokásos. Vöröses, halvány fényben vonagló, összefonódó testek. A zene lüktet, érzéki ritmussal. A pulthoz sétálok, fekete ingem szétnyílik ahogy leülök a bárszékre. Bőrnadrágom és csizmám is mind fekete rajtam. Nem látszik, de tele vagyok fegyverekkel. Főleg pengékkel, de egy szolid kis 48-as is rejtőzik csizmámban. Belekortyolok poharamba, amit a pultos kérés nélkül elém tesz. A whisky édes és fanyar íze szétárad a számban és ellazít. A tömeg felé fordulok, a táncolók közül már néhányan figyelnek engem. Sokan szeretik a veszélyt, ami belőlem árad. Jéghideg szemeim végigfuttatom rajtuk, majd megakad valakin, aki engem figyel. A pohár megáll a kezemben.
Hát eljöttél?
Talán egy hónapja, hogy otthagytam őt a hotelben. Szépen összeszedte magát, egyszerűen gyönyörű. Karcsú, vékony testén fehér nadrág és szaténfelső, bőre gyöngyházszerűen világít a félhomályban. Sötét haja lágyan omlik szép arca köré. Szebb, mint bármelyik képen, amelyet eddig láttam róla. Teste lágyan vonaglik a zenére, férfiak zsonganak körülötte, de egymagában táncol.
Leteszem a poharamat, elindulok felé, ő pedig felém. Félúton találkozunk. Kezem derekára kulcsolódik, durva, mély csókkal üdvözlöm. Ágyékom keményen feszül hasához. A zene ütemére ringani kezdünk, egyiklába derekam köré fonódik, profiként használja a testét. Amikor nyakán hagyom fogaim nyomát, belenyög a fülembe.
- Miért... segítettél nekem?
Felemelem a fejem, hideg szemeim elmerülnek azúrkékségében.
- Hogy tartozz nekem.
Kemény seggébe markolok, és felmordulok amikor erősen megharapja számat, vérem kiserken. Forróság árad szét bennem, vágyam felkorbácsolódik. Viszonzom a harapást, percekkel később már a falhoz préselem, mohón tépjük egymás száját, körmei bőrömbe vájnak, és én kéjesen morogva élvezem.
Szerkesztve Levi-sama által @ 2010. 11. 06. 12:34:55
Autóm anyósülésére hajítom a mappát, kiesik belőle egy kép. Jégszürke szemeimmel vetek rá egy pillantást, és ráadom a gyújtást. Felbőg a szénfekete audi motorja, és kilő a járgány a garázsból. Bőrkesztyűs kezeimmel keményen fogom a kormányt, a sötét éjszaka az ablaküvegre tapad.
Nincs messze. Talán negyven kilométer, vagy kevesebb. A leírásban szereplő épület egy flancos gazdag negyed közepén mered az ég felé. A Buckingham-i palota mása, csak kicsiben. Bekanyarodom a széles útra, amely a bejárathoz vezet. Az ott posztoló őrök közelebb lépnek. Két lövés. Őrkutyák, még két lövés. Tárcsere. Hideg szemeimet a bejárati ajtóra szegezem, felsétálok a lépcsőn. A hall csicsás berendezése között lassan átsétálok, fekete bőrkabátom lebbenve követ. Széles lépcső, márvány és bíbor szőnyeg nyeli el lépteim hangját. Első emelet, balra a folyosó vége, fekete ajtó, aranyberakásokkal. Kis meztelen angyalkák, díszes rézkilincs. Egy rúgással roppan a zár, becsapódik nagy durranással.
- Kopp-kopp – dörmögöm lágyan, és az ágyon hirtelen felpattanó meztelen, kövér vénemberre szegezem a fegyvert. Azonnal lekonyul a farka, és tágra nyílt szemekkel néz rám, vizenyőkék szemei képtelenek felfogni a látványt. Két halk pukkanás és vér robban a mellkasából, eláztatja az egész ágyat, a benne heverő fiúval együtt. Azonnal felismerem, azokat a nem evilági kék szemeket és elvigyorodom. Szóval létezel.
Üvölt a csönd a szobában, amikor a perzsaszőnyegen átsétálva lépek az ágyhoz, és az ágyra dőlt holttestet félrerúgom. Karcsú, remegő ujjak kapaszkodnak a kék szaténtakaróba. Puha fekete hajtömeg, szép arc és duzzadt ajkak. Formás és finom teste van. A Boristól kapott képen ami a célpontról készült, ez a kölyök is rajta van, ezért vállaltam el a munkát. Szándékos volt az időzítés is. Ennek a vén pöcsnek kiváló ízlése van. Leülök mellé a véres ágyneműre, és megsimogatom a még füstölgő Desert Eagle csövével az arcát. Lassan, lágyan. Hideg szemeimmel őt figyelem, arcomra mosoly kúszik. Megmoccan, látja hogy nem bántom. Letörli arcáról a vért és remegve húzódik el tőlem. Hajába markolva rántom közelebb a fejét és a szemeibe nézek. Egy hete sincs, hogy ez a vén fószer kivásárolta őt a kuplerájból, profi kis kurva, és pontosan azt teszi amit kell. Megnyalja a száját, lebben a takaró. Tökéletes teste feltárul előttem, libabőrös minden porcikája. Az iménti szextől még csillog saját spermája a hasán, formás segge alatt nedves a lepedő. Bőrkesztyűs kezem végigsimít mellkasán, lapos hasán, ernyedt péniszén.
- Ki vagy te? – suttogja, engedelmesen széttárva lábait.
Álmomból lágy érintés ébreszt. Lassan nyitogatom ólmos nehéz szemhéjaim, és szembetalálom magam édesanyám gyengéd-aggódó arcával. Mellettem ül, és hűvös kezével az arcomat cirógatja, mint annyiszor gyermekkoromban.
-Hol voltál édesem? Már mindenhol kerestettelek. Annyira aggódtam. Ugye jól vagy? –áraszt el kérdéseivel, mire én csak mosolygok. Igen, Ő az én aggódó anyukám.
-Persze anya, erős vagyok, te is tudod. – simítom kezem a kezére. Lassan feltápászkodom, és a fürdőbe libbenek. Bent megeresztem a forró vizet, és jó sok illatos habfürdőt öntök bele. Amíg várom, hogy elkészüljön, leülök a kád peremére, és végiggondolom mi is történt velem az elmúlt pár órában. Majdnem megerőszakoltak, megismertem egy gyönyörű, és kedves férfit… hirtelen, mint akit méhecske csípett meg pattanok föl. Látnom kell őt! Valahogy meg kell hálálnom, amit tett. Nélküle… ebbe bele sem merek gondolni, mi történt volna. Levetem köntösöm és belemerülök az illatos habokba. Tökéletesen ellazítja, és megnyugtatja megviselt testem. Hosszú ideig áztatom magam, végezetül megmosom a hajam, és megállok a párafelhőbe burkolt fürdőben. Megszárítom magam, felveszem az egyik legszebb selyem kimonóm, és elindulok megkeresni Shanit.
Az egész bordélyházat ismerem, mint a tenyerem, hiszen ide születtem, így gond nélkül visszatalálok. Lenyomom a kilincset, de nem enged gyengécske próbálkozásomnak. Zárva. Még jó, hogy voltam annyira leleményes, hogy elcsentem a szoba pótkulcsát anyától. A zárba helyezem, és az ajtó halk nyikorgással szélesre tárul előttem. Beóvakodok, de a szoba közepén ismét elfog a bizonytalanság… mit keresek én is? Mi van, ha nem akar látni, mert csak gondot okoztam neki? Veszek egy mély levegőt, és felkucorodom a széles, vaskeretes ágyra. Ha idáig eljutottam, nem hátrálok meg.Masaya vagyok, nem holmi gyáva nyulacska. Izgatottan meredek a tölgyfa nyílászárót, miközben önkéntelenül a hajamat csavargatom. Mindig ezt csinálom, ha izgatott vagyok, vagy rémült. Csendes várakozásban telik el a következő egy- két óra, míg végül meghallom az ismerős nyikorgást. Amint megismer, mosoly terül szét szép arcán, amitől én elpirulok, és csak az orrom alatt dörmögök valami köszönés félét.
-Szia Saya-chan! Megkérdezhetem, hogy jutottál be a szobámba? – inkább ezt nem kötöm az orrára, még valami kis perverznek tartana, aki kénye-kedve szerint jár ki-be a szobákban, és ha kedve úgy hozza, leskelődik.Jó sokáig töröm ezen a buksim, így észre sem veszem, hogy még mindig választ vár.
-- Ne haragudj, hogy csak így rád török, de… - most hogy mondjam meg neki, hogy bármit képes lennék neki teljesíteni? Úgy érzem, cserbenhagynak a szavak.
-Nem kell magyarázkodnod, azt hiszem, pontosan tudom miért jöttél. –finoman mellém ül, és végigsimít hajamon.Teljesen ellazulva élvezem a gyengéd érintést, teljesen elfeledkezve korábbi aggályaimról. Behunyom a szemeimet, és elmerülök férfias illatában. Csak akkor eszmélek föl, amikor meleg arcát közvetlenül az enyém mellett érzem. Riadtan nyitom ki a szemeim és elhúzódok. Ő is észreveszi riadalmam így föláll.
-Én most elmegyek lezuhanyozni nehéz napom volt – jaj! Remélem nem haragudott meg rám.Azt nagyon nem szeretném
-Én nem akarlak zavarni.–kezdeném bátortalanul, de nem bírom végigmondani.
Nem zavarsz, maradj itt nyugodtan - Lassan besétál a fürdőbe engem magamra hagyva gondolataimmal.Most mit tegyek? Azért jöttem, hogy megköszönjem neki amit tett, és bármit teljesítsek, amit csak kér, én pedig egy picike csóktól is megrémülök.Így ostorozom magam egészen addig, amíg meg nem áll mellettem ez a félmeztelen félisten. Hirtelen megakad gondolatmenetem, és kiszáradt szájpadlással meredek fel rá. Hogy lehet egy férfi ennyire tökéletes? Hosszú, sötétvörös hajkoronája még nedves testéhez tapad, különleges keretet adva neki. Túl tökéletes ő hozzám. Karba fonja kezeit és megszólal.
-Nos, kis Saya-chan mit szeretnél, mit csináljunk? –tőlem kérdezi? Azt sem tudom, hogy mit kell ilyenkor csinálni, vagy mondani, így csak lehajtom a fejem, és előre nyújtom karjaim, jelezve, hogy öleljen át, melyet meg is tesz. Kellemes melegéből erőt merítek, és csókra nyújtom ajkaim. Enged a félénk kínálásnak, éhesen mar ajkaimra. Kissé megijedek, de erőt veszek magamon, és hagyom, tegyen velem, a mit csak akar. Óvatosan hanyatt fektet, anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is elszakítaná egymástól ajkaink. Keze benyúl kimonóm alá, mellkasom kezdi simogatni. Egész kellemes… Próbálok elfejteni mindent, és csak a jó érzésre összpontosítani. Amíg gondolkozom, Ő leveszi rólam kimonómat, és felül. Végignéz rajtam, szemeiben valami furcsa, szinte földöntúli tűzzel. Ilyen lehet vajon, ha valaki tekintetében vágy gyullad?
-Annyira szép vagy, kicsi Saya chan. – suttogja, miközben fölém hajol, és apró puszikkal hinti be testem minden centijét. Pirulva fordítanám el arcomat, de nm hagyja, az állam alá nyúlva fordít maga felé, és ajkamra is ad csöppnyi puszijaiból, miközben nem szűnik cirógatása bőrömön. Szinte dorombolok értő kezei alatt.Most az sem zavar, hogy nincs rajtam semmi ruha. Életemben először büszkén viselem meztelenségem, hiszen elég megerősítés számomra az az áhítat, mellyel simogat. Mintha valami törékeny holmi lennék, amihez nem szabad vadul nyúlni, a legapróbb durvaságra is megsérülhet. Már ott tartok, hogy bármit engednék neki, amit csak akarna, amikor dörömbölés szakít ki a kellemes kábultságomból, és meghallom édesanyám hangját.
-Shani, kérlek, nyisd ki az ajtót, soron kívüli vendéged érkezett, nem utasíthatod el.Már föl is pattan, és elindul az ajtó felé, mire én észbe kapok, és magamra rántom megviselt öltözékem. Épp csak sikerül megkötnöm az övet, amikor kitárul az ajtó, és én szembetalálom magam megdöbbent anyámmal. Egy ideig csak meredünk egymásra, majd nem bírom tovább, és lehajtom a feje. Azt hiszem, most bajban vagyok.Sohasem tudtam jól hazudni, főleg nem neki.
-Kincsem, mit keresel itt? És honnan ismeritek egymást?
Furcsán érzem magam. Forog körülöttem a szoba, de megmentőm karjaiba kap, és kényelembe helyez az ágyon. Mit ne mondjak, elég cefetül vagyok… szerintem ezt ős is látja rajtam ,mert betakar, majd megszólal.
-Elmegyek gyógyszert kérni- ez azzal jár, hogy itt hagy egyedül? Nee! Azt nagyon nem akarom. Amilyen gyorsan csak tudok mozdulok, és megfogom erős alsókarját. Olyan kellemesen meleg… Félelemmel tel tekintetem rávetem ,és könyörgő hangon kérlelni kezdem. Nagyon nem akarok egyedül maradni, minden olyan új és félelmetes. Még sohasem jártam a bordély ezen távoli szegletében, és van egy olyan gyanúm, hogy nem is nagyon fogok többé.
-Ne menj el kérlek, nem akarok egyedül lenni…- már megint a sírás kerülget. Annyira megalázottnak érzem magam. Egész kis, gondosan építgetett belső világom egy pillanat alatt semmivé vált, nem gondoltam volna, hogy ennyi aljasság létezik a földön. De ő reményt is adott, hiszen megvédett. Tehát nem lehet rossz ember.
-Nem bánom egy kicsit várok, de utána elmegyek, és igenis kérek neked jégkockát! – érzem, hogy nem lesz rá szükség, csak azt szeretném, hogyne hagyjon itt magányosan. Ne hagyjon gondolkodni… Feláll, a szekrényhez sétál, majd kivesz belőle egy alsónadrágot. Talán észrevette, hogy feszélyez őt így látnom? Nagyon figyelmes. Hírtelen megint eszembe jutnak a történtek, és a kép kimerevedik egyetlen mozdulatnál…ami nekem a legjobban fáj…
-Tudod mi a legrosszabb?- nem merek ránézni, de szükségem van arra, hogy érezzem fizikai közelségét, így finoman, hozzáérek kezéhez. Mennyivel nagyobb, mint az enyém!
-Mi?- kérdezi tőlem, és én megint zavarba jövök, megpróbálok az ellenkező irányba nézni, és halkan suttogom.
-Hogy az a férfi ellopta az első csókom- egész belsőm egy merő görcsbe áll össze a borzalmas emlék hatására. Túl sok volt ez nekem. Én eddig éltem a magam kis védett életét, sosem fordult meg a fejemben, hogy ilyesmi fog történni.
-Hadd kárpótoljalak érte…- ő most arra gondol? Hogy most... engem… Jajj nekem! Furcsa, de az előzőek tükrében sem taszít a gondolat. Finoman cirógatja hosszú hajam,és kedvesen mosolyog.
-Hogy érted?- ez azért szeretném tisztázni. Meg szeretne csókolni engem, egy vadidegent?
-Megcsókollak, úgy ahogy megérdemelted volna, és ezzel semmissé teszem a másik csókot…- tényleg komolyan gondolja! Érzem, ahogy elpirulok, már az egész arcom lángol. Annyi ismeretlen érzés kering bennem… Egyszerre félek, mégis vágyom az érintésére. Nagyon jól esik, amit eddig csinált velem… de mi lesz,a ő is olyan, mint az a másik kettő… csak megjátsza, hogy törődik velem…
-Nem is tudom, én- kezdem, de befejezni nem tudom. Először lágyan simogatni kezdi arcomat,majd maga felé fordít. Ajakaimra hajol, először csak egy kedveskedő puszit kapok, majd nyelvével végigsimítja érzékeny alsóajkam. A hírtelen érzésáradattól megdöbbenve önkéntelenül is széjjelebb nyitom ajkacskám, mire tétovázás nélkül közéjük furakszik. Nem siet, türelmes, figyel minden kis rezdülésemre. Érzem, ahogy szívem őrült vágtába kezd, és a vér kiszalad fejemből. Nem tudok gondolkozni, csókja és érintései rabul ejtenek. Lágyan masszírozza nyelvem, mutatva az ütemet, de arra is figyel, amit én szeretnék. Egy kis idő múlva már ösztönösen rátalálok az összhangra, és minden eddiginél mélyebb érzések öntenek el. Nem tudom őket beazonosítani, hiszen eddig nem volt bennük részem. Mikor már egyikünk sem kap levegőt, kapok még egy apró puszikát, majd elhajol tőlem. Zavartan, elködösült tekintettel nézek rá. Annyira szeretném, ha folytatná, de nem tudom neki kimondani. Először önmagammal kell tisztába jöjjek.
-Jobban érzed magad?- Kezemet számhoz emelem, és ujjaimmal végigsimítok megduzzadt ajkaimon. Lassan visszatérek a valóságba. Megszólalni még mindig nem bírok, így csak aprót biccentek.
-Megengeded, hogy kicsit odabújjak melléd az ágyba?- szintén bólintás a válasz. A hátam mögé fekszik, és én belehelyezkedek ölelő karjaiba. Megérzem, ahogy lágyan hajam kezdi simogatni. Annyira megnyugtató érzés, hogy lassan elszenderedek.
Lágy érintés, és édes, halk szavak igyekeznek kicsalogatni álomvilágomból, nem sok sikerrel. Nem szeretnék felébredni, most nem fáj semmi, nem gondolok semmire. Hallom szavait, de értelmük nem jut el kimerült tudatomig.
-Cica, kelj föl, és vedd be a gyógyszert!- mocorgok, megpróbálva minél messzebb kerülni a hang forrásától.
-Nem akarom! Én csak aludni szeretnék… miért nem érti meg?
-Muszáj, vagy szóljak anyukádnak?- Anya? Erre az egy szóra kinyílnak szemeim és fölülök. Nem! Ő nem tudhatja meg, hogy mi történt. Nem akarom, hogy miattam is aggódnia kelljen, van elég dolga az üzlettel. Inkább engedek a gyengéd erőszaknak, és beveszem az orvosságot. Új ismerősöm, megdicsér, mintha csak egy kisfiú volnék. Más helyzetben kézzel-lábbal hadakoznék, de az nem most van… most csak egy valamire vágyom.
-Hozzád bújhatok, csak mert olyan egyedül érzem magam…
-Persze…- ezzel elheveredik az ágyon, én oldalához simulok, majd fejemet széles mellkasára hajtva próbálok visszaaludni. Eltelik öt perc, tíz, fél óra de én még mindig ébren vagyok. Rájövök, itt most nem lesz alvás. Látom ő is ébren van még, így beszélgetést kezdeményezek.
-Nagyon köszönöm, amit értem tettél. Nélküled nem is merek belegondolni, mit történt volna…
-Ne is gondolj erre többet kisbogár. Jól vagy, és ez a lényeg. Hamarosan teljesen rendbe jössz, és el is felejtheted, ami történt. Csak egy rossz álom lesz. Megsimítja arcomat, miközben bíztatóan lemosolyog rám.
-Annyira neveletlen vagyok…- már megint sikerült elpirulnom.
-Engem Hamano Masayának hívnak.- kezemet nyújtanám felé, de egyik szorosan kettőn közé préselődött, a másikat meg sem találnám hirtelen. Meghallom édes nevetését.
-Az én nevem Tokugawa Shani. Elgondolkozik.
-Hamano… olyan ismerős nekem ez a név…- jajj, csak rá ne jöjjön…
-Elég gyakori név errefelé- nagyon nem szeretek, és nem is tudok hazudni, de nem szeretném, hogy megtudja ki vagyok. Még nem… Nem is értem igazából, miért.
-Jobban érzed magad Saya-chan? - Saya? Még senki sem becézett így. De az ő szájából felér egy simogatással. Megcirógatja piros pofim, mire én belesimulok, mint egy kiscica. A meghitt pillanatot gyomrom korgása szakítja meg. Tényleg, az utóbbi napokban nem volt nagy étvágyam… de ez akkor is kínos. Ismét fülig vörösödöm, mire csak elneveti magát. Fölnézek, és megajándékozom egy szívből jövő mosollyal. Nagyon jól érzem magam Shanival. Mosolyogva áll fel, és indul ki az ajtón.
-Mindjárt jövök, csak kerítek neked valami ennivalót.
-Szeretnék inkább visszamenni a szobámba, ha nem nagy gond…- ezzel megpróbálok talpra állni. Mondanom sem kell, nem sikerül. Shani még épp idejében kap el, majd erős, biztonságos karjaiba véve elindul velem.
-Merre van a szobád?
-A legfelső szinten, jobbra a harmadik ajtó- annyira erős… Könnyedén cipel, egyenletes tempóban. Amint elhaladunk megalázásom helyszíne mellett, fejemet nyakába fúrom, így próbálva meg elfojtani zokogásom, nem sok sikerrel.
-Semmi baj, cica - vígasztal kedvesen. Amint fölérünk, lerak pihe-puha ágyikómba, betakar. Indulna ki, de megakadályozom benne. Szinte kiáltom a nevét, nagy, könnyes szemeimet rá emelve, és könyörgök neki, maradjon mellettem. Hozzám siet, majd ölébe húz. Száját a homlokomra nyomva dörmögi.
-Nem lesz ez így jó, nagyon nem… Gyere Saya-chan, elmegyünk, fürdünk egyet. Besétál velem a fürdőbe és elkezdi engedni kádamba a vizet. Rak bele illatos habfürdőt is, és még arra is van gondja, hogy hosszú hajam felcsatolja. Mikor már félig a kád, beleültet. Amint megérzem a hideg vizet, nyöszörögve bújnék hozzá, de ő visszanyom, és egy szivaccsal kezdi lemosdatni égő kis testem. Mozdulatai óvatosak, gyengédek, szinte csak simogatnak, mégis érzek bennük valami nem odaillőt. A kelleténél tovább elidőzik mellkasomon, lágy cirógatásokkal kényeztetve. Lassan halad egészen hasam aljáig, mire én rémülten kapom mindkét kezem kis büszkeségem elé. Nagyon szégyellős vagyok.
-Ne takard el magad, hiszen gyönyörű vagy- suttogja rekedtes hangon. Arcára nézek, de szemeiből nem tudok olvasni. Így időzünk még pár percig, majd egy vastag, puha törülközőbe tekerve visszavisz az ágyamra. Gondosan beigazítja takarómat, majd homlokomra vizes borogatást helyez.
-Az hiszem, így már rendben lesz - megfogja gyenge kezemet, és kézfejemre apró puszit hint. Aludj szépen kicsi Saya- chan, majd én őrzöm az álmod.
Ma végre ismét dolgozhatok. Az egész múlt hetet ágyban kellett töltenem egy megfázás miatt, de anya nagyon félt engem. De hála Istennek vége! Megfürdök, és az egyik legszebb kimonómat veszem fel. Így felkészülve baktatok le a lépcsőn, azon gondolkozva, mi mindenről maradtam le. Útközben találkozok édesanyámmal, és megkérdezem, milyen feladatot szántak nekem. Szóval csak a vendégeket kell a megfelelő szobába kísérnem… ez nem lesz nehéz. Mindenkire kedvesen mosolygok, és igyekszem nem fölvenni a megjegyzéseiket. Egész jól halad minden, már lassan végeznék, már csak két vendég van hátra. Őket a bordély legtávolabbi szobájába kell irányítanom, tehát valamiféle perverzek. Ott mennek a kínzások, verések. Anya nem nagyon enged errefelé, de most nincs más választásom. Eléggé félelmetes erre. Kanyargós folyosókat csak pár lámpa világítja meg halványan…a hideg futkos a hátamon. Meggyorsítom lépteimet, de a két fickó a falhoz szorít. Furcsán vigyorogva nézik egymást, majd engem.
-Ne félj cica, ha csöndben maradsz, talán te is élvezni fogod… talán- nagyon rosszat sejtek, szívem a torkomban dobog. Teljesen a falhoz préselnek, az egyik erőszakosan betolja nyelvét a számba.. ez volt az első csókom.. annak tartogattam, aki megérinti a szívem. Kezeim hátracsavarják, és egy rongyot gyűrnek a számba. Ruhámat letépik, és a földre tepernek. Hajam kibomlik, és nem bírom visszafojtani zokogásom. Iszonyúan fáj… Már meztelenül heverek a földön, megadva magam a sorsomnak, csak könnyeim hullanak megállíthatatlanul a hideg kőre. Az egyik férfi durván belém tolja egyik ujját, mire minden eddiginél nagyobb fájdalom cikázik végig bemocskolt testemen. Engem eddig még senki nem látott ruha nélkül anyámat kivéve, és most így kell végeznem… Érzem, hogy egy vékony langyos vérpatak indul meg összeszorított combjaim közül. Elernyedek, és felkészülök a megmásíthatatlanra.Ebben a pillanatban valaki lerángatja rólam a férfiakat, de hozzám csak a gyakori, tompa puffanások, és fájdalomterhes nyögések jutnak el.
-Mégis mit gondoltok ti aljadékok! Hogy mertek hozzányúlni, akár egy újjal is? Ezért most megfizettek!- morogja valami elemi dühvel a hangjában. Istenem ne! Még a végén megüli őket! Megpróbálok felállni, és figyelmeztetni, hogy ezzel csak magának árt, de alig hogy felkönyökölök, vissza is hanyatlok, és egy halk nyögést produkálok. Mire megmentőm mintha álomból ébredne, abbahagyja a férfiak verését, majd, letérdel hozzám, kioldozza kezeim, és számból is eltávolítja a rongycsomót.
-Jól vagy kisvirág?- kérdezi lágyan. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Nem tudok neki mit mondani, ahhoz túlságosan meg vagyok zavarodva. Finoman a karjaiba vesz, és elindul velem a legközelebbi szobába. Én reszketve bújok hozzá.
-- Jól, van, már semmi baj szépségem! Biztonságban vagy! Majd én vigyázok rád- suttogja a fülembe. Gyengéden letesz az ágyra és beburkol egy meleg takaróval. Ő leül mellém, és gyöngéden kisimítja nedves arcomból a hajam.
-Ezek a rohadékok! Mit tettek veled! – morogja, miközben alaposan átvizsgálja megviselt, fájó testem. Kimegy, majd egy tál vízzel, és törülközőkkel tér vissza.
-Muszáj lemosdanod, jobb lesz utána. - majd óvatosan tisztogatni kezd. Valóban jól esik. Kezd felolvadni testem.
-Hogy került ide egy olyan kiscica mint te? Nem neked való hely ez –befejezi a mosdatást, és rám ad egy pólót.
-Így már jobb, ugye?- mosolyog rám.Most nézem meg először.. Igazán vonzó férfi..
-Fáj valamid? Mert akkor kerítek valami gyógyszert- olyan figyelmes.
-Köszönöm, arra semmi szükség. Nem sűrűn szoktam gyógyszert szedni- mondom neki, egy halvány mosollyal.
-Akkor pedig aludj! Rád fér a pihenés- simítja meg az arcom.
-Velem maradsz? Most félnék egyedül…
-Nem tudom… nekem még dolgoznom kéne, de egy kicsit még maradhatok.
Ezzel betakar, és én mély álomba szenderülök. Sajnos nincs nyugodt a pihenésem, újraélek mindent, ami történt., talán borzalmasabban is. Mint egy lassított felvétel, úgy peregnek az események. Újra éreztem a félelmet, a fájdalmat, és a reménytelenséget. Zokogva ülök föl az ágyon, a víz szakad róla, de én mégis reszketek. Sötét van, és nem találom sehol védelmezőm. Itt hagyott volna? Hiszen mondta, hogy csak kicsit bír maradni… Ebben a percben kinyílik a fürdőszoba ajtaja, és ő egy szál törülközőben siet ágyamhoz.
Mi történt?- kérdezi lágyan – Rosszat álmodtál? De én válasz gyanánt csak mellkasához bújok, és élvezem testének melegét.
- Semmi baj, csak álom volt- simít végig hátamon, de kis idő múlva megdöbbenve fordít maga felé.
- Lázad van. Azt hiszem, most nem úszod meg a gyógyszert. Remélem, csak a sokktól ment föl ennyire.- ezzel keresgélni kezd a szobában, de persze nem talál semmit.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy szóljak a szüleidnek, hogy jöjjenek érted! Hol laksz virágszál?- kérdezget, miközben még mindig gyógyszer után kutat.
- Itt lakom, de kérlek, anyának ne szólj semmit!- hadarom neki. Nem szeretném, ha miattam aggódna, és talán dolgozni sem engedne többet. Megpróbálok felállni, de csak azt érem el, hogy a gyomromban eddig békésen játszó kiscicák vad fogócskába kezdenek, és én kezem a számra tapasztva indulnék meg az illemhely felé.
Nagyszerű megint játszhatom az újfiú szerepet pfh…..
Remélem nem én leszek megint az elérhetetlen játékszer bár azt hallottam hogy van egy nálam is jobb falat már kíváncsi vagyok. Állítólag magas és csinos és és…olyan sok dolgot hallottam hogy a felére már nem is emlékszem……hát igen aki zseni az zseni………
Színvonalasan a tanár mellett besétálok az osztályba és hogy is mondjam megtaláltam a játékot….he…he
- Bemutatom nektek Edward Madarát. Nemrég költöztek a városba, és mától ebbe az osztályba fog járni - oh hogy oda ne rohanjak szokásos szöveg….
Látom hogy mindenki végignéz rajtam feh…beindítják a fantáziámat.
A szépfiú valamit súg a mellette lévő fiú fülébe kíváncsi vagyok hogy mit…..
A fiú fogja magát azt odébbáll és máshova ül.
- Oh, látom ott van is egy üres hely. - Mutat az én szépségem mellé.
Amikor közeledem felé égeti a bőrömet a nézése egy perc is elég lenne hogy elvörösödjek de nem én…..mellé ülök és mindenkinek biccentek hogy hali meg minden stb…stb…
Egy pillanatra találkozik a szemünk és már pipacs piros is vagyok huh ezt a sikert nem sokan mondhatják el magukról…
Meglátom ragadozó mosolyát és már már attól kezdek félni hogy itt helyben nekem fog ugrani….vicces lenne….
Kicsöngetnek…
Odafordulok hozzá és pásztázom szemeimmel még mindig engem bámuló arcát.
- Azt tudod már hogy én ki vagyok de te ki vagy?
- A nevem Sono. – cuuuuki
- Láttam a kis cseledet ezt vegyem célzásnak? – gonoszul kezdek el mosolyog és lágyan megfésülöm ujjaimmal a hajamat majd enyhén hátradobom.
- Ha akarod… - hátradől a székkel és hintázni kezd.
- Nos hát akkor sok sikert. – felállok és a vállam felett hátraintegetek majd kimegyek a teremből.
- Tesi…. – és sóhajtok egy nagyot. Magamhoz hívok valakit és egy kisebb csorda áll mellém én csak egy kedves mosollyal üdvözlöm őket és már hallom is a jellegzetes fangirl sóhajokat.
- Valaki meg tudná mutatni hogy merre van a tornaterem és az öltöző? – sármosan nézek körbe és a fejem el kezd fájni a sikításoktól. Egy kéz ér a vállamhoz és érdeklődve nézem hátra még mindig mosolyogva de egy kicsit kacéros lesz amint meglátok hogy ki az. Áh…sono!
- Esetleg segíthetek?- túr ugyan úgy a hajába mint az előbb én tettem nah….játszadozni akarsz nekem rendben de mi lesz ha elkaplak? Kapok egy kis meglepit? És mi lesz ha te kapsz el? Megdugsz?
- reméltem hogy megkérdezed – szélesedik ki a mosolyom – merre van az öltöző? – áhh csak nem felcsillant valakinek a szeme?
- Jobb lesz ha sietünk mielőtt becsöngetnek. – én is így gondoltam…he…he…
- Azt hiszem igazad van. - és mosolyogva intek a csinos fangirleknek.
- Viszlát hölgyeim még találkozunk. – megint sikolyok és sono megfogja a kezemet és siettetve húz maga után.
- Hova ilyen sietősen – kérdezem lágy hangon.
- Azt hiszem ezt a menetet én nyertem….megvagy… - hát ami tény az tény….de nem adom meg magam olyan könnyen…én nem…
- csak nem hiszed hogy már is nyertél? – emelem fel egyik szemöldököm és megállok karbatett kezekkel.
- Engem nem lehet ilyen könnyen becserkészni.
- Mit kéne tennem? Vagy esetleg te akarsz vezetni? – ohh igen ügyes cicus….
- Mi lesz ha én még nem vagyok készen?
- Én mindig is az előjáték híve voltam. – nem erre gondoltam…
- Én szívesen felkészítelek külön öltözőm van elvégre a legjobb sportoló vagyok ennyi kijár nekem plusz apa lefizette a sulit. – csak nem egy gazdag elkényeztetett fiúval állok szemben? Nos ha igen akkor komolyan kell vennem ezt a játszmát.
- Rendben a tied vagyok. – vetem oda foghegyről és már rám is tapasztja az ajkait. Finom akár a barack. Körülölelem a nyakát majd megrántom a haját..
- Á…ááá ne olyan hevesen. - Érzem hogy az arcom ég és még egy lépést hátrálok.
- Imádom mikor az áldozat elpirul olyan aranyos vagy így. – Na jóóó…. Az én perverzségemnek is vannak határai….
- Gyere itt van az öltözőm de mivel új vagy biztos nem lesznek rád dühösek ha egy kicsit késel én meg folyton lógok és mivel ilyen jó vagyok meg sem mer a tanár szólalni. – berángat az öltözőjébe és már a zuhany alatt is vagyunk…egy pillanat….hol vannak a ruháim?
ÁÁÁÁÁ csupasz vagyok!
- Jól nézel ki cicus… - és a nyakamat kezdi el kényeztetni. Belemarkol a fenekembe ésmár szinte rá támaszkodom. Felszisszenek ahogy a hideg csempe a hátamhoz ér és Sono megnyitja a csapot. A víz teljesen eláztatja mind kettőnk haját. Kéztetsést érzek arra hogy beletúrjak és ujjaim közt érezzem selymes hajtincseit és ő is követi a példámat. Hajamból akár a gyémántok hullnak a vízcseppek felhevült testemre. Ahol csak érintkezik bőrünk mintha kicsiny szikrák pattognának és hevíti fel testünkben az uralhatatlan kéjt és vágyat.
- Készülj fel nem tűnsz kezdőnek így nem leszek veled gyengéd. – Mosolyog majd megránja tarkómat és már a térdemen is vagyok és ágaskodó pénisze kerül látóterembe. Huh ilyen vörös is csak régen lehettem. Megfogom majd felnézek az arcára…engem néz….nos oké ha ezt akarod tőlem megkapod…..végignyalok hímvesszőjén és halkan felnyög. Egy pillanat sem kell és már mellettem térdel és durva csókot hint ajkaimra. Érzem a nyelvét a számon és beletúrok a hajába majd egy kicsit erőteljesen megrántom. Halkan felszisszen de egy perc reakció ideje sincs és már én ostromolom ajkait átvéve a vezetést. Engedélyt kérek a bemenetelre és rögtön meg is kapom nyelvemmel felfedezem szájának minden négyzetcentiméterét és még levegőt venni sem engedek neki…..áááááá nem most az enyém….
- kis dög… - átveszi a vezetést és már háttal is vagyok neki merevedését a fenekemnek dörzsöli és halkan felnyögök.
- Heves kis szerető vagy… - búgja a fülembe.
- Szerető???? Már is azt hiszed hogy a lábaid előtt heverek welcom felirattal? – förmedek rá.
- Igen is meg nem is de most nem érdekelnek a formalitások.
- Nah ezt még visszakapod a torkodig megduglak! Még állni sem fogsz tudni itt fogsz rohadni órákig! – hupsz talán egy kicsit elszaladt velem a ló!
Egy újabb unalmas nap az iskolában.
Szokásos, sármos mosolyommal lépkedek végig a folyosón, az engem csodálók között. Piszokul imádom amikor ennyire oda vannak értem. Hehe...
Becsöngetnek, és én bosszúsan tűrok barna fürtjeimbe, szürke szemeimmel körülpillantva a tantermünkben.
Leülök, és mér nyílik is az ajtó. Az osztályfőnök lép be, oldalán egy fiúval. Oh... egy nagyon szép fiúval!
- Bemutatom nektek Edward Madarát. Nemrég költöztek a városba, és mától ebbe az osztályba fog járni - mondja mosolyogva. Edward udvariasan köszön, és én elmosolyodom. Nagyon tetszik...
- Tünés - morranok a szomszéd padban ülő fiúra, és ő máris átül.
- Oh, látom ott van is egy üres hely - mutat a tanárnő a mellém. Ó igen...
Mosolyogva figyelem ahogy elindul felém, tekintetemmel szinte égetve őt. Leül, mellém és kedvesen mosolyogva biccent mindenkinek. Amikor pillantásunk találkozik, elpirul. Nocsak...
Elvigyorodom.
